8.7.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 214/25

1.1

A rendeletjavaslatnak, (1) amelyről a felkérés alapján az EGSZB véleményt dolgoz ki, az a célja, hogy módosítsa a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1215/2012/EU rendeletet.

1.2

A javaslatnak kettős célja van: egyrészt annak lehetővé tétele, hogy az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozásáról szóló, 2013. február 19-én aláírt megállapodás összhangban legyen a Benelux Bíróság (2)2012. október 15-én módosított jogállásával és az átdolgozott Brüsszel I. rendelettel; másrészt a harmadik országokból származó alperesekkel kapcsolatos joghatóságra vonatkozó szabályok hiányának kezelése.

1.3

Az EGSZB támogatja az EP és a Tanács kezdeményezését, mivel nélkülözhetetlennek tartja azt az egységes uniós szabadalmi oltalom jogi egyértelműségéhez és jogbiztonságához.

1.4

Az EGSZB a legnagyobb örömmel fogadja annak a négy új rendelkezésnek az egyszerűségét, amelyek valószínűleg bekerülnek a Brüsszel I. rendeletbe, ezenkívül szükségesnek, megfelelőnek, kellően indokoltnak és időszerűnek tartja őket.

1.5

Azt azonban sajnálattal fogadja az EGSZB, hogy nem kapott a megfelelő időben felkérést véleményalkotásra azokról a rendeletjavaslatokról, amelyek az egységes szabadalmi oltalom létrehozásával és az Egységes Szabadalmi Bíróságot létrehozó csomaggal kapcsolatban megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtására irányulnak, mivel e tárgyra vonatkozóan már több véleményt is kidolgozott.

1.6

Az előzetes konzultáció elmaradása miatt ugyan későn, de azért felvet néhány kérdést az EGSZB a Bíróság szerkezetével és működésével kapcsolatban, és úgy véli, hogy ezekről még érdemes lenne alapos vitát folytatni. Az EGSZB különösen

2.1

Az EP-nek és a Tanácsnak címzett európai bizottsági javaslat „az egységes joghatással bíró európai szabadalom” hosszú történetének legújabb fejezete.

2.2

Egy, az Európai Unió területén egységes jogi oltalmat biztosító szabadalom létrehozása már a hatvanas évek óta váratott magára. Egyik próbálkozás és kudarc követte a másikat.

2.2.1

Ezen a kanyargós úton azonban egy részleges sikert is el lehetett könyvelni: az 1973. október 5-én aláírt Müncheni Egyezmény életre hívta az európai szabadalmat, ezenkívül létrehozta az európai szabadalmak Európai Szabadalmi Hivatalnak történő bejelentésére vonatkozó közös eljárást is.

Ennek az európai szabadalomnak a jogrendszerét azonban annyi nemzeti rendszerben alkalmazzák, ahány országot a szabadalom benyújtója megjelöl. Ez a magyarázata annak, hogy az államok, az intézmények és a felhasználók olyan régóta sürgették az egységes szabadalmi oltalom egy egyszerű rendszerének kialakítását az EU-ban.

2.2.2

Számos próbálkozásnak lehettünk tanúi, melyek a „közösségi”-nek, majd „európai uniós”-nak nevezett szabadalom kialakítására irányultak, de egyik kudarc követte a másikat. Például a közösségi szabadalomra vonatkozó 1975. évi Luxembourgi Egyezmény az államok közti megállapodás hiányában soha nem fog hatályba lépni.

2.2.3

Az Európai Tanács végül csak 2000-ben kezdte meg újra a majdani európai szabadalomról szóló vitákat a lisszaboni kongresszus alkalmával, ahol egy olyan általános programot jelentettek be, mely az európai vállalatok versenyképességének növelésére irányult. Közvetlenül ez után az ülés után az Európai Bizottság közzétett egy rendeletjavaslatot, amelynek a célja az volt, hogy létrehozzon egy, az ipari tulajdonra vonatkozó egységes jogcímet, a közösségi szabadalmat. (3)

2.2.4

2003-ban a tagállamok megállapodtak egy közös politikai megközelítésben, végleges megállapodást azonban – többek között a nyelvi rendszerről – nem sikerült kialakítaniuk. (4) Egy 2006-ban végzett széles körű konzultáció nyomán 2007 áprilisában az Európai Bizottság közleményt tett közzé, mely megismételte a közösségi szabadalom iránti elkötelezettséget, (5) majd 2008 júliusában „egy európai iparjogvédelmi stratégiáról” tett közzé közleményt, (6) és újraindította a tárgyalásokat a tagállamokkal.

