1 Probléma-meghatározás; 1.1 A probléma ismertetése

A vámjogszabályok megsértése elleni fellépés alapvető fontosságú az Unió pénzügyi érdekeinek védelme és a vámügyi együttműködés fejlesztése szempontjából. A vonatkozó EU szabályozás körébe tartozik a kölcsönös segítségnyújtást és információcserét szabályozó 515/97/EK tanácsi rendelet, valamint a nemzeti vámjogszabályok megsértésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó 2009/917/IB tanácsi határozat. A vámszabályokat többféleképpen meg lehet sérteni, ideértve az árutovábbítási rendszerrel való visszaélést (amikor a ténylegesen importált árukat átszállításban lévőnek jelentik be a vámfizetés elkerülése érdekében); az alacsonyabb vámok érdekében az importált árucikkek hamis megnevezése; vagy az áruk származásának hamis megjelölése a dömpingellenes illetékek megkerülése vagy a mennyiségi importkorlátozások vagy kvóták elkerülése érdekében.

1.2 A probléma ismertetése

Az áruk bejelentett származásának valódiságát a vámhatóságok okirat alapú ellenőrzéssel vizsgálják, amely nem tartalmaz részletes információt azon szállítási-logisztikai lépésekről, amelyeket az árut szállító konténernek követnie kell; így a vámtisztviselők nem tudják ellenőrizni, hogy az áruk bejelentett származása valóban megfelel az adott konténer által ténylegesen követett útvonalnak. Emiatt az esetleges hamis származás megjelöléses ügyek azonosítása nagyon nehéz.

Az árumegnevezés valódiságának vizsgálatakor a vámhatóságok munkájukat kockázatértékelésre kell, hogy alapozzák annak érdekében, hogy a gyanús esetekre rábukkanhassanak. A Bizottság létrehoz releváns profilokat, azonban ennek során a szolgálatai ismételt megkereséseket küldenek hasonló adatokra nézve, ami felesleges terhet jelent a tagállamok számára.

Az átszállításban lévő áruk vizsgálatát a vámhatóságok okmányalapú ellenőrzéssel és szemrevételezéssel folytatják le. Ezeket a módszereket nem csak a rendelkezésre álló munkaerő határolja be, de nem használják ki a Bizottság által létrehozott, automatikus elemzést lehetővé tevő eszközök jelentette technikai fejlődést sem. Ilyen eszköz például a ConTraffic, amely gyanús szállítmányokat azonosít, és az ATIS, amely a szokásostól eltérő átszállítási mintákat derít fel.

A vámcsalásokkal szembeni küzdelem sajátos kérdése, hogy az OLAF nyomozóinak 3–7 hónapot kell várniuk arra, hogy megkapják a tagállamoktól a kísérőokmányokat. Ezen túlmenően előfordulnak olyan ügyek, amikor a tagállamok gyakran nem képesek vagy akár vonakodnak (mivel előfordulhat, hogy nem közvetlenül vesznek részt a szóban forgó vizsgálatban) segítséget nyújtani az OLAF-nak abban, hogy beszerezze a gazdasági szereplőktől az OLAF vizsgálat céljait szolgáló kísérőokmányokat. Ez különösen problémás a vámtartozások behajtására rendelkezésre álló hároméves elévülési idő ismeretében.

1.3 A probléma nagyságrendje

Pusztán a hamis származási nyilatkozatokból eredő csalások akár évente 100 millió euró kárt okozhatnak a 27 tagállam számára. 2011-ben a tagállamok 1905 észlelt csalási esetet és más szabálytalanságot jelentettek a hamis árumegnevezések körében, amelyek 107,7 millió eurónyi kárt okoztak. Ez ugyanakkor csak a tagállamok és a Bizottság által észlelt kár. A probléma valós nagyságrendje sokkal nagyobb. Az árutovábbításhoz kapcsolódó jogszabálysértések körülbelül 12 millió eurónyi kárt okoznak évente, ugyanakkor nem áll rendelkezésre információ a potenciális csalási ügyekről, amelyek számát körülbelül 30 000-re becsülik.

