15.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 114/33

1.

üdvözli a halászat és az akvakultúra számára nyújtott állami támogatásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát, valamint az Európai Bizottság által e felülvizsgálat részeként a közelmúltban lebonyolított nyilvános konzultációt;

2.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a felülvizsgálatra (i) a közös halászati politika reformjának, (ii) az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról (ETHA), az egyéb európai strukturális és beruházási alapokról, illetve a halászati és akvakultúra-ágazat részére irányuló más lényeges uniós finanszírozási programokról folytatott tárgyalásoknak, valamint (iii) az állami támogatások szélesebb körű korszerűsítését célzó, a Versenypolitikai Főigazgatóság által kialakított menetrendnek a keretében kerüljön sor;

3.

határozottan támogatja a közös halászati politika reformjának azokat az átfogó céljait, amelyek a fenntartható halászat fokozatos megvalósítására vonatkoznak, és üdvözli az ezzel kapcsolatban az EU Tanácsának ír soros elnöksége vezetésével elért politikai megállapodást;

4.

ismételten rámutat, hogy a halászat és az akvakultúra számára nyújtott állami támogatásokról szóló rendeletek reformját arra az alapelvre támaszkodva kell megvalósítani, hogy előzetesen támogatják és megkönnyítik a közös halászati politika reformját; hasonlóképpen az ETHA-ról folytatott tárgyalásoknak biztosítaniuk kell, hogy ezt az alapot a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósítására használják;

5.

hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat fenntarthatósága egyet jelent az uniós vizekben élő halállományok hosszú távú életképességével és fenntarthatóságával, továbbá az EU területén működő halászati közösségek biztató társadalmi-gazdasági jövőjével, de egyensúlyt kell teremteni a két célkitűzés figyelembevétele között;

6.

felhívja a figyelmet arra a paradox helyzetre, hogy egyrészt az EU az uniós fogyasztói kereslet és igények kielégítése tekintetében nagymértékben függ a halászati és az akvakultúra-termékek importjától (amely a teljes fogyasztás mintegy 60%-át fedezi), másrészt pedig, hogy feltétlenül el kell érni és tiszteletben kell tartani az uniós halállományok legnagyobb fenntartható hozamát annak érdekében, hogy a jövő nemzedékei számára is rendelkezésre álljanak állományok; ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy az akvakultúra-tevékenység a tengeri halászat termékével egyenértékű terméket garantál, ugyanakkor mindezt fenntartható eszközökkel és anélkül teszi, hogy a halállományok megőrzését veszélyeztetné; ezenkívül az akvakultúra magas foglalkoztatási szinteket biztosít azáltal, hogy válságidőszakokban valódi társadalmi kiegyenlítő tényezőként működik;

7.

kiemeli, hogy fontos a támogatásokat hatékonyan célozni, hogy a hajók száma tekintetében az EU összes hajóállományának zömét kitevő kisipari flották a közös halászati politikából és az ETHA-ból a számbeli és társadalmi-gazdasági arányukat tükröző módon részesüljenek, feltéve, hogy fenntartható halászati gyakorlatokat alkalmaznak;

8.

kiemeli, hogy a halászati ágazat számára nyújtott állami támogatások fenntarthatóbb felhasználásához határozott politikai akaratra és intézkedésekre van szükség az EU valamennyi kormányzási szintjén. Ezt jól mutatja, hogy a közös halászati politika 2002. évi reformjainak nem sikerült megvalósítaniuk a kinyilvánított környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági célokat: a halállományoknak csupán 22%-a esetében beszélhetünk legnagyobb fenntartható hozamokról, 35%-át túlhalászták, 43% esetében pedig túllépték a biztonságos biológiai határokat (forrás: az IEEP 2011. évi tanulmánya az Európai Parlament részére);

9.

rámutat, hogy az Európai Számvevőszék 12/2011. sz. különjelentése megállapítja, hogy továbbra is a halászati flották kapacitástöbblete az egyik fő oka annak, hogy a közös halászati politika kudarcot vallott a fenntartható halászati tevékenységek biztosításában;

10.

