6.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 67/132

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja az Európai Bizottság tervezett intézkedéseit.

1.2

Az EGSZB megerősíti az Európai Energiaközösség és az európai energiaügyi párbeszéd melletti elkötelezettségét.

1.3

Támogatja az energiapolitikában részt vevő szereplők közös, összehangolt, koherens és együttműködő eljárására vonatkozó célkitűzést.

1.4

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az intézkedések végrehajtása során mindenképpen kerüljék el a bürokratikus rugalmatlanságot, a kockázatvállalástól való tartózkodást és a piac torzítását, valamint az innováció előtt álló mindenféle akadályt. Támogatni kell az új ötletek és koncepciók kidolgozóit.

1.5

A legfontosabb feladat az energiákhoz kapcsolódó technológiák és innovációk műszaki-tudományos fejlesztése. Ez különösen vonatkozik az európai stratégiai energiatechnológiai tervnek (SET-terv) a 2014–2020 közötti támogatási időszakban való folytatására és továbbfejlesztésére.

1.6

Megfelelő eszközökkel biztosítani kell, hogy egyensúlyban legyen egyrészt a teljesen megtervezett projektfejlesztés, másrészt pedig a sokrétű új megközelítések iránti nyitottság és az azok közötti verseny.

1.7

Csak a megfelelő mértékben változatos energiaszerkezettel rendelkező különféle lehetőségek és koncepciók tapasztalatai, valamint azok együttműködése biztosíthatja, hogy az előttünk álló óriási feladatot fenntartható módon sikeresen megoldjuk.

1.8

Tekintettel arra, hogy az Európai Bizottságnak a Horizont 2020 programon belül a K&F-re elkülönített költségvetési kerete, valamint a tagállami K&F-költségvetések várhatóan elégtelenek lesznek majd, még inkább fontos, hogy igénybe vegyük az európai uniós strukturális és beruházási alapokat, valamint az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer bevételeit, továbbá hogy a szabad gazdaság beruházási potenciálját ezen az óriási kihívásra irányítsuk.

1.9

Az állami kutatási és fejlesztési eszközöket azokon a területeken kell felhasználni, ahol a kutatási célokhoz szükség lenne rájuk, ám amely területeken az ipar megfelelő támogatása nem várható el (lásd: 3.20. pont).

2.1

A 2020-ig és az azt követően felmerülő kihívások kezelésére tekintettel az Európai Bizottság energiapolitikája szerves részeként ismerteti stratégiáját, amelytől új technológiákat és innovációt remél.

2.2

Ehhez kapcsolódóan az Európai Bizottság szándékai a következők:

2.3

Ennek érdekében az Európai Bizottság felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy:

2.4

Ennek érdekében az Európai Bizottság felkéri a tagállamokat és a régiókat, hogy:

3.1

Az EGSZB számos véleményében utalt arra a jelentős feladatra, hogy a világszerte növekvő energiaigényekre, az erőforrások kritikus helyzetére és az éghajlatpolitikára tekintettel fenntartható, biztonságos, éghajlatbarát és gazdaságos energiaellátást kell biztosítani Európában.

3.2

Úgy véli, hogy a szóban forgó közlemény egy további fontos lépés az ezen célkitűzés eléréséhez vezető hosszú úton. Kifejezetten támogatja tehát az Európai Bizottságnak e célból tervezett intézkedéseit.

3.3

Csak minden érintett szereplő, különösen az alábbiak közös, összehangolt és együttműködésen alapuló eljárása révén érhető el, hogy e célt megvalósítsuk, mégpedig ésszerű költségek mellett:

3.4

Az EGSZB szerint az Európai Bizottság által bejelentett intézkedések ebbe az irányba mutatnak, és ennek megfelelően teljes mértékben támogatja azokat. Egyúttal azt is javasolja, hogy a cselekvésekre a nemzetközi helyzet figyelembevétele mellett, valamint az EU-n kívüli országok idevágó programjaival együttműködésben kerüljön sor.

3.5

Az EGSZB megismétli, hogy kész vállalásokat tenni az Európai Energiaközösség (1) – mint e célok lehető leghatékonyabb megvalósításának szükséges kerete – érdekében. Hasonlóképpen megismétli az európai energiaügyi párbeszéd (2) melletti elkötelezettségét, hogy ezáltal a polgárokat érintettekként, és a civil társadalom szereplőiként bevonják a véleményformálásba és a cselekvési lehetőségekbe.

