TARTALOMJEGYZÉK

1........... A jelenlegi helyzet........................................................................................................... 4

1.1........ Állategészségügy............................................................................................................. 4

1.2........ Növényegészségügy........................................................................................................ 4

1.3........ Növényi szaporítóanyagok.............................................................................................. 5

1.4........ Hatósági ellenőrzések..................................................................................................... 5

1.5........ A kiadások kezelése....................................................................................................... 6

2........... Az állatokra, növényekre és az agrár-élelmiszeripari láncra vonatkozó harmonizált uniós jogi keret korszerűsítésének szükségessége..................................................................................... 7

2.1........ Állategészségügy............................................................................................................. 7

2.2........ Növényegészségügy........................................................................................................ 7

2.3........ Növényi szaporítóanyagok.............................................................................................. 8

2.4........ Hatósági ellenőrzések..................................................................................................... 8

2.5........ A kiadások kezelése....................................................................................................... 9

3........... A „felülvizsgálati csomag”................................................................................................ 9

4........... A „felülvizsgálati csomag” tartalma................................................................................. 10

4.1........ Az állat-egészségügyi rendelet....................................................................................... 10

4.1.1..... Főbb módosítások........................................................................................................ 10

4.2........ A növény-egészségügyi rendelet.................................................................................... 11

4.2.1..... Főbb módosítások........................................................................................................ 12

4.3........ A növényi szaporítóanyagokról szóló jogszabály............................................................ 13

4.3.1..... Fő módosítások............................................................................................................ 13

4.4........ A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet....................................................................... 15

4.4.1..... Fő módosítások............................................................................................................ 15

4.5........ A kiadások kezelése..................................................................................................... 17

5........... Következtetések........................................................................................................... 17

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Egészségesebb állatok és növények és biztonságosabb agrár-élelmiszeripari lánc Korszerűsített jogi keret a még versenyképesebb Unió érdekében

Bevezetés

A magas szintű emberi, állati és növényi egészség biztosítása az Unió Szerződésben foglalt célja. Az Unió idővel átfogó joganyagot hozott létre az állati és növényi egészséget és az élelmiszerlánc biztonságosságát fenyegető kockázatok uniós és nemzeti szinten történő megelőzése és kezelése érdekében. E szakpolitikai területen a jogszabályok végrehajtását az Unió tagállamainak illetékes hatóságai által végzett hatósági ellenőrzésekről szóló közös szabályok segítik.

Az Unió által ezidáig létrehozott jogi keretről általánosságban bebizonyosodott, hogy hatékonyan előzi meg és küzdi le a kockázatokat. A modern világpiac az Uniót azonban egyre gyakrabban állítja új kockázatok elé, ugyanakkor az innováció és a versenyképesség folyamatos fenntartása is elvárás. Az előbbiek és az e területen való uniós jogalkalmazás során nyert tapasztalatok rávilágítanak arra, hogy a rendelkezésre álló eszközök egyszerűsítésre és korszerűsítésre, a különféle területeken alkalmazott megközelítések pedig további egységesítésre szorulnak.

A Bizottság következésképpen felülvizsgálta az állatok és növények jó egészségi állapotáról, a növényi szaporítóanyagokról és hatósági ellenőrzésekről szóló jelenlegi jogi keretet elsősorban annak érdekében, hogy fokozza e területek hatékonyságát, következetességét és jogi érthetőségét. Ennek során a termelékenység növelését, a belső piac zökkenőmentes működését és hozzáférhetőségét, valamint az Unió versenyképességének globális szintű megerősítését tartotta szem előtt. A felülvizsgálat tehát végső soron az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés biztosításához, azaz az Európa 2020 céljainak eléréséhez járul hozzá.

Ez a közlemény bemutatja a felülvizsgálat eredményeként elkészült, az állategészségügyről, a növényegészségügyről, a növényi szaporítóanyagokról és a hatósági ellenőrzésekről szóló négy jogszabályi javaslatot (a továbbiakban: felülvizsgálati csomag) és mindegyik terület vonatkozásában vázolja a jelenlegi helyzetet, a csomag mellett szóló érveket és az elvégzett főbb javításokat.

A felülvizsgálati csomag része továbbá egy ötödik javaslat, amelynek célja, hogy az agrár-élelmiszeripari láncon belül és az érintett területeken létrehozza az emberek, az állatok és a növények magas szintű egészségi állapotát biztosító intézkedések uniós finanszírozásának többéves programját, és eközben lehetővé tegye az uniós vállalkozók számára a versenyképességet és a munkahelyteremtést ösztönző környezetben való működést.

Az élelmiszerek előállítása és fogyasztása minden társadalom számára központi kérdés, amelynek gazdasági, szociális és sok esetben környezeti következményei vannak. Az agrár-élelmiszeripar az Unió iparának második legnagyobb szegmense. Az élelmiszerlánc teljes termelési értéke évente mintegy 750 milliárd eurót tesz ki. Az ágazat több mint 48 millió főt foglalkoztat, az elsődleges termeléstől a kiskereskedelemig és az élelmezésig. Mintegy 14 millió elsődleges mezőgazdasági termelő van és 25 millió élelmiszer-ipari vállalkozás működik az unió agrár-élelmiszeripari láncán belül.

1.           A jelenlegi helyzet

Annak érdekében, hogy a belső piac hatékony működésének ösztönzése mellett biztosítható legyen az emberi egészség fokozott védelme, valamint a magas szintű állat- és növényegészségügy, az uniós jogszabályok harmonizált szabályokat tartalmaznak az emberi egészséget fenyegető azon kockázatok leküzdése, megszüntetése vagy csökkentése érdekében, amelyek az agrár-élelmiszeripari láncon belül és a hozzá legközelebb álló két területen, vagyis a növény- és az állat-egészségügyben lépnek fel. Az uniós szabályok a szoros értelemben vett egészségügyi kockázatok – például az emberek, az állatok és a növények épségét veszélyeztető mikrobális és vegyi szennyezettség, betegségek és károsítók – megszüntetésére törekednek, de tartalmaznak a növénytermesztés termelékenységét és sokféleségét biztosító intézkedéseket (élelmiszer-biztonsági célból), valamint szabályoznak különféle termelési módszereket is (pl. állatjólét és földrajzi vonatkozások).

