TARTALOMJEGYZÉK

1........... Bevezetés....................................................................................................................... 3

2........... A szabályozási keret alakulása........................................................................................ 4

2.1........ A 428/2009/EK rendelet módosításai............................................................................. 4

2.2........ Nemzeti végrehajtási intézkedések.................................................................................. 5

2.3........ Jelentés az uniós általános exportengedélyek bevezetéséről.............................................. 5

3........... A rendelet végrehajtása – a jelenlegi helyzet..................................................................... 6

3.1........ A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport tevékenységei.......... 6

3.2........ A kettős felhasználású termékek exportellenőrzésére vonatkozó uniós iránymutatások...... 7

3.3........ Szakértői látogatások...................................................................................................... 8

3.4........ Információcsere és egy biztonságos és rejtjelezett elektronikus rendszer bevezetése.......... 8

3.5........ Átláthatóság és párbeszéd az iparági szereplőkkel és tudományos körökkel..................... 8

3.6........ Az exportellenőrzés végrehajtása és felügyelete................................................................ 9

4........... Uniós exportellenőrzés - főbb adatok.............................................................................. 9

4.1........ A kettős felhasználású termékek uniós kereskedelme: termékek és rendeltetési helyek.... 10

4.2........ Kérelmek, engedélyek, elutasítások............................................................................... 11

5........... Az uniós exportengedélyezés – hatás a biztonságra és a kereskedelemre........................ 13

5.1........ Az exportellenőrzés: a biztonság előmozdításának kulcsfontosságú eszköze a globalizált, többpólusú világban   13

5.2........ „A kettős felhasználású termékek” nehezen meghatározható ágazata: az európai innováció és versenyképesség egyik kulcsa.................................................................................................................. 14

5.3........ Az uniós exportellenőrzési rendszer: több, mint részeinek összessége.............................. 14

5.4........ Exportellenőrzés és versenyképesség: a verseny torzulása és a világszerte egyenlő versenyfeltételek lehetősége 15

6........... Az EU exportellenőrzése egy változó világban – az exportellenőrzési politika felülvizsgálata 16

6.1........ Nyilvános konzultációk az exportellenőrzésről............................................................... 16

6.2........ Az uniós exportellenőrzési rendszer fejlődésének távlatai................................................ 17

6.3. Az EU exportellenőrzési politikájának felülvizsgálata: következő lépések............................... 17

I. melléklet – Rövidítések jegyzéke.............................................................................................. 18

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK rendelet végrehajtásáról

1.           Bevezetés

A kettős felhasználású termékek és technológiák exportellenőrzése kulcsfontosságú szerepet tölt be a tömegpusztító fegyverek (WMD) és a hagyományos fegyverek elterjedése elleni küzdelemben, valamint jelentősen hozzájárul a regionális és nemzetközi biztonsághoz és stabilitáshoz. A kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK rendelet (a továbbiakban: a rendelet) az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Biztonsági Tanácsának 1540. sz. határozata (2004.), olyan nemzetközi megállapodások, mint a vegyifegyver-tilalmi egyezmény (CWC) és az atomsorompó-szerződés (NPT), valamint olyan többoldalú exportellenőrzési rendszerek, mint a Wassenaari Megállapodás (WA), a Nukleáris Szállítók Csoportja (NSG), az Ausztrália Csoport (,AG) és a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer (MTCR) alapján vállalt nemzetközi kötelezettségeket hajtja végre.

Az uniós exportellenőrzési rendszert az 1990-es években a 3381/94/EK rendelettel és a 94/942/KKBP határozattal hozták létre, és ezt az 1334/2000/EK rendelet elfogadásával jelentősen megerősítették. A 428/2009/EK rendelet – különösen a 2003. decemberi tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégia hatására, valamint az exportőrök és az iparág beszámolóinak figyelembevételével – jelentős mértékben továbbfejlesztette az uniós exportellenőrzési rendszert. A rendelet – néhány kivétellel – a kettős felhasználású termékek EU-n belüli szabad forgalmáról rendelkezik, és a közös kereskedelempolitika keretein belül meghatározza a kettős felhasználású termékek kivitelének, brókertevékenységének, tranzitjának és transzferének ellenőrzésére vonatkozó alapelveket és közös szabályokat. A közigazgatási együttműködésről, valamint az alkalmazást és a végrehajtást szolgáló összehangolt politikákról és eszközökről is rendelkezik. A rendelet az exportőrökre közvetlenül alkalmazandó, de az uniós tagállamoknak egy „vegyes” rendszerben néhány további végrehajtási intézkedést kell hozniuk, amelyek alapján nevezetesen a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok felelnek az engedélyezési határozatokért.

Az 1232/2011/EU rendelet által módosított 428/2009/EK rendelet 25. cikke arra szólítja fel a Bizottságot, hogy háromévente olyan „átfogó megvalósítási és hatásvizsgálati jelentést” terjesszen a Tanács és a Parlament elé, amely adott esetben módosításra vonatkozó javaslatokat is tartalmaz. A 25. cikk (3) bekezdésének rendelkezései szerint a jelentés külön szakaszban foglalkozik a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport (DUCG) tevékenységeivel, a tagállamok és a Bizottság közötti információcsere biztonságos és titkosított rendszerének létrehozásával, valamint az ellenőrzési listák aktualizálására vonatkozó 15. cikk (1) és (2) bekezdésének, valamint a rendelet megsértéséért megállapított nemzeti szankciókra vonatkozó 24. cikknek a végrehajtásával. Továbbá a 25. cikk (4) bekezdésében felkérik a Bizottságot, hogy legkésőbb 2013. december 31-ig tegyen jelentést az általános exportengedélyek 1232/2011/EU rendelet szerinti bevezetéséről. A 25. cikk jelzi, hogy a tagállamoknak a jelentés elkészítéséhez minden megfelelő információt a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk. Ez a jelentés a rendelet végrehajtásáról és hatásáról annak elfogadásától 2013 elejéig nyújt információkat, tehát lényegében a 2010., 2011. és 2012. évi tevékenységeket fedi le.

2.           A szabályozási keret alakulása

A 428/2009/EK rendeletet 2009. május 5-én fogadták el, és 2009. augusztus 27-én lépett hatályba. A rendelet hatályon kívül helyezte az 1334/2000/EK rendeletet. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével a rendelet módosítási eljárása az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (2) bekezdésének megfelelően módosult, és a rendes jogalkotási eljárás vált alkalmazandóvá.

