A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

ÉRTÉKELŐ JELENTÉS AZ EURÓPAI KUTATÁSI TÉRSÉG KITELJESÍTÉSÉRŐL (2013)

(EGT-vonatkozású szöveg)

1.           Bevezetés

Reformok az európai kutatási térségben: stratégiai hozzájárulás a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez

A nemzeti kutatási rendszerek reformjai központi szerepet töltenek be az európai kutatási térség (EKT) kiteljesítésében. A hatékonyabb nemzeti kutatási rendszerek – együtt az EKT kiemelt céljainak teljesítésében példaértékű „Horizont 2020” keretprogrammal – segíteni fogják az Európa előtt álló társadalmi kihívások megválaszolását. Az EKT-n belüli reformok még sürgetőbbek, ha figyelembe vesszük, hogy a közelmúltban bekövetkezett gazdasági és pénzügyi válság gyors, hatékony és a gazdasági növekedést serkentő megoldásokat igényel.

Az európai kutatás kulcsszerepet játszik gazdaságaink jövőbeli versenyképessége és növekedése szempontjából, ahogyan azt a tagállamok is elismerték, amikor a kutatási-fejlesztési célú ráfordításokra vonatkozóan elfogadták a GDP 3%-ában meghatározott célértéket. Miközben e cél teljesítésében alapvető szerep jut a magánforrásoknak, a nemzeti hatóságoknak feladata, hogy végrehajtsák a magánszektorbeli finanszírozás bővüléséhez szükséges strukturális reformokat. A kutatás fontos helyen szerepel az európai szemeszter folyamatán belül is, amikor a tagállamok döntenek nemzeti költségvetési és gazdasági reformjaikról.

Az Európa 2020 stratégia[1] – és azon belül az intelligens európai növekedés ügyének – stratégiai támogatásaként az Európai Bizottság 2012. július 17-én elfogadta „Megerősített partnerség az európai kutatási térségben a kiválóság és a növekedés támogatására” című közleményét[2] („EKT-közlemény”). Ebben a dokumentumban a Bizottság olyan, a tagállamok, az érdekeltek szervezetei és a Bizottság által alkotott partnerség keretei között Európa-szerte sürgősen végrehajtandó strukturális reformokra szólított fel, amelyek biztosítják az európai közfinanszírozású kutatási rendszer kiválóságának növeléséhez szükséges konkrét intézkedések időben történő bevezetését.

Az erős politikai irányítás szükségessége az európai szemeszter keretében

Annak érdekében, hogy a nemzeti kutatáspolitikák meghatározása a gazdasági folyamatok tágabb összefüggései alapján történjék, az EKT-val összefüggő reformokat hozzá kell kötni az európai szemeszterekhez. Ezt a Tanács is elismerte, amikor felkérte a tagállamokat, hogy „nemzeti sajátosságaik figyelembevételével határozzák meg, milyen tagállami reformok és intézkedések szükségesek ahhoz, hogy az Innovatív Unió nevű kiemelt kezdeményezés keretében kiépítsék az Európai Kutatási Térséget, továbbá [...] a tagállami EKT-intézkedésekről való beszámolás keretében – adott esetben a 2013-as európai szemesztertől kezdődően nemzeti reformprogramjukban – ismertessék ezeket a reformokat és a végrehajtásukat célzó tagállami intézkedéseket”.[3] Erős EU-szintű politikai irányításra van szükség a társult országok megfelelő részvételével ahhoz, hogy biztosított legyen az EKT kiteljesedése, működésének minden aspektusát beleértve.

Európában a kutatási és az innovációs rendszerek meglehetősen sokszínűek, és eltérő intézményi és irányítási struktúrákkal rendelkeznek. A tagállamoknak és a régióknak ezért saját erősségeik és nemzeti sajátosságaik figyelembevételével kell megreformálniuk kutatási rendszerüket. A 2013-as európai szemeszter keretében több tagállam már külön fejezetet szentelt nemzeti reformprogramjában az EKT-nak, vagy utalt közvetetten a kérdésre.

A Tanács támogatásáról biztosította,[4] az Európai Parlament pedig üdvözölte[5] az EKT-közleményt. Az EKT kérdésköre az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága számára is „elsődleges célkitűzést jelent az európai növekedés és gazdasági, szociális és kulturális fejlődés elősegítése, valamint a tudományos kiválóság és a tagállamok, régiók és társadalmak közötti kohézió megerősítése érdekében”. [6]

Az EKT érdekeltjeinek fokozottabb részvétele

A kutatás szereplői döntő szerepet játszanak az erős EKT-partnerség létrehozásában. Ők tudják a legjobban, milyen nehézségekkel szembesül a kutató pályafutása során, hogy egyáltalán elkezdhessen kutatni, hogy előbbre jusson, és hogy megfelelő színvonalon végezhesse munkáját. Miközben a tagállamoknak helyénvaló olyan politikai környezetet kialakítaniuk, amely jól segíti az EKT működését, a kutatásfinanszírozó és a kutatást végző szervezeteknek vállalniuk kell, hogy mindennapi munkájuk során törekednek annak kiteljesítésére.