1.1.        Állategészségügy

Az állategészségügy mindannyiunkat érintő kérdés. Az uniós beavatkozás jelenleg elsősorban az olyan fertőző betegségek megelőzésére és megfékezésére összpontosít, amelyek jelentős egészségi és gazdasági hatással járhatnak. Egy állatbetegség kitörésének különféle következményei lehetnek, rendszerint azonban közvetlen kockázatot jelentenek az állatok egészségére, és – részben az állati eredetű élelmiszerek révén – gyakran a közegészségre. Lehetnek azonban közvetett negatív (gazdasági vagy szociális) hatásai is, beleértve a betegségből és az üzletmenet fennakadásából adódóan az állattartókra és a kapcsolódó iparágakra háruló költségeket, a betegség felszámolásának és nyomon követésének a közszférára háruló költségeit, vagy a fogyasztási szokásokra gyakorolt hatásokat. A járványkitörések gyakran az állatok és az állati termékek nemzetközi kereskedelmére is jelentős következményekkel járnak.

Európa-szerte a mezőgazdasági ágazat használja fel a legtöbb állatot, vagyis legalább 2 milliárd szárnyast (csirkét, tojótyúkot, pulykát stb.) és 334 millió emlőst (sertést, bárányt, kecskét, szarvasmarhát, prémes állatokat stb.). Az Unióban 13,7 millió állattartó gazdaság van. Az állattartás termelésének értéke az Unióban évente 156 milliárd euró.

1.2.        Növényegészségügy

A növények egészsége kulcsfontosságú tényező a fenntartható és versenyképes mezőgazdaság, kertészet és erdőgazdaság szempontjából. Az általunk elfogyasztott élelmiszerek és az élelmiszer-termelésre szánt állatok takarmányozására használt takarmány jelentős része növényektől származik. A növény-egészségügyi szabályok elsődleges célja, hogy a nem őshonos növénykártevők bejutásának és elterjedésének megakadályozása révén védelmet nyújtson az uniós mezőgazdaság, kertészet és erdőgazdaság élő termékei (pl. fák, bokrok, növények), a köz- és magántulajdonban lévő zöldterületek (például utcai fák, a közkertekben vagy magánkertekben található növények), valamint a környezet számára. A növény-egészségügyi szabályok azáltal biztosítják az Unión belüli biztonságos kereskedelmet, hogy uniós behozatali követelményeket és feltételeket írnak elő a növények és a növényi termékekre vonatkozóan. Az ehhez kapcsolódó jegyzékekben szereplő károsítók által okozott járványokat fel kell számolni vagy – amennyiben ez nem lehetséges – az Unió még nem érintett területeinek védelme érdekében korlátok között kell tartani. Másik cél a károsítók magokban és ültetési anyagokban való terjedésének megakadályozása, hiszen így biztosítható, hogy a növénytermesztési lánc elején egészséges ültetési anyag kerüljön felhasználásra.

Az Unióban termesztett növények értéke évente 205 milliárd euró. A növény-egészségügyi szabályok által nyújtott védelem nélkül a mezőgazdaság, a kertészet és az erdőgazdaság súlyos gazdasági károkat szenvedne. Számos, nemzetközi szabályozás alá vont károsító fenyegeti a növényeket, így például a búzát (az uniós export értéke: 9 milliárd euró), a burgonyát (az uniós termelés értéke: 9 milliárd euró) és a paradicsomot (termelés értéke: 9–12 milliárd euró).

1.3.        Növényi szaporítóanyagok

A növényi szaporítóanyag a mezőgazdasági, kertészeti és erdőgazdasági termelés sarokköve. Ez az agrár-élelmiszeripari lánc első láncszeme, amely a növények és az élelmiszerek sokféleségét, egészségét és minőségét egyaránt befolyásolja. A növényi szaporítóanyagokat szigorú ellenőrzésnek vetik alá, mivel a felhasználók, pl. gazdálkodók, kertészek vagy erdészek számára így garantálható az anyag azonossága, egészsége és minősége. A növényi szaporítóanyagokról szóló uniós jogszabályok célja a mezőgazdaság, a kertészet és az erdőgazdaság termelékenységének javítása, valamint annak biztosítása, hogy az említett termékek uniós piaca zökkenőmentesen működjön és az ágazat globális szinten versenyképes legyen.

A kereskedelmi vetőmagok uniós piaca jelenleg mintegy 6,8 milliárd euró értéket képvisel, amely világszinten kereskedelmi vetőmagok értékesítésének 20 %-át teszi ki. Az Unió a vetőmagok tekintetében nettó exportőr.

Az Unió e téren a világkereskedelemnek is versenyképes szereplője: a világ legnagyobb vetőmag-exportőre, a kivitel becsült értéke 4,4 milliárd euró, amely a világ 7,7 milliárd eurós teljes vetőmag-exportjának megközelítőleg 60 %-át teszi ki.

1.4.        Hatósági ellenőrzések

Az agrár-élelmiszeripari láncon belül az állat- és növényegészségügy magas szintje azon múlik, hogy a tagállamok az uniós előírásokat következetesen, hatékonyan és időben végrehajtsák. Annak érdekében, hogy az emberek, a növények és az állatok egészségesebbek legyenek, és hogy a belső piac jól és zökkenőmentesen működjön, az Unión belül biztosítani kell az agrár-élelmiszeripari lánc szabályainak, valamint az állat-egészségügyre, az állatjólétre, a növény-egészségügyre, a növényi szaporítóanyagokra és a növényvédőszerekre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását. Ennek megvalósítása érdekében a tagállamok illetékes hatóságai számára egyértelmű, megbízható és összehangolt jogi környezetet kell teremteni, amely lehetővé teszi a végrehajtási eszközök és különösen a hatósági ellenőrzések eredményes és hatékony alkalmazását. A hatóságok számára – munkájuk folyamatosságának és következetességének érdekében – a végrehajtási célok megvalósításához szükséges megfelelő erőforrások is szükségesek.

Több mint 100 000 teljes munkaidőben foglalkoztatott személy végzi a hatósági ellenőrzéseket az Unióban, amelyekbe vizsgálatok és az ellenőrzéshez kapcsolódó egyéb tevékenységek tartoznak. Néhány példa: a szermaradványok vizsgálata érdekében évente mintegy 70 000 mintát elemeznek több mint 270 akkreditált laboratóriumban. Csak 2010-ben 736 806 mintát vettek annak érdekében, hogy ellenőrizzék az állatgyógyászati szermaradványokat. 2011-ben a madárinfluenzához kapcsolódóan mintegy 320 000, házi baromfiból és vadon élő madarakból vett mintát elemeztek.

