TARTALOMJEGYZÉK

1........... BEVEZETÉS. 3

2........... A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOK MEGHATÁROZÁSA.. 6

2.1........ A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogalma. 6

2.2........ A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok példái 8

2.3........ A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok potenciális hatásai 9

3........... A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOKRA VONATKOZÓ JOGI KERETEK   11

3.1........ Nemzeti szintű széttöredezett jogi keretek. 11

3.2........ Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni védelem uniós szinten. 13

4........... A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOK ELLENI SZABÁLYOK ÉRVÉNYESÍTÉSE  16

4.1........ Érvényesítési mechanizmusok nemzeti szinten. 16

4.2........ Érvényesítési mechanizmusok uniós szinten. 17

5........... A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOK TÍPUSAI 19

5.1........ Nem egyértelmű szerződési feltételek. 19

5.2........ Írásbeli szerződések hiánya. 19

5.3........ Visszamenőleges szerződésmódosítások. 20

5.4........ A kereskedelmi kockázat tisztességtelen átruházása. 20

5.5........ Az információk tisztességtelen felhasználása. 21

5.6........ A kereskedelmi kapcsolat tisztességtelen megszüntetése. 21

5.7........ Területi ellátási korlátok. 21

5.8........ A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok közös jellemzői 23

6........... ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK.. 23

7........... A KÖVETKEZŐ LÉPÉSEK.. 24

1.           BEVEZETÉS

A vállalkozások közötti (B2B) ellátási lánc az európai gazdaság fontos eleme. A beszállítóktól a fogyasztók felé tereli a termékeket és szolgáltatásokat, és közvetlenül hat a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra. A kiskereskedelmi szolgáltatások az EU GDP-jéből 4,3%-ot, az uniós foglalkoztatottak közül 18,7 milliót (vagyis 8,3%-ot) és az uniós kkv-k közül 17%-ot képviselnek[1]. Biztosítják a más gazdasági ágazatokból, például a mezőgazdaságból, feldolgozóiparból, a logisztika és informatikai szolgáltatások területéről származó áruk és szolgáltatások eljuttatását a fogyasztókhoz.

Ez a zöld könyv a B2B élelmiszer-ellátási és nemélelmiszer-ellátási lánccal foglalkozik, amely a vállalkozások közötti vagy a vállalkozások és hatóságok közötti tranzakciók lánca, amely a főként a lakosságnak, személyes vagy háztartási fogyasztásra vagy használatra szánt áruk leszállítását eredményezi. Az ellátási lánc számos szereplőből tevődik össze (termelők/feldolgozók/forgalmazók), és mindegyikük hatással van a fogyasztó által fizetett végső árra. Ez a hatás az érintett élelmiszer-ipari vagy nem élelmiszer-ipari ágazattól függően változó. Az érintett ágazatok maximális gazdasági potenciáljának eléréséhez kulcsfontosságú a jól működő B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc.

Az elmúlt két évtizedben a B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc gazdasági, társadalmi és demográfiai okokból jelentősen megváltozott. Az egész Unióban jellemző megnövekedett koncentráció és vertikális integráció a B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc szerkezeti változásához vezettek. Számos nemzetközi kiskereskedelmi beszerzési szövetség alakult ki, amelyek a nagyobb vásárlóerő révén méretgazdaságosságra törekszenek a beszerzésekben. A kiskereskedők saját márkáinak elterjedése következtében néhány kereskedő beszállítóinak közvetlen versenytársává vált. Úgy tűnik, az ellátási láncban kis számú, viszonylag erős szereplő rendelkezik jelentős tárgyalóerővel.

Ezek a tényezők bizonyos esetekben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokhoz vezethetnek a B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási láncbeli kapcsolatokban. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok azok, amelyek nagymértékben eltérnek a jó kereskedelmi magatartástól, és ellentétesek a jóhiszeműséggel és tisztességgel. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat jellemzően kiegyensúlyozatlan helyzetben kényszeríti az erősebb fél a gyengébbre.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megvitatására uniós szinten először az uniós élelmiszer-ágazatot érintően, 2009-ben került sor, amikor a mezőgazdasági árcsúcsokra tekintettel emelkedtek a fogyasztói árak. A piac átláthatóságának hiánya, az alkupozícióbeli egyenlőtlenségek és a versenyellenes gyakorlatok a beszámolók szerint a piac torzulásához vezettek, potenciálisan negatívan érintve az élelmiszer-ellátási lánc egészének versenyképességét. Emiatt szükségessé vált az élelmiszer-ellátási lánc működésének elemzése. A Bizottság úgy vélte, hogy a fogyasztóknak nem kínálnak kellően tisztességes üzletet a termékválaszték és az ár tekintetében, és hogy a közvetítők / élelmiszer-feldolgozó nagyvállalatok / kereskedők leszorították a mezőgazdasági termelők árrését[2]. Valójában az élelmiszer-ellátási lánc teljesítménye az uniós polgárok mindennapi életét befolyásolja, mivel háztartási kiadásaik megközelítőleg 14%-át élelmiszerre költik[3], emellett befolyásolja az olyan gazdasági ágazatok működését, mint a mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozó ipar és a kiskereskedelem. Ezenfelül a reál élelmiszerárak csak 2008-ban több mint 3%-kal emelkedtek[4], ami a vásárlóerő és a fogyasztói bizalom visszaeséséhez vezetett, és ez vált az általános árinfláció egyik fő mozgatórugójává. Erre reagálva 2010-ben létrejött az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum vállalkozások közötti szerződéses gyakorlatokkal foglalkozó szakértői platformja, amely erre a problémára kíván megoldást találni. A szakértői platform 2011-ben megfogalmazott számos elvet és az élelmiszer-ellátási lánc vertikális kapcsolataiban alkalmazott tisztességes és tisztességtelen gyakorlatok példáit, és ezt az európai élelmiszer-ellátási láncban különböző érdekeket képviselő tizenegy szervezet aláírta[5]. 2012-ben a platform egy érvényesítési mechanizmuson dolgozott. A közös erőfeszítés ellenére a javasolt keret nem tudott hatékony megoldást találni a megfelelés elmaradására, és nem kapta meg a teljes ellátási láncot átfogó képviselők támogatását a magas szintű fórum 2012. december 5-én tartott harmadik üléséig. A tizenegy szervezet közül nyolcan azonban jelezték azon szándékukat, hogy 2013 elején önkéntes alapon elindítják a tisztességes gyakorlatok elveinek alkalmazását[6]. Ugyanakkor az érdekeltek folytatják a munkát, hogy ezen ágazatspecifikus megközelítésben kompromisszumot találjanak. A Bizottság arra biztatja az érdekelteket, hogy a következő hónapok során jussanak megegyezésre. A Bizottság emellett 2014. december 31-ig meghosszabbította a magas szintű fórum mandátumát[7], és tovább figyeli az élelmiszer-ellátási lánc sajátos fejleményeit, hogy nyomon kövesse az eddigi eredményeket.

A Bizottság ezzel párhuzamosan megkezdi a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémájának kezelésére irányuló különböző lehetőségek hatásvizsgálatával kapcsolatos munkát. A hatásvizsgálat arra is kiterjed, hogy ezzel a problémával milyen mértékben lehet helyben foglalkozni, és szükség van-e uniós szintű megoldásra. Ez a megközelítés megtartja a magas szintű fórum élelmiszer-ágazatban elért eredményeit, emellett figyelembe veszi az önszabályozástól a jogi szabályozásig terjedő összes lehetséges megoldást. Ennek alapján a Bizottság 2013 második felében további megfelelő lépéseket fog javasolni.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal már számos felmérés és vizsgálat foglalkozott több tagállamban[8]. Az Európai Versenyhatóságok Hálózatának (ECN) egy közelmúltbeli jelentése[9] megerősítette, hogy a nemzeti versenyhatóságok nagy számban az élelmiszer-ágazat egyik problémájaként azonosították a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok meglétét.

Mindazonáltal tágabb összefüggésben fennáll az a vélemény, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok nem csak az élelmiszer-ágazatban, de a nemélelmiszer-ágazatokban is előfordulhatnak. A zöld könyv segítséget nyújt az ezzel a problémával kapcsolatos információk összegyűjtéséhez, amely probléma számos tényezőhöz köthető. Elsőként az élelmiszer jellegű és a nem élelmiszer jellegű kiskereskedelmi ágazat vegyes formátumúvá alakulása, vagyis a kiskereskedők döntő többsége ugyanazon irányítás és ugyanazon feltételek mellett élelmiszerek, háztartási áruk és egyéb termékek választékát kínálja. Másodikként az, hogy a legnagyobb gyártók közül néhányan élelmiszert és más típusú árukat – például mosószert, kozmetikai cikkeket, higiéniai termékeket stb. – egyaránt előállítanak, és ez néhány márka jelentőségével kombinálva szintén befolyásolhatja a szállító/kiskereskedő kapcsolatot. A gyakorlatok azonosítására számos ágazatban sor került, beleértve a bútorokat, vagy a textileket[10]. A ruházati ágazatban egy az uniós ruházati láncon belüli üzleti kapcsolatokról szóló 2007-es jelentés kilenc tisztességtelennek vélt gyakorlatot azonosított a gyártók és a kiskereskedők között. Ezek többek között az alábbiakat foglalják magukban: a kiskereskedő promóciós költségeinek automatikus felszámítása, visszaterhelések, késleltetett kifizetések, nem értékesített áruk visszaküldése, a szállítói kapcsolat hirtelen megszakítása és az árumintákban foglalt innovatív ötletek kihasználása[11].

