12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/115

1.1

Az EGSZB üdvözli, hogy a rendeletben szereplő fogalmak pontosabb meghatározásával a jelenlegi javaslat nagyobb jogbiztonságot nyújt a légi fuvarozók és az utasok számára, figyelembe véve így az Európai Unió Bíróságának alapelveit és biztosítva a szilárd jogi keretet. Az EGSZB sajnálattal jegyzi meg, hogy az Európai Bizottság javaslata nem biztosít magas szintű fogyasztóvédelmet.

1.2

Az EGSZB elvileg egyetért azokkal az intézkedésekkel, amelyeket különböző körülmények között a légi fuvarozóknak kell meghozniuk annak érdekében, hogy kártérítést nyújtsanak az utasoknak a jelentős késések, átfoglalások és menetrend-változtatások esetében, és hogy a járatok késése vagy lekésése esetében növeljék az utasok általános kényelmét. Az EGSZB egyet nem értését fejezi ki különösen a késések, és konkrétan az átlagos és kis távolságú járatokat érintő jelentős késések esetén előírt kártérítéssel kapcsolatban, mely kérdésben a javaslat eltér az EUB ezzel kapcsolatban hozott ítéletétől.

1.3

Az EGSZB megelégedettséggel fogadja, hogy a javaslatot egy kiterjedt hatásvizsgálat előzte meg, és emlékeztet arra, hogy a SES II+ jogszabálycsomag hatékony és időben történő végrehajtása olyan fontos eszköz, amelynek csökkentenie kellene a légi fuvarozók költségeit.

1.4

Az EGSZB elutasítja az Európai Bizottság azon javaslatát, amely megemelné azt az időküszöböt, amely után kártérítésre való jog keletkezik, mivel ez ellentétes az Európai Bíróság három egymást követő ítéletével.

1.5

Az EGSZB megérti annak indokait, hogy jelentősen emelni kell a hosszú távú járatoknál a késésért járó kártérítések küszöbét, de fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság továbbra is törekedjen arra, hogy ösztönzők kidolgozásával olyan teljesítményre ösztökélje a légi fuvarozókat, amely jelentősen e küszöb alatt van. A fenti késési időket tovább kellene csökkenteni a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek esetében, hogy figyelembe lehessen venni e személyek specifikus költségeit a jelentős késéseknél.

1.6

Az EGSZB üdvözli a határidő bevezetését, és azt, hogy amennyiben a légi fuvarozó nem tudja saját járatainak egyikére átfoglalni az utast, akkor egy másik fuvarozó járatára való átfoglalásnak vagy egyéb közlekedési eszköz igénybevételének lehetőségét is számításba kell vennie. Úgy véli azonban, hogy egy másik szolgáltatás vagy légi fuvarozó igénybevételéig megállapított 12 órás várakozási idő túl hosszú. Ezen túlmenően az utasnak joga kellene, hogy legyen arra, hogy visszautasítsa az egyéb közlekedési eszközzel (pl. busszal, vonattal vagy hajóval) való utazást. Hogy fedezni lehessen egy másik fuvarozó járatára való minél gyorsabb átfoglalással járó többletköltségeket, az EGSZB hangsúlyozza azt a javaslatát, hogy hozzanak létre egy „megosztott felelősség” elvén működő alapot az utasok más légi fuvarozó közreműködésével való hazaszállítására vagy átfoglalására.

1.7

A „rendkívüli körülmények” meghatározását tekintve az EGSZB szerint világosan ki kellene jelenteni, hogy késések, menetrendi változások vagy járattörlések csak akkor számítanak rendkívüli körülménynek, ha

Ezért mindig egyedi alapon kell majd megvizsgálni, hogy rendkívüli körülményekre történő hivatkozás esetén azok valóban megfelelnek-e e három feltétel együttesének, ami a rendeletjavaslat 1. mellékletében felsorolt néhány körülmény esetében (pl. egészségügyi vagy biztonsági kockázatok, időjárási körülmények vagy munkahelyi konfliktusok) nem fog mindig feltétlenül teljesülni.

1.8

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a többi közlekedési mód szempontjából semleges hatású szabályozást készítsen, hogy ne sérüljön az egyenlő bánásmód elve, és az ágazat ne kerüljön előnyös helyzetbe a többi közlekedési mód kárára.

