Ajánlás

A TANÁCS AJÁNLÁSA

Olaszország 2013. évi nemzeti reformprogramjáról és Olaszország 2012-2017-es stabilitási programjának tanácsi véleményezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre[1] és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[2] és különösen annak 6. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására[3],

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira[4],

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott konzultációt követően,

mivel:

(1)       Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a gazdaságpolitikák fokozott összehangolásán alapuló, a növekedést és a foglalkoztatást célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy javuljanak Európa lehetőségei a fenntartható növekedés és a versenyképesség terén.

(2)       A Bizottság javaslatai alapján a Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot[5], melyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)       Az Európai Unió állam- és kormányfői 2012. június 29-én elfogadták a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumot, amely koherens keretet teremt a minden lehetséges ösztönzőt, jogi és szakpolitikai eszközt felhasználó tagállami, uniós és euróövezeti tevékenységek számára. Döntöttek a tagállami szinten megvalósítandó intézkedésekről, és kifejezték teljes körű elkötelezettségüket az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósítása és az országspecifikus ajánlások végrehajtása iránt.

(4)       A Tanács 2012. július 6-án ajánlást fogadott el Olaszország 2012. évi nemzeti reformprogramjáról, valamint véleményezte Olaszország 2011-2015-es időszakra vonatkozó, aktualizált stabilitási programját.

(5)       A Bizottság 2012. november 28-án elfogadta az éves növekedési jelentést[6], amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2013. évi európai szemeszterét. Ugyancsak 2012. november 28-án a Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést[7], amelyben Olaszországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes felülvizsgálatra kerül sor.

(6)       Az Európai Tanács 2013. március 14-én elfogadta a pénzügyi stabilitás, a költségvetési konszolidáció és a növekedést ösztönző intézkedések biztosítására irányuló prioritásokat. Hangsúlyozta, hogy differenciált és növekedést elősegítő költségvetési konszolidációt kell végrehajtani, helyre kell állítani a gazdaságnak történő hitelnyújtás rendes feltételeit, ösztönözni kell a növekedést és a versenyképességet, kezelni kell a munkanélküliséget és a válság társadalmi következményeit, valamint korszerűsíteni kell a közigazgatást.

(7)       A Bizottság 2013. április 10-én az 1176/2011/EU rendelet 5. cikkének megfelelően közzétette az Olaszországra vonatkozó érintő részletes vizsgálat eredményeit[8].. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Olaszországban makrogazdasági egyensúlyhiány tapasztalható, amely határozott szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé. Olaszország főbb makrogazdasági egyensúlyhiánya elsődlegesen továbbra is a külső versenyképesség romlásában, valamint az elhúzódó, lassú növekedéssel jellemzett környezetben felmerülő jelentős államadósságban nyilvánul meg.

(8)       Olaszország 2013. április 11-én benyújtotta a 2012-2017-es időszakra vonatkozó, 2013. évi stabilitási programját és 2013. évi nemzeti reformprogramját. Ezt követően az április 28-án kinevezett új kormány jelezte, hogy meg kívánja erősíteni a szerkezeti reformtervet, és megerősítette a stabilitási programban megjelölt költségvetési célkitűzéseket. A május 17-én elfogadott törvényerejű rendelet új rendelkezéseket tartalmaz az ingatlanadó, valamint az alulfoglalkoztatott munkavállalók bérkiegészítési rendszerének kiterjesztése tekintetében. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program, valamint a kormány által elfogadott új intézkedések értékelésére egyidejűleg került sor.

