A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Pénzügyi támogatás az épületek energiahatékonyságának javítására /* COM/2013/0225 final */
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Pénzügyi támogatás az
épületek energiahatékonyságának javítására (EGT-vonatkozású szöveg) TARTALOMJEGYZÉK 1........... Milyen céllal készült ez a
jelentés?................................................................................... 4 2........... Európa épületállománya.................................................................................................. 4 3........... Uniós pénzügyi támogatás az
épületek energiahatékonyságának javítására........................ 4 4........... Nemzetközi pénzügyi szervezetek
révén megvalósuló, az épületek energiahatékonyságát célzó finanszírozás 7 5........... Tagállami programok révén
megvalósuló, az épületek energiahatékonyságát célzó finanszírozás 8 6........... Az épületek energiahatékonyságának
magánszektorbeli finanszírozása.............................. 9 7........... Hogyan lehet több és hatékonyabb
beruházást ösztönözni?.............................................. 9 8........... Következtetések........................................................................................................... 13 1. Milyen
céllal készült ez a jelentés? Az EU energiahatékonysági politikájában az
épületállomány központi szerepet tölt be, mivel a végső energiafogyasztás
közel 40%-át (és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 36%-át) lakások, irodaépületek,
üzletek és más épületek adják. Ráadásul az energiaszektor után ebben az
ágazatban rejlik a második legnagyobb, kihasználatlan és költséghatékony
energiamegtakarítási potenciál. Az épületek energiahatékonyságának javítását
fontos járulékos előnyök kísérik, beleértve a munkahelyteremtést, az
energiaszegénység mérséklését, az egészségjavulást, a jobb energiabiztonságot
és az ipari versenyképesség növelését. E jelentés kettős célkitűzéssel
készült. Először is az épületek energiahatékonyságáról szóló átdolgozott 2010/31/EU
irányelv[1]
(a továbbiakban: EPDB-irányelv) 10. cikkének (5) bekezdése értelmében a
Bizottságnak elemzésben kell beszámolnia az uniós finanszírozás
hatékonyságáról, az Európai Beruházási Banktól és más közfinanszírozási
intézményektől származó pénzeszközökről, valamint az uniós és nemzeti
finanszírozás koordinálásáról. E jelentés bemutatja az említett elemzés fő
eredményeit. Másodsorban az energiahatékonyságról szóló új 2012/27/EU
irányelv[2]
értelmében a tagállamoknak 2014 áprilisáig hosszú távú stratégiát kell
kialakítaniuk a tagállami épületállomány felújítására irányuló beruházások
mozgósítására. Az energiahatékonyságról szóló irányelv emellett úgy
rendelkezik, hogy a Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat az
energiahatékonyság javítását célzó finanszírozási eszközök létrehozásában.
Ezért e jelentés azt is célul tűzte ki, hogy bemutassa, hogyan fokozható
az épületek energiahatékonysága érdekében nyújtott pénzügyi támogatás. A jelentést szolgálati munkadokumentum kíséri,
amely további részletek ismertetésével áttekinti az európai épületállomány
helyzetét, valamint az uniós és tagállami szinten rendelkezésre álló pénzügyi
támogatási eszközöket. 2. Európa
épületállománya Európa épületállományának elemzése azt
mutatja, hogy a tagállamok között nagymértékű különbségek mutathatók ki az
épületek kora, típusa, a tulajdonosi szerkezet, a felújítási ráta és az
energiahatékonyság tekintetében. Ezért, jóllehet a tagállami szakpolitikák és
szabályozási keretek között vannak hasonlóságok, az épületállomány javítására
irányuló intézkedéseknek figyelembe kell vennie e különbségeket. A mindenki
által egységesen alkalmazható megközelítés nem lenne célravezető. 3. Uniós
pénzügyi támogatás az épületek energiahatékonyságának javítására Az Európai Unió pénzügyi támogatási programok
egész során keresztül évek óta nyújt támogatást az épületek
energiahatékonyságának javításához. Az alábbi táblázat áttekinti a fő
eszközöket és a rendelkezésre álló finanszírozást: Finanszírozási forrás || Eszközük/mechanizmusok || Rendelkezésre álló összes finanszírozás || Energiahatékonysági célú finanszírozás Kohéziós politikai finanszírozás || Operatív programok, beleértve a pénzügyi eszközöket (például JESSICA) || 10,1 milliárd EUR tervezve a fenntartható energiára (megújuló energiaforrások és energiahatékonyság) || 5,5 milliárd EUR tervezve az energiahatékonyság, a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés, és az energiagazdálkodás számára Kutatásfinanszírozás || 7. kutatási keretprogram (pl. Concerto, E2B PPP, intelligens városok) || 2,35 milliárd EUR energiakutatásra || 290 millió EUR energiahatékonyságra Bővítéspolitikai finanszírozás || Nemzetközi pénzügyi szervezetek eszközei (SMEFF, MFF, EEFF) || 552,3 millió EUR (381,5 +117,8 +53) || Az ipar és az épületállomány terén megvalósuló projektek összfinanszírozásának mintegy egyharmada Európai energiaügyi gazdaságélénkítő program (EEGP) || Európai Energiahatékonysági Alap (EEEF) || 265 millió EUR || A finanszírozás 70%-át fordítják energiahatékonyságra Versenyképességi és innovációs finanszírozás (CIP) || Intelligens energia – Európa program (beleértve az ELENA-t) Az információs és kommunikációs technológiák politika támogatási programja || Körülbelül 730 millió EUR minden egyes program számára || A finanszírozás körülbelül 50%-át az ágazatok energiahatékonyságára fordították 1. táblázat:
Energiahatékonysági finanszírozás a jelenlegi többéves pénzügyi keret (2007–2013)
szerint[3] A jelentés alábbi szakaszai további részletes
adatokkal szolgálnak ezekről az eszközökről. 3.1. Finanszírozás
a kohéziós politika keretében A 2007–2013 közötti
időszakra szóló jelenlegi programozási időszakban mintegy 10,1
milliárd EUR összeget terveztek be a fenntartható energia terén megvalósítandó
beruházásokra az EU egészében, ezen az összegen belül pedig körülbelül 5,5
milliárd EUR-t az energiahatékonyságra kívánnak fordítani. Az
energiahatékonyságra fordított relatív részarány tagállamonként változó: függ a
rendelkezésre álló források összvolumenétől, a tagállami
szükségletektől, valamint az egyes tagállamok által meghatározott
prioritásoktól. 2011 végéig csaknem 3,8 milliárd EUR-t fordítottak specifikus
energiahatékonysági programokra, beleértve a megújuló alapokat, ami 68%-os
végrehajtását rátát jelent. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják,
hogy a tagállamok egyre nagyobb arányban használják energiahatékonysági célokra
a kohéziós politikai forrásokat, különösen épületek esetében, a pénzügyi
eszközök igénybevételének aránya pedig szintén nő. Ugyanakkor e
finanszírozásnak az építőipari ágazatban végbemenő
energiamegtakarításra gyakorolt hatásáról nem állnak rendelkezésre átfogó
adatok. 3.2. Kutatásfinanszírozás A 2007–2013 közötti időszakra szóló
jelenlegi uniós kutatási és fejlesztési keretprogramban 290 millió EUR-t
kötöttek le az energiahatékonyság számára. Két kutatási projekt kifejezetten az
építőipari ágazatra irányult: · Az „energiahatékony épületek” elnevezésű köz-magán társulás 1
milliárd EUR-t kapott a környezetbarát technológiák előmozdítására és az
energiahatékony rendszerek kialakítására, valamint az új és felújított
épületekben (beleértve a történelmi épületeket) felhasznált anyagok
fejlesztésére az épületek energiafelhasználásának és szén-dioxid-kibocsátásának
radikális csökkentése érdekében. · A CONCERTO kezdeményezés célja annak bemutatása volt, hogy teljes
közösségek építőipari ágazatának optimalizálása hatékonyabb és olcsóbb,
mint az egyes épületek egyenként végzett optimalizálása. 2005 óta a
kezdeményezés mintegy 180 millió EUR összeggel járult hozzá olyan projektek
társfinanszírozásában, amelyeket 58 közösségben valósítottak meg; ezekkel
évente 310 000 tonna szén-dioxid-kibocsátás volt megtakarítható az
építőipari ágazatban, a teljes villamosenergia-fogyasztás pedig 20%-kal
csökkent. 3.3. Finanszírozás
a bővítés keretében, nemzetközi pénzügyi szervezetek eszközeinek
segítségével Számos uniós finanszírozási program nemzetközi
pénzügyi szervezetekkel együttműködésben valósul meg. E közvetített pénzügyi
eszközöket[4],
amelyek az uniós támogatást a nemzetközi pénzügyi szervezetektől származó
finanszírozással ötvözik, a PHARE keretében hozták létre. Az összesen mintegy 550
millió EUR-t kitevő uniós hozzájárulás körülbelül egyharmadát különítették
el az ipari és építőipari ágazatokban megvalósítandó energiahatékonysági
projektekre. Az energiahatékonysági programok teljes
körű bevezetése 2010-ben történt, és azóta számottevő haladás
tapasztalható: a 112 millió EUR értékű uniós támogatás 518 millió EUR-t
elérő beruházás mozgósítását tette lehetővé. Mivel az egyes projektek
nagymértékben különböznek, az eszközök hatásáról nem adható átfogó áttekintés. 3.4. Európai
Energiahatékonysági Alap (EEE-F) A 265 millió EUR értékű Európai
Energiahatékonysági Alap (EEEF) 2011-ben jött létre; a finanszírozást az
Európai Unió[5],
az Európai Beruházási Bank, az olasz Cassa dei Depositi e Presititi, valamint a
Deutsche Bank biztosította. Az alap hitelviszonyt megtestesítő
értékpapírokat, tőkeinstrumentumokat és garanciaeszközöket, valamint
technikai segítségnyújtást biztosít a projektfejlesztés támogatására. A
finanszírozás mintegy 70%-át energiahatékonysági projektekre tervezik szánni,
míg a maradék összeget megújuló energiával és a tiszta városi közlekedéssel
összefüggő projektekre fordítják. Az alap célja, hogy a már érett
technológiák alkalmazását széles körben elterjedtté tegye, továbbá
megerősítse az energetikai szolgáltató társaságok európai piacát és az
energiahatékonysági szerződések igénybevételét. Jelenleg egy projektnél
került sor az aláírásra, és 39 projekt előkészülete van folyamatban. Az
alap hatékonyságát 2013-ban felülvizsgálják. 3.5. Intelligens
energia – Európa II program (IEE II) Az Intelligens energia – Európa II (IEE II)
program célja, hogy áthidalja a fenntartható, biztonságos és versenyképes árú
energiával összefüggő innováció, technológiai elterjedés, végrehajtás és
az ezekkel összefüggő megoldások terjesztése előtt álló, nem
technológiai jellegű akadályokat. A 730 millió EUR összegű
összköltségvetésből mintegy 50%-ot kívánnak energiahatékonyságra
fordítani. A hatékonyság tekintetében a 2009–2011 közötti
időszakban kiválasztott projektek keretében a becslések szerint több mint 1500
millió EUR összértékű beruházás valósult meg a fenntartható energia területén.