2.1.        A 428/2009/EK rendelet módosításai

A jelentési időszak alatt a rendeletet kétszer módosították:

– Az iparág versenyképességének javítása, valamint az uniós exportőrök számára az egyenlő esélyek megteremtése céljából a 2011. november 16-i 1232/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes kettős felhasználású termékek bizonyos rendeltetési helyekre történő kivitele vonatkozásában 5 új uniós általános exportengedélyt (EUGEA) vezetett be. Így az új uniós általános exportengedélyek, az azzal összefüggő kockázatokat kellően figyelembe véve, elősegítik távközlési berendezések és vegyi anyagok bizonyos rendeltetési helyekre történő kivitelét, valamint egyes termékek javítás/csere utáni, illetve időszakos kiállításokra vagy vásárokra történő kivitelét. Az 1232/2011/EU rendelet a rendelet 25. cikkét is módosította, valamint a jelentéstétellel és átláthatósággal kapcsolatosan megerősített rendelkezéseket vezetett be.

– A 2012. április 19-i 388/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[1] a rendelet I. mellékletében szereplő uniós ellenőrzési jegyzéket aktualizálta, valamint a többoldalú exportellenőrzési rendszerek keretein belül 2009-ben és 2010-ben megállapodott módosításokat is a rendeletbe foglalta. A módosítások magukban foglalták egyes termékek liberalizációját, valamint termék leírások és meghatározások módosítását. Az új aktualizált és egységes szerkezetbe foglalt uniós ellenőrzési jegyzék 2012. június 15-én alkalmazandóvá vált, ezáltal lehetővé téve az EU számára az exportellenőrzések vonatkozásában vállalt nemzetközi kötelezettségek teljesítését, és segítve az uniós exportőröket azokban az esetekben, amikor az ellenőrzési paramétereket mérsékelték.

Továbbá, figyelembe véve a rendelet 15. cikkét, mely előírja az uniós ellenőrzési jegyzéknek a többoldalú rendszerek keretein belül megállapodott módosításoknak megfelelően történő rendszeres aktualizálását, a Bizottság 2011. november 7-én elfogadott egy javaslatot, mely módosította a rendeletet és felhatalmazta a Bizottságot az uniós ellenőrzési jegyzék aktualizálására vonatkozó hatáskörrel („felhatalmazáson alapuló jogi aktusok”)[2]. A javaslat a Bizottságot a változó körülményekre reagálva a rendelet II. mellékletének módosítására vonatkozó hatáskörrel, valamint egyes rendeltetési helyeknek és/vagy termékeknek az uniós általános exportengedélyek hatályából való kizárására is felruházta. Az Európai Parlament 2012 októberében elfogadta az első olvasatbeli álláspontját, de ezt a jogalkotási javaslatot – 2014 áprilisa előtt történő megkötése céljából – továbbra is tárgyalják.

A szabályozási keret további alakulása a későbbiekben is vizsgálat tárgya lehet. Ezért a rendelet elfogadásakor a Tanács és a Bizottság kijelentették, hogy megvizsgálják azon termékek jegyzékét, amelyek EU-n belüli transzferéhez engedély szükséges, szem előtt tartva az Euratom-Szerződés II. címe 9. fejezetének (Közös piac az atomenergia területén) és az EUMSZ 36. cikkének elveit. Később, az 1232/2011/EU rendelet elfogadásakor a Bizottság bejelentette szándékát, hogy felülvizsgálja egy kis értékű szállítmányokra vonatkozó uniós általános exportengedély 2013 végéig történő bevezetésének lehetőségét[3]. Ezeket a kérdéseket az exportellenőrzési politika folyamatban lévő felülvizsgálatának részeként jelenleg is vizsgálják, illetve 2013 elején informális munkacsoportot hoztak létre a transzfer ellenőrzés alá vont termékek jegyzékének és az ellenőrzési módozatoknak a vizsgálatára.

2.2.        Nemzeti végrehajtási intézkedések

A rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, de ennek ellenére arról rendelkezik, hogy egyes rendelkezések végrehajtására a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk, és az azon intézkedésekkel kapcsolatos információkat az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. 2012. március 6-án a tagállamoktól származó tájékoztatókat[4] tettek közzé, amelyek áttekintést nyújtanak a tagállamok által például a brókertevékenység ellenőrzésének kiterjesztése, a tranzit ellenőrzések alkalmazása, az ellenőrzéseknek fel nem sorolt termékekre közbiztonsági vagy emberi jogi okokból történő kiterjesztése, a nemzeti általános exportengedélyek bevezetése, az EU-n belüli transzferek ellenőrzésének fel nem sorolt termékekre történő alkalmazása, valamint a nemzeti exportengedélyezési hatóságokkal kapcsolatos tájékoztatás vonatkozásában hozott intézkedésekről. Továbbá egy 2012. szeptember 19-én közzétett tájékoztató[5] arról ad hírt, hogy Olaszország egyedi nemzeti engedélyeztetési követelmény előírását jelentette be közbiztonsági és emberi jogi okokból egyes, az I. mellékletben fel nem sorolt távközlési termékek Szíriába történő kivitelére. A tagállamok által az uniós általános exportengedélyek felhasználására kijelölt feltételekre és követelményekre vonatkozó nemzeti végrehajtó intézkedéseket is közzé kell tenni egy tájékoztatóban.

2.3.        Jelentés az uniós általános exportengedélyek bevezetéséről

Az 1232/2011/EU rendelet fényében, valamint kellő tekintettel a rendelet módosított 25. cikkének (4) bekezdésére, a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport elvégezte az újonnan bevezetett uniós általános exportengedélyek végrehajtásának értékelését. Ahogy az fentebb említésre került, információkat gyűjtöttek össze a felhasználására vonatkozó feltételekről és követelményekről a Hivatalos Lapban történő közzététel céljából. Ezenkívül a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal folytatott egyeztetések az alábbi következtetésekhez vezettek:

· Ami a felhasználás feltételeit és követelményeit illeti, a tagállamok többsége nyilvántartásba vételi kötelezettséget vezetett be, és az első felhasználás után utólagos értesítést is előír, bár egyes tagállamok előzetes értesítést kérnek. A tagállamok többsége az exportőr adatait, termékleírást és -kategóriát, az ügylet értékét és volumenét, valamint rendeltetési helyre és végfelhasználóra vonatkozó adatokat kér. Néhány tagállam a vonatkozó vámhatósági adatokat is felhasználja. Továbbá a tagállamok többsége rendszeres jelentéstételi követelményeket vezetett be, bár a gyakoriságuk változó, de egyes tagállamokban nyilvántartási és ellenőrzési kötelezettségek is vannak.

