11.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 177/52

1.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy frissíteni kell az új pszichoaktív anyagokról szóló 2005-ös tanácsi határozatot. (1) Azzal is egyetért, hogy jobban össze kell hangolni az érintett uniós ügynökségek intézkedéseit, az adatgyűjtéssel kapcsolatban szorosabb ütemtervre van szükség, és lehetővé kell tenni az alacsony, közepes, illetve súlyos kockázatot jelentő anyagok szerinti árnyaltabb belső osztályozást. Bármilyen, a kínálat korlátozására irányuló intézkedésnek – kellő gyorsasággal és arányos módon – figyelembe kellene vennie ezt az osztályozást.

1.2

Az EGSZB megjegyzi továbbá, hogy az osztályozást megalapozó hatásvizsgálathoz gyakran nem álltak rendelkezésre adatok, az új pszichoaktív szerek fogyasztása EU-szerte változó, és nagy különbségek vannak a közvélemény hozzáállása és a politikai válaszok tekintetében. Az Európai Bizottság helyesen mutat rá arra, hogy a Szerződésre és a jelenlegi pénzügyi korlátozásokra való tekintettel mi valósítható meg politikailag, de ezen túllépve azt is meg kellene jelölnie, hogy valójában mire van szükség.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-n kívüli országokban tapasztalható fejlemények figyelemmel kísérése is tanulságos lehet; ezeket minden későbbi hatáselemzésben ki kell emelni. Nagyon fontos, hogy javítsák, és forrásokkal jobban ellássák az EU-ban az összes tényezőre (az anyagok hozzáférhetősége, ellátási útvonalak, gazdasági lehetőségek és társadalmi igény), a kommunikációs útvonalakra (internet és közösségi médiák) és a következményekre (mérhető betegség és egyéb ártalmak) vonatkozó adatgyűjtést.

1.4

Ha a rendeletjavaslat megmarad jelenlegi formájában, néhány technikai kérdést tisztázni kell; ezeket e vélemény 5. része tárgyalja. A siker annak függvénye lesz, hogy a tagállamok milyen politikai támogatást nyújtanak az intézkedésekhez, mennyi adatot szolgáltatnak, és milyen mértékű finanszírozást nyújtanak. Praktikus célkitűzésekben kell megállapodni. A kutatásoknak folytatódniuk kell, és meg kell jelölni a szabályozásra és kezelésre vonatkozó legjobb (és legrosszabb) gyakorlatokat. Az olyan uniós finanszírozású kutatási programok, mint az eSBIRTes, az Orion és az ALICE-RAP terveit és eredményeit rendszeresen meg kellene osztaniuk egymással a feleknek, továbbá nagyobb mértékben be kellene építeni őket a hatásvizsgálatokba és bármilyen későbbi jogalkotási javaslatba. Az adatgyűjtést, a kockázatelemzést és a tudástranszfert valós időben folytatni kellene a drogokkal kapcsolatos európai civil társadalmi fórum (vagy esetleg egy, az új pszichoaktív anyagokkal foglalkozó szélesebb körű platform) révén, bevonva az összes érintett felet, különösen a közvetlenül érintett NGO-kat és támogató csoportokat. A platformnak az összes új pszichoaktív anyaggal foglalkoznia kellene, így azokkal is, amelyeket már bejelentettek önállóan használatos anyagként, keverékként vagy egyéb új pszichoaktív anyagok adalékanyagaként. Az intézkedési prioritásokról és lehetőségekről sűrűbben kellene egyeztetni a tagállamokkal. Mérlegelni kellene, hogy milyen alternatívái vannak egy, a kínálat csökkentésére korlátozódó, az egész EU-ra kiterjedő egységes válasznak, és hogy miként lehetne ezt kiegészíteni.

2.1

Valamely anyag – akár természetes, akár bármilyen célból szintetizált, legális vagy illegális szerről van is szó – akkor minősül „pszichoaktív”-nak, ha egyéb fizikai, kémiai, toxikológiai és környezeti tulajdonságain kívül bármilyen célú emberi fogyasztás esetén képes a központi idegrendszerre stimuláló vagy visszafogó hatást kifejteni, hallucinációkat, a motoros funkciók, a gondolkodás, a viselkedés és a hangulat megváltozását előidézni.

