26.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 25/1

(1)

A széles sávú kapcsolat stratégiai jelentőséggel bír az európai gazdaság valamennyi ágazatának növekedése, valamint a társadalmi és területi kohézió szempontjából. Az Európa 2020 stratégia hangsúlyozza a szélessáv kiépítésének jelentőségét a következő évtizedre szóló uniós növekedési stratégia részeként, valamint ambiciózus szélessáv-fejlesztési célokat határoz meg. A stratégia egyik kiemelt kezdeményezése, az európai digitális menetrend (1) elismeri a szélessáv társadalmi és gazdasági előnyeit, kiemelve a versenyképesség, a társadalmi befogadás és a foglalkoztatás terén betöltött jelentőségét. Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célul kitűző Európa 2020 stratégia megvalósítása függ a nagy sebességű internetes infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való széles körű és megfizethető hozzáférés biztosításától is. A jó minőségű és megfizethető széles sávú infrastruktúra megfelelő finanszírozása kulcsfontosságú Európa számára annak érdekében, hogy növelje versenyképességét, fokozza az innovációt, több munkahelyet teremtsen a fiatalok számára, megelőzze a gazdasági tevékenységek áthelyezését és vonzza a belső beruházásokat. Az európai digitális menetrend újra kinyilvánítja az Európa 2020 stratégia azon célját, hogy Európában 2013-ig mindenki alapszintű széles sávú internetkapcsolattal rendelkezzen, továbbá 2020-ig biztosítani kíván i. minden európai polgárnak ennél is sokkal gyorsabb, legalább 30 Mbps sebességű internet-hozzáférést, ii. az európai háztartások legalább 50 %-ának pedig a 100 Mbps-os sávszélességet meghaladó internetkapcsolatot.

(2)

A legalább 30 Mbps sebességű (2) internet-hozzáféréssel kapcsolatos célkitűzés eléréséhez a becslések szerint megközelítőleg 60 milliárd EUR összegű beruházásra, az európai háztartások legalább 50 %-át lefedő legalább 100 Mbps sebességű internet-hozzáféréshez pedig megközelítőleg 270 milliárd EUR összegű beruházásra lenne szükség (3). Ilyen beruházások elsősorban kereskedelmi befektetőktől várhatóak. Az európai digitális menetrend célkitűzései ugyanakkor közforrások nélkül nem valósíthatók meg. Ennélfogva az európai digitális menetrend felhívja a tagállamok figyelmét „az uniós versenyjogi szabályoknak és az állami támogatásokra irányadó előírásoknak megfelelő közfinanszírozás” igénybevételére, hogy megvalósíthassák az Európa 2020 stratégiában meghatározott, lefedettségre, sebességre és elterjedésre vonatkozó célokat (4). Ahogy a számítási felhő, a peer-to-peer technológiák, a társadalmi hálózatok és a lekérhető mozgókép-szolgáltatások intenzívebb alkalmazása tovább fejlődik, a kapacitást igénylő szolgáltatások iránti kereslet a jövőben várhatóan nőni fog.

(3)

Az elektronikus hírközlési ágazatban lezajlott átfogó liberalizációs folyamat eredményeképpen megvalósult az ágazati szabályozás. Az elektronikus hírközlésre vonatkozó uniós szabályozási keret a széles sávú hozzáférésre vonatkozóan is biztosít összehangolt szabályokat (5). Ami a hagyományos széles sávú hálózatokat illeti, a nagykereskedelmi széles sávú piacok jelenleg a tagállamok többségében előzetes szabályozás tárgyát képezik. A szabályozási megközelítés a jelek szerint sikeresen javította a piacok versenyképességét, ösztönözte a befektetéseket és növelte a fogyasztói választékot: a széles sávú lefedettség és elterjedés például azokban a tagállamokban a legnagyobb, ahol az infrastrukturális versenyt hatékony előzetes szabályozással ötvözik, hogy ott is ösztönözzék a szolgáltatási versenyt. A széles sávú hálózatok, különösen az új generációs (a továbbiakban: NGA) hálózatok további elterjedése továbbra is megköveteli a nemzeti szabályozó hatóságok beavatkozását azoknak az elektronikus hírközlési ágazatban játszott szerepe okán.

(4)

Még fontosabb, hogy az ágazaton belül körültekintően használjanak közforrásokat, és hogy a Bizottság gondoskodjon arról, hogy az állami támogatás kiegészítő jellegű és nem helyettesíti a piaci szereplők beruházásait. Az állami beavatkozásnak minden esetben a lehető legnagyobb mértékben csökkentenie kell a magánberuházások kiszorításának, a kereskedelmi beruházási ösztönzők megváltoztatásának és végül az Európai Unió közös érdekével ellentétes versenytorzulásnak a kockázatát.

(5)

Az állami támogatások rendszerének korszerűsítéséről szóló közleményben a Bizottság megállapította, hogy az állami támogatási politikának olyan megfelelően kialakított támogatásra kell összpontosítania, amely a piaci hiányosságokat és a közös európai értékeket célozza meg (6). Az állami támogatási intézkedések – bizonyos feltételek mellett – korrigálhatják a piaci hiányosságokat, javítva ezáltal a piacok hatékony működését és fokozva a gazdaság versenyképességét. Továbbá, amennyiben a piacok hatékony eredményt tudnak felmutatni, ezeket azonban kohéziós politikai szempontból nem tartják megfelelőnek, az állami támogatás ugyancsak alkalmazható kívánatosabb, méltányosabb piaci eredmény elérése érdekében. A szélessáv terén végrehajtott, jól irányzott állami beavatkozás különösen elősegítheti a megfizethető és versenyképes széles sávú szolgáltatásokat kínáló, illetve az olyan területek és régiók közötti „digitális szakadék” (7) csökkentését, ahol ezek nem állnak rendelkezésre.

(6)

Ugyanakkor, amennyiben a szélessáv kiépítéséhez nyújtott állami támogatást olyan térségben használják fel, amelyet a piaci szereplők is általában kiválasztanak a befektetéseikhez, illetve ahol már meg is történt a beruházás, ott ez jelentősen alááshatja a kereskedelmi befektetőknek elsősorban a széles sávú ágazatra irányuló beruházási kedvét. Ilyen esetekben a szélessáv kiépítéséhez nyújtott állami támogatás az elérni kívánt cél ellen hathat. A szélessáv kiépítése terén ezért az állami támogatás ellenőrzésével azt kell biztosítani, hogy az állami támogatási intézkedések révén magasabb fokú széles sávú lefedettség és penetráció jöjjön létre, vagy gyorsabban valósuljon meg, mint arra a támogatás nélkül sor kerülhetett volna, egyúttal pedig a jobb minőségű és megfizethetőbb szolgáltatások, valamint a versenyt ösztönző beruházások támogatása. A támogatás kedvező hatásainak meg kell haladniuk a verseny torzításának mértékét.

(7)

A digitális menetrend keretében tett bizottsági felhívást követően a legtöbb tagállam nemzeti széles sávú stratégiát dolgozott ki az európai digitális menetrend céljainak saját területükön való megvalósítása érdekében. E stratégiák többsége közforrások felhasználását irányozza elő annak érdekében, hogy bővítsék a széles sávú lefedettséget azokban a térségekben, ahol a kereskedelmi szolgáltatókat nem ösztönzik beruházásra, valamint hogy felgyorsítsák a nagyon nagy sebességű új generációs hozzáférési hálózatok kiépítését.

(8)

Ez az iránymutatás összefoglalja a bizottsági politika elveit a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályainak a hagyományos széles sávú hálózatok kiépítését támogató intézkedésekre való alkalmazásával kapcsolatban (2. szakasz), valamint ismerteti ezen elveknek a széles sávú alap- és új generációs hozzáférési (NGA) hálózatok gyors kiépítésének támogatására nyújtott támogatási intézkedések értékelése során történő alkalmazását (3. szakasz). A Bizottság alkalmazni fogja az iránymutatást a széles sávú hálózatok kiépítésére nyújtott állami támogatások értékelésénél, növelve ezzel a jogbiztonságot és az átláthatóságot a döntéshozatali gyakorlatában.