2.2.5

Konszenzus hiányában és a Tanács 2011. március 10-i határozatát (7) követően 2011. április 13-án az Európai Bizottság a megerősített együttműködés keretében egységes joghatással bíró európai szabadalom létrehozását javasolta. Olaszország és Spanyolország kivételével az összes tagállam elfogadta ezt a megoldást. (8)

2.3

A „szabadalmi csomag” két rendeletet foglal magában – az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló 1257/2012/EU rendeletet és az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésnek az alkalmazandó fordítási szabályok tekintetében történő végrehajtásáról szóló 1260/2012/EU rendeletet (9) –, valamint egy nemzetközi megállapodást, amely lefekteti az egységes uniós szabadalmi oltalom létrehozásának alapjait.

2.4

Az Egységes Szabadalmi Bíróságról egy 25 tagállam által megkötött nemzetközi megállapodás rendelkezik (az aláírók közül Spanyolország és Lengyelország hiányzik), amelyet 2013. február 19-én írtak alá a Versenyképességi Tanács ülésének alkalmával (10) és „az EU intézményi keretén kívül”. (11) A Bíróság hatásköre a jövőbeli egységes szabadalmakkal és a jelenleg létező „klasszikus” európai szabadalmakkal (12) kapcsolatos konfliktusok kezelésére terjed ki.

2.4.1

Egy szakosított, ad hoc bíróságról van szó, amely helyi és regionális kirendeltségekkel rendelkezik az EU-ban. A nemzeti bíróságokon párhuzamosan folytatott eljárások helyett a jogalanyok gyors és magas színvonalú döntésekre számíthatnak, amelyeket az összes olyan tagállam elfogad, ahol a szabadalom érvényes.

2.4.2

Az Európai Tanács 2012. júniusi ülése úgy határozott, hogy az Elsőfokú Bíróság központi divíziójának székhelye Párizs lesz, e divízió szekcióié pedig London és München. (13)

2.4.3

Az új rendszerrel egyablakos ügyintézés jön létre az egységes hatályú európai szabadalmak benyújtására a megerősített együttműködésben részt vevő államok területén, továbbá egy olyan bíróság, amelynek többszörös hatáskörei az európai szabadalombitorlási perektől a nemleges megállapításra irányuló kérelmeken, az ideiglenes, illetve biztosítási intézkedésekre irányuló kereseteken és a rendelkezéseken át a szabadalom megsemmisítése iránti keresetekig stb. terjednek. A bíróság az Európai Szabadalmi Hivatal határozataira vonatkozó 32. cikk (1) bekezdése (i) pontjának keretében felvetett kérdések megvizsgálására is rendelkezik majd hatáskörrel.

2.5

Részben az ipari tulajdonjoggal és a belső piaccal kapcsolatos témákra vonatkozó konzultatív felkérésekre adott válaszaiban, (14) részben saját kezdeményezésű vagy feltáró véleményei (15) révén az EGSZB mindig is határozottan kérte és támogatta egy európai szabadalom létrehozását.

2.5.1

Két tanácsi határozatra irányuló javaslatról is kidolgozott véleményt, amikor erre felkérést kapott: az egyik „a közösségi szabadalommal kapcsolatos jogviták rendezése tekintetében a Bíróság hatáskörrel való felruházásáról”, (16) a másik pedig „a Közösségi Szabadalmi Bíróság létrehozásáról és az Elsőfokú Bíróság előtti fellebbezésekről” (17) szólt.

2.6

Arra viszont nem kapott felkérést az EGSZB, hogy a „szabadalmi csomag”-ról (rendeletjavaslatok, amelyek a 2012. december 17-i 1257/2012/EU és az 1260/2012/EU rendelet (18) alapjául szolgáltak, továbbá a 2013. február 19-én aláírt, az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodástervezet) (19) is dolgozzon ki véleményt.

