26.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 424/64

Előadó:

Richard ADAMS

1.1.

Az energiaárak összességében véve történelmi csúcsra hágtak, és valószínűleg meg is fogják haladni a jelenlegi magas szintet. Ez Unió-szerte számos lakossági fogyasztó számára komoly anyagi terhet jelent, és sok ipari fogyasztót is hasonlóan érint. A vizsgált közlemény hangsúlyozza, hogy a civil társadalomnak jobban meg kellene értenie, hogy az energiaárak összetételének segítségével hogyan egyeztethetők össze klímavédelmi céljaink az energiaellátás biztonságának igényével. Enélkül sem politikai akarat, sem fogyasztói elfogadottság nem várható.

1.2.

Az energiaáraknak jelentős szerepük lehet az ipar versenyképessége szempontjából. Az ipari versenyképesség gazdasági elemzése azonban nem szorítkozhat az energiaárakra. Más kulcsfontosságú tényezőket is figyelembe kell venni, például az energiaintenzitást, valamint az energiaköltségek arányát a teljes termelési költségekben és a haszonkulcsban. Globális szintű, koherens fellépésre van szükség az éghajlatváltozás hatásainak csökkentését illetően. Egyébként félő, hogy Európa vezető szerepének a versenyképesség elvesztése, a termelés- és szén-dioxid-áthelyezés lesznek a következményei.

1.3.

Az energiahatékonyság, a megújuló energia és egyéb helyi energiaforrások mind javíthatják az ellátásbiztonságot, de mindegyikhez sajátos, a költségekkel, a kockázatokkal, a környezeti hatással és a társadalmi elfogadottsággal kapcsolatos tényezők kötődnek. Mivel az egyes országok szemlélete és megközelítései eltérőek, az átlátható költségelemzés, valamint a támogatási eszközök (átvételi szabályozások és árak) felülvizsgálata és hatékonyabb koordinációja alapvető az egyes tagállamok számára elfogadható energiaszerkezet meghatározásához, de ugyanilyen fontos a szomszédos országokkal való együttműködés is.

1.4.

Biztosítani kell, hogy az ipar képes legyen a jövőben is ugyanúgy alkalmazkodni, mint a múltban, és növelni kell az energiaágazat kapacitását arra, hogy az energiarendszerben végrehajtsa a szükséges beruházásokat. Ehhez határozott kormányzati kötelezettségvállalásokra van szükség, melyeknek összhangban kell lenniük az európai belső energiapiaccal.

1.5.

A belső energiapiacot teljesen ki kell építeni, de ahhoz, hogy a teljes potenciálját ki lehessen aknázni, megfelelő piaci alapú eszközökkel (MBI), a tagállami energiapolitikák valódi uniós szintű koordinálásával és egyértelmű közös célok kitűzésével kell támogatni. Ennek szükséges előfeltételeként újfent hangsúlyt kell fektetni az átlátható és pontos adatszolgáltatásra. Az egyes tagállamok különleges helyzetét – mint pl. a meglévő ‘energiaszigeteket’ – figyelembe kell venni, az árak felülvizsgálata során pedig figyelmet kell fordítani arra a tényre, hogy fejlett infrastruktúra nélkül, amelyhez jelentős beruházások szükségesek, nem lehet teljesen kiépíteni a belső energiapiacot, a tagállamok pedig nem tudják kihasználni annak előnyeit.

1.6.

A szorosabb uniós koordináció és szolidaritás révén elért költségoptimalizálás létfontosságú, különösen mivel az energiapolitika irányítása továbbra is a tagállamok kezében van. Ez a koordináció mindeddig erőtlen volt; új megközelítésre van szükség. Az ellátással kapcsolatos növekvő bizonytalanság fényében a tagállamok közti szolidaritás is alapvető, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kell helyezni az energiatermelésben és az ellátási láncban jelentkező problémák megoldására irányuló közös kutatás-fejlesztés elmélyítésére.

1.7.

Egyes tagállamcsoportokat kiszolgáló, folyamatos ellátást biztosító földgázelosztó központok kialakítása optimalizálhatja és csökkentheti a költségeket azáltal, hogy hozzájárul az olaj- és a gázárak egymástól való függetlenítéséhez, az energiatermelők számára pedig nagyobb rugalmasságot biztosít.

1.8.

