6.8.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 255/3

1.

A rendelet iránti javaslat egy, az árnyékbanki szervezetekre vonatkozó szabályozási keretek kialakítására irányuló közelmúltbeli átfogó nemzetközi erőfeszítés része. Amint az az eurorendszernek a Bizottság árnyékbanki tevékenységről szóló zöld könyvére adott válaszában (a továbbiakban: az eurorendszer válasza) is hangsúlyozást nyert, az EKB kifejezetten érdeklődik az árnyékbanki tevékenységgel kapcsolatos fejlemények iránt, annak a pénzügyi stabilitásra vonatkozó potenciális jelentősége miatt (2).

2.

Az Értékpapír-bizottságok Nemzetközi Szervezete (IOSCO) kifejezetten a pénzpiaci alapok (PPA-k) szabályozásával kapcsolatban adott ki ajánlásokat 2012 októberében (3), amelyeket a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB) utólag jóváhagyott, míg az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) 2012 decemberében a Bizottságnak címzett szakpolitikai ajánlásokat fogadott el (4). Az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága (CESR), az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) jogelődje 2010-ben iránymutatásokat fogadott el az európai pénzpiaci alapok közös fogalommeghatározásával kapcsolatban (a továbbiakban: CESR iránymutatások) (5), amelyeket az EKB a PPA-k statisztikai célú meghatározásának kialakítása során követett (6).

2.1.

A rendelet iránti javaslat összhangban van a PPA-k számára szorgalmazott nemzetközi szakpolitikai előírásokkal (12). Amint az az eurorendszer válaszában szerepel, a pénzügyi válság a PPA-szektorból eredő olyan különleges pénzügyi stabilitási és rendszerkockázati aggályokat tett láthatóvá, amelyeket körültekintően kell vizsgálni.

2.2.

A betétgyűjtő bankok és a betéteseik közötti viszonyhoz hasonlóan a PPA-k a részvényeseikkel szemben vállalják, hogy kérésükre azonnali likviditást biztosítanak, ezáltal potenciálisan elmosva a bankoktól való megkülönböztetést. Mivel a PPA-k szintén foglalkoznak futamidő-transzformációval (13), a részvényesek általi hirtelen és nagy mértékű visszaváltás ahhoz vezethet, hogy a PPA-k csökkenteni kényszerülnek a pénzpiaci eszközökbe történő befektetési tevékenységüket. Mivel a PPA-k a bankokkal ellentétben nem rendelkeznek közvetlen hozzáféréssel az állami mentőhálóhoz, mint amilyen például a központi banki finanszírozás és a betétbiztosítási rendszer, ez a legrosszabb esetben az „elsőként történő reagálás” előnyére törekedő PPA-részvényesek részéről bizalomvesztést vonna maga után. Ez végső soron a PPA-k megrohamozásához vezethet, amely következtében az eszközállományt diszkontáron kellene értékesíteni. Ez a kockázat különösen akut az állandó nettó eszközértékű PPA-k (CNAV-rendszerű PPA-k) esetében, mivel az üzleti modelljük miatt ezek végső soron olyan színben tűnhetnek fel, hogy nem tudják névértéken visszaváltani a befektetési egységeiket vagy részvényeiket.

2.3.

A pénzügyi stabilitás szempontjából a PPA-kkal szembeni befektetői pánik hátrányosan befolyásolná a pénzpiacok működését, hozzájárulna a pénzügyi kockázatoknak a rendszer egészében történő szétterjedéséhez és fokozódásához, és főként azokra a pénzügyi közvetítőkre, például bankokra lenne hatással, amelyek rövid távú finanszírozási forrásként jelentős mértékben a PPA-kra támaszkodnak.

2.4.

Ezen túlmenően számos nagy európai bank szponzorál PPA-kat. Ez a körülmény pénzügyi és hírnévkockázatokat okoz a szponzoráló intézmények számára, amelyek így támogatni, végső soron pedig megmenteni kényszerülhetnek ezeket a PPA-kat. A PPA-k más pénzügyi közvetítőkkel való ilyen formájú összekapcsolódása szintén indokul szolgál a PPA-kra vonatkozó szabályozási keret reformjához.

