16.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 451/81

Előadó:

Jan SIMONS

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (a továbbiakban: EGSZB) – a hatályos irányelv bizonyos pontjainak eltérő értelmezése miatt – támogatja, hogy a rendeleti formát választották, jogalapként pedig az EUMSZ 114. cikkét.

1.2

Az EGSZB üdvözli, hogy a rendeletjavaslat összhangban áll a 2000/9/EK irányelvvel, amelyet hozzá kell igazítani a 2008-ban elfogadott „árucsomaghoz”, és különösen ahhoz az új jogszabályi keretre (NLF) vonatkozó 768/2008/EK határozathoz, amelyről az EGSZB már kibocsátott pozitív véleményt.

1.3

Az EGSZB szorgalmazza, hogy gondosan vizsgálják felül a terminológiát, különösen a német nyelvi változatét, valamint a fogalommeghatározásokat és az érvényes irányelv kétségtelenül jó elemeinek – illetve az ebből az irányelvből adódó elemeknek – az átvételét.

1.4

Az EGSZB túl sok hiányosságot talált ahhoz, hogy azokat e véleményében a „Következtetések” fejezetben ismertesse; ehhez kapcsolódóan nyomatékosan utal a 4.2. pontra és az utána következő pontokra, valamint az 5. fejezetre, amelyben a megoldások is szerepelnek.

2.1

Az EGSZB már 1994-ben véleményt (1) bocsátott ki a személyszállító kötélvontatású vasutakra vonatkozó európai bizottsági irányelvjavaslatról. Ebben az EGSZB támogatta az Európai Bizottságot, különösen azon „célkitűzésében, hogy biztosítsa a tagállamok összehangolt fellépését és egy alapvető felügyelet kialakítását az Európai Unión belül, a magas szintű biztonság elérése és fenntartása érdekében, csökkentve ezáltal a jövőbeli balesetek kockázatát”.

2.2

Az eredménynek továbbá „egy szélesebb alapokon működő, versenyképesebb iparágnak kellene lennie, amely a világpiacokon is jobban meg tudja állni a helyét. Mivel a világpiacon tevékenykedő gyártók többsége Európából származik, valamennyi, az értékesítési kilátások javítására irányuló intézkedésnek ésszerű és használható támpontból kell kiindulnia.”

2.3

A kötélpálya-létesítményeket elsősorban a turizmushoz kapcsolódóan működtetik, főleg olyan hegyvidékeken, ahol a turizmus fontos szerepet játszik a régió gazdaságában, és egyre fontosabb tényezővé válik a tagállamok kereskedelmi mérlegében (2).

2.4

A tagállamok feladata a kötélpálya-létesítmények biztonságosságának a gyártás, az üzembe helyezés és az üzemeltetés során történő biztosítása. Emellett a tagállamok a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együtt felelősek a területhasznosítási, a regionális tervezési és a környezetvédelmi ügyekért. A nemzeti szabályozások jelentősen eltérnek a nemzeti ipar, valamint a helyi szokások és a know-how alapján; egyedi méreteket és berendezéseket, továbbá különleges jellemzőket írnak elő. Emiatt a gyártók kénytelenek minden egyes megbízás esetében újra meghatározni termékeiket, ami gátolja, hogy standard megoldásokat kínálhassanak.

2.5

A kötélpálya-létesítmények biztonságának garantálásához elengedhetetlen követelmény az alapvető biztonsági és egészségvédelmi előírások betartása. Ezeket az előírásokat ésszerűen kell alkalmazni, azaz figyelembe kell venni egyfelől a műszaki és gazdasági követelményeket, másfelől pedig a technológia állását a forgalmazás, az üzembe helyezés és a használat idején.

2.6

A kötélvontatású vasutak emellett határokon is átnyúlhatnak, ezekben az esetekben pedig az egymásnak ellentmondó tagállami szabályozások megnehezíthetik az építési munkák megvalósítását.