A hatósági ellenőrzések Unió-szerte való hatékony végrehajtása mind az export, mind az import szempontjából kiemelkedő fontosságú. Az Unió csak akkor tud nem uniós országokba exportálni, ha termékei az Unión kívüli versenytársakéval szemben hozzáadott értéket képviselnek. Ez csak olyan hatékony hatósági ellenőrző rendszer révén érhető el, amely lehetővé teszi a magas szintű biztonságossági és minőségi normák következetes alkalmazását, és a kereskedelmi partnerek ehhez kapcsolódó elvárásainak teljesülését. Az Unió ugyanakkor a világ legnagyobb élőállat- élelmiszer- és takarmányimportőre is. A nem uniós országokból érkező termékeknek a tagállamok illetékes hatóságai által végzett ellenőrzései biztosítják, hogy azok megfeleljenek az uniós előírásoknak vagy azoknak az előírásoknak, amelyek az unióssal egyenértékű védelmi szintet biztosítanak.

2010-ben az Unió élelmiszer- és italbehozatala 78 milliárd euró, kivitele pedig 73 milliárd euró értékű volt. Az Unió 2010-ben 79,3 millió tonna élelmiszert és élő állatot, valamint 3,4 millió tonna italt importált, így a kereskedelmi deficit az élelmiszerek és az élő állatok vonatkozásában 14 millió tonnát tett ki, míg az italok vonatkozásában 6 millió tonna volt a kereskedelmi többlet.

1.5.        A kiadások kezelése

Az uniós támogatások jogszabályi alapját jelenleg a következők képezik: az állat-egészségügyi felszámolási programok és az állat-egészségügyi vészhelyzeti intézkedések tekintetében a 2009/470/EK tanácsi határozat; a növény-egészségügyi intézkedések tekintetében a 2000/29/EK tanácsi irányelv; és az uniós referencialaboratóriumok, a „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért” (BTSF) és egyéb, a hatósági ellenőrzések szabályainak végrehajtása érdekében hozott intézkedések támogatási intézkedései vonatkozásában a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet.

2011-ben 314,6 millió eurót használtak fel elsősorban az állatbetegségek felszámolását célzó programokra. A laboratóriumokra, a BTSF-re és más intézkedésekre fordított kiadások az összes kiadás 9 %-át képviselik. 7 %-ot fordítottak a növény-egészségügyi operatív intézkedésekre, míg 3 %-ot az állat- és egyéb betegségek vészhelyzeti alapjának juttattak.

2.           Az állatokra, növényekre és az agrár-élelmiszeripari láncra vonatkozó harmonizált uniós jogi keret korszerűsítésének szükségessége

2.1.        Állategészségügy

Az állat-egészségügy jelenlegi uniós jogi keretrendszere közel 50 alapirányelvből és -rendeletből áll, amelyek némelyikét még az 1960-as évek elején fogadták el. Azóta több mint 400 állat-egészségügyi jogszabályt hoztak létre, amelyek többségét 1988 és 1995 között alkották meg, amikor a Közösség még csak 12 tagból állt. Időközben új kihívások jelentek meg: jelentkeztek olyan betegségek, amelyek tíz évvel korábban még ismeretlenek voltak, miközben más betegségek (mint például a száj- és körömfájás, a kéknyelv-betegség és a madárinfluenza) újból megjelentek, emlékeztetve az általuk okozott súlyos kockázatokra; Az állati termékek kereskedelmi forgalmának mind az Európai Unión belüli, mind pedig világméretű jelentős növekedésével a kereskedelmi feltételek is nagyban megváltoztak.

2004-ben a Bizottság független értékelést végeztetett a közösségi állat-egészségügyi politika elmúlt tíz évben elért eredményeinek értékelése céljából. Noha mind ez az értékelés, mind pedig a későbbi konzultációk arra a következtetésre jutottak, hogy általánosságban a jelenlegi rendszer megfelelően működik, az is világossá vált, hogy szükség van a jelenlegi szabályok átdolgozására és foglalkozni kell a következő kérdésekkel:

– a politikai keret összetettsége;

– általános állat-egészségügyi stratégia hiánya;

– a betegségmegelőzésre fordított figyelem elégtelensége;

– az élő állatok Unión belüli kereskedelmének fejlesztési lehetőségei.

2.2.        Növényegészségügy

A növény-egészségügyi szabályok feladata – 1977-es bevezetésük óta –, hogy védjék az Uniót sok károsító bevitele és terjedése ellen. Jelenleg a 2000/29/EK tanácsi irányelv a legfontosabb jogszabály e területen. A kereskedelem globalizációja és az éghajlatváltozás miatt azonban az Unió új károsítók bevitelének magasabb kockázatával, megtelepedésük és terjedésük nagyobb valószínűségével, valamint a mezőgazdasági és természeti ökoszisztémák fokozott sebezhetőségével szembesül.

A növény-egészségügyi szabályok 2010-ben végzett értékelése azt mutatta, hogy az új kockázatok hatékony leküzdése érdekében a jelenlegi szabályozást át kell dolgozni. Az elmúlt tíz év során ugyanis az erdőgazdaságot érintő veszélyes, behozatallal összefüggő károsítók okozta jelentősebb kitörések (pl. fenyőrontó fonálféreg, szemcséshátú csillagoscincér, pálmaormányos) ráirányították a politikai döntéshozók és a lakosság figyelmét a nem megfelelő védelem költségeire és következményeire. A 2010-es értékelés során azonosított fő problémák az alábbiak:

– a magas kockázatot képviselő behozatalokkal kapcsolatos megelőzésre nem fordítunk kellő figyelmet;

– fokozni kell a tagállamokban terjedő, ezáltal az Unió számára prioritást jelentő károsítókra fordított figyelmet;

– a károsítók jelenléte és természetes terjedése ellen való védekezéshez hatékonyabb eszközökre van szükség;

– korszerűsíteni kell az Unión belüli mozgással kapcsolatos jelenlegi eszközöket (pl. növényútlevelek és védett övezetek).

2.3.        Növényi szaporítóanyagok

A növényi szaporítóanyagokra vonatkozó uniós jogi keret az 1960-as évek óta fejlődik. 12 tanácsi alapirányelvből és közel 90 másodlagos jogszabályból tevődik össze, és magában foglalja a forgalomba hozatali engedélyhez kapcsolódó fajtajegyzéket és a különféle fajokra vonatkozó egyedi forgalomba hozatali követelményeket.

Míg az uniós jogalkotás elérte kezdeti célját, azaz a növényi szaporítóanyagok szabadon forgalmazhatók, biztonságosak és jó minőségűek, az alábbi kérdések további figyelmet igényelnek:

– a jelenlegi jogszabályok bonyolultsága és összetettsége;

– a hatóságokra háruló jelentős adminisztratív teher, mivel a nyilvántartásba vétellel és a bizonyítvány kiállításával kapcsolatos feladatok nagy részét a hivatalos hatóságok végzik;

– más uniós politikákkal való összhang hiánya (pl. fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdaság, a biológiai sokféleség védelme, éghajlatváltozás, biogazdaság);

– a fajták nyilvántartásba vételi és a növényi szaporítóanyagok bizonyítványozási költségének megtérítésével kapcsolatos egységes megközelítés hiánya.