2.2

Ha a szereket ellenőrzött körülmények között, orvosi termékként, bizonyos betegségek kezelése céljából állítják elő és írják fel, illetve fogyasztják, akkor ezek a hatások hasznosaknak tekinthetők, ha viszont csupán az említett hatások észlelt előnyei kedvéért veszik őket magukhoz a fogyasztók, akkor károsnak és potenciálisan vagy ténylegesen veszélyesnek, olykor súlyosan veszélyesnek számítanak. Ezek a kockázatok nagymértékben nőnek, ha az anyagok függőséget is okoznak, és ha fogyasztásuk gazdaságilag kiaknázható.

2.3

Ezért az olyan anyagokat, mint a morfium, a heroin, a kokain, az ecstasy és a cannabis, valamint ezek számos származékát és prekurzorát, egy sor amfetaminnal, barbituráttal, benzodiazepinnel és egyéb, „pszichedelikus” kábítószerekkel együtt két, nemzeti szinten különböző mértékben, de világszerte alkalmazott ENSZ-egyezmény (2) (1961, 1971) és egy jegyzőkönyv (3) (1972) alapján – váltakozó sikerrel – ellenőrzik.

2.4

Minden olyan pszichoaktív anyag, amely nem tartozik a fenti körbe és nem esik korlátozás alá, az uniós (és bizonyos egyéb) jogszabályok szerint „új”-nak számít, függetlenül attól, hogy mióta ismerik, illetve alkalmazzák őket egyéb, gyakran indokolt célokra. Csak akkor nevezik őket „új pszichoaktív anyagok”-nak, amennyiben megállapítható (vagy felmerül e gyanú), hogy kizárólag pszichoaktív tulajdonságaik miatt értékesítik és terjesztik őket, orvosi vagy egyéb felügyeletet igénybe nem vevő egyéni fogyasztók számára.

2.5

Az alkoholt, a dohányt és a koffeint, amelyek ugyan különféle adagolásban az új pszichoaktív anyagokra és a hosszú távú ártalmakra vonatkozó valamennyi kritériumnak megfelelnek, az ENSZ és az EU meghatározásai kizárják ebből a kategóriából. Ezt nehezebb megtenni a „terepen” vagy a tudományos vizsgálatok során, ahol keveredik e szerek fogyasztása és hatásai – hiszen az alkohol és a dohány egészségi és társadalmi hatásai jelentősen felülmúlják a legtöbb új pszichoaktív anyag hatásait. A kutatók és a törvényalkotók nem mindig értenek egyet azonban e kérdésekkel kapcsolatban, és sürgősen szükség lenne egy kölcsönös megállapodáson alapuló eljárásra, amely segítségével mennyiségi alapon fel lehetne becsülni az ártalmakat és a kockázatokat.

2.6

Eddig több mint 300 olyan új pszichoaktív anyagról tudunk, amelyet alkalmanként vagy hosszabb távon fogyasztanak (vagy fogyasztottak) szerte az EU-ban. A tagállamok jelenleg hetente körülbelül 1 új bejelentést tesznek. Mivel nem esnek korlátozás alá, fogyasztásuk nem törvénytelen, ezért „törvényes”-nek és „legális”-nak nevezhetők, ami helytelenül azt sugallhatja, hogy „biztonságos” vagy „engedélyezett” szerek. Az esetek többségében kevés tudományos adat áll rendelkezésre e feltételezések megerősítésére vagy cáfolására. Olyan új molekulák, amelyek konkrétan betiltott anyagok változatai, gyorsan szintetizálhatók és importálhatók Kínából vagy Indiából, bizonyos esetekben EU-n belüli szervezett csoportok vagy egyének megrendelésére. Eredetileg törvényes célokra használt molekulák szintén felhasználhatók más célokra az EU-ban. Az esetek többségében a nyerészkedés a cél, más esetekben a törvény megkerülése jelenti a csábítást. A kábítószer és kábítószer-függőség európai információs hálózatán (Reitox) belül működő nemzeti kapcsolattartó pontok korai szakaszban figyelmeztetést adnak ki és megosztják az információkat az újonnan azonosított új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatban.

