5.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/49

—

rámutat a kialakulóban lévő uniós űrpolitika keretében szabályozandó szempontokra, amelyek az alábbiak: ipari szabványok, a technikai műveletekhez kapcsolódó kérdések és a műholdas kommunikációs infrastruktúra kereskedelmi hasznosítása;

—

egyetért azzal, hogy az EU űrágazatára vonatkozó keresletorientált közszolgálati politikaalkotás célja a felhasználók cselekvési képességének fokozása, de ez nem korlátozható fogyasztói támogatásokra;

—

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az állami hatóságok hatásköreihez és szükségleteihez kapcsolódó szolgáltatások kapcsán határozza meg a közhasznosság kritériumait, amelyeket a felhasználói igény értékelése során fognak majd használni;

—

rámutat, hogy az uniós iparpolitika létfontosságú szempontjának kellene tekinteni az iparágakkal azok első lépéseinek kitapintása és támogatása érdekében együttműködő helyi/regionális szint és a nemzeti/uniós szint közötti szoros kapcsolatot;

—

fel kívánja hívni a figyelmet arra a helyi és regionális szintű bevált gyakorlatokból levont tanulságra, hogy az esetek túlnyomó többségében a Copernicus/GMES rendszert felhasználó szolgáltatások a közpolitika szükségleteit elégítik ki, és már bizonyították, hogy hasznosak közcélok eléréséhez;

—

javasolja, hogy amennyiben a strukturális alapok kezelői elegendő politikai akarattal és tájékozottsággal rendelkeznek, az űrtechnológiák alapján kifejlesztett szolgáltatásokat és alkalmazásokat társfinanszírozhatnák ezekből az alapokból. Ilyenfajta mechanizmust már alkalmaztak a 2007–2013 közötti pénzügyi keretben, amikor a Kohéziós Alap/ERFA fel nem használt kereteit átcsoportosították egy új prioritás, a távoli régiókat szolgáló műholdas alapú szélessávú internet érdekében;

—

hangot ad annak a véleményének, hogy a Copernicus rendszer üzemeltetési szakasza alapvető az új technológiai fejlesztések gazdasági áttöréséhez, azonban pénzügyi támogatásra lesz szükség ahhoz, hogy fedezni lehessen az új technológia sokféle felhasználó általi alkalmazásával kapcsolatos indulási költségeket.

Előadó

Adam STRUZIK (PL/EPP), Mazóvia régió elnöke

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az Európai Unió űripari politikája: az űrágazatban rejlő gazdasági növekedési potenciál kibontakoztatása

COM(2013) 108 final

1.

üdvözli az európai bizottsági közleményt, amely egyértelműen kimondja az uniós űripari politika jelentőségét;

2.

hangsúlyozza, hogy az űripari ágazat az Európa 2020 stratégiának és az abban rögzített kiemelt kezdeményezéseknek – különösen az „Innovatív Unió” és az „Iparpolitika a globalizáció korában” elnevezésűnek – kulcsfontosságú eleme. Az űrtechnológia kiemelt jelentőséggel bír a tudásalapú gazdaság szempontjából: kihat a jövőbeli gazdasági versenyképességre és biztosítja az eszközöket a Föld más sürgető problémáinak megoldásához. Az űrtechnológia járulékos előnyeit úgy definiálhatjuk, mint minden olyan tanulságot vagy változást, amire az űrrel kapcsolatos tevékenységek nyomán tettünk szert, és amit ezután más, további gazdasági értéket teremtő területeken hasznosítunk vagy ilyenekre ültetünk át;

3.

megjegyzi, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) által az űralapú alkalmazások felhasználóiként működő értékteremtő ágazatokról végzett elemzés szerint a magánszektorbeli európai piac a világpiacinál kisebb és kevésbé specializálódott. Ezenkívül, szemben más, az űriparban aktív nemzetekkel, a védelmi iparág nem határoz meg kiinduló szabványokat és tevékenységeket. Világszerte a legtöbb vállalat több szegmensben és az értéklánc minden szakaszában aktív. Európában alig találunk olyan szereplőt, amely az egész értékláncot ellenőrzése alatt tartaná. Általában a specializáció (az elsősorban a műholdas navigációs alkalmazásokra koncentráló) Európában némileg alacsonyabb fokú, mint a világ más részein;