A kiskereskedelmi piac bizottsági megfigyelési tevékenysége[12] kapcsán említésre került több kiskereskedelmi ágazatban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megléte. Az Európai Parlament szintén elismerte, hogy túl kell lépni az agrár-élelmiszeriparon, és sürgette a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket e tekintetben[13]. A Bizottság az I. egységes piaci intézkedéscsomagban[14] kifejezte szándékát az üzleti kapcsolatokban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni küzdelemre irányuló kezdeményezés elindítására. Emellett vállalkozásokkal folytatott számos közelmúltbeli konzultáció is megerősítette e probléma meglétét[15].

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok káros hatással lehetnek az EU gazdaságára és különösen a B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási láncra. Az ilyen gyakorlatok hatással lehetnek a társaságok, köztük a kkv-k beruházási és innovációs kapacitására. Ezenfelül a széttöredezett nemzeti szabályok megléte további akadályt jelenthet az egységes piacon a határokon átnyúló beszerzés és értékesítés folytatása számára.

Ez a zöld könyv előzetes értékelést tartalmaz, és további bizonyítékot és véleményeket kíván gyűjteni egyrészt a B2B élelmiszer- és nem élelmiszer-ellátási lánc mentén lévő kapcsolatokban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazásából eredő lehetséges problémákra, másrészt a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére irányuló hatályos nemzeti szabályok hatékony érvényesítésének problémájára vonatkozóan, továbbá fel kívánja mérni e problémák egységes piacra jelentett hatását. A zöld könyv célja konzultáció indítása az érdekeltekkel erről az elemzésről, információgyűjtés és adott esetben az ezzel a problémával foglalkozó lehetséges következő lépések meghatározása.

Az ellátási lánc működésének javítása ösztönözné a nagyobb gazdasági integrációt és kezelné a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, valamint az ezek leküzdésére irányuló nemzeti szabályok széttöredezettsége által okozott jelentős egységes piaci hiányosságokat. Ez hozzájárulna az EU azon átfogóbb céljához, hogy 2020-ra intelligensebb, fenntarthatóbb és inkluzívabb gazdasággá váljon.

2.           A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOK MEGHATÁROZÁSA

2.1.        A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogalma

A szerződési szabadság a B2B kapcsolatok egyik sarokköve a piacgazdaságban, és a feleknek lehetőségük kell legyen olyan szerződést kialakítani, amely igényeiknek legjobban megfelel. Ez különösen a szerződéskötés előtti tárgyalások során jelentkező tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat érinti, amelyeket aztán szerződéses feltételek közé foglalnak. A szerződéskötés szabadságából kölcsönös előnyökhöz jutás érdekében a feleknek képesnek kell lenniük a szerződéses feltételek tényleges megtárgyalására. Mindazonáltal bizonyos esetekben, ha az egyik szerződő fél erősebb alkupozícióval rendelkezik, egyoldalúan feltételeket szabhat a gyengébb félnek – ezáltal túlzott mértékben úgy formálja az üzleti kapcsolatot, hogy az kizárólag az ő saját gazdasági érdekeinek kedvezzen. A szerződő fél használhat például jelentősen kiegyensúlyozatlan feltételeket, és alkupozíciójának köszönhetően ezeket nem fogja egyenként megtárgyalni. Ilyen helyzetekben a gyengébb fél adott esetben nincs olyan pozícióban, hogy visszautasítsa az ilyen egyoldalúan rákényszerített kedvezőtlen feltételeket, mivel fél attól, hogy nem kötik meg a szerződést, vagy akár teljesen ki is zárják az üzletből. Az ilyen egyenlőtlen alkupozícióknak többféle oka lehet, például jelentős különbség a felek relatív méretében/árbevételében, gazdasági függőség vagy az egyik félnél már felmerült, jelentős meg nem térülő költségek (például magas előzetes beruházások).

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat jellemzően kiegyensúlyozatlan helyzetben kényszeríti az erősebb fél a gyengébbre – aki gyakran nem képes megszüntetni a tisztességtelen kapcsolatot és másik üzleti partnerre váltani az ilyen váltás költségei miatt, vagy mert a szerződő félnek nincs más alternatívája. Fontos megjegyezni, hogy a kiegyensúlyozatlan helyzet a B2B kapcsolat bármely oldaláról felmerülhet: a kiskereskedők és a beszállítók egyaránt lehetnek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok áldozatai, amelyek a B2B kiskereskedelmi ellátási lánc bármely szakaszán előfordulhatnak. Ez a helyzet alakulhat ki például mezőgazdasági termelőknél, akik esetében gyakran kevésbé korlátozott a termékeiket felvásárló üzleti partnerek köre, és akik számos termék sajátos jellemzőiből adódóan nem tudják hosszabb ideig tárolni a terméket, amíg jobb felvásárlási feltéteket kapnak.

E gyakorlatok közé tartozik az, ha nem nyújtanak elegendő tájékoztatást a szerződéses feltételekről, ha olyan árukért vagy szolgáltatásokért kérnek ellentételezést, amelyek nem bírnak értékkel a szerződő fél számára, ha egyoldalúan vagy visszamenőlegesen megváltoztatják a szerződés feltételeit, valamint ha fiktív szolgáltatásokért fizetnek, megakadályozzák a szerződő felek által más tagállamokból történő beszerzést – és ez az egységes piac területi felosztásához vezet.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok a B2B kapcsolatok bármely szakaszában előfordulhatnak. Alkalmazásukra sor kerülhet a szerződés tárgyalása során, részei lehetnek magának a szerződésnek, vagy felmerülhetnek a szerződéskötés utáni szakaszban (például visszamenőleges szerződésmódosítás).

A szerződés megkötése után tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat lehet csupán a tisztességtelen feltételek végrehajtása. Mindazonáltal akkor is felmerülhetnek potenciális problémák, ha a szerződés feltételei mindkét fél számára elfogadhatónak tűnnek. Általánosságban a szerződések nem fedik le a szerződő felek szerződés-végrehajtási szakaszban tanúsított magatartásának minden szempontját, vagy annyira összetettek, hogy a felek nem értik teljes mértékben, mit jelentenek a feltételek a gyakorlatban. A felek ezenkívül adott esetben nem ugyanannyi információval rendelkeznek a tranzakcióról, ami az erősebb fél részéről tisztességtelen magatartáshoz vezethet a gyengébb fél kárára. E tekintetben a kkv-k általában gyengébb pozícióban vannak a nagyobb felekhez képest, mivel esetleg nincs meg a megállapodás szerinti feltételek minden kihatásának értékeléséhez szükséges szaktudásuk.

Az optimálisan működő piacon a felek közti bizalom hiánya az üzletfelek lecserélését eredményezné. Az üzletfélváltás magas költségei vagy az ilyen lehetőség hiánya konkrétan kedvező alkupozíciót jelent, amely az erősebb felet tisztességtelen magatartásra ösztönözheti.

Az, ha egy fél nem tud másik üzleti partnerre váltani és a meglévő kapcsolatot nem tudja megszüntetni, kulcsfontosságú tényező a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kialakulásában. Emellett a gyengébb fél gyakran attól tart, hogy ha panaszt tesz, megszűnhet a kereskedelmi kapcsolat. Emiatt a „félelem tényező” miatt a panaszok előfordulásának valószínűsége sokkal kisebb, és ezért ez az egyik legfontosabb megvizsgálandó kérdés az érvényesítési mechanizmusok értékelésekor. Például úgy tűnik, hogy a szállítók 87 %-a nem tesz lépéseket azon túl, hogy beszél az ügyfelével. Ezek majdnem két harmada (65 %) a megtorlástól való félelem, és 50 %-uk a nyilvános megoldások hatékonyságában való kételkedés miatt nem tesz lépéseket[16]. Nemrégiben az ír élelmiszer-piaci szállító-kiskereskedő kapcsolatokkal foglakozó ír parlamenti bizottság elé a kiskereskedőkkel való kapcsolataik megvitatása céljából meghívott szinte összes szállító és termelő visszautasította a meghívást[17]. A releváns információk begyűjtése érdekében a bizottság a közvetlen, bizalmas alapú kapcsolatfelvétel mellett döntött.

Kérdések:

1) Egyetért a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fenti fogalommeghatározásával?

2) Az Ön tagállamában elismerik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogalmát? Amennyiben igen, kérjük, részletezze, hogyan.

3) Az Ön véleménye szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogalmát a szerződés megtárgyalására kell korlátozni, vagy ki kell terjeszteni a szerződéskötést megelőző és/vagy az azt követő szakaszra is?

4) A B2B kiskereskedelmi ellátási lánc mely szakaszában fordulhatnak elő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok?

