6.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 67/125

1.1

Az EGSZB határozottan üdvözli az Európai Tanács decemberben esedékes, védelmi kérdésekről szóló ülését, amelynek alapját az Európai Bizottság közleménye (1), valamint a főképviselő és a Védelmi Ügynökség vezetője által jegyzett jelentés képezi (2). E kezdeményezések igen sürgős és időszerű választ jelentenek a belső és külső kihívásokra, és az európai védelem hosszú távú kiszámíthatóságának és hitelességének előmozdítását szolgálják.

1.2

A közlemény és a főképviselő (ideiglenes) álláspontja meghaladta a hagyományos tabukat, és ezzel megfelelő perspektívába helyezte a jelenlegi helyzetet és a végrehajtandó intézkedéseket.

1.3

Különösen a főképviselő jelentése érvel meggyőzően amellett, hogy a közös biztonság- és védelempolitikára (KBVP) vonatkozó átfogó stratégia elengedhetetlen az európai védelmi és biztonsági követelmények teljesítéséhez. Az EGSZB egyetért azzal, hogy a KBVP biztosítja a legmegfelelőbb keretet a katonai képességek terén folytatandó hatékony együttműködéshez, de kiegészítésképpen hangsúlyozza, hogy az együttműködés egyben feltétele is a KBVP hitelességének.

1.4

A kezdeményezés sikeréhez elengedhetetlen a kedvező politikai feltételek megteremtése. Mivel az európai (ipari) védelmi struktúrák lényegi kiigazításához vezető út hosszú és rögös, és azt egymással szoros kapcsolatban álló politikák alakítják, az EGSZB úgy véli, hogy az olyannyira szükséges áttörés legfontosabb feltétele az uniós kormányfők állhatatos elkötelezettsége.

1.5

Az EGSZB nyomatékosan kéri, hogy a Tanács határozzon a jövő szempontjából jelzésértékű, konkrét intézkedésekről és fellépésekről az európai védelmi ágazat versenyképességének és az ágazati együttműködésnek a megerősítésére.

1.6

Az EGSZB támogatja azt a szándékot, hogy fenntartsanak egy olyan, független európai védelmi struktúrát, amely megfelel Európa gazdasági súlyának és egyéb érdekeinek a világban. A hosszú távú cél az európai polgárok autonóm védelme kell hogy legyen, melynek keretében gondoskodunk arról, hogy a katonaság mindig korszerű felszereléssel rendelkezzen, illetve garantáljuk az európai értékeket (emberi jogok, demokrácia) (3).

1.7

Az átmenet új szakasza az európai védelmet és biztonságot is befolyásolja. A geopolitikai változások olyan időszakban mennek végbe, amikor a gazdaságot elhúzódó stagnálás jellemzi és Európa jelentős részében tartós munkanélküliség tapasztalható. Ezzel párhuzamosan új szereplők jelennek meg a nemzetközi színtéren. A globális fejlődés túllép az európai fejlődésen. A különbség egyre nő. Európának gyorsabban kell alkalmazkodnia, hogy lépést tartson más országokkal.

1.8

Ehhez járul még, hogy a versenyképes ipar iránti igény és a fogyatkozó pénzügyi források költséghatékonyságot követelnek. Az európai megközelítésekben fel kell számolni a kontraproduktív átfedéseket, az összehangolatlan szakpolitikákat és a hiányosságokat, és ehelyett az értékarányosságot kell előmozdítani, hogy az adófizetők javát szolgálva kevesebb pénz menjen veszendőbe és jobb eredmények szülessenek.

1.9

Az EGSZB örömmel veszi az európai bizottsági közlemény találó és pontos elemzését Európa viszonylagos helyzetéről. Egy hasonló elemzés tavaly arra késztette az EGSZB-t, hogy a közös védelmi kérdésekben kiálljon az európai szemlélet gyökeres megváltoztatása mellett (4).

1.10

Az EGSZB külön kiemeli egyetértését az európai bizottsági közlemény 9. fejezetével, amely a Tanács menetrendjének alapvető elemeivel foglalkozik, melyek a következők: stratégiai európai koncepció, közös biztonság- és védelempolitika (5), illetve egy európai védelmi ipari stratégia.

