Bevezetés

A pénzügyi és gazdasági válság rámutatott arra, hogy mélyreható szerkezeti reformokra van szükség Európában. A Bizottság erre válaszul ambiciózus programot dolgozott ki az egységes piac jobb működése érdekében. Az első és második egységes piaci intézkedéscsomag egy sor jogalkotási javaslatot és egyéb intézkedést tartalmaz az európai növekedés és foglalkoztatás fellendítésére. A Bizottság nemrégiben javaslatokat is tett az egységes digitális piac további kiépítése érdekében. Szükség van a még hátralevő javaslatok gyors elfogadására az egységes piacban rejlő lehetőségek teljes körű és hatékonyabb kiaknázása, valamint a 21. századnak megfelelő egységes piac kialakítása érdekében.

Az egységes piac hatékony működéséhez azonban nem elegendő az uniós jogi keret reformja. Annak érdekében, hogy a polgárok, a fogyasztók és a vállalkozások ténylegesen részesülhessenek az egységes piac előnyeiből, a jogszabályoknak a gyakorlatban is működniük kell. Határozott és következetes fellépésre van szükség a piac hatékony működésének biztosítása, valamint a fennmaradó akadályok megszüntetése érdekében.

Öt évvel a válság kezdetét követően, már látszanak a kilábalás jelei. Sok tagállam lépéseket tett a reformok keresztülvitele és jobb piaci feltételek megteremtése érdekében, a nemzeti piacok megvédésére irányuló rövid távú tendenciák ellenére.

Ez a jelentés az Európa 2020 stratégia összefüggésében felülvizsgálja az egységes piac működését a különböző tagállamokban. A jelentés számba veszi, hogy hol történt előrelépés a válság kezdete óta és megkísérli behatárolni, hogy hol maradtak továbbra is nehézségek, valamint ezen az alapon egy sor szakpolitikai prioritást határoz meg. Így ez a jelentés hozzájárul a Bizottság 2014. évi éves növekedési jelentésében megállapított átfogó prioritásokhoz és az európai szemeszter összefüggésében kiadott országspecifikus ajánlások további meghatározásához.

A tavalyihoz hasonlóan ez a jelentés is azokra a kulcsfontosságú területekre fókuszál, ahol a növekedésben rejlő lehetőségek a legnagyobbak: a szolgáltatások, a hálózatok és a digitális gazdaság. A szolgáltatási ágazatok gyorsan növekednek és a legtöbb munkahelyet teremtik. Az elért haladás mellett további lépésekre van szükség a szolgáltatási ágazat teljes potenciáljának felszabadításához. Ezzel párhuzamosan, és mivel a szolgáltatások erősen kapcsolódnak a gazdaság más ágazataihoz, különösen a gyártáshoz, további munkára van szükség az ipari termékek belső piaca működésének javítása érdekében. Valójában, miközben az áruk belső piaca sikeresen működik, az EU-nak biztosítania kell, hogy jogi kerete a globalizált világban – ahol az innováció kulcsfontosságú és a termékek gyorsan fejlődnek – továbbra is megfeleljen a célnak. Ennek céljából a Bizottság az év végéig jelentést készít az ipari termékek belső piacára vonatkozóan.

Az idei jelentés szintén megvizsgálja a pénzügyi szektor működését, mivel a finanszírozáshoz való jobb hozzáférés, valamint a pénzügyi piacok nagyobb integrációja lényeges a bizalom helyreállítása és a reálgazdaság finanszírozása érdekében.

A hálózatok továbbra is a gazdaság gerincét alkotják. Az e-kommunikáció, az energiával és szállítással kapcsolatos tevékenységek teszik ki együtt a hozzáadott érték 8,9%-át és a foglalkoztatás 6,1%-át az EU27-országokban, és jelentőségük továbbra is nő.[1] Ezek szintén jelentős inputot kínálnak a gazdaság többi ágazatának. A digitális ágazat szintén a termelékenység, kreativitás és innováció fő hajtóereje. Néhány nagyobb gazdaságban (a G8 országai, Dél-Korea és Svédország), az internetes gazdaság[2] a GDP-növekedés mintegy 21%-át adta a 2006–2011 közötti időszakban[3].

E jelentés I. része elemezést ad a fent említett kulcsfontosságú ágazatokról és meghatároz számos szakpolitikai prioritást. A II. rész horizontálisabb megállapításokat mutat be az egységes piac működésével kapcsolatban, az Unión belüli és kívüli értékláncokról készített elemzés alapján.

I. rész – Az egységes piac helyzete a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező, kulcsfontosságú területeken

2.1. Jogszabályok végrehajtása és betartatása – Általános áttekintés

· Az egységes piac jobb irányítása című 2012. júniusi közlemény[4] egy sor intézkedést jelentett be a gyors előrehaladás érdekében a növekedés szempontjából kulcsfontosságú területeken. Először is, a zéró tolerancia megközelítés alkalmazására szólított fel: A tagállamoknak gyorsan és megfelelő módon át kell ültetniük és végre kell hajtaniuk a közlemény mellékletében felsorolt uniós jogszabályokat az átültetési és a megfelelési deficit 0%-ra csökkentése érdekében.

· Másfél évvel később már mutatkozik néhány jó eredmény (lásd a mellékletet). Ami a közlemény mellékletében felsorolt, a pénzügyi szolgáltatások, az egységes digitális piac és a szállítás területeihez tartozó jogszabályokat illeti, teljesül a jogszabály-átültetési deficitre vonatkozó 0%-os célkitűzés. A spektrum másik végén azonban az energiaágazat áll. Miközben számos tagállam javította eredményeit, sok még mindig nem teljesíti az átültetési határidőket, sőt az érintett négy irányelvből négy tagállamnak hármat még nem sikerült átültetnie.

· A közlemény szintén szigorúbb megközelítésre és a jogszabályok szigorúbb betartására szólított fel a kulcsfontosságú területeken. Ahol olyan jelek vannak, hogy megsértik a kulcsfontosságú jogszabályokat, a kötelezettségszegési eljárásoknak nem szabadna átlagban több mint18 hónapig tartaniuk, és a bírósági ítéleteknek átlagban 12 hónapon belül teljes mértékben meg kellene felelni. Több területen lépések történtek az uniós jog lehetséges megsértése elleni szigorú fellépések érdekében, és már világosan látszanak ennek a megközelítésnek az eredményei, például a szolgáltatási ágazatban (lásd alább). A fentiek ellenére a kötelezettségszegési eljárások átlagos időtartama azonban még mindig 29,4 hónap, míg néhány kötelezettségszegési eljárás több mint 50, sőt 84 hónapig is elhúzódik. A helyzet sokkal jobb az energiaügy (15 hónap) és a szállítás (15,4 hónap) területén.

2.2. A szolgáltatási piacok

A piac teljesítménye és az uniós integráció előtt álló akadályok

Több tagállam reformokat hajt végre a szolgáltatási ágazatok területén azok jobb működése érdekében. Az elmúlt évben ez volt a helyzet különösen PT, ES, IT, GR és PL, valamint kisebb mértékben SI és CZ esetében. Ezeknek a reformoknak ösztönzést adtak az országspecifikus ajánlások vagy az érintett kormányokkal egyeztetett programok. Számos tagállamban azonban szükség van reformokra, beleértve például a következő országokat: AT, BE, DE és FR, amelyek szintén kaptak szolgáltatásokkal kapcsolatos országspecifikus ajánlásokat.

A reformok számára további ösztönzést jelentett a Bizottság zéró tolerancia gyakorlata a szolgáltatási irányelvvel való teljes mértékű megfelelés érdekében. Az elmúlt évben 13 tagállam kezdeményezett további reformokat a Bizottság által megindított uniós kísérleti vagy kötelezettségszegési eljárásokra válaszul. Ezek főként a kereskedelmi kommunikáció korlátozásával, a tartózkodási helyre vonatkozó követelménnyel vagy az engedélyezés területi korlátozásával kapcsolatosak.

Számos tagállamban továbbfejlesztették az egyablakos ügyintézési pontokat, annak a szélesebb erőfeszítésnek a részeként, hogy átfogó e-kormányzati szolgáltatásokat nyújtsanak a vállalkozások számára (az e-kormányzat kérdéseivel szélesebb körben az alábbi „digitális piacok” szakasz foglalkozik. A vállalkozásoknak boldogulásukhoz megbízható és könnyen hozzáférhető információkra van szükségük a szabályozási követelményekre vonatkozóan és szükségük van arra, hogy a vonatkozó közigazgatási eljárásokat az interneten is bonyolíthassák. Ez az egyablakos ügyintézési pontok, valamint a nemrégiben jóváhagyott egyablakos ügyintézési pontok chartájának célkitűzése. Néhány egyablakos ügyintézési pont már most az integrált e-kormányzati struktúra részét képezi (EE, ES, DK, NL, UK, SE, LU). Más országokban az elmúlt évben történt előrelépés (BG, EL, FR). Az egyablakos ügyintézési pontok a következő országokban: BE, DE, LV, PL és RO azonban különös figyelmet igényelnek, főleg az eljárások interneten történő lebonyolítása szempontjából.

A fentiek ismeretében az egységes piacban továbbra is nagy lehetőségek rejlenek a szolgáltatási ágazat fejlődésének előmozdítására. A tavalyi jelentésben bemutatott tendenciák továbbra is helytállóak, amelyek szerint a szolgáltatások terén az integráció jelentősen alacsonyabb volt, mint az árupiacon. Az egységes árupiacon a kereskedelem integrációja valójában hozzávetőlegesen 22%-on áll, míg a szolgáltatások esetében ez a szám kb. 5%[5]. Hasonlóképpen, a fogyasztók a szolgáltatások egységes piacának teljesítményét kevésbé pozitívan értékelik, mint az árupiac esetében.[6]

A szolgáltatási irányelv végrehajtásának ambiciózusabb megközelítése előnyökkel járhat a növekedés és foglalkoztatás tekintetében az Európai Unióban. A szolgáltatási irányelv végrehajtása érdekében a tagállamok által meghozott intézkedések megközelítőleg 0,8%-os GDP-növekedést eredményeznek az elkövetkező 5-10 évben. A szolgáltatási irányelv ambiciózusabb végrehajtása önmagában további 0,6%–2,6%-os GDP-növekedést generálhat.[7]

Ugyanakkor egy közelmúltban a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról készített szakértői értékelés megerősítette azt a korábbi értékelést[8], hogy sok tagállam nem végzett jelentős arányossági vizsgálatokat a szolgáltatási ágazatban fennmaradó követelményekkel kapcsolatban[9]. Az ilyen vizsgálatok elvégzése szükséges annak értékelésére, hogy ezek a korlátozások igazolhatóak-e, és ugyanazok a közérdekű célok nem érhetők-e el kevésbé korlátozó intézkedésekkel. Ennek eredményeként még mindig túl sok korlátozás van a letelepedési jogra vonatkozóan, mint például a vállalkozások azon kötelezettsége, hogy bizonyos meghatározott jogi formában működjenek vagy a részvényesi struktúrára vonatkozó előírások és tőkekövetelmények. Ezek az akadályok korlátozhatják a szolgáltató vállalatok letelepedését az egységes piacon belül, hátráltathatják egyes üzleti modellek fejlődését vagy korlátozhatják a beruházásokat az ágazatban, amely hatással van a növekedésre és az innovációra.

