15.4.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 114/57

A Régiók Bizottsága véleménye – A jövőbeli uniós kikötőpolitika kerete

2014/C 114/11

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Politikai ajánlások

annak fényében, hogy az EU kikötői több mint 3 millió főnek biztosítanak közvetlenül vagy közvetve megélhetést, és hogy a kikötőkön keresztül szállított áruk volumene a becslések szerint 2030-ig 50%-kal fog nőni, a Régiók Bizottsága üdvözli, hogy az Európai Bizottság a következő prioritások mentén építi fel „kikötői csomagját”:

—	a transzeurópai közlekedési hálózatba tartozó 319 kikötőre vonatkozóan javasolt intézkedések középpontba állítása, míg a tagállamok szabadon rendelkezhetnek arról, hogy alkalmazzák-e más kikötőkre is a rendelettervezetet,

—	a kikötői szolgáltatások modernizálása és a kikötőkbe való befektetések bevonzása a szabad piaci hozzáférés biztosítása révén, növelve a kikötői szolgáltatások pénzügyi átláthatóságát, ugyanakkor tiszteletben tartva a kikötői hatóságok magas fokú autonómiáját,

—	a kikötői ágazatban 2013. június 19-én indított európai szociális párbeszéd eredménye,

—	nagyobb összhang biztosítása a kikötők környezetgazdálkodása terén,

—	koherencia biztosítása az EU „Kék övezet” elnevezésű kísérleti projektjével, amelynek célja a tengeri közlekedés egységes piacának fejlesztéséhez való hozzájárulás, ahogy azt a második egységes piaci intézkedéscsomagban szorgalmazták;

megkérdőjelezi ugyanakkor, hogy az Európai Bizottság valóban holisztikus megközelítést alkalmaz-e a kikötői politikával szemben, ugyanis a „kikötői csomag” nem hivatkozik sem az Európa 2020 stratégiára, sem a „Kék övezet” elnevezésű kezdeményezésre, továbbá nem említi meg a kikötőkhöz nagymértékben kapcsolódó, a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagokra vonatkozó alacsony kéntartalom-hatérértékkel foglalkozó rendeletek felülvizsgálatát, illetve a megközelítést nem hangolták össze a kikötői ágazatra vonatkozó állami támogatásokról szóló iránymutatások felülvizsgálatával sem;

Módszertan

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság azt a politikailag bátor lehetőséget választotta, hogy olyan rendelettervezetet terjeszt elő, amelynek néhány jogalkotási paraméterét – mint például a koncessziókról szóló irányelvet, a TEN-T rendelettervezetet vagy a harmadik országbeli áruknak és szolgáltatásoknak az Unió belső közbeszerzési piacához való hozzáférésről szóló rendelettervezetet (COM(2012) 124 final) – még nem fogadtak el, ezért ezek „mozgó célpontok” maradnak;

elismeri, hogy az Európai Bizottság 2011 óta intenzív konzultációt folytat az érdekelt felekkel. Sajnálja ugyanakkor, hogy ebbe sem a Régiók Bizottságát, sem pedig a helyi és regionális önkormányzatokat képviselő szervezeteket nem vonták be közvetlenül. Csalódottságának ad hangot azzal kapcsolatban is, hogy a területi hatásvizsgálatról szóló és a közelmúltban elkészült európai bizottsági munkadokumentum (1) ellenére a területi dimenzió nincs konkrétan megemlítve a hatásvizsgálatban. Ez annál is inkább sajnálatos, ha figyelembe vesszük az európai kikötői politika előtt álló területi kohéziós kihívásokat. Ezeket a kihívásokat jelenleg súlyosbítja a „konténeres szállítás” jelensége és a nagyobb kikötők és vonzáskörzeteik túlterheltségének kockázata;

hangsúlyozza, hogy fontos figyelembe venni, hogy az uniós kikötők földrajzi elhelyezkedésükből, a különböző gazdasági tevékenységekből, a különböző kikötőszabályozási rendszerekből és a különbözőképpen végrehajtandó nemzeti kikötőpolitikai keretekből fakadóan sokfélék. Ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról szóló 661/2010/EU határozat (12. cikkének (2) bekezdése) alapján a kikötői csomag alkalmazandó a következőkben definiált A, B vagy C kategóriájú tengeri kikötőkre is:

—

„A: nemzetközi tengeri kikötők: olyan kikötők, amelyek teljes éves forgalmi volumene legalább 1,5 millió tonna áru, illetve 200 000 utas, és amelyek kapcsolódnak a transzeurópai közlekedési hálózat szárazföldi elemeihez (kivéve, ha ez nem lehetséges), és ennél fogva fontos szerepet játszanak a nemzetközi tengeri szállításban;

—

B: az A. kategóriába nem tartozó uniós tengeri kikötők: olyan kikötők, amelyek teljes éves forgalmi volumene legalább 0,5 millió tonna áru, illetve 100 000-199 999 utas, és amelyek kapcsolódnak a transzeurópai közlekedési hálózat szárazföldi elemeihez (kivéve, ha ez nem lehetséges), és rendelkeznek a rövid távú tengeri hajózáshoz szükséges átrakodó létesítményekkel;

—	C: regionális kikötők: olyan kikötők, amelyek (...) szigeten, peremterületeken vagy a legkülső régiókban találhatók, biztosítva e régiók számára az egymással való tengeri összeköttetést és/vagy az Unió központi területeivel való összeköttetést;”

üdvözli, hogy a kikötői ágazatban tevékenykedő szociális partnerek uniós szintű bizottságot hoztak létre a szociális párbeszédhez, és emlékeztet a nemzeti és a helyi szintű szociális párbeszéd ösztönzésének fontosságára, amely egyik lehetséges eszköze az élet- és munkafeltételek javításának, valamint hozzájárul az ágazat versenyképességéhez;

Jogalap, szubszidiaritás és arányosság

egyetért az Európai Bizottságnak a jogalap (EUMSZ 100. cikk, (2) bekezdés) kiválasztása mellett felsorakoztatott érveivel, valamint azzal, hogy a javaslat összhangban áll a szubszidiaritás elvével, ahogyan azt a rendeletjavaslat indokolása (3.3. pont) fel is vázolja. Az arányosság elvét illetően azonban továbbra is szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság a korábbi javaslatainál vagy a kapcsolódó jogszabályoknál (főként a koncessziók esetén) alkalmazott irányelv helyett itt inkább a rendeleti formát választotta. Ellentmondásos lenne egy olyan jogalkotási eszközt alkalmazni, amely mint a rendelet, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó, miközben elismeri a kikötői infrastruktúra fejlesztésében részt vevő tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok lényeges szerepét. Ráadásul egy irányelv alkalmasabb lenne az uniós kikötők széles skálájának figyelembevételéhez;