(9)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 107. cikkének (1) bekezdése szerint: „a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”. Ebből következik, hogy egy adott intézkedés csak akkor tekinthető állami támogatásnak, ha a következő feltételek együttesen teljesülnek: a) az adott intézkedést állami forrásból finanszírozzák; b) a vállalkozások számára gazdasági előnyt eredményez; c) ez az előny szelektív jellegű és d) a piaci versenyt torzítja, vagy annak torzításával fenyeget; és e) az intézkedés érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(10)

Állami források felhasználása: Az állami források sokféle formában nyújthatók, úgymint közvetlen támogatások, adó-visszatérítés (8), kedvezményes kamatozású kölcsönök vagy egyéb kedvezményes pénzügyi feltételek. Állami források bevonására kerül sor akkor is, ha az állam természetbeni előnyt nyújt, például beruház a széles sávú infrastruktúra (egy részének) építésébe. Az állami források nemzeti, regionális vagy helyi szinten alkalmazhatók (9). Az európai alapokból, például az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) (10) származó támogatás szintén állami forrásnak minősül, amennyiben ezeket az eszközöket a tagállam ellenőrzése alatt, mérlegelési jogkör alapján ítélik oda a kedvezményezettnek (11).

(11)

Kötelezettségvállalás: A széles sávú beruházásokat támogató állami intézkedések általában gazdasági tevékenység gyakorlására, például széles sávú infrastruktúra építésére, üzemeltetésére, valamint az ahhoz való hozzáférés, illetve a végfelhasználók számára csatlakoztatási szolgáltatások nyújtásának lehetővé tételére irányulnak. Ezenfelül maga az állam is végezhet gazdasági tevékenységet, amikor például egy belső vállalat révén vagy az állami közigazgatás keretében széles sávú infrastruktúrát (vagy annak egyes részeit) üzemelteti és hasznosítja. Széles sávú hálózati infrastruktúrának az állam vagy harmadik fél üzemeltető általi kereskedelmi üzemeltetési célra történő építése szintén gazdasági tevékenységnek minősül (12). A nem kereskedelmi célú szélessávúhálózat-kiépítés nem feltétlenül minősül állami támogatásnak (13), mivel a hálózatépítés egy vállalkozást sem részesít előnyben (14). Ha azonban az ilyen hálózatot később megnyitják a széles sávú befektetők vagy üzemeltetők előtt, valószínűsíthető az állami támogatás érintettsége (15).

(12)

Előny: A támogatást általában közvetlenül a hálózat befektetőinek ítélik oda, akik a legtöbb esetben versenyeztetéses pályázati eljárás útján kerülnek kiválasztásra. Amikor az állami hozzájárulásra nem a megszokott piaci feltételek mellett kerül sor és ezért az a piacgazdasági befektető elvének megfelelően (lásd alább a (16) pontot) állami támogatásnak minősül, a versenyeztetéses kiválasztási eljárás alkalmazása biztosítja, hogy bármely támogatás az adott projekt számára szükséges lehető legkisebb összegre korlátozódjon. A támogatásra ugyanakkor továbbra is szükség van, hiszen a hatóságok a nyertes ajánlattevő számára továbbra is nyújtanak támogatást (például „résfinanszírozás” vagy természetbeni hozzájárulás formájában), emellett az ilyen eljárás célja pontosan a támogatás kedvezményezettjének kiválasztása. A pénzügyi támogatás lehetővé teszi a sikeres ajánlattevő számára, hogy olyan feltételek mellett végezzen kereskedelmi tevékenységet, amelyek egyébként nem állnának fenn a piacon. A támogatás közvetlen kedvezményezettje mellett a közvetett kedvezményezettek közé tartozhatnak azok a harmadik fél üzemeltetők, amelyek nagykereskedelmi hozzáférést kapnak a támogatott infrastruktúrához (16).

(13)

Szelektivitás: A széles sávú hálózatok kiépítését támogató állami intézkedések szelektív jellegűek abból a szempontból, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacának csak bizonyos szegmenseiben működő széles sávú befektetőket és harmadik fél üzemeltetőket célozzák. Ezzel szemben, ami a támogatott hálózat üzleti végfelhasználóit (17) illeti, az intézkedés nem feltétlenül szelektív jellegű, amennyiben a támogatott infrastruktúrához valamennyi gazdasági ágazat nyíltan hozzáférhet. Szelektivitás akkor áll fenn, ha a széles sávú hálózat kiépítésével kifejezetten adott üzleti felhasználókat céloznak, például ha az állami támogatás széles sávú hálózat olyan előre meghatározott vállalatok számára kedvező kiépítésére irányul, amelyeket nem a támogatást nyújtó hatóság ellenőrzése alá tartozó terület egészére alkalmazandó általános szempontok alapján választottak ki (18).

(14)

A verseny torzulása: Az Európai Unió Európai Bíróságának (a továbbiakban: a Bíróság) ítélkezési gyakorlata szerint a pénzügyi vagy a természetbeni támogatás torzítja a versenyt, amennyiben megerősíti egy adott vállalkozás más vállalkozásokhoz viszonyított pozícióját (19). Egy versenytársnak nyújtott állami támogatás miatt előfordulhat, hogy a működő üzemeltetők csökkentik kapacitásukat, vagy potenciális üzemeltetők úgy döntenek, hogy nem lépnek be egy új piacra vagy földrajzi területre. A verseny torzulását fokozhatja, ha a támogatás kedvezményezettje piaci befolyással rendelkezik. Amennyiben a támogatás kedvezményezettje már domináns piaci szereplő, a támogatási intézkedés megerősítheti annak erőfölényét azáltal, hogy tovább gyengíti a versenytársak által rá gyakorolt versenynyomást.

(15)

A kereskedelemre gyakorolt hatás: Végül, amennyiben az állami beavatkozás hatást gyakorol a más tagállamokból érkező szolgáltatókra (akár azáltal, hogy visszatartja őket a kérdéses tagállamban történő letelepedéstől), úgy a kereskedelemre is kihat, mivel az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacai (a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi széles sávú piacok) nyitottak a hálózatüzemeltetők és szolgáltatók közötti verseny előtt (20).

(16)

Az EUMSZ 345. cikke kimondja, hogy a „szerződés nem sértheti a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet”. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az egyenlő bánásmód elvéből következően szokásos piaci feltételeknek megfelelő körülmények között az állam által, közvetlenül vagy közvetetten, egy vállalkozás rendelkezésére bocsátott tőke nem minősülhet állami támogatásnak. Amikor egy állami befektető által nyújtott tőkerészesedés vagy tőkejuttatás még hosszú távon sem kecsegtet megfelelő jövedelmezőséggel, akkor az ilyen beavatkozás az EUMSZ 107. cikke értelmében támogatásnak tekintendő, és a közös piaccal való összeegyeztethetőségét kizárólag az említett rendelkezésben meghatározott kritériumok alapján kell vizsgálni (21).

(17)

Az amszterdami ügyben hozott határozatában a Bizottság megvizsgálta a piacgazdasági befektető elvének a szélessáv terén történő alkalmazását (22). Amint e határozatban hangsúlyozták, az állami beruházás piaci elvekkel való összeegyeztethetőségét alaposan és átfogó módon igazolni kell vagy a magánbefektetők jelentős részvételével, vagy a befektetés megfelelő megtérülését bemutató, jól kidolgozott üzleti terv meglétével. Amikor a projektben magánbefektetők bevonására is sor kerül, elengedhetetlen feltétel, hogy a beruházáshoz kapcsolódó kereskedelmi kockázatot ők is ugyanolyan feltételek mellett magukra vállalják, mint az állami befektető. Ugyanez vonatkozik az állami támogatások egyéb formáira, például a kedvezményes kamatozású kölcsönökre vagy a kezességvállalásokra (23).