A koordináció erősítése érdekében az EGSZB fellépést és közvetlen támogatást sürget egy, az energiáról szóló európai szintű párbeszédet is magában foglaló, nagyszabású program létrehozásához. A párbeszédben a helyi, regionális és tagállami kormányzatok mellett a lakossági és ipari fogyasztóknak, valamint az energialánc kereskedelmi és intézményi szereplőinek is részt kellene venniük.

1.9.

Ennek az inkluzív, reprezentatív, független és átlátható európai energiaügyi párbeszédnek továbbá alapul kell szolgálnia az Európai Bizottság által javasolt új irányítási folyamathoz, melynek célja a 2030-as intézkedéscsomagban javasolt energia- és éghajlatügyi célok teljesítése.

2.1.

Az energiaárak – főleg a villamos energiáé – a legtöbb uniós lakossági és ipari fogyasztó számára éveken át az inflációt meghaladó mértékben emelkedtek. Az európai háztartások megérezték ezt a családi költségvetésben, és egyes tagállamokban jelentősen súlyosbodott az energiaszegénység. Emellett egyes ágazatok, különösen a nagy energiafelhasználású iparágak versenyképességére is hatással volt. Az ipar korábban általában az energiahatékonyság növelésével és magas hozzáadott értékű termelésre való szakosodással reagált az áremelkedésekre, de erre bizonyíthatóan egyre kevesebb a lehetőség. A gazdasági visszaesés csak tetézte a problémákat, és az energiahatékonyság növelése és a megszorítások ellenére a legtöbb fogyasztó költségei tovább növekednek.

2.2.

Az Európai Bizottság 2014 januárjában előterjesztett csomagja két, az árakhoz és a költségekhez közvetlenül kapcsolódó átfogó jelentést is tartalmaz. Egyik az ‘Energiaárak és -költségek’ c. belső munkadokumentum, a másik az ‘Energiagazdasági fejlemények Európában’ c. jelentés. A csomag 2030-ig teljesítendő energia- és klímaügyi célokat tűz ki, és állítja, hogy a klímavédelem, az ipari versenyképesség fenntartása és a megfizethető fogyasztói árak biztosítása összeegyeztethető egymással. Ehhez azonban szükséges a kibocsátások csökkentésének és a gazdaság környezetbaráttá tételének konkrét gazdasági, társadalmi és környezeti előnyeivel kapcsolatos egységes szemlélet, valamint ezek elismerése és terjesztése. A csomag implicit módon elismeri, hogy az állami támogatás alapvető lesz ehhez, és realisztikusabb megközelítést kell alkalmazni a – különösen pénzügyi – kihívások leküzdéséhez. Az Európai Bizottság szerint ‘a célkitűzések határozott jelzést adnak a piacnak, ösztönözve az új vezetékekbe és villamos hálózatokba, illetve alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba való magánberuházásokat’ (1).

2.3.

A véleményünk tárgyát képező, az energiaárakról és -költségekről szóló közlemény a Nemzetközi Energiaügynökséggel (IEA) egybehangzóan (2) kijelenti, hogy a világpiaci árak, az elengedhetetlen nagyszabású infrastruktúra- és energia-hatékonysági beruházások, valamint az éghajlattal kapcsolatos illetékek együttesen a jelenlegi történelmi szinten fogják tartani az energiaárakat. Amellett, hogy ez súlyos terhet róhat a fogyasztókra, a villamos energia jelenlegi, kb. 40 EUR/MWh-s nagykereskedelmi ára miatt az ágazat nem fogja tudni megvalósítani az elöregedő eszközök lecseréléséhez és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez szükséges beruházásokat. A vélemény elsősorban a civil társadalom várható reakciójával és azzal foglalkozik, hogy a szakpolitikai célok elérése érdekében milyen mértékben lehet erős piaci jelzéseket adni és politikai fogékonyságot kialakítani.

3.1.

A 2008-at követő öt évben a nagykereskedelmi villamosenergia- és gázárak viszonylagos stabilitása ellenére a kiskereskedelmi energiaárak Európában emelkedtek, néhány tagállamban igen nagy mértékben. A lakossági és ipari fogyasztók mindezt erőteljesen megérezték, különösen a gazdasági visszaesés időszakában, és ez valószínűleg a továbbiakban is folytatódik. Az egyes tagállamok között is jelentős eltérések vannak, egyes fogyasztók 250–400 %-kal többet fizetnek, mint mások. E növekedés jelentős részben az átviteli és elosztási költségek, valamint az adók és illetékek növekedésének tudható be. Az ár összetételét azonban továbbra is mindenekelőtt a primer energia költsége határozza meg.

