Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA az EU egészére kiterjedő, kölcsönösen átjárható e-segélyhívó szolgáltatás kiépítéséről /* COM/2013/0315 final - 2013/0166 (COD) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE E javaslat tárgya az e-segélyhívóval
kapcsolatos bizottsági stratégiának a közbiztonsági válaszpontok (KBVP)
infrastruktúrájára vonatkozó része. A stratégia alapját képező szabályozási
megközelítés három elemre irányul: ezek a fedélzeti rendszerek, a távközlési
hálózatok és a már említett KBVP-k. 1.1. Háttér-információk A közúti közlekedés biztonsága az Európai Unió
közlekedési politikájának egyik fő eleme. Az EU-ban 2011-ben mintegy 1,1 millió
közlekedési baleset történt, amelyek során közel 30 ezren vesztették
életüket, és több mint 1,5 millióan sérültek meg. A halálozások és sérülések
már önmagukban is tragikus veszteséget jelentenek, de emellett évente mintegy
130 milliárd EUR-ra tehető gazdasági terhet rónak a társadalomra. Az EU
teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy csökkentse a közúti balesetek
számát (a baleset-megelőzés és az aktív biztonság révén), ha pedig mégis
megtörténnének, enyhítse következményeiket (a passzív biztonság révén),
valamint javítsa a sürgősségi segélyszolgálatok hatékonyságát és a balesetet
követő orvosi ellátás eredményességét (harmadlagos biztonság). Az e-segélyhívó
rendszer nagyban hozzá tudna járulni ahhoz, hogy csökkenjen a halálos közúti
balesetek száma, illetve ahhoz, hogy a balesetek enyhébb kimenetelűek legyenek. Amikor a sürgősségi segélyszolgálatokat közúti
balesethez riasztják, minden perc számít, hiszen életekről és súlyos
sérülésekről van szó. Ha a vezető vagy az utas eszméletlen, vagy más okból
képtelen maga telefonálni, az e-segélyhívó berendezések akkor is rögtön
értesítik a sürgősségi segélyszolgálatokat, amelyek kiszállási ideje így a
becslések szerint városi területeken 40 %-kal, vidéki területeken akár
50 %-kal is csökkenhet. Az e-segélyhívó rendszer a közlekedési balesetek
nyomán kialakuló torlódásokat is nagyban enyhítené, hozzájárulva ezáltal az
európai utak általános tehermentesítéséhez. A Bizottság napirendjén ezért már 2005 óta
szerepel az EU egészére kiterjedő, kölcsönösen átjárható e-segélyhívó
szolgáltatás összehangolt megvalósítása, melyet most a Bizottság kiemelt
intézkedéssé minősített az európai közúti biztonság javítása, valamint az
intelligens közlekedési rendszerek európai bevezetése érdekében. Az önkéntes alapon való bevezetést ösztönző
stratégia részeként a Bizottság „Az eSegélyhívó megismertetése a polgárokkal”
című, 2005-ben közzétett közleményében[1]
határozottan arra buzdította a nemzeti kormányokat és regionális közigazgatási
szerveket, hogy tegyenek lépéseket és ruházzanak be az e-segélyhívóhoz szükséges
infrastruktúrába annak érdekében, hogy a teljes páneurópai e-segélyhívó
szolgáltatás 2009-ben működésbe léphessen. Emellett felkérte az európai
szabványügyi szervezeteket (ETSI és CEN) a szükséges közös európai szabványok
kidolgozására, és ehhez támogatást is nyújtott. A Bizottság 2009. augusztus 21-i,
„e-segélyhívó: nem várhat tovább a rendszer kiépítése” című közleményében[2] felmérte az e-segélyhívó
bevezetése terén elért haladást, és arra a megállapításra jutott, hogy az
önkéntes bevezetés nem járt elég sikerrel. Arra az esetre, ha 2009 végéig nem
sikerül jelentős haladást elérni, a Bizottság szabályozási intézkedések
bevezetését helyezte kilátásba annak érdekében, hogy az e-segélyhívó Európában
minden új járműben – elsőként bizonyos jármű-kategóriákban (személygépjárművek
és könnyű haszongépjárművek) – az alapfelszerelés részévé váljon. 2010 augusztusában hatályba lépett az
intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történő
kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó
keretről szóló, 2010. július 7-i 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi
irányelv[3],