Az az öt, az európai kutatás területén működő érdekelteket tömörítő szervezet,[7] amellyel a Bizottság az EKT-közlemény elfogadásának napján közös nyilatkozatot írt alá (amit aztán a későbbiekben négy egyetértési nyilatkozat és egy egyoldalú nyilatkozat követett), vállalta, hogy felszólítja tagjait: az EKT őket érintő kiemelt területein tegyenek érzékelhető előrelépéseket 2013 végéig, és erről legkésőbb 2013 decemberében számoljanak be egy tömör jelentés formájában.

A Bizottság az érdekeltek részére platformot hozott létre, amely lehetőséget ad a vállalások teljesítésének figyelemmel kísérésére, az információcserére és a közös problémák kezelésére.

Az EKT kiteljesítéséről szóló első értékelő jelentés

Az EKT kiteljesítéséről szóló 2013. évi értékelő jelentés először ad áttekintést a huszonnyolc tagállam és egyes társult országok[8] vonatkozásában a politikai háttérről, a megtett lépésekről és az első eredményekről. A jelentést kísérő, „ERA Facts and Figures” („EKT: tények és számok”) című bizottsági szolgálati munkadokumentum nemzeti és európai tényadatokat közöl az EKT kiemelt céljaival kapcsolatban. Ezek az adatok jelentik majd a viszonyítási pontot az EKT kiteljesítésében elért eredmények 2014. évi mélyreható értékeléséhez.

Az EKT-val összefüggő strukturális reformok és szakpolitikai tevékenység csak olyan kikezdhetetlen monitoringrendszeren alapulhat, amely pontos információkkal szolgál a nemzeti szakpolitikákról és e szakpolitikáknak a kutatásfinanszírozó és a kutatást végző szervezetek általi végrehajtásáról. Az EKT monitoringrendszere a tagállamok és az érdekelteket tömörítő szervezetek közötti szoros együttműködésnek köszönhetően folyamatosan fejlődik; a folyamat még nem ért véget, főként a módszertan és az adatminőség területén van tere a továbbfejlesztésnek.

2.           Az EKT kiteljesítéséről szóló első értékelő jelentés elemzése: fő eredmények, általános trendek

Ma, amikor folyamatos nyomás nehezedik a nemzeti K+F-költségvetésekre, az EKT-val összefüggő strukturális reformoknak az lehet a célja, hogy segítsék a szűkös erőforrások hatékonyabb kihasználását, és ezáltal maximalizálják a kutatási célú beruházások megtérülését, miközben mind nemzeti, mind európai uniós szinten növelik a rendszer hatékonyságát.

A nemzeti kutatási rendszerek hatékonysága

A versenyeztetésen alapuló kutatásfinanszírozás javítja a kutatásra fordított közpénzek felhasználásának hatékonyságát. Függetlenül attól, hogy a versenyeztetés nyílt pályázati felhívásokon vagy teljesítménymutatók alapján végrehajtott forráselosztáson alapul-e, ez a finanszírozási elv szervezeti változásokat indukál, és növeli az intézmények és a bennük dolgozó kutatók minőségét és világszintű elismertségét. A versenyeztetésen alapuló finanszírozás és a teljesítménymutatók alapján végrehajtott forráselosztás részaránya Európában növekvőben van. Hasonlóképpen a legtöbb tagállamban egyre nagyobb teret nyer a nemzetközi szakmai értékelés alapelveinek[9] alkalmazása, és több helyütt külföldi szakmai értékelőket vesznek igénybe az értékelési folyamat nagyobb függetlenségének biztosítása vagy a hazai színvonal növelése érdekében, miközben a folyamatot hozzáigazítják az adott szakterület igényeihez és a nemzeti sajátosságokhoz.[10] Ugyanez a helyzet európai szinten is, ahol a nemzetközi szakmai értékelés a keretprogramok forrás-odaítélési eljárásainak központi vezérelve.

Miközben a versenyeztetésen alapuló és a más módokon történő finanszírozás közötti helyes arány megtalálása nemzeti választás kérdése, a versenyeztetésen alapuló finanszírozásnak és a teljesítménymutatók alapján végrehajtott intézményértékelésnek központi helyet kell elfoglalnia a tagállamok kutatásfinanszírozási döntéseiben, és az eljárásokban alkalmazni kell a nemzetközi szakmai értékelés alapelveit.

Transznacionális együttműködés

Európának biztosítania kell azt a kritikus tömeget, amelyre a nagy jelentőségű kihívások kezeléséhez és a rendelkezésre álló erőforrások optimális felhasználásához szüksége van. A közösen végrehajtott tevékenységek lehetővé teszik a határok túloldalán rendelkezésre álló kiegészítő kapacitások igénybevételét, a szükségtelen átfedések kiküszöbölését, a szinergiák kihasználását és olyan nagy volumenű kutatások végrehajtását, amelyeket egy-egy tagállam maga nem volna képes elvégezni.

