16.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 451/51

Előadó:

Daniela RONDINELLI

1.1

Az EGSZB üdvözli az online rendelt áruk kézbesítési szolgáltatásai egységes piacának kialakítására vonatkozó útitervet, amely egy jelentős növekedési és foglalkoztatási potenciállal bíró szektort érint. A hatékony és megbízható kézbesítési szolgáltatások alapvető előfeltételei az elektronikus kereskedelem elősegítésének, valamint az értékesítők és a vásárlók közötti bizalom növelésének.

1.2

Az EGSZB szerint a csomagkézbesítés egységes piacának a kialakításához, valamint az elvárások, a védelem és az elérhetőség között jelenleg tátongó hatalmas szakadék áthidalásához a következőkre van szükség: egyetemleges felelősség, a küldemények nyomon követhetősége és visszakeresése, interoperabilitás; a kézbesítési lehetőségek szélesebb palettájához való hozzáférés az EU teljes területén (a szigetekre is); bizonyosság azzal kapcsolatban, hogy az érintettek (különösen a kkv-k és a fogyasztók) ismerik jogaikat és kötelezettségeiket, kiváltképp a panasztétel és a termékek visszaküldése esetén; egyszerű és összehasonlítható adatok gyűjtése; fenntartható szociális dimenzió, valamint egy megfelelő képzési kínálat.

1.3

Az EGSZB megerősíti azt a véleményét (1), hogy ennek a célkitűzésnek az amúgy kívánatos megállapodásokon és az önkéntes kódexeken túl a minimumkövetelmények európai jogi keretén kellene alapulnia, amely a piac – a fogyasztókat és a kkv-kat az online kereskedelem igénybevételétől elijesztő – megoldatlan működési zavarai esetén hatékony és rugalmas módon nyújthat segítséget, és kezelheti a következő problémákat:

1.4

Az EGSZB kéri, hogy a menetrend keretében világos határidőket határozzanak meg, valamint egy ütemtervet az előírások végrehajtására és az önszabályozás megvalósítására, hogy valamennyi érintett szereplő, és különösen az európai polgárok körében nagyobb bizalmat teremtsenek, miközben biztosítják a kölcsönös jogok teljes mértékű tiszteletben tartását és védelmét.

1.5

Az EGSZB kéri, hogy a menetrend két további intézkedést irányozzon elő, amelyek közül az egyik a megfizethető árú szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, a másik pedig a piacok szociális dimenziójára összpontosít.

1.6

Az EGSZB a következőket javasolja az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak:

1.7

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) támogatásával kétévente készítsen jelentést az ágazatbeli foglalkoztatási és munkakörülményekről, a fogyasztókkal és a teljes kézbesítési láncolat szereplőivel szembeni feltételekről, valamint utóbbiak fejlődési lehetőségeiről, és juttassa el ezeket az EGSZB-hez, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, illetve a szociális partnerekhez.

2.1

Európában az elektronikus kereskedelem a gazdasági és foglalkoztatási növekedés motorja lehet: ez a becslések szerint évi 10 %-ot jelent a 2013–2016 közötti időszakra (5). Az uniós polgárok 45 %-a vásárolt az interneten az elmúlt 12 hónapban. Visszajelzésük alapján a legtöbb probléma a kézbesítés során, illetve a kései kézbesítés miatt merül fel (6).

2.2

Az Európai Bizottság azonosította (7) a „digitális egységes piac öt fő akadályát”, „és ezek felszámolására ajánlott cselekvési tervet”, de egyben megállapította, hogy „az emberek 10 %-a nem vásárol online módon (8), mivel tart a szállítási költségektől – főként az országhatárokon átnyúló szállítások esetében –, valamint a szolgáltatás minőségétől”.

2.3

Az EGSZB a zöld könyvről szóló véleményében (9) irányelv elfogadását kérte, amelynek a következőket kellene tartalmaznia: az eladókra vonatkozó egyetemleges felelősség, a kézbesített csomagok nyomon követhetősége és visszakereshetősége, a több kézbesítési lehetőség felajánlására vonatkozó kötelezettség, a kézbesítéssel kapcsolatos nemzeti problémamegoldó központok európai hálózatának felállítása, a méltányos munkafeltételek tiszteletben tartásának kötelezettsége, és átláthatóság a feltételek és az árak tekintetében.

2.4

A zöld könyvről folytatott vitát 2013 decemberében az Útiterv a csomagkézbesítés egységes piacának kialakítása felé című közlemény (10) követte.