3.2.

Az uniós kormányoknak 2014-ben be kell fejezniük a belső energiapiac kiépítését. A piacliberalizáció lökést ad a beruházásoknak és a versenynek, és számos területen javítja a hatékonyságot, ez pedig valószínűleg alacsonyabb árakban is tükröződik. A lakosság és az ipar (különösen a kis- és középvállalkozások) úgy csökkenthetik a költségeiket, hogy – ahol van elég szolgáltató – átmennek olcsóbb energiaszolgáltatóhoz.

3.3.

Az uniós kormányoknak emellett tovább kell fejleszteniük az energia-infrastruktúrát, diverzifikálniuk kell a forrásokat és az ellátási útvonalakat, és a nagy energiapartnerekkel való tárgyalások során egységesen kell fellépniük.

3.4.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy a végfelhasználók és az adófizetők által finanszírozott energiapolitikákat minél költséghatékonyabban és a bevált gyakorlatokat követve alkalmazzák.

3.5.

Az Uniónak és a tagállami kormányoknak több erőfeszítést kell tenniük a hálózati költségek és eljárások összehasonlítására. A hálózati eljárások Európán belüli közelítésével javítható a hatékonyság és csökkenthető az árak hálózatiköltség-összetevője.

3.6.

A lakossági és ipari fogyasztók az energiahatékonyság javításával – bizonyos mértékig – alacsonyan tarthatják az energiaköltségeiket. Az energiafogyasztás mennyiségének vagy időpontjának önkéntes módosítása a fogyasztók részéről (keresletoldali válasz) és az innovatív energiatechnológiák segíthetnek energiát és pénzt megtakarítani.

3.7.

Az EU-nak további erőfeszítéseket kell tennie a nemzetközi partnerekkel való együttműködés terén az energiatámogatások és az exportkorlátozások ügyében, továbbá fiskális transzferek és kedvezmények, valamint adó- és illetékcsökkentések révén kell hozzájárulnia bizonyos ipari fogyasztók védelméhez.

3.8.

Az Európai Bizottság lényegében síkraszáll az Unión belüli egységes energiapiac mellett, és a lakossági és az ipari fogyasztókat is energiahatékonyságuk növelését célzó lépések megtételére ösztönzi, energia- és pénzmegtakarítási céllal javasolja a keresletoldali válasz és más innovatív energiatechnológiák és innovációk bevezetését, valamint azt, hogy a tagállamok jelentősen korszerűsítsék az átvitelt és az elosztást. Megjegyzi, hogy a megújuló energiaforrások arányának növekedése közvetlen hatással lehet az energiabiztonság növelésére. Elismeri továbbá, hogy egyes tagállamokban a lakossági fogyasztók esetében fel kell lépni az energiaszegénység ellen, elsősorban szociálpolitikai intézkedések formájában. Ha az ipar energetikai versenyképessége az előrejelzéseknek megfelelően valóban csökken, akkor ez egyéb fiskális transzferek mellett úgy is orvosolható – mindenekelőtt a WTO keretében –, hogy a nemzetközi versenyben konkurens országok minimalizálják energiatámogatásaikat.

4.1.

Az Európai Bizottság által javasolt stratégiai válasznak három alapvető aspektusa van. A belső energiapiac kiteljesítésétől függetlenül vajon kellően indokolt-e a ‘zöld’ gazdaság elérését célzó megközelítés folytatása, illetve fejlesztése a 2030-ra vonatkozó keretben foglaltak szerint, és milyen következményei lennének ennek az energiaárakra és -költségekre nézve? Másodszor: meggyőzhető-e a civil társadalom valódi társadalmi párbeszéd révén arról, hogy e megközelítés helyénvaló és elfogadható? Harmadszor: ösztönözhető-e a piac úgy, hogy Európában új vezetékekbe, áramhálózatokba és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba irányuló magánbefektetéseket vonzzon?

4.2.

