A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

Az energiaellátás-biztonságról és a nemzetközi együttműködésről szóló közlemény és az Energiaügyi Tanács 2011 novemberi következtetéseinek megvalósítása

Ez a jelentés áttekintést nyújt az uniós energiapolitikában 2011 óta elért fontosabb eredményekről. A Bizottság szolgálatai készítették az Európai Külügyi Szolgálattal együttműködésben.

1.           Bevezetés

A biztonságos, fenntartható és versenyképes energiaellátás alapvető fontosságú az Európai Unió gazdasága, ipara és polgárai szempontjából. Ezen politikai célok elérése érdekében az Európai Uniónak belső intézkedésekre, érdekeinek külföldi előmozdításához pedig megfelelő eszközökre van szüksége.

Az uniós energiapolitika külkapcsolati szempontjainak megerősítése érdekében a Bizottság 2011. szeptember 7-én közleményt fogadott el az energiaellátás-biztonságról és a nemzetközi együttműködésről: „Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl”[1]. A közlemény első alkalommal írta le átfogó módon a külső energiapolitikát, továbbá 43 konkrét intézkedést vázolt fel megvalósításra. Ez a javaslat az Európai Tanácsnak arra a 2011. február 4-i kérésére volt válasz, amely szerint tovább kell javítani az energetika terén eszközölt külső intézkedések következetességét és összhangját, tekintettel azoknak az uniós energiapolitikai célok elérésében betöltött szerepére.

A 2011-ben rögzített külső energiastratégia jó néhány kapcsolódó uniós kezdeményezésnek adott komoly lendületet. A helyi megújuló energiaforrások fejlesztését és telepítését, az energiahatékonyság növelését, valamint a külső energiaforrások, mennyiségek és útvonalak diverzifikálását célzó erőfeszítések útján, valamint a meglevő európai beszállítókkal folytatott kölcsönösen előnyös együttműködések fenntartásával történt meg az uniós ellátásbiztonság megerősítése. A Déli Folyosó útvonal-választásával kapcsolatos legutóbbi fejlemények nyomán az EU egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy közvetlen kapcsolatot építsen ki az erőforrásokban gazdag kaszpi-tengeri térséggel. Folytatódott a szoros együttműködés Oroszországgal, tükrözve annak EU energiabeszállítóként betöltött kulcsszerepét, és prioritást kapott Ukrajna földgázszállító rendszerének a korszerűsítése is – ez jelenti az Európai Unióba irányuló orosz földgázszállítmányok fő útvonalát. Tekintettel a globális fejleményekre – ideértve a palagáz és palaolaj Egyesült Államokban folyó kitermelését, valamint a Földközi-tenger keleti medencéjében és az Afrikában talált új lelőhelyeket is – az EU diverzifikációs erőfeszítései folytatódni fognak. Ebből a szempontból fontos lesz a szomszédos országok infrastruktúrájával való összekapcsolódások további javítása. A közös érdeklődésre számot tartó projektek első uniós listáján szerepelnek majd nem uniós országokkal való összekapcsolódások, és a jövőben megfontolás tárgyát képezik majd a harmadik országokkal kiépítendő csatlakozási kapacitások, így támogatva egy valódi páneruópai energiapiac létrejöttét.

Az energiabiztonságon kívül a fenntartható energiapolitika, a megújuló energia és az energiahatékonyság előmozdítása, valamint a technológiakutatási és innovációs erőfeszítések állnak a legtöbb partnerországgal folytatott és a nemzetközi szervezeteken belüli uniós együttműködés középpontjában. Ezeken a területeken számos uniós partnerországban komoly előrelépések történtek, az EU pedig kiváló helyzetben van ahhoz, hogy megossza szabályozói tapasztalatait és politikai megközelítéseit. Ezek a témakörök ugyanilyen fontosak a Kínához hasonló energiafogyasztó országokkal fenntartott kapcsolatokban, de megnőtt a jelentőségük az energiatermelő országokkal – így a Földközi-tenger déli medencéjében fekvő országokkal és a Szaúd-Arábiához hasonló hagyományos beszállítókkal – folytatott uniós megbeszélések során is.

Együttműködési erőfeszítései során az EU továbbra is az átlátható, versenyképes és likvid globális energiapiacok előmozdításán dolgozik. A legfontosabb kereskedelmi és beruházási alapelvek – mint a hátrányos megkülönböztetés hiánya és a piachoz való hozzáférés – voltak és maradnak a kétoldalú megállapodások és a többoldalú jogi keretek tárgyalási témái. Ezt egészítik ki az olyan egyéb kezdeményezések, mint a globális földgázpiacok fejlesztéseire vonatkozó együttműködés Japánnal, az amerikai LNG exportról szóló tárgyalások az EU–USA Energiaügyi Tanácson belül, valamint az energetika terén folyó ágazati együttműködés felerősítését célzó erőfeszítések számos uniós párbeszédet illetően. Az uniós energetikai párbeszédeknek továbbra is létfontosságú elemét alkotják az EU versenyképességének javítását célzó intézkedések. A globális gazdasági partnerekhez viszonyított uniós versenyképesség komoly tényező lesz az energiaköltségek és energiaárak alakulása tárgyában az Európai Tanács 2013 májusi ülésének kérésére a Bizottság által jelenleg készített elemzésben.

A Tanács következtetései az uniós energiapolitika külső dimenziójáról[2], amelynek elfogadása 2011 novemberében történt, arra kérte fel a Bizottságot, hogy 2013 végéig készítsen jelentést a stratégia végrehajtásáról. Ezen jelentés feladata a Tanács és a Parlament tájékoztatása a Bizottság közleményében és a Tanács 2011 november következtetéseiben vázolt prioritások megvalósításának előrehaladásáról. Emellett a jelentés a tagállamok között az EU külső energiapolitikájának fejlesztéséről folytatott megbeszélést is segíti, összhangban az Európai Tanács 2013 májusi megállapodásával, miszerint a tagállamok fokozzák az EU energiapolitikájának külső dimenzióját támogató együttműködésüket, tekintettel a belső és külső energiapiacok közötti kapcsolódások növekvő számára.

2.           Az EU külső energiapolitikai prioritásait befolyásoló tényezők

Amikor 2011 szeptemberében a Bizottság javaslatot tett a külső energiapolitikai prioritásokra, az EU prioritások meghatározásánál olyan tényezők játszottak kulcsszerepet, mint a gazdaságilag feltörekvő országok egyre nagyobb részesedése a globális energiakeresletben, az EU növekvő importfüggősége, valamint az időjárási, környezetvédelmi és versenyképességi aggályok rendezését célzó globális fellépés szükségessége.

Két év elteltével ezek a globális fejlemények továbbra is aktuálisak, egyes esetekben pedig még fontosabbakká váltak. A feltörekvő Ázsia és a világ más részeinek keresletnövekedése megállíthatatlan, ami kelet felé tolja az energia globális kereskedelmi forgalmát. A globális energiafogyasztás nettó növekedésében Kína és India csaknem 90%-kal részesedett 2012-ben[3], és az előrejelzések szerint 2035-ben körülbelül 60% és 100% lesz az egyenkénti részesedésük az energia iránti kereslet növekedésében[4]. Tekintettel az energiafogyasztás növekedésére, a feltörekvő országok egyre aktívabb részt vállalnak a globális energiatárgyalásokban, ami elkerülhetetlenül hozzájárul majd a globális energiaügyi kormányzás fejlődéséhez. Ezen fejlemények geopolitikai következményei, valamint azoknak az uniós energiabiztonságra és külpolitikai érdekekre gyakorolt hatásai további vizsgálatot igényelnek.

