12.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 327/65

1.1

Az Európai Bizottság által javasolt jogszabály-tervezet jogalapját az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke képezi (1). Ezért a jogszabálytervezet feltételezhető célja a dohánytermékekre vonatkozó jogi rendelkezések közelítése a belső piac megfelelő működésének garantálása érdekében. Az irányelvjavaslat indokolásának 3.9.1. pontja megállapítja, hogy e jogalap kiválasztását a 2001/37/EK irányelv esetében az Európai Unió bírósága megerősítette (2), ezért az megfelelő a jelen javaslat esetében is, amely a népesség egészségének a dohányzás kockázataival szembeni magas szintű védelmét célozza.

1.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) elviekben üdvözli ezt a jogalapot a javaslat célkitűzéseinek fényében, melyekkel az EGSZB teljes mértékben egyetért, és amelyek célja elsősorban az, hogy az emberek, különösen a fiatalok, ne kezdjék el a dohányzást. Az EGSZB ugyanakkor megjegyzi, hogy néhány alkalommal, például az Európai Parlament Jogi Bizottságában is, kétségek merültek fel e jogalappal kapcsolatban, különösen arra vonatkozóan, hogy a kitűzött célt a tagállamok kielégítő mértékben el tudják-e érni.

1.3

Az EGSZB maradéktalanul egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az egészséghez való jognak elsőbbséget kell élveznie mindenfajta gazdasági megfontolással szemben. Ennek kapcsán az EGSZB határozottan támogatja, hogy indítsanak felvilágosító és tudatosító programokat és kampányokat a nagyközönség számára azzal kapcsolatban, hogy a dohányzás milyen súlyosan károsítja az egészséget. Mindazonáltal továbbra is kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a javasolt intézkedések segítenek-e a fokozatos leszokásban. Ezért az EGSZB a szóban forgó intézkedés kiegészítését javasolja, hangsúlyozva az általános iskolákban és középiskolákban alkalmazott nevelési és tanácsadási stratégiák európai szintű jelentőségét, annak érdekében, hogy valamennyi gyermek és fiatal pontos, teljes körű és rendszeres információkhoz jusson a dohánytermékekről és azok káros következményeiről, valamint a környezeti dohányfüstnek való kitettség rákkeltő hatásairól (3).

1.4

Az EGSZB leszögezi, hogy Unió-szerte jelentős számú munkahely kerül veszélybe a dohánytermelés és a kapcsolódó termékek előállításához, csomagolásához és kereskedelméhez kötődő értéklánc mentén valamennyi ágazatban. Az EGSZB szerint oda kell figyelni, hogy meg lehessen előzni ezeket a munkaerő-piaci kockázatokat, és nyomatékosan ajánlja, hogy a munkahelyek megtartása érdekében éljenek az átmeneti és szerkezetátalakítási intézkedések összes fellelhető formájával, különösképpen a munkavállalókat célzó képzési lehetőségekkel, illetve az újfajta termékeket gyártó vállalkozások és mezőgazdasági üzemek számára nyújtott tudományos, műszaki és innovációs támogatásokkal. Meg kell jegyezni, hogy a dohánytermesztés hozzájárul a vidéki foglalkoztatáshoz. Hatékonyan kell felhasználni a kohéziós és strukturális alapokat, a regionális alapokat, illetve a kutatási és innovációs alapokat azokban a tagállamokban, amelyeket a legkeményebben érint ez a lehetséges szerkezetváltás, különösképpen a jelenlegi gazdasági válsággal összefüggésben.

1.5

Fennáll a veszélye, hogy az adóbevételek jelentősen csökkenni fognak, nem csupán az illegális kereskedelem növekedése, hanem a forgalom és az árak visszaesése miatt is. A dohányhoz kapcsolódó adók az Európai Unióban ma mintegy 100 milliárd eurót tesznek ki.