amely az előírások elfogadása tekintetében kiemeltnek minősített hat intézkedés
egyikeként „az EU egészére kiterjedő, kölcsönösen átjárható, harmonizált
e-segélyhívó szolgáltatást” határozza meg. Az Európai Parlament a 2012. július 3-án
elfogadott „e-segélyhívás: új 112-es szolgáltatás a polgárok számára” című nem
jogalkotási állásfoglalásában[4]
kijelentette, hogy: –
„úgy véli, hogy az e-segélyhívó szolgáltatásnak a
járműbe beépített és a 112-es segélyhívószámon és a közös páneurópai
szabványokon alapuló, közszolgáltatású, egységes európai segélyhívó rendszernek
kell lennie”, –
„emlékeztet arra, hogy a Bizottság hatásvizsgálata
szerint jelenleg kizárólag az e-segélyhívó kötelező bevezetésére irányuló
szabályozási intézkedések elfogadásával lehet minden tekintetben kedvező hatást
elérni”, –
„sürgeti a Bizottságot, hogy a 2007/46/EK irányelv
keretében terjesszen elő javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy 2015-ig
valamennyi újonnan típusjóváhagyással ellátott autóban és valamennyi
tagállamban kötelezően bevezessék a közszolgáltatásként működő, a 112-n alapuló
e-segélyhívó rendszert”, –
„üdvözli a Bizottság 2011. szeptember 8-i
ajánlását, és arra ösztönzi a tagállamokat és a mobilhálózat-üzemeltetőket,
hogy legkésőbb 2014 végéig hajtsák végre az abban előírt intézkedéseket és
fejlesztéseket; sajnálja ugyanakkor, hogy csupán 18 tagállam adott idejében
választ; felhívja a többi tagállamot a mielőbbi válaszadásra”, –
sürgeti a Bizottságot, hogy az intelligens
közlekedési rendszerekről szóló irányelv (az ITS-irányelv) keretében 2012
végéig fogadja el a KBVP-kre vonatkozó egységes előírásokat, és tegyen
javaslatot egy, az e-segélyhívó szolgáltatás megvalósításáról szóló
irányelvre”. Az e-segélyhívó szolgáltatások kiépítése
egyben a CARS 2020 cselekvési terv keretében megvalósítandó célok között is
szerepel, lásd a 2012. november 8-i „CARS 2020: Cselekvési terv a versenyképes
és fenntartható európai gépjárműiparért” című bizottsági közleményt[5]. 2012. november 26-án a Bizottság elfogadta a
2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az EU egészére kiterjedő,
kölcsönösen átjárható, harmonizált e-segélyhívó szolgáltatások tekintetében
való kiegészítéséről szóló 305/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet[6], amely előírásokat határoz meg
a közbiztonsági válaszpontok (KBVP-k) infrastruktúráját érintő, az
e-segélyhívások megfelelő fogadásához és kezeléséhez szükséges fejlesztések
tekintetében, biztosítva ezzel az EU egészére kiterjedő harmonizált
e-segélyhívó szolgáltatások kompatibilitását, kölcsönös átjárhatóságát és
folyamatosságát. 1.2. A javaslat okai Mivel 2009 végéig nem történt jelentős
előrehaladás az e-segélyhívó szolgáltatás önkéntes bevezetése terén, a Bizottság
úgy határozott, hogy hatásvizsgálatot végez annak érdekében, hogy felmérje,
melyik a legmegfelelőbb szakpolitikai lehetőség az EU egészére kiterjedő e‑segélyhívó
szolgáltatások megvalósítására. Amint a hatásvizsgálatból[7] kitűnt, az e-segélyhívó bevezetéséhez
háromfajta intézkedésre van szükség, melyek a következők: egy speciális
rendszer beépítése a járművekbe, a mobilhálózat-üzemeltetők azon képessége,
hogy az üzeneteket egy bizonyos formátumban továbbítani tudják, valamint az,
hogy a segélyhívási központok (avagy közbiztonsági válaszpontok, KBVP-k)
képesek legyen kezelni ezeket az üzeneteket. A rendszer csak akkor üzemképes,
ha e három feltétel egyszerre adott. A hatásvizsgálatban levont következtetés
szerint az e-segélyhívó bevezetésére a „szabályozási” megközelítés a
legmegfelelőbb megoldás. E szerint a megközelítés szerint az e-segélyhívó
szolgáltatás alapját egyrészt az fogja képezni, hogy – bizonyos
jármű-kategóriákkal kezdve – minden járműbe beépítenek egy olyan berendezést,
amelyet a 112-es egységes európai segélyhívószám tekintetében már
típusjóváhagyásban részesítettek, másrészt pedig egy olyan keretrendszer,