A mostani előrejelzések szerint az EU a jövőben is energiaimportra fog támaszkodni, mégpedig a teljes EU kőolajfogyasztás 90%-át és a teljes EU földgázfogyasztás 70%-át tekintve. Nem került ugyan még sor egy globális klímamegállapodás elfogadására, de már sok ország foganatosít belföldi intézkedéseket az energiahatékonyság és a megújuló energiák terén; ilyenek például az energiaintenzitási és fogyasztási célok Kínában, a megújuló energia portfolió standardok a legtöbb USA tagállamban, az energiahatékonysági kötelezettségeket szolgáló kötelező kereskedelmi rendszer Indiában, illetve a megújuló energia és energiahatékonyság célkitűzései Törökországban. Tekintettel a nemzetközi klímaváltozási tárgyalások energiapolitikai vetületére, az EU külső energiapolitikájának támogatnia kell ezeket a nemzetközi tárgyalásokat a főbb energiafogyasztó országokkal való kapcsolattartás során.

A Közel-Keleten és Észak-Afrikában kialakult helyzet továbbra sem stabil, ami kihat az energiapiacokra. A geopolitikai helyzet miatt ugyan csökkent az EU és a térség országai közötti energiaügyi együttműködés sebessége és mélysége, de megerősítést nyert a pragmatikus és célirányos intézkedések szükségessége.

A fukusimai baleset nyomán felerősödött az igény a legszigorúbb nukleáris biztonsági szabványok globális alkalmazása iránt, ugyanakkor viszont az atomenergia egyes országokban lekerült az alacsony szén-dioxid-kibocsátású opciók listájáról. A baleset nyomán felerősödött a nukleáris biztonsági együttműködés a meglevő partnereinkkel és a nemzetközi erőfeszítések terén, így a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) vonatkozásában is.

Az elmúlt két év talán legfontosabb fejleményét a nem szokványos olaj- és gáztermelés hirtelen emelkedése jelentette Észak-Amerikában. A versenyképes, nem szokványos földgáz kiszorította a szenet az USA energetikai ágazatából, ami hozzájárult az ország üvegházhatású gázkibocsátásának 2012. évi 3,8%-os csökkenéséhez– e csökkenésnek ugyanis körülbelül a fele az említett átállásnak tudható be[5] –, és az USA energiaintenzív iparágait (pl. petrolkémiai, finomító, alumínium- és acélipar) jókora megkülönböztetett versenyelőnyhöz juttatta. Európában a szén iránti kereslet 2012-ben 2,8%-kal nőtt, míg az elmúlt évtizedben átlagosan 1,3%-kal csökkent. Emiatt egyes EU tagállamokban, például Németországban és az Egyesült Királyságban megnőtt az üvegházhatású gázkibocsátás[6]. Az amerikai, európai és ázsiai piacokon a földgáz és a villamos energia végleges árában mutatkozó különbségek aggályokat vetnek fel az EU versenyképességét illetően. A földgáz és kőolaj potenciális amerikai exportja szintén kérdéseket kezd felvetni az USA külpolitikai prioritásaira gyakorolt hatásokat és a globális energiapiacokon játszott amerikai szerepet illetően. Ezek a fejlemények egyértelműen mutatják az energiapiacok összekapcsoltságát, és azt, hogy az uniós energiapolitikának ugyanannyira figyelemmel kell lennie az EU határain kívüli történésekre, mint a belső fejleményekre.

A más országokban rejlő palagáz-kitermelési lehetőségek új távlatokat nyitottak a világ energiapiacain, ugyanakkor viszont a Földközi-tenger keleti medencéjétől Kelet-Afrikáig feltörekvőben vannak a szokványos fosszilis energiahordozók új beszállítói. Ezek a potenciális új források középtávon egyre nagyobb szerephez juthatnak az EU diverzifikációs stratégiájában. Emellett alaposabban figyelembe kell majd venni azt is, hogy ezek a fejlemények a jövőben milyen hatást gyakorolnak a többi jelentős gáz- és olajexportáló ország (például Oroszország, Katar, Irak és mások) energia- és külpolitikai megfontolásaira.

Ebben az összetett rendszerben továbbra is az energiabiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság jelenti majd az EU külső energiapolitikai prioritásait.

3.           Az uniós energiapolitika külkapcsolati vetületének összehangolása

Az egyes partnerországok felé irányuló üzenetek uniós szintű összhangjának és koordinálásának javítása érdekében a Bizottság számos nyomonkövetési intézkedésre tett javaslatot, ideértve a tagállamok közötti együttműködés fokozását a harmadik országokkal kötött kormányközi megállapodásaik terén. Az ilyen megállapodásokkal kapcsolatos információcsere-mechanizmusra vonatkozó javaslat a Bizottság 2011 szeptemberi közleményét kísérte. A társjogalkotók közötti tárgyalásokat követően 2012. október 25-én elfogadásra került az e mechanizmust létrehozó európai parlamenti és tanácsi határozat[7].

A kormányközi megállapodások átláthatósága

A tagállamok és harmadik országok között kötött kormányközi energiaügyi megállapodásokra vonatkozó információcsere-mechanizmus létrehozásáról szóló 994/2012/EU határozat 2012. november 17-én lépett hatályba. Ennek értelmében a tagállamok kötelesek benyújtani minden olyan meglevő, jogilag kötelező erejű megállapodást, amely hatással van a belső energiapiac működésére vagy a energiaellátás biztonságára, valamint az új megállapodásokat azok megerősítését követően. Ezek a megállapodások azután megosztásra kerülnek más tagállamokkal, a bizalmas kezelésre vonatkozó szempontok betartása mellett. A mechanizmus azt is lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy tájékoztassák a Bizottságot a kormányközi megállapodásokra vonatkozó, folyamatban levő tárgyalásaikról, hozzájáruljanak a Bizottság ilyen tárgyalásokon való részvételéhez, és kérjék a kormányközi megállapodás tervezetének összeegyeztethetőségi vizsgálatát.

A mechanizmus elfogadása óta létrejött egy biztonságos adatbázis. A Bizottság eddig 114 kormányközi megállapodást vett kézhez. Ezeket megvizsgálta az uniós joggal való összeegyeztethetőség szempontjából, és az esetek egy kis részében megkereste az érintett tagállamokat. A legtöbb kormányközi megállapodás teljes egészében megosztásra került a többi tagállammal.

Az eddig benyújtott kormányközi megállapodások felülvizsgálata lehetővé tette, hogy fény derüljön néhány olyan rendelkezésre, amelynek esetében fokozottan fennáll az uniós joggal való összeegyeztethetetlenség kockázata. 2013 vége előtt a Bizottság egy információcsere-találkozón tájékoztatja majd a tagállamokat a benyújtott megállapodásokból levont tanulságokról, az általánosan előforduló problémákról és az összeegyeztethetetlenségek visszaszorítása érdekében hozható intézkedésekről.

A fent említett jogi eszközön kívül egyéb kezdeményezések is történtek a tagállamok közötti információcsere fokozására az energetikai külkapcsolatokra vonatkozó kérdéseket illetően. A Tanács energetikai munkacsoportja havonta ülésezik, s ezeken az üléseken a Bizottság tájékoztatja a tagállamokat az uniós tevékenységekről és fontos találkozókról, és ahol megszületnek (ha szükségesek) az uniós álláspontok. A gázkoordinációs csoport segítette az ellátásbiztonsági intézkedések EU szintű koordinálását, valamint információcseréket végzett az olyan energiabeszállító, -fogyasztó és -továbbító országokkal, mint Oroszország, Ukrajna, Algéria, Svájc, USA és Kanada. Akárcsak korábban, az Energetikai Tanács üléseinek egyik napirendi pontja a nemzetközi energetikai kapcsolatokra vonatkozik, ami az információk miniszteri szintű megosztását és megvitatását teszi lehetővé. Az Energiaügyi Tanács 2013 májusi ülésén a tagállamok vállalták az uniós energiapolitika külkapcsolati vetületének támogatására irányuló együttműködésük fokozását és az EU külső energiapolitikájával kapcsolatos fejlemények felülvizsgálatát.

