Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a pénzpiaci alapokról /* COM/2013/0615 final - 2013/0306 (COD) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE A pénzpiaci alapok (a továbbiakban: PPA-k)
fontos rövid távú finanszírozás forrást jelentenek a pénzügyi intézmények, a
vállalatok és a kormányok számára. Európában a kormányok vagy a vállalati
szektor által kibocsátott rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő
értékpapírok mintegy 22%-a a PPA-knál van. A PPA-knál van a bankszektor által
kibocsátott rövid lejáratú adósságpapírok 38%-a. A keresleti oldalt tekintve a PPA-k olyan
rövid távú készpénzkezelési eszközt jelentenek, amely magas fokú likviditást,
diverzifikációt és értékállóságot biztosít, piacalapú hozammal kombinálva. A
PPA-kat többnyire azok a vállalatok használják, amelyek rövid távra kívánják
befektetni készpénztöbbletüket, például addig, amíg nagyobb kiadás – például a
bérek kifizetése – válik esedékessé. A PPA-k ezért nélkülözhetetlen kapcsot
jelentenek a rövid távú pénzkereslet és -kínálat között. Mintegy 1000 milliárd
EUR értékű eszközzel gazdálkodva a PPA-k az összes többi befektetési
alaptól eltérő alapkategóriát képviselnek. A PPA-k többsége – az eszközök
tekintetében 80%-a, az alapok számát tekintve 60%-a – az átruházható
értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról (ÁÉKBV) szóló
2009/65/EK irányelv (a továbbiakban: ÁÉKBV-irányelv) alapján működik. A
többi PPA-nak 2013 júliusától az alternatívbefektetésialap-kezelőkről
(ABAK) szóló 2011/61/EU irányelv (a továbbiakban: ABAK-irányelv) szabályai
szerint kell működnie. A PPA-k átlagos mérete jócskán meghaladja az
ÁÉKBV-alapok átlagos méretét. Egy-egy PPA-k akár az 50 milliárd EUR
nagyságot is elérheti. Székhelyük szerint a PPA-k néhány tagállamba
koncentrálódnak: Franciaország, Írország és Luxemburg képviseli a piac több,
mint 95%-át. A piac ugyanakkor más országokhoz is szorosan kapcsolódik a
befektetések és a befektetői tevékenység nagy részének határokon átnyúló
jellege, valamint a PPA és az esetek túlnyomó többségében a PPA székhelyétől
eltérő országban működő szponzora közötti „fertőzésveszély”
miatt. Mivel a PPA-k szisztematikus össze vannak
kapcsolva egyrészt a bankszektorral, másrészt a vállalati és
kormányfinanszírozással, a PPA-k működése az árnyékbanki tevékenységekkel
foglalkozó nemzetközi koordinációs munka homlokterében áll. A Pénzügyi
Stabilitási Tanács (FSB) és egyéb intézmények, például az
Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) és az Európai
Rendszerkockázati Testület (ERKT) elemezték a pénzügyi szektort, és megállapították,
hogy bár bizonyos tevékenységek és testületek rendszerszintű
jelentőséggel bírnak, a szabályozók nem foglalkoznak velük megfelelő
mértékben. A nemzetközi intézmények úgy ítélték meg, hogy az eszközkezelési
ágazatban a PPA-k bírnak rendszerszintű jelentőséggel. Az Európai
Parlament 2012 novemberében állásfoglalást fogadott el az árnyékbanki
tevékenységekről, amelyben javaslat előterjesztésére kéri fel a
Bizottságot, különös hangsúllyal a PPA-k kérdésére[1]. Az ERKT alapos elemzésnek vetette alá a PPA-k
működésében rejlő rendszerszintű kockázatokat. Ajánlásai
mindenekelőtt a PPA-k stabilitására és likviditására vonatkoztak, továbbá
kiegészítő szabályokat tartalmaznak az átláthatóságra és a beszámolási
kötelezettségekre vonatkozóan. Jelen javaslatában a Bizottság messzemenően
figyelembe vette ezen ajánlásokat, csakúgy mint azok az európai gazdaság
finaszírozására gyakorolt esetleges negatív hatásait. A PPA-k kényelmes eszközt jelentenek a
befektetők számára, mivel a bankbetétekhez hasonló jellemzőket kínálnak:
azonnali hozzáférést a likviditáshoz és viszonylagos értékstabilitást. E
jellemzők fényében a befektetők a PPA-kat a bankbetétek biztonságos
és jobban diverzifikált alternatíváinak tekintik. Valójában azonban a PPA-k
klasszikus befektetési alapok, amelyek más befektetési alapokhoz hasonló
kockázatokat hordoznak magukban. Így amikor csökkenni kezd azoknak az
eszközöknek az ára, amelyekbe a PPA-k befektettek – különösen feszült piaci
helyzetben –, a PPA-k nem mindig képesek betartani a befektetők számára
kibocsátott befektetési jegyek vagy részvények értékének megőrzésére és
azonnali visszaváltására vonatkozó ígéretüket. Az alapok egyes szponzorai
(többnyire bankok) támogatás nyújtásával esetleg képesek „megtámogatni” a
befektetési jegyek értékét, mások (többnyire vagyonkezelők) azonban nem
feltétlenül rendelkeznek az ehhez elegendő tőkével. A PPA által a
befektetőknek kínált napi likviditás és a PPA-k portfóliójában tárolt
eszközök likviditása közötti lejárati eltérés miatt nincs mindig lehetőség
az azonnali visszaváltásra. Az alapok a stabil visszaváltási árak ígéretét
gyakran AAA-minősítéssel hangsúlyozzák. Ennek hátulütője, hogy a
befektetők, amint észlelik annak kockázatát, hogy a PPA esetleg nem képes
beváltani a likviditásra és a mindenkori stabil visszaváltásra vonatkozó
ígéretét, visszaváltják befektetési jegyeiket, ami „befektetői pánikot”
okozhat. A befektetői pánik jellegzetessége a
tömegesen és hirtelen érkező visszaváltási kérelmek a befektetők nagy
csoportjától, akik el akarják kerülni a veszteségeket, és a lehető
legmagasabb áron akarják visszaváltani eszközeiket. A befektetői pánik
rendszerszintű jelentőséggel bír, mivel arra kényszeríti a PPA-kat,
hogy a fennálló visszaváltási kérelmek teljesítése érdekében gyorsan értékesítsék
eszközeiket. A visszaváltási spirál felgyorsítja az alap nettó eszközértékének
csökkenését, és fokozza a pénzpiac egészének instabilitásával kapcsolatos
félelmet. Mivel a PPA-k központi szerepet játszanak a bankok, vállalatok,
kormányok és egyéb hasonló gazdasági szereplők rövid távú
finanszírozásában, a PPA-kat érintő befektetői pánik messzemenő
makrogazdasági következményekkel járhat. Míg a PPA-k portfóliójában lévő
1 000 milliárd EUR oroszlánrésze (85%) a bankoktól származik, a
kormányok mintegy 10%-os részt, a vállalatok pedig körülbelül 5%-ot képviselnek
A kormányok és az igazán nagy vállalatok arra használják a pénzpiacot, hogy – a
banki hitelekkel párhuzamosan – rövid távú finanszírozáshoz jussanak. A befektetői pánikkal összefüggő
problémák rendszerszintű jellegűek. Ennek oka egyrészt a PPA-k szoros
kapcsolata a reálgazdasággal (a PPA-k szerepe a pénzpiacot finanszírozási
eszközként használó intézmények rövid távú finanszírozási igényeinek
kielégítésében), másrészt a PPA-k szponzorokhoz fűződő
kapcsolata. Ezenkívül a PPA-kat érintő pánikszerű roham
befektetővédelmi vetülettel is rendelkezik, hiszen hiszen a visszaváltási
igényüket későn jelzők (akik általában magánbefektetők) eleve
hátrányban vannak a korai visszaváltókhoz képest. A javasolt rendelet mindezekkel a problémákkal
foglalkozik. Közös előírásokat vezet be a PPA-k likviditásának növelésére,
valamint struktúráik stabilitásának biztosítására. Egységes szabályokat állapít
meg a napi és heti likviditású eszközök minimális szintjének biztosítására, és
egységes politikát határoz meg annak érdekében, hogy az alapkezelő jobban
megismerhesse befektetői táborát. Emellett közös szabályokat javasol annak
garantálására, hogy a PPA-k kiváló minőségű és megfelelően
diverzifikált, jó hitelminősítéssel rendelkező eszközökbe fektessenek
be. Ezen intézkedések biztosítják, hogy az alap megfelelő likviditással
rendelkezzen ahhoz, hogy megbirkózzon a befektetők visszaváltási
kérelmeivel. A PPA-k stabilitását azzal biztosítjuk, hogy
egyértelmű és összehangolt értékelési szabályokat állapítunk meg azon
eszközökre vonatkozóan, amelyekbe a PPA-k befektetnek. Ezek az értékelési
szabályok újra nyilvánvalóvá teszik azt a tényt, hogy a PPA-k voltaképpen
befektetési alapok, és így beruházási eszközeik áringadozásnak vannak kitéve. Egyes PPA-knak lehetőségük nyílik arra,
hogy stabil jegyzési és visszaváltási árat biztosító számviteli módszertant
tartsanak fenn, amennyiben megfelelő készpénztartalékot hoznak létre. A
nettó eszközértékre vonatkozó pufferzónának (a továbbiakban: NAV-puffer) az a
célja, hogy közömbösítse a tőkepiacokon elkerülhetetlenül jellemző
piaci mozgásokat. A NAV-puffer továbbá elő fogja segíteni, hogy ne érje
váratlanul a szponzorokat, ha PPA-ik esetleg külső támogatásra szorulnak.
A javaslat szerint a puffer a PPA-k által kezelt eszközök 3%-át teszi ki. A
válság idején megfigyelt szponzori beavatkozások szerint (az USA-ban
működő PPA-kat illetően 123 alkalom került sor a szponzorok
beavatkozására) a támogatás mindössze három alkalommal haladta meg a 3%-ot.
Amikor a Reserve Primary Fund 2008-ban fizetésképtelenné vált, a
Lehman-eszközökkel szembeni 1,5%-os kitettsége 3%-os veszteséget eredményezett.
A puffer nem nyújt teljes garanciát az állandó nettó eszközértékű (CNAV)
PPA-k részvényeseinek, de a szint egyensúlyt teremt a stabil és biztonságos
CNAV-modell, valamint a kezelők finanszírozási kapacitása között. A
PPA-kat terhelő költségek az egyes kezelők finanszírozási
költségeitől függenek, és évente 3–10% között mozoghatnak. Ha ezt a 3%-os
pufferre alkalmazzuk, akkor a kezelési díjak évente 0,09–0,3%-kal
emelkedhetnek. E költségnövekedés egy részét várhatóan a kezelő fogja
fizetni, a fennmaradó részt pedig a befektetőkre terhelik. A díjnövekedés
kihat a PPA-kba befektetők által elérhető hozamra, ugyanakkor viszont
a befektetők egy olyan termék előnyeit élvezhetik, amely még egy
fokkal védettebbé válik a mögöttes eszközök piaci mozgásaival szemben. E rendelkezések mellett közös minősítési
szabály fogja biztosítani, hogy az alapkezelőknek és a befektetőknek
ne kelljen külső hitelminősítésre támaszkodniuk, ami
leminősítéskor hátrányosan érintheti a pénzpiac működését. Ezen
intézkedésekhez fokozott átláthatósági követelmények társulnak annak
biztosítására, hogy a befektető pontosan értse befektetése kockázat-/nyereségprofilját. A javasolt rendelet az ÁÉKBV tekintetében már
létező – az ÁÉKBV-irányelv által összehangolt – engedélyezési eljárásokra
támaszkodik. Harmonizált engedélyezési eljárást vezet be az alternatív
befektetési alapokhoz tartozó PPA-k számára, mivel az ABAK-irányelv a
tagállamokra hagyja az alternatív befektetési alapok engedélyezését. Az
alternatív befektetési alapokhoz tartozó PPA-k harmonizált eljárása tükrözni
fogja az ÁÉKBV-kre vonatkozó harmonizált engedélyezési eljárást. Az
alapkezelőkre továbbra is az ÁÉKBV-irányelv vagy az ABAK-irányelv
szabályai lesznek irányadóak, de az e rendelet hatálya alá tartozó
alapkezelőknek és alapoknak eleget kell tenniük a PPA-k vonatkozó
specifikus termékszabályoknak is. Ezen egységes szabályok a belső piac
integritását kívánják megőrizni, valamint meg kívánják erősíteni a
belső piacot annak érdekében, hogy egy esetleges új válság hatásai
minimálisak legyenek. A befektetők jobban megismerhetik e szabályozott
termékekkel járó kockázatokat, és megbizonyosodhatnak afelől, hogy az
Unión belül a PPA-khoz homogén befektetési lehetőségek társulnak. Az
alapkezelők számára az Európa-szerte harmonizált termékszabályok
jelentenek majd új előnyöket, a pénzpiaci eszközök kibocsátói pedig a
PPA-k finanszírozási eszközként betöltött szerepét továbbra is biztosító,
stabilabb környezet előnyeit élvezhetik. 2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT
KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 2.1. Konzultáció az érdekelt
felekkel A Bizottság 2012 elejétől kiterjedt
konzultációkat folytatott szervezetek széles körének képviselőivel. Az
egyeztetésekre bilaterális és multilaterális ülések formájában került sor. A
Bizottság továbbá nyilvános konzultációt rendezett az árnyékbanki
tevékenységről, és egy másikat eszközkezelői kérdésekről –
ideértve a PPA-kat is. Emellett egy nyilvános konferenciára is sor került az
árnyékbanki tevékenységről. E folyamat révén a Bizottság bőséges
információt szerzett a PPA-k piacának és a piac különféle szegmenseinek
működéséről, valamint véleményeket gyűjtött be a megoldandó kérdésekről
és esetleges megoldási módjukról. 2.1.1. Zöld könyv az árnyékbanki
tevékenységekről A zöld könyvre adott válaszok széles képet
kínáltak az európai párhuzamos bankrendszerről. Ez célzottabb,
kifejezetten a PPA-k működését érintő kérdések kidolgozását tette
lehetővé az eszközkezelésről 2012 júliusában indított nyilvános
konzultáció keretében. A PPA-k kérdésével egy 2012 áprilisában – uniós és
USA-beli érdekelt felek részvételével – megrendezett nyilvános konferencia is
foglalkozott. PPA-k-kal foglalkozó munkacsoportot alkotó, a szabályozói és az
iparági oldal képviseletében jelen lévő szakemberek kifejetették az uniós
PPA-piaci reform szükségességére vonatkozó nézeteiket. 2.1.2. Konzultáció az
eszközkezelésről A különféle eszközkezelési kérdésekről tartott
széleskörű, 2012. július 26-án közzétett nyilvános konzultáció PPA-król
szóló fejezettel egészült ki (e konzultáció 2012. október 18-án zárult le). A
Bizottság szolgálatai 56 választ kaptak a PPA-król szóló szakasszal
kapcsolatban. 2.2. Hatásvizsgálat A Bizottság a „jobb szabályozás” elvével
összhangban hatásvizsgálatot készített a különféle lehetséges szakpolitikai
alternatívákról. A PPA-k likviditásának és stabilitásának biztosítása érdekében
16 lehetőséget elemzett. E lehetőségeket egytől egyik megvizsgálta
az általános célkitűzések – nevezetesen az egységes piac pénzügyi
stabilitásának megerősítése, valamint a PPA-k befektetőinek
fokozottabb védelme – fényében, valamint e kezdeményezés konkrétabb
célkitűzéseinek tükrében is, azaz hogy: i. ki kell küszöbölni a
reálgazdaság megfertőzésének kockázatát, ii. meg kell akadályozni a
szponzorok megfertőzésének kockázatának, iii. csökkenteni kell a
késői beváltókat érő beváltási veszteségeket stresszes piaci
körülmények között. A Bizottság megvizsgálta a hatásokat, ideértve
a különféle érdekelt feleket, befektetőket, vagyonkezelőket, rövid
lejáratú hitelpapírok kibocsátóit, szponzorokat érintőket. A fenti elemzés
azt állapította meg, hogy a PPA-kat szilárdabb keretbe kell helyezni, azaz magasabb
likviditási szinteket és stabilabb struktúrát kell biztosítani számukra. Az
előnyben részesített opció hatása várhatóan a PPA és általában a pénzpiac
számára egyaránt kedvező lesz, mivel ellenállóbbá teszi őket a
stresszes piaci körülményekre. Ennek eredményeként stabilabb pénzpiaci
környezet jön létre Európában, amely kedvező lesz a befektetők, rövid
lejáratú hitelpapír-kibocsátók, valamint a PPA-kat szponzoráló bankok számára. A Belső Piaci és Szolgáltatási
Főigazgatóság (a továbbiakban: DG MARKT) szolgálatai és a hatásvizsgálati
testület megbeszélésére 2013. január 16-án került sor. A testület e
hatásvizsgálat elemzését követően 2013. január 18-án kedvező
véleményt bocsátott ki. A megbeszélés során a testület tagjai észrevételeket
tettek a DG MARKT szolgálatai részére a hatásvizsgálat tartalmának javítása
érdekében, amely alapján a végleges tervezet több ponton módosult. Javították a
probléma meghatározását annak érdekében, hogy részletesebben ismertesse a
PPA-piacokat, a problémaleírás pedig további uniós példákkal bővült,
különösen a problémák határon átnyúló jellegének ábrázolásával. A
célkitűzéseket és lehetőségeket jobban összekapcsolták az azonosított
problémákkal, és jobban számszerűsíthető működési
célkitűzéseket alkalmaztak. A befektetőkre gyakorolt hatás, valamint
a tervezett intézkedésekkel együtt járó megfelelési költségeket részletesebben
megmagyarázták. A tagállamokra és a nemzetközi szabályozási koherenciára
gyakorolt hatást ugyancsak jobban ismertették. Végül pedig szisztematikusabban
megjelenítették az érdekelt felek nézeteit, különösen a lehetőségeket
elemző és összevető szakaszban. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1. Jogalap, valamint a jogi
forma megválasztása A belső piac működésére irányuló
egységes rendelkezéseket létrehozó rendelethez az EUMSZ 114. cikkének (1)
bekezdése biztosít jogalapot . A PPA-khoz kapcsolódó kockázatokat prudenciális
termékszabályok korlátozzák. E szabályok önmagukban nem az eszközkezelési
tevékenységek elérhetőségét, hanem végrehajtásuk módját szabályozzák a
befektetők védelme és a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében.