amelyben a távközlési hálózatok és a KBVP-k az e‑segélyhívásokat kezelik. E
megközelítés mindenki számára elérhetővé tenné Európában az EU egészére
kiterjedő e-segélyhívó szolgáltatásokat, meggyorsítaná a bevezetést, és teljes
körűen kihasználná az e-segélyhívó rendszerben rejlő azon lehetőségeket, hogy
minél több életet megmentsen, és enyhítse a sérülések súlyosságát. A 112-es
hívószámhoz szükséges gyári alapfelszerelés felhasználásával, illetve annak
kiegészítéseként egyéb fedélzeti segélyhívó és/vagy hozzáadott értéket
képviselő szolgáltatásokat is lehet biztosítani a végfelhasználónak a nagyobb
biztonság és gazdasági haszon érdekében. A fentieknek megfelelően a Bizottság 2011.
szeptember 8-án bemutatta az e-segélyhívóval kapcsolatos szabályozási
intézkedésekre vonatkozó stratégiáját, és egyúttal el is fogadta annak első
részét egy bizottsági ajánlás[8]
formájában, melynek témája a 112-es egységes európai segélyhívószámon alapuló,
a járműből érkező segélyhívások továbbítására szolgáló elektronikus hírközlő
hálózatokon keresztül megvalósuló uniós szintű e-segélyhívó szolgáltatás
(e-segélyhívó) támogatása volt. A Bizottság annak érdekében, hogy az
e-segélyhívóval kapcsolatos stratégiáját teljes mértékben végrehajtsa, és az
érintett szereplők három csoportja (a mobilhálózat-üzemeltetők, az állami
sürgősségi segélyszolgálatok és a gépjárműipar) a 112-es egységes európai
segélyhívószámon alapuló e-segélyhívó szolgáltatást 2015-ig késedelem nélkül és
összehangoltan megvalósítsa, a következőket javasolja: –
fedélzeti rendszer: javaslat előterjesztése a
2007/46/EK irányelv keretében az e‑segélyhívó kötelezővé tételére az M1
és az N1 típusú új járművek (személygépjárművek és könnyű
haszongépjárművek) esetében, –
mobil távközlési hálózatok: az e-segélyhívóra
vonatkozó, fent említett bizottsági ajánlás, –
közbiztonsági válaszpontok: a fent említett,
felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadása (a 2010/40/EU irányelv szerinti
felhatalmazáson alapuló aktusként) a KBVP-kkel kapcsolatos előírások
meghatározására. A 2010/40/EU irányelv 6. cikkének (2)
bekezdése előírja, hogy a Bizottság legkésőbb 12 hónappal a kiemelt
intézkedésre vonatkozó szükséges előírások elfogadását követően az Európai Unió
működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 294. cikkével összhangban – és adott
esetben költség-haszon elemzést is magában foglaló hatásvizsgálat elvégzését
követően – javaslatot nyújtson be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az
adott kiemelt intézkedés megvalósítására vonatkozóan. E javaslatnak, amely az e-segélyhívóval
kapcsolatos bizottsági stratégia közbiztonsági válaszpontokkal összefüggő
részének kiegészítése, ez a konkrét célja. Ezek az egymás kiegészítéseként értendő szövegek
együttesen lehetővé teszik, hogy a 112-es hívószámon alapuló e‑segélyhívó
rendszer 2015. október 1-jéig teljes mértékben üzemképessé váljon. 2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT
KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI 2.1. Konzultáció az érdekelt
felekkel Ez a javaslat a főbb érdekeltekkel folytatott
széles körű egyeztetések eredménye: Az e-segélyhívó rendszerrel kapcsolatban
végzett hatásvizsgálat során folytatott valamennyi konzultáció eredményét
figyelembe veszi, nevezetesen a különböző fórumokon, például az e‑segélyhívó
európai megvalósítási platformjában, a e-segélyhívási KBVP-k szakértői
csoportjában és az eSafety/i-Mobility fórum keretében működő e-segélyhívó
vezetőcsoportban részt vevő érdekeltek hozzászólásait, valamint az e-segélyhívó
megvalósításáról 2010. július 19. és szeptember 19. között tartott nyilvános
konzultáció során elhangzott véleményeket. A javaslat tekintettel van az azokon a
találkozókon elhangzottakra is, amelyekre a tagállamok, az EGT-államok, illetve
Svájc szakértőinek részvételével került sor 2011. október 13-án, valamint 2012.