Nőtt a külső energiapolitikai megbeszélések gyakorisága a Tanács más formációiban, munkacsoportjaiban és informális hálózataiban is, amilyen például a Politikai és Biztonsági Bizottság, az EU külügyminiszterek globális kérdéseivel foglalkozó főigazgatók informális hálózata, illetve a Tanács földrajzi munkacsoportjai. A Külügyek Tanácsának 2012 júliusi és 2013 áprilisi ülésén például napirenden szerepelt a külső energiapolitika, és az EU külügyminiszterek komoly érdeklődést mutattak aziránt, hogy a külpolitika milyen módon tudná támogatni az EU energiapolitikai célkitűzéseit.

A harmadik országokkal kapcsolatos stratégiák és kezdeményezések részletesebb megtárgyalásának fórumaként a Bizottság létrehozta a nemzetközi energetikai együttműködés stratégiai csoportját. Ennek a tagállamok energiaügyi és külügyminisztériumainak, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak (EEAS) a részvételével működő csoportnak a célja olyan közös prioritások meghatározása és megvitatása, amelyek a harmadik országokkal és térségekkel kapcsolatos közös kezdeményezések és álláspontok kialakítását eredményezhetik. 2012. évi létrejötte óta a stratégiai csoport eddig öt alkalommal ült össze, hogy megvitassa a Kínával, Ukrajnával, a Földközi-tenger déli medencéjével, az Egyesült Államokkal és a Keleti Partnerséggel fennálló kapcsolatokat. Ez segítette az ezen partnerekkel folytatott energiaügyi együttműködés közös prioritásainak és soron következő lépéseinek a jobb megértését. A stratégiai csoport munkáját azonban jól segíthetné, ha a tagállamok fokoznák egymással eddig korlátozott mértékű információcseréjüket a harmadik országokban végzett tevékenységeikről.

Már kialakult gyakorlata van azoknak a rendszeres EU koordinációs üléseknek Brüsszelben és alkalmanként helyileg, amelyek megelőzik az Energiaközösséget irányító testületek, az Energia Charta Egyezmény (ECT), a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) és a Nemzetközi Energiahatékonysági Együttműködési Partnerség (IRENA) üléseit. A stratégiai kérdések esetében különösen fontos az EU megközelítés ezen szervezetek számára, például az IEA társulási folyamathoz, illetve az ECT korszerűsítéshez és kiterjedéshez. Bár a résztvevő EU tagállamok és a Bizottság között semmilyen formális koordináció nem történik a Nemzetközi Energiahatékonysági Együttműködési Partnerség (IPEEC), a Nemzetközi Energiafórum (IEF), a Clean Energy Ministerial (CEM) és a G8/G20 vonatkozásában, de egyes esetekben informális információcserékre kerül sor. Egy összehangoltabb megközelítés segítségével az EU komolyabb és hatékonyabb szerepet játszhatna a globális energiaügyi vitákban és szervezetekben.

A fenti erőfeszítéseket támogatta a Bizottság, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az EEAS közötti szoros munkakapcsolat megléte.

Bár a fentiekben bemutatott erőfeszítések az EU tevékenységek magasabb szintű átláthatóságát eredményezték, még mindig jelentős az ismeretek hiánya a tagállamok harmadik országbeli saját energiaügyi tevékenységeit illetően. Jelentési és elemzési célokra jobban ki lehetne használni az uniós küldöttségeket, valamint meg lehetne erősíteni a helyi energiaügyi tanácsadók hálózatait is. Az információmegosztás fokozására és az Unió szempontjából stratégiai fontosságú kérdések tárgyában közös célkitűzések kialakítására irányuló erőfeszítések hasznosak lennének az EU külső energetikai célkitűzéseinek sikeres megvalósításához.

4.           Az EU és a szomszédos országok közötti együttműködés erősítése

Az EU külső energiastratégiájában kulcspozíciót kaptak az EU közvetlen szomszédságában levő országokkal fenntartott kapcsolatok, ami az európai szomszédságpolitika célkitűzéseinek is megfelel. Bár az energiapiaci integráció és a szabályozási konvergencia továbbra is közös célkitűzés marad több szomszédunkkal, a szabályozási keretek és a fizikai infrastruktúra integrálási folyamatához időre van szükség, hiszen az ugyanúgy függ a belső reformok ütemétől, mint a jogilag kötelező erejű komplex megállapodások kialakításától és végrehajtásától. Ez viszont másfajta megközelítést igényel.

Svájccal 2007-ben kezdődtek és még nem zárultak le a villamosenergia-megállapodás tárgyalásai. Jelenleg mindkét fél a folyamat újraélesztésén dolgozik azért, hogy 2014-ben aláírásra kerülhessen a villamosenergia-megállapodás, amire azért van szükség, hogy a svájci energetikai vállalatok továbbra is jelen lehessenek a harmonizált uniós villamosenergia-piacon. Az állami támogatásokkal kapcsolatos egyenlő versenyfeltételek, az átláthatósági szabályok bevezetése és más technikai ügyek mellett az intézményi, nevezetesen a jogviták semleges elbírálásával kapcsolatos kérdések kulcsfontosságúak a megállapodás megkötéséhez.

Az Energiaközösség – miután Ukrajna és Moldávia 2011-ben belépett, Grúzia nemrégiben tagságért folyamodott, Örményország, Norvégia és Törökország pedig megfigyelői státuszt kapott – továbbra is kulcstényezőt jelent abban, hogy az EU belső piaca a szomszédságra is kiterjedjen. Az elmúlt két év során a Miniszteri Tanács úgy bővítette ki az Energiaközösség keretébe tartozó vívmányokat, hogy bekerültek a belső villamosenergia- és földgázpiacról szóló harmadik csomag szabályai, a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv, a kőolaj-készletezésre vonatkozó 2009/119/EK irányelv, valamint a statisztikákra vonatkozó 2008/1099/EK rendelet és 2008/92/EK irányelv. Emellett jelenleg történnek lépések az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv és az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU irányelv beemelésére. Az Energiaközösség keretébe tartozó vívmányok bővítésén kívül az utóbbi két évben folyó tevékenységek arra irányultak, hogy sikerüljön kézzelfogható haladást elérni a szerződő felek villamosenergia- és földgázhálózatainak integrálásában az összekapcsolódásra, a harmadik felek hozzáférésére és a határkeresztező cserékre vonatkozó jogi előírások intenzívebb monitoringja és kikényszerítése útján.

Az infrastrukturális teendők középpontjában annak a néhány fontos beruházási projektnek az aktív előmozdítása állt, amelyekre szükség van a határkeresztező áramlások, illetve a biztonság vagy ellátás növeléséhez, valamint az elégtelen befektetésekkel jellemzett jelenlegi helyzet felszámolásához. Az Energiaközösség érdekeltségébe tartozó projektek (PECI) listáját 2013 októberében kell elfogadnia a Miniszteri Tanácsnak, és azon komoly regionális jelentőségű és határon átnyúló hatású projektek szerepelnek. A széleskörű nyilvános konzultáció eredményeként 100 projektre született javaslat, amelyek közül 33 került fel a PECI listára.