4.

nagyon is tisztában van az uniós űripari ágazat legfontosabb szakpolitikai problémáival, amelyek között szerepel a piacszervezés, az adminisztratív egyszerűsítés, a beszerzési elvek kérdése, az adatokhoz való hozzáférés, a közintézmények ügyfélszerepe és a szabályozási keret;

5.

elismeri, hogy az EU űripara általában nagy hatással van Európa tudományos és technológiai pozíciójára. Itt említhető az európai tudományos és technológiai bázis ösztönzése, valamint az űrtechnológia által a szélesebb értelemben vett gazdaságra kifejtett hatás;

6.

egyetért a 2013. május 30-i, „Az Európai Unió űripari politikája – Az űrágazatban rejlő gazdasági növekedési potenciál kibontakoztatása” című tanácsi következtetésekkel abban, hogy a kiegyensúlyozott ipari bázis érdekében a kkv-k értékláncban való részvétele alapvető az európai űripar versenyképességéhez. Csatlakozik ezenkívül a Tanácshoz abban is, hogy sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja tovább az új, innovatív pénzügyi eszközök szükségességét;

7.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából különösen fontos népszerűsíteni az űralapú alkalmazások használatát az uniós politikákban, és az EU-nak ezért megfelelő támogatási intézkedéseket kell kialakítania az űralapú alkalmazások kifejlesztésének és elterjesztésének ösztönzésére a köz- és magánszférabeli felhasználók – különösen a helyi önkormányzatok és a kkv-szektor – körében, mindezt kapcsolódó innovációtámogatási intézkedésekkel is kiegészítve;

8.

osztja az Európai Bizottság véleményét, hogy a világűr rendkívül fontos az EU és polgárai számára, és az Európai Bizottsághoz hasonlatosan úgy látja, hogy a felemelkedőben lévő űrhatalmakban (például Kínában és Indiában) végbemenő folyamatok nagy kihívások elé állítják az európai űripart. A közlemény elemzése szerint ez a helyzet inkább tulajdonítható az elégtelen finanszírozásnak, mint az európai űripari ágazat alacsony hatékonyságának;

9.

megérti, hogy olyankor, amikor az EU és a tagállamok pénzügyi nehézségekkel szembesülnek, az uniós űripari politikának arra kell koncentrálnia, hogy lefektesse az ágazat világpiaci előrelendítésének alapjait, és megszüntesse az ezt esetlegesen hátráltató akadályokat. Az RB ezért teljes mértékben támogatja a közleményben leírt célokat, amelyek az alábbiak: szabályozási keretrendszer létrehozása, a versenyképes ipari bázis továbbfejlesztése, a költséghatékonyság ösztönzése, a világűrbe telepített alkalmazások piacának bővítése, illetve a technológiai függetlenség és az űrbe való önálló eljutás képességének biztosítása;

10.

támogatja azt az érvelést, hogy az európai űripar hatékony irányítása szükségessé teszi a főbb szereplők – az Európai Bizottság, az ESA és a tagállamok – közötti egyetértést. Megjegyzi eközben, hogy politikai szempontból egy közös európai védelempolitikai határozat megkönnyítené az együttműködést a nemzeti hadipari ágazatokkal, amiből a polgári űripari szektornak is haszna származna;

11.

elismeri az európai űrágazat által – különösen a műholdas kommunikáció terén – elért piaci eredményeket, és támogatja az Európai Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy fenntartsa e szegmens világpiaci versenyképességét. Ebből a szempontból az RB határozottan támogatja azt a kezdeményezést, hogy biztosítsák európai üzemeltetők számára a rádiófrekvenciás csatornákhoz való hozzáférést. Ez a kérdés nagy jelentőséggel bír a régiók számára, mivel a műholdas kommunikáció segítségével áthidalható az alacsony népsűrűségű területek között a szélessávú hozzáférés terén jelentkező szakadék;

