30.7.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/22

—

megállapítja, hogy a folytatódó gazdasági válság még inkább a jogalkotás költségeire, valamint a közösségi joganyagban már meglévő jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének kihívására irányította a figyelmet;

—

úgy véli, hogy az összes kormányzási szintnek biztosítania kellene, hogy a jogalkotás hatékony és eredményes legyen, és az uniós intézményekre különösen nagy felelősség hárul abban, hogy bemutassák az uniós szabályozás egyértelmű hozzáadott értékét; fontos, hogy e szabályozás a lehető legalacsonyabb költség mellett valósítsa meg valamennyi előnyét, valamint tiszteletben tartsa a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

—

üdvözli az új Célravezető és hatásos szabályozás programra (REFIT) tett fenti javaslatot, amelynek célja, hogy rendszeresen meghatározzon és átlátható módon végrehajtson olyan kezdeményezéseket, amelyek a szabályozási költségek komoly csökkentését vagy jelentős egyszerűsítést eredményeznek;

—

üdvözli az annak feltérképezésére tett javaslatot, hogy mely szabályozási területek és jogszabályok esetében van lehetőség egyszerűsítésre és költségcsökkentésre a politikai célok veszélyeztetése nélkül, hangsúlyozza, hogy a célravezetőségi vizsgálatokba valamennyi kormányzati szint észrevételeit be kell építeni, valamint továbbra is támogatja az uniós jogalkotás utólagos értékelését, amely az intelligens szabályozás hatékony eszköze;

—

ismételten leszögezi, hogy a rendelkezések egyszerűsítésének igen nagy a jelentősége a szabályozási környezet racionalizálása szempontjából, különösen a helyi és regionális önkormányzatok esetében, amelyeknek a jogszabályok végrehajtására fordítható forrásai gyakran korlátozottak és egyre szűkösebbek;

—

üdvözli a hatásvizsgálatok folyamatos javítására irányuló javaslatokat, és ismételten kijelenti, hogy a jogalkotási és politikai javaslatok hatásvizsgálatainak fel kellene térképezniük a vizsgált főbb politikai lehetőségek területi vetületét; ha az Európai Bizottság a Hatásvizsgálati Testület tagságának bővítéséről, valamint függetlenségének erősítéséről döntene, az RB úgy véli, hogy a helyi és regionális érdekeket képviselni kell;

—

arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyen a konzultációs dokumentumok valamennyi hivatalos uniós nyelvre történő lefordítása érdekében;

—

ismételten leszögezi, hogy az intézmények közös felelőssége a polgárok, vállalkozások és a közvélemény tájékoztatása az intelligens szabályozás részét képező eszközök alkalmazásával elérhető előnyökről.

Előadó

Lord Graham TOPE (UK/ALDE), Sutton londoni kerület önkormányzatának tagja

Referenciaszöveg

Az Európai Bizottság közleménye: Az uniós szabályozás célravezetősége

COM(2012) 746 final

Figyelembe véve:

1.

emlékeztet arra, hogy az uniós szabályozás maga is része azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek a szabályozás tökéletesítésére és egyszerűsítésére, így a költségek és az adminisztratív terhek mérséklésére irányulnak;

2.

megállapítja, hogy a folytatódó gazdasági válság még inkább a jogalkotás költségeire, valamint a közösségi joganyagban már meglévő jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének kihívására irányította a figyelmet;

3.

osztja az Európai Bizottságnak azt a nézetét, mely szerint a nemzeti közigazgatási rendszerek egyre inkább szembesülnek a források szűkösségével az uniós jogszabályok átültetésére és alkalmazására vonatkozó feladataik során; úgy véli, hogy ez olyan kihívás, amelynek megválaszolása kapcsán számítani kellene a helyi és regionális önkormányzatok együttműködésére, és amelynek nem szabadna ürüggyé válnia arra, hogy növekedjenek más kormányzati szintek terhei;

4.

ebben az általános kontextusban úgy véli, hogy az összes kormányzási szintnek biztosítania kellene, hogy a jogalkotás hatékony és eredményes legyen, és az uniós intézményekre különösen nagy felelősség hárul abban, hogy bemutassák az uniós szabályozás egyértelmű hozzáadott értékét. Fontos, hogy e szabályozás a lehető legalacsonyabb költség mellett valósítsa meg valamennyi előnyét, valamint tiszteletben tartsa a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

5.

emlékeztet arra, hogy az EU jobb szabályozásra irányuló stratégiájának fő elemei a következők:

6.