2.7

A pszichoaktív anyagokat sok váltakozó, rövidített, esetleg egzotikus néven értékesítik, gyakran összekeverve más, tiltott, új vagy a forgalomból kizárt termékekkel, például gyógynövénykészítményekkel, gyógyászatilag aktív alkotóelemekkel, élelmiszer-adalékanyagokkal, dohánnyal, koffeinnel és inaktív töltőanyagokkal. A szerek tartalmával kapcsolatban hiányzik a következetesség és az ellenőrzés, biztonsági figyelmeztetéseket hiába keresnénk, vagy ha vannak is, az értékesítést nem akadályozzák meg (ilyen pl. az „emberi fogyasztásra alkalmatlan” megjelölés). A címkézés szándékosan félrevezető lehet („fürdősók” vagy „füstölő” olyan termékek esetében, amelyeket valószínűleg be kell lélegezni, el kell szívni vagy be kell fecskendezni).

2.8

Az értékesítést erre szakosodott kereskedők vagy kiskereskedelmi egységek („head”, „smart” és „smoke” shopok, valamint dohányzási kellékeket árusító boltok) végzik, vagy az interneten történik (ahol a hitelkártyás vásárlás lehetősége, a termékekre és a beszerzőkre vonatkozó értékelések és az azonnali házhoz szállítás mind rendelkezésre áll). Az anonim weblapok különleges problémákkal járnak. Az illegális kábítószerekhez képest az adagonkénti árak többnyire alacsonyak. A közösségi média ösztönzi az új trendeket, és segít a tapasztalatok, élmények megosztásában. A fogyasztás („legal high” szerek, klub-, partidrogok vagy rekreációs kábítószerek/dizájnerdrogok) jelentős eltéréseket mutat az EU egyes államai között, és a jelek szerint lassan növekszik. Átlagon felüli fogyasztásról számolnak be Írországban, Lengyelországban, Lettországban és az Egyesült Királyságban. A fogyasztás közvetlen következményeképpen kórházi ápolásra szoruló személyek száma továbbra is viszonylag alacsony (megbízható adatok hiányában ez nem feltétlenül mutatja pontosan a ténylegesen okozott ártalmakat).

2.9

A fentiekkel összhangban az illegális kábítószerek rendszeres, függővé vált fogyasztóihoz képest az új pszichoaktív anyagok fogyasztói (különösen az Egyesült Királyságban, ahol sok adatot gyűjtenek) mostanáig általában fiatalok és viszonylag jómódúak voltak, nem voltak bűnözőknek tekinthetők, és nagyobb volt az esélye annak, hogy szükség esetén egészségügyi kezelésre jelentkeznek. Mivel még nem szakadtak el a családjuktól és a munka világától, általában jók a gyógyulási arányok. Amikor mégis bekövetkezik egy baleset vagy haláleset, ezt többnyire váratlan személyes tragédiának tartják, és ugyanezen okból az ilyen esetekre jelentős figyelmet fordít a sajtó és ezért a politika is.

2.10

A fentiek miatt aligha meglepő, hogy az új pszichoaktív anyagok ellenőrzésével kapcsolatban a közvélemény és a politika részéről az uniós tagállamokban és világszerte nagyon eltérő álláspontok tapasztalhatók. Uruguay a közelmúltban legalizálta a cannabist. Új-Zéland engedélyezni fogja az „elfogadhatóan” alacsony kockázatú és minőségileg ellenőrzött új pszichoaktív anyagokat. Írország drasztikusan csökkentette a kiskereskedelmi egységek számát; Hollandia és Kanada hasonló lépést fontolgat. Az Egyesült Királyság a múltban a termékek – külön-külön vagy csoportosan történő – tiltását preferálta, de jelenleg alternatív stratégiákat vizsgál. Belgium termékcsoportok betiltását tervezi. Erőfeszítések történtek az illegális kábítószerek anonim weblapokon történő internetes értékesítésének korlátozására, a törvényes értékesítés viszont valószínűleg szárnyalni fog.

