21.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 341/92


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslattervezet tanácsi irányelvre a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról szóló 2009/71/Euratom irányelv módosításáról

(COM(2013) 343 final)

2013/C 341/21

Előadó: Richard ADAMS

2013. június 13-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Euratom-Szerződés 31. és 32. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslattervezet tanácsi irányelvre a nukleáris létesítmények nukleáris biztonsági közösségi keretrendszerének létrehozásáról szóló 2009/71/EURATOM irányelv módosításáról

COM(2013) 343 final.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2013. szeptember 2-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2013. szeptember 18-19-én tartott, 492. plenáris ülésén (a szeptember 18-i ülésnapon) 160 szavazattal 9 ellenében, 15 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB üdvözli a nukleáris biztonságról szóló irányelv időszerű módosításait, amelyek az Európai Tanács által az Európai Bizottságnak arra adott megbízás eredményei, hogy – a fukusimai balesetet követően – fontolja meg a szükséges jogalkotási változtatásokat és tegyen azokra javaslatot. Az európai atomerőművek ellenállóképességi próbái nyomán meghatározásra kerültek azok a területek, amelyekre figyelmet kell fordítani. A nukleáris biztonság nagy horderejű, határokon átnyúló uniós ügy. A közvélemény viszonyulása e kérdéshez jelentős hatással van a nemzeti szakpolitikákra. A polgárok jogosan várják el az ellenőrizhető, magas szintű előírásokat és a következetességet.

1.2

Az EGSZB örömmel állapítja meg, hogy a javaslat a nukleáris biztonságról szóló korábbi EGSZB-véleményekben (1) hangsúlyozott számos kérdéssel foglalkozik. Ezek között szerepel a tagállamok közötti fokozott harmonizáció, a szabályozási felelősségek tisztázása, kompetenciák és képességek, a nemzeti szabályozó hatóságok függetlensége és a helyszíni veszélyhelyzeti felkészültség és reagálás. Külön örömmel fogadjuk az általános átláthatóság erőteljesebb megközelítését, valamint a sajátos kötelezettségek beiktatására irányuló szándékot, amely kötelezettségek szükségesek és hatékonyan hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kezelni lehessen a nyilvánosság aggodalmait.

1.3

Az EGSZB különösen üdvözli a nemzeti szabályozási felelősség, hatáskör, alkalmazás és függetlenség nagymértékben javított megközelítését, amely amellett, hogy támogatási és ellenőrzési mechanizmusokat biztosít, megerősíti e területeket.

1.4

A fogalommeghatározásokról szóló kibővített cikk hozzájárul az egyértelműbb értelmezéshez és elősegíti a nagyobb fokú jogi érvényesíthetőséget, ugyanakkor biztosítani kell, hogy amennyiben a WENRA (Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége.) és a NAÜ (Nemzetközi Atomenergia-ügynökség) hasonló meghatározásokat ad meg, a szöveg összeegyeztethető legyen azokkal, és a nemzetközi megállapodás szerinti terminológiával való konzisztencia fenntartása érdekében azt szükség esetén naprakésszé kell tenni.

1.5

Az EGSZB tudomásul veszi a helyszíni veszélyhelyzeti felkészültségre és reagálásra vonatkozó rendelkezések megerősítését. Az atomerőművek területén kívüli veszélyhelyzeti felkészültségről szóló időközi jelentések ajánlásaira válaszul adott esetben azonnali intézkedésekre van szükség. Mivel e terület különösen aggasztja az európai polgárokat, itt sürgős és hatékony kiegészítő intézkedésekre van szükség.

1.6

A nyilvánosság tájékoztatására és az átláthatóságra vonatkozó rendelkezések javultak, azonban a tagállamoknak elő kell írni, hogy az állami és a civil szervezeteket ténylegesen és aktívan támogassák abban, hogy a nyilvánosság tervezésben, ellenőrzésben és döntéshozatalban való részvételének erősítése érdekében a szabályozó hatósággal együtt részvételen alapuló eljárásokat dolgozzanak ki.