Végül megemlítendő, hogy befejeződött az előkészítő munka, amely alapján döntést lehet hozni az Energiaközösségről szóló szerződés 2016 utáni kiterjesztéséről, mivel a szerződés eredetileg 10 évre jött létre, valamint a működést és az esetleges javítást értékelő magas szintű vitacsoport létrehozásáról.

A Keleti Partnerség egy másik olyan keret, amely az Unió és a keleti partnerek energiabiztonságának fokozásán dolgozik, miközben a fenntartható fejlődés és versenyképesség célkitűzéseihez is hozzájárul. A Keleti Partnerség Energiabiztonsági Platform tevékenysége – évi két alkalommal – rendszeres ülésekkel folyt, amit speciális műhelyek és energialétesítményekbe szervezett helyszíni látogatások egészítettek ki. Feladata a legjobb gyakorlatokra való figyelemfelhívást szolgáló információmegosztás, például az energiahatékonyság és a villamosenergia-piac kialakítása terén, a Keleti Partnerség országaiban.

Számos szomszédunk esetében a kétoldalú együttműködés jelentette a kapcsolatépítés másik fontos eszközét. Az energiaügyi szándéknyilatkozat megvalósítása továbbra is fontos részét képezte az EU-Ukrajna társulási menetrendnek, ami előkészíti a társulási megállapodást egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térséggel együtt.

Az EU nagyon fontosnak tartja az ukrán földgázszállító rendszer megbízhatóságának és átláthatóságának biztosítását, és a Bizottság továbbra is aktívan támogatta az ukrán földgázszállító rendszer korszerűsítését és annak biztosítását, hogy az kulcsfontosságú része maradjon a páneurópai energiahálózatnak. Erőfeszítések történtek egy olyan háromoldalú megoldásra vonatkozóan, ami alapján Oroszországból Ukrajnán keresztül történne földgázszállítás az EU-ba. Ukrajnának azonban szintén van lehetősége arra, hogy saját energiabiztonságát az ellátási források diverzifikálásával növelje és hogy túlnőjön a hagyományos energiatovábbító szerepkörön azáltal, hogy kiterjedt csővezeték-hálózattal, szokványos és nem szokványos gázkészletekkel, valamint jelentős gáztározó kapacitással rendelkezik, ami mind fontos záloga a térség energiabiztonságának. Külön intézkedésekre került sor az EU-ból Ukrajnába történő fordított irányú gázszállítás lehetővé tételére. Mindennek előfeltétele egy stabil és hátrányos megkülönböztetésektől mentes jogi és szabályozási keret, összhangban Ukrajnának az Energiaközösség felé tett vállalásaival.

Ez volt a téma az ukrán gázpiac fejlődéséről szóló magas szintű kerekasztalnak is, amit az EU energiaügyi biztosa és az ukrán tüzelőanyag és energiaügyi miniszter hívott össze 2013 májusában. Megállapodás született arról, hogy a Bizottság és az ukrán hatóságok, az Energiaközösség Titkársága, az érintett EU tagállamok, továbbá az érdekelt vállalatok és pénzintézetek képviselőiből egy csoportot hoznak létre, hogy fórumként szolgáljon az Ukrajnában folyó gázágazati reformok támogatásához.

Moldovában az Európai Unió különféle eszközökkel, például költségvetési támogatás és technikai segítségnyújtás révén támogatja a moldovai energiapiac integrálódását az Európai Unió energiapiacába. Ez egyaránt vonatkozik a földgáz- és a villamosenergia-ágazatra. Az Európai Unió támogatásával épül a Moldova és Románia közötti gázrendszer-összekötő, amelyben a földgáz mindkét irányban áramolhat majd. Az Európai Unió általában is támogatja a moldovai energiapiacon annak nyomán elindult reformokat, hogy az ország 2011-ben csatlakozott az Energiaközösségről szóló szerződéshez.

2012 októberében az Energiaközösség megjelenttette „Éves jelentés az Energiaközösséget létrehozó szerződés keretébe tartozó vívmányok végrehajtásáról” című anyagát, amelyben – első alkalommal – Ukrajna és Moldova is szerepel.

Az EU és Törökország közötti kapcsolatok pozitív menetrendjének keretén belül megállapodás született az energiaügyi együttműködés fokozásáról, főként a hosszú távú tervezésre, piaci integrációra és infrastruktúra-fejlesztésre, a fenntartható politikára és technológiákra, valamint a nukleáris biztonságra és sugárvédelemre összpontosítva. 2013 februárjában, illetve áprilisában egy villamos energia, illetve egy földgáz témájú ülésre került sor. A jelenleg 2013 őszére tervezett következő ülés az energiahatékonyság és a megújuló energiák terén végzett együttműködéssel foglalkozik majd. Ez az uniós és török energiapiacok esetleges integrációjának elősegítését célzó együttműködés az energiaellátás biztonságának növeléséhez is hozzájárulhat és mindkét oldal számára üzleti lehetőségeket teremthet.

A Kaszpi-tenger térségének természeti erőforrásokban gazdag és a tágabb uniós szomszédságot tekintve stratégiai földrajzi helyzetű országaiban fontos lehetőség rejlik az európai energiaellátás és tranzit útvonalak diverzifikálása szempontjából, különös tekintettel a gázellátásra. A Déli Gázfolyosóról szóló 2011. évi nyilatkozatnak megfelelően az EU folytatta a térség országaival és vállalataival a Déli Gázfolyosó megnyitása érdekében végzett szoros együttműködést. Ennek az EU számára stratégiai jelentőségű projektnek a megvalósítása szempontjából 2012-ben komoly előrelépést jelentett a Törökország és Azerbajdzsán között a transzanatóliai gázvezetékről (TANAP) szóló kormányközi megállapodás aláírása, majd annak ratifikálása. 2013. június 28-án a Shah Deniz II konzorcium bejelentette, hogy az Adria-gázvezetéket (TAP) választja a Déli Gázfolyosón át Európába irányuló gázszállítmányainak útvonalaként. A végleges beruházási döntés 2013 végéig várható, és az első gázszállítmány 2019 januárjában érkezik majd Európába.

Az EU folytatni fogja a munkát Azerbajdzsánnal és a Kaszpi-tenger térségének országaival a Folyosó kibővítése és a szállítmányok további növelése érdekében azzal a céllal, hogy középtávon az európai keresletnek legalább a 10%-a ezen a Folyosón keresztül érkezzen. Ebben az összefüggésben a Bizottság aktívan támogatja a délkelet-európai piacok további integrációját.

2011 szeptemberében a Bizottság tárgyalási direktívákat kapott a Tanácstól ahhoz, hogy Türkmenisztánnal és Azerbajdzsánnal tárgyaljon le egy háromoldalú megállapodást a transzkaszpi gázvezeték (TCP) megépítésére, és a megbeszélések jelenleg is folynak. A Bizottság szorosan együttműködik az EU főképviselőjével és az EU közép-ázsiai különleges képviselőjével abban, hogy a térség országaiban, így Oroszországban is megtörténjen a TCP stratégiai fontosságának a kommunikálása. A Bizottság – a Világbankkal együttműködésben – elindította a TCP környezeti hatókörvizsgálatát, hogy tanulmányozza a Kaszpi-tenger part menti országai által hangoztatott aggályokat a gázvezeték potenciális környezetvédelmi kihatásait illetően. Ez a vizsgálat várhatóan 2014 elején fejeződik be.

Az Oroszországgal folytatott energiaügyi párbeszéd nem veszített intenzitásából, és az energiaügyi kapcsolatok megvitatása gyakran történik a legmagasabb szinteken, ideértve az EU-Oroszország csúcstalálkozókat is. Az építő jellegű eszmecserék eredményeként 2013 márciusában megtörtént az EU-Oroszország energia-útiterv 2050-ig elfogadása.