3.1

Egy 2005. évi tanácsi határozat (4) létrehozta az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos információcsere, kockázatértékelés és ellenőrzés keretét. Ennek alkalmazása reaktívnak bizonyult: csak korlátozott mennyiségű információ gyűlik össze, nem osztályozzák megfelelően a kockázatokat, és csak kevés korlátozó intézkedésre van lehetőség. A Tanács 2011-ben felkérte az Európai Bizottságot a határozat frissítésére.

3.2

A javaslat ismerteti a szükségesnek tartott intézkedéseket, köztük egy, a kábítószer-kereskedelem területén minimumszabályok megállapításáról szóló tanácsi kerethatározatot (5) módosító irányelvjavaslatot. Ez kiterjesztené a „kábítószer” definícióját, hogy a súlyos egészségügyi, társadalmi és biztonsági kockázatot jelentő új pszichoaktív anyagok, amelyek állandó piaci korlátozás alá esnek az EU-ban, ugyanabba a kategóriába tartozzanak, mint a vonatkozó ENSZ-egyezményekben és jegyzőkönyvben felsorolt anyagok.

3.3

A kimondottan az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó rendeletjavaslatot egy belső hatásvizsgálat kíséri, amely rámutat az adatok hozzáférhetőségével, a tényleges fogyasztással, az egészségügyi költségekkel, valamint a közvélemény és a hatóságok reakciójával kapcsolatban EU-szerte megfigyelhető különbségekre. Az esetenként hiányzó adatokat becslések pótolják. A szakpolitikai alternatívákat a célok elérésével kapcsolatos hatékonyság, a gazdasági, pénzügyi és társadalmi hatások, az arányosság és az érintett felek általi elfogadottságuk szerint értékelik.

3.4

A javaslat az EUMSZ 114. cikkén alapul, amely a belső piac megfelelő működésének biztosítására irányul az egészségüggyel és a biztonsággal kapcsolatos védelem, valamint a fogyasztóvédelem magas szintje mellett. Az a célja, hogy uniós szinten gyorsabbak legyenek a reakciók, lehetőséget kíván biztosítani a célzott, megfelelő válaszokra, foglalkozni kíván a kettős felhasználás problémáival és a törvényesen működő vállalkozók számára fennálló bizonytalansággal, valamint az új pszichoaktív anyagok piacát össze kívánja kapcsolni a szélesebb belső piaccal.

3.5

A javaslat ütemtervet határoz meg ahhoz az együttes jelentéshez történő adatgyűjtéshez, amelyet az Európai Bizottság, a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA), az Europol és a munkához szorosan kapcsolódó egyéb ügynökségek (Európai Gyógyszerügynökség, Európai Vegyianyag-ügynökség, valamint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) készít el a tagállamoknak az újonnan azonosított új pszichoaktív anyagokra vonatkozó korai előrejelzései alapján.

3.6

Ennek a jelentésnek a nyomán az EMCDDA hivatalos kockázatértékelést végezhet, amely alapot szolgáltat az Európai Bizottság intézkedéseihez. A tervezet kritériumokat javasol az alacsony, közepes és súlyos egészségügyi, szociális és biztonsági kockázatok megkülönböztetésére. Alacsony kockázat esetén nem kerül sor további intézkedésre. Közepes vagy súlyos kockázatok esetén az Európai Bizottság átmeneti vagy állandó jelleggel megtilthatja konkrét új pszichoaktív anyagok értékesítését, bizonyos esetekben pedig előállítását, forgalmazását, behozatalát vagy kivitelét.

3.7

A javaslat intézkedik arról, hogy az új információk fényében újból értékeljék a kockázatok szintjét, valamint hogy rendszeresen készítsenek jelentést és értékelést a rendelet végrehajtására, alkalmazására és hatékonyságára vonatkozóan. A kutatás és az elemzés folytatódik. A tagállamok kötelesek lesznek közigazgatási szankciókat megállapítani a piaci korlátozások érvényesítésére, és biztosítaniuk kell, hogy ezek hathatósak, arányosak és elrettentő hatásúak legyenek. A javaslatról azt állítják, hogy nincs közvetlen hatással az EU költségvetésére.

