A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK AZ EURÓPAI UNIÓ ŰRIPARI POLITIKÁJA AZ ŰRÁGAZATBAN REJLŐ GAZDASÁGI NÖVEKEDÉSI POTENCIÁL KIBONTAKOZTATÁSA /* COM/2013/0108 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK AZ EURÓPAI UNIÓ ŰRIPARI POLITIKÁJA
AZ ŰRÁGAZATBAN REJLŐ GAZDASÁGI
NÖVEKEDÉSI POTENCIÁL KIBONTAKOZTATÁSA 1. Egy stratégiai ágazat, amely hozzájárul
az Európa 2020 stratégiához A világűr nem pusztán technológiai téma. Mindig is volt, és a
jövőben is lesz egy erős politikai vetülete is, amely jelenleg nincs
megfelelően kifejlesztve európai szinten. Az Európai Űrügynökség
(ESA) kormányközi kutatási és fejlesztési ügynökségként jött létre azzal a
céllal, hogy egyedülálló tudományos és technológiai kapacitások kifejlesztését tegye
lehetővé Európa számára, és ezáltal egy szintre emelje az űrutazás
terén világszinten vezető szerepet betöltő nemzetekkel. Ám az ESA nem
politikai szereplő. Az elmúlt évtizedek során pedig a világűr
politikai dimenzióját a világűrben legaktívabb európai országok nemzeti
politikái határozták meg. Az új, feltörekvő űrutazó nemzetekkel folytatott,
egyre élesedő verseny mellett azonban ezen országok politikai súlya
külön-külön többé már nem elegendő a jövő kihívásainak kezeléséhez.
Egy uniós űrpolitika megerősítené az európai identitást is nemzetközi
politikai szinten. Ugyanakkor az uniós szerepvállalás erőteljesebb
politikai ösztönzést nyújthat a világűrt illetően, például a
világűrrel kapcsolatos európai tevékenységek és az európai ipar globális
versenyképességének megőrzését és előmozdítását szolgáló,
megfelelő keretfeltételek kialakítása révén. Ez az, ahol az Európai Unió
működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 189. cikke, amely
egyértelműen felhatalmazza az Uniót az űrügyekben való
szerepvállalásra, döntő szerepet játszhat. A világűr az európai polgárok javát szolgálja. A jólétünk és
biztonságunk szempontjából ma meghatározó rendszereknek és szolgáltatásoknak a
túlnyomó része közvetlenül vagy közvetve a világűrtől függ. Anélkül,
hogy ennek tudatában lennének, az európai polgárok az űrtechnológiákra
támaszkodnak, amikor mobiltelefonjaikat használják, pénzügyi tranzakciókat
hajtanak végre, repülővel utaznak, megnézik az időjárás-előrejelzést
vagy a legközelebbi éttermet keresik az autójukban. A világűr mindennapi
életünk részévé vált. A világűr a növekedés és az innováció hajtóereje, és közvetlenül
hozzájárul az Európa 2020 stratégiához, Európa intelligens, fenntartható és
inkluzív gazdasági növekedési stratégiájához[1].
Az űrágazat egyben a tudományos haladás motorja is, és növekedési
kapacitást biztosít a rendszerek és szolgáltatások számára olyan területeken,
mint a távközlés, a navigáció és a Föld-megfigyelés. Ezek a rendszerek és
szolgáltatások függetlenséget és biztonságot garantálnak az EU számára.
Segítséget nyújtanak számunkra az olyan fontos társadalmi kihívások
kezeléséhez, mint az éghajlatváltozás, a szűkös erőforrások, az egészség
vagy az uniós népesség elöregedése. Stratégiai szempontból fontos ismereteket
biztosítanak számunkra, tovább erősítve az EU külkapcsolatait olyan
területeken, mint a fejlesztési segély vagy a humanitárius segítségnyújtás. Messze
az űrágazaton túl ösztönzik az innovációt és a versenyképességet, és
csaknem minden gazdasági területen hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és a
munkahelyteremtéshez. 2008 decemberében az Európai Tanács kiemelte a világűr
jelentőségét az innovációra és a gazdasági fellendülésre gyakorolt hatás
szempontjából. 2009 májusában az Űrtanács
hatodik ülésén hangsúlyozta, hogy „mobilizálni kell az európai,
nemzeti és regionális szinten meglévő innováció-támogatási mechanizmusokat,
és mérlegelni kell új támogatási eszközök létrehozását a tudás, az innováció,
valamint az elképzelések kölcsönös gazdagításának biztosítása érdekében
egyrészt az űrszektoron belüli és azon kívüli ágazatok között, másrészt az
űripar és a vezető kutatási szervezetek, illetve egyetemek között”. Az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés elfogadását követően a
Bizottság a következő többéves pénzügyi keret formájában előterjesztette
a kutatásra és az innovációra is kiterjedő Horizont 2020 programra
vonatkozó javaslatát. Az előirányzott 80 milliárd euróból 1,7 milliárd
euró fordítható az űrkutatásra és az innovációra. Időközben a világűr globális üzletté vált. Az európai
űriparnak egyre erőteljesebb versennyel kell szembenéznie az új,
feltörekvő űrnagyhatalmak, például Kína és India részéről. Az EU
űrpolitikai intézkedéseinek a tagállamok és az ESA szerepvállalásával
együtt az európai űripar versenyképességének globális megerősítését
kell célul kitűznie. E globális ágazat stratégiai fontossága és sajátosságai olyan specifikus
iparpolitikai megközelítést igényelnek, melynek mozgatóereje a globális szinten
biztosítandó költséghatékonyság és versenyképesség, ugyanakkor amely nagyon
fontos szerepet tulajdonít a világszínvonalú képességek és kompetenciák
biztosításának, illetve – összhangban az Európa 2020 stratégiával – a gazdasági
növekedés iránti erős elköteleződés megerősítésének. A Bizottság
az EU iparpolitikájáról szóló, 2010 októberében elfogadott közleményében[2] kihangsúlyozta azon szándékát,
hogy az Európai Űrügynökséggel és a tagállamokkal szoros
együttműködésben kidolgozott űripari politikát kíván követni. 2011
áprilisában a Bizottság „Az Európai Uniónak a polgárok szolgálatában álló
űrstratégiája felé”[3]
című közleményében további iránymutatással szolgált a lehetséges európai
űripari politikát illetően. A tagállamok támogatták ezt a
megközelítést, lásd a Tanács 2011 májusában és 2011 decemberében elfogadott
következtetéseit[4]. E közlemény emellett a Bizottság „Erősebb európai ipart a
növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, iparpolitikai
közleményére is épül (COM(2012) 582 végleges)[5]. Mindezek fényében az EU űripari politikájának öt konkrét
célkitűzésre kell összpontosítania: 1.
koherens és stabil szabályozási keretrendszer
létrehozása; 2.
a versenyképes, szilárd, hatékony és
kiegyensúlyozott ipari bázis továbbfejlesztése Európában és a kkv-k
részvételének támogatása; 3.
az uniós űripar globális versenyképességének
támogatása, arra ösztönözve az ágazatot, hogy költséghatékonyabbá váljon az egész
értéklánc mentén; 4.
a világűrbe telepített alkalmazások és
szolgáltatások piacának bővítése; 5.
a technológiai függetlenség és az űrbe való
önálló eljutás képességének biztosítása. Ami az utolsó célkitűzést illeti, alapvető fontosságú, hogy
az EU megőrizze autonómiáját az űrágazat stratégiai területein,
például a rakétaindítási szolgáltatások terén. Ezért az uniós űripari
politikának biztosítania kell egy megbízható, biztonságos és költséghatékony hordozórakéta-rendszer
rendelkezésre állását. E politikának az intézményi igényekkel összhangban létre
kell hoznia az önálló európai világűrbe jutás fenntartásához és
megerősítéséhez szükséges feltételeket (a pénzügyi feltételeket is
beleértve). Ennek érdekében az európai hordozórakéták hasznosításának úgy kell irányítani,
hogy jobb legyen a felhasználói programok kezelésének pénzügyi hatékonysága.
Végezetül az európai űrpolitika résztvevőinek valódi
hordozórakéta-politikát kell kialakítaniuk Európa számára, amely politika a
legtöbb űrutazó nemzetnél már létezik. Az uniós űripari politika csak akkor lehet eredményes, ha az
európai űrpolitika három szereplője – az EU, az ESA és azok
tagállamai – közötti hatékony együttműködésen alapul. Az EUMSZ kimondja,
hogy az EU „közös kezdeményezéseket támogathat, előmozdíthatja a kutatást
és a technológiafejlesztést, továbbá összehangolhatja a világűr kutatásához
és hasznosításához szükséges erőfeszítéseket”. Ezenkívül az Uniónak „megfelelő
kapcsolatokat” kell kiépítenie az Európai Űrügynökséggel. Meg kell találni
az uniós kereten belüli koordinálást biztosító mechanizmusokat annak érdekében,
hogy a tagállamok által nemzetközi szervezetek – az ESA-t is beleértve – fórumain
kifejezett állásfoglalások konzisztensek legyenek az EU űrpolitikájával,
és támogassák azt. 2. A globális versennyel
dacoló csúcstechnológiai ágazat 2.1. Nemzetközi
kihívásokkal szembesülő ágazat Az európai űripar a tekintetben különbözik
fő nemzetközi versenytársaitól, hogy kisebb költségvetésből
gazdálkodik, jobban rá van utalva a kereskedelmi értékesítésekre, kisebb a
katonai kiadások aránya, és sokkal kevesebb a polgári és a védelmi szektor
közötti szinergia. Az Egyesült Államokkal ellentétben a navigációs és
Föld-megfigyelési szolgáltatások értékesítési piaca Európában még csak
kialakulóban van. Ezek a sajátosságok magyarázatot adnak arra, hogy miért néz
szembe az európai ipar kereskedelmi és innovációs kihívásokkal. 2.1.1. Azon
kereskedelmi piacokat érintő fenyegetések, amelyektől az EU űripara
jelentősen függ Az űripar (műholdak, hordozórakéták és földi egységek)
stratégiai, csúcstechnológiát képviselő, nagy kockázatú és
beruházásigényes ágazat, hosszú fejlesztési ciklusokkal és alacsony termelési
rátával. Az űripart minden űrutazó nemzetnél elsődlegesen
intézményi programok tartják el, melyek két formában léteznek: a kutatási és
fejlesztési programok finanszírozása, illetve az űripari termékeknek és
szolgáltatásoknak az ágazat ügyfeleként történő megvásárlása[6]. Ami a kutatást illeti, az ágazatot alakító legfontosabb tényezők
egyikét az intézmények űrkutatás-fejlesztési irányelvei jelentik. A teljes
európai K+F hozzávetőleg az uniós űrágazat nem konszolidált
értékesítési forgalmának 10 %-át teszi ki. Nemzetközi kontextusban azonban
az európai K+F elhalványul (jelentéktelenségbe süllyed) az Egyesült Államok
mellett. Az Egyesült Államok KTF-re fordított polgári célú űrkutatási
költségvetése kb. 25 %‑ot tesz ki[7].
