A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az Unió pénzügyi helyzetének az elért eredmények alapján történő értékeléséről

1.           BEVEZETÉS

Az EUMSZ 318. cikke szerinti e jelentés (a továbbiakban: a jelentés) a harmadik a sorban, és az Unió pénzügyi helyzetéről az elért eredmények alapján történő beszámolás e módjának folytonos fejlődését tükrözi.

A mentesítésért felelős hatóság és az Európai Számvevőszék fokozott érdeklődést mutatott a jelentés iránt, és a két korábbi jelentés alapján javaslatokat tett annak továbbfejlesztése érdekében. A Bizottság e javaslatokat az idei jelentésben a 2007–2013-as többéves pénzügyi keretre vonatkozó monitoring, értékelés és beszámolás aktuális keretében adott lehetőségeknek megfelelően vette figyelembe. Az idei jelentésbe felvett javítások iránya megegyezik a jelentésnek a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó következő többéves pénzügyi keret alapján történő tervezett továbbfejlesztésével (lásd a 2. szakaszban). A 3. szakasz a kiadási programok vonatkozásában 2012-ben elvégzett értékelések tekintetében a 2012-es monitoring- és teljesítményeredményekről számol be, áttekintést nyújtva az egyes költségvetési fejezetekben rendelkezésre álló bizonyítékokról.

A mostani jelentés a 2010., illetve a 2011. évi jelentéshez képest az év lényegesen korábbi szakaszában kerül közzétételre, hogy megfelelőbben hozzá lehessen igazítani az összefoglaló jelentés elfogadásához, és biztosítani lehessen, hogy az áttekintés a tárgyévre vonatkozó mentesítési eljárás céljára a mentesítésért felelős hatóság és a Számvevőszék rendelkezésére álljon.

A jelentés a folyó többéves pénzügyi keret összes uniós szakpolitikai kiadási területének uniós programjait ismerteti. A mentesítésért felelős hatóság és a Számvevőszék az előző jelentésben örömmel vette ezt a megközelítést. A mentesítésért felelős hatóság kérésére részletesebben ismertetjük a külső programok (4. fejezet) eredményeit, kihangsúlyozva az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezései tekintetében elért előrehaladást (amennyiben az eredmények rendelkezésre állnak). Az idei jelentésbe az előrehaladásról és az elért eredményekről való teljesebb tájékoztatás érdekében – az értékelések eredményén túlmenően – bekerültek a teljesítményre vonatkozó más információk is. Az információk forrásai körébe tartoznak a főigazgatóságok éves tevékenységi jelentései és az Európai Számvevőszék különjelentései, illetve a nemzeti jelentések, a szakértői hálózatok jelentései a megosztott irányítás alá tartozó programok végrehajtásáról, továbbá belső ellenőrzési jelentések. A 3. fejezet minden szakpolitikai fejezetében szerepel a 2012. évi végrehajtás eredményeiről szóló szakasz, továbbá a programok korábbi éveire vonatkozó, 2012-ben elérhetővé vált fő értékelési eredmények/más teljesítményvonatkozású visszacsatolás is.

A jelentéshez két bizottsági munkadokumentum készült. Az első munkadokumentum egy cselekvési tervet tartalmaz, amely meghatározza a jelentés továbbfejlesztését célzó ideiglenes tervezési folyamatot. E tervezési folyamat a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi program alapjául szolgáló jogi aktusok elfogadását követően nyer megerősítést. A második munkadokumentum a 2012-ben elvégzett 130 értékelés átfogó áttekintését nyújtja. Az értékelések többsége a kiadási programokra vonatkozik, és az értékelő jelentés tartalmazza a horizontális kérdéseket és az említett értékelések főbb megállapításait/ajánlásait.[1] Az értékelő jelentés összefoglalja az egyes értékelések legfontosabb adatait, beleértve a hatásokra, hatékonyságra, eredményességre és uniós többletértékre vonatkozó információkat. Az összefoglalókban szerepelnek a teljes jelentést tartalmazó weboldalra mutató hivatkozások. E két dokumentum az Európai Parlament és az Európai Számvevőszék kérésére készült.

2.           A MONITORING, A BESZÁMOLÁS ÉS AZ ÉRTÉKELÉS JAVÍTÁSÁT CÉLZÓ FELLÉPÉS

A 2011-es EP mentesítéssel összefüggésben[2] az Európai Parlament beiktatott egy „Kiemelt intézkedés” című szakaszt. A Parlament utalt a Bizottságon belül az új teljesítményközpontú kultúra szükségességére, beleértve a célszámoknak és mutatóknak a főigazgatóságok irányítási terveiben, illetve az új szakpolitikákra és programokra vonatkozó összes javaslatban való meghatározását. A Parlament egyben kiemelte az Európai Számvevőszék legutóbbi jelentésre adott válaszának jelentőségét, és azt, hogy az uniós többletértéket egyértelműen meg kell határozni; hogy a főigazgatóságok éves tevékenységi jelentéseiben mérni kell a főigazgatóságok teljesítményét, és összegezni kell az elért eredményeket; hogy ennek a jelentésnek összegeznie kell az éves tevékenységi jelentésekben megjelenő teljesítményt és eredményeket, és különbséget kell tennie a belső és külső szakpolitikák között, hangsúlyozva az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezései tekintetében elért előrehaladást; valamint hogy a Parlament számára minden értékelő jelentést teljes egészében elérhetővé kell tenni.

Az idei jelentés az éves tevékenységi jelentéseken, a programspecifikus jelentéseken, értékeléseken, valamint a belső és külső ellenőrzések eredményén alapul. Amint az az idei „A Bizottság 2012. évi igazgatási eredményeinek összefoglalása”[3] című közleményben kifejtésre került, kiemelt figyelmet szentelnek a Bizottságon belül a teljesítményorientált kultúra irányítási terveken és éves tevékenységi jelentéseken keresztül történő kialakításának, biztosítva az összhangot ezen belső irányítási eszközök, illetve más jelentések – mint ez a jelentés is – között, az ismétlődések megelőzése és a teljesítménybeszámolás egyszerűsítése érdekében. Ezek a javaslatok tartalmazzák a Számvevőszék által a múlt évi jelentésre adott válaszban említett, a következő többéves pénzügyi keret idején az eredmények és hatások megállapítása céljából a teljesítményadatok megbízható gyűjtésére szolgáló rendszer építőkockáit. A Parlament kérésének megfelelően ez a jelentés összegzi az éves tevékenységi jelentésekben megjelenő teljesítményt és eredményeket is, különbséget tesz a belső és a külső szakpolitikák között, hivatkozásokat tartalmaz az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezései terén elért előrehaladásra és feltünteti, hogy az összes értékelő jelentés teljes szövege hol érhető el, annak érdekében, hogy azok a Parlament számára is hozzáférhetőek legyenek.

A következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan a Bizottságnál jelenleg folyik a munka az uniós pénzügyi programok teljesítményére vonatkozó szilárdabb és következetesebb monitoring-, értékelési és beszámolási keret kialakítására. A Bizottság 2014–2020 közötti következő programcsoportra vonatkozó javaslatai az egyszerűsítésre összpontosítanak a programvégrehajtás elősegítése és felgyorsítása, az előrehaladás figyelemmel kísérése (a késedelmek és nehézségek jobb felismerése és a hiányosságok orvoslását szolgáló gyorsabb intézkedések biztosítása érdekében), valamint a teljesítmény értékelése és az arról való beszámolás érdekében.

E keret központi elemei a következők: a programokkal elérendő főbb céloknak az Európa 2020 célkitűzésekhez megfelelően hozzákapcsolt köre; az előrehaladásról, a megtett intézkedések hatékonyságáról és eredményességéről való egyértelműbb beszámoláshoz alapot nyújtó, erőteljes mutatók köre; valamint erőteljes monitoring- és értékelési szabályok a szükséges adatok és vélemények ahhoz kellő időben való rendelkezésre állásának biztosítására, hogy azok támogathassák az eredményekről és teljesítményről való jobb beszámolást.

Az a tájékoztatás és értékelés, amelyet a Bizottság évről évre képes lesz éves tevékenységi jelentései és az általános jelentése keretében elkészíteni a következő többéves pénzügyi keret tekintetében, jórészt azon fog múlni, hogy a Parlament és a Tanács fenntartja-e e kulcselemeket a pénzügyi programok új rendszerének alátámasztására elfogadandó jogi eszközökben.

A Bizottság ezért jövő évi jelentésében ismertetni fogja a következő programgenerációra vonatkozó jogi eszközök társjogalkotási munkájából eredő, a többéves pénzügyi keret végére vonatkozó teljesítménybeszámolási keretét. Ebbe bele fognak tartozni a programok főbb célkitűzései, a főbb mutatók, monitoringszabályok, valamint az értékelések időzítése és tartalma. Be fogja mutatni, hogy a következő többéves pénzügyi keret korai végrehajtási szakaszában az előrehaladásra vonatkozó éves beszámolást miként fogja kísérni az aktuális programok teljesítményének utólagos értékelése tekintetében folytatódó munka. Azt is be fogja mutatni, hogy mikor fejeződik be az aktuális programok fő teljesítményértékelése, illetve mikor és hogyan fog sor kerülni a következő program teljesítményértékelésére, beleértve a Bizottság és a tagállamok megosztott irányítás alatt álló programokban való közreműködését.

Végezetül az intelligens szabályozási menetrenddel összefüggésben a Bizottságnál jelenleg folyik a munka az értékelési politika felülvizsgálatáról is. A Bizottság az év folyamán a későbbiekben nyilvános konzultációt fog tartani azzal a céllal, hogy az év vége felé elfogadja a levont következtetéseket. Az eredményeknek további hozzájárulással kell szolgálniuk az uniós fellépések gazdasági és társadalmi hatása megvalósulásának előrehaladásáról, hatékonyságáról és eredményességéről, valamint többletértékéről történő, megfelelőbb beszámoláshoz.

3.           AZ ELÉRT EREDMÉNYEK ÁTTEKINTÉSE

1A. FEJEZET – VERSENYKÉPESSÉG A NÖVEKEDÉSÉRT ÉS A FOGLALKOZTATÁSÉRT

Vállalkozás- és iparpolitika

A makrogazdasági helyzet 2012-ben nagyobb erőfeszítéseket igényelt az Európa 2020 uniós stratégia céljainak eléréséhez szükséges növekedés és a munkahelyteremtés élénkítésére. A gazdasági lassulás folyományaként nem sikerült teljesíteni az ipari versenyképesség növekedésére és munkahelyteremtésre vonatkozó uniós célszámokat. Másfelől viszont az innovációs teljesítmény átfogó javulást, folytatódó konvergenciát és az uniós támogatásból eredő többletinnovációban mérhető magasabb tőkeáttételi hatást mutat, különösen a kkv-k vonatkozásában.

2012-ben a vállalkozás- és iparpolitika terén a főbb kiadási területek a következők voltak: i. a hetedik keretprogram részét képező űrkutatási, a biztonsági és a Galileo kutatási program (600 millió EUR); ii. a versenyképességi és innovációs keretprogram részét képező vállalkozási és innovációs program (335 millió EUR); iii. az európai műholdas navigációs programok (a Galileo és az EGNOS; 169 millió EUR), valamint iv. a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES-Kopernikusz; 40 millió EUR).[4]

A hetedik keretprogram vonatkozásában a 2012-es űrkutatási pályázati felhívás nyomán 49 kutatási projektet választottak ki finanszírozásra, amelyek olyan tevékenységekre terjedtek ki, mint az éghajlatváltozás és a kritikus űrtechnológiák fejlesztése. A hetedik keretprogram biztonsági pályázati felhívása 54 témakört fed le, közéjük tartozik a nagy kiterjedésű tüzek elleni küzdelem és az áldozatok gyors kimentése. A 21 %-ot meghaladó kkv-részvétellel a biztonsági kutatási téma jóval felülmúlta a hetedik keretprogram egészére előirányzott 15 %-os célszámot.

A vállalkozási és innovációs programot a kkv-k központi szükségleteire való, közvetlen és gyakorlati reagálás céljára alakították ki. Az e program keretében kialakított konkrét pénzügyi eszközök – a gyorsan növekvő és innovatív kkv-k támogatására létrehozott eszköz és a kkv-garanciakeret – különösen eredményesnek bizonyultak a kkv-k másként nem kielégíthető finanszírozási igényeinek kiszolgálásában. 250-nél több innovatív és gyorsan növekvő kkv részesült tőkebefektetési támogatásban, és 200 ezernél több kkv vette igénybe a hitelgarancia-eszközt. Az eszközök kedvező – a hitelgaranciák esetében 1:29, kockázati tőke tekintetében 1:5 arányú – tőkeáttételi hatást keltenek, ami annyit jelent, hogy minden egyes közpénzből elköltött euró sokkal nagyobb értéket generál a reálgazdaságban.