2.5

Közelmúltbeli, világszinten végzett kutatások (11) alapján a vállalat és fogyasztó közötti („business to consumer”, B2C) elektronikus kereskedelem fejlesztésének legfontosabb problémái a következők:

2.6

Az Európai Bizottság szerint még nem állnak rendelkezésre a „nemzeti szabályozó hatóságok [...] releváns piaci adatai, amelyeket a belföldi és határokon átnyúló csomagforgalommal kapcsolatos, a B2C és B2B csomagkézbesítési piacon működő minden postai szolgáltatótól gyűjtöttek, beleértve a közvetítőket, a konszolidátorokat és az alternatív szolgáltatókat is” (12).

2.7

Különböző vizsgálatok megállapították, hogy a postai szolgáltatások néhány szegmensében a többihez képest nagyobb a versenyellenes magatartás lehetősége, ezért megfelelő szabályozásra és felügyeletre van szükség például a B2C-piacon a B2B szolgáltatásokhoz képest, illetve a határokon átnyúló szolgáltatások esetében a belföldi postai szolgáltatásokhoz képest (13).

2.8

Az EGSZB elégedetten nyugtázza, hogy a zöld könyvről alkotott véleményében megfogalmazott következtetések jelentős részét figyelembe vették. A Tanács (14) és az Európai Parlament (15) ugyancsak arra kérte az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a határokon átnyúló kézbesítési szolgáltatások jelenlegi akadályait, és hozzon megfelelő intézkedéseket azok leküzdésére. Az Európai Parlament (16) emellett kéri hozzáférhető, megfizethető, hatékony és magas színvonalú kézbesítési szolgáltatások biztosítását, valamint a kézbesítési szolgáltatók közötti együttműködési és információcsere-platformok kialakítását, továbbá a reklamációk és viták gyors és a lehető legalacsonyabb költségek melletti rendezését.

3.1

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a szabad és nyitott belső piac, valamint a fölösleges túlszabályozás elkerülése érdekében a gyors feldolgozást alacsony költségek mellett biztosító, átjárható hálózatok és rendszerek révén a lánc valamennyi szereplője által elfogadott, megfelelő szabályozási és önszabályozási keretben állítsák helyre a kkv-k és az online termékeket rendelő fogyasztók bizalmát. Ezért kéri, hogy az útitervet világos határidők rögzítésével és egy előre meghatározott 18 hónapos ütemterv szerint hajtsák végre.

3.2

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az EU alakítsa ki a csomagkézbesítés egységes piacát, és ennek során a fogyasztók, munkavállalók és valamennyi szereplő (köztük az online kereskedelem, a szállítás és a logisztika területén működő kkv-k) védelme érdekében biztosítsa a szolgáltatások gyorsaságát, minőségét, megbízhatóságát és megfizethetőségét, valamint orvosolja a piaci hiányosságokat és az egységes piac jelenlegi működési zavarait.

3.3

Az EGSZB azonban arra számított, hogy a közlemény külön hivatkozik majd a földrajzi kihívásokkal küzdő régiók, így a szigetek, a legkülső és hegyvidéki területek helyzetére, mivel véleménye szerint ezek a régiók sajátos problémákkal kénytelenek szembenézni, amelyek megoldása különösen a gazdasági megvalósíthatóság szempontjából tűnik nehéznek: a csomagküldés egységes piacának kiteljesítése aligha képzelhető el anélkül, hogy ezek a területek kiemelt figyelmet kapnának, amit megfelelő intézkedésekkel kell párosítani.

3.4

Az EGSZB szerint a javasolt intézkedési csomag lényegében az önkéntes önszabályozásra, a nemzeti postai szolgáltatókra vonatkozó szabályokra, a postai szolgáltatásokkal foglalkozó szabályozó hatóságok tevékenységére és a hatályos uniós előírások pontos és maradéktalan alkalmazásának alapelveire támaszkodik, anélkül, hogy az összes szereplőre kiterjedő egységes keretet határozna meg és konkrét határidőket szabna az előirányzott 18 hónapos időkereten belül.

3.5

Az EGSZB utal arra, hogy a menetrend még nem irányozza elő az önszabályozás kísérő jellegű támogatását – itt egy – az EGSZB által már sürgetett (17) – irányelvre lenne szükség, hogy átfogó, koherens és konszolidált módon valamennyi piaci szereplő számára biztosítsák a határokon átnyúló csomagkézbesítés egységes piacának kialakítására vonatkozó követelményeknek való megfelelést.