Az érintett projektek révén a fosszilis tüzelőanyagokból származó energia
terén elért megtakarítások és kibocsátáscsökkentés legalább évi 350 000 tonna
olajnak, illetve évi 1 200 000 tonna szén-dioxid-kibocsátásnak felel meg. Az IEE
II keretében finanszírozott európai helyi
energiahatékonysági támogatás (ELENA) forrásokat biztosít helyi és regionális
hatóságoknak az energiahatékonyság és a megújuló energia terén megvalósuló
beruházások fejlesztésére, strukturálására és elindítására. Az eszközt nemzetközi
pénzügyi szervezeteken keresztül valósítják meg; értéke a technikai
segítségnyújtás során felmerülő költségek 90%-át fedezi. Az eszköz az
indulástól számítva 2012 végéig összesen 31 millió EUR-t projektfejlesztési
hozzájárulást nyújtott. Az ELENA-EBB eszköz
teljesítményének értékelése szerint a jelenlegi projektek tőkeáttételi
hatása 54, vagyis a kívánt szint (20) több mint kétszerese, aminek hatására a
beruházások értéke akár az 1,5 milliárd EUR-t is meghaladhatja. Becslések
szerint az aláírt és jóváhagyott projektekből eredő energiamegtakarítás
elérheti az évi 919 GWh-t, és segítségével összesen évi 588 357 tonna szén-dioxid-kibocsátást
sikerült elkerülni. 3.6. Az
információs és kommunikációs technológiák szakpolitikai támogatási programja Az információs és kommunikációs technológiák
szakpolitikai támogatási programja (IKT SzTP), amely 730 millió eurós
költségvetéssel rendelkezik, az intelligens és inkluzív növekedést kívánja
támogatni annak a folyamatnak a felgyorsítása révén, amely során az innovatív
digitális technológiák és tartalmak optimális használata egyre elterjedtebbé
válik a polgárok, a kormányok és a vállalkozások számára. 2007 és 2013 között több mint 74 millió EUR-t
jelöltek ki az energiahatékonyság és fenntarthatóság területén megvalósítandó
fellépések számára; ennek a hatására 35 kísérleti projekt és 5 tematikus
hálózat jött létre. Az épületekkel kapcsolatos projektek eredményeként akár 20%-os
csökkenés is megfigyelhető volt az energiafelhasználás és a
szén-dioxid-kibocsátás terén. 4. Nemzetközi
pénzügyi szervezetek révén megvalósuló, az épületek energiahatékonyságát célzó
finanszírozás Az uniós finanszírozási programok
végrehajtásában játszott szerepük mellett (lásd a fentiekben) az európai
nemzetközi pénzügyi szervezetek saját beruházási eszközöket is alkalmaznak az
épületek energiahatékonyságának javítása tekintetében. 2008-tól 2011 végéig az Európai Beruházási
Bank (EBB) az energiahatékonyságot beemelte saját műveletei közé, aminek a
hatására az EU-ban a finanszírozás teljes értéke elérte a 4,8 milliárd EUR-t;
ebből az összegből 1,7 milliárd EUR az építőipari ágazatra
irányult. Az alapok hatékonyságát tekintve a becslések szerint az
energiahatékonysági projektekkel elért éves kibocsátáscsökkentés 2010-ben 3523
ktCO2e (vagy 1005 ktCO2e az EBB-finanszírozáshoz
viszonyítva), 2011-ben pedig 679 ktCO2e (vagy 379 ktCO2e
az EBB-finanszírozáshoz viszonyítva). 2002 óta az Európai Újjáépítési és Fejlesztési
Bank (EBRD) 104 energiahatékonysági projektnek biztosított hitelt és tőkét
az EU-ban, melyek teljes összege elérte az 1,8 milliárd EUR-t. Ez alatt az
időszak alatt a piacon mobilizált finanszírozás összege 14,9 milliárd EUR
volt (vagyis a tőkeáttétel aránya mintegy 1:7). A hatékonyságot tekintve e
beruházások a becslések szerint évente 5 millió tonnányi
szén-dioxid-kibocsátás-csökkentéshez járultak hozzá. A számítások szerint az
energiamegtakarítás pedig évente 1,8 millió tonna volt. 2002 óta az Európa Tanács Fejlesztési Bankja
(CEB) összesen mintegy 2,4 milliárd EUR összeget hagyott jóvá olyan projektek
számára, amelyek legalább részben az energiahatékonyságra irányulnak, és
ebből több mint 1,9 milliárd EUR-t kizárólagosan az energiahatékonyságra
fordítottak. E finanszírozás eredményességéről nem állnak rendelkezésre
adatok. 5. Tagállami
programok révén megvalósuló, az épületek energiahatékonyságát célzó
finanszírozás A tagállamok kormányai saját költségvetéseiket
is felhasználják az épületek energiahatékonyságának támogatására. A
meglévő intézkedések közül sokat a nemzeti energiahatékonysági cselekvési
terveken[6]
és az EPDB-irányelven keresztül jelentettek a Bizottságnak. E jelentések