A vállalkozási és innovációs program végső értékelése megerősítette, hogy a program hatékony választ adott a kkv-k szükségleteire, és – a tőkeáttételi hatás és az ökoinnovatív tevékenységek fejlesztése tekintetében is – kedvező hatást gyakorolt a kkv-k alapítására és növekedésére. Emellett 2012-ben két olyan értékelést[5] végeztek, amely előkészítette a kkv-k forráshoz jutására irányuló, 2013-ra tervezett kezdeményezéseket. Az értékelések információkat nyújtottak arról, hogy miként lehet hozzájutni a tagállamokban több mint 50 milliárd EUR állami finanszírozáshoz, és megvizsgálták, hogy miként lehet a szakpolitikákkal és támogatási programokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztását elősegíteni szerte az EU-ban. Az értékelések arra is utaltak, hogy miként kell a támogatási intézkedéseket úgy kialakítani, hogy azok bevonzzák az üzleti angyalok befektetéseit – amelyek számos országban fontos finanszírozási forrást képviselnek. A programok jövőbeli teljesítményének figyelemmel kísérését erősítendő, a Bizottság 2011. évi belső ellenőrzési eredményeit is nyomon követték. Ebből a célból egy megfelelő mutatókészletet kialakítása folyik a vállalkozási és innovációs program utódjának, a COSME-programnak a figyelemmel kísérésére[6].

A Galileo és az EGNOS 2012-es programcélkitűzései teljesültek. Két új műhold 2012. októberi fellövése sikeres volt, és befejeződött a programvalidálási szakasz földi infrastruktúrájának beindítása. Ezzel elkészült a jövőbeli Galileo-alakulat 30 műholdjából az első négy. Az EGNOS-t illetően a harmadik szolgáltatás (a kereskedelmi jellegű adatok sugárzására irányuló szolgáltatás, az EGNOS Data Access Service vagy EDAS) hivatalosan 2012 júliusában indult be, kiegészítve a már elérhető életbiztonsági és nyilvános szolgáltatásokat.

A GMES-Kopernikusz eredményeit illetően a hat földmegfigyelési és vészhelyzeti irányítási szolgáltatás közül kettő működőképessé vált. A földmegfigyelés tekintetében a GMES olyan egyedi adattermékek szolgáltatását kezdi meg, amelyekre máris igazolható kereslet mutatkozik az európai döntéshozók és ügynökségek részéről, az összes tagállam tekintetében teljes körűen összehasonlítható adatok előnyeit biztosítva. A GMES-adatokat sikerrel használták katasztrófák enyhítésében, például egy olaszországi hajóroncs mentésekor, földrengések és erdőtüzek elleni küzdelem alkalmával. A GMES kezdeti működésének időközi értékelése azt jelzi, hogy a kezdeti működés a legjobb úton halad ahhoz, hogy a hároméves megszabott időtartamon belül el lehessen érni a két teljesen működőképes szolgáltatás kialakításának célkitűzését. Javaslat született a GMES folytatására és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó Kopernikusz program egészére történő kiterjesztésére.

Mobilitási és közlekedéspolitika

Az értékelések azt mutatták, hogy az uniós támogatás hozzájárult az európai közlekedési infrastruktúra modernizálása terén elért előrehaladáshoz (például a kiemelt projektek végrehajtása; olyan intelligens mobilitási eszközök bevezetése, mint az Európai vasúti forgalomirányítási rendszer és a közúti halálesetek számának csökkentése).[7] Az értékelések mindazonáltal megállapították, hogy további erőfeszítésekre van szükség a szállítás hatékony – például a polgárok és vállalkozások számára felszámított árakban mérhető – belső piaca célkitűzéseinek eléréséhez, és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez hozzájáruló, alacsony szén-dioxid kibocsátású és intelligens szállításra való átállás biztosításához. A Bizottság a vasúti ágazat belső piacának további erősítését és a tiszta tüzelőanyag-alternatívák népszerűsítését célzó közelmúltbeli javaslatai is ebbe az irányba vivő lépések.

A mobilitás és közlekedés terén a fő kiadási területek a következők: a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) továbbfejlesztése; a közutak túlterheltségének és szennyezésének más szállítási módra való átállás révén történő enyhítését célzó Marco Polo programok; a kutatás és innováció támogatása a kutatási keretprogramokon keresztül; illetőleg az európai szállítási politika és az utasjogok támogatási tevékenységei. A teljes költségvetés 2012-ben 1,07 milliárd eurót tett ki, amelyet főként (81 %-ban) közvetett centralizált irányítással a Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Hivatala (TEN-TEA) és a Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatal (EACI) igazgatott. A Bizottság 2012 novemberében fontos ajánlati felhívást tett közzé a közlekedési infrastruktúra program (TEN-T) területén, 1,278 milliárd euró összegben. A felhívás támogatni fogja a következő 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben a TEN-T iránymutatások küszöbön álló keretére és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre való átállást is.

2012-ben sor került a Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Hivatalának (TEN-TEA) időközi értékelésére, amely azt igazolta, hogy a hivatal teljesítette célszámait és éves egyedi célkitűzéseit. Megerősítést nyert, hogy a TEN-T projektek igazgatásának legköltséghatékonyabb módja a hivatal általi igazgatásuk. A költség-haszon elemzés szerint a hivatal általi igazgatás esetében elért költségmegtakarítás 2012-es nettó jelenértéken mintegy 8,66 millió EUR. A TEN-TEA ennek ellenére elismeri, hogy még van tennivaló például az olyan területeken, mint a forgalmi áramlások előrejelzése, a szállítási infrastruktúra költség-haszon értékelése és a költségtervezés.

Információs társadalom és médiapolitika

Az információs és médiapolitika fő célkitűzéseit az európai digitális menetrend – az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése – állapítja meg, amelynek célja az európai polgárok és vállalkozások számára a digitális technológiák lehető legnagyobb mértékű hasznosításának lehetővé tétele. A menetrend 13 konkrét célkitűzést egyesít, amelyek az elérendő változást foglalják össze, így 2013-ra az EU teljes szélessávú lefedettségét, azt, hogy 2015-re a lakosság 50 %-a legalább egy online vásárlást hajtson végre, valamint 2015-re a barangolási és belföldi mobiltarifák kiegyenlítődését. A célokhoz viszonyított előrehaladást évente a digitális menetrend eredménytáblán kísérik figyelemmel [8].

A menetrend felülvizsgálatát 2012 decemberében mutatták be. A felülvizsgálat azt igazolta, hogy a menetrend a megfelelő úton halad a legtöbb célszáma eléréséhez. A 2012-es adatok például jelzik, hogy a 2013-ra kitűzött 100 %-os szélessávú lefedettség már megvalósult (míg az uniós népesség 96 %-a vezetékes, a fennmaradó hányad továbbfejlesztett műholdas szélessávú szolgáltatással lefedett), és hogy a népességen belül az interneten árukat és szolgáltatásokat rendelők aránya 45 %-ra nőtt, ami a 2015-ös 50 %-os cél elérését vetíti előre. Ezen túlmenően 2012 végére a barangolási tarifák legalább 10 %-kal csökkentek, de azok továbbra is sokkal magasabbnak minősülnek, mint a belföldi hanghívások, szöveges üzenetek és adatforgalom díja. A felülvizsgálat azonban azt is jelezte, hogy túlságosan lassú ütemben növekszik a nemzetközi e-kereskedelem, és lassan terjed a nagysebességű szélessávú kapcsolat is, valamint azt, hogy további erőfeszítések szükségesek a nagysebességű szélessávú kapcsolat használatában mutatkozó tagállami eltérések minimálisa szorítása vagy megszüntetése végett. A felülvizsgálat nyomán 2013–2014-re olyan új digitális prioritások is születnek, mint a stabilabb szélessávú szabályozási környezet megteremtése és a számítási felhő alkalmazásának a közszféra vásárlóereje segítségével történő felgyorsítása.

A hetedik keretprogram, a versenyképességi és innovációs keretprogram és a kapcsolódó tevékenységek, valamint a közös technológiai kezdeményezések alapján a kutatási és technológiai fejlesztési tevékenységek – beleértve a közös technológiai kezdeményezéseket – operatív kiadásai 1,6 millió eurót tesznek ki.

A hatodik keretprogram intézkedéseinek az információs társadalmi technológiákra (ITT) gyakorolt hatásáról készült 2012-es tanulmány hangsúlyozta az új tudomány-/technológiai területek felfedezésének, a kutatási együttműködés erősítésének, valamint a személyzeti kapacitások és szakértelem növelésének pozitív értékét. A program egy része konkrét ipari prioritásokon alapult, és sikerrel járt a vezető ipari szereplők körüli hálózati struktúrák kialakításában, aminek elsődleges célja a konkrét technológiai/tudományos kihívások megoldása volt. Néhány területen (például az alkatrészek és mikrorendszerek esetében) a projektek integrálták az értéklánc különböző részeinek legfőbb szereplőit, amelyből középtávú versenyelőnyök és magasabb és szélesebb körű innovációs hatás származott.

A program hosszabb távú tudományos célkitűzésekre összpontosító tevékenységei sikeresnek bizonyultak az egyetemek és kutatóközpontok körüli hálózati struktúrák kialakításában. Ez volt a helyzet például a „tudás- és kapcsolódási technológiák” vagy a jövőbeni és felemelkedő technológiák terén kialakult hálózatok esetében. A tanulmány azt is megállapította, hogy a hatodik keretprogram ITT eleme kedvezően hatott az IKT-val foglalkozó uniós kutatás-fejlesztési munkaerő jelentős részére és lényeges átcsorduló hatásokat keltett, amelyeket a projektek programrésztvevőkre kifejtett közvetlen hatásait jóval meghaladónak tekintenek. A hatodik keretprogram ITT eleme keretében létrehívott tudásmennyiség nagy részét vezető tudományos és műszaki folyóiratokban publikálták, illetve kiemelt konferenciákon és kiállításokon mutatták be.

A hetedik keretprogramnak az internet jövőjével foglalkozó, köz- és magánszféra közötti partnerségének időközi értékelése megerősítette az eszköz eredményességét és jelentőségét, és a kormányzati és ágazati elköteleződés további erősítését ajánlotta. Más értékelési vonatkozású vizsgálatok[9] is megerősítették az ipari ágazatok értékláncának különféle szereplői egymást kiegészítő jellegének erősítésében rejlő hozzáadott uniós értéket, amely hozzájárult például ahhoz, hogy az alkatrészágazat megragadhassa az értéklánc magasabb szintjén megjelenő lehetőségeket. A beágyazott rendszerek beszállítóinak is törekedniük kellene az alkatrészek növekvő teljesítménye és funkciói által létrehívott lehetőségek jobb kihasználására.

Az elektronikus hírközlés szabályozási keretét illetően az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének (BEREC) és Hivatalának értékeléséről készült, uniós finanszírozású tanulmány megállapította, hogy e struktúra jelentőségteljes, hatékony és eredményes. Az értékelés mindenesetre irányítási és elszámoltathatósági fejlesztéseket is javasolt (például a munkaprogram hatókörét és rendszeres felülvizsgálatát, illetve az előrehaladásról történő beszámolást illetően).

Az értékelések nyomán – a politikai döntéshozatalra gyakorolt hatást illetően – az innováció hajtóerejeként a kkv-kra helyeződött át a Horizont 2020 súlypontja. A digitális menetrend végrehajtási tanulmánya tagállami adatokkal és információkkal segítette a digitális menetrend felülvizsgálatának alakítását. Az IKT-ágazat energiafelhasználásának és szénlábnyomának merésére szolgáló módszertanok összeegyeztethetőségének és gyakorlati megvalósíthatóságának értékelése hiányosságokat azonosított a főbb módszertanok területén, amelyek az összeegyeztethetőség jövőbeni biztosítása érdekében orvoslásra várnak. Az internet jövőjével foglalkozó, köz- és magánszféra közötti partnerség egyben fő referenciapontként is szolgált a Horizont 2020 keretében a köz- és magánszféra közötti szerződéses társulásokra vonatkozó iránymutatások kidolgozásához. A programok irányításának lehetséges módosítására példa volt a folyó ENIAC és ARTEMIS közös vállalkozások keretében egy „egyablakos” operatív egység felállítására vonatkozó javaslat, amely módosítást a Bizottság a Horizont 2020-ról szóló javaslatába be is épített.

Energiapolitika

Az Európa 2020 stratégia versenyképességi, fenntarthatósági és energiaellátás-biztonsági prioritásait a következők támogatják: az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program, a nukleáris leszerelési programok, az „Intelligens energia – Európa” program, a hetedik keretprogramon keresztül zajló kutatás és innováció, a transzeurópai energiahálózatok (TEN-E), illetve az európai energiapolitika és az energia belső piaca támogató tevékenységei.

E programok költségvetése 2012-ben 607 millió euró volt kötelezettségvállalásban, 99,9 %-os végrehajtási arány mellett, főként közvetlen (59 %-ban) és közvetett (27 %) centralizált irányítással kezelve.