Alátámasztják a belső piac helyes és biztonságos működését. A belső piaci integritás
célkitűzését szem előtt tartva a javasolt jogalkotási intézkedés
szabályozási keretet hoz létre a PPA-k számára a célból, hogy biztosítsa az
azokba befektetők fokozott védelmét, valamint a továbbterjedés
kockázatának megelőzésével megerősítse a pénzügyi stabilitást. A
javasolt rendelkezések különösen azt kívánják biztosítani, hogy az alap
megfelelő likviditással rendelkezzen ahhoz, hogy eleget tegyen a
befektetők visszaváltási kérelmeinek, valamint hogy a PPA-k struktúrája
elég biztos lábakon álljon ahhoz, hogy ellenálljon a kedvezőtlen piaci
körülményeknek. A rendelet tűnik a legmegfelelőbb jogi eszköznek olyan
egységes követelmények bevezetése céljából, amelyek foglalkoznak többek között
az elfogadható eszközök alkalmazási körével, diverzifikációs szabályokkal,
hitelezési kitettségekre vonatkozó szabályokkal, kamatlábakkal, likviditási
kockázatokkal, valamint a pénzpiaci befektetést célzó alapok engedélyezésére
vonatkozó szabályokkal. Ezen alapvetően prudenciális termékszabályoknak az
a céljuk, hogy az európai PPA-kat biztonságosabbá és hatékonyabbá tegyék,
valamint eloszlassák a hozzájuk kapcsolódó rendszerszintű kockázattal kapcsolatos
aggályokat. Az alapkezelőként történő
tevékenykedés megkezdését az ÁÉKBV-irányelv vagy az
alternatívbefektetésialap-kezelőről szóló irányelv (a továbbiakban:
ABAK-irányelv) szabályozza. Az alapkezelők tevékenységeire továbbra is az
ABAK-irányelv és az ÁÉKBV-irányelv alkalmazandó, de az ÁÉKBV-keretben
szereplő termékszabályokat e rendelet termékszabályai egészítik ki. 3.2. Szubszidiaritás és arányosság A nemzeti szabályozási megközelítések
természetüknél fogva a szóban forgó tagállamra korlátozódnak. Valamely PPA
termék- és likviditási profiljának csupán nemzeti szinten történő
szabályozása azzal a kockázattal jár, hogy különböző termékeket
értékesítenek PPA-ként. Ez összezavarná a befektetőket, és megakadályozná,
hogy uniós versenyfeltételek alakuljanak ki a hivatásos vagy lakossági
befektetőknek PPA-kat kínálók számára. Továbbá, a PPA alapvető
jellemezőivel kapcsolatos különféle nemzeti megközelítések növelnék a
határokon átnyúló tovagyűrűzés kockázatát, különösen akkor, ha a
kibocsátók és a PPA különböző tagállamokban található. Mivel a PPA-k a
pénzügyi eszközök széles körébe fektetnek be EU-szerte, egy PPA (nem
megfelelő nemzeti szabályozásból fakadó) sikertelensége uniós szintű
következményekkel járna a kormány- és vállalati finanszírozásra. Továbbá, mivel az Európában PPA-kat kínáló
számos piaci szereplő az alapok forgalmazási helyétől eltérő
tagállamban rendelkezik székhellyel, a határokon átnyúló tovagyűrűzés
megakadályozása érdekében elengedhetetlen szilárd keretet létrehozni. Ugyancsak
el kell kerülni a határokon átnyúló tovagyűrűzést valamely PPA és
annak – gyakran más tagállamban található – szponzora között. Ez különösen
akkor fontos, amikor a szponzor olyan tagállamban található, amely nem
rendelkezik költségvetési erőforrásokkal a nemteljesítő szponzor
megmentéséhez. Ami az arányosságot illeti, a javaslat
kellő egyensúlyt teremt a kockán forgó közérdek és az intézkedés
költséghatékonysága között. A különböző felek számára előírt
követelményeket gondosan méretezték. Lehetőség szerint a követelményeket
minimumszabályként (pl. napi vagy heti likviditás, a kibocsátók
koncentrációjának korlátozása) dolgoztuk ki, a szabályozási követelményeket
pedig úgy alakítottuk, hogy azok ne zavarják szükségtelenül a létező
üzleti modelleket (pl. megfelelő átmeneti időszakot biztosítunk
azelőtt, hogy egy PPA nettó eszközértékét (a továbbiakban: NAV)
lebegővé kell tenni, vagy lehetővé tesszük, hogy a piaci
szereplők szabadon választhassanak a szigorú tőkekövetelmények vagy
pénzpiaci alapjuk lebegő NAV-ja között). E követelmények kidolgozásakor
figyeltünk arra, hogy kiegyensúlyozottan tükrözzük a befektetők védelmének
és a határokon átnyúló tovagyűrűzés elkerülésének szükségességét, a
piacok hatékonyságát, valamint az európai ipar finanszírozását és az ipart
terhelő költségeket. 3.3. Az alapvető jogokra
gyakorolt hatás A javaslat az Európai Unió Alapjogi
Chartájában szereplő két alapvető jogra gyakorol hatást, nevezetesen
a vállalkozás szabadságára (16. és 22. cikk) és a fogyasztóvédelemre (38.
cikk). A javaslat általános célkitűzése a piac
integritásának és stabilitásának biztosítása, ami indokolja a fenti
alapvető jogok bizonyos mértékű korlátozását. A vállalkozás
szabadságára kihathat, hogy szem előtt kell tartani a megfelelő
likviditás biztosításának, a továbbterjedés veszélye megelőzésének,
valamint a befektetői érdekek fokozottabb védelmezésének konkrét
célkitűzéseit. Ugyanakkor a javaslat teljes mértékben tiszteletben tartja
ezen alapvető szabadság lényegét. A javasolt új szabályok általánosságban
megerősítik a fogyasztóvédelemhez való jogot (38. cikk), ugyanakkor
tiszteletben tartják az alapvető jogokat, és betartják az Európai Unió
Alapjogi Chartájában elismert elveket, amint azt az Európai Unió
működéséről szóló szerződés rögzíti. 3.4. A javaslat részletes magyarázata A PPA-król szóló rendeletjavaslat kilenc
fejezetből áll. 3.4.1. I. fejezet – Általános
rendelkezések (1–6. cikk) Az I. fejezet olyan általános rendelkezéseket
tartalmaz, mint a javasolt szabályok tárgya és hatálya, a
fogalommeghatározások, a PPA-k engedélyezése, valamint a javasolt rendelet és a
2009/65/EK irányelvben (ÁÉKBV-irányelv) és a 2011/61/EU irányelvben
(ABAK-irányelv) foglalt szabályok kapcsolata. Az 1. cikk meghatározza az Unióban
létrehozott, kezelt és/vagy értékesített összes PPA-ra kiterjedő, javasolt
rendelet tárgyát és hatályát, valamint pontosítja, hogy a rendeletben
szereplő követelmények kimerítő jellegűek, azaz nem hagynak
lehetőséget nemzeti szintű kiegészítő szabályozásra. A PPA-k
olyan ÁÉKBV-k vagy ABA-k, amelyek rövid lejáratú pénzügyi eszközökbe fektetnek
be, konkrét célkitűzésekkel. A 2. cikk a javasolt rendelet alkalmazásához
szükséges kulcsfontosságú fogalommeghatározásokat tartalmazza. A 3. cikk
előírja, hogy kollektív befektetési vállalkozások az ÁÉKBV harmonizált
engedélyezési eljárásának részeként vagy az ABA-kra vonatkozó, a 4. cikkben
meghatározott harmonizált eljárás szerint engedélyezhetők kifejezetten
PPA-ként. Az 5. cikk kizárólag olyan alapok számára foglalja le a „pénzpiaci
alap” megnevezést, amelyek megfelelnek a rendeletnek. A 6. cikk leírja a
meglévő ÁÉKBV- és ABAK-szabályok, valamint az új PPA-rendelet szabályai
közötti kölcsönhatást, különösen kikötve, hogy a rendeletnek való megfelelésért
a PPA kezelője felelős. 3.4.2. II. fejezet – A PPA-k
befektetési politikájára vonatkozó kötelezettségek (7–20. cikk) A II. fejezet tartalmazza a PPA-k által
követendő, megengedhető befektetési politikákkal kapcsolatos
szabályokat, például az elfogadható eszközök, a diverzifikáció, a koncentráció,
valamint a befektetési eszközök hitelminősége tekintetében. A 7. cikk ismerteti a befektetési politikáról
szóló ÁÉKBV-szabályok és a PPA-k befektetési politikájáról szóló javasolt
szabályok közötti kapcsolatot, szem előtt tartva, hogy a 7. cikkben
kifejezetten felsorolt ÁÉKBV-szabályok tekintetében a pénzpiaci alap lex
specialis. A 8. cikk leírja azon pénzügyi eszközök négy kategóriáját,
amelyekbe egy PPA befektethet: pénzpiaci eszközök, hitelintézményeknél
elhelyezett betétek, származtatott pénzügyi eszközök és fordított repomegállapodások.
Ugyanakkor a PPA nem fektethet egyéb eszközökbe, nem bonyolíthat a pénzpiaci
eszközökkel short ügyleteket, nem szerezhet részvénypiaci vagy árupiaci
kitettséget, nem köthet értékpapír-kölcsönzési megállapodást, nem köthet
repomegállapodást, nem végezhet készpénzkölcsönzést, mivel ezek az
eszköztípusok és gyakorlatok aláásnák likviditási profilját. A 9–13. cikkek
tovább ismertetik azon négy eszközkategória elfogadhatósági feltételeit,
amelybe a PPA befektethet. A 13. cikk szabályai azt kívánják biztosítani, hogy
a fordított repomegállapodás részeként kapott biztosíték kellően likvid
legyen ahhoz, hogy szükség esetén gyors értékesítést tegyen lehetővé. A 14. cikk az elfogadható befektetési eszközök
diverzifikációjával kapcsolatos, minden PPA által betartandó részletes
szabályokat határozza meg, például annak felső korlátait, hogy egy
kibocsátó mekkora részarányt képviselhet a PPA kezelt eszközeiben, valamint
hogy a PPA-nak mekkora lehet a maximális kockázati kitettsége egyetlen másik
féllel szemben. A 15. cikk azt állapítja meg, hogy egy PPA (mint
befektető) egy kibocsátó eszközeiből legfeljebb mennyit tarthat
(koncentrációs határérték). A külső minősítések mechanikus
alkalmazásának csökkentése érdekében, a 16–19. cikkek részletes szabályokat
tartalmaznak a PPA befektetési eszközei hitelminőségének belső
értékeléséről. A 20. cikk leírja a belső minősítési eljárást
szabályozó irányítási követelményeket, különösen a felső vezetés szerepét. 3.4.3. III. fejezet – A PPA-k
kockázatkezelésére vonatkozó kötelezettségek (21-25. cikk) A III. fejezet olyan kockázatkezelési
szempontokkal foglalkozik, mint a PPA eszközeinek lejárati szerkezete és
likviditási profilja, a megbízáson alapuló minősítés, az ún. „ismerd az
ügyfeled” elv, valamint a PPA által kötelezően bevezetendő stressztesztelés. A súlyozott átlagos lejáratra (WAM) és a
súlyozott átlagos élettartamra (WAL) vonatkozó új szabályok – a napi és heti
lejáratú eszközökre vonatkozó követelményekkel együtt – fontos elemei a
likviditási profil növelésének, így annak, hogy a PPA képes legyen eleget tenni
a befektetők visszaváltási kérelmeinek. A 21. cikk fontos rendelkezést
tartalmaz a lejárati profilról, amelynek a rövid lejáratú PPA-nak meg kell
felelnie. A 22. cikk kapcsolódó szabályokat tartalmaz azon standard PPA-kra
vonatkozóan, amelyek a rövid lejáratú PPA-knál hosszabb lejáratú eszközökbe
fektetnek. A standard PPA-k eltérő futamidő-korlátokkal (eltérő
WAL és WAM) rendelkeznek, valamint alacsonyabb diverzifikációs korlátot
alkalmazhatnak az ugyanazon szervezet által kibocsátott PPA-kba irányuló
befektetésekre. E jellemzők megfelelnek a standard PPA-k azon
célkitűzéseinek, hogy az irányadó pénzpiaci kamatlábaknál némileg magasabb
hozamot kínáljanak. A PPA-k e kategóriájának tulajdonságai azzal is összeegyeztethetők,
hogy a standard PPA-kat nem lehet állandó nettó eszközértékű PPA-ként
kezelni (22. cikk (5) bekezdés), ezért kevésbé vannak kitéve tömeges
pénzkiáramlásnak. A 23. cikk megakadályozza, hogy a PPA
külső hitelminősítésre adjon megbízást vagy ilyet finanszírozzon, így
kiegészíti a 16–19. cikkek belső minősítésre vonatkozó szabályait. A
24. cikk bevezeti az „ismerd az ügyfeledet” követelményeit. E szabályoknak az a
céljuk, hogy a PPA-k jobban előreláthassák a visszaváltási ciklusokat. A
25. cikk a stressztesztelésre vonatkozó szabályokat tartalmazza. 3.4.4. IV. fejezet – Értékelési
szabályok (26-28. cikk) A IV. fejezet a PPA-k befektetési eszközeinek
értékelésével, valamint a PPA egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó
eszközértékének kiszámításával foglalkozik. A 26–28. cikk szabályokat tartalmaz arról,
hogy egy PPA-nak hogyan kell értékelni saját befektetési eszközeit, hogyan kell
kiszámítania a PPA egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó
eszközértékét, valamint a kétféle értékelés gyakoriságáról. Noha az általános
szabály alapján a piaci árazás részesítendő előnyben, a PPA-k
modellalapú árazást is alkalmazhatnak, amennyiben nincs lehetőség a piaci
árazásra, vagy a piaci adatok nem megfelelő minőségűek. Kizárólag
az állandó nettó eszközértékű PPA-knak van lehetőségük arra, hogy
eszközeiket az amortizált bekerülési értéken is értékelhessék. A nettó
eszközérték kiszámításához kiválasztott módszer különösen a PPA befektetési
jegyeinek vagy részvényeinek kibocsátásakor vagy visszaváltásakor fontos (26.
cikk). 3.4.5. V. fejezet – Az állandó nettó
eszközértékű PPA-kra vonatkozó specifikus követelmények (29–34. cikk) Az V. fejezet külön követelményeket tartalmaz
azon PPA-kra vonatkozóan, amelyek az amortizált bekerülési értéken értékelik
eszközeiket, illetve egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó nettó
eszközértéket hirdetnek, vagy az egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó
állandó nettó eszközértéket a legközelebbi százalékpontra kerekítik; e PPA-k az
úgynevezett állandó nettó eszközértékű PPA-k. A 29. cikk külön engedélyezési követelményeket
tartalmaz kizárólag azon PPA-kra vonatkozóan, amelyek az amortizált bekerülési
értéken értékelik eszközeiket, vagy pedig egy befektetési jegyre vagy
részvényre jutó állandó nettó eszközértéket hirdetnek, vagy a legközelebbi
százalékpontra kerekítik az egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó
nettó eszközértéküket. Ezeknek az állandó nettó eszközértékű PPA-knak
puffert kell létrehozniuk és állandóan fenntartaniuk, amelynek összege eszközeik
összértékének legalább 3%-a. A 30. cikk a puffer (a továbbiakban: NAV-puffer)
képzését, a 31. cikk pedig működését írja le. Legfontosabbként a 31.
cikkben szereplő szabály előírja, hogy a NAV-puffert csak az egy
befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó nettó eszközérték és a jegy
vagy részvény „valós” értéke közötti különbözet ellentételezésére lehet
felhasználni. Továbbá, a 31. cikk szabályokat tartalmaz arról, hogy mikor kell
terhelni a NAV-puffert, és mikor lehet arra jóváírni. Végül a 32–34. cikkek a
puffer feltöltésére vonatkozó kötelezettséget, valamint az annak
elmulasztásával járó következményeket tartalmazzák. 3.4.6. VI. fejezet – Külső
támogatás (35-36. cikk) A VI. fejezet szabályokat tartalmaz a
külső támogatásról. Meghatározza azt a szabályt, hogy az állandó nettó
eszközértékű PPA-k csak a NAV-pufferen keresztül részesülhetnek külső
támogatásban, míg a többi PPA főszabályként nem részesülhet külső támogatásban. A 35. cikk ismerteti, hogy mi értendő
külső támogatáson, és nem kimerítő jelleggel felsorolja a külső
támogatás példáit. E cikk kettős célt követ: egyrészt azt kívánja
biztosítani, hogy valamennyi „szponzori” támogatást a 31. cikkben előírt
átlátható mechanizmuson keresztül nyújtsanak az állandó nettó eszközértékű
PPA számára az előzetesen létrehozott NAV-puffer igénybevételével,
másrészt azt, hogy amennyiben más típusú PPA-nak nyújtanak szponzori
támogatást, azt az illetékes hatóságok csak a pénzügyi stabilitás
fenntartásához kapcsolódó olyan kivételes körülmények között engedélyezzék,
amelyek indokolják ad hoc szponzori támogatás nyújtását (36. cikk). 3.4.7. VII. fejezet – Átláthatósági
követelmények (37-38. cikk) A VII. fejezet átláthatósági szabályokat
tartalmaz a PPA-k befektetők felé történő hirdetéséről, valamint
követelményeket az illetékes hatóságok felé történő jelentéstételre
vonatkozóan. A 37. cikk különös átláthatósági
követelményeket tartalmaz. A 38. cikk jelentéstételi követelményeket állapít
meg az összes PPA-ról, amelyeket a 2009/65/EK és 2011/61/EU irányelv szerinti
követelmények mellett kell alkalmazni. 3.4.8. VIII. fejezet – Felügyelet
(39–42. cikk) A VIII. fejezet a PPA-k felügyeletére
alkalmazandó szabályokat tartalmazza: A 39. cikk ismerteti a PPA illetékes
hatóságainak és a PPA kezelőjének szerepét. A 40. cikk megállapítja, hogy
az illetékes hatóságoknak az ÁÉKBV- és ABAK-irányelv szerinti hatásköreit a
javasolt rendeletre hivatkozással is gyakorolni kell. A 41. cikk az Európai
Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) hatáskörére vonatkozik, a 42. cikk pedig a
hatóságok közötti együttműködésről rendelkezik. 3.4.9. IX. fejezet – Záró
rendelkezések (43–46. cikk) A IX. fejezet egyrészt a PPA-ként
működő, már létező ÁÉKBV-k és ABA-k kezelésére vonatkozó
szabályokat tartalmaz annak érdekében, hogy biztosítsa a PPA-kra vonatkozó új
szabályoknak való megfelelésüket, másrészt felülvizsgálati záradékról
rendelkezik a NAV-pufferek bizonyos állandó nettó eszközértékű PPA-kra
történő alkalmazására vonatkozóan. A 43. cikk kimondja, hogy az állandó
nettó eszközértékű PPA fogalommeghatározásában foglalt kritériumokat
teljesítő már létező ÁÉKBV-knak és ABA-knak fokozatosan kell
létrehozniuk a NAV-puffert. A 45. cikk kimondja, hogy e rendelet hatálybalépése
után három évvel felül kell vizsgálni a NAV-puffer olyan állandó nettó
eszközértékű PPA-kra történő alkalmazását, amelyek portfólióikat
tagállamok által kibocsátott vagy garantált kötvényekbe koncentrálják. 4. KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK A PPA-k megreformálásával kapcsolatos munkára
az ESMA-val szoros koordinációban került sor. Az alapkezelés területének
bizottsági szakértői rendszeres konzultáltak az ESMA-n belüli
kollégáikkal; mind a PPA-król szóló operatív munkacsoport, mind pedig az ESMA-n
belül létrehozott befektetéskezelői szolgáltatásokról szóló állandó
bizottság keretében. Az ESMA felfüggesztette a PPA-kal foglalkozó
munkát, mivel a Bizottság bejelentette azon szándékát, hogy jogalkotási
javaslatot terjeszt elő e területen, többek között az európai
értékpapír-piaci szabályozók bizottsága (a továbbiakban: CESR) és az ESMA már
meglévő, PPA-król szóló iránymutatásában foglalt egyes elvek
elsődleges joganyagba történő beillesztésével. E felfüggesztés azután
történt, hogy az ESMA már megkezdte az alternatív minősítési módszerekkel
kapcsolatos munkaterületet. E munkaterületet a hitelminősítő
ügynökségek által a pénzpiaci eszközökről készített hitelminősítések
helyettesítése céljából kezdték meg. Az ESMA felfüggesztette e munkaterületet,
hogy megvárja azt a formális megbízást, amelyet a tervezett jogszabály
értelmében e munkához fog kapni. Továbbá, a PPA-k konvergenciájának
megteremtésére irányuló igyekezetei részeként az ESMA már megkezdte a
felügyeleti gyakorlatok adatbázisának létrehozását, valamint a meglévő
iránymutatásokhoz való csatlakozást. Így az ESMA már jó helyzetben van ahhoz, hogy
ellássa a javasolt rendelet szerinti feladatát; mindez a munka már a Bizottság
PPA-król szóló javaslata előtt megkezdődött. A fenti körülmények miatt a Bizottság nem tárt
fel uniós költségeket érintő hatásokat. A fentiek fényében az ESMA-nak nem
lesz szüksége többletfinanszírozásra és további álláshelyekre ahhoz, hogy
ellássa a javasolt jogszabály által ráruházott feladatokat, azaz alternatív minősítési
módszertan kifejlesztését és a jóváhagyott PPA-k adatbázisának létrehozását.