Az EU keretprogramja a tagállamokban és a társult országokban működő kutatócsoportok közötti transznacionális együttműködések támogatásának leghathatósabb eszköze.[11] Fontos, hogy az ERA-NET rendszer különböző koordinációs mechanizmusain keresztül a keretprogram a nemzeti kutatási programok transznacionális koordinációját is támogatja. A hetedik keretprogram több új típusú nagyszabású kezdeményezést is támogatott:

– Öt kezdeményezés indult útjára a Szerződés 185. cikke alapján, egyikükben mind a huszonnyolc tagállam részt vesz. A Bizottság 2013 júliusában javaslatokat terjesztett elő e kezdeményezések kibővítésére és megerősítésére, továbbá ennek érdekében mindösszesen 3500 millió EUR összegű forrás mozgósítására, melyből mintegy 1400 millió EUR származik majd a „Horizont 2020” keretprogram költségvetéséből.[12]

– 2009 óta tíz közös programozási kezdeményezés vette kezdetét. Öt közülük már rendelkezik közös stratégiai kutatási menetrenddel, és hét adott ki vagy tervez kiadni közös pályázati felhívásokat.

– Több jelentős kormányközi szervezet játszik kiemelkedő szerepet a transznacionális együttműködés támogatásában azzal, hogy Európán belül vagy nemzetközileg kutatást koordinál és finanszíroz. Példaként említhetők azok az európai kormányközi kutatási szervezetek,[13] amelyek az EIROforum tagszervezeteiként, tagállamaik erőteljes támogatása mellett a világ legjobbjai között számon tartott kutatási infrastruktúrát bocsátják a kutatók rendelkezésére. Az EIROforum sikerének egyik fontos pillére a tudományos közösségek által megfogalmazott igények és a tagállami támogatások összehangolása.

Több tagállam kutatásfinanszírozó szervei kötöttek két- vagy többoldalú megállapodást, illetve alkalmaznak sajátos transznacionális együttműködési modellt, például a vezető ügynökség elvét.[14] E kezdeményezések többsége azonban alulról építkezik, és korlátozott hatókörű. A keretprogramból és az Európai Űrügynökségtől származó finanszírozást nem számítva az Európában kutatás- és technológiafejlesztésre fordított nemzeti szintű közforrásoknak kevesebb mint 1%-a támogat transznacionális kutatást, és még mindig viszonylag ritkák a nemzeti kutatási programok közötti átjárhatóságot megcélzó kezdeményezések.[15]

Annak érdekében, hogy a hozzáférhető szűkös közforrásokból gazdálkodó kutatás nagyobb hatást tudjon kifejteni, nem elegendő csupán megnyitni a transznacionális finanszírozás lehetőségét, hanem – főként – stratégiailag egymáshoz kell igazítani az EU-szinten rendelkezésre álló különböző nemzeti és más forrásokat. Egyes tagállamok a „Horizont 2020” keretprogram kapcsán vagy a részvételükkel zajló közös programozási kezdeményezések stratégiai kutatási menetrendjeiben meghatározott közös prioritások figyelembevételével már fogadtak el nemzeti stratégiákat erre a kérdésre. A különböző finanszírozási lehetőségek azonban még nem veszik eléggé figyelembe egymás szempontjait ahhoz, hogy megoldást kínálhassanak az Európa előtt álló nagy társadalmi kihívásokra.

A tagállamoknak jobban egymáshoz kell igazítaniuk nemzeti kutatási programjaikat annak érdekében, hogy a közös programozás keretei között közös megegyezéssel létrehozott stratégiai kutatási menetrendeket hajtsanak végre. A további transznacionális kutatási együttműködés elősegítésére emellett gondoskodniuk kell a nemzeti programjaik közötti átjárhatóság növeléséről is.

A tagállamok által végzett közös programozás következtében több kutatónak nyílik módja a nagy társadalmi kihívásokra irányuló, nemzetileg finanszírozott transznacionális kutatási tevékenységekben való részvételre, ahogyan azt a SET-terv[16] keretében létrehozott európai energiakutatási szövetségek példája is illusztrálja.

Kutatási infrastruktúra

Nemrégiben végzett felmérések[17] rámutattak, mennyire sok kutatási infrastruktúra létezik Európában. A kép e felméréseknek köszönhetően áttekinthetőbbé vált, miközben az EKT monitoringrendszere arra is ráirányította a figyelmet, hogy a kutatási infrastruktúra transznacionális hozzáférhetősége nem mindig nyilvánvaló, és nincs összehangolva az egyes tagállamok között.

Átláthatóbbá kell tenni a kutatási infrastruktúra transznacionális igénybevételének feltételeit.

