15.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 468/80

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire,

—

tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára (A/Res/55/2), valamint az ENSZ Közgyűlésének vonatkozó határozataira,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkére,

—

tekintettel a Tanács által 2013. június 6-án elfogadott, „Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban 2012-ben” című jelentésre,

—

tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2011. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2012. december 13-án elfogadott állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012),

—

tekintettel az EU emberi jogi stratégiájának felülvizsgálatáról szóló 2012. december 13-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének kinevezéséről szóló, 2012. július 25-i 2012/440/KKBP tanácsi határozatra (3),

—

tekintettel az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjéről szóló 2012. június 13-i ajánlására (4),

—

tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című dokumentumról szóló 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez és az Európai Bizottság alelnökéhez, a Tanácshoz és a Bizottsághoz címzett, az EKSZ szervezetének és működésének 2013. évi felülvizsgálatáról szóló, 2013. június 13-i ajánlására (5),

—

tekintettel az Európai Unió emberi jogokról és nemzetközi humanitárius jogról szóló iránymutatásaira (6),

—

tekintettel a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló európai uniós iránymutatásokra és a Tanácshoz címzett, a vallás vagy meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokról szóló, 2013. június 13-i parlamenti ajánlásra,

—

tekintettel az Európai Unió iránymutatására a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozóan;

—

tekintettel az emberi jogi párbeszédre vonatkozó európai uniós iránymutatásokra, amelyeket a Tanács 2001. december 13-án fogadott el, és 2009. január 19-én vizsgált felül,

—

tekintettel a „Korrupció a köz- és magánszférában:hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának huszonkettedik ülésszakáról szóló, 2013. február 7-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel „A Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatás: a kihívásokkal való szembenézés és a nehézségek leküzdése” című 2011. november 17-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az Európai Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Európai szomszédságpolitika: erősebb partnerség kialakítása” című 2013. március 20-i közös közleményére (JOIN(2013)4), és „Az átalakuló szomszédság új megközelítése – Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata” című 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

—

tekintettel a demokrácia és emberi jogok európai eszközére (EIDHR) vonatkozó 2011–2013-as stratégiai dokumentumra és a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló bizottsági javaslatra (COM(2011)0844),

—

tekintettel a Demokráciáért Európai Alapítvány lehetséges létrehozásának módozatairól szóló, a Tanácshoz intézett 2012. március 29-i ajánlására (11),

—

tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2012. december 20-i 67/176. számú határozatára,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000), 1820. (2008), 1888. (2009), 1889. (2009), 1960. (2010) és 2106. (2013) számú határozataira,

—

tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2011. május 13-án elfogadott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú ENSZ BT-határozatok uniós végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés európai uniós mutatóiról szóló jelentésre,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésnek a gyermekek jogairól szóló határozataira, legutóbb a 2012. április 4-én elfogadott ENSZ-határozatra (66/141),

—

tekintettel „Az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel a „Nemzetközi kereskedelempolitika az éghajlatváltozással kapcsolatos követelmények összefüggésében” című, 2010. november 25-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0418/2013),

A.

mivel a különböző átmeneti folyamatok mint a népfelkelések, a fegyveres konfliktusok és az ezeket követő helyzetek, valamint az önkényuralmi országokban megakadt átalakulási folyamatok egyre nagyobb kihívást jelentenek az emberi jogok és a demokrácia világszerte történő előmozdítására irányuló uniós politikák számára; mivel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2012. évi uniós éves jelentés alátámasztja annak szükségességét, hogy az Unió folytassa a rugalmas politikai válaszok kialakítását; mivel az Unió legalapvetőbb politikai akarata, hogy politikai eltökéltségét és ellenálló képességét megőrizze a kihívásokkal teli időkben, és más politikai célok és érdekek nyomása mellett is hű maradjon az Európai Unió alapját képező értékekhez;

B.

mivel az igazságosság, a jogállamiság, a felelősségvállalás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság, a büntetlenség elleni küzdelem, a tisztességes eljárás és a független igazságszolgáltatás az emberi jogok védelmének nélkülözhetetlen elemei;

C.

mivel az EUSZ 21. cikke tovább erősítette az EU kötelezettségét aziránt, hogy nemzetközi szintű fellépését a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában, az Európai Unió Alapjogi Chartájában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartásának elvei vezéreljék;

D.

mivel a „demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét garantáló intézmények stabilitására” vonatkozó koppenhágai politikai kritériumok továbbra is a bővítési folyamat egyik alapvető elemét képezik;

E.

mivel az arab világban kitört felkelések az Európai Uniót arra ösztönözték, hogy elismerje korábbi politikáinak kudarcát, és elkötelezze magát a „többet többért” megközelítés mellett az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata során, azon kötelezettségvállalása alapján, amely szerint a „partnereknek nyújtott uniós támogatás szintjét a politikai reformok és a valódi demokrácia kiépítése terén elért eredményekhez”, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásához igazítják, amelyek magukban foglalják a szabad és tisztességes választásokat, az egyesülés és a gyülekezés szabadságát, a szólásszabadságot, a szabad sajtót és médiát, a független igazságszolgáltatás által garantált jogállamiságot, valamint a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadságát;

F.

mivel az Európai Bizottságnak az EU fejlesztéspolitika hathatósabbá tételére irányuló változási programjáról szóló, 2012 májusában elfogadott tanácsi következtetések kifejezetten rögzítik, hogy „a partnereknek nyújtandó támogatás egyrészt a fejlettségi szinthez, másrészt az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és a jó kormányzás melletti elkötelezettség mértékéhez és az e téren elért eredményekhez lesz igazítva”; mivel a segélyhatékonysággal foglalkozó magas szintű fórumra vonatkozó legutóbbi európai uniós közös álláspont leszögezi, hogy a fejlesztési együttműködések során következetesen hivatkozni kell a „demokratikus felelősségvállalásra”, amely szerint a partnerországoknak támogatniuk kell a civil társadalom számára kedvező környezet kialakítását, valamint a parlamenteket, helyi hatóságokat, nemzeti ellenőrzési intézményeket és a szabad médiát;

G.

mivel az Európai Unió Tanácsa által 2012 júniusában elfogadott stratégiai keret és az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv számos konkrét politikai cél elérésére kötelezi az uniós intézményeket; mivel a Tanács 2012 júliusában létrehozta az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének tisztségét és erre a pozícióra tisztségviselőt nevezett ki; mivel a jelenlegi cselekvési terv lejártával – 2015 januárjától – életbe lépő, emberi jogokról és demokráciáról szóló új cselekvési terv elfogadására irányuló eljárást 2014 tavaszán meg kell indítani;

H.

mivel a Demokráciáért Európai Alapítványt 2012 októberében azzal a fő céllal hozták létre, hogy közvetlen támogatást nyújtsanak a demokráciáért küzdő aktivisták vagy szervezetek részére, akik a demokratikus átmenetért harcolnak az európai szomszédságpolitika hatálya alá eső és az azon kívüli országokban;

I.

mivel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozásakor biztosítottak arról, hogy az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása az új uniós diplomáciai szolgálat egészét átható vezérelvek lesznek; mivel az Unió küldöttségeinek az egész világra kiterjedő hálózata új lehetőséget biztosít a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője számára az Unió emberi jogi politikájának megvalósítására;

J.

mivel az előző éves jelentésről és az EU emberi jogi stratégiájának felülvizsgálatáról szóló állásfoglalásaiban (mindkettőt 2012 decemberében fogadták el) a Parlament hangsúlyozta annak szükségességét, hogy saját gyakorlatát megreformálva az emberi jogok dimenzióját valamennyi tevékenységébe beépítse, és hogy további lépéseket tegyen a demokrácia, emberi jogok és jogállamiság megsértésének elítélése körében elfogadott sürgős állásfoglalások ügyében;

K.

mivel az Európai Parlament Eurobarométer közvéleménykutatása – melyet a 27 tagállamban 2012 novemberében és decemberében végeztek –, ismét azt mutatja, hogy az európaiak szemében a legfontosabb érték továbbra is az emberi jogok védelme; mivel az uniós külpolitika hitelességének megőrzése szempontjából alapvető jelentőségű az emberi jogok és a demokrácia támogatására irányulóan vállalt uniós kötelezettségek hiteles végrehajtása;

L.

mivel 2012 decemberében az Európai Unió Nobel-díjat kapott azért, mert hozzájárult a béke, a megbékélés, a demokrácia és az emberi jogok ügyének előmozdításához Európában;

1.

úgy véli, hogy az emberi jogok kérdésének az EU harmadik országokkal – köztük stratégiai partnereivel – fenntartott kapcsolatai középpontjában kell állnia; hangsúlyozza, hogy az Unió emberi jogi politikájának következetesen összhangban kell állnia a Szerződésből eredő kötelezettségekkel, biztosítva a belső és külső politikák közötti összhangot, és elkerülve a kettős mérce alkalmazását a külső politikákban; kéri ezért a Külügyek Tanácsa keretében az emberi jogokról és stratégiai partnerekről szóló következtetések elfogadását, amely közös kívánalmakat állapítana meg az uniós tagállamok és uniós tisztviselők számára azon emberi jogi aggályokat illetően, amelyeket minimális elvárásként fel kell vetniük a stratégiai partnereik előtt;

2.

felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét és az EKSZ-t, hogy teljesítsék ezeket a kötelezettségvállalásokat, és az emberi jogok és demokrácia kérdését az EU partnereivel fenntartott kapcsolataiban minden területen – a legmagasabb politikai szinten is – érvényesítsék, valamennyi vonatkozó uniós külpolitikai eszköz igénybe vételével;

3.

elismeri a civil társadalomnak a demokrácia és az emberi jogok védelmében és előmozdításában játszott döntő szerepét; felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy gondoskodjon a civil társadalommal – köztük az emberi jogi jogvédőkkel – folytatandó szoros együttműködésről és partnerségről; úgy ítéli meg, hogy az Uniónak a jövőben is teljes erejével ki kell állnia azok mellett, akik az emberi jogoknak, a demokráciának és a szabadságnak és az átláthatóságnak a világ bármely részén érvényt kívánnak szerezni;

4.

elismeri, hogy az uniós intézményeknek és minden tagállamnak átlátható és elszámoltatható módon világszerte határozott és koherens megközelítést kell érvényesíteniük az emberi jogi visszaélésekkel szemben; úgy véli, hogy amikor az emberi jogok folyamatos megsértésének eseteivel szembesül, az Uniónak egységesen fel kell szólalnia és biztosítania kell, hogy üzenetét meghallják a visszaélést elkövető kormányok és népeik; felhívja a Külügyek Tanácsát, hogy évente tartson nyilvános vitát az emberi jogokról;

5.

emlékeztet arra a határozott kívánságára, hogy szorosan bevonják az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keret végrehajtásába, és konzultációt folytassanak vele erről;

6.

üdvözli „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2012. évi éves uniós jelentés elfogadását; elvárja a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének folyamatos elkötelezettségét, és hogy rendszeres jelentést tegyen a Parlamentnek; kéri, hogy a jövőbeli jelentések elkészítése során az EU intézményei között aktív és konstruktív eszmecserére kerüljön sor, ami fokozza az uniós tevékenységek ismertségét e területen;

7.