1.11

Európában sürgető szükség van egy „közös védelmi nyelvezetre”. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a stratégiai szükségleteket a jövőben ne nemzeti, hanem közös európai alapon mérlegeljük, ami elősegítené, hogy a nemzeti érdekeknek uniós stratégiai célok követése révén felelhessünk meg.

1.12

Ahhoz, hogy – a polgárok és adófizetők aktív támogatásának előmozdítása érdekében – a közvélemény megfelelő tájékoztatást kapjon Európa stratégiai jelentőségű általános és ipari érdekeinek fontosságáról, politikai és civil szerepvállalásra is szükség van. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy egy egészséges európai védelmi ágazat a szélesebb körű európai feldolgozóipar fellendüléséhez is számottevően hozzájárulhat (6).

1.13

Minél több tagállamnak el kell köteleznie magát e nagy horderejű cél elérése mellett. Ha nem minden tagállam kíván részt venni, akkor a folyamatot a részt venni szándékozó országokkal kell útnak indítani.

1.14

Az EGSZB hangsúlyozza az Európai Bizottság és az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) szerepét, amelyeknek szorosan együtt kell működniük a közlemény végrehajtásában. Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottság által tervezett intézkedéseket. E vélemény 6. fejezetében az EGSZB kiegészítő megjegyzéseket és ajánlásokat fűz a javaslatokhoz.

1.15

Az európai bizottsági közlemény nem foglalkozik a proaktív iparpolitikával. Az EGSZB ezzel szemben rámutat arra, hogy a védelmi ágazat kivételes helyzetben van, mivel az egész világon 100 %-ban az intézményi piacokon működik. Az egyes kiválasztott területeken a tagállamok és/vagy az Európai Bizottság által folytatott proaktív iparpolitika elengedhetetlen a korszerű termeléshez és a költséghatékonysághoz. Egyfelől a megosztott uniós és nemzeti kompetenciák, másfelől a polgári és katonai projektek és technológiák közötti hatékony interakció és szinergiák rendkívüli előnyöket és költséghatékonyságot eredményeznek.

1.16

A többoldalú európai keretben létrejövő új projekteket a tervezési szakasztól kezdődően kell meghatározni, élve az EVÜ által nyújtott előnyökkel. Évtizedeket vehet igénybe, amíg ezek a projektek teljes körűen működésbe lépnek. Annál jobb tehát, minél korábban indulnak.

1.17

A köz- és a magánszféra által végzett kutatás-fejlesztés központi szerepet játszik. E területen a védelmi beruházások 2006 óta nem voltak ilyen alacsony szinten (7). A beruházási feltételek javításának módozatait és a konkrét projektekben való alkalmazását az általános koncepció részévé kell tenni.

1.18

A legnagyobb felelősséget – a folyamat hajtóerőiként – a fő előállító országok viselik. Biztosítani kell az ezen országok és a többi tagállam közötti harmonikus kapcsolatot. A kkv-kat és a kutatási létesítményeket széles körben össze kell kapcsolni, hogy minél több tagállam csatlakozzon az európai stratégiához.

1.19

Az ágazatban dolgozók körében a rendezetlen átszervezések miatt nyugtalanság tapasztalható, ezért mindenekelőtt kiszámítható politikákra van szükség. A változásokra való felkészülést pedig össze kell hangolni, hogy biztosítani lehessen a tisztességes munkaszerződéseket és -kilátásokat. Meg kell szervezni a szociális párbeszédet.

1.20

E vélemény elsősorban a politikai elvekre összpontosít, és haladéktalanul áttörést kíván elérni e stratégiai területen. A decemberben esedékes első lépésekkel utat kell törni a sikeres folytatáshoz. A stratégiai iránymutatások és a konkrét projektek kidolgozásában részt kell vennie az Európai Tanácsnak, a kormányoknak és az Európai Bizottságnak, csakúgy mint az EVÜ-nek, a parlamenteknek és az ágazatnak (ezen belül pedig a munkavállalók képviselőinek).

2.1

Az Európai Bizottság helyesen mutat rá, hogy „új súlypontok alakulnak ki, így a világ erőegyensúlya eltolódik, az Egyesült Államok pedig stratégiai figyelmét egyre inkább Ázsia felé fordítja”. A BRIC országok fokozzák katonai kiadásaikat. Különösen Kína és Oroszország növeli jelentősen katonai költségvetését 2015-ig.