(18)

Néhány esetben a tagállamok fontolóra vehetik, hogy a széles sávú hálózatok biztosítását az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése (24), valamint az Altmark-ítélet (25) értelmében közszolgáltatásnak vagy általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak tekintsék, és ennek alapján biztosítsanak közfinanszírozást. Ilyen esetekben a tagállami intézkedéseket az alábbi dokumentumoknak megfelelően kell értékelni: A Bizottság közleménye az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésére való alkalmazásáról (26); A Bizottság 2011. december 20-i határozata Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról (27); A Bizottság közleménye a közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós keretszabályról (2011) (28); A Bizottság 2012. április 25-i rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének az általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról (29). Ezek a bizottsági dokumentumok (a továbbiakban együttesen: az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó csomag) ugyanis a széles sávú hálózatok kiépítéséhez nyújtott állami támogatásra is alkalmazandók. Az alábbiak pusztán illusztrálják az ezen dokumentumokban pontosított egyes alapelveknek a széles sávú ágazat finanszírozására történő alkalmazását, egyes ágazati sajátosságok fényében.

(19)

Ami az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fogalmát illeti, a Bizottság általánosságban már tisztázta, hogy a tagállamok nem írhatnak elő meghatározott közszolgáltatási kötelezettséget olyan szolgáltatásokkal kapcsolatosan, amelyeket rendes piaci körülmények között működő vállalkozások már nyújtanak, vagy azok által kielégítően nyújthatók a közérdek állam által meghatározott feltételei – például ár, objektív minőségi jellemzők, a szolgáltatás folytonossága és a szolgáltatáshoz való hozzáférés – mellett (30).

(20)

Ezt az elvet a széles sávú ágazatra alkalmazva a Bizottság úgy ítéli meg, hogy azokon a területeken, ahol már végrehajtottak magánbefektetői beruházásokat a széles sávú hálózati infrastruktúra terén (vagy éppen a hálózati infrastruktúrájuk további bővítését végzik), és már megfelelő széles sávú lefedettséggel versenyképes szolgáltatásokat nyújtanak, egy ezzel párhuzamos, versenyképes és államilag finanszírozott széles sávú infrastruktúra kiépítése nem minősülhet általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése értelmében (31). Amennyiben azonban bizonyítható, hogy a magánbefektetők esetleg nincsenek olyan helyzetben, hogy a közeljövőben megfelelő széles sávú lefedettséget biztosítsanak valamennyi állampolgárnak vagy felhasználónak, összeköttetés nélkül hagyva így a lakosság egy jelentős részét, közszolgálati ellentételezés nyújtható az általános gazdasági érdekű szolgáltatás működtetésével megbízott vállalkozásnak, feltéve, hogy a fent említett, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó közleményben foglalt feltételek teljesülnek (32). E tekintetben az általános gazdasági érdekű szolgáltatás szükségességének értékeléséhez figyelembe veendő hálózatoknak mindig összehasonlítható típusúnak, nevezetesen széles sávú alap- vagy NGA-hálózatoknak kell lenniük.

(21)

Ezenfelül, a széles sávú infrastruktúra kiépítése és üzemeltetése kizárólag akkor minősülhet általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, ha a széles sávú infrastruktúra univerzális elérhetőséget biztosít egy adott terület valamennyi, lakossági és üzleti felhasználójának egyaránt. A csupán a vállalkozások összeköttetéséhez nyújtott támogatás nem lenne elegendő (33).

(22)

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat kötelező jellegéből az is következik, hogy a fejlesztendő hálózat üzemeltetője nem lesz képes önkényesen és/vagy diszkriminatív módon megtagadni az infrastruktúrához való nagykereskedelmi hozzáférést (például mert üzletileg esetleg nem nyereséges a szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása egy adott terület számára).

(23)

Tekintve az unióbeli versenynek az elektronikus kommunikációs ágazat liberalizációja óta megvalósított mértékét, és különösen a kiskereskedelmi széles sávú piacon napjainkban tapasztalható versenyt, egy államilag finanszírozott, általános gazdasági érdekű szolgáltatás keretében felállított hálózatnak valamennyi érdekelt üzemeltető számára hozzáférhetőnek kell lennie. Ezzel összhangban ahhoz, hogy egy széles sávú infrastruktúra-fejlesztést általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladatnak ismerjenek el, annak passzív (34), semleges (35) és nyílt infrastruktúrán kell alapulnia. Az ilyen hálózatnak minden lehetséges hálózati hozzáférési formát a hozzáférni kívánók rendelkezésére kell bocsátania, és kiskereskedelmi szinten lehetővé kell tennie a tényleges versenyt, versenyképes és megfizethető szolgáltatásokat biztosítva a végfelhasználók számára (36).

(24)

Ezért az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat csak univerzális hozzáférhetőséget biztosító széles sávú hálózat fejlesztését és a kapcsolódó nagykereskedelmi hozzáférési szolgáltatások nyújtását foglalhatja magában, nem terjedhet ki a kiskereskedelmi kommunikációs szolgáltatásokra (37). Amennyiben az általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat nyújtója vertikálisan integrált szélessáv-üzemeltető is egyben, az érdekellentétek, az indokolatlan diszkrimináció és bármely más, rejtett közvetett előny elkerülése érdekében megfelelő biztosítékokat kell alkalmazni (38).

(25)

Mivel az elektronikus kommunikáció piaca teljes egészében liberalizált, a széles sávú fejlesztést célzó általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat nem alapulhat az EUMSZ 106. cikke (1) bekezdése értelmében vett kizárólagos vagy különleges jognak az általános gazdasági érdekű szolgáltatás üzemeltetőjének történő odaítélésén.

(26)

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatás ellentételezésének kiszámítására maradéktalanul alkalmazni kell az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó csomag elveit. Ugyanakkor a széles sávú ágazat sajátosságai fényében hasznos további pontosítást nyújtani azon általános gazdasági érdekű szolgáltatások tekintetében, amelyek kapcsolattal nem rendelkező lakókörzeteket vagy kerületeket (úgynevezett „fehér foltokat”) kívánnak lefedni egy olyan tágabb térségen belül, ahol egyes szolgáltatók már kiépítették saját hálózati infrastruktúrájukat vagy esetleg a közeljövőben tervezik azt megtenni. Abban az esetben, ha az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtására vonatkozó megbízatás területe nem korlátozódik a „fehér foltokra” – azok mérete vagy elhelyezkedése miatt –, előfordulhat, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtójának a kereskedelmi szolgáltatók által már lefedett, nyereséges területeken is ki kell építenie a hálózati infrastruktúrát. Ilyen helyzetben az ellentételezés csak az infrastruktúra nem nyereséges „fehér foltokon” történő kiépítésének költségeit fedezheti, figyelembe véve a kapcsolódó bevételeket és az ésszerű nyereséget (39).

(27)

Sok esetben célszerű lehet előzetesen meghatározni az ellentételezés összegét, hogy fedezni lehessen az adott időszakban várható finanszírozási igényt, ahelyett, hogy pusztán a költségek és bevételek keletkezése szerint állapítanák meg az ellentételezés összegét. Az előbbi modellben a vállalat általában több ösztönzést kap a költségeinek korlátozására és arra, hogy idővel fejlessze a vállalkozást (40).Amennyiben a széles sávú hálózat kiépítését célzó általános gazdasági érdekű szolgáltatási feladat nem állami tulajdonú infrastruktúra fejlesztésén alapul, megfelelő felülvizsgálati és visszakövetelési mechanizmusokat kell bevezetni annak elkerülése érdekében, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatás üzemeltetője tisztességtelen előnyhöz jusson azáltal, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatási koncesszió végét követően megszerzi egy közforrásból finanszírozott hálózat tulajdonjogát.

