30.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 440/2

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. és 176. cikkére, amelyek meghatározzák a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzését, valamint az elérendő strukturális célú pénzügyi eszközöket és előírják, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap rendeltetése az Unión belüli legjelentősebb regionális egyenlőtlenségek orvoslását segíteni,

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel 2010. május 20-i állásfoglalására (1) a kohéziós politikának a lisszaboni és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulásáról,

—

tekintettel „A valódi területi, társadalmi és gazdasági kohézió kialakításáról az EU-n belül – a globális versenyképesség elengedhetetlen feltétele?” című, 2010. december 14-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottság 2010. november 9-i közleményére, melynek címe: „A gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló ötödik jelentéssel kapcsolatos következtetések: a kohéziós politika jövője” (COM(2010)0642),

—

tekintettel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című 2010. november 23-i európai bizottsági közleményre (COM(2010)0682),

—

tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

—

tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című 2011. január 26-i bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

—

tekintettel az ERFA és a többi strukturális alap jelenlegi helyzetéről és a hatékonyságuk növelését szolgáló jövőbeli szinergiákról szóló 2011. június 23-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” című 2011. június 8-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című 2011. június 8-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Bizottság ötödik kohéziós jelentéséről és a 2013 utáni kohéziós politikai stratégiáról szóló 2011. július 5-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel 2011. szeptember 27-i állásfoglalására „a strukturális és kohéziós alapok felhasználásáról: tanulságok az EU jövőbeli kohéziós politikájára nézve” (7),

—

tekintettel a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az1083/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 6-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre (COM(2011)0615),

—

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és „a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházás” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 6-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0614),

—

tekintettel az Európai Szociális Alapról, és az 1081/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 6-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0607),

—

tekintettel az Európai Unió társadalmi változás és innováció programjáról szóló 2011. október 6-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0609),

—

tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjáról szóló 2011. november 15-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel „A városi mobilitás új kultúrája felé” című 2008. július 9-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel „A kohéziós politika városi dimenziója az új programozási időszakban” című 2009. március 24-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a városi mobilitásról szóló cselekvési tervre vonatkozó 2009. április 23-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel „Az Európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában” című 2011. június 23-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a bővítéssel összefüggésben a városokkal kapcsolatos kérdésekről szóló 2005. október 13-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel „A városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról” szóló 2006. szeptember 26-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a városi fejlődésről és területi kohézióról szóló nem hivatalos miniszteri találkozón 2007. május 24–25-én elfogadott, a fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Chartára,

—

tekintettel a 2010. június 22-én Toledóban tartott informális miniszteri találkozón elfogadott, a városfejlesztésről szóló toledói nyilatkozatra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0406/2012),

A.

mivel az európai polgárok 80 %-a városi környezetben él (a vidékről a város felé tartó migrációs áramlás következtében ez az arány tovább nő), ahol leginkább érezhetők a gazdasági válság hatásai, és ahol szembe kell nézni az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a munkahelyteremtés, a jólét és az életminőség jelentette kihívásokkal;

B.

mivel a városi térségeknek közép- és hosszú távú cselekvési terveket kell kidolgozniuk a fenntartható gazdasági, társadalmi és területi fejlesztés vonatkozásában;

C.

mivel a városok képezik a gazdaság, a termelés és a foglalkoztatás motorját, ugyanakkor itt jelentkeznek a városi perifériához, a munkanélküliséghez és általában véve a társadalmi kirekesztettséghez és a szegregációhoz, valamint a környezetszennyezéshez kapcsolódó problémák;

D.

mivel az erős városi területeknek is van pozitív hatása a környező vidéki területekre, ami így átgyűrűző hatásokat eredményezhet;

E.

mivel újra át kell gondolni a városi periféria fogalmát a térbeli szegregáció jelenlegi, társadalmi polarizációt eredményező tendenciájának megváltoztatása érdekében;

F.