Egy főre lebontva az Egyesült Államokban a NASA polgári célú
űrkutatási költségvetése[8]
körülbelül négyszer nagyobb, mint az összesített (nemzeti, ESA és FP7) európai
polgári célú űrköltségvetés. Más űrutazó nemzetekkel összehasonlítva az európai intézményi piac
viszonylag kicsi. Az Egyesült Államok 2009. évi költségvetése csaknem tízszer
nagyobb az európai költségvetésnél. Ezenfelül, bár a világűr globális
piacot jelent, nehéz „egy” európai piacról beszélni. Valójában az intézményi
piac töredezett a sok jelenlévő állami érdekelt, illetve a különböző
nemzeti és ESA-szintű űripari politikák végrehajtása miatt, amely
nélkülözi a mindenkor szükséges koordinációt. Ezért az európai piac egyedül nem
elegendő az európai űripar jelenlegi kiváló szintjének a
fenntartásához. Ráadásul a legtöbb űrutazó nemzet intézményi piacai el
vannak zárva más űrutazó nemzetek ipara elől. Ezért az európai ágazat
a kereskedelmi és exportértékesítésekre is rá van utalva, melyek az Eurospace
adatai szerint tevékenységeinek 45 %-át képviselik, ami teljesen
eltérő helyzetet jelent a versenytársakhoz viszonyítva. Összességében az európai űripar és a
rakétaindító ágazat jó teljesítményt nyújtott a globális kereskedelmi piacon, a
(főleg távközlési) műholdak terén növekedett a piaci részesedésük,
míg a kereskedelmi célú indítások terén 50 % körüli stabil piaci részesedést
értek el. A kereskedelmi piacokon történő eladások, amelyek alapvető
fontosságúak az európai űripar számára, azonban veszélyben vannak, egyrészt
mert ciklikus csökkenést mutatnak, másrészt mivel a kereskedelmi és
exportpiacok egyre nagyobb mértékű és időnként agresszív[9] versenynek vannak kitéve más
űrutazó nemzetek részéről. Az ebben az ágazatban jellemző
hosszabb bevezetési idő miatt (10–15 évnyi fejlesztés a komplex rendszerek
esetében) alapvető fontosságú, hogy már jó előre ki lehessen
számítani minden lehetséges (piaci) változást. Ezenfelül a helyzet rendkívül
gyorsan változhat bizonyos stratégiai alágazatokban, mint például a hordozórakéták
alágazatában[10].
2.1.2. Az
európai űripar helyzetének biztosítása: az ágazat világszínvonalának megőrzése
a távközlési piacokon A műholdalapú szolgáltatási ágazat rendkívül fontos az EU
gazdasága szempontjából, mert az űrinfrastruktúrába történő
beruházásokból a polgárok javát szolgáló konkrét alkalmazásokat és
szolgáltatásokat hoz létre. A műholdas távközlési ágazat (SatCom) jelentős
szerepet játszik Európa teljes űriparának fennmaradásában. Az Eurospace
szerint az európai műholdgyártók elmúlt 10 éves forgalmának több mint
60 %-át képviseli a távközlési műholdak értékesítése. A műholdas
távközlési szolgáltatások kifejlesztésével és nyújtásával kapcsolatos európai
ipar világszínvonalú. E szolgáltatások meghatározók az információszolgáltatás
szempontjából, amely a digitális társadalom bővülő szektorainak egyik
legfontosabb erőforrását jelenti. Hozzájárulnak az európai digitális
menetrendben javasolt különféle intézkedésekhez, különösképpen a szélessáv hiányának az alacsony
népsűrűségű területeken történő megszüntetéséhez. A műholdas
távközlés rendkívül hatékony megoldást jelent ott, ahol a földi technológiák
túlságosan költségesek vagy nem léteznek[11],
illetve a határokon átnyúló digitális szolgáltatások szempontjából. Emellett
rugalmas és stabil tartalék megoldással szolgál arra az esetre, ha más
hálózatok meghibásodnának (természeti katasztrófák, terrorista támadások stb.
esetén). Az európai műholdas távközlési ágazat az
egyre növekvő verseny mellett műszaki és politikai kihívással is
szembesül: számolnia kell a szűkösen rendelkezésre álló rádióspektrummal[12], amely létfontosságú
erőforrás a műholdas kommunikáció hatékony működése és
fejlesztése szempontjából. A műholdas távközlési ágazat
versenyképességének megőrzése érdekében megoldást kell találni erre a
problémára. 2.1.3. Az új
határ: Az uniós ágazat pozícionálása a navigációs és Föld-megfigyelési
alkalmazások (szolgáltatások és termékek) feltörekvő piacain Az európai
műholdas navigációs (SatNav) és Föld-megfigyelési (SatEO) szolgáltatási ágazat
olyan kialakulóban lévő ágazat, amely világszinten jelentős
növekedési és munkahely-teremtési potenciállal rendelkezik, és főleg
kkv-kból és induló vállalkozásokból áll. Ezek képezik gazdaságunk gerincét, és
egyre nagyobb jelentőséggel bírnak gazdaságunk és polgáraink jóléte
szempontjából. GNSS üzleti szakértők becslése szerint ez a piac tíz éven
belül eléri a 300 milliárd dollárt[13].
Becslések szerint a
nyugati országok GDP-jének 6–7 %-a, azaz az Európai Unióban 800 milliárd
EUR már most is a műholdas rádiónavigációtól függ[14]. A teljesen
működőképes Kopernikusz programból (a GMES új neve) származó haszon
2030-ig várhatóan eléri a 34,7 milliárd eurót, ami az uniós GDP 0,2 %-ának
felel meg[15].
A GNSS- és Kopernikusz-infrastruktúrák
üzembe állítása új lehetőségeket nyit az ágazat számára Európában. A
Galileo és az EGNOS várhatóan mintegy 60 és 90 milliárd EUR közötti
összegű gazdasági és társadalmi hasznot hajt az elkövetkező 20 évben[16]. Európa nem engedheti meg
magának, hogy kimaradjon a világűrben végzett tevékenységek és a
kapcsolódó szolgáltatások bővüléséből. Bár néhány magánjellegű
alkalmazás már sikeresnek bizonyult, a műholdas termékek és szolgáltatások
a fejlődés e szakaszában nemzeti és helyi szinten továbbra is nagyrészt az
állami ügyfelektől függenek. Európában az innovatív alkalmazások
kifejlesztését és ezáltal a piac fejlődését különféle akadályok nehezítik:
a szolgáltatás rendelkezésre állásával és a jogi keretrendszerrel kapcsolatos
bizonytalanságok, a potenciális felhasználók tájékozatlansága a
lehetőségeiket illetően, az űrágazaton belüli és azon kívüli
ágazatok közötti együttműködés hiánya, az adatszolgáltatók, a
szolgáltatásfejlesztők és a végfelhasználók közötti együttműködés
hiánya, az induló vállalkozások létrehozásának és a nagy növekedési
potenciállal rendelkező vállalkozások elégtelen támogatása. 2.2. Ahhoz,
hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljen, Európának el kell érnie a technológiai
függetlenséget, az ellátás biztonságát, és fenn kell tartania az űrbe való
önálló eljutás képességét A technológiai függetlenség, az ellátás
biztonsága és az űrbe való önálló eljutás képessége[17] nem pusztán a stratégiai
függetlenség szempontjából elengedhetetlenek, hanem az európai űripar
fenntartható fejlődésének alapfeltételeit jelentik. 2.2.1. A
technológiai vezető szerep, az ellátás biztonsága és a függetlenség tartós
erőfeszítéseket és a szükséges szaktudás meglétét igényli Annak érdekében, hogy megállja a helyét a globális piacon
jelentkező, egyre nagyobb konkurenciával szemben, az európai ágazatnak meg
kell őriznie technológiai előnyét, és a műszaki haladás
élvonalában kell maradni a kiválasztott területeken. Az ágazattal szembeni
kihívások közé sorolható a technológiai függetlenség és az ellátási biztonság elérésének
módja, a meglévő technológiák és termékek lecserélésének vagy
korszerűsítésének szükségessége, az új technológiák és termékek
kifejlesztéséhez kapcsolódó kihívások, valamint a kritikus képességek
megőrzésének nehézsége a hosszú programciklusokkal rendelkező és
rendkívül ingadozó piacon. Emellett a polgári és a védelmi szektorok közötti
együttműködés ma még nincs kellőképpen kiaknázva, ami gátolja egy
valódi európai űrhatalom létrejöttét. Ráadásul az űrszektoron belüli
és azon kívüli ágazatok közötti termékeny kapcsolatok hiánya mindkét oldalról
korlátozza a közös K+F tevékenységeket és a technológiák átvételének
képességét. E stratégiai szektor technológiai függetlensége nem
biztosított. Számos kritikus fontosságú technológiai területen az európai
programok teljes mértékben egy szállítótól függenek[18]. Az
Európai Űrtechnológiai
Platform (ESTP)
becslése szerint az európai műholdak fedélzeti elektronikájának átlag 60
%-a jelenleg az Egyesült Államokból kerül behozatalra, mivel a vállalatokat
semmi nem ösztönzi arra, hogy ezeket az alkatrészeket Európában állítsák
elő. Ezenkívül az ilyen behozatalok az Egyesült Államok érdekei szerint
alakuló ITAR exportszabályozás alá esnek, ami gyakran késlelteti a beszerzést, illetve
rövid távon az amerikai politika ingadozásaitól való függő helyzetbe hozza
az európai ágazatot. Ezenfelül az űrágazat globálisan kis szektort
képvisel a többi ágazathoz képest, és gyakran ugyancsak kicsi a részesedése a
nagy ipari vállalatok forgalmából. Ezért olyan fejleményekkel kell
megbirkóznia, amelyek nem veszik figyelembe speciális igényeit. Az
űriparnak, sokkal jobban, mint más ágazatoknak, előre kell látnia a
jövőbeni fejleményeket – a termékek rendelkezésre állása és az olyan
szabályozások tekintetében, mint pl. a REACH[19]
–, ami még nehezebbé teszi a helyzetet, tekintettel az űripari termékek
kifejlesztéséhez szükséges hosszú időre. Így a kereskedelmi helyzetben vagy
a jogszabályokban bekövetkező változások, a kulcsfontosságú cégek pénzügyi
problémái vagy a kis piaci részesedés miatt elmaradó nyereségessége késedelmet
és a költségek túllépését idézhetik elő, és veszélybe sodorhatják az
európai űrprogramot. Mind ipari, mind stratégiai okok indokolják, hogy a
Horizont 2020 programban az ESA-val és az EDA-val közösen megerősítsük a
technológiák és anyagok alternatív beszerzési forrásainak kiaknázására tett
erőfeszítéseket. Elegendő mennyiségű munka nélkül az
űriparban dolgozó szakképzett munkaerő máshol keres munkát, ha pedig
újra össze kívánják állítani az új programok kidolgozásához szükséges teameket,
az jelentős időt és erőforrásokat igényelhet. A navigációs és
Föld-megfigyelési technológiák kialakulóban lévő ágazatában jelenleg
rendelkezésre álló tudás és képesség nem elegendő. Ugyanakkor az új
űrutazó nemzetek gyorsan „ledolgozzák” a kutatók terén a fejlett ipari
országokhoz képest fennálló elmaradásukat. 2.2.2. Európának
hosszú távon meg kell őriznie és erősítenie kell az űrbe való
önálló eljutás képességét A hordozórakéták kifejlesztését és üzemeltetését a világ összes
űrutazó országában korábban is közpénzből finanszírozták és jelenleg
is abból finanszírozzák, e nélkül nem létezne a kereskedelmi szektor. A piacon
elért kereskedelmi árak – főleg a fejlesztési fázisban – azonban nem
fedezik a teljes költségeket. Az űrutazó nemzetek által a hordozórakétákra
fordított intézményi költségvetések nagysága jól tükrözi, hogy feltett szándék
önállóan eljutni a világűrbe. A közbeszerzések minden versenytárs ország
esetében kiemelkedően fontosak a szektor túlélése szempontjából, és a
helyi hordozórakéta-ágazat nem létezhetne azon intézményi programok nélkül,
amelyek de facto el vannak zárva a külföldi ipar elől. Európában a hordozórakéták kérdése kétféleképpen
érinti – intézményi oldalról – az EU-t, az ESA-t és azok tagállamait:
először is Európának az űrbe való önálló eljutás képességéhez
kapcsolódó politikai felelőssége miatt, másodszor a hordozórakéta-ágazat
olyan ügyfeleiként, akik a programjait költséghatékony módon kívánják elindítani