5) Mit gondol a „félelem tényező” fogalmáról? Egyetért az e problémáról fent alkotott értékeléssel? Kérjük, fejtse ki.       

2.2.        A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok példái

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok számos felmérés és vizsgálat tárgyát képezték, amelyek gyakran az élelmiszer-ágazatra összpontosítottak.

Az Egyesült Királyság versenybizottságának (Competition Commission) 2008. évi, az Egyesült Királyságban élelmiszerüzletek kínálatáról folytatott vizsgálata[18] 52 gyakorlatot azonosított, amelyből 26 „potenciálisan bizonytalanságot teremt a szállítók számára bevételeik vagy költségeik tekintetében, túlzott mértékű kockázat vagy váratlan költségek szállítókra történő átruházása révén”. Ezek közé tartoztak a visszamenőleges ármódosítások, a promóciók visszamenőleges finanszírozása, vagy egyéb olyan gyakorlatok, amelyek lényegében a korábban megállapodott szállítási feltételek visszamenőleges módosításához vezettek.

A spanyol versenyhatóságnak az élelmiszer-ágazatban a szállítók és a kiskereskedők közötti kapcsolatokról szóló jelentése[19] 18 gyakorlatot azonosított a gyártók és a kiskereskedők között, és ezeket három kategóriára bontotta: i. kereskedelmi fizetések (például a termékek tartására és kihelyezésére felszámított díjak); ii. a kiskereskedő által végzett kiegészítő tevékenységekhez való hozzájárulás (például promóciós díjak); iii. atipikus fizetések (például azok, amelyek a gyártó szerint a kiskereskedő felelősségébe tartoznak).

Az ír parlamenti bizottsági jelentés felhívja a figyelmet olyan állításokra, miszerint néhány kiskereskedő „súlyos kötelességszegést”, „zaklatást és megfélemlítést” és akár „illegális gyakorlatokat” alkalmaz a szállítókkal szemben, a jelentés továbbá azt állítja, hogy sok szállító szembesült a kiskereskedők olyan gyakorlataival, amelyek pénzügyi „hozzájárulás” iránti indokolatlan igényeket foglaltak magukban, ha a szállítók visszautasították a kiskereskedő feltételeinek való megfelelést[20].

2.3.        A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok potenciális hatásai

A B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása hatással lehet a vállalkozásokra, ami pedig káros hatásokat eredményezhet a gazdaság egésze számára.

Nehéz számszerűsíteni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási láncra kifejtett hatását, elsősorban a probléma jellege miatt, de mérési nehézségek miatt is. Mindazonáltal a feltételezések szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok potenciális káros hatásai között lehetnek rövid és hosszú távon egyaránt a beruházásokra és az innovációra kifejtett hatások[21]. A Bizottság nemrégiben tanulmány készítésébe fogott az élelmiszer-kiskereskedelemben a választék és az innováció alakulásáról annak számszerűsítése céljából, hogy ezek az Európai Unióban a kiskereskedelmi ágazat modernizálása és koncentrációja következtében változtak-e az elmúlt években.

A kereskedelem és forgalmazás piacának felügyeletéről szóló jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum példaként említette az UHT-tej esetét Franciaországban, ahol a FranceAgrimer által irányított Observatoire des prix et des marges szerint a termelői ár (nem árrés) aránya az UHT-tej végső fogyasztói árában a 2005–2009 közötti időszakban 32,2 %-ról 25,9 %-ra csökkent, ami egyértelműen rontja a termelők beruházási képességét. Emellett a „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” című bizottsági közleményt kísérő, „Az ártranszmisszió elemzése az uniós élelmiszer-ellátási lánc mentén” című dokumentum[22] a 2007–2009 közötti időszakban az elemzett piacokon (például sertéshús és tejtermékek) az árak inkább lassú és aszimmetrikus transzmisszióját állapítja meg a mezőgazdasági termelőktől a fogyasztók felé, amit részben az alkupozíciók lehetséges kiegyensúlyozatlansága és/vagy az élelmiszerláncban jelenlévő versenyellenes gyakorlatok magyarázhatnak.

Sok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat köthető fizetési kérdésekhez, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az árak szállítók, közvetítők és kiskereskedők közötti kialakításának módjához. A finn versenyhatóság által a mindennapi fogyasztási cikkekről nemrégiben készített tanulmányból például kiderül, hogy a válaszadó társaságok 90 %-a fizetett nem egyértelmű előnyökhöz kapcsolódó úgynevezett „marketingjuttatást”. Néha ezek a fizetések a kereskedés előfeltételét jelentették „valós” ellenszolgáltatás nélkül[23].

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok a kisebb bevételek és a bizonytalanság miatt káros hatással lehetnek a beruházásokra és az innovációra. A visszamenőlegesen megszabott tisztességtelen feltételek különösképp bizonytalanságot teremthetnek az üzleti tervezés tekintetében és a beruházások csökkenését eredményezhetik. A beruházás megtérülésének kiszámítása magában foglalja a potenciális kockázatok értékelését. A visszamenőleges módosítások vagy az információk tisztességtelen felhasználása visszavetheti a társaságok beruházásra, innovációra, kapacitásbővítésre vagy új termékvonalak kialakítására irányuló képességét. Ez az eset áll fenn, amikor a szállítókhoz visszajuttatott nem értékesített termékért nem fizetnek még akkor sem, ha a szerződéses feltételek az ellenkezőjét rögzítik (például szezonális háztartási termékek vagy korlátozott eltarthatóságú termékek). Ez a szállítóknál kényszerűen szükségtelen költségeket okoz, bizonytalanságot teremthet, és kihatással van a beruházásra. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok lehetséges káros hatásai a B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén minden szereplőt érintenek, de aránytalan hatásai lehetnek a kkv-kre, amelyek gyakran nem rendelkeznek az összetett szerződésekre vonatkozó szaktudással, magasabbak az üzletfélváltási költségeik és kevesebb kereskedelmi kapcsolattal rendelkeznek, kevésbé hajlandóak formális érvényesítési mechanizmusok alkalmazására, és az erős kereskedelmi partnerekkel szemben kisebb ellensúlyozó erővel bírnak.

Emellett a vélemények között szerepel az is, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok negatív hatással lehetnek a nemzetközi kereskedelemre és akadályozzák az egységes piac megfelelő működését. A szállítók például vonakodhatnak külföldi kiskereskedőkkel üzletet kötni, mivel félnek attól, hogy idegen nemzeti jogi környezetben esnek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok áldozatául. Ez természetesen nem az egyetlen akadály: az uniós ellátási láncon belül a határokon átnyúló szerződéskötések mértéke tagállamról tagállamra változik, a vertikálisan integrált nagyméretű kiskereskedők jelenlététől, az online kereskedők arányától, a kiskereskedelmi alszegmenstől és a nagykereskedők szerepétől függően[24]. E tényezőkre való tekintet nélkül azonban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok akadályozhatják a határokon átnyúló kapcsolatok kialakulását, főként mivel nehéz az ezeket kezelő szabályok nemzetközi összefüggésben történő érvényesítése.

Kérdések:

6) Tapasztalatai alapján milyen mértékben és milyen gyakran fordulnak elő a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok az élelmiszer-ágazatban? A kereskedelmi kapcsolat mely szakaszában fordulnak főként elő és milyen módon?

7) Jelen vannak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok a nem élelmiszer-jellegű kiskereskedelmi ágazatokban is? Ha igen, kérjük, adjon meg konkrét példákat.

8) Van-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak negatív hatása különösen az Ön társaságának beruházási és innovációs képességére? Kérjük, adjon meg konkrét példákat, és számszerűsítsen, amennyire lehetséges.

9) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok hatással vannak-e a fogyasztókra (például az árak, a termékválaszték vagy az innováció befolyásolása révén)? Kérjük, adjon meg konkrét példákat, és számszerűsítsen, amennyire lehetséges.

10) Hatással vannak-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok a határokon átnyúló uniós kereskedelemre? A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok következtében széttöredezetté válik-e az egységes piac? Ha igen, kérjük, magyarázza el, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok milyen mértékben befolyásolják az Ön társaságának képességét a határokon átnyúló kereskedelem folytatására.

3.           A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOKRA VONATKOZÓ JOGI KERETEK

3.1.        Nemzeti szintű széttöredezett jogi keretek

Az évek során az állami hatóságok egyre inkább fontos szakpolitikai kérdésnek tekintették a szállítók és felvásárlók közti kapcsolatokban a tisztességtelen gyakorlatokat. Ennek eredményeképp sok tagállam intézkedéseket hozott a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémájának kezelése érdekében, de ezt különböző módokon tették. Ez a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben nemzeti szinten nyújtott védelem szintje, jellege és jogi formája tekintetében nagyfokú eltéréseket eredményezett.

A kiindulópont gyakran a nemzeti versenyhatóságok által végzett elemzés volt, amelynek célja a kiskereskedelmi ágazatban a versenynek, valamint a kiskereskedő–szállító kapcsolatban a kereskedelmi gyakorlatok szerepének az értékelése volt[25].

