A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

AZ UNIÓS JOG ALKALMAZÁSÁNAK ELLENŐRZÉSÉRŐL SZÓLÓ 30. ÉVES JELENTÉS (2012)

Bevezetés

Az uniós jogszabályok hatékony alkalmazása alapvető jelentőséggel bír az EU szakpolitikai célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából. A tagállamok felelősek az irányelvek időben és pontosan történő átültetéséért, csakúgy mint az uniós vívmányok[1] helyes alkalmazásáért és végrehajtásáért, míg a Bizottság feladata, hogy figyelemmel kísérje a tagállami erőfeszítéseket és biztosítsa, hogy a tagállami jogszabályok megfeleljenek az uniós jognak.

A Bizottságnak számos eszköz áll rendelkezésére annak értékelésére, hogy az uniós szakpolitikákat megfelelően hajtják-e végre. Emellett a polgároktól, vállalkozásoktól, nem kormányzati szervektől és egyéb érdekelt felektől származó, az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos potenciális problémákkal kapcsolatos információkat is figyelembe veszi. A Bizottság az érintett kérdések kapcsán számos esetben szorosan együttműködik a tagállamokkal, hogy hivatalos jogi eljárások igénybevétele nélkül találjanak hatékony és kielégítő megoldásokat. Amennyiben az ilyen jellegű partneri együttműködés nem vezet a kívánt eredményhez és a tagállamok nem felelnek meg az uniós jog szerinti kötelezettségeiknek, a Bizottság hivatalos kötelezettségszegési eljárást indít (az EUMSZ 258. cikke alapján[2]). Amennyiben egyes ügyekben az EUMSZ 206. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján – mert egy tagállam nem teljesíti egy korábbi ítéletben foglalt kötelezettségeit vagy késedelmesen ültet át irányelveket – Bírósághoz fordulnak, a Bizottság javaslata alapján a Bíróság szankciókról határozhat.

Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 30. éves jelentés megvizsgálja az uniós jog alkalmazásának fő aspektusai tekintetében elért teljesítményt, és áttekintést nyújt a stratégiai kérdésekről. Az uniós jog alkalmazása terén tapasztalható teljesítményt és kihívásokat tagállamonkénti és ágazatonkénti bontásban az e jelentést kísérő szolgálati munkadokumentumok vizsgálják.

1.           Az irányelvek átültetése

1.1.        A 2012-es átültetési munka áttekintése

A késedelmes átültetés csökkentése a Bizottság egyik prioritása.[3] A Bizottság az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdésében létrehozott szankciórendszer értelmében bírságot javasolhat a tagállamokkal szemben, amennyiben azok nem ültetik át időben az irányelveket (a részleteket lásd az alábbi 1.2. pontban).

A tagállamoknak 2012-ben az előző évekhez képest kevesebb irányelvet kellett átültetniük (azaz 56-ot, míg ezek száma 2011-ben 131, 2010-ben pedig 111 volt). Ennek megfelelően 2012-ben az előző évekhez képest csökkent a késedelmes átültetés aránya (2012-ben 447 esetben indítottak kötelezettségszegési eljárást késedelmes átültetésért, míg 2011-ben 1 185, 2010-ben pedig 855 esetben). 2012 végén 418 késedelmes átültetéssel kapcsolatos ügy volt lezáratlan, ami 45 %-os csökkenést jelent a 2011 végét jellemző 763 lezáratlan üggyel összevetve.

A következő diagram a Bizottság által 2012-ben késedelmes átültetésért kezdeményezett kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatos főbb adatokat[4] tartalmazza:

A következő táblázat tagállamok szerint mutatja a késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegéseket:[5]

2012-ben a legtöbb késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárást a következő négy szakpolitikai területen indították: közlekedés (115 eljárás), egészségügy és fogyasztóvédelem (108), környezetvédelem (63), valamint belső piac és szolgáltatások (53).