3.6

Az EGSZB szerint az EU-nak a piac megoldatlan problémáinak kezelése, valamint a fogyasztók és a kkv-k (B2B) védelme érdekében olyan európai megoldást kell biztosítania az önszabályozás és a szabályozás ösztönzésén keresztül, amely a következő területeket érinti:

3.7

Még ha a javaslatokban ki is térnek az EU 2014–2020-as időszakra szóló pénzügyi keretével való összeegyeztethetőségre, az EGSZB szerint az útitervben feltétlenül utalni kell az EU vonatkozó pénzügyi eszközeire a következő területeken:

3.8

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy hatalmazza fel az Európai Szabványügyi Bizottságot (CEN) európai műszaki szabványok mielőbbi kidolgozására, és ebbe a tevékenységbe széles körben vonja be az összes érdekcsoportot, különösen pedig a kkv-kat és a fogyasztókat. Szükségesnek tartja, hogy mutatókat dolgozzanak ki a csomagkézbesítési szolgáltatások európai biztonsági és minőségi védjegyének tekintetében is, amelyekkel biztosítható a szolgáltatások minősége, megbízhatósága, fenntarthatósága, valamint azok szociális és biztonsági garanciái.

4.1

Az EGSZB szerint két további fellépésre is szükség van, mégpedig a hozzáférhetőség biztosítása és a piac szociális dimenziója terén.

4.1.1.1

Az EGSZB kéri, hogy a minőségjelzés odaítélésének keretében irányozzanak elő egy olyan kötelezettséget, amely a piaci hozzáférést és a szolgáltatások megfizethető áron való igénybevételét az EU egész területén biztosítja. Csalódottan veszi tudomásul, hogy a legkülső régiók és a szigetek nem kaptak külön figyelmet, és ezért elvárja, hogy az új rendelet térjen ki a földrajzilag hátrányos helyzet fogalmára az online kereskedelmi piac terén, hiszen az európai polgárok jelentős része él ilyen területeken.

4.1.1.2

Az EGSZB szerint valamennyi üzemeltetőnek teljes körű hozzáférést kell biztosítani a kézbesítési szolgáltatások nyújtásakor alkalmazott adatinfrastruktúrákhoz és információs forrásokhoz az összes felhasználó érdekeinek védelme és/vagy egy hatékony verseny ösztönzése érdekében.

4.1.1.3

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a határokon átnyúló szolgáltatásokra és a szabványköltségekre kiható jogalkotási és piaci fejleményekre való tekintettel, valamint liberálisabb és költségtudatos intézkedésekre törekedve (18) dolgozza át az ágazatbeli versenyszabályok alkalmazásáról szóló 1998-as közleményt, tiszteletben tartva a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 26. jegyzőkönyv rendelkezéseit, elsősorban az általános gazdasági érdekű szolgáltatások egyetemes hozzáférhetőségét és megfizethető árát illetően.

4.1.2.1

Az EGSZB egy fenntartható és koherens szociális dimenzió megteremtését kéri, amelynek keretében az érintett ágazatok vállalatai által támogatott innovatív erőfeszítésekre is építve – többek között a megfelelő szakképzési és átképzési lehetőségekhez való hozzáférés révén – biztosítható a kvalifikált és magas színvonalú foglalkoztatás.

4.1.2.2

Az EGSZB megismétli azt a kérését is, hogy tisztességes és emberhez méltó fizetési és munkakörülményeket teremtsenek a bizonytalan foglalkoztatási körülményekkel és a be nem jelentett munkával szembeni küzdelem érdekében, különösen a kiszállítás utolsó mérföldjéhez kapcsolódó kihelyezett tevékenységekhez kapcsolódóan, és ebben a kontextusban nyomatékosan utal a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételekről szóló 1071/2009/EK rendeletre, a 2009/992/EU határozatra és a 1213/2010/EU rendeletre, amelyekben a színlelt önfoglalkozás elleni intézkedések lehetővé tétele érdekében sor kerül a „foglalkoztatási viszony” fogalmának meghatározására, ahogyan azt az EGSZB egy nemrégiben közétett véleményében megállapította (19).

4.1.2.3

Az EGSZB azt ajánlja, hogy kezdjenek európai szintű, széles körű társadalmi párbeszédbe a csomagkézbesítés és online kereskedelem teljes értékláncában (kereskedelem, postai szolgáltatások, szállítás, logisztika) részt vevő ágazatokat képviselő szociális partnerekkel, amelynek keretében foglalkoznak a munka- és foglalkoztatási körülményekkel, a fejlesztési kilátásokkal, az innovációval és az emberi erőforrások felértékelésével kapcsolatos kérdésekkel.