3.8

A rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba, és valamennyi tagállam számára kötelező lesz. A rendelet hatályon kívül helyezi az eredeti tanácsi határozatot, (6) és a helyébe lép.

4.1

Az EGSZB üdvözölte az Európai Bizottság 2011. évi, „A kábítószerekkel kapcsolatos határozottabb európai fellépés felé” című közleményét és a kábítószer-prekurzorokról szóló 2012. évi rendeletjavaslatát. Az EGSZB várakozással tekintett az „új pszichoaktív anyagok”-ra vonatkozó javaslatok elé, és uniós és tagállami szintű hatékony intézkedésekre irányuló átfogó iránymutatásokat vázolt fel.

4.2

A kábítószer-prekurzorok esetében az EGSZB különös figyelmet fordított arra, hogy az érintett felek (az Európai Bizottság és egy korlátozott számú legitim gyártó, kereskedő és végfelhasználó) milyen mértékben tettek eleget az 1988. évi ENSZ-egyezmény (7) 12. cikke azzal kapcsolatos követelményeinek, hogy a kívánt célok elérése érdekében együtt kell működniük. Az ecetsavanhidrid kisebb mennyiségeinek heroin előállítása céljából történő eltérítése konkrét esetében ezeket a mennyiségeket egészen pontosan meg lehetne határozni.

4.3

Az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatban még nem ez a helyzet: a tagállamokban és világszerte jelentős különbségek figyelhetők meg a tényleges fogyasztás, valamint a társadalmi és a politikai válaszok terén. Fontos adatokat gyakran nem gyűjtenek vagy vetnek össze; egyéni tragédiák keltik fel a sajtó figyelmét; a politikai reakciók nem mindig a tudományos és szakmai tanácsok alapján születnek, sőt, teljesen ellentétesek is lehetnek ezekkel; egyéb bonyolító tényezőket – amilyen például az alkohol és a dohánytermékek sokkal elterjedtebb és károsabb fogyasztása – túlságosan kényes kérdéseknek tartanak ahhoz, hogy részei legyenek egy egységes szabályozási megközelítésnek; és nyilvánvaló egy generációs szakadék az internetes marketinggel, a közösségi média szemléletalakító szerepével, a kockázatok vállalásával, valamint a – régi és új – pszichoaktív anyagok rekreációs fogyasztásával kapcsolatban.

4.4

E körülmények között, amelyek kétségtelenül nagy nehézségeket okoznak bárki számára, aki reagálni próbál az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatban, az EGSZB korábbi véleményeiből idekívánkozik két megjegyzés, mégpedig, az, hogy „az állam nem okozhat nagyobb ártalmakat, mint amekkorától meg akar védeni”, (8) és – ahogy sok egyéb, a szabályozó szervek számára fontos kérdésben –, „a szakpolitikáknak kell az adatokra és igazolt tényekre épülniük – nem pedig fordítva”.  (9) Kimondani mindezt könnyebb, mint megvalósítani.

4.5

A jelenlegi javaslatokkal távolról sem az a baj, hogy „ártalmakat” okoznak, hanem inkább az, hogy esetleg nem hajtanak elég hasznot – és hogy meglétük késleltetheti a szélesebb körű, az egész társadalmat átfogó, multidiszciplináris, adatokra támaszkodó megközelítések kialakítását, amelyekre egyrészt még a jelenlegi helyzettel kapcsolatban is szükség van, másrészt a specifikus népességcsoportokra vonatkozó hosszabb távú célkitűzések meghatározásához is elengedhetetlenek. Ha ezekről nem születik előre megállapodás, és nem sikerül elnyerni a szükséges politikai és pénzügyi támogatást, akkor ezt el kell ismerni bármilyen uniós szintű rendeletjavaslatban.