3.1.

A fentiekre tekintettel nemzetközi egyetértés áll fenn a CNAV-rendszerű PPA-k jelentette kockázatok kezelésének fontosságát illetően (14). Az FSB jóváhagyta az IOSCO munkáját (15), és a fentiekben említett kockázatok kezelésére két alternatív megoldási lehetőséget javasolt: a) a PPA-k azon ismérveinek kiküszöbölése, amelyek fokozzák a befektetői pánikra való érzékenységüket, a CNAV-modell átalakításának megkövetelése útján; vagy b) a CNAV-modell használatának engedélyezése a PPA-k számára, feltéve, hogy a prudenciális banki szabályozással funkcionálisan egyenértékű követelményeknek tesznek eleget.

3.2.

Általában véve, bár az elfogadott konkrét szakpolitikai intézkedések a piacok sajátos jellemzőitől függően különbözhetnek, fontos nemzetközi szinten a jelentős konvergencia elérése annak elkerülése érdekében, hogy a nagyobb jogrendszerek, nevezetesen az Európai Unió és az Egyesült Államok (ahol a világ PPA-üzletágának rendkívül nagy része letelepedett) közötti szabályozásbeli különbségek esetleges szabályozói arbitrázshoz vezessenek. Az Egyesült Államokban a felelős hatóságok még értékelik az alternatív megközelítéseket, amelyek a CNAV-alapok kötelező átalakításától a likviditási díjak és a visszaváltási „kapuk” bevezetéséig terjednek (16).

3.3.

Ezzel összefüggésben a rendelet iránti javaslat nettó eszközérték (NAV)-puffert vezetne be a CNAV-rendszerű PPA-kra vonatkozóan, a pénzügyi stabilitással kapcsolatos aggályok kezelése érdekében, elkerülve ezzel a változó nettó eszközértéken történő értékelésre való áttérést. Az EKB megjegyzi, hogy a rendelet iránti javaslat által megkövetelt NAV-puffer (17) célja a CNAV-rendszerű PPA-k ellenállóképességének, valamint a rövid határidővel történő visszaváltást kérő befektetők részére történő visszafizetésére való képességének javítása. Az EKB emlékeztet arra, hogy az ERKT korábban a CNAV-rendszerű PPA-k kötelező átalakítását ajánlotta (18) és kizárta a tőkekövetelmények alkalmazására vonatkozó alternatívát, mivel ez utóbbi esetében valószínűbb, hogy egy már jelentősen koncentrált iparág további konszolidálódásához, és így makroprudenciális szempontból a kockázatok nagyobb mértékű koncentrációjához vezet (19). Az EKB megjegyzi, hogy a NAV-pufferre vonatkozó lehetőséget a Bizottság azzal indokolja, hogy el kell kerülni, hogy valamennyi CNAV-rendszerű PPA NAV-jának általános jellegű lebegővé tétele potenciális zavart okozzon a reálgazdaság (és különösen a PPA-k birtokában levő rövid lejáratú hitelpapírok kibocsátásától függő szervezetek) finanszírozásában (20). Az EKB úgy véli, hogy ez a javaslat olyan lépést jelent a CNAV-rendszerű PPA-kból eredő kockázatok kezelése terén, amely összeegyeztethető az FSB által jóváhagyott IOSCO-ajánlásokkal, és megjegyzi, hogy a Bizottság által előirányzott, a javasolt szabályozások megfelelőségére vonatkozóan a rendelet hatálybalépése után három évvel elvégzendő felülvizsgálat (21) lehetőséget nyújt a kérdés, valamint az ERKT ajánlás végrehajtásának újbóli megfontolására.

3.4.

Ugyanakkor a puffer bizonyos vonatkozásait érdemes lehet további értékelés tárgyává tenni.

4.1.