4.1.2.4

Az Európai Bizottságnak az élet- és munkakörülmények javítását szolgáló európai alapítvány támogatásával kétévente jelentést kellene készítenie az ágazatbeli foglalkoztatási és munkakörülményekről és a fejlesztési lehetőségekről, és ezt el kellene juttatnia az EGSZB-hez, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, illetve a szociális partnerekhez.

4.2.1

Az önkéntes magatartási kódexek és a bevált gyakorlatok cseréje az EGSZB véleménye szerint csak akkor jelentenek hasznosítható és kiegészítő eszközöket és lehetőségeket az EU számára, ha ezeket az online kiskereskedelemben érintett összes szereplő együttesen dolgozza ki és fogadja el, és erre egy olyan európai jogi keretben kerül sor, amely az online rendelt áruk határokon átnyúló kézbesítésének valamennyi szempontját szabályozza, éspedig a fogyasztók, a kisebb kézbesítők és a kkv-k védelmének érdekében, anélkül, hogy túlzó követelményeket állítana velük szemben.

4.3.1

Amennyiben a szóban forgó szolgáltatások alapvető fogalmainak kézbesítők és online kiskereskedők által történő meghatározásakor nem kerül sor a fogyasztók képviselőinek és a kkv-knak a bevonására, olyan lényeges aspektusok maradnának figyelmen kívül, amelyek fontosak a fogyasztók választása szempontjából, és ez szűkítené a rendelkezésre álló lehetőségek palettáját.

4.3.2

Az EGSZB kéri, hogy az összes érintett szereplővel közösen dolgozzanak ki egy nyitott és interaktív struktúrát, amely az e-fuvarozási kezdeményezés mintáját követi (20).

4.3.3

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság az internetes platformok megfelelő működtetését a felhasználóbarát jelleg előzetesen meghatározott objektív kritériumai alapján az EGSZB által szorgalmazott jogi keretben biztosítsa.

4.4.1

Nem létezik részletes és összehasonlítható statisztikai keretrendszer a termékek online rendelésétől a határokon átnyúló kézbesítéséig terjedő folyamatban érintett tevékenységek és szereplők teljes értékláncának tekintetében. E probléma megoldásához a vámügyi, postai, pénzügyi és adóhatóságoknak és -hivataloknak, valamint a kereskedelmi szereplőknek releváns, egységes és összehasonlítható adatokat kellene gyűjteniük valamennyi, a piacon tevékenykedő kézbesítési szolgáltatótól a határokon átnyúló csomagforgalommal, az egyetemes szolgáltatások átfogó teljesítésével, valamint a termékek visszaküldésével és a panaszok kezelésével kapcsolatban.

4.4.2

A szóban forgó adatok gyűjtésének az egységesített megoldások („one size fits all”) elve alapján, bürokratikus terhek és duplamunka elvégzése nélkül kellene történnie. Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia egy esetleges költséghatékony biztosítás célszerűségét és költségeit a határokon átnyúló kézbesítések esetében, valamint foglalkoznia kellene azzal a kérdéssel, hogy ezt össze lehetne-e kapcsolni az európai minőségjelzés megszerzésével.

4.5.1

Célszerű, ha a kézbesítők és az online kiskereskedők önkéntes alapon megoldásokat dolgoznak ki az informatikai rendszereknek és a nyitott interfészeknek az „utolsó mérföldre” vonatkozó hatékony és megfizethető kézbesítési és visszaküldési rendszerrel való összekapcsolására.

4.5.2

Az EGSZB úgy véli, hogy ezeket a fejlesztéseket az interoperabilitás előzetesen és közös jogi keretben meghatározott kritériumai alapján kellene végrehajtani.

4.6.1

Az EGSZB támogatja azt a kezdeményezést, hogy az Európai Szabványügyi Bizottságot szabványosítási eszközök kidolgozására hatalmazzák fel, és írják elő a tagállamok számára a 2011/83/EU irányelv maradéktalan és egységes átültetését, valamint a 2013/11/EU irányelv keretében ösztönözzék az alternatív vitarendezési mechanizmusok szélesebb körű alkalmazását.

4.6.2

Az EGSZB nem tartja kielégítőnek, hogy a panaszok problémájának megoldását arra egyszerűsítsék le, hogy „A kézbesítési szolgáltatóknak, online kiskereskedőknek és fogyasztói szervezeteknek [...] (közösen) jobban együtt kell működniük a panaszok kezelése és a fogyasztóvédelmi rendszerek terén”. Az EGSZB egy ilyen együttműködést akkor értékel pozitívan, ha ez egy közös jogi kereten belül történik.