21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/84

1.

támogatja az Európai Bizottság ökológiai termelésre vonatkozó céljait, azaz az ökológiai termelés fenntartható fejlődése előtt álló akadályok felszámolását, a belső piac hatékony fejlődésének támogatását és a tisztességes verseny garantálását a mezőgazdasági termelők és a piaci szereplők számára, illetve a biotermékekbe vetett fogyasztói bizalom megőrzését vagy erősítését;

2.

az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló, hatályos (834/2007/EK) rendelet kiigazítását ajánlja. Ezzel az RB – bár továbbra is elkötelezetten támogatja a biogazdálkodás elveit – az Európai Bizottság által vizsgált intézkedési opciók közül azt részesíti előnyben, hogy a hatályos jogszabályok pontosítása és szigorúbb végrehajtása mellett kismértékben igazítsanak a jelenlegi helyzeten. Az RB megállapítja, hogy az Európai Bizottság a jogszabályok messzemenő módosítása mellett tette le a voksát, szigorítva a szabályokat és megszüntetve mindennemű rugalmasságot. Az RB úgy véli, hogy a vállalkozók és a termelési rendszer integritása, és ennek az EU térségenként eltérő agroklimatikus feltételeihez és fejlettségi szintjeihez való hozzáigazítása jelenti a fenntartható növekedés és a fogyasztói bizalom alapját. Az integritást ezért nem lehet kizárólag a szabályok szigorításával kikényszeríteni. A szigorúbb szabályok közvetlenül beavatkoznak az ágazat folyamatosságába. Az Európai Bizottság szerint ez a hatás átmeneti jellegű, de az RB úgy gondolja, hogy ez az álláspont nincs kellően alátámasztva, ezért amíg nem áll rendelkezésre meggyőző bizonyíték, addig a fokozatosságra épülő opciót – azaz a hatályos rendelet kiigazítását – részesíti előnyben a javasolt, a jogszabályok gyökeres átalakításával járó opcióval szemben;

3.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság cselekvési tervet dolgozott ki az új jogi keretre való áttérés támogatásaképpen. A cselekvési terv azonban három szempontból is csalódást okozott az RB-nek. Először is nincs konkrét célja olyan értelemben, hogy nem tűz ki célértékeket az ágazat bővítéséhez. Másodszor: nincs saját költségvetése, kivéve az EMVA-keretet. Az EMVA-keret azonban korlátozott, és félő, hogy a rendelkezésre álló pénzt jórészt az új rendelet 20. cikkéből (a szermaradványokkal kapcsolatos követelményből) adódó kártérítésre kell majd felhasználni. Harmadszor: hiányzik a helyi és regionális dimenzió, amely pedig részét képezi a rendelettervezet 4. cikke g) pontjában ismertetett általános biogazdálkodási elveknek. Az RB szerint ez egy elszalasztott lehetőség, mivel a helyi és regionális önkormányzatok a vidékfejlesztési programokban szereplő intézkedések társfinanszírozójaként közvetlenül részt vesznek a biogazdálkodásban, és szorgalmazza a terv megerősítését és jobb finanszírozását;

4.

néhány javasolt intézkedés, nevezetesen a tagállamok eltérési lehetőségeinek megszüntetése, aggályos a szubszidiaritás elvének szemszögéből, mivel kérdéses, hogy ezek az intézkedések szükségesek-e a kívánt célok eléréséhez, illetve egyértelmű előnyökkel járnak-e. A javaslat ráadásul a szükségesnél messzebbre megy; a hatályos jogszabályok általános áttekintése elhamarkodott, túl messzire vezet, továbbá az arányosság elvének potenciális megsértését is jelenti, mivel egyéb, kevésbé korlátozó lehetőségek is léteznek a kívánt eredmények elérésére. A fenti aggályokat a Régiók Bizottsága által végzett szubszidiaritási konzultáció keretében is hangsúlyozták (1);

5.

ajánlja, hogy a III. fejezetben (Termelési szabályok) említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a főszabályozás részeként dolgozzák ki, lehetővé téve, hogy az RB véleményt dolgozzon ki a szabályozás szóban forgó, alapvetően fontos részéről.