úgy véli, hogy az éves jelentésnek az emberi jogok és demokrácia terén végzett uniós tevékenységekkel kapcsolatos tájékoztatás és eszmecsere alapvető eszközévé kell válnia; üdvözli ezért a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az EKSZ azon kötelezettségvállalását, hogy az EU éves jelentéseit az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keret és cselekvési terv végrehajtási jelentéseként használják;

8.

tudomásul veszi az EU emberi jogi különleges képviselőjének tevékenységére való hivatkozásokat, és arra bátorítja a Bizottság alelnökét/ az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az EKSZ-t, hogy részletesebben elemezzék az EU emberi jogi képviselőjének tevékenységét, és különösen a stratégiai keret és cselekvési terv megvalósításában betöltött szerepét, annak érdekében, hogy szerepéről és munkájáról megfelelő leírás szülessen;

9.

elismeri az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az országjelentésekben felsorolják az emberi jogok és demokrácia területén tett különböző uniós fellépéseket, amelyek gazdag információkkal szolgálnak az uniós intézmények világszerte folytatott tevékenységéről; sajnálattal állapítja meg azonban, hogy az országjelentések még mindig nincsenek olyan szisztematikus, világos és koherens keretbe foglalva, mely lehetővé tenné az uniós fellépések hatásának és hatékonyságának alaposabb elemzését;

10.

ismételten hangsúlyozza azon álláspontját, hogy az országjelentéseket tovább kell erősíteni, és azoknak tükrözniük kell az emberi jogi országstratégiák végrehajtását, és így több mutatón alapuló, konkrét referenciaértékekre kell hivatkozniuk mind a pozitív, mind pedig és negatív trendek feltérképezése, valamint az uniós fellépés hatékonyságának értékelése érdekében, alapot szolgáltatva ahhoz, hogy az uniós támogatások szintjét az emberi jogok, demokrácia és jogállamiság területén elért haladás függvényében állapítsák meg;

11.

üdvözli az arra irányuló erőfeszítést, hogy az Európai Parlament tevékenységét is belefoglalják az éves jelentésbe, felhív a Parlament eddigi eredményeinek és potenciáljának – köztük a Parlament által készített számos tanulmány és elemzés – hasznosítására, és határozottan arra bátorítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az EKSZ-t, hogy tegyenek jelentés arról, hogy mely uniós fellépésekre került sor a Parlament határozatai – többek közt az emberi jogok megsértésével kapcsolatos sürgősségi állásfoglalások – nyomán; folyamatos tájékoztatást kér, és sürgeti a Parlament és az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője közötti együttműködést, különösen sürgős esetekben;

12.

üdvözli az EU „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2012. évi éves jelentését, mivel a jelentésben tükröződnek az EU arra irányuló erőfeszítései, hogy előmozdítsa az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a demokrácia és a jó kormányzás érvényesítését a fejlesztési politikákban és eszközökben;

13.

ismételten kifejezésre juttatja, hogy nagyra értékeli az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretet és cselekvési tervet, amelyet fontos fejleménynek tekint az emberi jogok minden uniós külső politikába való beépítése, valamint e jogok érvényre juttatása tekintetében; hangsúlyozza, hogy az EU emberi jogi politikája keretében az uniós intézményeknek és a tagállamoknak általános egyetértésre kell jutniuk és szorosan együtt kell működniük egymással; felszólítja az EKSZ-t, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a tagállamok jobban magukénak érezzék ezt a cselekvési tervet; kéri, hogy az éves jelentésbe foglaljanak bele egy szakaszt a cselekvési terv tagállamok általi végrehajtásáról;

14.

hangsúlyozza a stratégiai keretben és a cselekvési tervben vállalt kötelezettségek hiteles és hatékony megvalósításának alapvető fontosságát; rámutat arra, hogy a hitelesség feltétele a megfelelő erőforrások biztosítása az egyes emberi jogi szakpolitikák számára, valamint az emberi jogi szempontok következes érvényesítése magas politikai szinten, például miniszteri találkozókon vagy harmadik országokkal való csúcstalálkozókon, a stratégiai partnereket is ideértve;

15.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ellentétben az Uniónak a jogok oszthatatlanságával és kölcsönös összefüggésével kapcsolatban kinyilvánított kötelezettségvállalásával, az EU emberi jogi politikája nagymértékben elhanyagolja a gazdasági, szociális és kulturális jogokat, és felszólítja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az ebbe az irányba mutató erőfeszítéseiket, többek közt a munka- és szociális jogok területén is;

16.

megjegyzi, hogy a jelenlegi cselekvési terv 2014-ben véget ér; azt várja a Bizottság alelnökétől/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjétől és az EKSZ-től, hogy kellő időben kezdjék meg a felülvizsgálatot és konzultáljanak a tagállamokkal, a Bizottsággal, a Parlamenttel és a civil társadalommal az új, 2015 januárjában hatályba lépő cselekvési terv elfogadása érdekében;

17.

elismeri az első EU emberi jogokért felelős különleges képviselő (EUKK) megbízatásának fontosságát; arra ösztönzi az EU emberi jogi különleges képviselőjét, hogy – különösen a nők jogait és valamennyi kisebbség jogai tekintetében – növelje az EU emberi jogi politikájának láthatóságát, érvényesítését, koherenciáját, következetességét és hatékonyságát, és megbízatása teljesítése során találja meg a megfelelő egyensúlyt a „csendes” és a nyilvános diplomácia között; megismétli azon ajánlását, hogy az EU emberi jogi különleges képviselője rendszeresen terjesszen jelentést a Parlament elé tevékenységéről, melyben világosan bemutatja tematikus és földrajzi prioritásait, továbbá gondoskodjon a képviselők által felvetett aggodalmak nyomon követéséről;

18.

elismerését fejezi ki az EU emberi jogi különleges képviselőjének a Parlamenttel és a civil társadalommal folytatott párbeszéd nyitottsága tekintetében, az ennek köszönhetően létrejött fontos gyakorlatot a jövőben is folytatni kell és meg kell szilárdítani a megfelelő átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása érdekében; üdvözli az EU különleges képviselőjének a regionális szervekkel és a multilaterális fórumokkal folytatott együttműködését, és ösztönzi e tevékenységek további kiterjesztésére;

19.

üdvözli, hogy az EU emberi jogi különleges képviselője megbízatásának részét képezi az EU Száhil övért felelős különleges képviselőjével való együttműködés, és sürgeti a Tanácsot és a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy kövesse ezt a gyakorlatot a földrajzi területekért felelős leendő uniós különleges képviselők megbízása tekintetében;

20.

üdvözli a vallás vagy meggyőződés szabadságára vonatkozó, továbbá a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek (LMBTI) emberi jogaira vonatkozó uniós iránymutatások elfogadását; emlékezteti azonban az EKSZ-t, hogy tartsa tiszteletben az intézményközi bevált gyakorlatot és kellő időben egyeztessen a Parlament megfelelő politikai szerveivel az új stratégiai eszközök – például iránymutatások – kidolgozása, vagy a meglévő stratégiai eszközök felülvizsgálata során; emlékeztet a Parlament a Tanácshoz intézett, a vallás vagy meggyőződés szabadságára vonatkozó iránymutatásokról szóló ajánlására, amelyben a Parlament nagyra törő eszközkészletet terjesztett elő, javaslatokat fogalmazva meg az iránymutatások gyakorlati végrehajtására az ezen alapvető és egyetemes szabadság védelme és előmozdítása terén való érdemi előrelépés érdekében; elismerését fejezi ki az EKSZ és a Tanács által a régebbi iránymutatások felülvizsgálatával és módosításával kapcsolatban követett gyakorlatért; arra ösztönzi az EKSZ-t, hogy fogadjon el szigorúbb felülvizsgálati eljárást, amely a változó körülményekhez való alkalmazkodás érdekében magában foglalja az érintettekkel történő konzultációt;

21.

sürgeti az EKSZ-t és a Tanácsot, hogy szenteljenek különleges figyelmet az iránymutatásokra vonatkozó megfelelő végrehajtási tervek kérdésének; javasolja az EKSZ és az EU küldöttségek személyzete, valamint a tagállami diplomaták körében a további képzést és a tudatosság növelését; különös aggodalmának ad hangot a nemzetközi humanitárius jogra vonatkozó iránymutatások, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódra vonatkozó iránymutatások végrehajtásával kapcsolatban;

22.

tudomásul veszi, hogy számos uniós emberi jogi párbeszéd és konzultáció esetében a konkrét előrelépés továbbra is nehézségekbe ütközik; arra ösztönzi az Uniót, hogy keressen új utakat az aggodalomra okot adó országokkal folytatott párbeszéd tartalmasabbá tétele érdekében; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezen párbeszédek során határozott, ambiciózus és átlátható emberi jogi politikát kövessenek; felszólítja ezért az Uniót, hogy vonjon le világos politikai következtetéseket ha az emberi jogi párbeszéd nem konstruktív, és ilyen esetekben illetve az emberi jogok folyamatos megsértése esetén helyezzen nagyobb hangsúlyt a politikai párbeszédre, a demarsokra és a nyilvános diplomáciára; óva int továbbá attól, hogy az emberi jogi kérdéseket levegyék a magas szintű politikai párbeszéd napirendjéről;

23.

úgy véli, hogy az emberi jogi párbeszédeknek és konzultációknak erősíteniük és támogatniuk kell a civil társadalmat, az emberi jogi jogvédőket, a szakszervezeteket, az újságírókat, az ügyvédeket és a parlamenti képviselőket, akik kiállnak és tiltakoznak a hazai visszaélésekkel szemben, és követelik jogaik tiszteletben tartását; felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy az emberi jogi párbeszédek és konzultációk ambiciózusak legyenek, és olyan egyértelmű nyilvános referenciaértékek kapcsolódjanak hozzájuk, amelyek alapján objektíven mérhető a sikerük;

24.

emlékeztet arra, hogy az állami és a magánszektorban jelen lévő korrupció állandósítja és súlyosbítja az egyenlőtlenséget és a diszkriminációt a polgári, politikai, gazdasági vagy szociális és kulturális jogok egyenlő gyakorlását illetően, és hangsúlyozza, hogy bebizonyosodott, hogy a korrupciós cselekmények és az emberi jogi jogsértések a hatalommal való visszaéléssel, az elszámoltathatóság hiányával és a megkülönböztetés különböző formáival járnak együtt; a külső segélyek és az állami költségvetések legmagasabb szintű elszámoltathatóságát és átláthatóságát követeli az uniós költségvetést és a külső segélyezést illetően;

25.

tudomásul veszi az EKSZ-nek az uniós emberi jogi országstratégiák első ciklusának véglegesítésére tett erőfeszítéseit; ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja azt a célkitűzést, hogy az országstratégiák gazdái az adott helyszínen lévő EU küldöttség és tagállami nagykövetségek legyenek, központi szintű minőségellenőrzés biztosítása mellett; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az országstratégiák tartalma nem átlátható; megismétli felhívását, hogy az emberi jogi stratégiák fő prioritásait hozzák nyilvánosságra, és hogy a megfelelő mértékű ellenőrzés érdekében az Európai Parlament kapjon hozzáférést ezekhez a stratégiákhoz; ösztönzi az EU-t, hogy készítse el az uniós emberi jogi országstratégiák első ciklusa során levont tanulságok nyilvános értékelését, és a következő ciklus számára azonosítsa a bevált gyakorlatokat;

26.