A versenyjog és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó jog kapcsolata

Ebben az összefüggésben meg kell különböztetni a versenyjogot a tisztességtelen gyakorlatok megakadályozására irányuló jogszabályoktól. A tisztességtelen kereskedelemre vonatkozó szabályok főként a versenyjogtól eltérő célt szolgálnak, ugyanis a társaságok közötti szerződéses kapcsolatokat szabályozzák például azon feltételek megszabásával, amelyeket a szállítóknak a forgalmazók felé kínálniuk kell, függetlenül a piaci versenyre gyakorolt tényleges vagy vélelmezett hatásoktól. Különösen ez a helyzet azoknál a jogszabályoknál, amelyek megtiltják a vállalkozások számára, hogy indokolatlan, aránytalan vagy ellenszolgáltatás nélküli üzleti feltételeket alkalmazzanak kereskedelmi partnereikkel szemben, illetve ilyen feltételeket érjenek el vagy kíséreljenek meg elérni náluk[26].

A versenyjog kiterjedhet bizonyos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra a B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc mentén fennálló kapcsolatokban. Mindazonáltal nem terjed ki minden ilyen gyakorlatra, mivel célja a piaci verseny védelme, és tipikusan a piaci befolyás helyzeteit kezeli[27]. Számos tagállamban vannak az egyoldalú magatartásra vonatkozó versenyjogi szabályok, amelyek például a gazdaságilag függő vállalkozások irányában tanúsított visszaélő jellegű magatartást és/vagy a túlságosan erős alkupozícióval való visszaélést tiltják vagy szankcionálják.

A nemzeti versenyhatóságokból és az Európai Bizottságból álló Európai Versenyhatóságok Hálózatának nemrégi jelentése azt a következtetést vonta le, hogy bizonyos, sok érdekelt szerint tisztességtelennek tartott kereskedelmi gyakorlatok uniós szinten vagy a legtöbb tagállamban nem tartoznak versenyjogi szabályok hatálya alá[28].

Polgári és kereskedelmi jog és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok

Ami a tisztességességet illeti az egyéni üzleti kapcsolatokban, a polgári és/vagy kereskedelmi jog alapelvei bizonyos mértékű védelmet nyújthatnak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen. A legtöbb tagállamban létezik a tisztességesség kötelezettségének általános fogalma. Ez általában olyan fogalmakra vonatkozik, mint a jó erkölcsbe ütköző magatartás, a jóhiszeműség, tisztességesség vagy lojalitás elveivel összhangban lévő teljesítés/tárgyalások. Ezen elvek be nem tartása jellemzően semmissé és bírósági úton nem érvényesíthetővé teszi a szerződést.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó specifikus nemzeti keretek

Néhány tagállam kiterjesztette a polgári jog által nyújtott védelmet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat növekvő esetszámának kezelése érdekében[29]. Ennek során különféle nemzeti eszközöket alkalmaztak. Néhány tagállam a témával kapcsolatos specifikus jogszabály elfogadásának lehetőségét részesítette előnyben[30], míg mások magatartási kódexeket vezettek be vagy népszerűsítettek, vagy ezt tervezik[31].

Hasonlóképp alapvető különbségek vannak a vonatkozó törvényi vagy önszabályozó eszközök hatályát érintő tagállami megközelítések között. Néhány tagállamban az eszközök a kiskereskedelmi ellátási láncban vagy egy adott kiskereskedelmi ágazatban nyújtanak védelmet a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, más tagállamokban viszont minden területre érvényesek a szabályok. Például Portugáliában[32], Szlovéniában[33], Spanyolországban[34], Belgiumban[35] és az Egyesült Királyságban[36] az élelmiszer-kiskereskedelmi ellátási láncra összpontosító magatartási kódexek léteznek[37], Hollandiában és Írországban pedig tervezik ilyen kódexek elfogadását. A Cseh Köztársaság, Magyarország és Olaszország az agrárélelmiszer-ágazatbeli tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra kiterjedő törvényeket fogadott el. Hasonlóképpen a gépjármű-kiskereskedelmi ágazatban az önszabályozás a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelésének előnyben részesített módja. Ezzel szemben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó francia kereskedelmi jogi rendelkezések az összes B2B kapcsolatra kiterjednek minden területen.

Emellett az elektronikus kereskedelem használatának elterjedése és általánosságban a globalizáció fényében idővel várhatóan növekszenek majd az eltérő jogszabályokból eredő problémák az egységes piacon.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni védelem ebből következően eltérő mértéke visszatarthatja a társaságokat attól, hogy származási tagállamukon kívül folytassanak tevékenységet. A helyzetet tovább súlyosbítja az, hogy a nemzeti jogi kereteket gyakran módosítják, jelezve, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére szolgáló intézkedések nem mindig sikeresek, hiszen lépést kell tartaniuk az újabb tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kialakulásával. Ennek megfelelően a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok által érintett társaságok azt állítják, hogy nehéz és költséges nyomon követni a különböző tagállamokban érvényes törvényes jogaikat, különösen ha kkv-król van szó.

Azokban a tagállamokban, ahol nincs a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó külön keret, a szokásos érvelés szerint az általános versenyjog kellően hatékony a probléma kezelésére (Cseh Köztársaság), vagy bizonyos mértékben vonakodnak beavatkozni a felek szerződési szabadságába (Egyesült Királyság), különösen a versenyszabályok megszegésének hiányában[38]. Néha ennél általánosabb érvet is felhoznak, amely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó jogi szabályozás hatékonyságával és szükségességével, valamint többek között az árakra gyakorolt potenciális hatásával kapcsolatos.

3.2.        Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elleni védelem uniós szinten

Noha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kérdését számos közelmúltbeli kezdeményezés[39] keretében felvetették, a B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási láncban alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémájára nincs célzott uniós keretszabályozás.

Az EU versenyjogának célja hozzájárulni az egységes piac létrehozásához és fenntartásához, valamint a fogyasztói jólét fokozásához[40]. Olyan feltételek kialakítására törekszik, amelyek mellett a piac megfelelően tud működni, és önmagában nem foglalkozik az egyéni üzleti kapcsolatokon belüli tisztességességgel, kivéve, ha piaci befolyás fennállása okán az a piac nem megfelelő működéséhez vezet. Következésképpen az uniós versenyjog foglalkozhat néhány, de nem az összes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal.

Egyéb, ágazatokat átfogó uniós eszközök szintén a kereskedelmi kapcsolatokon belüli tisztességtelen gyakorlatok kezelésére irányulnak. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv[41] csak a probléma vállalkozások és fogyasztók közötti szempontjára terjed ki, ugyanakkor elismeri, hogy alaposan meg kell vizsgálni a B2B-területen az uniós szintű fellépés szükségességét[42]. Ez a jogszabály teljes mértékben harmonizálja a fogyasztók védelmét a kereskedelmi ügyletek előtt, alatt és után az olyan gyakorlatokkal szemben, amelyek ellentétesek a szakmai gondosság követelményeivel és amelyek befolyásolhatják gazdasági magatartásukat. A tagállamok szabadon kiterjeszthetik ezeket a szabályokat a vállalatközi gyakorlatokra is, és ezt néhányan meg is tették. Az irányelv nem érinti a szerződési jogot és különösen a szerződések érvényességére, létrejöttére és joghatásaira vonatkozó szabályokat. A marketing területén a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv[43] biztosítja Európa-szerte a minimális védelmi szabályokat, és a kereskedőket, az ügyfeleket és a versenytársakat egyaránt védi a megtévesztő reklámmal szemben. A Bizottság nemrégiben a vállalkozások közötti megtévesztő marketinggyakorlatok területén jövőbeli intézkedéseket vázolt fel[44], amelyek magukban foglalják többek között a vállalkozásokat Európában a megtévesztő rendszerekkel szemben védő anyagi jogi szabályok érvényesítésének megerősítését. A Bizottság mindenekelőtt azt tervezi, hogy előterjeszti a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv jogalkotási felülvizsgálatát.

Emellett a késedelmes fizetésekről szóló irányelv[45] a fizetési feltételek konkrét problémájával foglalkozik. Az 593/2008/EK és a 864/2007/EK rendelet a szerződéses kötelezettségekre, illetve a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról másrészről átfogó szabályrendszert biztosít annak meghatározására, hogy a felek közötti szerződéses, vagy szerződésen kívüli kötelezettségekre kiterjedő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat érintő vitákra mely jog alkalmazandó.

Az ágazatok tekintetében a tej/tejtermékágazatban került sor a szerződéses kapcsolatokon belül a tisztességesség elvének bevezetésére[46]. Ezek közé tartozik többek között a termelők és feldolgozók közötti kötelező írásbeli szerződés, és a felvásárlók kötelezettsége, hogy a termelőknek kínáljanak minimális szerződési időtartamot. Néhány önszabályozó ágazati megoldás feltárására is sor került uniós szinten. Meg kell jegyezni, hogy a tisztességtelen feltételekről szóló irányelv[47] csak a fogyasztókat védi a szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekkel szemben. Eszerint a jogszabály szerint az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. A közös halászati politika reformjához kapcsolódó jogalkotási javaslatok keretében a Bizottság szintén számos ágazati kezdeményezést tett a halászati és akvakultúra-terület B2B kapcsolataiban a tisztességes üzletkötés előmozdítása érdekében[48].