A különféle formákban előforduló energia értékét tekintve messze a legszélesebb körben értékesített globális árucikk. Mivel az energiának központi szerepe van a gazdasági fejlődésben, biztos, hogy a kutatás, a feltárás és a fejlesztés, valamint az energiatermelés és -átvitel masszív beruházásokat igényel a belátható jövőben. Ez arra is vonatkozik, hogy meg kell oldani az energiaellátás biztonságát, amiről az utóbbi időben sok szó esik. Ezzel kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy ‘a fény nem alhat ki’, ahol a ‘fény’ az energiának a modern társadalomban játszott létfontosságú szerepeként értendő. El kell ismerni, hogy jelenleg más – akár tagállami, akár uniós szintű – energiapolitikai célok is függhetnek az ellátásbiztonságtól, amelyet jobban kellene hangsúlyozni a közleményben, illetve hogy ennek biztosítása többletköltségekkel járhat.

4.3.

Ugyanakkor az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatermelésre való átállás rövid és középtávú költségeinek fedezéséhez számos fontos, globális szintű tényezőt is szem előtt kell tartani, illetve újból hangsúlyozni kell.

A fosszilis üzemanyagokról más energiaforrásokra való áttérést mindenképpen meg kell valósítani. Az átállás sebessége létfontosságú – elég gyorsan kell lezajlania ahhoz, hogy megakadályozzuk az éghajlatváltozás túlzott hatásait, megőrizve ugyanakkor a gazdasági és társadalmi struktúrák stabilitását. Ehhez elengedhetetlen lesz a közös világszintű fellépés és az, hogy az EU megőrizze az átállás elősegítéséhez szükséges gazdasági kapacitását. Globális szintű, koherens fellépésre van szükség az éghajlatváltozás hatásainak csökkentését illetően. Egyébként félő, hogy Európa vezető szerepének a versenyképesség elvesztése, a termelés- és szén-dioxid-áthelyezés lesznek a következményei.

4.4.

Ez idáig nyilvánvaló volt, hogy a piacok önállóan sokszor nem képesek megoldani a szociális és környezeti kérdéseket – és ez nem is feladatuk. Az EGSZB úgy véli, hogy a piacokat, jóllehet gyakran sikeresen teljesítik a rövid távú hatékonysági és költségcélokat, hatékony piaci alapú eszközökkel át kell alakítani úgy, hogy kiemelt szociális célokat is tudjanak teljesíteni (4). Ehhez mind megfelelő szabályozásra, mind a civil társadalom támogatására és részvételére, mind pedig a vállalatok határozott társadalmi felelősségvállalására szükség van.

4.5.

Ha a társadalom nem érti azt a dilemmát, amellyel az EU és az egész világ szembesül, akkor sem politikai akarat, sem pedig fogyasztói elfogadottság nem várható. Az árak minden bizonnyal tovább fognak emelkedni, a fogyasztók pedig továbbra is hevesen tiltakozni fognak ez ellen. A feladatunk az, hogy csökkentsük a politikai és társadalmi hatásokat.

4.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a leghatékonyabb megközelítés az európai lakossági és ipari energiafogyasztók, valamint az energialánc kereskedelmi és intézményi szereplőinek teljes körű bevonása az e kérdésekről folytatott aktív és építő jellegű párbeszédbe, amely aztán konkrét intézkedésekhez vezet.

4.7.

A jelenlegi közleményben ez a megközelítés nem igazán tetten érhető. Jóllehet a ‘piacokat’ a dokumentum 41-szer említi, a ‘bevonásra’, a ‘polgárra’, a ‘párbeszédre’ és a ‘konzultációra’ együttesen mindössze három elhanyagolható említés található. Hasonló a helyzet a 2020–2030-as szakpolitikai keretről szóló dokumentum estében is.

4.8.

A következetesség és a konkrét fellépés ebben a témában döntő. ‘A 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv’ c. 2011-es keretdokumentum elismerte és bővebben kifejtette ezt – ‘a polgárok bevonása elengedhetetlen’ (3.4. pont) –, de konkrét lépések nemigen történtek.

4.9.

Az EGSZB ezért sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy sürgősen fogadják el és valósítsák meg az európai energiaügyi párbeszéd keretét, melyet az EGSZB 2013-ban fogadott el ‘A polgárok energiapolitikába való aktív bevonásához szükséges feltételek és módszerek’ c. véleményében (5). Egy ilyen párbeszéd építő szerepet játszana az energia- és klímaügyi célok teljesítésére irányuló uniós szintű irányítási folyamat létrehozásában és fenntartásában.