üdvözli, hogy az EU küldöttségek emberi jogi kapcsolattartó pontjainak hálózata immár csaknem teljesen kiépült; felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az EKSZ-t, hogy dolgozzanak ki tervet arra vonatkozóan, hogy a hálózatban rejlő lehetőségeket hogyan lehetne a lehető legteljesebb mértékben kihasználni; kéri az EU küldöttségeket, hogy tegyék közzé az emberi jogi kapcsolattartó pontok és az emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó uniós összekötő tisztviselők elérhetőségeit;

27.

támogatja azt az uniós gyakorlatot, hogy az Unió harmadik országokkal kötött nemzetközi szerződéseibe jogi kötelező erővel rendelkező és emberi jogi záradékokat foglaljanak bele, amelyek nem képezhetik semmilyen alku tárgyát, és úgy véli, hogy az emberi jogi záradékokat a kereskedelmi megállapodásokba is szisztematikusan bele kell foglalni; kéri ezek alkalmazásának hatékony nyomon követését, és ennek értékeléséről és a javasolt válaszlépésekről jelentés tételét a Parlament érintett bizottsága részére;

28.

rámutat arra, hogy a Parlamentnek meg kell tagadnia a nemzetközi egyezményekhez való hozzájárulását az emberi jogok súlyos megsértése esetén;

29.

emlékeztet arra, hogy a felülvizsgált GSP 2014. január 1-jén lép hatályba; üdvözli a GSP+ rendszer folytatását, mely tarifális kedvezményeket nyújt az országoknak a 27 alapvető emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi egyezmény ratifikálását követően; emlékeztet arra a lehetőségre, hogy a GSP, GSP+ és a „fegyver kivételével mindent” (EBA) kezdeményezés kedvezményei az emberi jogok súlyos megsértése esetén felfüggeszthetők; felhívja a Bizottságot, hogy a GSP+ kedvezményre való jogosultságra vonatkozó értékelését tegye nyilvánosan hozzáférhetővé az átláthatóság és elszámoltathatóság növelése céljából;

30.

felhívja ezen felül az Uniót, hogy határozzon meg és fogadjon el konkrét politikai iránymutatásokat az emberi jogoknak a kereskedelmi és befektetési megállapodásokba való hatékony beépítésére vonatkozóan, a módszertani következetesség és az emberi jogi hatásvizsgálatok szigorúságának biztosítása érdekében;

31.

hangsúlyozza, hogy a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló puszani partnerség felszólította a nemzetközi közösséget, hogy a fejlesztési erőfeszítések hatékonyságának növelése érdekében a nemzetközi együttműködésben kövessen az emberi jogokon alapuló megközelítést;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy végezzen részletes hatásvizsgálatokat az EU fejlesztési együttműködési projektjeiről, melyek kitérnek az emberi jogok helyzetére gyakorolt hatására is, annak biztosítása érdekében, hogy az EU fejlesztési erőfeszítései ne járuljanak hozzá a hátrányos megkülönböztetésnek kitett csoportok további marginalizációjához, és hogy az uniós forrásokat az ország különböző régiói között igazságosan, az adott régió szükségletei és fejlettségi szintje alapján osszák el;

33.

megismétli, hogy a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) elszámolással kell tartoznia azért, hogy a következő programozás során jogokon alapuló megközelítést kövessenek;

34.

úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek és a civil társadalmi szervezetek fontos szerepet játszanak az emberi jogi rendelkezések hatékony végrehajtásában, és hangsúlyozza, hogy megfelelő feltételeket kell teremteni a döntéshozatalban való részvételükhöz, a fejlesztési politikai stratégiai döntések iránti valós elkötelezettség előmozdítása érdekében;

35.

megjegyzi, hogy az elmúlt években rengeteg bizonyíték támasztotta alá annak döntő fontosságát, hogy az EU külpolitikája megfelelően foglalkozzon a harmadik országokban zajló dinamikus átmeneti folyamatokkal; arra ösztönzi az Uniót, hogy a múlt pozitív és negatív tapasztalataiból egyaránt tanulva kerülje el bizonyos politikai hibák megismétlődését, és hogy alakítson ki jó gyakorlatokat a demokratizálódási folyamat befolyásolása és megszilárdítása érdekében; elismeri, hogy az eltérő helyzetek kezelése a politikák rugalmasságát teszi szükségessé, és ösztönöz olyan politikai eszközök kifejlesztésére, melyek különböző átmeneti forgatókönyvekre alkalmazhatók, annak érdekében, hogy az emberi jogokat és a demokráciát előmozdító intézkedéseket rugalmas és hiteles módon építsék be az uniós megközelítésekbe;

36.

hangsúlyozza, hogy a politikai átmenetet és demokratizálódást össze kell kapcsolni az emberi jogok tiszteletével, az igazságosság, az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a megbékélés és a jogállamiság előmozdításával, valamint a demokratikus intézmények létrehozásának támogatásával, a nemek közötti egyenlőség és a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás megfelelő figyelembevétele mellett; hangsúlyozza az előző rezsimek által elkövetett emberi jogi jogsértések orvoslásához való jog fontosságát; hangsúlyozza, hogy az Uniónak mindig az összefüggéseket figyelembe vevő átmeneti igazságszolgáltatás érdekében kell fellépnie, miközben szigorúan fenntartja az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértése tekintetében az elszámoltathatóság elvét;

37.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak teljes mértékben támogatnia kell azokat az országokat, ahol önkényuralmi rendszert döntöttek meg és a demokratikus átalakulás útjára léptek, mégpedig a civil társadalom támogatásával, amely döntő fontosságú szereplő a jogállamiság, az elszámoltathatóság és az átláthatóság védelmezésében, valamint a politikai változásra és a részvételre törekvő társadalmi mozgalmak előmozdításában; emlékeztet arra, hogy a rendőrséget, a katonaságot és az igazságszolgáltatást gyakran az emberi jogok rendszeres megsértésére használják fel; hangsúlyozza ezért, hogy ezen szervezetek intézményi reformjának hozzá kell járulnia az átmeneti folyamatok elszámoltathatóságának és átláthatóságának növeléséhez;

38.

úgy véli, hogy az Unió külső pénzügyi eszközei fontos szerepet játszanak az Unió értékeinek az Unió határain kívüli előmozdításában és védelmében; üdvözli ezzel összefüggésben az emberi jogokat, demokráciát és jogállamiságot az EU külpolitikájának középpontjába helyező kötelezettségvállalást; felszólít a különböző tematikus és földrajzi eszközök koherenciájának és hatékonyságának javítására e stratégiai cél elérése érdekében;

39.

határozottan ösztönzi az Uniót arra, hogy világszerte politikailag és pénzügyileg egyaránt támogassa az aktív és független civil társadalmat, különösen a demokrácia és emberi jogok európai eszközén (EIDHR) keresztül; úgy véli, hogy az európai diákcsere programok megnyitása az Unión kívüli országokból származó fiatalok előtt, és a pályakezdő fiatal szakembereknek szóló képzési programok létrehozása segítené a fiatalok aktív részvételét a demokrácia építésében, és erősítené a civil társadalmat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogokról és demokráciáról szóló uniós cselekvési terv látszólag elsiklott a gyülekezés szabadsága felett, amely minden demokratikus fejlődés alapvető feltétele, és különösen érzékeny kérdés az átalakulóban lévő országokban; felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki iránymutatásokat a gyülekezés szabadságáról;

40.

üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozását, és kéri, hogy az alapítvány támogassa a demokratikus változásért küzdőket, a szükségleteikhez igazított rugalmas finanszírozás nyújtása révén; kéri az alapítvány megfelelő pénzügyi támogatásának garantálását az EU és tagállamai részéről; emlékeztet annak kritikus fontosságára, hogy elkerüljék az átfedéseket az alapítvány és az uniós külső eszközök mandátuma és tevékenységei között, különösen emberi jogok és a demokrácia területén;

41.

hangsúlyozza a bővítési folyamat, mint a demokratizálódást és az emberi jogok fokozott védelmét segítő eszköz kiemelkedő fontosságát;

42.

üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy a jogállamiság követelményét a bővítési folyamat középpontjába helyezi; nyomatékosan kéri az Uniót, hogy őrizze meg éberségét a bővítési folyamat során, és követelje meg az emberi jogok szempontjából döntő fontosságú rendelkezések szigorú betartását, így például a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak aktív védelmét az oktatás, az egészségügyi ellátás, a szociális és egyéb közszolgáltatások tekintetében e kisebbségek egyenlő bánásmódjának garantálása érdekében, továbbá a korrupció valamennyi formája elleni erőteljes fellépés mellett a jogállamiság és az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáférés megteremtését, valamint lépések megtételét az alapvető szabadságjogok biztosítása, és a nemzeti kisebbségekhez és a nemzeti többséghez tartozó személyeknek a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén való teljes és tényleges egyenlőségének biztosítása iránt;

43.

elítéli Palesztina Izrael Állam általi folytatódó megszállását és a nemzetközi jog és a nemzetközi humanitárius jog megsértését; ismételten felszólít a betelepítések leállítására és a Gázai övezet elszigetelésének megszüntetésére;

44.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása a Bizottság 2012–2013-as évekre vonatkozó bővítési stratégiájában az egyik legfőbb kihívásként szerepel; ösztönzi a tagállamokat, valamint a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokat is arra, hogy indítsanak általános nyilvános vitát a kisebbségek elfogadásáról és az oktatási rendszerbe történő bevonásukról, a civil társadalom bevonásáról, az életkörülmények javításáról és általában a tudatosság növeléséről; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a roma közösség különösen hátrányos helyzetben van a nyugat-balkáni térségben, és hogy ez kedvezőtlenül hat a társulási folyamatokra; sürgeti az érintett országokat, hogy hajtsanak végre hatékony intézkedéseket az olyan problémák kezelése érdekében, mint a megkülönböztetés és a szegregáció, valamint a lakhatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés; általánosan elítéli a nemen és szexuális irányultságon alapuló, vagy a sebezhető csoportok és a fogyatékossággal élők elleni gyűlölet és előítéletek szítását, valamint negatív cselekedeteket és hátrányos megkülönböztetést; hangsúlyozza, hogy ez a bővítéssel érintett számos országban, valamint a legtöbb tagállamban visszatérő kérdés;

45.

megjegyzi, hogy a bővítéssel érintett országokban a média szabadsága terén általában előrelépés tapasztalható; sajnálatosnak tartja azonban egyes bővítési országokban a véleménynyilvánítás szabadságát garantáló intézkedések hiányát, ami gyakran vezet cenzúrához, politikai beavatkozáshoz, gazdasági nyomásgyakorláshoz és az újságírók zaklatásához vagy erőszak alkalmazásához velük szemben; komoly aggodalommal tölti el ezzel kapcsolatban a véleménynyilvánítás szabadságának és a sajtószabadságnak a Törökországban tapasztalható egyre nagyobb mértékű megsértése;

46.

elismeri a déli és keleti szomszédságban végbemenő demokratikus átalakulásokkal kapcsolatos kihívásokat; megjegyzi, hogy az EU-val szomszédos országokban végbemenő demokratikus reformok egyre inkább eltérő jellegűek; ismételten hangsúlyozza a civil társadalmi és emberi jogi szervezetek fontosságát a demokratikus átalakulás folyamatában; ösztönzi ezért, hogy tegyenek különbséget a szomszédsági politika déli és keleti dimenziója között, hogy hatékonyabban megcélozhassák az egyes földrajzi területek sajátos jellemzőit és szükségleteit;

47.

felhívja az Uniót, hogy következetesen a demokratikus reform által vezérelt partnerként lépjen fel a szomszédos országokban; ezzel összefüggésben támogatja a szomszédos országokkal való társulási folyamatokban való további részvételt; tudomásul veszi a vilniusi csúcstalálkozó következtetéseit, és kéri az EU és a keleti partnerség országai közötti kapcsolatok további megerősítését; támogatja a demokratikus és Európa-párti folyamatokat Ukrajnában, és elítéli a kijevi békés tüntetésekkel szemben a közelmúltban alkalmazott erőszakot mint a gyülekezési szabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága alapvető elveinek megsértését;

48.

tudomásul veszi az EU új megközelítését, amelynek célja a partnerség megerősítése az EU és a szomszédságában fekvő országok és társadalmak között a kölcsönös elszámoltathatóság, valamint az emberi jogok, a demokrácia, a társadalmi igazságosság és a jogállamiság egyetemes értékei melletti közös elkötelezettség alapján;

49.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a szomszédos országok többségében a demokratikus folyamat törékeny állapotban van, és romlik az emberi jogok és az alapvető szabadságok helyzete; hangsúlyozza, hogy a jó kormányzás, az átláthatóság, az egyesülés, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadsága, a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, a szabad sajtó és média, a jogállamiság és a független igazságszolgáltatás a demokratikus átmenet alátámasztása szempontjából alapvető fontosságú tényezők; megismétli a nemek közötti egyenlőség és a nők jogai érvényesítésének és előmozdításának fontosságát, a társadalmi fejlődéssel és az egyenlőtlenségek csökkentésével együtt; elismeri a civil társadalom kulcsfontosságú szerepét abban, hogy a közvélemény támogassa a demokratikus reformokat a szomszédos országokban;