(9)       A 2013-2017-es időszakra vonatkozó stabilitási programnak az 1466/97/EK tanácsi rendelet szerinti értékelése alapján a Tanács úgy véli, hogy a programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv − a Bizottság 2013. tavaszi előrejelzéséhez képest − optimista a 2014. évre vonatkozóan. A forgatókönyv 2015-től megalapozott, de csak az elfogadott strukturális reformok teljes körű végrehajtásának feltételezése mellett – ez pedig továbbra is kihívást jelent. Az új kormány elfogadta, a parlament pedig jóváhagyta a programban felvázolt költségvetési stratégiát. A program célja az államháztartási hiány GDP 3 %-a alatti szinten tartása a program ideje alatt, továbbá a középtávú célkitűzések teljesítése 2013-ban, valamint a GDP-arányos államadósság csökkenő pályára állítása 2014-től. A program megerősíti a strukturális értelemben vett kiegyensúlyozott költségvetési egyenlegre vonatkozó középtávú célkitűzést, ami összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeivel. Az államháztartási hiány 2012-ben a GDP 3 %-át tette ki és − a Bizottság május 3-án közzétett 2013. tavaszi előrejelzésének megfelelően − előreláthatóan a referenciaérték alatt marad a 2013-2014-es időszakban. Az olasz kormány által május 17-én elfogadott rendelkezések megfelelő végrehajtás esetén nem fognak jelentős hatást gyakorolni az államháztartási hiányra. Az előrejelzések alapján a 2009–2012 közötti időszak során mért, GDP-arányosan 2,7 százalékpontos összesített javulást követően – változatlan politikát feltételezve – a GDP-arányos strukturális egyenleg további 1 százalékponttal fog javulni 2013-ban (a GDP -0,5 %-át elérve), 2014-ben pedig enyhén romlik majd. A strukturális elsődleges egyenleg az előrejelzések szerint 2014-ben meg fogja közelíteni a GDP 5 %-át. A 2013-ra előre jelzett, szintén a diszkrecionális bevételi intézkedésekkel csökkentett kiadások elemzéseken alapuló strukturális kiigazítás megfelelő, 2014-re vonatkozóan azonban eltérés mutatkozik a középtávú célkitűzésekhez vezető kiigazítási pályához képest. A program becslése szerint az államadósság aránya 2013-ban tetőzik, majd ezt követően csökkenni kezd, többek között az előre jelzett privatizációs bevételeknek köszönhetően, amelyek értéke éves szinten a GDP 1 százalékpontjának felel meg. Az előrejelzésben azonban a GDP-arányos államadósság továbbra is nő, részben a kereskedelmi adósságok kiegyenlítése miatt, amely körülbelül 2,5 százalékponttal növeli az adósság mértékét a 2013-2014-es időszakban, míg a privatizációs bevételek részletes adatok hiányában nem kerültek figyelembevételre. 2013-tól kezdődően Olaszország részére hároméves átmeneti időszak áll rendelkezésre az adósságkritériumnak való megfelelésre, és a stabilitási programban meghatározott adósságpálya megfelelő előrehaladást biztosít a kritérium teljesítése felé. Mindazonáltal a programban szereplő, az államháztartási hiányra és az adósságra vonatkozó előrejelzések az elfogadott költségvetési intézkedések és strukturális reformok teljes körű végrehajtását feltételezik, ami szükséges a piaci bizalom megszilárdításához és a növekedés és foglalkoztatás ösztönzéséhez.

(10)     Bár fontos reformok kerültek elfogadásra a költségvetési fenntarthatóság ösztönzése és a növekedés elősegítése érdekében, ezek teljes körű végrehajtása továbbra is kihívás marad, és további intézkedések mutatkoznak szükségesnek. Számos kulcsfontosságú intézkedés még nem került jóváhagyásra, illetve végrehajtási jogszabályban történő szabályozásra; fennáll továbbá a kockázat, hogy a különböző közigazgatási szintek nem fogják következetesen nyomon követni azok tényleges végrehajtását. A szabályozási és eljárási keret tekintetében a közigazgatás hatékonysága terén, valamint a kormányzati és közigazgatási kapacitás minősége terén továbbra is jelentős hiányosságok tapasztalhatók, amelyek befolyásolják a reformok végrehajtását és az üzleti környezet működését.