Strukturális alapok és állami támogatások

hangsúlyozza, hogy az EU a strukturális és kohéziós alapokon keresztül 2000 óta mintegy 6,2 milliárd eurót bocsátott a tengeri kikötői infrastruktúrák létrehozásának társfinanszírozására. Ráadásul 2007 és 2012 között a TEN-T költségvetésének 4%-át a kikötőkre fordították (ami 244,6 millió eurónak felel meg);

felhívja a figyelmet a Számvevőszék 2012. áprilisi különleges jelentésére, amelynek témája, hogy mennyire sikerült eredményesen felhasználni a strukturális és kohéziós alapokat a tengeri kikötők közlekedési infrastruktúrájának társfinanszírozására. (2) Kiemeli a Számvevőszék ajánlását, amely szerint „a következő időszakban a kohéziós politika keretében nyújtandó támogatást tegye függővé attól, hogy létezik-e az adott régió összes kikötőjére vonatkozó (szükségletfelmérésen alapuló) átfogó, hosszú távú kikötőfejlesztési stratégia”;

10.	üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismerte, (3) hogy a regionális támogatások intenzitási plafonjának kiszámításakor nem vennék figyelembe az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra irányuló állami támogatásokat a 2011. december 20-i határozatban szereplő feltételek teljesülése esetén; (4)

11.

emlékeztet arra, hogy fontos tisztázni az állami támogatások rendszerének az infrastruktúrákra való alkalmazhatóságát, ugyanis a Közszolgálati Törvényszék 2011.március 24-i, Freistaat Sachsen és Land Sachsen-Anhalt (T-443/08) és Mitteldeutsche Flughafen AG és Flughafen Leipzig-Halle GmbH (T-455/08) kontra Európai Bizottság ügyben hozott ítélete nehezen értelmezhető, és ez jelentős késedelmeket is eredményezett mintegy 200, a strukturális alapokból finanszírozott infrastrukturális projekt előzetes ellenőrzése során;

12.

sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság nem vette bele közvetlenül a kikötői csomagba azt a javaslatot, hogy tisztázzák a támogatások fogalmát az infrastruktúrák finanszírozása szempontjából, beleértve a kikötői ágazatot (5. cselekvés). Ehelyett az Európai Bizottság 2013. július 3-án a kikötők működésére és adózására vonatkozó kérdőívet küldött kizárólag a tagállamok állandó képviseleteinek. Emiatt arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az elkövetkezendő hónapokban szélesítse a konzultációt, és az RB-n keresztül vonja be a helyi és regionális önkormányzatokat az általános és főként a kikötői infrastruktúrákra alkalmazható állami támogatási szabályok felülvizsgálatába, elsősorban a kikötői infrastruktúrákra vonatkozó csoportmentesítési rendelet kidolgozásakor, melyre várhatóan 2013 végéig kerül sor;

Jogalkotási javaslat

13.

javasolja, hogy a kotrás, a kikötés, a révkalauz-szolgáltatások és a vontatás ne tartozzanak a rendelet hatálya alá, ugyanis ezek a szolgáltatások olyan általános érdekű célokat követnek, mint amilyen a biztonság és a környezetvédelem. Kéri, hogy a hulladék fogadására alkalmas kikötői létesítmények tekintetében az Európai Bizottság oldja fel a már hatályos irányelvekkel való ellentmondásokat, illetve pontosítsa a meghatározásokat. A hulladék fogadására alkalmas kikötői létesítményekre vonatkozó feltételeket és követelményeket például már a 2000/59/EK irányelv is szabályozza. Különösen a 8. cikkben foglalt rendelkezések állnak ellentmondásban a hulladékfeldolgozók piachoz való szabad hozzáférésével. Ha a kikötő üzemeltetője kiválaszt egyes hulladék fogadására alkalmas kikötői létesítményeket, és ezeket bevonja az említett irányelvben megkövetelt díjszabási rendszerbe, akkor a 2004/17/EK irányelv beszerzésre vonatkozó rendelkezései alkalmazandóak;

14.	sajnálja, hogy a 2. cikk („Fogalommeghatározások”) nem definiálja az „illetékes hatóság” fogalmát, noha annak fontos szerepe van a 8. és a 9. cikkben;

15.

sajnálja, hogy nem vették kellő mértékben figyelembe a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az alkalmazandó jogszabályt, illetve a kikötői szolgáltatások nyújtására vonatkozó minimumkövetelmények meghatározását illetően (4. cikk (2) bekezdés d) pontja, 4. cikk (4) bekezdése, 6. cikk (4) bekezdése);

16.	a 8. cikkben meghatározott közszolgáltatási kötelezettségek további kiterjesztését helyezi kilátásba, hogy a javaslatba belevegyenek a területi kohézióhoz kapcsolódó olyan kritériumokat is, mint a külső vagy szigeti és a legkülső területek megközelíthetősége;

17.

a 7. cikknek megfelelő, a kikötői szolgáltatók számbeli korlátozására vonatkozó eljárással kapcsolatban felveti a kérdést, hogy az Európai Bizottság a 10. cikkben miért csupán a lehetőségét, nem pedig a kötelező jellegét rögzíti annak, hogy a szolgáltatások nyújtásához előzetesen felvett személyzetnek megadják azokat a jogokat, amelyekben akkor részesülnének, ha a 2001/23/EK irányelv szerinti átruházás történt volna;

18.

kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy nem aránytalanok-e a különösen a 12. cikkben meghatározott követelmények – a kikötői hatóságoknak az elnyert állami finanszírozásokról nyújtandó információk részletességét, valamint az elkülönített könyvelés vezetésének kötelezettségét illetően, különös tekintettel a kikötő helyétől függő nagyon különböző árstruktúrákra;

19.

kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy pontosítsa, mit ért a 14. cikk (5) bekezdésében szereplő „a kikötőhasználati díjak megállapításának közös elvei” alatt, figyelembe véve, hogy az Európai Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásával való bármiféle felruházását a lehető legpontosabban meg kell határozni;

20.

megkérdőjelezi, hogy többletértéket jelent-e egy, a rendelet alkalmazásának nyomon követéséért és felügyeletéért felelős független felügyelő szerv létrehozása (19. preambulumbekezdés és 17. cikk). Egy ilyen szerv további adminisztratív terheket jelenthetne a kikötői fejlesztések ütemezése során, és hatással lehet a tagállamok költségvetésére is;

21.	hasonlóképpen kétkedésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy miért van szükség a független felügyelő szervek együttműködésére a rendelet egységes alkalmazásának elősegítéséhez, amelyet jellegéből adódóan közvetlenül is alkalmazni lehet (18. cikk).

II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

Cím

A Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a kikötői szolgáltatások piacára való bejutást és a kikötők pénzügyi átláthatóságát biztosító keretrendszer létrehozásáról	Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE RENDELETE a kikötői szolgáltatások piacára való bejutást és a kikötők pénzügyi átláthatóságát biztosító keretrendszer létrehozásáról

Indokolás

A Régiók Bizottsága továbbra is szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság a korábbi javaslatainál vagy a kapcsolódó jogszabályoknál (főként a koncessziók esetén) alkalmazott irányelv helyett itt inkább a rendeleti formát választotta. Ráadásul egy irányelv alkalmasabb lenne az uniós kikötők széles skálájának figyelembevételéhez.