2012 eleje óta az EU és Oroszország között rendszeresen zajlanak építő jellegű tárgyalási fordulók a villamosenergia-megállapodásról, hogy javuljon a balti államok, az Orosz Föderáció és Fehéroroszország szinkronizált energetikai rendszerei közötti koordináció, és hogy a balti államok be tudják vezetni a villamos energia belső piaci szabályait. Ezen a tárgyalások véglegesítése a közeljövőben várható.

2011 februárjában történt meg az EU-Oroszország korai előrejelzési rendszer aktualizálása, ami az energetikai szükséghelyzetek felszámolására hivatott közös fellépést biztosítja, mérsékelve azok hatásait és megakadályozva azok jövőbeni előfordulását.

Azzal kapcsolatban is folynak megbeszélések Oroszországgal, hogy megtörténjen a második és harmadik csomag[8] bevezetése az Európai Unióban és az Energiaközösségben, így például a szétválasztás Litvániában, az OPAL gázvezetékre vonatkozó mentesség stb.. Jelenleg a pragmatikus megoldások tanulmányozása folyik, amint az a jamali gázvezetéknél is történt Lengyelországban.

Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok hosszú távú jogi keretével kapcsolatban bizonytalanság van: bár a jogi egyértelműség iránti igényt jól mutatja az EU és Oroszország közötti energetikai esetek egyre nagyobb száma, a két fél álláspontja az új átfogó jogi keret, vagyis az új megállapodás energetikai fejezetét illetően még mindig jelentős eltérést mutat.

EU-Oroszország energia-útiterv 2050-ig

Az EU-Oroszország energia-útiterv 2050-ig az Európai Bizottság és az orosz kormány által 2011 és 2012 során folytatott együttműködés nyomán született meg, hogy hosszú távú együttműködési távlatot mutasson és biztosítsa a felek közötti energiaügyi kapcsolatok bizonytalanságának elviselhető szintjét. Az Európai Unió és Oroszország energetikai együttműködéséről 2050-ig szóló energia-útitervet 2013 márciusában írta alá Oettinger energiaügyi biztos és Novak energiaügyi miniszter.

Az elfogadott energia-útiterv jelenti az EU és Oroszország közötti energiaügyi kapcsolatokat alátámasztó komoly közös érdekeket és előnyöket. Stratégiai célként tűzi ki egy közös energiatér létrehozását 2050-ig, működő integrált hálózati infrastruktúrával, nyitott, átlátható, hatékony és versenyképes piacokkal, a szükséges módon hozzájárulva az EU és Oroszország energiabiztonságához és fenntartható fejlődési céljainak eléréséhez.

Az energia-útiterv egy előretekintő, élő dokumentum, amely az EU és Oroszország közötti energiaügyi kapcsolatok szempontjából fontos kérdések széles skáláját felöleli. Foglalkozik többek között az együttműködéssel az energiahatékonyság terén, valamint a villamos energia, földgáz, kőolaj és megújuló energia ágazatokban. Az energia-útiterv ezen területek mindegyikén konkrét ajánlásokat tartalmaz azokra a lépésekre, amelyekkel fokozható az EU és Oroszország közötti energiaügyi együttműködés az elkövetkező évtizedekben.

Az energia-útitervben szereplő ajánlások és konkrét intézkedések monitoringja – és felülvizsgálata – az EU és Oroszország közötti energiaügyi párbeszéd keretében történik majd, és az elfogadott ajánlásokat valamennyi tematikus csoport munkaprogramjában figyelembe veszik majd az EU és Oroszország közötti energiaügyi párbeszéd során. Ezáltal a kétoldalú energiaügyi együttműködés valamennyi területén lehetővé válik a végrehajtás átfogó monitoringja.

Az EU teljes mértékben részt vett a dél-mediterrán térség átalakítási folyamatában, amint azt a 2011 márciusi közös közlemény,[9] a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért” vázolja, azáltal, hogy jelentős további erőforrásokat mozgósított, újabb kereskedelmi és piaci lehetőségeket kínált fel, és megerősítette a civil társadalom támogatását. Az EU és a mediterrán térség közötti regionális energiaügyi partnerség létrehozása, amely kezdetben csak a villamos energiára és a megújuló energiára összpontosít, a 2011. évi külső energiastratégia legfőbb javaslatai között szerepelt. Mivel a térség országai nagyon nehéz politikai helyzetben vannak és belső kihívásokkal küzdenek, így a multilaterális térségi energiaszabályozási keret egy hosszabb távra szóló célkitűzés marad.

Ennek ellenére több fronton is történt előrehaladás. A térség több országában is jelentős költségvetési támogatási programok kapcsolódnak az energiaágazati reformokhoz, valamint ikerintézményi programok valósulnak meg. 2013-ban két tárgyalási fordulóval megkezdődtek Marokkóval a tárgyalások egy Mély és Átfogó Szabadkereskedelmi Megállapodásról (DCFTA), ami egy jelentős energetikai fejezetet is tartalmaz. Az Algériával 2013 júliusában aláírt energiaügyi szándéknyilatkozat vélhetően lökést fog adni az ezzel a fontos beszállító országgal folytatott együttműködésnek. Különböző finanszírozási eszközökön keresztül és a nemzetközi pénzintézetekkel szorosan együttműködve kapnak EU támogatást a villamosenergia-termelő és -átviteli projektek.

A Mediterrán Energiaügyi Miniszteri Tanács 2007 óta első ülésére várhatóan 2013 decemberében kerül sor Brüsszelben. A Tanács ülése alkalom lehet a földközi-tengeri napenergia-terv jóváhagyására és a „a földközi-tengeri energiaközösség” létrehozását célzó projekt megvitatására.

Az Izrael és Ciprus partjainál a Levant-medencében 2009 és 2011 során felfedezett földgázkészletek új távlatokat nyitottak a Földközi-tenger térsége előtt és ennek nyomán előfordulhat, hogy a térség egyes országai nettó gázimportőrből nettó gázexportőrré válnak. Az EU figyelemmel kíséri az aktuális fejleményeket a Földközi-tenger keleti medencéjében folyó feltárási tevékenységeket illetően. Az Európai Unió és a térség országai közötti szoros együttműködés kulcsfontosságú lesz a térségben rejlő földgáz-kitermelési lehetőségek kiaknázáshoz. Az útvonal, a szállítóeszközök és az eladási ár megválasztásának döntő jelentősége van azt illetően, hogy lesz-e uniós gázimport a térségből. Ezért – a már értékelés tárgyát képező lehetőségeken, nevezetesen a ciprusi LNG-terminálon és a Ciprus tengeri területeit Krétán át Görögországgal összekötő vezetéken túlmenően –energiabiztonsági szempontok szerint minden potenciális útvonalat figyelembe kell venni és ki kell értékelni.

Az Izraellel kezdett energiaügyi párbeszéd célja az, hogy előmozdítsa az együttműködést az EU gázpiaci hozzáféréssel, gázárképzéssel és infrastruktúrákkal kapcsolatos kérdésekben, valamint a kutatás, a megújuló energiaforrások fejlesztése, az intelligens hálózatok telepítése és a keresletoldali reagálás megvalósítása terén. Mivel Libanon hamarosan megkezdi a feltárást, az EU fontos szerepet játszhat a technikai támogatásban és a kapacitásépítésben. Az EU emellett a regionális együttműködésben is részt vesz annak érdekében, hogy magas színvonalon tartsa a tengeri szénhidrogén-feltárás biztonságát és a környezetbiztonságot.