1.6

A bűnszövetkezetek kezében lévő illegális kereskedelem (csempészet és hamisítás) rohamosan növekedni fog, ami a legális dohányértékesítés visszaesését váltja ki. Ezáltal a dohányhoz kapcsolódó adóbevétel csökken, az egészségügyi és minőségi ellenőrzések hiányában veszélybe kerül a fogyasztók biztonsága, a kiskorúak pedig könnyebben hozzájutnak a dohánytermékekhez. Az Európai Unióban az illegális kereskedelem következtében (az OLAF adatai szerint) évente 10 milliárd euró adóbevétel esik ki (4), hiszen ma a csempészett dohány értékesítése az uniós eladások 10 %-át teszi ki (5). Az EGSZB csak üdvözölni tudja, hogy az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye részeként nemrég aláírták a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvet, amelyben a dohánytermékek illegális gyártásának és kereskedelmének felszámolását célzó hatékony intézkedések bevezetésére kérik fel az érintett feleket (6).

1.7

A jelenlegi tervezet jelentősen megváltoztatja majd a piacra kerülés feltételeit, a versenyt és a szabad kereskedelem szükséges működését egy legális, de igen erősen szabályozott termék vonatkozásában. Az EGSZB megjegyzi, hogy bizonyos uniós és nemzetközi szintű hatáselemzések kapcsán aggodalmak merültek fel. Az EGSZB ugyanakkor arra szólít fel, hogy vizsgálják meg a várható előnyöket, mind az egészségügyi költségek csökkenése, mind a népesség egészségének javulása szempontjából, tekintettel arra, hogy az európai polgárok az Alapjogi Charta 35. cikkének értelmében joggal várják el, hogy az Európai Unió magas szintű egészségvédelmet biztosítson számukra.

1.8

Az, hogy az irányelv fontos elemeinek későbbi továbbfejlesztését illetően számos hatáskör felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén az Európai Bizottsághoz kerül, beavatkozást jelent a tagállamok szuverén illetékességi köreibe, ez pedig sérti a szubszidiaritás elvét. Az EGSZB elfogadhatatlannak tartja azokat a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, amelyek nem felelnek meg maradéktalanul az EUMSZ 290. cikkében foglaltaknak. Emellett nyolc nemzeti parlament részéről (a szubszidiaritásvizsgálat keretében) 14 ellenszavazat érkezett az Európai Bizottság javaslatához, mivel az nem tartja tiszteletben a szubszidiaritás elvét (7).

1.9

Az EGSZB támogatja a kockázatcsökkentés koncepcióját, és ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy pontosan határozza meg, melyek azok a „kisebb kockázattal járó termékek”, amelyek kétségbevonhatatlanul, tudományosan bizonyítva kevesebb kockázatot jelentenek a hagyományos cigarettákhoz képest, és dolgozzon ki rájuk megfelelő jogi keretet is. Ez elsősorban a dohányt (nem pedig mesterséges nikotint) tartalmazó és ezért az irányelv hatálya alá eső termékekre vonatkozik.

2.1

Az EGSZB teljes mértékben tisztában van a dohánytermékek közegészségügyi kockázataival. Amint azt az irányelvjavaslat indokolásának 1. pontja is kijelenti, az Európai Unióban a dohányzás az első az idő előtti elhalálozáshoz vezető tényezők sorában, és évente csaknem 700 000 halálesetért tehető felelőssé. Ennek megfelelően a javaslat oly elismerésre méltó és maradéktalanul támogatott célkitűzésekre összpontosít, mint a dohányzás elkezdésének megelőzése, különösen a fiatalok körében, figyelembe véve, hogy a dohányzók 70 %-a 18 éves kora előtt, 94 %-a pedig 25 éves kora előtt kezd dohányozni. Ez megerősíti, hogy a gyermekekre és a fiatalokra irányuló intézkedésekre van szükség (8).