üdvözli az új Célravezető és hatásos szabályozás programra (REFIT) tett fenti javaslatot, amelynek célja, hogy rendszeresen meghatározzon és átlátható módon végrehajtson olyan kezdeményezéseket, amelyek a szabályozási költségek komoly csökkentését vagy jelentős egyszerűsítést eredményeznek;

7.

ismételten kijelenti, hogy a jobb szabályozást a többszintű kormányzás szellemében kell megvalósítani, vagyis az EU, a tagállami intézmények, valamint a helyi és regionális önkormányzatok összehangolt fellépése révén;

8.

úgy véli, hogy arra kell ösztönözni az Európai Bizottságot és a többi uniós intézményt, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat aktívabban bevonják a jogszabályok kidolgozása azok hatásainak értékelése vagy az európai politikák és célkitűzések megvalósításának megtervezése során. Az új javaslatok többsége a meglévő uniós jogszabályok módosítására vagy kiegészítésére vonatkozik. A jogalkotás szükséges frissítésének állandó folyamata keretében fontos, hogy az új javaslatok kidolgozásakor figyelembe vegyék a helyi és regionális önkormányzatoknak az uniós jogszabályok alkalmazása során gyűjtött értékes tapasztalatait;

9.

a szabályozás minőségének további javítására hív fel azzal a céllal, hogy az mindenki számára a lehető legvilágosabb, legelérhetőbb és legkönnyebben végrehajtható legyen, tiszteletben tartva a tagállamokban hivatalosan elismert regionális nyelveket, ahol léteznek ilyen megállapodások;

10.

úgy véli, hogy a stratégiát partnerségi és részvételi megközelítéssel kell alátámasztani az uniós politikák kidolgozása és megvalósítása során;

11.

a tagállamoknak a Szerződésekben rögzített intézményi és alkotmányi autonómiáját tiszteletben tartva, az RB emlékeztet annak fontosságára, hogy bevonják a helyi és regionális önkormányzatokat az európai szabályozás kidolgozásába és kiértékelésébe, mivel többnyire ők felelnek az uniós szakpolitikák végrehajtásáért;

12.

üdvözli az annak feltérképezésére tett javaslatot, hogy mely szabályozási területek és jogszabályok esetében van lehetőség egyszerűsítésre és költségcsökkentésre a politikai célok veszélyeztetése nélkül (az úgynevezett „értékeléssel indítás politikája”);

13.

hangsúlyozza, hogy a célravezetőségi vizsgálatokba valamennyi kormányzati szint észrevételeit be kell építeni a helyi és regionális önkormányzatok érdeklődésére számot tartó fő ágazatokban, vagyis a kohéziós politika és finanszírozási eszközök, a várostervezési politika, a környezetvédelemmel kapcsolatos jogalkotás, az iparpolitika, a szociális jogalkotás és a közlekedés terén;

14.

továbbra is támogatja az uniós jogalkotás utólagos értékelését, amely az intelligens szabályozás hatékony eszköze;

15.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – bár 2011. évi véleményében intelligens szabályozásra szólított fel, a REFIT programról szóló közlemény pedig lehetővé tenné ezt – az RB-t nem kérték együttműködésre egy ilyen értékelésben;

16.

tudomásul veszi az adminisztratív terhek csökkentésének cselekvési programjában szereplő tevékenységeket; megjegyzi, hogy a legjelentősebb eredmények elérésére mindeddig főként olyan területeken került sor – társasági jog, társasági adózás stb. –, amelyek kevéssé érintik közvetlenül a helyi és regionális önkormányzatokat, ezért érdemes lenne beépíteni a helyi önkormányzatok számára fontosabb olyan kérdéseket, mint az engedélyek és felhatalmazások. Ugyanakkor elismeri, hogy ez a program a szabályozási kultúra olyan módosítását képviseli, amely végső soron hasznára válhat a közigazgatási szerveknek;

