BEVEZETÉS

Az Európai Unió (EU) a világ legnagyobb gazdasági és kereskedelmi térsége. Az EU legfontosabb erőforrását és határozott komparatív előnyét a globális színtéren az egységes piac biztosítja, amely több mint félmilliárd fogyasztóra és több mint 20 millió cégre terjed ki.

Az egységes piac folyamatos fejlesztése és kiterjesztése mindig is összekapcsolódott az uniós versenypolitika fejlődésével. Az egységes piacon folytatott kereskedelem akadályai ellen irányuló első rendkívüli jelentőségű antitrösztügyek az 1960-as évekig nyúlnak vissza, nevezetesen a Grundig-Consten megállapodással szembeni 1964-es, úttörő jelentőségű ítéletig. Az ügy tárgyát képező megállapodás célja a piac felosztása volt, és azzal a következménnyel járt, hogy ugyanazon termékek ára jelentősen különbözött Franciaországban és Németországban. A Bíróság későbbi ítéleteiben helyben hagyta a Grundig-Consten ügyben hozott ítéletet, és megerősítette a határokon átnyúló kereskedelem és verseny magánszféra általi megakadályozásával kapcsolatos álláspontját[1]. Az összefonódás-ellenőrzési rendelet 1989-es elfogadása minőségi előrelépést jelentett az uniós versenypolitika terén, és tükrözte az egységes piac által az Egységes Európai Okmány 1987-es hatályba lépése után elért fejlődést. Az uniós versenypolitika figyelembe vette a piac új realitásait, azaz hogy megnőttek az európai vállalatok lehetőségei az összefonódásra és a nemzeti határokon átnyúló eszközszerzésére. Hasonlóképpen, az állami támogatások ellenőrzése is fokozatosan az egységes piac lényeges pillérévé vált, amely biztosítja, hogy a vállalatok földrajzi helyüktől függetlenül azonos feltételekkel versenyezhessenek egymással, és biztonságot nyújt az ellen, hogy a tagállamok kölcsönös támogatási versenybe kezdjenek egymás és az általános európai érdekek rovására. Végül pedig az 1/2003/EK rendelet tíz évvel ezelőtti elfogadása új éra beköszöntét jelezte az uniós trösztellenes szabályok érvényesítése tekintetében, amelyben fontos szerepet játszanak a nemzeti versenyhatóságok. Az uniós trösztellenes szabályok érvényesítését az egységes piacon jelenleg számos különböző jogérvényesítő végzi, ugyanazon értékelési mérce alapján. Ez a rendszer jelentősen javította az uniós trösztellenes szabályok érvényesítését, és megerősítette a több európai országban is tevékenykedő vállalatok számára az egyenlő piaci feltételeket.

Hatékony uniós versenypolitika nélkül nem lehet az egységes piac lehetőségeit teljes mértékben kiaknázni. Nélküle semmi sem akadályozná meg, hogy a szabad mozgásra vonatkozó szabályok által több mint 50 év alatt lebontott állami korlátok helyett a magánszféra állítson új akadályokat a kereskedelem és a verseny útjába. Továbbá a tagállamokat sem akadályozná semmi abban, hogy számtalan támogatással torzítsák a kereskedelmet és a versenyt, ez a helyzet pedig az erősebb költségvetésű tagállamoknak kedvezne. Az uniós versenypolitika legyengítése veszélyeztetné az egységes piacot, lerombolná növekedési potenciált az EU-ban, amelynek tagállamai – különösen az euróövezetben – egyre inkább függnek egymástól gazdasági szempontból. Ugyanakkor a versenypolitika létfontosságú az EU számára az erőfölénnyel való visszaélés, a kartellek és a fogyasztók érdekeit sértő, összehangolt magatartások visszaszorításában.

Az Európai Bizottság 2012-ben továbbra is biztosította az egységes piac zavartalan működését, annak ellenére, hogy a gazdasági válság miatt esetenként kevésbé szigorú fellépésre kérték egyes cégek vagy tagállamok versenyellenes magatartása kapcsán.

Nem engedhetünk a versenyszabályok érvényesítéséből

Jó példa erre a színes megjelenítő csövek és a színes képcsövek világméretű kartelljeinek évtizedes tevékenysége: a versenyellenes magatartások legsúlyosabb formáit mutatták az egységes piacon. A színes megjelenítő csövek és a színes képcsövek a televíziók és a számítógépes képernyők előállításának kulcsfontosságú összetevői, amelyek az ár 50–70 %-át teszik ki. Az Európai Bizottság 2012. december 5-én a két kartell ügyében hét nemzetközi vállalatcsoportot bírságolt meg, összesen 1 470 515 000 EUR összegben.

2012-ben továbbra is mozgatóerőként vetették be az uniós versenypolitika valamennyi eszközét – a trösztellenes szabályok érvényesítését és az összefonódás-ellenőrzést, valamint az állami támogatások ellenőrzését – az egységes piac fontos részein. 2012 volt továbbá az európai egységes piac 1992-es beindításának 20. évfordulója. Ez a jelentés ezért a versenypolitikának a növekedést célzó egységes piac fellendítésében játszott szerepére összpontosít. A Bizottság 2012-ben folytatta a nemzeti versenyhatóságokkal való együttműködését az uniós trösztellenes szabályok egységes végrehajtása érdekében. A Bizottság különösen fokozott együttműködésbe kezdett az Európai Versenyhatóságok Hálózatában (ECN) részt vevő nemzeti versenyhatóságokkal, ideértve például az uniós trösztellenes szabályok érvényesítésére irányuló nemzeti eljárások közelítésének ösztönzését, amely eljárásokat általában nem szabályozzák uniós jogszabályokkal.

Az elmúlt évben az uniós versenyszabályok érvényesítését különösen az uniós gazdaság szempontjából rendszerszintű és horizontális jelentőséggel bíró ágazatokra összpontosították, ezek: a pénzügyi szolgáltatások, a kulcsfontosságú hálózatos iparágak, például az energia, a távközlés, a postai szolgáltatások, valamint a tudásintenzív piacok, például az okostelefonok, az e-könyvek és a gyógyszerek piaca. Ezekben az iparágakban az uniós versenyszabályok érvényesítése (amely főképp utólagos jellegű) kiegészíti az egységes piac szabályozását.

Az ebben a jelentésben érintett problémák többségét a Bizottság az év során már megvizsgálta az Európai Parlamenttel folytatott strukturált párbeszéd keretében (lásd a „Versenypolitikai párbeszéd más intézményekkel” című 5. szakaszt, további részletekért pedig az ehhez a jelentéshez csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumot).

1. A TISZTESSÉGESEBB ÉS ÁTLÁTHATÓBB PÉNZÜGYI ÁGAZATOT TÁMOGATÓ VERSENYPOLITIKA

A fenntartható növekedés helyreállítása érdekében életképes, átlátható és versenyképes, a reálgazdaságot finanszírozó bankrendszerre van szükség. A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság a pénzügyi ágazatból indult ki, a válság leküzdésére irányuló stratégiák sikeréhez pedig a válság eredendő okait kell megszüntetni. Az Európai Bizottság ezt a célt szem előtt tartva 2012-ben is folytatta az állami támogatási szabályok alkalmazását az uniós bankszektor érintett részeinek irányítása érdekében. E tevékenységek nagy része a bankok szerkezetének átalakítása volt, hogy az előrelátható jövőben ne legyen szükség a bankok adófizetők általi finanszírozására. Azokban az esetekben, amelyekben a bankokon már az átalakítás sem segített, az állami támogatások ellenőrzését mint tényleges szanálási mechanizmust alkalmazták az egységes piacra vonatkozó átfogóbb jogszabályok életbe lépéséig[2]. Az összefonódásra vonatkozó szabályokat és az antitrösztszabályokat is felhasználták annak biztosítására, hogy az egységes piac átlátható és versenyképes pénzügyi szektorra épüljön[3].

Átmeneti szükséghelyzeti rendszer a bankok szerkezetátalakítása és a tényleges szanálás eszközeként

A pénzügyi válság 2008–2009-es kezdete után az EU – inkább automatikusan, semmint szándékosan – elsődlegesen az állami támogatások ellenőrzésével próbálta megoldani a példátlan helyzetet. A Bizottság azonnal kialakított egy különleges állami támogatási rendszert a bajba jutott bankok megmentésére nyújtott állami támogatások ellenőrzésére, hogy a teljes pénzügyi rendszer stabilitása ne kerüljön veszélybe[4]. A különleges rendszer másik célja az egységes piac zavartalan működésének biztosítása volt. Az egységes piac létezését fenyegető veszély súlyossága már az állami beavatkozás mértékéből is kitűnt. 2008. október 1. és 2011 vége között a bankok körülbelül 1,6 billió EUR összeget kaptak. Az uniós kormányok által biztosítékul felajánlott összeg valójában ezen összeg háromszorosa volt. Az összeg nagy része a kormányok által a bankok kötelezettségeire nyújtott kezességvállalások és más típusú likviditási támogatások formáját öltötte, és az EU GDP-jének több mint 9 %-át tette ki, míg a feltőkésítések és az értékvesztett eszközökhöz nyújtott támogatások az EU GDP-jének több mint 3 %-át jelentették. A különleges átmeneti rendszer továbbra is biztosította, hogy az érintett bankok az egységes piac minden részén ugyanolyan feltételekkel részesüljenek támogatásban. Az átmeneti szabályok értelmében – amelyek addig maradnak hatályban, ameddig a piaci és gazdasági feltételek megkövetelik – a bajba jutott bankok azzal a feltétellel kaphatnak állami támogatást, hogy szerkezetátalakítást hajtanak végre.

A pénzügyi szektor helyreállítása a reálgazdaság támogatása érdekében, az adófizetők egyidejű védelmével

Az egyes bankok átalakítását továbbra is a reálgazdaságot támogató, életképes üzleti modellek biztosításának kényszerítő szükségessége vezérelte. Költségcsökkentéssel, elidegenítéssel és az alaptevékenységekre történő összpontosítással járó döntés született többek között néhány német Landesbank (NordLB és BayernLB), a spanyol CAM és UNNIM bank és a lett jelzálogbank tekintetében.[5] Különös figyelmet fordítottak annak biztosítására, hogy az adófizetők pénzét arra használják fel, hogy a bankokat visszajuttassák a hosszú távú életképesség útjára, és hogy az adófizetők középtávon veszteség nélkül visszakapják pénzüket; ennek megfelelően a támogatás némelyik kedvezményezettje már elkezdte visszafizetni az államnak a kapott támogatást[6].