· A hatáskörrel rendelkező hatóságok összesen több mint 4000 értesítést kaptak uniós általános exportengedélyek felhasználásáról, és a becslések szerint körülbelül 3500 vállalat használ uniós általános exportengedélyeket. A gazdasági szereplők valamennyi uniós általános exportengedélyt használják, bár az EUGEA 001 a leggyakrabban használt. A gazdasági szereplők gyakorlatilag minden tagállamban használják az uniós általános exportengedélyeket, de néhány tagállamban a gazdasági szereplők még nem használták a 2011-ben bevezetett új uniós általános exportengedélyeket.

· Gyakorlatilag a kettős felhasználású termékek minden kategóriáját exportálják uniós általános exportengedéllyel, az ágazatok széles körében, köztük olyan „hagyományos” kettős felhasználású termék ágazatokban, mint a légiközlekedési és űrhajózási ipar, a szoftver és elektronikai ágazat, de más olyan ágazatokban is, mint az élelmiszeripar vagy a cellulóz- és papíripar.

· Az uniós általános exportengedéllyel történő kivitel nagy részének rendeltetési helye az Egyesült Államok vagy más „EU001” országok (Ausztrália, Kanada, Japán, Svájc, Norvégia, Új-Zéland), de más olyan rendeltetési helyek is hasznát látják az uniós általános exportengedélyeknek, mint Brazília, Kína, Dél-Korea, Oroszország, Dél-Afrika, illetve Törökország.

3.           A rendelet végrehajtása – a jelenlegi helyzet

3.1.        A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport tevékenységei

A rendelet 23. cikke létrehozott egy kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoportot (DUCG) a Bizottság és a tagállamok szakértőiből, amelynek feladata, hogy az exportellenőrzés egész EU-ra kiterjedő következetességégének és hatékonyságának gyakorlati fejlesztése érdekében bármely ezzel kapcsolatos kérdést megvizsgáljon. A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport egyedülálló fórumot biztosít az exportellenőrzési tisztviselők között a bevált gyakorlatok és az információk cseréjére, továbbá az exportellenőrzési hatóságok „uniós hálózatának” alapját képezi. A jelentési időszak alatt a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport rendszeresen ülésezett. A rendelet hatályba lépése óta 16 ülést tartottak. A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport több aktuális kérdést is tárgyalt a rendelet végrehajtásával kapcsolatosan, mint például az uniós és a nemzeti általános exportengedélyek (NGEA-k) tagállami megközelítését, az exportellenőrzést a kutatási ágazatban, stb. A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport az ellenőrzések konkrét esetekben történő alkalmazásával kapcsolatos egyeztetéseknek is fórumot biztosított, többek között olyan, az ágazat által felvetett kérdések tekintetében, mint például gázturbinák bizonyos rendeltetési helyekre történő kivitele, grafit és szén anyagok kivitele, stb.

A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport az érdekelt felekkel rendszeresen tart közös üléseket, nevezetesen két közös ülést tartott 2010 októberében és 2011 szeptemberében vámtisztviselőkkel, ahol az eltérítés és tiltott kivitel elkerülése érdekében az engedélyező és vámhatóságok közötti információcserére összpontosítottak. A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport időnként iparágak képviselőivel is tart közös üléseket, például 2013 februárjában az Európai Nukleáris Energia Fórummal tartott közös szemináriumot a nukleáris exportellenőrzés megtárgyalására, valamint a megfelelés kapcsolódó költségeit, a verseny torzulását és a nukleáris áruk és technológia EU-n belüli transzferét illető iparági aggályok megvizsgálására.

A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport a technikai képesség és szakértelem megerősítésének lehetőségeiről is tárgyalt, mint az engedélyezési eljárás és a határokon való végrehajtás kulcsfontosságú elemeiről. Különböző nemzeti exportellenőrzési képzési kezdeményezések léteznek, és a Bizottság Közös Kutatóközpontja is szervezett technikai szemináriumokat exportengedélyezési tisztviselőknek és technikai szakértőknek az EU és az USA nemzeti szakértőinek együttműködésével. Ebben az összefüggésben a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport kísérleti képzéseket tartott egy esetleges jövőbeli strukturált, „elérhető” uniós exportellenőrzési képzési programra való előkészületként, amely célközönsége elsősorban engedélyezési, vámhatósági és technikai szakemberek, valamint más érintett kormányzati (külügyi, honvédelemi, hírszerzési) tisztviselők kell, hogy legyenek.

3.2.        A kettős felhasználású termékek exportellenőrzésére vonatkozó uniós iránymutatások

A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport az exportengedélyezési intézkedések gyakorlati végrehajtásának támogatására, és különösen a rendeletben előírt különböző egyeztetési és információ-megosztási eljárások tisztázására kidolgozta a kettős felhasználású termékek exportellenőrzésére vonatkozó uniós iránymutatásokat. Az uniós iránymutatásokat jelenleg a tagállamok exportellenőrzési hatóságainak hivatalos használatára szánják; nem kötelező erejű és nem hozható nyilvánosságra. Az uniós iránymutatások élő dokumentumnak minősül, amelyet a változó körülményekre és igényekre való reagálás érdekében rendszeresen aktualizálni és bővíteni fognak.

Miután a Bizottság 2010-ben elvégzett egy felmérést, a kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport elkészítette iránymutatását egy szakértői bázis[6] létrehozásáról, azaz egy olyan strukturált mechanizmusról, amely a különböző tagállamokban rendelkezésre álló szakértelmet – a következetes ellenőrzési döntések támogatására – mindenki javára egyesíti. Az iránymutatás standardizált sablonokat és eljárásokat hoz létre a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára önkéntes alapon nyújtott nem kötelező erejű tanácsadás nyújtása érdekében olyan rendkívül technikai jellegű kérdésekben, mint az áruk besorolása és osztályozása.

