A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

2012. évi jelentés az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról

1.           Bevezetés

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) hatékony végrehajtására irányuló stratégiájában a Bizottság vállalta, hogy évente jelentést terjeszt elő a Charta hatékony végrehajtása érdekében tett konkrét lépésekről[1]. A jelentések révén a Bizottság eleget tesz azoknak a régóta fennálló és jogos elvárásoknak, amelyek az alapvető jogokat az uniós szakpolitikák középpontjába kívánják helyezni, és amelyeknek különösen az Európai Parlament adott hangot[2]. A Charta szisztematikus végrehajtása nem csupán szigorú jogi ellenőrzést, hanem politikai ellenőrzést is megkövetel annak érdekében, hogy valamennyi uniós kezdeményezés alapvető jogokra gyakorolt hatását felmérjék.

Ez az éves jelentés szolgál a Charta végrehajtásáról szóló, az uniós intézmények és tagállamok között szükséges párbeszéd alapjául. Következésképpen része a politikai párbeszéd és ellenőrzés folyamatának, amely biztosítja, hogy a Charta továbbra is referenciát jelent az alapvető jogok összes uniós szakpolitikába történő beemelése, illetve az uniós jog tagállami alkalmazása során. Emellett azt is bemutatja, hogy miként fejlődik az alapjogi kultúra az EU-n belül az uniós hatáskörbe tartozó területeken elfogadott új jogszabályok, illetve az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: a Bíróság) ítélkezési gyakorlata révén. Mivel a tagállami bíróságok kulcsszerepet játszanak annak ellenőrzésében, hogy a tagállamok tiszteletben tartják a Chartát az uniós jog alkalmazása során, ez a jelentés első ízben nyújt áttekintést a nemzeti bíróságok Chartát érintő ítélkezési gyakorlatáról is.

A jelentés mellékletében található bizottsági szolgálati munkadokumentum részletes információkkal szolgál a Charta alkalmazásáról, és bemutatja az egyének által tapasztalt konkrét problémákat (lásd az I. mellékletet). A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010-2015) végrehajtása terén tett előrelépésekkel egy második, önálló bizottsági szolgálati munkadokumentum foglalkozik (lásd a II. mellékletet).

2.           A Charta hatékony végrehajtását elősegítő uniós intézkedések

A Charta elsősorban az uniós intézményeknek szól. Éppen ezért elsődlegesen az uniós intézmények felelőssége, hogy biztosítsák az alapvető jogok tiszteletben tartását, ami a kötelező erejű Chartán alapuló jogi követelmény.

A Bizottság stratégiája a jogilag kötelező Charta gyakorlati érvényesítésére irányul[3]. A Charta végrehajtásának konkrét lépései elősegítették az alapjogi érzékenység kialakulását a Bizottság új jogalkotási vagy szakpolitikai javaslatainak előkészítése során. Ez a megközelítés az uniós döntéshozatali folyamat valamennyi szakaszában kulcsfontosságú, így akkor is, amikor az Európai Parlament és a Tanács módosítja a Bizottság által előterjesztett javaslatokat. Minden uniós intézkedés a Bíróság ellenőrzési jogának hatálya alá tartozik. Ez a végső biztosítéka az alapvető jogok tiszteletben tartásának mind az uniós jogalkotói munka, mind az EU egyéb tevékenységei során.

Valamennyi uniós szakpolitika szorgalmazza az alapvető jogok tiszteletben tartását. A Bizottság arra irányuló politikája, hogy tartalommal töltse meg az uniós polgárság jogállását, kiegészíti az alapvető jogok tiszteletben tartásának előmozdítását az Európai Unióban. A Chartában foglalt alapvető jogok többsége nem csupán az uniós polgárokat illeti meg, hanem kiemelten fontos az EU-ban élő valamennyi ember védelme szempontjából, függetlenül attól, hogy uniós polgárokról van-e szó vagy sem.

2.1.        Az alapvető jogok védelmének megerősítése uniós jogszabályok által

A valódi alapjogi kultúra nem merül ki abban, hogy a jogszabályok összhangban állnak a Chartával. Az EU hatáskörébe tartozó területeken a Bizottság javaslatot tehet olyan uniós jogszabályra is, amely révén a Chartában foglalt jogok és elvek ténylegesen megvalósulhassanak. Ez döntő fontosságú ahhoz, hogy a polgárok érvényesíthessék a Chartában biztosított jogaikat.

Annak érdekében, hogy a Charta teljes mértékben érvényesülhessen a digitális korban, a Bizottság a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós szabályok nagyszabású reformját[4] javasolta. Európa történelmi tapasztalatának eredményeként az az általános nézet alakult ki Európában, hogy a magánélet az emberi méltóság és a személyes szabadság szerves része. Ebből kifolyólag a Charta egyaránt elismeri a magánélethez való jogot (7. cikk) és a személyes adatok védelméhez való jogot (8. cikk). A Szerződés (az EUMSZ 16. cikke) a harmonizált uniós adatvédelmi jogszabályok létrehozása érdekében kiegészítő jogalkotói hatáskörrel ruházza fel az EU-t.