A jövőben a „Horizont 2020” keretprogram folytatni fogja a meglévő kulcsfontosságú páneurópai, illetve regionális érdekű nemzeti kutatási infrastruktúra egységes rendszerré szervezését és az igénybevétel lehetőségének megnyitását valamennyi európai kutató előtt, érkezzen akár közfinanszírozású kutatóhelyekről, akár az iparból, valamint a szóban forgó infrastruktúra optimális kihasználásának és közös fejlesztésének biztosítását. Az Európa tudományos integrációjának továbbfejlesztését szolgáló stratégiai eszközökre jó példa a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI). A Bizottság és a tagállamok együttműködésének eredményeképpen előrelépések történtek az „Innovatív Unió” elnevezésű kiemelt kezdeményezés azon vállalásának teljesítésében, amely szerint 2015-ig be kell fejezni vagy meg kell kezdeni az ESFRI által 2010-ben megjelölt 48 kiemelt infrastruktúra legalább 60%-ának kiépítését. Az, hogy a tagállamok az európai kutatási infrastruktúrák létrehozása céljából egyre gyakrabban élnek az ERIC-rendelet adta lehetőségekkel, jó példája annak, milyen eszközökkel lehet egymáshoz jobban igazodó irányítási struktúrákat és egyértelmű hozzáférési szabályokat alkotni.

A hosszú távú jövőképek támogatásában és az európai érdekű globális kutatási infrastruktúra létrehozásában és működtetésében való részvételben továbbra is alapvető szerepet játszanak a nemzeti pénzügyi kötelezettségvállalások, és ez gazdasági válság idején még hangsúlyosabban van így. A tagállamoknak csaknem egyharmada dolgozott ki útitervet a nemzeti kutatási infrastruktúra gondozására,[18] ami hozzájárul a kutatási infrastruktúra területén Európában tapasztalható széttagoltság csökkentéséhez. Ugyanakkor volna még további lehetőség az ESFRI útitervéhez való jobb igazodásra. A jövőben a „Horizont 2020” keretprogram folytatni fogja az ESFRI által megjelölt és más világszínvonalú kutatási infrastruktúrák előkészítésének, létrehozásának, hosszú távú fenntarthatóságának és hatékony működtetésének segítését és támogatását.

A tagállamoknak lépéseket kell tenniük a kutatási infrastruktúra fejlesztését és hasznosítását akadályozó pénzügyi, igazgatási és politikai akadályok felszámolása érdekében. Jobban egymáshoz kell igazítaniuk a kutatási infrastruktúra területén kidolgozott útiterveiket, illetőleg koordinálniuk az infrastruktúra fejlesztését.

Annak érdekében, hogy segítse a kutatási infrastruktúrához való transznacionális hozzáférés feltételeinek összehangolását és az átláthatóság növelését, az Európai Bizottság ki fog dolgozni egy chartát a kutatási infrastruktúrához való transznacionális hozzáférésről és a kutatási infrastruktúra transznacionális igénybevételéről.

Nyitott kutatói munkaerőpiac

A valóban nyitott, vonzó európai kutatói munkaerőpiac alapvető tényező az EKT kiteljesítésében.

A nyílt, átlátható és érdemalapú munkaerő-felvételi eljárások biztosítják, hogy a kutatási rendszerek a tehetségek lehető legnagyobb tárházából válogathassanak, és ezáltal kiváló színvonalat érjenek el, és elősegítsék a kutatói mobilitást. Több mint 200 egyetem és kutatóintézmény vesz részt aktívan a „Humánerőforrás-gazdálkodási kiválóság a kutatásban” elnevezésű kezdeményezésben, és ennek keretében túlnyomó többségük átalakítja munkaerő-felvételi eljárásait. Az EURAXESS álláskereső portál használata a kutatói álláshelyek teljes EU-ra kiterjedő meghirdetésére ugyancsak jelentős előrelépést jelent, és több ízben segített a kereslet és a kínálat országhatárokon átívelő egymásra találásában. A nyílt munkaerő-felvétel elvei azonban jóval túlmutatnak a szabad álláshelyekről való tájékozódás és az ezekre való jelentkezés szabadságán. Az EU-ban dolgozó kutatók több mint 40%-a jelezte, hogy „elégedetlen” az intézményénél folyó nyílt munkaerő-felvételi eljárásokkal. Egyes országokban ez az arány 50%-nál is nagyobb volt.[19]

A 2012. év a tagállamok között az innovációs teljesítményben meglévő különbségek megnövekedését hozta. Ilyen helyzetben, amit a pénzügyi válsággal leginkább sújtott országokban a kutatási költségvetések megkurtítása is súlyosbít, az európai gazdasági növekedés kiegyensúlyozottabbá válásához szükséges feltételek megteremtése szempontjából különösen fontosak a nyílt munkaerő-felvételi eljárások és a szakmai előmeneteli lehetőségek.

A tagállamoknak és az érintett intézményeknek koordinált módon kell törekedniük annak biztosítására, hogy valamennyi kutatói álláshely betöltése nyílt, átlátható és érdemalapú munkaerő-felvételi eljárások keretében történjék.

Továbbra is vannak különbségek a tagállamok között a támogatások hordozhatóságában és a nemzeti támogatásokhoz való hozzáférésben. Kevés tagállam számol be arról, hogy nemzeti finanszírozási mechanizmusai lehetővé teszik a támogatások hordozhatóságát. Hacsak nem áll kifejezetten érdekében a nemzeti kutatási rendszernek a finanszírozás, az adott országon kívülről érkező kutatók számára gyakran lehetetlen hozzájutni a nemzeti szinten biztosított támogatásokhoz és ösztöndíjakhoz. Ezzel kapcsolatban több kezdeményezés[20] is elindult, hatásaik azonban EU-szerte egyelőre korlátozottak.