Egyes irányelvek esetében a tagállamok több mint kétharmada ellen indítottak késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárást. Például a Bizottság 24 tagállam ellen indított eljárást az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv késedelmes átültetése miatt.[6]

Hasonlóképpen 23 tagállam volt érintett az úgynevezett „Omnibus I irányelv” késedelmes átültetésével kapcsolatos kötelezettségszegésben;[7] 20 eljárást indítottak az intelligens közúti közlekedési rendszerekről szóló irányelvvel kapcsolatban;[8] és az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexének módosításáról szóló irányelv[9] is 19 eljárást vont maga után. Végezetül 18 tagállam kapott felszólító levelet a tájékoztatóról szóló irányelv módosításainak késedelmes átültetése miatt.[10]

1.2.        A Bírósághoz fordulás az EUMSZ 258. cikke és 260. cikkének (3) bekezdése alapján

Az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése szerint ha a Bizottság a 258. cikknek megfelelően késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegés miatt nyújt be keresetet, a Bizottság pénzügyi bírságot határozhat meg, anélkül, hogy ezzel az első ítéletet meg kellene várnia.[11] A Lisszaboni Szerződés ezen újítása arra kívánja hangsúlyosabban ösztönözni a tagállamokat, hogy az irányelveket a jogalkotó által előírt határidőn belül ültessék át.

A Bizottság 2012-ben számos késedelmes átültetés miatt fordult a Bírósághoz azzal a kéréssel, hogy az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése alapján rendeljenek el pénzügyi szankciókat. 2012-ben 35 ilyen határozatban 12 tagállam volt érintett: Lengyelország 10, Szlovénia 5, Hollandia 4, Finnország 4, Belgium 3, Ciprus 3, Németország 1, Bulgária 1, Szlovákia 1, Luxemburg 1, Portugália 1, valamint Magyarország 1 esetben. A javasolt napi kényszerítő bírság összege 5 909,40 EUR és 315 036,54 EUR között volt, átalányösszeget nem kértek.

A bizottsági szolgálati munkadokumentumban (I. rész) a tagállamok kötelezettségszegésekkel kapcsolatos profiljában részletesebb információk találhatók ezekről az ügyekről.

2.           Az uniós jogszabályok helytelen átültetése és nem megfelelő alkalmazása

Jóllehet a Bizottság a Szerződések őreként ellátandó kötelezettsége szerint saját vizsgálatokat folytat az uniós jog megsértéseinek feltárására (2.1.2. pont), ehhez az ellenőrző munkához jelentős mértékben hozzájárulnak a polgárok, vállalkozások és érdekelt szervezetek azáltal, hogy jelentik, ha a tagállami hatóságok nem megfelelően ültetik át, illetve alkalmazzák az uniós jogot (a panaszokat lásd a 2.1.1. pontban). Észlelésüket követően a problémák orvoslása érdekében a Bizottság és az érintett tagállam kétoldalú megbeszéléseket folytat az EU Pilot platformján keresztül (2.1.3. pont).

2.1.        A problémák feltárása és informális megoldások

2.1.1.     Panaszok

Polgárok, vállalkozások, nem kormányzati szervezetek és más szervezetek gyakran nyújtanak be panaszt a Bizottsághoz. A Bizottság panaszkezelésre vonatkozó szabályait egy 2002-ben közzétett közleményben állapítja meg. Az uniós jog alkalmazása tárgyában érkező panaszokat tartalmazó levelezés megfelelő nyilvántartásba vételére és kezelésére érvényes módszerek javítása és kiterjesztése, az EUMSZ hatályba lépése, valamint a nyelvi jellegű pontosítás igénye a szabályok aktualizálását tette szükségessé.

A közleményt 2012 júniusában frissítették.[12] A panaszkezelés általános kerete továbbra is érvényes. A közlemény megerősíti azokat az adminisztratív intézkedéseket, melyeket a Bizottságnak a panaszkezelés során be kell tartania, többek között valamennyi beérkező panasz megfelelő nyilvántartásba vétele, átvételi elismervény küldése, a panasz feldolgozása kapcsán tett bizottsági lépésekről a panaszosnak küldött információk, valamint az ügy lezárását megelőzően a panaszos előzetes értesítése terén.