A szabályozás mindössze egy rendeletből, illetve az egyedi termelési szabályokat tartalmazó mellékletekből áll. A rendelet 45 cikkből áll, ezek közül 29 tartalmaz felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat. Az RB nem illetékes abban, hogy véleményt fogalmazzon meg a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról. Ilyen jellegű jogi aktusok a rendelet minden részében előfordulnak. Különösen a termelési szabályokra vonatkozó 13 felhatalmazáson alapuló jogi aktus tekinthető alapvetően fontosnak a helyi és regionális szintű ökológiai ágazat folyamatossága szempontjából. Az EUMSZ 290. cikke kimondja, hogy adott szabályozási terület alapvető elemeit kizárólag a jogalkotási aktus szabályozza, és ezekre vonatkozóan nem adható felhatalmazás. Így a rendelet szerkezete nincs összhangban az EUMSZ alapelveivel;

6.

ajánlja, hogy a javaslatot a hatósági ellenőrzésekre vonatkozóan javasolt rendelettel összefüggésben kezeljék. Az ökológiai termelésre és az ökológiai termékek címkézésére vonatkozó előírások ellenőrzését ugyanis a hatósági ellenőrzésekre vonatkozóan javasolt rendelet szabályozza. A szóban forgó rendeletről szóló véleményében az RB kifogást emelt az Európai Bizottság arra irányuló hatásköre ellen, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat határozzon meg a hatósági ellenőrzések végrehajtására vonatkozó konkrét előírásokkal kapcsolatban. Az RB felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenőrzési munkára és a tagállami költségvetésekre számottevő hatást gyakorló előírásokat mindenképpen közvetlenül be kell építeni a rendeletbe;

7.

azt javasolja, hogy egyértelműen határolják be a specifikus termelési és ellenőrzési szabályok hatáskörét. Ezek addig alkalmazandók, amíg a biotermékek csomagolásra és címkézésre nem kerülnek, és azokat a jogosulatlan felnyitás ellen védő csomagolásban a végső fogyasztók számára rendelkezésre nem bocsátják, illetve ömlesztett formában forgalmazott áruk esetében ameddig azok az eredeti csomagolásukból eltávolítva vagy a felnyitástól nem védő csomagolásban a végső felhasználókhoz el nem jutnak;

8.

ajánlja, hogy a 3. cikkben a „gazdálkodói csoport” meghatározásakor a forgalom alapján a „mezőgazdasági kistermelő” fogalmának regionális meghatározása jelentse az egyik kiindulópontot. Az Európai Bizottság azért határozza meg a „gazdálkodói csoport” fogalmát, hogy csökkentse az egyes mezőgazdasági kistermelők adminisztratív terheit. Az RB méltányolja ezt a szándékot, de nem tudja támogatni a „mezőgazdasági kistermelő” fogalmának kizárólag a hektárban mért művelt mezőgazdasági területen alapuló meghatározását. Míg például öt hektárnyi üvegházas kertészet nagyméretű, addig öt hektárnyi hegyi legelő kisméretű gazdaságnak számít;

9.