és lebonyolítani. A magánüzemeltetők ügyfelekként is érintettek. Ők
is profitálhatnak Európa űrbe való önálló eljutásának képességéből,
mert az nemzetközi szinten javítaná az indítási árakkal kapcsolatos alkupozíciójukat. Az EU és tagállamai támogatják az űrbe való
önálló eljutás képességének politikai célkitűzését, ahogyan azt az
Űrtanács és a Versenyképességi Tanács több állásfoglalása is rögzítette[20]. Eredetileg az európai rakétaindítási szolgáltatást azért hozták
létre, hogy megfelelő kapacitást biztosítsanak Európa számára a
műholdalapú szolgáltatások kifejlesztéséhez, miután más országok
elutasították az európai kereskedelmi műholdak elindítását. Még ha a
biztonsági és stratégiai szempontoktól el is tekintünk, ha Európa nem
rendelkezne az űrbe való önálló eljutás képességével, akkor ilyen
elutasítás ismét előfordulhatna, ami késleltethetné űrprogramjaink
végrehajtását, növelné a költségeket, emellett a termékek és a szolgáltatások
piacain egyaránt veszélyeztetné Európa versenyhelyzetét. Következésképpen a
megbízható és versenyképes európai rakétaindítási szolgáltatás rendelkezésre
állása elengedhetetlen tényezőt jelent a világszínvonalú európai
űripar és a műholdalapú alkalmazások kifejlesztésének biztosítása
szempontjából. Ahhoz, hogy programjaikat időben
végrehajthassák, és így megakadályozhassák a költségek túllépését, az EU-nak,
az ESA-nak és tagállamaiknak mint ügyfeleknek olyan hordozórakéta-rendszerrel
kell rendelkezniük, amely: ·
műszaki szempontból megbízható, ·
biztonságos, amihez az szükséges, hogy az indítások
egy európai területen található űrkikötőből történjenek, ·
rendelkezésre áll és független: ez egyaránt magában
foglalja az indítási terv ellenőrzés alatt tartását és az ellentétes ipari
vagy geopolitikai célokat követő szereplőktől való függőség
elkerülésének szükségességét, ·
költséghatékony, mivel ez hozzájárul a
megfizethetőséghez. Napjainkban Európában nincs elegendő intézményi indítás ahhoz,
hogy az Ariane 5 európai hordozórakéta fenntarthatóságát biztosítani lehessen[21]. Az Arianespace erős
nemzetközi konkurenciával áll szemben, és problémái vannak a pénzügyi egyensúly
fenntartásával. Ráadásul a hordozórakéták jelenlegi generációját 2025-ig le
kell cserélni, hogy fenn lehessen tartani Európa rakétaindító kapacitását, ez pedig
sürgős választ igénylő kérdés. Több mint 30 pályára állítandó műholddal az EU
egészében véve az európai űrágazat legnagyobb intézményi ügyfelévé válhat
az elkövetkező évek során. Ahogy azt a Versenyképességi Tanács 2010.
novemberi és 2011. májusi következtetései leszögezték, annak érdekében, hogy
megfizethető feltételek mellett az űrbe való önálló, megbízható és
költséghatékony eljutás képességét fenntarthassák és megerősíthessék,
minden európai intézményi szereplőt felkérnek arra, hogy elsődleges prioritásként
Európában kifejlesztett hordozórakétákat használjanak, és vizsgálják meg a
hordozórakétákhoz kapcsolódó hasznosítási tevékenységekben való lehetséges
részvételükkel kapcsolatos kérdéseket. Az európai fejlesztésű
hordozórakétákat ennek megfelelően át fogják alakítani, hogy alkalmasak
legyenek az ilyen műholdak egy részének a fellövésére. Versenytársaink agresszív kereskedelempolitikája
miatt, akiknek rendszerint alacsonyabb költségekkel kell számolniuk, az
űrbe való önálló európai eljutás rövid távon költségekkel jár. Ezeket az
extra költségeket részben objektív okok indokolják (az európai know-how
életképességének és megbízhatóságának garantálása, alacsonyabb munkaerőköltségek
egyes versenytársainknál, a külföldi támogatások mértéke[22] és az
intézményi piac nagysága). Az említett költségek másik részét az ágazat nem
megfelelő hatékonysága idézi elő, amin javítani kell. Középtávon
azonban az űrbe való önálló eljutásnak kedvező gazdasági hatásai is
lehetnek, az intézményi szereplők és a magánüzemeltetők számára
egyaránt. Európa profitálhatna a világűrbe telepített alkalmazásokból, még
nagyobb biztonságot élvezne (kettős forrásból való beszerzés), a
versenytársak pedig arra kényszerülnének, hogy versenyképes árakat kínáljanak
az európai piacon, ami kedvezne a magánüzemeltetőknek. Ezenfelül bizonyos
programoknál biztonsági szempontok miatt nincs választási lehetőség, hanem
az európai hordozórakétákat kell választani. 3. Az uniós iparpolitika
célkitűzései Figyelembe véve az űripar stratégiai fontosságát, az állami
finanszírozástól való függőségét és a kereskedelmi piacokon
jelentkező egyre nagyobb globális konkurenciát, az EU űripari
politikát dolgoz ki a szektor fejlesztése, és ezáltal a gazdasági növekedés
előmozdítása céljából. Ennek a politikának nem csupán az űreszközök
gyártásával foglalkozó ágazatot kell felölelnie, hanem a szolgáltatásokat is. E
politika célkitűzéseit számos tanulmányban elemezték. A kérdéssel a 7.
Űrtanács állásfoglalása és a Versenyképességi Tanács 2011. májusi
állásfoglalása is foglalkozott. Mindezek fényében az EU űripari politikájának
öt konkrét célkitűzésre kell összpontosítania: –
Koherens szabályozási keretrendszer létrehozása A világűrben végzett tevékenységek bővítése és különösen az
űripari termékek és szolgáltatások egyre növekvő piaca olyan jogi
kérdéseket vet fel, amelyekkel európai szinten nem foglalkoznak teljes
körűen, csak az e téren legaktívabb tagállamok foglalkoznak részben velük
a nemzeti törvényeik útján, amely törvények nemzeti érdekeltségeket tükröznek.
Teljes mértékben szem előtt tartva a hatályos jogszabályokat és
összhangban a különböző szereplők vonatkozó kompetenciáival, a
Bizottság megvizsgálja, hogy szükség van-e intézkedésekre a jogi koherencia
javítása, illetve az űripari termékek és szolgáltatások európai piaca
kialakulásának előmozdítása érdekében. –
A versenyképes, szilárd, hatékony és
kiegyensúlyozott ipari bázis továbbfejlesztése Európában és a kkv-k
részvételének támogatása Európának erősebb ipari bázisra van szüksége. Az európai
űriparnak egy kevésbé széttöredezett környezetből profitálva tovább
kell javítania teljesítményét. A kiegyensúlyozott ipari bázis nem azt jelenti,
hogy az ágazatot egyenletesen ki kell építeni egész Európában, hanem azt, hogy
az ágazatnak a teljes ellátási lánc által nyújtott versenyelőnyökre kell épülnie,
és egyenlő hozzáférést kell garantálnia a kkv-k számára, olyan eszközként,
amely a dinamizmus és az innováció biztosítását, és különösképpen az
űrszolgáltatási ágazat fejlesztését szolgálja. A kisvállalkozásoknak és a
közepes méretű ágazatoknak az ellátási láncban való részvétele
alapvető fontosságú az európai űripar versenyképessége szempontjából,
és nemcsak a konszolidáció, hanem a szakképzett munkaerő bővülése miatt
is. –
Az uniós űripar globális
versenyképességének támogatása, arra ösztönözve az ágazatot, hogy
költséghatékonyabbá váljék az egész értéklánc mentén Az európai űriparnak meg kell őriznie, sőt növelnie kell
a globális piacból való részesedését, a technológiai fejlődés élvonalában
kell maradnia, megfelelő kapacitással rendelkezve az áttörést jelentő
technológiák létrehozásához, egyben aktív részt vállalva a más ágazatokkal való
termékeny kapcsolatokban. Célul kell kitűznie a költséghatékonyabbá válást
a teljes értéklánc mentén. Az ágazatnak kellően képzett munkaerőre kell
támaszkodnia, különösen a kialakulóban lévő navigációs és
Föld-megfigyelési technológiák szektorában. A politikának támogatnia kell a
piacrajutási lehetőségek javítását. –
A világűrbe telepített alkalmazások és
szolgáltatások piacának bővítése Az európai iparnak ki kell tudni aknáznia az űrinfrastruktúrák
(SatCom, SatNav és SatEO) által kínált lehetőségeket annak érdekében, hogy
a gazdasági és társadalmi igényekre érzékenyen reagáló, megbízható és
költséghatékony szolgáltatásokat tudjon nyújtani. Ez bizonyos szolgáltatási kategóriák
esetében nemcsak új kapacitások kifejlesztését jelenti a már létező ágazaton
belül, hanem a Kopernikusz-adatok minőségének javítását, az új
műholdas technológiák átvételét lehetővé tevő környezet
létrehozását és serkentését, valamint az új üzemeltetők megjelenését,
különös tekintettel a kisvállalkozások jelentőségére ezen a területen. E
célkitűzés elérése, a második célkitűzéssel együtt, elősegíti,
hogy az űrberuházások vonzóak maradjanak minden tagállam számára. –
A technológiai függetlenség és az űrbe való
önálló eljutás képességének biztosítása Az, hogy Európa képes legyen megvalósítani a
stratégiai politikai kezdeményezéseket, és a polgárok javát szolgáló,
kulcsfontosságú szolgáltatásokat tudjon nyújtani, az űrbe való önálló
eljutás képességét igényli. Ezzel egyidejűleg az európai ipart arra kell
ösztönözni, hogy fejlessze tovább technológiai függetlenségét, főleg a
kritikus fontosságú technológiák terén, hogy ezáltal továbbra is képes legyen
biztosítani a gazdasági növekedés és a polgárok jóléte által igényelt
termékeket és szolgáltatásokat. 4. Hogyan válthatók
valóra az uniós iparpolitika célkitűzései? E politika célkitűzéseinek az ESA-val és
a tagállamokkal együttműködésben történő megvalósítása érdekében az
EU a rendelkezésére álló eszközöket veheti igénybe, azaz elsősorban a
keretfeltételek javítását, a kutatást és az innováció támogatását, valamint a
pénzügyi eszközök és a hatályban lévő beszerzési szabályok hatékonyabb
kihasználására való ösztönzést[23]. 4.1. A
keretfeltételek javítása A világűrben
végzett tevékenységek bővülésével meg kell vizsgálni a hatályban lévő
szabályozási keret megfelelőségét az ilyen tevékenységek biztonságának,
védelmének és fenntarthatóságának biztosítása, valamint és a gazdasági
fejlődésük érdekében. 4.1.1. A
szolgáltatási szegmens és a gyártási ágazat szabályozási keretrendszerének fejlesztése A világűrben
végzett tevékenységek bővítése és különösen az űripari termékek és
szolgáltatások egyre növekvő piaca olyan jogi kérdéseket vet föl,
amelyekkel európai szinten nem foglalkoznak teljes körűen, csak az e téren
legaktívabb tagállamok foglalkoznak részben velük a nemzeti törvényeik útján. A
tagállamok többsége még nem dolgozott ki űrtörvényt. Az ilyen kialakulóban
lévő nemzeti űrtörvények hatálya és célkitűzései eltérőek,
és bizonyos vonatkozásaik túlmutatnak a nemzeti határokon. A nemzeti törvények önmagukban
nem fogják a világűrhöz kapcsolódó jogi kérdések koherens lefedettségét
biztosítani, és nem fognak harmonizált jogi keretet biztosítani minden tagállam
számára. Az inkonzisztens jogi keretrendszer kedvezőtlenül befolyásolhatja
a belső piac működését. Ezért intézkedésekre lehet szükség a koherens
uniós űrszabályozási keretrendszer létrehozása céljából, hogy a jogi
hiányosságok koherens módon történő megszüntetésével, az eltérő
nemzeti jogi keretrendszerek kialakulásának megakadályozásával, illetve a
nemzeti és európai biztonsági érdekek megvédésével kiaknázzuk a belső
űrpiac által kínált lehetőségeket. Példaként hozható fel, hogy néhány európai
országban olyan jogszabályok vannak érvényben, amelyek a világűrben
végzett tevékenységek által okozott anyagi károk fedezetét is előirányozzák.