4.6

Az EGSZB megjegyzi, hogy a javaslatnak más céljai is vannak, például kezeli a kettős felhasználás problémáit, a törvényes anyagok EU-n belüli elterelését és a törvényesen működő vállalkozók számára fennálló bizonytalanságot. Ezeket azonban nem számszerűsíti a hatásvizsgálat, és csak kevés figyelmet fordít rájuk a javaslat, az egyéb jogszabályok által hagyott hézagok pótlásának más lehetőségeivel pedig egyáltalán nem foglalkozik. Ezért nehezen dönthető el, hogy megfelelő-e a kiválasztott jogalap (az EUMSZ 114. cikke). Az eddig azonosított 300 anyagra vonatkozó statisztikai adatokat fel lehetne használni ennek és más pontoknak a tisztázására.

4.7

Az EGSZB-nek szilárd meggyőződése – amelynek ismételten hangot adott –, hogy a kínálat szabályozása csak az egyik része a megoldásnak, és nem valószínű, hogy önmagában hasznos vagy mérhető eredményekhez vezet. Nagyobb figyelmet kell szentelni a kereslet megértésének – és jobb módszereket kell javasolni annak biztosítására, hogy a keresletet minél kevesebb kockázat mellett lehessen kielégíteni. Teljesen sohasem küszöbölhető ki a kockázat, viszont jelentősen csökkenthető. Valószínűleg hasznos lenne, ha jobb adatok állnának rendelkezésre, melyeket megfelelően terjesztenek.

4.8

Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy az esetleges büntetőjogi szankciókat az olyan személyekre kell korlátozni, akik kereskedelmi haszonra próbálnak szert tenni olyan anyagok értékesítéséből, amelyek tiltott volta már ismert, illetve amelyek valószínűleg súlyosan károsítják az emberi egészséget. Különösen igaz ez az új pszichoaktív anyagokra, amelyek esetében egyelőre úgy tűnik, hogy a kockázatok csekélyebbek, mint a „régi” vagy illegálisnak minősített pszichoaktív anyagoknál, és amelyekkel kapcsolatban a fogyasztók bebörtönzése – amikor is elkerülhetetlenül kapcsolatba kerülnének „régi” pszichoaktív anyagokkal – a lehető legrosszabb eredmény lenne az egyén és a társadalom számára egyaránt. A javaslatnak ezt egyértelműen le kell szögeznie, ha azt akarjuk, hogy az EU-ban az érintett népességcsoportok, különösen a közvetlenül érintett fiatalok hitelesnek tekintsék az intézkedéseket.

5.1

A javaslat meghatározza a legfontosabb alkalmazott fogalmak egy részét, de csak egy részét – és nem magyarázza meg azt, hogy hogyan alkalmazandók a nagyrészt az EU-n kívül előállított termékek e piacára, mely szokatlanul strukturált, gyorsan növekszik, részben legális, részben illegális, részben átlátható és részben szabályozott. A „gazdasági szereplő” fogalmát nem határozza meg a javaslat – lehet szó legális szereplőről (aki közvetlenül, egy „head” shopban vagy az interneten új pszichoaktív anyagokat értékesít) vagy illegális vállalkozóról (aki tiltott kábítószerekkel kereskedik). Mit jelent „a piacon történő hozzáférhetővé tétel” a globális eredetű internetes értékesítés kontextusában? Miért kellene egy „keverék”-et két vagy több új pszichoaktív anyagra korlátozni? Miért ne állhatna inkább egy új pszichoaktív anyagból és váltakozó mennyiségű dohányból, koffeinből, gyógynövényből és töltőanyagokból? Nem lenne vajon célszerűbb a „felhasználók”-at helyezni a középpontba, akiknek csoportjába beletartozna „bárki, aki orvosi felügyelet nélkül új pszichoaktív anyagokat fogyaszt”, mint a „fogyasztók” szélesebb csoportját („bármely természetes személy, aki szakmája, üzleti tevékenysége vagy hivatása körén kívülálló okból cselekszik”), akiket nagyrészt nem érint ez a tevékenység? Ha a javaslatot proaktívnak, nem pedig reaktívnak szánják, nem kellene azokkal az új pszichoaktív anyagokkal is foglalkoznia, „amelyek megjelenésére számítani lehet a tudományos értékelések és vélemények alapján”? Azt a kritikai jellegű kérdést is fel kell tenni, hogy miért került át a bizonyítás terhe a beszerzőktől – akiktől meg kellene követelni annak igazolását, hogy termékeik „alacsony kockázatúak” – az EMCDDA-hoz és az Európai Bizottsághoz, hiszen ez azt a látszatot kelthetné, hogy a Bizottság engedélyezi a termékeket.