2.4.        Hatósági ellenőrzések

A hatósági ellenőrzéseket a 882/2004/EK rendelet szabályozza. Végrehajtásának bizonyítékául elsősorban az Európai Bizottság szakértői által végzett helyszíni ellenőrzések során begyűjtött adatok szolgálnak, de a tagállamoktól és az érdekelt felektől is érkeznek visszajelzések a napi alkalmazással kapcsolatban. A bizonyítékok igazolják, hogy a 2004-es rendelettel bevezetett azon fő módosítások nyomán, amelyek az illetékes hatóságok által az agrár-élelmiszeripari lánc tekintetében végzett hivatalos ellenőrzések szervezését és lebonyolítását érintik, a végrehajtás integráltabb, horizontális, és ezáltal még hatékonyabb lett. A bizonyítékok ezzel egyidejűleg olyan hiányosságokra is rámutatnak, amelyek további fejlesztéseket igényelnek, különösen az alábbiakat:

– egyszerűsíteni kell az általános jogi keretet, amely továbbra is széttagolt, illetve átfedéseket és hézagokat tartalmaz, ennek következtében pedig különbségek tapasztalhatók a tagállami értelmezés és végrehajtás terén;

– a „kockázat-alapú ellenőrzések” elvét következetesebben kell alkalmazni;

– biztosítani kell az adminisztratív együttműködés eszközeinek és a számítógépes információs rendszereknek a szisztematikusabb és következetesebb használatát;

– a szükségtelen adminisztratív előírásokat hatályon kívül kell helyezni.

A hatósági ellenőrzések és az illetékes hatóságok munkájának stabil és folyamatos finanszírozásával kapcsolatban az elemzések arra is rámutattak, hogy a hatósági ellenőrzések hosszú távú fenntarthatósága bizonytalan. Egy 2011-ben elvégzett külső tanulmány megállapította, hogy a rendeletnek a hatósági ellenőrzéseknek a díjakból való finanszírozására vonatkozó rendelkezései nem teljesítik maradéktalanul a kitűzött célt, azaz a hatósági ellenőrzések elvégzéséhez szükséges megfelelő szintű erőforrások biztosítását.

Az is megállapítást nyert, hogy a jelenlegi szabályok a különböző ágazatok számára nem biztosítanak méltányos és következetes megközelítést, mivel csak néhány ágazatot terhelnek díjak, és a díjakat tagállamonként nem egységes és átlátható módon, valamint nem olyan módon állapítják meg, amely díjazná a felelős személyt a szabályok betartásáért.

2.5.        A kiadások kezelése

Azért, hogy a kitűzött célok teljesülhessenek, a jelenlegi jogi keretet a különféle szakpolitikai területeken javasolt módosítások kell igazítani. Továbbá a kiadások kezelése jelenleg összetett, és a többéves pénzügyi kerettel való összehangolást igényel. Ezért új jogi alapra van szükség.

3.           A „felülvizsgálati csomag”

Annak érdekében, hogy a jelenlegi jogi környezet megerősítése, korszerűsítése és egyszerűsítése, és ezáltal az emberi egészség fokozott védelme, valamint az állat- és növényegészségügy magas szintje biztosítható legyen, a Bizottság az uniós szabályok módosítására vonatkozóan az alábbi, öt javaslatból álló csomagot terjeszti elő:

– állat-egészségügyi követelmények meghatározása (állat-egészségügyi rendelet);

– a növényi károsítók elleni védintézkedések meghatározása (növény-egészségügyi rendelet);

– a növényi szaporítóanyagok előállításának és forgalomba hozatalának szabályozása (a növényi szaporítóanyagokra vonatkozó jog);

– a hatósági ellenőrzések és más, az agrár-élelmiszeripari lánc összes jogszabályával (ezen belül a fentiekkel) való összhang biztosítása érdekében végzett hatósági tevékenységek szabályozása (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet); és

– az uniós kiadások kezelésének szabályozása az agrár-élelmiszeripari lánc fő területein.

A csomagba tartozó mind az öt jogi javaslatot rendes jogalkotási eljárás keretében az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz kell benyújtani elfogadásra (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 289. cikkének (1) bekezdése és 294. cikke értelmében). A javaslatokat az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága is véleményezni fogja.

4.           A „felülvizsgálati csomag” tartalma

4.1.        Az állat-egészségügyi rendelet

Az Unió állat-egészségügyi stratégiáját (2007–2013) 2007-ben fogadták el[1]. Középpontjában a „jobb megelőzni, mint gyógyítani” gondolata áll, és célja a magas szintű közegészség és élelmiszer-biztonság biztosítása; a gazdálkodás és a vidéki gazdaság támogatása; a gazdasági növekedés elősegítése, a kohézió és a versenyképesség javítása; és az olyan gazdálkodási módszerek és állatjóléti intézkedések támogatása, amelyek minimálisra csökkentik a környezetre gyakorolt hatást. A stratégia végrehajtására szolgáló, ezt követően elkészült akcióterv[2] sürgeti – az e közleményben állat-egészségügyi jogszabályként említett – állat-egészségügyi uniós rendelet kidolgozását, és ezt a fenti célok elérését támogató modern és innovatív jogi keret stratégiájának fő eredményének nevezi. A Bizottság állat-egészségügyi jogszabályra vonatkozó javaslata az érdekelt felekkel folytatott átfogó konzultációk eredményeként jött létre.

4.1.1.     Főbb módosítások

E terület felülvizsgálati folyamatának fő elve az Unió állat-egészségügyi jogszabályainak egyszerűsítése, korszerűsítése és következetességének javítása.

E megközelítéssel összhangban az állat-egészségügyi rendelet megteremti az unió állat-egészségügyi politikájának széleskörű és átfogó jogi alapját. Világosan meghatározza azokat az átfogó elveket és célokat, amelyek – az Unió gazdasági versenyképességének megőrzése mellett – alkalmasak az állatbetegségek további visszaszorítására. A részletes rendelkezéseket – így a konkrét állat-járványügyi intézkedéseket, bizonyos fajok azonosításának és nyilvántartásba vételének szabályait, valamint az egyes fajok Unión belül történő szállítására vonatkozó speciális intézkedéseket – felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási aktusok útján kell meghozni. E jogszabályoknak a részletesebb szabályok vagy követelmények bevezetése érdekében történő alkalmazása lehetővé teszi a gyorsan változó körülményekre és az állat-egészségügyi vészhelyzetekre való rugalmas és gyors reagálást.