3.1

Az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló megállapodás 89. cikke szerint a hatálybalépés időpontja:

A legkésőbbi időpontot kell alkalmazni.

3.2

Ennek az európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatnak az a célja, hogy elfogadásra kerüljenek az 1215/2012/EU rendelet ahhoz szükséges módosításai, hogy egyrészt biztosítható legyen az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás és az említett rendelet közötti összhang, másrészt válaszolni lehessen a harmadik országból származó alperesekre vonatkozó joghatósági szabályok sajátos problémájára. (20)

3.3

Ugyanakkor, tekintettel a Benelux Bíróság különféle területeken, többek között a szellemi tulajdonjog területén létező párhuzamos hatásköreire, a javaslat úgy ítéli meg, hogy – az 1965. március 31-én kelt, az említett Benelux Bíróság felállításáról és működéséről szóló egyezmény szövegét módosító, 2012. október 15-i jegyzőkönyv elfogadását követően – az említett jegyzőkönyv az átdolgozott Brüsszel I. rendelet módosítását kívánja meg egyrészt a felülvizsgált egyezmény és az átdolgozott Brüsszel I. rendelet közötti összhang biztosítása, másrészt a harmadik országból származó alperesekre vonatkozó közös joghatósági szabályok hiányának kezelése céljából. (21)

3.4

A vizsgált dokumentum az 1215/2012/EU rendelethez a következő módosításokat javasolja:

3.5

E módosítások nyomán az 1215/2012/EU rendelet egy mondattal (a 14. preambulumbekezdésben) és négy új rendelkezéssel (71/A.–71/D. cikkek) egészül ki.

4.1

Az Egységes Szabadalmi Bíróságra vonatkozó megállapodás hatálybalépéséhez szükséges három feltétel közül az uniós intézmények hatáskörébe egyedül az tartozik, amely a 44/2001-es (Brüsszel I.) rendeletet (22) hatályon kívül helyező 1215/2012 rendelet (23) módosításaira vonatkozik.

4.2

A javasolt módosítások szükségesek, megfelelőek, kellően meg vannak indokolva és időszerűek.

Szükségesek, mert:

4.3

A tervezett módosítások megfelelnek az alábbi céloknak:

4.4

A rendeletjavaslatot megelőző és bevezető Indokolás fejezet megfelelően megindokolja a javasolt módosításokat.

4.4.1

Végül pedig a módosítás ideje is megfelelő, ugyanis az 1215/2012. sz. rendelet 2015. január 10-től alkalmazandó, az Egységes Szabadalmi Bíróságra vonatkozó megállapodás csak az 1215/2012/EU rendeletet módosító jogszabály hatálybalépését követő negyedik hónap első napján lép hatályba, és a rendeletet módosító jogszabályt ugyanattól a naptól, 2015. január 10-től kell alkalmazni (a javaslat 2. cikke).

4.5

Az EGSZB ezért egyetértését fejezi ki, és támogatja a tárgyalt javaslatot, amelyet megfelelőnek és elengedhetetlennek tart ahhoz, hogy az Egységes Szabadalmi Bíróságra vonatkozó megállapodás, a Benelux Bíróság hatáskörének kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv, valamint az átdolgozott Brüsszel I. rendelet párhuzamos és egységes alkalmazása megvalósuljon.

4.6

Amiatt azonban sajnálkozását fejezi ki az EGSZB, hogy nem kapott felkérést véleményalkotásra a „szabadalmi csomag” (1257/2012/EU rendelet és 1260/2012/EU rendelet) elfogadásáról, valamint az egységes uniós szabadalmi oltalom létrehozásának alapjait lefektető nemzetközi megállapodásról.

4.6.1

Az EGSZB megragadja azonban az alkalmat arra, hogy üdvözölje az európai szabadalom és az egységes hatályú szabadalom párhuzamos létezésében rejlő rugalmasságot, mivel ez a rendszer lehetővé teszi a legmegfelelőbb alternatíva kiválasztását: néhány kijelölt tagállam esetében az európai szabadalomról, a megerősített együttműködésben részt vevő 25 tagállam mindegyike számára pedig az egységes hatályú európai szabadalomról van szó.