1.7

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság gyorsan intézkedett a módosító irányelv előterjesztéséről. Megjegyezzük továbbá, hogy zajlik a fukusimai baleset tanulságainak nemzetközi elemzése, és hogy a nukleáris biztonságról szóló jelenlegi irányelv végrehajtásának felülvizsgálata a kellő időben további biztonsági megfontolásokat vethet fel. Valamennyi fél elkötelezett a folyamatos fejlesztés mellett, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a nukleáris biztonság további fokozása ezután is állandó munkát jelent majd.

2.   Bevezetés

2.1

A nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozására irányuló javaslatról szóló véleményében (2) az EGSZB kifejezte aggályait amiatt, hogy a nukleáris biztonságról szóló első irányelv (2009/71/Euratom) előterjesztése ügyében hosszú időbe telt megfelelő konszenzusra jutni; a nukleáris biztonság technológiai problémáiról szóló, 1975. július 22-i tanácsi határozat megfelelő fellépésre és közösségi szinten harmonizált megközelítésre szólított fel. Ezzel szemben a 2009. évi irányelvhez javasolt módosítások előterjesztéséhez 34 helyett mindössze négy évre volt szükség.

2.2

E ritmusváltásnak számos oka van. Először is az, hogy a javasolt módosítások az Európában – a Fukusima I. atomerőművet 2011 márciusában ért szökőár hatásai nyomán – széles körben végrehajtott „ellenállóképességi próbákról” szóló jelentésre adott válasznak tekintendők. A baleset egy sor műszaki, operatív és szabályozási hiányosságra és hibára derített fényt Japánban. A módosítások azonban olyan, már 2009 előtt felvetett kérdéseket is érintenek, amelyeket a szabályozó hatóságok, a tagállamok és az atomenergia-ipar álláspontja miatt nem lehetett az eredeti irányelvbe foglalni. A fukusimai baleset, amellett, hogy alkalmat adott e kérdések újragondolására, jelentős és közvetlen hatással volt számos tagállam nukleáris politikájára.

2.3

E vélemény kifejezi az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság azon felelősségét, hogy általában hangot adjon a civil társadalom nézeteinek és aggodalmainak, és ezt a felelősséget jelen esetben növeli az Euratom-Szerződés (egészségügyi és biztonsági kérdéseket érintő) 31. cikke szerinti eljárás, amelynek alapján elsődleges követelmény az EGSZB véleményének kikérése. Az EGSZB korábban kifejtette, hogy mivel a nukleáris biztonságról szóló irányelvek a munkavállalók egészségével, a környezettel és a közvédelemmel (vészhelyzeti reagálás) kapcsolatos alapvető kérdéseket érintenek, amelyekkel az EU az EUSZ és az EUMSZ keretében foglalkozik, célszerű ezekről inkább e szerződések, mintsem az Euratom-Szerződés keretében rendelkezni. Ez ráadásul növelné a demokrácia hitelét, mivel az Európai Parlamenttel való együttdöntést tenne szükségessé.

2.4

A nyilvánosság egy része továbbra is aggódik az Európában működő 132 atomreaktor miatt. Noha a kérdéshez való viszonyulás tagállamról tagállamra változik, az atomreaktorok rejtett szorongást okozhatnak, és ezt az érzést a külső események nagymértékben felerősíthetik. Számos polgár keres olyan biztosítékot, amelyet megért és amelyben megbízik, így az EU felé fordul, amelynek jelentős tapasztalata és rendkívül jó híre van a közvédelem javításában és megszilárdításában. A fukusimai baleset fontos tanulsága, hogy a Japánban technológiai és intézményi téren elterjedt abszolút biztonság elmélete immár nem fenntartható. Minden jogalkotási megközelítés azzal a kihívással néz szembe, hogy alá tudja-e támasztani a relatív biztonság fogalmát, amely adott esetben alkalmas lehet a nyilvánosság bizalmának megtartására. E bizalom alapja, hogy egyrészt a nyilvánosság miként érzékeli a kockázatot, másrészt mennyire hathatósak a védelmi és a hatásokat enyhítő intézkedések. A biztonsági előírások Európában ma még nem teljes körűen harmonizáltak, és az európai polgárokat aggasztja, ha azt látják, hogy egy szomszédos országban alacsonyabb szintűek a biztonsági előírások vagy azok érvényesítése, mint a saját országukban. E sokféleségre magától értetődő megoldást jelenthet egy uniós szinten hatáskörrel rendelkező hatóság.