tanúsága szerint az épületekkel kapcsolatos intézkedések a jelentett
energiamegtakarítások igen nagy részét teszik ki (például 58% Olaszország, 63%
Írország, 71% Szlovénia és 77% Ausztria esetében). A jelentett intézkedések
több mint háromnegyede támogatás és kedvezményes kölcsön; az adózási
ösztönzők ennél némileg kisebb arányban képviseltetik magukat. Emellett az
olyan eszközök igénybevétele is jellemző, mint például az energiahatékonysági
szerződések, a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti kibocsátható mennyiségi
egységek és az energiaszolgáltatók kötelezettségei. Ugyanakkor csak néhány tagállam számolt be
részletesen a nemzeti támogatási intézkedések hatékonyságáról, így pedig nehéz
hatásukat megfelelően felmérni. Ez elsősorban annak tudható be, hogy
nincsenek előzetes energiahatékonysági célkitűzések, nyomon követési
követelmények és/vagy utólagos értékelés. Továbbá még ha sor is kerül
előzetes vagy utólagos értékelésre, az eredményeket a mutatók, a mérési
módszerek és az eszközök hatókörének különbözőségei miatt nehéz
összehasonlítani. Az uniós finanszírozással való kapcsolat
tekintetében számos tagállam számolt be arról, hogy nemzeti energiahatékonysági
cselekvési tervének keretében igénybe vett kohéziós politikai finanszírozást,
és a bevált módszerekkel kapcsolatos, rendelkezésre álló példák szerint az
uniós finanszírozás további tagállami és magánberuházást vonz. A tapasztalatok
alapján azonban további kapacitásépítésre van szükség a beruházások optimális
megtervezése érdekében. Annak az elemzésnek a tanúsága szerint,
amelynek keretében 25, energiahatékonysági célú pénzügyi támogatási programot
vizsgáltak meg, a legsikeresebb programok kedvezményes kölcsönökön alapulnak,
melyeket gyakran támogatás és/vagy technikai segítségnyújtási csomag egészít
ki; ugyanakkor a siker nem csupán a pénzügyi feltételektől, hanem egyéb
tényezőktől is függ, ideértve az egyszerű igazgatási
eljárásokat, a polgárok tájékoztatását és a finanszírozási feltételek
rugalmasságát. 6. Az
épületek energiahatékonyságának magánszektorbeli finanszírozása Az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos
projektek finanszírozásának nagy részét a magánszektor biztosítja. Az épületek
tulajdonosai és lakói mellett – akik beruháznak tulajdonuk, illetve otthonuk
korszerűsítésébe – a kereskedelmi bankok szintén érdeklődést mutatnak
ebben az ágazatban, habár a kereskedelmi finanszírozás szintje még mindig
viszonylag alacsony. Ugyanakkor – a magántulajdonban álló
épületekbe történő, viszonylag kis léptékű, nagyságrendileg nagy
eltéréseket mutató energiahatékonysági beruházások viszonylag nagy számának
következtében – az épületek energiahatékonyságai beruházásaira fordított
forrásokat nem lehetséges átfogóan áttekinteni. A lakóépületeken kívüli
épületkategóriák esetében a beruházás mértéke rendszerint nagyobb léptékű,
de e téren sem állnak rendelkezésre adatok az energiahatékonysági beruházások
mértékéről. 7. Hogyan
lehet több és hatékonyabb beruházást ösztönözni? A következő szakaszok felvázolják azokat
az intézkedéseket és kezdeményezéseket, amelyek a fentiekben ismertetett
helyzet javítása érdekében zajlanak vagy előkészületben vannak. A jelentés
az alábbiakban a 2012 februárja és májusa között folytatott nyilvános
konzultáció[7]
során az érdekelt felektől kapott válaszokra is kitér. 7.1. A
szabályozási keret megerősítése A közelmúltban elfogadott energiahatékonysági
irányelvnek, az épületek energiahatékonyságáról szóló átdolgozott irányelvnek
és a környezetbarát tervezésről, valamint az energiacímkézésről szóló
irányelveknek köszönhetően az épületek energiahatékonysága tekintetében ma
már átfogó szabályozási keret működik. A nyilvános konzultációra választ adók közül
sokan úgy vélik, hogy nincs feltétlenül szükség azonnal további uniós
szabályozásra, ugyanakkor hangsúlyozták az energiahatékonyságra vonatkozó
hosszú távú elképzelések és elkötelezettség szükségességét; egyesek
kötelező erejű célértékeket is szükségesnek tartanak. Számos
válaszadó tekinti kulcsfontosságúnak, hogy a meglévő jogszabályokat a
tagállamok ambiciózus módon végrehajtsák és szigorúan érvényre juttassák. Az egyéb javaslatok közé többek között a