Néhány uniós szintű jogi rendelkezés részben kezelheti az üzleti kapcsolatokban meglévő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat. Mindazonáltal ez olyan széttöredezett szabályokat eredményezhet, amelyek az érintett konkrét gyakorlatoktól függően léphetnek működésbe, vagy ha a gyakorlatokat alkalmazó társaság piaci befolyással rendelkezik. Az üzleti partnere által alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembesülő társaság összességében nézve mégsem részesül EU-szerte következetes védelemben. Ez az egységes piacon jellemző jogi széttöredezettség visszatarthatja a társaságokat attól, hogy származási tagállamukon kívül folytassanak tevékenységet.

Az Európai Bizottság 2011-ben javaslatot tett egységes adásvételi jogi szabályokra, amelyek birtokba vehető ingóságok és digitális tartalom határokon átnyúló értékesítése esetében lesznek alkalmazhatók[49]. A közös európai adásvételi jog opcionális lesz: a szerződő felek választhatják az alkalmazását, de nem kötelesek erre. A B2B kapcsolatokban való alkalmazhatóság érdekében legalább az egyik félnek kkv-nak kell lennie. A javaslat különösen a kkv-kra irányul, hogy védje őket az egyoldalúan megszabott kedvezőtlen feltételekkel szemben. Néhány szabály alapszabály lesz: például, a közös európai adásvételi jog meghatározza, hogy ha nem állapították meg kifejezetten az árat, a fizetendő ár a hasonló helyzetben szokásosan felszámított ár, vagy hogy a határozatlan idejű szerződést bármelyik fél csak ésszerű felmondási idő megjelölésével mondhatja fel. A két fél érdekei közti tisztességes egyensúlyt garantáló néhány rendelkezés olyan fontos, hogy kötelező lesz:

· Valamennyi fél jóhiszeműen és a tisztességesen köteles eljárni.

· A B2B szerződésekben az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek abban az esetben tekintendők tisztességtelen feltételnek, ha alkalmazásuk nagymértékben eltér a jó kereskedelmi magatartástól, és ellentétes a jóhiszeműséggel és tisztességgel. Ezek kizárólag akkor érvényesíthetők a másik féllel szemben, ha a másik fél ismerte őket, vagy a fél ésszerű lépéseket tett annak érdekében, hogy a másik fél figyelmét felhívja az említett feltételekre.

· Ha az egyik fél jogosult egyoldalúan meghatározni az árat, és az általa meghatározott ár nagymértékben ésszerűtlen, akkor a szokásosan felszámított árat kell megfizetni.

· A szerződés megtámadható, ha az egyik felet tisztességtelenül kihasználták, például ha tapasztalatlan, és a másik fél ezt tudta vagy elvárhatóan tudhatta volna, és kihasználta az elsőként említett fél helyzetét oly módon, hogy túlzott haszonra vagy tisztességtelen előnyre tett szert. A felek nem rövidíthetik le az elévülési időszakot a tények tényleges vagy vélt ismerete alapján egy évnél kevesebb, és nem hosszabbíthatják meg tíz évnél hosszabb időre.

Kérdések:

11) A néhány tagállamban meglévő nemzeti szabályozási/önszabályozási keretek megfelelően kezelik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat? Amennyiben nem, miért nem?

12) Azokban a joghatóságokban, ahol nem léteznek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra irányuló nemzeti szabályozási/önszabályozási keretek, problémát jelent a hiányuk?

13) A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelésére irányuló intézkedéseknek csak a belföldi piacokon van hatása, vagy a határokon átnyúló kereskedelemben/szolgáltatásnyújtásban is? Ha igen, kérjük, fejtse ki az Ön társaságának a határokon átnyúló kereskedelem folytatására irányuló képességére gyakorolt hatást. A nemzeti szabályozási/önszabályozási keretek közti eltérések az egységes piac széttöredezését eredményezik?

14) Ön szerint kellene-e további intézkedéseket hozni uniós szinten?

15) Ahol létezik, pozitív hatása van a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra irányuló szabályozásnak? Vannak-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra irányuló szabályozás bevezetéséhez kapcsolódó lehetséges hátrányok/aggályok, például a szerződési szabadság indokolatlan korlátozása miatt? Kérjük, fejtse ki.

4.           A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOK ELLENI SZABÁLYOK ÉRVÉNYESÍTÉSE

4.1.        Érvényesítési mechanizmusok nemzeti szinten

Egy B2B kapcsolatban a gyengébb szerződő fél védelmének szintje tagállamról tagállamra változó. Többféle érvényesítési mechanizmust alkalmaznak nemzeti szinten a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kezelésére. Ezek közé tartoznak többek között a bírósági jogorvoslat (a legtöbb tagállamban), az egyoldalú magatartásra vonatkozó nemzeti szabályok alapján a versenyhatóságok lehetséges intézkedései (például Spanyolország), közigazgatási jogorvoslat (például Franciaország), és az ombudsman (például Egyesült Királyság).

A végrehajtó hatóságok felhatalmazása az egyes tagállamok által alkalmazott érvényesítési eszköztől függően változó. Néhány szerv nem fogadhat el névtelen panaszokat (például a bíróságok), mások nem védhetik a panaszosok névtelenségét a teljes eljárás során (például a versenyhatóságok), egy harmadik kategória pedig csak hiteles bizonyíték alapján indíthat vizsgálatot (például az élelmiszer-ellátási gyakorlatok kódexe keretében az egyesül királyságbeli döntéshozó szerv vagy a francia gazdasági minisztérium).

A tagállamok által a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémájának kezelésére elfogadott megközelítések sokfélesége az egységes piac jelentős szétaprózódásához vezethet. A társaságok, különösen a kkv-k számára nehéz lehet a különböző tagállamokban rendelkezésre álló jogorvoslatok azonosítása.

Végül a tagállamok által alkalmazott eltérő megközelítéseken túl a vállalkozásokkal folytatott közelmúltbeli konzultációból kiderült, hogy a meglévő érvényesítési mechanizmusokat elégtelennek tartják (lásd lejjebb az 1. ábrát).

1.ábra: A meglévő érvényesítési mechanizmusok vélt alkalmassága a működés helye szerinti tagállamok szerint (EBTP, 2012)              

Az EBTP-felmérés válaszadói szerint a gyengébb feleket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól védő megfelelő érvényesítési mechanizmusok jelenlegi hiánya akadályozza a vállalkozások és a kereskedelem fejlődését, különösen nemzetközi helyzetekben. Ennek jelentős hatása van a kkv-kre, amelyek esetében kisebb valószínűséggel állnak rendelkezésre a jogi képviselet potenciálisan magas költségeinek fedezéséhez szükséges eszközök, tekintve az ilyen eljárások összetettségét és a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek fényében a jogok érvényesítésére vonatkozó ismeretek hiányát.

4.2.        Érvényesítési mechanizmusok uniós szinten

A fenti 3.2. szakaszban leírtaknak megfelelően jelenleg nem létezik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni konkrét érvényesítési mechanizmus uniós szinten. Mindazonáltal több olyan, ágazatokat átfogó eszköz létezik, amely általában a peres eljárásokkal, és így a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat érintő peres eljárásokkal foglalkozik[50].

A B2B megtévesztő marketinggyakorlatok tekintetében a Bizottság a 2006/114/EK irányelv 2012. évi felülvizsgálatában bejelentette, hogy létrehoz egy végrehajtási együttműködési mechanizmust[51] a határokon átnyúló együttműködés erősítése és a legkárosabb megtévesztő marketinggyakorlatokkal szembeni jobb védelem biztosítása érdekében.

Ahogyan azt feljebb említettük, az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórumon belül az élelmiszerlánc szereplőinek képviselői szintén megvizsgáltak többféle, a jó gyakorlatok azonosított elveinek érvényesítésére alkalmas vitarendezési lehetőséget. Ez a kezdeményezés ágazatspecifikus, míg ez a zöld könyv ágazatokon átívelő megközelítéssel a B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc kapcsolataiban alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémáját tárgyalja. A Bizottság az ezzel a zöld könyvvel indított konzultációval párhuzamosan figyelemmel kíséri az élelmiszer-ellátási lánc konkrét fejleményeit és megkezdi a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok problémájára tisztességes és hatékony megoldást kínáló különböző lehetőségek hatásvizsgálatával kapcsolatos munkát.

Ezen ágazatokat átfogó, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra már alkalmazandó eszközök ellenére az 5. szakaszban említett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok különböző típusainak kezelése érdekében szükséges lehet biztosítani, hogy minden tagállamban létezzenek közös érvényesítési elvek. A lefedett kérdések közé tartozna a fent leírt „félelem tényező” megfelelő orvoslása például azáltal, hogy az illetékes nemzeti hatóságok hatáskört kapnak intézkedések hivatalból történő indítására és névtelen panaszok elfogadására. Ezenfelül az ilyen közös érvényesítési elvek azt is előirányozhatnák, hogy az illetékes hatóságoknak joguk legyen megfelelő szankciók alkalmazására. Ezek közé tartozhat például a tisztességes gyakorlatok betartásának elrendelése, a kártérítés, visszatartó hatású bírság kivetése, és megállapításaik nyilvános közzététele. A meglévő nemzeti szabályok példákkal szolgálhatnak a leghatékonyabb érvényesítési mechanizmusokról, amelyeket fel lehet venni a közös érvényesítési elvek közé.