50.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes országokban a civil társadalmi szervezetek helyzetét továbbra is durva korlátozások nehezítik, mint például a mozgás szabadságának akadályozása, nem kormányzati szervezetek vezetőinek és az emberi jogok védelmezőinek perbe fogása, terhes közigazgatási eljárások, a rágalmazás büntetőjogi szankcionálására vonatkozó jogszabályok nem kormányzati szervezetekkel szembeni túlzott alkalmazása vagy a nem kormányzati szervezetek működésének teljes tilalma, a külföldi finanszírozást korlátozó szabályozás vagy pénzügyi támogatás elfogadásának engedélyeztetéshez kötése; ezzel összefüggésben kiemeli a Demokráciáért Európai Alapítványnak mint a demokratikus potenciál a demokratikus átalakulás előtt álló, illetve azt éppen végrehajtó országok társadalmaiban való rugalmas és diszkrét támogatási módjának a jelentőségét;

51.

sajnálja, hogy nem történt előrelépés a „befagyott konfliktusokkal” kapcsolatos fenntartható politikai megoldás elérése terén; hangsúlyozza, hogy a politikai párbeszédnek teljes mértékben figyelembe kell vennie és tiszteletben kell tartania az érintett országok területi integritását és nemzetközileg elismert határait; sürgeti az EU-t, hogy e tekintetben vállaljon aktívabb szerepet;

52.

hangsúlyozza a nemzeti emberi jogi intézmények fontosságát a nemzeti szintű emberi jogi architektúrában, az emberi jogok nyomon követése, a tudatosítás, valamint jogsértések esetén a jogorvoslat biztosítása tekintetében is; sürgeti az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki a nemzeti emberi jogi intézményeket támogató politikákat, és támogassák a nemzeti emberi jogi intézmények létrehozását és megerősítését a párizsi elvekkel összhangban, prioritásként kezelve ezt a külső támogatásokban, különösen a Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) keretében;

53.

továbbra is aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Belaruszban nincsen demokrácia, jogállamiság, nem érvényesülnek az alapvető szabadságok és nem tartják tiszteletben az emberi jogokat;

54.

aggodalommal jegyzi meg, hogy bizonyos keleti szomszédos országokban az igazságszolgáltatás részrehajló módon rendelkezik; emlékeztet arra, hogy az EU folyamatosan követeli politikai foglyok, például az Ukrajnában bebörtönzött Julija Timosenko szabadon bocsátását; ismételten kifejezésre juttatja, hogy a politikai és a büntetőjogi felelősséget a demokratikus értékek mellett elkötelezett országokban világosan el kell választani egymástól;

55.

támogat minden olyan lépést, amely politikai párbeszédhez vezet, ez ugyanis alapvető az átmenet folytatásához Egyiptomban; mély aggodalmának ad hangot a közelmúltban kialakult válság és politikai polarizáció miatt, ideértve a hadsereg és a Muzulmán Testvériség támogatói közötti utcai harcokat, a terrorizmust, Sínai-félszigeten bekövetkezett erőszakos összecsapásokat; elítéli a kisebbségekkel szembeni, köztük a kopt keresztény közösségek elleni szélsőséges erőszakot; szolidaritását fejezi ki a demokráciáért küzdő egyiptomi nép felé, üdvözli az Európai Uniónak és az alelnöknek/főképviselőnek a válságból kivezető út megtalálása iránti erőfeszítéseit, és ismét rámutat arra, hogy haladéktalanul szükség van a konstruktív és inkluzív politikai párbeszédre a valódi és fenntartható demokrácia felé mutató átmenet egyértelmű ütemtervének meghatározása érdekében; felszólít minden politikai vezetőt az országban, hogy keressék meg a módját annak, miként lehet túljutni a veszélyes patthelyzeten, valamint a további vérontás és az ország fokozott polarizációjának elkerülése érdekében jussanak megállapodásra kézzelfogható bizalomépítő intézkedések bevezetése tekintetében; követeli a demokratikus folyamathoz való gyors visszatérést, beleértve azt is, hogy egy teljesen inkluzív folyamatban szabad és tisztességes elnöki és parlamenti választásokat tartanak; sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy mozdítsák elő a mindenkinek egyenlő jogokat biztosító, befogadó alkotmányra irányuló munkát;

56.

felszólít a tüntető nők és nőjogi aktivisták elleni összes erőszakos cselekmény, szemérem elleni támadás és a megalázó bánásmód más formáinak azonnali megszüntetésére, továbbá minden ilyen eset komoly és pártatlan kivizsgálására és a felelősök teljes elszámoltathatóságára;

57.

továbbra is rendkívül aggódik a Szíriában kialakult kritikus helyzet miatt; a lehető leghatározottabban elítéli a vegyi fegyverek bevetését, az erő túlzott alkalmazását és a civil lakossággal és kisebbségekkel szembeni erőszakot az országban, amely semmilyen körülmények között nem igazolható, valamint a lehető leghatározottabban elítéli az állam által elkövetett széles körű visszaéléseket, amelyek az emberiség elleni bűncselekménynek minősülhetnek; megismétli határozott támogatását az ENSZ emberi jogi főbiztosának azon felhívása iránt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa utalja a szíriai helyzetet a Nemzetközi Bíróság elé, hivatalos kivizsgálás céljából; felhív minden fegyveres csoportot, hogy azonnal vessenek véget az országban folyó erőszaknak; mély aggodalmának ad hangot a jelenlegi humanitárius válságnak – ide értve a menekültek helyzetének – a szomszédos országokra és a régió stabilitására gyakorolt hatásai miatt; ismételten hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösség és az Európai Unió számára azonnali prioritást kell képeznie a Szíriában és a vele szomszédos országokban alapvető árucikkekre és szolgáltatásokra szorulókat célzó humanitárius segítségnyújtásnak; úgy véli, hogy a konfliktushelyzetek megoldásának kulcsát politikai mechanizmusok és diplomáciai folyamatok jelenthetik; hangsúlyozza a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítéséről szóló egyezmény szigorú végrehajtásának fontosságát; üdvözli az ENSZ BT közelmúltban elfogadott határozatát és az ENSZ főtitkárának a II. genfi konferencia 2013 decemberében való megtartására vonatkozó javaslatát; elítéli a keresztények és más vallási kisebbségek Közel-Keleten történő üldözését;

58.

emlékeztet a 2010. november 25-i, a nyugat-szaharai helyzetről szóló (18), és a 2013. október 22-i, a Száhil övben tapasztalható emberi jogi helyzetről szóló (19) állásfoglalásaira, és felszólít arra, hogy garantálják a Saharawi nép emberi jogait, valamint hangsúlyozza annak szükségességét, hogy foglalkozzanak e jogokkal a Nyugat-Szaharában és a Tindouf táborokban, többek között tartsák tiszteletben az egyesülési szabadsághoz, a véleménynyilvánítás szabadságához és a tüntetéshez való jogot; követeli az összes nyugat-szaharai politikai fogoly szabadon bocsátását; követeli a terület független megfigyelők, nem kormányzati szervezetek és a média előtti megnyitását; támogatja a tisztességes és kölcsönösen elfogadható politikai megoldást a Nyugat-Szaharában, összhangban a vonatkozó ENSZ-határozatokkal, köztük az önrendelkezést megengedő határozatokkal;

59.

úgy véli, hogy a múltban elkövetett erőszaktettek elszámoltathatóságának a fenntartható megbékélés kialakítására irányuló folyamat szerves részét kell képeznie; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák a nők szisztematikus részvételét a béketeremtő folyamatokban és a politikai és gazdasági döntéshozatalban – ide értve a demokratikus átalakulás folyamatát és a konfliktusmegoldást is –, és hangsúlyozza ennek alapvető fontosságát; követeli, hogy a háborús bűnösöket állítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, és felszólítja a tagállamokat, hogy e tekintetben fokozottabban működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal; üdvözli az EKSZ azon szándékát, amely szerint célzott szakpolitikát kíván kidolgozni az átmeneti igazságszolgáltatásra vonatkozóan azzal a céllal, hogy segítsen a társadalmaknak a múltban elkövetett visszaélések kezelésében és a büntetlenség leküzdésében, és ösztönzi e politika kellő időben való kidolgozását; hangsúlyozza, hogy az átmeneti igazságszolgáltatást úgy kell kezelni, hogy az összhangban álljon az EU által általában a nemzetközi büntető igazságszolgáltatásnak, és konkrétan a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatással; különösen felhívja a figyelmet az EU Nyugat-Balkánon szerzett tapasztalataira mint inspirációs forrásra; felhívja az EU-t, hogy aktívan támogassa az igazság, az igazságszolgáltatás, a jóvátétel és a meg nem ismétlődésre vonatkozó garanciák előmozdításával foglalkozó ENSZ különleges előadó újonnan létrehozott mandátumát;

60.

hangsúlyozza, hogy az EU átmeneti igazságszolgáltatással kapcsolatos megközelítésének egyik kulcseleméül az igazságszolgáltatási rendszer intézményi reformjának támogatását kell megtenni, a jogállamiság működésének a nemzetközi normákkal összhangban történő javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a bűncselekményeket a közelmúltban elkövető személyeket nemzeti vagy nemzetközi bíróságok előtt felelősségre kell vonni; hangsúlyozza a társadalmi párbeszéd jelentőségét a múlttal való szembenézés szempontjából, valamint az áldozatokkal kapcsolatos megfelelő konzultációs és kompenzációs programok, többek között jóvátételi intézkedések érdekében; úgy véli, hogy az átmeneti intézményekben dolgozó alkalmazottak hátterének átvilágítása az átmeneti igazságszolgáltatás hitelességének fokmérője;

61.

megjegyzi, hogy a konfliktus utáni helyzetekben az átmenetet biztosító következetes politikák kidolgozása rendkívül összetett feladat; hangsúlyozza ezért, hogy a fegyveres konfliktusok körülményei között fokozottan gondoskodni kell a nemzetközi emberi jogi és humanitárius jogi normák érvényesüléséről és ellenőrzéséről, és ösztönzi az EKSZ-t, hogy támogassa azokat a civil társadalmi szervezeteket, amely küldetése, hogy előmozdítsák a humanitárius jog fegyveres államok és nem állami szereplők általi tiszteletben tartását, különös tekintettel a nők jogaira és a gyermekek érdekeire;

62.

a leghatározottabban elítéli a közelmúltban lezajlott vagy jelenleg folyamatban lévő válságok fegyveres konfliktusai során például Szíriában, Maliban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és a Közép-Afrikai Köztársaságban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértéseket, és különösen a rögtönítélő bírósági eljárásban hozott ítélet alapján végrehajtott kivégzéseket, a nemi erőszakot és a szexuális erőszak más formáit, a kínzásokat, az önkényes letartóztatás és fogva tartás eseteit, különös tekintettel a nők és a gyermekek helyzetére, akik különösen kiszolgáltatottak; felszólítja az EU-t, hogy folytasson küzdelmet a büntetlenség ellen minden ilyen esetben, és támogassa a hazai igazságszolgáltatási szervek és a Nemzetközi Büntetőbíróság arra irányuló fellépését, hogy e cselekmények elkövetői bíróság elé kerüljenek; ösztönzi az EU-t, hogy a kínzás megakadályozására szolgáló mechanizmusokat építse be az EU külkapcsolataival kapcsolatos valamennyi tevékenységébe;

63.

felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és az EKSZ-t, hogy az EU nemzetközi humanitárius jogi iránymutatásainak felülvizsgálata, valamint ezen iránymutatások hatékonyabb alkalmazásának biztosítása céljából végezzenek alapos szakpolitikai felülvizsgálatot a Szíriában, Líbiában, Maliban és a közelmúltban kibontakozott más konfliktusok során bekövetkezett tragikus eseményekről; kéri az EU-t, hogy nyújtson támogatást a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és a svájci kormány által indított, folyamatban lévő kezdeményezéshez, amelynek célja a nemzetközi humanitárius jogra vonatkozó jelenlegi nemzetközi irányítási keret reformja; támogatja az EU-t, hogy lépjen fel az ENSZ BT reformja érdekében, hogy az képes legyen hatékonyan reagálni a jelenlegi válságokra;

64.