Az ír, portugál és görög gazdasági kiigazítási programok részeként az állami támogatások ellenőrzése továbbra is jelentősen hozzájárult az érintett országok teljes bankszektorának átalakításához[7], nem csupán a Bizottság, hanem az EKB és legtöbb esetben az IMF részvételével is zajló nagyobb erőfeszítés keretében. A legfontosabb feladat itt is az volt, hogy a jelentős állami támogatások mellett is biztosítsák az egységes piac épségét.

A spanyol bankszektor szerkezetének átalakítása

Az eurócsoport 2012 júliusában egyetértési megállapodást fogadott el a spanyol pénzügyi szektor fejlesztésére irányuló ágazati programról. A megállapodás értelmében szigorú stressztesztet végeztek a 2014-ig tartó hároméves időszak vonatkozásában. A stresszteszt tíz bank esetében mintegy 60 milliárd EUR körüli tőkehiányt tárt fel. E bankok közül kettő, a Banco Popular és az Ibercaja a piacon vagy gazdálkodási intézkedések segítségével megszerezte a szükséges tőkét. A fennmaradó nyolc bankot, amelyek magánforrásokból nem tudták előteremteni a hiány fedezéséhez szükséges összeget, a támogatási programból kapott forrásokkal tőkésítették fel, és átalakítják vagy pedig szanálják őket, az állami támogatási szabályokkal összhangban. Az első csoport a már korábban a spanyol hatóságok ellenőrzése alá vont bankokból állt: BFA/Bankia, Catalunya Caixa, Nova Caixa Galicia és Banco de Valencia. E bankok szerkezetátalakítási terveit 2012. november 28-án hagyták jóvá. A második csoportra vonatkozó szerkezetátalakítási döntéseket 2012. december 20-án fogadták el, ide tartozik a Banco Mare Nostrum, a Banco CEISS, a Caja3 és a Liberbank. Ennek eredményeképpen 2012 végére a teljes spanyol pénzügyi rendszert teljes egészében feltőkésítették. Az említett bankok szerkezetátalakítási tervének célja, hogy helyreállítsa életképességüket és a reálgazdaságnak való hitelezési kapacitásukat, eközben pedig minimalizálja az adófizetők költségeit, és igyekszik a verseny torzulását a minimumon tartani. A nyolc bank esetében fennálló 57 milliárd EUR összegű tőkehiányból 37 milliárd EUR-t a spanyol pénzügyi szektor számára létrehozott uniós program fog biztosítani. A maradék 18 milliárd EUR-ból 12 milliárd EUR-t a hátrasorolt értékpapírok tulajdonosainak tehermegosztása keretében, 5 milliárd EUR-t a bankok eszközeinek értékesítéséből, 1 milliárd EUR-t pedig az ingatlanhitelek SAREB-re, a spanyol hatóságok által létrehozott rossz bankra való átruházásából teremtik elő.

A versenypolitika kiegészíti az egységes piacra vonatkozó, a pénzügyi piacok átláthatóságának, méltányosságának és épségének növelését célzó uniós jogszabályokat

Az egységes piacra vonatkozó ambiciózus jogszabálycsomagot léptetnek hatályba a pénzügyi piacok átláthatóbbá tétele és a pénzügyi válság okainak elhárítása érdekében, például a származtatott termékek területén. Az uniós versenypolitika természetesen támogatja ezt a jogalkotási törekvést. A piacok versenyképessége tekintetében elengedhetetlen az átláthatóság.

A Bizottság 2012-ben folytatta a Libor, Euribor és Tibor referencia-kamatlábakkal kapcsolatos antitrösztügyek vizsgálatát. Számos bankot és értékpapír-kereskedőt vizsgálnak meg. Nem lehet eleget hangsúlyozni a referencia-kamatlábakhoz kapcsolódó származtatott pénzügyi termékek fontosságát. A Nemzetközi Fizetések Bankja szerint a származtatott kamatügyletek kint lévő bruttó forgalmi értéke 2012 júniusában az összes devizanemben 19 billió USD volt[8]. Ezek a termékek fontos szerepet töltenek be az egységes piacon fennálló kockázatok kezelésében. A Bizottság antitrösztvizsgálatai a Libor-botrány előtt indultak – ezt a botrányt a Libor/Tibor, később pedig az Euribor referencia-kamatlábak manipulációjának feltárása váltotta ki – majd pedig több joghatóság is bűnügyi nyomozást és vizsgálatot indított a pénzügyi szabályozás értelmében. A Bizottság 2012 júliusában módosított egy korábbi jogalkotási javaslatot, így az kiterjed a Libor-botrányból kibontakozó manipulációkra is, ezáltal pedig bűncselekménnyé nyilvánították az ilyen jellegű jogsértéseket.

A Bizottság ezenkívül folytatott két, 2011-ben indított antitrösztvizsgálatot a hitel-nemteljesítési csereügyletek (CDS) piacán. A Bizottság különös figyelmet fordított a vezető beruházási bankok és egy információszolgáltató közötti együttműködés elemzésére. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy ezek a gazdasági szereplők olyan módon próbálták-e megőrizni a tőzsdén kívüli piacokon folyó hitel-nemteljesítési csereügyletek területén elért pozíciójukat, hogy eközben akadályozták a tőzsdei kereskedésbe bevont CDS származtatott termékek fejlődését, és ezzel megsértették az uniós versenyjogot.

A Bizottság és az uniós jogalkotó által a pénzügyi piacok átláthatóságának az egységes piacra vonatkozó jogszabályok segítségével történő növelése érdekében tett közös erőfeszítéseit aláaknázhatják a versenyellenes összejátszások és visszaélések. Az uniós versenypolitikát több orvosló intézkedés részeként lehet és kell is alkalmazni[9].

A Bizottság 2012-ben az összefonódások ellenőrzésére szolgáló eszközeit arra is felhasználta, hogy a kockázataikat a származtatott eszközökbe való beruházással kezelő vállalkozások számára versenyképes árakat biztosítson. A Bizottság 2012. február 1-jén megtiltotta a Deutsche Börse és a New York Stock Exchange Euronext tervezett összefonódását. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az összefonódás megszüntetné a versenyt, és egyes származtatott termékek piacán lényegében monopolhelyzet alakulna ki, különösen az európai egyedi részvényeken és a részvényindexeken alapuló származtatott termékek és az európai kamatderivatívák világpiacán. Ezeken a területeken ténylegesen csak ez a két tőzsde volt jelen hitelt érdemlően a világpiacon. A Bizottság álláspontja szerint az összefonódás valószínűleg az árak emelkedéséhez és kevesebb innovációhoz vezetne a származtatott termékek vásárlói számára, és a felek által előterjesztett korrekciós intézkedések nem elegendőek ezen aggályok eloszlatásához.

Az ügyletek elősegítése az egységes piacon, jobban működő fizetési rendszerek segítségével

A Bizottság 2012-ben az antitrösztszabályok érvényesítésével kapcsolatos intézkedéseit a hitelkártyacégekkel, különösen a Visával és a MasterCarddal szemben alkalmazta az általuk kirótt multilaterális bankközi díjakkal kapcsolatos versenyellenes magatartás miatt. A multilaterális bankközi díjak teszik ki a kiskereskedők által a fizetési kártyák elfogadásáért fizetett összes költség jelentős részét. 2010-ben 35 milliárd alkalommal fizettek kártyával az Európai Gazdasági Térségben (EGT), összesen 1,8 billió EUR összegben.

A Visa hitelkártyái és betéti kártyái az EGT-ben kibocsátott fizetési kártyák körülbelül 41 %-át teszik ki. Több mint ötmillió kereskedő fogadja el a Visa fizetési kártyáit. A Bizottság 2012-ben kiegészítő kifogásközlést küldött a Visának, az EGT-ben a lakossági hitelkártyákkal végzett ügyletekért felszámított multilaterális bankközi díjakkal kapcsolatban[10]. A Bizottság arra az előzetes következtetésre jutott, hogy ezek a multilaterális bankközi díjak csökkentik az elfogadó bankok közötti árversenyt, növelik a hitelkártya-elfogadás költségét a kereskedők számára, ezáltal végső soron növelik a fogyasztói árakat. A Bizottság ezen kívül megállapította, hogy a határokon átnyúló elfogadók abbéli kötelezettsége, hogy az ügylet országában érvényes multilaterális bankközi díjakat fizessék meg, akadályozta a határokon átnyúló elfogadást és fenntartotta az egységes piac nemzeti piacokra való feldarabolását, ezáltal meghiúsítva, hogy a kereskedők kihasználhassák, hogy más tagállamokban alacsonyabbak ezek a díjak.

A Bizottság által a Visa ügyében végzett vizsgálat szorosan követte az uniós Törvényszék által a MasterCard-ügyben májusban hozott ítéletet, amely teljes egészében helybenhagyta a Bizottság megállapításait a multilaterális bankközi díjak versenyellenességével kapcsolatban[11].

2. AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁS REFORMJA AZ EGYSÉGES PIAC TOVÁBBFEJLESZTÉSE ÉS A NÖVEKEDÉS TÁMOGATÁSA ÉRDEKÉBEN AZ ÁLLAMI FORRÁSOK SZŰKÖSSÉGE IDEJÉN

Az elmúlt évben meghozták az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz nyújtott állami támogatások új, 2011-ben elfogadott keretrendszerét alkalmazó első határozatokat. A Bizottság 2012 májusában még ennél is nagyratörőbb reformtervet indított útjára: az állami támogatások korszerűsítését.

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó új szabályok hatályba lépése: hogyan tudjuk a legtöbbet kihozni a szűkös állami költségvetésekből az európai társadalmi és gazdasági modell támogatására

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások olyan közszolgáltatások, amelyeket a piac önmagában nem tudna biztosítani, legalábbis nem olyan formában, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek. Ezek a szolgáltatások a szociális piacgazdaság európai modelljének szerves részét képezik.