A betegségek felügyeleti, bejelentési és értesítési hálózatának fejlesztése elő fogja segíteni a betegségek – köztük az új, valamint az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó betegségek – korai felismerését és megfékezését, ezen felül biztosítja a nemzetközi normákkal való jobb összhangot.

Egyszerűsítés és pontosítás

Az egyszerűbb jogi keret a hatóságok és a felelős személyek számára könnyebben érthető és alkalmazható lesz, biztosítani fogja, hogy intézkedéseik következetesebbek és célorientáltabbak legyenek, valamint meghatározza a betegségek megelőzése és leküzdése során követendő általános elveket. Így csökkenhet a hatóságokra és a felelős személyekre háruló adminisztratív teher, hiszen lerövidül a jogszabályok megismerésével töltött idő, valamint lehetőség nyílik bizonyos adminisztratív előírások egyszerűsítésére és egységesítésére, többek között egységesebb és következetesebb lesz beleértve a vakcinázásra vonatkozó jogi keret.

Az új állat-egészségügyi jogszabály tisztázza a felelős személyek, az állatorvosok és mások állat-egészségügyi felelősségi köreit, részben azáltal, hogy most először alapszintű ismeretek meglétét követeli meg.

Új technológiák bevezetése

Az állat-egészségügyi jogszabály lehetővé teszi az állat-egészségügyi tevékenységek, mint például a kórokozók nyomon követése, vagy az állatok elektronikus úton történő azonosítása és nyilvántartásba vétele során használt új technológiák szélesebb körű alkalmazását. Az új technológiák és rendszerek használata várhatóan mind az állatorvosokra, mind pedig a felelős személyekre háruló adminisztratív teher csökkenéséhez vezet.

Nagyobb rugalmasság a kockázatalapú megközelítésnek köszönhetően

Bevezetésre kerülnek az állatbetegségek szisztematikusan kategorizált, tudományos és bizonyítéki alapon történő jegyzékbe foglalásának kritériumai. Ez lehetővé fogja tenni, hogy az Unió hatékonyabban használja fel erőforrásait, azaz alacsonyabb prioritást biztosítson a kisebb kockázattal járó betegségeknek.

A jogszabály megengedi a területi egységekre osztás szélesebb körű alkalmazását (pl. egyes gazdaságok járvány kitörése idején is biztonságosnak minősülhetnek), ami lehetővé teszi, hogy az állat-járványügyben nagyobb szerepet kapjon a kockázatalapú megközelítés, aminek köszönhetően potenciálisan kevesebb kereskedelmi korlátozásra lehet szükség.

4.2.        A növény-egészségügyi rendelet

Az itt növény-egészségügyi rendeletként említett, a növényi károsítók elleni védintézkedésekről szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat a Tanácsnak az uniós növény-egészségügyi szabályok értékelésére vonatkozó 2008. november 21-i felkérésére válaszul született, figyelembe véve a jelenlegi jogi keret módosításának szükségességét és az ilyen módosítások hatásait. Az érintett felekkel és a tagállamok hatóságaival a teljes felülvizsgálati folyamat során széles körű konzultáció folyt.

Ezek alapján a javasolt rendelet célja, hogy kiküszöbölje a növény-egészségügyi jogszabály 2010-es értékelése során azonosított hibákat, és hogy olyan stabil, átlátható és fenntartható szabályozási keretet hozzon létre, amely a céloknak megfelel. Összességében erősödnek a növényi szaporítóanyagokra vonatkozó szabályozással való szinergiák, miközben megszűnnek az elkerülhető átfedések és a szükségtelen terhek. A hatósági ellenőrzésekre vonatkozó rendeletre irányuló javaslat a tagállamok illetékes hatóságainak arra irányuló ellenőrzéseit szabályozza, hogy az érdekelt felek betartják-e az uniós növény-egészségügyi előírásokat.

4.2.1.     Főbb módosítások

Hatály

A rendeletjavaslat hatálya földrajzi szempontból a tagállamok Európában fekvő területeire korlátozódik, vagyis kizárja azokat a tengerentúli területeket és legkülső régiókat, ahol őshonosak azok a károsítók, amelyekkel szemben az Unióban védekezni kell.

A rendeletjavaslat kiterjed a növényeket közvetlenül károsító összes szervezetre, pl. rovarokra, atkákra, fonalférgekre, kórokozókra és a parazita növényekre (amelyek megnevezése itt: károsítók). Ide tartoznak mind a zárlati károsítók, mind pedig a minőséget hátrányosan befolyásoló károsítók, amelyek jelenleg a vetőmagok és a növényi szaporítóanyagok forgalmazásáról szóló irányelvek szabályozása alatt állnak. A károsítók megfelelő besorolására (zárlati vagy a minőséget hátrányosan befolyásoló) szolgáló kritériumok a rendelet mellékleteiben találhatók. A mellékletek a növény-egészségügyi kockázatok kezelésére vonatkozó elveket és intézkedéseket is tartalmaznak.

A rendeletjavaslat a növények, a növényi termékek és más tárgyak harmadik országokba történő kivitelét is szabályozza. A kivitel szabályait vagy a vonatkozó uniós előírásoknak megfelelően, vagy amennyiben a nem uniós ország szabályai lehetővé teszik, illetve ha az adott harmadik ország beleegyezését adja, ezen ország követelményei szerint határozzák meg. A javaslat előírja továbbá a kivitelt megelőző bizonyítvány bevezetését azokban az esetekben, amikor ültetési anyagot olyan tagállamból visznek ki, amely nem a származási tagállam. A kivitelt megelőző bizonyítvány a jelenleg használt nem hivatalos útmutató dokumentum felváltására szolgál.

Fokozott megelőzés a behozatal esetében és a kitörésekkel szembeni megerősített korai fellépés

A megelőzést fogja fokozni az, hogy a Bizottság felhatalmazást kap olyan, előzetes kockázatértékelésen alapuló, négy éves időszakra szóló elővigyázatossági intézkedések elfogadására, amelyek az új, nem uniós országokból behozott, magas kockázatot képviselő ültetési anyagokra vonatkoznak. A szakértők úgy ítélték meg, hogy a négy éves időszakra szükség van a teljes kockázatelemzés elvégzéséhez és a végleges intézkedések meghatározásához. A rendeletjavaslat előírja, hogy amikor az utasok csomagjukban szabályozás alá eső növényeket visznek be az Unió területére, teljes mértékben be kell tartaniuk a vonatkozó előírásokat és tilalmakat.