Az alábbi diagram bemutatja a polgárok panaszaival kapcsolatos főbb adatokat[13] 2012-re vonatkozóan:

3 141 új panasz – A három tagállam, melyek ellen a legtöbb panasz érkezett: Olaszország (438), Spanyolország (306) és Franciaország (242). Hasonlóan 2011-hez, a polgárok, a vállalkozások és a szervezetek különösen a környezetvédelemmel, az igazságüggyel, valamint a belső piaccal és szolgáltatásokkal kapcsolatban jelentettek szabálytalanságokat (588, 491, illetve 462 panasz).

2 859 feldolgozott panasz – A 2012-ben benyújtott több mint 2 800 panasz előzetes értékelését követően a Bizottság az érintett tagállammal 621 panasszal kapcsolatban kezdett kétoldalú megbeszéléseket annak tisztázása érdekében, hogy sor került-e az uniós szabályok megsértésére.[14] A kétoldalú megbeszélésekhez vezető panaszok leggyakrabban a környezetvédelemhez, a belső piachoz és szolgáltatásokhoz, valamint az adóügyhöz és a vámunióhoz kapcsolódtak (131, 130, illetve 92 EU Pilot-ügy).

A polgárok által az Európai Parlamentnek benyújtott petíciók, csakúgy, mint a Parlament képviselői által feltett kérdések rámutattak az uniós jog tagállami alkalmazásával kapcsolatban észlelt hiányosságokra. A leggyakrabban környezetvédelmi kérdések merültek fel. Ezek alapján a Bizottság az EUMSZ 258. cikke értelmében hivatalos felszólítást küldött az Egyesült Királyságnak és Görögországnak, és további 22 EU Pilot-vizsgálatot indított. A Bizottsághoz hét petíció érkezett az Európai Parlamenttől a regionális politika tárgyában, és négy az egészségügy és fogyasztóvédelem tárgyában. Két mezőgazdasági tárgyú EU Pilot-ügyet kezdeményeztek a Parlament írásbeli kérdésére reagálva, kettőt a belső piac, hármat pedig a közlekedés tárgyában. A petíciókról és az írásbeli kérdésekről részletesebb tájékoztatást nyújt a bizottsági szolgálati munkadokumentum (II. rész, a környezetvédelemmel, mezőgazdasággal, belső piaccal és szolgáltatásokkal, közlekedéssel, igazságüggyel és alapvető jogokkal, állampolgársággal, regionális politikával, valamint egészségüggyel és fogyasztóvédelemmel foglalkozó részek).

2.1.2.     Hivatalból indított ügyek

A Bizottság saját vizsgálatai szintén az uniós jog lehetséges megsértéseinek feltárásához vezetnek. Akárcsak a panaszok esetében, a Bizottság először kétoldalú megbeszélést kezdeményez az érintett tagállammal annak érdekében, hogy az uniós joggal összhangban álló megoldást találjanak. 2012 folyamán 791 vizsgálatot indítottak. A legtöbb potenciális kötelezettségszegést a következő három szakpolitikai területen azonosították: környezetvédelem, belső piac és szolgáltatások, valamint közlekedés (386, 196, illetve 164 új ügy). A leginkább érintett tagállamok Franciaország, Spanyolország és Olaszország voltak (112, 110, illetve 107 új ügy).

2.1.3.     Partnerség a tagállamokkal: az EU Pilot

Az EU Pilot bizottsági kezdeményezés, amelynek célja az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos kérdések megválaszolása és az e területen észlelt problémák megoldásainak meghatározása. Online adatbázis és kommunikációs eszköz támogatja. Az EU Pilot lehetőséget nyújt arra, hogy a hivatalos kötelezettségszegési eljárások megindítása előtt találjanak megoldást a problémákra. Tekintettel arra, hogy az ügyekkel elvben 20 héten belül foglalkozni kell, az EU Pilot keretében folytatott párbeszéd elősegíti a problémák gyors megoldását, ami egyrészt előnyös a polgárok és a vállalkozások számára, másrészt megvalósítja az uniós jog által előírt kötelezettségeknek való megfelelést.

A tagállamok fokozatos bekapcsolódása az EU Pilot-rendszerbe 2012 júniusában, Málta és Luxemburg belépésével lezárult. Ennek megfelelően valamennyi tagállam részt vesz az EU Pilotban. Az alábbi diagram tartalmazza az EU Pilottal kapcsolatos főbb adatokat 2012-re vonatkozóan:[15]

2012 során 1 405 új ügy – Ez a szám a Bizottság által megerősített 621 panaszból és 784 hivatalból indított ügyből tevődik össze.