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó (2012. január 31. óta hatályos) új szabályok segítenek a hatóságoknak az intelligensebb, hatékonyabb és eredményesebb szolgáltatások tervezésében az energiaipar, a közlekedés, a távközlés és a postai szolgáltatások területén. Az új megközelítés azt jelenti, hogy a Bizottság azokra az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra fog összepontosítani, amelyek jelentős állami támogatásban részesülnek, így valószínűleg alkalmasabbak a verseny torzítására az egységes piacon. Az első határozatok (pl. a Post Office Limitedre vonatkozó)[12] szemléltetik, hogy az állami támogatási szabályok hogyan biztosíthatják a postai és más alapvető közszolgáltatások nyújtását, miközben garantálják a tisztességes versenyt az egységes piacon[13] (lásd még az alábbi 3.3. szakaszt).

Az állami támogatások korszerűsítése: a növekedés és a költségvetési korlátok jelentette egyidejű kihívások kezelése az egységes piac megóvása mellett

A Bizottság 2012. május 8-án elindította az állami támogatások korszerűsítését, amely átalakítja a teljes állami támogatási politikát. A korszerűsítés egyik legfontosabb célkitűzése a jogérvényesítésnek a belső piacot leginkább érintő ügyekre való összpontosítása. Fontos célkitűzés továbbá annak biztosítása, hogy a szűkös állami költségvetéseket a piac valódi hiányosságaira irányítsák, tehát ne olyan projektekre pazarolják, amelyeket egyébként is végre lehetett volna hajtani. Más szóval: az állami támogatások korszerűsítésének célja, hogy elősegítse a jól megtervezett, a feltárt piaci hiányosságokra irányuló és közérdekű, a legkevésbé torzító hatású támogatások kezelését. Azok a támogatások, amelyek nem nyújtanak valódi ösztönzést a vállalatoknak, kiszorítják a magánberuházásokat és életben tartják a nem hatékony és nem életképes vállalatokat („rossz támogatás”) [14]. A jó támogatások megerősítik, a rossz támogatások pedig gyengítik az egységes piacot. Az állami támogatás horizontális eszköz, amely az egész egységes piacra kiterjed, többek között a nemrégiben liberalizált hálózatos iparágakra is. Ezért úgy lehet és úgy kell kialakítani és finanszírozni, hogy segítsen a tagállamoknak a növekedés újraindításában és a költségvetés fenntarthatóságának biztosításában.

Az állami támogatások korszerűsítése gyakorlatba történő átültetésének első lépéseként felülvizsgáltak számos fontos állami támogatási iránymutatást és keretrendszert. A cél az, hogy összehangolják őket az átfogó elvekkel és módszertannal. Ezért a Bizottság nyilvános konzultációkat indított a széles sávú infrastruktúra, a környezetvédelem és a vidékfejlesztés területén nyújtott állami támogatásokra vonatkozó jelenlegi szabályokról. Folytatták a munkát a kutatásra, fejlesztésre és innovációra nyújtott támogatással, a kockázati tőkével, valamint a megmentéssel és szerkezetátalakítással kapcsolatban korábban indított felülvizsgálat tekintetében is. Az a cél, hogy az állami támogatások korszerűsítésével kapcsolatos szabályok többségét bevezessék az Európai Parlament jelenlegi mandátumának végére[15].

3. A VERSENY ÖSZTÖNZÉSE A HÁLÓZATOS IPARÁGAKBAN: AZ EGYSÉGES PIAC GERINCE

3.1 Az energiapiacok integrálása a fenntarthatóság támogatása érdekében

A gáz- és villamosenergia-piacon meglévő akadályok eltávolításához az egységes piacra vonatkozó jogszabályok versenypolitika általi támogatására van szükség

A Bizottság 2005-ben részletes vizsgálatot végzett a gáz- és villamosenergia-piacokon, amelyből kiderült, hogy bár az 1990-es évek óta uniós ágazati szabályozással próbálják integrálni az egységes piacot, továbbra is komoly akadályok állnak a verseny útjában, különösen a magas belépési korlátokkal jellemzett, koncentrált piacokon, amelyeken a vertikálisan integrált inkumbensek dominálnak. A problémákat tovább fokozta, hogy a tagállamok között kevés a rendszerösszekötő kapacitás. Ez a helyzet eltérő árakhoz és ellátási feltételekhez vezetett az egységes piacon. A Bizottság vizsgálatát az antitrösztszabályok érvényesítésével folytatta, és határozataiban gyakran elfogadta a különböző országok fő gáz- és villamosenergia-szolgáltatói által felajánlott kötelezettségvállalásokat[16].

Az uniós versenypolitika önmagában nem tudja integrálni az uniós gáz- és villamosenergia-piacokat, biztosítani a versenyképes árakat és az ellátás biztonságát. Ezért 2011-ben elfogadták a gázzal és villamos energiával kapcsolatos harmadik jogszabálycsomagot, amelynek végrehajtása jelenleg is folyik, a célja pedig, hogy 2014-re létrejöjjön egy egységes uniós energiapiac.

A trösztellenes szabályok energiaszektorbeli érvényesítésének hangsúlya keletre helyeződik át

A legtöbb antitrösztvizsgálat és -határozat ezen a területen a nyugat-európai piacokra összpontosított, mióta 2005-ben közzétették a gáz és villamos energia ágazati vizsgálatának eredményeit. Az utóbbi időben, különösen 2012-ben ez a hangsúly kelet felé tolódott el. A közép- és kelet-európai országok gázhálózatai általában kevésbé vannak összekapcsolva, mint Nyugat-Európában.

A CEZ-ügyben, amely szerint a cseh inkumbens villamosenergia-szolgáltató állítólag visszaélt erőfölényével, a Bizottság 2012-ben piaci tesztnek vetette alá a cseh villamosenergia-piac lezárása ellen irányuló strukturális kötelezettségvállalásokat. Bulgáriában a Bizottság jelenleg vizsgálja, hogy a BEH állami gázszolgáltató cég lezárta-e a piacot, valamint a villamos energia határokon átnyúló kereskedelmének akadályait. Ezenkívül 2012. december 11-én a Bizottság hivatalos antitröszteljárást indított a Romániában a gyártók és a vevők számára a villamosenergia-kereskedelmet lehetővé tevő OPCOM és annak anyavállalata, a román villamosenergia-hálózatot irányító, állami tulajdonban lévő Transelectrica ellen. A Bizottság attól tart, hogy az OPCOM visszaél erőfölényével, és honosságuk vagy székhelyük alapján hátrányosan megkülönbözteti a vállalatokat. A villamosenergia-tőzsdék elengedhetetlenek a villamosenergia-árak átlátható és megbízható képzéséhez.

A Bizottság 2012-ben a Gazprom ellen is antitröszteljárást indított több közép- és kelet-európai gázpiacon állítólag tanúsított magatartása miatt. Az eljárás megindításának oka az volt, hogy a Bizottság attól tart, a Gazprom erőfölénnyel rendelkezik és vissza is él azzal a közép- és kelet-európai upstream gázpiacokon; ezek közül néhány piacon a Gazprom az egyetlen szolgáltató. Az eljárás annak megállapítására irányul, hogy a Gazprom felosztotta-e a gázpiacokat azáltal, hogy megakadályozta a gáz uniós tagállamok közötti szabad mozgását, és olyan feltételeket állít-e az infrastruktúra használatával kapcsolatban, amelyek megakadályozzák a gázellátás forrásainak diverzifikációját. Az eljárás során azt is vizsgálják, hogy tisztességtelen díjakat állapítottak-e meg a fogyasztók számára.

Az energiaintenzív vállalatok figyelembe vétele az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere tekintetében

Az energiaintenzív iparág megóvása a kibocsátásáthelyezéstől, az egységes piac épségének védelme mellett

A Bizottság a villamosenergia-piacokkal kapcsolatban fontos állami támogatási szabályokat is elfogadott. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének 2009-ben elfogadott, 2013-tól hatályba lépő reformja nyomán a villamos energia előállítása többé nem kap ingyenes kibocsátási egységeket a CO2 kibocsátásához, ami az uniós vállalkozások számára magasabb villamosenergia-számlákhoz vezethet. Az elfogadott szabályok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy 2013-tól kompenzálják a leginkább energiaintenzív ágazatokban működő létesítményeket a kibocsátáskereskedelmi rendszerből 2013-tól eredő magasabb villamosenergia-költségekért[17]. A szabályokat úgy alakították ki, hogy minimalizálják a támogatási verseny miatt az egységes piacon kialakuló versenytorzulásokat a jelenlegi, gazdasági bizonytalansággal és költségvetési fegyelem iránti szükségességgel jellemzett helyzetben, például nem teszik lehetővé a magasabb villamosenergia-árakért nyújtott teljes kompenzációt és idővel csökkentik a kompenzációt. Ugyanakkor azzal a céllal alkották meg őket, hogy fenntartsák az európai gazdaság dekarbonizációjára vonatkozó uniós célkitűzést. A kompenzációra jogosult ágazatok közé tartoznak az alumínium, a réz, a műtrágya, az acél, a papír, a gyapot, a vegyi anyagok, és egyes műanyagok termelői. Az új támogatási rendszer lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megelőzzék a termelésnek az EU-ból olyan harmadik országokba történő áthelyeződését, amelyekben kevésbé szigorúak a környezetvédelmi szabályok, ez ugyanis veszélyeztetné az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális csökkentésére irányuló célkitűzést.

3.2 Az egységes piacra vonatkozó jogszabályok támogatása a távközlési ágazatban

Az elmúlt 15 évben az egységes piacra vonatkozó uniós jogszabályok nagy előrelépést értek el a távközlési piacokon folyó verseny felpezsdítésében. Mára az inkumbens szolgáltatók monopolhelyzete megszűnt, és kötelesek más szolgáltatók számára nagykereskedelmi szolgáltatásokat nyújtani és hozzáférést biztosítani a hálózatokhoz. A régi monopóliumok közül sokan azonban még mindig erős piaci pozícióval rendelkeznek a monopólium időszakában kiépített, helyhez kötött hálózataik révén.