5.2

Az egyértelműség kedvéért az „új pszichoaktív anyagok” meghatározásban az „új” szó helyére talán a „bejelentett” szó kerülhetne ebben az uniós javaslatban – az „új” szó a létező ENSZ-egyezményekre vonatkozik. Mivel az anyagok pszichoaktív tulajdonságait nem vizsgálják rendszeresen a REACH vagy egyéb, ilyen anyagokra vonatkozó jogszabályok alapján (erre nincs mód, és nincs is szükség), csak kevés információ van arról, hogy a szóban forgó hatásokat hány molekula idézheti elő – legalábbis a fogyasztóknak szóló adatok szerint – kisebb vagy nagyobb mértékben. Mivel a „pszichoaktív anyagok” fogalom csak akkor használatos, amikor a hatások embereknél figyelhetők meg, nyilvánvalóak az állatkísérletek korlátai.

5.3

Az EGSZB némi aggodalommal jegyzi meg, hogy a javaslat inkább az egyes anyagokra összpontosít, nem pedig a széles körben forgalmazott keverékekre. A javaslat határidőket határoz meg, amelyeken belül az ügynökségeknek válaszolniuk kell – az Európai Bizottságot viszont nem köti határidő az együttes jelentés vagy a kockázatértékelés kezdeményezésével kapcsolatban. Az eljárás akkor kezdődik, ha „több” tagállam azonosítja ugyanazt az új pszichoaktív anyagot. Miért nem elég egyetlen tagállam, ha jelentős célpont? Hány tagállam számít „több”-nek? Nem világos, hogy az Európai Bizottság hogyan fog dönteni, amikor az ügynökségektől (valószínűleg) nem kap további információkat, és főként ha a tagállamoktól sem kap politikai inputot. Intézkedésekre vonatkozó rendelkezést más uniós vagy tagállami jogszabály, például a címkézésre vagy a termékek értékesítésére vonatkozó jogszabályok, általános fogyasztóvédelmi vagy más, vegyi, orvosi, élelmezés-egészségügyi vagy biztonsági kérdésekkel kapcsolatos jogszabályok sem tartalmaznak. A „headshopok”-nak (amennyiben továbbra is működhetnek) teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a létező fogyasztóvédelmi jogszabályokat.

5.4

Az EGSZB-t különösen aggasztja, hogy nem irányoztak elő további költségvetési keretet erre a munkára. Ha a jelenlegi keretekből is megvalósítható, akkor jelenleg miért nem alkalmazzák ezeket az eljárásokat? Elérhetők-e számottevő eredmények megnövelt keret hiányában? Vajon szükség van-e rendeletre (mely a tagállamokhoz szól) annak meghatározásához, hogy az egyes uniós ügynökségek hogyan működjenek együtt egymással – vagy ezeket a belső folyamatokat rövidebb idő alatt, kölcsönös megegyezéssel, a tapasztalatok alapján is módosítani lehet?

5.5

Az EGSZB megjegyzi, hogy a javaslat alapjául szolgáló hatásvizsgálathoz nem érkezett elég összehasonlítható adat az összes tagállamból az új pszichoaktív szerek fogyasztásáról, hatásairól és egészségügyi költségeiről. Ha ez utóbbiakról ki lehetne mutatni, hogy általánosak és jelentősek, akkor az uniós ügynökségek fellépése költséghatékony megoldást jelenthetne. Az EGSZB-t aggasztja, hogy a javaslat nem állapít meg a jelentésre vonatkozó minimumnormákat – amellyel kapcsolatban pedig talán szükség lenne arra, hogy jobban elismerjék és támogassák a „Reitox” révén lényeges adatokat biztosító (nagyrészt önkéntes) nemzeti kapcsolattartó pontokat.