Az egységes nemzeti szabályozás hiánya a munkára, adózásra, egészségre és biztonságra, fogyasztóvédelemre és a szerződési jogra vonatkozóan továbbra is problémát jelent. A határon átnyúló összefüggésben ez megfeleléssel kapcsolatos költségeket eredményez, amelyek hatással vannak különösen a mikro- és kisvállalkozásokra.

A szakmai tevékenységek gyakorlását illetően több tagállam reformokba kezdett, azonban számos szakmai tevékenység esetében továbbra is korlátozottak a piacra lépés lehetőségei. A piacra lépés korlátai gyakran a szakmai képesítési követelmények vagy a piacon engedélyezett szolgáltatók számának korlátozása formáját öltik. Ezeket a következőkkel igazolhatják: a szolgáltatások minőségének megőrzése, a szakemberek megfelelő szakmai ismereteinek biztosítása és a fogyasztók védelmének szükségessége a szabálytalanságokkal szemben. Ugyanakkor azok jelentősen korlátozhatják a szakmai tevékenységekhez való hozzáférést és annak gyakorlását. Több tagállam felülvizsgálatot indított annak értékelésére, hogy a közpolitikai érdekek nem érhetőek-e el a piacra jutás és a verseny korlátozása nélkül. PT átfogó átvilágítást végez és reformot hajt végre a szabályozott szakmák területén. IT felülvizsgálta horizontális keretszabályait. ES törvénytervezetet terjesztett elő a szektorokon belül a szakmai kamarák hatáskörének körülhatárolására. Ágazatspecifikus reformok indultak a következő országokban: PL, CZ és SI, és reformokat jelentett be DK is. A Bizottság tovább könnyíti az ilyen felülvizsgálatokat a szakmai képesítések elismeréséről szóló felülvizsgált irányelv[10] értelmében kezdeményezett kölcsönös értékelési gyakorlat útján, az olyan országokban is, amelyekben további reformok vannak kilátásban, mint AT, DE és FR.

Az egészségügyi szolgáltatások területén sok tagállamnak még fel kell állítania a megfelelően finanszírozott nemzeti kapcsolattartó pontokat, hogy segítse a betegeket a határokon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos jogaik gyakorlásában. A betegeken túl, a szakemberek és a szolgáltatók szabad mozgása az egészségügyi szolgáltató ágazaton belül jelentős potenciállal bír.

A kiskereskedelmi szolgáltatások ágazatában sor került néhány reform megindítására. Ezeket a reformokat tovább kell folytatni azoknak a fennmaradó akadályoknak a kezelése érdekében, amelyek hatással vannak a versenyre, beleértve a kereskedelmi vállalkozások letelepedése terén lévő akadályokat is. FI reformokat kezdeményezett a verseny fokozására a kiskereskedelmi ágazatban. ES reformokat hajtott végre a kisebb kiskereskedelmi elárusítóhelyekkel kapcsolatosan, azonban a korlátozások továbbra is fennállnak a nagyobb elárusítóhelyek esetében. Miközben egyes korlátozásokat igazolhatnak a közérdek célkitűzései (pl. környezetvédelmi hatás), más korlátozásokat nehezebb igazolni, mivel mindenekelőtt csökkentik a versenyt és negatív hatással vannak mind az iparra (modernizáció, hatékonyság), mind a fogyasztókra (kisebb választék, magasabb árak). A gazdasági szükségesség vizsgálatai a szolgáltatási irányelv értelmében tiltottak, ennek ellenére még mindig vannak ilyenek hatályban a következő országokban: HU, NL, valamint DE és ES egyes régióiban. A Bizottság országspecifikus ajánlásokat adott ki BE, DK, FI, FR, DE, HU és ES számára, hogy további reformra ösztönözze azokat. Az Európai kiskereskedelmi cselekvési tervben[11] bejelentettek szerint a Bizottság széles körű vitát indít és kezdeményezi a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között a kereskedelmi vállalkozások letelepedéséről.

A határokon átnyúló áruforgalom korlátozásai szintén hatással lehetnek a versenyre a kiskereskedelmi piacokon. A kiskereskedők nem minden esetben tudják a legjobb áron beszerezni az áruikat Európában. Alapos indokok vannak a tagállami piacok közötti árkülönbségre vonatkozóan, vannak azonban olyan területi beszerzési korlátokra utaló jelek, amelyek gátolják az alacsony árak kialakulását egyes nemzeti piacokon (LU és BE), különösen a márkás termékek esetében. A Bizottság szándéka szerint további kutatást végez ebben a kérdésben 2014-ben az állítólagos területi beszerzési korlátokról az érdekeltekkel folytatott konzultáció útján, amelynek célja a következő lehetséges lépések meghatározása.

A fogyasztók néha még most is olyan helyzettel szembesülnek, hogy állampolgárságuk vagy tartózkodási helyük megakadályozza őket abban, hogy árukat vagy szolgáltatást vásároljanak az egységes piacon belül, vagy magasabb árat kell fizetniük, különösen online vásárlás esetén. Ez a megkülönböztetés érzetét keltő helyzet nem lehet mindig objektív piaci körülmények eredménye és hatással van az egységes piaccal szembeni fogyasztói bizalomra.

Európában a közigazgatási szervek élen járnak a szolgáltatások igénybevétele terén. A közbeszerzési szabályok megfelelő, hatékony és átlátható alkalmazása jelentős előnyökkel jár. Több tagállam reformokat kezdeményezett a közbeszerzés[12] terén, beleértve a következő országokat: IT, GR, PT és ES. Számos tagállamban a szolgáltatók és a központi költségvetés még többet profitálhatnának a következőkből: az eljárások idejének csökkentése, a fokozottabb verseny és nagyobb átláthatóság a közbeszerzések terén és a szabálytalanságok megelőzése (például a közbeszerzésekért felelős tisztviselők szakmai képzésébe való befektetéssel vagy a pályázatok magasabb szinten történő közzétételével), valamint általánosabban az irányítás javítása ezen a területen (például jobb monitoringgal, jobb tájékoztatással és a bevált gyakorlatok elterjesztésével). A reformokra (azonban nem csak) a következő országokban van különösen szükség: DE, HU, IT, MT és RO, ahogyan arra az ezeknek az országoknak címzett 2013-as országspecifikus ajánlásokban is rámutattak. Ezen túl, gazdasági jelentőségük[13] révén, a közbeszerzési szabályoknak való jobb megfelelés különösen nagy megtakarításokat eredményezhet a hulladékkezelés és az IKT szektor területén az ezeken a piacokon kialakult nagyobb verseny miatt.

Szakpolitikai prioritások

A fentieket figyelembe véve a tagállamoknak a következő prioritásokra kell összpontosítaniuk:

· A szolgáltatási irányelv végrehajtásához vezető ambiciózusabb megközelítés elfogadása a szabályozási keret rendszeres átvizsgálása útján, amelynek célja, hogy felmérjék a fennmaradó akadályok szükségességét és arányosságát. Különös figyelmet kell fordítani a jogi formákról és részesedési követelményekről szóló, a közelmúltban elkészített szakértői értékelés összefüggésében azonosított korlátozásokra.

· Kellően figyelembe kell venni az egységes piac elveit a szolgáltatások nyújtására és a letelepedésre hatást gyakorló nemzeti szabályozások, mint a nemzeti adózás, a munkajog és a fogyasztóvédelmi szabályok elfogadásakor. A szolgáltatásokra vonatkozó átfogó megközelítés teszi csak lehetővé a jelentős előrelépést a szolgáltatások egységes piacának integrációja területén.

· A jogszabályok egyszerűsítése a szolgáltatási ágazatban, olyan módon, amely a vállalkozásokra, különösen a kkv-kra vonatkozó adminisztráció egyszerűsítéséhez vezet. Az e-kormányzat hatékony eszközt jelent ennek megvalósítására. A tagállamoknak ezért tovább kell javítaniuk az egyablakos ügyintézési pontok működését, azzal, hogy azokat az e-kormányzati szolgáltatások részévé teszik (lásd szintén az alábbi „digitális piacok” szakaszt).

· Meg kell ragadni az átláthatóság és a kölcsönös értékelés gyakorlata által kínált alkalmat a nemzeti szinten meglévő, a szabályozott szakmákhoz való hozzáférésre hatást gyakorló korlátozások mélyreható átvizsgálásának elvégzésére, megvizsgálva az azok fenntartását igazoló okokat, szem előtt tartva azok más piacokra gyakorolt hatását. Fel kell tárni a kevésbé korlátozó mechanizmusokból adódó lehetőségeket a fogyasztók érdekének és a közérdek biztosítása érdekében.

· Az akadályok felszámolásával erősíteni kell a versenyt a szolgáltatási ágazaton belül, beleértve a kiskereskedelmi ágazatokat. Mindenekelőtt fel kell számolni a kereskedelmi vállalkozások letelepedése előtt álló szükségtelen és aránytalan akadályokat, és a fennmaradó gazdasági szükségességi vizsgálatokat szisztematikusan el kell törölni.

· Elő kell segíteni az átláthatóságot és az árak különbségéről és a fogyasztói jogokról való tájékozottságot az egységes piacon, különösen az Európai Fogyasztói Központ és egyéb felelős hatóságok útján. Tovább kell munkálkodni a fogyasztók indokolatlan megkülönböztetésének visszaszorítása érdekében.

· Nemzeti kapcsolattartó pontokat kell felállítani azon betegek megsegítésére, akik külföldön szándékoznak egészségügyi ellátást igénybe venni.

· Tovább kell munkálkodni az eljárások összetettségének és hosszának csökkentése, valamint a közbeszerzéseknél a verseny fokozása érdekében, többek között a nagyobb átláthatóság és a közzétételi arány növelése útján, valamint a közbeszerzésekért felelős tisztviselők szakmai képzésébe való befektetéssel. A tagállamoknak aktívan meg kell előzniük a szabálytalanságokat és javítaniuk kell a közbeszerzések igazgatását is. További figyelmet kell fordítani a közbeszerzési szabályok megfelelő alkalmazására a hulladékkezelés és az IKT ágazatokban.