Az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program keretében különböző projektek kaptak jelentős összegeket a beruházások élénkítése céljával. A 43 gáz és villamos energia infrastrukturális projekt mindegyikének végrehajtása folytatódott 2012-ben, 2,27 milliárd euró uniós hozzájárulással. 2012 végéig további hét projekt készült el. A szén-dioxid-leválasztással és geológiai tárolással kapcsolatos hat demonstrációs projekt közül öt végrehajtás alatt áll, és csak egyet állítottak le, a finanszírozáshoz való hozzájutásban és a szabályozás terén mutatkozó problémák ellenére. A kilenc tengeri szélerőmű-projektre elkülönített 565 millió eurós teljes összegből 2012 végéig 203 millió euró uniós hozzájárulás került kifizetésre a kedvezményezettek részére.

A megújuló energiát és energiahatékonyságot előmozdító projektek „Intelligens energia – Európa II.” (IEE II.) program keretében történő támogatása is folytatódott. Az IEE 2012-ben 48 580 tonna kőolaj-egyenértékű megújuló energiatermelést, 90 350 tonna kőolaj-egyenértékű energiamegtakarítást és az üvegházhatású gázok kibocsátásában 517 000 tonna kőolaj-egyenértékű csökkenést váltott ki. A program eleddig 1 636 millió euró megújulóenergia-beruházást indukált, amelyek teljes IEE-költségvetése 731 millió euró, ami megerősíti a jelentős multiplikátorhatást.

Az IEE végrehajtását a Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatalra (EACI) bízták. Az EACI felügyeleti folyamata 2012-ben javult, beleértve a negyedéves teljesítménymutatók nyomon követését. Az IEE három projektet (úgynevezett összehangolt fellépést) finanszírozott, lehetővé téve a tagállami nemzeti végrehajtó hatóságoknak a rendszeres találkozókat és az épületek energiateljesítményéről, a megújuló energiáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló uniós irányelvek átültetési tapasztalatainak megosztását.

A TEN-E 2012-es munkaprogramjának végrehajtása sikeres volt. Az év során 19 gáz és villamos energia projekt tekintetében 21 millió euró kötelezettségvállalásra került sor. A transzeurópai energiahálózatok keretében finanszírozott öt projekt utólagos értékelése azt állapította meg, hogy a projektek sikeresek voltak, mivel növelték az energiakapacitásokat Európa régiói között, hozzájárultak az energiapiacok integrációjához és lehetővé tették az energia alacsony előállítási költségű helyekről a fogyasztókhoz való eljuttatását. Elismert, hogy az ilyen integrációs tevékenységek általánosságban hozzájárulnak az energia versenyképesebb nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árképzéséhez, ami az átfogó energiaköltségek csökkentésének lehetőségét hordozza.

A Bizottság az értékelés megállapításait beépítette az energiaügyi infrastruktúrára vonatkozó, 2013. május 15-én hatályba lépett új jogszabályokba. Az új rendelet a hatályos TEN-E iránymutatás felülvizsgálata, beleértve a projektbeszámolást is. Mivel az értékelés az engedélyek megadását általánosságban az infrastrukturális projektek fejlesztését késleltető egyik fő vonatkozásként azonosította, az új jogszabályban szerepel a gyorsított engedélyezési eljárás.

Az Európai Számvevőszék által az atomerőművek leszereléséhez Bulgáriának, Litvániának és Szlovákiának nyújtott uniós pénzügyi támogatásról 2012-ben készített különjelentés azt ajánlotta, hogy a további kiadások végrehajtása előtt e kell végezni a részletes igényfelmérést, a rendelkezésre álló erőforrások és a várható előnyök elemzését. A Bizottság beépítette ezeket az ajánlásokat abba a közelmúltbeli javaslatába, amely a bulgáriai, litvániai és szlovákiai atomerőművek leszerelését segítő támogatási programokhoz nyújtott uniós támogatásról szóló tanácsi rendeletre irányul[10].

Kutatáspolitika

Az Európa 2020 stratégia „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezésének a Bizottság kutatási és innovációs szakpolitikájában történő végrehajtásának legjelentősebb finanszírozási eszköze a hetedik keretprogram, összességében 8,8 milliárd euró uniós költségvetéssel.

A hetedik keretprogram alapján 53 ajánlati felhívást bonyolítottak le 2012-ben. Összesen 17 374 támogatható javaslat szakértői felülvizsgálata zajlott le, amelynek eredményeként ezek közül 3 089-et tartottak meg finanszírozásra, ami a javaslatok számához képest 17,78 %-os sikerességi arány. Ez kissé alatta marad a hetedik keretprogram 2007–2012 közötti végrehajtása (19 %-os) sikerességi arányának.

Az összes támogatható pályázatban összesen 70 059 fő vett részt, akik összesen 30,78 milliárd eurós uniós hozzájárulást kértek, közülük 14 821 pályázót fogadtak el, akik összesen 4,98 milliárd euró uniós hozzájárulást kértek. A kérelmezők számát tekintve az átfogó sikerességi arány 21 % volt, ami közelít a KP7 2007–2012 közötti végrehajtásának átlagához.

Jó eredmények születtek azon kötelező célszám tekintetében is, hogy az együttműködési program 15 %-át kell kkv-kra fordítani, mivel 2012-ben e költségvetés 16 % feletti része jutott a kkv-knak.

2013 márciusáig több mint 13 000 támogatási megállapodás került aláírásra a KP7 keretében[11]. Több mint 2 800 projekt fejeződött be, amelyeknek 98 %-a elérte induló célkitűzéseit. A zárójelentések alapján minden egyes lezárult projekt átlagosan 4,5 publikációt, és összesen 531 szellemi tulajdonjogot eredményezett. 2012 végéig az Európai Kutatási Tanács (EKT) 76 támogatottja nyert nemzetközi elismerést (a 2011. év végi 36-hoz képest ez emelkedést jelent), beleértve öt Nobel-díjast és három Fields-érmest. Ugyanezen időszakban a szakértői felülvizsgálat 7 900 EKT-támogatást elismerő folyóiratcikket azonosított, amely növekedés a 2011 végén számlált 3 396-hoz képest.

A Kutatási Főigazgatóság 2012-ben tette közzé a programértékelési tevékenységekről szóló első éves jelentését, 2011-ben megkezdve ezzel a Kutatási Főigazgatóságon belül az éves monitoringjelentés melletti éves jelentés folyamatát. 2012-ben tizenkilenc tanulmány és jelentés készült el, elsősorban a „Kapacitások” egyedi program tevékenységeire kiterjedően, a hetedik keretprogram 2015-ben befejezendő utólagos értékeléséhez való felhasználás céljából.

Oktatáspolitika

2012-ben a programok valamennyi részt vevő országban ütemezés szerint kerültek végrehajtásra, és azok a célkitűzések megvalósítása felé haladnak.[12] Különösen az egész életen át tartó tanulás programja 1,1 milliárd eurót kötött le (2011-hez képest 8 %-os növekedés). Végrehajtása a terveknek megfelelően történt, ideértve annak horizontális tematikus célkitűzését (például a Jean Monnet fellépéseket), az Unión belüli tanulási célú mobilitásra összpontosítva, legyen szó diákok (Comenius és Leonardo da Vinci), egyetemi hallgatók (Erasmus), felnőttek (Grundtvig) vagy oktató személyzet mobilitásáról.

A 2012-ben elérhetővé vált teljesítményadatok az Európa 2020 kiemelt célszámaihoz kapcsolódó valamennyi mutató területén előrelépést mutattak. A legfrissebb megismert eredmények a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 40 %-os célszámához közelítő tendenciát mutatnak (2010-ben: 33,5 %, 2011-ben: 34,6 % és 2012-ben: 35,8 %). Hasonlóképpen az eredmények az Európa 2020 stratégia iskolából kimaradók arányának 10 %-ra csökkentésére vonatkozó kiemelt célszám tekintetében is kedvező tendenciát jeleznek (2010-ben: 14,1 %; 2011-ben: 13,5 % és 2012-ben: 12,8 %). Ezzel szemben 2012-ben – 2011-hez hasonlóan – e szakpolitika két központi vetülete, a foglalkoztathatóság és a fiatalok gazdasági helyzete egyaránt romlást mutatott, és 2012-ben romlás mutatkozott az alapkészségek elsajátítását és az idegen nyelvi kompetenciákat illetően is.

2012-ben valamennyi alprogram és a decentralizált együttműködés esetében is általánosságban emelkedő a mobilitási kereslet tendenciája. A program létrejötte óta több mint 2,5 millió diák élvezhette az Erasmus előnyeit. A felmérések szerint a korábbi Erasmus-diákok 97 %-a a külföldi tanulást munkaerő-piaci előnynek tekinti. Az „Emberek” program (KP7) Marie Skłodowska-Curie fellépései 0,9 milliárd eurót kötöttek le (2011-hez képest 19 %-os emelkedést mutatva). E program 2007 óta mintegy 44 500 – 130 országból származó és több mint 75 országban dolgozó – kutatót támogatott (2012-ben 11 100-at). A finanszírozott projektek több mint 50 %-a közvetlenül az Európa 2020 stratégiában meghatározott, kiemelkedő társadalmi kihívásokkal (így az éghajlatváltozással) foglalkozik. A célkitűzéseknek megfelelően megmaradt a nők viszonylagosan magas részvételi aránya (36,5 %), illetve a magánvállalkozások befogadó szervezetként történő részvétele meghaladta a 20 %-os célszámot (24 %). A becslések szerint 2012-ben az egyes ösztöndíjasok 79 %-a kapott foglalkoztatási pozíciót az ösztöndíj utáni két évvel. Az Egyesült Államokban és Kanadában 2011-ben bekövetkezett költségvetési megszorítások miatt az ezekkel az országokkal folyó kétoldalú programok végrehajtása megszakadt.

2012-ben két időközi becslés látott napvilágot: az egyik a mesterképzésben és doktori képzésben részt vevő diákok nemzetközi mobilitásának – az Erasmus Mundus II. (EM II.) – kiadási programjáról a 2009–2011-es időszakra, a másik pedig a kutatók nemzetközi mobilitásának – a COFUND és a hetedik keretprogram „Ember” programja egyedi ösztöndíj-fellépéseinek kiadási programjáról.

Az EM II. értékelése megállapította, hogy a program erőteljes támogatást nyújt, és jelentős mértékben hozzájárul az európai felsőoktatási térség nemzetközivé válásának folyamatához. Az EM II. előmozdítja a munkaerőpiacon jelentőséggel bíró készségek fejlesztését. Alkalmazhatóság tekintetében azonban az értékelés azt állapította meg, hogy nem teljes mértékben szolgálja az uniós érdekeket az, hogy az EM II. a tudományos körökre és a felsőoktatásra koncentrál. A tevékenységek a szakképzés területén is nyitottabbak lehetnének a nemzetközi mobilitásra és együttműködésre. Az értékelés javasolta egyben a kapcsolódó programokkal való kapcsolatok erősítését is – a szinergiák fokozása és az átfedések megelőzése érdekében. Az értékelés során megállapítást nyert, hogy a program végrehajtása hatékony volt, mivel a tervezett eredmények zöme valószínűleg elérhető a várt költségeknél alacsonyabb költséggel, és a program eredményeinek költsége nem magasabb, mint az összehasonlítható ösztöndíjprogramok költsége. Az irányítási vonatkozásokat illetően a megállapítások feltárták, hogy az EM II. koordinálása stratégiai szinten problematikus maradt a Bizottságon belüli felelősségmegosztás következtében. További javaslatok is születtek, például a monitoring területén. Az eredményeket a 2014–2020-as „Erasmus mindenkinek” program kialakításához használták fel.

A COFUND és az egyedi ösztöndíjfellépések értékelése során hasonlóképpen megállapítást nyert, hogy ezek a fellépések célkitűzéseiket elérik és a kutatók minőségének és mennyiségének emelése révén erősítik az uniós kutatási kapacitást. A COFUND-ösztöndíjak a kutatási kapacitások, képességek és hálózatok erősítése révén mennyiségi és minőségi értelemben is hozzájárulnak az európai kutatási térség humánerőforrás-potenciáljának megerősítéséhez. A COFUND-program a fogadó szervezetek mintegy egyharmadánál javította az igazgatási és működési eljárásokat, különösen a toborzás nemzetközi mobilitás előtti nyitottságának fokozása és a kiválasztási folyamatban a független/szakértői felülvizsgálat alkalmazása tekintetében.

Az eljárások átláthatósága tekintetében is javulás következett be. A fogadó szervezetekre gyakorolt legfőbb hatás a kutatási kapacitás kibővítése és az intézményeknek hozzáférés biztosítása olyan kiváló kutatókhoz, akiket egyébként nem vonzanának. Ez viszont olyan intézményi kutatási teljesítményt és kapacitást eredményez, amely képes becsatlakozni a tágabb nemzetközi tudáshálózatokba. Az időközi jelentés itt is tárt fel javításra szoruló területeket. Ennek következtében a Bizottság az egyedi ösztöndíjprogramok kialakításának egyszerűsítésével és Európán kívüli láthatóságának nemzetközi események, konferenciák és terjesztési tevékenységek révén történő fokozásával fogja erősíteni azok minőségi színvonalát. Egyszerűsíteni fogja a tájékoztatási követelmények és költségvetési tárgyalások eljárásrendjét, és egy javaslat szerint a következő pénzügyi keretben a Horizont 2020 keretében meg fogja nyitni a COFUND-ot a kereskedelemi szervezetek előtt.