Az OLAF vizsgálatok elhúzódását illetően a tapasztalat azt mutatja, hogy a 3–7 hónapos, a behozatali-kiviteli kísérőokmányok beszerzéséig eltelő időszak jelentős veszteséget okoz. Az Európai Számvevőszék egyik 2010-es vizsgálata kimutatta, hogy a „274 ellenőrzött nyilatkozatban 49 hibát találtak, amelyek 558 000 EUR vámveszteséget jelentettek. Ezek az összegek elévültek és emiatt már nem lehet őket behajtani, véglegesen hiányt okoztak a Bizottság költségvetésében.”

1.4 Az azonosított problémák mögött húzódó okok A jelenlegi észlelési rendszer hiányosságai 1.4.1 Hamis származási nyilatkozat

Jelenleg korlátozott lehetőségek vannak az importált árucikkek valódi származási helyének ellenőrzésére. A vámtisztviselők többek között az sem tudják ellenőrizni, hogy az áru nyilatkozat szerinti származási helye megfelel-e a behozott árucikket szállító konténer által követett útvonalnak. Az ilyen információ létfontosságú a hamis származási nyilatkozattal kapcsolatos ügyek felderítésénél.

1.4.2 Hamis árumegnevezés

A vámhatóságok által felderített gyanús esetek különböző forrásokból (például más vámhatóságoktól vagy gazdasági szereplőktől) származó jelzéseken alapulnak, és csak korlátozott mennyiségű adatból dolgozó elemzés áll rendelkezésre. A jelenlegi eljárás fő hátránya, hogy az ellenőrzések – mivel nem szisztematikus adatelemzéseken alapulnak – még mindig nem kellőképp célzottak.

1.4.3 Az árutovábbítási rendszerrel való visszaélés

Az árutovábbításban lévő árucikkek vizsgálatára használt jelenlegi eljárások okmányellenőrzésekre és szemrevételezésekre alapulnak, korlátozott hatékonyságúak, mivel nem előzi meg őket megfelelő elemzés. Szélesebb körű ellenőrzés ugyanakkor komoly fennakadásokat okozhat a kereskedelmi forgalomban. Az okmányalapú és szemrevételezéses ellenőrzéseken túl a tagállamok és az OLAF használhatják az ATIS-t is, amely azonban nem rendelkezik kialakult jogalappal és nem tartalmaz lényeges információkat, ugyanis nem foglalja magába a tagállamon belüli mozgásokat, hanem csak a kezdeti árutovábbításról tud információt nyújtani.

Nincs jogi előírás az OLAF vizsgálatok elhúzódásának megakadályozására

1.4.4 Az OLAF vizsgálatok elhúzódása

Az e-vámügy nemrég történt bevezetésének eredményeként a behozatali kísérőokmányokat (számla, származásigazolás, stb.) a gazdasági szereplők és nem a vámhatóságok őrzik meg. Ez időveszteséget eredményez, mivel több szereplőnek kell hozzájárulnia/válaszolnia az okmányok iránti megkeresésekre, mielőtt ezek az OLAF számára hozzáférhetővé válnak. Jelenleg jogi szabályozás nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely elősegíthetné az OLAF vizsgálatokkal kapcsolatos eljárások felgyorsítását.

1.5 Alaphelyzeti forgatókönyv: A probléma várható alakulása

A szakpolitikai változások hiányában a vámjogszabály-sértések köre marad részben felderítetlen, ami az EU számára folytatódó pénzügyi veszteségeket és a kapcsolódó jogszabályok alacsonyabb szintű végrehajtását eredményez.