(28)

Amint azt a széles sávú hálózatról szóló bizottsági közlemény (41) is ismerteti, a tagállamok a vállalatoknak nyújtott közvetlen finanszírozáson túl különféle típusú intézkedéseket alkalmazhatnak a széles sávú, és különösen az NGA-hálózatok kiépítésének felgyorsítása érdekében. Ezen intézkedéseknek az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése értelmében nem kell feltétlenül állami támogatást tartalmazniuk.

(29)

Mivel az NGA-hálózat kiépítési költségének nagy részét általában az építési munkálatok teszik ki (42), a tagállamok az elektronikus hírközlés uniós keretszabályozásának megfelelően határozhatnak például úgy, hogy megkönnyítik a szolgalmi jog megszerzése érdekében folytatott eljárást, és előírják, hogy a hálózatüzemeltetők hangolják össze a közüzemi munkálataikat, és/vagy osszák meg infrastruktúrájuk egy részét. Ugyanezen az alapon a tagállamok előírhatják, hogy minden új építkezésnél (beleértve az új ivóvíz-, energia-, közlekedési és szennyvízhálózatokat) és/vagy épületnél ki kell alakítani az NGA-hálózat számára megfelelő összeköttetést. Mindenképpen elvégzendő általános építőmérnöki munkák esetén lehetővé tehető harmadik felek számára, hogy saját költségükön kiépítsék passzív hálózati infrastruktúráikat. Ezt a lehetőséget átlátható és megkülönböztetésmentes módon minden érdekelt szolgáltató számára biztosítani kell, továbbá – főszabály szerint – lehetővé kell tenni valamennyi potenciális felhasználó (vagyis villamosenergia-, gáz-, vízszolgáltató stb.) (43), és nem pusztán az elektronikus hírközlési szolgáltatók számára. A meglévő (támogatott vagy más) infrastruktúrák – köztük esetleg a tervezett munkálatok – központosított jegyzéke segítheti a kereskedelmi célú széles sávú hálózat kiépítését (44). A meglévő infrastruktúra nem csupán a távközlési infrastruktúrát – így a vezetékes, a vezeték nélküli és a műholdas infrastruktúrát – jelenti, hanem más ágazatok (például a közművek) alternatív infrastruktúráit is (pl. szennyvízcsatornák, szerelőaknák stb.) (45).

(30)

Ha a szélessáv kiépítését támogató állami beavatkozás eleget tesz a 2.1. szakaszban meghatározott feltételeknek, akkor annak összeegyeztethetőségét a Bizottság rendszerint az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján ellenőrzi (46). Ez idáig a regionális és helyi hatóságok különböző beavatkozási modelleket fogadtak el, amelyeket a melléklet a teljesség igénye nélkül ismertet. A mellékletben szereplőkön kívül a hatóságok egyéb, a széles sávú hálózat kiépítésére vonatkozó támogatási modelleket is kidolgozhatnak (47). A beavatkozás minden formája esetében az ezen iránymutatásban foglalt valamennyi összeegyeztethetőségi kritériumot alkalmazni kell (48).

(31)

Az állami támogatású széles sávú projektek kiépíthetők az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontja, valamint a regionális támogatásokról szóló különös szabályok (49) értelmében vett támogatott területeken. Ez esetben a szélessáv támogatása induló beruházáshoz nyújtott támogatásnak minősülhet a regionális támogatási szabályok értelmében. Ha egy intézkedés e szabályok hatálya alá tartozik, és egyetlen vállalkozásnak egyedi ad hoc támogatás folyósítását, vagy egyetlen tevékenységi területre korlátozott támogatás folyósítását irányozza elő, akkor a tagállamok feladata annak igazolása, hogy a regionális támogatási szabályok feltételei teljesülnek. Ez magában foglalja elsősorban, hogy a kérdéses projekt hozzájárul egy koherens regionális fejlesztési stratégiához, és hogy – tekintettel a projekt természetére és méretére – nem eredményezi a verseny elfogadhatatlan mértékű torzulását.

(32)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti vizsgálat során a Bizottság biztosítja, hogy a támogatási intézkedésnek a közös érdekű cél elérésében játszott pozitív szerepe túlsúlyban legyen annak esetleges negatív mellékhatásaival – például a kereskedelem és a verseny torzulásával – szemben. Ezt két lépésben végzik el.

(33)

Először is minden támogatási intézkedésnek meg kell felelnie az alábbi szükséges feltételeknek. Amennyiben a következő feltételek egyike nem teljesül, a támogatást a belső piaccal ellentétesnek fogják nyilvánítani:

(34)

Másrészt, amennyiben valamennyi szükséges feltétel teljesül, a Bizottság a támogatási intézkedésnek a közös érdek elérésében játszott pozitív szerepét annak lehetséges negatív mellékhatásaival szemben teszi mérlegre.

(35)

A szélessáv terén végzett bizottsági vizsgálat egyes lépéseit az alábbiakban részletesen is ismertetjük.

(36)

Ami a közös érdekű célt illeti, a Bizottság meg fogja vizsgálni, milyen mértékben járul hozzá a tervezett intézkedés a fent bemutatott és az európai digitális menetrendben részletesen ismertetett közös érdekű célok eléréséhez.

(37)

„Piaci hiányosságról” van szó, ha a piac a saját eszközeire támaszkodva, beavatkozás hiányában nem képes hatékony eredményt hozni a társadalom számára. Ez például akkor fordulhat elő, ha egyes beruházásokat annak ellenére sem hajtanak végre, hogy a beruházás a társadalom számára jelentkező gazdasági haszna meghaladja költségeit (50). Ilyen esetekben az állami támogatás nyújtása kedvező eredményekkel járhat, és a vállalatoknak nyújtott gazdasági ösztönzők kiigazítása javíthatja az átfogó hatékonyságot. A széles sávú ágazatban a piaci hiányosság egyik formája a pozitív externáliákhoz kapcsolódik. Ilyen externáliák akkor keletkeznek, amikor a piaci szereplők nem internalizálják teljes körűen az intézkedéseikből származó előnyöket. A széles sávú hálózatok elérhetősége például további szolgáltatásokat és innovációt tesz lehetővé, amelyek nem csak a hálózat közvetlen befektetői és előfizetői számára jár előnyökkel. Ennek eredményeképpen a piacon túlságosan kevés, a széles sávú hálózatokra irányuló beruházás születne.

(38)

A sűrűség közgazdasági hatásaiból következően, a széles sávú hálózatok kiépítése általában jövedelmezőbb ott, ahol nagyobb és koncentráltabb a potenciális kereslet, azaz a sűrűn lakott területeken. A beruházás magas állandó költségei miatt, a lakosság sűrűségének csökkenésével az egységköltségek ugrásszerűen megemelkednek (51). Ezért amennyiben üzleti alapon építik ki azokat, a népességnek csak egy része fedhető le nyereségesen széles sávú hálózattal. Amint azonban azt az európai digitális menetrend is elismeri, a széles körű és megfizethető szélessáv-hozzáférés pozitív externáliákat eredményez, mivel a gazdaság valamennyi ágazatában képes felgyorsítani a növekedést és innovációt. Azokon a területeken, ahol a piac által biztosított lefedettség nem elégséges, vagy a hozzáférési feltételek nem megfelelőek, az állami támogatás következésképp elősegítheti e piaci hiányosság orvosolását.

(39)

A második lehetséges közös érdekű cél a méltányossághoz kapcsolódik. A kormányok dönthetnek úgy, hogy a piaci eredmény nyomán létrejövő társadalmi vagy regionális egyenlőtlenségek kiigazítása érdekében beavatkoznak. Bizonyos esetekben a széles sávú ágazat állami támogatása méltányossági célkitűzéseket szolgálhat, azaz egy elengedhetetlenül fontos kommunikációs eszközhöz való általános hozzáférés előmozdításának, a társadalom életében való részvétel és a szabad véleménynyilvánítás elősegítésének, és ezáltal a társadalmi és területi kohézió erősítésének eszköze lehet.