A tagállamoknak fel kell számolniuk a nemzeti támogatásokhoz való hozzáférést és e támogatok hordozhatóságát akadályozó tényezőket, a kutatásfinanszírozó szervezeteknek pedig erősíteniük kell együttműködésüket ennek segítésére.

A gyorsított bevándorlási eljárások döntőek lehetnek a legjobb tehetségek Európa számára való megnyerésében. A Bizottság 2013 márciusában javaslatot terjesztett elő a tudományos vízumot szabályozó irányelv átdolgozására,[21] és ebben egyértelműbb elbírálási határidők meghatározását javasolta a nemzeti hatóságok számára, valamint azt, hogy az érintett kutatók több lehetőséggel rendelkezzenek a mobilitásra, illetve az adott országban való tartózkodásukat követően a munkaerő-piacon való megjelenésre.

Európában az ipar viszonylag kevés kutatót foglalkoztat, miközben az egyetemeken egyre több a PhD-hallgató. Ugyan a doktori képzés jellegében egyre sokrétűbb és egyre több végzős hallgató helyezkedik el a közfinanszírozású kutatóhelyeken kívül, sokan közülük mégis felkészületlenek a munkaerő-piaci szereplésre.

Bár több tagállamban előrelépés tapasztalható ezen a téren, a lehetőségek kiszélesítése továbbra is kihívást jelent elsősorban a szélesebb célközönség megszólítása, a finanszírozás és a fenntarthatóság, valamint az iparnak a doktori képzés melletti elkötelezettsége terén, különösen ami az innovatív doktori képzés – a közelmúltban a Tanács által is megerősített – elveinek maradéktalan érvényesítését illeti.[22] Hozzá kell tenni, hogy több tagállam kifejezetten jól kihasználta a strukturális alapok adta lehetőségeket a doktorjelöltek képzésének támogatására.

A Bizottság arra biztatja a tagállamokat, valamint a kutatásfinanszírozó és a kutatást végző szervezeteket, hogy – adott esetben az európai strukturális és beruházási alapok igénybevételén keresztül is – segítsék elő az innovatív doktori képzés elveinek szélesebb körű érvényesülését.

Az EKT-ban való részvétel szélesítése érdekében a Bizottság a „Horizont 2020” keretprogram kapcsán javasolta az „EKT-professzori” cím bevezetését olyan egyetemek és más kutatóintézmények támogatására, amelyek szeretnének a kutatási kiválóság terén arra a szintre jutni, hogy már nemzetközileg is versenyképesek legyenek. Az ennek érdekében a hetedik keretprogram keretében kísérleti jelleggel közzétett felhívásra száznál is több intézmény jelentkezett.

A nemek közötti egyenlőség és érvényesítése a kutatásban

Az európai kutatás továbbra is híján van a jól felkészült női kutatóknak, és a meglévőkben rejlő lehetőségeket is rosszul használja ki, miközben a kutatásból tartalmilag is hiányzik a nemekkel kapcsolatos dimenzió. Annak ellenére, hogy a PhD fokozatot megszerző nők száma gyakorlatilag minden szakterületen jelentősen nőtt az elmúlt néhány évben, a nők továbbra is kisebbségben vannak a kutatásban, és a felsőoktatásban intézetvezetői tisztséget betöltő nők száma még mindig rendkívül alacsony.[23]

A politikai kezdeményezések szempontjából rendkívül sok a különbség a tagállamok között. A nemek közötti egyenlőség szabályozása általában a munkaerőpiacra irányadó általános rendelkezéseken belül valósul meg, és kevés az olyan tagállam, ahol a kutatásra vonatkozó joganyagban szabályozzák külön rendelkezések a kérdést. A tagállamok fele rendelkezik olyan ösztönzőkkel, amelyek a fiatal nőket a tudományos pálya felé orientálják, és támogatják a nők szakmai előmenetelét. Kevesebb azoknak a tagállamoknak a száma, amelyek célszámokat állítottak fel a nemek közötti egyensúlynak a csoportok és a bizottságok tagságában való érvényesítésére, és még kevesebben vannak azok, amelyek bátorítják az intézményeket olyan tervek készítésére, amelyek kifejezetten a nemek közötti egyenlőség érvényesítését célozzák.[24]

A tagállamok kevés figyelmet fordítanak a nemekkel kapcsolatos dimenziónak a nemzeti kutatási programokba történő beépítésére, annak ellenére is, hogy mindkét nem igényeinek, viselkedési mintáinak és attitűdjeinek megfelelő figyelembevétele javíthatja a kutatási és az innovációs output minőségét és relevanciáját.

A tagállamoknak átfogó stratégiát követve kell törekedniük azon strukturális változtatások véghezvitelére, amelyek lehetővé teszik a kutatóintézményeknél és a kutatási programokban a nemekkel kapcsolatos dimenzióval összefüggésben tapasztalható hiányosságok megszüntetését.