A hamis származás megjelöléses csalások száma növekedni fog. A ConTraffic bebizonyította a konténerekkel kapcsolatos információk hasznosságát (konténer-állapotüzenetek) és mint kutatási projekt, hamarosan befejeződik. Amíg új módszer nem kerül elfogadásra a hamis származásmegjelölések felderítésére, addig továbbra is elkövetnek csalásokat, sőt, ezek volumene növekedni is fog, ugyanis a csalók tapasztalatra tesznek szert. Így a hamis származásmegjelölés által előidézett 17,6 millió eurónyi kár várhatóan fennmarad és valószínűleg még tovább nő a jövőben. Hasonlóképp nem várható javulás az áruk hamis megnevezése terén sem.  Jelenleg nincs jele annak, hogy bármiféle olyan változtatást terveznének a vámeljárások terén, amelyet be lehetne vezetni a hamis árumegnevezések elleni küzdelem elősegítése érdekében. Az árutovábbítási rendszerrel való visszaéléshez kapcsolódó csalások száma várhatóan szintén emelkedik majd. A jelenlegi megoldás – az ATIS – annak ellenére, hogy hasznos, hiányosságokkal bír. Előfordulhat, hogy a továbbiakban nem lesznek elérhetőek az árutovábbításban lévő árucikkekre vonatkozó, ezen igazgatási megállapodás alapján gyűjtött adatok, mivel több tagállam is megkérdőjelezi a gyűjtésük jogalapjának törvényességét. Ebben az esetben a felderítetlen csalások mértéke valószínűleg emelkedni fog.

Ami pedig az OLAF vizsgálatok megkésettségét illeti, hacsak a jelenlegi eljárásban nem lesz változás, a közeljövőben nem várható javulás. Valószínűtlen, hogy a helyzet intézkedés megtétele nélkül változna.

2 A szubszidiaritás és az arányosság elve

Az uniós szintű cselekvés szükségessége azon alapul, hogy a tagállamok önmagukban nem tudják hatékonyan azonosítani és csökkenteni a vámjogszabályok megsértéséből adódó kockázatokat; nem képesek továbbá a megfelelő nyomozások lefolytatására sem, ha az árukat határokon át továbbítják. Emiatt a vámokkal kapcsolatos csalások elleni küzdelemhez szélesebb európai megközelítés szükséges. Lényeges továbbá, hogy az EU kizárólagos hatáskörrel bír vámügyekben a csalások megelőzése és saját pénzügyi forrásainak védelme terén. Az EU vitathatatlanul a legalkalmasabb ezen kezdeményezés előre vitelére, hiszen már birtokában van a szükséges tapasztalatnak és rendszereknek.

Hozzáadott érték: Az uniós szintű cselekvés jelentősen erősítené a vámokkal kapcsolatos csalás elleni küzdelmet azáltal, hogy több bizonyíték állhat rendelkezésre, javítaná a felderítés és a csalás visszaszorításának lehetőségeit, és hatékonyabbá és eredményesebbé teheti a fellépést.

3 Célkitűzések

Ezen kezdeményezés általános célkitűzései a következők: i. az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmének megerősítése (a csalások felderítése és kivizsgálása) és ii. a vámügyi együttműködés megerősítése a tagállamok, valamint a tagállamok és a Bizottság között a vámjogszabályok megfelelő alkalmazásának biztosításával.

A konkrét célkitűzések közé tartozik a vámcsalások felderíthetősége, megelőzése és az ellenük folytatott büntetőeljárások hatékonyabbá tétele annak révén, hogy mind a tagállamok, mind pedig a tagállamok és a Bizottság között fokozottabb együttműködés valósul meg a vámmal kapcsolatos csalások elleni küzdelemben, továbbá az OLAF vizsgálatokkal kapcsolatos eljárás fejlesztése.

A tervezett intézkedések operatív célkitűzése az azonosított problémához és a konkrét célkitűzésekhez igazodó lépések megtétele. A vámcsalások felderíthetősége, megelőzése és az ellenük folytatott büntetőeljárások hatékonyabbá tételének fokozása érdekében meg kell teremteni a vámcsalások elleni hatékonyabb küzdelem feltételeit. Az OLAF által végzett vizsgálatok elhúzódásával kapcsolatos problémája kezelésére lépéseket kell tenni a folyamat felgyorsítása érdekében.