Egyes országok bizonyos feltételek mellett meghatározott összegre korlátozzák a
felelősséget, vagy bizonyos feltételek mellett állami garanciát nyújtanak.
Egyes országok biztosítást, míg mások pénzügyi garanciát írnak elő az
esetleges károk megtérítésére. Az uniós országok koherens szabályainak hiánya
versenytorzulást idézhet elő a nemzetközi piacon, és a legkedvezőbb
igazságszolgáltatási fórum kiválasztásához vezethet („forum shopping”). Jogalkotási kezdeményezés
lehetőségének vizsgálata egyes olyan szempontokat illetően, amelyek
befolyásolhatják az űripari termékek és szolgáltatások egységes piacának
kialakulását A Bizottság felméri, hogy
az említett fragmentált keretrendszer milyen mértékben gátolhatja a belső
piac megfelelő működését, és indokolt lenne-e az uniós beavatkozás. Az ez irányú első lépést a
magánjellegű műholdas adatok előállítására és terjesztésére
(lásd lent), illetve az EU GNSS polgári jogi felelősségére vonatkozó
jogalkotási kezdeményezés jelentheti[24]. A kettős felhasználású termékek
kivitelének szabályozása és a rádióspektrum politika terén is szükség lehet
uniós cselekvésre. Más területeken, például a kereskedelmi célú
űrrepülések területén tovább kell vizsgálni az uniós beavatkozás
lehetőségét. A világűrre vonatkozó információk teljes
körű hasznosításának biztosítása, illetve a felhasználók
világűrből származó adatokhoz és az űrszolgáltatásokhoz való
hozzáférésének javítása érdekében az EU fontolóra veheti egy átfogó
adathozzáférési politika kidolgozását. Az adathozzáférési politika alapjául a
következő elvek szolgálhatnának: ingyenes és nyílt hozzáférés garantálása a
közszférához tartozó szervezeteknek uniós és nemzeti szinten (minimumként), néhány
korlátozással, azok uniós közpénzekből történő teljes körű
kifejlesztése és működtetése esetén; konkrét feltételek kialakítása az
adathozzáférési politikát illetően (legalább az állami szervezetekre
vonatkozóan), ha uniós beavatkozás történik az űreszközök fejlesztése
terén vagy a piacokon. Jogalkotási kezdeményezés
lehetőségének fontolóra vétele a magánjellegű műholdas adatok
előállítására és terjesztésére vonatkozóan A magánjellegű műholdas adatok
előállítása és terjesztése három fontos kérdést vet föl. Először is,
a nemzeti hatóságok által a nemzetbiztonsági érdekeknek megfelelően a
műholdas adatokra vonatkozóan előírt biztonsági korlátozások
veszélyeztethetik a versenyképességet és az innovációt (a kapcsolódó
szolgáltatások lokális fejlesztése), és jogi bizonytalanságot idézhetnek
elő a belső piacon, emellett felelősségvállalási kérdéseket vethetnek
fel, például a pontatlan adatok által okozott potenciális károkra vonatkozó
kártérítési igények esetében. Másodszor, a műholdak érzékelői által
rögzített adatok (pl. nagyfelbontású képek) véletlen közzététele fenyegetést
jelenthet az EU és az uniós tagállamok biztonságára. Harmadszor, a
műholdas adattovábbítás határokon átnyúló jellege együttműködést
igényel a Föld-megfigyelésben érintett országok között. Ez az
együttműködés gyakorlatilag biztosítaná, hogy a versenyképességi előírások
megfeleljenek a biztonsági szempontoknak. Minthogy a nemzeti jogalkotás egyedül nem
garantálhat uniós szintű, koherens Föld-megfigyelési szabályozási keretrendszert,
a szubszidiaritás elve alapján történő uniós cselekvés indokolt lehet. Ha
a jogbiztonság, a piacok lefelé irányuló fejlesztése és a biztonság védelme
szempontjából figyelembe vesszük az előnyöket, az e területen történő
uniós beavatkozás egyértelműen értéknövelő hatással bír. Az
exportellenőrzés és az Unión belüli transzfer kereteinek nyomon követése
és javítása Az űrrendszerek számos része kettős felhasználásúnak vagy
katonai célúnak tekinthető, ezért azok az Unión belüli transzferre és a
kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó új szabályozási keret
alá tartoznak[25].
2012-től folyamatosan végrehajtásra kerülnek a katonai vonatkozású
részegységek Unión belüli transzferét elősegítő egyszerűsített
szabályok és eljárások[26].
Mindez javítja az európai ipar, konkrétan a kkv-k versenyképességét. A kettős felhasználású termékekről szóló rendelet 25.
cikkével összhangban, amely előírja, hogy a Bizottság háromévenként
jelentést készítsen az uniós exportellenőrzési rendszer végrehajtásáról, elfogadtak
egy zöld könyvet[27],
melynek célja, hogy széles körű, nyilvános vitát indításon a kettős
felhasználású termékek kivitelére vonatkozó, jelenlegi uniós ellenőrzési
rendszer működéséről. A hivatalos jelentést várhatóan 2012
szeptemberében terjesztik az Európai Parlament és a Tanács elé. Ezzel
egyidejűleg fokozott figyelemmel követik ennek a rendeletnek az
űriparra gyakorolt hatását, a főbb problémák meghatározása és
megfelelő megoldások indítványozása céljából. A rádióspektrum
rendelkezésre állásának biztosítása Az űreszközök működését szolgáló,
interferenciamentes rádióspektrum rendelkezésre állásának biztosításához való
hozzájárulás, a méretgazdaságosság lehetővé tétele és a páneurópai
rendszerek működési költségeinek optimalizálása céljából a Bizottság a
tagállamokkal együtt megvizsgálja, hogy a rádióspektrum-politikai program
kontextusában miként lehet a lehető legjobban figyelembe venni a műholdas
távközlés jövőbeni rádióspektrum igényeit, és hogyan lehet részt venni a
következő ITU Rádió-hírközlési világkonferencia előkészítésében annak
érdekében, hogy a rádióspektrum globális és regionális felosztása során a
lehető legjobban meg lehessen védeni az EU érdekeit. Annak vizsgálata, hogy a kereskedelmi
célú űrrepülési tevékenységeket szükséges-e beágyazni a jogszabályi keretrendszerbe „Szuborbitális repülőgép projektek” vagy kereskedelmi célú
űrrepülési projektek elsősorban az Egyesült Államokban jönnek létre.
A szuborbitális repülés ígéretes piacot jelent: i. a tudományos kutatások
számára: mikrogravitációs kísérletek, űrhajósképzés, a műholdak
hasznos terheinek tesztelése, ii. az űrturizmus számára és iii. a
jövő tiszta, nagy magasságú, nagy sebességű és közvetlen légi közlekedési
rendszerei számára. Azonkívül a szuborbitális repülő járművek sokkal
költséghatékonyabb kijutást tudnának biztosítani a világűrbe, pl. a kisebb
műholdak számára. Csak az Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hivatala (FAA) és annak
Kereskedelmi Űrszállítási irodája adott ki a szuborbitális
repülőgépekre vonatkozóan szabályozási keretrendszert, amely a saját
országukban érvényes. A személyzet és az űrutazás résztvevői
szállítását illetően mindez a „tájékoztatáson alapuló beleegyezés”
rendszerén alapul[28].