2. módosítás

(4) preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az uniós tengeri közlekedés túlnyomórészt a transzeurópai közlekedési hálózat tengeri kikötőin halad át. Annak érdekében, hogy e rendelet céljait sikerüljön úgy megvalósítani, hogy a szabályozás más kikötőkre ne rójon szükségtelen terheket, hatályát – függetlenül attól a lehetőségtől, hogy a tagállamok e rendeletet további kikötők vonatkozásában is alkalmazhatják – a transzeurópai közlekedési hálózat kikötőire kell korlátozni, hiszen ezek közül mindegyik jelentős szerepet tölt be az európai szállítási rendszerben: vagy azért, mert az uniós teherszállításnak, illetve az utasok összlétszámának több mint 0,1 %-a jut minden ilyen kikötőre, vagy mert minden ilyen kikötő javítja a szigetek és peremterületek regionális megközelíthetőségét. Mivel a mélytengeri révkalauz-szolgáltatások során a hajók nem lépnek be közvetlenül a kikötők területére, illetve nem közvetlenül onnan indulnak, ezért e szolgáltatások nincsenek közvetlen hatással a kikötők hatékony működésére, és a rendelet hatálya nem terjed ki rájuk.

Az uniós tengeri közlekedés túlnyomórészt a transzeurópai közlekedési hálózat tengeri kikötőin halad át. Annak érdekében, hogy ezen irányelv rendelet céljait sikerüljön úgy megvalósítani, hogy a szabályozás más kikötőkre ne rójon szükségtelen terheket, hatályát – függetlenül attól a lehetőségtől, hogy a tagállamok ezen irányelvet rendeletet további kikötők vonatkozásában is alkalmazhatják – a transzeurópai közlekedési hálózat kikötőire kell korlátozni, hiszen ezek közül mindegyik jelentős szerepet tölt be az európai szállítási rendszerben: vagy azért, mert az uniós teherszállításnak, illetve az utasok összlétszámának több mint 0,1 %-a jut minden ilyen kikötőre, vagy mert minden ilyen kikötő javítja a szigetek, a és peremterületek és a legkülső régiók regionális megközelíthetőségét. Mivel a Az általános érdekű feladatot ellátó technikai-tengerészeti mélytengeri révkalauz-szolgáltatásokra során a hajók nem lépnek be közvetlenül a kikötők területére, illetve nem közvetlenül onnan indulnak, ezért e szolgáltatások nincsenek közvetlen hatással a kikötők hatékony működésére, és a rendelet nem kell kiterjeszteni az irányelv hatályát a nem terjed ki rájuk.

Indokolás

A módosítás kapcsolódik az 1. cikkhez (hatály) beterjesztett módosításhoz.

3. módosítás

(19) preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tagállamoknak megmarad azon hatáskörük, hogy a kikötői kiszolgálást végző vállalkozások személyzete számára megfelelő szintű szociális védelmet biztosítsanak. E rendelet a tagállamok szociális és munkajogi szabályainak alkalmazását nem érinti. Amennyiben a kikötői szolgáltatók számbeli korlátozása esetén egy kikötői szolgáltatási szerződés megkötése szolgáltatóváltással járhat, az illetékes hatóságok jogosultak arra, hogy a kiválasztott kikötői szolgáltatót felkérjék a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23/EK tanácsi irányelv (5) rendelkezéseinek alkalmazására.

A tagállamoknak megmarad azon hatáskörük, hogy a kikötői kiszolgálást végző vállalkozások személyzete számára megfelelő szintű szociális védelmet biztosítsanak. Ezen irányelv rendelet a tagállamok szociális és munkajogi szabályainak alkalmazását nem érinti. Amennyiben a kikötői szolgáltatók számbeli korlátozása esetén egy kikötői szolgáltatási szerződés megkötése szolgáltatóváltással járhat, az illetékes hatóságok jogosultak arra, hogy a kiválasztott kikötői szolgáltatónak kell t felkérjék a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2001/23/EK tanácsi irányelv rendelkezéseit nek alkalmazni ására.

Indokolás

A módosítás kapcsolódik a 10. cikk (2) bekezdésére vonatkozóan beterjesztett módosításhoz.

4. módosítás

(29) preambulumbekezdés

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy e rendelet egyes nem alapvető rendelkezéseinek a kiegészítése vagy módosítása céljából, valamint a környezetvédelmi díjak egységes alkalmazásának előmozdítása és Unió-szerte történő megerősítése, továbbá a rövid távú tengeri fuvarozás előmozdításával kapcsolatos közös díjszabási elvek biztosítása érdekében a Szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el egyrészt a vízi járművek, az üzemanyagok és a tevékenységtípusok közös osztályozására vonatkozóan, amely az infrastruktúra-használati díjak differenciálásának alapjául fog szolgálni, másrészt a kikötőhasználati díjak megállapításának közös elveire vonatkozóan. (…)

A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy e zen irányelv rendelet egyes nem alapvető rendelkezéseinek a kiegészítése vagy módosítása céljából, valamint a környezetvédelmi díjak egységes alkalmazásának előmozdítása és Unió-szerte történő megerősítése, továbbá a rövid távú tengeri fuvarozás előmozdításával kapcsolatos közös díjszabási elvek biztosítása érdekében a Szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el egyrészt a vízi járművek, az üzemanyagok és a tevékenységtípusok közös osztályozására vonatkozóan, amely az infrastruktúra-használati díjak differenciálásának váltakozásának alapjául fog szolgálni, másrészt a kikötőhasználati díjak megállapításánál ak közös elveire vonatkozóan. (…)

Indokolás

A módosítás kapcsolódik a 14. cikk (5) bekezdésére vonatkozóan beterjesztett módosításhoz. A vízi járművek, az üzemanyagok és a tevékenységtípusok közös osztályozását támogatjuk. A kikötőhasználati díjak váltakozásairól csak a kikötői hatóság dönthet.

5. módosítás

1. cikk – Tárgy és hatály

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) Ez a rendelet:

a)	egyértelmű keretet szab a kikötői szolgáltatások piacához való hozzáférésnek;

b)	közös szabályokat állapít meg az üzemeltető szervek és a kikötői szolgáltatók számára a pénzügyi átláthatóságra és a díjszabásra vonatkozóan.

(1) Ez az irányelv rendelet:

(a)	egyértelmű keretet szab a kikötői szolgáltatások piacához való hozzáférésnek;

(b)	közös szabályokat állapít meg az üzemeltető szervek és a kikötői szolgáltatók számára a pénzügyi átláthatóságra és a díjszabásra vonatkozóan.

(2) Függetlenül attól, hogy a szolgáltatásnyújtásra a kikötők területén belül vagy a kikötőkhöz vezető vízi útvonalakon kerül-e sor, e rendelet a következő kategóriákba sorolható kikötői szolgáltatások nyújtására vonatkozik:

a)	üzemanyag-vételezés;

b)	rakománykezelés;

kotrás;

kikötés;

e)	személyszállítási szolgáltatások;

f)	kikötői befogadólétesítmények;

g)	révkalauz-szolgáltatások, valamint

vontatás.