május 29-én, június 19-én és július 3-án a közbiztonsági válaszpontokra
vonatkozó előírások előkészítése céljából. Ezeken a találkozókon az Európai
Parlament és az európai adatvédelmi biztos is képviseltette magát[9]. Végül a javaslat figyelembe veszi az európai
ITS-tanácsadó csoport véleményét is; a csoport 25 tagból áll, akik az
ITS-szolgáltatók, az ITS-felhasználók szövetségei, a fuvarozók és a
létesítményüzemeltetők, a gyártóipar, a szociális partnerek, a szakmai
szövetségek, a helyi hatóságok és az egyéb releváns fórumok magas szintű
képviselői[10]. 2.2. Hatásvizsgálat és
költség-haszon elemzés Az e-segélyhívóval kapcsolatos hatásvizsgálat
részeként mindhárom javasolt lehetőség széles körű költség-haszon elemzésére
sor került, köztük a javasolt megoldás, azaz a szabályozási intézkedések
elemzésére is. Ami a választott megoldás (3. lehetőség)
költség-haszon elemzését illeti, az e-segélyhívóra vonatkozó három tervezett
szabályozási intézkedés (fedélzeti eszközök, távközlési hálózatok, KBVP-k)
elválaszthatatlan egymástól. A KBVP-k költségeit ugyan a fedélzeti eszközökre
és a távközlésre vonatkozó résztől függetlenül is meg lehet becsülni, a haszon
azonban csakis az e-segélyhívóval kapcsolatos kezdeményezés egészére nézve
kalkulálható. 2.2.1. A
KBVP-kkel járó főbb költségek A 112-es hívószámra érkező,
helymeghatározással kibővített segélyhívások, azaz az E112 hívások kezelésére
(ami az egyetemes szolgáltatási irányelv[11]
szerinti kötelezettség) megfelelően felszerelt KBVP-k által fogadott 112-es
e-segélyhívások kezelésének határköltségei a következőket foglalják magukban: –
sávon belüli modemkiszolgáló (3000 és 20 000 EUR
között, az e-segélyhívások számától függően), –
a minimálisan előírt adatokat (MSD) dekódoló
szoftver és annak integrációja a KBVP szoftverébe, –
képzés. Ezekhez a költségekhez az éves működési
költségek is hozzáadódnak. Abban az esetben, ha az e-segélyhívásokat olyan KBVP
fogadja, amelyhez egyéb segélyhívások is érkeznek, a költségek nagy része a
szokásos működési költségek alá sorolható; ellenkező esetben a költségek
nagysága a becsült számú e-segélyhívások kezeléséhez szükséges diszpécserek
számától függ[12]. A már létező KBVP-k továbbfejlesztésének
tagállamonkénti átlagos becsült költsége mintegy 1,1 millió EUR-ra tehető[13]. E becslés olyan
klaszterelemzésen alapul, melyben figyelembe vették az ország népsűrűségét, a
baleseti tipológiákat, a közúti és készenléti infrastruktúrát, valamint egyéb
általános statisztikákat. Az egyes országokra kapott költségek a KBVP-k
számától, valamint a KBVP-k felszereléséhez választott technikai megoldásoktól
függően nagyban eltérnek egymástól. A költségekkel kapcsolatos további információk
a bevezetést megelőző (2011 januárjától 2013 januárjáig tartó) HeERO kísérleti
projektből[14]
származnak, amelyben kilenc tagállam és társult állam hatóságai, továbbá
negyven partner vettek részt. A projekt a szükséges infrastruktúra kialakítását
volt hivatott előkészíteni, amihez a 112-es hívószámon alapuló, kölcsönösen
átjárható, harmonizált fedélzeti e-segélyhívó rendszer elindítása is
hozzátartozik. A projektet a 2013 elején indított, 24 hónapig tartó HeERO2
kísérleti projekt fogja követni, kilenc további tagállam és társult állam
részvételével. A HeERO kísérleti projekt jól mutatja, hogy az
innovatív megoldások – az e-segélyhívóval kapcsolatos hatásvizsgálatban
követett konzervatívabb megközelítéssel szemben – költséghatékonyabbak. Ez
különösen azokra a tagállamokra igaz, amelyekben sok KBVP működik. A projekt