következők tartoztak: az energiahatékonysági intézkedések és
szolgáltatások ösztönzésére a héa és az adózási rendszer igénybevétele, a
közbeszerzésre és az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak az
energiahatékonyság előmozdítása érdekében történő megváltoztatása,
valamint az egész Unióban egységes számítási és tanúsítási rendszer az épületek
energiahatékonysága tekintetében. A Bizottság szorosan figyelemmel követi a tagállami végrehajtást,
és megteszi a szükséges intézkedéseket az érintett uniós szabályozási keretnek
való maradéktalan megfelelés érdekében. A Bizottság emellett továbbra is törekszik
a tagállamok közötti bevált módszerek megosztásának elősegítésére az épületek
energiahatékonyságáról szóló irányelv és az energihatékonysági irányelv
végrehajtására vonatkozó összehangolt fellépéseken keresztül. A Bizottság felméri továbbá, hogy szükséges-e az
energiahatékonyságra vonatkozó állami támogatási szabályok kiigazítása,
figyelembe véve az energiahatékonysági irányelv rendelkezéseit, az
energiahatékonysági intézkedések pénzügyi támogatását lehetővé tevő
egyértelmű keret fenntartása érdekében. A közbeszerzés tekintetében az energiahatékonysági irányelv már most is
előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák: a központi kormányzatok
(bizonyos feltételek mellett) csak magas energiahatékonysági
teljesítményű termékeket, szolgáltatásokat és épületeket szerezzenek be,
a 2004/18/EK irányelv 7. cikkében meghatározott küszöbérték feletti
szerződések esetében[8].
Emellett a regionális és helyi szintű állami testületeket is erre
ösztönözhetik. A Bizottság a lakóépületeken kívüli épületkategóriák energiahatékonyságára
vonatkozó közös, uniós szintű tanúsítási rendszer kialakításán
dolgozik, hogy közös uniós módszert határozzon meg a lakóépületeken kívüli
épületkategóriák energiahatékonyságának kifejezésére. Ennek alapját az épületek
energiahatékonyságáról szóló irányelvvel összefüggő felülvizsgált
CEN-szabványok biztosítják majd; ez egyedülálló lehetőséget nyújt arra,
hogy önkéntes alapon egész Európában harmonizálni lehessen az épületek
energiahatékonysági tanúsítási rendszerét. 7.2. A
finanszírozáshoz való hozzáférés javítása A számos pozitív tapasztalat ellenére az uniós
pénzügyi támogatás igénybevétele és hatékonysága terén továbbra is több
tényezőn lehet javítani. Ezt a nyilvános konzultációra érkezett válaszok
is megerősítették; a válaszadók alapvetően pozitívan viszonyultak az
uniós szinten elérhető eszközökhöz, ugyanakkor kifogásolták a kérelmezési
eljárások összetettségét és bürokratikusságát; rámutattak továbbá arra, hogy –
különösen helyi szinten – kevesen vannak tisztában a finanszírozási lehetőségekkel. A javítási javaslatok között szerepelt a
kohéziós finanszírozás felhasználásának nagyobb rugalmassága (például kölcsönök
és támogatások ötvözésével), több lehetőség kisebb projektek
összekapcsolására és több iránymutatás (elsősorban a helyi) politikai
döntéshozók számára az ERFA-finanszírozás jobb felhasználása tekintetében. Az érintett felek azt is javasolták, hogy az
állami források technikai segítségnyújtásra, a kedvező feltételekkel
nyújtott kölcsönök biztosítására és az energetikai szolgáltató vállalatok/
energiahatékonysági szerződések piacának ösztönzésére is felhasználhatók
legyenek, például az állami épületek vonatkozásában hozott intézkedések
finanszírozási forrásának biztosításával. Emellett a válaszadók szerint e területen a
magánberuházói érdeklődés fokozásához kulcsfontosságú, hogy a beruházók
objektívabb, megbízható és szabványosított információkkal rendelkezzenek
(például a visszafizetési időszakok, a beruházások megtérülése vagy a
nemteljesítési ráták tekintetében). A következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában a
Bizottság az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság előmozdítását
szolgáló intézkedésekre fordított kohéziós politikai finanszírozás növelését
javasolta (a javaslat értelmében a fejlettebb és az átmeneti régiók számára az
ERFA-források 20%-át, a fejletlenebb régiókban pedig 6%-át különítenék el
energiahatékonysági és megújuló energiaforrásokra irányuló intézkedésekre) a