2.1

Az elmúlt években az európai légi közlekedés fejlesztése továbbra is az Európai Bizottság menetrendjének kiemelt helyén szerepelt. A légi közlekedés biztonságára, hatékonyságára és környezeti hatásaira vonatkozó egyre szigorúbb közösségi szabályoknak az egységes európai égbolt keretében történő betartásával (1) javult a légi szolgáltatások működése és megerősödtek a légi közlekedésben részt vevő utasok hatályos jogai. Az EGSZB valamennyi vonatkozó szöveg (2) vonatkozásában véleményeket dolgozott ki, és arra biztatta az Európai Bizottságot, hogy az eddigieknek megfelelően folytassa erőfeszítéseit, tudomásul véve, hogy még több munkára lesz szükség.

2.2

Annak fényében, hogy a légi közlekedés többé már nem luxus, hanem szükséglet, amely lehetővé teszi az üzleti igények kielégítését és az európai polgárok szabad mozgásra vonatkozó, magától értetődő jogának gyakorlását, az EGSZB úgy véli, hogy még mindig vannak olyan területek, amelyeket tovább kell vizsgálni annak érdekében, hogy biztosítsák az utasok jogait, és hogy a légi fuvarozóknak szilárd jogi és üzleti környezetet nyújtsanak, amelynek köszönhetően sikeresek lehetnek az erős verseny uralta piacon. A légi utasok kártalanítására és segítésére vonatkozó szabályok azokhoz a területekhez tartoznak, ahol szükségesnek bizonyul a jogi keret fejlesztése és a meglévő joganyag hatékonyabb alkalmazása.

3.1

E javaslat módosítja a jelenlegi jogszabályt, vagyis a 261/2004/EK rendeletet, és több fejleménnyel is indokolható:

3.2

A javaslat fő célja a légi közlekedésben részt vevő utasok alapvető jogainak biztosítása – legfőbbképpen az információhoz, a visszatérítéshez, az átfoglaláshoz, az utazásra való várakozás közbeni segítségre és a bizonyos körülmények (3) közötti kártérítésre való jog –, ugyanakkor figyelembe veszi a légi közlekedés ágazata számára jelentkező pénzügyi következményeket, és biztosítja, hogy a liberalizált piacon a légi fuvarozók harmonizált körülmények között működjenek.

3.3

A javaslat azzal a három fő területtel foglalkozik, ahol az Európai Bizottság szerint további intézkedésekkel még javítani kell a rendelet alkalmazását, vagyis az uniós jogok hatékonyan harmonizált végrehajtásával, gyakorlati érvényesítésüknek az elősegítésével, valamint e jogok nyilvánosság körében való ismertségének növelésével. A javaslat az EP következő ajánlásának is megfelel: „fokozott jogbiztonságra, világosabb értelmezésre és a rendeletek egységes alkalmazására van szükség Unió-szerte” (4).

3.4

A 261/2004/EK rendelet Európai Bizottság által javasolt jogalkotási reformja így:

4.1

Az EGSZB sajnálja, hogy a javaslat nem követi teljesen az EUB joggyakorlatát, és eltávolodik attól az utasok jogaival kapcsolatban legfontosabb szempontokból. Elismeri azonban, hogy azokon a területeken, ahol a Bizottság beépítette a bírósági joggyakorlatot, a javaslat javítja a jelenlegi rendeletet.

4.2

Az EGSZB megelégedéssel fogadja, hogy a jelen javaslat, úgy tűnik, kijavította a korábbi változatnak mind az ágazat, mind az utasok (5) által azonosított legtöbb hiányosságát, egyidejűleg pedig egy sor meghatározást is pontosított.

4.2.1

A meglévő szabályokkal összehasonlítva, a javaslat a következő hozzáadott értéket jelenti az ágazatnak:

4.2.2

Az utasok számára a javaslat a következő hozzáadott értéket jelentheti:

4.2.3

Az EGSZB elismeri, hogy nagy kihívást jelent valamennyi érdekelt fél igényeinek egyidejű kielégítése úgy, hogy az egyik félnek biztosított hozzáadott érték kevesebb elégedettségre adhat okot a másik fél esetében.

4.3

Az EGSZB a helyes irányba tett lépésnek tartja az Európai Bizottság azon intézkedéseit, amelyek a légitársaság csődje esetében (6) javítani kívánják az utasok védelmét, hangsúlyozza azonban, hogy ezek az intézkedések nem elégségesek ahhoz, hogy az említett esetben hatékony és átfogó védelmet nyújtsanak az utasok számára; úgy véli, hogy olyan mechanizmust kellene létrehozni, amely szavatolja, hogy a légitársaságok csőd esetén is eleget tegyenek a javasolt rendelet rendelkezéseinek.

4.4

A javaslat választóvonalat von önmaga és a 90/314/EGK tanácsi irányelv közé, biztosítva az utasoknak azon jog megválasztásának lehetőségét, amelynek alapján panaszt kívánnak emelni, anélkül azonban, hogy jogosulttá tenné őket arra, hogy mindkét jogszabály alapján kártérítést követeljenek ugyanarra a problémára.