1. ábra: A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó uniós szakértői bázis koncepciója

3.3.        Szakértői látogatások

A Bizottság és az uniós elnökség által közösen szervezett szakértői látogatások az uniós exportellenőrzési hálózat másik kulcsfontosságú elemét jelentik, és valamely konkrét exportellenőrzési kérdésre összpontosítva, széles körű információcserére biztosítanak lehetőséget. A jelentési időszak alatt így összesen 6 szakértői látogatást szerveztek, amelyeket például az EU-belüli transzfer ellenőrzéseknek, a mindenre kiterjedő ellenőrzések alkalmazásának, az immateriális technológiaátadásoknak, illetve az információs és kommunikációs berendezések ellenőrzésének szenteltek.

3.4.        Információcsere és egy biztonságos és rejtjelezett elektronikus rendszer bevezetése

A kettős felhasználású termékekkel kapcsolatos e-rendszert (DUeS), azaz a Bizottság által üzemeltetett, a tagállamok közötti információcserét szolgáló biztonságos elektronikus rendszert 2011 januárjában indították el, majd 2012 júniusában teljes körűen működőképessé vált, és valamennyi tagállam hozzáféréssel rendelkezik a rendszerhez, illetve aktívan használja azt. Azóta újabb változatokat fejlesztettek, amelyekkel további funkciókat és fejlesztéseket vezettek be, többek között lehetővé téve például a kettős felhasználású termékek elutasításával kapcsolatos adatok rögzítését, valamely könyvtárban a dokumentumok cseréjét, vagy teljes körű adatexportálás elvégzését. A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport folyamatosan dolgozik a kettős felhasználású termékekkel kapcsolatos e-rendszer további fejlesztésén, hogy lehetővé tegye az exportellenőrzési hatóságok és a Bizottság közötti hatékony információcserét, például olyan funkciók beillesztésével, amelyeket új jogszabályok – úgymint az 1232/2011/EU rendelet – elfogadása, vagy a kettős felhasználású termékekkel folytatott kereskedelmet érintő korlátozó intézkedések (szankciók) tesznek szükségessé. A kettős felhasználású termékekkel kapcsolatos e-rendszernek a 2008/944 tanácsi közös álláspont szerinti fegyver kiviteli elutasításokra, valamint egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK rendelet alapján elutasított termékek kivitelére való esetleges kiterjesztésével kapcsolatban is kezdeményeztek tárgyalásokat.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok konkrét esetekben, eseti alapon, az EU exportellenőrzési hálózatának kapcsolattartóit felhasználva, a kettős felhasználású termékekkel kapcsolatos e-rendszeren kívül is létesítenek közvetlen együttműködést, néhányan pedig, például többek között az ügyletek adataira vonatkozó információcsere érdekében, külön intézkedéseket is hoztak a 19. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében.

A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport megtárgyalta és előmozdította az elektronikus engedélyezési rendszerek hatáskörrel rendelkező hatóságok általi bevezetését, mivel ezek a rendszerek leegyszerűsítik a engedélyezési eljárást és lerövidítik a feldolgozás idejét, miközben az engedélyezési eljárások jobb felügyeletét, valamint a közigazgatás szervezetén belül jobb koordinációt tesznek lehetővé. Jelenleg összesen 8 tagállam rendelkezik e-rendszerrel, miközben 6 tagállam dolgozik ilyen rendszer 2012-2013-ban történő bevezetésén, és háromban előkészítő lépéseket tettek.

3.5.        Átláthatóság és párbeszéd az iparági szereplőkkel és tudományos körökkel

Tekintettel a 23. cikk (2) bekezdésére, a Bizottság rendszeresen szervezett üléseket az iparági szereplőkkel. A Bizottság 2010-ben ágazati fórumot, 2011-ben pedig exportőri konferenciát rendezett, ahol több mint 200 iparági, tudományos, hatósági és uniós intézményi résztvevő találkozott és kapott tájékoztatást az új uniós általános exportengedélyekről, illetve tájékozódott a zöld könyv nyilvános konzultációjának elindításáról. 2013-ban, a zöld könyv nyomán szervezett nyilvános vita következtetéseit levonó bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD (2013)7) elfogadását követően a Bizottság az ír elnökséggel közösen stratégiai export-ellenőrzési konferenciát szervez, amely az EU exportellenőrzési rendszerének felülvizsgálatához a prioritások megvitatására biztosít fórumot.

A hatáskörrel rendelkező hatóságok az ágazatban jelentős tájékoztatási tevékenységet végeznek, továbbá az engedélyezés előtti szakaszban a lehető legtöbb információt nyújtják a gazdasági, tudományos és egyéb érdekelt feleknek a kettős felhasználású termékek felelősségteljes kereskedelmének tudatosítása érdekében. A hatáskörrel rendelkező hatóságok többnyire a honlapjukon és néha hírlevélben szolgálnak információkkal, de jellemzően közvetlen kapcsolatot tartanak fenn a gazdasági szereplőkkel és rendszeresen szerveznek a gazdasági szereplők számára általános tájékoztató üléseket – „export-ellenőrzési napot” – vagy speciális szemináriumokat. Egyes hatáskörrel rendelkező hatóságok a 19. cikk (5) bekezdése értelmében külön iránymutatásokat tartalmazó dokumentációt adnak ki, mint például belső megfelelési programokkal (ICP), immateriális technológiaátadásokkal, brókertevékenységgel foglalkozó tájékoztató füzeteket, míg mások exportellenőrzési kézikönyvet bocsátanak rendelkezésre.

Néhány hatáskörrel rendelkező hatóság a kettős felhasználású termékek kereskedelméről beszámol a nemzeti parlamenteknek, továbbá egyes tagállamokban ez az információ nyilvánosan rendelkezésre áll.

3.6.        Az exportellenőrzés végrehajtása és felügyelete

A Bizottság olyan különböző támogatási intézkedések segítségével ösztönzi az exportellenőrzés hatékony EU-n belüli végrehajtását, mint például egy, a vámkódokat a kettős felhasználású termékek osztályozásával összekapcsoló „megfeleltetési táblázat” készítése, az exportellenőrzési paramétereknek az EU online vámtarifa-adatbázisába, a TARIC-ba és vámügyi kockázatértékelésekbe való foglalása, továbbá, például határőrök számára a Bizottság Közös Kutatóközpontja által tartott képzéseken, exportellenőrzési tájékoztató modulok biztosítása.