(40)

A széles sávú hálózatokat támogató állami beavatkozás állami, regionális és önkormányzati szinten történhet (52). A párhuzamosság és a következetlenségek elkerülése érdekében ezért létfontosságú a különböző intézkedések összehangolása. A helyi intézkedések közötti egységesség és összhang biztosítása érdekében gondoskodni kell a helyi kezdeményezések fokozott átláthatóságáról.

(41)

Ahol erre lehetőség van, javasolt, hogy a tagállamok – az egyedi hatáskörökre és sajátosságokra is figyelemmel – az állami kezdeményezésekre vonatkozó főbb elveket tartalmazó nemzeti programokat dolgozzanak ki, és ismertessék a tervezett hálózatok legfontosabb jellemzőit (53). A széles sávú fejlesztésre vonatkozó nemzeti keretprogramok, amelyek biztosítják a közforrások következetes felhasználását, csökkentik a kisebb támogatást nyújtó hatóságokra nehezedő adminisztratív terheket, és felgyorsítják az egyes támogatási intézkedések végrehajtását. A tagállamok számára javasolt továbbá, hogy egyértelmű központi iránymutatást nyújtsanak az állami támogatásból finanszírozott széles sávú projektek végrehajtásához.

(42)

A széles sávú hálózatot támogató, versenyt ösztönző állami támogatási intézkedések kialakításában különösen fontos szerepet játszanak a nemzeti szabályozó hatóságok. A nemzeti szabályozó hatóságok az ágazati szabályozás által rájuk ruházott központi szerepük nyomán technikai ismeretekre és szakértelemre tettek szert (54). A nemzeti szabályozó hatóságok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy az állami támogatási programok tekintetében a hatóságokat támogassák, ezért különösen a célzott területek meghatározása, a nagykereskedelmi hozzáférés árainak kidolgozása, valamint a hozzáférést igénylők és a támogatott infrastruktúra üzemeltetője közötti vitás ügyek rendezése során kell velük konzultálni. Javasolt, hogy a tagállamok bocsássák a nemzeti szabályozó hatóságok rendelkezésére az ilyen támogató feladat ellátásához szükséges megfelelő erőforrásokat. Szükség esetén a tagállamoknak meg kell jelölniük a nemzeti szabályozó hatóságok állami támogatású széles sávú projektekbe történő bevonásának megfelelő jogalapját. Bevált gyakorlatként a nemzeti szabályozó hatóságoknak piacelemzésre, a nagykereskedelmi hozzáférési termékekre és ezek árazási elveire vonatkozó ajánlásokat tartalmazó iránymutatással kellene szolgálniuk a helyi hatóságok számára, tekintetbe véve az elektronikus hírközlésre vonatkozó európai uniós keretszabályozást és a Bizottság által kiadott, kapcsolódó ajánlásokat (55).

(43)

A nemzeti szabályozó hatóságok közreműködésén túl a nemzeti versenyhatóságok is hasznos tanáccsal szolgálhatnak különösen a nagyobb keretprogramok esetében, amivel elősegíthetik az ajánlattevő üzemeltetőknek kínált egységes feltételek megteremtését és annak elkerülését, hogy az állami források aránytalanul nagy részét egyetlen üzemeltetőnek ítéljék oda, megerősítve ezáltal annak (esetlegesen már domináns) piaci helyzetét (56). A nemzeti szabályozó hatóságok szerepe mellett, néhány tagállam nemzeti kompetenciaközpontokat is létrehozott, hogy segítsék a kisméretű, helyi hatóságokat a megfelelő állami támogatási intézkedések kialakítása, valamint az ezen iránymutatásban meghatározott állami támogatási szabályok egységes alkalmazásának biztosítása terén (57).

(44)

Az intézkedés megfelelő kialakítása érdekében a mérlegelési teszt további követelménye, hogy az állami támogatás megfelelő szakpolitikai eszköz legyen a probléma kezelésére. Ezzel összefüggésben, míg az előzetes szabályozás sok esetben megkönnyítette a szélessáv kiépítését a városi és a sűrűbben lakott területeken, nem feltétlenül bizonyul elégséges eszköznek a széles sávú szolgáltatásnyújtás lehetővé tételéhez, különösen a rosszul lefedett területeken, ahol a befektetések alacsony nyereséggel kecsegtetnek (58). Hasonlóképpen a szélessáv érdekében a keresleti oldalon hozott intézkedések (például utalványok a végfelhasználók számára) ugyan pozitív módon járulhatnak hozzá a szélessáv elterjedéséhez (59), nem tudják mindig megoldani a szélessávellátás hiányát (60). Így bizonyos helyzetekben nem kerülhető el a közfinanszírozás biztosítása annak érdekében, hogy megoldják a széles sávú kapcsolódási lehetőség hiányát. A támogatást nyújtó hatóságok azokat a frekvencia-(újra)kiosztásokat is figyelembe veszik, amelyek következtében esetleg olyan hálózat épül ki a célzott területeken, amely közvetlen támogatás biztosítása nélkül is megvalósíthatja a támogatást nyújtó hatóság céljait.

(45)

Az intézkedés ösztönző hatását illetően meg kell vizsgálni, hogy az érintett széles sávú hálózati beruházást nem hajtották volna–e végre ugyanilyen időkereteken belül állami támogatás nélkül is. Amennyiben egy üzemeltetőnek bizonyos kötelezettségeket kell teljesítenie a célzott terület lefedéséhez (61), nem jogosult állami támogatásra, mivel ez utóbbi feltehetően nem bír ösztönző hatással.

(46)

A Bizottság a bejelentett intézkedések arányosságának értékelésekor rávilágított számos olyan feltételre, amelynek teljesülése szükséges ahhoz, hogy az érintett állami támogatás és az esetleges versenytorzulás – az alábbi szakaszokban ismertettek szerint – a lehető legkisebb mértékű legyen.

(47)

A kedvezményezett magatartásának a támogatás okozta megváltozása kedvezőtlen hatást gyakorolhat a versenyre és a kereskedelemre. A versenytorzulás jelentősége a versenytársakra gyakorolt hatások szempontjából értékelhető. Ha a támogatás következményeként a versenytársak úgy tapasztalják, hogy korábbi beruházásaik nyereségessége csökken, úgy határozhatnak, hogy a jövőben csökkentik beruházásaikat, illetve teljes mértékben visszavonulhatnak a piacról (62). Továbbá, amennyiben a támogatásnak a verseny alapú kiválasztási eljárás során valószínűleg kiválasztásra kerülő kedvezményezettje már domináns piaci szereplő, vagy az államilag támogatott beruházás nyomán azzá válhat, a támogatási intézkedés gyengítheti a versenytársak által rá gyakorolt versenynyomást. Másrészt, ha a támogatási intézkedés vagy az ahhoz kapcsolt feltételek (beleértve a finanszírozási módszert is, amennyiben ez az intézkedés szerves részét alkotja) szükségképpen az uniós jog megsértésével járnak, a támogatás nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek a belső piaccal (63).

(48)

A támogatást átlátható módon célszerű odaítélni, és biztosítani kell, hogy a tagállamok, a gazdasági szereplők, az érdeklődő közvélemény és a Bizottság könnyen hozzáférhessen valamennyi, az odaítélt támogatással kapcsolatos, releváns aktushoz és fontos információhoz. Az átláthatósági követelmény részleteit a (78) pontban fejtjük ki.

(49)

A széles sávú hálózatot érintő, gondosan megtervezett állami támogatási programnak biztosítania kell, hogy az intézkedés hatásainak végső mérlege pozitív legyen.