2.7

Jogalkotási intézkedéseket először csak 2000-ben hoztak. A személyszállító kötélvontatású vasutakról szóló 2000/9/EK irányelvet (3)2000. március 20-án fogadták el, és 2002. május 3-ától kellett alkalmazni. A 2000/9/EK irányelv hatálya alá tartozó kötélpálya-létesítmények főbb típusai a siklóvasutak, a kabinos pályák, a levehető és a rögzített függőszékes pályák, a függőkocsipályák, a sífelvonó kabinok, a (több kötélpályatípust, például kabinos és függőszékes pályákat egyesítő) kombinált létesítmények, valamint a sí- és szánfelvonók.

2.8

Mára – jó tíz évvel később – különböző okokból szükségessé vált, hogy felülvizsgáljuk a kötélpálya-létesítményekre vonatkozó jogi előírásokat.

3.1

A javaslat a 2000/9/EK irányelvet rendelettel kívánja felváltani, és összhangba kívánja hozni a 2008-ban elfogadott „árucsomaggal”, különösen az új jogszabályi keretre (NLF) vonatkozó 768/2008/EK határozattal.

3.1.1

Az NLF-határozat közös keretet határoz meg az uniós termékharmonizációs jogi aktusok számára. Ez a keret a termékekre vonatkozó uniós jogi aktusokban található közös rendelkezésekből áll (pl. fogalommeghatározások, a gazdasági szereplők kötelezettségei, bejelentett szervezetek, védelmi mechanizmusok stb.). E közös rendelkezéseket megerősítették, hogy az irányelveket a gyakorlatban hatékonyabban lehessen alkalmazni és érvényesíteni. Olyan új elemek is bevezetésre kerültek, mint például az importőrökre vonatkozó kötelezettségek, amelyek elengedhetetlenek a forgalomban lévő termékek nagyobb biztonságosságához.

3.1.2

A javaslat ezenfelül a 2000/9/EK irányelv végrehajtása során tapasztalt egyes nehézségeket is orvosolni kívánja. Konkrétabban a hatóságok, a bejelentett szervezetek és a gyártók eltérően vélekedtek arról, hogy egyes létesítménytípusok a 2000/9/EK irányelv hatálya alá tartoznak-e, és ezért azokat az irányelvben előírt követelmények és eljárások szerint kell-e gyártani, illetve tanúsítani.

3.1.3

Különböztek az álláspontok azt illetően is, hogy egyes berendezések részegységnek, infrastruktúrának vagy biztonsági alkatrésznek minősüljenek-e.

3.1.4

Mindemellett az irányelv nem határozza meg pontosan, hogy a részegységekre a megfelelőségértékelési eljárás mely típusát kell alkalmazni.

3.2

Ezek az eltérő megközelítések piaci torzulásokat és a gazdasági szereplők eltérő bánásmódban való részesítését eredményezték. Az érintett létesítmények gyártóinak és üzemeltetőinek át kellett alakítaniuk az érintett berendezéseket, vagy további engedélyekre volt szükség, ami többletköltségekhez, illetve az adott létesítmények engedélyezésével vagy üzemeltetésével kapcsolatos késésekhez vezetett.

3.3

A rendeletjavaslat ennélfogva növelni kívánja a 2000/9/EK irányelv hatályával kapcsolatos jogi egyértelműséget, hogy ezáltal javítsa a vonatkozó jogi rendelkezések végrehajtását.

3.4

Ezenfelül a 2000/9/EK irányelv a részegységek megfelelőségértékelésére vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. A gyártó és a bejelentett szervezet által alkalmazandó konkrét eljárást ugyanakkor nem határozza meg; emellett nem sorolja fel a biztonsági alkatrészek esetében a gyártók által választható, rendelkezésre álló megfelelőségértékelési eljárásokat sem. A rendeletjavaslat ennélfogva a részegységek esetében elérhető megfelelőségértékelési eljárásokat – a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló 768/2008/EK határozatban (NLF-határozat) meghatározott megfelelőségértékelési modulok alapján – összehangolja a biztonsági alkatrészek esetében már alkalmazott eljárásokkal. Ebben az összefüggésben egyúttal előírja, hogy a biztonsági alkatrészekre vonatkozó meglévő rendszerrel összhangban fel kell tüntetni a rendeletjavaslat rendelkezéseinek való megfelelést tanúsító CE-jelölést.