3.6

Ehhez azonban arra is szükség van, hogy az egyes lehetőségekről, az adott fejlettségi szintjükről, esélyükről, kockázatukról, költségükről és azok kihatásairól minél kiterjedtebb információval és nagyobb átláthatósággal rendelkezzünk (3).

3.7

Ám bármilyen fontosak is az Európai Bizottság által javasolt és az EGSZB által támogatott intézkedések és előfeltételek, végrehajtásuk során problémák és konfliktusok léphetnek fel, amelyeket mindenképpen el kell kerülni.

3.8

Ez érvényes például a túlzott módon központosító, nehézkes és tervgazdasági eljárásmód tendenciájára, amelynek tipikus jellemzői a túlszabályozás és a bürokratizmus.

3.9

Az adminisztráció nehézkességének, alacsony hatékonyságának és mértéktelen költségeinek a kockázatára figyelmeztetve az EGSZB utalni szeretne többek között „A kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítése” című véleményére (4). Üdvözli az Európai Bizottság vonatkozó erőfeszítéseit, javasolja ezért, hogy ezt a megközelítést alkalmazzák a vizsgált téma esetében is.

3.10

Azonban egy további nem kívánt jelleg is érvényesülhet, mivel a támogató és a támogatott intézmények és szereplőik hajlanak a kockázatok elkerülésére. Ez a már ismert technológiák kiemelt támogatásához vezethet. Ehhez egyébként az is hozzájárul, hogy a döntéshozatali testületekben gyakran nincs elég, az adott szakterületet képviselő tapasztalt és elismert szakember.

3.11

Egy elviekben átgondolt eljárásmód azonban leginkább akkor megfelelő, ha már elegendő tudásanyag és technikai alap áll rendelkezésre, tehát világosan meghatározhatóak a további intézkedések és teljesen áttekinthető a további irány, így további változtatások és innovációk nem szükségesek, sőt nem kívánatosak.

3.12

Az Európai Bizottság kijelentése alapján azonban – amely kijelentéssel az EGSZB teljes mértékben egyetért – az energiatechnológiák területén nem ez a helyzet áll fel: „ erőteljes és dinamikus technológiai és innovációs stratégiával kell rendelkeznünk ”. Ezt pedig a nagy fejlesztési kockázattal bíró technológiáknak is elkötelezetten támogatniuk kellene, amennyiben ígéretes potenciállal rendelkeznek.

3.13

A cél tehát, hogy a 3.3. pontban leírt együttműködő megközelítéseket és politikákat EU-szerte érvényesítsük a közös potenciál felszabadítása és összefogása érdekében, egyidejűleg ügyelve arra, hogy minél több megközelítés és rendszerszintű koncepció álljon rendelkezésre, ugyanakkor biztosítva legyen az innovatív koncepciókkal és regionális sajátosságokkal szembeni nyitott légkör is, vagyis ösztönözzék a „próba–szerencse”-ötleteket, valamint engedélyezzék és támogassák a versenyt.

3.14

Ennek a kötelességnek ki kell egészítenie az összehangolást és a koordinációt célzó intézkedéseket, ehhez megfelelő eszközökkel egyértelműen biztosítani kell, hogy kiegyensúlyozott legyen a viszony a teljesen megtervezett projektfejlesztés és a számos új megközelítés iránti nyitottság között. Az EGSZB következésképpen egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy meg kell teremteni azokat a megfelelő keretfeltételeket, amelyek biztosítják a rugalmasságot, innovációt, kockázatvállalást és újszerű kutatási témákat is. Ehhez külön eszközökre és kormányzási struktúrákra van szükség.

3.15

Ez elsősorban innováció-központú ipari projektek támogatására vonatkozik. Számos példa ugyanis azt mutatja, hogy éppen hogy a különösen jelentős innovációk nem a piacot uraló ipari ágazatokból indultak ki, hanem „kívülállóktól”, például a kkv-k ágazatából. A főként a „nemzeti bajnokok” támogatására koncentráló állami innovációs politika azzal a veszéllyel járhat, hogy hibásan értékelheti a technológiai fejlődéseket és alulbecsülheti jelentőségüket. A repülőgépet sem a vasúti ágazatban vagy a hajóiparban fejlesztették ki, vagy ahogy azt már más szerzők is megfogalmazták: „A villanyvilágítás nem a gyertya állandó továbbfejlesztése révén jelent meg”. Ezért tehát nem a „gyertyaipart” kell kitüntetetten támogatni, hanem mindenekelőtt alapvetően új ötletek és elképzelések hordozóit kellene megtalálni, hogy kiemelt támogatásban részesülhessenek.