2.2

Amerika folyamatosan erősödő nyomást gyakorol Európára, hogy az teljes mértékben vegye ki a részét a nyugati világ katonai kiadásaiból. A költségvetési megszorítások miatt az Egyesült Államok racionalizálja védelmi kiadásait, és ez az Európával kötött megállapodásokra is hatással van.

2.3

Az Egyesült Államok és Európa kiadásai között igen jelentős az eltérés. 2010-ben a teljes európai védelmi költségvetés (Dániát leszámítva) 196 milliárd euró volt, míg az amerikai költségvetés 520 milliárd eurót tett ki (8). Az európai K+F költségvetés az amerikainak egyheted része, ami kihat a katonák felszerelésére és bevethetőségére.

2.4

Ugyanakkor sokféle fenyegetéssel kell szembenézni. A politikai és katonai feszültségek nem enyhülnek, és új feszültségek keletkeznek – ezek némelyike Európa kapuinál. A nemzetközi színtér új, ambiciózus szereplői – hogy egy szintre kerüljenek a hagyományos hatalmakkal – gondoskodni akarnak arról, hogy nemzeti védelmi rendszerük megfeleljen gazdasági és egyéb érdekeiknek.

3.1

Az európaiak két egymással összefüggő problémakörrel néznek szembe:

A fenti két, egymással összefüggő területről szóló európai vita azonban még alig kezdődött el.

3.2

A különböző kormányzati dokumentumok (9) mind a védelmi kiadások jelentős csökkenéséről számolnak be (10). Elsősorban a nemzeti kereteken belüli kiigazításokra összpontosítanak: hogyan lehet minél nagyobb költséghatékonyságot elérni úgy, hogy a kapacitás továbbra is elegendő legyen a megfelelő eredmények eléréséhez. A tagállamok egyelőre igen messze állnak attól a gondolkodásmódtól, amely a nemzeti védelmi képességeket természetes módon európai perspektívába helyezi.

3.3

Az EGSZB tavaly megállapította, hogy „A védelempolitikát az egyes országok stratégiai érdekei (...) alakítják, ezeket Európában elsősorban tagállami szinten határozzák meg. Az idejétmúlt szemléletmódok nyilvánvalóan az európai védelmi képességek szétaprózottságához, hiányosságaihoz, kapacitásfelesleghez és az interoperabilitás hiányához vezetnek.” (11)

3.4

Az európai integráció hatvan éve és az egységes piac rugalmas gazdasági és vállalati struktúrákat hozott létre, amelyek a gazdasági tevékenységek hazai termelésen alapuló erős szerkezetét teremtik meg. A katonai és védelmi gondolkodásban azonban, a szervezéstől eltekintve, Európa még a kezdeteknél tart.

3.5

A védelmet mint a külpolitika egyik funkcióját – amely mind a mai napig a nemzeti szuverenitás kifejezésének egyik legfontosabb eszköze – nemzeti szabályok mentén tervezték meg, építették fel és működtetik. Minden – európai vagy Európán kívüli partnerekkel folytatott – multinacionális együttműködésre e nézőpontból tekintenek.

3.6

Az ezzel járó akadályok leküzdését célzó kezdeményezések mind ez idáig jórészt kudarcba fulladtak. A védelmi együttműködésről szóló, 1998. évi Saint Malo-i angol–francia katonai egyezménytől/megállapodástól azt várták, hogy jelentős előrelépést jelent majd a katonai együttműködésben. Tizenöt év elteltével és a további tárgyalások dacára az eredmények továbbra is soványak.

3.7

A hat legfontosabb előállító ország – Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország és Svédország (az úgynevezett „LoI-országok”) – egy 1998. évi kezdeményezést követően 2000-ben szándéknyilatkozatot írt alá, amelynek nyomán létrejött egy, a védelmi ágazat átszervezéséről és működtetéséről szóló szerződés. E szerződés, amely a tervezésről és az ágazatokkal való együttműködésről, továbbá a képességekről és a kutatásról rendelkezik, hosszú ideje nem hozott kézzelfogható eredményeket.