2.2

Ennek kapcsán az EGSZB úgy véli, hogy az irányelv felülvizsgálata mindenképpen szükséges, ezért késlekedés nélkül elvégzendő. Ugyanakkor már most is néhány éves késésben vagyunk, annak ellenére, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint az európai uniós politikák és cselekvések megfogalmazása és végrehajtása során magas szintű egészségvédelmet kell biztosítani. Egyértelmű, hogy az egészséghez való jognak továbbra is elsőbbséget kell élveznie mindenfajta gazdasági megfontolással szemben. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy azokban az országokban, amelyek nagyon korlátozó jellegű dohányellenes jogszabályokat fogadtak el, a fogyasztás szintje alig változott. Ez a helyzet például Spanyolországban, ahol az Európai Bizottságnak a füstmentes környezetről nemrég közzétett jelentése (9) szerint a fogyasztás mértéke a legutóbbi három évben az elfogadott szigorú jogszabályok ellenére alig két százalékpontnyit csökkent. Ennek kapcsán a javasolt intézkedések mellett az EGSZB azt is határozottan támogatja, hogy indítsanak felvilágosító és tudatosító programokat és kampányokat a nagyközönség számára azzal kapcsolatban, hogy a dohányzás milyen súlyosan károsítja az egészséget: ezek hosszú távon erősítik a javasolt intézkedések hatékonyságát. Továbbra is kétséges ugyanis, hogy az intézkedések mennyire könnyítik meg a dohányzásról való szükséges, fokozatos leszokást.

2.3

Az Európai Bizottság által 2012. december 19-én előterjesztett, a dohánytermékekről szóló 2001/37/EK irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslattervezet azonban súlyos következményekkel járhat az Európai Unióban a foglalkoztatásra, a gazdaságra és az adóbevételekre, és így ellentétes lehet az Unió egyéb olyan alapvető célkitűzéseivel, mint a teljes foglalkoztatás és a gazdasági növekedés (EUSZ 3. cikk), ha nem kerül sor kísérő intézkedések meghozatalára. A dohányszektor az Unióban közel 1,5 millió embernek ad munkát. Közülük 400 000 fő dohánytermesztéssel foglalkozó gazdálkodó, 956 000 fő foglalkoztatása pedig a dohány kiskereskedelmi eladására épül (10). Emellett a dohánytermékekből évente mintegy 100 milliárd eurónyi adó folyik be, és az ágazat az export szempontjából is jelentős, mivel egyike azon kevés ágazatnak, amelynek mérlege mind európai szinten, mind számos tagállamban továbbra is pozitív. 2010-ben az Európai Unió tagállamai összesen mintegy 55 000 tonna dohányterméket exportáltak. A legnagyobb exportőr Bulgária volt (13 200 t), Görögországgal (11 200 t) és Franciaországgal (8 000 t) a nyomában. Emellett a dohánytermesztési ágazat 400 000 embernek ad munkát az Unióban, elsősorban más megélhetési lehetőségekkel nem rendelkező, elmaradott régiókban. Az UNITAB és a COPA statisztikái szerint a dohánytermesztésre szakosodott agrárgazdaságok 96 %-a átlagosan 0,5–3 hektárt művelő családi vállalkozás (11).

3.1

Az Európai Bizottság által előterjesztett, dohánytermékekre vonatkozó irányelvjavaslat hat területre összpontosít:

A fenti hat terület közül háromnak igen jelentős hatása lenne az Európai Unió tagállamaiban a foglalkoztatásra és az adóbevételekre. A címkézés és csomagolás, illetve az összetevők tekintetében a javaslat a maiakhoz képest sokkal nagyobb egészségügyi figyelmeztetéseket írna elő, és korlátok közé szorítaná a dohánytermékek formátumát, ízét és tartalmát is. Így például valamennyi dobozon a csomagolás 75 %-át lefedő szöveg és képek formájában egészségügyi figyelmeztetést kell majd elhelyezni, és ehhez járul még, hogy a dobozok oldalán (minden oldal 50 %-án) új tájékoztató szövegeket kell feltüntetni, a néhány tagállamban előírt jövedéki címke, a kiskorúaknak való eladás tilalmáról szóló szöveg és a dohánytermékek figyelését és nyomon követhetőségét célzó új intézkedésekhez fenntartott hely mellett. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sokkal kisebb hely marad a regisztrált márkajelzések feltüntetésére. Másrészt minimumkövetelményeket is megszabnak majd a dobozok magasságára és szélességére nézve, ami azt jelenti, hogy bizonyos doboztípusok el fognak tűnni. Ez történik majd a néhány országban, például Görögországban igen népszerű „casket” formátummal. Hasonlóképpen eltűnne a Portugáliában legnagyobb arányban értékesített doboztípus is. A csomagolásnak ez a módosítása – amelynek hátterében semmiféle tudományos bizonyíték nem áll – ráadásul munkahelyeket is veszélybe sodorhat a csomagolási iparban, amelynek sok európai országban, például Német-, Lengyel- és Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Ausztriában nagy jelentősége van. Meg kell jegyezni, hogy a dobozok méreteire vonatkozó minimumkövetelményekről sem a nyilvános konzultációban, sem pedig a hatásvizsgálati jelentésben nem esett szó. Emellett tilos lesz a jellegzetes ízesítésű cigaretták árusítása is, és új meghatározást alakítanak ki a „szivarka” kapcsán, amely ellentmondásban van az Unióban már valamivel több mint egy éve érvényben lévő adóügyi jogszabályokkal (12).