Ahogyan azt ismertettük, e feladatok már részei az ESMA-n belüli kellően
létrehozott munkaágaknak. A PPA-k területére vonatkozó operatív
szabályok további megfogalmazása ugyancsak máris beletartozik az ESMA
meglévő felelősségeinek hatályába. Az ÁÉKBV-alapok területének
felügyeletére és a szabályozási konvergencia megteremtésére irányuló átfogó
feladatának részeként az ESMA már biztosított személyzeti erőforrást a
PPA-khoz kapcsolódó politikaalakításhoz és felügyeleti eszközök fejlesztéséhez;
a PPA-k az alapok olyan sajátos kategóriái, amelyeket ÁÉKBV-ként vagy ABA-ként
szabályoznak. Ezen igyekezetek megtételekor a CESR, azaz az
ESMA elődje, 2010 májusában kiterjedt iránymutatást bocsátott ki a
PPA-król (CESR 10/049). 2012-ben az ESMA nagy
erőforrás-igényű partneri felülvizsgálati eljárást indított annak
értékelésére, hogy a tagállamok a gyakorlatban hogyan alkalmazzák az
iránymutatást (az iránymutatást 12 tagállam alkalmazta, 8 pedig nem ültette át
szabályozási gyakorlatába). 2013-ban a PPA-król szóló iránymutatást
részletes kérdés-válaszokkal egészítették ki. 2013/0306 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
RENDELETE a pénzpiaci alapokról (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak
114. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti
parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[2], rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) A pénzpiaci alapok (a
továbbiakban: PPA-k) rövid távú finanszírozást nyújtanak pénzügyi intézmények,
vállalatok és kormányok számára. Ezen intézmények finanszírozásán keresztül
hozzájárulnak az európai gazdaság finanszírozásához. (2) A keresleti oldalon a PPA-k
olyan rövid távú készpénzkezelési eszközt jelentenek, amelyek magas fokú
likviditást, diverzifikációt, és a befektetett alaptőke piaci hozammal
kombinált értékállóságát biztosítják. A PPA-kat főleg azon vállalkozások
használják, amelyek készpénztöbbletüket rövid távon kívánják befektetni. A
PPA-k ezért kulcsfontosságú kapcsolatot képviselnek a rövid távú pénzkereslet
és -kínálat között. (3) A pénzügyi válság eseményei a
PPA-k számos olyan jellemzőjére világítottak rá, amelyek kiszolgáltatottá
teszik e szervezeteket a pénzügyi piacok nehézségei idején, és ezáltal a
pénzügyi rendszerben terjesztik vagy felerősítik a kockázatokat. Amikor
elkezd csökkenni azon eszközök ára, amelybe a PPA-k pénzüket befektették,
különösen feszült piaci helyzetben, a PPA-k nem mindig képesek betartani a
befektetőknek kibocsátott jegyek vagy részvények azonnali visszaváltására
és értékállóságára vonatkozó ígéretüket. E helyzet a visszaváltási kérelmek
hirtelen megugrását okozhatja, amely potenciálisan messzemenő
makroökonómiai következményekkel jár. (4) A jelentős visszaváltási
kérelmek arra kényszerítik a PPA-kat, hogy befektetési eszközeik egy részét az
árak esése közepette értékesítsék, amivel csak táplálják a likviditási
válságot. Ilyen körülmények mellett a pénzpiaci kibocsátóknak súlyos
finanszírozási nehézségekkel kell szembenézniük, ha kereskedelmi értékpapírjaik
és egyéb pénzpiaci eszközeik piaca elapad. A rövid távú finanszírozási piacon
továbbgyűrűző fertőzés így közvetlen és lényeges kockázatot
jelent a pénzügyi intézmények, a vállalatok és a kormányok, azaz végső
soron az egész gazdaság finanszírozása számára. (5) Az eszközkezelők – a
szponzorok segítségével – diszkrecionális támogatást nyújthatnak PPA-ik
likviditásának és stabilitásának megőrzése érdekében. A szponzorok gyakran
attól való félelmükben kényszerülnek értéket vesztő PPA-ik támogatására,
hogy hírnevük veszélybe kerülhet, és a pánik más tevékenységeikre is
átterjedhet. Az alap nagyságától és a visszaváltás iránti nyomás
mértékétől függően a szponzori támogatás olyan méretet ölthet, amely
meghaladja a szponzor azonnal rendelkezésre álló tartalékokait. Ezért fontos
egységes keretszabályokat alkotni a szponzorcsődök megelőzése, és a
PPA-kat szponzoráló egyéb szervezetek átfertőződésének elkerülése
érdekében. (6) Annak érdekében, hogy a PPA-k
ellenállóképességének növelésével, valamint a továbbterjedés csatornáinak korlátozásával
jobban megőrizhessük a belső piac integritását és stabilitását,
szabályokat kell meghatározni a PPA-k működésére, és különösen a PPA-k
portfólióinak összetételére vonatkozóan. Unió-szerte egységes szabályokra van
szükség annak biztosításához, hogy a PPA-k haladéktalanul képesek legyenek
eleget tenni a befektetők visszaváltási igényeinek, különösen feszült
piaci helyzetben. A PPA-k portfóliója tekintetében is egységes szabályokra van
szükség annak biztosításához, hogy a PPA-k megbirkózhassanak a befektetők
jelentős csoportja által nagy tömegben és hirtelen benyújtott
visszaváltási kérelmekkel. (7) Egységes PPA-szabályokra van
továbbá szükség a pénzügyi intézmények, a rövid lejáratú hitelpapírok vállalati
kibocsátói, valamint a kormányok rövid távú finanszírozási piaca zavartalan
működésének biztosításához. Ezekre azért is szükség van, hogy egyenlő
bánásmódot biztosítsunk a PPA-k befektetői számára, valamint elkerülhessük
azt, hogy a kései visszaváltóknak további károkat kelljen elszenvedniük, ha a
visszaváltásokat ideiglenesen felfüggesztik, vagy a PPA-t felszámolják. (8) Rendelkezni kell a PPA-khoz
kapcsolódó prudenciális követelmények összehangolásáról olyan egyértelmű
szabályok meghatározásával, amelyek Európa-szerte közvetlen kötelezettségeket szabnak
a PPA-k és kezelőik számára. Ez Unió-szerte megerősítené a PPA-k,
mint a kormányok és a vállalati szektor rövid távú finanszírozási forrásának
szerepét. Biztosítaná egyúttal azt is, hogy a PPA-k az uniós ipar
készpénzkezelési igényeit kielégítő, megbízható eszközök maradjanak. (9) Az európai értékpapír-piaci
szabályozók bizottsága (CESR) iránymutatásokat fogadott el a PPA-kra
vonatkozóan, hogy egyenlő minimális versenyfeltételeket biztosítson az
Unióban működő PPA-k számára; ezen iránymutatásokat egy évvel
hatálybalépésük után mindössze 12 tagállam hajtotta végre, ami arra utal, hogy
továbbra is eltérő nemzeti szabályok vannak érvényben. Amint az a pénzügyi
válság alatt is beigazolódott, a különféle nemzeti megközelítések nem tudják
orvosolni az Unió pénzpiacainak gyenge pontjait, és nem képesek enyhíteni a
tovagyűrűző hatásokat, ami veszélyezteti a belső piac
működését és stabilitását. A PPA-k közös szabályainak ezért magas
szintű befektetői védelmet kell biztosítaniuk, valamint meg kell
előzniük és enyhíteniük kell a PPA-k befektetőinek esetleges
pánikszerű magatartásából fakadó potenciális fertőzésveszélyt. (10) PPA-szabályokat meghatározó
rendelet hiányában fennáll a veszélye annak, hogy a tagállamok nemzeti szinten
a jövőben is eltérő intézkedéseket fogadnak el, amelyek a
továbbiakban is jelentősen torzíthatják a versenyt, és jelentős
különbségeket eredményezhetnek az alapvető befektetésvédelmi
előírásokban. A portfólió összetételére, az elfogadható eszközökre,
lejáratukra, likviditásukra és diverzifikációjukra, valamint a pénzpiaci
eszközök kibocsátóinak hitelminősítésére vonatkozó eltérő
követelmények a befektetők különböző szintű védelmét
eredményezik, mivel a PPA-k befektetési ajánlataihoz más és más kockázat
társul. Amennyiben nem sikerül egységes, szigorú szabályokat alkalmazni a
belső piacon működő PPA-kra vonatkozóan, akkor nem biztosított a
befektetők egységes védelme, és a befektetők különböző
mértékű ösztönzést kapnak arra, hogy befektetéseiket visszaváltva
befektetői pánikot okozzanak. Nélkülözhetetlen ezért egységes szabályok
elfogadásával megakadályozni, hogy az esetleges fertőzés átterjedjen a
rövid távú finanszírozási piacra és a pénzügyi piacok szponzoraira, hiszen ez
jelentősen veszélyeztetné az Unió pénzügyi piacának stabilitását. (11) A PPA-król szóló új szabályok
szorosan kapcsolódnak a 2009/65/EK irányelvhez[3]
és a 2011/61/EU irányelvhez[4],
mivel ezek képezik az Unióban működő PPA-k létrehozását, irányítását
és forgalmazását szabályozó jogi keretet. (12) Az Unióban a kollektív befektetési
vállalkozások működhetnek átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív
befektetési vállalkozásként (a továbbiakban: ÁÉKBV), amelyet a 2009/65/EK
irányelv alapján engedélyezett ÁÉKBV-kezelő vagy befektetési vállalkozás
kezel, vagy alternatív befektetési alapként (a továbbiakban: ABA), amelyet a
2011/61/EU irányelv alapján engedélyezett vagy nyilvántartásba vett
alternatívbefektetésialap-kezelő (a továbbiakban: ABAK) irányít. A PPA-kra
vonatkozó új szabályok kiegészítik a fenti irányelveket. A PPA-kra vonatkozó új
egységes szabályokat tehát a 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelvekben
meghatározottak mellett kell alkalmazni. A 2009/65/EK irányelv VII. fejezetében
meghatározott számos, az ÁÉKBV-k befektetési politikájára vonatkozó szabályt
ugyanakkor kimondottan nem kell alkalmazni, és a PPA-kra vonatkozó új egységes
rendelkezésekben specifikus termékszabályokat kell megállapítani. (13) Összehangolt szabályokat kell
alkalmazni azon kollektív befektetési vállalkozásokra, amelyek a PPA-khoz
hasonló jellemzőkkel rendelkeznek. Kötelezően eleget kell tenniük a
PPA-kra vonatkozó új szabályoknak azoknak az ÁÉKBV-knak és ABA-knak, amelyek
rövid lejáratú eszközökbe – például pénzpiaci eszközökbe vagy betétekbe –
fektetnek, vagy pusztán azzal a céllal kötnek fordított repomegállapodásokat
vagy egyes származtatott ügyleteket, hogy az alap más befektetéseivel
kapcsolatos kockázatokat fedezzék, és amelyek célja, hogy a pénzpiaci
kamatlábaknak megfelelő hozamot nyújtsanak, vagy megőrizzék a
befektetés értékét. (14) A PPA-k sajátossága egyrészt
abból fakad, hogy milyen eszközökbe fektetnek, másrészt abból, hogy mi a
céljuk. A pénzpiaci kamatlábaknak megfelelő hozam nyújtására és a
befektetés értékének megőrzésére irányuló célkitűzés nem zárják ki
kölcsönösen egymást. Valamely PPA követheti e két célkitűzés egyikét vagy
akár egyszerre mindkettőt. (15) A pénzpiaci kamatlábaknak
megfelelő hozam biztosítását tág értelemben kell venni. A várt hozamot nem
kell tökéletesen összehangolni az EONIA, Libor, Euribor vagy más vonatkozó
pénzpiaci kamatlábakkal. Valamely ÁÉKBV vagy ABA attól még nem kerül ki az új
egységes szabályok hatálya alól, ha a pénzpiaci kamatlábnál kissé magasabb
hozamot kíván biztosítani. (16) A befektetés értékének
megőrzésére irányuló célkitűzésen nem kell az alap által ígért
tőkegaranciát érteni. Úgy kell érteni, mint az ÁÉKBV vagy az ABA egyik
célkitűzését. A befektetések értékének csökkenése nem jelenti azt, hogy a
kollektív befektetési vállalkozás megváltoztatta volna a befektetés értékének
megőrzésére irányuló célkitűzését. (17) Fontos, hogy a hatóságok a
PPA-k tulajdonságaival bíró ÁÉKBV-ket és ABA-kat PPA-ként azonosítsák, és
kifejezetten ellenőrizzék, hogy képesek-e arra, hogy folyamatosan
megfeleljenek az új, közös PPA-szabályoknak. E célból az illetékes hatóságoknak
engedélyezniük kell a PPA-k működését. Az ÁÉKBV-k esetében a PPA-ként való
engedélyezést az ÁÉKBV-ként való engedélyezés részévé kell tenni, a 2009/65/EK
irányelvben biztosított harmonizált eljárásoknak megfelelően. Ami az
ABA-kat illeti, mivel azok nem tartoznak a 2011/61/EU irányelv szerinti
összhangolt engedélyezési és felügyeleti eljárások hatálya alá, közös
engedélyezési alapszabályokat kell biztosítani a már meglévő összehangolt
ÁÉKBV-szabályok mintájára. Ezen eljárásoknak biztosítaniuk kell, hogy a
PPA-ként engedélyezett ABA kezelője a 2011/61/EU irányelvvel összhangban
engedélyezett alternatívbefektetésialap-kezelő legyen. (18) Annak biztosítása érdekében,
hogy az új, közös PPA-szabályok a PPA-k jellemzőivel bíró összes kollektív
befektetési vállalkozásra kiterjedjenek, azon kollektív vállalkozások esetében,
amelyek nem felelnek meg e rendelet szabályainak, meg kell tiltani a „pénzpiaci
alap” megnevezés vagy egyéb olyan kifejezés használatát, amely azt sugallja,
hogy a kollektív befektetési vállalkozás a PPA-k jellemzőivel bír. A
PPA-kra vonatkozó szabályok kikerülése érdekében az illetékes hatóságoknak
felügyelniük kell az illetékességi területükön létrehozott vagy forgalmazott
kollektív befektetési vállalkozások piaci gyakorlatait annak ellenőrzése
érdekében, hogy nem élnek-e vissza a pénzpiaci alap megnevezéssel, vagy nem
sugallják-e azt, hogy PPA-k az új szabályozási keretet betartása nélkül. (19) A PPA-kra alkalmazandó új
szabályoknak a 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelv, valamint a végrehajtásukra
elfogadott jogi aktusok által létrehozott meglévő szabályozási keretre
kell épülniük. Ezért a PPA-kat érintő termékszabályokat a meglévő
uniós jogszabályokban meghatározott termékszabályok mellett kell alkalmazni,
kivéve ha kimondottan kikötik, hogy utóbbiak nem alkalmazandók. Továbbá, a
meglévő keretben megállapított kezelési és forgalmazási szabályokat a
PPA-kra is alkalmazni kell, figyelembe véve, hogy ÁÉKBV-ről vagy ABA-ról
van-e szó. A fentihez hasonlóan, a 2009/65/EK és a 2011/61/EU irányelvekben
megállapított, a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásra és a letelepedés
szabadságára vonatkozó szabályokat hasonlóképpen alkalmazni kell a PPA-k
határokon átnyúló tevékenységeire. (20) Mivel az ÁÉKBV-k és az ABA-k
olyan különféle jogi formákat ölthetnek, amelyek nem feltétlenül ruházzák fel
őket jogi személyiséggel, a PPA-kat fellépésre felszólító rendelkezéseket
a PPA kezelőjére vonatkozóként kell értelmezni azokban az esetekben,
amikor a PPA-t olyan ÁÉKBV-ként vagy ABA-ként hozták létre, amely saját jogi
személyiség hiányában önmagában nem léphet fel. (21) A PPA-k portfoliójára
vonatkozó szabályok előírják azon eszközkategóriák egyértelmű
azonosítását, amelyekbe a PPA-k fektethetnek, valamint azt, hogy milyen
feltételek mellett elfogadhatóak. A PPA-k integritásának biztosítása érdekében
kívánatos továbbá megtiltani, hogy a PPA-k olyan pénzügyi tranzakciókba
bocsátkozzanak, amelyek veszélyeztetik befektetési stratégiájukat és
célkitűzéseiket. (22) A pénzpiaci eszközök
hagyományosan a pénzpiacon forgalmazott átruházható eszközök, például
kincstárjegyek, önkormányzati kötvények, letéti jegyek, kereskedelmi
értékpapírok, bankelfogadványok, valamint közepes és rövid futamidejű
kötvények. Ezek csak akkor fogadhatók el PPA általi befektetésre, ha megfelelnek
a futamidőkorlátoknak, és a PPA magas hitelminőségűnek tekinti
őket. (23) Az eszközfedezetű
kereskedelmi értékpapír elfogadható pénzpiaci eszközöknek tekinthető,
amennyiben további követelményeknek tesz eleget. Mivel a válság alatt egyes
értékpapírosítások kimondottan instabilak voltak, futamidőkorlátokat,
valamint a mögöttes eszközökre vonatkozó minőségkritériumokat kell
megállapítani. A mögöttes eszközök nem minden kategóriája fogadható el, mivel
egyesek sokkal nagyobb mértékben voltak instabilak, mint mások. Ezért a
mögöttes eszközöknek kizárólag olyan, rövid lejáratú hitelviszonyt
megtestesítő eszközökből kell állniuk, amelyeket vállalatok
bocsátottak ki üzleti tevékenységük során; ilyenek például
vevőkövetelések. Nem fogadhatóak el a gépjárműhitelek vagy -lízingek,
gép- és berendezéslízingek, fogyasztói hitelek, lakóingatlan jelzáloghitelek,
hitelkártya-követelések, továbbá az áruk vagy szolgáltatások fogyasztók általi
megvásárlásához vagy finanszírozásához kapcsolódó egyéb eszközök. Az ESMA-t meg
kell bízni azzal, hogy dolgozzon ki jóváhagyásra a Bizottság elé
terjesztendő szabályozástechnikai standardtervezeteket egyrészt azon
feltételek és körülmények tekintetében, amelyek mellett és között a mögöttes
kitettség vagy a kitettségek poolja kizárólag hitelviszonyt megtestesítő
vállalati értékpapírokból állónak tekintethető, másrészt azon feltételek
és számszerű küszöbértékek tekintetében, amelyek mellett a hitelviszonyt
megtestesítő vállalati értékpapírok magas hitelminőségűnek és
likvidnek tekintenthetők. (24) Valamely PPA akkor fektethet
betétbe, ha bármikor képes kivenni a pénzt. A pénz kivételének tényleges
lehetőségét akadályozná, ha az idő előtti pénzkivételért
kiszabott büntetés meghaladja a pénzkivétel előtt szerzett kamatot. Ezért
a pénzpiai alapnak ügyelnie kell arra, hogy ne helyezzen el betétet olyan
hitelintézménynél, amely az átlagon felüli büntetést ír elő, vagy ne
helyezzen el túlságosan magas büntetéssel járó túl hosszú futamidejű
betéteket. (25) A PPA-befektetésre elfogadható
származtatott pénzügyi eszközök csak a kamatkockázat és a
devizaárfolyam-kockázat fedezésére szolgálhatnak, és mögöttes eszközeik csak
kamatlábak, devizaárfolyamok vagy ezeket képviselő indexek lehetnek. Más
célra szolgáló vagy más mögöttes eszközhöz kötődő származtatott
eszközök felhasználása tilos. A származtatott eszközöket csak az alap
stratégiájának kiegészítéseként lehet felhasználni, nem pedig az alap
célkitűzéseinek elérést szolgáló fő eszközként. Amennyiben valamely
PPA az alap pénznemétől eltérő pénznemben meghatározott eszközökbe
fektet, a PPA kezelőjének – többek között származtatott eszközök útján –
fedeznie kell a teljes devizaárfolyam-kockázati kitettséget. (26) A PPA-k a fordított
repomegállapodásokat a készpénztöbblet nagyon rövid távú befektetési
eszközeként használhatják, feltéve, hogy pozíciójuk teljes mértékben
biztosítékkal fedezett. A befektetők érdekeinek védelme céljából
biztosítani kell, hogy a fordított repomegállapodások keretében nyújtott
biztosíték magas minőségű legyen. A PPA nem alkalmazhat semmilyen
egyéb hatékony portfóliókezelési technikát – többek között
értékpapír-kölcsönzést sem –, mivel azok hátráltathatják a PPA befektetési célkitűzéseinek
megvalósítását. (27) A PPA-k általi
kockázatvállalás korlátozása érdekében kulcsfontosságú a partnerkockázat
csökkentése a pénzpiai alapok portfóliójára alkalmazott egyértelmű
diverzifikációs követelmények révén. E célból arra is szükség van, hogy a
fordított repomegállapodások teljes mértékben fedezettek legyenek, és hogy a
működési kockázat korlátozása érdekében a fordított repomegállapodások
egyetlen partnere se képviseljen a PPA eszközeinek 20%-ánál nagyobb arányt. Az
összes tőzsdén kívüli származtatott ügyletre alkalmazni kell a 648/2012/EU
rendeletet[5]. (28) Prudenciális okokból, valamint
annak elkerülése céljából, hogy a PPA jelentős befolyást gyakoroljon a
kibocsátó irányítására, el kell kerülni, hogy a PPA túlságosan magas
koncentrációt szerezzen az ugyanazon kibocsátó által kibocsátott eszközökben. (29) A PPA felelős azért, hogy
magas minőségű elfogadható eszközökbe fektessen. Ezért a PPA-nak
prudens és szigorú belső értékelési eljárással kell meghatároznia azon
pénzpiaci eszközök hitelminőségét, amelyekbe befektetni szándékozik.