üdvözli, hogy 2014 januárjában elindítják az EU Segítségnyújtási Önkéntesszolgálatát, amely több mint 8 000 uniós és nem uniós polgár számára teremt majd lehetőségeket arra, hogy képzést kapjanak, és humanitárius műveletekben vessék be őket világszerte, és megjegyzi, hogy további 10 000 ember pedig várhatóan „online önkéntesként” támogatja az EU Segítségnyújtási Önkéntesszolgálatát, olyan feladatokat ellátva, amelyek otthonról, számítógépen elvégezhetők;

65.

felhívja az EU-t, hogy dolgozzon ki közös uniós álláspontot a pilóta nélküli katonai robotrepülőgépekről;

66.

felhívja a figyelmet továbbá az átmenet megbénulásának eseteire azokban az országokban és régiókban, ahol a reformmozgalmakat és az átmenetet célzó folyamatokat a hatalmon lévő rezsim leállította vagy visszavetette; kéri az EU-t, hogy folytassa az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az ezekben, valamint az önkényuralmi rendszerű, aggodalomra okot adó más országokban kormányzó hatalmi köröket meggyőzze arról, hogy reformfolyamatot kezdeményezzenek olyan erős és szilárd demokráciák kifejlesztése céljával, amelyekben a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok érvényre jutnak; úgy véli, hogy ennek a meggyőzésnek helyet kell kapnia a partnerekkel folytatott valamennyi párbeszédben, a legmagasabb politikai szintet is beleértve, kihasználva az EU külső politikájának minden idevágó területét, azaz a fejlesztést, kereskedelmet stb.;

67.

ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a megbénult átmenet helyzetében lévő országokban és régiókban nincsenek sem politikai reformok, sem elszámoltathatóság; ismételten leszögezi, hogy minden polgárnak joga van a többpártrendszerre épülő, különböző alternatívákat kínáló és független médiaforrásokat működtető politikai életben való teljes és szabad részvételhez, szabad, igazságos és nyílt választás keretében;

68.

komoly aggodalmának ad hangot a közelmúltban elfogadott elnyomó törvények és ezeknek az orosz hatóságok általi önkényes érvényesítése miatt, ami sok esetben nem kormányzati szervezetek, civil társadalmi aktivisták, az emberi jogok védelmezői, a kisebbségek és az LMBTI közösség tagjai zaklatásához vezet, és felhívja az EU-t, hogy ezt az aggodalmat juttassa kifejezésre minden politikai szinten; kéri Mihail Hodorkovszkij és más politikai foglyok szabadon bocsátását, és sajnálatosnak tartja az igazságszolgáltatás politikai célra való felhasználását; sürgeti az orosz hatóságokat, hogy pártatlanul vizsgálják ki és állítsák bíróság elé azokat a személyeket, akik Szergej Magnyitszkij, Natalja Esztemirova, Anna Politkovszkaja, Sztaniszlav Markelov és Vaszilij Alekszanjan haláláért felelősek; sajnálja, hogy a Tanács nem mérlegelte a Parlament Magnyitszkij-ügyről szóló 2012. október 23-i ajánlását; felhívja ezért a Tanácsot, hogy fogadjon el határozatot, amely létrehozza a Szergej Magnyitszkij halálához vezető fejleményekben közreműködő tisztviselők nevét tartalmazó közös uniós jegyzéket; hozzáteszi, hogy e tanácsi határozatnak célzott szankciókat kell kivetnie az említett tisztviselőkre vonatkozóan; mély aggodalmának ad hangot a szélsőjobboldali önbíráskodó csoportok cselekedetei miatt, melyek során miután LMBTI-személyekkel interneten keresztül felvették a kapcsolatot, kelepcébe csalták őket, rájuk támadtak és az ezekről készített több száz videófelvételt az interneten közzétették; felszólítja az EU küldöttségét és a tagállamok oroszországi nagykövetségeit, hogy a vonatkozó iránymutatásoknak megfelelően növeljék az LMBTI-személyek emberi jogait védők támogatását;

69.

aggodalmának ad hangot a független újságírók és emberi jogi aktivisták folyamatos elnyomása, valamint a politikai másként gondolkodók üldöztetése miatt Kubában; felhívja a figyelmet a lelkiismereti meggyőződésük miatt fogva tartottak helyzetére, akiket továbbra is koholt vádak alapján ítélnek el vagy tartanak előzetes letartóztatásban; felszólítja az EKSZ-t és a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy támogassák az Egyesült Nemzetek égisze alatt működő nemzetközi és független vizsgálóbizottság felállítását azzal a céllal, hogy kivizsgálja a két kubai emberi jogi jogvédő és békés másként gondolkodó, Oswaldo Payá Sardiñas (2002. évi Szaharov-díjas) és Harold Capero 2012. júliusban bekövetkezett halálának körülményeit;

70.

hangsúlyozza a kínai emberi jogi helyzet nemzetközi nyomon követésének szükségességét, és felszólítja az uniós tagállamokat, hogy tevékenyen vegyenek részt e nyomon követés kialakításában, tekintettel arra, hogy az EU és Kína közötti, jelentős és kézzelfogható eredmények elérése érdekében kezdeményezett emberi jogi párbeszéd sikertelennek bizonyult; továbbra is aggasztják az emberi jogok védelmezőivel, az ügyvédekkel, a civil társadalom aktivistáival, az újságírókkal és bloggerekkel szemben alkalmazott, egyre szigorúbb korlátozások; támogatja, hogy a kínai emberek maguk követelik az őket megillető alapvető szabadságokat és jogokat; emlékeztet arra, hogy az EU közvetítőként léphetne fel e tekintetben a nagyobb bizalom megteremtése, a párbeszéd új módjainak kidolgozása és a már meglévő eszközök javítása révén;

71.

sürgeti a kínai hatóságokat, hogy kezdeményezzenek komoly párbeszédet a tibeti néppel, hogy feltárják az önfeláldozással járó, számos alkalommal előforduló tiltakozás kiváltó okait; elítéli a tibeti nomádok nem önkéntes áttelepítését és kitelepítését, ami a tibeti identitás szerves részét képező életmód fennmaradását fenyegeti; sürgeti az EKSZ-t, hogy a vallás vagy meggyőződés szabadságára vonatkozó, újonnan elfogadott uniós iránymutatásokkal összhangban fordítson kiemelt figyelmet a Tibetben tapasztalható vallási elnyomásra, és vessen véget a tibeti buddhizmust korlátozó politikáknak; hangsúlyozza, hogy javítani kell az oktatási rendszert, különös figyelmet fordítva a térségben a kétnyelvű oktatásra, a nemzeti identitás és örökség megőrzése, valamint a fiatalok munkanélküliségét kiváltó okok kezelése érdekében;

72.

súlyos aggodalmának ad hangot az iráni emberi jogi helyzet, a reformok híveinek folyamatos elnyomása, a politikai foglyok, valamint a lelkiismereti és hitbeli meggyőződésük miatt fogva tartott személyek egyre emelkedő száma, a bahá'i közösség hátrányos megkülönböztetése és üldözése, a – többek között fiatalkorúakkal szemben is alkalmazott – kivégzések állandóan magas száma, a kínzás széles körű alkalmazása, a tisztességtelen bírósági eljárások, az óvadékként kért hatalmas összegek, valamint a tájékozódás és a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezési és vallásszabadságot és az oktatás és a szabad mozgás jogát érintő súlyos korlátozások miatt; üdvözli, hogy Iránban szabadon bocsátottak több lelkiismereti okokból fogva tartottat, köztük a Szaharov-díjas Naszrin Szotudeh ügyvédet; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy bocsássák szabadon a vádemelés nélkül több mint két éve házi őrizetben tartott három ellenzéki vezetőt, Mehdi Karrúbit, Zahra Rahnavardt és Mir Hosszein Múszávit, és engedjék be Iránba az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó különleges előadóját, hogy látogatást tehessen az országban, dolgozzanak a halálbüntetésekre vonatkozó moratórium érdekében, szüntessék meg az internet cenzúráját, és tegyék lehetővé a véleménynyilvánítás szabadságát Iránban; megjegyzi, hogy Irán és a nemzetközi közösség újra felvette a diplomáciai kapcsolatokat, és reményét fejezi ki, hogy az E3+3 és Irán között az iráni nukleáris programról folytatott tárgyalások kielégítő és kölcsönösen elfogadható módon zárulnak majd le;

73.

legmélyebb aggodalmának ad hangot az emberi jogok helyzetének a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban (KNDK) tapasztalható romlása miatt, felhívja a figyelmet az Európai Parlament által elfogadott vonatkozó sürgősségi állásfoglalásra (az eljárási szabályzat 122. cikke), és felszólítja a KNDK-t, hogy bocsátkozzon érdemleges párbeszédbe az Európai Unióval az emberi jogok tekintetében; felszólítja a KNDK-t, hogy vessen véget a bírósági eljárás nélküli kivégzéseknek és az erőszakos eltüntetés gyakorlatának, bocsássa szabadon a politikai foglyokat és tegye lehetővé állampolgárai szabad utazását mind belföldön, mind az országon kívülre; felhívja a KNDK-t, hogy tegye lehetővé a nemzeti és nemzetközi média számára a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot, valamint biztosítson polgárai számára cenzúramentes hozzáférést az internethez; megjegyzi, hogy a KNDK valamennyi provokatív intézkedése és a polgáraira kivetett megszorító intézkedések általános szegénységhez és anyagi nélkülözéshez vezettek;

74.

mély aggodalmának ad hangot Kasmírral kapcsolatban, ahol a polgári lakosság elleni minden erőszakos cselekmény rendkívül sajnálatos; tudatában van annak, hogy vizsgálatot végeztek azonosítatlan sírokról; sürgeti mindazonáltal, hogy a polgári lakosság elleni visszaélésekkel kapcsolatos felelősség megállapítása és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében az emberi jogokat védő mechanizmusokat helyezzék minden próbálkozás középpontjába;

75.

felszólítja az Európai Uniót, hogy folytasson összehangolt és inkluzív stratégiát a Száhil övben egyrészt a régió biztonságossá tétele, másrészt az emberi jogok előmozdítása érdekében, azaz az olyan emberi jogi jogsértések felszámolása érdekében, mint a kínzás, az ellenzékiek és újságírók gyakori önkényes letartóztatása, a békés tüntetések leverése, a nőkkel szembeni erőszakos cselekmények – mint a nemi erőszak, a kényszerházasság, a nemi szervek megcsonkítása –, valamint az etnikai vagy kasztbéli hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés, és ezzel segítse az alapvető jogokat és szabadságokat biztosító jogállam megteremtését;

76.

komoly aggodalommal tölti el az LMBTI személyekkel szembeni állami erőszak növekvő trendje számos szubszaharai országban, különösen Ugandában, Nigériában, Kamerunban és Szenegálban; határozottan elítéli az egyre inkább elnyomó jellegű jogszabályok elfogadására irányuló kísérleteket azokban az országokban, ahol a homoszexualitás már eleve büntetendő; felhívja ezen országok parlamenti képviselőit, hogy többé ne válaszoljanak a populisták és konzervatívok, köztük a vallási vezetők felőli nyomásra, és védelmezzék valamennyi állampolgár, köztük az LMBTI személyek jogait is; rámutat arra, hogy 76 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből öt országban halálbüntetéssel sújtják; ismételten sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Cotonoui Megállapodást úgy írták alá, hogy a politikai párbeszéd keretében nem került sor a szexuális orientáción alapuló hátrányos megkülönböztetés tárgyalására, a Parlament többszöri erre irányuló kérése ellenére sem; emlékezteti a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy a Parlament határozott szándéka, hogy ezt a szempontot a Megállapodás következő felülvizsgálatának részévé tegye;

77.

kéri az EU-t, hogy alakítson ki hatékony politikát minden olyan rezsim szankcionálása tekintetében, amely polgári személyekkel szemben elnyomó módszereket alkalmaz;

78.

felszólítja az EU-t, hogy továbbra is aktívan támogassa az emberi jogok védelmezőit, beleértve azt is, hogy megfelelő időben átmeneti menedéket nyújtanak azoknak, akik veszélynek vannak kitéve; felhívja az EU-t, hogy az emberi jogok védelmezőit támogató politikáját terjessze ki a visszaélést bejelentő személyekre és a tényfeltáró újságírókra is, akik jelentősen hozzájárulhatnak az emberi jogok védelmezéséhez és előmozdításához;

79.