12.

elismeri az európai űrágazat technológiai függetlenségének jelentőségét, és egyetért a javasolt megoldásokkal, például az űrszektoron kívüli ágazatokkal való kölcsönös gazdagítással, a releváns projektfelhívások indításával a Horizont 2020 program keretében, illetve az űripar számára biztosítandó szakképzett munkaerő képzésébe való beruházással;

13.

kétségei vannak azonban afelől, hogy a (például a Horizont 2020 keretében) rendelkezésre álló finanszírozás elegendő lesz-e ahhoz, hogy jelentős előrelépést tegyünk a technológiai függetlenség irányában. Sürgeti ezért az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő egy részletes tervet arról, hogy hogyan kellene elérni ezt a célt;

14.

javasolja, hogy a szakképzett munkaerő kapcsán a kezdeti prioritás legyen az, hogy a keresést az EU új tagállamaiban kezdjék, amelyek mind jelezték aziránti érdeklődésüket és törekvésüket, hogy csatlakozzanak az űrnemzetek csoportjához, és ahol ráadásul magas szintű a mérnöki és természettudományos oktatás;

15.

határozottan támogatja a világűrbe telepített alkalmazások és szolgáltatások piaci fejlesztését, és megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepet tölthetnek be ebben a folyamatban;

16.

ennek kapcsán emlékeztetni kíván arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos végfelhasználói az űrbe telepített szolgáltatásoknak. Ahhoz azonban, hogy teljes mértékben kiaknázzuk az űrbe telepített alkalmazásokban rejlő potenciált, a helyi és regionális önkormányzatokat mint felhasználókat tájékoztatni kell azok előnyeiről. Intenzívebb párbeszédre van szükség a szolgáltató és a végfelhasználó között;

17.

úgy véli továbbá, hogy a helyi és regionális önkormányzatok által felügyelt területeken megtalálhatók különféle, az innovációs háromszögben érintett gazdasági szereplők. A helyi és regionális önkormányzatok felelősek az innovációs és kkv-programokért, amelyeket össze lehetne kapcsolni az űriparral, és amelyek így stratégiai hozzájárulást nyújthatnak az űrpiac megerősítéséhez;

18.

megjegyzi még, hogy a lakossághoz való közelségük révén a helyi és regionális önkormányzatok egyedülálló módon érhetik el a területükön élő különféle társadalmi csoportokat, és így ideális helyzetben vannak ahhoz, hogy tájékoztassák az embereket a világűrbe telepített szolgáltatások előnyeiről. Emiatt igen nagy jelentőséggel bírnak a helyi és regionális önkormányzatok olyan hálózatai, mint például a NEREUS (Network of European Regions Using Space Technologies);

19.

a régiók mint a műholdas alkalmazások (különösen a Copernicus/GMES-szolgáltatások és -termékek) egyik fő felhasználója szempontjából elismeri, hogy az EU űripari politikájának támogatnia kell a technológiai innovációt és fel kell számolnia a fejlődését akadályozó tényezőket. Az EU űrpolitikájának sikerét a növekedés, a költségcsökkentés, a más ágazatokra továbbgyűrűző hatás és a magasan képzett, termelő munkaerő iránti kereslet mértéke mutatja majd meg;

20.

osztja az Európai Bizottság álláspontját, amely szerint a keresletoldali innováció ösztönzése az EU űrpolitikája előtt álló legfontosabb kihívás, amelyet kezelnie kell ahhoz, hogy a keretprogramok során eddig végrehajtott űrberuházások gazdasági előnyei eljussanak az EU régióihoz és polgáraihoz;

21.