(2) Függetlenül attól, hogy a szolgáltatásnyújtásra a kikötők területén belül vagy a kikötőkhöz vezető vízi útvonalakon kerül-e sor, ez az irányelv rendelet a következő kategóriákba sorolható kikötői szolgáltatások nyújtására vonatkozik:

a)	üzemanyag-vételezés;

b)	rakománykezelés;

kotrás;

kikötés;

e c)	személyszállítási szolgáltatások;

f d)	kikötői befogadólétesítmények;

g)	révkalauz-szolgáltatások, valamint

vontatás.

(3) Ez a rendelet a(z) XXX rendelet [TEN-T iránymutatásokra vonatkozó rendelet] I. mellékletében meghatározott transzeurópai közlekedési hálózat valamennyi tengeri kikötőjére vonatkozik.

(3) Ez az irányelv rendelet a(z) XXX rendelet [TEN-T iránymutatásokra vonatkozó rendelet] I. mellékletében meghatározott transzeurópai közlekedési hálózat valamennyi tengeri kikötőjére vonatkozik.

(4) A tagállamok e rendeletet más tengeri kikötők vonatkozásában is alkalmazhatják. Amennyiben a tagállamok úgy határoznak, hogy e rendeletet más tengeri kikötők vonatkozásában is alkalmazzák, erről tájékoztatják a Bizottságot.

(4) A tagállamok ezt az irányelvet rendeletet más tengeri kikötők vonatkozásában is alkalmazhatják. Amennyiben a tagállamok úgy határoznak, hogy ezt az irányelvet rendeletet más tengeri kikötők vonatkozásában is alkalmazzák, erről tájékoztatják a Bizottságot.

Indokolás

—	A révkalauz-szolgáltatás, a vontatás és a kikötés általános érdekű kikötői szolgáltatások (a tengerbiztonság megőrzésére és a környezet védelmére irányuló célkitűzés), amelyeket szigorúan szabályoznak a tagállamok, és nem képezhetik piaci megközelítés tárgyát.

—

A kotrási szolgáltatásoknak a rendeletbe való felvétele a kikötők tulajdonába való beavatkozást jelent, mivel a kikötőknek így már nem lenne szabad saját eszközeikkel karbantartaniuk a saját vízi útjaikat és dokkjaikat. Ezenkívül a kikötők területén való kotrási munkálatok a rakpartok és zsilipkamrák karbantartásával kapcsolatos intézkedésekhez hasonlíthatók, nem pedig más kikötői szolgáltatásokhoz, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak az egyes hajók kikötésével, és kikötésenként egyénileg számolják el őket.

6. módosítás

2. cikk, új, 2. a) pont beillesztése – Fogalommeghatározások

A Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	„illetékes hatóság”: valamely tagállam vagy tagállamok bármely hatósága vagy hatóságcsoportja, amely egy adott földrajzi területen hatáskörrel rendelkezik a kikötői szolgáltatások területén való beavatkozásra, vagy ilyen hatáskörrel felruházott bármely szerv

Indokolás

Az „illetékes hatóság” kifejezés szerepel a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásokról szóló 1370/2007/EK rendeletben, a következő definíció alatt: „valamely tagállam vagy tagállamok bármely hatósága vagy hatóságcsoportja, amely egy adott földrajzi területen hatáskörrel rendelkezik a személyszállítás területén való beavatkozásra, vagy ilyen hatáskörrel felruházott bármely szerv” (2. cikk, (b) pont). A definíció hozzájárulna az uniós jogalkotási szöveg koherenciájához és növelné a jogi átláthatóságot a harmonizált, nem csupán személyszállítási szolgáltatásokra korlátozott definíció kidolgozásához.

7. módosítás

2. cikk, 14. pont – Fogalommeghatározások

A Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
„közszolgáltatási kötelezettség”: azon közérdekű kikötői szolgáltatások biztosítása érdekében meghatározott vagy megállapított kötelezettség, amelyeket egy szolgáltató – amennyiben saját gazdasági érdekeit venné figyelembe – nem, vagy nem olyan mértékben vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el;	„közszolgáltatási kötelezettség”: azon közérdekű kikötői szolgáltatások biztosítása érdekében meghatározott vagy megállapított kötelezettség, amelyeket egy szolgáltató – amennyiben saját gazdasági érdekeit venné figyelembe – nem, vagy nem olyan mértékben vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el kompenzáció nélkül;

Indokolás

E rendelet különösen a (16) preambulumbekezdést erősíti meg, amely szerint ez a rendelet „nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az illetékes hatóságok a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítését ellentételezzék, feltéve, hogy betartják az állami támogatásra vonatkozó szabályokat”.

8. módosítás

2. cikk (Fogalommeghatározások), 15. pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

„rövid távú tengeri fuvarozás”: teher- és utasszállítás a tengeren a földrajzi értelemben vett Európában található kikötők között, illetve ezen kikötők és az Európán kívüli, de Európával határos, a zárt tengerek mentén tengerparttal rendelkező országok kikötői között;

Indokolás

Nem indokolt, hogy a közeli környezet fogalmát csupán magára az EU területére korlátozzuk. Ezt a koncepciót ki kellene terjeszteni az EU teljes területére, függetlenül e területek földrajzi helyzetétől, és különösen a legkülső régiókra, ahol az EU stratégiát szorgalmaz annak érdekében, hogy e régiók jobban integrálódjanak szűkebb földrajzi környezetükbe.

9. módosítás

2. cikk, 16. pont – Fogalommeghatározások

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

„tengeri kikötő”: olyan vízi és egyben szárazföldi terület, amely létesítményei és berendezései révén lehetővé teszi elsősorban a hajók fogadását, azok ki- és berakodását, az áruk tárolását, fogadását és feladását, illetve az utasok fel- és leszállását; ideértendő minden egyéb olyan infrastruktúra is, amelyekre a kikötő területén a közlekedési vállalkozóknak szükségük van;

Indokolás

Javasoljuk a tengeri kikötő meghatározásának utolsó részét törölni. Ez ugyan egy új rész a korábbiakban javasolt definíciókhoz képest, ám a „kikötői területet” nem kerül definiálásra. Ennek következtében azonban össze lehetne keverni a kikötő és a hátországa közötti közlekedési infrastruktúrákkal, amelyeket a helyi és regionális önkormányzatok biztosítanak.

10. módosítás

2. cikk (16) bekezdés a) pont (új pont) – Fogalommeghatározások

A Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
	„Technikai-tengerészeti szolgáltatások”: olyan általános érdekű kikötői szolgáltatások, amelyek célja a tengerbiztonság megőrzése és a környezet védelme, mint például a kikötés, a révkalauz-szolgáltatások és a vontatás.

Indokolás

Összhangban a 2. és a 18. cikkre vonatkozó módosításokkal.