Adózás és vámpolitika

Az EU adózási és vámpolitikáját két kiadási program, a „Fiscalis 2013” és a „Vám 2013” támasztja alá, amelyek célja a tagállami együttműködés javítása és az információmegosztás támogatása. A két kiadási program 2012-ben 82,3 millió euró kötelezettségvállalást képviselt. A Fiscalis 2013 vonatkozásában mintegy 3 600 tisztviselő vett részt mintegy 300 programtevékenységben (munkaértekezleteken, projektcsoportokban és többoldalú ellenőrzéseken). A Vám 2013 vonatkozásában mintegy 5 400 tisztviselő vett részt mintegy 370 programtevékenységben (munkaértekezleteken és projektcsoportokban). Mindkét program egyben támogatta az e-tanulási modulok kialakítását is. A programtevékenységek résztvevőinek visszajelzései megerősítik, hogy a tevékenységek módszeresen elérik célkitűzéseiket[13].

A programok hozzájárulnak az adózás és vámügyek európai információs rendszereinek megfelelőbb működéséhez. Az európai adózási információs rendszerek 850 millió üzenetet továbbítanak, amelyek kulcsszerepet töltenek be az adócsalás elleni küzdelemben. Az európai vámügyi információs rendszerek kezelik az évi 245 millió vámáru-nyilatkozat transzeurópai részét, ellenőrzik az EU-ban közlekedő, árutovábbítási rendszert használó 9 millió kamion áruinak vámkezelését, valamint 12 millió EU-ból induló kiviteli művelet vámkezelését[14]. Az európai adózási és vámügyi informatikai rendszerek gerincét alkotó európai információs rendszerek közös kommunikációs hálózata az idő 99,73 %-ában működőképes volt, ami meghaladta a 97 %-os célszámot[15]. Ez annyit jelent, hogy az üzleti szempontból kritikus jelentőségű rendszerek (a VIES, az NTCS és a TARIC[16]) napi 24 órában és az év 365 napján a felhasználók rendelkezésére állnak.

1b. fejezet – Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért

Foglalkoztatás- és szociálpolitika

A recesszióval és a válsággal összefüggésben 2012-ben nem teljesültek az Európa 2020 stratégiában meghatározott foglalkoztatási és szegénységcsökkentési célszámok. Mindazonáltal a foglalkoztatási és szociális ügyek területén a politikai fellépések széles köre ért el kedvező eredményeket és járult hozzá a válsággal kapcsolatos kihívások megoldásához. Az Európai Szociális Alap, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA), az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA), az uniós foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program (PROGRESS), a foglalkoztatási és társadalmi befogadási célú európai Progress mikrofinanszírozási eszköz (mikrohitel eszköz) és az európai munkavégzésre, szociális párbeszédre és mobilitásra fordított alapok mindegyike hozzájárult az elért eredményekhez.

A főbb kiadási területeken (ESZA és EGAA) 11 milliárd euró feletti volt a kötelezettségvállalás. A pénzeszközök 94 %-át a növekedésről és a foglalkoztatásról szóló integrált iránymutatások kapták, ami messze meghaladja az általános rendeletben meghatározott általános célszámot[17]. A 2007–2011-es időszakban az Alap 49,5 millió polgárt ért el, és a konkrét célcsoportok (nők, kiszolgáltatott csoportok tagjai) tekintetében teljesítette célkitűzéseit. A teljes 2007–2013-as ESZA és EGAA előirányzat 88 %-át 2012 végéig már lekötötték és 53,5 %-át kifizették. Az Unió kohéziójában fontos szerepet betöltő EGAA több mint 10 000 munkavállalónak segített 2012-ben a foglalkoztatásba való visszakerülésben.

Az értékelés adatai további bizonyítékokkal szolgáltak a pénzügyi eszközök végrehajtás és programhatások tekintetében nyújtott teljesítményéről. Az ESZA-ból az egész életen át tartó tanulás programja számára nyújtott támogatás esetében a 2000–2006-os programozási időszakot és a 2007–2013-as időszak első négy évét értékeltük. A becslések szerint az egész Unióban 25 millió fiatal, 18 millió alacsony képzettségű személy és 1,9 millió idős személy élvezte az ESZA-ból támogatott, egész életen át tartó tanulási tevékenység előnyeit 2000 és 2010 között. Megállapítást nyert, hogy az ESZA nélkül e beavatkozások közül számos nem valósult volna meg. Az ESZA biztosította, hogy a célzott beavatkozás előnyei másként el nem érhető csoportokhoz – különösen az alacsony képzettségűek és fiatalok alcsoportjaihoz – jutottak el. A jelentés megjelölte az e célcsoportok elérésében legsikeresebb tevékenységeket és a siker más tényezőit. Az értékelés során gyűjtött bizonyítékokat felhasználták az ESZA-ból támogatott, a három célcsoportnak szóló egész életen át tartó tanulási tevékenységek tartalmának és várható teljesítésének javításához a 2014–2020-as programozási időszakban.

Az ESZA gazdasági és pénzügyi válságra történő reagálásának értékelése igazolta az ESZA rugalmasságát a válságra való gyors reagálás eszközeként. A 117 operatív program közül 2010 végéig 84-en kiigazítást végeztek. A változások zömét – az adott helyzettől és a konkrét helyi irányítási rendszertől függően – a hatály bővítése, konkrét ajánlati felhívások, illetve további célcsoportok bevonása tette ki. Az ESZA javította a válság ellen ható intézkedéseknek a strukturális kiigazítás hosszú távú perspektíváján belüli összhangját, mivel az ESZA-t széles körben használták a rövid távú munkát kínáló képzési programok finanszírozására, ezzel egy aktív összetevővel kiegészítve a meglévő állandóbb intézkedések tárát.

Az ESZA szakértői értékelő hálózatának két jelentése foglalkozott az ESZA „foglalkoztatáshoz való hozzáférés” és „társadalmi befogadás” vetületével. A foglalkoztatáshoz való hozzáférést illetően több mint 12,5 millió végső kedvezményezett részesült támogatásban, és közülük több mint 2,4 millióan tudtak elhelyezkedni. Mindazonáltal a létrehozott foglalkoztatás fenntarthatóságára kevés bizonyítékot találtak. A társadalmi befogadás vonatkozásában több mint 14,5 millió végső kezdeményezett vett részt a munkanélküliek, migránsok és fiatalok célcsoportjainak széles köréből. A legsikeresebb beavatkozásnak a következők bizonyultak: az iskolákban a korai kimaradás kockázatával fenyegetett fiatalok körében vagy pedig az oktatásból a munka világába történő átmenetkor végzett munka, a roma közösségek családjait érintő beavatkozások és a felnőttek oktatási rendszerbe való visszatérését célzó tevékenységek.

A változó szabályozási követelmények igazgatási költségekre és terhekre gyakorolt hatását mérő értékelő tanulmány javaslatokat fogalmazott meg a jövőbeli ESZA számára a 2014–2020-as időszakra. Az elemzés igazolta, hogy az igazgatási költségek a Világbank, az IMF vagy az ENSZ által működtetett hasonló programokéval összevetve általánosságban ésszerűek voltak, az ESZA 2007–2013 közötti költségvetésének 4,8 %-át tették ki. Az elemzésben ennek ellenére megállapítást nyert, hogy az igazgatási költségek és terhek csökkentését célzó további erőfeszítésekkel azokat az igazgatási feladatokat kell megcélozni, amelyek az igazgatási költségek és a munkateher legnagyobb hányadát teszik ki, így a tájékoztatási és nyilvánosságra hozatali követelmények, amelyek az igazgatási költségek 18,5 %-át adják. Mindazonáltal jelezte azt is, hogy az igazgatási költségek és a munkateher további csökkentése nem mehet a programigazgatás kedvező vonatkozásainak – így a műveletek kiválasztásában kiépített kapacitásoknak – a rovására, mivel ez a programok költséghatékonyságát csökkentené.

Az Európai Globális Alkalmazkodási Alap (EGAA) igazolta, hogy a jobban teljesítő esetek általában a munkavállalóknak történő egyedi támogatásnyújtáshoz kapcsolódnak, illetve erőteljes nemzeti támogatási intézkedések előnyeiben részesülnek. A közvetlen újraalkalmazáson túlmenően az ESZA-ból történő támogatás más kedvező hatásokat is keltett az egyének számára a nagyobb önbizalom és a javuló álláskeresés vonatkozásában. Az értékelés megállapította, hogy olyan esetekben, ha a munkahely elvesztése után jelentős idővel érkezett az ESZA-támogatás, számos elbocsátott munkavállaló már visszatért a munkaerőpiacra, míg a többiek általában abban a kategóriába tartoztak, akiken nehezebb segíteni. Javaslatok születtek az ESZA kialakításának javítására is: a végrehajtás rugalmasságának fokozására, a pályáztatási folyamat felgyorsítására, a pályázatok nemzeti és regionális/helyi benyújtása kapacitásainak erősítésére, valamint a tanulságok és a bevált gyakorlatok megosztását szolgáló további lehetőségek biztosítására, illetőleg a monitoring és a beszámolás erősítésére.

Végezetül a PROGRESS időközi értékelése azt mutatta, hogy a program kedvező eredményeket hozott, javítva a különböző szinten folyó viták, a folyamatok és bevált gyakorlatok megosztásának színvonalát, illetve statisztikai eszközöket és mutatókat kialakítva a bizonyítékokon alapuló döntéshozatal megerősítésére. Mindamellett a PROGRESS-finanszírozású tevékenységek befolyásolták az uniós szakpolitikát és jogalkotást (pl. az Európa 2020 stratégia szegénységellenes célszámai, a nyugdíjrendszerek reformja, a munkahelyi egészség és biztonság, illetve a tágabb munkajog reformja).

Regionális politika

A regionális politika megosztott irányítás révén valósul meg, és azt – kötelezettségvállalások szintjén – a 2012-es teljes uniós költségvetés 28 %-ánál többet kitevő Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és Kohéziós Alap finanszírozza.

A Regionális Politikai Főigazgatóság 2012-ben 38,2 milliárd eurót fizetett ki, főként az ERFA-ból és a Kohéziós Alapból a tagállamoknak a 2000–2006-os és a 2007–2013-as programozási időszakra járó visszatérítések útján. A tagállamok által a Bizottsághoz az ERFA és a Kohéziós Alap tekintetében a 2007–2013-as programozási időszakra bejelentett kiadások 2012 végén átlagosan 41,2 %-ot értek el. Egyes tagállamokban (különösen Romániában és Bulgáriában) azonban a kiadási arányok lényegesen az átlag alatt maradnak, ami aggályos, és a tagállamokhoz intézett felhívásokat eredményezett arra vonatkozóan, hogy gyorsítsák fel a rendelkezésre álló uniós pénzeszközök mobilizálását, illetve összpontosítsanak a kiadások növekedésre és munkahelyteremtésre gyakorolt hatásának maximalizására.

A válságra reagálva több mint 30 milliárd euró kerül átprogramozásra az ERFA-ból és a Kohéziós Alapból, élve a jogi keret legsürgősebb szükségletek kielégítését lehetővé tevő rugalmasságával és bizonyos beruházási területek megerősítése céljából. A fő tendenciák a 27 uniós tagállamban mindenütt a K+F, a vállalkozások támogatása, a fenntartható energia-, kulturális- és szociális infrastruktúra, az úthálózat és a munkaerőpiac irányába történő váltást mutatnak. A növekedési és a munkahely-teremtési beruházási stratégiák garantálása és a nemzeti költségvetések terheinek csökkentése érdekében kilenc tagállamban emelték az uniós társfinanszírozási arányokat, és további kiegészítő kifizetéseket teljesítettek Görögország, Írország, Lettország, Portugália, Románia és Magyarország esetében (a társfinanszírozási arányt akár 95 %-ra emelve).

A bizonyítékok[18] azt mutatják, hogy a politika gyakorlati hozadékainak és eredményeinek jelentkezése 2011-ben felgyorsult – az időszak korábbi éveinek lassú indulása után –, egyben igazolva több tagállamban is a kohéziós politika állami beruházások fenntartásában betöltött központi szerepét. A felhasznált közös mutatók aggregát adatai mutatták a folyó programozási időszak első öt évének eredményeit. Az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedési kiemelt kezdeményezéseihez hozzájáruló, fontosabb eredmények: csaknem 400 000 munkahely jött létre (ebből 190 000 2010 óta), beleértve több mint 15 600 kutatói munkahelyet és csaknem 170 000 munkahelyet kkv-knál. Több mint 142 000 kkv és több mint 53 000 induló vállalkozás részesült támogatásban (ebből 28 000 2010 óta); csaknem további 1,9 millióan jutottak hozzá szélessávú hozzáféréshez; 5 000-nél több közlekedési projekt indult és több mint 19 000 oktatási infrastruktúra projektet támogatnak.