Ráadásul a mobilhálózatok tekintetében az uniós polgárok négyötöde rendelkezik a négy legjelentősebb szolgáltató egyikénél mobil-előfizetéssel. Ugyanakkor a távközlési piac számos tulajdonsága továbbra is elsősorban nemzeti jellegű, például a szolgáltatók engedélyezése és a mobilszolgáltatások spektruma. Még messze vagyunk az egységes uniós távközlési piac létrehozásától; ehelyett kezelnünk kell azt a helyzetet, hogy számos szolgáltató 27 különálló piacon van jelen. Ezenkívül jelentős korlátok akadályozzák a fogyasztókat abban, hogy a piaci liberalizáció összes előnyét kiélvezhessék. Az internetszolgáltatásról nemrég készített tanulmány[18] szerint nem állnak rendelkezésre átlátható és összehasonlítható információk, a szerződéses korlátozások (például hosszú távú szerződések és a szerződés idő előtti felmondása esetén felszámolt díjak) pedig eltántorítják a fogyasztókat a szolgáltatóváltástól.

A piaci erőfölény korlátozása és a piac széttöredezettségének csökkentése a távközlési piacon az egységes piacra vonatkozó jogszabályokkal összhangban

Ilyen körülmények között az egységes piac előzetes szabályozása mellett az uniós versenyjog utólagos érvényesítésére van szükség, főleg annak érdekében, hogy az új belépők számára egyenlő hozzáférési feltételeket biztosítsunk.

Az uniós bíróságok 2012-ben megerősítették[19] a Bizottság 2007-es határozatát a Telefónica megbírságolásáról, mivel az visszaélt erőfölényével a spanyol széles sávú piacon. A Telefónica által a nagykereskedelmi ügyfeleire – amelyek ugyanakkor kiskereskedelmi szinten a versenytársai is voltak – kirótt díjak arra kényszerítették őket, hogy veszteségesen működjenek, ha továbbra is a piacon akarnak maradni.

A Bizottság antitröszteljárást indított a Slovak Telekom által több szlovák nagykereskedelmi széles sávú piacon tanúsított, potenciálisan versenyellenes magatartással kapcsolatban, és megvizsgálta, hogy anyavállalata, a Deutsche Telekom felelős-e a Slovak Telekom magatartásáért.

A Bizottság továbbá antitröszteljárást indított a Telefónica és a Portugal Telecom ellen, mivel azok megállapodtak, hogy az ibériai távközlési piacokon nem fognak egymással versenyezni. Ez az első olyan antitröszteljárás a távközlési ágazatban, amely határokon átnyúló, a piac felosztására irányuló megállapodásra vonatkozik. A Bizottság számára különösen fontos e kérdés kivizsgálása annak érdekében, hogy az egységes piacot ne darabolják fel mesterségesen az országhatárok mentén.

A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy öt nagy távközlési szolgáltató (az „E5”: a Deutsche Telecom, a France Télécom, a Telefónica, a Vodafone és a Telecom Italia) és a GSMA mobilágazati szövetség hogyan alkotta meg a jövőbeli mobilszolgáltatásokra vonatkozó szabványokat. A Bizottság intézkedésének célja annak biztosítása volt, hogy a szabványosítási folyamatot ne a versenytársak kizárására használják.

Az EU összefonódás-ellenőrzési rendelete értelmében az Európai Bizottság feltétel nélkül jóváhagyta a Vodafone, a Telefónica és az Everything Everywhere közös vállalkozásának létrehozását az Egyesült Királyságban a mobil kereskedelem területén. A mobil kereskedelem, más néven a „mobiltárca” még kialakulóban lévő, de gyorsan növekedő ágazat. A Bizottság fő célja annak biztosítása volt, hogy az ilyen típusú piacok nyitottak maradjanak, és ezáltal indokolatlan akadályok nélkül több, egymással versengő megoldás is feltűnhessen. A vizsgálatból kiderült, hogy már több alternatív megoldás létezik, és várhatóan még több fog feltűnni a jövőben, ezáltal biztosítva a megfelelő versenynyomást az egyesült királysági közös vállalkozás mobiltárca-platformja tekintetében.

A Bizottság 2012 decemberében jóváhagyta továbbá az Orange versenytársa, a Hutchison 3G Austria általi megvételét, ezáltal négyről háromra csökkent a szolgáltatók száma. A jóváhagyásnak több feltétele is volt. A Hutchison vállalta, hogy elérhetővé teszi a spektrumot, ami az új mobilszolgáltatók piacra lépésének egyik feltétele. A Hutchison azt is vállalta, hogy nagykereskedelmi hozzáférést biztosít maximum 16 virtuális szolgáltató számára, amelyek nem rendelkeznek saját hálózattal. Az összefonódás végrehajtása előtt a feleknek megállapodást kellett kötniük az előzetes belépővel.

A széles sávú infrastruktúra kiépítésének támogatása az egységes piacon

Az uniós versenypolitika 2012. évi stratégiai célkitűzései közé tartozott a széles sávú hálózatok új infrastruktúrájának kiépítése az egységes piac egészén. Ebben az volt a legnagyobb kihívás, hogy a kereskedelmi szolgáltatók finanszírozzák a beruházások nagy részét, ezért nem igazán motiváltak arra, hogy hálózataikat távoli, alacsony népsűrűségű és vidéki területekre is kiterjesszék, ahol a piac önmagában nem elég a költségek megtérítésére. Ugyanakkor a digitális menetrend – az Európa 2020 stratégia egyik kiemelt kezdeményezése – célja, hogy Európában 2013-ig mindenki alapszintű széles sávú internetkapcsolattal rendelkezzen, továbbá 2020-ig biztosítani kíván i. minden európai polgárnak ennél is sokkal gyorsabb (legalább 30 Mbps sebességű) internet-hozzáférést, ii. az európai háztartások legalább 50 %-ának pedig nagyon gyors (a 100 Mbps sávszélességet meghaladó) internetkapcsolatot. Egyértelmű, hogy bizonyos esetekben állami támogatásra van szükség a piaci hiányosságok kezelése érdekében; ennek megfelelően a Bizottság az utóbbi két évben körülbelül 4 milliárd EUR összegű támogatást hagyott jóvá, de gondoskodott arról, hogy az állami támogatások ne szorítsák ki a magánbefektetéseket.

2012 során a Bizottság – az állami támogatás korszerűsítésére irányuló átfogó projekt részeként – elvégezte a széles sávú infrastruktúra tekintetében nyújtott állami támogatásokra vonatkozó szabályok, vagyis a széles sávú hálózatokról szóló iránymutatás korszerűsítését, hogy még közelebb hozza a szabályokat a digitális menetrend célkitűzéseihez, amelyek szerint az egész EU-ban elő kell mozdítani a nagyon gyors, széles sávú kapcsolatok kiépítését. Így az új iránymutatás célja az állami és magánbefektetések megfelelő elegyének biztosítása, emellett pedig a versenyt elősegítő környezet kiépítése (pl. az egységes piacon minden szolgáltató számára nyílt hozzáférés biztosítása az állami forrásokból finanszírozott infrastruktúrához). Még mindig a nemzeti inkumbensek dominálják a széles sávú piacot, néhány olyan országot kivéve, amelyben országszerte kábeles infrastruktúrát építettek ki. A digitális menetrend egyik céljának elérése érdekében, amely szerint 2020-ra az európai háztartások fele számára nagyon gyors (legalább 100 Mbps) kapcsolatot kell rendelkezésre bocsátani, a felülvizsgált iránymutatás a városi területeken is lehetővé teszi az állami finanszírozást, de – a versenyt ösztönző eredmény érdekében – csak nagyon szigorú feltételek mellett.

Ezenkívül a Bizottság elfogadott egy javaslatot az 1998-as felhatalmazó rendelet módosításáról. Ez lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy a széles sávú infrastruktúra tekintetében nyújtott támogatások bizonyos kategóriáit mentesítse a Bizottságnak való előzetes bejelentés kötelezettsége alól és egyszerűsítse bizonyos típusú projektek jóváhagyását. Ez főként az alábbiakra vonatkozik:

•           az olyan régiókba irányuló, alapszintű széles sávhoz kapcsolódó támogatások, ahol nem áll rendelkezésre széles sávú infrastruktúra, és ahol a közeljövőben sem valószínű ilyen infrastruktúra kialakítása (fehér területek), valamint olyan kismértékű egyedi támogatási intézkedések, amelyek az új generációs hozzáférés (NGA) szempontjából fehérnek számító területeken a nagyon nagy sebességű új generációs hozzáférési hálózatokra vonatkoznak;

•     a széles sávú infrastruktúrához kapcsolódó építőmérnöki munkákat, illetve a passzív széles sávú infrastruktúrát célzó támogatások.

3.3 A határokon átnyúló hatékony postai szolgáltatások elősegítése a közszolgáltatás biztosítása mellett

A postai szolgáltatások is az egységes piac zavartalan működése tekintetében elengedhetetlen, klasszikus hálózatos iparágnak minősülnek. Sok európai cég egyre inkább az „éppen időben” történő szállításra hagyatkozik, hogy optimális szinten tartsa a leltározási költségeket. Logisztikai láncuk részeként gyakran gyorspostai csomagküldő szolgáltatásokat vesznek igénybe, főleg a határokon átnyúló szállítmányaik esetében. A növekedés szempontjából alapvető, hogy a határokon átnyúló postai kézbesítések a lehető leghatékonyabban működjenek. A hatékony postai szolgáltatások a határokon átnyúló e-kereskedelem növekvő potenciáljának kihasználására is alkalmasak.

Ugyanakkor a postai ágazat az alapvető általános gazdasági érdekű szolgáltatások közé tartozik, amelynek szüksége lehet állami támogatásra, ha a piac önmagában nem tudja garantálni az egyetemes és megfizethető szolgáltatásokat. Az uniós versenypolitika és az egységes piacra vonatkozó szabályok összeegyeztetik ezt a két igényt.

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások életképességét és az egységes piacon tisztességes versenyt biztosító új szabályok bevezetése

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások tekintetében nyújtott állami támogatások új, 2012. január 31-én hatályba lépő keretrendszerét első alkalommal a postai ágazatban alkalmazták. A Bizottság 2012 márciusában az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló új keretszabály alapján elfogadott két határozatot a UK Post Office Limited tekintetében. A Bizottság megállapította, hogy a támogatás nem haladta meg a Post Office Ltd-re ruházott közfeladat nettó költségét, valamint hogy a közfeladattal való megbízás megfelelt a közbeszerzési szabályoknak. Ezenfelül a megbízólevél és a kompenzációfizetést szabályozó finanszírozási megállapodás megfelelő rendelkezéseket tartalmazott a közfeladat hatékony ellátásának ösztönzésére, összhangban a Post Office Ltd 2012-2015 közötti időszakra vonatkozó stratégiai tervével, amely a hálózatán keresztül nyújtott szolgáltatások korszerűsítését és javítását irányozza elő, éves hatékonysági sarokszámokat meghatározva.