Kérdések:

16) Vannak-e jelentős eltérések a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jogi kezelésében a tagállamok között? Amennyiben igen, ezek az eltérések akadályozzák a határokon átnyúló kereskedelmet? Kérjük, adjon meg konkrét példákat, és számszerűsítse a hatást, amennyire lehetséges.

17) Ilyen negatív hatások esetében az érvényesítés közös uniós megközelítésének milyen mértékben kellene kezelnie a problémát?

18) Az érintett végrehajtó szerveket fel kell-e ruházni vizsgálati hatáskörrel, beleértve az intézkedések hivatalból történő indításának, szankciók alkalmazásának és névtelen panaszok elfogadásának jogát? 

5.           A TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOK TÍPUSAI

A fent említett felmérések és vizsgálatok eredményeiből kiderül, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat sok uniós tagállamban a B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási láncban jelenlévő általános jelenségnek érzékelik. Emellett sor került a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok vagy kapcsolódó problémák különböző típusainak azonosítására, amelyek leírása a következőkben olvasható. Az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum által megfogalmazott elvek és az élelmiszer-ellátási lánc vertikális kapcsolataiban alkalmazott tisztességes és tisztességtelen gyakorlatok példái, valamint a B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc kapcsán a Bizottság által végzett munka alapján a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok hét típusát sikerült azonosítani. Ezen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok részletes leírása alább szerepel, azon lehetséges tisztességes gyakorlatokkal együtt, amelyek segíthetnek a leküzdésükben.

5.1.        Nem egyértelmű szerződési feltételek

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok legáltalánosabb (a fent említett felmérésekben és vizsgálatokban azonosított) formája olyan nem egyértelmű szerződési feltételekből ered, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyengébb szerződő felekre további kötelezettségeket rójanak.

A tisztességes gyakorlat elemei közé tartozhat, hogy a szerződő felek biztosítják a szerződésekbe foglalt jogok és kötelezettségek, köztük a szankciók világos, átlátható és egyértelmű megfogalmazását. A szerződő feleknek pontos és átfogó információval kell szolgálniuk kereskedelmi kapcsolatukról. Ide tartozhat az is, hogy a szerződésbe foglalt szankciók arányosak az elszenvedett kárral. A szerződéseknek tartalmazniuk kell olyan rendelkezéseket, amelyek meghatározzák a termékek vagy szolgáltatások költségének vagy árának későbbi módosítását lehetővé tévő körülményeket és feltételeket.

5.2.        Írásbeli szerződések hiánya

Figyelembe kell venni azokat a körülményeket, amelyek között a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felmerülhetnek. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat könnyebben alkalmazzák, ha a szerződést nem foglalják írásba, mivel a feleknek nincs tartós bizonyítékuk az egyeztetett feltételekről.

A tisztességes gyakorlathoz tartozhat az, hogy a szerződő felek biztosítják a megállapodások írásba foglalását, kivéve, ha ez egy vagy mindkét fél számára kivitelezhetetlen. A szóbeli szerződések tartalmát azok megkötése után legalább az egyik szerződő félnek meg kell erősítenie írásban.

5.3.        Visszamenőleges szerződésmódosítások

A visszamenőleges módosítások, például a promóciós díjak fedezése érdekében tett levonások a kiszámlázott összegből, az eladott mennyiség alapján egyoldalú engedmények, listázási díjak stb. elsőre jogosnak tűnhetnek, de tisztességtelenek lehetnek, ha nem állapodtak meg ezekről korábban megfelelő részletességgel.

A tisztességes gyakorlat eleme lehet, hogy a feltételek mindkét fél tekintetében tisztességesek. A megállapodásoknak tartalmazniuk kell azokat a pontos körülményeket és részletes szabályokat, amelyek alapján a felek közösen módosíthatják a feltételeket, időben és tájékozottan, beleértve az egyik szerződő fél által kezdeményezett szerződésmódosításból eredő költségek szükséges kompenzációját meghatározó eljárást.

5.4.        A kereskedelmi kockázat tisztességtelen átruházása

Néhány gyakorlatot a vele kapcsolatos előzetes megállapodás meglététől vagy annak hiányától függetlenül kell vizsgálni.

Az ilyen jellegű gyakorlatok jelentős kategóriája a kockázat másik félre történő átruházása, például azáltal, hogy a lopott árukért való felelősséget teljes mértékben a szállító viseli (készletveszteségi díjak), holott jellemzően a kiskereskedő van a legjobb pozícióban ahhoz, hogy ellenőrzése alatt tartsa telephelyén a lopást vagy az áruk eltűnését. Mindazonáltal amint a lopás kockázata a szállítóhoz kerül, jelentősen csökken a kiskereskedő ösztönzése a megfelelő megelőző intézkedések meghozatalára. A e kategórián belüli egyéb gyakorlatok közé tartozik a másik fél saját részre végzett üzleti tevékenységének finanszírozása (például új értékesítési helyszínekbe történő beruházás követelése), a kereskedelmi partnernél felmerült veszteségek kompenzálásának kötelezettsége, vagy a hosszú fizetési késedelem.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egy másik, figyelmet érdemlő típusa az úgynevezett „fordított árrés” gyakorlata. Ez a modell sok modern kiskereskedelmi üzleti modell részét képezi, és abból áll, hogy az áruk felvásárlását valamilyen kiegészítő szolgáltatáshoz kötik, amelyet a kiskereskedők díj ellenében ajánlanak a szállítóknak (például promóciós és szállítási díjak, a polcfelület használatához kapcsolódó szolgáltatások stb.). Ezek a gyakorlatok a legtöbb esetben jogosak. Mindazonáltal néhány esetben túlzók és tisztességtelenek lehetnek: bizonyos uniós joghatóságokban (például Franciaországban) a bíróságok kimondják, hogy a listázási díjak csak akkor tekinthetők jogosnak, ha valós szolgáltatásokhoz kapcsolódnak, arányosak és felszámításuk átlátható módon történik.

A tisztességes gyakorlat eleme lehet, hogy a szerződő felek megállapodnak abban, hogy minden gazdasági szereplő felelősséget vállal a saját kockázatáért, és nem próbálja meg jogtalanul átruházni a kockázatait más felekre. A szerződő felek megállapodnak a valamely fél saját részre végzett és/vagy promóciós tevékenységeihez való hozzájárulásuk feltételeiről. A jogszerű szolgáltatásokért felszámított díjaknak meg kell felelniük a szolgáltatások értékének. Az is idetartozhat, hogy a két fél között egyeztetett listázási díjaknak arányosaknak kell lenniük a viselt kockázattal. A szerződő felek sosem kérhetnek fizetséget nem teljesített szolgáltatásokért vagy le nem szállított árukért, és sosem kérhetnek olyan fizetséget, amely nyilvánvalóan nem felel meg a nyújtott szolgáltatás értékének/költségének.

5.5.        Az információk tisztességtelen felhasználása

Az információknak valamely fél általi tisztességtelen felhasználása számos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra jellemző. Noha jogos az, ha valamely fél információt kér az ajánlott termékről, az így kapott részleteket nem használhatja fel például arra, hogy kifejlessze saját versengő termékét, amely megfosztaná a gyengébb felet saját innovációjának eredményeitől. A Bizottság a bizalmas üzleti információk és üzleti titkok felhasználásához, illetéktelen felhasználásához és az ezekkel kapcsolatos peres ügyekhez kötődő gazdasági és jogi szempontokról szóló tanulmányt tett közzé[52]. Ebben a kategóriában további gyakorlat lehet a titoktartási megállapodások aláírásának elutasítása vagy a titoktartás hiánya.

A tisztességes gyakorlatok közé tartozhat, hogy egy kereskedelmi kapcsolaton belül a szerződő fél rendelkezésére bocsátott információt tisztességesen kell felhasználni (főként olyan helyzetben, amikor az üzletfelek részben versenytársak is). Ide tartozhat az is, hogy egy megállapodás felei ésszerű gondossággal biztosítják, hogy a többi fél rendelkezésére bocsátott információ helyes és nem félrevezető.

5.6.        A kereskedelmi kapcsolat tisztességtelen megszüntetése

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egy további fő típusa lehet a kereskedelmi kapcsolat hirtelen és indokolatlan megszüntetése vagy ésszerű felmondási idő nélküli megszüntetése. Egy kapcsolat befejezése az üzleti élet része, mégsem használható a szerződő félre történő nyomásgyakorlás eszközeként az erre irányuló döntés indokolásának megtagadása vagy az ésszerű felmondási idő be nem tartása révén.