Több értékelés is elkészült 2012-ben. Az egyes tagállamokban végzett értékeléseken[19] és a szakértői értékelő hálózaton keresztül készült országjelentéseken túlmenően a Bizottság maga is végzett értékeléseket a kohéziós politika különféle vonatkozásairól[20]. Az alapok közlekedési és környezeti infrastrukturális beruházások terén kifejtett hatása és többletértéke tekintetében az 1994–1999 között az ERFA és a Kohéziós Alap társfinanszírozásával, illetve 2000–2006 között a Kohéziós Alap finanszírozásával elkészült tíz kiemelt projekt utólagos értékelése szolgált bizonyítékokkal (lásd lentebb). Az értékelések megállapításai a 2014–2020-as időszakra szóló programokra vonatkozó útmutatókban jelennek meg.

A Kohéziós Alap 2000–2006 közötti időszakra vonatkozó utólagos értékelése megerősítette, hogy a társfinanszírozott projektek jelentékeny hatást fejtettek ki a támogatásban részesített országok közlekedési hálózatának bővítésében és fejlesztésében. Például jelentős fejlesztésekre került sor az érintett országokat átszelő és az azokat a szomszédos országokkal összekötő számos közlekedési útvonalon. Noha bizonytalanság uralkodik a környezeti projektek által generált, a létrehozási költségeket meghaladó előnyök mértékét illetően, ezek a projektek jelentős hatást gyakoroltak a környezet védelmére és a szennyezés csökkentésére, ezzel egyaránt javítva a gazdasági fejlődés fenntarthatóságát és az életminőséget a támogatásban részesült országok számos részén. Fontos megállapítás volt az infrastrukturális projektekre való beruházások hosszabb távú hatása, amelyet tipikusan csak néhány évi működés – gyakran jóval a finanszírozási időszak lezárása – után lehet csak értékelni. Az értékelések beszámoltak a projektvégrehajtás jelentős késedelmeiről is. Különösen igaz volt ez a környezeti projektekre és általánosságban az EU-12-ben a nagyprojektekre.

Az 1994–1999-es időszak utólagos értékelése további bizonyítékokkal szolgált a hatások azonosításához szükséges idő hosszát illetően, igazolva, hogy a környezeti nagyprojektek esetében csak mintegy ötéves üzem után lehet a középtávú hatásokat megbízhatóan értékelni. Az értékelés azonosított egy „összetevőlistát”, amely biztosítani tudja az állami beruházási projektek maximális hatását. Például a sikeres beruházások megvalósulásának esélye valószínűbb, ha a vállalkozó szellem, a szakértelem, a vezetői mérlegelési jog és a kormányzati elszámoltathatóság helyes arányban keveredik.

A Számvevőszék 2012-ben befejezte egyes pénzügyi eszközök teljesítményértékelését. A Számvevőszék ajánlásai olyan kérdésekre összpontosítottak, mint a rendszeres monitoring szükségessége, az összehasonlítható teljesítménymutatók használata és a kiválasztási kritériumok fejlesztése. A Bizottság az ajánlásokat figyelembe vette a jövőre vonatkozó szakpolitika kialakításakor, példádul előzetes feltételek meghatározásán és a közös mutatók kialakításán keresztül, a fogalommeghatározások tagállamokkal együttes kidolgozása mellett. A legfontosabb, hogy a konkrét célokra vonatkozó, jövőbeni eszközökre irányuló bizottsági javaslatok hangsúlyosan célul tűzik a Számvevőszék által felvetett, teljesítménnyel kapcsolatos kérdések megoldását.

Összességében a tagállami jelentések, értékelések és a Bizottság saját elemzései megerősítik a Bizottság következő programozási időszakra vonatkozó javaslatainak helytállóságát, különösen a koncentráció, a megfelelőbb programozás és monitoring, a jövőre vonatkozó közös mutatók, és a mérföldköveket és célszámokat, az eredmények és az elköltött erőforrások értékelését és az azokért viselt felelősséget meghatározó teljesítménykeret vonatkozásában. Emellett a szakpolitikai teljesítményről folytatandó, jövőre javasolt rendszeres politikai párbeszéd is szükségesnek bizonyult.

2. fejezet – A természeti erőforrások megőrzése és kezelése

Környezeti politika

A LIFE+ támogatja a környezeti és természetvédelmi projekteket az Unióban mindenütt, illetve néhány tagjelölt, csatlakozó és szomszédos országban is Végrehajtása közvetlen centralizált irányítással történik. 2012-ben 332,9 millió euró (a 2012-es uniós költségvetés 0,2 %-ának megfelelő) kötelezettségvállalás történt. 2012 végére – mindössze alig két évvel az időközi értékelés és egy évvel az új LIFE-programra vonatkozó javaslatot követően – elérhetővé vált a LIFE+ 2007–2013 közötti záró értékelése. Az értékelés időzítését illetően csak igen kevés LIFE+ -finanszírozású projekt került véglegesítésre (40 az 1300–1400 tervezett projektből) és emiatt az értékelés a programfolyamatok, és nem a projektteljesítmény értékelésére összpontosított.

Az értékelés megerősítette az uniós többletértéket, amely abból ered, hogy a LIFE képes a tapasztalat- és tudáscsere platformjaként működni, ajánlva az uniós többletérték súlyának megtartását és erősítését. Az értékelés javulást tapasztalt a programvégrehajtás egyes területein, a korábbi értékeléssel összevetve. Például nagyobb súlyt kapott az uniós többletérték a projektkiválasztásban, noha a kedvezményezettek továbbra is egyedi projektjeikre és profiljukra összpontosítanak. Miközben az elektronikus pályázati eljárás csökkentette a pályázatok igazgatási terhét, ez a teher kissé meghaladja a többi uniós program esetében fennálló terheket. A teher további csökkentése érdekében lehetőség van az elektronikus beszámolás projektmonitoringban történő használatára. Az értékelésekből és a konzultációkból származó bizonyítékok hozzájárultak az új program kialakításához. A következő többéves pénzügyi keretre szóló új programra vonatkozó javaslatnak része az uniós szakpolitikai prioritásokhoz való fokozottabb kapcsolódás megteremtésének célkitűzése, ideértve az éghajlat-változási fellépést, az integrált projektek használatának népszerűsítését, a többi uniós alappal való szinergiák és kiegészítő jelleg fejlesztését, az uniós többletérték népszerűsítését, valamint a szolidaritás/erőfeszítések megosztását és a program egyszerűsítését.

Agrár- és vidékfejlesztési politikák

A közös agrárpolitika (KAP) 2012-es költségvetése kötelezettségvállalásban mintegy 58,59 milliárd eurót tesz ki.

A KAP közvetlen jövedelemtámogatásokból álló első pillére tekintetében a közvetlen támogatásokra vonatkozó adatok azt jelzik, hogy a termeléstől függetlenített kifizetések stabilizálják a mezőgazdasági üzemek bevételét és ezzel hozzájárulnak azok gazdasági életképességéhez. A közvetlen kifizetések továbbra is jelentősen hozzájárulnak a mezőgazdasági vállalkozási bevételekhez (családi gazdasági bevétel). A közvetlen kifizetések 2012-ben átlagban a családi gazdaságok bevételének csaknem felét tették ki. A közvetlen támogatási programok keretében több mint 7 millió mezőgazdasági termelő részesül támogatásban. A piaci intézkedésekre vonatkozó adatok azt jelzik, hogy a KAP reformja erősítette az uniós mezőgazdaság piacorientáltságát, és csökkentette az állami intervenciót és a magánraktározási támogatást – a múltban a KAP hagyományos eszközét képező eszközök most oly mértékig biztonsági intézkedéssé váltak, hogy az állami készleteket gyakorlatilag felszámolták.

A vidékfejlesztési szakpolitikából álló második pillér vonatkozásában 2012-ben további előrelépés történt a 2000–2006 közötti időszakot lefedő programok lezárásában és a 2007–2013-as vidékfejlesztési programok végrehajtásában. Noha a tagállamok által megadott adatok minősége terén még mindig akad tennivaló, a rendelkezésre álló számadatok alapján jelentős eredményekről lehet beszámolni. Például a mezőgazdasági vidékfejlesztési alapok (EMVA) által támogatott elismert minőségi címke / szabványok szerinti mezőgazdasági termelés jelenleg eléri a 13,2 milliárd eurót, amely a program 2013-ra kitűzött végső célszámának 80 %-a, valamint 62 millió vidéki polgár élvezte az EMVA támogatásával megvalósult, jobb minőségű szolgáltatások előnyeit, ami a program 2013-ra kitűzött végső célszámának 87 %-a. Pénzügyi vonatkozásban 2012 végére a 2007-2013-as időszakra szóló 96,2 milliárd eurós teljes költségvetésből 58,9 milliárd eurót hajtottak végre. Az 1., a 3. és a 4. tengely mostanra elérte a költségvetési előirányzat 43,8 %-át. Azonban jelentős bizonytalanságok uralkodnak a kedvező tendencia folytatódását illetően, mivel a gazdasági válság csökkenti a tagállamok lehetőségeit a megfelelő kiegészítő pénzeszközök biztosítására, illetve a programok végrehajtásához szükséges igazgatási kapacitások biztosítására.

2012-ben hat értékelést végeztek a KAP különböző elemeit illetően, amelyek különösen a KAP-intézkedések piacokra, mezőgazdasági üzemek bevételére, termelési struktúrákra, versenyképességre, környezetre és vidékfejlesztésre gyakorolt hatását vizsgálták. Egyben a Számvevőszék nyolc különjelentése adott visszajelzést a célzott intézkedések teljesítményéről[21]. Az értékelések és a különjelentések eredményei annak szükségességére mutatnak rá, hogy az intézkedéseket megfelelőbben kell irányozni, egyszerűsítést igényelnek és javítani kell az eredmények és célkitűzések elérésének monitoringjét is.

A vidékfejlesztési szakpolitikát illetően a 2000–2006-os 59,2 milliárd euró összköltségvetésű vidékfejlesztési programok utólagos értékelése, és a 96,2 milliárd euró összköltségvetésű, 2007–2013 közötti vidékfejlesztési programok időközi értékelésének összefoglaló jelentése egyaránt 2012-ben készült el. Az eredmények azt mutatják, hogy a vidékfejlesztési programok igazolták a kedvező gazdasági és társadalmi hatások előidézésére vonatkozó képességet, noha a legtöbb intézkedésnek jelentősebb a hatása az egyes kedvezményezettek szintjén, mintsem a teljes agrárgazdaság és népesség szintjén. A jövedelmi hatások úgy tűnik, erős összefüggést mutatnak az intézkedésspecifikus támogatás hatásos irányzottságával és az intézkedések együttes alkalmazásával.

Ezen túlmenően a vidékfejlesztési intézkedések megtartották a vidéki területen a munkahelyeket vagy újakat teremtettek. A vidékfejlesztési programok nettó foglalkoztatási hatása általánosságban alacsonyabbnak tűnik a nettó jövedelmi hatásoknál, noha a vidékfejlesztési programok beavatkozásának hatásait nehéz elkülöníteni más tényezők hatásától. Az értékelések következtetéseit és ajánlásait figyelembe vették a 2014–2020-as időszak vidékfejlesztési szakpolitikájának kialakításakor, ideértve az intézkedések megfelelőbb irányzottságának, a vidékfejlesztési stratégia és stratégiaformálás javításának, az intézkedések kiegészítő jellegének, valamint a vidékfejlesztési programok, illetve más programok és alapok közötti kiegészítő jelleg erősítésének szükségességét.

A borágazat 2008-as reformjának tapasztalatai lehetővé tették a Bizottság számára azon következtetés levonását, hogy a reform végrehajtása sikeres volt és a borágazatban megszűnt a strukturális többlet[22]. E következtetéseket a borágazat 2001–2011-es időszakra kiterjedő, a 2008-as reform hatásaira összpontosító értékelése is alátámasztotta. Az értékelésnek része volt a Számvevőszék különjelentésén[23] alapuló elemzés is, amely rámutatott a főbb teljesítménymutatók hiányára, a tagállamok szerkezetátalakítási és átállási intézkedések terén fennálló, túlságosan tág mérlegelési jogkörére, illetve a támogatási mértékek túlságosan magas szintjére.

Az értékelés megállapította, hogy eredményes az intézkedések nemzeti támogatási programokon keresztül történő végrehajtása, amely biztosítja a támogatási intézkedések rugalmasságát és a helyi borágazat szükségleteihez való hozzáigazíthatóságát. Mindazonáltal megjelentek a hatékonyságot korlátozó, politikai irányítási problémák, például a túlságosan merev eljárások alkalmazása. Az uniós bortermelők és borpiac versenyképességének erősítését célzó intézkedések értékelése azt állapította meg, hogy az intézkedések hatékonyabbak, de egyes tagállamokban/régiókban a végrehajtás (a kedvezményezetti célcsoport nem megfelelő megválasztása) csökkentette a hatékonyságot. Úgy tűnik, hogy az egyszerűsítés a jelenlegi felfogásban nem valósult meg, és következetlenség áll fenn a magánmárkák harmadik országbeli piacokon történő népszerűsítését és az uniós piacon történő generikus népszerűsítést lehetővé tevő intézkedések között.