Az alábbi táblázat összekapcsolja egymással az azonosított problémákat a célkitűzésekkel.

Probléma || Konkrét célkitűzés || Operatív célkitűzés ||

Az áruk származásának hamis megjelölése és a kapcsolódó pénzügyi veszteségek || Fokozni kell a vámcsalások felderíthetőségét, megelőzését és az ellenük folytatott büntetőeljárásokat hatékonyabbá kell tenni mind a tagállamok, mind pedig a tagállamok és a Bizottság közötti fokozottabb együttműködés révén (az áruk származásának hamis megjelölésével, áruk hamis megnevezésével és az árutovábbító rendszerrel való visszaéléssel kapcsolatos csalások elleni küzdelemben). || 1. Meg kell teremteni a feltételeket az áruk származásának hamis megjelöléséhez kapcsolódó vámcsalások elleni küzdelem javításához.

Az áruk hamis megnevezése és az ehhez kapcsolódó pénzügyi veszteségek || 2. Meg kell teremteni a feltételeket az áruk hamis megnevezéséhez kapcsolódó vámcsalások elleni küzdelem javításához.

Az árutovábbító rendszerrel való visszaélés és az ehhez kapcsolódó pénzügyi veszteségek || 3. Meg kell teremteni a feltételeket az árutovábbító rendszerrel való visszaéléshez kapcsolódó vámcsalások elleni küzdelem javításához.

Az OLAF vizsgálatok elhúzódása és (elévülés) || Az OLAF vizsgálatokkal kapcsolatos eljárások javítása || 4. Az OLAF vizsgálatok felgyorsítása

4 Szakpolitikai lehetőségek 4.1 Az alapvető probléma kezelésére tehető lehetséges lépések (1., 2. és 3. operatív célkitűzés)

· 0. lehetőség: a jelenlegi helyzet (status quo) fenntartása

Ez a lehetőség az alapforgatókönyv leírását követi.

· 1. lehetőség: Puha jog — Megfelelő ajánlásokkal növelni az áruk származásának hamis megjelölésével, az áruk hamis megnevezésével és az árutovábbító rendszerrel való visszaéléssel kapcsolatos vámcsalások felderíthetőségét.

Ami az 1. célkitűzést illeti, az ajánlás felkéri a tagállamokat, hogy támogassák a Bizottság az iránti próbálkozásait, hogy beszerezze a gazdasági szereplőktől a konténer-állapotüzeneteket.

A 2. és 3. célkitűzést illetően az ajánlás felkéri a tagállamokat, hogy engedélyezzék a Bizottságnak a jelenleg bizottsági platformon elérhető adatokhoz való hozzáférést/adatok másolását és biztosítsanak további árutovábbítási adatokat.[1]

· 2. lehetőség: A Bizottságra ruházzák az áruk származásának hamis megjelölésével, az áruk hamis megnevezésével és az árutovábbító rendszerrel való visszaéléssel kapcsolatos vámcsalások felderíthetőségének javításáért való felelősséget.

Ez a lehetőség a konténer-állapotüzenetek és az importhoz, exporthoz, árutovábbításhoz kapcsolódó adatok központi uniós adatbázisának létrehozását foglalja magában. Ez az adatbázis a ConTraffic és az ATIS rendszerek tapasztalatára épülne. A nemzeti árutovábbítási adatok és más ezt követő árutovábbítási információk, például változások a tervezett útvonalban vagy az ellenőrzés eredménye szintén bekerülne a központi EU adatbázisba.

· 3. lehetőség: A tagállamokra ruházzák áruk származásának hamis megjelölésével, az áruk hamis megnevezésével és az árutovábbító rendszerrel való visszaéléssel kapcsolatos vámcsalások felderíthetőségének javításáért való felelősséget.

Ez a lehetőség – a fentivel ellentétesen – a tagállamokat bízza meg a releváns adatok összegyűjtésének és elemzésének felelősségével. Ennek megfelelően valamennyi tagállam létrehozza az behozatalhoz, kivitelhez és árutovábbításhoz kapcsolódó adatok nemzeti adatbázisát. A rendszeres adatcsere és a nyílt hozzáférés lehetővé tenné a tagállamok számára a kommunikációt és az adatcserét, valamint a rendszeres elemzések készítését.