Összhangban azon uniós jogszabályokkal, amelyek korlátozni kívánják a
hitelminősítések túlzott figyelembevételét, fontos, hogy az elfogadható
eszközök minőségének értékelésekor a PPA-k ne támaszkodjanak automatikusan
a hitelminősítő intézetek által kibocsátott hitelminősítésekre.
E célból a PPA-nak belső minősítési rendszert kell meghatároznia
összehangolt minősítési skála és belső értékelési eljárás alapján. (30) Ahhoz, hogy a PPA-k
kezelői ne használhassanak különböző értékelési kritériumokat egy
pénzpiaci eszköz hitelkockázatának értékeléséhez, és így ne társítsanak
különböző kockázati jellemzőket ugyanazon eszközhöz, alapvető
fontosságú, hogy a kezelők ugyanazon kritériumokat vegyék alapul. E célból
a minősítési kritériumokat pontosan meg kell határozni, és össze kell
hangolni. A belső minősítési kritériumok között szerepelnek többek
között az eszköz kibocsátójával kapcsolatos mennyiségi adatok (például pénzügyi
mutatószámok, a mérlegdinamika, nyereségességi iránymutatások), amelyeket fel
kell mérni, és össze kell vetni az iparág hasonló szereplőinek és csoportjainak
hasonló adataival; továbbá az eszköz kibocsátójával kapcsolatos minőségi
mutatók (például az igazgatás hatékonysága, vállalatstratégia), amelyeket annak
meghatározása tekintetében vizsgálnak meg, hogy a kibocsátó átfogó stratégiája
nem csorbítja-e jövőbeni hitelminőségét. A legmagasabb belső
minősítéseknek azt kell tükrözniük, hogy az eszköz kibocsátójának
hitelminősége mindenkor a lehető legmagasabb szinten marad. (31) Átlátható és koherens
belső minősítési rendszer kifejlesztése érdekében a kezelőnek
dokumentálnia kell a belső értékeléshez alkalmazott eljárásokat. Ennek
biztosítania kell, hogy az eljárás olyan világos szabályokat kövessen,
amelyeket ellenőrizni lehet, és hogy az alkalmazott módszertanokat kérésre
megküldjék az érdekelt felek számára. (32) A PPA portfóliókockázatának
csökkentése érdekében fontos futamidőkorlátokat megállapítani, a maximális
megengedhető súlyozott átlagos lejárat (WAM) és súlyozott átlagos
élettartam (WAL) előírásával. (33) A gyakorlatban a WAM mutatót
használják a PPA változó pénzpiaci kamatlábakra való érzékenységének mérésére.
A WAM meghatározásakor a kezelőknek figyelembe kell venniük a
származtatott pénzügyi ügyletek, a betétek és a fordított repomegállapodások
hatását, és tükrözniük kell, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak a PPA
kamatkockázatára. Amikor egy PPA swapügyletbe bocsátkozik a célból, hogy
rögzített kamatozású értékpapírban szerezzen kitettséget változó kamatozású
helyett, ezt figyelembe kell venni a WAM meghatározásánál. (34) A WAL mutató a hitelkockázat
mérésére használatos, mivel minél későbbre halasztott a tőke
visszafizetése, annál nagyobb a hitelkockázat. A WAL-t használják továbbá a
likviditási kockázat korlátozására is. A WAM számításával szemben a WAL változó
kamatozású értékpapírok és strukturált pénzügyi eszközök tekintetében
történő számításához nem használható a kamatmegállapítás napja, hanem csak
a pénzügyi eszköz feltüntetett végső lejárata. A WAL kiszámításához
használt lejárat a jogszerű visszaváltás napjáig hátralévő
futamidő, mivel ez az egyetlen olyan időpont, amikorra a kezelő
társaság biztos lehet abban, hogy az eszközt visszatérítették. Valamely eszköz
tulajdonságait, például az adott időpontokban történő visszaváltás
lehetőségét, az ún. put-opciókat, nem lehet figyelembe venni a WAL
kiszámításához. (35) Ahhoz, hogy a PPA jobban
szembenézhessen a visszaváltásokkal, és a PPA-k eszközeit ne kelljen komoly
diszkonttal likvidálni, a pénzpiai alapoknak folyamatosan rendelkezniük kell
napi vagy heti lejáratú likvid eszközök meghatározott minimális összegével. A
napi és heti lejáratú eszközök arányának kiszámításához a jogszerű
visszaváltás napját kell felhasználni. Figyelembe lehet venni, hogy a
kezelőnek rövid határidővel lehetősége van egyes
szerződések felbontására. Ha például egy fordított repomegállapodást egy
napos határidővel fel lehet bontani, akkor azt napi lejáratú eszköznek
kell tekinteni. Ha a kezelőnek lehetősége van arra, hogy egy napos
határidővel pénzt vegyen ki egy betéti számláról, akkor azt napi lejáratú
eszköznek kell számítani. (36) Mivel a PPA-k különféle
lejáratú eszközökbe fektethetnek, a befektetők számára lehetővé kell
tenni a különböző PPA-kategóriák megkülönböztetését. Ezért a PPA-kat rövid
lejáratú PPA-nak vagy standard PPA-nak kell minősíteni. A rövid lejáratú
PPA-knak az a céljuk, hogy pénzpiaci kamatlábaknak megfelelő hozamot
kínáljanak, ugyanakkor a lehető legmagasabb szintű biztonságot
nyújtsák a befektetők számára. Rövid WAM-mal és WAL-lal a rövid lejáratú
PPA kamatkockázata és hitelkockázata alacsony marad. (37) A standard PPA-k célja, hogy a
pénzpiai hozamoknál kissé magasabb hozamot nyújtsanak, ezért hosszabb lejáratú
eszközökbe fektetnek. Továbbá, e felülteljesítés elérése érdekében a PPA-k e
kategóriája számára lehetővé kell tenni, hogy portfóliókockázatuk lejárati
mutatói, így a súlyozott átlagos lejárat és a súlyozott átlagos élettartam
magasabbak legyenek. (38) A 2009/65/EK irányelv 84.
cikkében megállapított szabályok alapján az ÁÉKBV PPA-k kezelőinek
lehetőségük van arra, hogy kivételes esetekben, amennyiben a körülmények
megkövetelik, ideiglenesen felfüggesszék a visszaváltást. A 2011/61/EU irányelv
16. cikkében és a 231/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet[6] 47. cikkében meghatározott
szabályok alapján az ABA PPA-k kezelői különleges rendelkezéseket
alkalmazhatnak annak érdekében, hogy megbirkózzanak az alap eszközeinek
illikviditásával. (39) Fontos, hogy a PPA-k
kokcázatkezelését ne torzítsák a PPA esetleges minősítése által
befolyásolt rövid távú döntések. Ezért a külső minősítések marketingcélra
történő felhasználásának megakadályozása érdekében meg kell tiltani, hogy
valamely PPA vagy kezelője kérje a PPA hitelminősítő ügynökség
általi minősítését. A PPA-nak vagy kezelőjének tartózkodniuk kell
továbbá attól, hogy alternatív módszerekkel szerezzék meg a PPA
minősítését. Amennyiben a PPA akár a hitelminősítő ügynökség
saját kezdeményezésére, akár a PPA-tól vagy kezelőjétől független,
nem az ő nevükben fellépő harmadik fél kérésére külső minősítést
kap, a PPA kezelőjének tartózkodnia kell attól, hogy a külső
minősítéshez társított kritériumokra támaszkodjon. A megfelelő
likviditáskezelés érdekében a PPA-knak szilárd elveket és eljárásokat kell
kialakítaniuk befektetőik megismerésére. A kezelő által bevezetendő
politikáknak elő kell segíteniük a PPA befektetői körének megértését,
hogy ezáltal előre lehessen látni az esetleges tömeges visszaváltásokat.
Ahhoz, hogy a PPA-nak ne kelljen tömeges visszaváltásokkal szembenéznie, külön
figyelmet kell fordítani a PPA befektetési jegyeinek jelentős részét
birtokló nagybefektetőkre mint olyan befektetőre, aki egymaga a napi
lejáratú eszközök arányánál nagyon arányt képvisel. Ebben az esetben a PPA-nak
a szóban forgó befektetőével megegyező arányúra kell növelnie a napi
lejáratú eszközök arányát. A kezelőnek lehetőség szerint mindig
ismernie kell a befektető kilétét, még akkor is, ha a befektetőt
megbízotti számla, portál vagy egyéb közvetett vásárló képviseli. (40) A prudenciális kockázatkezelés
részeként a PPA-knak időszakos stressztesztet kell végezniük. A PPA-k
kezelőinek fel kell lépniük azért, hogy szilárdabbá tegyék a PPA-t,
amennyiben a stresszteszt gyenge pontokat tár fel. (41) Az eszközök tényleges
értékének tükrözése érdekében a PPA-k eszközeinek értékelése tekintetében a
piaci árazás az előnyben részesített módszer. A kezelők nem
használhatják a modellalapú árazást, ha a piaci árazással megbízhatóan
felmérhető az eszköz értéke, mivel a modellalapú árazás módszere
jellemzően kevésbé pontos értékelést biztosít. A piaci árazás általában az
olyan eszközök esetében megbízható, mint a kincstárjegyek, az önkormányzati
kötvények vagy a közepes és rövid futamidejű kötvények. A kereskedelmi
értékpapírok vagy letéti jegyek értékeléséhez a kezelőnek
ellenőriznie kell, hogy a másodlagos piac kínál-e pontos árazást. A
kibocsátó által ajánlott visszavásárlási ár ugyancsak jó becslésnek
tekinthető a kereskedelmi értékpapír értéke tekintetében. Minden egyéb
esetben a kezelőnek becsléssel kell megállapítania az értéket, például
olyan piaci adatok felhasználásával, mint a hasonló kibocsátások és hasonló
kibocsátók hozamai. (42) Az állandó nettó
eszközértékű PPA-knak az a céljuk, hogy megőrizzék a befektetett
tőkéjét, ugyanakkor magas fokú likviditást biztosítsanak. Az állandó nettó
eszközértékű PPA-k többsége rögzített, például 1 EUR, USD vagy GBP
összegben meghatározott egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó
eszközértékkel rendelkezik a jövedelem befektetők számára történő
elosztásakor. Mások az alap nettó eszközértékébe halmozzák fel a jövedelmet,
miközen az eszköz belső értékét állandó értéken tartják. (43) Sajátosságaik figyelembevétele
érdekében az állandó nettó eszközértékű PPA-k számára lehetővé kell
tenni, hogy az amortizált bekerülési értéken való elszámolás módszerét is
alkalmazhassák az egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó nettó
eszközérték kiszámítása céljából. Mindazonáltal az egy befektetési jegyre vagy
részvényre jutó állandó nettó eszközérték és az egy befektetési jegyre vagy
részvényre jutó nettó eszközérték különbözetének mindenkori ellenőrzését
biztosítandó, az állandó nettó eszközértékű PPA-nak a piai árazás vagy a
modellalapú árazás módszerével is ki kell számítania eszközei értékét. (44) Mivel a PPA-knak olyan nettó
eszközértéket kell közzétenniük, amely az eszközök értékének valamennyi
mozgását tükrözi, a közzétett nettó eszközértéket legfeljebb a legközelebbi
bázispontra vagy azzal egyenértékű számértékre lehet kerekíteni.
Következésképpen a nettó eszközérték adott pénznemben, pl. 1 EUR-ban való
közzétételekor az értékmódosítás lépésköze 0,0001 EUR. 100 EUR nettó
eszközérték esetében az értékmódosítás lépésköze 0,01 EUR. A PPA csak
akkor tehet közzé olyan árat, amely nem követi teljes mértékben az eszközök
értékének mozgását, haz állandó nettó eszközértékű PPA-ról van szó. Ebben
az esetben a nettó eszközértéket az 1 EUR nettó eszközérték legközelebbi
századára lehet kerekíteni (minden 0,01 EUR mozgás). (45) Az állandó nettó
eszközértékű PPA-k napi eszközérték-ingadozásainak kiküszöbölése
érdekében, valamint annak lehetővé tétele céljából, hogy az alap egy
befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó nettó eszközértéket
kínálhasson, az állandó nettó eszközértékű PPA-nak mindenkor az eszközei
legalább 3%-át kitevő NAV-pufferrel kell rendelkeznie. A NAV-puffer az állandó
nettó eszközérték fenntartását szolgáló abszorpciós mechanizmus. Az egy
befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó nettó eszközérték és az egy
befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó eszközérték közötti valamennyi
különbséget a NAV-puffer felhasználásával kell semlegesíteni. Piaci
stresszhelyzetben, amikor a különbség rohamosan megnövekedhet, eljárással kell
biztosítani a teljes igazgatási lánc bevonását. Ez az eszkalációs eljárás
lehetővé teszi, hogy a felső vezetés késedelem nélkül orvosló
intézkedéseket hozzon. (46) Mivel az olyan állandó nettó
eszközértékű PPA, amely nem tartja fenn NAV-pufferét az előírt
szinten, nem képes egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó nettó
eszközértéket fenntartani, az alapot kötelezni kell a nettó eszközérték
lebegtetésére, és az többé nem minősül állandó nettó eszközértékű
PPA-nak. Ezért, amennyiben az eszkalációs eljárás alkalmazása ellenére a
NAV-puffer összege egy hónapon át 10 bázisponttal az előírt 3% alatt
marad, az állandó nettó eszközértékű PPA automatikusan olyan PPA-vá alakul
át, amely nem használhatja az amortizált bekerülési értéken való elszámolást
vagy a legközelebbi százalékpontra kerekítést. Amennyiben a puffer feltöltésére
engedélyezett hónap lejárta előtt az illetékes hatóság megfelelő indokokat
tud felmutatni arra, hogy az állandó nettó eszközértékű PPA nem képes
feltölteni a puffert, jogában áll az állandó nettó eszközértékű PPA-t
egyéb típusú PPA-vá átalakítani. A NAV-puffer az egyetlen olyan eszköz, amelyen
keresztül az állandó nettó eszközértékű PPA külső támogatásban
részesülhet. (47) Amennyiben az állandó nettó
eszközértékű PPA-tól eltérő PPA olyan külső támogatásban
részesül, amelynek célja a PPA likviditásának vagy stabilitásának biztosítása,
vagy amely de facto ilyen hatással jár, az növeli a PPA-szektor és a pénzügyi
szektor többi része közötti tovagyűrűzés kockázatát. Az ilyen
támogatást nyújtó harmadik feleknek valamilyen érdeke fűződik az
ilyen támogatáshoz, vagy azért, mert gazdasági érdek köti őket a PPA-t
kezelő társasághoz, vagy pedig el akarják kerülni, hogy hírnevük
csorbuljon, ha nevüket a PPA kudarcához társítják. Mivel e harmadik felek nem
kötelezik el kimondottan magukat a támogatásnyújtás vagy -garantálás mellett,
bizonytalan, hogy nyújtanak-e ilyen támogatást akkor, amikor arra a PPA-nak
szüksége van. Ilyen körülmények között a szponzori támogatás egyedi
mérlegelésen alapuló jellege fokozza a piaci szereplők bizonytalanságát a
tekintetben, hogy ki viseli a PPA esetleges veszteségeit. E bizonytalanság
valószínűleg még jobban kiszolgáltatja a PPA-kat a befektetői
pániknak pénzügyi zavarok idején, amikor a leghatározottabbak a széles
értelemben vett pénzügyi kockázatok, és amikor kétségek merülnek fel a
szponzorok helyzetével és azzal kapcsolatban, hogy képesek-e támogatni a
hozzájuk kapcsolódó PPA-kat. Ezen okokból a PPA-k nem támaszkodhatnak
külső támogatásra ahhoz, hogy fenntartsák likviditásukat és egy
befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó eszközértékük stabilitását,
hacsak a PPA illetékes hatósága nem adott külön engedélyt a külső
támogatásra a pénzügyi piacok stabilitásának megőrzése érdekében. (48) Mielőtt a befektetők
PPA-ba fektetnek, egyértelműen tájékoztatni kell őket, hogy rövid
lejáratú vagy standard, illetve állandó nettó eszközértékű PPA-ról vagy
egyéb PPA-ról van-e szó. A befektetők téves elvárásainak megelőzése
érdekében valamennyi értékesítési célú dokumentumban azt is egyértelművé
kell tenni, hogy a PPA-k nem garantált befektetési eszközök. Az állandó nettó
eszközértékű PPA-knak egyértelműen ismertetniük kell a
befektetők számára az egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó
nettó eszközérték fenntartására alkalmazott puffer-mechanizmust. (49) Ahhoz, hogy az illetékes
hatóságok képesek legyenek feltárni és ellenőrizni a PPA-k piacának kockázatait,
illetve reagálni azokra, a PPA-knak részletes információlistát kell
benyújtaniuk illetékes hatóságaiknak a 2009/65/EK vagy a 2011/61/EU
irányelvekben már előírt beszámolási kötelezettség mellett. Az illetékes
hatóságoknak Unió-szerte következetesen kell összegyűjteniük ezen
adatokat, hogy megfelelő ismereteket szerezzenek a PPA-k piacának
főbb fejleményeiről. Ahhoz, hogy Uniós szinten könnyebb lehessen
közösen elemezni a PPA-k piacának potenciális hatásait, a fenti adatokat továbbítani
kell az Európai Értékpapír-piaci Hatóságnak (ESMA), amely létrehozza a PPA-k
központi adatbázisát. (50) A PPA illetékes hatóságának
ellenőriznie kell, hogy a PPA képes-e folyamatosan eleget tenni e rendelet
előírásainak. Mivel az illetékes hatóságokat a 2009/65/EK irányelv és a
2011/61/EU irányelv jelenleg is kiterjedt hatáskörrel ruházza fel, e hatáskör
kibővítése szükséges annak érdekében, hogy az a PPA-kra vonatkozó új közös
szabályok vonatkozásában is gyakorolható legyen. Az ÁÉKBV vagy ABA illetékes
hatóságainak ugyancsak ellenőrizniük kell a PPA-k tulajdonságaival bíró, e
rendelet hatálybalépésekor már létező összes kollektív befektetési
vállalkozás megfelelőségét. (51) A Bizottságnak az Európai Unió
működéséről szóló szerződés 290. cikke alapján el kell fogadnia
a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a belső értékelési eljárás
területén. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája
során – többek között szakértői szinten is – megfelelő konzultációkat
folytasson. (52) A Bizottságot arra is fel kell
hatalmazni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés
291. cikke alapján és az 1095/2010/EU rendelet[7]
15. cikkével összhangban, végrehajtási aktusokban végrehajtás-technikai
standardokat fogadjon el. Az ESMA-t meg kell bízni azzal, hogy dolgozza ki a
Bizottságnak benyújtandó végrehajtás-technikai standardokat az illetékes
hatóságoknak szánt PPA-információkat tartalmazó jelentéstételi sablonra
vonatkozóan. (53) Lehetővé kell tenni az
ESMA számára, hogy a 2009/65/EK és 2011/61/EU irányelvekben biztosított teljes
hatáskörét e rendelet vonatkozásában is gyakorolhassa. Megbízást kap továbbá a
szabályozás- és végrehajtás-technikai standardok tervezetének kidolgozására. (54) Elengedhetetlen felülvizsgálni
e rendeletet annak értékelése céljából, hogy helyénvaló-e mentesíteni az
állandó nettó eszközértékű PPA eszközei összértékének legalább 3%-át
kitevő tőkepuffer képzésére vonatkozó követelmény alól bizonyos olyan
állandó nettó eszközértékű PPA-kat, amelyek befektetési portfólióikat
tagállamok által kibocsátott vagy garantált kötvényekbe koncentrálják. Ezért az
e rendelet hatálybalépését követő három év alatt a Bizottságnak elemeznie
kell az e rendelet alkalmazása során szerzett tapasztalatokat, valamint annak
hatását a PPA-khoz kapcsolódó különféle gazdasági szempontokra. A tagállamok
által kibocsátott vagy garantált kötvények különálló befektetési kategóriát
képviselnek, külön hitel- és likviditási jellemzőkkel. Az állampapírok
továbbá kulcsfontosságú szerepet játszanak a tagállamok finanszírozásában. A
Bizottságnak értékelnie kell a tagállamok által kibocsátott vagy garantált
állampapírok piacának alakulását és egy különleges keret létrehozásának
lehetőségét azon PPA-kra vonatkozóan, amelyek befektetéspolitikájukat ezen
adósságinstrumentumokra koncentrálják. (55) A PPA-kra vonatkozó új
egységes szabályoknak meg kell felelniük a 95/46/EK irányelv[8] és a 45/2001/EK rendelet[9] rendelkezéseinek. (56) Mivel e rendelet
célkitűzéseit – nevezetesen azt, hogy Unió-szerte egységes prudenciális
követelményeket határozzunk meg a PPA-kra egyfelől a PPA-k biztonsága és
megbízhatósága, másfelől a pénzpiacok hatékony működése és a
különböző érdekeltek által viselt költségek közötti egyensúly
fenntartásának teljes körű figyelembevétele mellett – a tagállamok nem
tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok léptékük vagy hatásuk
miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az
Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás
elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel
összhangban a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez
szükséges mértéket. (57) A PPA-kra vonatkozó új,
egységes szabályok tiszteletben tartják a különösen az Európai Unió Alapjogi
Chartája által elismert alapvető jogokat és elveket, különösen a
fogyasztóvédelmet, a vállalkozás szabadságát és a személyes adatok védelmét. A
PPA-kra vonatkozó új, egységes szabályokat a fenti jogokkal és elvekkel összhangban
kell alkalmazni, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: I. fejezet
Általános rendelkezések 1. cikk
Tárgy és hatály (1)
Ez a rendelet szabályokat állapít meg a pénzpiaci
alapok (a továbbiakban: PPA) által befektetésre elfogadható pénzügyi
eszközökről, a PPA-k portfóliójáról és értékeléséről, valamint az
Unióban létrehozott, kezelt vagy forgalmazott PPA-kkal kapcsolatos
jelentéstételi követelményekről. Ez a rendelet azon kollektív befektetési
vállalkozásokra alkalmazandó, amelyeket a 2009/65/EK irányelv alapján átruházható
értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásként (a
továbbiakban: ÁÉKBV) vagy a 2011/61/EU irányelv alapján alternatív befektetési
alapként (a továbbiakban: ABA) kell engedélyezni, amelyek rövid lejáratú
eszközökbe fektetnek be, és különálló vagy kumulált célkitűzésük, hogy a
pénzpiaci kamatlábaknak megfelelő hozamot kínáljanak, vagy megőrizzék
a befektetés értékét. (2)
A tagállamok az e rendelet által lefedett területen
nem szabnak további követelményeket. 2. cikk
Fogalommeghatározások E rendelet alkalmazásában: (1)
„rövid lejáratú eszközök”: olyan pénzügyi eszközök,
amelyek hátralévő futamideje nem haladja meg a két évet; (2)
„pénzpiaci eszközök”: a 2009/65/EK irányelv 2.