3.8

Más együttműködési formák is létrejöttek a tagállamok között, így például a holland és a belga haditengerészet közötti együttműködés, az Északi Védelmi Együttműködés (Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország részvételével), valamint a német és a holland szárazföldi hadsereg közötti együttműködés. Ezeket azonban nem szabad összetéveszteni az ipari együttműködéssel, amely jórészt továbbra is hiányzik.

3.9

Az európai bizottsági kezdeményezések által is támogatott strukturális védelmi együttműködés céljából 2004-ben létrejött az Európai Védelmi Ügynökség. Bár történt bizonyos előrehaladás, a strukturális együttműködés a tagállamok elkötelezettségének hiánya miatt mindeddig nem indult be.

3.10

Összegezve az EGSZB rámutat arra, hogy a szorosabb együttműködés szükségességének egyre tudatosabb felismerése és a védelemmel kapcsolatos európai elképzelések ellenére a politikai akarat hiánya, a hagyományos szemlélet és az anyagi érdekek mindeddig meggátolták, hogy számottevő előrelépés történjen e téren.

3.11

Az európai védelmi ágazat a nemzetközi fejleményekre meglehetősen eltérő reakciót adott:

3.12

Az ipar már régóta aggódik a versenyhelyzete miatt. Az ipar intézményi helyzete országról országra jelentősen eltér: a találhatunk teljesen állami tulajdonban álló vállalatokat, de magánkézben lévő cégeket is, és mindenféle köztes formációt. A közös nevezőt az jelenti, hogy a kormányok mindenhol meghatározó szerepet töltenek be. A (részleges) privatizáció ellenére az ipar és a kormányok közötti kapcsolat továbbra is igen erős, mivel az ipar a (monopolisztikus) kormányzati kereslettől és szabályozástól, valamint az exportengedélyektől függ.

3.13

Az ipar lehetőleg európai léptékű konszolidációt szeretne elérni, de a piac túlságosan szűk. A BAE-Systems, a Finmeccanica és kisebb mértékben a Thales és az EADS igen aktív az Egyesült Államokban. Európában viszont nem működhetnek szabadon, mivel – a különleges kapcsolatok miatt – az iparral összefüggő valamennyi stratégiai döntés a kormányok kezében van.

3.14

A piacok dinamikája világszerte fokozza a versenyt. Az amerikai ipar igyekszik bővíteni kivitelét, hogy ellensúlyozza bizonyos hazai piacok csökkenését. A nemzetközi színtér új szereplői egyre növekvő mértékben elégítik ki saját igényeiket. Ezek az országok exportra is fognak termelni, így az európai ipar versenytársai lesznek a harmadik országok piacain.

3.15

Végül az ipar azt az álláspontot képviseli, melyet az EGSZB múlt évben határozottan kiemelt, azaz hogy egy érett védelmi ágazatnak a nemzetközi színtéren csak akkor lehet hiteles pozíciója, ha szilárd hazai alapokra támaszkodik. A katonai felszerelések magas technológiaigénye miatt a nemzeti piacok és a nemzeti védelmi költségvetések önmagukban már nem elegendőek. Ez már húsz éve így van, és a következmények egyre súlyosabbak.

3.16

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a független európai védelem felé vezető úton mindenekelőtt a szuverén képességeknek és a magas hozzáadott értéket teremtő beruházásoknak kell elsőbbséget biztosítani, amelyek létfontosságúak ahhoz, hogy Európa megkülönböztetett szerepet játsszon a világban, és az új európai gondolkodásmód meghonosodásához is hozzájárulnak.

3.17

Az ipar nemrégiben megerősítette az összes fontos területen létrehozandó stabil és kiszámítható, hosszú távú Európa-központú technológiai és termelő rendszerek mellett felhozott szokásos érveket.

3.18

Az ipar kongatja a vészharangot. A túlélést, illetve jövedelmezőképessége és foglalkoztatási szintje fenntartását a polgári termelés növelése biztosíthatja. Ez esetben azonban Európában soha nem látott mértékben visszaszorulna a belső védelmi ipar, ami a térség külpolitikájára is hatással volna.

3.19

Az IndustriAll által képviselt szakszervezetek hasonlóan komoly aggodalmakról számolnak be. 2011-ben Európában 7330 00 főnyi szakképzett munkaerő (12) volt közvetlen alkalmazásban az (űr)repülési és védelmi ágazatban, és további kétmillió ember függött e szektoroktól. Az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent a munkaerő-állomány, és további költségvetési megszorítások fenyegetik a munkahelyeket. A kiszámíthatatlan jövő miatt a védelmi ágazat nem igazán vonzó a fiatalok számára.