5.6

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az új pszichoaktív anyagokat belső szinten osztályozni kellene aszerint, hogy a korábban közösen elfogadott kritériumok szerint a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján alacsony, közepes vagy súlyos kockázatot jelentenek-e. Ezt azonban nem szabad a törvényes vagy biztonságos árusítás engedélyezéseként értelmezni, és a nyilvánosan hozzáférhető listáknak ezt világossá kellene tenniük. Tekintettel a rendelkezésre álló adatok kis mennyiségére és a mennyiségi kockázatértékelés nehézségeire, további adatokon alapuló újraosztályozásra lehet számítani.

5.7

Az EGSZB továbbá egyetért az új pszichoaktív anyagok kockázatértékelésére vonatkozó jelenlegi EMCDDA-iránymutatásokkal, amelyek szerint ugyanezen a skálán egyéb „régi” vagy tiltott, de széles körben fogyasztott és ismert pszichoaktív anyagokat is el kellene helyezni – például a heroint, a kokaint, a cannabist, az ecstasyt, az alkoholt és a dohányt. Ha ez a könnyen beszerezhető bizonyítékok ellenére sem lehetséges, akkor az új pszichoaktív anyagok esetében sem lehet majd elvégezni, ahol nehezen hozzáférhető, hiányos és gyakran ellentmondásos adatokkal kell számolni; bár az újonnan piacra dobott új pszichoaktív anyagoknak esetleg kevés társadalmi, bűnözéssel összefüggő vagy környezeti hatásuk van, de ilyen célú fogyasztás esetén súlyos veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre.

5.8

Az EGSZB úgy véli, hogy ez a kábítószer-függőséggel kapcsolatos holisztikusabb megközelítés megfelelőbben finanszírozott megelőző lépésekhez és gyógykezelésekhez is vezetne nemzeti szinten. Lényeges lesz a különböző korcsoportok (10–18, 18–25 és 25+) szokásainak és attitűdjeinek megértése. Már jelenleg is fontos a közösségi média, valamint az internetes marketing és tanácsadó szolgáltatásoknak a trendek formálásával és a figyelmeztetések megosztásával kapcsolatos szerepe, és a jövőben egyre inkább ezek befolyásolják a személyes döntéseket ezen a területen. Ösztönözni és teljes mértékben finanszírozni kell az ezt a jelenséget nyomon követő projekteket. A megfelelő egészségvédelem fontosabb kell, hogy legyen, mint az igazságügy és a belső piac.

5.9

Az EGSZB elismeri, hogy idővel szükség lehet rendeletre, ám ennek a jogszabálynak a szükségessége és formája távolról sem világos. A tagállamok különböző problémákat észlelnek, különböző megoldásokat részesítenek előnyben, és lehetőséget kell kapniuk arra, hogy különböző időkeretekben járjanak el. Világszerte éles eltérések vannak a korlátozás és az engedélyezés között. Hasznos lesz azoknak a fejleményeknek a figyelemmel kísérése, amelyek a déli félteke két egymás közelében fekvő, gazdaságilag és kulturálisan hasonló országában, Ausztráliában és Új-Zélandon észlelhetők. Nagyon fontos lesz a szoros együttműködés az USA-val és más, internetes ellátást biztosító országokkal. A Kínával és Indiával folytatott kereskedelmi tárgyalásoknak olyan intézkedésekre is ki kellene térniük, amelyek a régi, tiltott és új pszichoaktív anyagok előállításának és értékesítésének korlátozására irányulnak.

5.10

Ez igazán globális probléma – és bármilyen későbbi hatásvizsgálatnak és rendeletjavaslatnak ki kellene térnie ezekre a szempontokra, és számos lehetőséget kellene mérlegelniük, még akkor is, ha kezdetben úgy tűnik, hogy uniós szinten ezek nehezen valósíthatók meg. Az EMCDDA igen fontos szerepet fog játszani ebben. Ha további pénzügyi forrásokra van szükség, ezeket biztosítani kell. Az idevágó kutatási programokat szorosabban össze kellene hangolni, és eredményeiket szélesebb körben meg kellene osztani. Amikor – bármilyen szinten – jogszabályokra lesz szükség, remélhetőleg szilárdabb adatbázisra lehet majd támaszkodni az említett problémák megoldásához.