2012 során 1 175 ügyet zártak le – A 2012. év 1 175 EU Pilot-ügye közül a Bizottság 803 ügyet zárt le azért, mert a tagállam kielégítő választ nyújtott. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok ügyei 68,34 %-ban oldódtak meg (a 2011-es 72,5 %-os arányhoz képest 4,16 % a visszaesés).[16]

1 326 ügy maradt folyamatban – 2012 végéig a legtöbb EU Pilot-ügy címzettje Olaszország volt (135), ezt követte Spanyolország (107) és Görögország (82). A szakpolitikai területeket nézve 400 lezáratlan aktával a környezetvédelem járt az élen, ezt követte a belső piac és a szolgáltatások (176), valamint az igazságügy és az alapvető jogok (125) területe.

A Bizottság 2012-ben 334 EU Pilot-ügyet zárt le hivatalos kötelezettségszegési eljárás indításával. Nem született megoldás 84 környezetvédelemmel, 42 adóüggyel és vámunióval, valamint 42 közlekedéssel kapcsolatos ügyben. A kötelezettségszegési eljárásokhoz legnagyobb számban Olaszország, Franciaország és Spanyolország esetében folyamodtak (29, 28 illetve 26 ügy).

A Bizottság mindössze két hivatalos kötelezettségszegési eljárást indított közvetlenül, az EU Pilot alkalmazása nélkül, az EUMSZ 258. cikke alapján küldött felszólító levél útján.[17]

2.2.        Kötelezettségszegési eljárások

Ha egy tagállam nem nyújt megoldást az uniós jog állítólagos megsértésére, a Bizottság az EUMSZ 258. cikke[18] értelmében kötelezettségszegési eljárást indít, és végső esetben a vitával az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: a Bíróság) fordulhat.

2012 végén 1 343 kötelezettségszegési eljárás volt lezáratlan.[19] A lezáratlan kötelezettségszegési ügyek száma évről évre csökken – 2011-ben 1 775 ilyen ügy volt, 2010-ben 2 100, míg 2009-ben közel 2 900. Az alábbi diagramok tagállamonkénti és szakpolitikai terület szerinti bontásban mutatják be az összes kötelezettségszegési ügyet, valamint a késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegéseket:

* LTIs: Késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegések

A hivatalos eljárás során tovább folytatódnak a megbeszélések a tagállam és a Bizottság között a nemzeti jognak vagy alkalmazásának az uniós joggal való összehangolása érdekében. A statisztikai adatok megerősítik, hogy a tagállamok komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy bírósági eljárás nélkül oldják meg kötelezettségszegési ügyeiket.[20] 2012 folyamán:

· A Bizottság 661 kötelezettségszegési ügyet zárt le a felszólító levél elküldését követően;

· további 359 ügy azt követően oldódott meg, hogy indokolással ellátott véleményt küldtek a tagállamnak; valamint

· 42 kötelezettségszegési ügy zárult le (vagy vonták vissza a rá vonatkozó keresetet) azt követően, hogy a Bizottság az üggyel a Bírósághoz fordult.

Összesen 1 062 kötelezettségszegési ügyet zártak le azért, mert a tagállam bizonyította, hogy eleget tett az uniós jognak. 2012-ben a Bíróság az EUMSZ 258. cikke alapján 46 ítéletet hozott, ezek közül 42 (91 %) a Bizottságnak adott igazat. A Bíróság a legtöbb ítéletet Belgiummal (6 ítélet, melyek közül 1-et a tagállam javára hozták), Portugáliával (5/0), Hollandiával (4/1) és Franciaországgal (4/0) szemben hozta. A környezetvédelem (16), az adóügy és vámunió (11), továbbá a belső piac és a szolgáltatások (6) jelentették azt a három szakpolitikai területet, melyek kapcsán a Bíróság 2012-ben a legtöbb döntést hozta.