3.20

Az EGSZB rámutat arra, hogy a munkavállalók súlyosan megfizetik annak az árát, hogy a kormányok nem képesek átszervezni védelmi szervezeteiket. A katonai bázis racionalizálásának halogatásával a kormányok elszalasztják a lehetőséget a megújuló képességekbe történő hatékony beruházásra, ami kedvezőtlen hatással van a foglalkoztatásra.

3.21

A jelenlegi helyzet egyre növekvő ellenállást vált ki – mindaddig, amíg a tervezetlen és rendezetlen átszervezések folytatódnak. A proaktív politikai változtatások végrehajtása során biztosítani kell a munkavállalók vállalati és területi szintű képviselőinek részvételét, hogy el lehessen kerülni a hirtelen kiigazításokat.

3.22

A – meglehet, kisebb léptékű – foglalkoztatáshoz a technológia és a termelés sokkal szorosabb európai szintű összehangolására lesz szükség. E folyamat során a bizonytalan foglalkoztatást új készségekkel és képességekkel kell megelőzni, hogy a lehető legteljesebb mértékben biztosítani lehessen a tisztességes munkaszerződéseket és -kilátásokat. Többszintű, hatékony szociális párbeszédet kell folytatni.

3.23

A költségvetési megszorítások miatti európai termeléscsökkenést strukturális módon, tisztességes szociális párbeszéd útján kell kezelni, célként szem előtt tartva a munkahelyek megőrzését, illetve a létszámfelesleggel rendelkező területeken dolgozók átsorolásának támogatását. Mind az ipar, mind a munkavállalók jobban járnak egy tervezhető, piacközpontú európai háttérrel, mint a világos célkitűzéseket mellőző, pusztán nemzeti alapon végrehajtott, rövid távú, rosszul megtervezett átszervezések esetén (13).

4.1

Az európai védelmi ágazat kilátásai lassan annyira bizonytalanná válnak, hogy az európaiaknak – legalábbis a részt venni kívánóknak – alapvető vitát kell folytatniuk a jövőről.

4.2

Új gondolkodásmódra, valamint a tagállamok és az EU között „új nyelv” kifejlesztésére van szükség, három alapfeltételből kiindulva:

4.3

Az EGSZB teljes mértékben tudatában van e három egymással összefüggő, kellőképpen soha meg nem vitatott feltétel rendkívüli kihatásának. Az utóbbi tizenöt év során számos jóhiszeműen elindított kezdeményezés vallott kudarcot, mert a nemzeti szuverenitást, azaz az egyes országok saját fenyegetettségükről és helyzetükről kialakított és a tagállami külpolitikákban kifejezésre jutó felfogását sohasem kérdőjelezték meg. Ennek következtében Európában jelenleg számos párhuzamos álláspont létezik, amelyek nem teljesen egyeztethetők össze Az EGSZB úgy véli, hogy az Unió keretén belüli megosztott szuverenitás elfogadása nélkül illúzió komoly áttörésre számítani.

Ha új, ígéretesebb folyamatokat szeretnénk, akkor a vitának új alapokról kell elindulnia.

4.4

Tekintettel az érintett politikai területek széles skálájára, az EGSZB határozottan üdvözli az Európai Tanács decemberben sorra kerülő, védelmi kérdésekről szóló ülését. A védelemmel és biztonsággal kapcsolatos ügyekért mostanáig a védelmi miniszterek feleltek, általában a külügyminiszterek általános iránymutatásaival összhangban és a pénzügyminiszterek szigorú felügyelete mellett.

4.5

A kontextus – a drasztikus költségvetési megszorítások és a szükséges racionalizálás miatt, valamint az új paradigmák és következésképpen az új fenyegetések folytán – időközben teljességgel megváltozott. Többek között a polgári és a katonai technológia és innováció kölcsönös összefüggése, valamint a védelem és a közbiztonság közötti kapcsolat révén a kormányzati politikák más elemei is érintetté váltak. Mindezek a tényezők egy holisztikus és globális megközelítést tesznek szükségessé.