A Bizottság javaslatai korszerűsítik és naprakésszé teszik az 1995-ös irányelvben lefektetett elveket, hogy a jövőben is biztosított legyen a személyes adatok védelméhez való jog[5]. A reform előirányozza a személyes adatokat feldolgozók fokozott felelősségét és elszámoltathatóságát, valamint megerősíti a független nemzeti adatvédelmi hatóságokat. Bevezeti a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jogot, amely hozzájárul az online adatvédelmi kockázatok kezelhetőbbé tételéhez. A reform kiterjeszti az általános adatvédelmi elveket és szabályokat a nemzeti rendőrségekre és a büntető igazságszolgáltatásra. Az új szabályokat úgy alakították ki, hogy valamennyi esetlegesen érintett alapvető jog, például a véleménynyilvánítás szabadsága, tekintetében körültekintően biztosítsák az egyensúlyt. Ennek sokatmondó példája, hogy a javaslat szerint különleges biztosítékok kapcsolódnának a kizárólag újságírói célokra használt adatokhoz.

2012-től a Bizottság proaktív megközelítést alkalmaz annak érdekében, hogy felgyorsítsa a nemek közötti egyensúly javítását a tőzsdén jegyzett európai vállalatok vezetőtestületeiben[6]. A Bizottság jogalkotási javaslata mérföldkőnek számít a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó uniós joganyagban. Összeegyezteti az egyenlő bánásmód követelményét az alulreprezentált nemet támogató pozitív intézkedések lehetőségével, hogy tényleges egyenlőség jöjjön létre.

A javaslat célkitűzése, hogy az ilyen vállalatok nem-ügyvezető igazgatói között az alulreprezentált nem aránya legalább 40 %-ra emelkedjen 2020-ig (a tőzsdén jegyzett közvállalkozások esetében 2018-ig). A 40 %-os célkitűzés teljesítése érdekében azok a vállalatok, ahol az alulreprezentált nem képviselete a nem-ügyvezető igazgatók között ennél alacsonyabb, kötelesek az e pozíciókra történő kinevezéseket az egyes jelöltek képzettségének összehasonlító elemzése alapján végezni. Ez előre meghatározott, egyértelmű, a nemekre vonatkozóan semleges és félreérthetetlen kritériumok alkalmazásával valósul meg úgy, hogy azonos képzettségű jelöltek esetén az alulreprezentált nem képviselőjét részesítik előnyben.

Az eljárási jogok védelme továbbra is uniós prioritás marad. A büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-én elfogadott irányelv előírja, hogy minden letartóztatott személyt olyan nyelven kell tájékoztatni jogairól, amelyet megért[7]. Ezen felül a bűncselekmények sértettjeinek támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2012. október 25-én elfogadott új irányelv biztosítja, hogy a sértettek EU-szerte megkülönböztetésmentes minimumjogokat élvezhessenek, állampolgárságuktól vagy lakóhelyüktől függetlenül[8]. Garantálja a sértettek elismerését és a velük való tiszteletteljes bánásmódot a rendőrség, az ügyészek és a bírák részéről. A tájékoztatáshoz, támogatáshoz és védelemhez való eljárási jogot határoz meg a sértettek számára, valamint biztosítja a büntetőeljárásban való tevékeny részvétel lehetőségét. Az irányelv azon sértettek támogatására és védelmére fekteti a hangsúlyt, akik a büntetőeljárás során másodlagos vagy újbóli áldozattá válásnak vagy megfélemlítésnek vannak kitéve. Ilyen veszélyeztetett csoportot jelentenek a gyermekek, a nemi alapú erőszak, a hozzátartozók közötti erőszak, a szexuális erőszak vagy kizsákmányolás és a gyűlölet-bűncselekmények áldozatai, valamint a fogyatékossággal élő sértettek.