(11)     Az üzleti környezet javítása érdekében a bírósági szervezet haladéktalan felülvizsgálata, célzó, a hosszúra nyúló ügyintézési határidők rövidítése, az ügyhátralékok felszámolása, valamint a peres ügyek magas számának csökkentése révén végre kell hajtani a polgári igazságszolgáltatási reformot. Az alkotmánybíróság mediációval kapcsolatos 2012. októberi ítéletét követően intézkedésekre van szükség az alternatív vitarendezési eljárások igénybevételének ösztönzése érdekében. A korrupció komoly problémát jelent, és az általa generált költségek, amelyeknek értéke a becslések szerint eléri a GDP 4 %-át, jelentősen akadályozzák a gazdasági fellendülést. A 2012. novemberben elfogadott korrupció-ellenes törvény további intézkedést igényel. A korrupció visszaszorításának hatékonyságát növelni lehetne az elévülés intézményének felülvizsgálata útján, tekintettel arra, hogy jelenleg rövid elévülési idők vannak érvényben.

(12)     Az elfogadott ambiciózus költségvetési konszolidációs stratégiát 2012. áprilisban kiegészítette az Alkotmányba beépített, a kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó szabály, valamint az államháztartási kiadások hatékonyságának és minőségének javítását célzó intézkedések. Mindazonáltal, a végrehajtás során tapasztalt hiányosságok csökkentették az intézkedések hatékonyságát, különösen a közszférában történő foglalkoztatás hatékonysága és a tartományok számának csökkentése terén. A kohéziós cselekvési terv felgyorsította a kb. 12,1 milliárd EUR értékű strukturális források felhasználását, amelyre három egymást követő lépésben került sor. Ugyanakkor a források általános igazgatásának javítása tekintetében továbbra is hiányzik a motiváció, különösen Dél-Olaszországban, ami komoly aggályokat támaszt a 2014-2020 közötti programozási időszak tekintetében. Bőven van még lehetőség az államháztartási kiadások hatékonyságának további javítására.

(13)     A bankok hagyományosan jelentős szerepet játszanak az olasz gazdasági tevékenység támogatásában, elsősorban a kis vállalkozások hitelezésén keresztül. A gazdasági válság elhúzódása következtében azonban csökkent a lehetőségük e szerep fenntartására. A hitelkockázat növekedése, valamint a nem teljesítő hitelek jelentős és egyre nagyobb állománya következtében csökkent a bankok hitelnyújtási hajlandósága, valamint súlyosbodott alacsony nyereségességük. Következésképpen az olasz nemzeti bank helyszíni vizsgálatok útján felméri, megfelelő-e az értékvesztett hitelekre történő céltartalékképzés. Az olasz bankok különleges vállalatirányítási rendszere korlátozhatja pénzügyi közvetítő szerepük hatékonyságát. Intézkedések kerültek bevezetésre a bankon kívüli finanszírozási módok – így különösen a sajáttőke-bevonás – ösztönzésére, valamint az innovációs kapacitás növelésére; ezen intézkedések alkalmazási köre azonban korlátozott maradt, és még nem kerültek teljes mértékben végrehajtásra. A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó fizetési késedelemről szóló uniós irányelv átültetése, valamint a felhalmozott kereskedelmi adósság tervezett rendezése hozzá fog járulni a cégek likviditásának növeléséhez.

(14)     2012. júniusban széleskörű munkaerőpiaci reformot fogadtak el, amelynek célja a munkaerőpiac rugalmatlanságának és szétaprózottságának orvoslása. A reformot ki kell egészíteni a függőben lévő végrehajtási jogszabályok elfogadásával, és a tényleges gyakorlatba történő átültetését gondosan figyelemmel kell kísérni. A hatékony aktivizálási stratégiák végrehajtásának támogatása érdekében szükséges továbbá az állami munkahely-közvetítő szolgálatok integrálása a munkanélküli ellátási rendszerekbe. 2011-2013 során a szociális partnerek egymás követő megállapodásokban új bérmegállapítási keretrendszert dolgoztak ki. Ezt a keretrendszert adókedvezmények támogatják a bérek, a teljesítmény és a helyi munkaerőpiaci viszonyok megfelelő összhangjának biztosítása érdekében. Ezt a keretrendszert hatékonyan végre kell hajtani és az eredmények nyomon követése alapján fokozatosan ki kell igazítani.