pénzügyi eszközök felhasználási körének bővítése és a megújuló energiára
irányuló lakáscélú beruházások támogatása esetében alkalmazott 4%-os felső
határ megszüntetése érdekében. A Bizottság emellett 2013 első félévében technikai
iránymutatásokat dolgoz ki az innovatív pénzügyi eszközök felhasználásáról,
az ilyen eszközök szélesebb körű igénybevételének, jobb koordinálásának és
végrehajtásának elősegítése érdekében. A tagállamoknak most biztosítaniuk kell, hogy az új többéves
pénzügyi keretben szereplő operatív programokat az energiahatékonysági
beruházásokra fordítható – a tagállami és potenciálisan a nemzeti pénzügyi
szervezetek által nyújtott finanszírozással kombinált – kohéziós politikai
finanszírozás optimális kihasználhatóságát szem előtt tartva
tervezzék meg. A tagállamok támogatása érdekében a Bizottság 2013-ban iránymutatásokat
fog kidolgozni az energiahatékonysági projektek kiválasztására és
értékelésére a kohéziós politikai finanszírozás összefüggésében, többek
között a megközelítés egységességének fokozása érdekében. Az energiahatékonyságról szóló irányelv lehetőséget biztosít a tagállamoknak
arra, hogy az épületek energiahatékonyságát célzó beruházások mértékét
illetően érdemi változásokat érjenek el, mivel az említett jogszabály
értelmében a tagállamoknak 2014 áprilisáig hosszú távú stratégiát kell
kidolgozniuk a lakossági és kereskedelmi ingatlanok tagállami
épületállományának felújítására irányuló beruházás mozgósítására, valamint elő
kell mozdítaniuk az energiahatékonyság javítását célzó pénzügyi eszközök
létrehozását a többféle forrásból megvalósuló finanszírozás előnyeinek
maximalizálása érdekében. A Bizottság emellett a Horizont 2020 keretében az ELENA-mechanizmuson
keresztül folytatni szándékozik a projektfejlesztési támogatást is. Az
említett támogatás a jövőben az – állami és magánszektorbeli – kedvezményezettek
szélesebb köréhez jut el a fenntartható energiára irányuló innovatív
finanszírozási programok kialakításának és elindításának támogatása érdekében.
A Bizottság ezzel párhuzamosan nyomon követési és értékelési keretet hoz
létre az energiahatékonysági beruházások egységességének elősegítése
érdekében, lehetővé téve a támogatott beruházási projektek összehasonlító
teljesítményértékelését. A Bizottság ösztönözni kívánja az ipart arra, hogy hajtson végre
beruházásokat a közszolgáltatási szükségleteknek megfelelő megoldásokra
irányuló új kutatásokba és innovációba; ezt úgy szándékozik elérni, hogy támogatást
nyújt a Horizont 2020 keretében kereskedelmi hasznosítást megelőző
közbeszerzés és az első kereskedelmi hasznosítású közbeszerzés
tekintetében. 7.3. A
piaci hiányosságok kezelése Az épületek energiahatékonyságát többféle
piaci hiányosság nehezíti, beleértve a technikai és pénzügyi akadályokat,
valamint a tájékoztatással és az érintettek attitűdjével kapcsolatos
szempontokat. A nyilvános konzultáció válaszadói közül sokan úgy vélték, hogy a
legsürgetőbb problémát a pénzügyi akadályok jelentik, különösen a
következők tekintetében: a beruházás magas induló költségei és a hitelhez
való hozzáférés korlátai, a túl hosszú megtérülési idő és a hitelfelvétel
kockázatai, az ösztönzők megoszlása a tulajdonosok és a bérlők
között, valamint a társasházak esetében felmerülő problémák. Számos válasz hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az
egyes problémák relatív fontossága tagállamonként és ágazatonként (például
lakossági, kereskedelmi, állami) eltérő. Ezen túlmenően – az ingatlantulajdonosok,
az építőipari szakemberek és a pénzügyi szektor tekintetében – az
energiamegtakarításra, a hatékonysági intézkedésekre, valamint a pénzügyi
támogatási eszközökre vonatkozó megfelelő és megbízható tájékoztatás
hiányát jelölték meg a másik legfontosabb megoldandó problémaként, az oktatás
és képzés szükségessége, valamint az energiamegtakarítás szabványosított nyomon
követése mellett. A piaci korlátok tekintetében az energiahatékonyságról szóló irányelv
értelmében a tagállamoknak értékelniük kell az energiahatékonyság útjában álló
szabályozási és nem szabályozási akadályokat, és meg kell hozniuk a szükséges
intézkedéseket ezek megszüntetése érdekében, különösen az ösztönzőknek