megállapítja, hogy a fenntarthatósági cél eléréséhez szerkezetváltozásra és diverzifikációra van szükség a halászati ágazatban, és hangsúlyozza, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak és intézkedéseknek elő kell segíteniük ezeket a változásokat. Ennek során mindenekelőtt az onshore gazdaság (feldolgozóipar, fenntartható akvakultúra, helyi halpiacok, új termékek, helyi ellátási láncok stb.) fejlődését kell támogatni, valamint az európai tengereken és óceánokon folytatott halászat új és fenntartható formáinak kialakítását (kiemelve különösen a kisebb part menti halászati flották és a kisüzemi halászat szerepét, de külön figyelmet fordítva emellett például a többi olyan flottaszegmens szelektivitásának vagy energiahatékonyságának javítására is, amely hozzájárul az uniós piac – mindenekelőtt emberi fogyasztásra szolgáló – halászati termékekkel való ellátásához) és a tágabb értelemben vett tengergazdálkodás és akvakultúra-gazdaság tökéletesítését. A nem fenntartható halászati gyakorlatok segítésére nem szabad állami támogatásokat fordítani;

11.

rámutat, hogy a halászati ágazat értékes és fontos az EU számára; megjegyzi, hogy Európa bizonyos területein és régióiban a foglalkoztatás nagymértékű koncentrációja figyelhető meg, és jelzi, hogy a halászati ágazat szerkezetátalakítása közvetlenül hat ezekre a közösségekre;

12.

úgy véli, hogy a vidéki, a part menti és halászközösségekre különösen nagy nyomás nehezedik az Európát sújtó társadalmi-gazdasági válság miatt, és megállapítja, hogy emiatt az ilyen közösségek hosszú távú prosperitása és életképessége érdekében rendkívül fontos a területi szintű célzott támogatás;

13.

megjegyzi, hogy a halászat –- sok más ágazathoz hasonlóan – szubvencionált ágazat, és ez a közfinanszírozástól való függősége miatt jelentős kihívást jelent, ugyanakkor lehetőséget is nyújt, mivel közfinanszírozási források felhasználásával az Európai Bizottság, a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok fontos reformokat hajthatnak végre az ágazatban;

14.

megismétli, hogy az összes rendelkezésre álló forrást minél hatékonyabban kell felhasználni, és sürgeti, hogy a partnerségi megállapodások és az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó majdani operatív programok előkészítése során határozottan helyezzék előtérbe a part menti és halászközösségek támogatását, mégpedig az állami támogatások egy olyan megreformált szabályozási keretében, amely érzékenyen reagál e közösségek gazdasági szükségleteire;

15.

rugalmasságot sürget az európai strukturális és beruházási alapok felhasználásában annak biztosítása végett, hogy a vidéki, a part menti és halászközösségek pénzügyi forrásokhoz jussanak, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálata során egyértelműen vállaljon kötelezettséget annak biztosítására, hogy e szabályok segítsék ennek gyakorlati megvalósítását, ne pedig akadályozzák azt;

16.

úgy véli, hogy megfelelően és hatékonyan mozgósítva ezek a források lehetőséget kínálnak az EU halászati és akvakultúra-ágazatának átalakítására, és elősegítik a fenntartható halászati és akvakultúra-ágazat irányába történő elmozdulást, támogatva ugyanakkor a „kék növekedés” stratégia azon szélesebb körű törekvéseit, amelyek a tengeri és az akvakultúra-gazdaság, valamint ennek a szárazföldi gazdasággal fenntartott kapcsolatai erősítésére irányulnak, különösen azzal, hogy az onshore gazdaság, a helyi piacok, az innovatív termékek, valamint a fogyasztói tudatosság fejlesztésével (különösen az olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a rövid ellátási lánc, a szezonalitás, a termék sajátos jellege stb.) növelik a halászati termékek értékét;

17.

arra kéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat és egyéb európai hatóságokat, hogy a lehetőséget megragadva a 2014–2020-as időszakban valódi változtatásokat hajtsanak végre;

18.

megjegyzi, hogy a halászati és az akvakultúra-ágazatnak nyújtott támogatásokra nem kizárólag a de minimis, valamint a csoportmentességi rendeletek vonatkoznak, ugyanis a tagállamoknak „bejelentett” támogatási programok létrehozására is lehetőségük van (ehhez az Európai Bizottság előzetes jóváhagyása szükséges);