ajánlja, hogy továbbra is maradjon fenn a párhuzamos agrárgazdálkodás lehetősége. A 7. cikk (Általános termelési szabályok) (1) bekezdésének a) pontjával az Európai Bizottság véget vet az ökológiai és hagyományos módon egyaránt termelő, vegyes gazdálkodás jelenlegi gyakorlatának. Európában az ökológiai vállalkozások kb. egynegyede hagyományos és ökológiai termelést is folytat. A párhuzamos agrárgazdálkodással működő vállalkozásokat egészében ellenőrzik az ökológiai termelést ellenőrző hatóságok. Az RB úgy véli, hogy ez a vegyes gazdálkodás erősíti a bio- és hagyományos gazdálkodás közötti kölcsönhatást, és ezzel hozzájárul a mezőgazdasági termelés fenntarthatóvá tételéhez és megújításához. Az RB attól tart, hogy a vegyes gazdálkodás tilalmával az ökológiai termelők egy része lemorzsolódik vagy adminisztratív konstrukciókkal (pl. szétválasztással) igyekszik majd megkerülni ezt a szabályt;

10.

ajánlja, hogy a 100 %-os ökológiai kiindulási anyagok követelményére való átálláshoz állapodjanak meg egy realisztikus átmeneti időszakban a nemesítő- és szaporítótelepekkel. Az Európai Bizottság több kivételt eltöröl, és a 10., 11. és 12. cikkben megállapítja, hogy az ökológiai növények, növényi termékek, állatok, tengeri moszatok és víziállatok termeléséhez/tenyésztéséhez kizárólag ökológiai kiindulási anyagokat szabad alkalmazni. A gyakorlat ettől még sok régióban eltér, mivel nem áll rendelkezésre elegendő ökológiai kiindulási anyag. Ezért az Európai Bizottság 2021. december 31-ig átmeneti időszakot iktat be. Az RB úgy véli, hogy ez a határidő csak akkor realisztikus, ha konkrét támogató intézkedések kísérik, ezért a határidő 2019-ben való felülvizsgálatát szorgalmazza annak felmérésére, hogy nem vezet-e kiindulásianyag-hiányhoz és termelésveszteséghez;

11.

ajánlja, hogy az ökológiai változatoknak a hivatalos fajtajegyzékbe való felvételére vonatkozó szabályokat még azelőtt igazítsák ki, hogy törlik a vetőmagok használatával kapcsolatos kivételeket. A „Mezőgazdasági genetikai erőforrások – a megőrzéstől a fenntartható használatig” című véleményében (CdR 2014/1277 fin) az RB megállapítja, hogy a hivatalos fajták és változatok jegyzékébe való felvételre vonatkozó szabályok nincsenek hozzáigazítva az ökológiai vetőmagokhoz. A növényi szaporítóanyagok termelésére és forgalmazására vonatkozó új rendeletjavaslatnak az RB szerint lehetőséget kell nyújtania arra, hogy az ökológiai vetőmagokat a biogazdálkodáshoz igazított kritériumok alapján tanúsítsák;

12.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság, amikor a 20. cikkben küszöböt állít a nem engedélyezett anyagoknak az ökológiai termékekben, az erőfeszítés-központú követelményrendszerről az eredményközpontú követelményrendszerre tér át. Az RB nem támogatja, hogy az ökológiai ágazatban egy különálló, eredményközpontú követelményrendszer működjön, és úgy véli, hogy minden európai élelmiszer ugyanazoknak az élelmiszer-biztonsági előírásoknak kell hogy megfeleljen;

13.

amennyiben hosszabb távon meghatározzák a nem engedélyezett anyagok jelenlétének küszöbértékét az ökológiai termékekben, ezt megelőzően világosabbá kellene tenni azokat a szabályokat, amelyek alapján a termelők kártérítést kapnának a tagállamoktól az elszenvedett károkért. Egy ökológiai termelő aligha tudja elkerülni, hogy termékeibe maradékanyagok kerüljenek, ha hagyományos módon termelő szomszédja nem hoz védőintézkedéseket egy esetleges szennyezés megelőzésére. Az RB szerint egy ilyen jellegű, a tanúsítvány visszavonásával járó veszteséget nem lehet az ökológiai termelőre vagy a helyi és regionális önkormányzatokra hárítani. A rendeletjavaslat értelmében a tagállamok nemzeti kifizetéseket nyújthatnak a KAP eszközeiből, hogy a mezőgazdasági termelőket kártalanítsák az elszenvedett veszteségért. Az Európai Bizottság ugyanakkor nem nyújt betekintést az intézkedés költségvetési vonzataiba, mivel a kártérítésre vonatkozó szabályok nem egyértelműek;