Ezért a szabályozás nem garantálja az utasbiztonságot. Az európai ipar érdekeltjeinek egy része felkérte az EU-t, hogy hozzon
létre egy szigorúbb szabályozási keretrendszert, olyan, a bevált légügyi
gyakorlatból származtatott, megfelelő tanúsítási szabályokkal, amelyek a
nagyobb utasbiztonság garantálását szolgálják. Az ágazat úgy érvel, hogy a
szabályozási keretrendszer kiszámíthatósága kulcsfontosságú a
magánbefektetők számára, mert ösztönzően hat a felhasznált
technológiára és a fejlesztési tevékenységekre. Más európai érdekeltek arra
kérték fel az EU-t, hogy hozzon létre egy innovációbarátabb szabályozási keretrendszert. Ez az igény jelenleg nem élvez prioritást az
Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) szabályalkotási programjában. A
Bizottság tovább vizsgálja ezt a kérdést, hogy megállapítsa, vajon szükséges-e
vele foglalkozni a közeljövőben. 4.1.2. A
szabványosítási eljárás lefolytatása Az űrben végzett tevékenységek szabványosításának jelentősége
egyre nő Európában, ahogy az EU, az ESA, a nemzeti űrügynökségek és
az európai ágazat új műszaki kihívásokkal néznek szembe az egyre nagyobb
igényeket támasztó gazdasági megszorítások közepette. A
szabványosításnak az űrtechnológiák, valamint a világűrbe telepített
alkalmazások és szolgáltatások hatékonyabb és eredményesebb felhasználásán keresztül
megfelelő szerepet kell betöltenie az európai űripar világpiaci
versenyhelyzetének megerősítésében, különösképpen a szériák növelése és
ezáltal az árak csökkentése révén, illetve a kkv-k bizonyos űrpiaci
szegmenseibe való bejutásának elősegítésében. A világűr szabványosítása
támogatja a világűrbe telepített innovatív szolgáltatások és alkalmazások
átvételét. Az űrmissziók ráadásul olyan kockázatos
vállalkozást jelentenek, ahol a technológia teljesen csúcsra van járatva, és
ahol nagyon korlátozottak a lehetőségek azon problémák korrigálására,
amelyeket még nem azonosítottak az indítás előtt. Ezért a szabványosítás
olyan módszert jelent, amely a hibakockázatok csökkentését, az űripari
termékek/komponensek műszaki megbízhatóságának garantálását, illetve a
fejlesztési és üzemeltetési költségek csökkentését szolgálja. Végezetül,
minthogy az európai űripari gyártás több ország között oszlik meg, a
„szabványosított” munkavégzési eljárások kidolgozása elősegítheti az
értékláncban jelenleg fennálló hatékonysági problémák csökkentését. A főbb európai űrügynökségek és az
űrágazat 1993-ban elindították az Európai Űrszabványosítási
Együttműködést (ECSS). Eddig több mint 120 szabványt publikáltak. Miközben
a szabványosítás az értékesítési láncban feljebb helyet foglaló tevékenységekre
már kiterjed, az értékesítési láncban lejjebb lévő, az
űrrendszerekhez és az űrszolgáltatásokhoz kapcsolt tevékenységek még
szabványosításra várnak. 2010 márciusában átfogó szabványosítási programra
tettek javaslatot, és meghatároztak tíz konkrét szektort, ahol a CEN/CENELEC,
az ETSI és az ECSS – az Európai Szabványügyi Szervezetek (ESO-k) – technikai
testületei szabványosítási munkákat végezhetnek a jövőben. A programot
átültették egy új megbízásba (M/496), amelyet 2011. szeptember 1-jén adtak ki,
és az ESO-k számára címeztek. A munka 2012-ben kezdődött el, és várhatóan
egy hároméves időszakot ölel fel. 4.1.3. A
szükséges képességek rendelkezésre állásának biztosítása A szakképzett munkaerő rendelkezésre állása közvetlen hatást
gyakorol az európai űripar teljesítményére, az űrben végzett
tevékenységek viszont, a csúcstechnológiát képviselő fejlesztési
programoknak az új technológiákban megtestesülő szaktudás fejlődésére
gyakorolt hatásán keresztül, közvetlen hatást gyakorolnak a munkaerő
rendelkezésre állására az európai gazdaságban. A versenyképesség megőrzése
érdekében Európának háromszoros kihívással kell szembenéznie az
elkövetkező években: meg kell őriznie és bővítenie kell saját
erőforrásait (a képességszint és a munkaerő száma tekintetében), új képességeket
kell kifejlesztenie a feltörekvő ágazatok igényeinek kielégítése céljából
és el kell csábítania a tehetségeket harmadik országokból. Az intézményi űrprogramok elősegíthetik
az ipari tevékenységek megfelelő szintjének fenntartását, az európai
egyetemekre és kutatási központokba csábíthatják a tehetségeket és
ösztönözhetik a tagállamok közötti, illetve az állami és a magánszektorok
közötti mobilitást. Az európai intézményi ügyfeleknek hosszú távra szóló és egyértelmű
tervezést kell kialakítaniuk és biztosítaniuk az ipar számára az európai
intézményi piacot érintően. Az EU elkészítheti az ellátási lánc
leképezését, és előirányozhatja annak rendszeres frissítését, hogy
biztosítani lehessen az európai önállóság, szakértelem és versenyképesség
megfelelő szintjét. Az EU-nak a tagállamokkal és azok régióival
együtt kezelnie kell és meg kell fordítania az európai oktatási
rendszerből kikerülő, magasan szakképzett űrhajózási mérnökök és
technikusok terén mutatkozó hiányt, támogatnia kell az európai egyetemi
szintű űrkutatási képesítések kölcsönös elismerésének megteremtését,
célirányos intézkedéseket kell belefoglalnia a jövőbeni K+F
keretprogramokba, ahol a kutatások egy részét PhD kandidátusoknak kell
elvégezniük, az ipar és az egyetemek közötti együttműködés megerősítése
révén ösztönöznie kell az élethosszig tartó tanulási programok kidolgozását, valamint
erősítenie kell azok vonzerejét a külföldi kutatók számára. 4.1.4. Az
európai űrágazat globális piacra való kijutásának támogatása Az európai űripar számára létfontosságú, hogy a kereskedelmi
piacon megőrizze és megerősítse helyzetét. A harmadik országok
intézményi piacainak túlnyomó része azonban nem hozzáférhető az európai
ipar számára. A tagállamok egy része olyan exportösztönzési mechanizmusokra
tett javaslatot, amelyek az ágazatnak a globális piacra való bejutását hivatottak
támogatni. Az ilyen mechanizmusok kialakításának lehetőségét tovább kell
vizsgálni. A kereskedelmi megállapodások és az üzleti tárgyalások hozzájárulhatnak
ahhoz, hogy az európai űripar számára nemzetközi szinten „azonos
versenyfeltételeket” lehessen biztosítani, feltéve, hogy az EU elég erős
álláspontot tud képviselni a nemzetközi tárgyalások során. Ennek érdekében a
Bizottság a közelmúltban egy javaslatot fogadott el a harmadik országoknak az
Unió belső közbeszerzési piacához való hozzáféréséről[29]. Amennyiben a törvényhozó
elfogadja, ez a rendelet javíthatja azokat a feltételeket, amelyek mellett az
uniós vállalkozások harmadik országokban közbeszerzésekért versenyezhetnek,
azáltal, hogy megerősíti az Európai Uniónak az uniós cégek harmadik
országok közbeszerzési piacaihoz való hozzáférésével kapcsolatos tárgyalások
során elfoglalt pozícióit annak elérése érdekében, hogy kereskedelmi
partnereink megnyissák piacaikat, illetve azzal, hogy az Európa 2020
stratégiával összhangban világszinten javítja az uniós cégek üzleti
lehetőségeit, és ezzel új munkahelyeket hoz létre. Általánosabban fogalmazva, a nemzetközi
együttműködésnek az európai űrtechnológia és űrszolgáltatások
támogatása céljából a piac megnyitását is kell szolgálnia, és elő kell
segítenie e stratégiai ágazat megerősítését. Az EU-nak gondoskodnia kell
róla, hogy az űrrel kapcsolatos ügyek jobban beintegrálódjanak az Unió
külpolitikájába. 4.2. A
kutatás és az innováció támogatása A kutatás, a fejlesztés és az innováció nem
csupán az űripar versenyképességének kulcsfontosságú elemeit jelentik,
hanem a fenntartható gazdasági növekedésnek is létfontosságú összetevői,
mind rövid, mind pedig hosszú távon, hatást gyakorolva arra, hogy az Európai
Unió képes legyen megőrizni versenyképességét az egyre inkább
globalizálódó gazdaságban. A Horizont 2020 keretprogram (az FP7 utódja)
keretében a világűrhöz kapcsolódóan előirányzott költségvetés az
aktuális árakon számolva 1 737 millió EUR (rögzített 2011-es árakon
számolva 1 548 millió EUR) 7 évre. A Horizont 2020 keretprogramban a
világűrhöz kapcsolódó K+F és innovációs célkitűzések az alábbiak: ·
az európai versenyképesség lehetővé tétele
a világűrben, függetlenség és az innováció az
űrben végzett tevékenységek esetében, az ipari kutatásra és innovációra
összpontosítva és hangsúlyt fektetve a kkv-kra; ·
az űrtechnológiai fejlődés
megalapozása, a technológiai alapkutatástól a Kopernikusz/GMES,
valamint Galileo műholdak jövőbeni generációit szolgáló, a gyakorlati
alkalmazhatósághoz közel álló technológiákig; ·
a világűrből származó adatok teljes
körű hasznosítása, beleértve a tudományos
küldetésekből származó adatokat és a világűrből származó adatok
kereskedelmi területeken történő felhasználását; ·
az európai K+F lehetővé tétele a nemzetközi
űrpartnerségekkel összefüggésben (pl. ISS, SSA, globális robotizált
űrkutatási programok). Az utolsó célkitűzést illetően, a
csúcstechnikát képviselő űrtechnológia fejlesztése egyre inkább
nemzetközi keretek között valósul meg, és az ilyen programokban való részvétel
fontos sikertényezőt jelent az európai kutatók és űrágazatok
versenyképessége szempontjából. 4.2.1. Az
európai űrtechnológia világszintű versenyképességének lehetővé
tétele, elsősorban az európai függetlenség kritikus területeken való
biztosítása és az innováció előmozdítása révén Célkitűzés: az űrkutatásban betöltött globális vezető
szerep megtartása a versenyképes űripar és kutatói közösség fenntartása és
fejlesztése, valamint az űrkutatáson alapuló innováció előmozdítása
révén. Egyrészt az európai űrágazatban tevékenykedő versenyképes
kereskedelmi ipar fennmaradása, illetve az, hogy az európai intézményi ügyfelek
képesek legyenek végrehajtani saját küldetéseiket azt igényli, hogy csökkenjen Európa
Európán kívüli országoktól való műszaki függőségét. Rendkívül fontos
meghatározni azt, hogy mely technológiák a kritikus fontosságúak, valamint biztosítani,
hogy ezekre vonatkozóan Európa kifejlessze és fenntartsa saját technológiai
megoldásait és gyártási kapacitásait. Miután a technológiát kifejlesztették, az
intézményi szereplőknek és az európai iparnak következetesen használniuk
kell azt. Ellenkező esetben kárba vész. Az Európai Bizottság az ESA-val és az EDA-val együtt közös
munkacsoportot hozott létre a kritikus fontosságú technológiák koherens
listájának összeállítása céljából, a prioritáson alapuló fejlesztés érdekében.
Ez a közös európai függetlenedési folyamat 2009-ben vette kezdetét. Elfogadták
a sürgős intézkedések listáját és azt alapul vették az FP7 kritikus technológiákra
vonatkozó 4. felhívásához. Ezt a kezdeményezést végig kell vinni. Másrészt a
műholdas termékek és szolgáltatások kialakulóban lévő piaca továbbra
is korlátozott és széttagolt. A fejlődésnek e
szakaszában azok továbbra is jelentős mértékben az állami ügyfelektől
függenek, nemzeti és helyi szinten. Az Egyesült Államokban az állami célú felhasználás hosszú
távú támogatási politikája ösztönzőket teremtett a világűrbe
telepített szolgáltatásokat felhasználó új piacok számára, ami egyfajta pozitív
körforgást hozott létre a magán üzleti vállalkozások támogatásával, amelyek
részéről viszont ezáltal nőtt az űrinfrastruktúrák iránti igény.
E kezdeményezések erősítik a
világűr közpolitikák javát szolgáló használatát, és ezeket a vállalatokat
még versenyképesebbé teszi az exportpiacokon. Fel kell mérni, hogy az európai ipar számára is
biztosíthatóak-e hasonló ösztönzők. Az űrinfrastruktúrák hasznosításának támogatása és a
műholdalapú szolgáltatások fejlesztése érdekében az Uniónak fokoznia kell
a világűrbe telepített alkalmazások támogatását az uniós politikákban.