(50)

E tekintetben egy állami támogatási intézkedés hatása úgy írható le, mint a tevékenység megváltozása azzal szemben, ami a támogatás hiányában történt volna. A támogatás kedvező hatásai közvetlenül kapcsolódnak a kedvezményezett magatartásának megváltozásához, aminek köszönhetően megvalósítható a kívánt közös érdekű cél. A széles sávú ágazatban a támogatás olyan új infrastruktúra kiépítését eredményezi, amely ellenkező esetben nem létezne, ezáltal növeli a piacon a kapacitást és a sebességet, egyúttal pedig alacsonyabb árakat, bővebb fogyasztói kínálatot, jobb minőséget és innovációt biztosít. Ennek következtében a fogyasztók jobban hozzáférnek az online forrásokhoz, ami – az e területen megvalósuló, megerősített fogyasztóvédelemmel együtt – valószínűleg ösztönzi a kereslet élénkülését. Ez hozzájárul a digitális egységes piac kiteljesítéséhez, és hasznot hajt az egész uniós gazdaság számára.

(51)

A támogatott hálózatnak képesnek kell lennie arra, hogy „minőségi ugrást” érjen el a szélessáv hozzáférhetősége tekintetében. „Minőségi ugrásra” akkor kerül sor, amikor az állami beavatkozás eredményeképpen 1) a kiválasztott ajánlattevő jelentős új beruházásokat hajt végre a széles sávú hálózaton (64), és 2) a támogatott infrastruktúra jelentős új piaci képességeket teremt a széles sávú szolgáltatások elérhetősége és kapacitása (65), gyorsasága és versenye tekintetében (66). A minőségi ugrásokat össze kell hasonlítani a meglévő vagy konkrétan tervezett hálózatépítésekkel.

(52)

Ezenfelül a verseny kedvezőtlen hatásainak minimálisra csökkentése érdekében a támogatási intézkedés kialakítása során teljesíteni kell számos feltételt, amelyeket az alábbi 3.4. szakaszban ismertetünk.

(53)

Továbbá, a versenytorzulás korlátozásának biztosítása érdekében a Bizottság előírhatja, hogy egyes programokat kössenek határidőhöz (általában 4 év vagy kevesebb), és értékeljék azokat, annak ellenőrzése céljából, hogy (1) megvalósultak-e az összeegyeztethetőségre vonatkozó döntést megalapozó feltételezések és feltételek; (2) hatékony-e a támogatási intézkedés az előre meghatározott célkitűzésekhez képest; (3) az intézkedés milyen hatást gyakorolt a piacra és a versenyre, továbbá hogy keletkeznek-e olyan indokolatlan torzító hatások a támogatási program során, amelyek ellentétesek az Unió érdekeivel (67). Tekintve az értékelés céljait, továbbá annak érdekében, hogy ne terheljék aránytalanul a tagállamokat és a kisebb támogatási projekteket, az említett értékelés kizárólag a nemzeti támogatási programok, valamint nagy támogatási költségvetéssel rendelkező és új jellemzőket tartalmazó támogatási programok esetében, illetve jelentős piaci, technológiai vagy szabályozási változás esetén írható elő. Az értékelést az állami támogatást nyújtó hatóságtól független szakértőnek kell végeznie közös módszertan alapján (68), és nyilvánosságra kell azt hozni. Ahhoz, hogy a Bizottság megvizsgálhassa a támogatási intézkedés meghosszabbításának lehetőségét, az értékelést kellő időben – és a program lejártakor minden esetben – be kell nyújtani a Bizottság számára. Az értékelés pontos alkalmazási körét és szabályait a támogatási intézkedést jóváhagyó határozatban kell megállapítani. Az összes hasonló célra irányuló, későbbi támogatási intézkedés során célszerű figyelembe venni az említett értékelés eredményeit.

(54)

Amennyiben a mérlegelési tesztből az derül ki, hogy a kedvezőtlen hatások túlsúlyban vannak az előnyökkel szemben, a Bizottság megtilthatja a támogatást, vagy a támogatás kialakítása, illetve a versenyt érintő káros hatások tekintetében kiigazító intézkedést kérhet.

(55)

Az állami támogatás értékelése céljából ez az iránymutatás megkülönbözteti az alap- és az NGA-hálózatokat.

(56)

Számos különböző technológiai platform tekinthető széles sávú alaphálózatnak, úgymint az aszimmetrikus digitális előfizetői vonalak (az ADSL2+ hálózatokig), a nem korszerűsített kábelek (pl.: DOCIS 2.0.), a harmadik generációs mobilhálózatok (UMTS) és a műholdas rendszerek.

(57)

A piac és a technológia fejlődésének jelenlegi szakaszában (69) az NGA-hálózatok olyan hozzáférési hálózatok, amelyek részben vagy egészében optikai elemekre épülnek (70), és amelyek fejlettebb tulajdonságokkal rendelkező széles sávú szolgáltatásokat képesek nyújtani, mint amelyek a meglévő széles sávú alaphálózatokon keresztül biztosíthatók (71).

(58)

Az NGA-hálózatok alatt legalább a következő jellemzőkkel bíró hálózatok értendők: i. minden előfizetőnek nagyon gyors és megbízható szolgáltatást nyújtanak, olyan optikai (vagy azzal egyenértékű technológián alapuló) felhordóhálózat segítségével, amely elég közel található a felhasználó helyiségeihez ahhoz, hogy garantálja a nagy sebesség tényleges biztosítását; ii. támogatja a különféle fejlett digitális szolgáltatásokat, köztük a konvergáló, kizárólagosan IP-alapú szolgáltatásokat, valamint iii. lényegesen nagyobb feltöltési sebességgel rendelkezik (a széles sávú alaphálózatokhoz képest). A piaci és a technológiai fejlődés jelenlegi szakaszában, az NGA-hálózatok: i. optikai szálon alapuló hozzáférési hálózatok (FTTx) (72), ii. korszerűsített, fejlett kábelhálózatok (73), valamint iii. egyes fejlett, vezeték nélküli hozzáférési hálózatok, amelyek minden előfizetőnek megbízható, nagy sebességet képesek biztosítani (74).

(59)

Szem előtt kell tartani, hogy hosszú távon az NGA-hálózatok várhatóan nem csupán korszerűsíteni fogják a meglévő széles sávú hálózatokat, hanem ki is szorítják azokat. Amennyiben az NGA-hálózatok eltérő hálózat kiépítését igénylik, amely a mainál jóval színvonalasabb széles sávú szolgáltatásokat kínál, valamint több olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyeket a mai széles sávú hálózatokkal nem lehetne biztosítani, akkor a jövőben előreláthatólag markáns különbségek fognak kialakulni az NGA-hálózatokkal lefedett és az azokkal le nem fedett területek között (75).

(60)

A tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy a beavatkozásra milyen módon kerül sor, feltéve, hogy az eleget tesz az állami támogatási szabályoknak. Bizonyos esetekben a tagállamok dönthetnek úgy, hogy úgynevezett új generációs hálózatokat (NGN), azaz olyan felhordóhálózatokat finanszíroznak, amelyek nem érnek el a végső fogyasztóig. A felhordóhálózatok szükségesek ahhoz, hogy a kiskereskedelmi távközlési szolgáltatók hozzáférési szolgáltatásokat tudjanak nyújtani a végfelhasználók számára. Az ilyen típusú hálózatok egyaránt képesek ellátni az alap- és NGA-típusú hálózatokat (76): a távközlési szolgáltató (beruházási) döntésétől függ, hogy az „utolsó szakaszon” milyen típusú infrastruktúrát csatlakoztat a felhordóhálózathoz (77). A hatóságok dönthetnek úgy, hogy csak az építési munkákat vállalják (mint pl. közterület felásása, ároképítés) annak érdekében, hogy lehetővé tegyék és felgyorsítsák a saját hálózati elemeikre koncentráló üzemeltetők által történő fejlesztést. Továbbá, megfelelő esetben a hatóságok esetleg műholdas megoldásokat is figyelembe kívánnak venni.

(61)

A piaci hiányossággal és a méltányossággal kapcsolatos célok értékelésekor különbséget kell tenni a megcélozható területek típusai között, ahogy azt az alábbi szakaszok részletezik. A célzott területek azonosítása során, amikor az állami beavatkozás a hálózat felhordó szakaszára korlátozódik, az állami támogatás értékelése a felhordó- és a hozzáférési piacokon fennálló helyzetet egyaránt figyelembe veszi (78).

