Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján

2013/C 81/07

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 51. cikke alapján jogot keletkeztet a kérelem elleni felszólalásra.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról  (2)

„LONZO DE CORSE”/„LONZO DE CORSE — LONZU”

EK-sz.: FR-PDO-0005-0994-26.04.2012

OFJ ( ) OEM ( X )

1.   Elnevezés:

„Lonzo de Corse”/„Lonzo de Corse — Lonzu”

2.   Tagállam vagy harmadik ország:

Franciaország

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1.   A termék típusa:

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása:

A „Lonzo de Corse”/„Lonzo de Corse — Lonzu” a helyi Nustrale fajtához tartozó sertés sózott, szárított és finomított szűzpecsenyéjéből készül.

A sózási, a szárítási és a finomítási szakasz legalább három hónapig tart, ezen belül a finomítás időtartama meghaladja az egy hónapot (ez a termék előállítási folyamatának utolsó szakasza, amely kizárólag természetes környezeti feltételek mellett zajlik, és amely elengedhetetlen a termék textúrájának létrejöttéhez és az aromák kialakulásához).

A termék egyedi jellemzői a következők: formája hosszúkás, egy-egy szelet henger-ovális alakú, a borító szalonnaréteget is tartalmazó sertéskarajból áll. Hosszúsága 15–30 cm, száraz tömege pedig 0,5–1,1 kg közötti.

A terméket sertésbélbe vagy sertésháj hártyájából készült bevonattal csomagolva szerelik ki, madzaggal vagy cérnával kötözik.

A néha olajos kinézetű szeletek egy egyenletesen rózsaszínes vörös–vörös színű, enyhén zsírostól zsírosig terjedő izomcsomót és fehér–rózsaszínes fehér hátszalonnazsírt tartalmaznak, valamint zsírszálakkal átszőttek vagy enyhén átszőttek.

A száraz termékben a szalonna és a színhús aránya 25–35 % közötti.

A szalonna textúrája meglehetősen lágy. A színhús kemény, néha pedig rugalmas.

A termék jellemző aromával rendelkezik (szárazsonka-, mogyoró-, gomba- vagy faízű), jellegzetesen sós ízű és borsíz is előfordul benne.

Enyhén füstös aromájú és ízű is lehet.

A fizikai-kémiai és biokémiai jellemzők a következők (a száraz termék %-ában kifejezve):

A termék legalább 200 grammos kiszerelésben egészben, vákuumcsomagolt állapotban szeletelve vagy darabolva forgalmazható.

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében):

A hasított testek jellemzői

A termékek előállítására szolgáló hasított testek a Nustrale fajtához tartozó, 12–36 hónapos vágási korú, 85–140 kg hasítottest-tömegű sertésekből származnak. A szalonna vastagsága 2,5–6 cm közötti.

A Nustrale fajta jellemzői, a magas vágási kor, a szabadtartás és az alapvetően gesztenyén és/vagy makkon alapuló utóhizlalás különleges minőségűvé teszik az alapanyagot: a hús vörös–élénkvörös színű, magas lipidtartalmú, a szalonna pedig egyedi minőségű.

A friss húsdarab jellemzői

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében):

Az állatokat az elválasztásukat követően legeltetési útvonalakra terelik. Ezek a legeltetési útvonalak a kondák olyan erdős-legelős területekre történő tereléséhez igazodnak, amely területek gazdálkodása többek között a takarmányforrások rendelkezésre állásán és az évszakok váltakozásán alapul.

A takarmányt (füveket, gyökereket, gumókat stb.) részben maguk az állatok veszik magukhoz ezeken a legeltetési útvonalakon. A kiegészítő takarmányadagot az állattenyésztő juttatja el a kondának a tenyésztési területekre, naponta és sertésenként legfeljebb 2 kilogrammot. A kiegészítő takarmány – a takarmánykészítmény tömegszázalékát és súlyozott átlagát tekintve – legalább 90 %-ban gabonafélékből, olajos magvakból, zöldségfélékből és azokból származó termékekből áll, legalább 60 %-ban gabonaféléket és azokból származó termékeket (búzát, zabot, kukoricát) tartalmaz. A kukorica az utóhizlalás előtti negyvenötödik napig engedélyezett ebben a kiegészítő takarmányban.