A rendeletjavaslat továbbá kötelezi a tagállamokat, hogy területükön megfigyelést végezzenek a károsítók jelenléte tekintetében olyan körzetekben, amelyekben azok korábban nem fordultak elő. Amennyiben károsítókat fedeznek fel, a tagállamoknak mentesítési intézkedéseket kell végrehajtaniuk, beleértve a korlátozás hatálya alá eső, a fertőzött területből és az ezt körülvevő pufferzónából álló terület elhatárolását. Ezen felül emelt szintű készültség és megfigyelés szükséges a kiemelt zárlati károsítónak számító zárlati károsítók esetében. A megfigyelési és mentesítési kötelezettségek nem vonatkoznak a minőséget hátrányosan befolyásoló károsítókra.

A rendeletjavaslat felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy végrehajtási aktusokat fogadjon el az olyan zárlati károsítók (terjedése) vonatkozásában, amelyeket az Unió területén nem lehet felszámolni.

A belső piaci rendelkezések megerősítése és korszerűsítése

Ültetési anyagok Unión belüli szállítása esetén a rendeletjavaslat előírja a karanténozásra és a kiemelt zárlati károsítókra vonatkozó jogszabályok betartását igazoló növényútlevél kötelező használatát. Az útlevelet, amelyet a bizottsági javaslat egyszerűsít és szabványosít, a felelős személyeknek kell kiállítaniuk az illetékes hatóság felügyelete mellett. A felelős személyeknek tárolniuk kell a fertőzött szállítmányok nyomon követésére vonatkozó szükséges információkat, de az útlevél adathordozókat (vonalkódot stb.) is tartalmazhat a jelenlegi tételszám helyett. Abban az esetben, amikor az ültetési anyag esetében az uniós jogszabály mind növényútlevél, mind pedig igazoló címke használatát előírja, a két címke használatát ezentúl össze lehet vonni egyetlen okmányban, ami csökkenti a felelős személyekre háruló adminisztratív terhet. Növényútlevélre lesz szükség minden faiskolai növény esetében, kivéve a nem hivatásszerű végfelhasználók részére történő értékesítést.

4.3.        A növényi szaporítóanyagokról szóló jogszabály

2007-ben a tagállamok a Tanács keretében kérték a növényi szaporítóanyagok forgalmazásáról szóló jelenlegi jogszabály egyszerűsítését. A 2007–2008-ban végzett külső értékelést[3] követően 2009-ben cselekvési tervet[4] fogadtak el. A növényi szaporítóanyagok forgalmazására irányuló bizottsági rendeletjavaslat (itt: a növényi szaporítóanyagokról szóló jogszabály) a tagállamokkal, az érintett felekkel és a Közösségi Növényfajta-hivatallal (CPVO) folytatott átfogó konzultációkra épül.

4.3.1.     Fő módosítások

A felülvizsgálat mögött húzódó fő elv az egyszerűsítés, a korszerűsítés, a költségcsökkentés, a nagyobb hatékonyság és a felelős személyek nagyobb rugalmassága, a megfelelő szintű harmonizáció biztosítása az Unió egész területén és a más, főleg környezeti uniós politikai célokkal való horizontális koordináció.

Egyszerűsítés és korszerűsítés

Ez a cél a növényi szaporítóanyagok speciális típusaival, így például a mezőgazdasági növényekkel, a gyümölcstermő növényekkel, a dísznövényekkel, a zöldségfélékkel és az erdészeti szaporítóanyagokkal foglalkozó 12 irányelv egy jogszabállyal való felváltása révén valósult meg. Ez a jogszabály a növényi szaporítóanyagok minden típusára vonatkozóan harmonizált alapszabályokat vezet be (ilyen például a káros szervezetektől és hibáktól való mentesség), ugyanakkor az Unió területén forgalmazott fontos növények vonatkozásában megőrzi a szigorúbb szabályokat, pl. a jegyzékbe foglalt növényfajok fajtáit a megkülönböztethetőség, az egyneműség és az állandóság tekintetében vizsgálatnak kell alávetni és kizárólag ellenőrzést és bizonyítványozást követően lehet őket forgalmazni. Ezen felül a jogszabály hatálya kiterjed az exportra és az ipari célú felhasználásra is.

Rugalmasság, költségcsökkentés és a hatékonyságból eredő megtakarítások

Azáltal, hogy a felelős személyek és az illetékes hatóságok jelentős szabadságot élveznek a regisztrációs és bizonyítványozási feladataik teljesítése során, illetve a fajtaregisztrációra (és a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelettel a bizonyítványozásra) vonatkozó költségmegtérülés elvének bevezetésével az általános adminisztratív terhek és költségek jelentős mértékű csökkentésének célja megvalósult. A mikrovállalkozások azonban mentesülnek a díjfizetés alól, és a genetikai források és a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a hivatalosan elismert leírással rendelkező fajták és a heterogén anyagok nyilvántartásba vételi díjai csökkenhetnek.

Az új jogszabály fokozza a fajtaregisztráció rugalmasságát, mivel lehetővé teszi, hogy a felelős személyek – amennyiben ezt kérik – az új fajták nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó legtöbb feladatot hivatalos felügyelet mellett végezzék.

Az innováció, vagyis az új növényfajták piacra jutásának felgyorsítása érdekében meg fog szűnni az a jelenlegi kötelezettség, amelynek értelmében az Unió területén való forgalmazást megelőzően az adott fajtát a Bizottságnál be kell jelenteni és a közös jegyzékbe fel kell venni. A növényfajtát elegendő lesz egy tagállamban nyilvántartásba venni.

A CPVO nagyobb szerephez fog jutni a fajtaregisztráció során. A Bizottság helyett a CPVO fogja kezelni az uniós növényfajta-adatbázist és bevezetik azt, hogy a fajtát közvetlenül a CPVO-nál is nyilvántartásba lehet venni. A nyilvántartásba vételi folyamat magas színvonalának biztosítása érdekében a CPVO ellenőrizni fogja a nemzeti fajtavizsgálati központokat. A CPVO tovább folytatja az új fajták vizsgálati előírásainak harmonizálását. Ezen felül az „egy kulcs több ajtóhoz” megközelítés lehetővé teszi azt, hogy egyetlen eljárással megvalósítható legyen a forgalmazási célt szolgáló új fajták nyilvántartásba vétele és a növényfajtajogok megadása.