igazolta azt is, hogy a valódi költségek és a becsült költségek a várt
tartományba esnek. 2.2.2. A fő hasznok elemzése A hatásvizsgálatban és több, többek között
országos tanulmányban beazonosított hasznok a következők: –
a halálos balesetek számának csökkenése (1–10%-kal,
ha minden jármű fel van szerelve e-segélyhívóval, illetve a népsűrűségtől,
valamint a közúti és készenléti infrastruktúrától függően)[15], –
a balesetek súlyosságának mérséklődése (2–15%)[16], –
a baleseteket követő forgalmi torlódások által
okozott költségek csökkenése a javuló balesetkezelésnek köszönhetően: a KBVP-k
azonnal értesülnek a balesetről, továbbíthatják az információt a
forgalomirányításért felelős szervnek, amely haladéktalanul tájékoztathatja a
közúti forgalom egyéb résztvevőit, hozzájárulva ezzel a másodlagos balesetek
számának csökkentéséhez, –
könnyebb lesz a mentőszolgálatok munkája, és a
mentőcsapat (pl. tűzoltók) maga is nagyobb biztonságot élvez a járműbe szorult
utasok kiszabadításakor, mivel a minimálisan előírt adatok tájékoztatást
nyújtanak többek között a jármű által használt tüzelőanyag típusáról is, –
mivel a forgalomban részt vevők saját járművükből
indíthatnak segélyhívást, kevesebb út menti segélykérési infrastruktúrára lesz
szükség. 2.2.3. Költség-haszon arány A haszon pénzben is kifejezésre került[17], a költség-haszon elemzést
pedig valamennyi lehetőség és érintett kategória tekintetében elvégezték. A
becsléshez szükséges számítások 2033-ig készültek el, mivel a javasolt megoldás
esetében addigra várható, hogy az e-segélyhívó szolgáltatás teljes körűen
elterjed. || 1. szakpolitikai lehetőség Nincs uniós fellépés || 2. szakpolitikai lehetőség Önkéntes megközelítés || 2. szakpolitikai lehetőség Szabályozási intézkedések Költség-haszon arány || 0,29 || 0,68 || 1,74 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI 3.1. Jogalap A 2010/40/EU irányelv 6. cikkének
(2) bekezdése előírja, hogy a Bizottság legkésőbb 12 hónappal a
kiemelt intézkedésre vonatkozó szükséges előírások elfogadását követően az
EUMSZ 294. cikkével összhangban – és adott esetben költség-haszon elemzést is
magában foglaló hatásvizsgálat elvégzését követően – javaslatot nyújtson be az
Európai Parlamenthez és a Tanácshoz az említett előírások bevezetésére
vonatkozóan. 3.2. Szubszidiaritás és arányosság A szubszidiaritás elve szerint (az Európai
Unióról szóló szerződés 5. cikkének (3) bekezdése) uniós szintű intézkedésre
csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kitűzött célokat a tagállamok önállóan
nem képesek kielégítően megvalósítani, tehát a tervezett intézkedések
nagyságrendje vagy hatásai miatt azok az Unió szintjén jobban megvalósíthatók. A közúti közlekedés biztonsága nagy horderejű
kérdés, mely az egész Európai Uniót és annak minden lakosát érinti: a 27
tagállam összesen 500 millió polgára több mint 230 millió járművet használ több
mint 5 millió km hosszúságú úthálózaton. Az EU egészére kiterjedő, kölcsönösen
átjárható e-segélyhívó szolgáltatás célja végeredményben az, hogy Európában
minden járműben rendelkezésre álljanak bizonyos minimális funkciók, amelyek
ahhoz szükségesek, hogy a készenléti szolgálatok képesek legyenek a
segélyhívások megfelelő kezelésére. Jelenleg a tagállamokban évente megtett
közúti utazások száma meghaladja a 100 milliót, és ez a szám csak
emelkedni fog az Európai Unió további megerősödésével (az áruk, személyek és
szolgáltatások szabad mozgása révén). Mivel az egyes tagállamok képtelenek
kielégítő módon biztosítani a szolgáltatás kölcsönös átjárhatóságát és