egyetért azzal, hogy az EU űrágazatára vonatkozó keresletorientált közszolgálati politikaalkotás célja a felhasználók cselekvési képességének fokozása, de ez nem korlátozható fogyasztói támogatásokra;

22.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az állami hatóságok hatásköreihez és szükségleteihez kapcsolódó szolgáltatások kapcsán határozza meg a közhasznosság kritériumait, amelyeket a felhasználói igény értékelése során fognak majd használni;

23.

a régiók szempontjából megjegyzi, hogy a helyi és regionális végfelhasználók a Copernicus rendszer szolgáltatásait és termékeit csak akkor fogják átvenni, ha egyértelműen látják azok használatának üzleti létjogosultságát;

24.

javasolja, hogy az Európai Bizottság oldja meg azon finanszírozási mechanizmusok kérdését, amelyeket az EU és a tagállamok a szolgáltatások működőképessé válásakor a jelenlegi és a potenciális felhasználók rendelkezésére bocsáthatnak. Európában, amint a világon máshol is, a földmegfigyelés állami infrastruktúrával történik, és a közérdek kiszolgálásából a kutatás és a fejlesztés, valamint a szolgáltatásnyújtás terén a közfinanszírozástól való függés következik;

25.

hangot ad annak a véleményének, hogy a Copernicus rendszer üzemeltetési szakasza alapvető az új technológiai fejlesztések gazdasági áttöréséhez, azonban pénzügyi támogatásra lesz szükség ahhoz, hogy fedezni lehessen az új technológia sokféle felhasználó általi alkalmazásával kapcsolatos indulási költségeket;

26.

arra számít, hogy a felhasználók, például a helyi és regionális önkormányzatok és a kkv-k továbbra is igényelnek majd ösztönzőket és támogatást az EU és a tagállamok részéről, és megjegyzi, hogy az ESA-t szintén be lehetne vonni a felhasználók számára történő támogatásnyújtásba;

27.

fel kívánja hívni a figyelmet arra a helyi és regionális szintű bevált gyakorlatokból levont tanulságra, hogy az esetek túlnyomó többségében a Copernicus/GMES rendszert felhasználó szolgáltatások a közpolitika szükségleteit elégítik ki, és már bizonyították, hogy hasznosak közcélok eléréséhez;

28.

javasolja, hogy amennyiben a strukturális alapok kezelői elegendő politikai akarattal és tájékozottsággal rendelkeznek, az űrtechnológiák alapján kifejlesztett szolgáltatásokat és alkalmazásokat társfinanszírozhatnák ezekből az alapokból. Ilyenfajta mechanizmust már alkalmaztak a 2007–2013 közötti pénzügyi keretben, amikor a Kohéziós Alap/ERFA fel nem használt kereteit átcsoportosították egy új prioritás, a távoli régiókat szolgáló műholdas alapú szélessávú internet érdekében;

29.

megjegyzi, hogy az űrágazatot hosszú fejlesztési ciklusok jellemzik. Ez fokozza a piaci kockázatokat, mivel az új alkalmazások piaci potenciálját nagyon korán kell felmérni. Emiatt az űripari vállalkozók nehezen találnak befektetőket. Az űripari eszközök hosszú működési élettartama (a távközlési műholdak esetében 10–15 év) ráadásul erősen ciklikussá teszi a piacot, és nagyon nehéz a kínálatot gyorsan a változó keresleti feltételekhez igazítani;

30.

elismeri, hogy az értékláncban feljebb elhelyezkedő ágazatokban a jelentős K+F-beruházások és a hosszú fejlesztési idő miatt jelentkező magas állandó költségek és a piac kis mérete nem teszik lehetővé a méretgazdaságosságot, ez pedig ösztönöz a koncentrációra (pl. a rakétaindítási ágazatban). Másrészről jelentős méretgazdaságossági megtakarításokra van lehetőség az értéklánc alján található (felhasználó) ágazatokban, ami a nagyobb piacokat gazdaságilag életképesebbé teszi. Ezen kihívások jellegéből adódóan nem lehet figyelmen kívül hagyni a kormányok középponti szerepét az európai űrgazdaságban;