Ösztönözni kell az új alkalmazások létrehozását a különféle potenciális állami
és magánfelhasználók között, beleértve az új felhasználói közösségeket
(városok, régiók, különböző ágazatok stb.), főleg eseti
felvezető akciók útján, pl. utalványok a helyi hatóságok vagy kkv-k
számára, emellett elő kell segíteni az új szolgáltatások elfogadását a
végfelhasználók részéről. A megfelelő képzettséget igénylő
munkavállalásra gyakorolt tartós hatás biztosítása érdekében következetesen támogatni
kell azok kifejlesztését és üzembe állítását, amit gyakran a kkv-k végeznek. Konkrétabban fogalmazva, támogatni kell az új
európai űrinfrastruktúrák által megteremtett teljes innovációs potenciált
is. A Bizottság GNSS intézkedési terve, amely az EGNOS és a Galileo
rendszereket használó műholdas navigációs alkalmazások kifejlesztésének és
elfogadásának előmozdítását célozza, az ebbe az irányba megtett első
lépést jelenti. Még fokozottabb, európai, nemzeti és helyi szinten
összehangolt erőfeszítésre van szükség. Ez az innovációt támogató
intézkedések teljes körének alkalmazását igényli[30] az ipar
vonatkozásában, különös tekintettel a kkv-kra. A piaci kudarc elkerülése
érdekében azonban az innováció támogatásának azokat a szolgáltatásokat kell
célba vennie, amelyeket egyébként a piac nem fejlesztene ki. Ezeknek az
intézkedéseknek különösen ösztönözniük kell a keresletoldali innovációt, a
rendelkezésre álló finanszírozási források felhasználását, beleértve a
regionális finanszírozásokat is, a keresletnövelést és az új üzleti
vállalkozások fejlesztését. Végezetül, az űrtechnológiákban
jelentkező kihívások egy része párhuzamot mutat a földi kihívásokkal. Az
műholdas infrastruktúrán alapuló innovatív termékek és szolgáltatások
kifejlesztésének támogatása útján elő kell mozdítani a termékeny
eszmecserét. Ahogyan azt a Horizont 2020 keretprogram végrehajtását szolgáló
egyedi program létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat
melléklete is leszögezi[31],
„ezek a közös vonások lehetőséget kínálnak – különösen az kkv-k számára –
a technológiáknak az űrkutatásban részt vevő, illetve az abban nem
részt vevő közösségek általi, korai szakaszban történő
együttfejlesztésére, ami hamarabb vezethet áttörő innovációkhoz, mint
ahogy az egy későbbi szakaszban a spin-off vállalkozások által
megvalósítható lenne”. 4.2.2. Az
űrtechnológiai fejlődés lehetővé tétele Célkitűzés: a világűrbe jutás és a világűrbe telepített
rendszerek működtetésére való képességnek az európai társadalom javát szolgáló
biztosítása a következő évtizedekben. Az EU különösképpen erősíteni
kívánja a technológia haladást a stratégiai területek egy részén, emellett az
űrkutatás, konkrétan az áttörést jelentő technológiák terén hozzá
kíván járulni a szükséges erőfeszítésekhez. Az EU a Horizont 2020
keretprogrammal például támogatja az európai szintű űrkutatás
szinergiáinak kiaknázását, elősegítve a K+F tevékenységek további
összehangolását, ily módon kiegészítve az e kérdésekkel már foglalkozó ESA és
nemzeti programokat. A Horizont 2020 keretprogram
elismeri, hogy a kulcsfontosságú alaptechnológiák jelentik a kulcsot a
technológiai ipar versenyképessége, és különösen az innovatív
űrtechnológiák szempontjából. Ezért az űripari politikának támogatnia
kell azok alkalmazását az új űrtechnológiáknál. A Horizont 2020 keretprogram például elősegítheti az ipari és
űrkutatási szervezetek K+F támogatását, támogathatja az
alkalmazásorientált K+F programok kifejlesztését az űrkutatáshoz
kapcsolódó egyetemeken, és segítheti a prototípus-készítésből a
termelésre/piaci értékesítésre való átállást. Minthogy a felhasználók kiforrott
(már tesztelt és validált) technológiákat igényelnek, a K+F támogatási
rendszereknek lehetővé kell tenniük a validálás és a minősítés
támogatását. A szállított hasznos terhek[32]
mind több termék és szolgáltatás vonatkozásában elősegíthetik annak
bizonyítását, hogy rendelkezésre álljon a szükséges gyakorlati alkalmazási
tapasztalat. Az új technológiák jelentette, a hasznos teher többi részét
érintő kockázat csökkentése érdekében meg kell vizsgálni az új
technológiák felvitelét és tesztelését szolgáló költséghatékony indítási alternatívák
lehetőségét. Azonkívül a Horizont 2020 keretprogram
felhasználható a REACH[33]
keretén belül felsorolt, illetve a jövőben esetleg helyettesítést
igénylő komponensek alternatíváinak megtalálásához. 4.2.3. A
világűrből származó adatok hasznosításának és az innovatív
alkalmazások kifejlesztésének ösztönzése Célkitűzés: a már folyamatban lévő
és a jövőbeni európai küldetésekből származó világűr-adatok
szélesebb körű hasznosításának biztosítása a tudományos, közcélú és
kereskedelmi területeken. Ahogy azt a Horizont 2020 keretprogram végrehajtását
szolgáló egyedi program létrehozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló
javaslat melléklete kimondja, „az adatok lényegesen jobb hasznosítását lehetne
elérni, ha összehangolt erőfeszítéseket tennénk az európai
küldetésekből származó adatok feldolgozásának, validációjának és
szabványosításának koordinációjára és megszervezésére. Az adatszerzés és
-feldolgozás, az adatfúzió és az adatterjesztés innovációi – amelyek az
együttműködés innovatív, informatikai és kommunikációs eszközökkel
támogatott formáit is hasznosítják – biztosíthatják az űrinfrastruktúra
terén végzett beruházások jobb megtérülését”. 4.3. A
rendelkezésre álló pénzügyi eszközök skálájának és felhasználásának
bővítése Az űrinfrastruktúrák finanszírozása eltér az
űrtermékek/űrszolgáltatások finanszírozásától. Azok az óriási
infrastruktúrák, amelyeket a szolgáltatások és alkalmazások folyamatos
működése érdekében ki kell építeni, fejleszteni és működtetni kell,
valamint karban kell tartani, hosszú időn keresztül jelentős
finanszírozási hozzájárulást, működési és pénzügyi okokból egyaránt
finanszírozási folytonosságot (bármilyen kiadás elhalasztása a költségek
növekedését idézheti elő), és a kapcsolódó kockázatok miatt
rugalmasságot/tartalékot biztosító pénzeszközöket igényelnek. A piacon
létező pénzügyi termékek nem feltétlenül tesznek eleget ezeknek az
igényeknek, elsősorban az adott projekt kifejlesztéséről szóló döntés
meghozása és a befektetésnek az értékesítési láncban lejjebb lévő,
megfelelő szolgáltatások révén történő megtérülése közötti
jelentős időkülönbség miatt. Gyors piaci siker alapvetően nem
várható és állami finanszírozásra van szükség, mielőtt az ilyen projektek
hosszú távú növekedési potenciáljai megmutatkoznak. Más űrutazó nemzetek
saját módszereikkel kezelik ezt a problémát[34].
A Bizottság a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában
új eszköztípusra tesz javaslatot: ez a projektkötvény-kezdeményezés, ami a
kulcsfontosságú európai stratégiai érdekeket megjelenítő infrastrukturális
projektek esetében a befektetési erőforrások biztosításának eszközeként
használható fel, az EU versenyképességének megerősítését és a növekedés
fenntarthatóságát szolgáló köz- és magánszféra partnerségi rendszerek
hasznosítása útján. Bár e kezdeményezés hatóköre az előzetes elképzelések
szerint az első szakaszban nem terjed ki a világűrre, a második
szakasz során lehetőséget kellene nyújtani az űripar számára arra,
hogy profitáljon ebből a mechanizmusból, feltéve, hogy az – főleg a
bevételek generálása tekintetében – megfelel a kritériumoknak[35]. Ösztönözni kell a kkv-k részvételét ott, ahol az a
gyártóipar ellátási lánca szempontjából megfelelő, különösen a piaci
réseknél és a műholdas szolgáltatások gyorsan fejlődő
ágazatában. A Versenyképességi és innovációs keretprogram pénzügyi eszközei,
valamint a kkv-k kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmusai (RSI) ugyancsak rendelkezésre
állnak abból a célból, hogy javítsák az ipar és a kkv-k innovációs kapacitásait
és versenyképességét. 2014-től a kkv-k a közeljövőben bevezetésre
kerülő COSME és HORIZONT 2020 programok keretében előirányzott uniós
pénzügyi eszközökből is profitálhatnak (a kölcsönök útján és a saját
tőke révén történő finanszírozás), ami a kockázati tőkét is
magában foglalja. A helyi hatóságok kulcsfontosságú szerepet
töltenek be az űripar versenyképességének javítása szempontjából. A
régióknak fontos szerepet kell betölteniük. Az EU a gazdasági, szociális és
területi kohéziót erősítő eszközök egész sorát dolgozta ki, konkrétan
ide sorolható az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) és az olyan
rendszerek, mint a Mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai
források (JEREMIE). Bár az uniós kohéziós politika elsődleges
célkitűzését az európai régiók között még mindig meglévő,
jelentős gazdasági, szociális és területi különbségek csökkentése jelenti,
a kohéziós politikának kulcsfontosságú szerepet kell vállalnia az Europe 2020
program célkitűzéseinek az egész Unióra kiterjedő teljesítésében is,
ezért a kkv-knak nyújtott versenyképességi és innovációs támogatása révén
hozzájárul az űrprojektek finanszírozásához és a világűrbe telepített
szolgáltatások használatának elősegítéséhez, a Strukturális Alap
támogathatósági szabályaival összhangban (például a régióra gyakorolt, bizonyított
szociális és gazdasági hatás vagy regionális innovációs hatás). Az
űrprojektek fontosak lehetnek a kutatásnak és az innovációnak az
intelligens szakosodásra vonatkozó nemzeti vagy regionális stratégiák keretein
belül történő előmozdítása szempontjából. 4.4. A
beszerzési politika jobb kihasználása Az Űrtanács több állásfoglalása is kiemelte, „hogy szükség van
a megfelelő uniós eszközök és finanszírozási rendszerek kialakítására,
figyelembe véve az űrszektor sajátosságait”. Az űrágazatban a
beszerzés az iparpolitikai célkitűzések megvalósítását szolgáló egyik
eszközt jelenti. Talán ez a legfontosabb, mert ebben az ágazatban az állami
finanszírozás túlnyomó része a beszerzésen keresztül csatornázódik be az
iparba. Ezért meg kell határozni, hogy az űrágazatban lehet-e javítani a
beszerzés megközelítési módján. A védelmi és biztonsági ágazatokhoz hasonlóan az
űrszektor is stratégiai jelentőségű, és a közszükségleteket
ellátó űrrendszerek és űralkalmazások beszerzése is hasonló
jellemzőkkel bír, mint az említett ágazatok, konkrétan: függetlenségi szempontok,
nemzetvédelmi és nemzetbiztonsági szempontok, illetve a K+F fázis nagy és
hosszú távú befektetési igényei. A közbeszerzésekre és a védelmi célú
beszerzésekre vonatkozó uniós irányelvek[36]
végrehajtásának a nemzeti és az uniós űrpiacokra gyakorolt hatása további
elemzést igényel. Az uniós beszerzéseket a költségvetési
rendelet és annak végrehajtási szabályai szabályozzák, amelyek összhangban
vannak a kormányzati beszerzésekről szóló WTO megállapodással. Ezek az
eszközök megtestesítik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és nem
teszik lehetővé a földrajzi alapú megtérítés semmilyen formáját sem. Az
Uniónak mint az űripar ügyfelének a programjai végrehajtása érdekében
hosszú távra szóló és egyértelmű tervezést kell kialakítania és
biztosítania az ipar számára az európai intézményi piacot illetően.