4.6.2

Az az egyszerűsítés azonban, amelyre a „szabadalmi csomag” törekszik, felvet néhány kérdést, mivel a rendszer megvalósításával kapcsolatos munkák még folyamatban vannak.

A megállapodáshoz csatolt nyilatkozat rendelkezik egy, a tagállamok képviselőiből álló bizottság felállításáról, amelynek ki kell dolgoznia „az egységes szabadalmi bíróság megfelelő működését biztosító gyakorlati intézkedéseket”. E bizottságnak többek között az a feladata, hogy kidolgozza a Bíróság eljárási szabályzatát, és megszervezze a bírók képzését. (24)

4.6.2.1

A jogviták rendezésére vonatkozó választottbírósági mechanizmusnak (25) és az egységes bírósághoz való fordulás lehetőségének párhuzamos létezése szintén kérdéseket vet fel, mert az Egységes Szabadalmi Bíróság hatásköre a 7 éves átmeneti időszakban változó lesz.

4.6.2.2

A szabadalmi csomag hatálybalépését ezenkívül bonyolult jogi helyzet jellemzi, mivel az alá van rendelve az Egységes Szabadalmi Bíróságra vonatkozó megállapodás 3.1. pontban ismertetett formula szerinti hatálybalépésének.

4.6.2.3

Az Egységes Szabadalmi Bíróságnak már a szerkezete is zavarba ejtő. Az Elsőfokú Bíróság központi divíziója a következő három városban kap helyet: Párizs: ipari technikák, közlekedés, textiltermékek, papír, helyhez kötött létesítmények, fizika, elektromosság; London: vegyészet, fémfeldolgozás és „emberi szükségletek”, ezen belül gyógyszerek; és München: gépészet, világítás, fűtés, fegyverek, robbantás. Ezután egy államon belül helyi divíziók hozhatók létre, és a regionális divíziók legalább két államra terjedhetnek ki. Végül a fellebbviteli bíróság székhelye Luxemburg lesz.

4.6.2.4

Az, hogy a megfizetendő bírósági díjak összege előre nem tudható, eltérítheti az alperest attól, hogy jogainak megvédése érdekében az Egységes Szabadalmi Bíróságnál indítson keresetet. Ez pedig alááshatja az alperesnek az igazságszolgáltatáshoz való jogát.

4.6.2.5

Az UPC (26) javasolt eljárási szabályzata 14. cikkének (2) bekezdése nehezen egyeztethető össze az Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozására szerződő tagállamok közötti megállapodás 49. cikkével, különösen azokban az esetekben, amikor az eljáró divízió hatásköre a 33. cikk (1) bekezdésének a) pontján alapul. Különösen nehezen érthető, hogy pontosan melyik nyelvet kell alkalmazni. A megállapodás 49. cikkének (3) bekezdése szerint a felek jogosultak megállapodni az eljárás nyelvéről, amit az eljáró tanácsnak jóvá kell hagynia. A 14. cikk (2) bekezdése azonban úgy szól, hogy „a keresetet azon a nyelven kell megfogalmazni, amelyet az alperes a székhelye szerinti szerződő tagállamban üzletszerűen használ”. A téves értelmezések elkerülése érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy a 14. cikk (2) bekezdését töröljék, vagy jelentősen módosítsák.

4.6.2.6

Az Egységes Szabadalmi Bíróság sikere nagyban függ a kiválasztott bírák kompetenciájától. Jóllehet különböző tagállamokból jönnek és a tagállamok eljárási rendszerei közti számos különbség miatt igen eltérő tapasztalatokkal rendelkeznek, a bíráknak követniük kell az Egységes Szabadalmi Bíróság új eljárásait. A kijelölt bírák színvonalas és alapos képzése ezért igen fontos a Bíróság sikeréhez, nemcsak az új eljárási szabályok ismerete, hanem a nyelvtudás tekintetében is, amely elengedhetetlen a Bíróság számára

4.7

Tekintettel erre a bonyolult helyzetre, csak örömmel lehet fogadni a Brüsszel I. rendeletbe várhatóan beillesztésre kerülő négy új rendelkezés egyszerűségét.