2.3. Pénzügyi szolgáltatások

A piac teljesítménye és az uniós integráció előtt álló akadályok

Általában, a pénzügyi piac fragmentációja – amely úgy értendő, mint a tőke és a pénzügyi szolgáltatások szabad mozgása előtt álló akadályok által okozott különbségek a tagállami piacok működésében és teljesítményében – növekedett a válság alatt. Még ha mára már látszanak is a stabilizáció jelei, ezt a tendenciát meg kell fordítani. A fragmentáció kitűnik a vállalkozások által a SAFE-nek adott válaszokban[14], amely az országok között jelentős különbségeket jelez. A fragmentáció szintén kitűnik a bankkölcsönök különböző kamatlábainak összehasonlításaiból (jellemzően fontos a háztartásokra és kkv-kra nézve) a tagállamokban, mint azt az 1. ábra is mutatja.

1. ábra: Kamatlábak, nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott hitelek (legfeljebb 1 éves lejárat, fennálló kötelezettségek, kamatlábak átlaga 2013. januártól augusztusig)

Forrás: Európai Központi Bank. Dániára és Horvátországra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok.

Jelentős különbségek szintén megfigyelhetők a hitelállományokkal kapcsolatosan (lásd a 2. ábrát). Ezen felül, miközben az adatok nem szigorúan összehasonlíthatók a ciklikus fejlődés különbségeiből és néhány tagállamban meghozott különleges intézkedésekből adódóan (például ES esetében bizonyos kölcsönöket olyan „rossz banknak” adtak át, amely nem monetáris pénzügyi intézmény (MPI)), egyértelmű azonban, hogy a korlátozott vagy költséges hitelnyújtás hozzájárult a bankok által a reálgazdaság felé közvetített hitelek összvolumenének jelentős mértékű csökkenéséhez az Európai Unióban.

2. ábra: A nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott hitelek, fennmaradó MPI mérlegek

(A növekedés üteme évről évre, 2013. augusztus)

Forrás: Európai Központi Bank. Dániára, az Egyesült Királyságra és Horvátországra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok.

Végezetül, a fragmentáció szintén tükröződik a fogyasztók értékelésében. A pénzügyi szolgáltatásokat[15] a fogyasztók különösen alulteljesítő piaccsoportokként értékelik, és e szolgáltatások mutatják a legnagyobb különbségeket a tagállamok közötti értékelésekben. Különösen alacsony számokat jegyeznek a dél- és kelet-európai tagállamokban[16].

A fragmentációt néha súlyosbítják az egyes nemzeti felügyeletek által folyatott gyakorlatok mind az euróövezethez tartozó, valamint az euróövezeten kívüli tagállamokban. Az államadósság-válság által kiváltott, a stabilitással kapcsolatos potenciális aggályokra válaszul, egyesek prudenciális intézkedéseket tettek, amelyeknek elhatároló hatásuk van, mint például azon intézkedések, amelyek célja a likviditás, az osztalékok és egyéb banki eszközök megtartása a nemzeti határokon belül[17]. Miközben a korlátozó prudenciális intézkedéseket igazolhatják a pénzügyi piacok stabilitásának fenntartására irányuló törekvések, a nemzeti felügyeleti hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy bármely intézkedés, amely potenciálisan korlátozhatja a tőke szabad áramlását nem jelent megkülönböztetést és arányos a célkitűzésével. Ennek érdekében, a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti szoros és lojális együttműködés az Európai Bankhatóság égisze alatt előfeltétel a belső piac fragmentációjával kapcsolatos kockázatok mérséklésére.

A banki tőkekövetelményekre vonatkozó csomag[18] közelmúltban történt elfogadása növelni fogja az uniós bankok stabilitását, és elő fogja segíteni, hogy megfelelően tudják kezelni a tevékenységükkel járó kockázatokat, illetve hogy meg tudjanak birkózni az esetlegesen elszenvedett veszteségekkel. A 28 tagállamnak biztosítania kell, hogy ezeket a jogszabályokat 2014. január 1-jéig végrehajtják.

Az egységes szabálykönyv kidolgozása, amely biztosítja az egységes szabályokat, bankfelügyeletet és -szanálást Unió-szerte, valamint a bankunió létrehozása azt a célt szolgálja, hogy helyreállítsák a bizalmat és így megkönnyítsék a finanszírozást, támogassák a pénzügyi szolgáltatások belső piacát. Ezért most rendkívül fontos, hogy valamennyi építőelem a helyére kerüljön[19], és azt gyorsan és hatékonyan végre lehessen hajtani. Ehhez hasonlóan kulcsfontosságú a pénzügyi reformprogram többi lényeges elemének megfelelő, gyors és egységes végrehajtása, mivel azok a pénzügyi stabilitás megőrzése és a fogyasztói bizalom helyreállítása érdekében lépnek hatályba.

Ebben az összefüggésben az egységes felügyeleti mechanizmusról szóló rendelet megköveteli, hogy az új egységes felügyeleti hatóság, ami az EKB-t jelenti, közvetlen felügyeletét megelőzően kerüljön sor egy eszközminőség-elemzésre. Ez a felülvizsgálat egy nagyobb feladat része lesz, amelyben részt vesz az Európai Bankhatóság és magában foglalja a banki mérlegek értékelését és stresszteszteket[20]. Ennek a gyakorlatnak javítania kell a piacba vetett bizalmat és hozzá kell járulnia a pénzügyi piac fragmentációjának további csökkentéséhez. Emiatt fontos, hogy a tagállamok alaposan készüljenek fel ezekre a feladatokra, megtéve minden szükséges erőfeszítést, beleértve a megfelelő védőhálók létrehozását e gyakorlat végrehajtásához, valamint a felkészülést a bankokra vonatkozó felülvizsgált állami támogatási szabályok végrehajtására.

Az alternatívbefektetésialap-kezelői irányelv[21] hatályba lépését megelőzően, az alternatívbefektetésialap-kezelők tevékenységei Európában nem voltak eléggé átláthatóak, és a szabályozási és felügyeleti intézkedések nem kezelték megfelelően a kapcsolódó kockázatokat. Miközben az irányelv átültetésére előírt határidő 2013. július volt, mindezidáig nem mindegyik tagállam ültette azt át.

Egy egységes fizetési piac az euróövezetben a kifizetéseket olcsóbbá, egyszerűbbé és biztonságosabbá teszi. Több mint 10 évvel az eurónak mint közös valutának és közös fizetési eszköznek a bevezetése után még mindig 28 különböző készpénzfizetési rendszer működik. A SEPA-rendelet[22] 2014. február 1-jére írja elő a végső határidőt a hazai és Európán belüli euróátutalásoknak és -beszedéseknek a SEPA-átutalásokra (SCT), illetve SEPA-beszedésekre (SDD) történő átállására. Ez közvetlenül érinteni fogja a több mint 35 milliárd átutalást és beszedést, amelyet évente az euróövezetben feldolgoznak. Az EKB SEPA-mutatója szerint a teljes átállási arány az euróövezetben júliusban 50% volt az SCT-re vonatkozóan (a februári 38,2%-hoz viszonyítva) és 4,8% az SDD-re vonatkozóan (a februári 2,3%-hoz viszonyítva). Ez azt jelenti, hogy a SEPA-átállásra történő határidőnek való megfelelés érdekében valamennyi részt vevő félnek jelentősen és haladéktalanul erősítenie kell a SEPA-felkészültséget, a kommunikációs erőfeszítéseket és a végrehajtási intézkedéseket.

Uniós szinten számos lépés megtételére került sor a kkv-k finanszírozáshoz jutásának javítása érdekében[23]. A tagállamok szintjén, a tagállamoknak fokozniuk kell támogatásukat a kkv-k finanszírozáshoz jutása érdekében, kihasználva az uniós szint nyújtotta előnyöket, amelyek magukban foglalják a szabályozói, uniós pénzügyi intézkedéseket, a kockázatfinanszírozásra vonatkozó új állami támogatási szabályokat, valamint a kkv-k körülményeit javító egyéb intézkedéseket.

A vállalatokra vonatkozó információkhoz való hozzáférés a belső piacon belül szintén kulcsfontosságú elem a kkv-k számára a határon átnyúló tevékenységeik és finanszírozásuk megkönnyítése érdekében. Ebben az összefüggésben, első szükséges lépésként nagy fontosságú a központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolásáról szóló irányelv[24] időben történő átültetése, amelynek határideje 2014. július 7-én jár le és amely előírja, hogy valamennyi tagállam elektronikusan összekapcsolja cégjegyzékeit. További lépést jelent a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolása az európai e-igazságügyi portálon[25] keresztül, valamint a fizetésképtelenségről szóló uniós jogszabály[26] korszerűsítése.

Szakpolitikai prioritások

A fentiek alapján, a tagállamoknak a következő prioritásokra kell összpontosítaniuk:

· Biztosítaniuk kell, hogy a banki tőkekövetelményekre vonatkozó új jogszabályokat 2014. január 1-jéig végrehajtják.

· Meg kell tenniük valamennyi szükséges intézkedést, beleértve a megfelelő védőhálók kialakítását és a bankokra vonatkozó felülvizsgált állami támogatási szabályok végrehajtásának előkészítését, az eszközminőség-elemzést, a mérlegértékeléseket és a stresszteszteket megelőzően.

· A nemzeti felügyeleti hatóságok banki jogszabályokban előírt együttműködési követelményeknek való teljes mértékű megfelelésének biztosítása az össze nem hangolt vagy aránytalan lépések megelőzése érdekében a nemzeti felügyeleti hatóságok által megtett korlátozó prudenciális intézkedések összefüggésében. Ez különösen fontos mielőtt az egységes felügyeleti mechanizmus teljes mértékben működőképessé válna.

· Az alternatívbefektetésialap-kezelői irányelv végrehajtásának véglegesítése.

· Biztosítaniuk kell, hogy az összes piaci szereplő 2014. február 1-je előtt végrehajtsa a SEPA-átállást. A nemzeti szintű kommunikációs és figyelemfelkeltési intézkedéseket ki kell bővíteni, különösen a kkv-k, a kisebb közigazgatási szervek és az önkormányzatok tekintetében.

· Ösztönözniük és támogatniuk kell a kkv-k finanszírozáshoz jutását, különösen a következők útján:

o A banki finanszírozás alternatíváinak, valamint a finanszírozás innovatív forrásainak kialakítása: beleértve a kkv-kötvények és alternatív részvénypiacok kialakításának opcióit, az olyan részvénypiacok kialakításának elősegítését, amelyek a kkv-k vagy gyorsan növekvő vállalatok jegyzésére, a közösségi finanszírozásra (crowd funding) és a kockázatitőkére specializálódtak. Ez utóbbi most már lehetséges Európa-szerte az európai kockázatitőke-alapokról[27] és a szociális vállalkozási alapokról[28] szóló rendeleteknek köszönhetően. A kockázatfinanszírozásra vonatkozó elkövetkezendő állami támogatási szabályok egyenlőbb versenyhelyzetet teremtenek a tagállamok között és megkönnyítik a kockázati tőkéhez való hozzáférést a kkv-k számára.

o A minőség javítása arra vonatkozóan, hogy miként határozzák meg a kkv-k hitelminősítését, valamint a vállalatokra vonatkozó információkhoz való határon átnyúló hozzáférés megkönnyítése a vállalkozásokról szóló információk Unió-szerte történő elérésére. Ebben a tekintetben az első lépés a központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolásáról szóló irányelv időben történő átültetése.

o A pénzmozgás javítása az ellátási láncon belül, beleértve a kereskedelemfinanszírozást, valamint a kifizetési késedelem elleni küzdelem, hozzájárulhat a kkv-k likviditási problémáinak könnyítéséhez és a kkv-k működő tőkéjének javításához.