Hasonlóképpen, a Bizottság jóváhagyta a Franciaország által a La Poste-nak, a francia inkumbens szolgáltatónak azért odaítélt 764 millió EUR összegű adókedvezményt, hogy fedezni tudja a postai szolgáltatások magas szintjének 2008 és 2012 közötti fenntartásával kapcsolatos költségeket. Engedélyezte továbbá az ugyanabban az időszakban az írott sajtó szállítása és kézbesítése során a La Poste-nál felmerülő költségekért 1,2 milliárd EUR összegű kompenzáció kifizetését. A Bizottság a két támogatást összeegyeztethetőnek találta az uniós állami támogatási szabályokkal, mivel azok csupán részben egyenlítik ki a La Poste-ra háruló fontos közszolgálati feladatok nettó költségeit, így a La Poste nem jutott tisztességtelen versenyelőnyhöz az egységes piacon.

A postai ágazatot azért kellett alaposan megvizsgálni, mert azt 2012 végére az egész EU-ban teljes mértékben liberalizálták. E célból a Bizottság négy fontos határozatot fogadott el a Németország, Belgium, Franciaország és Görögország által az inkumbens postai szolgáltatóik számára nyújtott állami támogatásokkal kapcsolatban. Németország és Belgium esetében a Bizottság összeegyeztethetetlennek ítélte a támogatást és jelentős összegek visszafizettetését rendelte el, a francia és a görög támogatást azonban jóváhagyta. A Deutsche Post és a Belgian Post olyan összegű támogatást kapott, amely meghaladta a hatóságok által rájuk bízott, általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásához szükséges kompenzáció szintjét. Ezért a Bizottság úgy határozott, hogy ez a plusz támogatás összeegyeztethetetlen az egységes piaccal, mivel ezt a két vállalatot előnyhöz juttatta versenytársaikkal szemben a közszolgáltatási feladaton kívüli kereskedelmi tevékenységek tekintetében.

Az összefonódások vizsgálata a nemzetközi csomagküldési piacokon zajló verseny folyamatosságának biztosítása érdekében

A postai ágazatban tapasztalt fejlemények esetében az összefonódásokat is megvizsgálták. A TNT UPS általi felvásárlásával járó bejelentett összefonódás négyről háromra csökkentette volna azon vállalatok számát, amelyek a páneurópai expresszcsomag-szállító hálózatokat irányítják. A Bizottság 2012. július 20-án részletes vizsgálatot indított a tervezett összefonódással kapcsolatban, végül pedig 2013. január 30-án megtiltotta a felvásárlást. Az ügylet tizenöt tagállamban korlátozta volna a versenyt a más európai országokba küldött kisméretű csomagok gyorspostai kézbesítése területén. Az átvétel ezekben a tagállamokban háromra, illetve kettőre csökkentette volna a fontos piaci szereplők számát, egyes esetekben a UPS egyetlen versenytársa a DHL lett volna. Az összefonódás ezért valószínűleg kárt okozott volna a fogyasztóknak, mivel megnövelte volna az árakat és megszüntette volna a TNT által kifejtett versenynyomást. A Bizottság alaposan kiértékelte a javasolt korrekciós intézkedéseket, például egy piaci teszt lehetőségét, amely során konzultáltak a fogyasztókkal és más érdekelt felekkel. Ezek az intézkedések azonban nem voltak elegendőek a versennyel kapcsolatos aggályok eloszlatásához.

4. A TUDÁSALAPÚ GAZDASÁGBAN REJLŐ LEHETŐSÉGEK FELSZABADÍTÁSA

4.1 A visszaélések megakadályozása a kialakuló és rohamosan fejlődő digitális ágazatokban

A digitális ágazatokban a hálózati hatások és a vevőfogvatartás a piaci pozíciók megszilárdulásához vezethetnek, ami lehetővé teszi a versenytársak vagy az új piaci szereplők kizárását. A Bizottság már korábban is hozott olyan határozatokat a csúcstechnológiai ágazatokkal kapcsolatban, amelyekben megtiltotta, hogy az erőfölényben lévő vállalatok visszaéljenek a szabadalmaztatott technológiákkal, vagy más jellegű versenyellenes magatartást folytassanak[20]. A digitális ágazattal kapcsolatos ügyeknél általában az a legfőbb kihívás, hogy a kérdéses piacok gyorsan fejlődnek, ezért azonnali és hatékony közbelépésre van szükség[21]. Az Európai Bíróság a Telia Sonera ügyben hozott ítéletében így fogalmazott: „a [versenyszabályok] alkalmazása nem függhet azon körülménytől, hogy a szóban forgó piac már bizonyos fokú érettséget ért el. Különösen valamely gyorsan növekvő piac esetében ugyanis az EUMSZ 102. cikk, annak elkerülése érdekében, hogy e piacon […] erőfölénnyel rendelkező vállalkozás visszaélésszerű stratégiája folytán torzult versenyszerkezet jöjjön létre és szilárduljon meg, azt kívánja meg, hogy a beavatkozás a lehető legkorábbi […] legyen […]”[22].

A folyamatos innováció elősegítése a digitális ágazatokban az okostelefonoktól a zenéig

Ebben az évben különös hangsúlyt kapott a szabványok szempontjából alapvető szabadalmakkal való potenciális visszaélés az okostelefon-gyártók közötti, úgynevezett szabadalmi háborúban. A Bizottság az EU összefonódás-ellenőrzési rendelete értelmében a szabványok szempontjából alapvető szabadalmak kérdését is figyelembe vette a Motorola Google általi felvásárlásának jóváhagyása során[23]. Ezenkívül három eljárást indított[24] a Samsung és a Motorola szabványok szempontjából alapvető szabadalmakkal való lehetséges visszaélései tekintetében, részben azért, hogy tisztázza ezt a területet, amellyel kapcsolatban a Bizottsághoz ebben az évben számos panasz érkezett. A Bizottság 2012. december 21-én e három eljárás egyike tekintetében kifogásközlést küldött a Samsungnak, amelyben tájékoztatta, hogy a Bizottság előzetes álláspontja szerint a Samsung visszaél erőfölényével, amikor a mobiltelefon-szabványok szempontjából alapvető szabadalmai alapján az Apple eltiltására irányuló keresetet nyújt be számos tagállamban[25].

A szabványok szempontjából alapvető szabadalmak jelentősége az IKT-ágazati innováció tekintetében

A szabványok szempontjából alapvető szabadalmak az összes iparág innovációja tekintetében fontosak. Ezek a szabadalmak eleve egy szabvány részét képezik, és a szabadalmak jogosultjai vállalták, hogy hasznosításukat tisztességes, ésszerű és megkülönböztetéstől mentes (FRAND) feltételek mellett engedélyezni fogják. Az egyik lehetséges legrosszabb esetben a szabványok tekintetében alapvető szabadalmakat illetően tisztességes, ésszerű és megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett licenciát vásárolni kívánó vállalatot bírósági tiltó intézkedések révén kizárják a piacról. Az ilyen pereskedés vagy azzal való fenyegetés tehát az egész ágazatban feltartóztatná az innovációt. A szabványok rendkívül előnyösek lehetnek több összekapcsolódó piac számára is, mivel elősegítik a kölcsönös átjárhatóságot, a méret- és választékgazdaságosságot az egységes piacon és azon túl.

Az összefonódások területén a Bizottság jóváhagyta az EMI zenei felvételekkel foglalkozó részlegének a világ vezető lemezcége, a Universal általi felvásárlását, miután meggyőződött arról, hogy az összefonódás nem lesz negatív hatással a digitális fogyasztókra és az új digitális szolgáltatások kifejlesztésére. Ez az ágazat azok közé tartozik, amelyeket átalakít a digitalizálás. A Bizottság aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az ügylet az eredetileg bejelentett formájában lehetővé tette volna a Universal számára, hogy jelentősen megszigorítsa a fogyasztóknak zenét áruló digitális platformoknak felajánlott engedélyezési feltételeket. Ezen aggályok eloszlatása érdekében a Universal jelentős kötelezettségvállalásokat tett (ezek lényegében abban álltak, hogy a Universal az EMI repertoárjának jelentős részéről lemond az EGT-ben, ideértve a legjobban teljesítő aktív és katalogizált előadókat is, valamint vállalta, hogy az EGT-ben 10 évig nem használ a digitális zenei szolgáltatókkal kötött licenciaszerződéseiben úgynevezett „legnagyobb kedvezmény” záradékokat). E kötelezettségvállalások fényében a Bizottság megállapította, hogy az ügylet nem vet fel további versennyel kapcsolatos aggályokat.

Kötelezettségvállalási határozatok mint a gyorsan fejlődő digitális piacokon folyó verseny gyors visszaállításának biztosítására szolgáló eszközök

Az olyan kötelezettségvállalási határozatok révén, mint amilyet az e-könyvek esetén is hoztak (lásd alább), elháríthatók a hosszadalmas eljárások, és a Bizottság konkrét eredményeket mutathat fel a fogyasztók számára. Ez a megközelítés azonban csak akkor működik, ha a kötelezettségvállalásokat pontosan betartják. Ellenkező esetben a Bizottság bírságot szabhat ki.

A Bizottság 2012. december 12-én kötelezettségvállalási határozatot fogadott el a digitális gazdaság szintén kialakulóban lévő és gyorsan növekedő része, az e-könyvek ágazatában, amely határozattal jogilag kötelezővé tette az Apple és az alábbi négy nemzetközi e-könyvkiadó kötelezettségvállalásait: Simon & Schuster (CBS Corp.), Harper Collins (News Corp.), Hachette Livre (Lagardère Publishing) és Verlagsgruppe Georg von Holtzbrinck (többek között a Macmillan tulajdonosa).

A Bizottság 2011 decemberében indított eljárást e cégek, valamint egy ötödik e-könyvkiadó, a Penguin (Pearson Group) ellen. Habár a 2012. decemberi határozat címzettjei között nem szerepelt a Penguin, mivel ez a kiadó nem tett kötelezettségvállalásokat a Bizottság irányában, a Bizottság jelenleg építő jellegű vitát folytat a Penguinnel olyan kötelezettségvállalásokról, amelyek lehetővé tennék az ellene is folyó eljárások korai lezárását.