Az uniós politikáknak és az uniós jogszabályoknak az alapvető jogok Unión belüli tiszteletben tartásával kapcsolatos objektív, megbízható és összehasonlítható adatokon kell alapulniuk. Az Európai Unió Alapjogi Ügynökség (a továbbiakban: az Ügynökség) feladata, hogy ilyen adatokat szolgáltasson. A Lisszaboni Szerződés hatályba lépését követően az Ügynökségnek képesnek kellene lennie feladatai ellátására minden olyan uniós hatáskörbe tartozó területen, amely érinti az alapvető jogokat. Ennek elérése érdekében a Bizottság javasolta, hogy az Ügynökség a rendőrségi és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területein is tevékenykedhessen[9]. A Tanács nem hagyta jóvá ezt a megközelítést, és úgy döntött, kizárja ezt a két fontos, uniós hatáskörbe tartozó területet az Ügynökség többéves keretprogramjából, amely meghatározza a 2013–2017-es időszak tematikus cselekvési területeit. Az Ügynökség megfelelő működését az új többéves keretprogram késedelmes elfogadása is veszélyeztette. Következésképp az Ügynökség nem volt abban a helyzetben, hogy feladatait rendes körülmények között lássa el, ezért feladatai teljesítése érdekében eseti kérelemmel élt, amelyet a Tanács 2012 végén fogadott el. A Tanács 2013. március 11-én elfogadta az új többéves keretprogramot, miután az Egyesült Királyság visszavonta parlamenti fenntartását[10].

2.2.        Az EU külső tevékenységének alapjogi dimenziója

A Charta az Európai Unió minden tevékenységére alkalmazandó, köztük a külkapcsolatokra is.

A Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) közös közleménye alapján a Tanács elfogadta az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretet, valamint az ennek végrehajtására irányuló cselekvési tervet, amelyek célja, hogy javítsák az uniós emberi jogi politika egészének hatékonyságát és következetességét az elkövetkező évek során[11]. Az új uniós stratégiai keretprogram és cselekvési terv első lépéseinek egyikeként a Tanács kinevezte Sztavrosz Lambrinidiszt az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjévé[12].

Abban az ügyben, mikor a Tanács közös kül- és biztonságpolitika keretében hozott döntése alapján befagyasztották egy vállalat és többségi tulajdonosa vagyoni eszközeit, a Bíróság megsemmisítette a hozott intézkedéseket, azzal az indokkal, hogy a Tanács nem szolgált információval vagy bizonyítékkal. Ezáltal a Bíróság megerősítette, hogy a hatékony jogi védelem elve (a Charta 47. cikke) értelmében a korlátozó intézkedés indokáról tájékoztatni kell az érintett intézményt és személyt[13]. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a címzetteknek lehetőségük legyen jogaik megvédésére, illetve hogy a Bíróság abba a helyzetbe kerüljön, hogy felülvizsgálhassa a kérdéses intézkedés jogszerűségét. Ez a bírósági felülvizsgálat kiterjed az indokoltságot alátámasztó tények és körülmények értékelésére, illetve az értékelés alapjául szolgáló bizonyítékra és információra.

2012. július 4-én az Európai Parlament elutasította a hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás (ACTA) tervezetét, amely a szellemitulajdon-jogok érvényesítésére vonatkozó globális szabványok javítását célozta a hamisított és kalózáruk kereskedelme elleni hatékonyabb küzdelem jegyében. Ennek során az Európai Parlament a Chartát használta a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos új előjogai gyakorlásakor[14]. Az EP különösen arra hivatkozott, hogy a kereskedelmi megállapodás tervezetében megfelelő egyensúlyt kell kialakítani a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, valamint a tulajdonhoz való jog között. A Bizottság szintén figyelemmel kísérte ezeket az aggályokat, és felkérte a Bíróságot az ACTA megállapodás és a Charta összeegyeztethetőségének vizsgálatára. Miután az Európai Parlament egyértelművé tette, hogy nem fogadja el a megállapodástervezetet, a Bizottság visszavonta a bírósági vélemény iránti kérelmét.

2.3.        Az EU intézkedései és a Charta közötti összhang bírósági felügyelete

A Bíróság 2012-ben hozott, az EU jogi aktusai és a Charta közötti összhangot érintő határozatai iránymutatásul szolgálnak ahhoz, hogyan kell figyelembe venni az alapvető jogokat az EU jogalkotási munkája és egyéb, joghatást kiváltó tevékenységei során.

A Bíróság egyértelművé tette, hogy a Chartát mindig figyelembe kell venni, ha a jogalkotó úgy dönt, hogy hatásköröket ruház át a Tanácsra vagy a Bizottságra. Megsemmisítette az EU külső tengeri határainak felügyeletére vonatkozó tanácsi végrehajtó határozatot azon az alapon, hogy a határőrökre végrehajtási hatásköröket ruházó jogszabályok bevezetése az uniós jogalkotó hatáskörébe tartozó politikai döntések meghozatalával jár, és ezek a szabályok valószínűleg olyan mértékben érintenék a személyes szabadságot és az alapvető jogokat, amely szükségessé teszi az európai uniós jogalkotó bevonását[15].