Noha a tagállamok gyakorta időben megteszik a szükséges intézkedéseket a Bíróság ítéletének való megfelelés érdekében, 2012 végén a Bizottságnál 128 lezáratlan kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban, mivel nem nyert megerősítést, hogy az érintett tagállamok az EUMSZ 258. cikke értelmében teljesítik a Bíróság ítéletében foglaltakat. A legtöbb eset Portugáliát (14), Görögországot (13) és Spanyolországot (12) érintette, és a környezetvédelem (54), a belső piac és a szolgáltatások (17), valamint az adóügy és vámunió (16) tárgykörébe tartoztak.

E 128 ügyből 11-gyel már másodszor fordultak a Bírósághoz. Az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján tavaly három bírósági ítéletet hoztak, kettőt Írországgal[21], egyet pedig Spanyolországgal[22] szemben. Elvben az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése szerinti bírósági ítélet átalányösszeget és/vagy (napi) kényszerítő bírságot vethet ki a kötelezettségszegő tagállamra. Ez utóbbinak az átalányösszeget azonnal ki kell fizetnie, a napi kényszerítő bírságot pedig a Bíróság első és második ítéletének való maradéktalan megfelelés eléréséig kell fizetnie.

3.           Szakpolitikai fejlemények

3.1.        Célravezető uniós szabályozás

Az európai jogalkotóknak szem előtt kell tartaniuk az adminisztratív terhek és a bürokrácia szükséges mértékét. Egy 2012 végén közzétett közleményében[23] a Bizottság elindította a Célravezető és hatásos szabályozás programot (REFIT), mely megerősíti az intelligens szabályozás szerinti irányítást és az ahhoz szükséges eszközöket: Ez magában foglalja az alábbiakat:

· Fokozott segítségnyújtás a tagállamoknak az uniós irányelvek átültetése terén (ideértve az átültetési terveket);

· A nemzeti végrehajtási szabályok módszeresebb, kockázatalapú megfelelőségértékelése; valamint

· Gyors problémamegoldó mechanizmusok a hivatalos jogi eljárásokat megelőzően (melyeket az EU Pilot-rendszer garantál).

3.2.        Az egységes piac jobb irányítása

Az Európai Unió állam- és kormányfői az egységes piaccal kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtása vonatkozásában 2001 óta több olyan célértékben állapodtak meg, melyeket a tagállamoknak átültetési eredményük javítása érdekében el kell érniük. A belső piaci eredménytáblák a belső piaci célértékek tükrében rendszeresen értékelik a tagállami eredményeket.[24]

Az egységes piac irányítása terén jelentős lépésekre került sor. Az egységes piacról szóló alapvető uniós jogszabályokat a 2012 júniusában elfogadott, „Az egységes piac jobb irányítása” című közlemény melléklete tartalmazza.[25] Annak érdekében, hogy a tagállamok mielőbb teljes mértékben megfeleljenek az egységes piacra vonatkozó szabályoknak, a közlemény új célértékeket határoz meg az egységes piacról szóló alapvető uniós jogszabályokkal kapcsolatos kötelezettségszegések kezelése tekintetében:

· A „zéró toleranciát” alkalmazzák az egységes piacról szóló alapvető uniós jogszabályok helyesen és időben történő átültetésére. E célérték szigorúbb, mint az egységes piacról szóló uniós jogszabályok átültetése terén általánosan elfogadott 1 %-os hiány;

· A kötelezettségszegési eljárások időtartamának csökkentése 18 hónapra; valamint

· A Bíróság ítéleteiben foglaltak teljes körű teljesítésének megvalósítása 12 hónapon belül.

A Bizottság azonosította az egységes piacról szóló alapvető jogszabályokat érintő kötelezettségszegési eljárásokat, és fokozott erőfeszítéseket tett e jogszabályok teljes körű végrehajtása érdekében.

Mindemellett a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az egységes piacról szóló alapvető jogszabályokkal kapcsolatban nyújtsák be a végrehajtási intézkedések tervezetét és magyarázó dokumentumokat (lásd a 3.3. pontot).