2.4. Az energiapiacok

A piac teljesítménye és az uniós integráció előtt álló akadályok

A harmadik energiacsomag a földgáz- és villamosenergia-piac integrációjának létrehozására irányul. Ennek ellenére a határidőt követő két évvel később még továbbra is késedelmek tapasztalhatók az átültetés, a végrehajtás és a gyakorlatban történő eredményes alkalmazás terén. 2013. október 25-én az irányelvek át nem ültetése miatt indított, függőben lévő ügyek száma még mindig 12 volt, amelyek közül 9 az Európai Bíróság előtt volt folyamatban, míg 3 az indokolással ellátott vélemény szakaszában volt. Az említett ügyeket a Bizottság 7 tagállammal szemben indította (PL, SI, FI, EE, RO, IE és LT). Emellett a Bizottság továbbra is a tagállami jogszabályok megfelelésének értékelését végzi, mivel számos átültetést csak nemrégiben jelentettek be a tagállamok.

Továbbra is jelentős beruházásokra van szükség az energetikai infrastruktúra, például a szállítóvezetékek és a villamosenergia-hálózatok, a gáztárolás és a cseppfolyósított földgáz (LNG) területén az energia szabad áramlása és az ellátásbiztonság céljából történő határon átnyúló kereskedelme érdekében. 2013-ban 13 tagállam (BG, EE, FR, DE, IT, LV, LT, MT, PL, RO, SK, ES, UK) vonatkozásában született országspecifikus ajánlás a villamos energia és/vagy a földgáz rendszerösszekötői kapacitás növelésére vonatkozóan. Azóta a rendszerösszekötések javultak mind a földgáz, mind a villamos energia terén (például földgáz-összeköttetések az Afrika–Spanyolország–Franciaország folyósón, villamosenergia-összeköttetések PT és ES, UK és IE között, valamint a balti régió államaiban, továbbá a gázáramlás irányának megfordítását lehetővé tevő projektek létrehozása elsősorban Közép- és Kelet-Európában). Ezek a projektek hozzájárultak az érintett piacok jobb működéséhez. Az Európai Bizottság 2013 októberében elfogadott 248 kulcsfontosságú, közös érdekű energetikai infrastruktúra-fejlesztési projektet, amelyek engedélyezési eljárása gyorsabb és hatékonyabb, szabályozása pedig előnyösebb lesz. E projektek továbbá jogosultak lehetnek az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből nyújtott pénzügyi támogatásra is.

A villamosenergia-termelés piaca továbbra is erősen koncentrált; 8 tagállamban a villamosenergia-termelés több mint 70%-a még mindig a hagyományosan jelen lévő piaci szereplők ellenőrzése alatt áll[29]. Különösen magas a koncentráció (75% feletti piaci részesedéssel) EE, LV, FR, LU és SK esetében. A legnagyobb villamosenergia-termelő cég nemzeti szintű piaci részesedése PL és ES esetében a legalacsonyabb. A földgáz kiskereskedelmi piacán – LV-n kívül, ahol a nemzeti értékesítési piacot csak egyetlen cég uralja – 90%-os feletti a legnagyobb kiskereskedelmi vállalat részesedése LT, PL és EE esetében. A legnagyobb kiskereskedelmi vállalat piaci térnyerése nemzeti szinten viszonylag alacsony (30% alatti) DE, HU és IT esetében.

A fogyasztók szerint a villamosenergia- és földgázpiacok a rosszul működő piacok közé tartoznak.[30] Mindkét piac az átlagosnál alacsonyabban teljesít a kínálat, az összehasonlíthatóság, a szolgáltató- és tarifaváltás terén, ami arra utal, hogy a fogyasztók nem vesznek aktívan részt a piacon. Összességében a villamosenergia- és földgázpiac a legtöbbet BE esetében javult, míg a villamos energia piacán EE és BG viszonylatában következett be a legjelentősebb szintű romlás.

Az intelligens fogyasztásmérő rendszerek kiépítése pontosabb és gyakoribb visszajelzést tesz lehetővé a fogyasztók számára energiafogyasztásukkal kapcsolatban, minimalizálja a hibalehetőségeket, megkönnyíti a számlázást és a szolgáltatóváltást, valamint csökkenti az infrastruktúrát. Eddig 16 tagállam döntött úgy, hogy legkésőbb 2020-ig intelligens villamos fogyasztásmérőt vezet be, ami az uniós fogyasztók mintegy 84%-át érinti, és körülbelül 35 milliárd EUR értékű beruházást jelent majd. A földgáz területén már 7 tagállam döntött ilyen intelligens rendszer bevezetése mellett; ebben az esetben a fogyasztók 30%-áról és mintegy 15 milliárd EUR értékű beruházásról van szó. A sikeres végrehajtás érdekében fontos tényező a fogyasztói bizalom, ez volt a helyzet az SE és FI esetében történő kiépítésnél is. A meglévő adatvédelem és a biztonsági aggályok külön figyelmet érdemelnek.

A tagállamoknak meg kell szüntetniük a kiskereskedelmi árak szabályozását. Ez a fajta szabályozás jellemzően eltántorítja a versenytársakat a piacra lépéstől, valamint mind az új, mind a hagyományos piaci szereplőket a beruházásoktól. A kiskereskedelmi árak szabályozása nélküli helyzetben a nagyobb fokú verseny, valamint a tagállamok által a kiskereskedelmi energiapiacok átláthatóbbá tétele érdekében tett lépések és a jobb fogyasztói tájékoztatási eszközök féken tartanák az árakat, és választási lehetőséget biztosítanának a fogyasztók részére, lehetővé téve számukra a verseny előnyeinek kihasználását. A kiskereskedelmi árak szabályozása eredményeképpen jellemzően alacsonyabb a szolgáltatás minősége és az innováció szintje. A szabályozott árak megszüntetése miatt energiahatékonysági intézkedések végrehajtása révén meg kell erősíteni a kiszolgáltatott fogyasztók védelmét, és ezeket az intézkedéseket egyedi támogatási intézkedésekkel kell kiegészíteni (ideértve például a kiszolgáltatott fogyasztóknak a számlák kifizetéséhez nyújtott pénzügyi segítséget). Történtek lépések ebbe az irányba AT, DE, NL és SE részéről, ahol a támogatás a villamos energia piaci árához kötődik. BG, FR, HU, PL és RO 2013-ban országspecifikus ajánlást kapott a szabályozott árakkal kapcsolatban.

Annak érdekében, hogy a tagállamok 2020-ig elérjék a megújuló energiaforrásokra vonatkozó kötelező célokat – azaz azt, hogy a teljes bruttó energiafogyasztás 20%-át megújuló energiaforrásokból kell előállítani – jelentős beruházásokra van szükség a termelési kapacitás terén is. Noha 2011-ben a legtöbb tagállam (kivéve BE, FR, LV, MT, NL és UK) már teljesítette a 2011/2012-es időközi célkitűzést, nincs okunk elégedettségre. Rövid és középtávon számos technológia esetében szükség van még a megújulóenergia-technológiák támogatására. A támogatást a bevált módszerekre vonatkozó bizottsági iránymutatással[31] összhangban kell alkalmazni.

Tekintettel a megújuló energia növekvő megosztására (szél-, napenergia) bizonyos esetekben kapacitástámogatási mechanizmusokra van szükség a folyamatos villamosenergia-termelési képesség biztosítása érdekében. Ezek a mechanizmusok azonban potenciálisan jelentős mértékben torzíthatják a piacot, ezért csak a legvégső esetben, az igényoldali gazdálkodás, az energiahatékonysági és határon átnyúló együttműködési intézkedések teljes körű kihasználását követően szabad rájuk hagyatkozni.

Szakpolitikai prioritások

A fentiek alapján a tagállamoknak a következő prioritásokra kell összpontosítaniuk:

· A harmadik energiacsomag irányelveinek időben történő és átfogó átültetése, valamint a harmadik energiacsomag rendelkezéseinek megfelelő végrehajtása.

· A villamos energiára és a földgázra vonatkozó olyan üzemi és kereskedelmi szabályzatok elfogadása és alkalmazása, amelyek szabályozzák a piac napi működését a kereskedelem előmozdítását és a hálózatok határokon átnyúló üzemeltetését illetően.

· A szomszédos országokkal való rendszerösszekötő kapacitás növelése többek között a transzeurópai infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokat tartalmazó rendelet teljes körű alkalmazása révén. Emellett az ellátás biztonságával kapcsolatos kihívások kezelése érdekében a tagállamoknak szélesíteniük kell a határokon átnyúló perspektívájukat.

· A fogyasztók pozíciójának erősítése azáltal, hogy biztosítjuk számukra az átlátható és egyszerű tájékoztatáshoz való jobb hozzáférést, a nyitott piacokon való részvételhez szükséges eszközöket és azt, hogy hasznát vehessék az intelligens fogyasztásmérő rendszerek kiépítése révén elérhetővé váló gyakori mérési adatoknak.

· A szabályozott árak megszüntetése a kiszolgáltatott fogyasztók védelmének erősítése mellett. A támogatásnak a kiszolgáltatott fogyasztók egyedi igényeire kell irányulnia, ugyanakkor nem szabad aránytalan mértékben befolyásolnia az energiapiaci versenyt.

· Az állami beavatkozás felülvizsgálata a Bizottság által meghatározott bevált módszerek[32] fényében a piac működését torzító, vagy az energiaárak megfizethetőségét a háztartások és a vállalkozások számára szükségtelenül és aránytalanul befolyásoló energiaágazati támogatások, támogatási programok, adók és illetékek elkerülése érdekében.

2.5. A szállítási piacok

A piac teljesítménye és az uniós integráció előtt álló akadályok

Tekintettel a szállítási szolgáltatások integrációja terén tett előrelépés korlátozott mértékére a Bizottság 2013-ban nagyszabású kezdeményezéseket javasolt a vasúti és a légi közlekedési ágazatot illetően[33]. Ennek ellenére a szállítási szolgáltatások tényleges belső piacának megteremtése érdekében további tagállami szintű fellépésre van szükség, mivel a szétágazó nemzeti prioritások és a szállítási piac fragmentációja továbbra is hátrányosan befolyásolja a szállítási szolgáltatások minőségét Európában.