17.

ismételten leszögezi, hogy a rendelkezések egyszerűsítésének igen nagy a jelentősége a szabályozási környezet racionalizálásának szempontjából, különösen a helyi és regionális önkormányzatok esetében, amelyeknek a jogszabályok végrehajtására fordítható forrásai gyakran korlátozottak és egyre szűkösebbek. Ez igaz például a széles körű jelentéstételi kötelezettségekre, amelyeket gyakran a polgárokra és vállalatokra hárítanak át;

18.

megjegyzi, hogy az egyszerűsítés jelentős költséghatékonyságot eredményezhet, nemcsak a vállalkozások, hanem a helyi és regionális közigazgatás számára is, ezáltal más kulcsfontosságú közszolgáltatások számára felszabadítva a szűkös – pénzügyi és emberi – erőforrásokat;

19.

megismétli elkötelezettségét amellett, hogy segíti a magas szintű munkacsoportot feladatainak elvégzésében, különösen annak az „új” munkaterületnek a keretében, amely a közigazgatások hatékonyabbá és az érdekeltek és a kkv-k igényeire nyitottabbá tételére összpontosít;

20.

hangsúlyozza, hogy a csoport munkájában átláthatóságra és elszámoltathatóságra van szükség;

21.

támogatja az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló cselekvési program nyomon követésére (ABRplus) tett javaslatot, melynek célja annak biztosítása, hogy a bürokrácia 25 %-os csökkentését célzó erőfeszítések hasznára váljanak a tagállamokban a vállalatoknak és a kkv-knak;

22.

sajnálattal állapítja meg, hogy a REFIT-közlemény nem vesz figyelembe alternatív szabályozási módokat vagy más alternatívákat magára a szabályozásra;

23.

üdvözli a hatásvizsgálatok folyamatos javítására, a politikai folyamatokba szilárdan beágyazódó átfogóbb, kritikai értékelésekre, az érdekelt felekkel való javított konzultációkra, valamint az uniós jogalkotás végrehajtásának nagyobb támogatására irányuló javaslatokat;

24.

ismételten kijelenti, hogy a jogalkotási és politikai javaslatok hatásvizsgálatainak kötelezően figyelembe kellene venniük a vizsgált főbb politikai lehetőségek területi vetületét (helyi és regionális szempontok, pénzügyi és adminisztratív következmények a tagállami, regionális és helyi önkormányzatokra vonatkozóan). Emlékeztet arra, hogy ez annak következménye, hogy a területi kohézió az Unió egyik célkitűzésének tekintendő (EUMSZ 3. cikk), valamint hogy „figyelembe kell venni[e] annak szükségességét, hogy […] a regionális vagy helyi hatóságokra […] háruló pénzügyi vagy igazgatási terheket a lehető legkisebbre csökkentsék, és hogy azok arányban álljanak az elérendő célkitűzésekkel” (EUMSZ (2.) Jegyzőkönyv 5. cikk);

25.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az RB és az Európai Bizottság együttműködési megállapodásának felülvizsgálata nem teremtette meg a hatásvizsgálatok tárgyában való strukturális együttműködés alapját, és arra ösztönzi az Európai Bizottságot és az egyes főigazgatóságokat, hogy tekintsék a Régiók Bizottságát intézményi partnernek a hatásvizsgálatban. A helyi és regionális önkormányzatok korai szakaszban történő bevonása növeli az uniós jogszabályok végrehajthatóságát és támogatottságát;

26.

megjegyzi, hogy a jogalkotási javaslatokhoz az Európai Parlament vagy a Tanács által benyújtott lényegi módosító indítványok jelentős következményekkel járhatnak a helyi önkormányzatokra és a régiókra is. Ezért arra biztatja a Parlamentet és a Tanácsot, hogy kérjék a Régiók Bizottsága segítségét, ha úgy határoznak, hogy hatásvizsgálatokat végeznek az ilyen módosító indítványok esetében;

27.