Továbbra is fontos uniós célkitűzést jelent a szomszédos országokkal való összekapcsolódások javítása. A közös érdekű projektek első listájának elfogadása 2013 őszén történik, a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó, közelmúltban elfogadott iránymutatások végrehajtásának részeként[10]. Ezen a listán vélhetően olyan projektek is fognak szerepelni, amelyek nem EU tagállamokkal való összekapcsolódásra irányulnak. A jövőben megfontolás tárgyát képezik majd a harmadik országokkal történő infrastruktúra összekapcsolások, és ezzel egy valódi páneurópai energiapiac kialakítása.

Az EU továbbá az energiaágazati beruházások széles körét támogatja: a Szomszédsági Beruházási Keret révén a Bizottság máris 150 millió EUR összegben járult hozzá az európai szomszédságpolitika hatókörébe tartozó térségben nyújtott beruházási támogatások és technikai segítség finanszírozásához, és ezáltal lehetővé tette mintegy 2 milliárd EUR összegű kölcsön felvételét európai pénzügyi intézményektől. A Bizottság ezenkívül számos program – például az INOGATE[11] és a Polgármesterek Szövetsége[12] – révén is technikai segítséget nyújt és előmozdítja a regionális energiaügyi együttműködést.

5.           A beszállítókkal és a fogyasztókkal meglevő energiaügyi partnerségek elmélyítése

A globális energiapiacok utóbbi két évben bekövetkezett fejleményei azt bizonyítják, hogy az energiabeszállítókkal fenntartott kapcsolataiban az Uniónak folytatnia kell az átlátható, versenyképes és likvid globális energiapiacok előmozdítását. Az EU-nak nyitottan és rugalmasan kell kezelnie az együttműködést azokkal a feltörekvő új beszállítókkal, amelyek az uniós piacon való megjelenést tervezik.

Az energiabeszállítókkal folytatott együttműködést illetően az uniós erőfeszítések továbbra is a hagyományos beszállítókkal, főleg Oroszországgal fenntartott kapcsolatokra összpontosultak. Az EU és Norvégia kapcsolata új mérföldkőhöz érkezett 2012-ben, amikor a Norvégiából az Unióba exportált földgáz mennyisége az orosz földgázexportéhoz hasonló magasságokba emelkedett. Az energiabeszállítói szerepen túl Norvégia – amely az Európai Gazdasági Térségen (EGT) keresztül kapcsolódik az Unióhoz – továbbra is az EU különleges partnere maradt. A folyamatos pozitív együttműködést az évente sorra kerülő EU-Norvégia miniszteri találkozók segítik, olyan speciális találkozókkal kiegészülve, mint a 2013 márciusában megrendezett EU-Norvégia konferencia a földgáz szerepéről. Fontos, hogy az EGT és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás országai – így Norvégia is – a lehető leghamarabb átültetik és alkalmazzák a harmadik energiacsomagot.

Az elmúlt két év során a közel-keleti beszállítók politikai szintű elérése a Szaúd-Arábiával és Katarral közvetlenül folytatott informális tárgyalásoknak köszönhetően, valamint az energiaügyi biztos olyan rendezvényeken való részvétele útján fokozódott, mint az EU-OPEC miniszteri értekezlet és a Nemzetközi Energiafórum miniszteri értekezlete. Bár az energiabeszállítókkal fenntartott uniós kapcsolatok gerincét a kereskedelmi szereplők közötti szerződéses viszonyok adják, a politikai szintű bizalomépítés és a partnereink számára különös érdekeltséget jelentő területeken történő célzott együttműködés elősegítheti a kereskedelmi kapcsolatokat. A közelmúltban lezajlott munkaszintű tevékenységekre jó példa a tengeri kőolaj- és földgázkitermelés biztonságosságáról szóló 2012 novemberi közös EU-OPEC kerekasztal, valamint az energiahatékonysági együttműködés az Arab Államok Ligájával és olyan országokkal, mint Szaúd-Arábia.

Afrika energiatermelői, például Nigéria és Angola már fontos beszállítók és többek között az EU-ba is szállítanak. Újonnan felfedezett kőolaj- és földgázkészletei miatt vélhetően nő majd a kontinens fontossága az energiaellátásban és az EU energiabiztonságát tekintve. Az EU a jövőben is követi és együttműködési lépései során megfelelő módon figyelembe veszi ezeket a fejleményeket.

Konkrétabb előrelépés figyelhető meg az energiafogyasztó országokkal, különösen pedig a Kínával folytatott együttműködés fejlődése terén. Az energia ma már az EU-Kína kapcsolat legfontosabb témái közé tartozik, ahová a 2012 májusában sikerrel megrendezett EU-Kína magas szintű energiaügyi találkozó emelte, ami összehozta Kína legfőbb politikai döntéshozóit az EU tagállamok energiaügyi minisztereivel és az Európai Bizottság képviselőivel[13]. Az energiabiztonság a magas szintű találkozón elfogadott új együttműködési területnek számít, ami stratégiai tárgyalások megkezdésére ad lehetőséget kínai partnereinkkel a biztonságos, stabil, kiszámítható és fenntartható energiapiacok megteremtéséhez. A magas szintű találkozón indították útjára az EU-Kína urbanizációs partnerséget is. Bár annak szélesebb a hatóköre, az energiaellátás, hatékonyság és tervezés kérdései fontos szerepet játszanak benne. A Kínával való energiaügyi együttműködést az EU és Kína között zajló innovációs együttműködési párbeszéd is előmozdítja.

Az új kínai kormány prioritásai jól illeszkednek a Kínával való energiaügyi együttműködés uniós prioritásaihoz. Munkakapcsolati szinten ez a tevékenységek exponenciális növekedését eredményezte például a villamosenergia-szabályozás, földgázpiaci fejlesztés, hosszú távú tervezés, globális energiaügyi kormányzás, nukleáris biztonság és egy, az atomenergia békés célú felhasználása tekintetében létrejött kétoldalú kutatási-fejlesztési együttműködési megállapodás nyomán esetlegesen létrejövő Euratom megállapodás terén. A Kínával folytatott energiaügyi együttműködés fontos eleme lesz annak a következő EU-Kína csúcstalálkozón elfogadandó dokumentumnak, amely az EU-Kína stratégiai partnerség prioritásait vázolja.

EU-Kína urbanizációs partnerség

A 2012 májusában Li Ko-csiang akkori miniszterelnök-helyettes és Barroso bizottsági elnök által útjára indított EU-Kína urbanizációs partnerség nyitott politikai platformként szolgál az európai és kínai érdekeltek számára ahhoz, hogy együttműködjenek és tapasztalatokat osszanak meg egymással az urbanizáció gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kihívásait illetően. Mivel a kínai urbanizáció mértéke a jelenlegi 50%-hoz képest várhatóan gyorsan növekszik majd és mivel az európai lakosság háromnegyede városi területeken él, így mindkét partner innovatív urbanizációs megközelítések kidolgozásán fáradozik.

A partnerség az első ilyen jellegű eszköz. Több ágazatot magában foglal, beleértve a fenntartható várostervezést, energiaellátást, keresletoldali gazdálkodást, mobilitást, zöld épületeket és városi kormányzást. Emellett számos érdekelt fél vesz benne részt, például helyi önkormányzatok, vállalatok, nem kormányzati szervek, elemzőközpontok és ágazati társulások.

A partnerség az évenként megrendezett urbanizációs fórumon keresztül valósul meg, ahol számos tematikus alfórum és egy fenntartható urbanizációs kiállítás kereshető fel. Magán és helyi kezdeményezéseket is magában foglal. Szándéka szerint a partnerség a meglevő együttműködési tevékenységekre épít és támogatja az újakat, lehetőség szerint kihasználva a szinergiákat.