4.10.

Ennek folyamán hangsúlyozni kellene:

4.11.

Az energiaárak terén a tagállamok között meglévő különbségekről már korábban esett szó. Jóllehet ebben szerepe van az eltérő termelési és ellátási költségeknek is, az energiára kivetett különféle adók és illetékek jelentősen hozzájárulnak ehhez. Az energiaadók minden tagállamban a kormánybevételek jelentős részét képezik, és még az olajra kivetett adókat leszámítva is nagy kihívást jelentene adócsökkentés esetén új bevételi forrásokat találni (6).

4.12.

Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy egyes energiatípusok esetében a magas adókat, morgolódva bár, de elfogadták. Az olaj ára az EU-ban több mint 55 %-nyi adót tartalmaz, szemben például az USA 14 és Japán 41 %-ával.

4.13.

Az egyes tagállamok különleges helyzetét – mint pl. a meglévő ‘energiaszigeteket’ – figyelembe kell venni, az árak felülvizsgálata során pedig figyelmet kell fordítani arra a tényre, hogy fejlett infrastruktúra nélkül, amelyhez jelentős beruházások szükségesek, nem lehet teljesen kiépíteni a belső energiapiacot, a tagállamok pedig nem tudják kihasználni annak előnyeit.

5.1.

A ‘belső energiapiac’ különösen problematikus, mivel az energiaellátás biztonsága alapvető nemzeti érdek, és a belső energiapiac kialakítása terén tett előrelépések ellenére továbbra is nagyrészt közvetlen állami ellenőrzés vagy befolyás alatt áll. Számos más árucikk-kategóriával összevetve e piac létrejöttét műszaki, földrajzi és erőforrásokkal kapcsolatos akadályok is nehezítették.

5.1.1.

A villamos energia és a gáz egységes piaca létrehozásának a 2009-es harmadik energiacsomagban kitűzött célját nem fogjuk elérni, és az energiapiaci liberalizáció jelentős elemeinek megvalósítása nehéznek bizonyult. A piaci integráció előnyeinek elérése kormányzati, vállalati és társadalmi ellenállásba ütközött. Egyes tagállamokban úgy látják, hogy az energiatermelési, -elosztási és -fogyasztási módok mélyreható változásai elfogadhatatlan hatásokkal járhatnak.

5.1.2.

Jóllehet Közép- és Nyugat-Európában a nagykereskedelmi árak közeledése általában véve megvalósul, a kiskereskedelmi árak nem közelednek egymáshoz, mivel a tagállamok eltérő nemzeti rendszereket alkalmaznak az energiaágazatbeli beruházások támogatására és arra, hogy e támogatás költségeit hogyan osszák meg a végső fogyasztók között. Következésképpen egy ‘sekély’ árampiac van kialakulóban, amely pusztán optimalizálja a jelenlegi európai rendszer alkalmazását. Ez azonban nem elegendő, mivel olyan ‘mély’ piacra lenne szükség, amely az európai léptékű, optimális beruházásokat ösztönzi, egyrészt azért, hogy e beruházások valóban létrejöjjenek, másrészt azok költséghatékonyságának biztosítása érdekében. Alapvető például a támogatási eszközök (átvételi szabályozások és árak) felülvizsgálata és hatékonyabb koordinációja.

5.1.3.

Ehhez nagyobb piaci likviditásra és elosztóközpont-alapú árképzésre van szükség, különösen a földgáz esetében. Egyes tagállamokban létrejöttek gázpiacok, de egyelőre nem elég likvidek ahhoz, hogy életképes alternatívát kínáljanak az – egyre terjedő – kőolajalapú indexálásnak, és piacalapú árképzést tegyenek lehetővé. Ezért mindenképpen regionális földgázelosztó központokat kell kialakítani, és javítani kell az ezek közötti összeköttetést az átviteli kapacitás, a szerződéses megállapodások és a piaci hozzáférés tekintetében, különösen a rugalmas ellátási csomagok kapcsán. Ha a villamosenergia-termelők hozzáférést kapnak a gázpiacokhoz, akkor nagyobb mozgásterük lesz a termelési időszakok optimalizálására. Veszteséges időszakokban leállíthatják a termelést és megőrizhetik az erőművek versenyképességét, ezáltal pedig csökkentik a fedezetlen, fogyasztókra áthárított költségeket.