A fogyasztók a vasúti szolgáltatások piacát a legrosszabbul teljesítő szolgáltatási ágazatok közé sorolják: 2013-ban a 31 szolgáltatási piac közül a 25. helyen végzett. Pozitív fejlemény, hogy a 2012. évihez képest (amikor is még csak a 27. helyet foglalta el) némiképp javult a piaci teljesítménye[34]. Noha a légi szolgáltatások piaca összességében általában jó minősítést kapott, a határokon átnyúló összes panaszügy 20%-a légi személy- és csomagszállítással kapcsolatos[35].

A végrehajtási mutatók terén (részleteket lásd a mellékletben) a szállítási ágazat jól teljesített: végre az összes tagállam átültette a kapcsolódó hét irányelvet. Ennek ellenére további nehézségek tapasztalhatók az erre a területre vonatkozó fő jogszabályok megfelelő átültetése és végrehajtása terén. Ennek eredményképpen 20 olyan kötelezettségszegési ügy van folyamatban, amely meg nem felelés miatt indult 14 tagállammal szemben.

A konkrét szállítási módok esetében a vasúti szolgáltatási ágazat terén a legtartósabbak az integrációt akadályozó tényezők. A piacra jutás továbbra is jelentős problémát jelent a vasúti árufuvarozási szolgáltatások piacának 2007-ben és a nemzetközi személyszállítási piacnak a 2010-ben történt megnyitása ellenére is.

Számos tagállam (FI, FR, ES, BE, NL) legális monopóliumot tart fenn a belföldi személyszállítási piacon[36]. Több más tagállam pedig nyílt pályáztatás nélkül, közvetlenül ítél oda közszolgáltatási szerződéseket (BE, CZ, EL, ES, FR, HR, IE, LU, RO, SI)[37]. Továbbá néhány tagállamban (BG, LT, LV, SK) a piac jogilag történő megnyitása mit sem változtatott a helyzeten, mivel a közszolgáltatásokra irányuló nyílt pályázatoknak nem sikerült új piaci belépőkkel bővíteniük a kört.

Az új szolgáltatók belépését és a hatékony vasúti szolgáltatásnyújtást a pályahálózat-működtetők és a szolgáltatók nem megfelelő szintű függetlensége, valamint a közöttük lévő pénzügyi kapcsolat átláthatóságának a hiánya is akadályozza, ami diszkriminatív piaci magatartáshoz és piaci torzulások kialakulásához vezethet. A vasúti szolgáltatásokat illetően 2013-ban (a 2013. júniusi állapot szerint) 42 – szinte az összes tagállamot érintő – kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban, és több panasz is érkezett a versenyszabályok megsértése miatt. A nyílt és versenyképes vasúti piacok létrehozásának késedelme kifejezetten káros lehet az európai gazdaság egészére nézve, ha tranzitországok és/vagy nagyobb piacrajutási potenciállal rendelkező nagy piacok érintettek. Ez az aggály a 2013. évi országspecifikus ajánlásokban is megjelenik, amelyekben AT, DE, ES és FR a vasúti ágazatban zajló verseny fokozására, BE, BG, IT, PL és RO pedig a szabályozó(k) szerepének a megerősítésére kapott felszólítást.

Az egységes piac árui megközelítőleg 40%-ának szállítása uniós kikötők közötti rövid távú tengeri fuvarozással történik. A tagállamok közötti tengeri fuvarozási szolgáltatásokat lassú és merev eljárások szabályozzák, mivel a tengeri szállítás a külső határon túli területeket érintő tevékenységnek minősül. Az Európai Bizottság a „kék övezet” elnevezésű kedvezményezése[38] révén a tengeri szállítás valóban egységes piacát akarja megteremetni azáltal, hogy az uniós tengeri kikötők között szállított uniós áruknak a továbbiakban nem kell megfelelniük a tengerentúli kikötőkből érkező árukra vonatkozó adminisztratív formalitásoknak, és egyszerűsödnek az eljárások. Mindez fokozni fogja ennek a szállítási módnak a vonzerejét.

A légi közlekedési ágazatban végbement fejlemények a piaci liberalizáció potenciális előnyeinek jeleit mutatják. A 90-es évek óta egyenletesen növekszik az EU-n belül szállított utasok száma, az útiköltségek pedig jelentős mértékben csökkentek. 1995 és 2011 között az EU-n belül megtett légi utaskilométerek száma több mint 66%-kal emelkedett, és a légi szállítás jelenleg az európai uniós személyszállítási piac mintegy 9%-át teszi ki. Ennek ellenére az európai légtér továbbra is szétaprózódott, ami magasabb költségeket eredményez és az uniós légi fuvarozókat a külföldi versenytársakhoz képest kedvezőtlenebb helyzetbe hozza. Ezzel összefüggésben a további piaci integráció elengedhetetlen elemét képezik a funkcionális légtérblokkok végrehajtásából és egy megerősített uniós hálózatirányítóból eredő operatív előnyök. Emellett a léginavigációs szolgáltatásnyújtás továbbra sincs nyitva a verseny előtt, valamint minőség és költséghatékonyság terén további javításra szorul. Az Európai Bizottság 2013 júniusában javaslatokat terjesztett elő az európai légiforgalmi irányítási rendszer reformjának felgyorsítására[39].

A végrehajtás tekintetében a repülőtéri díjakról szóló irányelv helyes végrehajtása továbbra is számos tagállam számára jelent problémát, amit a diszkriminatív repülőtéri díjakkal kapcsolatos ügyek is jól tükröznek.

2012/2013 során állami támogatással kapcsolatos hivatalos vizsgálati eljárások indultak – elsősorban DE, FR és IT, továbbá RO, PL, DK és SE vonatkozásában – annak ellenőrzésére, hogy a repülőtereknek és légitársaságoknak nyújtott állami finanszírozás nem befolyásolja-e a légi közlekedési ágazatban a tisztességes versenyt.

A piacnyitás a nemzetközi közúti szállítás terén is sikeresnek bizonyult. A nemzetközi közúti fuvarozás 2000–2011-ben 32%-kal növekedett, és a teljes fuvarozás közel 33%-át teszi ki. Ennek ellenére a szállítási kereslet és kínálat optimális összehangolását gátolják a belföldi közúti fuvarozási szolgáltatások ideiglenes nyújtása terén kialakult tartós korlátozások, valamint a belföldi közúti szállítási piacokhoz való állandó hozzáférés terén jelentkező akadályok[40].

A belföldi közúti fuvarozási piacok továbbra sem állnak nyitva a nemzetközi verseny előtt[41]. A kabotázzsal kapcsolatos működési és időbeli korlátozások megkurtítják a közúti fuvarozók szolgáltatásnyújtási szabadságát. Ennek eredményeképpen a kabotázs továbbra is csak kis szegmens az EU közúti fuvarozási piacán (a teljes szállítási volumen kb. 2%-a). Emellett egyes tagállamok (FI, DK) további intézkedéseket hoztak, hogy megvédjék piacaikat a nem honos fuvarozók jelentette versennyel szemben. Más tagállamok (pl. ES) további korlátozásokat vezetnek be a kis vállalkozások állandó telephelyének létesítésével kapcsolatban. Ezzel összefüggésben a Bizottság a hatályos jogszabályok egyértelműbb értelmezésére és egységesebb érvényesítésére fog összpontosítani mind a piacra jutás, mind a társadalmi normák tekintetében. Az EU-12 fuvarozóinak tevékenységét gátló korlátozások felszámolása másfelől jelentős mértékben növelte részvételüket a nemzetközi közúti fuvarozási piacon (e fuvarozók szállítási volumenének kétharmada nemzetközi vonatkozású).

A tagállamoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket a több országot érintő, európai áru- és személyszállítási hálózat-összekapcsolások és infrastruktúrák megvalósítása és korszerűsítése terén. Ezt konkrétan az új TEN-T törzshálózati folyosók végrehajtása, az intelligens közlekedési rendszerek kiépítése, valamint a határokon átnyúló szállítás terén a torlódás jobb kezelése révén lehetne elérni[42]. Emellett az infrastruktúra-használati díjak kivetésekor a távolságalapú díjak használata révén el kell kerülni az alkalmi úthasználók hátrányos megkülönböztetését. Ezt a fajta rendszert eddig csak AT, CZ, DE, PL, SI és SK vezette be a nehéz tehergépjárművek, valamint EL, ES, FR, IE, IT, PL és PT az úthálózat meghatározott részén közlekedő valamennyi úthasználó esetében[43].

Szakpolitikai prioritások

A fentiek alapján a tagállamoknak a következő prioritásokra kell összpontosítaniuk:

· A szállítással kapcsolatos vívmányok határidőben történő és jó minőségű átültetése, különösen a vasúti ágazatban.

· A belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások megnyitása a verseny előtt, és annak biztosítása, hogy a közszolgáltatási szerződések jól meghatározottak legyenek, és odaítélésük tisztességes, nyílt és átlátható pályáztatás keretében történjen. Az intézményi felépítésnek biztosítania kell a pályahálózat-működtető függetlenségét annak érdekében, hogy a vasúti piacokon olyan eredményes verseny alakulhasson ki, amely egyenlő hozzáférést biztosít és garantál az infrastruktúrához.

· A kikötői bürokrácia felszámolása az EU-n belüli hajózásra, valamint a harmadik országbeli kikötőkben dokkoló hajókra vonatkozó vámelőírások könnyítése révén.

· Az egységes európai égbolt végrehajtásának felgyorsítása (pl. előrehaladás a Légiforgalmi Szolgáltatási Hálózat széttagoltságának megszüntetése terén a funkcionális légtérblokkok végrehajtása és a 2012–2014 közötti időszakra szóló teljesítménycélok teljesítése révén) a légi közlekedés biztonságának, kapacitásának, hatékonyságának és a környezetre mért hatásának javítása érdekében.

· A belföldi közúti fuvarozási és közúti személyszállítási piacok hozzáférhetősége terén fennmaradó bármilyen nemzeti korlátozás felülvizsgálata azzal a céllal, hogy biztosítva legyen e korlátozások teljes körű megfelelése a hatályos uniós jogszabályoknak a külföldi fuvarozók és személyszállítók arra vonatkozó szabadsága tekintetében, hogy bizonyos kabotázsműveleteket végezhessenek és bármelyik tagállamban letelepedhessenek.