ezért arra szólítja fel az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy saját hatásvizsgálati részleget állítsanak fel, vagy javítsák a meglévő hatékonyságát abból a célból, hogy különböző szempontokból – így a területiből – készítsenek hatásvizsgálatokat, valamint – az Európai Bizottsággal egyeztetve – megerősített kommunikációs csatornákat alakítsanak ki a helyi és regionális önkormányzatokkal;

28.

kéri, hogy vonják be az RB-t a hatásvizsgálatokra vonatkozó iránymutatások 2014-ben esedékes aktualizálásába, és emlékeztet arra, hogy a hatásvizsgálati iránymutatások 2009. évi tervezetéhez a helyi és regionális önkormányzatok konzultációjával járult hozzá;

29.

megismétli a hatásvizsgálat „kiszervezésével” kapcsolatos fenntartásait. Ha azonban az Európai Bizottság a Hatásvizsgálati Testület tagságának bővítéséről, valamint függetlenségének erősítéséről döntene, az RB úgy véli, hogy a helyi és regionális érdekeket képviselni kell, mivel a tárgyalt javaslat megvalósítása minden valószínűség szerint ezt a kormányzati szintet érinti leginkább;

30.

üdvözli az Európai Bizottság konzultációs politikájának felülvizsgálatát, és arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy cselekedjen annak eredményei szerint, főként azáltal, hogy megfelelőbb visszajelzést ad a konzultációk résztvevőinek;

31.

ösztönzi, hogy az Európai Bizottság vonja be az RB-t, valamint a helyi és regionális önkormányzatok európai képviseleti szövetségeit a konzultációval kapcsolatos minimumkövetelmények felülvizsgálatának munkájába;

32.

ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy a konzultációs folyamatnak nyilvánosnak kell lennie, és valamennyi intézményt fel kellene szólítani arra, hogy vegyék fontolóra az új információs és kommunikációs technológiák jobb és egymással összekapcsolt használatát a konzultációk közzétételéhez és lefolytatásához;

33.

egyetért annak szükségességével, hogy nagyobb erőfeszítést kellene szentelni az eredmények számszerűsítésének, a főbb következtetések világosabb bemutatásának és a hatásvizsgálat-tervezetekről való konzultációnak annak érdekében, hogy lehetővé tegyük az érdekeltek és különösen a helyi és regionális önkormányzatok számára azt, hogy a folyamat korai szakaszaira is már hatást gyakoroljanak, és jobban megértsék annak eredményeit;

34.

a teljes körű átláthatóság és visszajelzés érdekében támogatja a konzultációkhoz való hozzájárulások közzétételét. Az Európai Bizottság egyúttal jelezhetné a hatásvizsgálatokban, hogy miként hasznosította a konzultációkkal kapcsolatos visszajelzéseket;

35.

arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyen a konzultációs dokumentumok valamennyi hivatalos uniós nyelvre történő lefordítása érdekében. Úgy véli, hogy egy konzultáció nem tekinthető reprezentatívnak, ha nem a saját nyelvükön szól a polgárokhoz;

36.

erősebb kétirányú együttműködést ajánl az Európai Bizottság és saját maga között: az RB által szervezett célzott konzultációkat a nagyobb átláthatóság érdekében „Az Ön hangja Európában” honlapon lehetne meghirdetni. Úgy véli, hogy az Európai Bizottság konzultációit is rendszeresen népszerűsíteni lehetne az RB csatornáin keresztül, feltéve, hogy ezek kiegészítik és megerősítik a helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott közvetlen konzultációt;

37.

megállapítja, hogy az EUSZ 11. cikke alapján az EU tanácsadó szerveivel való „konzultáció” nem nyilvános konzultáció, hanem egy konkrét intézményi követelmény a szerződések keretében; arra biztatja azonban az Európai Bizottság egyes főigazgatóságait és szolgálatait, hogy következetes módon éljenek ezzel az eszközzel;

38.

vállalja, hogy integrált módon felülvizsgálja saját konzultációs eszközeit és hálózatait az Európai Bizottság jelentésével megegyező módon;

39.

„goldplating” alatt azt a gyakorlatot érti, amikor a tagállamok az uniós irányelvek nemzeti jogszabályokba való átültetése során túlmennek azok minimális követelményein;

40.