Ezenfelül a Bizottság és az ESA közös finanszírozásában megvalósuló programok
esetében korai egyeztetésre van szükség annak érdekében, hogy
zökkenőmentes átmenetet lehessen biztosítani a fejlesztési szakasz és az
üzemeltetési szakasz között. 4.5. Valódi
európai hordozórakéta-politika kialakítása és végrehajtása Az EU autonómiája alapvető fontosságú az olyan stratégiai
ágazatokban, mint az indítási szolgáltatások. Tekintettel erre, az EU
űripari politikájának a következő célok elérésére kell törekednie: i.
megbízható, biztonságos és költséghatékony hordozórakéta-rendszer biztosítása;
ii. az önálló európai világűrbe jutás fenntartásához és
megerősítéséhez szükséges feltételek, és különösen a pénzügyi feltételek,
megteremtése az intézményi igényeknek megfelelően, ugyanakkor javaslat az
európai hordozórakéták hasznosításának fejlett irányítására, a célból, hogy az
javítsa a felhasználói programok kezelésének pénzügyi hatékonyságát. Az európai űrpolitika résztvevőinek,
a többi űrutazó nemzethez hasonlóan, ki kell alakítaniuk egy valódi európai
hordozórakéta-politikát, hogy kiküszöbölhető legyen azon rövid távú vagy
eseti döntések meghozatala, amelyek veszélyeztetnék a fenti célokat. Az olyan
állami programok végrehajtása során, mint a Galileo és a Kopernikusz az EU-nak fel
kell ismernie az űrbe való önálló eljutás képességének politikai tétjét. A
tagállamoknak fontolóra kellene venniük a terhekből való részvállalást,
melynek részeként hordozórakéta-beszerzési politikájukat összehangolják az
űrbe való önálló eljutás képességének céljával, illetve olyan helyzetbe
hozzák az EU-t, hogy az képes legyen hozzájárulni ehhez a célhoz. Ezenfelül a
hordozórakéta-ágazat átfogó irányítását – konkrétan annak hasznosítását,
illetve a termelési hatékonyságának biztosításához szükséges intézkedéseket
illetően – úgy kell kialakítani, hogy az biztosítsa a hasznosítás
fenntartható finanszírozását. 4.6. Az űrben végzett
tevékenységek fenntarthatóságának biztosítása Európában A világűrbe telepített szolgáltatásoktól való egyre nagyobb
függőség miatt mind fontosabbá válik azok fenntartható működésének
biztosítása. A szolgáltatások széles körének gerincét képező
űrinfrastruktúrák akár csak részleges üzemszünete is jelentős
következményekkel járhat az európai polgárok biztonsága és a gazdasági
tevékenységek megfelelő működése szempontjából. Mindamellett az
űrinfrastruktúrákat egyre növekvő mértékben fenyegeti az ütközések
veszélye, amit az idéz elő, hogy egyre több műhold, illetve egyre
nagyobb mennyiségű űrszemét található a kereskedelmi célokra használt
legtöbb keringési pályán. Az összeütközés veszélyének csökkentése érdekében be kell azonosítani
és meg kell figyelni a műholdakat és az űrszemetet, fel kell jegyezni
pozícióikat, és potenciális összeütközési veszély meghatározása esetén nyomon
kell követni a mozgásukat (a pályájukat), hogy a műholdak
üzemeltetőit riasztani lehessen a műhold pályájának esetleges
korrigálása céljából. Ez a tevékenység űrmegfigyelés és nyomon követésként
(SST) ismert. Minthogy európai szinten nem léteznek működő SST
szolgáltatások, ma az európai műhold üzemeltetők nagymértékben az
Egyesült Államokból származó SST információkra támaszkodnak. A tagállamok a
Tanács több következtetésében is kihangsúlyozták a megfelelő SST potenciál
szükségességét, hogy európai szinten javítani lehessen az SST információk
rendelkezésre bocsátását. A Bizottság ezekkel a következtetésekkel összhangban
olyan javaslatot kíván előterjeszteni, amely a tagállamokkal való
partnerségi viszonyban, azok meglévő eszközeire és szaktudására alapozva
megteremti az európai SST szolgáltatás létrehozásának és működtetésének
szervezeti kereteit. 5. KÖVETKEZTETÉSEK Az űripari politika támogatja az Európa 2020 stratégia, Európa
intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasági növekedési stratégiájának
célkitűzéseit. Ez szerves részét képezi annak az európai iparpolitikát
igénylő iparpolitikai vezérprogramnak, amely megteremti a
legmegfelelőbb környezetet az erős, versenyképes és diverzifikált
európai ipari bázis fenntartásához és továbbfejlesztéséhez, tovább javítva az
ágazati szintű foglalkoztatást és know-how-t. Az Europe 2020 stratégia
azonban azt is elismeri, hogy az űrpolitika az űrágazaton túlmutatóan
járul hozzá az európai ipar versenyképességéhez. MELLÉKLET Az űripari politika
számára előirányzott intézkedések 1. A keretfeltételek
javítása 1.1. A
szolgáltatási szegmens és a gyártási szektor jogszabályi keretrendszerének tökéletesítése 1.1.1. A
világűrre vonatkozó jogszabályi keretrendszer kidolgozása az európai
űrpiac megerősítése céljából · Javaslattétel a magánjellegű műholdas adatok előállítására és terjesztésére vonatkozó jogi eszközre; · A jogi eszköz lehetőségének vizsgálata egyes olyan szempontokra vonatkozóan, amelyek befolyásolhatják az űripari termékek és szolgáltatások egységes piacának kialakulását, például: biztosítási kötelezettség, az űrben végzett tevékenységek és szolgáltatások nyilvántartásba vétele és engedélyeztetése, szankciók, környezetvédelmi kérdések. 1.1.2. Az
exportellenőrzés és az Unión belüli transzfer kereteinek nyomon követése
és javítása · Annak nyomon követése, hogy a kettős felhasználású termékek kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 2009. május 5-i, 428/2009/EK rendelet és a védelmi célú termékek Közösségen belüli transzferéről szóló 2009. május 6-i, 2009/43/EK irányelv végrehajtása milyen hatást gyakorol az űriparra. 1.1.3. A
rádióspektrum rendelkezésre állásának biztosítása · Annak vizsgálata, hogy a rádióspektrum-politikai program kontextusában miként lehet a lehető legjobban figyelembe venni a műholdas távközlés jövőbeni rádióspektrum igényeit. · Részvétel a következő ITU rádió-hírközlési világkonferencia előkészítésében annak érdekében, hogy a rádióspektrum globális és regionális felosztása során a lehető legjobban meg lehessen védeni az EU érdekeit. 1.1.4. Annak vizsgálata,
hogy a kereskedelmi célú űrrepülési tevékenységeket szükséges-e beágyazni
a jogszabályi keretrendszerbe · Vizsgálat indítása a szuborbitális űrrepülések piaci potenciáljának felmérése céljából, hogy meg lehessen határozni, szükség van-e egy európai szintű szabályozási megközelítés kidolgozására. 1.2. A
szabványosítási eljárás lefolytatása · Az űriparra vonatkozó európai szabványok kidolgozásának lefolytatása az Európai Űrszabványosítási Együttműködés (ECSS) által elkezdett munka, illetve a CEN-CENELEC és az ETSI számára adott harmadik megbízás alapján. 1.3. A
szükséges képességek rendelkezésre állásának biztosítása · Hosszú távú és világos jövőkép kidolgozása és biztosítása az ipar számára az európai szintű intézményi piacot érintően; · Az ellátási lánc leképezésének és frissítésének elvégzése az európai önállóság, szakértelem és versenyképesség megfelelő szintjének biztosítása érdekében; · A konkrétan az űrágazat által igényelt megfelelő képességek kialakításának támogatása és az európai egyetemi szintű űrkutatási képesítések kölcsönös elismerésének megteremtésére irányuló ösztönzés (az űrkutatási egyetemek fejlesztésének kezdeményezése és koordinálása a tagállamok között); · Olyan célirányos intézkedések belefoglalása a jövőbeni K+F keretprogramokba, melyek alapján a kutatások egy részét PhD-jelölteknek kell elvégezniük – ahogyan az jelenleg a légiforgalmi irányításban történik; · Az élethosszig tartó tanulási programok kidolgozásának ösztönzése az ipar és az egyetemek közötti együttműködés megerősítése révén, különösen a műholdalapú alkalmazások kialakulóban lévő területén; · Az EU vonzerejének növelése a külföldi kutatók számára. 1.4. Az
európai űrágazat globális piacra való kijutásának támogatása · A tagállamok által a nemzetközi piacokra való kijutás támogatása céljából kidolgozott intézkedések és a követendő gyakorlatok kielemzése; · Annak biztosítása, hogy az azonos versenyfeltételek elősegítése érdekében az üzleti tárgyalások és a kapcsolódó kereskedelmi megállapodások során figyelembe vegyék az űrszektor és az európai űripar sajátosságait. 2. A kutatás és az
innováció támogatása 2.1. Európa
űrtechnológiai versenyképességének lehetővé tétele, elsősorban
az európai függetlenségnek a kritikus területeken való biztosítása és az
innováció előmozdítása révén · A bizottsági erőfeszítések a tagállamok, az ESA és az EDA erőfeszítéseivel való összehangolásának folytatása, a kritikus fontosságú űrtermékek meghatározása és azok rendelkezésre állásának biztosítása céljából. · Annak vizsgálata, hogy megvalósítható-e a kialakulóban lévő Föld-megfigyelési piac olyan ösztönzőkkel történő fellendítése, mint például a Föld-megfigyelési ágazattal kötött hosszú távú szerződések; · A világűrbe telepített alkalmazások felhasználásának támogatása az uniós szakpolitikákban; · Figyelemfelhívó kampányok támogatása, hogy a lehetséges felhasználók (városok, régiók, különböző ágazatok stb.) számára lehetővé tegyék a világűrbe telepített alkalmazások potenciáljának megismerését, és ezáltal felkeltsék az ilyen alkalmazások iránti igényüket, illetve eseti felvezető akciók révén (pl. utalványok a helyi hatóságok vagy a kkv-k számára) elősegítsék az új szolgáltatások végfelhasználók általi alkalmazását; · Az innovációt támogató intézkedések kidolgozásának támogatása az ipar számára, uniós, nemzeti és regionális szinten, különös tekintettel az értékesítési láncban lejjebb lévő műholdas szolgáltatási ágazatban tevékenykedő kkv-kra; · A Bizottság GNSS intézkedési tervének végrehajtása az EGNOS és a Galileo rendszereket használó műholdas navigációs alkalmazások kifejlesztésének és elfogadásának előmozdítása céljából; · Az űrtechnológia más ágazatok és spin-in/spin-off vállalkozások általi kölcsönös gazdagításának támogatása a K+F és innovációs programok terén. 2.2. Az
űrtechnológiai fejlődés megalapozása · Az űrkutatás érdekében tett erőfeszítések fokozása, különösen az áttörést jelentő technológiák terén; · A versenytársak technológiáihoz képest alternatív technológiák kifejlesztésének támogatása; · Az ipari és űrkutatási intézményeknek nyújtott K+F támogatása, beleértve az értékesítési láncban lejjebb lévő szolgáltatási ágazatot, az alkalmazásorientált K+F programok kifejlesztésének támogatása az űrkutatáshoz kapcsolódó egyetemeken, illetve segítségnyújtás a prototípus-készítésből a termelésre és a piaci értékesítésre való átálláshoz; · A szállított hasznos terhekről készített döntés-előkészítő tanulmány kiértékelése, a további intézményi és tudományos szintű felhasználás lehetőségének vizsgálata, illetve a fennálló kihívások – pl. jogi kérdések, állami/katonai követelmények stb. – kezelését szolgáló legmegfelelőbb módszerek meghatározása; · A költséghatékony alternatív indítási lehetőségek felmérése az új technológiák tesztelés céljából történő felvitele érdekében; · A Horizont 2020 keretprogram felhasználása a helyettesítést igénylő nyersanyagok pótlásának gyorsabb megvalósítása céljából, például a REACH előírások keretében felsorolt anyagok esetében. 2.3. A