4.6

Sokan, mindenekelőtt az ágazati szereplők és a munkavállalók, arra számítanak, hogy decembertől strukturált gondolkodás és cselekvés veszi kezdetét. Ha az EU elmulasztja ezt a lehetőséget, újabb évekbe telhet, amíg egy kedvező folyamatot el lehet indítani.

4.7

Az Európai Tanács decemberi ülése lesz az első olyan uniós tanácsi ülés, amelyen átfogó módon foglalkoznak a védelem kérdésével. Mivel az új irányok kijelölése igen bonyolult folyamat, az EGSZB úgy véli, hogy az irányvonalak láthatósága, a hitelesség és a kiszámíthatóság érdekében feltétlenül szükség lesz további tanácsi ülésekre.

5.1

Az EGSZB határozottan üdvözölte az Európai Bizottság iparpolitikáról szóló közleményét (14), amelynek célja az előnyös feltételek, politikák és programok ösztönzése az európai ipari tevékenységek elindítása, kiépítése és megerősítése érdekében. Európának nyitott környezetben kell biztosítania ipara jövőjét.

5.2

A védelem meghatározó és kivételes ágazat. Jellegéből fakadóan az egész világon 100 %-ban az intézményi piacokon működik. Az ágazati és kutatási létesítményeket egyaránt nemzeti szabályok alapján hozzák létre és szervezik. A kisebb országok, amelyek nem rendelkeznek saját ipari termeléssel, „késztermékeket” vásárolnak, ami lényegében az Egyesült Államoktól történő beszerzést jelent.

5.3

Az iparban végbemenő konszolidáció – határokon átnyúló egyesülések és felvásárlások – és a nemzetközivé válás révén – ami elsősorban az egyesült államokbeli iparszerkezettel való kapcsolatot jelenti – a kontinens nagyvállalatai és kkv-i szoros kapcsolatban állnak egymással. Az export továbbra is kedvezően alakul. A legnagyobb akadály az európai kormányokkal való kapcsolatok nehézkessége, ami a közös horizont hiányának tudható be.

5.4

Az EVÜ intézkedésein felül az Unió két irányelvet alkotott meg, amelyek az Európán belüli piacok megnyitására irányultak (15). Az átültetés határideje 2011 nyara volt (16), de a tényleges végrehajtás igen lassan halad.

5.5

Az EGSZB határozottan üdvözli az Európai Bizottság közleményét (17), amely az elemzések és javaslatok tekintetében jelentős előrehaladásról tanúskodik. Az Európai Bizottság joggal hangsúlyozza, hogy a védelmi ágazat iparpolitikájának keretén belül igen fontos a védelmi termékek belső piaca, a kutatás és a fejlesztés, a kkv-k szerepe, a regionális politika potenciális hozzájárulása és a megfelelő készségek kifejlesztése.

5.6

Az EGSZB azonban bírálatképpen megjegyzi, hogy az Európai Bizottság nem hangsúlyozza kellőképpen a védelmi ágazat kivételes helyzetét, illetve a proaktív iparpolitika szükségességét. Itt nem csupán a piacok megnyitásáról van szó, mivel ezt a védelmi ágazat sajátosságai miatt megfelelően meg kell határozni, többek között az EUMSZ 346. cikke alapján.

5.7

Arról is szó van, hogy létre kell hozni Európában egy politikai alapzatot, amelyre támaszkodva a kormányok hosszú távon együtt alakíthatják országaik közös jövőjét. Csak ekkor teljesülhetnek az olyan jelentős, hosszú távú közös programok elindításához szükséges feltételek, amelyek a tervezési szakasztól a célzott kutatásig, az innovációig és az európai belső piacon történő előállításig terjednek.

5.8

A kutatás és fejlesztés kulcsfontosságú szerepet játszik az európaivá teendő értéklánc elindításában (18). Ezek voltak az okai a kutatás és technológia, illetve a kutatás és fejlesztés területén folytatandó együttműködés hangsúlyozásának az EVÜ és elődszervezetei (a WEAG és az IEPG) létrehozásakor, valamint a NATO-ban. A végrehajtásra azonban itt sem került sor.