A tisztességes gyakorlat eleme lehet, hogy a szerződő felek biztosítják a szerződések tisztességes megszüntetését. A szerződéseket a szerződésre alkalmazandó jognak megfelelően kell megszüntetni, elegendő felmondási időt adva a másik félnek arra, hogy visszanyerje befektetését.

5.7.        Területi ellátási korlátok

A néhány multinacionális szállító által felállított területi ellátási korlátok megakadályozhatják a kiskereskedőket abban, hogy azonos árukat határokon átnyúlóan szerezzenek be egy központi helyen, és azokat más tagállamokban értékesítsék[53]. Ha ténylegesen ellenőrzik a logisztikai vagy nagykereskedelmi szintet, a márkás termékek nagy gyártóinak esetleg nem közvetlen érdeke az árcsökkentés és az árkülönbözetek fenntartása érdekében nemzeti szinten próbálják megtárgyalni a szerződéseket. Másrészről a kiskereskedők a legalacsonyabb költségű nagykereskedelmi árusítóhelyekről vagy a szállítók leányvállalataitól próbálnak beszerezni, és nyomást gyakorolnak a gyártókra azáltal, hogy a versengő szállítókkal kötnek közvetlenül szerződést, hogy saját márkás termékeket kínáljanak. A kis tagállamok kiskereskedői szerint ha nem belföldi nagykereskedőktől próbálnak árut beszerezni vagy akár közvetlenül a szállítótól a versenyképesebb és vonzóbb árakkal rendelkező szomszédos piacokon, átirányítják őket az adott földrajzi piacért felelős leányvállalathoz vagy a saját nemzeti nagykereskedőjükhöz, akinek területi szerződése van a szállítóval. Ezek a korlátok lehetővé teszik a piac szegmentálását, és jelentős nagykereskedelmi árkülönbségeket eredményezhetnek az országok között.

A „Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc” című 2009. évi közleményében a Bizottság elemezte kiválasztott termékek árszintjének szórását a tagállamok között[54].

Írországban például egy ír parlamenti bizottság ülésén 2009. februárban rendelkezésre bocsátott információk szerint az Írországban, illetve az Egyesült Királyságban árusított termékek ára akár 130 %-kal is eltérhet, mivel az ír kiskereskedők számára kötelező az Írországra érvényes árlista alapján végezni a beszerzést. Noha az olyan tényezők, mint a bérek és a szociális járulékok, az energia költsége, az adók és a logisztika részben magyarázatot adnak az ugyanazon márkájú termék piacai közti árkülönbségekre, a területi ellátási korlátok káros hatással járhatnak. Hasonló tanulmány készült 2012-ben Belgiumban[55].

Ha nem indokolják objektív hatékonysági okok (például a logisztika), a határokon átnyúló beszerzést érintő ilyen korlátozások valószínűsíthetően árdiszkriminációhoz vezethetnek a felvásárló letelepedése szerinti ország alapján. Ennek következtében a fogyasztók negatívan érintettek a magasabb árak és a szűkebb termékválaszték által, és nem élvezhetik a jobb árakhoz való hozzájutás és az egységes piac zavartalan működése jelentette előnyöket. A szállítók által felhozott technikai okok, mint például a címkézés bizonyos esetekben jogosak lehetnek, de nem érvényesek általánosan az azonos termékekre.

5.8.        A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok közös jellemzői

A felmerült költségek átruházása és a vállalkozói kockázat áthelyezése a kapcsolatban részt vevő gyengébbik félre a legtöbb fent említett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat közös nevezője. A túlzott nyomás, a megfelelő üzleti tervezés kivitelezésére való képtelenség és a szerződések valódi tartalmát illető egyértelműség hiánya mind gátolja az optimális döntéshozatalt, szűkebb haszonhoz vezet, ami potenciálisan csökkenti a társaságok beruházási és innovációs képességét.

Kérdések:

19) A fenti lista kimeríti a legjelentősebb tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat? Vannak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak más típusai is?

20) A tiltott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jegyzékének összeállítása hatékony eszköz lehet-e a probléma kezelésére? Kell-e rendszeresen frissíteni egy ilyen jegyzéket? Vannak lehetséges alternatív megoldások?

21) A fent meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és a megfelelő lehetséges tisztességes gyakorlatok mindegyike tekintetében kérjük: a)       Jelezze, hogy egyetért-e a Bizottság elemzésével. Adott esetben adjon meg további információkat. b)       Fejtse ki, hogy az adott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat érinti-e az ágazatot, amelyben Ön tevékenykedik. c)       Fejtse ki, hogy a megfelelő lehetséges tisztességes gyakorlat alkalmazható-e egyöntetűen a különböző ágazatokban.            d)       Fejtse ki, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot eleve meg kell tiltani, vagy eseti alapon kell mérlegelni.        

22) Konkrétan a területi ellátási korlátok tekintetében kérjük fejtse ki:           a)       Mit tekintene olyan objektív hatékonysági oknak, amely indokolja, hogy egy szállító nem szállít egy adott ügyfélnek? Miért?       b)       Mi lenne a területi ellátási korlátok (fent leírt) tilalmának előnye és hátránya? Milyen gyakorlati hatása lenne egy ilyen tilalomnak arra nézve, hogy a társaságok hogyan alakítják ki forgalmazási rendszereiket Európában?

23) A fent említett lehetséges tisztességes gyakorlatokat bele kell-e foglalni egy uniós szintű keretbe? Lenne hátránya egy ilyen megközelítésnek?

24) Ha úgy véli, hogy további intézkedést kell hozni uniós szinten, legyen az kötelező erejű jogi eszköz? Nem kötelező? Önszabályozási kezdeményezés?

6.           ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

Kérdés:

25) Ez a zöld könyv a B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási láncban alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal és a B2B kapcsolatok tisztességességével foglalkozik. Vannak-e esetleg kimaradt vagy nem kellő mértékben tárgyalt lényegi kérdések?    

7.           A KÖVETKEZŐ LÉPÉSEK

A Bizottság elkötelezett amellett, hogy folytatja a munkát az összes érintett érdekelttel, és értékeli az összes hozzászólást, amelyet a Bizottsághoz eljuttatnak a B2B élelmiszer- és nemélelmiszer-ellátási lánc működésének és hatékonyságának javítása érdekében.

Minden érdekelt felet felkérünk, hogy nyújtsa be a fenti kérdésekkel kapcsolatos álláspontját. Az észrevételeket a következő címre kell elküldeni a Bizottságnak legkésőbb 2013. április 30-ig: markt-retail@ec.europa.eu.

Az észrevételeknek nem kell az e zöld könyvben felvetett valamennyi kérdést érinteniük. Ennek megfelelően kérjük feltüntetni, hogy az adott észrevétel mely kérdésre vonatkozik. Lehetőség szerint konkrét érveket kell megfogalmazni az e zöld könyvben szereplő választási lehetőségek és megközelítések mellett vagy ellen.

E zöld könyv nyomán és a kapott válaszok alapján a Bizottság 2013 közepéig bejelenti a további lépéseket.

A válaszokat az interneten közzé fogjuk tenni. A személyes adatok és az észrevételek kezelésének módjáról az e zöld könyvet kísérő adatvédelmi nyilatkozat nyújt tájékoztatást.

[1]           Eurostat, 2010.

[2]           Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc, (COM(2009) 591, 2009. október 28.)

[3]           Eurostat, 2012.

[4]           Uott.

[5]           AIM, CEJA, CELCAA, CLITRAVI, Copa Cogeca, ERRT, EuroCommerce, Euro Coop, FoodDrinkEurope, UEAPME és UGAL.

[6]           AIM, CELCAA, ERRT, EuroCommerce, Euro Coop, FoodDrinkEurope, UEAPME és UGAL.

[7]           A Bizottság 2012. december 19-i határozata a 2010. július 30-i határozatnak az alkalmazási ideje és az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum összetétele tekintetében történő módosításáról

(2012/C 396/06), HL C 396., 2012.12.21., 17. o.

[8]           Ezek közé tartozik Bulgária, a Cseh Köztársaság, Finnország, Franciaország, Németország, Írország, Olaszország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia, Spanyolország és az Egyesült Királyság.

[9]           ECN Report on competition law enforcement and market monitoring activities by European competition authorities in the food sector (Az ECN jelentése az európai versenyhatóságok általi versenyjog-érvényesítésről és piac-megfigyelési tevékenységekről az élelmiszer-ágazatban), 2012. május, 116–120. o.

[10]             Üzleti kapcsolatok az EU ruházati ellátási láncában: a gyártóktól a kiskereskedelemig és a disztribúcióig. Bocconi Egyetem; ESSEC Business School. Baker & McKenzie. 2007., 124. o.

[11]             Üzleti kapcsolatok az EU ruházati ellátási láncában: a gyártóktól a kiskereskedelemig és a disztribúcióig, 126. o.

[12]             A kereskedelem és forgalmazás piacának felügyelete „A kereskedelem és forgalmazás hatékonyabb és tisztességesebb belső piacáért 2020-ra” (COM(2010) 355, 2010. július 5.).

[13]             Az Európai Parlament állásfoglalása a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról (2010/2109(INI)), 2011. július 5.