3.5

A javaslat figyelembe veszi az európai szabványosításról szóló, 2012. október 25-i 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (4). A javaslat a következőket foglalja magában:

Nem tartoznak ide:

3.6

A biztonsági alkatrészekre vonatkozó megfelelőségértékelési eljárásokat megtartották a rendeletben. A vonatkozó modulokat azonban az NLF-határozattal összhangban aktualizálják.

3.7

A javaslat megtartja azt a követelményt, hogy a részegységek és biztonsági alkatrészek tervezési és gyártási szakaszában egy bejelentett szervezetnek kell közreműködnie.

3.8

A javaslat a részegységekre vonatkozó megfelelőségértékelési eljárásokat vezet be az NLF-határozatban foglalt megfelelőségértékelési modulok alapján. Ezen túlmenően bevezeti a részegységek CE-jelölését, mivel semmi nem indokolja azoknak a biztonsági alkatrészekétől eltérő kezelését.

3.9

A javaslat szigorítja a bejelentett szervezetekre vonatkozó bejelentési kritériumokat, és a bejelentő hatóságokra vonatkozóan külön követelményeket vezet be. Az online bejelentés lehetővé tétele érdekében igazodni kell az új technológiákhoz. Fontos rendelkezni egy olyan időtartamról, amely alatt tisztázhatók a megfelelőségértékelő szervezet alkalmasságával kapcsolatos esetleges kétségek vagy aggályok, még mielőtt az megkezdi bejelentett szervezetként való működését.

4.1

Mivel azonban bebizonyosodott, hogy az irányelvek rendelkezéseinek egységes értelmezése nincs mindig biztosítva, az EGSZB rámutat arra, hogy az ilyen jellegű harmonizációs törekvések esetében (5), melyek célja az áruk szabad mozgásának elősegítése a belső piacon, a rendeletek az egységes értelmezés garanciái. Az EGSZB emiatt támogatja, hogy a rendeleti formát választották, jogalapként pedig az EUMSZ 114. cikkét.

4.1.1

Amennyiben a rendelet végrehajtásának ellenőrzését tagállami hatáskörbe utalják, az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell a végrehajtás egységes jellegéről.

4.2

Ebben az esetben azonban az érvényben lévő irányelv vitathatatlanul jó elemeit és az ezekből következő előírásokat és bevált eljárásokat is a lehető legpontosabban át kellene venni (6) és az egyéb, új elemeket a rendeletben nyelvileg pontosan kellene megfogalmazni.

4.2.1

Nem érthető, hogy a rendelet címéből miért kellett elhagyni a „személyszállító” kitételt, amikor a (8) preambulumbekezdés kifejezetten kimondja, hogy a rendelet hatálya ugyanaz, mint az irányelvek esetében.

4.2.2

A szakkifejezések részben jelentősen eltérnek a kötélpályákra vonatkozó harmonizált szabványok szakkifejezéseitől, és össze kellene hangolni azokat.

4.2.3

A rendeletjavaslat jelenlegi szövegezése (2. cikk, (2) bekezdés a) pont) nem tesz lehetővé pontos különbségtételt a 95/16/EK irányelv szerinti felvonók (főként ferde pályás felvonók) és a siklóvasutak között. Az ezzel kapcsolatos információk, amelyek a (11) preambulumbekezdésben szerepelnek, nem elégségesek, és egyértelmű gyakorlati osztályozásra nem alkalmasak. Fontos megjegyezni, hogy a felvonókról szóló irányelv értelmében továbbra is lehetséges különböző célokra ferde pályás felvonókat építeni a szabadban (völgyben lévő parkolóhely és egy vár vagy egy feljebb lévő régi városközpont között, sípályák közötti összeköttetésként stb.)