Az EKB üdvözli, hogy a rendelet iránti javaslat a CNAV-rendszerű PPA-knak nyújtható külső támogatást a NAV-pufferre korlátozza (23). Az EKB üdvözli továbbá, hogy a CNAV PPA-któl eltérő rendszerű PPA-k csak bizonyos rendkívüli körülmények között, az érintett PPA illetékes hatóságának hozzájárulásával, és amennyiben a támogatást nyújtó prudenciális szabályozás hatálya alatt áll, ez utóbbi illetékes hatóságának hozzájárulásával kaphatnak a likviditásukat garantáló külső támogatást (24).

Ebben az összefüggésben biztosítani kell, hogy az anyavállalatok kockázatkezelési rendszerei megfelelő és rendszerek információkat kapjanak a csoportjuk PPA-kezelőitől, valamint, hogy az esetlegesen támogatást szükségessé tevő releváns likviditási problémákra vonatkozó információkat késedelem nélkül az illetékes prudenciális hatóságok tudomására hozzák.

Az EKB véleménye szerint az ilyen külső támogatásnak szigorúan kivételes jellegűnek kell lennie. A továbbterjedés megelőzése érdekében a befektetési jegyek vagy részvények visszaváltása terén jelentkező, PPA-kkal kapcsolatos nehézségeket elsősorban más eszközökkel kell kezelni, például a visszaváltási kérelmek ideiglenes felfüggesztésével, amelyről az ÁÉKBV-irányelv rendelkezik (25), vagy az úgynevezett visszaváltási „kapukon” keresztül (26).

4.2.

Emellett a nemzeti hatóságok eltérően értékelhetik a rendkívüli körülményeket, amelyek esetén a CNAV-tól eltérő rendszerű PPA-k külső támogatásban részesülhetnek (27), különösen, ha a kockázat nemzetek feletti vagy tág kiterjedésű. A PPA illetékes hatósága számára a PPA stabilitásával kapcsolatos megfontolások elsőbbséget élvezhetnek a szponzor bank stabilitásával kapcsolatos megfontolásokkal szemben. E rendelkezésnek a tagállamokban történő egységes alkalmazásának biztosítása érdekében megfontolható egy uniós szintű koordinációs elem bevezetése.

6.1.

Az EKB megjegyzi, hogy a magas hitelminőségű, valamely tagállam központi hatósága vagy központi bankja, az EKB, az Európai Stabilitási Mechanizmus vagy az Európai Beruházási Bank által kibocsátott vagy garantált eszközök bizonyos mentesítéseket élveznek az elfogadhatósági feltételek alól (28). E mentesítések összhangban vannak továbbá az FSB-nek az értékpapír-finanszírozási műveletekre alkalmazandó haircutok minimumkövetelményeiről szóló újabb javaslataiban a kormányzathoz kapcsolódó szervezetekre vonatkozóan ajánlott hasonló mentesítésekkel (29). Az EKB megjegyzi, hogy e mentesítéseket az alapkezelők belső hitelminősítési eljárásaiban következetesen kell majd végrehajtani (30).

6.2.

Míg az EKB a pénzügyi stabilitás szempontjából üdvözli a rendelet iránti javaslatot, rámutat azonban, hogy körültekintően kell értékelni a javasolt intézkedések együttes hatását a PPA-knak az uniós pénzügyi rendszerben betöltött közvetítői szerepére. Így különösen, elképzelhető, hogy a PPA-k közvetítésre való képessége potenciálisan csökken, mivel a PPA-knak eszközeik jelentős részét (30 %) napi és heti lejáratú ezközökben kell majd tartaniuk (31), míg jelenleg nincsenek ilyen korlátozások. Emellett a nemrég bevezetett likviditásfedezeti ráta (32), amely a vállalatoktól származó finanszírozást kedvezőbben kezeli, mint az eszközkezelőkön keresztül szerzett finanszírozást, növelheti a bankok számára az arra való ösztönzést, hogy közvetlenül vállalatoktól szerezzenek finanszírozást. A nettó stabil finanszírozásra vonatkozó jövőbeli szabályok szintén hatással lehetnek a bankok és a PPA-k közötti kapcsolatokra. Ezzel összefüggésben az EKB javasolja a rendelet iránti javaslat által a banki közvetítés szerkezetére gyakorolt hatása, valamint azon kérdések további értékelését, amelyek az egyik közvetítési rendszerről egy másikra történő átállás során merülhetnek fel. Így különösen értékelni kell, hogy a források PPA-któl a bankrendszerhez történő átcsoportosítása jelentős mértékű-e, és hogy ez valóban hatást gyakorolna-e a rövid távú pénzpiacokra (33).