cikke (1) bekezdésének o) pontjában meghatározott pénzpiaci eszközök; (3)
„átruházható értékpapírok”: a 2009/65/EK irányelv
2. cikk (1) bekezdésének n) pontjában meghatározott átruházható értékpapírok; (4)
„repomegállapodás”: olyan megállapodás, amelyben az
egyik fél értékpapírokat vagy azokhoz kapcsolódó jogokat ruház át a másik félre
meghatározott áron, meghatározott vagy meghatározandó jövőbeli
időpontban történő visszavásárlási kötelezettsége mellett; (5)
„fordított repomegállapodás”: olyan megállapodás,
amelyben az egyik fél értékpapírokat vagy azokhoz kapcsolódó jogokat kap a
másik féltől, meghatározott áron, meghatározott vagy meghatározandó
jövőbeli időpontban történő visszaértékesítési kötelezettsége
mellett; (6)
„értékpapír-kölcsönzés” és
„értékpapír-kölcsönvétel”: minden olyan tranzakció, amelynek során egy
intézmény vagy partnere értékpapírokat ruház át azzal a
kötelezettségvállalással, hogy a kölcsönbe vevő egyenértékű
értékpapírokat fog visszaadni valamely jövőbeli időpontban vagy a
kölcsönbe adó kérelmekor; a tranzakció az értékpapírokat átruházó intézmény szempontjából
értékpapír-kölcsönzésnek, annak az intézménynek a szempontjából pedig, amelyre
az értékpapírokat átruházzák, értékpapír-kölcsönvételnek tekintendő; (7)
„értékpapírosítás”: az 575/2013/EU irányelv[10] 4. cikke (1) bekezdésének 61.
pontjában meghatározott értékpapírosítás; (8)
„hitelviszonyt megtestesítő vállalati
értékpapír”: áruk és nem pénzügyi szolgáltatások előállítása és
kereskedelme terén tényleges tevékenységet végző vállalat által
kibocsátott adósságinstrumentum; (9)
„piaci árazás”: a pozíciók értékelése könnyen
hozzáférhető, semleges forrásból szerzett záró árak alapján, beleértve a
tőzsdei árfolyamokat, a kereskedési felületeken megjelenő árakat vagy
különféle független, jó hírnevű kereskedők árjegyzéseit; (10)
„modellalapú árazás”: olyan értékelés, amelynek
során referenciaértékekhez viszonyítást (benchmarking), extrapolálást vagy
egyéb számítást kell végezni egy vagy több piaci paraméter alapján; (11)
„amortizált bekerülési értéken alapuló módszer”:
olyan értékelési módszer, amely az eszköz bekerülési értékét veszi figyelembe,
és ezt az értéket az amortizációs prémiummal (vagy diszkonttal) módosítja a
lejáratig. (12)
„állandó nettó eszközértékű PPA”: olyan PPA,
amely változatlanul tartja az egy befektetési jegyre vagy egy részvényre jutó
nettó eszközértéket; az alap jövedelme naponta halmozódik, vagy
kifizethető a befektetőnek, és az eszközöket általában az amortizált
bekerülési értéken alapuló módszer alapján értékelik vagy a nettó eszközértéket
a legközelebbi százalékpontra vagy azzal egyenértékű devizaösszegre
kerekítik; (13)
„rövid lejáratú PPA”: olyan PPA, amely a 9. cikk
(1) bekezdésében említett elfogadható pénzpiaci eszközökbe fektet; (14)
„standard PPA”: olyan PPA, amely a 9. cikk (1) és
(2) bekezdésében említett elfogadható pénzpiaci eszközökbe fektet; (15)
„hitelintézet”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke
(1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet; (16)
„a PPA illetékes hatósága”: a) az ÁÉKBV esetében a székhely szerinti
tagállamnak a 2009/65/EK irányelv 97. cikkével összhangban kijelölt illetékes
hatósága; b) uniós ABA esetében az ABA székhely
szerinti tagállamának a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének p) pontja
szerint meghatározott illetékes hatósága; c) nem uniós ABA esetében: i. azon tagállam illetékes hatósága, ahol a nem uniós ABA-t az
Unióban útlevél nélkül forgalmazzák; ii. a nem uniós ABA-t kezelő uniós
ABAK illetékes hatósága, amennyiben a nem uniós ABA-t az Unióban útlevéllel
forgalmazzák, vagy az Unióban nem forgalmazzák; iii. a referencia-tagállam illetékes
hatósága, amennyiben a nem uniós ABA-t nem uniós ABAK kezeli, és az Unióban
útlevéllel forgalmazzák; (17)
„a PPA székhelye szerinti tagállam”: az a tagállam,
ahol a PPA-t engedélyezték; (18)
„súlyozott átlagos lejárat (WAM)”: az alap összes
mögöttes eszközének jogilag rögzített lejárati idejéig, vagy amennyiben
rövidebb, a legközelebbi, pénzpiaci kamatláb szerinti kamatmegállapításig tartó
átlagos időtartam, amely az egyes eszközökben való relatív részesedést
tükrözi; (19)
„súlyozott átlagos élettartam (WAL)”: az alap
összes mögöttes eszközének jogilag rögzített lejárati idejéig tartó átlagos
időtartam, amely az egyes eszközökben való relatív részesedést tükrözi; (20)
„jogilag rögzített lejárati idő”: az az
időpont, amikor az értékpapír tőkéjét teljes egészében vissza kell
fizetni, és amely semmilyen opcionalitástól nem függ; (21)
“hátralévő futamidő”: a jogilag rögzített
lejártáig hátralévő időtartam; (22)
“shortolás”: pénzpiaci eszközök fedezetlen
értékesítése. 3. cikk
A PPA-k engedélyezése (1)
Az Unióban csak az e rendelet szerint engedélyezett
kollektív befektetési vállalkozás hozható létre, forgalmazható, vagy
kezelhető PPA-ként. Az ilyen engedély valamennyi tagállamban érvényes. (2)
Azon kollektív befektetési vállalkozásokat,
amelyeket a 2009/65/EK irányelv alapján ÁÉKBV-ként kell engedélyezni, a
2009/65/EK irányelv szerinti engedélyezési eljárás részeként kell PPA-ként
engedélyezni. (3)
Az ABA kollektív befektetési vállalkozásokat a 4.
cikkben meghatározott engedélyezési eljárás alapján kell PPA-ként engedélyezni. (4)
Kollektív befektetési vállalkozás csak akkor
engedélyezhető PPA-ként, ha a PPA illetékes hatósága megbizonyosodott
arról, hogy a PPA képes lesz eleget tenni e rendelet valamennyi
követelményének. (5)
Az engedélyezés céljára a PPA benyújtja illetékes
hatóságának az alábbi dokumentumokat: a) az alap szabályzata vagy létesítő
okirata; b) a kezelő meghatározása; c) a letétkezelő meghatározása; d) a PPA leírása vagy a PPA-val kapcsolatban
a befektetők rendelkezésére álló bármely egyéb információ; e) a II–VII. fejezetben említett
követelményeknek való megfeleléshez szükséges eljárások leírása vagy az azokkal
kapcsolatos információk; f) a PPA illetékes hatósága által az e
rendelet követelményeinek való megfelelés ellenőrzése céljából kért
bármely egyéb információ vagy dokumentum. (6)
Az illetékes hatóságok negyedévente tájékoztatják
az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot (ESMA) az e rendelettel összhangban
kibocsátott vagy visszavont engedélyekről. (7)
Az ESMA központi nyilvántartást vezet az e rendelet
alapján engedélyezett valamennyi PPA-ról, azok típusáról,
kezelőjéről, valamint a PPA illetékes hatóságáról. A nyilvántartást
elektronikus formátumban hozzáférhetővé kell tenni. 4. cikk
Eljárás ABA PPA-k engedélyezésére (1)
ABA csak akkor engedélyezhető PPA-ként, ha
illetékes hatósága jóváhagyta az 2011/61/EU irányelv alapján engedélyezett ABAK
az ABA kezelésére vonatkozó kérelmét, az alapra vonatkozó szabályokat és a
letétkezelő kiválasztását. (2)
Az ABA kezelésére irányuló kérelem benyújtásakor az
engedélyezett ABAK a PPA illetékes hatóságának rendelkezésére bocsátja az
alábbiakat: a) a letétkezelővel való írásbeli
megállapodás; b) tájékoztatás az ABA portfólió- és
kockázatkezelésére, valamint igazgatására vonatkozó a hatáskör-átruházási
megállapodásokról; c) tájékoztatás azon ABA-k befektetési
stratégiáiról, kockázati profiljairól és egyéb jellemzőiről, amelyek
kezelését az ABAK számára engedélyezték. A PPA illetékes hatósága pontosítást és
információkat kérhet az ABAK illetékes hatóságától az előző
albekezdésben említett dokumentumokkal kapcsolatban, vagy igazolást kérhet
arról, hogy a PPA-kra kiterjed-e az ABAK kezelési engedélyének hatálya. Az ABAK
illetékes hatósága a PPA illetékes hatósága általi kérelem benyújtásától
számított 10 munkanapon belül válaszol. (3)
Az ABAK a (2) bekezdésben említett dokumentáció
minden további módosítását haladéktalanul bejelenti a PPA illetékes hatóságának. (4)
A PPA illetékes hatósága csak akkor utasíthatja
vissza az ABAK kérelmét, ha: a) az ABAK nem felel meg e rendeletnek; b) az ABAK nem felel meg a 2011/61/EU
irányelvnek; c) az ABAK illetékes hatóságától nem kapott
felhatalmazást PPA-k kezelésére; d) az ABAK nem nyújtotta be az (2)
bekezdésben említett dokumentációt. Mielőtt a PPA illetékes hatósága elutasítana
egy kérelmet, konzultál az ABAK illetékes hatóságával. (5)
ABA PPA-ként való engedélyezése nem köthető
sem ahhoz a követelményhez, hogy az ABA-t az ABA székhelye szerinti tagállamban
engedélyezett ABAK-nak kell kezelnie, sem ahhoz, hogy az ABAK-nak az ABA
székhelye szerinti tagállamban kell tevékenykednie, vagy oda feladatokat
delegálnia. (6)
Az ABAK-ot a hiánytalan kérelem benyújtásától
számított két hónapon belül tájékoztatni kell arról, hogy az ABA-t engedélyezik-e
PPA-ként vagy sem. (7)
A PPA illetékes hatósága nem adja meg az engedélyt,
ha a jog megtiltja, hogy az ABA a székhelye szerinti tagállamban befektetési
jegyeket vagy részvényeket értékesítsen. 5. cikk
A PPA megnevezés használata (1)
Valamely ÁÉKBV vagy ABA a „pénzpiaci alap” vagy
„PPA” megnevezést magával vagy az általa kibocsátott befektetési jegyekkel vagy
részvényekkel kapcsolatban kizárólag akkor használhatja, ha e rendelettel
összhangban engedélyezték. Valamely ÁÉKBV vagy ABA pénzpiaci alapot
sejtető vagy olyan kifejezéseket tartalmazó megnevezést, mint „készpénz”,
„likvid”, „pénzeszköz”, „kész eszközök”, „betétszerű”, kizárólag akkor
használhat, ha e rendelettel összhangban engedélyezték. (2)
A „pénzpiaci alap” vagy „PPA” megnevezés, PPA-t
sejtető megnevezés vagy az (1) bekezdésben említett kifejezések használata
magában foglalja azok külső vagy belső dokumentumokban,
jelentésekben, nyilatkozatokban, hirdetésekben, közleményekben, levelekben vagy
a jövőbeni befektetőknek, jegytulajdonosoknak, részvényeseknek vagy
illetékes hatóságoknak címzett vagy a körükben történő terjesztésre szánt
írott, szóbeli, elektronikus vagy egyéb formában történő felhasználását. 6. cikk
Alkalmazandó szabályok (1)
A PPA-knak mindenkor meg kell felelniük e rendelet
rendelkezéseinek. (2)
Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, azon
PPA-knak, amelyek egyben ÁÉKBV-k, valamint kezelőiknek mindenkor meg kell
felelniük a 2009/65/EK irányelv követelményeinek. (3)
Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, azon
PPA-knak, amelyek egyben ABA-k, valamint kezelőiknek mindenkor meg kell
felelniük a 2011/61/EU irányelv követelményeinek. (4)
A PPA kezelője felelős az e rendeletnek
való megfelelés biztosításáért. A kezelő felelős az e rendeletnek
való megfelelés elmulasztásából fakadó veszteségekért és károkért. (5)
E rendelet nem akadályozza meg a PPA-kat abban,
hogy az e rendelet által megköveteltnél szigorúbb befektetési korlátokat
alkalmazzanak. II. fejezet
A PPA-k befektetési politikáival kapcsolatos kötelezettségek I. szakasz
Általános szabályok és elfogadott eszközök 7. cikk
Általános elvek (1)
Amennyiben egy PPA egynél több befektetési
részalapból áll, a II-VII. fejezet alkalmazásában minden részalapot önálló
PPA-nak kell tekinteni. (2)
Amennyiben e rendelet kimondottan másként nem
rendelkezik, az ÁÉKBV-ként engedélyezett PPA-kra nem vonatkoznak az ÁÉKBV-k
befektetési politikája tekintetében a 2009/65/EK irányelv 49., 50., 50a.