4.2.4

A 2. cikk (2) bekezdésének f) pontja alapján a vízen található létesítmények nem tartoznak e rendelet hatálya alá. A félreértések és a különböző értelmezések elkerülése érdekében bevezették a (12) preambulumbekezdést is, amely azonban nem járul hozzá a jobb érthetőséghez. A 2. cikk (2) bekezdésének f) pontjában ezért pontosítani kellene, hogy a pont két részre: kötéllel működő kompokra – ahogyan azt a 2000/9/EK irányelv meghatározza – és vízisí-liftekre tagolódik.

4.2.5

A személyszállító kötélvontatású vasutakra – más irányelvektől, például a gépekről szóló irányelvtől eltérően – a tagállamok által meghatározott, szabályozott engedélyezési eljárások vonatkoznak. Ennek megfelelően nem kell kötelezően megadni a biztonsági alkatrészeken és a részegységeken a kereskedelmi nevet és a postacímet, különösen mivel az EU-megfelelőségi nyilatkozatokat (7), amelyek ezeket az adatokat tartalmazzák, mind a létesítménynél, mind az illetékes hatóságnál rendelkezésre kell bocsátani. Annak érdekében, hogy el lehessen képzelni e cikk gazdasági hatását, példaként megemlítjük, hogy egy fixen rögzített kötélvasút esetében ez mintegy 500 táblát jelentene. Így a II. fejezet 11. cikkét meg kell változtatni oly módon, hogy az első mondatból kihúzzuk a következő részt: „részegységen vagy a biztonsági alkatrészen, vagy ha ez nem lehetséges, a biztonsági alkatrész csomagolásán vagy az azt kísérő”.

4.2.6

A 2. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint a vidámparkokban lévő függővasutakra ez a rendelet nem vonatkozik, amennyiben azok csak szabadidős tevékenységekre szolgálnak. Felmerül az a kérdés, hogy a biztonsági rendelkezések, illetve az alapvető követelmények szempontjából milyen különbséget jelent az, hogy a kötélpályán tartózkodó személy azt pusztán szabadidős célból vagy közlekedési célból használja. Emiatt azt javasoljuk, hogy csak a „vásárok és/vagy vidámparkok területén használatos helyhez kötött vagy mobil berendezések” szöveg maradjon meg.

4.2.7

Az (57) és (58) preambulumbekezdés, valamint a 41. cikk átmeneti rendelkezéseket határoz meg. Hiányzik mindazonáltal egy olyan általános kijelentés, hogy a rendelettervezet nem vonatkozik a már forgalomba helyezett berendezésekre. Ezért a 9. cikk új (3) bekezdéseként be kell szúrni a „Nem szükséges minden, már létező kötélpálya hozzáigazítása az új kötélpályákra vonatkozó előírásokhoz” megfogalmazást, amely a kötélpályákra vonatkozó irányelvben – annak (28) preambulumbekezdésében – található. Ezenfelül a 9. cikkbe a jelenlegi (3) bekezdés után rendelkezéseket kell felvenni a kötelpálya-létesítmények lehetséges újbóli üzembe helyezését illetően: „A kötelpálya-létesítmények újbóli üzembe helyezése a következő feltételek mellett lehetséges:

4.2.8

A 36. cikk (2) bekezdése azt kéri, hogy a bejelentett szervezetek más bejelentett szervezetek kérésére adjanak felvilágosítást a megfelelőségértékelés pozitív eredményeiről is. A bejelentett szervezetek olyan független intézmények, amelyeknek gazdasági szempontok alapján kell tevékenykedniük. Annak megakadályozására, hogy ilyen esetekben tudástranszferre kerüljön sor, el kell hagyni az „és – kérésre – a pozitív” kitételt.

4.3

Az EGSZB üdvözli, hogy a rendeletjavaslat összhangban áll a 2000/9/EK irányelvvel, és megfelel a 2008-ban elfogadott „árucsomagnak”, valamint különösen a 768/2008/EK NLF határozatnak, amelyről már kibocsátott pozitív véleményt (8).