2.5

A nukleáris biztonság valamennyi tagállamban a nemzeti szabályozó testület által ellenőrzött keretrendszerben működő létesítmény-üzemeltető felelőssége. A fukusimai baleset számos kérdést vetett fel, amelyek között szerepel a létesítmények tervezése és a védelmi intézkedések, a hatásmérséklő lépések, a vészhelyzeti reagálás, a tájékoztatás, az emberi hibák, az irányítás, az átláthatóság és a hatósági ellenőrzés. Ezek közül néhány kérdés bizonyos vonatkozásait, mivel azok esetleg alkalmazhatók az európai atomerőművekre és nukleáris biztonságra, az ellenállóképességi próbák során és az azt követő jelentésekben is vizsgálták.

2.6

A nukleáris biztonság határokon átnyúló kérdés, így az EU intézkedéseket hozott, mivel a nemzetközi biztonsági előírások és a nukleáris biztonságról szóló egyezmények vagy nem kötelező erejűek jogi értelemben, vagy jogilag közvetlenül nem érvényesíthetők. E módosító javaslatok annak a megbízásnak az eredményei, amelyet az Európai Tanács adott az Európai Bizottságnak arra, hogy vizsgálja felül a hatályos jogi és szabályozási keretet és szükség esetén tegyen javaslatot annak tökéletesítésére.

3.   Az európai bizottsági javaslat összefoglalása

3.1

A javaslat a nukleáris biztonságra vonatkozó hatályos jogi és szabályozási keret felülvizsgálatára irányult, célja pedig a nukleáris biztonságra vonatkozó egységesen magas szintű előírások és felügyelet biztosítása. Az ellenállóképességi próbák, illetve a fukusimai vizsgálatok tanulságai alapján a javaslat azt ajánlja, hogy – bizonyos tekintetben és ahol az lehetséges – a nukleáris biztonságra vonatkozó uniós keretet igazítsák hozzá a legújabb műszaki előírásokhoz, továbbá nagyobb átláthatóságot ír elő.

3.2

A nemzeti szabályozó hatóságok kibővített hatásköröket és nagyobb függetlenséget, valamint jelentősebb szerepet kapnának, amelyet szakértők és források támogatnának. A létesítmény-üzemeltetőkkel együtt stratégiát kell kidolgozniuk és a nyilvánosság tájékoztatására azt közzé kell tenniük, különösen baleset bekövetkezésekor, de rendes üzemelés idején is. A polgárok nagyobb mértékben vennének részt az atomerőművek engedélyezésében.

3.3

A nukleáris létesítmények telephelyének kiválasztását, a létesítmények tervezését, építését, üzembe helyezését, üzemeltetését és leszerelését új biztonsági célkitűzések szabályozzák, és Unió-szerte működésbe lép a nukleáris létesítmények hatévenkénti szakértői értékelésének rendszere, amely a nukleáris biztonság javítását célzó technikai iránymutatások fejlesztését szolgálja.

3.4

Az új atomerőműveket úgy kell megtervezni, hogy a reaktormag károsodásának az atomerőművön kívül ne legyenek következményei, és minden atomerőmű megfelelően védett vészhelyzeti intézkedési központtal és a balesetek kezelésére vonatkozó szigorú iránymutatásokkal rendelkezzen.

4.   Általános megjegyzések

4.1

Az EGSZB szoros figyelemmel követte a nukleáris biztonságról szóló vitát, az ellenállóképességi próbák folyamatát és az azt követő fejleményeket. Az atomerőművek ellenállóképességi próbáira vonatkozó végleges jelentésről szóló véleményében (3) az EGSZB a 2009. évi irányelv ambiciózus felülvizsgálatát sürgette. Az Európai Bizottság az ellenállóképességi próbákról szóló jelentésében (4) szintén egyértelműen kinyilvánította az irányelvvel kapcsolatos szándékait. Az Európai Bizottság négy olyan fő területet határozott meg, ahol a nukleáris biztonságról szóló irányelv felülvizsgálatra szorul. Ezek a következők:

biztonsági eljárások és keretek;

a nukleáris szabályozó hatóságok szerepe és eszközei;

nyitottság és átláthatóság;

nyomon követés és ellenőrzés.