cikkében, 51. cikke (2) bekezdésében, valamint 52–57. cikkében meghatározott
kötelezettségek. 8. cikk
Elfogadott eszközök (1)
Pénzpiaci alap csak az alábbi kategóriák közé
tartozó pénzügyi eszközökbe fektethet, és csak az e rendeletben meghatározott
feltételek mellett: a) pénzpiaci eszközök; b) hitelintézeti betétek; c) származtatott pénzügyi eszközök; d) fordított repomegállapodások. (2)
Pénzpiaci alap nem végezheti az alábbi
tevékenységeket: a) befektetés az (1) bekezdésben
említettektől eltérő eszközökbe; b) pénzpiaci eszközök shortolása; c) közvetlen vagy közvetett részvény- vagy árupiaci
kitettség vállalása, beleértve a származtatott eszközökön vagy azokat
képviselő certifikátokon vagy az azokon alapuló indexeken keresztül
vállalt kitettséget, valamint bármely egyéb módot és eszközt, amely kitettséget
keletkeztet ezek tekintetében; d) értékpapír-kölcsönzési megállapodás,
repomegállapodás vagy egyéb olyan megállapodás megkötése, amely a PPA eszközeinek
megterhelését eredményezi; e) készpénzkölcsönzés. 9. cikk
Elfogadható pénzpiaci eszközök (1)
Valamely pénzpiaci eszköz PPA általi befektetésre
elfogadható, ha eleget tesz az alábbi követelményeknek: a) beletartozik a pénzpiaci eszközök
2009/65/EK irányelv 50. cikke (1) bekezdésének a), b), c) vagy h) pontjában
említett kategóriáinak egyikébe; b) megfelel az alábbi alternatív
jellemzők valamelyikének: i. kibocsátáskori jogilag rögzített
lejárati ideje legfeljebb 397 nap; ii. hátralévő futamideje legfeljebb
397 nap; c) a pénzpiaci eszköz kibocsátóját a két
legmagasabb belső minősítési fokozat egyikével osztályozták, az e
rendelet 16–19. cikkében meghatározott szabályok szerint; ci) amennyiben értékpapírosításnak való
kitettséget eredményez, arra alkalmazni kell a 10. cikkben meghatározott
további követelményeket. (2)
Standard PPA befektethet olyan pénzpiaci eszközbe,
amelyen a pénzpiaci feltételekkel összhangban 397 naponta vagy gyakrabban
rendszeres hozamigazítást végeznek, hátralévő futamideje viszont nem
haladja meg a két évet. (3)
Az (1) bekezdés c) pontja nem alkalmazandó azokra a
pénzpiaci eszközökre, amelyek kibocsátója vagy kezese valamely tagállam
központi hatósága vagy központi bankja, az Európai Központi Bank, az Unió, az
Európai Stabilitási Mechanizmus vagy az Európai Beruházási Bank. 10. cikk
Elfogadható értékpapírosítások (1)
Az értékpapírosítás akkor tekinthető
elfogadhatónak, ha az alábbi összes feltétel teljesül: a) a mögöttes kitettség vagy a kitettségek
poolja kizárólag hitelviszonyt megtestesítő vállalati értékpapírból áll; b) a hitelviszonyt megtestesítő
mögöttes vállalati értékpapír magas hitelminőségű és likvid; c) a hitelviszonyt megtestesítő
mögöttes vállalati értékpapír kibocsátáskori jogilag rögzített lejárati ideje
legfeljebb 397 nap; vagy hátralévő futamideje legfeljebb 397 nap. (2)
Az (1) bekezdés következetes alkalmazása érdekében
az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az alábbiak
meghatározására: a) azon feltételek és körülmények, amelyek
mellett és között a mögöttes kitettség vagy a kitettségek poolja kizárólag
hitelviszonyt megtestesítő vállalati értékpapírokból állónak
tekintethető; b) azon feltételek és számszerű
küszöbértékek, amelyek meghatározzák, hogy a hitelviszonyt megtestesítő
vállalati értékpapírok magas hitelminőségűek és likvidek. Az ESMA […]-ig benyújtja a Bizottságnak az
első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket. A Bizottság felhatalmazást kap az első
albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteknek az
1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására. 11. cikk
Hitelintézeti betétek A valamely hitelintézeti betét PPA általi
befektetésre elfogadható, amennyiben az alábbi összes feltétel teljesül: a) a betét kérésre visszafizetendő
vagy bármikor visszavonható; b) a betét futamideje legfeljebb 12
hónap; c) a hitelintézet székhelye valamely
tagállamban található, vagy amennyiben a hitelintézet székhelye harmadik
országban található, az 575/2013/EU rendeket 107. cikkének (4) bekezdésében
meghatározott eljárással összhangban alkalmazandók rá az uniós jogban
meghatározottakkal egyenértékűnek tekintett prudenciális szabályok. 12. cikk
Elfogadható származtatott pénzügyi eszközök Valamely származtatott pénzügyi eszköz PPA
általi befektetésre elfogadható, amennyiben a 2009/65/EK irányelv 50. cikke (1)
bekezdésének a), b) vagy c) pontjában említett szabályozott piacon
forgalmazzák, vagy tőzsdén kívül kereskednek vele, és amennyiben az alábbi
összes feltételnek eleget tesz: a) a származtatott eszköz alapterméke
kamatláb, devizaárfolyam, valuta vagy e kategóriák egyikét képviselő
index; b) a származtatott eszköz kizárólag a
PPA egyéb befektetéseivel járó kamat- és devizaárfolyam-kockázatok fedezésére
szolgál; c) a tőzsdén kívüli származtatott
ügyletekben részt vevő üzletfelek prudenciális szabályozás és felügyelet
hatálya alatt álló és a PPA székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai
által engedélyezett kategóriákba tartozó intézmények; d) a tőzsdén kívüli származtatott
eszközök megbízható és ellenőrizhető napi értékelés tárgyát képezik,
és a PPA kezdeményezésére ellentételező ügylettel bármikor valós értékükön
(fair value) eladhatók, felszámolhatók vagy lezárhatók. 13. cikk
Elfogadható fordított repomegállapodások (1)
Pénzpiaci alap akkor köthet fordított
repomegállapodást, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül: a) a PPA-nak legfeljebb két munkanap
felmondási idővel bármikor jogában áll felbontani a megállapodást; b) a fordított repomegállapodás részeként
kapott eszközök piaci értéke mindenkor legalább megegyezik a kiadott készpénz
értékével. (2)
A PPA által fordított repomegállapodás részeként
kapott eszközök a 9. cikknek megfelelő pénzpiaci eszközök. (3)
A PPA fordított repomegállapodás részeként nem
kaphat a 10. cikkben meghatározott értékpapírosítást. A PPA által fordított
repomegállapodás részeként kapott eszközöket nem lehet értékesíteni, újra
befektetni, elzálogosítani, vagy másként átadni. (4)
A PPA által fordított repomegállapodás részeként
kapott eszközöket figyelembe kell venni az e rendeletben meghatározott
diverzifikációval és koncentrációval kapcsolatos korlátok kiszámításánál. (5)
A (2) bekezdéstől eltérve, valamely PPA
fordított repomegállapodás részeként a 9. cikknek megfelelőktől
eltérő likvid átruházható értékpapírokat vagy pénzpiaci eszközöket is
kaphat, feltéve hogy ezen eszközök eleget tesznek az alábbi feltételek
egyikének: a) magas hitelminőségűek és
kibocsátójuk vagy kezesük valamely tagállam központi hatósága vagy központi
bankja, az Európai Központi Bank, az Unió, az Európai Stabilitási Mechanizmus
vagy az Európai Beruházási Bank; b) kibocsátójuk vagy kezesük valamely
harmadik ország központi hatósága vagy központi bankja, amennyiben az eszköz
harmadik országbeli kibocsátóját – a 16–19. cikkben megállapított szabályokkal
összhangban – a két legmagasabb belső minősítési fokozat egyikével
osztályozták. Az első albekezdéssel összhangban fordított
repomegállapodás részeként kapott eszközöket a PPA befektetőinek
tudomására kell hozni. Az első albekezdéssel összhangban fordított
repomegállapodás részeként kapott eszközökre alkalmazni kell a 14. cikk (6)
bekezdésében meghatározott szabályokat. (6)
A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a 44.
cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az
(5) bekezdésben említett eszközökre alkalmazandó mennyiségi és minőségi
likviditási követelmények, valamint az (5) bekezdés a) pontjában említett
eszközökre alkalmazandó mennyiségi és minőségi hitelminőségi
követelmények meghatározására. E célból a Bizottság figyelembe veszi az
575/2013/EU rendelet [509. cikkének (3) bekezdésében] említett jelentést. A Bizottság legkésőbb 2014. december 31-ig
elfogadja az első albekezdésben említett felhatalmazáson alapuló aktust. II. szakasz
A befektetési politikákkal kapcsolatos rendelkezések 14. cikk
Diverzifikáció (1)
A PPA eszközeinek legfeljebb 5%-át fektetheti be az
alábbiak egyikébe: a) ugyanazon kibocsátó által kibocsátott
pénzpiaci eszközök; b) ugyanazon hitelintézetnél létesített
betétek. (2)
Az értékpapírosításoknak való összes kitettség
összértéke nem haladhatja meg a PPA eszközeinek 10%-át. (3)
A PPA-nak ugyanazon partnerével szembeni,
tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből származó aggregát kockázati
kitettsége nem haladhatja meg eszközei értékének 5%-át. (4)
A PPA ugyanazon partnerének fordított
repomegállapodások keretében a PPA által átadott készpénz aggregált összege nem
haladhatja meg a PPA eszközértékének 20%-át. (5)
Az (1) és (3) bekezdésben meghatározott egyedi
korlátoktól függetlenül a PPA nem vonhatja össze az alábbiakat, amennyiben
ezzel befektetett eszközei 10%-ot meghaladó mértékben összpontosulnának egy
intézményben: a) az intézmény által kibocsátott pénzpiaci
eszközökbe való befektetések; b) az intézménynél elhelyezett betétek; c) tőzsdén kívüli származtatott
pénzügyi eszközök, amelyek az intézménnyel szemben partnerkockázati kitettséget
eredményeznek. (6)
Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve, valamely
illetékes hatóság engedélyezheti a PPA-nak, hogy a kockázatmegosztás elvével
összhangban eszközeinek akár 100%-át olyan pénzpiaci eszközökbe fektesse,
amelyeknek kibocsátója vagy kezese valamely tagállam központi, regionális vagy
helyi hatósága, illetve központi bankja, az Európai Központi Bank, az Unió, az
Európai Stabilitási Mechanizmus vagy az Európai Beruházási Bank, harmadik
ország központi hatósága vagy központi bankja, illetve olyan nemzetközi
szervezet, amelynek egy vagy több tagállam a tagja. Az első albekezdés csak akkor alkalmazandó,
ha az alábbi követelmények mindegyike teljesül: a) a PPA a kapcsolódó kibocsátó legalább hat
különböző kibocsátásából származó pénzpiaci eszközzel rendelkezik; b) a PPA az ugyanazon kibocsátásból származó
pénzpiaci eszközökbe törtnő befektetést eszközei legfeljebb 30%-ára
korlátozza; c) a PPA az alap szabályzatában vagy
létesítő okiratában kimondottan megemlíti valamely tagállam központi,
regionális vagy helyi hatóságát vagy központi bankját, az Európai Központi
Bankot, az Uniót, az Európai Stabilitási Mechanizmust vagy az Európai
Beruházási Bankot, harmadik ország központi hatóságát vagy központi bankját
vagy olyan nemzetközi szervezetet, amelynek egy vagy több tagállam tagja mint
azon pénzpiaci eszközök kibocsátóját vagy kezesét, amelyekbe eszközei több mint
5%-át befektetni szándékozik; d) a PPA tájékoztatójában vagy forgalmazási
közleményeiben nyilatkozatban hívja fel a figyelmet ezen eltérésre, és
feltünteti valamely tagállam központi, regionális vagy helyi hatóságát vagy
központi bankját, az Európai Központi Bankot, az Uniót, az Európai Stabilitási
Mechanizmust vagy az Európai Beruházási Bankot, harmadik ország központi
hatóságát vagy központi bankját vagy olyan nemzetközi szervezetet, amelynek egy
vagy több tagállam tagja mint azon pénzpiaci eszközök kibocsátóját vagy
kezesét, amelyekbe eszközei több mint 5%-át befektetni szándékozik. (7)
Azok a társaságok, amelyek a 83/349/EGK tanácsi
irányelvben[11]
szabályozott összevont (konszolidált) éves beszámolók elkészítése szempontjából
vagy az elfogadott nemzetközi számviteli szabályokkal összhangban egy
vállalkozáscsoporthoz tartoznak, az (1)–(5) bekezdésben említett korlátok
számítása céljából egy jogalanynak minősülnek. 15. cikk
Koncentráció (1)
A PPA nem rendelkezhet egyetlen intézmény által
kibocsátott pénzpiaci eszközök több mint 10%-ával. (2)
Az (1) bekezdésben meghatározott korlát nem
vonatkozik a pénzpiaci eszközök azon részesedéseire, amelyeket valamely
tagállam központi, regionális vagy helyi hatósága vagy központi bankja, az
Európai Központi Bank, az Unió, az Európai Stabilitási Mechanizmus vagy az
Európai Beruházási Bank, harmadik ország központi hatósága vagy központi bankja
vagy olyan nemzetközi szervezet bocsát ki vagy garantál, amelynek egy vagy több
tagállam tagja. III. szakasz
A PÉNZPIACI ESZKÖZÖK HITELMINŐSÉGE 16. cikk
Belső értékelési eljárás (1)
A PPA kezelője a pénzpiaci eszközök
hitelminőségének meghatározása tekintetében prudens és szigorú belső
értékelési eljárást dolgoz ki, hajt végre és alkalmaz következetesen,
figyelembe véve az eszköz kibocsátóját és magának az eszköznek a
jellemzőit. (2)
A belső értékelési eljárás belső
minősítési rendszeren és prudens, szigorú, szisztematikus és folyamatos
hozzárendelési módszertanon alapul. A kezelőnek a korábbi tapasztalatok és
empirikus bizonyítékok alapján – ideértve az utótesztelést is – validálnia kell
a hozzárendelési módszertanokat. (3)
A belső értékelési eljárásnak meg kell
felelnie az alábbi követelményeknek: a) a PPA kezelője biztosítja, hogy a
valamely belső hitelminősítés hozzárendelésekor felhasznált
információ megfelelő minőségű és naprakész legyen, valamint
megbízható forrásokból származzon. A kezelő hatékony eljárást dolgoz ki és
működtet a kibocsátók jellemzőivel kapcsolatos naprakész releváns
információk megszerzésére; b) a PPA kezelője megfelelő
intézkedéseket fogad el és hajt végre annak biztosítására, hogy a belső
minősítések hozzárendelése az összes rendelkezésre álló és releváns
információ alapos elemzésére alapuljon, és kiterjedjen a kibocsátó
hitelképességét befolyásoló minden tényezőre; c) a PPA kezelője folyamatosan
ellenőrzi a belső minősítések hozzárendelését, és legalább
évente felülvizsgálja az összes hozzárendelt belső minősítést. A
kezelő minden olyan esetben felülvizsgálja a hozzárendelést, amikor
valamilyen lényeges változás kihathat a belső hitelminősítésre. A
makrogazdasági, pénzpiaci vagy kibocsátóspecifikus feltételekben
bekövetkező változások hitelminősítésekre gyakorolt hatásának nyomon
követése céljából az alapkezelő belső szabályokat állapít meg; d) ha az ESMA-nál nyilvántartott
hitelminősítő intézet hitelminősítést rendel a pénzpiaci
eszközök valamely kibocsátójához, az ezen intézet által alkalmazott két
legmagasabb rövid távú hitelminősítés alá történő lefokozás a c) pont
alkalmazásában lényeges változásnak minősül, és új hozzárendelési eljárást
tesz szükségessé; e) a hozzárendelési módszertanokat legalább
évente felül kell vizsgálni annak meghatározása érdekében, hogy megfelelnek-e
az aktuális portfoliónak és a külső feltételeknek; f) a belső hozzárendelési eljárások
során használt módszertanok, modellek és a kulcsfontosságú minősítési
előfeltevések módosításakor a PPA kezelője a lehető leghamarabb,
de legkésőbb egy hónappal a változás bekövetkezte után felülvizsgálja az
összes érintett belső hitelminősítést; g) a belső minősítések
hozzárendelését és a PPA kezelője általi időszaki felülvizsgálatát
nem végezhetik olyan személyek, akik a PPA portfoliókezelését végzik, vagy
azért felelősek. 17. cikk
Belső minősítési rendszer (1)
A belső értékelési eljárás alapján belső
minősítést kell rendelni minden olyan pénzpiacieszköz-kibocsátóhoz,
amelynek eszközeibe a PPA befektetni szándékozik. (2)
A belső minősítési rendszer
struktúrájának meg kell felelnie az alábbi követelményeknek: a) a belső minősítési rendszernek
olyan egységes minősítési skálán kell alapulnia, amely kizárólag a
kibocsátó hitelkockázatának számszerűsítését tükrözi. A minősítési
skála hat fokozatot tartalmaz a teljesítő kibocsátókra és egyet a
nemteljesítő kibocsátókra; b) egyértelmű kapcsolatnak kell lennie
a kibocsátó hitelkockázatát tükröző fokozatok és a szóban forgó
hitelkockázati szint megkülönböztetésére használt minősítési kritériumok
között; c) a belső minősítési rendszernek
figyelembe kell vennie a pénzpiaci eszközök rövid távú természetét. (3)
A (2) bekezdés b) pontjában említett
minősítési kritériumoknak az alábbi összes követelménynek eleget kell
tenniük: a) legalább mennyiségi és minőségi
mutatókat kell tartalmazniuk az eszköz kibocsátójáról, valamint a
makroökonómiai és pénzpiaci helyzetről; b) utalniuk kell a mennyiségi és
minőségi mutatók értékeléséhez használt, közös számszerű és
minőségi referenciaértékekre; c) megfelelőnek kell lenniük az adott
kibocsátótípus vonatkozásában. Legalább az alábbi különböző
kibocsátótípusokat kell megkülönböztetni: szuverén, regionális vagy helyi
hatóság, pénzügyi vállalat és nem pénzügyi vállalat. d) Értékpapírosításnak való kitettség
esetében figyelembe kell venni a kibocsátó hitelkockázatát, az értékpapírosítás
szerkezetét, valamint a mögöttes eszközök hitelkockázatát. 18. cikk
Dokumentáció (1)
Valamely PPA kezelője dokumentálja a
belső értékelési eljárást és a belső minősítési rendszert. E
dokumentáció tartalmazza a következőket: a) a belső értékelési eljárások és
minősítési rendszerek kialakítása és működésük részletei oly módon,
hogy az illetékes hatóságok megérthessék a különböző fokozatokhoz való
hozzárendelést, és értékelhessék a fokozatokhoz való hozzárendelés
megfelelőségét; b) a minősítési kritériumok és a
felülvizsgálati gyakoriság kiválasztásának oka és a kiválasztást támogató
elemzés. Ezen elemzésnek tartalmaznia kell a minősítési kritériumok
kiválasztásához használt paramétereket, modellt, valamint a modell korlátait; c) a belső értékelési eljárásban
bekövetkező valamennyi fontos változás, ideértve a változások kiváltó
okainak azonosítását is; d) a belső értékelési eljárás
szervezési tényezői, beleértve a minősítési folyamatot és a
belső kontrollstruktúrát; e) a kibocsátók és elismert kezesek teljes
belső minősítéstörténete; f) a belső minősítések
hozzárendelésének időpontjai; g) a belső minősítést eredményező
kulcsfontosságú adatok és módszertan, ideértve a kulcsfontosságú
minősítési előfeltevéseket is; h) a belső minősítés
hozzárendeléséért felelős személy vagy személyek. (2)
A PPA szabályzatában vagy létesítő okiratában
részletesen ismertetni kell a belső értékelési eljárást, az (1)
bekezdésben említett dokumentumokat pedig a PPA illetékes hatóságainak és a PPA
kezelője illetékes hatóságainak kérésére rendelkezésre kell bocsátani. 19. cikk
Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 44.