3.16

Az európai bizottsági javaslatok esetében létezik még egy másik problémaforrás is: az innováció és a piaci bevezetés közötti konfliktus. Egyrészt, az innováció csupán akkor lehet sikeres, ha beválik a piacon és sikerrel átvészeli a gyakran igen nehéz kezdeti időszakot. A piaci bevezetés támogatása (lásd: 3.26. pont), sőt a rögzített tarifák (az átvételhez kapcsolódó törvények) ebben az esetben ugyan nagy hatást tudnak kifejteni, hosszú távon ugyanakkor piaci torzulásokhoz vezethetnek, a jobb megoldások hátrányára. Az energia-átvételhez kapcsolódó szabályozások jól mutatják, milyen nehéz egy már kialakult helytelen irányú fejlődést időben korrigálni. Akadályozhatja a jobb megoldások vagy a fontosabb intézkedések fejlődését. Ezért legfeljebb addig kellene támogatást biztosítani az új technológiák piaci bevezetésének, amíg azok el nem értek egy megfelelő piaci részesedést.

3.17

Az EGSZB következésképpen e problematika alapos elemzését ajánlja. A piaci bevezetést támogató potenciális eszközöknek ugyan feltétlenül egy kiszámítható és megbízható keretet kellene a beruházások számára kínálnia, egyúttal azonban – például a kezdetektől eleve beépített megfelelő mértékű csökkentés révén – biztosítania kellene a fent ismertetett, a piaci szabályokkal szembemenő és az innovációt gátló negatív tényezők elkerülését (lásd: 3.25. és 3.26. pont).

3.18

Az Európai Bizottság és az EGSZB szerint az energiaipar legfontosabb feladata azonban a technológiák és innovációk műszaki-tudományos fejlesztése. Itt tehát az alapvető kutatás, a fejlesztés, a demonstráció és az innováció – amelyek célja olyan technikák, eljárások és szervezési formák sikeres piaci bevezetése, amelyek a jelenlegi energiaellátási rendszerünk átállásához szükségesek a 2050-ig és az azutáni időszakra szóló energiaügyi ütemterv értelmében – közötti ütközőzónáról és kölcsönhatásról van szó.

3.19

Ez különösképpen vonatkozik az eddig nagyon sikeres SET-tervnek (5) a 2014–2020 közötti támogatási időszakban való ennek megfelelő folytatására és továbbfejlesztésére.

3.20

Emellett az állami eszközök – az adófizetők pénzéből (vagy kötelezően kirótt terhekből) vagy a gazdaságból származó pénzügyi eszközök – felhasználását illetően felmerül az az alapvető kérdés, hogy milyen támogatási célokra kellene és szabadna felhasználni azokat, és mely eszközöket kellene a magángazdaságból, illetve az adófizetők pénzéből biztosítani. Az EGSZB nem kíván itt a kérdés jogi oldalával foglalkozni, ám a tartalmi és tematikai szempontjaival igen. Úgy véli, hogy az Európai Bizottság által biztosított (tehát közpénzből származó) valamennyi támogatást azokra a feladatokra kell irányítani, amelyek magánfinanszírozás esetén kevésbé jönnek szóba. Ennek a következők lehetnek a tipikus okai:

3.21

Az EGSZB a fenti megjegyzései fenntartásával támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát, „hogy a SET-tervben fokozottan kell összpontosítani az energiarendszer integrációjára, az innovációs lánc mentén végzett tevékenységek integrációjára, valamint mindezek támogatása céljából az európai ipari kezdeményezések (EII) és az Európai Energiakutatási Szövetség közötti szorosabb összhangra.” (6)

3.22

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Energiakutatási Szövetség megfelelő továbbfejlesztése fontos szervezeti formához vezet, amely lehetővé teszi, hogy minden energiaügyi területet az az európai azonosság és hatékonyság jellemezze, amely eddig például az EURATOM-programok keretében az európai fúziós kutatások sikere mögött állt. Következésképpen fontos, hogy az Európai Energiakutatási Szövetség a kutatás-fejlesztésnek megfelelő „kormányzási” struktúrával rendelkezzen, amely lehetővé teszi például a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó különböző kérdéskörök együttes kezelését, valamint az európai szakkompetenciák összefogását. Az EGSZB ezért újból felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság szakszerűségével és szakértelmével, meghatározó mértékben vegye ki a részét a döntések meghozásában és az adott támogatási eszközök elosztásában.

3.23

A tényleges költségeket és az Európai Bizottságnak e területen rendelkezésre álló eszközeit tekintve az EGSZB-nek újból sajnálattal kell megállapítania, hogy a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keretben a Horizont 2020 programra előirányzott eszközök egyáltalán nem felelnek meg a feladatok nagyságának és a problematika jelentőségének.

3.23.1

Annál is inkább fontos, hogy egyrészt a Horizont 2020 program szűkös kutatás-fejlesztési forrásait a lehető legoptimálisabban használják fel (közbeszerzési irányelvek!), hogy mozgatórugóként és ösztönzőként hassanak, hogy a tagállamokat és a magángazdaságot szintén lényegesen nagyobb kutatás-fejlesztési beruházásokra indítsák.

3.24

Másrészt pedig azért is fontos, hogy amint azt az Európai Bizottság is javasolja, más finanszírozási forrásokat találjunk, tehát igénybe vegyük az EU strukturális és beruházási alapjait, valamint felhasználjuk az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (időközben nagyon lecsökkent) aukciós bevételeit, főként viszont, hogy felszabadítsuk a szabad gazdaság és iparának a beruházási potenciálját, és hogy ezen temérdek feladatra irányítsuk azokat.

3.25

Ahogy azt az EGSZB is már többször kérte, e célkitűzés megvalósításához véget kell vetni a nemzeti célú piaci beavatkozások versenykárosító zűrzavarának, ehelyett Európa-szerte érvényes és megbízható szabályozásokat kell létrehozni (7), hogy a befektetőknek tervezési biztonságot és további szükséges ösztönzőket nyújtsunk.

3.26

Az innovációt fékező szabályozás kirívó példája tehát a néhány tagállamban létező ún. átvételi törvények által gyakorolt hatások, beleértve az időszakosan rendelkezésre álló megújuló energiák túlfinanszírozását. Míg ezek kezdetben rendkívül hatékony eszközök voltak az induló vállalkozások támogatásához és azok piaci bevezetéseihez, a kezdeti sikert követően azóta aránytalan túlfinanszírozáshoz vezettek, amelyek időnként annyira erős árzuhanást váltanak ki az elektromos áram piacán, hogy a vállalkozóknak nem éri meg sem háttérkapacitásokat rendelkezésre bocsátani vagy technológiailag fejleszteni, sem a sürgetően szükséges tárolási technológiákat kifejleszteni és azokba beruházni.

3.26.1

Ez ezenkívül ahhoz a paradox és abszurd helyzethez vezet, hogy az elektromos energia végfelhasználóinak kell a jelentős költségkülönbséget kifizetniük, amely az alacsony (adott esetében éppen negatív) piaci árak és az átlagos piaci szintnél jóval magasabb átvételi ár különbségéből adódik össze.

3.26.2

Az energia túlságosan megnőtt fogyasztói árai nem csupán az európai gazdaságnak jelentenek problémát, hanem az EGSZB TEN/516. sz. véleményében ismertetett energiaszegénységhez is vezetnek.

3.27

Ez a példa is jól szemlélteti az innováció és a piaci körülmények bonyolult összefonódását. Ezért az EGSZB újból azt javasolja, hogy mielőbb hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy elegendő ösztönzőt és a gazdasági sikerek elérésének a lehetőségét tudják biztosítani a magángazdaság számára az innovatív technikák és eljárások kifejlesztéséhez sürgősen szükséges beruházásokhoz. Máskülönben ezek el fognak maradni, hiszen még a leginnovatívabb vállalat is veszteséges lehet, elkerülhetetlenül csődbe mehet vagy eltűnhet a piacról, amennyiben állami támogatással és nagymértékben szubvencionált technológiával kell versenyeznie.

4.1

Eddigi megjegyzéseinek figyelembevételével az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által felsorolt központi elveket, különösen a következőket:

Ugyanis csak a megfelelő mértékben változatos energiaszerkezet keretén belüli lehetőségek és koncepciók széles köréből nyert tapasztalatok, valamint azok együttműködése biztosíthatja, hogy az előttünk álló óriási feladatot fenntartható módon sikeresen megoldjuk. Ehhez gyakorlatiasságra, valóságérzetre és kitartásra van szükség.

4.2

Eddigi megjegyzéseinek figyelembevételével az EGSZB támogatja a közleményben ismertetett fejlesztési célokat is:

4.3

Az időszakosan rendelkezésre álló megújuló energiáknak a legújabb tematikus véleményében kifejtett hiányosságait (8) figyelembe véve az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot azon szándékában, hogy nagyobb súlyt helyez a környezetvédelmi rendszerek kifejlesztésére az alapterhelés és a fogyasztói igényeket figyelembe vevő olyan energiakínálat biztosítása érdekében, amelybe beletartoznak olyan megújuló energiák is, mint a geotermikus energia, továbbá a fúziós energia az ITER-rel és a kiegészítő kutatási programmal.

4.4

Hasonlóképpen teljes mértékben támogatja az atommaghasadás használatára vonatkozó kutatási és fejlesztési munkákat, ám e véleményében nem kíván kitérni erre, ugyanis már aktívan részt vett egy e témában tartott konferencián (szimpózium: Benefits and limitations of nuclear fission for a low-carbon economy (Az atommaghasadásból nyert energia előnyei és korlátai a karbonszegény gazdaságra nézve), 2013. február).

4.5

Ehhez természetesen megfelelő szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) technikák és eljárások kifejlesztése is hozzátartozik – még ha azáltal a korlátozott mennyiségű fosszilis erőforrások felhasználása felgyorsul is –, hogy minél hamarabb csökkenteni tudjuk a szén-dioxid-kibocsátást.

4.6

Ezen túlmenően az EGSZB újból azt javasolja, hogy az időszakosan rendelkezésre álló megújuló energiák kiépítése során jobban hangsúlyozzák és tekintsék elsődlegesnek azokat a fejlesztéseket, amelyek a rendszer hiányzó elemeire összpontosítanak, amelyek segítségével lehetővé válhat a nagyobb mértékben ügyfélorientált és jól használható energiaellátás.

4.7

Ez elsősorban az elegendő kapacitással bíró, lehetőleg hatékony és olcsó energiatárolók kialakítására vonatkozik. E tekintetben az EGSZB szerint különösen fontos lenne javítani az elektrokémia és az elektrolízis-technika, valamint a hozzájuk tartozó anyagok megfelelő továbbfejlesztését és nagybani alkalmazását. Ráadásul ezáltal szisztematikus kapcsolódási pontot lehetne létrehozni az időszakosan rendelkezésre álló megújuló energiák és a (gáz vagy folyadék halmazállapotú) üzemanyagot felhasználó (belső égésű motor vagy üzemanyagcella) mobilitás között, az akkumulátorral működő elektromos mobilitási koncepciók mintájára.

4.8

Az EGSZB ehhez kapcsolódóan utal az ír uniós elnökség kérésére kidolgozott véleményére (9), amelyben megfogalmazza a növekvő energiaárak miatt érzett aggodalmat, valamint azok polgárokra és versenyképességre gyakorolt hatását. Ebben a nagyobb piaci verseny lehetővé tétele érdekében azt javasolta az EGSZB, hogy a megújuló energiák piaci támogatásához egyedüli intézkedésként vezessenek be megfelelő árat (megfelelő kibocsátáskereskedelem, adók és hasonló eszközök) a szén-dioxidra. Ez ugyan a fosszilis energiák, ezáltal pedig a szén-, olaj- és gázerőművekből származó elektromos áram drágulásához vezet, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy felhagyjunk a megújuló energiaforrásokat érintő többi költségnövelő, piaci torzulásokhoz vezető támogatásokkal és kényszerítő intézkedésekkel. A kibocsátási jogok elosztásából származó bevételeknek ezért semmi esetre sem szabad pluszjövedelemként a tagállamok általános bevételei közé kerülniük, hanem kizárólag jövőbeli hatékony energiarendszerek kifejlesztésére és alkalmazására szabadna felhasználni őket. Az Európai Bizottság erre vonatkozó javaslata tehát a jó irányba halad és teljes körű támogatást érdemel.