19.

megjegyzi, hogy a halászati ágazatnak az üzemanyagadó alóli mentesítésekből is haszna származik, mivel ezek közvetlen megtakarítást jelentenek a halászhajók működési költségeinek tekintetében, amelyeket évente 1,5 milliárd euróra becsülnek az EU-ban, miközben a de minimis támogatás révén szintén üzemanyag-támogatáshoz juthatnak a hajók;

20.

felhívja a figyelmet egy, a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság által 2009-ben megrendelt tanulmányra, melynek becslése szerint a de minimis támogatásra vonatkozó rendelet keretében mintegy 718 millió euró vehető majd igénybe, bár az uniós szintű hatékony nyomon követés hiányában nehéz a de minimis támogatásra vonatkozó tényleges adatokhoz jutni; a becslések szerint a halászati ágazatra vonatkozó csoportmentességi rendelet keretében évente további 8 millió eurót folyósítanak;

21.

megjegyzi, hogy a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság megbízásából készült 2009. évi tanulmány a de minimis rendelet megvalósításával kapcsolatban néhány kockázatra is rámutatott, köztük a következőkre: (i) az Európai Halászati Alap (EHA) felhasználására gyakorolt lehetséges káros hatás azokban a tagállamokban, amelyek elsőbbséget adtak a de minimis támogatásnak, (ii) annak lehetséges torzító hatása, hogy az egyes tagállamok eltérő módon alkalmazzák a de minimis támogatást és (iii) az a kockázat, hogy a de minimis támogatást arra használják, hogy minél több hajó tovább működhessen, ami ellentétes a halászati flotta méretének és szintjének csökkentésére vonatkozó szélesebb körű reformcélokkal;

22.

üdvözli, hogy a de minimis támogatást átláthatóbbá tette az, hogy a rá vonatkozó adatok a tagállamok állami támogatásról szóló éves jelentésének részét képezik. Ez fontos tényező a rendszer átláthatóságának biztosításában;

23.

elismeri, hogy az Európai Bizottságnak egyensúlyt kell találnia a bürokrácia csökkentésére és a nyomonkövetési követelmények egyszerűsítésére irányuló törekvései, illetve a megfelelő átláthatóság és ellenőrzés biztosítása között, és ismételten hangsúlyozza, hogy a közös halászati politika reformjainak átfogó céljai megfelelő indokot jelentenek arra, hogy alaposan és átlátható módon nyomon kövessék az e szektor számára nyújtott állami támogatások felhasználását;

24.

elismeri, hogy történtek arra vonatkozó felhívások, hogy növeljék a de minimis támogatás jelenlegi küszöbértékeit (30 000 euró egy vállalkozás számára bármely három költségvetési évet átfogó időszakra) annak érdekében, hogy a helyi és regionális önkormányzatok rugalmasabban támogathassák a területi szintű fellépéseket, amelyek rendkívül fontosak, tekintettel arra, hogy a halászat bizonyos régiókban és közösségekben igen jelentős szerepet játszik; felismeri, hogy a de minimis támogatás jelenlegi küszöbértékének felülvizsgálata során tekintettel kell lenni a verseny és a közös piac tiszteletben tartásának szükségességére;

25.

jelzi azonban annak kockázatát, hogy a de minimis küszöbértékek emelése további lehetőséget jelenthet a nem fenntartható halászati gyakorlatok támogatására, aláásva a közös halászati politika reformjainak azt az átfogó célkitűzését, amely fenntartható halászat kialakítására irányul az EU-ban; bár ezt a kockázatot – az olyan speciális, országos kiterjedésű esetekben, amikor a fenntarthatóság hiánya nem írható a termelő vagy kifogó ágazat terhére – meg lehet előzni;

26.

ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a felülvizsgált rendeletek hatásvizsgálata és a konzultáció során kapott válaszok értékelése során részletesen elemezze, milyen hatással járhat (a közös halászati politika szélesebb körű reformjainak megvalósítása szempontjából), ha (i) az ágazatban megtartják a jelenlegi de minimis küszöböket, (ii) növelik a de minimis küszöbértékeket, illetve (iii) csökkentik vagy teljesen megszüntetik a de minimis küszöbértékeket;

27.