(15)     A fiatalok munkanélkülisége, illetve a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok aránya folyamatosan nőtt, 2012 végére elérve a 37 %-ot, illetve 21,1 %-ot. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok elhelyezkedési aránya a legalacsonyabb az Európai Unióban, ami arra enged következtetni, hogy a fiatal diplomások képességei alacsony relevanciával bírnak a munkaerőpiacon. Bár enyhe csökkenést mutat, a korai iskolaelhagyók aránya továbbra is magas. Ez kétségeket ébreszt az oktatási rendszer teljesítményével kapcsolatban. Az egyik kulcsfontosságú tényezőt az oktatói foglalkozás jelenti, amelyet jelenleg egyetlen karrierútvonal jellemez, és amely korlátozott szakmai fejlődési lehetőséget nyújt. A nők részvétele a munkaerőpiacon továbbra is alacsony, a nemek közötti foglalkoztatási szakadék pedig az egyik legnagyobb az Európai Unión belül. A szegénység és a társadalmi kirekesztettség, valamint a súlyos anyagi nélkülözés kockázata folyamatosan nő, míg a szociális védelmi rendszer számára egyre nagyobb nehézséget jelent a szociális igények kielégítése. A szociális védelmi rendszer ugyanis túlnyomórészt nyugdíj-kifizetésekre összpontosít, míg a nyugdíjtól eltérő szociális juttatások nem elegendőek a szegénység leküzdésére, valamint a társadalmi befogadás ösztönzésére.

(16)     Az adórendszer szerkezete továbbra is összetett, és jelentősen terheli a munkaerőt és a tőkét. A 2010-2011-es időszakban vállalt erőfeszítéseket követően az adóterheknek a termelési tényezőkről a fogyasztásra, a tulajdonra és a környezetre történő átcsoportosítását célzó kiegészítő intézkedések korlátozottabbak voltak. További intézkedés szükséges az adórendszer egyszerűsítése, az adókiadások ésszerűsítése, a vagyonadó-alap és a piaci értékek összehangolása, valamint az adójogi szabályok betartásának ösztönzés és az adócsalás elleni fellépés érdekében. A kataszteri értékek felülvizsgálatától függő, tervezett ingatlanadó-reform a tisztességesség növelését fogja célozni, a stabilitás programban lefektetett költségvetési stratégia keretein belül. A szürkegazdaság és a be nem jelentett munkavégzés csökkentése jótékony hatással lenne az államháztartásra és pozitív kihatással lenne az adórendszer méltányosságára. A héa-mentesség, illetve a kedvezményes adókulcsok és a közvetlen adók kapcsán nyújtott kedvezmények felülvizsgálata az elosztási hatás minimálisra csökkentése érdekében szükségessé teheti a szociális transzferek kiigazítását.

(17)     Jelentős előrelépés történt a szolgáltatási szektor liberalizációja terén, a szabályozott foglalkozások reformját azonban tovább kell folytatni annak érdekében, hogy a fennmaradó korlátozásokat megszüntessék. A reform alapvető elveit védeni kell az esetleges visszaesésektől, amelyek különösen a jogászi szakma reformját követően merülhetnek fel. Szintén szükségesnek mutatkozik az alkotmánybíróság 2012. júliusi döntését követően a helyi közszolgáltatások verseny előtti megnyitása.