· 4. lehetőség: Az áruk származásának hamis megjelölésével, az áruk hamis megnevezésével és az árutovábbító rendszerrel való visszaéléssel kapcsolatos vámcsalások felderíthetőségének javításáért való felelősség megoszlik a Bizottság és a tagállamok között.

Ezen lehetőség értelmében a konténer-állapotüzeneteket és az árutovábbítási adatot uniós szinten gyűjtenék, míg a tagállamok felelőssége lenne a behozatallal és a kivitellel kapcsolatos adatok gyűjtése. Talán ez a legvalószerűbb kombináció, mert számításba veszi a jelenlegi helyzetet (azt, hogy a Bizottság kezeli a ConTraffic és ATIS adatbázisokat), így ennek megfelelően megosztja a felelősséget.

· 5. lehetőség: Alapforgatókönyv plusz

Ez a lehetőség a releváns vámcsalások felderítésére és megelőzésére foglalkoztatott emberi erőforrások növelését jelentené. Több ellenőrzéssel foglalkozó tisztségviselővel és nyomozóval várhatóan több csalás kerülne felderítésre és talán megelőzésre is. Az erőforrások javasolt megkettőzése mind a tagállamokat, mind a Bizottságot (OLAF) érintené. Alapos elemzés után jelen szakaszban elvetettük ezt a lehetőséget.

4.2 Az OLAF vizsgálatok felgyorsítása és a kapcsolódó pénzügyi veszteségek csökkentése érdekében tehető lehetséges lépések (4. célkitűzés)

· 0. lehetőség: a jelenlegi helyzet (status quo) fenntartása

Ez a lehetőség a jelenlegi helyzet fenntartásával jár. Ezen lehetőség értelmében semmilyen lépésre nem kerülne sor az OLAF vizsgálatok felgyorsítása érdekében.

· 1. lehetőség: Puha jog — Ajánlás kibocsátása az eljárás felgyorsítására

Ez a lehetőség azt jelentené, hogy ajánlás kerülne kibocsátásra a tagállamok számára, hogy segítsék elő a gyorsabb eljárást. Az ajánlás nem kötelező erejű jogi eszköz, amit  tagállamokhoz intézett felhívásként kell értelmezni, hogy javítsanak a jelenlegi gyakorlaton és járuljanak hozzá a vizsgálatok és a csalások felderítésének felgyorsításához.

· 2. lehetőség: A vizsgálat felgyorsítása azáltal, hogy a Bizottság felhatalmazást kap a gazdasági szereplőktől a kísérőokmányok közvetlen bekérésére

A Bizottság felhatalmazást kapna, hogy közvetlenül kérhessen be kísérőokmányokat a gazdasági szereplőktől. Ez a lehetőség magában foglalja, hogy a tagállamok tájékoztatást kapnának, de nem játszanának aktív szerepet.

· 3. lehetőség: A nyomozók számának növelése a Bizottságban/OLAF-ban

Ez a lehetőség az OLAF munkafolyamatok javítását jelentené azáltal, hogy az OLAF által alkalmazott nyomozók számát megnövelik. A vizsgálatokkal töltött idő így lerövidülne, ami megszüntetné a hosszadalmas vizsgálatok problémáját.

· 4. lehetőség: A vonatkozó uniós jogszabályokba foglalt szükséges előírás révén a gazdasági szereplők kötelezése, hogy nemzeti szinten nyújtsanak kiegészítő információkat.

Ez a lehetőség a 2010 (vagyis az e-vámügy bevezetése) előtti helyzethez való visszatérést jelentené. A gazdasági szereplők kötelezően információt nyújtanának valamennyi kísérőokmányra nézve az illetékes nemzeti hatóságaiknak, akik ezután képesek lennének azonnal biztosítani a kért információkat.