4.5

A légi utasok jogairól szóló korábbi véleményeiben az EGSZB számos olyan javaslatot fogalmazott meg, amelyek megerősítenék ezeket a jogokat (7), és amely javaslatok közül többet e rendelettervezetbe is belefoglaltak. Sajnálattal állapítja azonban meg, hogy a következő javaslatokat nem vették figyelembe:

4.6

Az EGSZB üdvözli a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű utasok jogainak érvényesítését célzó valamennyi javítást, mivel lehetővé teszik a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló egyezmény rendelkezéseihez való igazodást. Ennek keretében az EGSZB az alábbi módosításokat javasolja:

5.1

Az EGSZB egyetért azoknak az intézkedéseknek az elvével, amelyeket különböző körülmények között a légi fuvarozóknak kell meghozniuk annak érdekében, hogy a jelentős késések esetében kártérítést fizessenek az utasoknak, jobb segítséget nyújtsanak, átfoglalást biztosítsanak, megváltoztassák a menetrendet és növeljék az utasok általános kényelmét, ha a járatok késnek vagy az utasok lekésik azokat.

5.2

Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak az a javaslata, amely háromról öt órára emelné azt az időküszöböt, amely után kártérítésre való jog keletkezik minden EU-n belüli utazás esetében, elfogadhatatlan. Az EGSZB nem érti, hogy a kártérítési küszöb csökkentése miért csökkentené a törölt járatok számát, tekintve, hogy járattörlés esetén a légitársaságoknak mindenképpen kártérítést kell fizetniük.

5.3

Érthető, hogy a harmadik országokba irányuló, vagy onnan induló utazásokra az utazás hosszától függően küszöböket kell megállapítani, figyelembe véve a légi fuvarozók azon gyakorlati problémáit, amelyekkel a késések okainak a távoli repülőtereken való megoldásakor szembesülnek. Az EGSZB azonban túl hosszúnak tartja a javasolt kilenc vagy tizenkét órát, és úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak továbbra is törekednie kell arra, hogy ösztönzők kidolgozásával jelentősen e küszöb alatti teljesítményre ösztökélje a légi fuvarozókat. A fenti késési időket tovább kellene csökkenteni a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek esetében, hogy figyelembe lehessen venni e személyek specifikus költségeit a jelentős késések esetében. Az EGSZB úgy véli, hogy a SES II+ jogszabálycsomag hatékony és időben történő végrehajtása olyan fontos eszköz, amely csökkenti a légi fuvarozók költségeit, nagyobb rugalmasságot biztosítva számukra a küszöb csökkentésének finanszírozásában.

5.4

Az EGSZB üdvözli a határidő bevezetését, valamint azt, hogy ha a légi fuvarozó e határidőn belül nem tudja saját járatainak egyikére átfoglalni az utast, akkor – a rendelkezésre álló helyektől függően – egy másik fuvarozó járatára való átfoglalásnak vagy egyéb közlekedési eszköz igénybevételének lehetőségét is számításba kell vennie. Úgy véli azonban, hogy egy másik szolgáltatás vagy légi fuvarozó igénybevételéig megállapított 12 órás várakozási idő túl hosszú. Ezen túlmenően az utasnak joga kellene, hogy legyen arra, hogy visszautasítsa az egyéb közlekedési eszközzel (pl. busszal, vonattal vagy hajóval) való utazást. Hogy fedezni lehessen az egy másik fuvarozó járatára való minél gyorsabb átfoglalással járó többletköltségeket, az EGSZB megismétli azt a javaslatát, hogy az összes érdekelt féllel történő szoros tárgyalások után hozzák létre a „megosztott felelősség” elvére épülő alapot, hogy így megoldható legyen a más fuvarozók közreműködésével való hazaszállítás vagy átfoglalás.

5.5

Az EGSZB úgy véli, hogy pontosabban meg kellene határozni a repülőtereknek az utasok segítésére vonatkozó felelősségét azoknak a többszörös járattörléseknek az esetében, amikor ezek arra vezethetők vissza, hogy a repülőtéri hatóságok nem gondoskodtak a zökkenőmentes légi szolgáltatások körülményeinek biztosításáról.

5.6

Az EGSZB támogatja a javaslat 1. cikke (4) bekezdésének (b) pontjában szereplő „rendkívüli körülmények” záradék alkalmazásának második ellenőrzését, és azt ajánlja, hogy a nemzeti végrehajtási szervek biztosítsák ennek teljes tiszteletben tartását.

5.7

Az EGSZB támogatja, hogy amíg az ellátáshoz való jogra vonatkozó időküszöb jelenleg a repülőút távolságától függ, a javaslat valamennyi távolságra egységes, 2 órás időhatárt vezet be. Ez legfőbbképpen az utasok érdekét szolgálja, valamint méltányos és kényelmes körülményeket biztosít számukra a várakozás közben.

5.8

Az EGSZB üdvözli azt a javaslatot, hogy ha az utas azért kési le a csatlakozó járatot, mert előző járata késett, ellátáshoz és bizonyos körülmények között kártérítéshez is joga van, mivel ez szintén javítja az utasok helyzetét.

5.9

Az utasjogok hatékonyabb biztosításának irányába tett másik lépés az a javaslat, hogy azoknak a járatoknak az utasai, amelyek menetrendjét két hétnél rövidebb értesítési idővel megváltoztatták, ugyanazokat a jogokat élvezzék, mint a késést szenvedő utasok.

5.10

Az EGSZB határozottan ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek javítják a repülőterek és a légi fuvarozók közötti együttműködést, annak érdekében, hogy jelentősen csökkenjen az a várakozási idő, amelyet egy késő járat esetén az utasok a kifutópályán töltenek.

5.11

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot a légitársaságok azon jelenlegi gyakorlatának a megtiltására, hogy ha az utas nem használta fel retúrjegyének odaútra szóló részét, a visszaútra szóló jegyet automatikusan törlik (8). Az EGSZB egyetért az utasok azon jogának a megerősítésével, hogy biztosítani kell számukra a járat fennakadása esetén (a vonatkozó információk rendelkezésre állásakor) a haladéktalan tájékoztatást a helyzetről, mivel így jobban meg tudják tervezni a végső célállomás elérése utáni lépéseiket.

5.12

Az EGSZB megérti annak szükségességét, hogy korlátozni kell azt az időt, amely alatt „rendkívüli körülmények” esetében a légi fuvarozónak gondoskodnia kell az utasok elhelyezéséről, és elfogadja a javasolt három éjszakára vonatkozó korlátozást. Határozottan azt javasolja azonban az Európai Bizottságnak, hogy a nemzeti végrehajtási szervek minden tagállam esetében határozzák meg ezeknek az elhelyezéseknek a költséghatárát. Csökkent mozgásképességű személyek esetében nem kellene költséghatárt alkalmazni.

6.1

A 261/2004/EK rendelet módosítására vonatkozó javaslat tisztázza a nemzeti végrehajtási szervek szerepét, az általános végrehajtás szerepét róva rájuk. Az egyéni panaszok peren kívüli rendezése a panaszkezelő testületek (alternatív vitarendezési testületek) feladata lesz, ahogy azt az EGSZB korábban is javasolta (9). A rendelkezések nagyobb hatáskört biztosítanak az illetékes testületeknek arra, hogy megfelelő büntetéseket állapítsanak meg, amennyiben a fuvarozók nem felelnek meg a 261/2004/EK rendelet rendelkezéseinek, és megbízhatóbb nyomásgyakorló eszközökkel látják el az utasokat jogaik megfelelő érvényesítése érdekében.

6.2

A javasolt információcsere és a maguk a nemzeti végrehajtási szervek, illetve a végrehajtási szervek és az Európai Bizottság közötti koordináció, amelyet a megerősített jelentési kötelezettség és formális koordinációs eljárások hoztak létre, valamennyi azonosított megfelelési probléma esetén lehetővé teszi a gyors reagálást.

7.1

Az EGSZB üdvözli, hogy a vizsgált rendeletjavaslat:

Ezek a pontosítások előnyösek mind az utasok, mind pedig a légi fuvarozók számára, mivel lehetővé teszik az előbbiek számára jogaik, utóbbiak számára pedig kötelezettségeik meghatározását.

7.2

A rendkívülinek, illetve a nem rendkívülinek tekintendő körülmények javasolt, nem kimerítő listája, amelyet a rendeletjavaslat 1. melléklete tartalmaz, szintén hozzá fog járulni ahhoz, hogy csökkenjen az utasok és a légitársaságok közötti szükségtelen viták kockázata.

7.3

Az EGSZB szerint a rendeletben világosan ki kellene jelenteni, hogy ezért mindig egyedi alapon kell majd megvizsgálni, hogy rendkívüli körülményekre történő hivatkozás esetén azok valóban megfelelnek-e ennek a hármas feltételnek, ami az 1. mellékletben felsorolt néhány körülmény esetében (pl. egészségügyi vagy biztonsági kockázatok, időjárási körülmények vagy munkahelyi konfliktusok) nem fog mindig feltétlenül teljesülni.