Az utóhizlalás október és március között, legalább 45 napig tart. Ebben az időszakban az állatok kizárólag makkal és gesztenyével táplálkoznak, amit az utóhizlalási területek (tölgyesek és gesztenyések) bejárása közben vesznek magukhoz legalább az első 30 nap során. Ezt követően a zabbal kiegészített takarmányozás megengedett. A zabadag naponta és sertésenként nem haladhatja meg a 4 kg-ot. Az állattenyésztő által eljuttatott napi adagok halmozottan nem haladhatják meg a gesztenye- és/vagy makkalapú takarmány 30 %-át az utóhizlalási időszakban.

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni:

Az előállítás valamennyi szakasza (a sertések elletése, tenyésztése, utóhizlalása, vágása, a hentesáru feldolgozása és finomítása) kötelezően a földrajzi területen zajlik.

3.6.   A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok:

A felvágás, a szeletelés és a csomagolás a következő okok miatt a földrajzi területen történik:

A szeletelést manuálisan, kizárólag késsel végzik a hús felmelegedésének elkerülése érdekében, ami veszélyeztetné a termék egyedi érzékszervi jellemzőit. Az engedélyezett eszközök a következők: szeletelőkés és alátét.

A szeletelt termékek esetében a bevonatot (a természetes belet vagy a hájhártyát) előzetesen eltávolítják.

Az adagolást és a szeletelést a termékek azonnali vákuumcsomagolása követi.

A színhús jellegzetes színe vöröstől élénkvörösig terjed. A sótól eltérő tartósítószerek hiánya (amelyek lehetővé teszik a termék oxidálódásának korlátozását és ebből fakadóan a színének stabilizálását) elengedhetetlenné teszi a lehető legrövidebb időn belüli vákuumcsomagolást a hús befeketedésének elkerülése érdekében.

A jellegzetes ízű, aromájú, színű és fényű szalonna a szabad levegőnek kitéve könnyen megavasodik, ami megerősíti a lehető legrövidebb időn belüli vákuumcsomagolás szükségességét.

A megkezdett húsdarabokat szintén 12 órán belül teljes egészében becsomagolják.

Ezek az eljárások annak elkerülését célozzák, hogy a termék bármilyen módon veszítsen természetességéből, különösen az érzékszervi jellemzői tekintetében.

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

A hentesárukon kötelezően feltüntetendő feliratoktól függetlenül a „Lonzo de Corse”/„Lonzo de Corse — Lonzu” eredetmegjelöléssel ellátott termékek címkézése a következő információkat tartalmazza:

A „gesztenyével és/vagy makkal történt utóhizlalás”, a „gesztenyével és/vagy makkal utóhizlalt sertések” vagy a „100 % gesztenye/makk” felirat csak olyan állatokból származó termékek címkéjén szerepelhet, amelyek utóhizlalása kizárólag gesztenyével és/vagy makkal történt.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása:

A „Lonzo de Corse”/„Lonzo de Corse — Lonzu” eredetmegjelölés földrajzi területének meghatározása azokon a településeken alapul, amelyeknek a fizikai környezete eleget tesz a „Lonzo de Corse”/„Lonzo de Corse — Lonzu” termékhez kapcsolódó hagyományos állattenyésztési és feldolgozási feltételeknek, ami ennélfogva – a termék előállítási feltételei szempontjából alkalmatlan tengerpart kivételével – Korzika teljes területének megfelel.

A földrajzi terület így Dél-Korzika megyét és Felső-Korzika megyét foglalja magában, amelyeknek a következő településeit részlegesen kell figyelembe venni:

A részlegesen figyelembe vett települések önkormányzatánál a földrajzi terület határait meghatározó kartográfiai dokumentumot helyeztek letétbe. E települések esetében a kartográfiai övezetek meghatározása az INSPIRE-irányelv előírásainak megfelelően az illetékes nemzeti hatóság honlapján tekinthető meg.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai:

Korzika természeti környezete különösen sajátságos: éghajlati, hegyrajzi vagy talajtani szempontból és az ökoszisztémák működése szempontjából egyaránt.