Ami a tagállamokat illeti, nekik a rendelet értelmében az exportellenőrzési jogsértésekre alkalmazandó hatékony, arányos és elrettentő szankciókat kell meghatározniuk. Különböző nemzeti közigazgatási és büntetőjogi szankciók széles körét vezették be, amelyek jellemzően pénzbírságokra, áruelkobzásra, továbbá szabadságvesztésre terjednek ki.

A nemzeti hatóságok elsősorban az exportellenőrzés végrehajtásáért felelnek. A jelentési időszak alatt néhány jogsértést jelentettek, például termékeket engedély nélkül vittek ki, ami pénzbírság kivetéséhez és/vagy a termékek lefoglalásához vezetett, míg néhány esettel bírósághoz fordultak.

4.           Uniós exportellenőrzés - főbb adatok

A kettős felhasználású termékek kiviteléről nehéz megbízható adatokhoz jutni, mivel nincs ennek megfelelően meghatározott gazdasági ágazat, és eddig még az adatok rögzítésére és a kettős felhasználású termékek kereskedelmére vonatkozó statisztikák számítására sem dolgoztak ki külön módszertant. A Bizottság és a tagállamok azonban gyűjtenek olyan adatokat, amelyek lehetővé teszik a kettős felhasználású termékek kivitelének hozzávetőleges becslését, egyrészt azon vámáru alapján, amelyet a kettős felhasználású termékeket is magába foglaló megfeleltetési táblázat segítségével azonosítanak, másrészt a hatáskörrel rendelkező hatóságok által gyűjtött egyedi adatok alapján. Meg kell jegyezni, hogy az alább ismertetett kiviteli becslések nem tartalmazzák a kettős felhasználású termékek kereskedelmével összefüggő szolgáltatásokat és immateriális technológiaátadásokat.

4.1.        A kettős felhasználású termékek uniós kereskedelme: termékek és rendeltetési helyek

A rendelet elsősorban az I. mellékletben – a 2012-ben aktualizált uniós ellenőrzési jegyzékben – felsorolt és 10 kategóriába besorolt, körülbelül 1600 kettős felhasználású termék kivitelére vonatkozik (2. ábra).

2. ábra: Az I. melléklet kategóriáiban felsorolt kettős felhasználású termékek száma.

Ezek a kettős felhasználású termékek körülbelül 1000 vámáruval[7] vannak kapcsolatban, köztük vegyi anyagokkal, fémekkel és nemfém ásványi termékekkel, számítógépekkel, elektronikus és optikai termékekkel, elektromos berendezésekkel, gépekkel, gépjárművekkel és szállító berendezésekkel, stb., és jellemzően ennek a nagy és vegyes árukörnek a fejlettebb technológiát alkalmazó sávjába esnek. Miközben becslések szerint az ellenőrzött, kettős felhasználású termékexport értéke a teljes exportnak körülbelül 2%-át teszi ki, az ellenőrzések a teljes export körülbelül 20%-át jelentő "kiviteli kört" közvetve érintik (3. ábra).

3. ábra: A kettős felhasználású termékexport becsült értéke a "kettős felhasználású termékek kiviteli köréhez" és a teljes exporthoz viszonyítva

A kettős felhasználású termékek kiviteli körének nagy része az EU-n belüli kereskedelmet vagy az általános exportengedély előnyeiben részesülő „E001 országokba” történő kivitelt érinti. Ez az érintett áruk vonatkozásában az EU exportpiacának struktúráját, valamint az uniós általános exportengedély által nyújtott kereskedelmi könnyítést tükrözi (4. ábra).

4. ábra: Az uniós kettős felhasználású termékek kiviteli körének rendeltetési országai 2012-ben

4.2.        Kérelmek, engedélyek, elutasítások

A kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport információkat cserélt és adatokat gyűjtött az ellenőrzött termékek kereskedelméről, annak érdekében, hogy javítsa az exportellenőrzésnek és gazdasági hatásának megértését. A jelentési időszakban gyűjtött néhány adat az alábbiakban közlésre kerül; meg kell azonban jegyezni, hogy nem minden tagállam gyűjt adatokat. Az alábbiakban közölt információk így az összesített mennyiségek és értékek becsült adatait jelentik, az e jelentés elkészítésének időpontjáig rendelkezésre bocsátott adatok által teremtett korlátokon belül.

5. ábra: A 2010., 2011. és 2012. évi engedélyek és elutasítások száma [8]

6. ábra: A 2010., 2011. és 2012. évi engedélyek és elutasítások értéke (millió EUR)

7. ábra: Az engedélyek kategóriánkénti összehasonlító száma (2011. évi adatok)

Összességében a kérelmek most már jellemzően meghaladják az évi 30 milliárd EUR-t, és az EU külkereskedelmének körülbelül 2,5 %-át teszik ki, miközben a körülbelül 3500 aktív elutasítás az EU teljes külkereskedelmének körülbelül 0,01%-át jelenti[9]. Mindazonáltal a becsült adatok az elmúlt években az ellenőrzött kereskedelem észrevehető növekedését mutatják. Ezzel ellentétben az elutasítások száma az időszak alatt csökkenni látszik[10].

5.           Az uniós exportengedélyezés – hatás a biztonságra és a kereskedelemre

A módosított 428/2009/EK rendelet 25. cikkének (2) bekezdésében említett, a Bizottság által előterjesztendő „átfogó megvalósítási és hatásvizsgálati jelentés” iránti felhívás fényében a 2013. januári SWD (2013)7 dokumentumban kiadott nyilvános konzultációra vonatkozó jelentésben az érdekelt felek jelentős hozzászólásokat tettek az exportellenőrzés biztonsági és kereskedelmi hatásának vonatkozásában. Az érdekelt felek e vonatkozású hozzászólásait alább összefoglaljuk.