A gabonaágazat értékelése megerősítette, hogy noha a termelői bevételek kiegészítéséhez támogatásra van szükség, a termeléstől függetlenített támogatásra való átállás csökkenti a torzító hatásokat és biztosítja a KAP átfogó célkitűzéseivel való összhangot. A mezőgazdasági termelők és feldolgozók termelési döntéseit sokkal inkább a piaci jelzések határozzák meg, ami egyaránt hozzájárul a versenyképesség növeléséhez és a belső piac zavartalan működéséhez. Az intézkedések előmozdították a gabonatermesztést és az olyan végfelhasználásokat, amelyekben az Unió komparatív előnnyel rendelkezik. A reform viszonylag hatékonynak mondható, mivel a gabonára vonatkozó intézkedések költsége csökkent, miközben a tagállami kifizető ügynökségek és kisebb mértékben a termelők is kezelhetőnek tekintik az igazgatási terheket.

Az iskolai gyümölcsprogram értékelése megvizsgálta e 2008-ban indult kezdeményezés hatásait. Az értékelés megállapította, hogy a rendszer rövid távon eredményes volt a gyermekek gyümölcs- és zöldségfogyasztásának növelésében, noha a rövid végrehajtási időszak még nem teszi lehetővé a hosszabb távon javuló étkezési szokások terén kifejtett hatás értékelését. Az uniós finanszírozásnak a program eredményességére gyakorolt hatását illetően az értékelés arra enged következtetni, hogy az uniós támogatás hatása jelentős, sőt kulcsfontosságú volt. A rendszer elengedhetetlennek bizonyult a nemzeti és regionális iskolagyümölcs-programok csaknem minden részt vevő tagállamban történő végrehajtásához. A KAP 2020-as reformjára vonatkozó javaslatokkal összefüggésben a rendszerhez javasolt módosításokba bekerültek az uniós társfinanszírozás szintjének emelésére, illetve az Unió által támogatható intézkedések körének bővítésére vonatkozó konkrét ajánlások.

Végezetül az uniós erdészeti cselekvési terv utólagos értékelése megvizsgálta a terv 2007–2011 közötti időszaka 18 konkrét fellépésének végrehajtását. Az értékelés eredményei és ajánlásai alapot képeznek a jövőbeli uniós erdészeti stratégiákhoz.

Tengerügyi és halászati politika

Az Unió tengerügyi és halászati politikáit a közös halászati politika tengerjog területén történő végrehajtásához kapcsolódó kiadási programok, az Európai Halászati Alap (EHA), és az EMGA (Európai Mezőgazdasági Garanciaalap) támogatja. A tagállamok 2012 júliusáig arról számoltak be, hogy az EHA-kötelezettségvállalások összességében csaknem 2,423 milliárd eurót értek el, ami a teljes időszakra programozott összeg 56,3 %-ának felel meg.

2012-ben hat értékelés vált elérhetővé, beleértve a főbb kiadási területekre vonatkozó értékeléseket, így: (a közös halászati politika tengerjog területén történő végrehajtási alapjai által támogatott) halászati partnerségi megállapodások utólagos értékelése, valamint az EHA 2007–2010-es időszakra vonatkozó időközi értékelése. Ezen értékeléseken túlmenően az Európai Számvevőszék különjelentései, belső ellenőrzések, illetve az uniós flottanyilvántartás adatai szolgálnak további adalékokkal a teljesítményről.

Az EHA összefoglaló jelentése – az időbeli hatály korlátozottsága és a vonatkozó teljesítményadatok hiánya miatt – főként a programvégrehajtásra összpontosított. A nemzeti jelentések adatai igen heterogének voltak, ami lehetetlenné tette a tagállamok összehasonlítását – ez egy olyan vonatkozás, amely a következő többéves pénzügyi keretben korrekcióra szorul. A jelentés azt mutatta, hogy noha a legtöbb prioritási terület (tengely) előrehaladása kielégítő volt, a halászat fenntartható fejlesztésére vonatkozó 4. tengely teljesítési aránya volt a legalacsonyabb, mivel a fellépések általánosságban még mindig a végrehajtás igen korai szakaszában voltak. A végrehajtási késedelmek fő magyarázata a kedvezőtlen gazdasági környezet miatti korlátozott társfinanszírozás, az adósságfinanszírozás korlátozott hozzáférhetősége és a programok kései beindítása. Ezzel szemben néhány sikertényező is említést nyert, ideértve a hatékony igazgatást és a megnövekedett ágazati érdeklődést.

Az összefoglaló jelentés jelezte, hogy a monitoringrendszerek összességében jól működtek, de további javítást igényel a mutatók minősége és meghatározása. Ezt figyelembe vették az új ETHA (Európai Tengerügyi és Halászati Alap) értékelési és monitoringrendszerének kialakításakor, amely a politika erősebb eredményirányultságát tükrözi. Ezt azzal érték el, hogy az operatív programokra egyértelműbb beavatkozási logikát iktattak be, a monitoringra közös kimeneti és eredménymutatók használatával és a programokba teljesítménykeret és tartalék beépítésével. Ezen túlmenően a 2012-es frissített adatok azt mutatták, hogy 2012 végére a 4. tengely késedelmét behozták és jó eredmények születtek.

Az EHA összefoglaló jelentéséhez kiegészítő tájékoztatásul szolgáló uniós flottanyilvántartás adatai azt mutatják, hogy a halászhajók leszereléséhez adott EHA-támogatás majdnem elérte a tagállami operatív programokban kitűzött célszámokat. 2012-ben 603 hajót szereltek le EHA-támogatással. Az Európai Számvevőszék azonban rámutatott, hogy az EHA által a halászhajók leszereléséhez adott támogatás nem járt jelentős hatással a halászati kapacitásra vagy erőkifejtésre, és nem járt sikerrel a flottakapacitás és a halászati lehetőségek közötti tartós egyensúly helyreállításában sem. A Bizottság figyelembe vette ezeket a megállapításokat a 2014–2020-as időszakra szóló új ETHA kialakításakor azzal, hogy javasolta azon flottaintézkedések beszüntetését, amelyek nem csökkentették az európai halászflotta kapacitástöbbletét.

Több halászati partnerségi megállapodás utólagos értékelése azt jelzi, hogy a halászati partnerségi megállapodások egyaránt hozzájárulnak az EU-ban és a partnerországban a gazdasági jólét és a foglalkoztatás megteremtéséhez. A hatékonyságot illetően a halászati partnerségi megállapodások szabályozott keretben garantált hozzáférést biztosítottak az uniós hajók tulajdonosainak számos harmadik ország kizárólagos gazdasági övezetéhez, egyben forrásokat biztosítva a halászatok helyi irányításának javításához. Emiatt e megállapodásokat hasznosnak lehet tekinteni az Unió és a kedvezményezett partnerországok számára is. Mindazonáltal a Bizottság általi belső ellenőrzés úgy ítélte meg, hogy voltak az egyes megállapodások folyó értékelésekor kezelendő bizonyos hiányosságok, és ajánlotta olyan standard módszertan kialakítását és bevezetését, amely egységes és módszeres megközelítést biztosít az utólagos és előzetes értékelésekhez is. Ezen ajánlások végrehajtása jelenleg folyik a halászati partnerségi megállapodások értékelésére vonatkozó új belső iránymutatások keretében, amelyek kiterjednek a módszertani kérdésekre, illetve az eljárásrendre és követelményekre vonatkozó gyakorlati tájékoztatásra is. Ennek alapján új rendelkezéseket dolgoztak ki, amelyeket a folyó és jövőbeni értékelések során kell használni.

A legkülső régiókból származó egyes halászati termékek forgalmazásával kapcsolatos többletköltségek kártalanítási rendszerének utólagos értékelése azt jelzi, hogy a rendszer eredményes célkitűzése – az érintett halászati iparág fejlődéséhez és versenyképességéhez való hozzájárulás – elérésében. Ezért a Bizottság a következő pénzügyi időszakra a jelenlegihez hasonló kártalanítási rendszert javasolt az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról (ETHA) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatban.

3a. fejezet – Szabadság, biztonság és a jog érvényesülése

A belügyi szakpolitikákat 2012-ben 1,37 milliárd eurós költségvetés támogatta, kötelezettségvállalásként. A támogatás két programon keresztül szerveződött: a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” (SOLID) és a „Biztonság és a szabadságjogok védelme”. A pénzügyi teljesítmény eredményei kielégítőek maradtak, kötelezettségvállalások tekintetében 100 %-os, a kifizetések tekintetében 99 %-os végrehajtási aránnyal 2012-ben.

Az uniós bűnmegelőzési hálózat 2012-es értékelése kimutatta a hálózat többletértékét (845 000 euró támogatás „Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem” alapból). Ezen értékelés alapján és az Európai Tanácstól a bűnmegelőzési megfigyelőközpont létrehozása lehetőségének megvizsgálásával kapcsolatban érkezett kérésre válaszolva a Bizottság a megfigyelőközpont létrehozása helyett ajánlotta az elért előrehaladás konszolidálását és a hálózat működésének javítását. Az értékelés azt is jelezte, hogy számos hiányosságot – ideértve a szervezeti és irányítási hiányosságokat – a hálózat egyezetett uniós prioritásokkal való módszeresebb összehangolása, az uniós és tagállami döntéshozatalhoz való hozzájárulásban betöltött erősebb szerepkör és a tevékenységek meghatározása során a stratégikusabb megközelítés révén kellene orvosolni. A Bizottságnál jelenleg folyik az ajánlások átültetése és az azonosított hiányosságok kezelése.

Az Európai Számvevőszék is végzett 2012-ben teljesítményértékelést az Európai Integrációs Alap és az Európai Menekültügyi Alap harmadik országok polgárainak integrálásához való hozzájárulása tekintetében. A Számvevőszék összességében kiemelte a kedvező eredményeket felmutató fellépéseket és projekteket, de bírálattal illette az alapok általános hatékonyságát és számos ajánlást tett, beleértve a programozási szabályok egyszerűsítésének szükségességét, az irányítási és ellenőrzési rendszerek, valamint a közös mutatók rendszere bevezetésének szükségességét a programok kimenetének és eredményének mérésére. A Bizottság 2014–2020-as következő többéves pénzügyi keretének programjaira vonatkozó, a Menekültügyi Migrációs Alapot és a Belső Biztonsági Alapot érintő javaslatai figyelembe vették a Számvevőszék ajánlásait. A Bizottság azonban nem értett egyet a Számvevőszék által az alapok hatékonyságáról, illetve az esetleges átfedésekről vagy az EBA, illetve más uniós alapok közötti kiegészítő jelleg hiányáról levont következtetésekkel. A Bizottság biztosítja a tagállamokkal a szükséges utómunkát, hogy nemzeti szinten megfelelő szabályozás kerüljön bevezetésre.

Az igazságszolgáltatás területén a vonatkozó programok (a polgári igazságszolgáltatási program, a büntető igazságszolgáltatási program, a Daphne III. program, az Alapvető jogok és polgárság program, a drogprevenció és felvilágosítás program, valamint a Progress-Equality és a megkülönböztetésellenességi ág) végrehajtása a tervek szerint haladt, összesen 119 millió eurós költségvetéssel. 2012-ben e programok vonatkozásában nem láttak napvilágot új értékelési jelentések.

3B. fejezet – Uniós polgárság

Kommunikációs politika

A Kommunikációs Főigazgatóság 2012-es éves tevékenységi jelentésének teljesítménnyel kapcsolatos adatai előrehaladást jeleztek az „Európa a polgárokért” program három konkrét célkitűzése tekintetében (2012-ben 28,4 millió eurót kötöttek le).[24] A program a pénzügyi teljesítmény és a megvalósult fellépések tekintetében egyaránt elérte célkitűzéseit. Az arra vonatkozó első célkitűzés tekintetében, hogy a polgárok jobban magukénak érezzék az európai integrációt, a 451 szerződött projekt programrésztvevőinek 77,5 %-ában javult az európaiság tudata, ami meghaladja a kitűzött 75 %-os célszámot. A program 2012-es, támogatható projektek által leggyakrabban követett témái: a polgárok uniós demokratikus életben való részvételének erősítése (61 %), és a polgárok számára annak lehetővé tétele, hogy érintkezésbe lépjenek egymással és részt vegyenek egy integráltabb Európa felépítésében (58 %). Az „Európa a Polgárokért” program hatástanulmánya 2013-ban várható.

Emellett 2012-ben tizenkét értékelés vált elérhetővé. Ezek a következőkkel foglalkoztak: az Önkéntesség 2011-es Európai Éve, a „kommunikáció és média” fellépések (a PressEurop időközi értékelése) és a polgárközeli tájékoztatás különféle vonatkozásai (10 értékelés). Különösen a (2011-ben 7,7 millió euró költségvetést lekötő) Önkéntesség 2011-es Európai Évére vonatkozó bizonyítékok mutatták a program önkéntességre kifejtett kedvező hatását, európai és nemzeti szinten egyaránt.