· A szűk keresztmetszetek felszámolása és a szállítási infrastruktúra korszerűsítése a TEN-T folyosók megvalósítása, a több országot érintő hálózat-összekapcsolások javítása, az intelligens közlekedési rendszerek összefüggő kiépítése és megkülönböztetéstől mentes távolságalapú díjak alkalmazása révén, annak elkerülése mellett, hogy olyan szállítási infrastruktúra felé irányuljanak beruházások, amelyek nem képezik egy összefüggő hálózatterv részét, és elégtelen mértékű kihasználtsággal és költséges fenntartással fenyegetnek.

2.6. A digitális piacok A piac teljesítménye és az uniós integráció előtt álló akadályok

A digitális piacok jó teljesítménye számos összefüggő tényezőn múlik. Az e-kereskedelem terén fejlettebb országok jellemzően nagyobb fokú intenzitást mutatnak a digitális gazdaság terén. Az élenjárók (pl. SE, DK és UK[44]) mindegyike esetében magas a szélessávú hozzáférés penetrációja és az internethasználat szintje, továbbá a lakosság szilárd internetes alapkészségekkel rendelkezik. Ezekben a tagállamokban emellett magas fokú az internetbe mint értékesítési csatornába vetett bizalom[45], valamint az online jogok és kötelezettségek ismerete[46]. SE és DK esetében szoros korreláció mutatkozik az egy főre jutó GDP és az online értékesítések között.

A szélessávú vezetékes infrastruktúra elérhetősége – amely elengedhetetlen fontosságú a digitális piacok szempontjából – mérsékelten, de egyenletesen javult. Ennek ellenére a vezetékes infrastruktúra vidéki kiépítettsége tíz tagállamban továbbra is 80% alatt van, és az még mindig kihívást jelent az olyan országok, mint PL, SK, SI, LV és RO számára, míg LT és CZ esetében némi előrelépés tapasztalható e téren. Míg az EU-ban a háztartások több mint fele rendelkezik nagy sebességű szélessávú lefedettséggel, IT, HR, EL, FR, IE és PL részéről hálózataik korszerűsítése szükséges, ha lépést akarnak tartani a többi országgal[47].

A mobilágazatban általánosságban véve érvényesült a verseny, és a mobil szélessáv elterjedése folyamatosan nőtt[48], ugyanakkor a spektrumfelszabadítás terén késedelem tapasztalható. A negyedik generációs mobil szélessávú hozzáférési hálózatokkal való lefedettség csak egy év alatt háromszorosára, 26%-ra emelkedett, de a vezeték nélküli szélessáv folyamatos növekedése a közvetítő hálózatok további jelentős beruházásait teszi szükségessé. Ez csak akkor lehetséges, ha elegendő spektrum áll rendelkezésre. Ugyanakkor a tagállamok több mint a fele a 800 MHz-es sávot még mindig nem bocsátotta a vezeték nélküli szélessáv rendelkezésére, aminek a határideje 2013. január 1-je volt[49]. A mobilhálózatok – versenyszabályokkal összhangban történő – megosztása lehetővé tenné a már kiosztott spektrum jobb kihasználását. A vezeték nélküli szélessávú hálózatok kiépítését indokolatlanul korlátozó tényezőket is fel kell számolni.

A tagállamok közötti árkülönbözetek általában véve továbbra is jelentősek[50], és az idők folyamán tartóssá váltak[51]. Mindez a szolgáltatóváltás tartós akadályoztatásával[52] kiegészítve rámutat arra, hogy javítani kell az elektronikus hírközlés egységes piacát, ahol elengedhetetlen a nemzeti szabályozók függetlensége és megfelelő forrásokkal való ellátása, valamint a szabályozási keret helyes végrehajtása. Az elektronikus hírközlés egységes piacára vonatkozó, nemrégiben javasolt jogszabálycsomag fel fogja számolni a fennmaradó akadályokat és megteremti az infrastrukturális beruházásokhoz elengedhetetlen jogbiztonságot. Piaci hiányosságok esetén azonban szükség lesz célzott állami támogatások folyamatos biztosítására is, többek között a strukturális alapokból, amelyeket egyes tagállamok kevésbé vesznek igénybe és/vagy amelyeket illetően egyes tagállamoknak jelentős abszorpciós problémái vannak.

Az EU-átlagot nézve az online kereskedelem mind a belföldi, mind a határon átnyúló viszonylatban tovább növekszik. Ennek ellenére e téren mégis főként a belföldi kereskedelem dominál. Az interneten az előző 12 hónap során rendelést leadó vagy vásároló emberek száma 2012-ben 45%-ra emelkedett a 2011-es 43%, és a 2010-es 40%-hoz képest[53], és a kifejezetten alacsony szintről induló (felzárkózó) országok különösen gyors előrehaladást értek el. Ennek ellenére sokuk továbbra is az átlagnál alacsonyabb belföldi e-kereskedelmi szintet ér el (legfeljebb 25% HU, EE, HR, PT, CY, EL, LT, IT, BG és RO esetében).

Az országok között megvalósuló e-kereskedelem még mindig korlátozott, és – bár csak kis mértékben (10%-ról 11%-ra), de – növekedett azok aránya az EU-ban, akik más uniós tagállamokból végeznek beszerzéseket[54]. Noha az e-kereskedelemről szóló irányelv végrehajtása általában megfelelő, néhány tagállamban még vannak problémák az előzetes engedélyeztetési kötelezettséggel és a kereskedők tájékoztatási kötelezettségével kapcsolatban. Továbbá újbóli figyelmet igényel a fizetések rendelkezésre állása és biztonsága, a személyes adatok védelme, a rendelt áruk szállítása, az online szerződésekre vonatkozó tájékoztatás és a jogorvoslati mechanizmusokhoz való egyszerű hozzáférés, valamint az általános szerződési és fogyasztóvédelmi jog. Hatékony kiberbiztonsági stratégia révén tovább lehetne csökkenteni a vállalkozások és fogyasztók online gazdasággal kapcsolatos költségeit, azonban ilyen stratégiája csak az uniós tagállamok felének van (AT, CZ, EE, FI, FR, DE, HU, LT, LU, NL, PL, RO, SK, UK)[55], és AT, DE, DK, FI, FR, NL, SE és UK[56] kifejezetten jó nemzeti képességekkel rendelkezik.

A közszféra hatékonyságát szolgáló IKT-nak kis jelentőséget tulajdonítunk, noha főként az e-kormányzat, a felhőalapú szolgáltatások[57], az e-egészségügy, az intelligens és interoperábilis energia- és közlekedési hálózatok, valamint a közszektorra vonatkozó információk megnyitása révén növekedésbarát költségvetési kiigazítást és strukturális reformot tesz lehetővé. Tavaly óta egyenletes előrehaladás történik a közszféra korszerűsítése terén: a vállalkozások 87%-a használ e-kormányzati szolgáltatásokat, és számos tagállam kötelező online szolgáltatásokat vezet be. Az e-kormányzatot használó polgárok aránya is nőtt az elmúlt év során, és elérte a 44%-ot (mindkét mutató esetében 3 százalékpontos növekedés volt mérhető). IT, HR, BG, CY, CZ, RO, PL és EL esetében szélesebb elterjedtségre lenne szükség. Annak ellenére, hogy a közbeszerzésben alkalmazott elektronikus eszközök használata továbbra is korlátozott, egyes tagállamok éltek a benne rejlő lehetőségekkel, különösen PT (ahol a legtöbb eljárás esetében kötelező az elektronikus benyújtás), valamint LT, IE, SE és UK. Az e-számlázás már kötelezővé vált a közigazgatási szervek többsége számára DK és SE esetében, és az EU egészében ennek kell a főszabállyá válnia.

Meg kell erősíteni az EU „szellemi tulajdonnal kapcsolatos infrastruktúráját[58]”. Az IKT-ágazat, valamint az internetet egyre fokozottabban értékesítési csatornaként használó ágazatok gyakran szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat használnak, amelyek növelik finanszírozási vonzerejüket és biztosítják a beruházások szükséges megtérülését. A nemzeti tulajdonjogok lajstromozási rendszereinek megfizethetőknek és elérhetőknek kell lenniük[59]. Emellett a tagállami bíróságok kifejezetten szellemi tulajdonnal foglalkozó részlegeinek létrehozása jelentősen felgyorsítaná az eljárásokat és javítaná az ítéletek minőségét.

Még a legkorszerűbb hálózatok és technológiák sem tudják növekedési és munkahely-teremtési potenciáljukat kiteljesíteni, ha a vállalkozások és a polgárok nem használják teljes körűen őket[60]. Ez a növekedési és munkahely-teremtési potenciál jelenleg visszaszorul, mivel a munkaerő IKT-készségei hiányosak. Az uniós polgárok mintegy 50%-a kevés vagy semmilyen számítógépes ismerettel nem rendelkezik[61], mégis az előrejelzések szerint 2015-re az állások 90%-a esetében előírás lesz valamilyen szintű IKT-ismeret[62]. Az IKT-készségek elsajátítását az általános oktatási rendszer minden szintjébe be kell építeni. Emellett tekintettel az IKT-szakemberek jelenlegi kritikus hiányára[63] szorosabb interakcióra van szükség az oktatási és üzleti közösségek között.

Szakpolitikai prioritások A fentiek alapján a tagállamoknak a következő prioritásokra kell összpontosítaniuk: · Az elektronikus hírközlési piacok megfelelő működésének biztosítása a nemzeti szabályozó hatóságok megerősítése és a nagy sebességű szélessáv versenyképes kiépítését támogató szabályozás végrehajtása révén, szükség esetén – főként az európai strukturális és beruházási alapok eredményes felhasználása mellett nyújtott – célzott állami támogatással. · A 800 MHz-es frekvenciasáv kiosztásának mihamarabbi befejezése és annak biztosítása, hogy a vezeték nélküli szélessáv számára rendelkezésre álló rádióspektrum elérje a legalább 1200 MHz-es sávszélességet, továbbá a vezeték nélküli szélessáv eredményes kiépítése és használata terén fennálló akadályok felszámolása. · Kedvező körülmények kialakítása az online szolgáltatásokat érintő különböző területeken, ideértve a vonatkozó szabályozás helyes és időben történő végrehajtását – az online szolgáltatásnyújtás jogszabályilag központi elemét jelentő – e-kereskedelemtől az adózásig, a csomagszállítástól a kifizetésekig, a fogyasztóvédelmi jogszabályoktól (pl. fogyasztók jogairól szóló irányelvtől[64]) a vitarendezési mechanizmusokig (alternatív vitarendezési/online vitarendezési jogszabályok[65]). · Az IKT és különösen a szélessávú internet használatának támogatása a kkv-knak a kapcsolódással és a használattal összefüggésben nyújtott finanszírozás elérhetőbbé tétele révén. A tagállamoknak emellett támogatniuk kell az IKT-készségek – mindenekelőtt az Európai Szociális Alap felhasználásával történő – kialakítását azáltal, hogy egyre inkább és jobban beépítik e készségeket az oktatási rendszerekbe, ösztönzik a vállalkozásokkal kötött partnerségeket, vonzó feltételeket teremtenek a határokon átnyúló mobilitáshoz és elfogadják az e-kompetencia-keretet. · Átfogó és korszerű kiberbiztonsági stratégia elfogadása, valamint a végrehajtásáért, illetve a többi tagállammal való együttműködésért felelős szerv kinevezése. · A felhasználóbarát online közszolgáltatások elérhetőségének növelése, egyebek mellett több országot érintő hálózat-összekapcsolások és infrastruktúrák révén, az e-közbeszerzés interoperábilissá tétele és szélesebb körű kiépítése a közigazgatás különböző szintjein, valamint az e-számlázás gyakoribb használatának előmozdítása. A tagállamoknak támogatniuk kell a nyitott felhőalapú szolgáltatásokat a digitális szolgáltatási infrastruktúrák fejlesztése és a kereslet ösztönzése érdekében. A tagállamoknak a közegészségügyi ellátás és a klinikai kutatás hatékonyabbá tétele céljából interoperábilis e-egészségügyi megoldásokat kell kiépíteniük (ideértve az elektronikus egészségügyi nyilvántartásokat és az elektronikus gyógyszerfelírást), valamint további ösztönzéseket kell nyújtaniuk az IKT intelligens és interoperábilis energia- és közlekedési hálózatok terén való felhasználására. · A tagállamoknak – a megadott szabadalmak és védjegyek minőségének sérelme nélkül – fontolóra kell venniük, miként csökkenthetnék a nemzeti szabadalmak és védjegyek bejegyzésének költségeit és az e téren tapasztalható késedelmek átlagos időtartamát. Továbbá biztosítaniuk kell a szellemi tulajdonnal foglalkozó kamarák létrejöttét és a szükséges forrásokkal való ellátásukat.