A növényi szaporítóanyag-tételek értékesítést megelőző bizonyítványozási folyamata is rugalmasabb lesz. A felelős személy által, de a tagállam illetékes hatóságának felügyelete mellett végzett bizonyítványozás lehetőségét kiterjesztik a növényi szaporítóanyagok összes, jegyzékben foglalt fajára és összes forgalmazási kategóriájára.

Az Unió egyéb politikai céljaival való horizontális koordináció

A biológiai sokféleség és a gazdaságok növényi genetikai erőforrásainak javítása érdekében a hagyományos és a megőrző fajtákra, továbbá más anyagokra pl. a heterogén és szűk piaci szegmenst képviselő anyagokra vonatkozó követelmények jelentősen csökkentek. Ezeknél nem szükséges a fajtavizsgálat és a bizonyítványozás. Ez jelentősen javítani fogja az ilyen anyagok piacra jutását. A hagyományos és a megőrző fajtákat alacsony költséggel nyilvántartásba lehet venni a korábbi adatok, azaz az illetékes hatóság által elismert fajtaleírás alapján. Ezen felül a szabályok módosítása révén lehetővé válik a heterogén anyagok és a szűk piaci szegmenst képviselő anyagok (pl. populációk) mikrovállalkozások által kis mennyiségben történő forgalmazásának engedélyezése.

A fajta nyilvántartásba vételével kapcsolatos, a mezőgazdasági fenntarthatósági követelményre vonatkozó vizsgálati eljárásokat (pl. betegség- és aszályállóság) első ízben harmonizálják annak érdekében, hogy a növénynemesítést fenntarthatóbb irányba tereljék. A tagállamok azonban továbbra is agro-ökológiai adottságaik alapján, érték, termesztés és használat szempontjából végezhetik az új fajták vizsgálatát.

4.4.        A hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet

A hatósági ellenőrzések 882/2004/EK rendeletben meghatározott általános keretének módosítására irányuló javaslat a keret különféle tényezőit érintő számos értékelés eredményét tartalmazza.

A felülvizsgálat lehetőségeit a tagállamokkal részletesen megtárgyalták a 882/2004/EK rendelet általános alkalmazásával foglalkozó munkacsoporton belül és a hatósági ellenőrzések finanszírozásának szabályai alkalmazásáról (2009-ben és 2011-ben) végzett két tanulmány előkészítési szakaszában. Az érdekelt felekkel az állat- és növényegészségügy kérdéseivel foglalkozó konzultatív csoporton belül egyeztettek.

4.4.1.     Fő módosítások

Az integrált megközelítés egységesítése, ágazatspecifikus rugalmasság mellett

Az egyik fő újdonságnak számít a hatósági ellenőrzésekre vonatkozó szabályok alkalmazási területének kiszélesítése, különösen a növényi egészség, a növényi szaporítóanyagok és az állati melléktermékek vonatkozó ellenőrzéseire való kiterjesztése, amelyeket ezidáig olyan ágazati rendelkezések szabályoztak, amelyek nem voltak teljes mértékben összhangban a 882/2004/EK rendeletben meghatározott módszerrel. Az állatgyógyszerek szermaradványainak hatósági vizsgálataira vonatkozó jelenlegi részletes szabályokat ugyanezen jogi kereten belül felváltja az e területre vonatkozó nagyobb mértékben kockázatalapú, de az egészséget ugyanúgy védő szabályozás.

Ez az átdolgozás jelentős hatással lesz a nem uniós országokból érkező termékek hatósági ellenőrzését szabályozó jogi keretre. Ennek keretében számos közös szabályt hoz létre az Unió határain a nem uniós országból érkező olyan állatokon és termékeken végzett összes ellenőrzési tevékenység vonatkozásában, amelyek egészségügyi okokból kiemelt figyelmet követelnek. Ezzel összefüggésben határállomások jönnek létre, amelyek a jelenlegi állat-egészségügyi határállomásokat (áeh – állatok és termékeik esetében), belépési pontként kijelölt helyeket (takarmányok és növényi eredetű élelmiszeripari termékek esetében) és beléptetési helyeket (növények és növényi termékek esetében) váltanák fel. Egységes szabályok vonatkoznak majd a határállomásokon elvégzett ellenőrzésekre, és Közös Egészségügyi Beléptetési Okmány szolgál majd a szállítmány érkezését megelőző bejelentésére, valamint a hatósági ellenőrzések és döntések feljegyzésére (felváltaná az egyes ágazatok által használt szokásos okmányokat)[5]. Míg az okmányellenőrzések minden szabályozás alá eső áru és állat esetén rendszeresek maradnának, a közös feltételek biztosítják majd, hogy az azonossági és a fizikai ellenőrzések ne haladják meg a különféle termékkategóriák által okozott kockázat alapján szükséges ellenőrzéseket.

A jogszabály rendelkezni fog az egyes ágazatokra vonatkozó további szabályok felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok révén történő elfogadásáról.

Még hatékonyabb végrehajtási mechanizmusok

Számos módosítás biztosítja azt, hogy a 882/2004/EK rendelet által nyújtott eszközöket a nemzeti végrehajtók egyszerűbben és hatékonyabban tudják alkalmazni:

– minden tagállamot felkérnek arra, hogy a csomag által lefedett minden ágazat tekintetében jelöljön ki egy felelős hatóságot a többéves felügyeleti terv előkészítésének koordinálására és a terv koherenciájának biztosítására, valamint arra, hogy a hatósági ellenőrzések tekintetében kapcsolattartóként működjön a Bizottság és a tagállamok számára;

– bevezetésre kerül a Közös Egészségügyi Beléptetési Okmány elektronikus úton történő kezelése és feldolgozása az összes, határellenőrzés hatálya alá tartozó állat és termék vonatkozásában;

– noha megerősítésre kerül az az előírás, hogy a hatósági laboratóriumokat a 17025-ös ISO szabvány szerint kell akkreditálni, adott esetben átmeneti intézkedésekre és ideiglenes vagy végleges eltérésekre is lehetőség van.

A javaslat célja továbbá javítani az „adminisztratív segítségnyújtás” szabályainak, vagyis azoknak a mechanizmusoknak az alkalmazhatóságát, amelyek lehetővé teszik a nemzeti ellenőrző hatóságok közötti együttműködést olyan nemzetközi ügyekben, amikor az uniós jogszabályok megsértése esetében nem csak abban a tagállamban kell beavatkozni, amelyikben a jogsértést felfedezték, hanem abban a tagállamban is, ahonnan az ered. A súlyos és gyakran előforduló jogsértésekkel kapcsolatos információk gyors cseréjére szolgáló új, az Unió egészére kiterjedő mechanizmus révén a tagállamok még hatékonyabbak léphetnek fel a jogellenes cselekedetek ellen.