11. módosítás

II. fejezet – Cím

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
II. FEJEZET – Piacra jutás	II. FEJEZET – Piacra jutás A kikötői szolgáltatások nyújtásának és elérésének elvei

Indokolás

A fejezet jelenlegi címe azt sugallja, hogy az Európai Bizottság liberalizációs célkitűzést követ, holott a fejezet főként azokra az intézkedésekre vonatkozik, amelyek lehetővé teszik a kikötői szolgáltatások működését, melyek nem feltétlenül nyitottak a piacra.

12. módosítás

4. cikk – A kikötői szolgáltatások nyújtására vonatkozó minimumkövetelmények

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) A kikötőt üzemeltető szerv előírhatja, hogy a kikötői szolgáltatók megfeleljenek bizonyos minimumkövetelményeknek a megfelelő kikötői szolgáltatás elvégzéséhez:

(1) A kikötőt üzemeltető szerv a megfelelő illetékes hatósággal konzultálva előírhatja, hogy a kikötői szolgáltatók megfeleljenek bizonyos minimumkövetelményeknek a kikötői szolgáltatás elvégzéséhez:

(2) Az (1) bekezdésben előírt minimumkövetelmények – értelemszerűen – csak a következőkre vonatkozhatnak: (…)

d)	a helyi, tagállami, uniós és nemzetközi környezetvédelmi előírások betartása. (…)

(2) Az (1) bekezdésben előírt minimumkövetelmények – értelemszerűen – csak a következőkre vonatkozhatnak: (…)

d)	a helyi, regionális, tagállami, uniós és nemzetközi környezetvédelmi előírások betartása. (…)

(4) Amennyiben a minimumkövetelmények a helyismeretre, illetve a helyi adottságokban való jártasságra is kiterjednek, a kikötőt üzemeltető szerv átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon biztosítja az ehhez szükséges képzés elérhetőségét, hacsak a tagállam nem gondoskodott már az ilyen képzés megfelelő elérhetőségéről.

(4) Amennyiben a minimumkövetelmények a helyismeretre, illetve a helyi adottságokban való jártasságra is kiterjednek, a kikötőt üzemeltető szerv átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon biztosítja az ehhez szükséges képzés elérhetőségét, hacsak a megfelelő illetékes hatóság tagállam nem gondoskodott már az ilyen képzés megfelelő elérhetőségéről.

Indokolás

E módosítás célja, hogy megerősítse a helyi és regionális önkormányzatok szerepének figyelembevételét az alkalmazandó jogszabályt, illetve a kikötői szolgáltatások nyújtására vonatkozó minimumkövetelmények meghatározását illetően.

13. módosítás

6. cikk (4) franciabekezdés – A kikötői szolgáltatók számbeli korlátozása

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Ha a kikötőt üzemeltető szerv maga nyújt szolgáltatásokat, vagy a szolgáltatásnyújtással egy általa közvetlenül vagy közvetve irányított, elkülönült jogi egységet bíz meg, a megfelelő illetékes hatóság tagállam a kikötői szolgáltatók számbeli korlátozására vonatkozó határozat elfogadását egy olyan hatóságra ruházhatja át, amely független a kikötőt üzemeltető szervtől. A kikötőt üzemeltető szervnek bizonyítania kell, hogy a piaci helyzet lehetővé teszi a korlátozást. A korlátozásnak időszakosnak kell lennie. Amennyiben erre a megfelelő illetékes hatóság részéről nem kerül sor, a szolgáltatók száma nem lehet kevesebb, mint kettő.

14. módosítás

7. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(1) A kikötői szolgáltatók 6. cikk szerinti, számbeli korlátozása egy valamennyi fél számára nyitott, megkülönböztetéstől mentes és átlátható kiválasztási eljárás útján történik.	(1) A kikötői szolgáltatók 6. cikk szerinti, számbeli korlátozása egy valamennyi fél számára nyitott, megkülönböztetéstől mentes és átlátható kiválasztási eljárás útján történik.
(2) Ha a kikötői szolgáltatás becsült értéke meghaladja a (3) bekezdésben megállapított küszöbértéket, akkor a(z) …/… irányelvben [koncessziók] meghatározott, a koncesszió odaítélési szabályaira, az eljárási garanciákra, valamint a koncessziók maximális időtartamára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.	(2) Ha a kikötői szolgáltatás becsült értéke meghaladja a (3) bekezdésben megállapított küszöbértéket, akkor a(z) …/… irányelvben [koncessziók] meghatározott, a koncesszió odaítélési szabályaira, az eljárási garanciákra, valamint a koncessziók maximális időtartamára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3) A küszöbértéket és a kikötői szolgáltatás értékét a(z) …/… irányelv [koncessziók] idevágó és alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően kell megállapítani.	(3) A küszöbértéket és a kikötői szolgáltatás értékét a(z) …/… irányelv [koncessziók] idevágó és alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően kell megállapítani
(4) A kiválasztott szolgáltató vagy szolgáltatók és a kikötőt üzemeltető szerv kikötői szolgáltatási szerződést kötnek.	.(4) A kiválasztott szolgáltató vagy szolgáltatók és a kikötőt üzemeltető szerv kikötői szolgáltatási szerződést kötnek.
(5) E rendelet alkalmazásában a kikötői szolgáltatási szerződés rendelkezéseinek a szerződés időtartama alatt történő, a(z) …/… irányelv [koncessziók] értelmében vett lényeges módosítása új kikötői szolgáltatási szerződésnek minősül, és új, a (2) bekezdés szerinti eljárást von maga után.	(5) E rendelet alkalmazásában a kikötői szolgáltatási szerződés rendelkezéseinek a szerződés időtartama alatt történő, a(z) …/… irányelv [koncessziók] értelmében vett lényeges módosítása új kikötői szolgáltatási szerződésnek minősül, és új, a (2) bekezdés szerinti eljárást von maga után. kikötői szolgáltatási szerződést kötnek.
(6) E cikk (1)–(5) bekezdése a 9. cikkben említett esetekre nem alkalmazandó.	(6) (3) E cikk (1)–(5) és (2) bekezdése a 9. cikkben említett esetekre nem alkalmazandó.
(7) Ez a rendelet a(z) …/… irányelvet [koncessziók][1], a(z) …/… irányelvet [közüzemek][2] és a(z) …/… irányelvet [közbeszerzés][3] nem érinti.	(7) (4) Ez a rendelet a(z) …/… irányelvet [koncessziók][1], a(z) …/… irányelvet [közüzemek][2] és a(z) …/… irányelvet [közbeszerzés][3] nem érinti. (4a) A kikötői szolgáltatási szerződések futamideje a megvalósított beruházásokkal arányos.

15. módosítás

8. cikk – Közszolgáltatási kötelezettségek

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a szolgáltatókra kikötői szolgáltatásokkal kapcsolatos közszolgáltatási kötelezettségeket rónak a következők biztosítása érdekében:

a)	a szolgáltatás megszakítás nélküli rendelkezésre állása – nappal, éjszaka, egész héten és egész évben;

b)	a szolgáltatás elérhetősége minden felhasználó számára;

c)	a szolgáltatás megfizethetősége a felhasználók bizonyos kategóriái számára.