Annak rövid áttekintése, hogy az e négy címszó alatt meghatározott célkitűzések megvalósításra kerültek-e, a hatodik fejezetben olvasható.

4.2

A jelenlegi javaslat több mint 90 módosítást fűz a meglévő irányelvhez, ezek némelyikének terjedelme és tartalma igen tekintélyes. Az irányelvhez fűzött terjedelmes magyarázatok az indokokra és a gyakorlati végrehajtásra vonatkozó értelmező iránymutatást nyújtanak, ám megjegyzendő, hogy az irányelv cikkei képezik azt az érdemi szöveget, amellyel e vélemény foglalkozik.

4.3

Az EGSZB megjegyzi, hogy a szövegben alkalmazott „ésszerűen elérhető” kifejezés, széles körű meghatározása ellenére indokolatlan súlyt kölcsönözhet a gazdasági és politikai szempontoknak. Alternatíva lehetne az „elérhető legjobb technológia (BAT)” és a „legjobb szabályozási gyakorlat” kifejezés használata, azonban ennek jelentős költségvonzata lenne.

4.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy noha az Európai Bizottság megállapítása szerint az irányelveknek biztosítaniuk kell, hogy az új atomerőműveket úgy tervezzék meg, hogy a reaktormag károsodásának az atomerőművön kívül ne lehessenek következményei, a jelenlegi műszaki és tudományos nézetek szerint ilyen messzeható igény nem támasztható, és gyakorlatilag lehetetlen az erőművek területén kívüli valamennyi következményt teljesen kiküszöbölni.

5.   Részletes megjegyzések

5.1

A módosító irányelv megerősíti, kibővíti és egyértelműbbé teszi az eredeti irányelvet, és számos, a biztonság nyilvános garantálása szempontjából fontos egyedi kérdést rendez. Az EGSZB különösen üdvözli a következőket:

A fogalommeghatározások kibővítése és tisztázása a 3. cikkben, különösen ahol bizonytalanság keletkezhet. Így például bizonyos kifejezések – mint a „gyakorlatilag kizárható” – egyértelműbb meghatározása számos lehetséges kétértelműséget megszüntet és következetes módon javítja a közvélemény bizalmát. Biztosítani kell azonban, hogy amennyiben a NAÜ és a WENRA hasonló meghatározásokat ad meg, a szóhasználat ezekkel összhangban legyen, és azt szükség szerint frissítsék.

Azon külön követelmény, hogy a biztonsági intézkedések a nukleáris létesítmények életciklusának valamennyi szakaszára terjedjenek ki (4. cikk (1) bekezdés a) pont).

A nemzeti szabályozó hatóságok jogi függetlensége elvének fenntartása és e hatóságok jelentős megerősítése a politikai érdekektől való függetlenségre való külön utalás, a megfelelő, önállóan kezelt költségvetés és a szakértői személyzetre fordítandó elegendő források biztosítása (5. cikk (2) bekezdés), valamint a jogkörök egyértelműbb meghatározása révén (5. cikk (3) bekezdés).

Az „alapos védelemre” vonatkozó előírások ellenőrzésének beillesztése, egyértelmű meghatározással alátámasztva (6. cikk (3) bekezdés).

Az az előírás, amely szerint az engedély kérelmezőjének részletes, a kockázat mértékével arányos biztonsági igazolást kell benyújtania (6. cikk (4) bekezdés a) pont).

A biztonsággal összefüggő széles körű kompetenciák fenntartására vonatkozó előírás kiterjesztése az alvállalkozókra (6. cikk (5) bekezdés).

A helyszíni veszélyhelyzeti felkészültséget és reagálást támogató intézkedések bevezetése (7. cikk).

5.2

Az EGSZB üdvözli az immár az átláthatóságról szóló 8. cikk kibővítését és címének megváltoztatását, valamint az új 2. fejezetet, amely kiterjedt különleges kötelezettségeket határoz meg. „A nyilvánosság tájékoztatása” című korábbi 8. cikk alkalmazási köre nagyon korlátozott volt. A 8. cikk a 8a.–8f. cikkekkel és a 3. cikk kibővített fogalommeghatározásaival együtt immár a módosított irányelv közel 50 %-át teszi ki. E rendelkezések mindenképpen javítják a jogérvényesítést, bár bizonyos területeket továbbra is lehet eltérően értelmezni. Különösen örvendetesek a javaslatban szereplő terjedelmes új rendelkezések, amelyek számottevő előrelépést jelentenek a polgárok érthető aggodalmainak kezelése felé. Ezek közül kiemelendők a következők:

A valamennyi eshetőségre kiterjedő átláthatósági stratégia kidolgozására és a stratégia alkalmazására vonatkozó kötelezettség (8. cikk (1) bekezdés).

A tájékoztatás hangsúlyozása, hivatkozással a nemzetközi kötelezettségekre (8. cikk (3) bekezdés). Jóllehet az irányelv szövege nem említi, a preambulum kimondja, hogy a szakértőkkel folytatott eszmecserék – amelyeken az EGSZB is részt vett – megerősítették a nyilvánosság igen jelentős szerepét a döntéshozatali eljárásokban, valamint az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazhatóságát.

A szigorúbb biztonsági célkitűzések és módszertan erőteljes támogatása (8a–8c. cikk).

A helyszíni veszélyhelyzeti felkészültségre és reagálásra vonatkozó előírások kidolgozása (a 7. cikkel összefüggésben) (8d. cikk).

A nemzetközi szakértői értékelésekre vonatkozó előírások kibővítése és kiterjesztése (8e. cikk).

5.3

Az EGSZB megjegyzi, hogy az erőművek területén kívüli veszélyhelyzeti felkészültség és a válsághelyzeti kommunikáció jelentős tárgykörével ez az irányelv nem foglalkozik, hanem az egy folyamatban lévő felülvizsgálat tárgyát képezi, amelynek eredményeképp ajánlásokkal kiegészített jelentés terjesztendő elő 2013 végéig. Az ezen ajánlások alapján szükséges intézkedéseket sürgősen végre kell hajtani.

5.4

A nukleáris létesítmények terroristatámadások elleni védelmének kérdésével az ellenállóképességi program mellett külön projekt foglalkozott, amelyről 2012-ben jelentés készült az Európai Tanács számára. A tagállamok a biztonsági intézkedéseket szuverén hatáskörbe tartozó ügynek tekintik, amelyre nem terjednek ki a nukleáris biztonságról szóló irányelv rendelkezései. Megjegyzendő, hogy Japánban az atomenergia-ipart szabályozó hatóság a fukusimai baleset utáni elemzést követően úgy határozott, hogy minden atomerőművet felkér arra, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a létesítmény el legyen zárva az esetleges terroristatámadások elől.

5.5

Az irányelv bizonyos fokig kibővíti a jogszabályi követelményeket. Fontos, hogy az új előírások nélkülözhetetlenek és arányosak legyenek, és céljuk a közvédelem biztosítása legyen. Az EGSZB úgy véli, hogy a módosító irányelvben megfelelő egyensúlyt sikerült elérni.

6.   Ki fogja-e küszöbölni a javaslat az irányelv hiányosságait?

6.1

A tagállamok közötti folyamatos nézeteltérések miatt a nukleáris biztonságra vonatkozó következetes megközelítés egyelőre hiányzik. Ez (az Európai Bizottság szerint) kulcsfontosságú megállapítás, és a helyzetet jogi keretrendszerrel lehet orvosolni. Az Európai Bizottság rámutatott, hogy nincsenek uniós szinten rögzített mechanizmusok a műszaki előírásokról és a biztonsági felülvizsgálatok lebonyolításának módjáról való egyeztetéshez. A módosító irányelv 8f. cikke létrehoz egy ilyen mechanizmust, ám az EGSZB úgy véli, hogy „A tagállamok […] a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságok segítségével közösen iránymutatásokat dolgoznak ki és hajtanak végre” mondat nem elég pontos és nem kínál megfelelő megoldást e kérdésre. E megközelítés hatékonyságát ezért ellenőrzés alatt kell tartani, és amennyiben komoly kétségek merülnek fel, mérlegelni kell egy uniós nukleáris biztonsági szabályozó ügynökség létrehozását. E megközelítés jelentős előnyökkel járhat a kisebb tagállamok számára a képességek és a források megszerzése terén.

6.2

A nemzeti szabályozó hatóságok függetlensége és felelősségük megosztása, valamint összehangolásuk, megfelelő forrásokkal való ellátásuk és meghatározott hatásköreik hiánya mind olyan terület, amelyet kezelni kell. A módosító irányelv 5. cikke sokkal specifikusabb jogi előírásokat határoz meg a tagállamok számára. Ezek komoly előrelépést jelentenek az említett kérdések terén. Sürgősen ellenőrizni kell azonban a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét és hatáskörét – ez az Európai Bizottság jelentésében külön kiemelt területek egyike. Ez az ellenőrzés inkább tekintendő a nemzeti szabályozó hatóságok függetlensége növelésének, mintsem csorbításának, és azt nem a nemzetközi szakértői értékeléssel kiegészített tízéves önértékelés keretében kell végrehajtani. Az EGSZB azt javasolja, hogy a felmérésre és a szakértői értékelésre minden tagállamban legkésőbb 2018 végén, majd pedig azután hat évvel kerüljön sor.

6.3

Az uniós szintű nyomonkövetési és ellenőrzési mechanizmusok jelenleg a nemzeti nukleáris biztonsági rendszer és a hatáskörrel rendelkező hatóságok szakértői értékelésére korlátozódnak. A módosító irányelv 2a. fejezete jelentősen kiterjeszti a nemzetközi szakértői értékelések hatókörét, ami üdvözlendő fejlemény. Azonban az „egy vagy több […] konkrét téma” hatévenkénti értékelése mellett előfordulhat, hogy egyes területek akár évtizedeken keresztül nem esnek át mélyreható vizsgálaton. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy a témák szerinti értékeléseket a nukleáris biztonságról szóló egyezmény szerinti, háromévente esedékes felülvizsgálati folyamattal párhuzamosan végezzék. Annak a megvitatása, hogy mely konkrét területeket tegyék értékelés tárgyává, szintén olyan kérdés, amelybe a nyilvánosságot az átláthatóság iránti elkötelezettség részeként be kell vonni.

6.4

A nyilvánosság tájékoztatása és az átláthatóság sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a módosító irányelvben, amelyben a jelenlegi általános követelményeket több esetben konkrét követelmények váltják fel. A gyakorlatban azonban az egyének és a civil szervezetek számára gyakran nehézséget okoz bekapcsolódni a nyilvános konzultációs rendszerbe és a tájékoztatási mechanizmusba. A nyilvánosság részvételének hatékonyságát az ENSREG által az ellenállóképességi próbák kapcsán szervezett két találkozón vizsgálták meg. Az EGSZB javasolja, hogy a tagállamoknak írják elő, hogy aktívan támogassák az állami és civil szervezeteket abban, hogy a szabályozó hatósággal együtt részvételen alapuló eljárásokat dolgozzanak ki a nyilvánosság tervezésbe, ellenőrzésbe és döntéshozatalba való bekapcsolásának és ezekkel kapcsolatban a véleménye kikérésének megvalósítása érdekében. Ezt az erőművek élettartamának formális vagy tényleges meghosszabbítása esetén is alkalmazni kell. Egyes, már létrehozott folyamatok, mint a RISCOM átláthatósági modell (http://www.karita.se/our_approach/riscom_model.php), független irányítás esetén hatékony módozatokat kínálhatnának.

6.5

Az arról szóló megegyezés, hogy miből áll a nukleáris biztonságra vonatkozó átfogó megközelítés, folyamatosan változik. A fukusimai balesetet követő élénk vita során az etikai, társadalmi-gazdasági és pszichológiai tényezők mind nagyobb elfogadásra leltek. Az EGSZB úgy véli, hogy – különösen az átmenet és a globális kényszer idején – az energiatermelés és -felhasználás egyéb területeinek is javára szolgálna egy ilyen elemzés.

Kelt Brüsszelben, 2013. szeptember 18-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Henri MALOSSE


(1)  HL C 306., 2009.12.16., 56–63. o.

HL C 218., 2011.7.23., 135–139. o.

HL C 44., 2013.2.15., 140–146. o.

(2)  HL C 306., 2009.12.16., 56–63. o.

(3)  HL C 44., 2013.2.15., 140–146. o.

(4)  COM(2012) 571 végleges.