Földtani szempontból megkülönböztethető nyugaton Korzika herciniai része, ahol az erősen szabdalt domborzati elemeket adó gránit, granulit és porfír a domináns, északkeleten pedig Korzika alpesi része, ahol csillámpala és különböző üledékes területek találkoznak, és ahol a tengerszint feletti magasság alacsonyabb, a domborzati elemek pedig szelídebbek. Az éghajlati övezetekhez igazodva a talajok gazdag növénytakarót tesznek lehetővé, emellett lehetővé teszik a sertésállomány-gazdálkodás szempontjából hasznos növényzet megtelepedését.

Korzika mediterrán éghajlatú, de sziget jellegéből adódóan, illetve a változatos tengerszint feletti magasság és az összetett terepviszonyokból fakadó kitettség következtében ez az éghajlat rendkívül árnyalt, és ez – néha markáns – különbségeket eredményez a völgyek, sőt még nagyon közeli hegyoldalak között is.

Korzika jelenlegi növényvilága alapvetően paleomediterrán. Az elszigeteltség kedvezett a fajok kialakulásának, és Korzika növényvilágát az őshonos fajok nagy aránya jellemzi.

A vegetációs szintek között megtalálható a félnedves mediterrán szint, ahol jellemzően előfordul a paratölgy és a zöld tölgy. Ezen a szinten a legelterjedtebb növényformáció a bozótos.

A nedves mediterrán szintre a gesztenyefa jellemző. Ezen a szinten tűnik el az olajfa, amely előfordulásának felső határa egybeesik a gesztenyefa előfordulásának alsó határával.

Korzika tehát erdőkkel borított ország, a talaj- és az éghajlati viszonyok összességében igen kedvezőek az erdők számára. A gesztenyefa- és a tölgyfaforrások különösen jól reprezentáltak a sziget egész területén.

A hentesáruk tradicionálisak, és a tejtermékekkel együtt nagyon sokáig a hagyományos szigeti étrend egyik legfontosabb állatifehérje-forrását jelentették.

A jelenlegi állattenyésztési rendszerek egy régi legeltetési hagyományból fakadnak, amelyben a sertéskondákat a környezet spontán takarmányforrásaitól függően a hegyvidéki erdős-legelős területekre vagy nyári legelőkre (a legeltetési útvonalakra) terelték.

A helyi Nustrale fajtához tartozó sertés ibériai típusú. Ez az igénytelen, ellenálló állat különösen alkalmas erre a tenyésztéstípusra. Elég jól hasznosítja a talált természeti erőforrásokat. A kondákat a kocák vezetik a különböző legeltetési útvonalakon, amelyek bizonyos fokú változatosságot mutatnak (fás övezetek, nyári legelők rétjei stb.). A legeltetési útvonalak az évszakoktól és a környezet takarmányforrásaitól függően is változhatnak.

Az állattenyésztő az állatok elválasztásától a növekedésük végéig eljuttatja számukra a fejlődésükhöz szükséges takarmányadagot a legeltetési útvonalakra. A sertések a területeken előforduló takarmányforrásokat is magukhoz veszik (füveket, gyökereket, gumókat stb.).

Az utóhizlalási szakaszban az állatok a termések érésekor járják be a tölgyeseket és a gesztenyéseket. Az állatok egész ősszel és télen alapvetően gesztenyével és/vagy makkal táplálkoznak. A megengedett kiegészítő takarmány csak a zab lehet.

Ez a szakasz kulcsfontosságú fázis, amely közvetlen hatással van a súlygyarapodásra és a szalonna minőségére (magas telítetlenmonozsírsav-tartalom és alacsony telítettzsírsav-tartalom).

A tenyésztési övezetek éghajlati viszonyai a megfelelő tartósítási eljárások szükségességében nyilvánultak meg. Ennek megfelelően a száraz hentesáru terjedt el, és tartósítási elvként a sózáshoz és a szárításhoz folyamodtak.