(1) Az illetékes hatóságok tagállamok dönthetnek úgy, hogy a szolgáltatókra kikötői szolgáltatásokkal kapcsolatos közszolgáltatási kötelezettségeket rónak a következők biztosítása érdekében:

a)	a szolgáltatás megszakítás nélküli rendelkezésre állása – nappal, éjszaka, egész héten és egész évben;

b)	a szolgáltatás elérhetősége minden felhasználó számára;

c)	a szolgáltatás megfizethetősége a felhasználók bizonyos kategóriái számára;.

d)	a területi kohézióhoz kapcsolódó olyan kritériumok, mint a külső vagy szigeti és legkülső területek megközelíthetősége;

e)	olyan speciális feltételek teljesülése, amelyek többek között biztonsággal kapcsolatos vagy környezetvédelmi okokkal indokolhatók, és gazdasági szempontból nézve a kikötői szolgáltatók által nem megvalósíthatók.

(2) Az (1) bekezdésben említett kötelezettségeknek világosan meghatározottaknak, átláthatóaknak, megkülönböztetéstől menteseknek és ellenőrizhetőeknek kell lenniük, továbbá egyenlő hozzáférést kell biztosítaniuk az Unióban letelepedett minden kikötői szolgáltatónak.

(3) A tagállamok kijelölik a területükön azokat az illetékes hatóságokat, amelyeknek jogukban áll közszolgáltatási kötelezettségeket előírni. A kikötőt üzemeltető szerv lehet ilyen illetékes hatóság. (…)

(3) A tagállamok kijelölik a területükön azokat az illetékes hatóságokat, amelyeknek jogukban áll közszolgáltatási kötelezettségeket előírni. A kikötőt üzemeltető szerv, amennyiben állami, lehet ilyen illetékes hatóság. (…)

Indokolás

—

Javasoljuk, hogy a közszolgáltatási kötelezettségeket egészítsék ki a területi kohézióhoz kapcsolódó kritériumokkal, a rendeletjavaslat indokolásában sugalltaknak (lásd a 1.4. pont végét) megfelelően. Ezenkívül olyan kritériumokat is figyelembe kell venni, amelyek a kikötői folyamatok biztosításához és a környezetvédelemhez különösen fontosak, de nem gazdasági jellegűek.

—

Mivel a kikötőt üzemeltető szerv magánjellegű is lehet, valamint állami finanszírozásban is részesülhet, a 8. cikk (3) bekezdésében felvázolt lehetőséget – amely szerint ez a szerv betöltheti a közszolgáltatási kötelezettségeket meghatározó illetékes hatóság szerepét – kikötőt üzemeltető állami szervekre kellene korlátozni.

16. módosítás

9. cikk – Belső szolgáltató

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1) A 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti esetekben az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy maga gondoskodik a közszolgáltatási kötelezettséggel járó kikötői szolgáltatásról, vagy ezeket a kötelezettségeket közvetlenül egy általa irányított, elkülönült jogi egységre ruházza át, amely felett ahhoz fogható irányítást gyakorol, mint amilyet saját szervezeti egységei felett. Ebben az esetben e rendelet alkalmazásában a kikötői szolgáltatót belső szolgáltatónak kell tekinteni.

(…)

(1) A 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti esetekben az illetékes hatóság dönthet úgy, hogy maga gondoskodik a közszolgáltatási kötelezettséggel járó kikötői szolgáltatásról, vagy ezeket a kötelezettségeket közvetlenül egy általa irányított, elkülönült jogi egységre ruházza át, amely felett ahhoz fogható irányítást gyakorol, mint amilyet saját szervezeti egységei felett. Ebben az esetben ennek az irányelvnek az rendelet alkalmazásában a kikötői szolgáltatót belső szolgáltatónak kell tekinteni.

(…)

(4) Amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy egy tagállam valamennyi, e rendelet hatályába tartozó tengeri kikötője tekintetében az (1) bekezdést alkalmazza, erről tájékoztatja a Bizottságot.

(…)

(4) Amennyiben az illetékes hatóság úgy határoz, hogy egy tagállam valamennyi, ezen irányelv rendelet hatályába tartozó tengeri kikötője tekintetében az (1) bekezdést alkalmazza, erről tájékoztatja a Bizottságot.

(…)

Indokolás

Kérdéses, hogy az a helyzet, amelyben a kikötői szolgáltatót belső szolgáltatónak kell tekinteni, csupán a közszolgáltatási kötelezettség alá eső kikötői szolgáltatásokra korlátozódik-e. Adódhatnának tisztán kereskedelmi okok, amelyek alapján egy kikötőt üzemeltető szerv (amely egy magánjellegű szerv is lehet) úgy dönthet, hogy ő maga nyújt egy bizonyos szolgáltatást anélkül, hogy az a szolgáltatás kimondottan általános érdekű szolgáltatásként lenne meghatározva.

17. módosítás

10. cikk (2) bekezdés – A munkavállalók jogainak védelme

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A nemzeti és közösségi jogszabályok, köztük a szociális partnerek közötti kollektív szerződések sérelme nélkül a kikötőt üzemeltető szervek kérhetik a 7. cikkben megállapított eljárással kijelölt kikötői szolgáltatótól – abban az esetben, ha a szolgáltató nem azonos a meglévő kikötői szolgáltatóval –, hogy a szolgáltatások nyújtásához előzetesen felvett személyzetnek adja meg azokat a jogokat, amelyekben az akkor részesülne, ha a 2001/23/EK irányelv szerinti átruházás történt volna.

A nemzeti és közösségi jogszabályok, köztük a szociális partnerek közötti kollektív szerződések sérelme nélkül a kikötőt üzemeltető szervek arra kérik kérhetik a 7. cikkben megállapított eljárással kijelölt kikötői szolgáltatótól – abban az esetben, ha a szolgáltató nem azonos a meglévő kikötői szolgáltatóval –, hogy a szolgáltatások nyújtásához előzetesen felvett személyzetnek adja meg azokat a jogokat, amelyekben az akkor részesülne, ha a 2001/23/EK irányelv szerinti átruházás történt volna.

Indokolás

Nem értjük, hogy az Európai Bizottság a 10. cikkben miért csupán a lehetőségét, nem pedig a kötelező jellegét rögzíti annak, hogy a szolgáltatások nyújtásához előzetesen felvett személyzetnek megadják azokat a jogokat, amelyekben akkor részesülnének, ha a 2001/23/EK irányelv szerinti átruházás történt volna.

18. módosítás

10. cikk (3) bekezdés – A munkavállalók jogainak védelme

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Amennyiben a kikötőt üzemeltető szervek a kikötői szolgáltatókat bizonyos szociális előírások teljesítésére kötelezik bizonyos kikötői szolgáltatások nyújtása tekintetében, a versenyeljárással kapcsolatos dokumentumokban és a kikötői szolgáltatási szerződésekben fel kell sorolni az érintett személyzetet, és átlátható adatokat kell adni szerződéses jogaikról és azon feltételekről, amelyek alapján e munkavállalók a kikötői szolgáltatásokhoz kapcsolódónak tekintendők.