Az USA esetében az együttműködés színterét az EU–USA Energiaügyi Tanács és az ahhoz kapcsolódó három munkacsoport (energiabiztonság, energetikai technológiák és energiapolitika) éves ülései jelentették. A rendszeres megbeszélések olyan témákat érintettek, mint a globális kőolaj- és földgázpiacok, az EU szomszédságával, például a Déli Gázfolyosóval kapcsolatos fejlemények, az energiahatékonyság, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, az intelligens hálózatok, vagy a tengeri és nukleáris biztonság. A kutatási együttműködés kiemelt területei között szerepelt továbbá az intelligens hálózatok és az energiatárolás, a hidrogén- és üzemanyagcella-technológiák, valamint az energiatermeléshez és a magfúzióhoz szükséges anyagok kérdése. Konkrét kezdeményezések indultak az Európai Kutatási Szövetségek közös programja és az amerikai energiaprogramok, laborok és ügynökségek közötti laborszintű együttműködés előmozdítására, néhány fontos kérdés, például a viszonosság kérdése azonban még megoldásra vár.

Az USA-ban hirtelen növekedésnek indult nem szokványos olaj- és gáztermelés azonban új lendületet adott az EU-USA energiaügyi kapcsolatoknak, ahol már a kétoldalú kereskedelem és az ágazati versenyképesség kérdései is középpontba kerültek. A közelmúltban elindított transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség fontos szerepet játszhat a közös szabályok rögzítésében az energiával és nyersanyagokkal kapcsolatos kereskedelem és beruházás terén. Ezek aztán később hozzájárulhatnak a globális szabályok és standardok kialakításához.

A 2011 márciusában bekövetkezett hármas katasztrófát követően az EU és Japán vezetői fokozott energiaügyi együttműködést sürgettek. Jelenleg a villamosenergia-piac reformja kapcsán van együttműködés, mivel erre és a gázpiacokra vonatkozóan Japán jogi javaslatok előkészítésén dolgozik, hogy megosztható legyen a legutóbbi fejlemények elemzése és megbeszélés tárgyát képezze az, hogy a kormányok miként tudják támogatni az átmenetet egy rugalmas és likvid globális gázpiac felé. Az első kapcsolatfelvételek már megtörténtek a nukleáris biztonsággal kapcsolatos rendszeres eszmecseréhez, és a kutatási együttműködés a reaktorbiztonság és a katasztrófakezelés területén folyamatosan nő, miközben Japán átértékeli energiastratégiáját és a kapcsolódó kutatási prioritásokat.

A 2012 januári EU-India csúcstalálkozón közös nyilatkozat született az Indiával folytatandó fokozott energiaügyi együttműködésről, aminek középpontjában a tiszta széntermelés és -hasznosítás, a termékek és épületek energiahatékonysága, az intelligens hálózatok és a megújuló energiák állnak. A legtöbb területen már elkezdődtek a tevékenységek, és az EU-India Energia Munkacsoport évente ülésezik az együttműködés felügyelete és az eszmecsere érdekében. Az India és Európa közötti, 2012-ben indított partnerségnek is az energia az egyik kiemelt témaköre.

A 2007-ben elindított EU-Brazília energiaügyi együttműködés keretén belül sikerült egyetértésre jutni a 2013. évi energiapolitikai párbeszédben a fenntartható energiával kapcsolatos eszmecseréről és a bioüzemanyagok átlátható értékesítési feltételeinek közös kidolgozásáról. A fenntartható bioüzemanyagokkal kapcsolatban tevékeny közös kutatás indult, és ez a következő években várhatóan bővülni fog.

Multilaterális vonalon az EU továbbra is támogatja az Energia Chartát, mint az energiakereskedelem, -továbbítás és -beruházás jogilag kötelező erejű szabályainak fontos keretét. Az EU támogatja az Energia Charta 2012 júliusában jóváhagyott konszolidációs, tájékoztatási és bővítési politikáját, valamint azon szándékát, hogy korszerűsíteni kell az 1991. évi Energia Charta Nyilatkozatot.

Az EU már több Szabadkereskedelmi Megállapodásnál folytatott tárgyalásokat az átfogó energetikai szabályokról. Ukrajnával, Moldáviával, Grúziával és Örményországgal már lezárultak; az USA-val, Oroszországgal és Marokkóval még folynak; Azerbajdzsánnal és valószínűleg Mexikóval pedig most kezdődnek az energetikai tárgyalások. Az energiaügyi kérdések horizontális síkon is fontosak a Kanadával és Kazahsztánnal folytatott kereskedelmi tárgyalásoknál és a zöld technológia kapcsán az ASEAN országokkal.

Amint arról korábban már esett szó, a fukusimai nukleáris baleset nyomán az EU felkérést kapott arra, hogy két- és többoldalú keretrendszereken keresztül globálisan támogassa a legmagasabb szintű nukleáris biztonságot. Az EU-val szomszédos országok felkérést kaptak az EU ellenálló képességi próbák és szakértői felülvizsgálat folyamatában való részvételre; Svájc, Ukrajna és (EU csatlakozása előtt) Horvátország teljes mértékben részt vett. Más szomszédos országok (például Törökország, Fehéroroszország és Örményország) beleegyeztek, hogy ugyanazt a módszertant alkalmazzák, de más ütemezést követnek, míg Oroszország saját értékeléseket hajtott végre. Ezen felülvizsgálatokat követően a tervek szerint bizonyos országok segítséget kapnak a nukleáris biztonsági együttműködési eszközből.

Arra vonatkozóan is történnek lépések, hogy a nukleáris biztonság tükröződjön az Euratom kétoldalú megállapodásokban; ilyen például a Kanadával már megkötött megállapodás és a Dél-Afrikával aláírt új megállapodás most folyó felülvizsgálata, az Oroszországgal folytatott előzetes eszmecserék, valamint az esetleges jövőbeni tárgyalások Kínával és Dél-Koreával.

Multilaterális vonalon az EU aktív részt vállal a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) erőfeszítéseiből úgy, hogy az Euratom adja az inputot és tapasztalatot a Nukleáris Biztonsági Egyezmény 2014. március-április során tervezett 6. felülvizsgálati értekezletének szánt javaslatok előkészítéséhez. Az EU és az IAEA közötti kétoldalú együttműködésnek lendületet adott az új együttműködési mechanizmus 2013 januári kialakítása, ami összehozta a vezető tisztségviselőket a nukleáris technológiák – beleértve az atomenergia termelési és kutatási tevékenység biztonságát is – témájához kapcsolódó megbeszélésekre.

Mivel az Unióban most folyik a tengeri biztonsággal kapcsolatos új jogi keretek kialakítása, a téma bekerült az adott országok (például USA és Norvégia, valamint az OPEC) bevonásával folytatott kétoldalú együttműködésbe és az EU nemzetközi (például G20) szerepvállalásába is.

6.           A fejlődő országok támogatása

A fejlődő országok szegénység elleni erőfeszítéseinek támogatása az egyik fő célkitűzése az uniós fejlesztési politikának és prioritása az EU azon külső intézkedéseinek, amelyekkel az EU érdekének megfelelő stabil és sikeres világ kialakítását támogatja. Az EU már eddig is sokat tett a szegénység visszaszorítása, ezen belül pedig a Millenniumi Fejlesztési Célok elérésének támogatása érdekében. Az Európai Bizottság az elmúlt 6 évben legalább 2,5 milliárd EUR összegű pénzügyi hozzájárulást különített el a nem nukleáris energia területén történő nemzetközi együttműködésre, az energiaszegénység és a fenntartható növekedés kihívásainak kezelése érdekében. Ettől függetlenül a világ számos részén súlyos szegénység – különösen energiaszegénység – van.