A Bíróság azt is vizsgálta, hogy az uniós intézmények ténylegesen tiszteletben tartják-e a megkülönböztetés tilalmának elvét személyzeti felvételi politikájukban. A Bíróság több olyan uniós köztisztviselői versenyvizsga-felhívást semmisített meg, amelynek teljes szövegét csupán három hivatalos nyelven tették közzé[16]. A Bíróság ugyanis kimondta, hogy azok a potenciális pályázók, akiknek anyanyelve nem e három nyelv egyike, hátrányos helyzetben voltak azokhoz a pályázókhoz képest, akik anyanyelve a három között volt. A hátrány a nyelven alapuló, aránytalanul különböző bánásmódból következett, ami a Charta 21. cikke szerint tilos.

A Bíróság szintén ellenőrizte a megfelelő ügyintézés elvének uniós intézmények általi alkalmazását (a Charta 41. cikke). Megsemmisítette a Bizottság elutasító határozatát egy közbeszerzési pályázati felhívásra érkezett pályázat összefüggésében, mivel a Bizottság indoklása nem volt kielégítő[17]. A Bíróság megállapította a Charta 41. cikke (megfelelő ügyintézés) és 47. cikke (igazságszolgáltatáshoz való jog) közötti kapcsolatot, amennyiben az érintett személy számára elengedhetetlen az igazgatás által adott indoklás ahhoz, hogy eldöntse, megtámadja-e a határozatot az illetékes bíróság előtt.

Az elmúlt évek alatt a Bíróság több határozata vezetett az uniós jogszabályok módosításához. Ebben a tekintetben az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a menedékkérők EU-n belüli átadásáról szóló új Dublini Rendelet tárgyalása során figyelembe vették a Bíróság ítélkezési gyakorlatát[18]. Így, az újonnan elfogadott szabályok értelmében a menedékkérők nem küldhetőek vissza olyan tagállamba, ahol alapvető jogaik megsértésének komoly veszélye fenyegeti őket. Ehelyett egy másik tagállamnak kell biztosítania számukra a menekültügyi eljáráshoz való gyors hozzáférést.

A Bizottság az európai mezőgazdasági alapok kedvezményezettjeinek közzétételéről szóló javaslatmódosítás előkészítése során szintén figyelembe vette a Bíróság ítélkezési gyakorlatát[19]. Az új javaslatot felülvizsgált, alapos indoklás támasztja alá, melynek lényege, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából az európai mezőgazdasági alapokból származó pénzeszközök felhasználásának nyilvános ellenőrzésére van szükség. Az új szabályok részletesebb információk megadását írják elő az alapokból támogatásban részesített intézkedések természetére és leírására vonatkozóan. Egy meghatározott küszöb alatt azonban nem teszik közzé a kedvezményezett nevét. Ez az intézkedés az arányosság elvét követi, egyrészt az állami pénzeszközök felhasználásának nyilvános ellenőrzésére vonatkozó célkitűzés, másrészt pedig a kedvezményezetteknek a magánéletük tiszteletben tartásához, illetve személyes adataik védelméhez való joga között.

3.           A Charta tagállami végrehajtása

Az Európai Unióban kétrétű rendszer hivatott biztosítani az alapvető jogok védelmét: a tagállamok alkotmányain és nemzetközi jogi kötelezettségein, például az emberi jogok európai egyezményén (EJEE) alapuló nemzeti rendszer, valamint a Chartán alapuló uniós rendszer, amely kizárólag az uniós intézmények tevékenysége vagy az uniós jog tagállami alkalmazása kapcsán lép működésbe. A Charta kiegészíti az alapvető jogok védelmének meglévő rendszereit, nem pedig helyettesíti őket.

A Bíróság hangsúlyozta a Charta alkalmazási körének korlátait. Elfogadhatatlannak nyilvánította egy bolgár közigazgatási bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmét a bizonyos közúti közlekedési szabályok megsértését büntetőjogi szankciókkal sújtó határozatokkal szembeni jogorvoslathoz való jogra vonatkozóan, arra az állandó ítélkezési gyakorlatra hivatkozva, mely szerint az alapvető jogok védelméből fakadó követelmények az uniós jog tagállami végrehajtásakor mindig kötelezőek a tagállamokra nézve[20].

A tagállamok kizárólag akkor a címzettjei a Charta rendelkezéseinek, mikor uniós jogszabályokat hajtanak végre, és sem a Charta, sem a Szerződés nem ruház az EU-ra hatáskört az alapvető jogok tekintetében. Ha a vonatkozó nemzeti jogszabályok nem tartalmaznak az uniós jog végrehajtásáról szóló intézkedéseket vagy semmilyen egyéb módon nem fűződnek az uniós joghoz, a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel[21].