az ingatlantulajdonosok és a bérlők közötti, illetve az
ingatlantulajdonosok közötti megosztása tekintetében, valamint az energiahatékonysági
szerződések és egyéb, hosszú távú szerződéseken alapuló,
harmadik fél általi finanszírozási mechanizmusok igénybevétele terén. Míg a pénzügyi támogatási eszközökre és az épületek
energiahatékonyságával kapcsolatos műszaki megoldásokra vonatkozó,
testreszabott – különösen a lakástulajdonosoknak és kkv-knak nyújtott –
tanácsadást lehetőség szerint tagállami, regionális és/vagy helyi szinten kell
megszervezni, a Bizottság megvizsgálja, hogy az uniós szinten nyújtott
tájékoztatást lehet-e javítani (elsősorban a Build Up webportálon
keresztül: www.buildup.eu). A Bizottság 2013-ban tanulmányt készít a tagállamokban
energiahatékonysági célokra rendelkezésre álló pénzügyi támogatás átfogó
áttekintése érdekében, melyben többek között megvizsgálja, milyen hatást
gyakorol az információhiány az épületek energiahatékonyságával kapcsolatos
pénzügyi intézkedésekre. A következő többéves pénzügyi kerettel a Bizottság a nem
technológiai jellegű akadályok megszüntetésére irányuló támogatás
folytatását javasolta a Horizont 2020 programon keresztül, amelyen belül a 2014–2020
közötti időszakban 6,1 millió EUR-t különítenek el a „biztonságos, tiszta
és hatékony energia” terén végzett kutatás és innováció számára. E költségvetés
jelentős része a nem technológiai jellegű szempontokra, valamint a
szabályozási, pénzügyi, piaci és szemléletbeli akadályok megszüntetésére
vonatkozik, az „energiaipari innováció piaci elterjedése” elnevezésű
prioritás keretében, az „Intelligens Energia – Európa” programmal kapcsolatos
pozitív tapasztalatokra építve. 7.4. Az
energetikai szolgáltatók piacának megerősítése Az energetikai
szolgáltatók piacának további erősítését gyakran tekintik az energiahatékonysági
intézkedések előmozdítására szolgáló egyik legfontosabb módszernek,
különösen a középületek és az ipar tekintetében. E
piac üzleti modellje az energiaszolgáltatások biztosításán (vagyis az energia
ésszerű felhasználásán, nem pedig az energetikai szolgáltatások öncélú
biztosításán) nyugszik; ezt gyakran nevezik energiahatékonysági
szerződésnek is. Az energiahatékonysági
szerződés értelmében a szolgáltató (vagyis az energetikai szolgáltató
vállalat) energiahatékonyságot javító intézkedéseket hoz a beruházás induló
költségeinek finanszírozásával és a megtakarítással elért hozam
refinanszírozásával. Az energiahatékonysági
szerződés ezért olyan, az energiahatékonyságra irányuló pénzügyi eszköznek
is tekinthető, amely az ügyfél részéről való beruházást igénylő
induló beruházási kiadások nélkül alkalmazható. Több érdekelt fél is hangsúlyozta az
erőteljesebb támogatás szükségességét az energetikai szolgáltató
vállalatok, valamint az energiahatékonysági szerződés piacán, például több
hitelgarancia-rendszer létrehozása, szilárdabb tanúsítási keret vagy az
energiahatékonysági szerződés iránti bizalom javítása révén. Az állami
szektorban a mérlegen kívüli finanszírozás potenciálja tekinthető a
középületekre irányuló beruházások fő motorjának, különösen azt a kötelezettséget
figyelembe véve, mely szerint a központi kormányzati épületek 3%-át kell
felújítani évente. A energetikai szolgáltató vállalatok, valamint az energiahatékonysági
szerződés piacának továbi fejlesztése érdekében a Bizottság fokozatosan
megvalósítja az energiahatékonysági szerződések és az energetikai
szolgáltató vállalatok előmozdítására és kapacitásépítésére irányuló,
egész Európát lefedő kampányt. A kampány elsősorban
kapacitásépítési munkaértekezletek révén valósul meg, melyeket három partner
szervez (köztük az EBB köz- és magánszféra közötti partnerségeket segítő
európai szakértői központja [EPEC], amely a központi kormányokat célozza
meg, a regionális partnereket célzó ManagEnergy kezdeményezés, valamint a helyi
szereplőkre irányuló Polgármesterek Szövetsége kezdeményezés). 8. Következtetések Az európai épületállomány, az épületek
energiahatékonyságára irányuló, jelenlegi finanszírozási támogatási
intézkedések és a különböző piaci akadályok vizsgálata nyomán az alábbi
következtetések vonhatók le: · A helyzet tagállamonként jelentősen eltér az épületállomány, a