3.2

Ennek következtében, és mivel minden doboznak azonos formátuma és a cigarettáknak azonos íze lesz, a márkák között pusztán az ár jelenti majd a különbséget, ami az ágazat egészében az értéklánc értékvesztését vonja majd maga után. Ha egyedül az ár marad az a tényező, amelyben versenyezni lehet, akkor az árak esni fognak, ami egyrészt az ágazatban működők jövedelmének és a kormányok adóbevételeinek csökkenését, másrészt az ágazatbeli munkahelyek egy részének megszűnését vonja majd maga után.

3.3

Ez az egyetlen, áralapú differenciálási lehetőség többek között ahhoz vezet majd, hogy az Európai Unióban termesztett minőségi dohány nem lesz már vonzó az olyan vállalatok számára, amelyeknek gyárai vannak az EU területén, mivel a minőség már nem lesz kritérium a dohánylevél-vásárlásnál. Ez pedig az európai bizottsági hatáselemzésben foglaltakkal ellentétben veszélyt jelent majd a dohánytermeléstől függő munkahelyek számára. Jelenleg az Unióban az évi dohánytermés 250 000 tonnára rúg: Olaszország a legnagyobb termelő (89 000 tonnával), őt Bulgária (41 056 tonna), Spanyolország (38 400 tonna) és Görögország (24 240 tonna) követi. A láncnak ez az eleme 400 000 embernek ad munkát: Bulgáriában a legtöbbnek, ahol 110 000-en dolgoznak a dohánytermesztésben, Lengyelországban 75 100-an, Olaszországban pedig 59 300-an (13).

3.4

A formátumok és az ízek szabványosításának egy másik következménye adott esetben a dohánycsempészet növekedése is lehet. Ha végül minden termék szinte teljesen egyforma lesz, akkor az a maffiának kedvez, amely csempészárujának formátumát és ízét nagyon könnyen az eredeti, a fogyasztók által megszokotthoz tudja majd igazítani, és így illegális csatornákon keresztül, a tagállami adóhatóságok megkerülésével, adófizetés nélkül tudja majd kielégíteni a keresletet. Ráadásul az ilyen termékek mindenfajta minőségi kontroll nélkül kerülnek piacra, ami komoly kockázatot jelent majd a fogyasztók biztonságára nézve.

3.5

A rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint az Európai Unióban az illegális kereskedelem miatt évente tízmilliárd eurós nagyságrendű dohányipari adóbevételtől esnek el a hatóságok. Jelenleg az EU-ban a csempészett dohánytermékek eladása a teljes kereskedelem 10 %-át teszi ki (14). Ezért az EGSZB csak üdvözölheti, hogy 2012. november 12-én a WHO dohányzás-ellenőrzési keretegyezményének részeként aláírtak egy jegyzőkönyvet a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról. A dokumentum, melyről az Unió és a tagállamok nevében az Európai Bizottság folytatott tárgyalásokat, felszólítja az érintetteket, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket a dohánytermékek illegális gyártása és kereskedelme ellen (15).