mivel a városi környezetben folyamatban lévő átalakulási folyamatok egyre növekvő elvárásokat és problémákat vonnak magukkal, amelyeket hagyományos állami intézkedésekkel próbálnak megoldani, és amelyekhez ezért innovatív és integrált gazdasági, szociális és területi kohézióra irányuló mechanizmusok szükségesek;

G.

mivel a számos városban megfigyelhető társadalmi-demográfiai változás miatt a lakosság a régebbi városrészekben elhelyezkedő otthonaiból új, külvárosi lakókörnyezetbe, a város szélén található városi területekre vagy egyszerűen a nagy agglomerációkhoz közel felépült új városokba költözött;

H.

mivel a társadalmi egyenlőtlenség sok városi térségben jelent kihívást, és mivel városnegyedek közötti egyenlőtlenségek gyakran a nem megfelelő lakáspolitikák következményei, illetve abból a tényből fakadnak, hogy a szolgáltatásnyújtás gyakran a tehetősebb területekre korlátozódik;

I.

mivel a hagyományos megközelítések felülvizsgálata jó alkalom lehet a terek, a közösségi szükségletek és a polgárok részvétele megtervezésének újraértelmezésén alapuló, várostervezéshez kapcsolódó kísérletezési és tervezési folyamat elindítására;

1.

megjegyzi, hogy a helyi fejlesztési modell a kohéziós politika legfontosabb erősségét képezi, mert meghatározó mobilitási tényezők ösztönzik a polgárokhoz legközelebb álló, legjobb választások kiválasztását, a közös fellépéseket, valamint koherensebb, hatékonyabb és működőképesebb fellépéseket, ezenfelül pedig nagyfokú láthatóságot biztosít a nehezebb kihívásokkal szembenéző uniós területeken végrehajtott közösségi fellépéseknek;

2.

új uniós szabályozói szakasz megkezdésére szólít fel, mely a városi területek megőrzését és újjáélesztését célzó tervhez kapcsolódik, amely, tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét, megteremtheti a szükséges jogalapot, közös közép és hosszú távú célokat határozhat meg és optimalizálhatja a kohéziós politikai alapok használatát;

3.

reméli, hogy olyan fellépésekre kerül sor, amelyek a kulturális örökség népszerűsítésével egyidejűleg a már meglévő városrészek – köztük az elhanyagolt kerületek – fejlesztésére és helyreállítására, az elhagyott területek és szerkezetváltáson átmenő térségek funkcionális átépítésére, a lakóhelyek vonzerejének dinamikus fejlesztési folyamat révén történő visszaadására, valamint az olyan, erős szimbolikus jelentéssel bíró és hagyományokban gazdag területek közösség számára történő visszaadására irányulnak, amelyek elvesztették eredeti funkciójukat vagy fokozatosan elhanyagolttá váltak;

4.

kéri a kulturális és gazdasági források mozgósítását, a városátalakítás társadalmi fenntarthatóságának prioritást tulajdonítva, ezáltal hozzájárulva a városi területeken élő, a társadalom perifériájára szorult, kiszolgáltatott csoportok társadalmi beilleszkedéséhez és integrációjához a fejlesztési potenciál kihasználása érdekében, tudva, hogy a városi területek regenerációs folyamatai magukban hordozzák a népesség legkiszolgáltatottabb rétegei kirekesztésének kockázatát; hangsúlyozza ezért, hogy a lakosokat már a lehető legkorábbi szakaszban szorosan be kell vonni;

5.

hangsúlyozza, hogy a városi területeknek kulcsszerepet kell játszaniuk az Európa 2020 stratégia gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célkitűzéseinek elérésében, és hangsúlyozza, hogy az Unió csak akkor lehet globális szinten versenyképes, ha a kohéziós politika teljes mértékben kihasználja az Unió valamennyi régiójában és városi területében rejlő potenciált;

6.