5.9

A meghiúsuló együttműködés 30 éven keresztül inkább szabály, mint kivétel volt. Bizonyos projektek, így az NH-90 és az A400M elindultak, a példák azonban azt mutatják, hogy a rendszerkövetelmények sokszor a nemzeti követelmények egyszerű összeadásából álltak, a fejlesztési szakaszok túl hosszúra nyúltak, és a végső termékek túlságosan költségesek voltak.

5.10

A viszonylagos sikerektől eltekintve a többi együttműködési kezdeményezés – például az NF-90 – megbukott, és számos egymással versengő vadászrepülőgép-programot (Typhoon, Rafale, Gripen) egymással párhuzamosan hajtottak végre, miközben több ország is csatlakozott az USA F-35-ös programjához, valamint a legkülönfélébb rakétaprogramokhoz.

5.11

Jelenleg egyetlen jelentősebb, nagyszabású program sincs folyamatban, miközben a létező rendszerek kiöregednek vagy elavulttá válnak. Az EGSZB e tekintetben felhívja a figyelmet a páncélozott járművekre, tengeralattjárókra, szállító helikopterekre és a hordozható légvédelmi rendszerekre. Itt az új, pilóta nélküli rendszerek alighanem ideális lehetőséget kínálnak a közös kezdeményezésre, de a gyakorlatban egyelőre nincsenek kitűzve ilyen célok. Lehetőségként felmerül a kevésbé ambiciózus együttműködés is, például a levegőben történő üzemanyag-feltöltés szabványosítása.

5.12

Az EGSZB európai programok indítását kéri, különösen a távirányítású légijármű-rendszerek (RPAS) következő generációjával kapcsolatban, az Európai Bizottsággal meglévő szinergiákra és a biztonságos műholdas hírközlésre támaszkodva. Meg lehet vizsgálni az (amerikaiakkal való) együttműködés olyan területeit is – például a levegőben történő üzemanyag-feltöltő képességeket – amelyeken nagy hiányosságok tapasztalhatók és ahol az EVÜ európai megoldásokat vizsgál.

5.13

Az Európai Bizottság közleménye megemlít bizonyos lehetőségeket, amelyek teljes körű politikai támogatást igényelnek. E tekintetben alighanem kulcsfontosságú kezdeményezésnek számít a nagy felbontású, űrbe telepített felügyeleti képességek működésbe léptetése, így gondoskodva a Helios, RadarSat stb. utódrendszereiről. A kulcskérdés a tagállamok, az ESA és a Közös Kutatóközpontok szaktudásának egyesítése, beleértve a pénzügyi forrásokat is. Egyetlen európai ország sem képes önállóan megoldani mindezt.

5.14

A védelmi projekteket adott esetben össze kell kapcsolni az uniós kutatási-fejlesztési programokkal. A hetedik keretprogram már kettős felhasználású projektekre is kiterjed. Hozzáadott értéknek tekintendő, hogy a keretprogram előnyben részesíti a határokon átnyúló projekteket. Az EGSZB szorgalmazza a kettős felhasználású technológiák szisztematikusabb figyelembevételét a Horizont 2020 keretprogramban.

5.15

Elengedhetetlen, hogy a védelmi iparpolitika kezelje az előállító országok és a többi ország közötti különbségeket is. Aktívan támogatni kell valamennyi ország iparának részvételét, hogy minél több ország működjön közre mind politikailag, mind gazdaságilag. Ily módon fokozatosan háttérbe szorulhat az ellentételezések kérdése, amely rendszerint sok vitát és bírálatot gerjeszt. Ezen elemeknek az átfogó európai védelmi stratégia szerves részévé kell válniuk.

5.16

Az EGSZB felhívja a figyelmet az Unión kívüli „késztermék-vásárlás” bonyolult kérdésére. Az európai védelmi stratégia keretében újra kell gondolni e gyakorlatokat. Ezt az alapvető és rendkívül összetett kérdést a legmagasabb szinten kell kezelni.

5.17

Egy jól irányított európai védelmi ágazattal sokkal jobb lehetőségek nyílnak a kiegyensúlyozott nemzetközi együttműködésre, különösen az Egyesült Államokkal. Mivel az Egyesült Államok erősen védi stratégiai érdekeit, az EGSZB kéri, hogy a legközelebbi szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások alkalmával körültekintően mérlegeljék a védelmi ágazatot mint olyan iparágat, melynek pozíciója az Atlanti-óceán mindkét oldalán különleges.