5.1.4.

Az energiaárak tagállamonkénti pontos összetételét még mindig homály fedi. Az Európai Bizottság által most végzett alapos kutatás, melynek célja az energiaárak összetételének és az energiatámogatások mértékének és hatásainak tisztázása, létfontosságú ahhoz, hogy meg lehessen teremteni a mindenki számára azonos versenyfeltételek alapjait az energiatermelés és -árképzés terén. Fontos, hogy az egyes létesítmények folyamatosan adatokat szolgáltassanak az energiaárakról és -költségekről, hogy javítani lehessen az egyes ágazatok működési feltételeinek átláthatóságát, és hogy a szakpolitikák kellő mennyiségű adatra támaszkodjanak. Az átláthatóság biztosítása alapvető, és az első lépést jelenti a költséghatékony szakpolitikák kialakítása és a közvéleménnyel folytatott érdemi párbeszéd felé. Ez az energiaszolgáltatók profitszintjének összetételére is igaz. A megfelelő statisztikák hiánya alááshatja az adatokkal alátámasztottnak mondott döntések hitelességét. Ilyen statisztikákat minden kormányzati szinten elérhetővé kellene tenni.

5.1.5.

Az ipar befektethet az energiaigény csökkentésének céljával, és ezt korábban is megtette. Az ilyen beruházásoknál azonban fontos az elfogadható megtérülés, és jellemző, hogy idővel egyre drágábbak lesznek.

5.1.6.

Korábban az EU és a tagállamok ingyenes kvótaosztással, adó- és illetékmentességgel, és néhány esetben kompenzációkkal segítették a sebezhető iparágak védelmét. Tekintettel arra, hogy a klímavédelmi intézkedések költségét illetően az EU és néhány nagyobb kereskedelmi partnere között fennálló különbség belátható időn belül nem fog csökkenni, az Európai Bizottságnak értékelnie kellene a meglévő szabályozási keretet, és meg kellene vizsgálnia a sebezhető ágazatok segítésének olyan újabb megközelítéseit, melyek összeegyeztethetőbbek a belső piaccal.

5.1.7.

Mivel az energiaellátás biztonsága létfontosságú államérdek, az ellátás biztosítása érdekében a kormányok hajlandóak járulékos többletköltségeket vállalni. És mivel a szuverenitásukat féltő tagállamok nehezen tudnak megállapodni egy kielégítő mértékű uniós szintű irányítási folyamatról, hajlandóak az optimálist el nem érő piaci működést elviselni. Az energiaellátás bizonytalansága esetén azonban a szolidaritás alapvető a folyamatos ellátáshoz.

5.1.8.

Összességében véve nem sok jel utal arra, hogy az igen különböző tagállami energiapolitikák elismernék a mélyebb uniós szintű integráció szükségességét. Ez aláássa a belső energiapiacot és zavarba ejtő jelzéseket küld a befektetők felé. Az EGSZB úgy véli, hogy határozott lépést kell tenni egy valódi európai energiaközösség felé a nemzeti energiastratégiák összehangolásához, különösen az EU energiaellátásának minél alacsonyabb költséggel járó biztosítása érdekében.

5.2.1.

A fenntarthatóbb, erőforrás-hatékonyabb gazdaságra való áttérés elvileg jól megalapozott. A gyakorlatban azonban a gazdasági visszaesés, a globális verseny és az, hogy a tagállamok nem tudnak megállapodni a prioritásokról, rányomja a bélyegét az átállás sebességére és hatékonyságára (7).

5.2.2.

A gazdaság környezetbaráttá tételéről szóló politikai nyilatkozatok gyakran csak szép szavakkal méltatták az Unió fenntartható fejlődési célkitűzését, de sem az ezzel járó gazdasági és szociális változások mértékét, sem pedig a strukturális akadályokat nem ismerték el.

5.2.3.