5.1

A német változatban gyakran használják (a 2000/9/EK irányelvhez hasonló módon) a konstruiert és Konstruktion („megépített”, „építés”) szavakat a geplant, illetve Planung („tervezett”, illetve „tervezés”) helyett. Ez az egész német szöveget jellemzi. Példákat találhatunk erre a következő helyeken: (1) preambulumbekezdés, 1. cikk, 2. cikk (1) bekezdés, 3. cikk (1) bekezdés, 3. cikk (3) bekezdés, 8. cikk (1) bekezdés.

5.2

A „biztonsági alkatrész” 3. cikk (4) bekezdésben adott definícióját úgy kell kiigazítani, hogy törölni kell a „vagy kötélpálya-létesítménybe” részt. Ennek az az oka, hogy abban az infrastruktúrában, amelyhez a tagállamok eljárásokat határoznak meg, nem lehetnek a rendelet szerint meghatározott „biztonsági alkatrészek”, hanem ezeket „biztonsági szempontból kritikusnak minősülő alkatrészeknek” nevezik.

5.3

A 11. cikk (9) bekezdésében az szerepel, hogy a gyártók a tagállamok indokolt kérésére kötelesek kiadni a megfelelőségértékelési eljáráshoz kapcsolódó összes információt és dokumentumot. Annak biztosítására, hogy a harmonizált szabványok alapján készített alkatrészek (amelyek esetében értelemszerűen vélelmezhető a megfelelőség) ne tartozzanak e cikk hatálya alá, pontosításképpen azt ajánljuk, hogy a (9) pont a következőképpen kezdődjön: „Olyan alkatrészek esetén, amelyek nem a harmonizált szabványok rendelkezései alapján kerültek forgalomba, a gyártók átadják stb.”.

5.4

A német változat (8) preambulumbekezdésében szereplő Drahtseilbahn („függőkötélpálya”) szó nem ismert és nem felel meg a holland és az angol változatnak.

5.5

A rendelettervezetben – például a (17) preambulumbekezdésben – „karbantartásról” beszélnek. A karbantartás csupán a fenntartás egy része, amely a felügyelet, a karbantartás és az üzembe helyezés tevékenységeit foglalja magába. Ennek megfelelően az egész szövegben a karbantartást fenntartással kell helyettesíteni. Az angol változatban található „maintained” kifejezés helyes.

5.6

A kötélvontatású vasutakra vonatkozó európai uniós irányelvben használt grundlegende Anforderungen („alapvető követelmények”) kifejezés helyett a rendelettervezetben wesentliche Anforderungen („lényegi követelmények”) szerepel, például a 6. cikkben. (A fordító megjegyzése: a magyar változatban mindkét dokumentumban az „alapvető követelmények” kifejezés szerepel.) Az angol változatban a 2000/9/EK irányelvhez hasonlóan továbbra is az Essential requirements használatos. A kifejezést a teljes rendelettervezetben grundlegende Anforderungen-re kellene javítani.

5.7

A (19) preambulumbekezdés nem feleltethető meg a rendelkezés szövegéből egyetlen résznek sem, ezért azt törölni kell.

5.8

A (23) preambulumbekezdés zavaros, mivel az áruk szabad mozgását hozza kapcsolatba a biztonsági elemzéssel, ezért ezt törölni kell.

5.9

Az 1. cikk meghatározza a rendelet tárgyát. A 2000/9/EK irányelvvel szemben azonban nem vették át a „tervezés”, „összeszerelés” és az „üzembe helyezés” területeket. Át kell venni ezeket, vagy az irányelv teljes szövegét.

5.10

A „kötélpálya-létesítmény” definíciója a 3. cikk (1) bekezdésében nehezen érthető. Át kellene venni az EK/2009/9 irányelvben szereplő meghatározást.

5.11

A 3. cikk (8) pontjában szereplő Schleppaufzug („sí- és szánfelvonó”) kifejezést Schlepplift -re kell változtatni a német változatban. (A fordító megjegyzése: a magyarban nincs ilyen különbségtétel.) Ezt a javítást a kapcsolódó harmonizált szabványok átdolgozása során is elvégezték.