úgy véli, hogy a hatásértékelés során azt is meg kellene vizsgálni, hogy milyen szerepet játszanak a de minimis támogatási intézkedések az ágazaton belüli szélesebb körű állami beavatkozások részeként, különös tekintettel arra, hogy hogyan tudják kezelni az ellátási „réseket”, amelyek nem szüntethetők meg az új ETHA-val, a halászati és akvakultúra-ágazatra vonatkozó általános csoportmentesítési rendelettel és az erre az ágazatra vonatkozó bejelentett támogatási programokkal;

28.

hangsúlyozza, hogy az ETHA-t hatékonyabban kell alkalmazni a 2014–2020-as időszakban, mint ahogyan az EHA-t mostanáig alkalmazták, mivel az ETHA igen fontos finanszírozási mechanizmus, amellyel támogatás irányítható a halászati és akvakultúra-szektorba a közös halászati politikával kapcsolatos reformok átfogó céljainak megvalósítása érdekében;

29.

úgy véli, hogy érdemes megvizsgálni az abban rejlő lehetőséget, hogy a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására és értékesítésére irányuló támogatást kiemeljék az ágazati de minimis/csoportmentesítési rendeletekből, és az általános de minimis/csoportmentesítési rendeletek keretébe illesszék be;

30.

megítélése szerint egy ilyen változás összhangban van az Európai Bizottságnak azzal a célkitűzésével, hogy nagyobb mértékben kereskedelmi alapokra helyezett és üzleti szemléletű halászati és akvakultúra-ágazatot alakítson ki, és hogy megvizsgálja, hogyan növelhető – ellátási láncok, a szélesebb körű onshore gazdaság, valamint új és innovatív megközelítések kialakításával – a halászati termékek hozzáadott értéke;

31.

megjegyzi, hogy ha a halászati feldolgozás és a fenntartható akvakultúra-ágazat onshore tevékenységeinek támogatása átkerülne az általános de minimis rendelet keretébe, akkor az ilyen intézkedések számára kedvezőek lennének a szóban forgó rendelet magasabb intervenciós küszöbei (jelenleg 200 000 euró ez a szint), ami elősegítené az onshore gazdaságba irányuló beruházások előtt álló akadályok leküzdését és hozzájárulna annak az áhított célnak az eléréséhez, hogy minél nagyobb legyen a haltermékek lehetséges hozzáadott értéke a helyi halászközösségek számára;

32.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy legyen erre tekintettel a halászat és az akvakultúra számára nyújtott állami támogatásokról szóló rendeletek felülvizsgálatakor, különösen pedig értékelje, hogy egy ilyen megközelítés milyen gazdasági előnyökkel járhat az onshore gazdaság és a halászközösségek számára, ugyanakkor azt is értékelve, hogy egy ilyen változtatás milyen mértékű „nem kívánt következményekhez” vezethetne, segítve például a nem fenntartható halászati gyakorlatokat;

33.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a csoportmentesítési rendeletben felsorolt támogatási intézkedések listáját annak biztosítása érdekében, hogy ezek összhangban legyenek a közös halászati politika reformjával, továbbá annak garantálása végett, hogy az állami támogatásokról szóló egyik rendelet se (és az ETHA se) nyújtson lehetőséget a nem fenntartható halászati gyakorlatok támogatására;

34.

rámutat, hogy a csoportmentesítési rendelet a vízi környezet védelmére irányuló számos intézkedést támogathat, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tartsa fenn, sőt, bővítse a rendelet arra vonatkozó hatókörét, hogy a tengeri és tengerészeti környezet védelmét, megőrzését és javítását elősegítő beruházásokat tesz lehetővé, így támogatja a tengeri/akvakultúra-kutatást, az adatgyűjtést stb., illetve támogatja az ágazatot azokban az országos kiterjedésű speciális esetekben, amikor a fenntarthatóság hiánya nem írható a termelő vagy a kifogó szektor rovására;

35.

arra kéri a tagállamokat, a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint más érdekelt feleket, hogy kreatívan vizsgálják meg azokat a lehetőségeket, melyeket e rendeletek (és az ETHA) kínálnak a halászati ágazat, az akvakultúra-ágazat, a tengeri környezet és a part menti közösségek fenntarthatóságát növelő intézkedések optimalizálására.