Az értékelés megállapította, hogy az európai év célkitűzései és tevékenységei jelentősek és célzottak voltak, és az eredményorientált megközelítés sikerrel járt a célkitűzések valamennyi tagállamban történő elérésében, még ha a hatás a konkrét nemzeti helyzetnek megfelelően változó is volt. Az Önkéntesség 2011-es Európai Évének tapasztalata, hogy a nemzeti programok és a tagállami nemzeti koordinációs szervezetekkel és a főbb európai érdekeltekkel folytatott együttműködés a bevált gyakorlatok olyan modellje, amely biztosítja, hogy az európai év üzenete széles körben elterjedjen és fenntartható hatást érjen el nemzeti szinten és a civil társadalom szintjén is. A jövőbeli európai évek vonatkozásában megfelelőbb szinergiákat lehetne kialakítani a meglévő programokkal és más témájú európai évekkel.

Kulturális politika

2012-ben az előrehaladás bizonyítékairól számoltak be Fiatalok lendületben program, a MEDIA 2007–2013 és a MEDIA Mundus program, valamint a Kultúra program esetében.[25] A programok végrehajtása 2012-ben a tervek szerint haladt, az ütemezésnek megfelelően, a korábbi éveknél még előbbre is tart, valamennyi részt vevő tagállamban. A Fiatalok lendületben program 140,4 millió eurót kötött le (a 2011-esnél 8 %-kal többet). A Fiatalok lendületben program 2012-ben még több fiatalt és fiatal munkavállalót támogatott, a program 200 000 (2007 óta 920 000-nél több) résztvevővel egyre vonzóbbnak bizonyul és hozzájárul az iskolarendszeren kívüli tanulás elismeréséhez.

A legutolsó elérhető monitoringjelentés szerint a résztvevők 67 %-a érzi úgy, hogy foglalkoztatási lehetőségeik javultak a Fiatalok lendületben programban való tapasztalataiknak köszönhetően (ez a szám az előző felmérésben 61 % volt). 2012-ben a MEDIA 2007–2013 és a MEDIA Mundus 112,5 millió euróra tett kötelezettségvállalást. A Kultúra program 2012-ben 59,2 millió euróra tett kötelezettségvállalást (a 2011-es adatnál 3 %-kal többet). E programok eredményeként a becslések szerint több mint 19 400 művész/kulturális munkavállaló mobilitása valósult meg, 2010-ben több ezer kulturális mű mozgott és a 2011-ben koordinátorként vagy társszervezőként részt vevő szervezetek száma az 1 480-hoz közelít.

Egészségügyi és fogyasztóvédelmi politika

Az egészségügyi és fogyasztóvédelmi terület szakpolitikáit a közegészségügyi program (2012-ben 48,9 millió eurós kötelezettségvállalással), továbbá a fogyasztóvédelmi uniós fellépés (2012-ben 22 millió eurós kötelezettségvállalással) támogatja. 2012-ben új értékelés nem áll rendelkezésre.

4. fejezet – Az EU mint globális szereplő

Fejlesztés és külkapcsolatok

Az Unió által nyújtott külső fejlesztési támogatást az Unió általános költségvetéséből és az európai fejlesztési alapokból finanszírozzák. Pénzügyi szempontból a legfontosabb eszköz a (2012-ben 3,7 milliárdos kötelezettségvállalással rendelkező) EFA, amely az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokat támogatja, és amelyet az európai szomszédsági és partnerségi eszköz (2012-ben 2,4 milliárd euró kötelezettségvállalással) és a fejlesztési együttműködési eszköz (2012-ben 2,3 milliárd euró kötelezettségvállalással) követ.

Az uniós fejlesztési politikával kapcsolatban 2012-ben 10 földrajzi és 6 tematikus értékelést tettek közzé. Az értékelések általánosságban azt igazolják, hogy stratégiai szinten az uniós beavatkozások kielégítik a partnerországok és népességük szükségleteit, de kellően rugalmasnak kell maradniuk ahhoz, hogy a változó körülményeket figyelembe vegyék és azokhoz alkalmazkodjanak. A sérülékeny államokban az EU-nak az eddigieknél jobban kell összpontosítania a fejlesztésre és a felelősségteljes kormányzásra. A civil társadalmi szervezetek katalizátorszerepet tölthetnek be az uniós stratégiák relevanciájának növelésében és a kormányok elszámoltatásában.

A stratégiai szintű hatékonyságot fokozza a támogatási módozatok megfelelő elegyítése. Ez fontosabb a sérülékeny környezetben, ahol a támogatási eszközöknek különösen rugalmasnak kell lenniük. A költségvetési támogatás sikerének egyik kulcseleme a nem pénzügyi hozzájárulás, továbbá befogadóbb és eredményesebb politikai párbeszédet kell kialakítani. A költségvetési támogatás hathatós eszköz az államháztartási gazdálkodás és más reformok javításának támogatására, de önmagában nem tudja kiváltani a reformokat. A nem pénzügyi hozzájárulással – így a politikai párbeszéddel – együtt fokozhatja az összehangolást és az intézmények támogatását.

Az Unió szegénység visszaszorítására gyakorolt általános pozitív hatását tovább javíthatja a más támogatókkal való jobb koordináció, a regionális és nemzeti programozáshoz való jobb kapcsolódás és a különféle ágazatok közötti nagyobb szinergiák. Az uniós projekteknek és programoknak előnyére válna egy jobb és strukturáltabb monitoringrendszer. Az EU-nak egyben szorgalmaznia kell azt is, hogy minden partner javítsa saját monitoringrendszerét. Az uniós küldöttségeknek tovább kell fejleszteniük saját technikai és ágazati kapacitásaikat és szakértelmüket annak érdekében, hogy javuljon a programok koordinációja és irányítása, és a megfelelőbben előre lehessen jelezni a hosszabb távú tendenciákat.

A földrajzi értékelések eredményét beépítik a 2014-ben véglegesítésre kerülő, folyó országprogramozási folyamatba. A Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) figyelembe fogja venni az eredményeket a következő országprogramok előkészítésekor, amelyeknek jövőre kell elérhetővé válniuk.

A tematikus értékelések eredményei hatást gyakorolnak a szakpolitikai döntésekre. Az egészségügyi ágazat támogatásának értékelése eredményeként belső intézkedési program fogja integrálni a meglévő szakpolitikákat és kötelezettségvállalásokat a végrehajtás javítása érdekében, és minden partnerországban koncentráltabb lesz az egészségügyi vonatkozású beavatkozások támogatása. Az Európai Tanács 2012 júniusában az emberi jogok értékelése nyomán hagyta jóvá az Unió emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos stratégiai keretét és a kapcsolódó cselekvési tervet, valamint az emberi jogok egységes stratégiai keretét – amelyet első alkalommal valósít meg közösen a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok – a végrehajtását célzó intézkedések széles körét tartalmazó tervvel együtt.

Gazdaság- és pénzügyi politika

A makroszintű pénzügyi támogatás közép-/hosszú lejáratú hitelek vagy támogatások formájában fizetésimérleg-támogatást nyújt partner harmadik országoknak, és kiegészíti a Nemzetközi Valutaalap reformprogramjaival összefüggésben adott finanszírozást. A grúziai (46 millió euró támogatás), libanoni (15 millió támogatás és 25 millió euró hitel) és koszovói (30 millió euró támogatás) műveletek értékelése megerősítette, hogy az ilyen típusú válságkezelő eszközök az IMF-programokkal együttesen hozzájárulnak a kedvezményezett országok makrogazdasági stabilizációjához és külső fenntarthatóságához. Ezen eszközök hatását megerősíti az, hogy a támogatást a kedvezményezett ország kormányzásának strukturális átalakítása feltételéhez kötik. Mindazonáltal a Grúziának és Koszovónak nyújtott makroszintű pénzügyi támogatás értékelése arra enged következtetni, hogy a Bizottságnak a feltételek meghatározásakor pontosabban kell fogalmaznia, különösen a nem szigorú fellépések, így a cselekvési tervek kialakítása tekintetében. A Bizottságnak javítania kell a makroszintű pénzügyi támogatási eszköz láthatóságát is. A makroszintű pénzügyi támogatási eszköz a bizalomerősítő hatása révén teremtett többletértéket, javítva az érintett ország nemzetközi közösség és potenciális befektetők általi megítélését. A Bizottság továbbra is figyelembe veszi az értékelések ajánlásait a folyó és jövőbeni műveletek kialakításakor és végrehajtásakor.

Humanitárius segélyek és polgári védelem

Az Uniónak két fő eszköz áll rendelkezésére a gyors és hatásos katasztrófaenyhítési segítség nyújtására: a humanitárius segítségnyújtás és polgári védelem.

Az Unió akkor és ott avatkozik be, ahol válság és természeti katasztrófa történik, és segíti az érintetteket harmadik országokban és az Unión belül is. 2012-ben a Bizottság új vagy elhúzódó válságokra történő reagálásként összesen 1 252 millió eurót kötött le. A kezdeti 874 millió eurós költségvetést ezért több alkalommal megemelték az év közben bekövetkezett új válságokra és természeti katasztrófákra történő reagálás érdekében.

A polgári védelmi mechanizmust az év során 38 alkalommal aktiválták. E beavatkozások közül összesen 31 természeti katasztrófákhoz (hóviharokhoz, rendkívüli hideg időhöz, árvizekhez, földrengésekhez, szökőárhoz, lavinákhoz, viharokhoz és erdőtüzekhez) kapcsolódott, hét pedig ember okozta katasztrófákhoz (robbanás, menekülttáborok, tengeri szennyezés). Összesen 16 beavatkozás az uniós polgári védelmi mechanizmuson belüli országot érintett, 22 pedig más országokat.

Az Európai Unió egésze nevében fellépő tagállamok és az Európai Bizottság továbbra is a világ legnagyobb egyedi humanitárius segítségnyújtó adományozója. A globális humanitárius segítségnyújtás mintegy 47 %-át az Unió adja. A finanszírozás túlnyomó többségét (51 %-át) 2012-ben Afrikára fordították. Jelentős volt a segítségnyújtás a Közel-keleten (Szíriában és a szomszédos országokban), Mianmar/Burma számára, valamint a délkelet-ázsiai és karibi természeti katasztrófákban. A Bizottság olyan humanitárius segítségnyújtási fellépéseket finanszírozott, amelyek 122 millió áldozatnak nyújtottak enyhülést.

2012-ben kilenc értékelés készült el, ezek közül öt országspecifikus és négy tematikus/több témát átfogó volt.

Az értékelések általánosan azt igazolják, hogy az Unió humanitárius segítségnyújtása hatásosnak minősül, és hogy az alulról felfelé építkező megközelítés igazolta a válságokra való gyors reagálási képességet. Az eredményesség javítását célzó, általános jelentőségű ajánlások az alábbiak szerint foglalhatóak össze. Miközben a szabványos eszközök figyelembe veszik az uralkodó kockázatokat és alapul szolgálnak a részvételre vagy a kivonulásra vonatkozó határozat meghozatalához, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hosszabb távú hatások mérésére, beleértve a hatások mérését szolgáló, megfelelő mutatók megadását. Tovább kell folytatódnia az adományozók közötti vezető szerep megtartását célzó erőfeszítéseknek. Egyben biztosítani kell, hogy kivétel helyett főszabály legyen a közösségi részvétel és a civil társadalommal való koordináció. Az innovációra törekvésnek folytatódnia kell és nem szabad a szabványos alapreakciók trendjét követnie. A kivonulási stratégiák további biztosítást igényelnek, különösen települési környezetben, ahol a katasztrófák következményei rendszerint összetettebbek. Egyes projektek vonatkozásában – a projekt eredményességét biztosítandó – meg kell fontolni a határidők kiterjesztését (pl. 12 hónapon túlra).

A hatékonyságot illetően az uniós humanitárius segítségnyújtás átlagos költsége személyenként 10 euró körül van. A végrehajtási keretet illetően a partnerségi keretmegállapodás értékelése azt mutatta, hogy a megállapodás nagyobb finanszírozási rugalmasságot és rövidebb reakcióidőt tesz lehetővé a „minőségi partnerek” kis csoportja számára.

A bevált gyakorlatok meghatározása, a levont tanulságok és a megerősített koordináció alapján folyamatos a beavatkozások hatékonysága növelési lehetőségeinek feltárása. A 2012. évi értékelések számos adalékkal szolgáltak a hatékonysági rések kitöltésének módjához. Mivel az erőforrások gyakran és elkerülhetetlenül számos projektre forgácsolódnak szét, biztosítani kell a még integráltabb, több ágazatra kiterjedő megközelítést. A Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságának felül kell vizsgálnia az adatgyűjtési eljárásokat a főigazgatóság hatékonyságmonitoringjának javítása érdekében. A tanulási és ismeretmegosztási mechanizmusokat erősíteni kell, a magas színvonalú helyszíni technikai kapacitások biztosítására.