üdvözli, hogy az EU választási megfigyelő missziók és választási szakértői küldöttségek révén, valamint a hazai megfigyelők számára választási segítséget és támogatást nyújtva továbbra is világszerte támogatja a választási eljárások lefolytatását; megjegyzi, hogy ezek a küldöttségek a közelmúltban hozzájárultak a demokratikus átalakulás támogatásához az EU szomszédságában, és szemtanúi lehettek (Szenegálban) az ellenzék hatalomátvételének, illetve (Sierra Leonéban) egy konfliktus nyomán kialakuló demokrácia megszilárdulásának;

80.

hangsúlyozza a választási megfigyelő missziók jelentései és ajánlásai nyomon követésének fontosságát; hangsúlyozza a választási megfigyelő misszió (EOM) ajánlásai nyomon követésének – az említett ajánlásoknak az érintett ország „demokratikus menetrendjének” részeként való felhasználása révén történő – megerősítésére irányuló kezdeményezését, és véleménye szerint a vezető megfigyelőt kell megbízni azzal, hogy az Európai Parlament állandó szerveinek támogatása mellett biztosítsa ezen ajánlások nyomon követését és végrehajtását;

81.

hangsúlyozza, hogy fontos feladat a parlamentek működőképességének javítása a választások között; emlékeztet ezzel összefüggésben arra, hogy az EU a segélyhatékonyságról szóló magas szintű fórumon kötelezettséget vállalt arra, hogy a fejlesztési együttműködést a demokratikus felelősségvállalásra alapozza, és különösen szem előtt tartja a parlamentek szerepének megerősítését; sürgeti az EU-t, hogy törekedjen jogokon alapuló szemléletre azzal a céllal, hogy integrálják az emberi jogi elveket az EU operatív tevékenységeibe, és álljon ki az emberi jogi kérdések mellett a globális fejlesztési menetrendben, ahogy arra a cselekvési tervben kötelezettséget vállalt;

82.

emlékeztet a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kötelezettségvállalására, amely szerint a választásmegfigyelés során a nők, a nemzeti kisebbségek és a fogyatékkal élők mind jelöltként, mind pedig szavazóként való részvételére fog összpontosítani; kéri, hogy minden esetben vegyék figyelembe az uniós választási megfigyelő missziók következtetéseit a nők választási folyamatokban való teljes és egyenrangú részvételének támogatására irányuló programok kidolgozása és a missziók ajánlásainak végrehajtása során;

83.

hangsúlyozza a véleménynyilvánítás szabadságának, többek között a szabad sajtónak rendkívüli jelentőségét az átmeneti helyzetekben; üdvözli az EU azon kötelezettségvállalását, hogy iránymutatásokat bocsát majd rendelkezésre a véleménynyilvánítás szabadságáról, és ezenfelül indítványozza, hogy az EU dolgozzon ki megfelelő módszereket annak érdekében, hogy felfigyeljen és megfelelő válaszlépéseket tegyen az olyan jogszabályi változtatásokra, amelyek harmadik országokban korlátozzák a pluralizmust és a sajtószabadságot;

84.

súlyos és folyamatos aggodalmának ad hangot az internet számos országban tapasztalható cenzúrázása és e cenzúra sajnálatos nagyságrendje miatt; hangsúlyozza, hogy az Uniónak a politikáiban elsőbbségben kell részesítenie a részvételhez való jogot és az információkhoz történő hozzáférés jogát – mint a demokrácia interneten is érvényesítendő alapelveit –, és alkalmaznia kell a nyilvános elszámoltathatóság tekintetében rendelkezésre álló mechanizmusokat, többek között a nyilvános adatokra vonatkozó elveket; úgy véli, hogy ennek a harmadik országokkal folytatott párbeszéd valamennyi szintjén így kell történnie, a kétoldalú kapcsolatokat és a legmagasabb szinteket is ideértve; hangsúlyozza az internetes média jelentőségét a civil társadalom működése és hatékonysága – többek között az emberi jogok védelmezői, a szakszervezetek és a visszaélést bejelentő személyek szempontjából; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a digitális szabadság fogalomkörének az EU külső kapcsolataiba történő beépítése érdekében;

85.

felhívja a figyelmet arra a sajnálatos tendenciára, hogy az LMBTI-személyek emberi jogait támogatók véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságát korlátozó törvényeket hoznak; megállapítja, hogy ilyen törvények jelenleg Litvániában és Oroszországban vannak érvényben, Ukrajnában elbírálás alatt állnak, illetve Grúziában, Örményországban és Kazahsztánban pedig javaslati fázisban vannak; üdvözli, hogy Moldova hatályon kívül helyezte a házassággal és családdal összefüggő kapcsolatokon kívüli bármilyen más kapcsolat népszerűsítését tiltó törvényt; felszólítja az érintett országokban működő EU küldöttségeket, hogy e törvények miatt fejezzék ki az Unió különös aggodalmát;

86.

teljes mértékben támogatja az EU-nak az emberi jogok előmozdítása és védelme tekintetében az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretben képviselt határozott álláspontját, valamint azt a kötelezettségvállalását, amely szerint „a jövőben is szót fog emelni minden olyan lépés ellen, amely arra irányul, hogy aláássa az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartását”. ismételten teljes támogatásáról biztosítja – és felhívja erre az Európai Uniót – az emberi jogok oszthatatlan és univerzális jellegének ügyét, többek között az Európai Unióról szóló szerződésnek az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezéseiről szóló V. címe, 1. fejezete 21. cikkével összhangban a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányában foglalt emberi jogokét;

87.

ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja az ENSZ emberi jogi rendszerének megerősítését, mivel ez elengedhetetlen az egyetemes emberi jogok érvényre juttatásának javításához; elismeréssel szól az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa általi felülvizsgálattal kapcsolatban tett uniós erőfeszítésekről, és felhívja az Emberi Jogi Tanács valamennyi tagját, hogy tartsák fenn a legmagasabb szintű emberi jogi normákat, és megválasztásuk előtt teljesítsék az e téren tett ígéreteiket; véleménye szerint az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának és az ENSZ különeljárások megbízottjainak függetlensége hatékony működésük kulcsfontosságú előfeltétele, és hangsúlyozza, hogy ennek biztosítása érdekében szabad felhasználású finanszírozásra van szükség;

88.

üdvözli az egyetemes időszakos felülvizsgálati folyamat második ciklusának kezdetét, és kéri, hogy az EU folyamatosan kísérje szoros figyelemmel a felülvizsgálati eljárás előmozdítását, valamint mérje fel, hogy mennyiben hajtják végre az e felülvizsgálat keretében elfogadott ajánlásokat, amelyek teljesítésére az országok kötelezettséget vállaltak;

89.

felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget az ENSZ stratégiai keretében tett azon kötelezettségvállalásuknak, amely szerint megerősítik és végrehajtják a legfőbb nemzetközi emberi jogi megállapodásokat, különösen a tíz alapvető emberi jogi ENSZ-egyezményt és az azokhoz csatolt fakultatív jegyzőkönyveket, valamint megteszik az arra vonatkozó megfelelő nyilatkozatokat, hogy biztosítják minden egyedi panasz elfogadását és gondoskodnak a vizsgálati eljárásokról; hangsúlyozza e megerősítések jelentőségét az EU emberi jogi politikája hitelességének belső és külső hitelessége szempontjából; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy bizonyos uniós tagállamok állandóan elmulasztják megfelelő időben benyújtani időszaki jelentéseiket az emberi jogok nyomon követésével foglalkozó illetékes ENSZ-szerveknek, ami aláássa az EU emberi jogi politikájának hitelességét is a harmadik országokkal szemben;

90.

felszólítja az EU-t, hogy ösztönözze a harmadik országokat az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó különleges előadóival és az emberi jogok független szakértőivel folytatott teljes körű együttműködésre, többek között úgy, hogy állandó jelleggel meghívják és fogadják e szakértőket;

91.

bátorítja az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ emberi jogi főbiztosát az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott szervek megerősítésére vonatkozó 2012-es jelentésének végrehajtásában, mert ezek kulcsfontosságú szerepet játszanak az ENSZ emberi jogi egyezményeinek részes felei közé tartozó államok által az emberi jogok érvényre juttatása és védelme tekintetében vállalt kötelezettségek tényleges végrehajtásának átvilágításában;

92.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elfogadta a „hagyományos értékekről” szóló A/HRC/RES/21/3. számú határozatát, aláásva az emberi jogok egyetemességének és oszthatatlanságának elvét, és javasolja, hogy az Unió a határozatot ellenezze; sajnálja, hogy nem került sor az emberi jogokról, a szexuális irányultságról és a nemi identitásról szóló A/HRC/RES/17/19. számú határozat nyomon követésére, és felszólítja az e kérdéssel foglalkozó államokat, köztük Dél-Afrikát, hogy a lehető leghamarabb kövessék nyomon ezt a határozatot; javasolja, hogy az ENSZ emberi jogi főbiztosa munkája során támogassa és védelmezze, hogy az LMBTI-személyek valamennyi emberi jogukat élvezhessék, elsősorban nyilatkozatok, jelentések és az új „Szabad és egyenlő” elnevezésű kampány segítségével; felszólítja az ENSZ emberi jogi főbiztosát, hogy folytassa ezt a munkát, és adjon hangot mély aggodalmának a gyülekezés és az egyesülés szabadságát korlátozó, ún. „propagandaellenes” törvények miatt;

93.

hangsúlyozza, hogy tekintettel a nemzetközi humanitárius jognak – az 1907-es hágai egyezményekben (42–56. cikk), és a negyedik genfi egyezményben (27–34. és 47–78. cikk) és az I. kiegészítő jegyzőkönyv rendelkezéseiben – meghatározott elveire, az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy a megszálló hatalom kategóriájába tartozó partnerek teljesítsék a megszállott területek lakosságával kapcsolatos kötelességeiket; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi humanitárius jog értelmében a megszálló hatalomnak biztosítania kell a megszállás által érintett lakosság számára a közegészségügyi normákat, az élelmiszer-ellátást és az egészségügyi ellátást; megismétli, hogy a megszálló hatalom számára tilos civil lakosságot áttelepíteni a megszállott területre, és hogy a bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek számára a nemzetközileg elismert igazságszolgáltatási garanciákat tiszteletben tartó eljárást kell biztosítani, például tájékoztatni kell őket a letartóztatás indokáról, konkrét bűncselekménnyel kell megvádolni őket és a lehető legrövidebb időn belül tisztességes tárgyalást kell biztosítani számukra;

94.

ismételten kifejezésre juttatja, hogy eltökélten támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróságot; véleménye szerint a részes államok számának emelkedése fontos előrelépés a Nemzetközi Büntetőbíróság egyetemes jellegének megerősítése felé, és üdvözli, hogy 2012 áprilisában Guatemala, 2013 februárjában pedig Elefántcsontpart megerősítette a Római Statútumot;

95.

felhívja az EU külügyminisztereit, hogy a Külügyek Tanácsa keretében fogadjanak el következtetéseket, amelyben megerősítik az EU és a tagállamok Nemzetközi Büntetőbíróság melletti erőteljes támogatását, figyelembe véve az EU erőfeszítéseit, hogy folyamatosan felülvizsgálja, aktualizálja és bővíti a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos eszközeit, és megfogalmazzák megújított kötelezettségvállalásukat a Római Statútum egyetemlegességére irányuló munka mellett annak érdekében, hogy kiszélesítsék a nemzetközi jog szerinti súlyos bűncselekmények áldozatai számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést;

96.

sajnálja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát még mindig nem vették fel az új GSP-rendeletben rögzített, a GSP+ státusz megszerzéséhez szükséges egyezményeket tartalmazó listára; felhívja a figyelmet arra, hogy a GSP+ státuszra jelentkezők között vannak olyan országok (pl. Örményország és Pakisztán), amelyek nem részes államai a Statútumnak, és nem is erősítették meg azt; megismétli azon ajánlását, hogy a Római Statútumot a jövőben vegyék fel az egyezmények nevezett listájára;

97.

felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a harmadik országokkal, regionális szervezetekkel és regionális csoportokkal folytatott tárgyalások és politikai párbeszéd során nyomatékosan hangsúlyozzák a Statútum és a Bíróság előjogairól és mentességeiről szóló megállapodás (APIC) megerősítésének és végrehajtásának szükségességét, és hogy a harmadik országokkal kötött uniós megállapodásokba a Nemzetközi Büntetőbíróságra és a nemzetközi igazságszolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseket illesztenek be;

98.