világűrből származó adatok teljes körű hasznosításának és az
innovatív alkalmazások kifejlesztésének ösztönzése · A már folyamatban lévő és a jövőbeni európai küldetésekből származó világűr-adatok szélesebb körű hasznosításának biztosítása a tudományos, közcélú és kereskedelmi területeken. 3. A rendelkezésre álló
pénzügyi eszközök skálájának és felhasználásának bővítése · A lehetőségek feltárása a finanszírozáshoz való hozzájutás elősegítése céljából, különösen a kkv-k esetében, az innovatív pénzügyi eszközök továbbfejlesztésének és a már meglévő eszközök felhasználásának elősegítése útján; · A tagállamok és a régiók ösztönzése a strukturális alapok és az innovatív pénzügyi eszközök fokozottabb használatára, az innovatív, műholdalapú szolgáltatások kkv-k által történő kifejlesztése elősegítésének céljából; · Az uniós projektkötvény-kezdeményezés hatókörének az űrinfrastruktúrákra való gyors kiterjesztésének biztosítása. 4. A beszerzési politika
jobb kihasználása · Hosszú távra szóló és egyértelmű tervezés kialakítása és biztosítása az ipar számára az intézményi piacot érintően; · Annak elemzése, hogy a közbeszerzésekre és a védelmi célú beszerzésekre vonatkozó uniós irányelvek végrehajtása milyen hatást gyakorol a nemzeti és az európai űrpiacokra; · A Bizottság és az ESA közös finanszírozásában megvalósuló programok esetében korai egyeztetésre van szükség annak érdekében, hogy zökkenőmentes átmenetet lehessen biztosítani a fejlesztési szakasz és az üzemeltetési szakasz között. 5. Valódi európai hordozórakéta-politika
kialakítása és végrehajtása · Valódi európai hordozórakéta-politika más intézményi szereplőkkel koordinált módon történő kialakítása, hasonlóan a többi űrutazó nemzethez. 6. Az európai SST szolgáltatás
létrehozásának és működtetésének támogatása · Szervezeti keret (irányítás) biztosítása az űrmegfigyelési és nyomonkövetési (SST) szolgáltatás európai szintű létrehozásához és működtetéséhez a tagállamok meglévő eszközeire és szaktudására alapozva; a kapcsolódó adatpolitika meghatározása a tagállamok biztonsági érdekeinek figyelembevételével. [1] „Európa
2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája”,
COM(2010) 2020. [2] COM(2010) 614. [3] COM(2011) 152. [4] A Tanács állásfoglalása: „Iránymutatások az űr
által az európai polgárok biztonsága szempontjából képviselt hozzáadott értékre
és előnyökre vonatkozóan”, 18232/11, Brüsszel, 2011. december 6., amely
arra a következtetésre jutott, hogy „az űrre vonatkozó iparpolitika
kialakítása során figyelembe kell venni az űrágazat sajátosságait és azt a
tényt, hogy a világűrbe telepített eszközökbe való befektetés valamennyi
tagállam érdeke, továbbá az alábbi közös célok megvalósítására kell törekedni:
az űrrendszerek kigondolásával, kifejlesztésével, elindításával,
üzemeltetésével és hasznosításával kapcsolatos európai képességek támogatása;
az európai ipar versenyképességének megerősítése a belső és az
exportpiacokon; továbbá a versenynek és a kapacitások kiegyensúlyozott
fejlődésének és kihasználásának ösztönzése Európában”. Emellett
hangsúlyozta, hogy „meg kell vizsgálni azt, hogy európai és nemzetközi
szinten szükség lehet-e megfelelő intézkedésekre – többek között az
európai kereskedelmi ágazatban – az űrtevékenységek fenntarthatóságának és
gazdaságos fejlesztésének garantálása érdekében”. [5] COM(2012) 582 végleges, a Bizottság közleménye az
Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, Brüsszel, 2012.10.10. [6] The Space Economy at a Glance (Űrgazdasági
helyzetkép), 2007, OECD. [7] NASA pénzügyi beszámoló, 2009, Euroconsult 2009 és ESA
2009. évi űrtechnológiai költségvetési előirányzatai. [8] Azt azonban meg kell jegyezni, hogy az űrkutatásra szánt
állami források jelentős része nem a NASA-tól, hanem közvetlenül más
közintézményektől származik. [9] A csúcstechnológiát képviselő konkurens termékek
marginális költségekkel dobhatók piacra, mert az intézményi programok már
fedezték a fejlesztési költségeket. A „piaci ár” tetszőleges, és az adott
nemzet stratégiai és politikai céljaihoz kapcsolódik. [10] Tekintettel arra, hogy az egyes rakétaindító szolgáltatók
nagyon kevés rakétaindítást végeznek (évente 10-nél kevesebb indítás az európai
üzemeltetők számára), minden egyes indítás kritikus fontosságú, és ha egy
adott évben egynél többel csökken az indítások száma, az magának az alágazatnak
a létét, hosszú távon pedig az európai űripart veszélyezteti, ami drámai
hatást gyakorolhat Európa stratégiai függetlenségére. [11] Például a nyílt tengeren a műholdas kommunikációs
szolgáltatások jelentik az egyedüli alternatívát. Azonkívül a megfizethető
műholdas kommunikáció támogathatja az uniós „kék növekedési” stratégiát,
amely a tengerészeti ágazaton belüli növekedés támogatását szolgálja. [12] A rádióspektrumot egyre több vezeték nélküli alkalmazás
használja a különféle szektorokban, a rövid hatótávolságú eszközöktől
kezdve az elektronikus kommunikációs szolgáltatásokig, mint például a
műholdas kommunikációs és a földi távközlési szolgáltatások. [13] Len Jacobson, GNSS piacok és alkalmazások (GNSS
Technológia és alkalmazások), Artech House Inc, 2007. [14] A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a
Tanácsnak, Az európai műholdas rádiónavigációs programok félidős
értékelése, COM(2011) 5 végleges, Brüsszel, 2011.1.18. [15] A PriceWaterhouseCoopers által „A GMES
társadalmi-gazdasági előnyeinek elemzése” címmel készített tanulmány, itt
elérhető:
http://esamultimedia.esa.int/docs/GMES/261006_GMES_D10_final.pdf, 180. o. [16] A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a
Tanácsnak, Az európai műholdas rádiónavigációs programok félidős
értékelése, COM(2011) 5 végleges, Brüsszel, 2011.1.18. [17] Az „önállóság” azt feltételezi, hogy
minden szükséges űrtechnológia Európában kerül kifejlesztésre, míg a
„független” arra utal, hogy Európának lehetősége van szabadon és
korlátlanul hozzáférni minden szükséges űrtechnológiához. [18] Példaként
hozhatók fel a Galileo műholdak fedélzetén használt atomórák, melyek a
legalapvetőbb hasznos terhet jelentik az ilyen műholdaknál, és
amelyeket egyetlen, EU-n kívüli szállító gyárt, aki Kínának és Indiának is
eladja ezeket a termékeit. [19] Az űrjárműveknél (a műholdak vagy
hordozórakéták fedélzetén) használt alkatrészek vagy anyagok egy része REACH
listán szerepel, és lehetőség szerint mással kell helyettesíteni. [20] Például Űrtanács: 2007, 2008 és 2010,
Versenyképességi Tanács: 2011. május. [21] A intézményi
indítások minimálisan meghatározott mennyiségére, illetve fejlesztési
programokra van szükség, mert ezek nélkül a megbízhatóság nem tekinthető
adottnak, és a készségbázis sem őrizhető meg. [22] Ezek tényleges szintjét a teljes értéklánc mentén fel kell
mérni, a fejlesztési szakaszban való állami finanszírozástól kezdve, a gyártási
fázisban vagy a rakétaindító bázis számára nyújtott állami támogatáson át, a
hazai rakétaindítások preferálásáig és a piacra való jutásig. [23] A javasolt kezdeményezések az állami támogatásra vonatkozó
közösségi szabályok teljes körű betartásával kerülnek kialakításra és
végrehajtásra, különös tekintettel azokra a helyzetekre, amikor tagállami
pénzeszközök bevonásáról van szó. [24] Az EU GNSS-nek globális lefedettsége
lesz. Kárigények a világ bármely országában benyújthatók a helyi bírósághoz a
hatályos helyi jogszabályok szerint. Az EU rendeletet
készít az EU GNSS polgári jogi felelősségére vonatkozóan. Hasonló jellegű tárgyalás folyt az UNIDROIT (Nemzetközi Intézet a
Magánjog Egységesítéséért) égisze alatt a GNSS által kínált valamennyi
szolgáltatásra vonatkozóan. Az ezen a fórumon folytatott tárgyalásokat
felfüggesztették, hogy esetlegesen lehetővé tegyék a regionális szinten
elfogadandó kezdeményezések integrálását. [25] A 2009. május 5-i, 428/2009/EK rendelet a kettős
felhasználású termékek kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer
kialakításáról, valamint a 2009. május 6-i, 2009/43/EK irányelv a védelmi
vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferjéről. [26] A korábbi követelmények jelentős adminisztratív
terhet róttak a cégekre (a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferjéről
szóló 2009. május 6-i, 2009/43/EK irányelv hatásvizsgálata során 225 órára
becsülték egy engedély megszerzését). Emellett hosszabb – akár több hónapos –
bevezetési időt vontak maguk után a transzfer- vagy kiviteli engedélyek
megszerzése miatt. [27] Az Európai Unió kettős felhasználású termékek
kivitelére vonatkozó ellenőrzési rendszere: a biztonság és versenyképesség
biztosítása változó világunkban, COM(2011) 393 végleges. [28] Az engedély
megszerzéséhez a szuborbitális repülőgép üzemeltetőjének csak tájékoztatnia
kell az utasokat a kilövési és a visszatérési fázis veszélyeiről, valamint
az adott járműtípus biztonsági előtörténetéről. Ezt
követően az utas aláírja a joglemondó nyilatkozatot, elfogadva a vállalt
kockázatokat. [29] Javaslat, az Európai Parlament és a Tanács rendelete a
harmadik országbeli áruknak és szolgáltatásoknak az Unió belső
közbeszerzési piacához való hozzáféréséről, valamint az uniós áruk és
szolgáltatások harmadik országbeli közbeszerzési piacokhoz való
hozzáféréséről szóló tárgyalásokat támogató eljárásokról, COM(2012) 124
végleges. [30] Például:
piaci terjesztés, a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés,
klaszterek, élő laboratóriumok és más, felhasználó-orientált innovációs
mechanizmusok. [31] COM(2011) 811. [32] Ez a kereskedelmi műholdaknál a további jeladók,
műszerek, illetve az űrben használatos egyéb eszközök számára
biztosítandó férőhely céljából rendelkezésre álló kapacitás hasznosítására
utal. [33] Általában véve, a REACH az eljárásaihoz kapcsolódó
különféle jegyzékeken szereplő, meghatározott anyagokkal foglalkozik. Ezek
egy része, mint például a „Jelöltlista” vagy a XIV. melléklet (az
engedélyköteles anyagok jegyzéke), közvetlen információszolgáltatást ír
elő az árucikkekre („összetevőkre”) vonatkozóan, vagy engedélyhez
köti az anyag Európában történő felhasználását. [34] Itt elsősorban az Egyesült
Államok kormánya által két műholdas képkészítéssel foglalkozó kereskedelmi
cégnek odaítélt 10-10 éves
szerződésre utalunk. [35] Lásd: COM(2011) 659, COM(2011) 660 és COM(2011) 662 az
Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezést illetően. [36] 2004/18/EK és 2009/81/EK
irányelvek.