5.1.        Az exportellenőrzés: a biztonság előmozdításának kulcsfontosságú eszköze a globalizált, többpólusú világban

Az érdekelt felek felismerték, hogy az exportellenőrzés, mint a biztonsággal kapcsolatos kereskedelmi eszköz, továbbra is – jobban, mint valaha – a nemzetközi nonproliferációs törekvések élvonalában áll, valamint, hogy szükséges azt a biztonsági kockázatok és veszélyek – ideértve a terrorizmus különböző formáit és egyes államok, illetve nem állami szereplők tömegpusztító fegyverek és a megfelelő hordozó technológia és fegyverzet megszerzésére irányuló törekvéseit – alakulásához igazítani. Egyes érdekelt felek azzal érvelnek, hogy az exportellenőrzésnek a politikai kihívásokhoz és az EU változó külpolitikai céljaihoz is igazodnia kell, például az arab tavasszal és a gyorsan változó geo-politikai helyzettel kapcsolatosan, illetve az elnyomó rezsimekben az emberi jogoknak az információs és kommunikációs technológiák állami irányítás révén történő megsértésének megelőzése érdekében.

Az érdekelt felek sokféle, az exportellenőrzési politikát érintő kihívást azonosítottak. Ezek a feltörekvő gazdaságok növekvő innovációs és termelési kapacitását, illetve az érzékeny termékek ebből eredő külföldi hozzáférhetőségét, a multinacionális vállalatokat és az egész világra kiterjedő termelési hálózatok és ellátási láncok ipari folyamatait, valamint a globalizációt és a kereskedelem növekvő volumenét érintik. A technológiai és tudományos fejlődés gyors elterjedése, a tudás mobilitása, új és fejlett transzformációs technológiák kialakulása – mint például a számítási felhő, internetes eszközök, kettős felhasználású termékek kutatása az élettudományok terén – szintén hozzátesz az exportellenőrzés összetettségéhez.

5.2.        „A kettős felhasználású termékek” nehezen meghatározható ágazata: az európai innováció és versenyképesség egyik kulcsa

Az érdekelt felek általában egyetértenek abban, hogy a kettős felhasználású termékek kivitele nagyobb jelentőséggel bír az EU gazdaságára nézve, mint az ellenőrzött ügyletek százaléka azt jelezné, mivel az EU gazdaságának kulcsfontosságú ágazataira van jelentős hatással. Valójában a kettős felhasználású termékek ellenőrzése olyan polgári iparágak széles körében hatással van a kutatásra és fejlesztésre (K+F), valamint a termelésre és kereskedelemre, mint például az energiaipar (nukleáris, olaj és gáz), légiközlekedési és űrhajózási ipar, védelmi és biztonsági ágazat, lézerek és navigáció, távközlés, élettudományok, vegyi- és gyógyszeripar, anyagfeldolgozási berendezések, elektronika, félvezető és számítógépipar, gyógyászati ágazat, gépjármű-ipar, ráadásul az ellenőrzött termékek széles körben lépnek a nemzetközi értékláncba. Az érdekelt felek hangsúlyozzák annak döntő fontosságát, hogy a kettős felhasználású termékek gyakran csúcstechnológiai, fejlett termékeket képviselnek, amelyek gyártásában az uniós vállalatok piacvezető szerepet töltenek be, és így a legkorszerűbb technológiák közül sokakra részben vagy egészében hatással van a kettős felhasználású termékek exportellenőrzése.

Az érdekelt felek kiemelik, hogy az EU „kettős felhasználású termékeket előállító kiterjedt ipara” több ezer kis-, közepes és nagyvállalatot egyesít, amelyek jelentős hozzáadott értékkel bíró munkahelyeket – többek között jelentős K+F munkát – és know-how-t biztosítanak az uniós gazdaság kulcsfontosságú ágazatainak széles körében. Az EU stratégiai partnereivel való kereskedelem nagy része épül rá, ezért is döntő fontosságú az EU innováció és versenyképesség iránti törekvésében a hatékony ellenőrzés.

5.3.        Az uniós exportellenőrzési rendszer: több, mint részeinek összessége

Az érdekelt felek többsége elégedett az átfogó, de rugalmas kerettel, amit a jelenlegi uniós exportellenőrzési rendszer biztosít, és megjegyzik, hogy a felépítése egyedülálló abban, hogy egységes jogalapot biztosít, közös szabályokkal, meghatározásokkal, engedélyekre vonatkozó kritériumokkal, valamint közös ellenőrzési jegyzékkel, ugyanakkor egyesíti az egész Unióra kiterjedő elveket és szabályozást a nemzeti szabályokkal és döntésekkel. Az érdekelt felek felismerték, hogy az uniós szabályozás elsődleges előnye a kettős felhasználású termékek belső piaci szabad mozgásából ered. A viszonylagos egyszerűségét is értékelik (például az egyetlen ellenőrzési jegyzéket). Továbbá több érdekelt fél hangsúlyozza az EU exportellenőrzésének az elmúlt néhány évben történt jelentős – és pozitív – fejlődését, köszönhetően olyan fontos kezdeményezéseknek, mint például a 428/2009/EK rendelet elfogadása, az új uniós általános exportengedélyek bevezetése, a kettős felhasználású termékekkel kapcsolatos e-rendszer létrehozása, valamint az uniós ellenőrzési jegyzék rendszeres aktualizálását biztosító javaslatok.

Egyes érdekelt felek azonban úgy vélik, hogy az EU ellenőrzési rendszere még mindig akadályozza a versenyképességet, különösen mivel az uniós rendszerbe épült politikai, szabályozási és működési különbségek jelentős eltéréseket eredményezhetnek az exportengedélyek feldolgozási idejében és az uniós szabályok eltérő értelmezésében. Állításuk szerint az EU exportengedélyezésének „aszimmetrikus végrehajtása” a kereskedelem torzulását okozza, és néha az európai vállalkozások egyenlő bánásmódját érintő széttagolt piachoz vezet. Úgy vélik, hogy az uniós exportengedélyezés nem különbözteti meg kellőképpen a kockázat differenciált szintjeit, miközben a végrehajtás néha széttagolt marad az érintett nemzeti hatóságok közötti rendszerszintű együttműködés hiánya miatt. A biztonság szempontjából nézve egyes érdekelt felek nézete szerint az ellenőrzés különböző szintjei növelik az exportellenőrzési láncban a „gyenge láncszemeknek” való kitettség kockázatát és az uniós exportellenőrzés átfogó hatékonyságát veszélyeztethetik.