6.3.

A PPA-k továbbá az egyik fő befektetőként fontos szerepet játszanak a rövid lejáratú értékpapírosított eszközök, például az eszközfedezetű kereskedelmi értékpapírok (ABCP-k) piacán. Az ABCP-piac fontos szerepet tölt be a rövid távú hitelek, például kereskedelmi hitelek reálgazdasághoz történő közvetítésében. A rendelet iránti javaslat meghatározza a PPA-k általi befektetés céljára az értékpapírosított eszközökre vonatkozó elfogadhatósági követelményeket, beleértve a mögöttes eszközök pooljaira vonatkozó, a típushoz, hitel- és likviditási kockázathoz és futamidő-korláthoz kapcsolódó követelményeket (34). Míg az EKB elismeri, hogy e követelmények növelni fogják a PPA-k befektetési portfólióinak átláthatóságát és javítani fogják a hitel- és likviditási kockázatok kezelését, ugyanakkor javasolja az ABCP-kbe történő beruházásra vonatkozó, tervezett korlátozások előnyeinek értékelését annak az értékpapírosítási piacok működésére és mélységére gyakorolt hatására tekintettel.

6.4.

A Bizottság már megjegyezte, hogy a reform végrehajtásának költsége több létező alap piacról való kilépéséhez vezethet (35), ami viszont további koncentrációhoz vezethet egy már eleve koncentrált piacon (36). Ha ilyen helyzet alakul ki, a fennmaradó PPA-k rendszerszempontból jelentősebbé válhatnak, tekintettel különösen a monetáris politikai transzmissziós mechanizmusra, a PPA-knak a bankok rövid távú finanszírozásában történő részvétele következtében. Ezek a vonatkozások szintén további értékelést tesznek szükségessé.

8.1.

A rendelet iránti javaslat hatálybalépésével csak a rendeletben foglalt rendszer szerint engedélyezett kollektív befektetési vállalkozásokat lehet majd az Unióban PPA-ként létrehozni, forgalmazni vagy kezelni (40). A PPA-k jelenlegi, az EKB monetáris pénzügyi intézményekre vonatkozó statisztikái gyűjtése céljára alkalmazandó meghatározása összhangban áll a CESR iránymutatásokkal, ami biztosítja a PPA-k statisztai és felügyeleti szempontból történő egységes kezelését. Így a rendelet iránti javaslat hatálybalépését követően (41) és az EKB statisztikai keretrendszerének további módosításáig potenciálisan lehet egy olyan időszak, amelynek során felügyeleti és EKB-statisztikai célokra eltérő meghatározások alkalmazandók. E tekintetben az 1071/2013/EU rendelet (EKB/2013/33) a PPA-k azonosításának olyan szempontjait tartalmazza, amelyek statisztikai célokra kötelezőek, függetlenül attól, hogy azokat felügyeleti célokra nemzeti szinten alkalmazzák-e.

8.2.

A rendelet iránti javaslat előírja a PPA-kezelők számára, hogy negyedévente információkat szolgáltassanak az illetékes hatóságoknak. Ezeket az információkat ezt követően az ESMA rendelkezésére bocsátanák az az Unióban alapított, kezelt vagy forgalmazott összes PPA központi adatbázisának létrehozása céljából. Az EKB csak statisztikai célokból rendelkezik majd hozzáféréssel ehhez az adatbázishoz (42). Bár az EKB támogatja e kifejezett hivatkozást, a PPA-adatokhoz való szélesebb körű hozzáférésre lehet szükség a Központi Bankok Európai Rendszerének: i. a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikák zavartalan megvalósításában való részvétele, és ii. az EKB által az EKRT-nek nyújtott elemzési és statisztikai támogatás biztosítása érdekében (43).