(18)     A hálózatos iparágak reformja jelenleg is folyamatban van − megkezdődött a piaci hozzáférés és az infrastrukturális kapacitás javítása −, de továbbra is megoldásra vár néhány jelentős kihívás. A gázszektor szétválasztását 2013. szeptemberig kell megvalósítani, és az energiáról szóló 2013. márciusi nemzeti stratégiát végre kell hajtani. A telekommunikációs szektor verseny előtti megnyitása további intézkedéseknek nyújt teret. Az autópályákért, repülőterekért, kikötőkért és vasutakért felelős új közlekedési hatóság még nem került létrehozásra. A közlekedési hatóságnak függetlennek kell lennie és rendelkeznie kell a működéséhez szükséges forrásokkal, valamint szankciókiszabási joggal. Továbbra is komoly problémát jelentenek a nemzeti, valamint a határon átnyúló infrastrukturális akadályok, amelyek különösen az északi és a déli országrész között jelentkeznek, és amelyek hozzájárulnak a magas energiaárakhoz, a korlátozott szélessávú hozzáféréshez és a közlekedési szűk keresztmetszetekhez.

(19)     Az európai szemeszterrel összefüggésben a Bizottság elvégezte Olaszország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, valamint bemutatta a részletes vizsgálat eredményeit. Figyelembe vette nemcsak a programok Olaszország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy azok megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a jövőbeli nemzeti döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni. Az alábbi 1–6. ajánlás tükrözi a Bizottság európai szemeszter keretében tett ajánlásait.

(20)     A Tanács ezen értékelés fényében megvizsgálta Olaszország stabilitási programját, és arról alkotott véleményét[9] különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi.

(21)     A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta Olaszország nemzeti reformprogramját és stabilitási programját. A Tanácsnak a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1-6. ajánlás tükrözi.

(22)     Az európai szemeszter keretében a Bizottság elkészítette az euróövezet egészének gazdaságpolitikájára vonatkozó elemzését is, amely alapján a Tanács külön ajánlásokat intézett azon tagállamokhoz, amelyek pénzneme az euró. Olaszországnak ezen ajánlások teljes körű és megfelelő időben történő végrehajtásáról is gondoskodnia kell.

AJÁNLJA, hogy Olaszország 2013-2014-ben tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.           Az elfogadott intézkedések teljes végrehajtása útján gondoskodjon arról, hogy 2013-ban az államháztartási hiány a GDP 3 %-a alatt maradjon. Megfelelő ütemben és a növekedést elősegítő költségvetési konszolidáció útján valósítsa meg a strukturális kiigazítást annak érdekében, hogy 2014-től érje el és őrizze meg a középtávú célkitűzéseket. Érje el a tervezett strukturális elsődleges többletet annak érdekében, hogy az igen jelentős GDP-arányos államadósságot (amely az előrejelzések szerint a GDP 132,2 %-a lesz 2014-ben) tartós csökkenési pályára állítsa. Folytassa a közkiadások hatékonyságának és minőségének tartós javítását a 2012-ben elfogadott intézkedések teljes körű végrehajtása, valamint a kiadások minden közigazgatási szinten rendszeresen elvégzett részletes vizsgálata útján.

2.           Gondoskodjon a folyamatban lévő reformok megfelelő időben történő végrehajtásáról, mielőbb elfogadva a szükséges végrehajtási jogszabályokat, majd konkrétan megvalósítva azokat valamennyi kormányzati szinten és minden érdekelt fél bevonásával, valamint nyomon követve a hatást. Javítsa a közigazgatás hatékonyságát és erősítse meg a közigazgatás szintjei közötti együttműködést. Egyszerűsítse az állampolgárokat és vállalatokat érintő igazgatási és jogszabályi kereteket, valamint csökkentse a polgári igazságszolgáltatás keretében az ügykezelés hosszát és peres eljárások számát, ideértve az alternatív vitarendezési eljárások igénybevételének ösztönzését. Erősítse meg a korrupció visszaszorításának jogi keretét, többek között vizsgálja felül az elévülési időre irányadó rendelkezéseket. Fogadjon el strukturális intézkedéseket az uniós források igazgatásának javítására a déli országrészekben, a 2014-2020 közötti programozási időszak tekintetében.