Ezenkívül az EU exportellenőrzési rendszerének jelenléte többoldalú és nemzetközi szinten hiányos maradt, mivel sem az összes tagállam, sem az EU nem vesz részt valamennyi többoldalú exportellenőrzési rendszerben[11]. Ennek ellenére, az EU az egész időszakban kulcsfontosságú partnerekkel, például az Egyesült Államokkal, Japánnal, Kínával, építette kapcsolatait a közös érdekű exportengedélyezési kérdések megvitatására. A Bizottság és a tagállamok különösen az USA exportellenőrzésének reformját követik közelről figyelemmel, és a Stratégiai Kereskedelmi Engedély (STA) 2011. évi bevezetése óta kiemelték az Engedély valamennyi tagállamra történő kiterjesztésének szükségességét.

5.4.        Exportellenőrzés és versenyképesség: a verseny torzulása és a világszerte egyenlő versenyfeltételek lehetősége

Az érdekelt felek többsége elismeri a megbízható exportellenőrzés döntő fontosságát az iparág jó hírneve szempontjából, de hangsúlyozza az exportellenőrzési eljárások kezelésével összefüggő magas megfelelési költségeket, amely egyes iparágakban valós adminisztratív teherként jelenik meg. Általában úgy vélik, hogy emiatt az exportellenőrzés jelentős versenyképességi tényezővé vált, a szorosan összefüggő ellátási láncok és a kutatásban és innovációban megvalósuló nemzetközi együttműködés eredményeként. Hangsúlyozzák, hogy egyes kettős felhasználású termékek külföldi hozzáférhetősége, a nemzetközi kötelezettségeknek a differenciált exportellenőrzési politikák miatti aszimmetrikus végrehajtásával párosulva, hatással van egyes uniós gazdasági szereplők versenyképességére. Arra utalnak, hogy a törvények és szabályozások különbözőségei miatt torzulhat a verseny, többek között a különböző kizárások és mentességek, illetve egyéb könnyítő szabályok, az elavult uniós ellenőrzési jegyzék, illetve az engedélykérelmezési rendszerek által okozott olyan teljesítési késedelmek miatt, amelyekkel egyes versenytársaknak nem kell szembesülniük. Az olyan harmadik országok kevésbe szigorú vagy egyszerűbb exportellenőrzése, amelyek nem vesznek részt többoldalú exportellenőrzési rendszerekben, külön kérdést vet fel. A globális piacon működő vállalkozások egyenlőbb esélyeket követelnek az uniós iparágak számára, hogy azonos feltételek mellett versenyezhessenek, valamint több információcserét és szabályozási együttműködést ösztönöznek a fő kereskedelmi partnerek között.

Ugyanakkor az érdekelt felek elismerik, hogy a globalizáció az egyenlőbb esélyeknek teremt lehetőséget, mivel az 1540 sz. ENSZ BT-határozat valamennyi ország számára előírja a hatékony exportellenőrzést, a többoldalú exportellenőrzési rendszerek pedig jelentős tájékoztatást folytatnak az érzékeny termékek feltörekvő országokbeli beszállítói között. Következésképpen a többoldalú rendszereken kívüli harmadik országok a világ minden régiójában egyre inkább kifejlesztik hazai exportellenőrzési rendszerüket. Továbbá az uniós együttműködési és tájékoztatási programok, valamint a tagjelölt országokban a bővítési folyamat segítségével a szabályozások közelítése előmozdítja a nemzetközi konvergenciát, és meg lehet említeni, hogy az EU rendszere nemzetközi referenciamértékké fejlődött.

6.           Az EU exportellenőrzése egy változó világban – az exportellenőrzési politika felülvizsgálata

A jelentési időszakban a fent ismertetett jogszabályi módosításokon kívül a Bizottság egy széles körű exportellenőrzési politikai felülvizsgálatot is kezdeményezett.

6.1.        Nyilvános konzultációk az exportellenőrzésről

A Bizottság rendszeresen tart nyilvános konzultációkat, ahol megkérdezi az érdekelt felek exportellenőrzésről alkotott nézeteit. 2011 áprilisában a Bizottság technikai konzultációt tartott az EU ellenőrzési jegyzékével kapcsolatosan az ellenőrzés hatálya alá tartozó termékek külföldi hozzáférhetőségére vonatkozó információk begyűjtése céljából.

2011 júniusában a Bizottság a 25. cikk előírásainak fényében egy zöld könyvet[12] tett közzé, amely kiemeli az EU exportellenőrzési rendszerének az elmúlt évtizedben történt fejlődését, valamint a működésével és jövőbeli stratégiai lehetőségeivel kapcsolatosan széles körű nyilvános vitát indított el. A zöld könyv volt az első lépés a rendelet 25. cikkében előírt felülvizsgálat előkészítéséhez. A zöld könyv tartalmazott a 428/2009/EK rendelet alkalmazására vonatkozó kérdéseket, de stratégiaibb jellegű kérdéseket is, amelyek célja annak feltárása, hogy milyen irányba érdemes fejleszteni az uniós exportellenőrzési rendszert.

2013 januárjában a "Stratégiai export-ellenőrzés: a biztonság és versenyképesség biztosítása változó világunkban" című bizottsági szolgálati munkadokumentumban[13] áttekintettek több mint 100 beérkezett hozzászólást és azonosították az érdekelt felek (tagállamok, ideértve a nemzeti parlamenteket és politikai pártokat, európai parlamenti képviselőket, iparági szövetségeket és gazdasági szereplőket, civil társadalmi szervezeteket és tudományos köröket is) által (a nyilvános konzultáció alatt) felvetett fő kérdéseket, valamint az érdekelt felek az EU exportellenőrzési rendszerének erős és gyenge pontjairól kialakult nézeteiket is ismertették.