14.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a harmadik országokkal folytatott kereskedelemre vonatkozó egyenértékűségi elvet kereskedelmi megállapodások keretében dolgozzák ki. Így az ellenőrző intézkedések és a termelési szabályok összehasonlítása egy kereskedelmi megállapodás részévé válik. Az RB szerint ez nem eléggé átlátható, és alááshatja a fogyasztói bizalmat, ezért javasolja, hogy a kereskedelmi megállapodások keretében határozzanak meg olyan eljárástechnikai előírásokat az egyenértékűség tekintetében, amelyek alapján az Európai Bizottság a harmadik országokkal átlátható módon folytathatja tárgyalásait. Ahhoz, hogy növeljük az átláthatóságot a megállapodások létrejötte során, egy Európai Tanács által adott meghatalmazásra és ehhez kapcsolódó előírásokra van szükség, az Európai Bizottságnak pedig jelentést kell készítenie a Tanács számára a létrejött megállapodásokról;

15.

ajánlja a rendszeres helyszíni ellenőrzések működő gyakorlatának megőrzését. A javasolt rendelet 44. cikkének (3) bekezdése módosítja a hatósági ellenőrzésekre vonatkozóan javasolt rendelet 23. cikkét. Ennek értelmében az évenkénti helyszíni ellenőrzések működő gyakorlatát egy kockázatelemzésen alapuló ellenőrzési rendszer váltja fel. A módosítást a költségek csökkentése motiválja. Ezt a lépést az IFOAM-hoz, az AREPO-hoz és az EOCC-hez hasonlóan az RB sem tartja kívánatosnak. Az ellenőrzések fontosak a fogyasztói bizalom megőrzéséhez, és tükröt állítanak a termelő elé;

16.

ajánlja, hogy hozzanak létre egy platformot a cselekvési terv felügyeletére és értékelésére. A platform támogatja és elemzi a cselekvési terv végrehajtását. A platform résztvevőit a vállalkozók, az állam és az oktatás/kutatás „arany háromszöge” adja. Konkrétan a vállalkozói, oktatási és tudományos körök, a tagállamok és a régiók képviselőiről, továbbá a fogyasztók és a környezetvédelmi szövetségek kollégiumáról van szó. Az RB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság a 2020-ra organikusan művelendő földterületek arányát illetően 10 %-os célértékeket határozzon meg a cselekvési tervben. A 17. és 18. pontban olyan intézkedések szerepelnek, amelyek a régiókból indulnak ki, és a platform segítségével összehangolhatók;

17.

támogatja az ökológiai termékek bevezetését a tömegétkeztetésbe. Az oktatási, állami és gondozó intézményekben és a vállalatoknál működő menzák fellendíthetik a helyi ökológiai termelés fejlesztését és megszervezését. Az ökológiai termékek tömegétkeztetésbe való bevezetése gyakran helyi stratégiai intézkedések részét képezi. Az RB azt ajánlja, hogy az iskolai étkeztetés tekintetében az egészséges ökológiai és regionális termékek 75 %-os arányára törekedjenek, valamint tájékoztatás- és ösztönzésképpen hozzanak létre egy adatbázist a tömegétkeztetésben használható egészséges ökológiai és regionális termékekről;

18.

támogatja a vízkészletek és a természet biogazdálkodás segítségével történő védelmét. Több régió jó tapasztalatokat szerzett a víz- és természetvédelem és a biogazdálkodás ötvözésével. Az RB ajánlja ezeknek a tapasztalatoknak a megosztását, így biztatva más helyi és regionális önkormányzatokat is hasonló lépésekre.