3.3.        A tagállamok által átültetett irányelveket kísérő magyarázó dokumentumok

A 2011-es éves jelentés[26] tartalmazza az uniós intézmények által elfogadott megoldást, melyet együttes politikai nyilatkozatokba foglaltak, miszerint a tagállami hatóságoknak egy adott irányelv átültetéséről szóló értesítésükkel egyidejűleg „magyarázó dokumentumokat”[27] kell rendelkezésre bocsátaniuk.

A tagállamokat több irányelv kapcsán felkérik, hogy ismertessék, nemzeti szintű átültetési szabályaik miként tükrözik a megállapított célkitűzéseket. Példaként említhetők a következők:

· Az energiahatékonysági irányelv;[28]

· A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló irányelv;[29] valamint

· Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló irányelv.[30]

Az együttes politikai nyilatkozatokban rögzített megállapodás értelmében a Bizottság ezen jogi aktusok végrehajtásáról 2013. november 1-jéig jelentést tesz.

4.           Következtetések

A tagállamoknak továbbra is komoly kihívást jelent, hogy megfeleljenek az uniós jognak. A késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegések aránya 2012-ben jelentősen csökkent, és a tendenciához arányosan járultak hozzá a tagállamok. Hollandia és Svédország átültetési eredményei figyelemreméltó javulást mutatnak, ugyanakkor általánosságban nem változott a késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegések egyes tagállamokat jellemző aránya. A kedvező tendencia ellenére számos irányelv vár továbbra is átültetésre és végrehajtásra. A tagállamokat ennek megfelelően felkérik, hogy folytassák az uniós jogszabályok helyes átültetésére irányuló erőfeszítéseiket.

A tagállamok nagyfokú, a hivatalos lépéseket megelőző problémamegoldó készségről tettek tanúbizonyságot. Málta és Luxemburg belépésével mind a 27 tagállam részt vesz az EU Pilot-rendszerben, a Bizottság által működtetett, gyors problémamegoldást segítő online platformban. Az EU Pilot keretében folytatott eszmecserék 2012-ben közel 1 200 potenciális kötelezettségszegési ügy gyors megoldásához vezettek.

A hivatalos kötelezettségszegési eljárásokhoz számának csökkenéséhez hasonlóan a Bizottságnak a Bírósághoz is kevesebb üggyel kellett fordulnia. Az összes kötelezettségszegés számát tekintve az egyes tagállamok sorrendje nem mutatott jelentős változást: a legkevesebb és legtöbb kötelezettségszegési eljárást ugyanazokkal a tagállamokkal szemben indították, mint tavaly. A Bizottság leggyakrabban a környezetvédelem, a közlekedés, az adóügy és a belső piac szakpolitikai területén indít kötelezettségszegési eljárást.

Az általános tendenciák részben a tagállamok és a Bizottság közötti sikeres együttműködésnek tudhatók be. Azokban az esetekben, amikor a Bizottság hivatalos eljárást kezdeményezett, a tagállamok további erőfeszítéseket tettek az uniós jog által előírt kötelezettségeiknek való megfelelés érdekében.

A Bizottság a Szerződések őreként a jövőben is tevékenyen ellenőrzi az uniós jog alkalmazását. A megfelelő végrehajtás a célravezető és hatásos szabályozás egyik elengedhetetlen eleme.

[1]               2012 végére az uniós vívmányok az elsődleges jog (a Szerződések) mellett 9 576 rendeletből (2011: mintegy 8 900) és 1 989 irányelvből (2011: mintegy 1 900) álltak.

[2]               Szem előtt kell tartani, hogy kötelezettségszegési eljárásokat az uniós jog egyéb rendelkezései alapján is lehet indítani, például az EUMSZ 101., és 102. cikkével együttesen alkalmazott 106. cikke szerint.

[3]               A Bizottság közleménye – Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása, COM(2007)502 végleges, 9. o.

[4]               A 2011-es lezáratlan késedelmes átültetési kötelezettségszegési eljárások és a 2012-es új késedelmes átültetési kötelezettségszegési eljárások összegéből (763+447=1 210) kivontuk a lezárt késedelmes átültetési kötelezettségszegési eljárások számát (1 210-792=418).