cikknek megfelelően az alábbi pontokat meghatározó, felhatalmazáson
alapuló jogi aktusokat fogadjon el: a) azon feltételek, amelyek mellett a
hozzárendelési módszertan prudensnek, szigorúnak, szisztematikusnak és
folyamatosnak tekinthető, valamint a 16. cikk (2) bekezdésében említett
validálási feltételek; b) az egyes minősítési fokozatok
meghatározása a kibocsátó hitelkockázatának 17. cikk (2) bekezdésének a)
pontjában említett számszerűsítésére, valamint a a 17. cikk (2)
bekezdésének b) pontjában említett, a hitelkockázat számszerűsítésének
megállapítására vonatkozó kritériumokra való hivatkozással; c) pontos referenciaértékek minden
egyes minőségi mutató, és számszerű referenciaértékek minden egyes
mennyiségi mutató vonatkozásában. A mutatók ezen referenciaértékeit minden
egyes minősítési fokozat esetében a 17. cikk (3) bekezdésében említett
kritériumok figyelembevételével kell meghatározni; d) a 16. cikk (3) bekezdésének c)
pontjában említett lényeges változás jelentése. 20. cikk
A hitelminőség értékelésének irányítása (1)
A belső értékelési eljárásokat a PPA
kezelőjének felső vezetése, irányító testülete, és ha van ilyen, a
felügyeleti feladatkört ellátó egysége hagyja jóvá. E feleknek jól kell ismerniük a belső
értékelési eljárásokat, a belső minősítési rendszereket és a
kezelő hozzárendelési módszertanait, valamint részletesen ismerniük kell a
kapcsolódó jelentéseket. (2)
A PPA hitelkockázati profiljának belső
minősítéseken alapuló elemzése az (1) bekezdésben említett felek felé
történő jelentéstétel lényeges részét képezi. A jelentéstételnek
tartalmaznia kell legalább a minősítési fokozatokhoz rendelet kockázati
profilt, a fokozatok közötti migrációt, a releváns paraméterek becslését
fokozatonként, valamint a realizált nemteljesítési ráták összehasonlítását. A
jelentéstétel gyakorisága az információ jelentőségétől és típusától
függ, és legalább éves rendszerességű. (3)
A felső vezetésnek folyamatosan biztosítania
kell a belső értékelési eljárás megfelelő működését. A felső vezetést rendszeresen tájékoztatni
kell a belső értékelési eljárás eredményeiről, azon
területekről, ahol hiányosságokat tártak fel, valamint a korábban feltárt
hiányosságok felszámolására tett erőfeszítések és intézkedések állásáról. III. fejezet
A PPA-k kockázatkezelésére vonatkozó kötelezettségek 21. cikk
A rövid lejáratú PPA portfóliószabályai A rövid lejáratú PPA-nak mindenkor meg kell
felelnie az alábbi portfóliókövetelményeknek: a) portfóliójának súlyozott átlagos
lejárata (WAM) nem haladhatja meg a 60 napot; b) portfóliójának súlyozott átlagos
élettartama (WAL) nem haladhatja meg a 120 napot; c) eszközei legalább 10%-ának napi
lejáratú eszközökből kell állnia. A rövid lejáratú PPA nem szerezhet napi
lejáratú eszközöktől eltérő eszközöket, amennyiben ez az
eszközszerzés azt jelentené, hogy portfóliójának kevesebb mint 10%-át fekteti
napi lejáratú eszközökbe; d) eszközei legalább 20%-ának heti
lejáratú eszközökből kell állnia. A rövid lejáratú PPA nem szerezhet heti
lejáratú eszközöktől eltérő eszközöket, amennyiben ez az eszközszerzés
azt jelentené, hogy portfóliójának kevesebb mint 20%-át fekteti heti lejáratú
eszközökbe; 22. cikk
A standard PPA portfóliószabályai (1)
A standard PPA-nak mindenkor meg kell felelnie az
alábbi követelményeknek: a) portfóliójának mindenkori súlyozott
átlagos lejárata (WAM) nem haladhatja meg a 6 hónapot; b) portfóliójának mindenkori súlyozott
átlagos élettartama (WAL) nem haladhatja meg a 12 hónapot; c) eszközei legalább 10%-ának napi lejáratú
eszközökből kell állnia. A standard PPA nem szerezhet napi lejáratú
eszközöktől eltérő eszközöket, amennyiben ez az eszközszerzés azt
jelentené, hogy portfóliójának kevesebb mint 10%-át fekteti napi lejáratú
eszközökbe. d) eszközei legalább 20%-ának heti lejáratú
eszközökből kell állnia. A standard PPA nem szerezhet heti lejáratú
eszközöktől eltérő eszközöket, amennyiben ez az eszközszerzés azt
jelentené, hogy portfóliójának kevesebb mint 20%-át fekteti heti lejáratú
eszközökbe. (2)
A standard PPA eszközei legfeljebb 10%-át
fektetheti ugyanazon intézmény által kibocsátott pénzpiaci eszközökbe. (3)
Az (2) bekezdésben meghatározott egyedi korláttól
függetlenül, a standard PPA összevonhatja az alábbiakat, amennyiben ezzel
befektetett eszközei legfeljebb 15%-kos mértéken összpontosulnak egy
intézményben: a) az intézmény által kibocsátott pénzpiaci
eszközökbe való befektetések; b) az intézménynél elhelyezett betétek; c) tőzsdén kívüli származtatott
pénzügyi eszközök, amelyek az intézménnyel szemben partnerkockázati kitettséget
eredményeznek. (4)
A PPA befektetőinek tudomására kell hozni
minden olyan portfólióeszközt, amelybe a standard PPA a (2) és (3) bekezdés
szerint befektet. (5)
A standard PPA nem lehet állandó nettó
eszközértékű PPA. 23. cikk
PPA-hitelminősítések A PPA vagy a PPA kezelője nem kér fel
arra, és nem finanszíroz hitelminősítő intézetet a célból, hogy a
PPA-t minősítse. 24. cikk
„Ismerd az ügyfeledet” elv (1)
A PPA kezelője eljárásokat hoz létre, hajt
végre és alkalmaz, valamint kellő gondossággal eljár annak érdekében, hogy
azonosítsa a pénzpiaci alap befektetőinek számát, azok szükségleteit és
magatartását, valamint részesedésük mértékét azzal a céllal, hogy pontosan
előreláthassa több befektető egyidejű visszaváltási kérelmének
hatását. E célból a PPA kezelője figyelembe veszi legalább az alábbi
tényezőket: a) a befektetők készpénzszükségleteiben
felismerhető minták; b) a különböző befektetők
hozzáértése; c) a különböző befektetők
kockázatkerülése; d) a PPA különböző befektetői
közötti korreláció foka vagy szoros kapcsolatok. (2)
A PPA kezelője biztosítja, hogy: a) egyetlen befektető birtokában
lévő befektetési jegyek vagy részvények értéke se haladja meg semmilyen
esetben a napi lejáratú eszközök értékét; b) egyetlen befektető általi
visszaváltás se befolyásolja lényegileg a PPA likviditási profilját. 25. cikk
Stresszteszt (1)
Minden PPA esetében megfelelő
stressztesztelési eljárásokat kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik a
gazdasági körülmények olyan lehetséges eseményeinek vagy jövőbeni
változásainak azonosítását, amelyek kedvezőtlenül hathatnak a PPA-ra. A
PPA kezelője rendszeres stressztesztelést végez, valamint cselekvési
tervet dolgoz ki a különböző forgatókönyvekre. A stresszteszteket objektív kritériumokra kell
alapozni, és mérlegelni kell a lehetséges súlyos forgatókönyvek hatásait. A
stressztesztelési forgatókönyveknek legalább referenciaparamétereket figyelembe
kell venniük, ideértve az alábbi tényezőket is: a) a PPA portfóliójában tárolt eszközök
likviditási szintjében bekövetkező hipotetikus változások; b) a PPA portfóliójában tárolt eszközök
hitelkockázati szintjében bekövetkező hipotetikus változások, ideértve
hiteleseményeket és minősítési eseményeket is; c) a kamatlábak hipotetikus változásai; d) a visszaváltás hipotetikus szintjei. (2)
Az állandó nettó eszközértékű PPA-k esetében
továbbá a stresszteszteknek a különféle forgatókönyvek tekintetében meg kell
becsülniük az egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó nettó
eszközérték és az egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó eszközérték
különbözetét, ideértve a különbözet NAV-pufferre gyakorolt hatását is. (3)
Ha a stresszteszt a PPA sebezhetőségét tárja
fel, a PPA kezelőjének intézkednie kell a PPA megerősítése érdekében,
többek között a PPA eszközei likviditásának vagy minőségének
megerősítését célzó lépések útján. (4)
A stresszteszteket a PPA kezelőjének igazgatótanácsa
által meghatározott gyakorisággal kell elvégezni, annak mérlegelését
követően, hogy a piaci feltételek fényében mi tekinthető
megfelelő és ésszerű időköznek, valamint a PPA tervezett
portfólióátalakításának mérlegelését követően. E gyakoriságnak legalább
évesnek kell lennie. (5)
A stresszteszt eredményeiről részletes
jelentést kell vizsgálatra a PPA kezelőjének igazgatótanácsa elé
terjeszteni. Az igazgatótanács szükség esetén módosítja a javasolt cselekvési
tervet, és jóváhagyja a végleges cselekvési tervet. A stresszteszt eredményeit ismertető
jelentést és a cselekvési tervet írásban kell összeállítani, és legalább öt
évig meg kell őrizni. (6)
A stresszteszt eredményeit tartalmazó jelentést be
kell nyújtani a PPA kezelőjének illetékes hatóságaihoz. Az illetékes
hatóságok megküldik a jelentést az ESMA-nak. (7)
Az ESMA iránymutatásokat bocsát ki a
stressztesztelési forgatókönyvek stressztesztekben alkalmazandó közös
referenciaparamétereinek megállapítása céljából, figyelembe véve az (1)
bekezdésben meghatározott tényezőket. Az iránymutatásokat a legutóbbi
piaci fejlemények figyelembevételével legalább évente naprakésszé kell tenni. IV. fejezet
Értékelési szabályok 26. cikk
A PPA eszközeinek értékelése (1)
A pénzpiaci alap eszközeit legalább naponta kell
értékelni. (2)
A pénzpiaci alap eszközeit amikor csak lehetséges
piaci árazás alkalmazásával kell értékelni. (3)
Piaci árazáskor az eszközöket az eladási és vételi
ár közül a prudensebb értékelést biztosító áron kell értékelni, kivéve, ha az intézmény képes paci középárfolyamon zárni. Piaci árazáshoz csak minőségi piaci adatok
használhatók fel. A piaci adatok minőségét az alábbi tényezők alapján
kell értékelni: a) a partnerek száma és minősége; b) a szóban forgó eszköz mennyisége és piaci
forgalma; c) a kibocsátás nagysága, valamint azon
kibocsátás aránya, amelyet a PPA vásárolni vagy értékesíteni tervez; (4)
Ha piaci árazásra nincs mód, vagy a piaci adatok
minősége nem megfelelő, a pénzpiaci alap eszközeit modellalapú
árazással, konzervatív megközelítésben kell értékelni. A modellnek pontos becsést kell nyújtania az
eszköz belső értékéről, az alábbi legfontosabb, naprakész
tényezők alapján: a) a szóban forgó eszköz mennyisége és piaci
forgalma; b) a kibocsátás nagysága, valamint azon
kibocsátás aránya, amelyet a PPA vásárolni vagy értékesíteni tervez; c) az eszközzel járó piaci kockázat,
kamatkockázat és hitelkockázat. Modellalapú árazáskor nem lehet amortizált
bekerülési értéken alapuló értékelési modelleket használni. (5)
A (2) és (3) bekezdésben említett piaci árazási
módszer, valamint a (4) bekezdésben említett modellalapú árazási módszer
mellett az állandó nettó eszközértékű PPA az amortizált bekerülési értéken
alapuló módszer felhasználásával is értékelheti eszközeit. 27. cikk
Az egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó eszközérték kiszámítása (1)
Az „egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó
nettó eszközértéket” a PPA piaci vagy modellalapú árazás szerint értékelt
összes eszközének és összes kötelezettségének különbözetét a PPA kintlévő
befektetési jegyeinek vagy részvényeinek számával elosztva kell kiszámítani. Az egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó
nettó eszközértéket minden egyes PPA-ra ki kell számítani, függetlenül attól,
hogy állandó nettó eszközértékű PPA-ról van-e szó. (2)
Az egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó
nettó eszközértéket a legközelebbi bázispontra vagy – amennyiben a nettó
eszközértéket pénzegységben teszik közzé – azzal egyenértékű számértékre
kell kerekíteni. (3)
A PPA egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó
nettó eszközértékét legalább naponta ki kell számítani. (4)
Az „egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó
állandó nettó eszközértéket” az állandó nettó eszközértékű PPA amortizált
bekerülési értéken alapuló módszer szerint értékelt összes eszközének és összes
kötelezettségének különbözetét az állandó nettó eszközértékű PPA
kintlévő befektetési jegyeinek vagy részvényeinek számával elosztva kell
kiszámítani. (5)
Az állandó nettó eszközértékű PPA egy
befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó nettó eszközértékét a
legközelebbi százalékpontra vagy – amennyien a nettó eszközértéket
pénzegységben teszik közzé – azzal egyenértékű számértékre kell
kerekíteni. (6)
Az egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó
állandó nettó eszközérték és az állandó nettó eszközértékű PPA egy
befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó eszközértéke közötti különbséget
folyamatosan ellenőrizni kell. 28. cikk
Kibocsátási és visszaváltási ár (1)
A PPA befektetési jegyeit vagy részvényeit a PPA
egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó eszközértékével
megegyező áron kell kibocsátani vagy visszaváltani. (2)
Az (1) bekezdéstől eltérve, az állandó nettó
eszközértékű PPA befektetési jegyeit vagy részvényeit a PPA egy
befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó nettó eszközértékével
megegyező áron kell kibocsátani vagy visszaváltani. V. fejezet
Az állandó nettó eszközértékű PPA-kra vonatkozó különös követelmények 29. cikk
Az állandó nettó eszközértékű PPA-kra vonatkozó kiegészítő
követelmények (1)
A PPA csak akkor használhatja az amortizált
bekerülési értéken alapuló módszert az értékelésre, csak akkor hirdethet
állandó nettó eszközértéket befektetési jegyenként vagy részvényenként, és csak
akkor kerekítheti az egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó nettó
eszközértéket a legközelebbi százalékpontra vagy – amennyiben a nettó
eszközértéket pénzegységben teszik közzé – azzal egyenértékű számértékre,
ha kimondottan állandó nettó eszközértékű PPA-ként engedélyezték. (2)
Az állandó nettó eszközértékű PPA eleget tesz
az alábbi további követelményeknek: a) a 30. cikk követelményeinek
megfelelő NAV-pufferrel rendelkezik; b) az állandó nettó eszközértékű PPA
illetékes hatósága elégedett az állandó nettó eszközértékű PPA azon
részletes tervével, amely a 31. cikkel összhangban meghatározza a puffer
alkalmazásának részletes szabályait; c) az állandó nettó eszközértékű PPA
illetékes hatósága megelégedett az állandó nettó eszközértékű PPA-nak a
puffer feltöltésére vonatkozó rendelkezéseivel, valamint a feltöltés
finanszírozására hivatott szervezet pénzügyi erejével; d) az állandó nettó eszközértékű PPA
szabályzata vagy létesítő okirata egyértelmű eljárásokat ír elő
az állandó nettó eszközértékű PPA PPA-vá történő átalakítása
tekintetében, mely utóbbi nem alkalmazhatja az amortizált bekerülési értéken
alapuló módszert vagy a kerekítési módszert; e) az állandó nettó eszközértékű PPA és
annak kezelője világos és átlátható irányítási struktúrával rendelkezik,
amelyben egyértelműen azonosíthatók a különböző irányítási szintek és
azok felelősségi körei; f) az állandó nettó eszközértékű PPA
olyan világos és hatékony kommunikációs eszközöket hozott létre a
befektetők tájékoztatására, amely azonnali felvilágosítást biztosít a
NAV-puffer valamennyi felhasználásával vagy feltöltésével, valamint az állandó
nettó eszközértékű PPA átalakításával kapcsolatban; g) az állandó nettó eszközértékű PPA
szabályzata vagy létesítő okirata egyértelműen kimondja, hogy az
állandó nettó eszközértékű PPA csak a NAV-pufferen keresztül részesülhet
külső támogatásban. 30. cikk
NAV-puffer (1)
Az állandó nettó eszközértékű PPA puffert hoz
létre és tart fenn, amelynek mindenkori összege az állandó nettó
eszközértékű PPA eszközei összértékének legalább 3%-a. Az állandó nettó
eszközértékű PPA eszközeinek összértékét a PPA eszközei 26. cikk (3) vagy
(4) bekezdésével összhangban meghatározott értékének összegéből számítják
ki. A NAV-puffer kizárólag az állandó nettó
eszközértékű PPA egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó nettó
eszközértéke és az állandó nettó eszközértékű PPA egy befektetési jegyre
vagy részvényre jutó eszközértéke közötti különbözet fedezésére használható
fel, a 31. cikkben meghatározottak szerint. (2)
A NAV-pufferben szereplő összegeket nem kell
figyelembe venni az állandó nettó eszközértékű PPA nettó eszközértékének
vagy állandó nettó eszközértékének kiszámítása során. (3)
A NAV-puffer kizárólag készpénzt tartalmaz. (4)
A NAV-puffert a 11. cikk c) pontjában szereplő
követelményeknek megfelelő hitelintézetnél a PPA nevére és nevében nyitott
védett takarékszámlán kell elhelyezni. A takarékszámlát el kell különíteni a PPA többi
számlájától, a PPA kezelőjének számláitól, a hitelintézet egyéb
ügyfeleinek számláitól, valamint a NAV-puffert finanszírozó bármely egyéb
szervezet számláitól. A takarékszámla, illetve az azon vezetett összegek
nem képezhetik zálogra, jelzálogra vagy biztosítékra vonatkozó megállapodás
tárgyát. A PPA kezelőjének, a takarékszámlát vezető hitelintézetnek
vagy a NAV-puffert finanszírozó bármely szervezetnek a fizetésképtelensége
esetén a tartalékszámla nem bocsátható a fizetésképtelenné vált szervezet hitelezőinek
rendelkezésre azok közötti felosztás vagy azok javára történő értékesítés
céljából. (5)
A tartalékszámlát kizárólag a PPA javára lehet
felhasználni. A tartalékszámláról történő pénzátutalásra csak a 31. cikk
(2) bekezdésének b) pontjában és a 31. cikk (3) cikkének a) pontjában
meghatározott feltételek szerint kerülhet sor. (6)
Az állandó nettó eszközértékű PPA
letétkezelője ellenőrzi, hogy a tartalékszámláról történő
valamennyi átutalás e fejezet rendelkezéseivel összhangban történik-e. (7)
Az állandó nettó eszközértékű PPA írásba
foglalt, egyértelmű és részletes megállapodást dolgoz ki a NAV-puffer
feltöltésének finanszírozására hivatott szervezettel. A megállapodásnak
kimondott kötelezettségvállalást kell tartalmaznia a feltöltés finanszírozására
vonatkozóan, és elő kell írnia a szervezet számára, hogy a feltöltést
saját pénzügyi erőforrásainak felhasználásával finanszírozza. A feltöltésre vonatkozó megállapodást és a
feltöltés finanszírozására hivatott szervezet kilétét az állandó nettó
eszközértékű PPA szabályzatában vagy létesítő okiratában
nyilvánosságra kell hozni. 31. cikk
A NAV-puffer felhasználása (1)
A NAV-puffert csak az egy befektetési jegyre vagy
részvényre jutó állandó nettó eszközérték és az egy befektetési jegyre vagy
részvényre jutó nettó eszközérték közötti különbözet kiegyenlítésének céljából,
jegyzés és visszaváltás esetén lehet felhasználni. (2)
Az (1) bekezdés alkalmazásában, jegyzés esetén: a) ha az állandó nettó eszközérték, amelyen
a befektetési jegyet vagy részvényt jegyzik, magasabb, mint az egy befektetési
jegyre vagy részvényre jutó nettó eszközértéket, a pozitív különbözetet a
tartalékszámlán kell jóváírni; b) ha az állandó nettó eszközérték, amelyen
a befektetési jegyet vagy részvényt jegyzik, alacsonyabb, mint az egy
befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó eszközérték, a negatív
különbözetet a tartalékszámlára kell terhelni. (3)
Az (1) bekezdés alkalmazásában, visszaváltás
esetén: a) ha az állandó nettó eszközérték, amelyen
a jegyet vagy részvényt visszaváltják, magasabb, mint az egy befektetési jegyre
vagy részvényre jutó nettó eszközérték, a negatív különbözetet a
tartalékszámlára kell terhelni; b) ha az állandó nettó eszközérték, amelyen
a befektetési jegyet vagy részvényt visszaváltják, alacsonyabb, mint az egy
befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó eszközérték, a pozitív
különbözetet a tartalékszámlán kell jóváírni. 32. cikk
Eszkalációs eljárás (1)
Az állandó nettó eszközértékű PPA eszkalációs
eljárást hoz létre, és hajtanak végre annak biztosítására, hogy az egy
befektetési jegyre vagy részvényre jutó állandó nettó eszközérték és az egy
befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó eszközérték közötti negatív
különbözetet az alappal kapcsolatos fellépésre felhatalmazott személyek
időben megvizsgálják. (2)
Az eszkalálási eljárás előírja, hogy: a) ha a negatív különbözet eléri a 10
bázispontot vagy – amennyiben a nettó eszközértéket pénzegységben teszik közzé
– az azzal egyenértékű számértéket, erről tájékoztatják az állandó
nettó eszközértékű PPA kezelőjének felső vezetését; b) ha a negatív különbözet eléri a 15
bázispontot vagy – amennyiben a nettó eszközértéket pénzegységben teszik közzé
– azzal egyenértékű számértéket, erről tájékoztatják az állandó nettó
eszközértékű PPA kezelőjének igazgatótanácsát, az állandó nettó
eszközértékű PPA illetékes hatóságait és az ESMA-t; c) az illetékes személyek megvizsgálják a
negatív különbözet okát, és megfelelő intézkedést hoznak a negatív hatások
csökkentésére. 33. cikk
A NAV-puffer feltöltése (1)
A NAV-puffert minden esetben fel kell tölteni, amennyiben
összege 3% alá esik. (2)
Ha a NAV-puffert nem töltik fel, és a NAV-puffer
összege egy hónapon át 10 bázisponttal elmarad a 30. cikk (1) bekezdésében
említett 3%-tól, a PPA automatikusan megszűnik állandó nettó
eszközértékű PPA-ként működni, és nem alkalmazhatja sem az amortizált
bekerülési értéken alapuló, sem a kerekítéses módszert. Az állandó nettó eszközértékű PPA erről
írásban, pontos és érthető módon azonnal tájékoztatja az összes
befektetőt. 34. cikk
Az illetékes hatóság hatáskörei a NAV-puffer tekintetében (1)
Az állandó nettó eszközértékű PPA illetékes
hatóságát azonnal értesíteni kell minden olyan esetben, amikor a NAV-puffer
összeg 3% alá csökken. (2)
Az állandó nettó eszközértékű PPA illetékes
hatóságát és az ESMA-t haladéktalanul értesíteni kell, ha a NAV-puffer összege
10 bázisponttal a 30. cikk (1) bekezdésében említett 3% alá csökken. (3)
Az (1) bekezdésben említett értesítést
követően az illetékes hatóság szorosan figyelemmel kíséri az állandó nettó
eszközértékű PPA-t. (4)
A (2) bekezdésben említett értesítést követően
az illetékes hatóság ellenőrzi, hogy feltöltötték-e a NAV-puffert, vagy
hogy a PPA többé nem minősíti magát állandó nettó eszközértékű
PPA-nak, és erről értesítette befektetőit. VI. fejezet
Külső támogatás 35. cikk
Külső támogatás (1)
Az állandó nettó eszközértékű PPA csak a
30–34. cikkekben meghatározott formában és feltételek mellett részesülhet
külső támogatásban. (2)
Az állandó nettó eszközértékű PPA-któl
eltérő PPA-k nem részesülhetnek külső támogatásban, kivéve a 36.