A Charta lényeges jogkövetkezményei várhatóan a nemzeti bíróságoktól a Bírósághoz érkező előzetes döntéshozatal iránti kérelmek számának növekedésében mutatkoznak majd meg. A menedékjoggal kapcsolatban például a Bíróság megerősítette, hogy egy tagállam határán vagy területén benyújtott menedékjog iránti kérelem esetében az adott tagállam köteles biztosítani a menedékkérők befogadására vonatkozó, uniós jog által előírt minimumfeltételeket attól függetlenül, hogy az uniós jog szerint a menedékjog iránti kérelem megvizsgálása a tagállam feladata-e vagy sem[22]. Az emberi méltóság (1. cikk) és a menedékjog (18. cikk)alapvető elvei tiszteletben tartásának szükségessége a gyakorlatban azt jelenti, hogy a menedékkérő lakhatására, élelmezésére, ruházkodására és napi kiadásaira, illetve az ebből következő pénzügyi teherre vonatkozó, uniós jogból fakadó kötelezettséget[23] a kérelmet fogadó tagállam viseli mindaddig, amíg a menedékkérőt át nem adják a kérelme megvizsgálásáért felelős tagállamnak.

3.1.        A Charta tagállami tiszteletben tartását célzó bizottsági intézkedések

A Bizottság a szerződések őreként gondoskodik a Charta betartásáról, és elkötelezett azt iránt, hogy amennyiben szükséges és rendelkezik a megfelelő hatáskörrel, beavatkozik ennek érdekében. 2012-ben a Bizottságot első ízben kérték fel, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást az Európai Bíróságon amiatt, hogy egy tagállam elmulasztotta a Charta kulcsfontosságú rendelkezéseinek teljesítését.

Az elmúlt években Magyarország több olyan jogszabályt fogadott el – köztük a jogszabályi hierarchiában közvetlenül az alkotmány alatt álló, úgynevezett sarkalatos törvényeket –, amelyek jelentős alapjogi aggályokat ébresztettek, és az Európa Tanács is vizsgálta őket. A Bizottság jogi elemzése azokra a területekre irányult, amelyek a Charta (51. cikk) alkalmazási körének és a Bizottság szerződések őreként betöltött szerepének megfelelően az uniós joghoz kapcsolódnak. A 2011 végén küldött első figyelmeztető leveleket követően 2012. június 7-én a Bizottság úgy döntött, hogy a kötelezettségszegési eljárásokat a Bíróság elé terjeszti. A Bizottság elsőként a magyar adatvédelmi hatóság függetlenségét kérdőjelezte meg arra hivatkozva, hogy az 1995-ös adatvédelmi irányelv a nemzeti adatvédelmi hatóságok „teljes mértékű függetlenségét” írja elő, továbbá ezt a követelményt az EUMSZ 16. cikke és a Charta 8. cikke is egyértelműen megerősíti. A második kötelezettségszegési eljárásban a Bizottság a 274 magyarországi bíró és ügyész szolgálati viszonyának idő előtti megszüntetését vitatta, amit a szolgálati viszony felső korhatárának 70-ről 62 évre történő hirtelen leszállítása eredményezett. A Bizottság keresetének jogalapja a foglalkoztatásban biztosított egyenlő bánásmódról szóló 2000/78/EK irányelv volt, amely tiltja az életkoron alapuló munkahelyi megkülönböztetést. Ez kiterjed az életkorhoz kapcsolódó okokból történő, objektív indoklás nélküli elbocsátásra is. Ez az ügy tehát elősegíti a megkülönböztetés általános tilalmának érvényesítését, beleértve az életkor alapján történő megkülönböztetést is, amint azt a Charta 21. cikke garantálja. A Bíróság 2012. november 6-i ítéletében igazat adott a Bizottság azon álláspontjának, mely szerint a bírók, ügyészek és közjegyzők szolgálati viszonyára vonatkozó felső korhatár nagyon rövid átmeneti időszakon belül történő megváltoztatása összeegyeztethetetlen az egyenlő bánásmódra vonatkozó uniós jogszabályokkal. Magyarországnak változtatnia kell rendelkezésein, hogy azok összhangba kerüljenek az uniós joggal[24].

A tömegtájékoztatás szabadsága és sokszínűsége képezte az új médiatörvényről szóló, a Bizottság és a magyar hatóságok közötti tárgyalások alapját a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó kötelezettség és a sértő tartalomra vonatkozó szabályok kapcsán. A Bizottság és a magyar hatóságok között megállapodás született néhány további rendelkezés módosításról is, amelyek egyébként az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv és/vagy a szolgáltatások szabad áramlására és a letelepedés szabadságára vonatkozó szabályok tekintetében kötelezettségszegésnek minősülhettek volna.