II. rész – Egységes piaci integráció az értéklánc integrációja szemszögéből

Ez a rész néhány horizontális megállapítást ismertet az egységes piac integrációjának helyzetét illetően az értékláncok (azaz a termelési inputok ellátása és beszerzése) elemzése alapján. Az elemzést tartalmazó jelentés teljes terjedelmében ezen a linken érhető el.

A határokon átnyúló termelési láncok megerősítése a versenyképesség és a növekedés előmozdításának fontos eszköze[66], ami a teljes tartós foglalkoztatottságra is általában jó hatással van. Emellett az értéklánc integrációjának a megerősítése az EU-ban segít helyreállítani a külső egyensúlyt, mivel a külső többlettel rendelkező tagállamokban nyit meg piacokat.

Az elemzés szerint összességében növekedett az uniós termelés (EU-n belüli és EU-n kívüli) határokon átnyúló inputja. Ez arra utal, hogy az egységes piac integrációja ütemesen halad előre. E pozitív általános tendenciák ellenére jelentős különbségek mutatkoznak az egyes tagállamok között[67].

1. ábra Az ágazatközi termelési input jelentősége az EU-ban Az egyes ágazatok címkéit az ezen a linken található teljes jelentés mellékletében szereplő táblázat ismerteti. A számok az EU-n belüli (belföldi és határon átnyúló) inputok arányát jelölik a rendeltetési ágazat outputjának viszonylatában (százalék).

Az elemzés arra is rámutat, hogy a termelési inputok EU-n belüli és EU-n kívüli kereskedelme kiegészíti egymást[68]. Ez azt jelenti, hogy az egységes piac további mélyítése és az Unión kívüli partnergazdaságokkal kötött uniós szabadkereskedelmi megállapodások előmozdítása erősítik egymást.

Továbbá a szolgáltatási ágazatok nyújtják a legnagyobb inputot más ágazatok tevékenységeihez, különösen a gyártáshoz. Ezért a jól működő szolgáltatási piacok pozitív hatással vannak az EU gyártási tevékenyégére, és ez megfordítva is igaz (lásd az 1. ábrát).

Az elemzés arra is rámutat, hogy az egységes piac előnyeinek a maximalizálása céljából a tagállamoknak reformtörekvéseiket a kereskedelmi akadályok azon ágazatokon belüli csökkentésére kell összpontosítaniuk, amelyek viszonylag nagyok, de integrációjuk még nem előrehaladott. Ez különösen igaz az olyan ágazatok esetében, ahol az EU-n kívüli integráció az EU-n belülihez képest magas, mivel ez arra utalhat, hogy kihasználatlan az EU-n belüli együttműködési kapacitás, azaz jelentős akadályok léteznek.

2. ábra A legerősebb EU-n belüli (belföldi és határon átnyúló) termelési kapcsolatok az ágazatokon belül A nyíl vastagsága az együttható méretének felel meg: input egyik ágazatból a másikba, mindkét ágazat átlagos outputjának a %-ában meghatározva. A vonatkozó együtthatók az egyes nyilak közepén láthatók. Az ágazatok címkéinek ismertetése ezen a linken található.

Ebből a szemszögből nézve (azaz a termelési értékláncokon belüli kereskedelmi forgalomra összpontosítva) úgy tűnik, hogy a nem piaci szolgáltatások[69], ingatlanügyletek és a kiskereskedelem[70] terén további lehetőség van az akadályok csökkentésére.

Továbbá nagyobb gazdasági növekedést lehetne elérni, ha a tagállamok a már magas integrációs szintet elért ágazatok termelékenységének javítására vonatkozó szakpolitikákat hajtanának végre. Az ilyen reformoknak jellemzően a partnerágazatokat érintő termelékenységi továbbgyűrűző hatásaik vannak, különösen akkor, ha az ágazatok közötti kapcsolat erős. Ahogy azt a 2. ábra is mutatja a szolgáltatásokon belül a berendezések és felszerelések kölcsönzésének és az egyéb üzleti tevékenységeknek van a legerősebb kapcsolata a legnagyobb számú partnerágazattal. A gyártásnak az input oldalán a kölcsönzéssel és az egyéb üzleti tevékenységekkel, valamint a nagy- és kiskereskedelemmel, míg az output oldalán a kivitelezéssel volt a legerősebb kapcsolata. A szállítási ágazatnak a nagykereskedelmi piacokkal van a legerősebb kapcsolata.

Melléklet

[1] Az Európai Bizottság gazdasági lapjának 129. száma: – Piacműködés a hálózatos iparágakban: az elektronikus hírközlési ágazatban, az energiaiparban és a szállítási ágazatban, 2013. február.

[2] Az internet-hozzáférési hálózatok létrehozásával és használatával, valamint az interneten kínált szolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységek összessége (IP-alapú távközlés, internetes célú informatikai felszerelések gyártása és karbantartása, az internethez kapcsolódó informatikai szolgáltatótevékenységek,valamint minden internetalapú tevékenység, például az elektronikus kereskedelem és az online reklám).

[3] Internetes kérdések: az internet elsöprő hatása a növekedésre, a foglalkoztatásra és a jólétre, McKinsey Global Institute, 2011. május. A tanulmány az említett országokra, valamint Brazíliára, Kínára és Indiára terjed ki.

[4] Az Európai Bizottság közleménye – „ Az egységes piac jobb irányítása ”, COM(2012) 259 final, 2012. június.

[5] A kereskedelem integrációját az áruk és szolgáltatások importjának és exportjának GDP-vel elosztott átlaga adja.

[6] Lásd a fogyasztói piac ellenőrzéséről szóló, az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság megbízásában készült 2013. évi felmérést, amely adalékul szolgál a fogyasztói piacok következő, 10. eredménytáblájához, http://ec.europa.eu/consumers/consumer_research/consumer_market_monitoring_survey_en.htm.

[7] Az Európai Bizottság gazdasági lapjának 456. száma: A szolgáltatási irányelv gazdasági hatásai:  a végrehajtást követő első értékelés, 2012. június.

[8] Az Európai Bizottság közleménye a szolgáltatási irányelv végrehajtásáról – Partnerség a szolgáltatások új növekedéséért 2012–2015, COM(2012) 261 final, 2012. június.

[9] Az Európai Bizottság közleménye a szakmákhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzeti szabályozások értékeléséről, COM(2013) 676 final, 2013. október, valamint bizottsági szolgálati munkadokumentum a jogi formára, illetve a részesedési és díjszabási követelményekre vonatkozó szakértői értékelés eredményéről, SWD(2013) 402 final, 2013. október.

[10] http://ec.europa.eu/internal_market/qualifications/policy_developments/index_en.htm#maincontentSec1.

[11] Az Európai Bizottság Európai kiskereskedelmi cselekvési terv című közleménye, COM(2013)36 final, 2013. január.

[12] Az elektronikus közbeszerzéssel a „digitális piacok” szakaszban foglalkozunk.

[13] A hulladékgyűjtés és -kezelés területén odaítélt szerződések értéke 2010-ben elérte a 12 674 millió EUR összeget, azaz az ágazat 2010. évi összforgalmának 10%-át, vagy a hulladékkezeléssel kapcsolatos beszerzésre, építési beruházásra vagy szolgáltatásokra fordított államháztartási kiadások körülbelül egyharmadát. Az IKT területén a hardverekre, szoftverekre vagy szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési szerződések értéke az EU-27 országok területén 2010-ben elérte a 22 483 millió EUR összeget. További információk: A közbeszerzés ágazati elemzése, az ágazatok kiválasztásának kritériumai és két ágazat előzetes elemzése: szerződések a hulladékgyűjtés és -kezelés, valamint az IKT területén, 2013. június.

[14] http://www.ecb.europa.eu/stats/money/surveys/sme/html/index.en.html

[15] A kölcsönök, hitelek és hitelkártyák, a bankszámlák, a jelzálog, a befektetési termékek, a magánnyugdíjak és értékpapírok, valamint az egyéni nyugdíjalapok piacai.

[16] A fogyasztói piac ellenőrzéséről szóló, az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság megbízásában készült 2013. évi felmérés, amely adalékul szolgál a fogyasztói piacok következő, 10. eredménytáblájához, http://ec.europa.eu/consumers/consumer_research/consumer_market_monitoring_survey_en.htm.

Az értékelés a piaci teljesítménymutatóra utal, amely egy összesített mutató, és amely magában foglalja a fogyasztók értékelését az egyes piacokról az összehasonlíthatóság, a bizalom, a panaszok és problémák, valamint az elégedettség alapján.

[17] A Bizottság szolgálatai bizalmas információkat kaptak a nemzeti felügyeletektől a különböző tagállamokban a pénzügyi stabilitással kapcsolatos aggályokra válaszul meghozott prudenciális intézkedésekről, amelyeknek elhatároló hatásuk lehet.

[18] Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, valamint Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról.

[19] Ez magában foglalja, különösen az egységes szanálási mechanizmust az egységes szanálási alappal, valamint a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvet.

[20] http://www.ecb.europa.eu/press/pr/date/2013/html/pr131023.en.html

[21] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. június 8-i 2011/61/EU irányelve az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról.