cikkben meghatározott feltételek mellett. (3)
A külső támogatás olyan, harmadik fél által
kínált közvetlen vagy közvetett támogatás, amelynek célja vagy tényleges
eredménye a PPA likviditásának garantálása vagy a PPA egy befektetési jegyre
vagy részvényre jutó nettó eszközértékének stabilizálása. A külső támogatás az alábbiakat foglalja
magában: a) harmadik féltől származó
készpénzinjekciók; b) a PPA eszközeinek harmadik fél általi
megvásárlása emelt áron; c) a PPA befektetési jegyeinek vagy
részvényeinek harmadik fél általi megvásárlása az alap likviditásának
biztosítása céljából; d) harmadik fél által kibocsátott, bármiféle
explicit vagy implicit garancia, biztosíték vagy támogatási levél a PPA javára; e) harmadik fél bármely olyan fellépése,
amelynek közvetlen vagy közvetett célja a PPA likviditási profiljának, valamint
jegyenkénti vagy részvényenkénti nettó eszközértékének fenntartása. 36. cikk
Rendkívüli körülmények (1)
Rendszerszintű hatások vagy kedvezőtlen
piaci feltételek által indokolt kivételes körülmények között az illetékes
hatóság engedélyezheti, hogy egy állandó nettó eszközértékű PPA-tól
eltérő PPA a 35. cikkben említett külső támogatásban részesüljön,
amennyiben e támogatás célja vagy tényleges eredménye a PPA likviditásának
garantálása vagy a PPA egy befektetési jegyre vagy részvényre jutó nettó
eszközértékének stabilizálása, feltéve, hogy az alábbi összes feltétel
teljesül: a) a PPA kellően indokolja a külső
támogatás szükségességét, és meggyőző bizonyítékkal igazolja a
külső támogatás sürgős igényét; b) a külső támogatás a nyújtott összeg
és rendelkezésre bocsátásának időtartama tekintetében korlátozott; c) az illetékes hatóság megbizonyosodott
arról, hogy a külső támogatás nyújtójának pénzügyi helyzete stabil, és
megfelelő pénzügyi erőforrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy ne érintsék
hátrányosan a nyújtott külső támogatásból fakadó esetleges veszteségek. (2)
Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában,
amennyiben a külső támogatás nyújtója prudenciális felügyelet hatálya
alatt álló szervezet, ki kell kérni felügyeleti hatóságának beleegyezését annak
biztosítása céljából, hogy a szervezet által nyújtandó támogatás a szervezet
által biztosított megfelelő saját forrásoktól függ, és összhangban van a
szóban forgó szervezet kockázatkezelési rendszerével. (3)
Amennyiben teljesülnek a külső támogatás (1)
bekezdésben említett feltételei, a PPA arról írásban, világos és érthető
módon haladéktalanul tájékoztatja az összes befektetőt. VII. fejezet
Átláthatósági követelmények 37. cikk
Átláthatóság (1)
A PPA-nak valamennyi külső vagy belső
dokumentumban, jelentésben, nyilatkozatban, hirdetésben, levélben vagy az
általa vagy kezelője által kibocsátott egyéb, a jövőbeni
befektetőknek, jegytulajdonosoknak, részvényeseknek vagy a PPA vagy annak
kezelője illetékes hatóságainak címzett vagy a körükben történő
terjesztésre szánt írásos bizonyítékban egyértelműen fel kell tüntetnie,
hogy rövid lejáratú vagy standard PPA-ról van-e szó. Az állandó nettó eszközértékű PPA-nak
valamennyi külső vagy belső dokumentumban, jelentésben,
nyilatkozatban, hirdetésben, levélben vagy az általa vagy kezelője által
kibocsátott egyéb, a jövőbeni befektetőknek, jegytulajdonosoknak,
részvényeseknek vagy a PPA vagy annak kezelője illetékes hatóságainak
címzett vagy a körükben történő terjesztésre szánt írásos bizonyítékban
egyértelműen fel kell tüntetnie, hogy állandó nettó eszközértékű
PPA-ról van szó. (2)
A PPA értékesítési célú dokumentumaiban
egyértelműen fel kell tüntetni az alábbiakat: a) a PPA nem garantált befektetés; b) a PPA nem támaszkodik külső
támogatásra a PPA likviditásának garantálására vagy az egy befektetési jegyre
vagy részvényre jutó nettó eszközérték stabilizálására; c) a tőke elvesztésének kockázatát a
befektető viseli. (3)
A PPA vagy kezelője által a befektetőket
vagy potenciális befektetőket célzó kommunikáció semmilyen esetben nem
keltheti azt a benyomást, hogy a a PPA befektetési jegyeibe vagy részvényeibe
való befektetés garantált. (4)
A PPA befektetőit egyértelműen
tájékoztatni kell arról, hogy a PPA milyen módszert vagy módszereket használ
eszközeinek értékelésére és a nettó eszközérték kiszámítására. (5)
Az (1)–(4) bekezdéssel összhangban nyújtandó
információk mellett az állandó nettó eszközértékű PPA-nak
egyértelműen meg kell magyaráznia a befektetők és potenciális
befektetők számára az amortizált bekerülési értéken alapuló módszer
és/vagy a kerekítés használatát. Az állandó nettó eszközértékű PPA-nak fel
kell tüntetnie a NAV-puffer összegét, az egy befektetési jegyre vagy részvényre
jutó állandó nettó eszközérték és az egy befektetési jegyre vagy részvényre
jutó nettó eszközérték kiegyenlítésére alkalmazott eljárást, valamint
egyértelműen fel kell tüntetnie a puffer szerepét és az ahhoz kapcsolódó
kockázatokat. Az állandó nettó eszközértékű PPA-nak egyértelműen fel
kell tüntetnie a NAV-puffer feltöltésének részletes szabályait, és a feltöltés
finanszírozására hivatott szervezet nevét. A befektetők rendelkezésére
kell bocsátania valamennyi információt a 29. cikk (2) bekezdésének a)–g)
pontjában meghatározott feltételeknek való megfelelésről. 38. cikk
Jelentéstétel az illetékes hatóságoknak (1)
A PPA kezelője az általa kezelt minden PPA
esetében legalább negyedévente jelentést tesz a PPA illetékes hatóságának. A
kezelő kérésre tájékoztatást nyújt a kezelő illetékes hatóságának is,
amennyiben utóbbi különbözik a PPA illetékes hatóságától. (2)
Az (1) bekezdés szerinti jelentésben szereplő
információk az alábbi pontokat tartalmazzák: a) a PPA típusa és jellemzői; b) portfóliómutatók, például az eszközök
összértéke, a nettó eszközérték, a WAM, a WAL, a futamidő szerinti bontás,
a likviditás és a hozam; c) a NAV-puffer nagysága és alakulása; d) a stressztesztek eredményei; e) információ a PPA portfóliójában tartott
eszközökről: i. az egyes eszközök jellemzői, így az
eszköz neve, országa, a kibocsátó kategóriája, az eszköz kockázata vagy
futamideje, az eszközhöz rendelt belső minősítés; ii. az eszköz típusa, ideértve a partner adatait
is, amennyiben származtatott ügyletről vagy fordított repomegállapodásról
van szó; f) információk a PPA
kötelezettségeiről, többek között az alábbi pontok: i. a befektető székhelye szerinti ország; ii. a befektető kategóriája; iii. jegyzési és visszaváltási tevékenység. Szükség esetén és kellően indokolt esetben az
illetékes hatóságok további információt kérhetnek. (3)
Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket
dolgoz ki, hogy olyan jelentéstételi sablont hozzon létre, amely tartalmazza a
(2) bekezdésben szereplő összes információt. A Bizottság felhatalmazást kap az első
albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU
rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására. (4)
Az illetékes hatóságok továbbítják az ESMA-nak az e
cikk alapján kapott összes információt, valamint a PPA-val vagy annak
kezelőjével e rendelet értelmében váltott minden egyéb értesítést vagy
információt. Ezen információkat a jelentéstételi negyedév végétől
számított legfeljebb 30 napon belül megküldik az ESMA-nak. Az ESMA összegyűjti az információkat, és
létrehozza az Unióban alapított, kezelt vagy forgalmazott összes PPA központi
adatbázisát. Az Európai Központi Bank csak statisztikai célokból rendelkezik
hozzáféréssel ezen adatbázishoz. VIII. fejezet
Felügyelet 39. cikk
Az illetékes hatóságok általi felügyelet (1)
Az illetékes hatóságok folyamatosan felügyelik az e
rendeletnek való megfelelést. (2)
A PPA illetékes hatósága felelős a II–VII.
fejezetben meghatározott szabályoknak való megfelelés felügyeletéért. (3)
A PPA illetékes hatósága felelős az alap
szabályzatában vagy létesítő okiratában foglalt kötelezettségeknek,
valamint tájékoztatóban meghatározott, e rendelet előírásainak megfelelő
kötelezettségeknek való megfelelés felügyeletéért. (4)
Az alapkezelő illetékes hatósága felelős
a kezelő rendszerei és szervezete megfelelőségének felügyeletéért
annak érdekében, hogy a PPA kezelője megfeleljen az általa kezelt
valamennyi PPA létrehozására és működésére vonatkozó kötelezettségeknek és
szabályoknak. (5)
Az illetékes hatóságok felügyelik a területükön
létesített vagy értékesített ÁÉKBV-kat vagy ABA-kat annak ellenőrzése
céljából, hogy utóbbiak csak akkor használják a PPA megnevezést vagy keltsék
azt a benyomást, hogy PPA-k, ha megfelelnek-e rendeletnek. 40. cikk
Az illetékes hatóságok hatásköre (1)
Az illetékes hatóságokat fel kell ruházni minden
olyan felügyeleti és vizsgálati hatáskörrel, amely az e rendeletből fakadó
feladataik ellátásához szükséges. (2)
A 2009/65/EK irányelvvel és a 2011/61/EU
irányelvvel összhangban az illetékes hatóságokra ruházott hatásköröket e
rendelet tekintetében is gyakorolni kell. 41. cikk
Az ESMA hatásköre és illetékessége (1)
Az ESMA számára biztosítani kell az e rendelet által
ráruházott feladatok ellátásához szükséges hatásköröket. (2)
Az ESMA 2009/65/EK irányelvvel és a 2011/61/EU
irányelvvel összhangban biztosított hatásköreit e rendelet tekintetében is
alkalmazni kell, a 45/2001/EK rendeletnek megfelelően. (3)
Az 1095/2010/EU rendelet alkalmazásában e
rendeletet bele kell foglalni valamennyi olyan későbbi, jogilag
kötelező erejű uniós aktusba, amely a hatóságot az 1095/2010/EU
rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett feladatokkal bízza meg. 42. cikk
Hatóságok közötti együttműködés (1)
A PPA illetékes hatósága és – amennyiben ettől
eltérő – a kezelő illetékes hatósága együttműködik és
információt cserél az e rendelet szerinti feladatai ellátása céljából. (2)
Az illetékes hatóságok és az ESMA
együttműködnek egymással az e rendelet szerinti feladataik ellátása
céljából, az 1095/2010/EU rendelettel összhangban. (3)
Az
illetékes hatóságok és az ESMA kicserélnek egymással minden olyan információt
és dokumentumot, amely az 1095/2010/EU rendelettel összhangban az e rendelet
szerinti feladataik ellátásához, különösen e rendelet előírásai
megszegésének megállapításához és a kötelességszegések
orvoslásához szükséges. IX. fejezet
Záró rendelkezések 43. cikk
A már létező ÁÉKBV-k és ABA-k kezelése (1)
E rendelet hatálybalépésének napjától számított hat
hónapon belül azon már létező ÁÉKBV-k vagy ABA-k, amelyek rövid lejáratú
eszközökbe fektetnek, és különálló vagy kumulált célkitűzésük, hogy a
pénzpiaci kamatlábaknak megfelelő hozamot kínáljanak, vagy megőrizzék
a befektetés értékét, kérelmet nyújtanak be illetékes hatóságuknak minden olyan
dokumentummal és bizonyítékkal együtt, amely az e rendeletnek való megfelelés
igazolásához szükséges. (2)
A kérelem kézhezvétele után legkésőbb két
hónappal az illetékes hatóság a 3. és 4. cikkel összhangban értékeli, hogy az
ÁÉKBV vagy az ABA megfelel-e e rendeletnek. Az illetékes hatóság határozatot
bocsát ki, és arról haladéktalanul értesíti az ÁÉKBV-t vagy az ABA-t. (3)
A 30. cikk (1) bekezdésének első mondatától
eltérve, egy, az állandó nettó eszközértékű PPA 2. cikk 12. pontja szerinti
fogalommeghatározásának kritériumait teljesítő, már létező ÁÉKBV vagy
ABA NAV-puffert képez, amely legalább: a) az állandó nettó eszközértékű PPA
eszközei teljes értékének 1%-a, e rendelet hatálybalépésétől számított egy
éven belül; b) az állandó nettó eszközértékű PPA
eszközei teljes értékének 2%-a, e rendelet hatálybalépésétől számított két
éven belül; c) az állandó nettó eszközértékű PPA
eszközei teljes értékének 3%-a, e rendelet hatálybalépésétől számított
három éven belül; (4)
E cikk (3) bekezdésének alkalmazásában a 33. és 34.
cikkben szereplő 3%-ra utalást úgy kell értelmezni, hogy az a (3) bekezdés
a), b) és c) pontjában említett NAV-puffer összegére utal. 44. cikk
A felhatalmazás gyakorlása (1)
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására
vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e
cikk határozza meg. (2)
A 13. és 19. cikkben említett felhatalmazáson
alapuló jogi aktusok elfogadásának hatáskörét az e rendelet hatálybalépését
követő naptól kezdődően, határozatlan időre a Bizottságra
kell ruházni. (3)
Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor
visszavonhatja a 13. és 19. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról
szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai
Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne
megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a
már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4)
A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus
elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az
Európai Parlamentet és a Tanácsot. (5)
A 13. és az 19. cikk értelmében elfogadott
felhatalmazáson alapuló jogi aktusok csak akkor lépnek hatályba, ha az Európai
Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két
hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellenük kifogást,
illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az
Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem fog
kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére
ezen időtartam két hónappal meghosszabbodik. 45. cikk
Felülvizsgálat A Bizottság e rendelet hatálybalépésétől
számított három éven belül felülvizsgálja, hogy e rendelet prudenciális és
gazdasági szempontból megfelelő-e. A felülvizsgálat kiterjed különösen a
NAV-puffer működésére, és a NAV-puffer olyan állandó nettó
eszközértékű PPA-k által történő alkalmazására, amelyek portfólióikat
a jövőben tagállamok által kibocsátott vagy garantált kötvényekre
koncentrálhatják. A felülvizsgálat: a) elemzi az e rendelet alkalmazása során
szerzett tapasztalatokat, valamint az Unión belül a befektetőkre, PPA-kra
és a PPA-k kezelőire gyakorolt hatást; b) megvizsgálja, hogy a PPA-k milyen
szerepet játszanak a tagállamok által kibocsátott vagy garantált kötvények
vásárlásában; c) figyelembe veszi a tagállamok által
kibocsátott vagy garantált kötvények sajátos jellemzőit, és azt, hogy e
kötvények milyen szerepet játszanak a tagállamok finanszírozásában; d) figyelembe veszi az 575/2013/EU rendelet
509. cikkének (3) bekezdésében említett jelentést; e) figyelembe veszi a nemzetközi szintű
szabályozási fejleményeket. A felülvizsgálat eredményét közölni kell az
Európai Parlamenttel és a Tanáccsal, és szükség esetén csatolni kell hozzá a
megfelelő módosítási javaslatokat. 46. cikk
Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében
kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök [1] Az Európai Parlament 2012.
november 20-i állásfoglalása az árnyékbanki tevékenységekről
(2012/2115(INI)). [2] HL C […], […],
[…] o. [3] Az Európai Parlament és a Tanács
2009. július 13-i 2009/65/EGK irányelve az átruházható értékpapírokkal
foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi,
rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról(HL L 302., 2009.11.17., 32. o.). [4] Az Európai Parlament és a Tanács
2011. június 8-i 2011/61/EU irányelve az
alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a
2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet
módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1.
o.). [5] Az Európai Parlament és a Tanács
2012. július 4-i 648/2012/EU rendelete a tőzsdén kívüli származtatott
ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési
adattárakról (HL L 201.,
2012.7.27., 1. o.). [6] A Bizottság 2012. december 19-i
231/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete a 2011/61/EU európai parlamenti
és tanácsi irányelvnek a mentességek, az általános működési feltételek, a
letétkezelők, a tőkeáttétel, az átláthatóság és a felügyelet
tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 83., 2013.3.22.,
1. o.). [7] Az Európai Parlament és a Tanács
2010. november 24-i 1095/2010/EU rendelete az európai felügyeleti hatóság
(Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat
módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül
helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.). [8] Az Európai Parlament és a Tanács
1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása
vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról
(HL L 281., 1995.11.23., 31. o.). [9] Az Európai Parlament és a Tanács
2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi
intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének
védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.). [10] Az Európai Parlament és a Tanács
2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és
befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a
648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27.,1–337. o.). [11] A
Tanács 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik irányelve az összevont
(konszolidált) éves beszámolóról a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g)
pontja alapján (HL L 193.,
1983.7.18., 1-17. o.).