folyamatosságát Európa-szerte, uniós szintű fellépésre van szükség. Az európai
szabványügyi szervezetek (CEN és ETSI) által jóváhagyott közös európai
e-segélyhívási szabványokat alkalmazó uniós fellépés emellett egész Európában
biztosítani fogja a készenléti szolgálatok hatékonyságát, például a külföldön
közlekedő járművek esetében, és segít megakadályozni a piac felaprózódását
(amely az eltérő módon bevezetett nemzeti és/vagy magánvállalkozói megoldások
elterjedésével könnyen bekövetkezhetne). A 112 és E112 egységes európai
segélyhívószámok rendszerével összhangban az EU egészére kiterjedő e-segélyhívó
úgy lett kialakítva, hogy az értéklánc különböző szintjein lévő érdekeltekre
(gépjárműipar, mobilhálózat-üzemeltetők, tagállamok és KBVP-k) gyakorolt hatása
a lehető legkisebb legyen, illetve ez a hatás arányosan oszoljon el. Ez a javaslat felszólítja a tagállamokat, hogy
az EU egészére kiterjedő e-segélyhívó szolgáltatás kompatibilitása, kölcsönös
átjárhatósága és folyamatossága érdekében építsék ki területükön a
közbiztonsági válaszpontok infrastruktúráját, amely nélkülözhetetlen az e‑segélyhívások
megfelelő fogadásához és kezeléséhez, azoknak az előírásoknak megfelelően,
amelyeket a 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az EU egészére
kiterjedő, kölcsönösen átjárható, harmonizált e-segélyhívó szolgáltatások
tekintetében való kiegészítéséről szóló, 2012. november 26-i 305/2013/EU
felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet meghatároz. A tervek szerint a
nemzeti/regionális hatóságok pénzügyi és adminisztratív terhei a lehető
legalacsonyabbak és az elérendő célokkal arányosak lesznek. A végrehajtás egy
jelentős része (a KBVP-k megszervezése) a nemzeti döntéshozó testületekre
hárul. A KBVP-infrastruktúra fejlesztését a tagállamok azon a módon fogják
elvégezni, amely nemzeti/helyi architektúrájukhoz a leginkább illeszkedik,
figyelembe véve az egyes tagállamokra jellemző sajátos problémákat és
körülményeket. A tagállamok sürgősségi segélyszolgálataikat a
legköltséghatékonyabb és a saját igényeiknek a leginkább megfelelő módon
szervezik meg, ideértve azt a lehetőséget is, hogy – különösen a manuálisan
kezdeményezett e-segélyhívások esetében – kiszűrjék azokat a nem vészhelyzeti
hívásokat, amelyeket az e-segélyhívási közbiztonsági válaszpontok nem tudnak
kezelni. 3.3. A javaslat részletes
magyarázata Az 1. cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy
2015. október 1-jéig építsék ki területükön az e‑segélyhívások megfelelő
fogadásához és kezeléséhez szükséges közbiztonsági válaszpontok
infrastruktúráját. A 2. cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy e
határozat végrehajtásának állásáról – legkésőbb 18 hónappal a hatálybalépését
követően – jelentést tegyenek a Bizottságnak. A 3. cikk szerint a határozat az Európai
Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép
hatályba. 4. KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK A javaslatnak nincsenek az uniós költségvetést
érintő vonzatai. 5. OPCIONÁLIS ELEMEK ·
Európai Gazdasági Térség A javasolt aktus érinti az Európai Gazdasági
Térséget, ezért arra is ki kell terjeszteni. 2013/0166 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
HATÁROZATA az EU egészére kiterjedő, kölcsönösen
átjárható e-segélyhívó szolgáltatás kiépítéséről (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI
PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló
szerződésre és különösen annak 91. cikkére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamentek számára való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[18], tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[19], rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) Az intelligens közlekedési
rendszereknek a közúti közlekedés területén történő kiépítésére, valamint a más
közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keretről szóló, 2010. július
7-i 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[20] 3. cikkének
d) pontja az EU egészére kiterjedő, kölcsönösen átjárható e-segélyhívó
szolgáltatások összehangolt bevezetését kiemelt intézkedésnek minősíti az
előírások és a szabványok kidolgozása és alkalmazása tekintetében. (2) A 2010/40/EU irányelv
6. cikke arra kötelezi a Bizottságot, hogy felhatalmazáson alapuló jogi
aktusokat fogadjon el azon előírások vonatkozásában, amelyekre a kiemelt
intézkedések terén az intelligens közlekedési rendszerek (ITS-ek) kiépítése és
gyakorlati használata tekintetében érvényesülő kompatibilitás, kölcsönös átjárhatóság
és folyamatosság biztosítása érdekében szükség van. (3) A 2010/40/EU európai
parlamenti és tanácsi irányelvnek az EU egészére kiterjedő, kölcsönösen
átjárható, harmonizált e-segélyhívó szolgáltatások tekintetében való
kiegészítéséről szóló, 2012. november 26-i 305/2013/EU felhatalmazáson alapuló
bizottsági rendelet[21]
előírásokat határoz meg a közbiztonsági válaszpontok (KBVP-k) infrastruktúráját
érintő, az e-segélyhívások megfelelő fogadásához és kezeléséhez szükséges
fejlesztések tekintetében, biztosítva ezzel az EU egészére kiterjedő
harmonizált e-segélyhívó szolgáltatások kompatibilitását, kölcsönös
átjárhatóságát és folyamatosságát. (4) A 2010/40/EU irányelv 6.
cikkének (2) bekezdése arra kötelezi a Bizottságot, hogy legkésőbb 12 hónappal
a fent említett felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadását követően az EUMSZ
294. cikkével összhangban – és adott esetben költség-haszon elemzést is magában
foglaló hatásvizsgálat elvégzését követően – javaslatot nyújtson be az Európai
Parlamenthez és a Tanácshoz az adott kiemelt intézkedés megvalósítására
vonatkozóan. (5) Annak köszönhetően, hogy az
EU egészére kiterjedő, kölcsönösen átjárható e‑segélyhívó szolgáltatás
lerövidíti a sürgősségi segélyszolgálatok válaszadási idejét, előreláthatólag
csökkeni fog az Unióban a közúti halálesetek száma, illetve kevesebb súlyos
sérültje lesz a közúti baleseteknek. Emellett
várhatóan megtakarítást is jelent majd a társadalom számára, hiszen jobb
eseménykezelést tesz lehetővé, mérsékeli a forgalmi torlódásokat és csökkenti a
másodlagos balesetek számát. (6) Annak érdekében, hogy a
szolgáltatás kölcsönös átjárhatósága és folyamatossága EU-szerte biztosított
legyen, és az egész EU-ban csökkenjenek a bevezetési költségek, valamennyi
tagállamnak a 305/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott
közös előírásoknak megfelelően kell kiemelt intézkedésként kiépítenie az
e-segélyhívó rendszert. Ettől függetlenül a tagállamoknak jogukban áll, hogy az
egyéb segélyhívások kezelésére kiegészítő technikai megoldásokat alkalmazzanak. (7) Amint az már egyéb segélyhívó
rendszerek kapcsán bebizonyosodott, a manuálisan kezdeményezett e-segélyhívások
egy része műszaki jellegű segítségkérés is lehet. A tagállamok szükség esetén
megfelelő technikai eszközökkel és egyéb intézkedésekkel kiszűrhetik az ilyen
hívásokat annak érdekében, hogy az e-segélyhívási közbiztonsági válaszpontok
csak igazi segélyhívásokat kezeljenek. (8) Mivel e határozat