A hatósági ellenőrzések finanszírozása

Annak érdekében, hogy az Unió agrár-élelmiszeripari láncán belül végzett hatósági ellenőrzési rendszer zavartalanul működjön, és hogy az egészségügyi vészhelyzetekkel kapcsolatos előrejelzési és reagálási képességek a lehető leghatékonyabbak legyenek, a hatósági ellenőrzésekhez megfelelő erőforrásokat kell rendelni.

A javaslat a jelenlegi kötelező alapú díjrendszerre épít (jelenleg csak bizonyos felelős személyek és/vagy bizonyos ellenőrzések díjkötelesek). A javaslat megerősíti azt az elvet, amely szerint indokolt, hogy az illetékes hatóságok az üzleti vállalkozásokat díjfizetésre kötelezhessék azért, hogy így térítsék meg az agrár-élelmiszerláncon belül és a kapcsolódó területeken (pl. állat-egészségügyi és növény-egészségügyi ellenőrzések, a növényi szaporítóanyagok ellenőrzései) végzett hatósági ellenőrzések költségeit.

A javaslat számos ponton kívánja javítani a jelenlegi szabályokat annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok folyamatosan hozzájussanak a működésükhöz szükséges forrásokhoz, és megszűnjenek a jelenlegi rendszer ismert hiányosságai:

– az összes bejegyzett élelmiszer-ipari és takarmányipari vállalkozás, valamint a növényekkel és a növényi szaporítóanyagokkal foglalkozó ágazatokban tevékenykedő felelős személyek kötelesek lesznek díjat fizetni, mivel így biztosítható az ellenőrzések költségeinek elosztása a láncon belül;

– a díjak lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára, hogy a fellépő költségeik teljes mértékben megtérüljenek, valamint hogy bevételeik kevésbé függjenek a nemzeti költségvetési politikáktól, valamint annak veszélyét, hogy a források más prioritásokhoz való átcsoportosítása miatt ne legyen elegendő forrásuk.

– nagyobb fokú igazságosságot és méltányosságot biztosít majd az, hogy a díjak kiszámításának módszerei és a díjakból fedezendő költségek jegyzéke teljes mértékben átláthatóvá válik, valamint az, hogy a tagállamok jutalmaznák (pl. a díjak csökkentésével) azt, ha a felelős személyek következetesen teljesítik az előírásokat;

– a mikrovállalkozások szabály szerint nem tartoznának bele a díjköteles körbe.

4.5.        A kiadások kezelése

A kiadások kezeléséről szóló bizottsági javaslat fő célja a vonatkozó szakpolitikai területeken javasolt módosítások követése, valamint az Unió többéves pénzügyi keretével való összhang biztosítása, miközben bizonyos feltételekkel – például válsághelyzetekben – lehetővé tenné a tartalékoknak a mezőgazdasági ágazatban történő felhasználását.

Ami a növényegészségügyet illeti, annak érdekében, hogy az Unió védett legyen a károsítók behozatala és terjedése ellen, pénzügyi hozzájárulás nyújtható a kártevők jelenlétének feltárására irányuló felmérési programok és a tagállamok legkülső övezeteit érintő növény-egészségügyi intézkedések támogatására. Az új jogi keret lehetővé teszi azon kezdeményezések finanszírozását is, amely célja a jogszabályok aktualizálása, hogy azok lépést tartsanak a technológiai és a tudományos fejlődéssel, valamint hogy biztosítsák a hatékony és eredményes végrehajtást. Vészhelyzeti intézkedések esetében a növény-egészségügyi jogszabály hatályba lépésével lehetőség lesz uniós társfinanszírozás igénybevételére a termesztőknek a megsemmisített ültetési anyagok költsége vonatkozásában történő kártalanítására.

5.           Következtetések

A javasolt jogalkotási csomag az élelmiszerek előállítására és forgalomba hozatalára, az élelmiszer- és takarmánylánc biztonságára, valamint a növények és állatok egészségére vonatkozó legfontosabb uniós jogszabályok átfogó felülvizsgálatának az eredménye.

A szóban forgó felülvizsgálat az állat-egészségügyi jogszabály tekintetében 2004 óta, a többi területen pedig három éven keresztül, tagállami szakértők és az összes érdekelt fél bevonásával folyt. A cél annak értékelése volt, hogy az Unió által kialakított jogszabályok széles köre mennyire felel a Szerződés azon céljának, hogy biztosítsa az emberek, az állatok és a növények magas szintű egészségi állapotát azon folyamat során, míg az élelmiszerek a gazdaságból az asztalra kerülnek (az elsődleges előállítástól a fogyasztásig és az élelmiszerek ártalmatlanításáig). Az idők során változtak az előállítási módszerek és technikák, a globalizáció és a fokozott mértékű kereskedelem hatással van a veszélyek és kockázatok terjedésére, új veszélyek és kockázatok jelentek meg, és ezzel egyidejűleg fejlődtek a fogyasztók elvárásai és ismeretei.

Ez az átfogó felülvizsgálat az állat-egészségügyi jogszabályok, a növényegészségügyet és a növényi szaporítóanyagokat szabályozó jogszabályok, valamint a hatósági ellenőrzésekről és egyéb hatósági tevékenységekről szóló jogszabályok módosítási javaslatait eredményezte az egész agrár-élelmiszeripari láncban. Ezen módosítások célja hatékonyabb és korszerűbb jogi keret megvalósítása az említett területeken, valamint az egyes esetekben több mint 40 évvel ezelőtt megalkotott szabályok rugalmasságának és arányosságának növelése és általánosságban a lakosok és az üzleti vállalkozások szükségleteinek jobb kielégítése.

[1]               http://ec.europa.eu/food/animal/diseases/strategy/index_en.htm.

[2]               COM(2008) 545 végleges, http://ec.europa.eu/food/animal/diseases/strategy/documents_en.htm

[3]               Élelmiszerlánc-értékelő konzorcium (FCEC), 2008., a vetőmagok és növényi szaporítóanyagok forgalmazására vonatkozó közösségi vívmányok értékelése (S&PM). Végleges jelentés.

[4]               SEC(2009) 1272 végleges.

[5]               Például a jelenleg használt közös állat-egészségügyi beléptetési okmány az állategészségügyi ellenőrzések esetén, közös beléptetési okmány a nem állat-egészségügyi ellenőrzések esetén, növény-egészségügyi bizonyítvány a növény-egészségügyi ágazatban.