A hetedik keretprogram keretében a Bizottság finanszírozta a kutatást végző szervezeteknél olyan tervek kidolgozását és bevezetését, amelyek kifejezetten a nemek közötti egyenlőség érvényesítését célozzák. 2013-ban a tagállamok és a társult országok közötti együttműködés támogatása céljából megkezdi működését a GENDERNET elnevezésű ERA-NET hálózat.

A „Horizont 2020” keretprogramban az Európai Bizottság folytatni fogja a kutatóintézményeknél folytatott strukturális változtatások támogatását. A „Horizont 2020” keretprogram különböző szakaszai a hetedik keretprogramhoz képest szisztematikusabban fogják figyelembe venni a nemek közötti egyenlőség, illetve a nemekkel kapcsolatos dimenziónak a kutatásban és az innovációban való tartalmi érvényesítése szempontjait.

A tudományos ismeretek optimális áramlása és transzferje

Nyílt hozzáférés a közfinanszírozású kutatás eredményeihez

Az EKT-ban alapvető szerepe van a tudásnak. A közfinanszírozással létrehozott tudásnak a kutatók és a magánszektor rendelkezésére kell állnia ahhoz, hogy javuljon a tudásalap, csökkenjenek a régiók közötti különbségek, és a társadalmi kihívásokra valóban innovatív megoldások szülessenek.

A publikációk korlátozás nélküli, ingyenes hozzáférhetőségének ügyét szerte Európában egyre több egyetem, kutatóközpont és finanszírozó szerv karolja fel. Csaknem valamennyi tagállam létrehozta azokat a jogi és igazgatási feltételeket, amelyek támogatják a publikációkhoz való nyílt hozzáférést, és néhányan közülük az adatok nyílt hozzáférhetőségére is törekednek.[25]

A tagállamoknak folytatniuk kell a publikációkhoz való nyílt hozzáférés biztosítására irányuló erőfeszítéseiket, és továbbra is munkálkodniuk kell az adatokhoz való nyílt hozzáférést elősegítő szakpolitikai keret létrehozásán, figyelembe véve eközben – különösen a magánszektor kutatásban való részvétele esetében – a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok szempontjait.

A „Horizont 2020” keretprogram jó példával jár elöl, amikor a kutatás és az innováció európai uniós finanszírozását kötelezően a kutatási publikációkhoz való nyílt hozzáféréshez köti.

Az EKT digitális dimenziója

A digitális eszközök alapvető szerepet játszanak a tudás létrehozásában, hozzáférhetőségében és átadásában. Abbéli törekvésükben, hogy megkönnyítsék a kutatási erőforrásokhoz, szolgáltatásokhoz és együttműködési formákhoz való egyszerű online hozzáférést, egyes tagállamok már felléptek a digitális EKT ügyének előmozdítása érdekében.[26]

Valamennyi tagállamnak gondoskodnia kell azoknak a feltételeknek a kialakításáról, amelyek elősegítik az együttműködési lehetőségek, a számítási erőforrások és a tudományos információkhoz való hozzáférés területén rendelkezésre álló digitális kutatási szolgáltatások egyszerű online igénybevételét; a kutatók elektronikus azonosságának egységes kezelését, megkönnyítve ezáltal a kutatók transznacionális hozzáférését a szolgáltatásokhoz és az erőforrásokhoz; azoknak a harmonizált hozzáférési és igénybevételi rendszereknek a létrehozását, amelyek az elektronikus infrastruktúra egyes elemeivel és a digitális kutatási szolgáltatásokkal összefüggésben eszközöket szolgáltatnak a köz- és magánszektorbeli partnereket egyaránt tartalmazó multinacionális kutatási konzorciumok együttműködéséhez.

Tudásátadás és nyitott innováció

A tudásátadás az egyik olyan kulcskérdése az EKT kiteljesítésének, amellyel kapcsolatban a kormányok és az érdekeltek rendkívül nagy aktivitást mutatnak, hiszen gazdasági szempontból – és különösen a gazdasági fellendülés szempontjából – alapvető fontosságú témáról van szó. Bár ez a tagállami támogatás dicséretre méltó, a nemzeti szintű intézkedések még mindig széttagoltak, ami nemzeti szinten is akadálya a hatékony nyitott innovációnak és tudásátadásnak.[27] A struktúrát kínáló, ösztönző, segítő, és mindezek folytán a közfinanszírozású kutatás nyitott innovációhoz és tudásátadáshoz való hozzájárulását biztosító stratégiák fontos szerepet játszanak a tudásalapú társadalomban.

A tagállamoknak tovább kell folytatniuk a nemzeti tudásátadási stratégiáik kidolgozására, bevezetésére és értékelésére irányuló erőfeszítéseiket, és ezen keresztül változásokat kell előidézniük kutatási és innovációs rendszerük struktúrájában és kultúrájában, növelve ezáltal a kutatás gazdasági és társadalmi hatását.

A tudomány- és az innovációpolitika egyre több szállal kapcsolódik egymáshoz. A tudományos ismeretek egyre inkább dinamikus együttműködésben születnek, majd pedig értékes innovációkban öltenek testet, miközben csökkennek a tranzakciós költségek. E folyamat támogatása érdekében a Bizottság jelenleg dolgozik egy, a nyitott innovációra és a tudásátadásra vonatkozó átfogó szakpolitikai megközelítés kialakításán, és hamarosan az érdekeltek véleményét is kikéri a kérdéskörről.