5.12

Mivel a 3. cikk (12) pontjában szereplő „üzembe helyezés” kifejezés pontosan az átalakítások esetében nem vonatkozik feltétlenül mindig a teljes létesítményre, a szöveg kiegészítendő a „vagy annak részei” szavakkal.

5.13

A 8. cikk (1) bekezdésében a biztonsági elemzés követelményeit olyan értelemben változtatták meg, hogy a felelősségi körök nincsenek többé szabályozva. Mivel azonban a biztonsági elemzés meghatározó dokumentum az építtető számára, a cikket ki kellene egészíteni a következő szövegrésszel: „az építtető vagy meghatalmazottja megbízásából”.

5.14

A 8. cikk (2) bekezdése megállapítja, hogy a biztonsági elemzést mellékelni kell a biztonsági jelentéshez. a 2000/9/EK irányelv ugyanakkor leszögezi, hogy a biztonsági jelentést a biztonsági elemzés alapján kell elkészíteni, ami lényeges különbséget jelent. Javasoljuk az irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő megfogalmazás átvételét.

5.15

A 9. cikk (4) bekezdése nehezen érthető, és a 2000/9/EK irányelv 12. cikkének megfogalmazásával kellene helyettesíteni.

5.16

A 10. cikk (1) bekezdése arra mutat rá, hogy egy kötélpálya-létesítmény csak akkor üzemelhet tovább, ha megfelel a biztonsági jelentésben megállapított feltételeknek Pontosan a létesítmény biztonságos üzemeltetéséhez fontos dokumentum a használati és fenntartási útmutató. Emiatt azt ajánljuk, hogy a szöveget változtassák meg, törölve a „tovább” szót az „üzemelhessen tovább” kifejezésben, illetve a „biztonsági jelentésben” kifejezést a „9. cikk (2) bekezdésében szereplő dokumentációban” kifejezésre cserélve.

5.17

A mellékletben meghatározott modulok miatt a gyártó csak egy bejelentett szervezettel közösen tudja lefolytatni a megfelelőségértékelési eljárásokat. Emiatt a 11. cikk (2) bekezdését a következőképpen kell módosítani: az „elvégzik vagy elvégeztetik” szövegrészt „elvégeztetik”-re kell módosítani.

5.18

A 11. cikk (7) bekezdésében szereplő „biztonsági tájékoztató” nem elég világos, pontosítani kellene.

5.19

A 16. cikk hivatkozik az (1) bekezdésre, ami azonban nem létezik.

5.20

A 768/2008/EK határozat harmonizált szabványokkal szembeni formai kifogásokról szóló rendelkezéseit (R9. és R19. cikk) a 17. cikkbe is át kellene venni.

5.21

A 18. cikk (4) bekezdése azt a veszélyt rejti magában, hogy mindez a tesztpályákra is vonatkozhatna. Ennek elkerülése végett ki kellene azt egészíteni „a tesztpályák kivételével” szöveggel.

5.22

A 19. cikk (2) bekezdését úgy is lehet értelmezni, hogy a már forgalomban lévő biztonsági alkatrészek vagy részegységek megfelelőségi nyilatkozatait is folyamatosan aktualizálni kell. Emiatt az első mondat végének szövegét „valamint azt rendszeresen aktualizálni kell”-ről „a részegység vagy a biztonsági alkatrész forgalomba hozatalakor aktualizálni kell”-re kell változtatni.

5.23

A 21. cikk (2) bekezdése azt kéri, hogy a részegységek is kapjanak CE-jelölést. Mivel a piacon nincsenek olyan részegységek, amelyek ne rendelkeznének legalább egy biztonsági alkatrésszel, amely már tartalmaz CE-jelölést, el kell határolódnunk ettől a kéréstől. Ennek megfelelően ajánljuk „a részegység vagy” szavak törlését.

5.24

A II. mellékletet is át kell dolgozni. Ennek azonban átfogó jelleggel kell történnie, az összes érintett fél bevonásával.