Határozatában a Bizottság aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az Apple és a négy nemzetközi e-könyvkiadó összejátszott egymással, hogy korlátozzák az e-könyvek kiskereskedelmi árversenyét az Európai Gazdasági Térségben (EGT), ezáltal megsértve az EU antitrösztszabályait. 2010 januárja előtt az e-könyveket a kiadók az úgynevezett „nagykereskedelmi modell” keretében értékesítették a kiskereskedőknek: a kiskereskedők megvették az e-könyveket a kiadóktól, majd amikor továbbadták a fogyasztóknak, szabadon határozhatták meg az e-könyvek kiskereskedelmi árát. Az Apple és a négy nemzetközi e-könyvkiadó 2010 januárjában közösen olyan ügynöki szerződésekre tértek át, amelyek ugyanazokat a fő feltételeket tartalmazták, ezáltal a kiskereskedők a kiadók értékesítési ügynökévé váltak, mert a kiadók közvetlenül a fogyasztóknak akartak eladni. Az „ügynöki modell” keretében a négy kiadó határozta meg az e-könyvek kiskereskedelmi árát az ügynöki szerződésekben meghatározott árképzési szabályok alapján. Ezeket az árképzési szabályokat úgy alkották meg, hogy a kiskereskedelmi árak magasabbak voltak, mint az ugyanabban az időszakban egyes jelentős kiskereskedők által ajánlott árak. Az EGT néhány országában úgy alakították ki a szabályokat, hogy eleve kizárták azt a lehetőséget, hogy a fogyasztóknak alacsonyabb árakat kínáljanak.

A Bizottság aggályait eloszlatandó, az Apple és a négy nemzetközi e-könyvkiadó beleegyezett, hogy megszüntetik az összes olyan ügynöki szerződésüket, amelyben korlátozták a kiskereskedelmi árakat, és amelyek a Bizottság által kifogásolt árképzési szabályokat tartalmaztak. Az Apple és a négy nemzetközi e-könyvkiadó vállalta továbbá, hogy öt évig nem köt olyan új szerződést, amely a Bizottság által kifogásolt árképzési szabályokat tartalmaz. A négy nemzetközi e-könyvkiadó vállalta továbbá, hogy két évig megengedi a kiskereskedőknek, hogy az e-könyvek esetében árengedményt alkalmazzanak, maximum a kiskereskedő által a kiadótól egy év alatt kapott jutaléknak megfelelő összegben.

A kötelezettségvállalásokkal lezárultak azok a gyakorlatok, amelyeket a Bizottság aggályosnak talált, és helyreálltak azok a körülmények, amelyek segítségével az e-könyvek piaca újraindulhat. Ahol az e-könyvek kiskereskedelmi árára vonatkozó nemzeti jogszabályok lehetővé teszik, a fentiek következtében az EGT-ben alacsonyabb lehet az e-könyvek ára.

A Google tekintetében eljárás indult erőfölénnyel való állítólagos visszaélés miatt. A Bizottság aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Google üzleti gyakorlatának négy szempontja az EUMSZ 102. cikke értelmében erőfölénnyel való visszaélést jelenthet: i. az, ahogy a Google vertikális kereső szolgáltatásai szerepelnek az általános keresési eredményekben a versenytársak szolgáltatásaihoz képest; ii. az, ahogyan a Google harmadik felek tartalmait felhasználhatja és megjelenítheti a vertikális kereső szolgáltatásaiban; iii. kizárólagossági megállapodások a Google kereső más weboldalakon való hirdetéséről; és iv. az AdWords reklámkampányok hordozhatóságának korlátozása. A Google 2013. január végén részletes kötelezettségvállalási dokumentumot nyújtott be. A bizottsági szolgálatok jelenleg vizsgálják a Google javaslatát, hogy eldönthessék: a Bizottság elindíthatja-e az 1/2003/EK rendelet 9. cikke értelmében vett határozat elfogadását.

A korábbi kötelezettségvállalási határozat be nem tartása miatt eljárás indult a Microsoft ellen. A Bizottság 2009 decemberében jogilag kötelező erejűvé tette a Microsoft azon kötelezettségvállalásait, amelyeket a Microsoft webböngészőjének, az Internet Explorernek a Windowshoz – a kliensszámítógépek (PC) Microsoft által fejlesztett, piacvezető operációs rendszeréhez – való árukapcsolására vonatkozó, versennyel kapcsolatos aggodalmak eloszlatására ajánlott fel. A Microsoft konkrétan azt vállalta, hogy 5 évre (vagyis 2014-ig) az Európai Gazdasági Térségben a felhasználók rendelkezésére bocsát egy böngészőválasztó felületet, amely lehetővé teszi a Windows operációs rendszert alkalmazó felhasználók számára, hogy megfontoltan és előítéletek nélkül választhassák ki, hogy mely webböngésző(ke)t kívánják telepíteni a Microsoft böngészője mellett vagy helyett. Ezt a böngészőválasztó felületet 2010 márciusától kezdve kellett biztosítani a Windows azon európai felhasználói számára, akiknek számítógépén az Internet Explorer szerepel alapértelmezett böngészőként.

2013. március 6-án elfogadott határozatában azonban a Bizottság megállapította, hogy a Microsoft a Windows 7 Service Pack 1 szervizcsomagba nem foglalta bele ezt a böngészőválasztó felületet 2011. május 1. és 2012. július között, így az EU-ban 15 millió Windows-felhasználó ebben az időszakban nem látta a böngészőválasztó felületet. A Microsoft nyilvánosan elismerte, hogy ebben az időszakban nem jelent meg a böngészőválasztó felület.

4.2 A szellemitulajdon-jogokkal való visszaélés megelőzése a gyógyszeriparban

A gyógyszeripar szintén olyan ágazat, amelyben a tudás, a találmányok, az új ötletek és az általuk megtestesített szellemitulajdon-jogok központi jelentőséggel bírnak. Ebben az ágazatban azonban a szabadalmak jogosultjai és a generikus vállalatok számára fennállhat a kísértés, hogy versenykorlátozó megállapodásokat kössenek, amelyekkel késleltethetik az olcsóbb generikus gyógyszerek piacra lépését, főleg akkor, ha a hatóanyag alapvető szabadalmi oltalma közel van a lejárathoz, vagy már lejárt. Ugyanakkor e szabadalmi megállapodások sok esetben ésszerűek és társadalmilag előnyösek lehetnek a bizonytalanság csökkentése és a jogviták költségeinek elkerülése szempontjából.

E körülmények között a Bizottság 2008-ban vizsgálatot indított a gyógyszeripari ágazatban, amelynek eredményeit 2009 júliusában tették közzé[26]. 2012-ben több kérdésben is folytatták a vizsgálatot. Az antitrösztszabályok érvényesítése tekintetében a Bizottság 2012. július 25-én és 30-án több mint tizennégy vállalatnak küldött kifogásközlést két fontos ügy keretében, amelyek potenciális versenykorlátozó megállapodásokkal és egyoldalú magatartásokkal kapcsolatosak.

Kifogásközlés a generikus antidepresszánsok és kardiovaszkuláris gyógyszerek egységes piacra való belépését potenciálisan késleltető magatartással kapcsolatban

Az egyik kifogásközlés a Citalopram-ügyet érintette, amelyben a Lundbeck originátor vállalat és több generikus versenytársa megállapodást kötött, amely akadályozhatta a generikus citalopram piacra lépését az EGT-ben. A citalopram az antidepresszánsok egyik csoportjának hatóanyaga. A kifogásközlést a Merck KGaA, a Generics UK, az Arrow, a Resolution Chemicals, a Xellia Pharmaceuticals, az Alpharma, az A.L. Industrier és a Ranbaxy is megkapta, mivel ők is azon generikus vállalatok közé tartoztak, amelyek ilyen megállapodást kötöttek. A kifogásközlés küldésének ténye nem befolyásolja a vizsgálat végső kimenetelét.

A vállalatok akkor kötötték ezeket a megállapodásokat, amikor a generikus gyógyszer piacra lépése elvileg lehetővé vált a Lundbeck citalopramra vonatkozó egyes szabadalmainak lejárata miatt. A kifogásközlésben megfogalmazott előzetes megállapítások szerint a megállapodások jelentős összegek átadását irányozták elő a Lundbecktől négy generikus versenytársnak. Cserébe a generikus vállalatok nem értékesítettek az egységes piacon generikus citalopramot. A Lundbeck generikus versenytársainak átadott összegek közé tartoztak többek között a generikus citalopram készleteinek megsemmisítési célú felvásárlására irányuló közvetlen kifizetések, valamint a forgalmazási megállapodásokban garantált profit felajánlása a generikus vállalatoknak. A Bizottság előzetes álláspontja szerint ez a magatartás – amennyiben bizonyítható – jelentős kárt okozhatott a fogyasztóknak, mivel a megállapodások eredményeképpen a generikumok piacra jutása késett volna és az árak magasabbak lettek volna.

A második kifogásközlés a Perindopril-ügyet érintette, amelyben a Les Laboratoires Servier és több generikus versenytársa megállapodást kötött, amely akadályozhatta a generikus perindopril piacra lépését az egységes piacon. A perindopril a kardiovaszkuláris gyógyszerek egyik csoportjának hatóanyaga. A kifogásközlésben megfogalmazott előzetes álláspont értelmében a generikus vállalatok beleegyeztek, hogy ha a Servier kifizeti a megfelelő összeget, nem lépnek piacra az olcsóbb generikus termékeikkel, illetve többé nem támadják meg a Servier drágább gyógyszereit védő szabadalmak érvényességét. Lehetséges továbbá, hogy a Servier átfogó stratégiát alkalmazott, hogy megakadályozza a perindopril olcsóbb generikus változatainak piacra lépését, amikor a Servier perindopriljának szabadalmi oltalma a lejárathoz közeledett. A vizsgált magatartások közé tartozik a szabadalmak olyan megszerzése, amely potenciálisan kizárhatja a versenytársakat a piacról, valamint a szabadalmi viták rendezése más vállalatokkal, ami során a Citalopram-ügyre is jellemző, ún. „fordított irányú” kifizetések is történtek.

A Citalopram- és Perindopril-ügyben vizsgált magatartások – az állítások bizonyítása esetén – jelentős kárt okoznak, mivel a nemzeti egészségügyi szolgáltatóknak és az egészségbiztosítóknak tovább kellene a szabadalom oltalma alatt álló, drágább gyógyszerért fizetniük.