Ezt a célkitűzést gyakran tévesen úgy értelmezik, hogy a meglévő gazdasági tevékenységeket kell ‘kizöldíteni’, azaz alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátásúvá tenni, remélve, hogy ez fellendíti a növekedést és a munkahelyteremtést. A gazdaság környezetbaráttá tétele azonban a termelési és fogyasztási szokások – és az életmód – sokkal mélyrehatóbb átalakítását igényli, mint az egy évtized alatt társadalmilag elfogadható volna. Gyakorlatilag minden gazdasági tevékenységet át kellene alakítani, a hagyományos és a zöld gazdaság közötti átmeneti időszakban pedig bizonytalan a növekedés és a munkahelyteremtés mértéke. Ezt a kutatás-fejlesztési erőfeszítések összehangolásával kell támogatni.

5.2.4.

A gazdaság valódi, gyors és hathatós kizöldítésének akadályait is igencsak elbagatellizálták. Az árképzésnek szerepe van például az alábbi kérdésekben:

5.2.5.

A gazdaság környezetbaráttá tétele mindenesetre szükségszerű. Hatalmas léptékű és igen nehéz feladatról van szó, de ha biztosítani akarjuk a jövőnk fenntarthatóságát, akkor nincs más választásunk. E cél eléréséhez olyan tempót kell diktálni, amely egyensúlyt biztosít a politikai hitelesség, a gazdasági erő, a stabil szociális rendszer és a polgárok választása között. Az előfeltételek azonban nem teljesülnek, különösen a közszférának az akadályok felszámolása iránti elkötelezettsége tekintetében. Az is igaz, hogy ebből egyértelmű előnyök származhatnak, ilyen például a piacvezető szerep elérése a fenntartható és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia területén. Az EU magas szinten áll az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó villamos energiának a különféle hőpótlási módok terén való felhasználásában, és a fenntartható közlekedési innovációkat fejlesztő ágazata is nagy.

5.2.6.

A költségek minimálisra csökkentésében alapvető szerepe van az energiamegtakarításnak és az energiahatékonyságnak. A háztartásokat illetően még mindig jelentős potenciál rejlik a fogyasztói keresletszabályozásban. Egyre több középületben találunk mintaszerű energiahatékonysági és -megtakarítási megoldásokat (bár főként csak az új épületekben), és az ipari energiahatékonyság növelésére való – egyes ágazatokban bevett – törekvés révén számos vállalkozás további megtakarításokat érhet még el.

5.2.7.

A piaci alapú eszközöknek (MBI) az utóbbi időben igen nagy szerepe volt a tagállami gazdaságok irányváltásának ösztönzésében. Általánosságban azonban Unió-szerte következetlenség tapasztalható az adók, illetékek, támogatások és más MBI-k mértékében és alkalmazásában. Az energia kapcsán ez különösen szembetűnő. Az MBI-knek tehát ösztönözniük kell az átmenetet egy erőforrás-hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé, de ezzel párhuzamosan a gazdasági fellendülést is támogatniuk kell (8).

5.3.

Az, hogy az éghajlat-változási és energiacsomagban kitűzött uniós célok eléréséhez mindenképpen eredményes irányításra van szükség, egyértelműen kapcsolódik a következetes piaci paraméterek nemzeti energiaszabályozók révén történő megállapításához. Az EGSZB határozottan ösztönzi egy szorosabban koordinált energiapolitika kialakítását a nemzeti politikák következetes, egymáshoz közelítő irányításával, ami közelebb vinne az egész EU-ra kiterjedő költségoptimalizáláshoz, és ezért támogatja az Európai Bizottság kezdeményezését. Úgy véli azonban, hogy a kérdést alaposan meg kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a rendszer valóban teljesítse a céljait, továbbá úgy látja, hogy az EGSZB érdemben hozzá tud járulni a közeljövőben várható európai bizottsági javaslatokhoz, nevezetesen az alábbiak kapcsán:

5.4.

Az Európai Bizottságnak olyan irányítási rendszert kell kialakítania, amely hatékonyan érvényesíthető, de eléggé rugalmas ahhoz, hogy a tagállamok is támogassák. Az EGSZB ezért – az Európai Bizottsággal szoros együttműködésben – politikailag semleges vizsgálat indítását javasolja az összes érdekelt képviselőinek bevonásával. Ennek célja egy hatékony, rugalmas és inkluzív irányítási rendszer létrehozása lenne. Mind a közvélemény bevonása, mind pedig maga az irányítási rendszer elengedhetetlen az energiaárak és -költségek jelentette kihívás kezelésében és megértetésében.