ösztönzi az EKSZ-t annak biztosítására, hogy minden uniós küldöttséget és különleges képviselőt teljes körűen tájékoztassanak a Tanács Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló határozatáról és cselekvési tervéről, valamint az EU komplementaritás elvére vonatkozó eszközkészletéről, és hogy tevékenyen mozdítsák elő a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját és határozatainak végrehajtását, valamint a Római Statútumban szereplő bűncselekményeket elkövető személyek büntetlenségével szembeni küzdelmet;

99.

felhívja az EU küldöttségeit és különleges képviselőit, különösen az EU emberi jogi különleges képviselőjét, hogy a harmadik országokkal folytatott politikai párbeszéd és találkozók keretében tevékenyen mozdítsák elő a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját és határozatainak végrehajtását, valamint a Római Statútumban szereplő bűncselekményeket elkövető személyek büntetlenségével szembeni küzdelmet; javasolja továbbá a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott pénzügyi támogatás erősítését;

100.

üdvözli a komplementaritás elvének előmozdítására vonatkozó uniós eszközkészlet elfogadását, és felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy tegyenek további lépéseket a hatékony végrehajtás érdekében; ösztönzi az EU-t, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság támogatását megfelelően érvényesítsék az EU külpolitikájának valamennyi érintett területén;

101.

felhívja az EU tagállamait, hogy a nemzeti jogszabályoknak a Statútum szerinti kötelezettségekkel való összehangolása révén teljes körűen hajtsák végre a Római Statútumot, és tegyenek eleget a Nemzetközi Büntetőbíróság segítségre és együttműködésre irányuló felkéréseinek a Nemzetközi Büntetőbíróság eljárásainak valamennyi szakaszában, különös tekintettel az előzetes vizsgálatra, nyomozásra, letartóztatásra és átadásra, az áldozatok és a tanúk védelmére, ideiglenes szabadon bocsátásra, az ítéletek végrehajtására; sajnálja, hogy az áldozatok megsegítését szolgáló segélyalaphoz való hozzájárulás továbbra sem kielégítő, és felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az alap megbízatásának teljes körű ellátásához szükséges forrásokat;

102.

támogatja a megfelelően finanszírozott segítségnyújtási és nyilvános tájékoztatási tevékenységeket a Bíróság rendes költségvetésén keresztül, és hangsúlyozza e tevékenységeknek az igazságszolgáltatás láthatóságának biztosításában betöltött jelentőségét;

103.

felhívja az uniós tagállamokat, hogy ratifikálják a Római Statútum kampalai módosításait, és hogy ösztönözzék azok harmadik országok általi ratifikálását;

104.

felhívja az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák a büntetlenség elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiket az EU határain belül is, ezzel összefüggésben ösztönzi őket, hogy mérlegeljék a népirtásért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyekkel foglalkozó kapcsolattartó pontok európai hálózatának ajánlásait;

105.

ismételten leszögezi, hogy határozottan ellenzi a halálbüntetést, és a halálbüntetés általános eltörlését célzó egyetemes moratórium bevezetését az EU emberi jogokkal kapcsolatos politikája egyik központi célkitűzésének tekinti; hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés sohasem bizonyult a bűncselekményektől elrettentő hatékony erőnek, és hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a halálbüntetés elsősorban a hátrányos helyzetű embereket sújtja; örömmel üdvözli az Európai Unió és tagállamai által az Egyesült Nemzetek Szervezetében tett erőfeszítéseket, amelyek eredményeképpen 2012 decemberében az ENSZ Közgyűlése határozatot fogadott el a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratórium tekintetében; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy több országban ismét kivégzésekre került sor; felhívja az EU-t, hogy továbbra is folytasson célzott kampányokat a halálbüntetéssel kapcsolatban, és fokozza tevékenységét a halálbüntetést fenntartó országokkal kapcsolatban; elvárja, hogy megfelelően konzultáljanak vele a halálbüntetés vagy kínzás során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK rendelet 2013-ra tervezett felülvizsgálata során;

106.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Európában még mindig van egy ország – Belarusz – amely fenntartja a halálbüntetést; ismételten kifejezésre juttatja, hogy Dmitri Konovalov és Vladislav Kovalev kivégzése rendkívül sajnálatos esemény; ismételten felszólítja Belaruszt, hogy vezessen be moratóriumot a halálbüntetésre vonatkozóan, és hogy ez legyen az első lépés annak végleges eltörlése felé;

107.

ismételten leszögezi, hogy az európai vállalatoknak tevékenységeik során tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogi normákat, akkor is, amikor az EU-n kívül működnek; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy híradások szerint bizonyos uniós vállalatok autoriter rezsimekkel működtek együtt – különösen, ha ez érzékeny áruk öbbek között az információtechnológia és a kommunikáció terén folytatott kereskedelmét is érinti –, ami emberi jogi visszaélésekhez vezetett;

108.

emlékeztet annak fontosságára, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást elő kell mozdítani, többek között az EU-n kívüli üzleti műveletek esetében is, és hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást a teljes ellátási láncon belül biztosítani kell; meggyőződése, hogy az európai vállalatoknak és azok leányvállalatainak és alvállalkozóinak kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk az üzletre és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi normák előmozdításában és terjesztésében a világon mindenütt; hangsúlyozza az Európai Beruházási Bank (EBB) által, illetve az európai hitelügynökségek által odaítélt exporthiteleken keresztül támogatott projektek emberi jogi, társadalmi és környezeti hatásával kapcsolatos ésszerű jelentéstétel fontosságát; hangsúlyozza, hogy az ezen intézmények által lebonyolított pénzügyi műveleteknek hozzá kell járulniuk az Unió külső fellépését vezérlő, az EUSZ 21. cikkében rögzített általános elvek érvényre juttatásához;

109.

felhívja az EKSZ-t, hogy számoljon be az üzleti vállalkozásokra és az emberi jogokra irányadó ENSZ-alapelvek tekintetében az emberi jogokra vonatkozó uniós cselekvési tervben vállalt kötelezettségek teljesítéséről; sajnálja, hogy a Bizottság nem tett előrelépést az Európai Parlament azon kérésének megválaszolásában, hogy tegyen javaslatot olyan jogszabályra, amely megköveteli az uniós vállalatoktól annak biztosítását, hogy beszerzéseik nem támogatják a konfliktusok kiváltóit és súlyos emberi jogi jogsértések elkövetőit;

110.

emlékezteti a Bizottságot a 2010. szeptemberi kötelezettségvállalására, hogy megvizsgálja a börtönökben végeztetett kényszermunka kérdését a harmadik országokban, és ennek megfelelően felülvizsgálja az EU által adott válaszokat, és felkéri a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek e folyamat eredményéről; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be jogszabályt, amely tiltja a kényszer- vagy börtönmunkával gyártott áruk behozatalát az EU-ba;

111.

emlékeztet arra, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja: minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van, és mindenki, bármely megkülönböztetésre való tekintet nélkül hivatkozhat a Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogra és szabadságra; hangsúlyozza a hátrányos megkülönböztetés valamennyi – többek között fajra, bőrszínre, nemre, nemi irányultságra, nyelvre, vallásra, kasztra, társadalmi eredetre, kultúrára, életkorra, születésre, fogyatékosságra vagy bármely más körülményre alapozott – formája elleni küzdelem jelentőségét; ismételten felhívja az EU-t, hogy a hátrányos megkülönböztetés és az intolerancia leküzdésén az emberi jogokkal kapcsolatos politikájának egyik kulcsfontosságú részeként fáradozzon, és e politikát alapozza a megkülönböztetés-mentesség befogadó és átfogó meghatározására; hangsúlyozza, hogy a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása a béke, a fejlődés és a demokrácia döntő tényezője; üdvözli és tovább bátorítja az EU-nak az ENSZ-szel és a regionális szervezetekkel közösen ebben az ügyben tett kötelezettségvállalását;

112.

kéri az EU-t, hogy fordítson megkülönböztetett figyelmet a társadalmi rétegekhez tartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetésre – a kasztrendszerre és az öröklött státusz hasonló szerkezeteire –, amelyek súlyosan ártalmas és olykor romboló hatást gyakorolnak az emberi jogok egyenlő érvényesülésének alakulására nézve; úgy véli, hogy azokat az országokat, ahol még mindig létezik a kasztrendszer, határozottan fel kell szólítani annak betiltására, és gondoskodni kell arról, hogy a kasztrendszer megszüntetését célzó jogszabályokat valóban végrehajtsák;

113.

hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret és a vallás vagy meggyőződés szabadságához való jog – amint azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke és az emberi jogokkal foglalkozó más nemzetközi jogi eszközök rögzítik – alapvető emberi jog, amely összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és magában foglalja a hithez és a hitnélküliséghez való jogot, a teista, nem teista és ateista meggyőződés gyakorlásának szabadságát a magánéletben vagy nyilvánosan, egyedül vagy közösségben, és annak szabadságát, hogy az egyén a vallását vagy meggyőződését elfogadja, megváltoztassa és elhagyja vagy azt újra felvegye; felhívja az EU-t, hogy nemzetközi és regionális fórumokon, valamint harmadik országokkal folytatott kétoldalú kapcsolatok keretében mozdítsa elő a vallás, illetve a meggyőződés szabadságát;

114.

emlékeztet arra, hogy a katonai szolgálat lelkiismereti okokból való megtagadásához való jog a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jog legitim gyakorlása, és sürgeti az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy a kötelező katonai szolgálatot előíró országokat szólítsák fel a nem fegyveres vagy polgári jellegű, közérdekű és nem büntető jellegű alternatív szolgálat lehetővé tételére, és tartózkodjanak attól, hogy büntetik – akár börtönbüntetéssel is – a szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadókat azért, mert nem teljesítették a katonai szolgálatot;

115.

a lehető legerélyesebben elítéli a vallási hovatartozás vagy meggyőződés alapján történő hátrányos megkülönböztetést és az ilyen okokból elkövetett erőszakos cselekményeket és gyilkosságokat, bárhol és bárkivel szemben történnek is ezek; különösen aggódik amiatt, hogy egyre többször kísérlik meg a vallási felekezetek szerint megosztott emberek közötti nézeteltéréseket erőszak és üldözés alkalmazásával felszámolni, mivel az ilyen fellépések a tartós béke és a megbékélés kerékkötői; ugyancsak aggódik amiatt, hogy a kormányon lévő közösség magatartása egyre ellenségesebbé válik számos országban, ahol továbbra is megtagadják a vallásuk vagy meggyőződésük szerinti kisebbségi csoportoktól a szabad vallásgyakorlást, illetve vallásuk vagy meggyőződésük nyilvános kifejezését; megjegyzi, hogy a vallási vagy meggyőződési alapú csoportok elleni gyűlölet-megnyilvánulások és nyílt támadások – amelyek számos halálesetet és testi sértést okoztak –, egyre gyakoribbak, és hogy továbbra is aggodalomra ad okot a büntetlenség és a vallásuk vagy meggyőződésük szerinti kisebbségi közösségek védelmének hiánya;

116.

ellenez minden olyan jogszabályt, amely bünteti az egyéneket a vallásuk vagy meggyőződésük megváltoztatásáért; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az ilyen jogszabályok miatt bizonyos országokban az egyének börtönbüntetéssel vagy akár halálbüntetéssel néznek szembe; aggodalmának ad hangot amiatt is, hogy azok, akik elhagyták vagy megváltoztatták vallásukat, társadalmi gyűlöletnek, például erőszaknak és megfélemlítésnek vannak kitéve; ellenzi az olyan törvényeket, amelyek büntetik az istenkáromlónak, illetve egy vallást vagy vallási szimbólumokat, alakokat vagy érzelmeket gyalázónak vagy sértőnek tekintett megnyilvánulásokat; kijelenti, hogy ezek a törvények nem felelnek meg az elfogadott nemzetközi emberi jogi normáknak; elítéli az Afganisztánban, Bangladesben, Egyiptomban, Pakisztánban és Szaúd-Arábiában az istenkáromlásról elfogadott törvényi rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik a börtönbüntetést és a halálbüntetést;

117.