pénzügyi támogatási intézkedések és az adott piaci akadályok tekintetében; · Jóllehet egyre több az épületek energiahatékonyságára irányuló
beruházás, és számos példa hozható a költséghatékony energiamegtakarítást
lehetővé tevő eszközökkel kapcsolatos bevált gyakorlatra, uniós és
tagállami szinten is csak korlátozott információk állnak rendelkezésre a
különböző pénzügyi támogatási intézkedések hatékonyságát nézve; · Továbbra is léteznek az épületek energiahatékonysági beruházásait
megnehezítő akadályok, beleértve azt, hogy a résztvevők nem
rendelkeznek megfelelő ismeretekkel vagy szakértelemmel az
energiahatékonysági finanszírozás tekintetében; ide tartoznak továbbá a magas
induló költségek, a viszonylag hosszú megtérülési idő, a hitellel
kapcsolatos (vélt) kockázatok; valamint a végső kedvezményezettekre
vonatkozó, az elsőbbségért egymással versenyben álló prioritások. Ha az EU el kívánja érni 2020-ra kitűzött
energiahatékonysági céljait és a további, 2050-ig megvalósítandó
energiamegtakarítási célkitűzéseket, elengedhetetlen az épületek
energiahatékonyságára irányuló pénzügyi támogatás javítása. Ennek érdekében
biztosítani kell a szabályozási keret megfelelő végrehajtását, több
finanszírozás rendelkezésre állását és a fő akadályok megszüntetését. A fentiekben már kifejtetteknek
megfelelően a Bizottság e célkitűzések megvalósítása érdekében számos
kezdeményezésben és fellépésben vesz részt. Figyelembe véve azonban az
épületállomány és az építőipari ágazat jellegét, valamint a tagállamok
felelősségét az érintett jogszabályok végrehajtása és a tagállami piaci
akadályok kezelése terén, elsődlegesen a tagállamok döntése, hogy
biztosítsák a költséghatékonyabb beruházások megvalósulását. Az energiahatékonysági célú finanszírozás
testreszabott megközelítése emellett azt jelenti, hogy az állami hatóságok, a
finanszírozást nyújtók és az építőipar szoros együttműködésére van
szükség. Végül, de nem utolsó sorban az
ingatlantulajdonosokat meg kell győzni az energiahatékonysági beruházás
előnyeiről: arról, hogy a beruházás hatása nem csupán az alacsonyabb
energiaszámlákban, de a komfortfokozat növekedésében és az ingatlan értékének
emelkedésében is megmutatkozik majd. Ez lehet az egyik legnagyobb kihívás az
európai épületállomány energiahatékonyabbá tételének folyamatában. Ugyanakkor a
makrogazdasági indokok nagyon erősek; célzott ösztönzőkre és az
ismereteket növelő erőfeszítésekre lesz szükség a szemléletváltás
érdekében. Az épületállomány felújításának ütemterve, amelyet az új
energiahatékonysági irányelv értelmében a tagállamoknak el kell készíteniük,
kulcsfontosságú eszköz, amelyben nagy figyelmet kell fordítani e kérdésekre. A Bizottság továbbra is együttműködik a
tagállamokkal és az érintett érdekeltekkel arra vonatkozóan, hogy az
épületekkel kapcsolatos energiahatékonysági beruházások akadályai hogyan
szüntethetők meg, és hogyan javítható tovább az épületek
energiahatékonyságára irányuló pénzügyi támogatás. [1] HL L 153., 2010.6.18., 13. o. [2] HL L 315., 2012.11.14., 1. o. [3] Figyelembe kell venni, hogy rendszerint nem volt
lehetséges annak a meghatározása, hogy e finanszírozást milyen részarányban
fordították az épületállománnyal kapcsolatos intézkedésekre. [4] Energiahatékonysági pénzügyi eszköz (EEFF), települési
finanszírozási eszköz (MFF), kkv-finanszírozási eszköz (SMEFF). [5] Az uniós költségvetés az alap számára 125 millió EUR-t, 20
millió EUR értékű technikai segítségnyújtást, az ismeretek növelését célzó
kampányra pedig 1,3 millió EUR-t biztosított. [6] A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervekre az
energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról
szóló 2006/32/EK irányelv értelmében jelentési kötelezettség vonatkozik. A
nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek (és angol nyelvű változatuk)
megtalálhatók a következő weboldalon:
http://ec.europa.eu/energy/efficiency/end-use_en.htm [7] A konzultáció kérdései, az adott válaszok és az
eredmények áttekintése a következő weboldalon olvashatók: http://ec.europa.eu/energy/efficiency/consultations/20120518_eeb_financial_support_en.htm [8] HL L 134., 2004.4.30., 114. o.