(62)

Az e földrajzi területekre irányuló állami beavatkozást indokoló különböző előírások ismertetése az alábbiakban található.

(63)

Az alább leírt fehér, szürke vagy fekete földrajzi területek meghatározása céljából a támogatást nyújtó hatóságnak meg kell állapítania, hogy létezik-e széles sávú infrastruktúra a célzott területen. Továbbá, annak érdekében, hogy az állami beavatkozás ne szakítson félbe magánbefektetéseket, a támogatást nyújtó hatóságnak arról is meg kell győződnie, hogy magánbefektetők rendelkeznek-e konkrét tervekkel saját infrastruktúrájuk közeljövőben történő kiépítésére nézve. A „közeljövőben” kifejezés hároméves időszakként értendő (79). Ha a támogatást nyújtó hatóság hosszabb időtávot fogad el a támogatott infrastruktúra kiépítésére, ugyanezt az időtávot kell alkalmazni az üzleti alapú beruházási tervek meglétének értékelésére is.

(64)

A támogatást nyújtó hatóságnak azáltal célszerű meggyőződnie arról, hogy egyetlen magánbefektető sem tervezi saját infrastruktúra kiépítését a közeljövőben, hogy közzéteszi a tervezett támogatási intézkedés összefoglalóját, és felhívja az érdekelt feleket észrevételeik megtételére

(65)

Fennáll a veszélye annak, hogy amennyiben a magánbefektető pusztán beruházási szándékát fejezi ki, az késleltetheti a széles sávú szolgáltatások kiépítését a célzott területen, ha a beruházásra végül nem kerül sor, de időközben az állami beavatkozás elakad. A támogatást nyújtó hatóság ezért az állami beavatkozás elhalasztása előtt bizonyos kötelezettségvállalásokat kérhet a magánbefektetőtől. Ezeknek a kötelezettségvállalásoknak biztosítaniuk kell, hogy a hároméves időszak vagy a támogatott beruházás számára tervezett hosszabb időszak alatt jelentős előrelépés történjen a lefedettség tekintetében. A hatóság továbbá az érintett üzemeltetőt a kiépítési kötelezettségvállalásokat ismertető, kapcsolódó szerződés aláírására kérheti. Ebben a szerződésben előirányozhatók bizonyos „mérföldkövek”, amelyeket a hároméves időszak során teljesíteni kell (80), és előírható, hogy az előrelépésekről jelentést kell készíteni. Amennyiben egy mérföldkövet nem sikerül teljesíteni, a támogatást nyújtó hatóság megkezdheti az állami beavatkozási tervek megvalósítását. Ez a szabály egyaránt alkalmazandó az alap- és az NGA-hálózatokra.

(66)

„Fehér területek” azok a területek, amelyeken nem létezik széles sávú infrastruktúra és annak kiépítésére a közeljövőben valószínűleg nem kerül sor. Az európai digitális menetrendben foglalt bizottsági célkitűzések szerint az Unióban 2013-ig el kell érni a széles sávú alapszolgáltatásokkal, 2020-ig pedig a legalább 30 Mbps sebességű kapcsolattal való teljes lefedettséget. Ennélfogva kiemelt cél időszerű beruházások biztosítása a jelenleg elégtelen lefedettségű területeken. A Bizottság ezért elfogadja, hogy amennyiben a tagállamok pénzügyi támogatást nyújtanak a széles sávú szolgáltatások biztosításához azokon a területeken, ahol a szélessáv jelenleg még nem elérhető, valódi kohéziót és gazdaságfejlesztési célkitűzéseket kívánnak elérni, így beavatkozásuk valószínűleg összhangban van a közös érdekkel, amennyiben teljesülnek az alábbi 3.4. szakaszban meghatározott feltételek (81).

(67)

„Szürke területek” azok a területek, ahol csak egy hálózatüzemeltető van jelen és újabb hálózat kiépítésére (82) a közeljövőben valószínűleg nem kerül sor. Egy hálózatüzemeltető megléte (83) nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincsenek piaci hiányosságok vagy kohéziós problémák. Ha ez az üzemeltető piaci befolyással (monopóliummal) rendelkezik, az optimálisnál kedvezőtlenebb szolgáltatási minőség–ár arányt kínálhat a polgároknak. Akadhatnak bizonyos felhasználócsoportok, amelyek nincsenek megfelelően kiszolgálva, vagy szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési tarifák hiányában a kiskereskedelmi ár magasabb összehasonlítva az ország versenyképesebb, ugyanakkor egyéb szempontból összehasonlításra alkalmas területein vagy régióiban kínált ugyanazon szolgáltatásokéval. Ha emellett csak korlátozott kilátás van arra, hogy alternatív üzemeltetők belépjenek a piacra, akkor egy alternatív infrastruktúra támogatása megfelelő intézkedés lehet (84).

(68)

Másrészt, azokon a területeken, ahol egy szélessávúhálózat-üzemeltető már jelen van, egy alternatív hálózat kiépítéséhez nyújtott támogatás torzíthatja a piac dinamikáját. Ezért a széles sávú hálózatok „szürke” területeken történő kiépítéséhez nyújtott állami támogatás kizárólag bizonyíthatóan fennálló piaci hiányosság esetén indokolt. Részletesebb elemzésre és az összeegyeztethetőség alapos vizsgálatára van szükség.

(69)

A szürke területek jogosultak lehetnek állami támogatásra, amennyiben teljesülnek a 3.4. szakaszban foglalt összeegyeztethetőségi feltételek, feltéve, hogy i. nem kínálnak a polgárok és üzleti felhasználók igényeit kielégítő megfizethető vagy megfelelő szolgáltatásokat (85), és hogy ii. ugyanazon célok eléréséhez nem állnak rendelkezésre a piacot kevésbé torzító intézkedések (beleértve az előzetes szabályozást is).

(70)

Az i. és ii. pontban foglaltak megállapításához a Bizottság különösen a következők teljesülését fogja vizsgálni:

(71)

Csak a fenti pontokban részletezett támogathatósági feltételeknek megfelelő szürke területeket vetik alá az alábbi 3.4. szakaszban foglalt, összeegyeztethetőségre vonatkozó tesztnek.

(72)

Amikor egy adott földrajzi övezetben legalább két különböző szolgáltató széles sávú alaphálózata van jelen, vagy jelenik meg a közeljövőben, és a széles sávú szolgáltatások biztosítása versenyfeltételek között zajlik (infrastruktúraalapú verseny (87)), akkor a piac megfelelő működése feltételezhető. Ennek megfelelően nagyon kevés lehetőség nyílik további előnyökkel járó állami beavatkozás megvalósítására. Éppen ellenkezőleg, egy újabb, összehasonlítható képességekkel rendelkező széles sávú hálózat kiépítésének finanszírozásához nyújtott állami támogatás elvileg elfogadhatatlan versenytorzuláshoz és a magánbefektetők kiszorításához vezet. Következésképpen, ha a piac működésképtelensége nem bizonyított egyértelműen, akkor a Bizottság negatív megítélésben részesíti a további széles sávú infrastruktúra „fekete területen” történő kiépítésére irányuló támogatási intézkedéseket (88).

(73)

A „fehér”, „szürke” és „fekete” területek közötti, a fenti 3.2. szakaszban foglalt különbségtétel annak vizsgálata szempontjából is releváns, hogy az NGA-hálózatok állami támogatása összeegyeztethető-e a belső piaccal a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján.