üdvözli az EIDHR legutóbbi ajánlati felhívásait, amelyek a valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés elleni civil társadalmi cselekvések kiemelt kezelésére és támogatására irányulnak; ösztönzi az EU-t, hogy különböző szinteken támogassa a kultúrák és hitek közötti párbeszédre és együttműködésre irányuló inkluzív erőfeszítéseket, bevonva a közösségi vezetőket, a nőket, a fiatalokat és az etnikai kisebbségek képviselőit, a békeépítés és a társadalmi kohézió előmozdítása céljával; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki támogatási rendszereket a vallás vagy meggyőződés szabadságának védelmére és előmozdítására azokban az országokban, ahol ez a jog a leginkább veszélyben van;

118.

üdvözli az EU kötelezettségvállalását, hogy előmozdítja a vallás vagy meggyőződés szabadságát a nemzetközi és regionális fórumokon, többek között az ENSZ-ben, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben (EBESZ), az Európa Tanácsban és más regionális mechanizmusokban; ösztönzi az EU-t, hogy továbbra is terjessze elő a vallás és meggyőződés szabadságáról szóló éves állásfoglalását az ENSZ Közgyűlésén, és támogassa az ENSZ vallás vagy meggyőződés szabadságával foglalkozó különleges előadójának megbízatását;

119.

teljes támogatásáról biztosítja az ENSZ-ben végzett, a nők jogainak és szerepvállalásának érvényre juttatására irányuló munkát; ösztönzi az EU-t, hogy indítson célzott kampányokat a nők politikai és társadalmi részvételére vonatkozóan, és támogassa a nemi alapú erőszak és a nőgyilkosságok elleni kezdeményezéseket; támogatja a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének a fejlesztési együttműködésben való erősítéséről szóló cselekvési terv végrehajtását; kéri az uniós küldöttségeket, hogy a nők elleni erőszakról, valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló uniós iránymutatások végrehajtása tekintetében kialakított helyi stratégiáikba vegyenek fel a külső támogatás szerepére és az együttműködés kibontakoztatására vonatkozó egyedi intézkedéseket, hangsúlyozza, hogy e tekintetben a Bizottság és a tagállamok szerepe sem az Európai Unióban, sem azon kívül nem korlátozódhat csupán a nőkkel szembeni erőszak valamennyi – testi, pszichológiai, társadalmi és gazdasági – formája elleni küzdelemre, és hogy már a legfiatalabb kortól kezdve kiemelt hangsúlyt kell helyezni a nemi megkülönböztetéstől mentes oktatásra; nyomatékosan kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy továbbra is ösztönözzék a harmadik országokat, hogy nemzeti jogszabályaik kidolgozásakor vegyék figyelembe a nők jogait, valamint biztosítsák az erre vonatkozó valamennyi jogszabály megfelelő végrehajtását;

120.

ismételten elítéli a nők elleni erőszak minden formáját, közöttük a családon belüli erőszakot is; felszólítja ezért az Európa Tanács minden tagállamát, hogy írják alá és ratifikálják a nőkkel szembeni erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezményt, valamint felszólítja az EU-t, hogy következetesen támogassa az egyezményhez való csatlakozás folyamatát annak érdekében, hogy biztosítsa az EU nők elleni erőszakra vonatkozó belső és külső intézkedéseinek koherenciáját; hangsúlyozza a tájékoztató és a figyelemfelkeltő kampányok lebonyolításának jelentőségét azon közösségekben, ahol általános gyakorlat a női nemi szervek megcsonkítása, a fiatal lányokkal való szexuális visszaélés, a korai és a kényszerházasságok, a nők ellen elkövetett gyilkosságok és az emberi jogok más nemi alapú megsértése, továbbá hangsúlyozza azon emberi jogi jogvédők e kampányok előkészítésébe és végrehajtásába való bevonásának fontosságát, akik már küzdenek e gyakorlatok felszámolásáért; bátorítja az EKSZ-t és az uniós tagállamokat, hogy továbbra is foglalkozzanak a női nemi szervek megcsonkításának ügyével az olyan partnerországokkal folytatott politikai és szakpolitikai párbeszédükben, ahol a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlatát továbbra is folytatják;

121.

felhívja az EU-t a reproduktív jogok további védelmére, és hangsúlyozza, hogy ezt a politikát a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába kell helyezni; határozottan elítéli a női nemi szervek megcsonkításának gyalázatos gyakorlatát Afrika bizonyos részein, a becsületgyilkosságokat, a nemi alapú abortuszt és a kényszerházasságot; emlékeztet a Kairóban tartott nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencián (ICPD) elért fontos következtetésekre;

122.

támogatja az ENSZ főtitkárának „Először az oktatás” elnevezésű kezdeményezését, mivel az oktatáshoz való hozzáférés növeli a lányok jövőjét fenyegető veszélyekkel, például a korai házassággal és terhességgel, a HIV-fertőzéssel, a szegénységgel, a családon belüli és szexuális erőszakkal szembeni védelmet, és csökkenti a gyermek- és anyasági halandóságot is;

123.

fokozott erőfeszítéseket kér, hogy a nemek közötti egyenlőségre, az anyák egészségére, valamint a megfelelő egészségügyi rendszerekhez, az oktatáshoz, továbbá a szexuális és reproduktív egészséghez fűződő jogokhoz való – különösen a legkiszolgáltatottabb csoportok, például a lányok és a fiatal nők számára biztosítandó – hozzáférésre vonatkozó millenniumi fejlesztési célok, amennyire lehetséges, a határidők lejárta előtt maradéktalanul teljesüljenek annak alapján, hogy kormányok szilárdan elkötelezik magukat az érvényes emberi jogi kötelezettségekkel kapcsolatos elszámoltathatóság fokozása és a nyomon követési mechanizmusok erősítése, továbbá a mindenkit megillető igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés elősegítése iránt, és biztosítják mindenki – köztük a leginkább marginalizálódott és a leghátrányosabb helyzetű csoportok – hatékony részvételét a fejlesztésben, a döntéshozatalban és a végrehajtásban; határozottan javasolja, hogy a 2015 utáni időszakra vonatkozó millenniumi fejlesztési célok közé kerüljön be a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos önálló cél, amely nagy hangsúlyt fektet a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra;

124.

annak biztosítására sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy az ICPD+20 felülvizsgálati folyamat a szexuális és reproduktív jogok teljes körű gyakorlásához kapcsolódó valamennyi szempont átfogó felülvizsgálatát eredményezze, valamint hogy újfent erősítsék meg a mindenkit megillető szexuális és reproduktív jogokra vonatkozó szilárd és haladó megközelítést a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban, továbbá felszólít megvalósításuk tekintetében a fokozott elszámoltathatóságra; különösen felhívja az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a felülvizsgálatot részvételi alapon folytassák le, és hogy a folyamat lehetőséget biztosítson a különböző érdekeltek – többek között a civil társadalom, valamint a nők, a serdülőkorúak és a fiatalok – számára az abban való érdemi részvételre; emlékeztet arra, hogy egy ilyen felülvizsgálat keretének az emberi jogokon kell alapulnia, és különös hangsúlyt kell fektetnie a szexuális és a reproduktív jogokra;

125.

súlyos aggodalmának ad hangot a nemi erőszak kérdésével kapcsolatban; sajnálja, hogy rendkívül nagy fokú a nemi erőszakkal kapcsolatos büntetlenség olyan országokban, mint India és Pakisztán;

126.

elítéli, hogy a nemi erőszakot egyre szélesebb körben háborús fegyverként használják, különösen az afrikai Nagy-tavak régiójában; felhívja a figyelmet arra, hogy a szexuális jellegű bűncselekmények és a nemi erőszak bűncselekményei a Római Statútumban a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények, illetve a népirtás vagy a kínzás bűntettét kimerítő cselekmények között szerepelnek; üdvözli ezzel összefüggésben az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2106 (2013). számú, a konfliktusok során elkövetett nemi erőszakról szóló, 2013. június 24-én elfogadott határozatát, amely leszögezi, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú szerepet játszik a nemi erőszak és más, szexuális jellegű bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége ellen vívott küzdelemben; felhívja az EU-t, hogy maradéktalanul támogassa ezen elvek érvényesítését; ismételten emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának mérföldkőnek számító, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozatával összhangban átvilágítja a KVBP-misszók emberi jogi és a nemi szempontú vonatkozásait;

127.

felhívja az EU-t, hogy kezelje kiemelten az emberkereskedelem elleni küzdelmet; hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem kérdésével foglalkozva mérlegelni kell a belső és külső szempontokat is; bátorítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a 2011/36/EU irányelvet és az emberkereskedelem felszámolására irányuló 2012–2016-os stratégiát;

128.

felszólít a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezmény egyetemes ratifikálására; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy lépjenek fel a gyermekek jogainak védelmében, különös figyelmet fordítva a gyermekekkel szembeni erőszakra és ezen belül is olyan kérdésekre, mint például a kényszerített gyermekmunka és gyermekházasság, gyermekek fegyveres csoportokba való besorozása, illetve ezzel szemben a gyermekek leszerelésére, rehabilitációjára és reintegrációjára, valamint hogy vegyék fel a gyermekboszorkányság vádjával kapcsolatos kérdéseket az érintett országokkal az emberi jogok tekintetében folytatott párbeszéd napirendjére; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gyermekek jogai elsőbbséget élvezzenek az EU külső politikájában;

129.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a gyermekekről és fegyveres konfliktusokról szóló uniós iránymutatásokra vonatkozó felülvizsgált végrehajtási stratégia megvalósítása érdekében; szorgalmazza, hogy az EU még jobban mélyítse el együttműködését az ENSZ gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különmegbízottjával; üdvözli, hogy 2012-ben új finanszírozási tételt indítottak útjára a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekek humanitárius segélyekkel történő támogatására, hozzáférést biztosítva számukra az oktatáshoz a vészhelyzetekben;

130.

emlékeztet az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos saját belső eljárásainak javításáról, valamint az emberi jogok védelmének saját struktúráiba és eljárásaiba történő tényleges beépítésére irányuló erőfeszítések fokozásáról szóló korábbi ajánlásaira; sajnálja, hogy nem történt előrelépés az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos esetekről és azok nyomon követéséről szóló plenáris viták és állásfoglalások terén; üdvözli az emberi jogi kérdésekben a tagállamok nemzeti parlamentjeivel folytatott együttműködés elmélyítésére irányuló erőfeszítéseket;

131.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Európa Tanácsnak, valamint az ebben az állásfoglalásban említett országok és területek kormányainak.