reméli egy olyan integrált megközelítés kialakítását, amely figyelembe veszi a természeti-környezeti rendszer történelmi-kulturális és társadalmi-termelési környezettel való összekapcsolását, biztosítva az infrastrukturális hálózat fejlesztését, a városi terek javítását és a gazdasági környezet növekedését, valamint előmozdítva a terület sokoldalú felhasználását azáltal, hogy integrálja a lakóépületeket a nem lakóépületekkel, a tárgyi infrastruktúrákat a nem tárgyi kapcsolatok rendszerével;

7.

hangsúlyozza, hogy ehhez a városrehabilitáció új formáira van szükség, melyek középpontba helyezik a közösség közterek, parkok, szabadidős tevékenységek, kultúra és sport iránti igényét;

8.

reménykedik a részvételt ösztönző tervezés dinamikáiban, valamint a különböző szervezetekkel és az állampolgárokkal folytatott partnerségek kialakításában annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az általános politikák és az egyedi területi szintek között szükséges kapcsolatot, hangsúlyozva sajátosságaikat, identitásukat, hagyományaikat és történelmüket, valamint megerősítve a közösséghez való tartozásuk érzését és az intézményekbe vetett hitüket;

9.

hangsúlyozza, hogy a városi rehabilitáció és a gazdasági megújulás szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és hogy egy vonzó lakókörnyezet megvalósítása a gazdasági fellendülés döntő tényezőjévé válhat; rámutat, hogy ennek megvalósítása érdekében a városi rehabilitációt olyan, új megközelítéssel kell párosítani, amely meg tudja akadályozni a városi hanyatlást, elő tudja mozdítani a rászoruló és a háttérbe szorult területek fejlesztését és – társadalmi intézkedésekkel kiegészítve – képes támogatni a gazdasági növekedést és munkahelyteremtést;

10.

határozott intézkedésekre szólít fel az energiahatékonyság hiányának leküzdésére az épületek funkcionális rehabilitációja, valamint jobban megtervezett és megfelelőbben elhelyezkedő lakóegységek megvalósítása révén, a szociális lakhatás tekintetében is; felszólít továbbá a zsúfoltság, a szennyezés és a zaj oly módon történő csökkentésére, hogy a város versenyképesebbé válik a környezeti problémák tekintetében;

11.

hangsúlyozza, hogy stratégiát kell kidolgozni a földrengés vagy áradás szempontjából magas kockázatúnak minősített területeken található városi és ingatlanörökség megőrzésére és biztonságossá tételére;

12.

megjegyzi, hogy véglegesíteni kell a források felhasználását, hogy biztosítani lehessen a demográfiai fejlődésből, a népesség fokozatos elöregedéséből és a városok nagy népsűrűségéből fakadó problémák integrált megközelítését; felhívja a figyelmet, hogy a strukturális alapok projektjei megoldásokat jelenthetnek a súlyos problémákra, illetve az emberekre kell összpontosítaniuk, és külön figyelmet kell szentelniük társadalmunk hátrányos helyzetben lévő rétegeinek, például a kiskorúaknak, fiataloknak, nőknek és időseknek;

13.

üdvözli a városok közötti hálózatok kiépítésének, illetve a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása céljából megtett lépéseket; rámutat, hogy ezen intézkedéseket tovább kell fokozni és ki kell terjeszteni a funkcionális városi területekre is; evégett kéri a meglévő eszközök kiterjesztését, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy mielőtt új struktúrákat hoznának létre, az e célból a már meglévő programokat és szervezeteket kell használni;

14.