Az ilyen versenykorlátozó magatartásokat szankcionálni kell, ezáltal fenntartható az innováció iránti ösztönzöttség az ágazatban. Nem szabad versenykorlátozó magatartással mesterségesen meghosszabbítani a szabadalmi oltalmat, amely jellegénél fogva időben korlátozott. Ez a korlátozás alapvető fontosságú ahhoz, hogy a tudásintenzív ágazatokban, például a gyógyszeriparban ösztönözzék a folyamatos innovációt.

A Bizottság folytatta a szabadalmi viták rendezésére irányuló, az originátor vállalatok és a generikus vállalatok közötti, potenciálisan káros megállapodások ellenőrzését

A Bizottság 2012 júliusában közzétette harmadik nyomonkövetési jelentését a gyógyszeripari szabadalmi viták rendezéséről[27]. A jelentés megerősítette, hogy míg a megkötött vitarendezési megállapodások száma jelentősen megnőtt, a verseny szempontjából problematikus megállapodások aránya felére csökkent az ágazati vizsgálat idején megfigyelt adatokhoz képest. A potenciálisan problematikus megállapodások aránya 11 %-on stabilizálódott, az ágazati vizsgálat idején ez 21 % volt. Ugyanakkor az egy évben kötött megállapodások száma az ágazati vizsgálat eredményeihez képest 500 %-kal, 120-ra növekedett. A jelek szerint a legtöbb megállapodás antitröszt szempontból nem jelent problémát. Az adatok szerint az egyes érdekeltek által kezdetben kifejezett aggodalmak ellenére a Bizottság vizsgálata nem hátráltatta a vállalatokat abban, hogy megállapodásokat kössenek az egységes piacon.

A Bíróság az AstraZeneca-ügyben hozott ítéletében úgy határozott, hogy az uniós versenypolitika kiegészíti az egységes piacra vonatkozó szabályokat

A Bizottság 2005 júniusában határozatot fogadott el, amelyben bírságot szabott ki az AstraZeneca (AZ) vállalatra az EUMSZ 102. cikkének és az Európai Gazdasági Térségről szóló (EGT-) megállapodás 54. cikkének megsértéséért. A határozat szerint az AstraZeneca több EGT-államban is visszaélt a hatósági eljárásokkal és szabályokkal annak érdekében, hogy kizárja a versenyből a generikus vállalatokat és a párhuzamos importőröket az AstraZeneca legkeresettebb fekély elleni termékével, a Loseckel való versenyből.

2012. december 6-i ítéletében (C-457/10 P sz. ügy) a Bíróság megerősítette a Törvényszék 2010-es ítéletét, amely nagyrészt elutasította az AstraZeneca 2005-ös bizottsági határozat elleni fellebbezését; ez a határozat vetett ki elsőként bírságot a vállalat gyógyszeriparban fennálló erőfölényével való visszaélésért. A Törvényszék megerősítette, hogy a szabályozási eljárásokkal való visszaélés bizonyos körülmények között erőfölénnyel való visszaélésnek minősülhet.

A Bíróság megállapította, hogy az esetek többségében az erőfölénnyel való visszaélések olyan magatartások, amelyek a versenyjogon kívül a jog más területein egyébként nem lennének jogellenesek. Ez megerősíti, hogy az uniós versenypolitika kiegészíti az uniós jog többi területét, például az egységes piacra vonatkozó szabályokat, és nem azok alárendeltje.

5. VERSENYPOLITIKAI PÁRBESZÉD A TÖBBI INTÉZMÉNNYEL

5.1 Az Európai Parlamenttel folytatott strukturált párbeszéd

A Versenypolitikai Főigazgatóság versenyjogi kérdésekben folyamatos strukturált párbeszédet folytat az Európai Parlamenttel és különösen a Gazdasági és Monetáris (ECON) Bizottsággal.

A Gazdasági és Monetáris Bizottsággal folytatott strukturált párbeszéd

A strukturált párbeszéd részeként a versenyjogért felelős alelnök 2012-ben kétszer meglátogatta a Gazdasági és Monetáris Bizottságot. Júniusban ismertette a versenypolitikáról szóló éves jelentést, októberben pedig a Bizottság 2013. évre vonatkozó munkaprogramját. Ezenkívül az alelnök a strukturált párbeszéd keretein kívül is rendszeres kapcsolatban áll az Európai Parlamenttel. 2012. május 22-én részt vett az élelmiszer-ágazatról szóló európai versenypolitikai jelentéssel kapcsolatos munkaértekezleten[28]; 2012. szeptember 24-én pedig a LIBOR-EURIBOR piaci manipulációval kapcsolatos meghallgatáson. Az alelnök ellátogatott továbbá az állami támogatások korszerűsítésével kapcsolatos munkaértekezletre (2012. szeptember 25.) és egy adatvédelemmel és versenyszabályokkal kapcsolatos rendezvényre (2012. november 26.).

A Versenypolitikai Főigazgatóság az együttműködés keretében 2012. június 7-én szemináriumot rendezett a Gazdasági és Monetáris Bizottság tagjai asszisztenseinek és szakpolitikai tanácsadóinak részére, amelyben a 2011. évi versenypolitikai munkaprogram fő témáival foglalkoztak[29]. Az alelnök 2012. február 28-án eszmecserét folytatott a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsággal (IMCO) a versenyről és a növekedésről. A Versenypolitikai Főigazgatóság rendszeresen tájékoztatja a megfelelő bizottságokat a nyilvános konzultációkról és az új iránymutatások elfogadásáról. Az alelnök összesen nyolcszor jelent meg az Európai Parlament előtt (lásd a táblázatot).

Dátum || Ülés || A kérdés

2012/02/28 || EP IMCO bizottság || Eszmecsere a versenyről és a növekedésről

2012/05/22 || EP ECON versenyjogi munkacsoport || ECN-jelentés és a KAP reformja

2012/06/19 || EP ECON strukturált párbeszéd || A 2011. évi éves versenypolitikai jelentés ismertetése

2012/09/11 || EP plenáris ülése, kérdések órája || Az energiapiaci vívmányok (3. csomag) végrehajtásának jelenlegi állása – Gazprom

2012/09/24 || EP ECON nyilvános meghallgatás – Libor || Piaci manipuláció – Libor

2012/09/25 || EP ECON munkaértekezlet – állami támogatások korszerűsítése || Az állami támogatások korszerűsítése

2012/10/08 || EP ECON strukturált párbeszéd || A 2013. évre vonatkozó munkaprogram ismertetése

2012/11/26 || EP esemény – adatvédelmi platform || Verseny és adatvédelem az információs piacokon

Nyilvános konzultáció és hatásvizsgálat

A Versenypolitikai Főigazgatóság tájékoztatja a Gazdasági és Monetáris Bizottság titkárságát a nyilvános konzultációk indításáról, és általánosabban örömmel fogadja a parlamenti képviselők időszerű észrevételeit. Az európai parlamenti képviselők a különös érdeklődésre számot tartó kérdésekben tájékoztatást kérhetnek a Főigazgatóság szolgálataitól. A nyilvános konzultációk és a rájuk adott válaszok, a versenypolitikával kapcsolatos tanulmányok, a megrendelt tanulmányok, a versenypolitika területén végzett hatásvizsgálatok, valamint az összes kapcsolódó szolgálati munkadokumentum megtalálható a Versenypolitikai Főigazgatóság weboldalán[30].

A Gazdasági és Monetáris Bizottság által a Bizottság állami támogatások korszerűsítéséről szóló közleménye iránt kifejezett érdeklődésre válaszul az alelnök és a Versenypolitikai Főigazgatóság tisztviselői részt vettek a Parlament 2012. október 8-i, az állami támogatások korszerűsítéséről szóló munkaértekezletén.

A Közös Agrárpolitika reformjáról szóló vita részeként az európai parlamenti képviselők felkérték a Bizottságot, hogy alaposabban vizsgálja meg a termelők élelmiszer-ellátási láncon belüli, kiskereskedőkkel szembeni alkupozíciójának kérdését. Habár a Bizottság nem tárt fel konkrét versenyjogi problémákat a kiskereskedelmi ágazatban – erről az Európai Versenyhatóságok Hálózata által közzétett jelentésben[31] is beszámol –, 2012 decemberében vizsgálatot indított a kiskereskedelmi piaci struktúra által az élelmiszer-ipari ágazatban a termékinnovációra és –választásra gyakorolt hatásról.

Az európai parlamenti képviselők gyakran tesznek fel kérdéseket a Bizottságnak az egyes folyamatban lévő versenyjogi ügyekről. A Bizottság a vizsgálati eljárásokkal kapcsolatos titoktartási kötelezettség miatt ezen ügyek bizonyos részeivel kapcsolatban nem adhat választ.

Folyamatban lévő vizsgálatok és ágazati vizsgálatok

A Versenypolitikai Főigazgatóság munkatársai az európai parlamenti képviselők kérésére rendszeresen találkoznak velük, hogy ismertessék valamely vizsgálat eljárási szakaszait és általános megbeszéléseket folytassanak egy adott ágazattal kapcsolatban, amennyiben ez a felek titoktartási kötelezettségének keretein belül lehetséges. A Versenypolitikai Főigazgatóságnak egy sor különböző eszköz áll rendelkezésére az uniós versenyjog érvényesítéséhez és a piacok más módon történő versenyképesebbé tételéhez, úgymint az egyes ügyekben indított vizsgálatok, az ágazati vizsgálatok és az egységes piacon folyó versenyt befolyásoló szabályozási intézkedéseket érintő, más főigazgatóságokkal folytatott együttműködés.

5.2 A 2010. évi versenypolitikai jelentésről szóló parlamenti állásfoglalást követő intézkedések

2012 januárjában a Parlament elfogadta a versenypolitikáról szóló 2010. évi bizottsági jelentésről szóló állásfoglalását[32], amelyben több kérést intézett a Bizottsághoz. A Bizottságnak a Parlament állásfoglalására adott hivatalos válaszán kívül a versenypolitikai biztos 2012 áprilisában levelet küldött a Gazdasági és Monetáris Bizottság elnökének, a Versenypolitikai Főigazgatóság pedig részletes választ adott a Parlament által az állásfoglalásban felsorolt valamennyi észrevételre.