· 5. lehetőség: A kísérőokmányok biztosítására határidő szabása

Ez a lehetőség meghatározott határidő kitűzését jelentené a tagállamok számára arra nézve, hogy a Bizottságnak benyújtsák a vonatkozó okmányokat. Ez a lehetőség ugyanakkor túlságosan beavatkozónak és kevéssé gyakorlatiasnak tűnik, mivel egy minden esetre érvényes egységes határidő nem veszi figyelembe az egyes vizsgálatok eltérő bonyolultságát.

5 Hatásvizsgálat 5.1 A hatások összefoglalása

Az 1., 2. és 3. célkitűzéshez kapcsolódó lehetőségek hatásai

Kritériumok Választási lehetőség || Eredményesség || Hatékonyság (valamennyi célkitűzés) || Gazdasági hatások (valamennyi célkitűzés) || Egyszerűsítés || Koherencia (valamennyi célkitűzés) || Átfogó értékelés

1. célk. || 2. célk. || 3. célk. || 1. célk. || 2. célk. || 3. célk.

0. lehetőség || 0 || 0 || 0 || 0 || 0 || 0 || 0 || 0 || -- || 0

1. lehetőség || + || + || + || + (Összköltség: elhanyagolható) || + || + || + || + || + || +

2. lehetőség || +++ || +++ || +++ || ++ (Összköltség a Bizottság számára:  850 000 EUR – létrehozás; 200 000 EUR – éves fenntartás Globális adatdömping a gazdasági szereplők nem viselnek költségeket; szelektív jelentés esetén 3 000–200 000 EUR || +++ || +++ || +++ || +++ || +++ || +++

3. lehetőség || ++ || ++ || ++ || --- (Összköltség a tagállamok számára: 850 000 EUR – létrehozás 200 000 EUR – éves fenntartás A gazdasági szereplők számára az összköltség: mint a 2. lehetőségnél || +++ || ++ || ++ || ++ || _ || +

4. lehetőség || +++ || ++ || +++ || - (Összköltség a tagállamok számára: 320 000 EUR – létrehozás 80 000 EUR – éves fenntartás Összköltség a Bizottság számára: 530 000 EUR – létrehozás; 120 000 EUR – éves fenntartás A gazdasági szereplők számára az összköltség: mint a 2. lehetőségnél || ++ || +++ || ++ || +++ || + || +

a 4. célkitűzéshez kapcsolódó lehetőségek hatásai

Kritériumok || Eredményesség a célkitűzés elérése terén || Hatékonyság || Gazdasági hatások || Koherencia || Egyszerűsítés

0. lehetőség || 0 || 0 || 0 || 0 || 0

1. lehetőség || + || + || +- || + || ++

2. lehetőség || +++ || ++ || +++ || + || ++

3. lehetőség || ++ || -- || + || - || 0

4. lehetőség || +++ || --- || - || - || --

6 A lehetőségek összehasonlítása 6.1 Az 1., 2. és 3. célkitűzés megvalósításának lehetőségei

Az alapforgatókönyvben leírtak szerint a 0. lehetőség nem csak hogy nem tudja elérni a célkitűzéseket, hanem a jelenlegi helyzeten is ront.