[22] Az Európai Parlament és a Tanács 2012. március 14-i 260/2012/EU rendelete az euroátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról.

[23] Uniós szinten a Bizottság 2011-ben cselekvési tervet indított a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésére vonatkozóan, valamint 2013 márciusában nyilvános konzultációt indítottak a hosszú távú finanszírozásról, amely magában foglalta a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését is, két új rendeletet fogadtak el a nem jegyzett kkv-kat célzó befektetési alapokról és a szociális vállalkozási alapokról szóló „európai útlevél” létrehozására, amelyek 2013. július 22-én léptek hatályba. Az Európai Bizottság és az EBB szorosan együttműködik egy kezdeményezés kialakítására, amely kiterjeszti a kockázatmegosztó eszközöket az Európai Bizottság és az EBB, valamint az EBA között az európai strukturális és beruházási alapok támogatásával a magánszektor tőkepiaci befektetéseinek a kkv-kban történő növelése érdekében. Ezt a kkv-kkal kapcsolatos kezdeményezést jóváhagyta az októberi Európai Tanács és jelenleg az Európai Parlament vizsgálja. A kkv-knak nyújtott támogatás, beleértve a pénzügyi eszközök útján nyújtott támogatásokat is, jelenleg mintegy 70 milliárd EUR ERFA- és ESZA-támogatást tesz ki a kohéziós politika keretében és továbbra is az európai strukturális és beruházási alapok kulcsfontosságú prioritása lesz a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan.

[24] Az Európai Parlament és a Tanács 2012. június 13-i 2012/17/EU irányelve a 89/666/EGK tanácsi irányelvnek, valamint a 2005/56/EK és a 2009/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolása tekintetében történő módosításáról.

[25] Ezt követi egy kísérleti projekt a tagállamok egy csoportjával, valamint a fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet módosítására irányuló bizottsági javaslat – további részletes információkat lásd: Javaslat a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK tanácsi rendelet módosításáról, COM (2012) 744 final, 2012. december.

[26] Közlemény az üzleti kudarccal és a fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítésről, COM (2012) 742, 2012. december.

[27] Az Európai Parlament és a Tanács 2013. április 17-i 345/2013/EU rendelete az európai kockázatitőke-alapokról.

[28] Az Európai Parlament és a Tanács 2013. április 17-i 346/2013/EU rendelete az európai szociális vállalkozási alapokról.

[29] http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php/Electricity_market_indicators,

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/index.php/Natural_gas_market_indicators,

[30] A fogyasztói piac ellenőrzéséről szóló, az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság megbízásában készült 2013. évi felmérés, amely adalékul szolgál a fogyasztói piacok következő, 10. eredménytáblájához, http://ec.europa.eu/consumers/consumer_research/consumer_market_monitoring_survey_en.htm.

[31] „Az Európai Bizottságnak a megújuló energiákra vonatkozó támogatási programok létrehozásához nyújtott iránymutatása” című bizottsági szolgálati munkadokumentum, http://ec.europa.eu/energy/gas_electricity/doc/com_2013_public_intervention_swd04_en.pdf.

[32] „A villamos energia belső piacának megteremtése és az állami beavatkozások optimális hozzájárulása” című európai bizottsági közlemény http://ec.europa.eu/energy/gas_electricity/doc/com_2013_public_intervention_hu.pdf.

[33] A negyedik vasúti csomag (2013. január), az egységes európai égbolt 2+ (2013. június), a repülőtereknek és légitársaságoknak nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás-tervezettel kapcsolatos nyilvános konzultáció (2013. július).

[34] A fogyasztói piac ellenőrzéséről szóló, az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság megbízásában készült 2013. évi felmérés, amely adalékul szolgál a fogyasztói piacok következő, 10. eredménytáblájához, http://ec.europa.eu/consumers/consumer_research/consumer_market_monitoring_survey_en.htm.

[35] Az Európai Fogyasztói Központok Hálózata által 2012-ben rögzített adat (http://ec.europa.eu/consumers/ecc/ecc_key_statistics_en.htm).

[36] A pályáztatott szerződések és a kereskedelmi szolgáltatásokhoz való nyílt hozzáférés a piac egészének kevesebb mint 5%-át érintik.

[37] A pályáztatott szerződések és a kereskedelmi szolgáltatásokhoz való nyílt hozzáférés a piac egészének kevesebb mint 5%-át érintik.

[38] A Bizottság közleménye: „Kék övezet”, az egységes tengeri szállítási térség, COM(2013) 0510 final, 2013. július 8.

[39] http://ec.europa.eu/transport/modes/air/single_european_sky/ses2plus_en.htm.

[40] A közúti fuvarozói vállalkozások létrehozásának feltételeit az 1071/2009/EK rendelet rögzíti, ugyanakkor ugyanez a rendelet lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a létesítés feltételeit további követelményekkel egészítsék ki.

[41] A többi tagállamból származó fuvarozók által végzett belföldi közúti szállítási műveletek (azaz a kabotázs) az 1072/2009/EK rendelet értelmében három kabotázsműveletre korlátozódhatnak a nemzetközi fuvarozás megtörténtét követő hét napon belül.

[42] Ezzel kapcsolatban a Bizottság két főbb jogszabályjavaslatot terjesztett elő – a TEN-T rendeletet és az európai összekapcsolódási eszközről szóló rendeletet, amelyek célja egy teljesen működőképes páneurópai közlekedési hálózat, az egységes piac gerincének a létrehozása. A társjogalkotók egyetértettek a javaslatokkal.

[43] CE Delft et al. (2012), A külső szállítási költségek internalizálását szolgáló intézkedések tára.

[44] Ezekben a tagállamokban a polgárok 74%, 73% és 73%-a 2012-ben legalább egyszer végzett online vásárlást (forrás: Eurostat).

[45] Nemrégiben végzett felmérésekben DK, UK és SE válaszadóinak 80%, 75% és 71%-a mondta azt, hogy megbízik a belföldi kiskereskedőkkel bonyolított internetes értékesítésben, míg az uniós átlag ennél a válasznál 59% volt.

[46] http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_358_en.pdf.

[47] Az erre a szakaszra vonatkozó piaci adatok tekintetében lásd a digitális menetrend eredménytábláját: https://ec.europa.eu/digital-agenda/sites/digital-agenda/files/DAE%20SCOREBOARD%202013%20-%20SWD%202013%20217%20FINAL.pdf.

[48] A mobil szélessáv elterjedése 2012. január és 2013. január között újabb 11 százalékponttal növekedett.

[49] A Bizottság 2013. július és október között eltéréseket (új határidőket) engedélyezett 11 tagállam számára (AT, CY, FI, EL, HU, LV, LT, MT, PL, RO és ES). BE, EE, SI és SK esetében a rendelkezésre állást adminisztratív késedelmek nehezítették. 

[50] Például hétszeres különbség van a legdrágább (NL) és a legolcsóbb (LT) tagállami belföldi mobilhívás átlagos percdíja között.

[51] A vezetékes és mobilpiacok ezen ár- és nem áralapú különbségeinek az idők során bekövetkezett változásaival kapcsolatos részletes leírást lásd: European Economy Occasional Papers, 129. szám;  „Piacműködés a hálózatos iparágakban – az elektronikus hírközlési ágazatban, az energiaiparban és a szállítási ágazatban” (2013. február).

[52] „Az internet-hozzáférési és -szolgáltatási piac működéséről a fogyasztók szemszögéből” – 2012-ben az Európai Bizottság megbízásából a Civic Consulting által készített fogyasztói piaci tanulmány. http://ec.europa.eu/consumers/consumer_research/market_studies/internet_services_provision_study_en.htm.

[53] Eurostat: Közösségi felmérés az IKT használatáról a háztartásokban és egyénenként – európai digitális menetrend szerinti fő teljesítménymutató.

[54] Eurostat: Közösségi felmérés az IKT használatáról a háztartásokban és egyénenként – európai digitális menetrend szerinti fő teljesítménymutató.

[55] ENISA: A nemzeti kiberbiztonsági stratégiák feltérképezése a világban, 2013. április.

[56] A hálózat- és információbiztonságnak az egész Unióban egységesen magas szintjére vonatkozó intézkedésekről szóló irányelvre irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálati jelentés, SWD(2013) 32 final, 2013. február.

[57] Lásd a Bizottság számítási felhővel kapcsolatos stratégiáját, COM(2012) 529 final, 2012. szeptember.

[58] A szellemi tulajdon elismerésére, bejegyzésére, kiaknázására és érvényesítésére szolgáló uniós és nemzeti rendszerek összessége.

[59] Például az EU-n belül eltérő költségei vannak egy védjegy három osztályba való bejelentésének és bejegyzésének: a költségek 78 EUR (CY) és 419 EUR (SE) között mozognak.

[60] Az európaiak egyötöde sosem használta az internetet, és egyes tagállamokban az internethasználat mellőzése meghaladja a 40%-ot.

[61] Eurostat, az uniós felnőtt (16–74) lakosság reprezentatív mintája alapján. Jelentősek az országok közötti eltérések: a semmilyen vagy kevés számítógépes ismerettel rendelkezők aránya 26% és 79% között mozog.

[62] IDC fehér könyv: ƒ„A válságot követő időszak: az e-jártasság szükségessége Európa innovációs társadalmának előmozdításához” (2009. november).

[63] 2011-től 2012-ig több mint 100 000 szoftverfejlesztői állás létesült. Az IKT területén diplomát szerzők számának stagnálásával kiegészülve mindez munkaerő-piaci hiányt eredményez.

[64] Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 2011/83/EU irányelve a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről.

[65] Az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 2013/11/EU irányelve a fogyasztói jogviták alternatív rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról; az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 524/2013/EU rendelete a fogyasztói jogviták online rendezéséről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról.

[66] Lásd a 2. fejezetet: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/industrial-competitiveness/competitiveness-analysis/european-competitiveness-report/comprep2012_en.htm.

[67] Az integráció intenzitása terén tapasztalható eltérések országspecifikus elemzéséről készült teljes jelentést lásd ezen a linken.

[68] A 2006–2009 közötti időszakban az EU-n belüli nem belföldi termelési inputok outputon belüli átlagos aránya pozitív korrelációban állt a tagállamokban az EU-n kívüli termelési inputok átlagos arányával.

[69] Közigazgatás, védelem, oktatás és egészségügy.

[70] Ez az elemzés referenciaértékként veszi figyelembe az e szolgáltatások terén megvalósult EU-n kívüli integrációt. Ennek ellenére az uniós szolgáltatási piacok teljes integrációjának értékelésekor más (e fejezeten túli) integrációs csatornákat (mindenekelőtt a szolgáltatásnyújtást letelepedéssel) is figyelembe kell venni e megállapítások kiegészítésére.