3.           A termelő tevékenységek számára történő hitelnyújtás ösztönzése érdekében támogassa a nagyobb hatékonysággal és nyereségességgel járó vállalatirányítási gyakorlatok bevezetését a bankszektorban. Folytassa a folyamatban lévő eszközminőség-ellenőrzéseket a bankszektorban, és segítse elő a nem teljesítő hitelek szanálását a bankok mérlegében. A vállalkozások finanszírozáshoz (különösen részesedés révén történő finanszírozáshoz) jutásának diverzifikálása és megkönnyítése érdekében támogassa a tőkepiacok további fejlődését, ezáltal is ösztönözve a vállalkozások innovációs kapacitását és növekedését.

4.           Biztosítsa a munkaerőpiaci és a bérmegállapítással kapcsolatos reformok hatékony végrehajtását a bérek és a termelékenység jobb összhangja érdekében. Tegyen további lépéseket a munkaerő-piaci részvétel előmozdítása érdekében, különösen a nők és a fiatal munkavállalók tekintetében, például az ifjúsági garancia útján. Erősítse meg a szakoktatási és szakképzési rendszert, biztosítson hatékonyabb állami foglalkoztatási szolgálatot, és nyújtson jobb pályaválasztási és tanácsadói szolgáltatásokat a felsőoktatásban résztvevő hallgatók részére. Csökkentse a második keresőket érintő, a munkavállalást hátráltató pénzügyi tényezőket, és ösztönözze a gondozási és iskolán kívüli szolgáltatásokat. Tegyen erőfeszítéseket a korai iskolaelhagyás megelőzése érdekében és javítsa az oktatás minőségét és eredményeit, részben az oktatók szakmai fejlődésének és karrierjének reformja által. Biztosítsa a szociális transzferek hatékonyságát a juttatások célirányosságának javítása útján, különösen a gyermekes, alacsony jövedelmű háztartások tekintetében.

5.           Költségvetés-semleges módon csoportosítsa át az adóterheket a munkaerőről és a tőkéről a fogyasztásra, a tulajdonra, valamint a környezetvédelemre. E célból vizsgálja felül a héa-mentességek, a kedvezményes adómértékek és a közvetlen adók terén nyújtott kedvezmények hatályát, valamint alakítsa át a kataszteri rendszert annak érdekében, hogy az ismétlődő ingatlanadó alapja összhangba kerüljön a piaci értékekkel. Folytassa az adócsalás elleni küzdelmet, javítsa az adózási morált és tegyen határozott lépéseket a szürkegazdaság és a be nem jelentett munkavégzés felszámolása érdekében.

6.           Biztosítsa a szolgáltatói piac liberalizálását célzó intézkedések megfelelő végrehajtását. Szüntesse meg a szakmai szolgáltatásokat érintő korlátozásokat, és ösztönözze a piacok megnyitását például a helyi közszolgáltatások tekintetében,a közvetlen koncessziók helyett a közbeszerzési eljárások alkalmazását helyezve előtérbe. Vezessen be a hálózatos iparágak piacára történő belépést elősegítő intézkedéseket, kiemelt ügyként kezelve a közlekedési hatóság létrehozását. Fokozza az infrastrukturális kapacitást, különös tekintettel az energiahálózatok összekapcsolására, az intermodális közlekedésre és a telekommunikációs szektorban a szélessávú hozzáférésre, kiemelt figyelmet szentelve az északi és déli országrész közötti különbségeknek.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]               HL L 209., 1997.8.2., 1. o.

[2]               HL L 306., 2011.11.23., 25. o.

[3]               COM(2013) 362 final.

[4]               P7_TA(2013)0052 és P7_TA(2013)0053.

[5]               A Tanács 2013. április 22-i 2013/208/EU határozata.

[6]               COM(2012) 750 final.

[7]               COM(2012) 751 final.

[8]               SWD(2013) 118 final.

[9]               Az 1466/97/EK rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint.