6.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 67/153

1.1

Az EGSZB üdvözli a környezetbarát infrastruktúráról szóló európai bizottsági közleményt, illetve azt, hogy az Európai Bizottság egy intézkedéscsomaggal akarja támogatni az ilyen infrastrukturális projekteket.

1.2

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az intézkedéscsomag végrehajtása során nyert tapasztalatokat használják fel arra, hogy sikerüljön továbbfejleszteni magát az intézkedéscsomagot azzá a környezetbarát infrastruktúrával foglalkozó stratégiává, melyet a 2020-as biodiverzitás-stratégiában hirdettek meg.

1.3

Az EGSZB támogatja azt a célt, hogy környezetbarát infrastruktúrákhoz kapcsolódó projektek révén a környezetvédelmi előnyöket gazdasági és szociális előnyökkel kombinálják. Olyan természetes, természetközeli, hasznosított vagy városi tájstruktúrákkal operáló infrastruktúra a cél, amely amellett, hogy hozzájárul a biológiai sokféleség és egyéb környezeti tényezők megóvásához, költséghatékony és fenntartható szolgáltatásokat eredményez a társadalom számára. A Natura 2000-rel szemben a zöld infrastruktúra támogatása kapcsán nem jogi eszközről van szó; a környezetbarát infrastruktúra kezdeményezésnek nem célja, hogy a Natura 2000 mellett egy további természetvédelmi hálózat jöjjön létre.

1.4

Az EGSZB leszögezi, hogy a zöld infrastrukturális projekteket illetően a fő felelősség a tagállamokat, azon belül is elsősorban a helyi és regionális tervezés illetékeseit terheli. Az ilyen infrastruktúra ösztönzésében az EU-ra elsősorban támogató szerep hárul. A környezetbarát infrastruktúra koncepcióját elsősorban az alábbi politikaterületeken, illetve a megfelelő uniós finanszírozási eszközök terén kell hatékonyan integrálni: mezőgazdaság és erdészet, regionális és kohéziós politika, várostervezés, éghajlat-politika, közlekedés és energiapolitika, katasztrófavédelem és földhasználat.

1.5

Az európai szintű jelentőséggel bíró zöld infrastrukturális projektek esetében az EU-nak közvetlen felelősséget kell vállalnia. Az EGSZB támogatja azt a javaslatot, hogy a transzeurópai közlekedési, energia- és távközlési hálózatok mintájára létre kellene hozni egy TEN-G-t (G= green, vagyis zöld), amely a zöld infrastruktúra finanszírozására szolgálna, és tartalmazna egy listát olyan kartográfiailag ábrázolt zöld infrastrukturális projektekről, amelyek európai szintű jelentőséggel bírnak.

1.6

A helyi és regionális szintű környezetbarát infrastrukturális projektek esetében a helyi és regionális tervezésben részt vevők, a városok és települések, a közúti, vasúti, vízi és árvízvédelmi infrastrukturális projektek szereplői, a mezőgazdaságban és az erdészetben dolgozók, a vállalkozók és az építtetők, a civil környezetvédelmi szervezetek és a szakszervezetek játsszák a főszerepet. Ezeknek a szereplőknek a helyzetét pedig meg kell erősíteni. E projektek eredményei ugyanis nagyban függnek attól, hogy ezek a szereplők kezdeményezik, fogadják el és valósítják meg őket.

1.7

Az EGSZB szerint a civil társadalomnak minél korábbi szakaszban részt kell vennie a környezetbarát infrastruktúrával kapcsolatos projektekben, és ennek mindenképpen jóval nagyobb figyelmet kell szentelni, mint ahogyan az az európai bizottsági közleményben szerepel. Döntő jelentőségük van az olyan részvételen alapú tervezési folyamatoknak, amelyekbe már korai szakaszban bekapcsolódnak a polgárok és a civil szervezetek.

1.8

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ilyen projektek során legitim érdekellentétek is felléphetnek az egyes érintettek között. Ezért már előre gondoskodni kell megfelelő konfliktuskezelési, érdekegyeztető és projektoptimalizálási mechanizmusokról. A környezetbarát infrastruktúra megfelelően kezelve hozzájárulhat a természetvédelem terén a védelem és a használat közötti hagyományos ellentétből eredő konfliktushelyzetek enyhítéséhez vagy elsimításához. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy elegendő ösztönzőt kellene kidolgozni ahhoz, hogy mobilizálni lehessen a szükséges magánberuházásokat.

2.1

Az általa jelentett érték és az általa mint természeti tőke által nyújtott szolgáltatások miatt a biológiai sokféleség megőrzése és helyreállítása rendkívül fontos az emberek jó közérzetéhez, a gazdasági jóléthez és az emberi életkörülményekhez. 2020-ra szóló biodiverzitás-stratégiájában (1) az Európai Bizottság ezért azt a célt tűzte ki, hogy az EU-ban 2020-ig meg kell állítani a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztémák romlását, illetve hogy ezeket minél jobban helyre is kell állítani. Célirányos európai stratégiával segíteni kell a zöld infrastruktúrákat is.

2.2

A 2013. május 6-án elfogadott „Környezetbarát infrastruktúra — Európa természeti tőkéjének növelése” című európai bizottsági közlemény az alábbi fő pontokat tartalmazza:

2.3

A biodiverzitás-stratégiáról szóló 2011. október 26-i véleményében (2) az EGSZB alapjában véve üdvözölte a biodiverzitás stratégiáját, de kifogásolta, hogy nem elemezték annak okait, hogy miért nem sikerült elérni a biodiverzitással kapcsolatos célokat. Különösen az akadályozza a célok hatékony megvalósítását, hogy a tagállamokban nincs meg hozzájuk a politikai akarat.

3.1

„Green Infrastructure. A Landscape Approach” című művében David Rose szemléletesen határozza meg a zöld infrastruktúra fogalmát. E szerint „a zöld infrastruktúra olyan elemeket jelent, amelyek összekötik egymással a természetes és az épített környezetet, és élhetőbbé teszik a városokat. Ilyenek például a parkok, a gyalogösvények, a zöld tetők, a zöld utcák és a városi faállomány. Regionális szinten a zöld infrastruktúra magában foglalja a természetes területek, zöldterületek, zöld utak, (erdészeti és mezőgazdasági) haszonterületek és további elemek hálózatát, amely így összességében sokrétű felhasználási lehetőségeket teremt az emberek egészségéhez és jó közérzetéhez, illetve az ökoszisztémákhoz (…).”

3.2

Példák zöld infrastruktúrára:

3.3

Az EU-ban a területek 82 %-a kívül esik a Natura 2000 hálózaton. Emiatt egyértelmű, hogy mind a védelmi területek hatékonyságához, mind pedig az ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz nélkülözhetetlen az, hogy megtartsuk és helyreállítsuk a biológiai sokféleséget, mégpedig úgy, hogy a Natura 2000-es területeken kívül is támogatjuk a zöld infrastruktúrát. A Natura 2000-rel szemben a zöld infrastruktúra támogatása kapcsán nem jogi eszközről van szó, nem helyettesíti tehát a Natura 2000 végrehajtását, hanem kiegészíti azt egy további alkotóelemmel. Másrészről a zöld infrastruktúrával kapcsolatos kezdeményezésnek nem célja, hogy a Natura 2000-en kívül egy további természetvédelmi hálózatot hozzanak létre. Az EGSZB szerint a zöld infrastruktúrával kapcsolatos kezdeményezést arra is fel kellene használni, hogy ösztönözzük az egymással együttműködő természet- és környezetvédelmet, és azt minden tagállamban továbbfejlesszük.

3.4

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalomnak minél előbb és minél koraibb szakaszban aktívan részt kell vennie a zöld infrastrukturális projektekben, ahogy az a környezeti ügyekben a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételével kapcsolatos Aarhusi Egyezményben is szerepel. Számos példa mutatja, hogy a projektek sikere nagymértékben függ attól, hogy a civil társadalom elfogadja-e vagy elutasítja-e őket. Ezért az európai bizottsági stratégiában sokkal hangsúlyosabban meg kellene jelennie az alulról felfelé irányuló megközelítésnek, illetve partnerségek kiépítésének a településekkel, az infrastrukturális projektek projektgazdáival, a gazdaság és a szakszervezetek, a mezőgazdaság és az erdészet, a vízgazdálkodás és a partvédelem, illetve környezetvédelmi ngo-k képviselőivel.

3.5

Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy a környezetbarát infrastruktúráról szóló európai bizottsági közlemény esetében még nem arról az európai zöldinfrastruktúra-stratégiáról van szó, amelyet a 2020-as biodiverzitás-stratégiában hirdettek meg. Az EGSZB mindenesetre üdvözli a közleményben bejelentett intézkedéseket, amelyek szerinte jó irányba tett lépések. Az intézkedéscsomag végrehajtása során nyert tapasztalatokat fel kellene használni arra, hogy sikerüljön továbbfejleszteni magát az intézkedéscsomagot egy környezetbarát infrastruktúrával foglalkozó stratégiává.

3.6

Az EGSZB szerint súlypontokat kell meghatározni a zöld infrastruktúra megvalósításával kapcsolatban, méghozzá sokkal konkrétabban annál, mint ahogy az a közleményben történik. A biodiverzitásról szóló stratégiához hasonlóan a közlemény sem elemzi, hogy miért nem valósult meg megfelelő mértékben a környezetbarát infrastruktúra. A tervezett technikai jellegű iránymutatásokkal, illetve az információs és tudásalap javításával önmagában nem orvosolható az, hogy az egyes tagállamokban nincs meg a politikai akarat az ilyen koncepciók megvalósításához. Az EGSZB szerint egy hatékony zöldinfrastruktúra-stratégiához szigorú nyomon követés, az intézkedések alapos tagállami elemzése, illetve szükség esetén a komoly költségvetési hiánnyal küzdő tagállamok vagy régiók támogatására szolgáló, célzott nyomon követő intézkedésekre van szükség.

4.1.1

A zöld infrastrukturális projekteket illetően a fő felelősség a tagállamokat, azon belül is elsősorban a helyi és regionális tervezés illetékeseit terheli. Ezen a téren az EU-ra elsősorban támogató szerep hárul, amely egyrészt a zöld infrastruktúra koncepciójának népszerűsítésében ölt testet, másrészt pedig – ahogy az az európai bizottsági közleményben is szerepel – megfelelő és könnyen elérhető tájékoztató és ismeretterjesztő anyagok biztosításában. Az uniós finanszírozási eszközök nagyon komolyan befolyásolják a helyi és regionális tervezést, ezért kiemelten kell kezelni azt, hogy a zöld infrastruktúra koncepcióját beépítsék ezekbe a finanszírozási eszközökbe.

4.1.2

Bizonyos európai szintű jelentőséggel bíró zöld infrastrukturális projektek esetében az EU-nak közvetlen felelősséget kell vállalnia. Az ilyen projektek jellemzően határokon átnyúló tájegységekre épülnek. Ilyenek például a hegyvonulatok, folyók vagy erdőségek. A közlemény sikeres példaként említi az Európai Zöld Öv kezdeményezést. Kiemelt figyelmet kellene szentelni olyan több országba átnyúló folyóvölgyeknek, amelyek jó alapul szolgálhatnak egy európai zöld infrastruktúrához. Éppen az olyan folyók esetében, mint a Duna vagy az Elba – amelyeknél idén ismét komoly árvízi károk keletkeztek – lehet zöld infrastrukturális koncepciók segítségével összekötni egymással a hatékonyabb árvízvédelmet és a biodiverzitás szempontjából európai szinten is fontos, érzékeny vízi területek megóvását, valamint a gazdasági és idegenforgalmi fejlesztést.

4.1.3

Az EGSZB támogatja, hogy egy kartográfiailag ábrázolt projekteket tartalmazó listával együtt létrehozzanak egy stratégiailag megtervezett európai hálózatot európai jelentőségű zöldinfrastruktúra-projektekből. Egy TEN-G kezdeményezés keretében ezt a tervet ugyanolyan kiemelten kell kezelni, mint a közlekedéssel, energiával és távközléssel kapcsolatos európai infrastrukturális kezdeményezéseket.

4.3.1

Nagyon eltérő a helyzet azzal kapcsolatban, hogy az egyes tagállamokban és régiókban mennyi természetes állapotában meghagyott, félig természetes vagy városi terület áll rendelkezésre. Míg egyes sűrűn lakott régiókban és városokban a területhasználatban rendkívül magas a „szürke infrastruktúra” aránya, más régiókban sok a természetes állapotában meghagyott terület. A zöld infrastruktúra támogatására szolgáló európai intézkedéseknél eltérően kell kezelni azokat a régiókat, ahol új zöld infrastruktúrák kiépítéséről van szó, illetve azokat a területeket, ahol inkább a táj megőrzésén és rendben tartásán van a hangsúly.

4.4.1

A közlemény nagyon helyesen kiemelt prioritásként kezeli azt, hogy a zöld infrastruktúrával kapcsolatos szempontokat hatékonyan beépítsék a politikaterületek széles körébe.

4.4.2

Az EGSZB üdvözli, hogy alapelveket és keretfeltételeket is tartalmazó technikai útmutatót dolgoznak ki arra, hogy miként kell a zöld infrastruktúrával kapcsolatos szempontokat beépíteni a regionális és kohéziós politikába, az éghajlatváltozással és a környezetvédelemmel kapcsolatos szakpolitikákba, az egészségügyi és fogyasztóvédelmi politikákba, valamint a közös agrárpolitikába, beleértve a kapcsolódó finanszírozási mechanizmusokat is. Ezt gyorsan meg kellene jelentetni, hogy azok a tagállamok, amelyek már most dolgoznak az operatív terveken, használhassák a 2014–2020-as programtervezési időszakra vonatkozó útmutatót.

4.4.3

A környezetbarát infrastruktúra nemcsak állami, hanem magánberuházásokra is rászorul. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az ilyen magánberuházásokhoz megfelelő ösztönzőkre van szükség. Az EGSZB üdvözli azt a tervet, hogy az EBB-vel közösen létrehoznak egy speciális uniós finanszírozási eszközt.

4.5.1

A közlemény elismeri ugyan, hogy a zöld infrastruktúrával kapcsolatos szempontokat be kell építeni a regionális területfejlesztésbe és a helyi tervezésbe, az EGSZB hiányolja azonban, hogy nincsenek ezzel kapcsolatos konkrét intézkedések a cselekvési tervben. Különösen a helyi terület- és tájrendezésnek van nagyon komoly hatása a zöld infrastruktúra megvalósítására, a szubszidiaritás elvének értelmében azonban az európai szint csak korlátozottan tudja befolyásolni ezt a területet.

4.5.2

Az EGSZB azt kéri, hogy a helyi és regionális civil szereplők már a folyamat elején vegyenek részt a munkában, enélkül ugyanis nem valósíthatók majd meg a zöld infrastruktúrával kapcsolatos projektek, illetve hiányos elfogadottságuk miatt kudarcot fognak vallani. Olyan részvételen alapuló tervezési folyamatokra van szükség, amelyek aktív és alakító szerepet szánnak ezeknek a szereplőknek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a zöld infrastruktúrával kapcsolatos döntésnél is nemcsak nyertes-nyertes felállás létezik, hanem egyes érintetteknek adott esetben hátrányokat is el kell szenvedniük (például ha egy folyó- vagy tóparti zöld infrastruktúra megtartása építési tilalommal jár). Világosan beszélni kell az egymással versengő felhasználási igényekből (például élelmiszer-termelés, településszerkezet és infrastruktúra, élőhelyek összekapcsolása, biodiverzitás) eredő egymással ellentétes célokról, és megoldási lehetőségeket kell felmutatni.

4.6.1

Az EGSZB szerint a városi területeken hozandó zöld infrastrukturális intézkedések óriási lehetőségeket rejtenek magukban. A városi zöld infrastruktúra egészségügyi előnyökkel jár, javítja a helyi éghajlatot, munkahelyeket biztosít és növeli a városok vonzerejét. Éppen a városokban fontos, hogy – már az iskolákban elkezdve – jobban megértessék az emberekkel a zöld infrastruktúrával kapcsolatos megoldásokat, és fokozzák a civil társadalom aktív közreműködését. Az EGSZB szerint a városi kerttelepítések és a városi mezőgazdaság iránti nagy érdeklődés jól mutatja, hogy sokan készek maguk is hozzájárulni ép ökoszisztémákhoz és új közösségi formákat, illetve az együvé tartozás új formáit kipróbálni.

4.7.1

Az, hogy a zöld infrastruktúrát hogyan és milyen mértékben lehet beépíteni a mezőgazdaságba és a vidékfejlesztésbe, nagyban függ a közös agrárpolitika (KAP) és a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keret eredményeitől. Mindkét területre vonatkozóan születtek már politikai megegyezések. Az EGSZB többször kiállt már a multifunkcionális mezőgazdaságért és a rendeltetésorientált közvetlen kifizetésekért. A küszöbön álló agrárreform keretében az európai mezőgazdaság környezetbarátabbá tételének jegyében többek között magasabb szintű környezetvédelmi normák teljesítéséhez és ökológiai területek kijelöléséhez kötötték a közvetlen kifizetéseket. Az EGSZB alaposan megvizsgálja majd a KAP-reformmal kapcsolatos határozatokat, és egyezteti majd azokat saját álláspontjával.

4.7.2

Az EGSZB azt várja, hogy az Európai Vidékfejlesztési Alap keretében és főként a mezőgazdasági környezetvédelmi intézkedéseknél az ökológiai folytonosság jegyében további lépésekre kerüljön sor. Az EGSZB több alkalommal utalt arra, hogy a mezőgazdasági termelők és az erdészek nagy része pozitívan áll a természet- és élőhelyvédelemhez. Számos mintaprojekt jól bizonyítja, hogy partnerségi viszonyban folytatott együttműködés keretében sikereket lehet elérni. Az EGSZB azt javasolja, hogy mind külterjesen, mind pedig belterjesen művelt mezőgazdasági területeket, amelyeken erőforrás-kímélően gazdálkodnak, vonjanak be zöld infrastrukturális projektekbe. Elsősorban önkéntes, a termeléshez kapcsolódó intézkedéseket kellene hozni. Ki kell aknázni azokat a lehetőségeket is, amelyek szociális és demográfiai szempontból a környezetbarát infrastruktúrában rejlenek a vidékfejlesztés számára.

4.8.1

A vizek és parti övezetek integrált kezelését úgy kell kialakítani, hogy minél hatékonyabban ki lehessen használni a zöld infrastruktúrában rejlő lehetőségeket (4).

4.8.2

Az ökoszisztémák elsősorban a fokozódó területhasználat, a földterületek elaprózódása és az intenzívebb gazdálkodás miatt romlanak az EU-ban. A környezetbarát infrastruktúra megállíthatja ezt a folyamatot. Ehhez a területhasználat visszaszorítását célzó, hatékonyabb európai talajvédelmi intézkedések, köztük jogi lépések is kellenek (5).

4.8.3

A zöld infrastruktúra – elsősorban a természetes talajok védelme révén – szén-dioxid-elnyelőként szolgál. Ha figyelembe vesszük azt az általános éghajlat-politikai célt, hogy az európai gazdaságot alacsony szén-dioxid-kibocsátású, bioalapú gazdasággá akarjuk fejleszteni, akkor a jól működő ökoszisztémák még fontosabbá válnak. Az éghajlat-változáshoz való alkalmazkodást szolgáló tagállami stratégiákban külön figyelembe kellene venni, hogy a környezetbarát infrastruktúra milyen sokféleképpen hasznosítható.