[5]               Az alábbi táblázat azoknak a késedelmes átültetési kötelezettségszegési eljárásoknak a számát mutatja, amelyek 2012. december 31-én lezáratlanok voltak, függetlenül a kötelezettségszegési eljárás indításának évétől. Ezzel szemben „Az irányelvek átültetése” című rész az I. melléklet tagállamokról szóló oldalain azt mutatja, hogy 2012-ben hány új késedelmes átültetési kötelezettségszegési eljárást indítottak a tagállamok ellen.

[6]               A 2010/31/EU irányelv az épületek energiahatékonyságáról

[7]               Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 2010/78/EU irányelve számos irányelvnek az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság), az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) hatásköre tekintetében történő módosításáról

[8]               Az Európai Parlament és a Tanács 2010. július 7-i 2010/40/EU irányelve az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történő kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keretről

[9]               Az Európai Parlament és a Tanács 2010/84/EU irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a farmakovigilancia tekintetében történő módosításáról

[10]             Az Európai Parlament és a Tanács 2010/73/EU irányelve az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló 2003/71/EK és a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK irányelv módosításáról

[11]             A Bizottság közleménye – Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 260. cikke (3) bekezdésének végrehajtása

[12]             A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartás korszerűsítése COM(2012) 154 final

[13]             A 2011-es lezáratlan panaszok és a 2012-es új panaszok összegéből (2 234+3 141=5 375) kivontuk a feldolgozott panaszok számát (5 375-2 859=2 516).

[14]             A többi panasz esetében további feldolgozásra azért nem került sor, mert vagy nem sértették meg az uniós jogszabályokat, vagy a Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel, vagy a levél nem minősült panasznak. Azt is meg kell említeni, hogy sürgős és rendkívüli esetekben a Bizottság határozhat úgy, hogy előzetes kétoldalú megbeszélés nélkül felszólító levelet küld a tagállamnak (az EUMSZ 258. cikke).

[15]             A 2011-es lezáratlan EU Pilot-ügyek és a 2012-es új EU Pilot-ügyek összegéből (1 096+1 405=2 501) kivontuk a feldolgozott ügyek számát (2 501-1 175=1 326).

[16]             A Bizottság jelentése – Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 29. éves jelentés (2011), COM(2012) 714 final, 8. o.

[17]             Mindkét eset magyarországi intézkedéseket érintett. További részletek a bizottsági szolgálati munkadokumentum I. részében, a tagállamokról szóló oldalak Magyarországra vonatkozó részében találhatók.

[18]             Vagy az EUMSZ egyéb rendelkezései alapján, ld. a 2. lábjegyzetet.

[19]             Ez magában foglal minden olyan eljárást, amelyben a tagállam az EUMSZ 258. cikke értelmében legalább felszólító levelet kapott a Bizottságtól.

[20]             Az alábbi számadatokat valamennyi kötelezettségszegési ügy vonatkozásában számították ki, tekintet nélkül az ügy indításának körülményeire (panasz, bizottsági saját kezdeményezés, vagy irányelvek késedelmes tagállami átültetése).

[21]             Bizottság kontra Írország,C-374/11. sz. ügy(átalányösszeg: 2 000 000 EUR; napi kényszerítő bírság: 12 000 EUR/nap) és C-279/11. sz. ügy, (átalányösszeg: 1 500 000 EUR)

[22]             Bizottság kontra Spanyolország, C-610/10. sz. ügy (átalányösszeg: 20 000 000 EUR; napi kényszerítő bírság: 50 000 EUR/nap, a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítésétől függően)

[23]             A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az uniós szabályozás célravezetősége COM(2012) 746 final (2012. december 12.)

[24]             Mind az előrelépés, mind a pontos célértékek megtalálhatók a belső piaci eredménytáblákban.

[25]             A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az egységes piac jobb irányítása COM(2012) 259 final

[26]             A Bizottság jelentése – Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 29. éves jelentés (2011), COM(2012) 714 final, 12. o.

[27]             A magyarázó dokumentumoknak be kell mutatniuk a nemzeti átültetési szabályok és az adott irányelv egyes rendelkezései közötti kapcsolatot. E dokumentumok lehetnek megfelelési táblázatok is.

[28]             Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

[29]             Az Európai Parlament és a Tanács2012/18/EU irányelve a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről, valamint a 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről

[30]             Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló2012/19/EU irányelv