A magyarországi igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos újabb keletű ügyet illetően a Bizottság 2012 folyamán több levélben adott hangot aggályainak, különösen az Országos Bírósági Hivatal elnökének azon jogköre kapcsán, amely lehetővé teszi az ügyek egyik bíróságról a másikra való átirányítását, valamint a bírók akaratuk ellenére történő áthelyezését. A Bizottság rámutatott, hogy ezek az intézkedések befolyásolhatják az uniós jog hatékony magyarországi érvényesülését, valamint az állampolgárok és a vállalkozások számára az uniós joggal kapcsolatos ügyekben a Charta 47. cikke szerint garantált, független bíróság előtti, hatékony jogorvoslathoz való alapvető jogot. Az Európa Tanács (főként a Velencei Bizottság) és Magyarország között szintén zajlottak viták. A Bizottság továbbra is kiemelt figyelemmel kíséri az ügyet, különösen a hatékony jogorvoslathoz való jog érvényesülésének ellenőrzése céljából.

Hasonlóan, amint a Bizottság 2012 augusztusában tudomást szerzett a franciaországi fejleményekről a roma települések felszámolását és a romák származási országukba való visszaküldését illetően, írásban fordult a francia hatóságokhoz, majd sor került a tények és a jogi keret tisztázását lehetővé tevő tárgyalásokra. A helyzet jelentős mértékben változott az utóbbi néhány évben. A szabad mozgásról szóló irányelv alkalmazásának biztosítását, valamint a nemzeti romaintegrációs stratégiák európai keretrendszerének létrehozását célzó 2010-es bizottsági fellépés következtében Franciaország jogszabály-módosítást hajtott végre, hogy teljes mértékben megfeleljen a szabad mozgásról szóló irányelv előírásainak, különösen ami az uniós állampolgárok kiutasításához fűződő eljárási biztosítékokat illeti, és nemzeti romaintegrációs stratégiát fogadott el. Ezen új stratégia alapján szoros együttműködés folyik és fokozott erőfeszítéseket tesznek a romák társadalmi befogadása érdekében, Franciaország tevékeny részvételével.

2012-ben a Bizottság Málta ellen is kötelezettségszegési eljárást indított azzal az indokkal, hogy az ország elmulasztotta megfelelően végrehajtani a szabad mozgásra vonatkozó uniós szabályokat, pontosabban lehetővé tenni, hogy egy uniós polgár azonos nemű házastársa vagy regisztrált élettársa csatlakozhasson partneréhez Máltán, és ott együtt tartózkodhasson vele. A Bizottság beavatkozásának hatására módosították a máltai jogszabályokat, így azok összhangba kerültek az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogára és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó uniós szabályokkal.

3.2.        A Charta tagállami alkalmazásával kapcsolatos nemzeti ítélkezési gyakorlat fejlődése

A jogközösség, amelyre az Unió épül, a nemzeti bíróságokra támaszkodik. A polgárok EU által elismert jogainak érvényesülése csupán akkor biztosítható hatékonyan, ha a nemzeti bíróságok teljes körűen gyakorolják jogköreiket. A nemzeti alkotmánybíróságokra és legfelsőbb bíróságokra különös felelősség hárul az Európai Bírósággal való együttműködés terén, a Charta hatékony alkalmazása érdekében.

Az Európai Unió Államtanácsainak és Legfelső Közigazgatási Bíróságainak Szövetsége (ACA) által gyűjtött adatok szerint az uniós tagállamok közigazgatási bíróságai már számos döntésük esetében hivatkoztak a Chartára[25]. A Charta jelentésekben leggyakrabban említett rendelkezései a magán- és családi élet tiszteletben tartása (7. cikk), a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága (11. cikk), a tulajdonhoz való jog (17. cikk), a menedékjog (18. cikk), a kollektív kiutasítás és a visszaküldés tilalma (19. cikk), a gyermekek jogai (24. cikk), a megfelelő ügyintézéshez való jog (41. cikk), valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog (47. cikk).

Az eddigi tapasztalat szerint a bevándorlás és menekültügy terén hivatkoztak leggyakrabban a Chartára[26]. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége elemezte az egyes tagállamoktól származó, Chartával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra vonatkozó információkat, és szintén rámutatott, hogy a Charta hatásai jócskán túllépik e jogterületek határait, és igen sokféle területet érintenek, köztük a pénzügyi piacok szabályozását, a munkajogot, a fogyasztóvédelmet, a környezetvédelmi jogot és a gyermekfelügyeletet[27].

A Chartára hivatkozó bírósági határozatok elemzéséből kiderül, hogy a nemzeti bíróságok indoklásuk alátámasztására használják a Chartát, többek között akkor is, ha nem feltétlenül áll fenn összefüggés az uniós joggal. Arra is akad példa, hogy a Chartát beemelték az alapjogok védelmének nemzeti rendszerébe. Az osztrák alkotmánybíróság mérföldkőnek számító határozatot hozott a Charta alkalmazásáról az alkotmányosság hazai bírósági felülvizsgálata keretében[28]. Elismerte a Charta uniós jogrendszerben betöltött különleges szerepét, és eltérő természetét azoktól a jogoktól és elvektől, amelyeket az Európai Unió Bírósága az évek folyamán alakított ki. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Chartát érvényesíteni kell a nemzeti jog bírósági felülvizsgálata céljából elé terjesztett eljárásokban, így az egyének a hazai jogalkotás jogszerűségének megtámadásakor hivatkozhatnak a Chartában elismert jogokra és elvekre. Az osztrák alkotmánybíróság jelentős hasonlóságokat állapított meg a Charta uniós jogrendszerben betöltött szerepe és az EJEE osztrák alkotmányban betöltött szerepe között, amennyiben az EJEE alkotmányjogi erejűnek minősül.