üdvözli azt a rendelkezést, miszerint az ERFA forrásainak legalább 5 %-át a fenntartható városfejlesztést célzó integrált fellépések céljára kell rendelkezésre bocsátani, ezek irányítását pedig a városokra kell bízni; hangsúlyozza, hogy ez az összeg minimális célkitűzés, és a funkcionális városi területeken végrehajtandó fejlesztések támogatására kell fordítani; felhívja a hatóságok különféle szintjeit, hogy az új eszközökkel úgy éljenek, mint közösségi irányítás alatt zajló helyi fejlesztéssel;

15.

ellenzi a fent említett források felhasználásának rugalmatlanságát az integrált területi beruházások (ITT) végrehajtása során; úgy véli, hogy a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy specifikus regionális program vagy konkrét prioritási vonal alapján is végrehajthassák a fenntartható városfejlesztés érdekében teendő integrált fellépéseket;

16.

kiemeli, hogy – bár a városi területek kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be növekedési központként és a növekedés motorjaként – a városszéli, szomszédos és vidéki területek problémáinak kezelésekor a helyi fejlesztési igényekre is figyelemmel kell lenni, egy konfliktusmentes, egymást kiegészítő és egymással együttműködő kapcsolat előmozdítása érdekében, illetve a városkörnyéki vidéki területek fokozatos elveszítésének – ami az ilyen területek építési területté való tendenciózus átalakításának a következménye – megakadályozására, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés fejlesztésével egyidejűleg;

17.

a helyi és regionális hatóságok adminisztratív képességének javítására szólít fel – például a szakmai támogatás fokozott igénybevétele révén, akárcsak a gazdasági és társadalmi szereplők adminisztratív képességének javítására a strukturális alapok kezelését illetően, a valós sokszintű kormányzásért, a célkitűzések elérése érdekében; kulcsfontosságúnak tekinti, hogy a helyes gyakorlaton alapuló, fenntartható multifunkcionális hálózatokat oly módon fejlesszék és terjesszék, amely elősegíti az életteli, integrált, az egyes régiók igényein alapuló város-vidék partnerségeket;

18.

hangsúlyozza annak lehetőségét, hogy hálózatépítés alakuljon ki az ERFA által finanszírozott, a fenntartható városfejlesztésre irányuló kísérleti projektek és a Horizont 2020 elnevezésű új többéves program között annak érdekében, hogy innovatív megoldásokat és megismételhető stratégiákat lehessen biztosítani a városi rehabilitáció területén;

19.

meggyőződése, hogy a Polgármesterek Szövetségétől szerzett tapasztalatok jó kiindulási alapot jelenthetnek az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek további megvalósítása során;

20.

fenntartható mobilitáskezelési modellre szólít fel, amely a várostervezés szerves részét képezi, és amely több tömegközlekedési lehetőséget és a városi áruszállítás és szolgáltatásnyújtás szükségleteinek megfelelő, rendszerszintű logisztikai hálózatot foglal magába, kellő figyelmet fordítva a környezettudatos szállítmányozás igényeire;

21.

meggyőződése, hogy az olyan környezetvédelmi problémák, mint a hulladékkezelés olyan komoly gondot jelentenek, amely túlmutat a pusztán technikai szempontokon és befolyásolja a szociális ügyeket; kéri továbbá a minőségi városi vízellátási és víztisztítási szolgáltatások biztosítására irányuló intézkedések folytatását, mivel ez mind a lakosság, mind a környezet javát szolgálja;

22.

hangsúlyozza, hogy a zöldterületek és a városi parkok növelése a természeti, történelmi és kulturális örökség szempontjából hatalmas értékkel bír, valamint hozzájárul a mikroklíma negatív hatásainak szabályozásához, egy jobb energia-költségvetés létrejöttéhez és nagyobb pénzügyi megtakarításokhoz, növeli a városi környezet fenntarthatóságát és minőségét, illetve lehetővé teszi szabadidős és társadalmi igények kielégítését;

23.

kéri, hogy a városi rehabilitáció folyamatának meghatározása során biztosítsanak elsőbbséget olyan anyagoknak és műszaki megoldásoknak, amelyek a közösségi politikákban meghatározott célkitűzésekkel összhangban megfelelnek az energiamegtakarítási követelményeknek;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.