31.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és tagállamai számára teljességgel elengedhetetlen, hogy az ESA-val egyeztetve haladéktalanul meghozzák a szükséges politikai, jogi és technológiai döntéseket annak érdekében, hogy garantálják a szükséges pénzügyi forrásokat az űrbe való önálló eljutás képességének biztosításához, a jelenleg fejlesztés alatt álló vagy tervezett űrrendszerek befejezéséhez, illetve a K+F és a világűrbe telepített innovatív szolgáltatásokkal és alkalmazásokkal kapcsolatos fejlesztés előmozdításához;

32.

úgy véli, hogy az űreszközök gyártásával foglalkozó iparág, bár stratégiai jelentőséggel bír, Európában továbbra sem rendelkezik más iparágakhoz képest komoly súllyal a nemzetgazdaságokon belül. Kéri, hogy az EU jövőbeli űripari politikája biztosítsa, hogy az EU kevésbé függjön harmadik országoktól a stratégiai összetevők beszállítása terén;

33.

arra ösztönzi az ESA-t, hogy továbbra is támogassa az űrtechnológia más iparágakba való átültetése iránt érdeklődő szervezeteket azzal, hogy megvalósíthatósági tanulmányokat, piacelemzéseket és prototípus-készítést finanszíroz. Az induló vállalatok támogatásra lelhetnek üzleti inkubátorházaknak köszönhetően, illetve az ESA technológiatranszfer-programirodája (Technology Transfer Programme Office, TTPO) által biztosított „ösztönző” (avagy kezdő finanszírozás) révén. Az RB párbeszéd folytatására is felszólít, ami további lehetőségeket jelenthet a helyi és regionális szintű szereplők számára;

34.

alapvetőnek tartja, hogy az EU ösztönözze az „intelligens szakosodást” és a regionális és innovációs finanszírozási programok közötti együttműködést annak érdekében, hogy ne maradjon le a nemzetközi versenytársak mögött;

35.

egyetért a tanácsi következtetésekkel abban, hogy az intelligens szakosodás egyik kulcsfontosságú eleme a régiók főszereplőkként történő bevonása az európai innovációs politikába, ami szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy a kutatási ágazat kihasználja az EU regionális alapjaiban rejlő hatalmas pénzügyi potenciált. A helyi és regionális önkormányzatok szempontjából különösen nagy jelentőséggel bír az üzleti modellek kidolgozása és a kkv-knál rendelkezésre álló üzleti készségek továbbfejlesztése a földmegfigyeléssel kapcsolatos szolgáltatások terén;

36.

kéri az uniós és a nemzeti szakpolitikák összehangolását annak érdekében, hogy felgyorsítsuk az európai földmegfigyelési ágazat érési folyamatát mind a kínálati, mind pedig a keresleti oldalon. A közelmúltbeli konszolidációs hullám jelzés arra, hogy az iparág maga is készül a következő fázisra. Eljött az ideje annak, hogy a kritikus fontosságú ügyfélcsoportok, mint amilyenek a kormányok, felkarolják a nagyszabású földmegfigyelési alkalmazásokat. Ha a kormányoknak sikerül az EU szintjén egységesíteni a keresletet, az egyrészt növeli a kereslet szintjét, másrészt pedig lehetővé teszi a szabványosítást (és a méretgazdaságossági megtakarításokat az iparág számára);

37.

megjegyzi, hogy számos, az élettudományokhoz kapcsolódó, az űripar melléktermékeként megjelenő technológia az EU-ban jelenleg nincs kellőképpen kihasználva. Európai szinten hatalmas előnyök származhatnának abból, ha az űrprogram kezdetén rendelkezésre állna egy az ilyen technológiák felhasználására vonatkozó jól célzott stratégia, amelyben szélesebb körben vennének részt más iparágak képviselői;

38.