4.           Az EU csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez

A Lisszaboni Szerződés egyértelmű kötelezettségként írta elő az EU számára, hogy csatlakozzon az EJEE-hez. A Lisszaboni Szerződés ratifikálása által valamennyi tagállam egyetértett ezzel.

A csatlakozási megállapodásról szóló tárgyalások az év első felében megakadtak, mivel egyes tagállamok kétségeiknek adtak hangot, és megkérdőjelezték a 2011 júniusában technikai szinten kidolgozott megállapodástervezetet. 2012 áprilisában a Tanács végül megállapodásra jutott, így a tárgyalások 2012 júniusában 47+1 felállásban folytatódhattak (az Európa Tanács 47 tagja és a Bizottság az Európai Unió nevében).

Ezzel párhuzamosan azon belső szabályok központi elemein kezdtek dolgozni, amelyek az EU és a tagállamok részvételét hivatottak szabályozni a strasbourgi bíróság eljárásaiban minden olyan esetben, mikor megtámadják az uniós jogot.

Ennek fényében az EJEE-re vonatkozó csatlakozási megállapodás megkötéséhez, illetve az ezt kísérő intézkedésekhez szükséges egyhangúság nem szolgálhat ürügyként a folyamat késleltetésére, hiszen az a Szerződésben foglalt egyértelmű és kötelező erejű célkitűzés.

5.           Következtetés

Mindössze három évvel a Charta mint elsődleges jog hatályba lépése után kedvező jelnek tekinthető, hogy a nemzeti bíróságok alkalmazzák a Chartát az uniós jogot érintő ügyekben. A Chartára való egyre gyakoribb hivatkozás a Charta nemzeti alkotmányos renden belüli hatékony és decentralizált alkalmazására enged következtetni. Ez az alapvető jogok védelmének egységesebb rendszere felé vezető úton tett jelentős lépés biztosítja a jogok és a védelem azonos szintjét valamennyi tagállamban az uniós jog végrehajtása során.

Barroso bizottsági elnök az Unió helyzetét értékelő 2012-es beszédében hangsúlyozta, hogy azokat az alapköveket, amelyekre az Unió épült – az alapvető jogok tiszteletben tartása, a jogállamiság és a demokrácia – szüntelenül óvni és erősíteni kell[29]. A Bizottság ezért kötelezettséget vállalt, hogy példát mutat az uniós jogszabályok és a Charta közötti összhang biztosításában. A Bizottság továbbra is határozott lépéseket kíván tenni a Charta tényleges érvényesülése érdekében, amennyiben hatáskörei ezt lehetővé teszik. Hasonlóan elkötelezett az uniós jog tagállami végrehajtásába történő beavatkozás iránt, ha ezt a Charta hatékony végrehajtásának biztosítása szükségessé teszi. Ez történt a magyarországi bírók és államügyészek szolgálati viszonyának idő előtti megszüntetése ügyében, amelyet a Bizottság a Bíróság elé terjesztett.

A Bizottság szorosan figyelemmel fogja kísérni az alapvető jogok védelmének fejlődését az Európai Unióban, beleértve a Charta alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat alakulását mind uniós, mind nemzeti szinten[30], és e jelentés részletes megvitatására hívja fel az Európai Parlamentet és a Miniszterek Tanácsát.

[1]               A Bizottság 2010.10.19-i közleménye az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról, COM(2010) 573 végleges.

[2]               Az Európai Parlament Voggenhuber-jelentése, dokumentumszám: A6-0034/2007.

[3]               Lásd az 1. lábjegyzetet.

[4]               a) Közlemény – A magánélet védelme az összekapcsolódó világban – 21. századi európai adatvédelmi keret, COM(2012) 9 final. Elérhető: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2012:0009:FIN:HU:PDF b) Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, COM(2012) 11 final. Elérhető: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2012:0011:FIN:HU:PDF c) Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, büntetőeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, COM(2012) 10 final. Elérhető: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2012:0010:FIN:HU:PDF.

[5]               95/46/EK irányelv a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

[6]               Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a tőzsdén jegyzett társaságok nem-ügyvezetői igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről, COM(2012) 614 final. Elérhető: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2012:0614:FIN:HU:PDF

[7]               2012/13/EU irányelv a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról, HL L 142., 2012.6.1., 1. o.