Bővítési politika

A bővítési politika végrehajtását az előcsatlakozási támogatás 2007–2013-as pénzügyi eszköze támogatja. Az előcsatlakozási programoktól várt többletérték a programok azon képességében gyökerezik, hogy a fő hajtóerő lehetnek a tagjelölt országok és lehetséges tagjelölt országok jövőbeni uniós tagságra való felkészülésében. Az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) feladata, hogy még a csatlakozás előtt bevezesse a tagjelölteket a tagsággal járó kötelezettségekbe, például a csatlakozás utáni uniós pénzeszközöket kezelő intézmények létrehozásával és/vagy a közösségi vívmányok és uniós normák elfogadásával. Az IPA jelenleg öt összetevőre oszlik.

A tagjelölt és potenciális tagjelölt országok pénzügyi támogatásának irányítása jobbára a tervek szerint haladt. 2012-ben csaknem 1 016,5 millió euró forrást kötöttek le. A helyszíni eredmények folyamatosan jelentkeznek, amint azt általánosságban mutatja a jogállamiság terén elért előrehaladás, az európai normák és értékek felé haladó, állandó konvergenciafolyamat, a 2013-ban 28. uniós tagállammá váló Horvátországgal folyt tárgyalások véglegesítése. Ennek ellenére a támogatás hatása még mindig javítható a nemzeti intézmények kapacitásainak fejlesztésére tett erőfeszítések terén és az erőforrások koncentráltabb és stratégiai elosztása révén.

2012-ben tematikus értékelésre került sor a Nyugat-Balkánon a kormányzás és jogállamiság erősítését, az igazságszolgáltatás reformját, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet szolgáló uniós támogatás tekintetében. Az értékelés azt igazolta, hogy a fellépések mind a hét nyugat-balkáni országban egyértelmű többletértéket nyújtanak a nemzeti hatóságoknak, és jelentős fejlődés ment végbe a jogállamiság terén az alapvető intézmények és szervezeti keretek vonatkozásában. Mindazonáltal erősebb politikai elköteleződés szükséges.

Hatékonyság és eredményesség tekintetében az értékelés az IPA II. programozásának kevesebb eszközre történő egyszerűsítését, és a nagyobb idősíkra és több ágazatra kiterjedő programozást támogatja. Az értékelés a kedvezményezetti oldalon jelezte, hogy az igazságszolgáltatási reformprogramoknak a nemzeti politikában és költségvetési javaslatokban megjelenő, egyértelmű prioritásokkal kell rendelkezniük, amelyek biztosítják a tervezési paraméterek és a finanszírozás állandóságát.

Az Unió részéről megállapítást nyert, hogy az EU-nak átfogó és programszintű célokat kell kidolgoznia a kormányzással és a jogállamisággal kapcsolatban, és a bizonyítékokon alapuló programozás nyomán át kell értékelnie/növelnie kell az IPA-finanszírozást. A kiemelt programoknak lehetne négy-hétéves idősíkjuk, egyértelmű felülvizsgálati és kiigazítási „megállókkal”. A folyó értékelés eredményeit figyelembe véve merült fel a többéves tervezés IPA II-be történő bevezetésének gondolata, a következő többéves pénzügyi keret időtartamára kiterjedően, időközi felülvizsgálat beiktatásával. Az értékelés egyben kiemelte a SMART célkitűzések és mérési mutatók programozás támogatásában és a teljesítmény figyelemmel kísérésében betöltött jelentőségét. A javasolt mutatók némelyikét jelenleg az IPA II. támogatás programozásával kapcsolatos mutató-keretrendszer kialakítására használják.

A törökországi igazságszolgáltatási és alapjogi helyzet tematikus értékelése nyomán született meg az ágazati programozási megközelítés IPA II-ben való alkalmazásának ötlete. Az értékelés alapján úgy ítélték meg, hogy az Unió törökországi igazságszolgáltatási és alapjogi segítségnyújtása támogatónak minősíthető, többletértéket nyújt az emberi jogi reformokhoz, erősíti a bírósági rendszer eredményességét és a rendelkezésre álló erőforrásokra figyelemmel megfelelő szintű eredményeket mutat fel. Az értékelés azonban rámutatott a programozás és a támogatás végrehajtásának hiányosságaira is (például az érintett intézmények általi elfogadottság és a kedvezményezettek irányába fennálló átláthatóság). A tervek szerint az új IPA II. programozásába bekerülnek rugalmassági, fejlettebb irányítási és elfogadottsági elemek.

A nyugat-balkáni és törökországi civil társadalomnak nyújtott uniós támogatás tematikus értékelésében javasolták a civil társadalom és az érdekeltek nagyobb fokú bevonását a programozási és a projektkiválasztási mechanizmusokba. Ezen túlmenően javasolták az uniós és nem uniós beavatkozások szinergiájának fokozását az IPA programozásában és végrehajtásában. Az értékelés javaslatot tett bizonyos módosításokra az új IPA-program irányításában a többi támogatóval és a nemzetközi pénzügyi intézményekkel folyó együttműködés stratégiai szintű megerősítése tekintetében. Emellett támogatta az érdekeltek programozásba való nagyobb fokú bevonását.

A SIGMA (kormányzás- és vezetésfejlesztési támogatás) értékelése arról számolt be, hogy a SIGMA támogatását hatékonynak tekintik, jelenleg azonban hiányzik az általános és konkrét célkitűzések és a beépített kockázatok strukturált és nyomon követhető hierarchiája. 2013-tól három országban a SIGMA-értékelések fogják az eredményesebb politikai párbeszéd alapját képezni, továbbá a nemzeti és regionális IPA-finanszírozás meghatározásának és az ország reformtervei kialakításának eszközei lesznek.

Az értékelésekből kiindulva az új IPA II programra vonatkozó bizottsági javaslat törekszik azon kiigazítások elvégzésére, amelyek a jelenlegi előcsatlakozási támogatási eszközzel való folytonosság és az átmenet biztosításához, valamint az összes bizottsági részlegben az egyszerűsített és harmonizált szabályok szerinti munkavégzés biztosításához és a kedvezményezettek forráshoz jutásának megkönnyítéséhez szükségesek. A nagyobb eredményesség és hatékonyság érdekében a támogatást eredményorientáltabbá, rugalmasabbá és az egyedi igényekre szabottabbá teszik.

A cél a pénzügyi együttműködés végrehajtása és a politikai célok elérése közötti összefüggés szorosabbá tétele. A 2014–2020-as programozás során relevánsabb teljesítménymutatók alkalmazását javasoljuk.

4.           KÖVETKEZTETÉSEK

Az értékelő jelentések eredményei arra utalnak, hogy a következő többéves pénzügyi keret idején egyszerűsítésre, körülhatároltabb célkitűzésekre, közös mutatókra és egyértelmű mérföldkövekkel és célszámokkal ellátott teljesítményértékelési keretre lesz szükség.

A Bizottság a következő többéves pénzügyi keret új programgenerációjára vonatkozó jogalkotási javaslataiban ezt figyelembe vette, és felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy a következő többéves pénzügyi tervre vonatkozó jogalkotási javaslatokban továbbra is erre összpontosítson, a következő pénzügyi időszakra jellemző kezelhetőbb, célzottabb és mérhetőbb folyamat biztosítása érdekében.

A Bizottságnál folyamatban van az alaposabb, módszeresebb és célzottabb előrehaladás- és teljesítménybeszámolás kialakítása, amelynek alapját a Parlament és a Tanács által a következő többéves pénzügyi keretre meghatározott monitoring, értékelési és beszámolási keret fogja képezni. A Bizottság 2014-ben fogja előterjeszteni e jelentés új keretét. Időközben utasította szolgálatait, hogy erősítsék és egyszerűsítsék az előrehaladás és a teljesítmény mérését és az arról való beszámolást, ami a jövőbeni összes éves tevékenységi jelentés, illetve e jelentés jövőbeni kiadásainak alapjául szolgál.

Az idei jelentés alapján megállapítható, hogy általában véve előrehaladás történt az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez hozzájáruló uniós programcélkitűzések területén, azonban egyes eredményeket a gazdasági hanyatlás időnként kedvezőtlenül befolyásolt. A finanszírozás jelentős tőkeáttételi hatást váltott ki – különösen az innovációs teljesítmény tekintetében –, a hatékony közlekedési belső piac megteremtése és az energiapiacok integrációja terén megfelelő előrehaladással. Az értékelések ezt az előrehaladást megerősítették, noha sok még a tennivaló. Az ESZA, az ERFA és a kohéziós alap bizonyította rugalmasságát a hanyatlásra való reagálásban. Megerősítést nyert az ESZA munkavállaláshoz való hozzájárulása, még ha meg is marad a bizonytalanság az eredmények fenntarthatóságát illetően. Az uniós finanszírozás szerepe megerősítést nyert számos tagállamban az állami beruházások szintjének megtartásában, a munkahelyek megőrzésében, a növekedési és beruházási stratégiák terén – csökkentve a nemzeti költségvetésekre nehezedő nyomást –, beleértve kilenc tagállam esetében a lényegesen megemelt társfinanszírozási arányokat.

[1]               A mellékletben tárgyalt más értékelések főként az uniós intézmények szabályozási és kommunikációs, tájékoztatási és koordinációs tevékenységeivel, valamint belső igazgatási folyamataival foglalkoznak.

[2]               Az Európai Parlament határozata az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, 2011- P7 TA-PROV(2013)0122.

[3]               COM(2013)334 final.

[4]               A jelentésben a programok összes kiadási adata 2012-re vonatkozik.

[5]               A kkv-k forráshoz jutását megkönnyítő tagállami programok értékelése és az üzleti angyalok uniós piacainak és a vonatkozó szakpolitikáknak az értékelése.

[6]               A COM(2011)834 javaslat.

[7]               Lásd a DG MOVE éves tevékenységi jelentését a http://ec.europa.eu/atwork/synthesis/aar/ címen.

[8]               https://ec.europa.eu/digital-agenda/en/scoreboard

[9]               Tanulmány az ARTEMIS és az ENIAC közös technológiai kezdeményezés jövőbeli hatásáról (Study on the Future impact of Joint Technology Initiatives ARTEMIS and ENIAC) (Az ARTEMIS Industry Association a beágyazott rendszerekkel foglalkozók európai szervezete. A kutatóközösség érdekképviseletét látja el, beleértve az ipart, az egyetemeket és a kutatóintézeteket az ARTEMIS Közös Vállalkozás és az ENIAC keretében. Az ENIAC Közös Vállalkozás a nanoelektronikára összpontosító állami-magán partnerség, mely az ENIAC tag/társult államokat, az Európai Bizottságot és az AENEAS-t (e terület európai K+F szereplőinek érdekképviseleti szervezete) tömöríti).

[10]             (COM (2011)783).

[11]             A Kutatási Főigazgatóság és a Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA) által irányított projektekre.

[12]             Lásd az Oktatási és Kulturális Főigazgatóság éves tevékenységi jelentését a http://ec.europa.eu/atwork/synthesis/aar/ címen.

[13]             A programtevékenységek résztvevői által kitöltött értékelő nyomtatványok.

[14]             Forrás: Eredmények mérése – 2011. évi éves jelentés.

[15]             Forrás: CCN/CSI projekt havi jelentése.

[16]             A héa információcsere-rendszer (VIES); az új számítógépesített tranzit-rendszer (NCTS); az online vámtarifa-adatbázis (TARIC).

[17]             1083/2006/EU rendelet: általános rendelkezések a strukturális alapokról és a kohéziós alapról.

[18]             A következők nyomán: COM(2013)210: Kohéziós politika: 2013. évi stratégiai jelentés a 2007–2013 közötti programok végrehajtásáról, amely elemzi a tagállamok által 2012-ben bemutatott 27 nemzeti stratégiai jelentést, amelyek bemutatják, hogy programjaik miként járultak hozzá a kohéziós politika célkitűzéseihez; a tagállamok 2011-re vonatkozó, legutóbbi éves végrehajtási jelentése; a szakértői értékelő hálózat országértékelései; és a Regionális Főigazgatóság számára végzett értékelések.

[19]                http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docgener/evaluation/pdf/eval2007/expert_innovation/2011_synthesis_national_reports.pdf

[20]             Az ERFA és a kohéziós alap által az 1994–1999-es időszakban társfinanszírozott projektek utólagos értékelése; a kohéziós alapok 2000–2006 közötti utólagos értékelése; a Jaspers értékelése.

[21]             A 14/2011.; az 1/2012.; a 7/2012; a 8/2012; a 9/2012; a 11/2012; a 14/2011 és a 16/2012. sz. különjelentés.

[22]             COM (2012)737.

[23]             A különjelentés a szőlőültetvények kivágási, illetve szerkezetátalakítási és átállítási intézkedéseire összpontosít, amelyek a két legjelentősebb kiadási területet képezik.

[24]             Lásd a Kommunikációs Főigazgatóság éves tevékenységi jelentését a http://ec.europa.eu/atwork/synthesis/aar/ címen.

[25]             Lásd az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság éves tevékenységi jelentését a http://ec.europa.eu/atwork/synthesis/aar/ címen.