hangsúlyozza a műholdas technológiák jelentőségét az EU űrágazatában, és megjegyzi, hogy a műhold-értékesítések nagyjából kétharmada távközlési alkalmazásokat szolgál. Az EU űripari politikájának keretében tehát fontos tekintettel lenni arra a tényre, hogy ezt a piacot ciklikus ingadozások jellemzik, amelyek mindenekelőtt a GEO (Földmegfigyelési Csoport) távközlési műholdjai és a kapcsolódó rakétaindítási szolgáltatások iránti kereslet elsődleges változásait tükrözik;

39.

megjegyzi, hogy a mobiltelefonok, az internet, a hitelkártyák, az útdíjak, a televízióadások és az időjárás-előrejelzések csupán néhány példát jelentenek a részben vagy teljes egészében műholdakra támaszkodó, a mindennapi életben történő felhasználásra. További, stratégiai szempontból fontosabb funkciókra példa a mezőgazdasági tevékenység, az óceáni és széláramlatok nyomon követése, a hajók és repülőgépek navigációs rendszere, a vészhelyzetek, a szennyezés, az éghajlat és a környezet figyelése;

40.

megjegyzi ezenkívül, hogy az űripar magánszférabeli szereplőinek növekedése hozzájárult ahhoz, hogy az űrtechnológia és az űripari szolgáltatások megfizethetőbbek és elérhetőbbek legyenek, ez pedig lehetővé tette a nemzeti űrprogrammal nem rendelkező és fejlődő államok számára, hogy élvezzék a világűr által nyújtott előnyök némelyikét;

41.

elismeri, hogy a hetedik európai keretprogram (FP7) fontos hozzájárulást nyújtott az innovációnak a Galileo/EGNOS rendszerben és a kísérő szolgáltatásokban történő előmozdításához; az előadó azonban sajnálja, hogy a hetedik keretprogramban igen kevés figyelmet fordítottak az alkalmazásokra, és az inkább az értékláncban feljebb elhelyezkedő ágazatokra koncentráltak;

42.

kétségei vannak afelől, hogy a figyelemnek a munkaerőpiacra, az infrastruktúrára és a versenynek való megfelelésre (más szóval a gazdasági környezet minőségére) való korlátozása továbbra is megfelelő lesz-e, vagy pedig inkább az exportálható termékek és szolgáltatások előállítására való képességet kellene a középpontba helyezni;

43.

üdvözli, hogy a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretben nem hagyták figyelmen kívül a GALILEO és a Copernicus programokat;

44.

rámutat, hogy – annak ellenére, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló európai stratégia a kutatásra és a fejlesztésre, valamint a csúcstechnológiára koncentrál – amennyiben a tagállamok kutatásra és fejlesztésre szánt költségvetése továbbra is a lisszaboni stratégiában kitűzött cél alatt marad, az EU elveszítheti versenyképességét ezen a téren a gyorsan fejlődő iparosodó országokkal szemben, mint amilyen India, Kína és Brazília;

45.

megjegyzi, hogy az iparpolitika sikeressége elválaszthatatlanul kapcsolódik az EU-ban és a nemzeti gazdaságokban tapasztalható makrogazdasági tendenciákhoz, és kéri a csúcstechnológiát és intenzív kutatást használó, a versenyelőny lehetőségét tartogató ipari termelés fejlesztését;

46.

fontosnak tartja az Európa 2020 stratégia kiegyensúlyozott végrehajtását. Felteszi ezért a kérdést, hogy elegendő-e az innovatív ágazatok versenyképessége a foglalkoztatás és a növekedés javításához az egész Unió gazdaságában, továbbá kéri, hogy a teljes űrszektort támogassák, hogy az ágazat struktúrája kiegyensúlyozottabb legyen a nagy-, a közép- és a kisméretű vállalatokat illetően;

47.