[8]               2012/29/EU irányelv a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

[9]               Javaslat tanácsi határozatra az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2013–2017 közötti többéves keretének létrehozásáról, COM(2011) 880 végleges. Elérhető: http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0880:FIN:HU:HTML

[10]             A Tanács 2013. március 11-i határozata az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége 2013–2017 közötti többéves keretének létrehozásáról. Elérhető: http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/12/st10/st10449.hu12.pdf

[11]             Közös közlemény – Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé, COM(2011) 886 végleges. Elérhető: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0886:FIN:HU:PDF Emberi jogok és demokrácia: uniós stratégiai keret és cselekvési terv, 11417/12 EXT 1. sz. tanácsi dokumentum, 2012.6.28. Elérhető: http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/12/st11/st11417-ex01.hu12.pdf

[12]             A Tanács 2012. július 25-i 2012/440/KKBP határozata az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének kinevezéséről, HL L 200., 21. o.

[13]             Az Európai Unió Bírósága T-439/10. és T-440/10. sz. Fulmen és Mahmoudian kontra Tanács egyesített ügyekben 2012. március 21-én hozott ítélete.

[14]             Az Európai Parlament 2012. június 22-i ajánlása, dokumentumszám: A7-0204/2012.

[15]             Az Európai Unió Bírósága C-355/10. sz. Európai Parlament kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2012. szeptember 5-én hozott ítélete.

[16]             Az Európai Unió Bírósága (nagytanács) C-566/10. sz. Olasz Köztársaság kontra Európai Bizottság ügyben 2012. november 27-én hozott ítélete.

[17]             Az Európai Unió Bírósága T-183/10. sz. Sviluppo Globale GEIE kontra Európai Bizottság ügyben 2012. október 10-én hozott ítélete.

[18]             Az Európai Unió Bírósága C-411/10. és C-493/10. sz. N. S. kontra Secretary of State for the Home Department és M. E. e.a. kontra Refugee Applications Commissioner egyesített ügyekben 2011. december 21-én hozott ítélete. Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról, COM(2008) 820 végleges. Elérhető: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2008:0820:FIN:HU:PDF

[19]             Az Európai Unió Bírósága C-92/09. és C-93/09. sz. Volker und Markus Schecke GbR és Hartmut Eifert kontra Land Hessen és Bundesanstalt für Landwirtschaft und Ernährung egyesített ügyekben 2010. november 10-én hozott ítélete. A COM(2011) 628 végleges/2 bizottsági javaslat módosítása: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és nyomon követéséről, COM(2012) 551 final. Elérhető: http://ec.europa.eu/agriculture/funding/regulation/amendment-com-2012-551_en.pdf

[20]             Az Európai Unió Bírósága C-27/11. sz. Anton Vinkov kontra Nachalnik Administrativno-nakazatelna deynost ügyben 2012. június 7-én hozott ítélete.

[21]             Az Európai Unió Bírósága C-370/12 sz. Pringle kontra Írország ügyben 2012. november 27-én hozott ítélete.

[22]             Az Európai Unió Bírósága C-179/11. sz. Cimade és Groupe d'information et de soutien des immigrés (GISTI) kontra Ministre de l'Intérieur, de l'Outre-mer, des Collectivités territoriales et de l'Immigration ügyben 2012. szeptember 27-én hozott ítélete.

[23]             A Tanács 2003/9/EK irányelve a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról, HL L 31., 2003.2.6., 18. o.

[24]             Az Európai Unió Bírósága C-286/12. sz. Európai Bizottság kontra Magyarország ügyben 2012. november 6-án hozott ítélete.

[25]             További részletek az ACA-Europe számára készített jelentésekben találhatóak. Elérhető: http://www.aca-europe.eu/en/colloquiums/colloq_en_23.html

[26]             Spanyolország, Magyarország és Ausztria kivételével valamennyi ország hivatkozott a Chartára ezen a jogterületen.

[27]             Lásd a következőket: The Protection of Fundamental Rights Post Lisbon: the Interaction between the Charter of Fundamental Rights of the European Union, the European Convention on Human Rights and National Constitutions Vol I, ed. Laffranque, Julia, Reports of the FIDE Congress Tallinn 2012, University of Tartu.

[28]             Az Osztrák Alkotmánybíróság U-466/11. és U-1836/11. sz. ügyekben 2012. március 14-én hozott ítélete.

[29]             Elérhető: http://europa.eu/rapid/press-release_SPEECH-12-596_hu.htm

[30]             Viviane Reding alelnök a FIDE (Fédération Internationale pour le Droit Européen) XXV. kongresszusán Tallinnban, 2012. május 31-én elhangzott beszéde. Elérhető: http://europa.eu/rapid/press-release_SPEECH-12-403_en.htm?locale=en