célkitűzéseit, nevezetesen az EU egészére kiterjedő, kölcsönösen átjárható
e-segélyhívó szolgáltatás összehangolt és egységes kiépítését, valamint a
szolgáltatás kölcsönös átjárhatóságának és folyamatosságának Európa-szerte való
garantálását a tagállamok és/vagy a magánszektor nem tudja kielégítően
megvalósítani, és ezért azok léptékük és hatásaik miatt uniós szinten jobban
megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló
szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az
említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi
túl a fenti célok eléréséhez szükséges mértéket, ELFOGADTA EZT A
HATÁROZATOT: 1. cikk Az EU egészére kiterjedő e-segélyhívó
szolgáltatás kompatibilitásának, kölcsönös átjárhatóságának és
folyamatosságának biztosítása érdekében a tagállamok legkésőbb
2015. október 1-jéig a 305/2013/EU felhatalmazáson alapuló
rendeletben meghatározott előírásoknak megfelelően kiépítik a területükön a
közbiztonsági válaszpontok infrastruktúráját, amelyre az e-segélyhívások –
szükség esetén a nem vészhelyzeti hívások kiszűrése után történő – megfelelő
fogadásához és kezeléséhez van szükség. Ez nem érinti a tagállamok azon jogát,
hogy sürgősségi segélyszolgálataikat a legköltséghatékonyabb és a saját
igényeiknek a leginkább megfelelő módon szervezzék meg, ideértve azt is, hogy –
különösen a manuálisan kezdeményezett e-segélyhívások esetében – kiszűrhessék
azokat a nem vészhelyzeti hívásokat, amelyeket az e-segélyhívási közbiztonsági
válaszpontok nem tudnak kezelni. 2. cikk A tagállamok legkésőbb 18 hónappal e határozat
hatálybalépését követően jelentést tesznek a Bizottságnak e határozat
végrehajtásának állásáról. A jelentésnek
legalább a következőket magában kell foglalnia: azon illetékes hatóságok
listáját, amelyek feladata értékelni, hogy az e-segélyhívási közbiztonsági
válaszpontok működése megfelel-e a 305/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet
3. cikkében felsorolt követelményeknek, az e-segélyhívási közbiztonsági
válaszpontok felsorolását és földrajzi hatókörét, a megfelelőségi vizsgálatok
leírását, valamint az adatok és a magánélet védelmét célzó rendelkezések
ismertetését. 3. cikk Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 4. cikk Ennek a határozatnak a tagállamok a
címzettjei. Kelt Brüsszelben, -án/-én. Az Európai Parlament
részéről a Tanács részéről az elnök az
elnök [1] COM(2005) 431 végleges. [2] COM(2009) 434. [3] HL L 207., 2010.8.6., 1. o. [4] P7_TA(2012)0274. [5] COM(2012) 636 végleges. [6] HL L 91., 2013.4.3., 1. o. [7] SEC(2011) 1019 végleges. [8] 2011/750/EU. [9] Napirend és összefoglaló jegyzőkönyv: http://ec.europa.eu/transparency/regexpert/index.cfm?do=groupDetail.groupDetail&groupID=1941&Lang=HU [10] http://ec.europa.eu/transparency/regexpert/index.cfm?do=groupDetail.groupDetail&groupID=2736 [11] A 2002/22/EK irányelv 26. cikke. [12] SEC(2011) 1019 végleges, III. melléklet. [13] SEC(2011) 1019 végleges, XIV. melléklet. [14] http://ec.europa.eu/information_society/apps/projects/factsheet/index.cfm?project_ref=270906 [15] SEiSS, E-MERGE, eIMPACT, AINO tanulmányok. A számítások
részletesebb elemzéséhez lásd az e-segélyhívással kapcsolatos hatásvizsgálat
IV. mellékletét. [16] SEiSS, E-MERGE, eIMPACT, AINO tanulmányok. A számítások
részletesebb elemzéséhez lásd az e-segélyhívással kapcsolatos hatásvizsgálat
IV. mellékletét. [17] SEC(2011) 1019 végleges, IV és XIV. melléklet. [18] HL C […]., […],
[…]. o. [19] HL C […]., […],
[…]. o. [20] HL L 207., 2010.8.6., 1. o. [21] HL L 91., 2013.4.3., 1. o.