Amennyiben a kikötőt üzemeltető szervek a kikötői szolgáltatókat bizonyos szociális előírások teljesítésére kötelezik bizonyos kikötői szolgáltatások nyújtása tekintetében, a versenyeljárással kapcsolatos dokumentumokban és a kikötői szolgáltatási szerződésekben fel kell sorolni az érintett személyzetet, és meg kell átlátható adatokat kell adni szerződéses jogaikról státuszát és azon feltételeket ről, amelyek alapján e munkavállalók a kikötői szolgáltatásokhoz kapcsolódónak tekintendők.

Indokolás

A szerződéses jogokról szóló átlátható adatok nyilvánosságra hozatala sértheti a szóban forgó személyzet személyes adataihoz való jogát.

19. módosítás

12. cikk (2) bekezdés – A pénzügyi kapcsolatok átláthatósága

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

a)	minden költség és bevétel rendeltetésének megjelölése, illetve felosztása következetesen alkalmazott és objektív módon alátámasztható költségelszámolási elvek alapján, pontosan történik; valamint

b)	az elkülönített könyvelést egyértelműen meghatározott költségelszámolási elvek alapján vezetik.

Amennyiben az állami finanszírozásban részesülő, kikötőt üzemeltető szerv maga nyújt szolgáltatásokat, egyéb tevékenységeitől elkülönített könyvelést vezet kikötői szolgáltatói tevékenysége mindegyikéről, olyan a következő módon:, hogy az nyomon követhetővé tegye az egyik tevékenységi területre kifizetett állami pénzeszközöknek más tevékenységi területre történő átirányítása tilalmának betartását, valamint az infrastruktúra-használati díjakból származó jövedelmek és az egyéb kereskedelmi tevékenységekből származó többletek felhasználásának a felügyeletét.

(a)	minden költség és bevétel rendeltetésének megjelölése, illetve felosztása következetesen alkalmazott és objektív módon alátámasztható költségelszámolási elvek alapján, pontosan történik; valamint

(b)	az elkülönített könyvelést egyértelműen meghatározott költségelszámolási elvek alapján vezetik.

Indokolás

A módosítás célja, hogy az egységes európai vasúti térség létrehozására irányuló 2012/34/EU irányelv 6. cikkéből kiindulva egyszerűsítse a számviteli előírásokat.

20. módosítás

14. cikk (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(4) A (3) bekezdés sérelme nélkül a kikötőhasználati díjakat differenciálni lehet a gyakori használókkal kapcsolatos üzleti gyakorlatnak megfelelően, továbbá a kikötői infrastruktúra hatékonyabb használata, a rövid távú tengeri fuvarozás, valamint a kimagasló környezeti teljesítményű, illetve rendkívül energia- vagy szén-dioxid-hatékony szállítási műveletek előmozdítása érdekében. A különböző díjak megállapításakor releváns, tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kritériumokat kell használni, és a versenyszabályokat kellőképpen be kell tartani. A díjszabásban jelentkező különbségek egyenlő feltételek mellett vonatkoznak az adott kikötői szolgáltatás valamennyi használójára.

(4) A (3) bekezdés sérelme nélkül a kikötőhasználati díjakat differenciálni lehet a gyakori használókkal kapcsolatos üzleti gyakorlatnak megfelelően, továbbá a kikötői infrastruktúra hatékonyabb használata, a rövid távú tengeri fuvarozás, valamint a kimagasló környezeti teljesítményű, illetve rendkívül energia- vagy szén-dioxid-hatékony szállítási műveletek előmozdítása érdekében, illetve a területi kohézió elősegítését, például a legkülső régiók elérhetőségét szem előtt tartva. A különböző díjak megállapításakor releváns, tárgyilagos, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kritériumokat kell használni, és a versenyszabályokat kellőképpen be kell tartani. A díjszabásban jelentkező különbségek egyenlő feltételek mellett vonatkoznak az adott kikötői szolgáltatás valamennyi használójára.

Indokolás

A módosítás célja, hogy a szabályok olyan, egyéb árképzési kritériumokat is lehetővé tegyenek, amelyek figyelembe veszik a legkülső régiók nehéz megközelíthetőségét, és azt, hogy szállítási többletköltségeiket ellentételezni kell, hogy a többi felhasználóhoz hasonló feltételeket élvezhessenek, ahogy azt az EUMSZ 349. cikke is előirányozza.

21. módosítás

14. cikk – Kikötőhasználati díjak

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(…)

(5) A Bizottság felhatalmazást kap, hogy szükség esetén a 21. cikkben említett eljárással felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el egyrészt a vízi járművek, az üzemanyagok és a tevékenységtípusok közös osztályozására vonatkozóan, amely az infrastruktúra-használati díjak differenciálásának alapjául szolgálhat, másrészt a kikötőhasználati díjak megállapításának közös elveire vonatkozóan.

(…)

(7) A kikötőt üzemeltető szerv kérésre az illetékes független felügyelő szerv és a Bizottság rendelkezésére bocsátja a (4) bekezdésben említett információkat, a kikötőhasználati díjak összetételének és mértékének megállapításához használt részletes költség- és bevételkimutatást, csakúgy mint a kikötői létesítmények és szolgáltatások igénybevételéért kiszabott kikötőhasználati díjak megállapításához használt módszert.

(…)

Indokolás

A kikötői üzemeltető szervek üzleti szabadsága nem korlátozható ilyen elvek által (a díjszabás/árazás a versenyterület része). Ezenkívül minél pontosabban meg kell határozni és a legkevesebb esetre kell korlátozni az Európai Bizottság bármilyen arra vonatkozó felhatalmazását, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

22. módosítás

17. cikk

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Független felügyelő szerv

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy független felügyelő szerv kövesse nyomon és felügyelje e rendelet alkalmazását minden egyes tagállam területén az e rendelet hatályába tartozó valamennyi tengeri kikötőben.

(2) A független felügyelő szerv a kikötőt üzemeltető szervtől és a kikötői szolgáltatóktól elkülönült jogi egység és azoktól függetlenül végzi tevékenységét. Azok a tagállamok, amelyek megtartják a kikötők tulajdonjogát, illetve a kikötőt üzemeltető szervek feletti ellenőrzési jogot, gondoskodnak arról, hogy a rendelet alkalmazásának felügyeletével és nyomon követésével kapcsolatos tevékenységeik és az említett tulajdonjoggal vagy ellenőrzési joggal kapcsolatos tevékenységeik szervezetileg is ténylegesen elkülönüljenek. A független felügyelő szerv pártatlan és átlátható módon, valamint a szabad vállalkozás jogát kellőképpen tiszteletben tartva gyakorolja hatásköreit.

(3) A független felügyelő szerv minden olyan panaszt és jogvitát kezel, amelyet e rendelet alkalmazásával összefüggésben jogos érdekkel rendelkező felek nyújtottak be, illetve terjesztettek elé.

(4) Amennyiben különböző tagállamokban letelepedett felek között alakul ki jogvita, annak rendezésében azon tagállam független felügyelő szerve illetékes, amely területén az a kikötő található, ahonnan a jogvita feltételezhetően ered.