5.18

Ennek keretében biztosítani kell az európai értéklánc amerikai eredetű kritikus és érzékeny alkatrészekkel való folyamatos ellátását is. Egy közös európai álláspont a harmadik országokkal folytatott, a kritikus nyersanyagok szállításáról szóló tárgyalásokat is megkönnyítheti.

5.19

Hasonlóképpen, a harmadik országokba történő kivitel esetén kellő védelmet kell biztosítani az európai szellemi tulajdonjogoknak.

5.20

Fontos, hogy a különféle országok ipari létesítményei közötti sikeres együttműködést ne ássák alá egyoldalú tagállami exportellenőrzési határozatok, melyek eltérésekhez vezethetnek az exportellenőrzési feltételek alkalmazásában a közös állásponthoz képest (19), illetve a tagállamok nemzeti feltételei között.

6.1

Az EGSZB mélyen egyetért az Európai Bizottság által javasolt intézkedésekkel, és jelentős előrelépésnek tekinti azokat. Bizonyos kérdések tekintetében az EGSZB a következő kiegészítéseket kívánja tenni.

6.2

Az EVÜ-vel folytatott együttműködés kulcsfontosságú. Az EGSZB az Európai Bizottság és az EVÜ közötti koordinációt és kapcsolatot – amit a közlemény különféle tervezett intézkedésekkel összefüggésben javasol – a fejlődés és a siker elengedhetetlen feltételének ítéli. Az EGSZB felhívja a figyelmet a kettős felhasználású képességek, így például a légi szállítási képességek előmozdítására is.

6.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy lehetőségeinek maradéktalan kihasználása érdekében az EVÜ-nek szilárdabb pénzügyi bázisra és a tagállamok részéről maximális elkötelezettségre van szüksége. A védelmi tervezésben, a tagállamok támogatása érdekében, meghatározóbb szerepet kell kapnia.

6.4

Az EGSZB határozottan támogatja a határokon átnyúló ipari együttműködést elősegítő szabványokra és tanúsításra, valamint a regionális szakosodásra és a kiválósági hálózatokra irányuló európai bizottsági javaslatokat. Az EGSZB ösztönzi az EVÜ és az EASA közötti szinergiákat – mindenekelőtt a tanúsítás vonatkozásában.

6.5

A nagyvállalatokhoz is szorosan kapcsolódó kkv-k nagyon fontos szerepet játszanak az európai védelmi innováció és termelés területén. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a javasolt intézkedések támogatásához nyílt hálózatokra van szükség. Kisebb számú, de célzottabb (európai) projekttel új lehetőségeket lehet teremteni.

6.6

Az európai kkv-k széles körének bevonása elősegíti, hogy a lehető legtöbb ország közreműködjön. Részvételük emellett lehetőséget kínál azon országok kompenzálására, amelyek a „késztermékek” vásárlásáról az európai megoldásokra térnek át.

6.7

Az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottság tervezett intézkedéseit a létfontosságú készségekre vonatkozóan. Kifejezetten üdvözli az Európai Szociális Alap és a Strukturális Alapok hozzájárulását, és üdvözli, hogy az EVÜ növeli a tagállamok tudatosságát és támogatja az e területeket érintő konkrét projektek tervezését.

6.8

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja a kettős felhasználású technológiák aktív kiaknázását célzó európai bizottsági intézkedéseket.

6.9

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az űrpolitika és a védelem között a meglévő és a tervezett projektek szempontjából kedvező kapcsolat jöhet létre (20).

6.10

Az EGSZB támogatja az energiapolitikával összefüggésben javasolt intézkedéseket. Ezek szintén egyre több kkv részvételét eredményezik.

6.11

A nemzetközi dimenzió rendkívüli fontossággal bír, és igen fontos lesz az uniós stratégiaiexport-ellenőrzéssel kapcsolatos hosszú távú elképzelésről szóló, tervezett közlemény is. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a külső ipari kapcsolatok csak akkor lehetnek sikeresek, ha adott egy valódi belső piac.

6.12

Végezetül, az EGSZB teljes egészében támogatja a közlemény 9.2. fejezetében kifejtett stratégiai megállapításokat.