elismeri, hogy miközben az Európai Bizottságnak megvannak az eszközei (például az intelligens szakosodás) ahhoz, hogy földrajzibb jellegű megközelítést alkalmazzon az iparpolitika kapcsán a kulcsfontosságú ágazatokban, továbbra is sok a teendő a nem túlságosan kockázatkerülő forrásokból származó finanszírozáshoz (például kockázati tőkéhez) való megfelelő hozzájutás biztosítása érdekében;

48.

rámutat, hogy az uniós iparpolitika létfontosságú szempontjának kellene tekinteni az iparágakkal azok első lépéseinek kitapintása és támogatása érdekében együttműködő helyi/regionális szint és a nemzeti/uniós szint közötti szoros kapcsolatot;

49.

egyetért az Európai Bizottság véleményével, miszerint az EUMSZ 4. cikkének (3) bekezdése rögzíti, hogy a kutatás, a technológiafejlesztés és az űrkutatás területén az Unió hatáskörrel rendelkezik egyes intézkedések megtételére, így különösen programok kidolgozására és megvalósítására; e hatáskör gyakorlása azonban nem akadályozhatja meg a tagállamokat saját hatásköreik gyakorlásában. A megosztott hatáskörök addig tartanak, ameddig az EU megalkotja a másodlagos uniós jogot ezeken a területeken. Ekkor a nemzeti parlamenteknek meg kell majd szüntetniük minden azzal összeférhetetlen nemzeti törvényt;

50.

megjegyzi, hogy az űrkutatás számára rendelkezésre álló szétaprózott és korlátozott finanszírozást az űrtevékenységek továbbfejlesztése előtt álló egyik legfontosabb akadálynak tekintik, ezért kéri az űrtevékenységek jobb összehangolását az EU, az ESA és ezek tagállamai között, hogy ennek köszönhetően Európa világszintű vezető szerepre tegyen szert az űrágazatban. Az EU űrkutatási tevékenységek finanszírozásában való részvételének jelentőségét alátámasztja az a tény, hogy számos űrkutatási tevékenységre az Európai Bizottság támogatása nélkül nem kerülne sor. Az EU fellépése tehát elengedhetetlennek tekinthető;

51.

úgy véli, hogy a közleményben javasolt fellépés szükséges, mert a tárgyalt kérdés nemzetek feletti dimenzióval rendelkezik, amelyet tagállami szinten nem lehet megfelelő módon szabályozni, illetve mivel a létező uniós intézkedések és az ebben a keretben nyújtott célzott támogatás nem elegendő a kitűzött célok eléréséhez. A javasolt fellépés kiterjedése és eredményessége miatt egyértelmű előnnyel járna a nemzeti, regionális és helyi szintű elaprózott intézkedésekhez képest. Ez elsősorban a méretgazdaságosságnak köszönhető, hiszen az átfogó űrprogramokhoz olyan szintű beruházásra van szükség, amelyet a tagállamok egyenként nem engedhetnek meg maguknak;

52.

megjegyzi továbbá, hogy a tárgyalt kezdeményezésnek nem célja, hogy a tagállamok által indított kezdeményezések helyére lépjen. Arra törekszik, hogy kiegészítse a tagállamok szintjén meghozott intézkedéseket, és erősítse a koordinációt ott, ahol ilyen jellegű összhangra van szükség a közös célok megvalósítása érdekében;

53.

az érvelést világosnak, megfelelőnek és meggyőzőnek tartja. Ebből következően a közleményben tervbe vett uniós fellépés megfelel a szubszidiaritás elvének;

54.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az arányosságot illetően az EU jogalkotásának nem szabad túllépnie a szükséges mértéket. Előnyben kell részesíteni a tagállamok közötti együttműködés ösztönzését, a nemzeti fellépések összehangolását, illetve az ilyen fellépések iránymutatásokkal való kiegészítését és támogatását, az információmegosztási rendszerek kialakítását stb. A kialakulóban lévő uniós űrpolitika keretében szabályozandó szempontok az alábbiak: ipari szabványok, a technikai műveletekhez kapcsolódó kérdések és a műholdas kommunikációs infrastruktúra kereskedelmi hasznosítása.