úgy véli, hogy a „goldplating” jelenségre egy EU-szerte érvényes egységes meghatározást kellene alkalmazni az uniós jogszabályok végrehajtásának és alkalmazásának jogbiztonsága, valamint az összehasonlító elemzések érdekében, továbbá az olyan tagállamok állításainak megítéléséhez, amelyek tagadják azt, hogy túlszabályozást folytatnának;

41.

úgy véli, hogy egy ilyen meghatározásba a következőket lehet belevenni:

42.

elismeri, hogy a túlszabályozást nem tiltják uniós jogszabályok, és egyes esetekben indokolt lehet, hogy a tagállami vagy szubnacionális jogalkotás az uniós irányelv által meghatározottnál magasabb szintű védelmet biztosítson; ez vonatkozhat a környezetvédelemre (EUMSZ 193. cikk), a munkavállalók védelmére irányuló jogalkotásra (EUMSZ 153. cikk (4) bekezdés), az emberi szervekre és az emberi eredetű anyagokra, a vérre és vérkészítményekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírások szintjével kapcsolatos jogszabályokra (168. cikk (4) bekezdés a) pont) és a fogyasztóvédelemre (EUMSZ 169. cikk (4) bekezdés);

43.

mindazonáltal azt ajánlja, hogy az ilyen kiegészítő intézkedéseket külön indokolják meg, hogy a polgárok fejében ne keveredjen össze a tagállami és az uniós szabályozás, mivel ez azt a nézetet támasztaná alá, hogy az uniós szervek „túlszabályoznak”;

44.

aláhúzza továbbá annak hasznosságát, hogy a fenti intézkedések hatásvizsgálatát is végezzék el tagállami szinten, figyelembe véve az európai szinten kezelt különféle hatásokat, így a területi dimenziót és a regionális hatást is;

45.

megismétli azt az álláspontját, melyet az Európai Bizottság is oszt, hogy a tagállamoknak el kell tekinteniük az uniós jogszabályok oly módon való túlzó átültetésétől, amely bonyolultabbá és költségesebbé tenné az új jogszabályokat a helyi és regionális önkormányzatok, az üzleti szféra és a polgárok számára;

46.

elégedettségének ad hangot amiatt, hogy az Európai Bizottság elismeri a tagállami parlamentek szerepét az intelligens szabályozásra vonatkozóan, és különösen a szubszidiaritás elvének helyes alkalmazását illetően;

47.

sürgeti, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament vegye figyelembe a jogalkotói hatáskörrel rendelkező regionális parlamentek nézőpontjait, és felhívja a figyelmet a szubszidiaritásfigyelő hálózaton belül a REGPEX platformra mint információforrásra;

48.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság által a tagállamok számára kínált végrehajtási segítségnek szintén figyelembe kell vennie a helyi és regionális sajátosságokat, és ahol a helyi és regionális önkormányzatok a felelősek a végrehajtásért, ott közvetlen segítséget kellene kapniuk;

49.

azt javasolja, hogy az RB, a helyi és a regionális önkormányzatok komoly szerepet kapjanak az új Célravezető és hatásos szabályozás programban (REFIT);

50.

üdvözli az Európai Bizottságnak azt az álláspontját, hogy az intelligens szabályozás valamennyi uniós intézmény – köztük a Régiók Bizottsága – közös küldetése. Arra biztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy az intelligens szabályozás menetrendjét és a REFIT programot hasonló komolysággal hajtsák végre, minimalizálva a jogalkotási módosításokból adódó további terheket;

51.

üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Bizottsággal kötött megújított együttműködési megállapodás tekintettel van az RB-nek az intelligens szabályozás valamennyi területére kiterjedő tevékenységeire. Javasolja, hogy az Európai Parlament és a Tanács is dolgozzon ki vele hasonló együttműködési megállapodásokat;

52.

ismételten leszögezi, hogy az intézmények közös felelőssége a polgárok, vállalkozások és a közvélemény tájékoztatása az intelligens szabályozás részét képező eszközök alkalmazásával elérhető előnyökről, és vállalja, hogy ezt a helyi és regionális önkormányzatok tudomására hozza.