(5) A független felügyelő szervnek jogában áll, hogy a kikötőt üzemeltető szervektől, a kikötői szolgáltatóktól és a kikötőhasználóktól bekérje azokat az információkat, amelyeket e rendelet alkalmazásának nyomon követéséhez és felügyeletéhez szükségesnek ítél.

(6) A független felügyelő szerv a tagállami illetékes hatóságok kérésére e rendelet alkalmazásával kapcsolatos bármely kérdésben állást foglal.

(7) A független felügyelő szerv a panaszok kezeléséhez, illetve a jogviták rendezéséhez kikérheti az érintett kikötő kikötőhasználói tanácsadó bizottságának véleményét.

(8) A független felügyelő szerv határozatai jogilag kötelező erejűek, a bírósági felülvizsgálat lehetőségének sérelme nélkül.

(9) A tagállamok legkésőbb 2015. július 1-jéig megadják a Bizottságnak a független felügyelő szervek adatait, és a későbbiekben értesítik minden idevágó változásról. A Bizottság a független felügyelő szervek jegyzékét honlapján közzéteszi és folyamatosan aktualizálja.

Független felügyelő szerv

(6) A független felügyelő szerv a tagállami illetékes hatóságok kérésére e rendelet alkalmazásával kapcsolatos bármely kérdésben állást foglal.

(7) A független felügyelő szerv a panaszok kezeléséhez, illetve a jogviták rendezéséhez kikérheti az érintett kikötő kikötőhasználói tanácsadó bizottságának véleményét.

(8) A független felügyelő szerv határozatai jogilag kötelező erejűek, a bírósági felülvizsgálat lehetőségének sérelme nélkül.

Indokolás

Megkérdőjelezhető, hogy értéktöbbletet rejt-e egy ezen rendelet alkalmazásának nyomon követéséért és felügyeletéért felelős független felügyelő szerv létrehozása. Létező illetékes hatóságok (beleértve a helyi és regionális szintűeket is) felelősségi körébe lehetne helyezni ezt a felügyeletet. Ráadásul egy rendelet definíciójánál fogva „teljes egészében kötelező”, ezért nem teszi szükségessé, hogy végrehajtásának elősegítése érdekében intézkedéseket fogadjanak el. A 19. cikk mindenesetre biztosít jogorvoslati mechanizmust.

23. módosítás

18. cikk – A független felügyelő szervek együttműködése

A Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A független felügyelő szervek együttműködése

(1) A független felügyelő szervek a rendelet egységes alkalmazásának elősegítése érdekében tájékoztatják egymást az általuk végzett munkáról, valamint a határozathozatal során alkalmazott elveikről és módszereikről. Az együttműködés céljára hálózatot alkotnak, melynek tagjai rendszeres időközönként, de évente legalább egyszer találkoznak. A Bizottság koordinálja és támogatja a hálózat munkáját, és maga is részt vesz benne.

(2) A független felügyelő szervek szoros együttműködést folytatnak annak érdekében, hogy segítsék egymást feladataik ellátásában, többek között a különböző tagállamok kikötőit érintő ügyekkel kapcsolatos panaszok és jogviták kezelésében. Ezért a független felügyelő szervek – megfelelően indokolt kérelem alapján – egymás rendelkezésére bocsátják azokat az információkat, amelyekre az e rendelet szerinti feladataik ellátásához szükségük van.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a független felügyelő szervek – indoklással ellátott kérelem alapján – a Bizottság rendelkezésére bocsássák azokat az információkat, amelyekre a Bizottságnak feladatai ellátásához szüksége van. A Bizottság által kért adatszolgáltatásnak az ilyen feladatok elvégzésével arányosnak kell lennie.

(4) Ha valamely független felügyelő szerv az üzleti titokra vonatkozó közösségi és nemzeti szabályok értelmében bizalmasnak minősíti az információkat, az érintett független felügyelő szervek és a Bizottság biztosítják az információk bizalmas kezelését. Ezeket az információkat csak arra a célra lehet felhasználni, amely tekintetében kérték őket.

(5) A Bizottság a független felügyelő szervek tapasztalatai és az (1) bekezdésben említett hálózat tevékenysége alapján a hatékony együttműködés érdekében közös elveket fogadhat el a független felügyelő szervek közötti információcserére vonatkozó megfelelő intézkedéseket illetően. Az erre szolgáló végrehajtási aktusokat a 22. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A független felügyelő szervek együttműködése

Indokolás

Hasonló az érvelési logika, mint a 17. cikkre vonatkozó módosítás esetében: nem világos, hogy miért van szükség a független felügyelő szervek együttműködésére. Sőt, annál inkább érthetetlen, ha figyelembe vesszük az Európai Bizottság által követett logikát, vagyis hogy a rendeleti formát választja, amely meghatározásánál fogva „teljes egészében kötelező” és „megelőzi, hogy a tagállamokra és magára a Bizottságra további adminisztratív terhek háruljanak”, ezért tehát nincs szükség az egységes végrehajtást elősegítő intézkedésekre. A 19. cikk mindenesetre biztosít jogorvoslati mechanizmust.

24. módosítás

19. cikk – Jogorvoslat

A Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
(1) Minden jogos érdekkel rendelkező félnek jogában áll fellebbeznie az illetékes hatóságok, a kikötőt üzemeltető szerv vagy a független felügyelő szerv által e rendelet alapján hozott határozatok vagy egyedi intézkedések ellen egy, az említett szervektől független jogorvoslati szervnél. Ez a jogorvoslati szerv bíróság is lehet.	(1) Minden jogos érdekkel rendelkező félnek jogában áll fellebbeznie az illetékes hatóságok vagy, a kikötőt üzemeltető szerv vagy a független felügyelő szerv által e rendelet alapján hozott határozatok vagy egyedi intézkedések ellen egy, az említett szervektől független jogorvoslati szervnél. Ez a jogorvoslati szerv bíróság is lehet.
(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett jogorvoslati szerv nem igazságszolgáltató jellegű szerv, határozatait mindig írásbeli indokolással látja el. Határozatait nemzeti bíróság is felülvizsgálhatja.	(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett jogorvoslati szerv nem igazságszolgáltató jellegű szerv, határozatait mindig írásbeli indokolással látja el. Határozatait nemzeti bíróság is felülvizsgálhatja.

Indokolás

Összhangban a 17. és a 18. cikkre vonatkozó módosításokkal.

Kelt Brüsszelben, 2013. november 28-án.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO

(1) SWD(2013) 3 final, http://ec.europa.eu/governance/impact/key_docs/docs/cswd_ati_en.pdf

(2) http://eca.europa.eu/portal/pls/portal/docs/1/14018736.PDF.

(3) Az állami támogatásokkal, a közbeszerzéssel és a belső piaccal kapcsolatos európai uniós szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra történő alkalmazásáról szóló útmutató, SWD(2013)53, 2013. február 15.

(4) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló, 2011. december 20-i határozattal összhangban.

(5) HL L 82., 2001.3.22., 16. o.