Az Európai Parlament állásfoglalásában érintett témakörök

A Parlament kiemelt érdeklődést mutatott a Versenypolitikai Főigazgatóság pénzügyi és gazdasági válsággal és az állami támogatások ellenőrzésének ezzel összefüggő szerepével kapcsolatos tevékenysége iránt. A Bizottság válaszában kiemelte a bankszektorra jelenleg vonatkozó, átmeneti állami támogatási szabályok alkalmazása során általában megszabott feltételek típusait. Ez az úgynevezett feltételesség a bankok és pénzintézetek számára előírt tehermegosztásra és a szerkezetátalakításra is kiterjed, annak biztosítása érdekében, hogy visszaálljon hosszú távú életképességük és megőrizzék az egységes piac épségét.

Állásfoglalásában a Parlament továbbá emlékeztetett a Bizottsághoz intézett azon korábbi kérésére[33] is, hogy a Bizottság terjesszen elő olyan jogszabályokat, amelyek megkönnyítik az antitrösztjogszabályok megsértéséből eredő károkért nyújtott hatékony kártérítést. A Bizottság 2012. évi munkaprogramja tartalmaz egy, az antitrösztjog keretén belül a magánjogi kártérítési keresetekre vonatkozó javaslatot. A versenyért felelős alelnök megerősítette, hogy 2013-ban elő fognak terjeszteni egy ilyen javaslatot. A Parlament azon kérésére válaszul, hogy vizsgálja meg az élelmiszer-ipari ágazatban folyó versenyt, a Versenypolitikai Főigazgatóság létrehozott egy belső munkacsoportot, amely az Európai Versenyhatóságok Hálózata által az élelmiszer-ipari ágazattal kapcsolatosan végzett vizsgálatot koordinálta. Ezenkívül a Bizottság 2012-ben elkezdte tanulmányozni, hogy a modern kiskereskedelmi ágazat hogyan befolyásolja az élelmiszerek kiválasztását és az innovációt.

5.3 Együttműködés a Versenypolitikai Főigazgatóság, az EGSZB és a Régiók Bizottsága között

A Bizottság a fentiek mellett tájékoztatja az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot (EGSZB) és a Régiók Bizottságát a legfontosabb szakpolitikai kezdeményezésekről. Részt vesz továbbá a tanulmányozócsoportok és a szekciók ülésein. Joaquín Almunia alelnök 2012. szeptember 4-én találkozott az EGBSZ-nek az állami támogatások korszerűsítésére irányuló kezdeményezéssel foglalkozó előadójával, 2012 december 7-én pedig a Régiók Bizottságának a regionális támogatásokról szóló iránymutatás felülvizsgálatával foglalkozó előadójával. Az EGSZB 2012. november 14-én véleményt fogadott el az állami támogatások korszerűsítésével kapcsolatos kezdeményezésről[34], 2012. december 4-én pedig az EGSZB INT részlege fogadott el véleményt a 2011-re vonatkozó éves versenypolitikai jelentésről[35]. A Régiók Bizottsága 2012. november 29-én véleményt fogadott el az állami támogatások korszerűsítésével kapcsolatos kezdeményezésről[36], 2012. december 7-én pedig a Régiók Bizottságának COTER szakbizottsága fogadott el véleményt a regionális támogatásokról szóló iránymutatásról[37].

[1] A C-56/64 és a C-58/64. sz. Grundig-Consten egyesített ügyekben 1966. július 13-án hozott ítélet (EBHT 1966., 299. o.). Lásd még a C-403/08 sz. és a C-429/08 sz. Football Association Premier League és társai egyesített ügyekben 2011. október 4-én hozott ítéletet.

[2] A Bizottság javaslatot fog tenni a bankok egységes szanálási mechanizmusára. A 2012. decemberi Európai Tanács megállapodott abban, hogy ezt a javaslatot „a társjogalkotóknak kiemelt fontosságú kérdésként kell megvizsgálniuk azzal a céllal, hogy a jelenlegi parlamenti ciklusban elfogadják”.

[3] Válaszul az Európai Parlament és az a Gazdasági és Szociális Bizottság által a tisztességes, jól szabályozott és átlátható pénzpiacok érdekében tett lépésekkel kapcsolatos kérésére.

[4] A különös szabályok azt jelentik, hogy a megmentésre és szerkezetátalakításra vonatkozó rendes szabályok nem vonatkoznak a pénzügyi ágazatra (lásd: IP/11/1488).

[5] Részletes áttekintésért lásd a jelentéshez csatolt szolgálati munkadokumentum 2. mellékletét.

[6] Lásd többek között az SA.28487. számú ügyet (lásd az IP/12/847 sz. sajtóközleményt).

[7] Szükség esetén szanálásához is, mint például az Agricultural Bank of Greece esetében

[8] Nemzetközi Fizetések Bankja, 2012. november, az alábbi címen elérhetõ: http://www.bis.org/statistics/derstats.htm, az adatok az alábbi címen érhetõk el: http://www.bis.org/statistics/otcder/dt21a21b.pdf.

[9] Az Európai Parlament kérésére.

[10] Az eljárás 2008. márciusi megindítása után a Bizottság 2009. áprilisában kifogásközlést küldött a Visának a lakossági betéti és hitelkártyaügyleteivel kapcsolatos multilaterális bankközi díjakról (lásd: MEMO/09/151). A Visa Europe felajánlotta, hogy a betéti kártyákra vonatkozó multilaterális bankközi díjakat 0,20 %-on maximalizálja, ezt a kötelezettségvállalást a Bizottság 2010 decemberében kötelezõ érvényûvé nyilvánította (lásd: IP/10/1684). A lakossági hitelkártyák használatára érvényes multilaterális bankközi díjakkal kapcsolatos eljárás folytatódik.

[11] A T-111/08 sz. ügyben 2012. május 24-én hozott ítélet (még nem tették közzé).

[12] A COMP/SA.33054 sz. Post Office Limited ügy: Kompenzáció a felmerült nettó költségekre egy gazdaságilag életképtelen hálózat 2012-2015 közötti fenntartása érdekében, valamint egy működőtőke-mechanizmus folytatása (lásd: IP/12/320). Az ügyet az EUMSZ 106. cikke alapján értékelték.

[13] Az EP és a Gazdasági és Szociális Tanács kérésére.

[14] Joaquín Almunia alelnök 2012. október 8-i beszéde (lásd: SPEECH/12/701) az Európai Parlamentben a 2013/14-es versenypolitikai munkaprogram ismertetéséről. Megtekinthető az alábbi linken: http://europa.eu/rapid/press-release_SPEECH-12-701_en.htm.

[15] Ugyanott.

[16] A Bizottság trösztellenes vizsgálatának eredményeként például a német E.On vállalta, hogy 2008-ban eladja villamosenergia-termelõ eszközeit és magasfeszültségû átviteli hálózatait, ami mérföldkõ volt a német piac megnyitása szempontjából. Más vizsgálatok segítségével sikerült elhárítani a határokon átnyúló gáz- és villamosenergia-kereskedelem korlátait. A Bizottság vizsgálatai nyomán például Svédországban megváltoztatták a villamos energia átviteli rendszerét, amely akadályozta az exportot, mert korlátozta a szomszédos országokkal fennálló rendszerösszekötõ kapacitást.

[17] A jogszabályok minden ágazatban lehetõvé teszik 2013 és 2015 között a leghatékonyabb vállalatok által tapasztalt költségnövekedés maximum 85 %-os támogatását, ezt a felsõ korlátot a 2019–2020-as idõszakra fokozatosan 75 %-ra csökkentik majd.

[18] The functioning of the market for internet access and provision from a consumer perspective in the European Union (Az internet-hozzáférés és -szolgáltatás piacának mûködése az Európai Unióban a fogyasztók szemszögébõl). A tanulmány az Európai Bizottság Egészség- és Fogyasztóügyi Fõigazgatóságának megbízásából készült (várhatóan 2013 áprilisában teszik közzé).

[19] A T-336/07 sz. ügyben 2012. március 29-én hozott ítélet (még nem tették közzé).

[20] Fõként az EUMSZ 102. cikkének hatálya alá tartozó ügyek, például a Microsoft (lásd a Bizottság 2004. március 24-i határozatát a COMP/C-3/37.792 sz. ügyben) és az Intel (lásd a Bizottság 2009. május 13-i határozatát a COMP/C-3/37.990 sz. ügyben) esetében.

[21] Lásd Joaquín Almunia, az Európai Bizottság alelnökének 2012. október 8-i beszédét (SPEECH/12/701).

[22] A C-52/09 sz. TeliaSonera Sverige ügyben 2011. február 17-én hozott ítélete (EBHT 2011., I-527. o.).

[23] A COMP/M.6381. sz. Google / Motorola Mobility ügy (lásd: IP/12/129).

[24] Eljárás megindítása a Samsung ellen 2012. január 30-án (COMP/C-3/39.939 sz. ügy); eljárás megindítása a Motorola ellen 2012. április 2-án (COMP C-3/39.985 sz. és COMP/C-3/39.986 sz. ügy).

[25] Lásd az alábbi címen elérhetõ sajtóközleményt: http://europa.eu/rapid/press-release_IP-12-1448_en.htm.

[26] Lásd: IP/09/1098 és MEMO/09/321.

[27] Lásd: MEMO/12/593.

[28] http://ec.europa.eu/competition/ecn/food_report_en.pdf.

[29] A megvitatott témák közé tartoztak a pénzügyi ágazatban, az élelmiszer-ipari ágazatban, a légiközlekedési ágazatban nyújtott állami támogatások és az állami támogatások korszerûsítésére irányuló kezdeményezés.

[30] http://ec.europa.eu/competition/index_en.html.

[31] http://ec.europa.eu/competition/ecn/food_report_en.pdf.

[32] P7_TA(2012)0031.

[33] Az Európai Parlament 2007., 2009., 2010. és 2011. évi állásfoglalása.

[34] Az alábbi címen elérhetõ: http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.int-opinions.23584.

[35] Az alábbi címen elérhetõ: http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.int-opinions.24209.

[36] Az alábbi címen elérhetõ: http://www.toad.cor.europa.eu/corwipdetail.aspx?folderpath=ECOS-V/035&id=21619.

[37] Az alábbi címen elérhetõ: http://www.toad.cor.europa.eu/corwipdetail.aspx?folderpath=COTER-V/034&id=21792.