A fenntartható energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya a társadalmi és gazdasági fejlődés komoly akadályát jelenti.            Fenntartható energia nélkül nehéz biztosítani a tiszta vízhez, megfelelő oktatáshoz és alapvető egészségügyi ellátáshoz való kielégítő hozzáférést. Az energiához való fokozott hozzáférés jelentős hatást gyakorol a termelékenységre és megtérülésre a mezőgazdasági értéklánc minden szakaszában a termesztéstől kezdve a betakarítás utáni feldolgozáson és tároláson át egészen az értékesítésig.

Ezen kérdések megoldása érdekében a Változtatási program[14] azt hangsúlyozza, hogy az EU-nak technológiát és szakértelmet, valamint fejlesztési forrásokat kell kínálnia, és három fontos kihívásra kell koncentrálnia: az árak ingadozása és az energiabiztonság; az éghajlatváltozás, beleértve az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiákhoz való hozzáférést is; valamint a biztonságos, megfizethető, tiszta és fenntartható energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés.

Mivel kiegészítik a jelen iránymutatásokat, a Bizottság támogatja Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár „Fenntartható energiát mindenkinek” kezdeményezésének célkitűzéseit. Ez a kezdeményezés azt célozza, hogy 2030-ig mindenki kapjon hozzáférést az energiához úgy, hogy közben megduplázódik az energiahatékonyság és a megújuló energiafelhasználás mértéke.

Az EU ezen célkitűzések teljesüléséhez saját uniós Fenntartható energiát mindenkinek kezdeményezésével járul hozzá. Ezt a kezdeményezést Barroso bizottsági elnök vezeti és célja az, hogy a fejlődő országok megsegítésével 2030-ig 500 millió ember jusson energiához.

Ezen cél elérése érdekében a Bizottság a 2012-2013. évi időszakban több mint 500 millió eurót mozgósított azonnali aránynövelési támogatásként a fejlődő országok fenntartható energiaellátásához. Az elkövetkező évek során ezek az erőfeszítések a tagállamok bevonásával tovább fognak mélyülni. A következő többéves keret során különös figyelmet kapnak majd azok a partnerországok, amelyek az energiát állítják az uniós együttműködés fókuszába.

A Bizottság nemzetközi szinten is szorgalmazza a Változtatási program célkitűzéseit azáltal, hogy specifikus feladatként támogatja a fenntartható energiaszolgáltatásokat a Millenniumi Fejlesztési Célok nyomonkövetésével összefüggésben.

EU Fenntartható energiát mindenkinek

A Barroso bizottsági elnök által kitűzött cél (a fejlődő országokban 500 millió ember jusson energiához) elérése érdekében a 2012-2013. évi időszakra a Bizottság az alábbi pénzeket különítette el:

-          400 millió euró energiával összefüggő intézkedésekre Afrika szubszaharai térségének ötvözés útján. Ennek 4-8 milliárd euró összegű konkrét beruházás létrejöttében kell segítenie.

-          65 millió euró egy technikai segítségnyújtási eszköznek, amely célirányosan segíti a fejlődő országokat a magánberuházások vonzásához szükséges reformprogramok kidolgozásában és megvalósításában.

-          Csaknem 100 millió euró fordítódik arra, hogy a távoli és vidéki területeken élő szegények korszerű és fenntartható energiaszolgáltatásokhoz jussanak.

7.           Következtetés

A Bizottság közleménye az energiaellátás-biztonságról és a nemzetközi együttműködésről, valamint az Energiaügyi Tanács 2011 novemberi következtetései fontos lendületet adtak az ezen a területen folyó uniós intézkedésnek. Az elmúlt két év során felerősödtek a tevékenységek, beleértve a különböző EU partnerekkel végzett energiaügyi együttműködés fokozására irányuló politikai megállapodásokat, valamint az energiaspecifikus és ágazatokon átívelő megállapodások tárgyalásainak elindítását is. A siker nem volt minden területen és minden partner esetében egyforma, de a pozitív tendenciák további uniós odafigyelésre és erőfeszítésekre sarkallnak.

A két évvel ezelőtt választott stratégia és prioritások lényegében továbbra is érvényesek. Mindazonáltal érdemes megtartani az EU külső energiaügyi kapcsolataiban a rugalmasságot és a pragmatizmust, hogy könnyebb legyen az alkalmazkodás a globális energiapiacok, illetve a politikai és gazdasági fejlemények gyors változásaihoz, ha és amennyiben szükség van ilyen alkalmazkodásra. A belső energiapiacra, energiahatékonyságra, megújuló energiákra, környezetvédelemre, versenyre és egyéb területekre vonatkozó uniós szabályozási keret fontos hivatkozási pont marad számos EU partner számára. Az energiapolitika fejleményeivel, sikereivel és kihívásaival kapcsolatos uniós tapasztalatok megosztása számos partnerünk vonatkozásában pozitív viszonyulásra és bizalomépítésre ad alkalmat.

A külső energiaügyi prioritások további sikeres megvalósításához szoros munkakapcsolatra van szükség a Bizottság, az Unió főképviselője és az EEAS között, optimális módon kihasználva a rendelkezésükre álló eszközöket és erőforrásokat, beleértve az uniós küldöttségeket is. Szükség van továbbá az uniós tagállamokkal való és tagállamok közötti koordináció erősítésére irányuló folyamatos erőfeszítésekre. A EU külső energiaügyi tevékenységeinek nem az a célja és nem is lehet célja a tagállamok által kialakított kétoldalú együttműködések helyettesítése; ehelyett inkább azok kiegészítését kell célozniuk, ahol valódi uniós hozzáadott értékről van szó. Mindazonáltal szükség van annak biztosítására, hogy az EU egységesen szólítsa meg partnereit. Végül, de nem utolsó sorban egy koordinált megközelítés lehetővé teszi majd az uniós stratégiai érdekek hatékony előmozdítását, valamint az EU kollektív súlyának és tárgyalási erejének növelését a partnerek vonatkozásában.

[1]               COM(2011)539.

[2]               A Tanács 2011. november 24-i következtetései A Bizottság közleménye az energiaellátás-biztonságról és a nemzetközi együttműködésről: „Uniós energiapolitika: partnerkapcsolatok fenntartása határainkon túl” című anyagról (17615/11).

[3]               BP statisztikai áttekintés a világ energiaügyeiről 2012, http://www.bp.com/en/global/corporate/about-bp/statistical-review-of-world-energy-2013.html.

[4]               2012. évi kitekintés a világ energetikai helyzetére, Nemzetközi Energiaügynökség.

[5]               „Az energia-klíma térkép újrarajzolása”, Kitekintés a világ energetikai helyzetére, különleges jelentés, Nemzetközi Energiaügynökség, 2013. június.

[6]               „Az energia-klíma térkép újrarajzolása”, Kitekintés a világ energetikai helyzetére, különleges jelentés, Nemzetközi Energiaügynökség, 2013. június.

[7]               994/2012/EU határozat, HL L 299., 2012.10.27., 13. o.

[8]               http://ec.europa.eu/energy/gas_electricity/legislation/legislation_en.htm

[9]               COM(2011)200 végleges.

[10]             347/2013/EU rendelet HL L 115., 2013.4.25., 39. o.

[11]             http://www.inogate.org

[12]             http://www.covenantofmayors.eu

[13]             A 2012 májusában megrendezett EU-Kína magas szintű energiaügyi találkozón három nyilatkozat került elfogadásra: EU-Kína közös nyilatkozat a villamosenergia-piacokkal kapcsolatos fokozott együttműködésről, EU-Kína nyilatkozat az energiabiztonságról, és közös nyilatkozat az EU-Kína urbanizációs partnerségről.

[14]             COM(2011)637 végleges.