Nemzetközi együttműködés

Az EKT nemzetközi dimenziója[28] elválaszthatatlan fejlődésének folyamatától.

Az erőforrások együttes mozgósításában és a kritikus tömeg összehozásában, a tudás gyarapodásának, transzferjének és áramlásának segítésében, valamint a nyitott kutatói munkaerőpiac létrehozásában az EKT által elért eredmények segíteni fogják Európát abban, hogy vonzó hellyé váljon a globálisan mobil kutatók, illetve kutatási és innovációs célra szánt források számára.

A nemzeti szakpolitikák jobb koordinálása az európai kutatás és innováció hatékonyabb és egyöntetűbb képviseletét teszi lehetővé a nagyvilágban, és növeli ismertségét és hatásosságát. Ezáltal pedig megerősödik Európa befolyása azoknak a közös globális elveknek a kialakítására (például a kutatás integritása, a szakmai értékelés, a nemek közötti egyenlőségnek és a nemekkel kapcsolatos dimenziónak a kutatásban való érvényesítése, a kutatói életpályák, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok és a közfinanszírozással létrehozott kutatási publikációkhoz való nyílt hozzáférés területén), amelyek könnyebbé teszik a kutatás és az innováció kapcsán folytatott nemzetközi együttműködést, és egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak minden résztvevő számára.

3.           Következtetések, a következő lépések

Az EKT kiteljesítéséről szóló 2013. évi értékelő jelentés rámutat, hogy az EKT-ra vonatkozó elképzelések valóra váltása alapvetően fontos a kutatás és az innováció hatékonyabbá tételéhez, valamint ahhoz, hogy ez a terület előbbre vigye az intelligens, fenntartható és innovatív növekedés ügyét. A jelentés ugyanakkor azt is bemutatja, hogy Európa kutatási és innovációs rendszere továbbra is széttagolt, és megjelöli azokat az akadályokat, amelyek nem engedik, hogy Európa teljes mértékben részesüljön a kutatók, a tudományos ismeretek és a technológia szabad mozgását[29] garantáló egységes EKT előnyeiből.

Ezzel összefüggésben fontos, hogy a tagállamok teljes mértékben magukévá tegyék az EKT kiemelt céljait, hiszen továbbra is elsősorban a tagállamok vannak abban a helyzetben, hogy nemzeti kutatási rendszereikben végrehajtsák az EKT-val összefüggő reformokat. Az európai szemeszter kiváló alkalom a tagállamok számára, hogy az EKT kiemelt céljait körültekintő módon érvényesítsék a kutatás- és innovációfinanszírozás bővítésére és a gazdasági fellendülés elérésére irányuló reformjaik tágabb összefüggésében.

Annak érdekében, hogy a tagállamokkal folytatandó együttműködés stratégiai szemléletű és tájékozottabb legyen, a Tanács megerősítette az ERAC szerepét az EKT kiteljesítésének folyamatában,[30] valamint abban, hogy információkat szolgáltasson a Bizottság éves jelentéseihez, és törekedjen az európai szemeszterrel fennálló szinergiák teljes mértékű kihasználására. Ezzel összefüggésben fontos, hogy a tagállamok folytassák – és szükség esetén erősítsék – a monitoringrendszer támogatását, és ezzel biztosítsák a 2014-es teljes körű helyzetértékelés kellő megalapozottságát.

A megerősített EKT-partnerség összefüggésében a legtöbb tagállamban szükség van a nemzeti hatóságok és az érdekeltek közötti interakció nyíltabbá tételére és tartópilléreinek megszilárdítására. Azok a kutatás területén működő érdekeltek, amelyek aláírták a Bizottsággal a közös nyilatkozatot, jó példái az általuk és tagjaik által az EKT kiteljesítése érdekében folytatott együttműködésnek. Ezek a szervezetek várhatóan ez év végéig beszámolnak elért eredményeikről, miközben erősítik együttműködésüket, és ahol szükséges, növelik erőfeszítéseiket az EKT kiteljesítését támogató közös cselekvések létrehozása érdekében.

A Bizottság az EKT kiteljesítéséhez a „Horizont 2020” keretprogramon keresztül fog hozzájárulni, hiszen – a huszonnyolc tagállam és a társult országok nemzeti kutatási költségvetése mellett – ez lesz az egyik legfontosabb pénzügyi pillére a folyamatnak. Az is fontos, hogy a tagállamok szervesen beépítsék az EKT kiteljesítésének szempontjait az európai strukturális és beruházási alapok felhasználásának folyamatába.