(74)

Jelenleg az aktív berendezések korszerűsítésével néhány fejlett széles sávú alaphálózat képes egyes széles sávú szolgáltatástípusok támogatására, amelyeket a közeljövőben feltehetően az NGA-hálózatokon keresztül kínálnak majd (ilyen pl. az alap „triple play” szolgáltatáscsomag), hozzájárulva az európai digitális menetrendben foglalt célkitűzések megvalósításához. Ugyanakkor olyan új termékek és szolgáltatások jelenhetnek meg, amelyek sem a keresleti, sem a kínálati oldal szempontjából nem helyettesíthetők, és a széles sávú alap-infrastruktúra felső fizikai határát meghaladó kapacitást, megbízhatóságot és lényegesen nagyobb fel- és letöltési sebességet fognak igényelni.

(75)

Ennek megfelelően, az NGA-hálózatokhoz nyújtott állami támogatás értékelésénél „fehér NGA”-területnek minősül az a terület, ahol ilyen hálózatok jelenleg még nincsenek, és ahol ilyen hálózatokat magánbefektetők a (63)–(65) ponttal összhangban három éven belül előreláthatólag nem építenek. Az ilyen területek jogosultak az NGA-hálózathoz nyújtott állami támogatásra, feltéve, hogy teljesülnek a 3.4. és a 3.5. szakaszban említett összeegyeztethetőségi feltételek.

(76)

Az a terület minősül „szürke NGA”-területnek, ahol csak egy NGA-hálózat működik (89) vagy épül a következő három évben, és egy üzemeltető sem tervezi NGA-hálózat kiépítését az elkövetkező három évben. Annak vizsgálatakor, hogy más hálózatüzemeltetők ki tudnak-e építeni további NGA-hálózatokat az adott területen, figyelembe kell venni a már meglévő szabályozó és jogi intézkedéseket, amelyek csökkenthették az ilyen hálózatkiépítéseket akadályozó tényezőket (alépítményhez való hozzáférés, infrastruktúra megosztása stb.). A Bizottságnak részletesebb elemzést kell végeznie annak ellenőrzésére, hogy szükség van-e állami beavatkozásra, mivel az ilyen területeken végrehajtott állami beavatkozás azzal a fokozott veszéllyel jár, hogy kiszorítja a meglévő befektetőket és torzítja a versenyt. Ezzel kapcsolatosan a Bizottság az ebben az iránymutatásban megállapított összeegyeztethetőségi feltételek alapján végez értékelést.

(77)

Ha az adott területen különböző szolgáltatók legalább két NGA-hálózata van jelen vagy épül a következő három évben, akkor az „fekete NGA”-területnek minősül. A Bizottság úgy fogja megítélni, hogy egy újabb, államilag finanszírozott, a többiekkel megegyező NGA-hálózathoz nyújtott állami támogatás valószínűleg súlyosan torzítja a versenyt, és nem összeegyeztethető az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával.

(78)

A széles sávú hálózatok kiépítését támogató minden állami intézkedésnek meg kell felelnie a fenti 2.5. szakaszban ismertetett valamennyi összeegyeztethetőségi elvnek, beleértve a közös érdekű célt, a piaci hiányosság fennállását, valamint az intézkedés megfelelőségét és ösztönző hatását. Ami a versenytorzulás korlátozását illeti, annak bemutatásán túl, hogy hogyan valósul meg „minőségi ugrás” mindegyik esetben (a fehér, a szürke és a fekete területeken) (90), a következő szükséges feltételeknek kell eleget tenni az intézkedés arányosságának bizonyításához. E feltételek bármelyikének hiánya esetén nagy valószínűséggel részletes vizsgálatra lenne szükség (91), amely a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően negatív következtetéshez vezethet.

(79)

A széles sávú alaphálózat kiépítésénél követett politikához hasonlóan, az NGA-hálózat kiépítéséhez nyújtott állami támogatás megfelelő és indokolt eszközt képezhet, több alapvető feltétel teljesülése esetén. Jóllehet a kereskedelmi szolgáltatók a várható nyereségesség alapján ruháznak be az NGA-hálózatokba, a hatóság döntésének meghozatalakor figyelembe kell venni az olyan nyitott és semleges platform finanszírozása iránti közérdeket is, ahol sok szolgáltató versenyezhet a végfelhasználóknak való szolgáltatásnyújtás terén.

(80)

Az NGA-hálózat kiépítésének támogatására irányuló intézkedéseknek eleget kell tenniük a 2.5. és a 3.4. szakaszban megjelölt összeegyeztethetőségi feltételeknek. Emellett a következő feltételeknek kell teljesülniük, figyelembe véve azokat a sajátos körülményeket, amelyek között az NGA-hálózatokra irányuló állami beruházás megvalósul.

(81)

A felhordóhálózat finanszírozására irányuló (127), vagy az összes üzemeltető és technológia hozzáférését lehetővé tévő építési munkálatokra korlátozódó állami támogatási projektek különösen versenytámogató jellemzőket mutatnak. E jellemzőket figyelembe veszik az ilyen projektek értékelése során.

(82)

A digitális menetrend célkitűzéseinek fényében, különösen a legalább 100 Mbps sebességű internetkapcsolat 50 %-os felhasználására vonatkozóan, – figyelembe véve, hogy különösen a városi területeken magasabb teljesítmény iránti igény jelentkezhet ahhoz képest, mint amit a kereskedelmi befektetők ajánlani kívánnak a közeljövőben – a (77) ponttól eltérve, kivételesen továbbra is lehetőség lehetne állami beavatkozásra azon NGA-hálózatok esetében, amelyek képesek 100 Mbps-et meghaladó, szupergyors sebességet biztosítani.

(83)

A „fekete NGA” területeken az ilyen beavatkozás csak akkor megengedhető, ha a következő, egyszerre teljesítendő kritériumok alapján igazolják az (51) pontban előírt „minőségi ugrás” megvalósulását:

(84)

Az előző pontban leírt helyzetben, az új, támogatott hálózatoknak meg kell felelniük a (78) és a (80) pontba foglalt összeegyeztethetőségi feltételeknek. Emellett a támogatást nyújtó hatóságnak az alábbiakat is igazolnia kell:

(85)

Az ilyen hálózatok közfinanszírozása csak e további feltételek teljesülése esetén tekinthető a mérlegelési teszt alapján összeegyeztethetőnek. Ez azt jelenti, hogy a támogatás nyomán jelentős, fenntartható, a versenyt ösztönző és tartós technológiai fejlődés jön létre anélkül, hogy a támogatás aránytalan visszatartó hatást gyakorolna a magánbefektetésekre.

(86)

Ezen iránymutatás az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő naptól alkalmazandó.

(87)

A Bizottság ezen iránymutatást valamennyi olyan bejelentett támogatási intézkedésre alkalmazza, amelyekkel kapcsolatban az iránymutatás Hivatalos Lapban történő közzétételét követően határozathozatalra kérik fel, még akkor is, ha a projekteket a közzététel dátuma előtt jelentették be.

(88)

A jogellenes állami támogatás értékelésére alkalmazandó szabályok megállapításáról szóló bizottsági közleménnyel (134) összhangban a Bizottság a jogellenes támogatásokra a támogatás nyújtásának időpontjában hatályos szabályokat alkalmazza. Ennek megfelelően az iránymutatás közzétételét követően nyújtott jogellenes támogatások esetében ezt az iránymutatást alkalmazza.

(89)

A Bizottság az EUMSZ 108. cikkének (1) bekezdése alapján azt javasolja a tagállamoknak, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket, és szükség esetén módosítsák meglévő támogatási programjaikat, hogy az iránymutatásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő tizenkét hónapon belül összhangba hozzák azokat ezen iránymutatás rendelkezéseivel.

(90)

A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy a javasolt megfelelő intézkedésekhez az ezen iránymutatásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételétől számított két hónapon belül adják kifejezett, feltétel nélküli beleegyezésüket. Válaszadás hiányában a Bizottság azt feltételezi, hogy az adott tagállam nem ért egyet a javasolt intézkedésekkel.

(91)

A Bizottság ezt az iránymutatást a fontosabb jövőbeli piaci, technológiai és szabályozási fejlemények alapján felülvizsgálhatja.