Az 1. lehetőség önkéntes jellege szükségszerűen hiányos adatokat eredményezne, és bár a helyzet a status quo-hoz képest javulhatna, nyilvánvalóan még mindig nem lenne elégséges, ezért ezt a lehetőséget kedvezőtlennek kell tekinteni. A 2. lehetőség ugyanakkor határozottan kedvező, mivel a Bizottság már a szóban forgó adatbázisok fenntartásához szükséges rendszerek és tapasztalatok birtokában van. Ezen túlmenően a 2. lehetőséget nem csupán a tagállamok, de a gazdasági szereplők is előnyben részesítik, mivel költséghatékony és hatásos megoldást nyújt a vámmal kapcsolatos csalások problémájára. A 3. lehetőség kedvezőnek tekinthető, de – ellentétben a 2. lehetőséggel – a különálló nemzeti adatbázisok létrehozása átfedésekhez vezethet, bonyolulttá válhat, mivel ugyanazt az adatot több tagállam is begyűjti, feldolgozza és értelmezi. Lényeges szempont, hogy jelentős pénzügyi terhet róna a tagállamokra. Ebből a szempontból a 4. lehetőség jobb megoldást nyújt, mint a 3., mivel elkerüli a tagállamokra rótt túlzott pénzügyi terhet, hiszen a kapcsolódó költségek – a felelősséggel együtt – megoszlanak a tagállamok és a Bizottság között. Ugyanakkor a 2. lehetőséggel való összehasonlítás során arra is fény derül, hogy ez az opció annak veszélyét rejti magába, hogy a behozatallal és kivitellel kapcsolatos adatok gyűjtése és felhasználása során figyelmen kívül hagyják a határokon átnyúló elem jelentőségét. A 3. lehetőséghez hasonlóan a 4. lehetőség is a behozatali-kiviteli adatok többszörös nemzeti adatbázisokban való potenciális megkettőződéséhez vezet. A fenti összehasonlítás alapján a 2. lehetőséget részesítjük előnyben.

6.2 A 4. célkitűzés megvalósításának lehetőségei

Az 1. lehetőség meglehetősen kedvezőtlen, mivel erősen valószínűtlen, hogy a kívánt célt meg tudja valósítani. A 2. lehetőség az elsőnél hatékonyabbnak tűnik, mivel feltételezi, hogy csak annyi időt fordítanak a releváns okmányok beszerzésére, amennyire a gazdasági szereplőknek szükségük van ahhoz, hogy az információt megadják az OLAF-nak. Ez reális lehetőséget biztosít a szükséges okmányok beszerzésére fordított idő lerövidítésére. A probléma, amellyel OLAF jelenleg szembesül – vagyis azon ügyek, amikor a tagállamok nincsenek olyan helyzetben, hogy ezen okmányok beszerzésével segíthessék az OLAF munkáját – megszűnne azáltal, hogy azokhoz címeznék a megkereséseket, akiknek a kérdéses okmányok a birtokukban vannak. Ezen okokból a 2. lehetőség kiemelten kedvezőnek tekinthető. A 3. lehetőség is meglehetősen kedvező, mivel alkalmas a probléma kezelésére. Ugyanakkor a jelentős anyagi teher miatt ez kevésbé előnyös, mint a 2. lehetőség. A fenti összehasonlítás alapján a 2. lehetőséget részesítettük előnyben.

7 Monitoring és értékelés 7.1 Ellenőrzés

Az alábbi táblázat áttekintést ad a mutatókról.

Célkitűzés: || Mutató

1, 2 és 3 || – Kiviteli/behozatali/árutovábbítási adatok/konténer-állapotüzenetek: – az észlelt jogszabálysértések száma – az ezen adatok alapján megindított vizsgálatok száma – a nyomozók által benyújtott adatfelhasználási kérelmek száma – az ezen információk alapján behajtott összegek

4 || a kapcsolódó OLAF vizsgálatok időtartama (a változás eredményezett-e gyorsabb eljárásokat; növelte-e a vizsgálatok számát és a visszaszerzett összegek nagyságát)

7.2 Értékelés

Az operatív célkitűzések tekintetében a Bizottság felelős szolgálatai biztosítják, hogy ötévente sor kerül az értékelésre. Az értékelés kiterjed az azzal összefüggő eredményekre és hatásokra, hogy az adatbázisnak és a hozzáférhető adatokra és információkra támaszkodó elemzésnek köszönhetően nagyobb mértékben deríthetők fel a csalások továbbá a bevezetett intézkedése hatékonyságára és relevanciájára. Az értékelést a Bizottság/OLAF a kölcsönös segítségnyújtási bizottságban az eredmények ismertetésével fogja elvégezni.

[1]     A nemzeti árutovábbítási adatokat és más ezt követő árutovábbítási információkat, például változások a tervezett útvonalban vagy az ellenőrzés eredményét.