A Bizottságnak feladata, hogy hozzájáruljon az EKT-val kapcsolatos szakpolitikai diskurzushoz és a végrehajtáshoz. A Bizottság a jövőben is támogatni fogja a tagállamok közötti kölcsönös tanulást és tapasztalatcserét, és törekedni fog arra, hogy az európai szemeszter keretei között, a kutatás- és innovációfinanszírozás és a gazdaságfejlesztés viszonyának tágabb összefüggésében a különböző szereplők jobban megértsék és értékeljék a nemzeti kutatás- és innovációpolitikák törekvéseit.[31]

A szélesebb értelemben vett érdekeltek közösségével, a nemzeti parlamentekkel és a régiókkal való eredményes együttműködés szempontjából rendkívül fontos lesz a továbbiakban is, hogy a Tanács, az Európai Tanács, az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága támogassa az EKT kiteljesítésének ügyét. Ezért a Bizottság biztosítani fogja a megfelelő intézményközi párbeszéd fenntartását.

Az elért eredményekről 2014-ben teljes körű értékelés készül, amely azt fogja vizsgálni, hogy az Európai Tanács felkérésének megfelelően[32] az EKT kiteljesítéséhez elegendő volt-e a kiválóság és a növekedés támogatását szolgáló megerősített EKT-partnerség létrehozása.

[1]               COM(2010) 2020 végleges.

[2]               COM(2012) 392 final.

[3]               C 17649/12, RECH 467, COMPET 773.

[4]               Uo. A Tanács álláspontja szerint továbbá „az EKT kiépítéséhez elengedhetetlen az erre irányuló folyamat terén elért előrehaladásnak az európai szemeszterhez szorosan kapcsoló nyomon követése, valamint aTanács magas szintű irányító munkája [...]”.

[5]               ITRE bizottság, 2012. június 19.

[6]               EESC INT/662-CES2075-2012_00_00_TRA_AC, HL 2013/C 62/4.

[7]               EARTO, EUA, LERU, NordForsk, Science Europe. Egy évvel később egy egyoldalú nyilatkozat kiadásával a CESAER is csatlakozott a partnerséghez.

[8]               Önkéntes hozzájárulásai alapján három társult ország helyzetét elemeztük: Svájcét, Izlandét és Norvégiáét.

[9]               http://ec.europa.eu/research/era/docs/en/voluntary_guidelines.pdf

[10]             „ERA Facts and Figures”, bizottsági szolgálati munkadokumentum, 14–15. o.

[11]             A 2007-től 2012-ig tartó időszakban a tagállamok mintegy 29,4 milliárd, a társult országok mintegy 2,9 milliárd EUR összegű EK-finanszírozásban részesültek.

[12]             COM(2013) 494 final.

[13]             CERN, EFDA-JET, EMBL, ESA, ESO, ESRF, European XFEL, ILL.

[14]             „ERA Facts and Figures”, bizottsági szolgálati munkadokumentum, 17. o.

[15]             Az Európai Bizottság számára készített „JOREP” („Joint & Open Research European Programmes”) tanulmány, 2013.

[16]             COM(2007) 723 végleges.

[17]             Például: Kutatási infrastruktúra az EKT-ban, az ESF tagszervezeteinek fóruma, 2013. március.

[18]             „ERA Facts and Figures”, bizottsági szolgálati munkadokumentum, 18. o.

[19]             „ERA Facts and Figures”, bizottsági szolgálati munkadokumentum, 21–22. o.

[20]             „A pénz követi a kutatót”, „a pénz követi az együttműködési láncot”.

[21]                https://webgate.ec.testa.eu/docfinder/extern/aHR0cDovLw==/ZXVyLWxleC5ldXJvcGEuZXU=/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2013:0151:FIN:HU:PDF

[22]             A Tanács következtetései a felsőoktatás modernizációjáról, 2011. november, http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/11/st16/st16746.hu11.pdf

[23]             A „She Figures 2012” című kiadvány szerint az Európai Unióban a PhD fokozatot megszerzőknek 46%-a, a kutatóknak 33%-a, a közfinanszírozású kutatásban vezető munkakört betöltőknek pedig 20%-a nő. A nemek közötti egyenlőség hiánya még szembeötlőbb a döntéshozatalban: a felsőoktatási intézményekben az intézetvezetőknek 15,5%-a, a rektoroknak csupán 10%-a nő. http://ec.europa.eu/research/science-society/document_library/pdf_06/she-figures-2012_en.pdf

[24]             „ERA Facts and Figures”, bizottsági szolgálati munkadokumentum, 26. o.

[25]             „ERA Facts and Figures”, bizottsági szolgálati munkadokumentum, 28. o.

[26]             Uo., 32. o.

[27]             Uo., 29–30. o.

[28]             COM(2012) 497, http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/intm/137346.pdf

[29]             EUMSZ 179. cikk.

[30]             A Tanács állásfoglalása az európai kutatási térséggel kapcsolatos tanácsadói munkáról, 2013. május 31.

[31]             A kölcsönös tanulás céljából 2013-ban munkatalálkozókra került sor a versenyeztetésen alapuló finanszírozás, illetve a strukturális alapok és a „Horizont 2020” keretprogram között fennálló szinergiák témájában. A Bizottság támogatásával várhatóan hasonló találkozóra fog sor kerülni arról, hogy nemzeti stratégiák kialakításával hogyan képezhető elegendő számú kutató a nemzeti K+F-célszámok teljesítéséhez.

[32]             EUCO 2/1/11.