6.2.        Az uniós exportellenőrzési rendszer fejlődésének távlatai

A bizottsági szolgálati munkadokumentum arról is beszámol, hogy az érdekelt felek véleménye szerint milyen fejlesztések és továbblépések tehetők az integráltabb uniós exportellenőrzési rendszer megvalósítása érdekében „az információ korában”, amelyek egyszerre biztosítanák az egyenlő versenyfeltételeket és „emelnék a közös nevezőt”.Egyes érdekelt felek különösen az uniós exportellenőrzési politika további harmonizációjára hívnak fel és arra, hogy figyelembe kell venni a közelmúltban elért szakpolitikai fejleményeket, például az IKT-lehallgatás és a monitoring elemek, illetve a „kibereszközök” alkalmazását. Egyes érdekelt felek az engedélyezési keret fejlesztésére is javasolnak kiigazításokat, például az uniós általános exportengedélyek kibővített és kockázat-alapú alkalmazásán, illetve a nemzeti ellenőrzések felülvizsgálatán keresztül. Az EU egységes piacán folyó verseny torzulásainak csökkentése érdekében a mindenre kiterjedő mechanizmus optimalizálására és az EU-n belüli transzferek kritikus felülvizsgálatára szólítanak fel. Egyesek a brókertevékenység és a tranzit ellenőrzésének javítására tesznek javaslatokat, és kiemelik az ellenőrzési jegyzékek technológiai és kereskedelmi fejlemények fényében történő rendszeres aktualizálásának fontosságát.

Az érdekelt felek jelentős figyelmet fordítanak az ellenőrzések hatékony végrehajtására is, és egy olyan uniós exportellenőrzési hálózat fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket támogatnak, amelyek továbbfejlesztett közös infrastruktúrái például közös strukturális együttműködésen, az erőforrások egyesítésén és az információk cseréjén, közös eszközökön, kritériumokon és kockázatelemzésen, valamint képzésen alapulnak. Az átláthatóság, valamint a magánszektorral és a tudományos körökkel való párbeszéd megerősítésére szólítanak fel, hogy – például a belső megfelelési programok elismerése, illetve iránymutatások biztosítása révén – fokozható legyen mind a jogbiztonság, mind pedig az ellenőrzés hatékonysága.

6.3.        Az EU exportellenőrzési politikájának felülvizsgálata: következő lépések

A bizottsági szolgálati munkadokumentum és az Európai Parlament és Tanács elé terjesztett jelentés ezért az uniós exportellenőrzési rendszer bővebb felülvizsgálatának részét képezi. Mindkét dokumentum utat nyit a 2014 elején közzéteendő bizottsági közlemény előkészítése előtt, amely körvonalazhatná az EU stratégiai exportellenőrzésének hosszú távú elképzelését és az exportellenőrzésről szóló rendelet 25. cikkében szereplő meghatalmazás alapján konkrét szakpolitikai kezdeményezéseket jelenthet be az uniós exportellenőrzési rendszer korszerűsítése és a gyorsan változó technológiai, gazdasági és politikai körülményekhez való hozzáigazítása érdekében.

I. melléklet – Rövidítések jegyzéke

AG || Ausztrália Csoport

CWC || Vegyifegyver-tilalmi egyezmény

DUCG || Kettős felhasználású termékekkel foglalkozó koordinációs csoport

DUeS || Kettős felhasználású termékekkel kapcsolatos e-rendszer

DUWP || Kettős felhasználású termékekkel foglalkozó munkacsoport

EU || Európai Unió

EUGEA || Uniós általános exportengedély

ICP MTCR || Belső megfelelési program Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer

NPT NSG || Atomsorompó-szerződés Nukleáris Szállítók Csoportja

TARIC || Az Európai Közösségek integrált vámtarifája

WMD || Tömegpusztító fegyverek

[1]               HL L 129., 2012.5.16., 12. o.

[2]               COM(2011) 704 végleges.

[3]               Az 1232/2011/EU rendelethez csatolt bizottsági nyilatkozat, valamint a kis értékű szállítmányokról szóló európai parlamenti, tanácsi és bizottsági nyilatkozat.

[4]               HL C 67., 2012.3.6., 1. o.

[5]               HL C 283., 2012.9.19., 4. o.

[6]               A szakértői bázist eredetileg a 2004. évi szakértői értékelés ajánlására hozták létre, majd később, a növekvő igényt figyelembe véve tették hivatalossá és erősítették meg.

[7]               A kettős felhasználású termékek kiviteli körének fogalma nagy és vegyes árukörökre vonatkozik, amelybe beletartoznak a kettős felhasználású termékek. A kettős felhasználású termékek kereskedelme ezen az árukörön belül történik, de nem azonos azzal, mivel a kettős felhasználású termékek kiviteli körébe tartozó áruk távolról sem esnek mind exportellenőrzés alá, továbbá a kettős felhasználású termékek jellemzően a fejlettebb technológiát alkalmazó sávba tartoznak. A Bizottság Közös Kutatóközpontjától származó, az Eurostat COMEXT adatbázisán alapuló mérések szerint a „kettős felhasználású termékek kiviteli köre” a teljes (az EU-n belüli kereskedelemre is kiterjedő) uniós exportban stabilan 20 % körüli arányt képvisel.

[8]               A kérelmek 2012-es csökkenését (mennyiség: 5. ábra, érték: 6. ábra) az adatok hiányossága magyarázza, mivel a 2012-re vonatkozó adatok gyűjtése nem zárult le a jelentés idejéig. Arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a kérelmek száma nem feltétlenül az engedélyek és elutasítások számának összege, mivel több kérelmet törölhetnek, illetve egyes kérelmeket esetleg nem véglegesítenek az adott éven belül.

[9]               Ez az adat a hivatkozott időszak alatt még érvényben lévő elutasítások teljes számára vonatkozik, beleértve a korábban kiadott elutasításokat is. Ezzel szemben az 5. és a 6. ábra adatai csak a jelentés tárgyát képező időszak során kiadott mintegy 1700 elutasításra vonatkozik.

[10]             Megjegyzendő, hogy különböző tényezőknek lehet ezt tulajdonítani, köztük a vállalatok jobb tájékozottságának a kritikus esetekről, tilalmi rendszerek (szankciók) bevezetésének stb.

[11]             A Bizottság – és a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta, az EU – az Ausztrália Csoport tagja, valamint a Bizottság a Nukleáris Szállítók Csoportjában is megfigyelő, és aktívan részt vesz e többoldalú exportellenőrzési rendszerek tevékenységeiben. Az EU-nak nincs hivatalos státusza a többi exportellenőrzési rendszerben – a MTCR-ben és a Wassenaari Megállapodásban. Nyolc tagállam nem tagja az MTCR-nek és Ciprus a Wassenaari Megállapodásnak sem tagja.

[12]             COM (2011) 393., 2011.6.30.

[13]             SWD (2013) 7, 2013.1.17.