Ipari hűtés hiányában, ami csak a XIX. század végén jelent meg, a szigetlakók a környezet adta lehetőségeket használták ki. Ez az oka annak, hogy a vágás és a feldolgozás erőteljesen idényfüggő volt, és továbbra is az. Így a „Lonzo de Corse”/„Lonzo de Corse — Lonzu” fogyasztása februárban kezdődik és szeptemberben fejeződik be. Ez egy „korai” termék a száraz hentesáruk anatómiai darabjainak kategóriájában, első fogásként díszíti az asztalt előételként. Ettől az elsősorban tavaszi fogyasztástól válik a termék szokásossá és mindennapi fogyasztásúvá.

A feldolgozás során természetes eljárásokat alkalmaznak. A hagyományosan rendelkezésre álló és az előállítás során még ma is használt hozzávalókat kizárólag a só, a bors, illetve a paprika jelenti (tartósítószert egyáltalán nem alkalmaznak). A szárítást helyi lombhullató fák tüzének melegénél végzik.

A finomítás időtartama és hagyományos feltételei (természetes pince és környezeti hőmérséklet) lehetővé teszik egyedi érzékszervi tulajdonságok létrejöttét, különösen az aromák és a textúra kialakulása tekintetében.

5.2.   A termék sajátosságai:

A „Lonzo de Corse”/„Lonzo de Corse — Lonzu” egyedi jellemzői a következők:

5.3.   A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti ok-okozati kapcsolat:

A Nustrale fajtához tartozó sertések felhasználása a terület alapvető tényezője. E helyi fajta igénytelen, ellenálló jellege, továbbá az, hogy képes jelentős éghajlat- és táplálkozásváltozást elviselni, és az, hogy bőséges táplálék esetén képes rövid idő alatt lipidtartalékokat felhalmozni, valamint a tenyésztési feltételei sajátságosak és különösen jól igazodnak a területhez: hegyvidéki övezet, szabadtartás, hosszú előállítási ciklus (magas vágási kor mellett a hasított test tömege mindig kevesebb mint 140 kg), a természeti erőforrásokon alapuló táplálkozás, különösen az utóhizlalási szakaszban.

Az extenzív sertéstartást alkalmazó gazdaságoknak ily módon szinte Korzika egész területén bőséges tápanyagforrás áll a rendelkezésére: gesztenyefák és zöld tölgyek, amelyek a rendkívül antropizált természetes erdei területeken és az agrár-erdészetinek minősíthető területeken egyaránt előfordulnak.

A fajta alkalmazkodásának és a rendelkezésre álló természeti erőforrásoknak az együttes jelenléte lehetővé teszi a következő tulajdonságokkal bíró termék létrejöttét: rózsaszíntől vörösig terjedő szín, jelentős zsírtartalom (magas szalonna/színhús és zsíros hús arány) és 1,1 kg-nál kisebb tömegű száraz termék.

Ezen túlmenően az utóhizlalási szakasz közvetlen hatással van a következőkre:

A sertéshús tehát kiválóan alkalmas a sózásra. A sózási technikák – ezen belül a tengeri só mint egyedüli tartósítószer kizárólagos használata – magyarázatot adnak a késztermék határozottan érezhető sós ízére. Ugyanígy a termék előkészítése egyedi megjelenést és formát biztosít (hátszalonnazsír részleges jelenléte).

Ez a sertéshús hosszú ideig finomítható természetes környezeti feltételek mellett. Ez olyan sajátos érzékszervi jellemzőkben nyilvánul meg, mint a száraz és néha rugalmas textúra, valamint az enyhe aromaintenzitás.

A termékek viszonylag magas sótartalma és hosszú életciklusa (szárítás és finomítás) kevés fehérjebomlást és sok zsírbomlást okoz, ami a termék érzékszervi sajátosságait, nevezetesen a meglehetősen lágy textúráját eredményezi.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

(az 510/2006/EK rendelet (3) 5. cikkének (7) bekezdése)

http://agriculture.gouv.fr/IMG/pdf/CDCLonzoDeCorse_cle0e6156.pdf

(1)  HL L 343., 2012.12.14., 1. o.

(2)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.

(3)  L. 2. lábjegyzet.