[14]             Egységes piaci intézkedéscsomag. Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez „Együtt egy újfajta növekedésért” (COM(2011) 206, 2011. április 13.).

[15]             A tagállamok tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos felmérése; ECN Report on competition law enforcement and market monitoring activities by European competition authorities in the food sector (Az ECN jelentése az európai versenyhatóságok általi versenyjog-érvényesítésről és piac-megfigyelési tevékenységekről az élelmiszer-ágazatban), 2012. május, 117. o.; Európai Vállalkozási Tesztpanel; A megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelvvel és a vállalkozásokat érintő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal kapcsolatos konzultáció.

[16]             Dedicated Research, AIM-CIAA Survey on Unfair Commercial Practices in Europe, 2011. március, elérhető itt: http://www.dlf.no/filestore/CIAAAIMSurveyonUCP-Europe.pdf

[17]             Parliamentary report on the Supplier-Retailer relationship in the Irish Grocery Market, Committee on Enterprise, Trade and Employment, 2010. március, 19. o.

[18]             Competition Commission, Final Report of the supply of groceries in the UK market investigation (Az Egyesült Királyságban az élelmiszerüzletek kínálatáról folytatott piaci vizsgálatról szóló végleges jelentés), 2008. április 30.

[19]             Comisión Nacional de la Competencia, Report on the relations between manufacturers and retailers in the food sector, 2011. október.

[20]             Lásd a fenti 15. lábjegyzetet.

[21]             Ez összhangban van a Dedicated Research által a szállítók véleményéről végzett felmérés megállapításaival, amelyekből kiderül, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok negatív hatással vannak a költségekre, az értékesítésre és az innovációra (a válaszadók 83 %-a, 77 %-a illetve 40 %-a szerint). Lásd a fenti 15. lábjegyzetet.

[22]             SEC(2009) 1450.

[23]             Kilpailuviraston Päivittäistavarakauppaa koskeva selvityksiä I/2012, 119. oldal.

[24]             Lásd: „The functioning of the food supply chain and its effect on food prices in the European Union” (Az élelmiszer-ellátási lánc működése és hatása az élelmiszerárakra az Európai Unióban), European Economy, Occasional Papers 47, 2009. május.

[25]             Lásd többek között Portugália esetében Autoridade da Concorrência, Report on Commercial Relations between the Large Retail Groups and their Suppliers, 2010. október; az Egyesült Királyság esetében Competition Commission, The supply of groceries in the UK market investigation, 2008. április 30., Svédország esetében Konkurrensverket, Mat och marknad — från bonde till bord, 2011. április; Spanyolország esetében Comisión Nacional de la Competencia, 2011. október 5., Informe sobre el código de buenas prácticas de distribución del automóvil and Informe sobre el anteproyecto de ley de contratos de distribución; Finnország esetében Kilpailuviraston Päivittäistavarakauppaa koskeva selvityksiä. A 9. lábjegyzetben felidézett ECN jelentés egyéb tanulmányokat is említ.

[26]             Az 1/2003/EK rendelet (9) preambulumbekezdése elkülöníti a versenyjogot (amely magában foglalja a 102. cikknél szigorúbb, egyoldalú gyakorlatokra vonatkozó nemzeti szabályokat) és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó jogot.

[27]             Uo.

[28]             Lásd ECN jelentés, 26. bekezdés, fenti 9. lábjegyzet.

[29]             Ezt vagy a polgári jog hatókörén belül, például specifikus kereskedelmi jogi rendelkezések elfogadásával (például Franciaországban), vagy közigazgatási jog keretében tették meg.

[30]             Például Franciaország, Belgium, Olaszország és Spanyolország.

[31]             Például Hollandia, Portugália, Szlovénia és Spanyolország.

[32]             A jó üzleti gyakorlat kódexe (1997), amelyet a forgalmazók szövetsége és az iparági konferencia készített

[33]             A jó üzleti gyakorlat kódexe.

[34]             Az ANFAC, ANIACAM, FACONAUTO y GANVAM által 2011. június 10-én aláírt, a gépjármű-forgalmazási ágazatbeli jó kereskedelmi gyakorlat kódexe, az értékláncon keresztüli irányítás javítására és az üzleti együttműködés előmozdítására irányuló jó kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó ajánlásról szóló, a FIAB és az ASEDAS között 2007. augusztus 1-jén létrejött megállapodás, és a katalóniai élelmiszerlánc mentén a kereskedelmi magatartási kódexről szóló 2011. július 29-i megállapodás.

[35]             Az agrár-élelmiszerláncban a szállítók és a beszerzők közötti tisztességes kapcsolatokra vonatkozó magatartási kódex, 2010. május 20.

[36]             Élelmiszer-ellátási gyakorlatok kódexe (Groceries Supply Code of Practices (GSCOP)).

[37]             Európai Versenyhatóságok Hálózata, jelentés az európai versenyhatóságok általi versenyjog-érvényesítésről és piac-megfigyelési tevékenységekről az élelmiszer-ágazatban (Report on competition law enforcement and market monitoring activities by European competition authorities in the food sector), 2012. május, 118. o.

[38]             Lásd: ICN Special Program for Kyoto Annual Conference (az ICN külön programja a kiotói éves konferenciára). Report on Abuse of Superior Bargaining Position (Jelentés a jobb alkupozícióval való visszaélésről) 2008.

[39]             Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc, (COM(2009) 591, 2009. október 28.); Egységes piac a 21. századi Európa számára, (COM(2007) 725, 2007. november 20.), A kereskedelem és forgalmazás piacának felügyeletéről szóló jelentés (lásd a fenti 11. lábjegyzetet), Egységes piaci intézkedéscsomag (lásd a fenti 13. lábjegyzetet).

[40]             Lásd: Jelentés a versenypolitikáról, 2010, COM(2010) 328 végleges, (9) bekezdés.

[41]             2005/29/EK irányelv a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól.

[42]             Uo., (8) preambulumbekezdés: „közvetlenül védi a fogyasztó gazdasági érdekeit az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataitól. […] [L]éteznek más kereskedelmi gyakorlatok, amelyek a fogyasztókat ugyan nem károsítják, de a versenytársakat és az üzleti vállalkozásokat, mint ügyfeleket károsíthatják. A Bizottságnak gondosan meg kell vizsgálnia a közösségi fellépés szükségességét az ezen irányelv szabályozási körén kívül eső tisztességtelen verseny területén, és szükség esetén jogalkotási javaslatot kell tennie a tisztességtelen verseny ezen egyéb vonatkozásainak szabályozására”.

[43]             Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/114/EK irányelve a megtévesztő és összehasonlító reklámról.

[44]             A vállalkozások védelme a megtévesztő marketinggyakorlatokkal szemben és a jogszabályok hatékony végrehajtásának biztosítása – A megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelv felülvizsgálata (COM(2012) 702).

[45]             A 2011/7/EU irányelv a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről.

[46]             A 261/2012/EU rendelet az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tej- és tejtermék-ágazati szerződéses kapcsolatok tekintetében történő módosításáról.

[47]             93/13/EGK irányelv a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről.

[48]             COM(2011) 416 végleges, 2011. július 13.

[49]             A közös európai adásvételi jogról szóló rendeletjavaslat, COM(2011) 635.

[50]             2003/8/EK irányelv a költségmentességről (keretet teremt a határokon átnyúló jogviták esetén a költségmentességhez); 2008/52/EK irányelv a közvetítésről (biztosítja a közvetítés és a bírósági eljárások zavartalan koordinációját); 44/2001/EK rendelet a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (meghatározza, mely uniós bíróságok joghatóságába tartozik egy adott jogvita megtárgyalása, és az egyik tagállamban hozott határozatokat hogyan kell elismerni és végrehajtani más tagállamokban – megjegyzendő, hogy ezt az irányelvet átdolgozta az 1215/2012/EU irányelv, amely megszünteti az elismerésre és a végrehajtásra vonatkozó teljes köztes eljárást); 1896/2006/EK és 861/2007/EK rendelet (egységes európai bírósági eljárásokat hoznak létre a nem vitatott és a kis értékű követelésekre vonatkozóan), valamint a fent említett 593/2008/EK és 864/2008/EK rendelet, amelyek jogbiztonságot teremtenek a jogviták eredményével kapcsolatban Európában.

[51]             COM(2012) 702 final.

[52]             http://ec.europa.eu/internal_market/iprenforcement/trade_secrets/index_en.htm#maincontentSec1  

[53]             Meg kell jegyezni, hogy a területi ellátási korlátok alatt ebben az összefüggésben a szállítóra vonatkozó azon tilalom értendő, hogy nem értékesíthet viszonteladóknak, akik maguktól is törekszenek a szállítótól való beszerzésre. Nem tekintendő területi ellátási korlátozásnak az, ha például egy bizonyos földrajzi területen egy kizárólagos területtel rendelkező forgalmazó védelmet élvez a más forgalmazók e területen történő aktív eladásaival szemben.

[54]             COM(2009) 591 végleges.

[55]             SPF Economie, Etude sur les niveaux de prix dans les supermarchés, 2012. február.