3.6

Az adóbevételek kiesése mellett az illegális kereskedelem növekedése a dohánytermékek eladásának visszaesését is okozza, ami pedig a teljes értékláncra hatással lesz, azon belül is elsősorban a dohányértékesítéssel foglalkozó kiskereskedelmi egységekre. Az EU-ban mintegy egymillió munkahely függ közvetlenül vagy közvetetten a kiskereskedelmi dohányértékesítéstől. Kis élelmiszerüzletekről, bódékról vagy olyan speciális egységekről van szó, mint Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban – és legújabban Magyarországon – a cigaretta és bélyegárusítási engedéllyel rendelkező trafikok, amelyeket az illetékes tagállami szervek szabályoznak és ellenőriznek. Csak Görögországban 40 000-en dolgoznak a kiskereskedelmi dohányértékesítésben (16).

3.7

Az EGSZB leszögezi, hogy munkahelyek kerülhetnek veszélybe a dohány- és kapcsolódó termékek termeléséhez, csomagolásához és kereskedelméhez kötődő értéklánc mentén valamennyi ágazatban, valamint az olyan mezőgazdasági területeken, amelyeken nincs más alternatíva és már a KAP-támogatások sem elérhetők. Meg kell jegyezni, hogy a dohánytermesztés hozzájárul a vidéki foglalkoztatáshoz. Az EGSZB kéri, hogy fordítsanak megfelelő figyelmet ezeknek a munkaerő-piaci kockázatoknak a minimalizálására, és nyomatékosan ajánlja, hogy a munkahelyek megtartása érdekében ezen a téren éljenek az átmeneti és szerkezetátalakítási intézkedések összes fellelhető formájával, elsősorban a munkavállalókat célzó képzési lehetőségekkel, illetve tudományos, műszaki és innovációs támogatásokkal az újfajta termékeket előállító vállalkozások és mezőgazdasági üzemek számára. Hatékonyan kell felhasználni a kohéziós és strukturális alapokat, a regionális alapokat, illetve a kutatási és innovációs alapokat azokban a tagállamokban, amelyeket a legkeményebben érint ez a lehetséges szerkezetváltás, különösen a jelenlegi gazdasági válság kapcsán.

3.8

Az EGSZB végső soron belátja, hogy az irányelvjavaslat jelentős kockázatokat rejthet. Mivel azonban az Alapjogi Charta 35. cikkével összhangban az európai polgárok joggal várják el az Európai Uniótól a magas szintű egészségvédelem biztosítását, kéri, hogy vizsgálják meg a várható előnyöket, mind az egészségügyi kiadások csökkenése, mind pedig a népesség egészségének javulása szempontjából.

3.9

Másrészről az irányelvjavaslatban szerepel tizenhat olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktus, amely szabályozási és döntéshozatali jogkörökkel ruházza fel az Európai Bizottságot az irányelv lényeges elemeivel kapcsolatban. Olyan kérdésről van viszont szó, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke kifejezetten tilt (17). Ily módon szinte semmilyen mozgásteret nem hagynak a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek az irányelv alapvető elemeinek szabályozására.

4.1

Az irányelvjavaslatban szereplő intézkedések nagyon korlátozóak és olyan kritériumokra épülnek, amelyek csökkentik a dohány „vonzerejét” a kitűzött egészségügyi célok elérése érdekében. Az EGSZB ezenkívül rá kíván mutatni annak szükségességére, hogy külön az európai fiatalokat megcélzó terveket és oktatási kampányokat hajtsanak végre. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy még az Európai Bizottság is alighanem nagyon csekélyre (2 %-osra) becsüli saját intézkedéseinek egészségügyi hatását, ugyanakkor ezzel a progresszivitással elkerülhető, hogy komoly és ezáltal adott esetben aránytalan gazdasági károk keletkezzenek.

4.1.1

Megcáfolhatatlan tudományos bizonyítékok nem támasztják alá, hogy az oldalak felét beborító új tájékoztató szövegen felül a csomagolási egység mind első, mind hátsó oldala külső felületének 75 %-át kitöltő egészségügyi figyelmezetést kelljen elhelyezni (9. cikk). Bár egy Hammond-tanulmány (18) szerint hatékonyak az ilyen figyelmeztetések, más tanulmányok, például a Maastrichti Egyetem (19) és az amerikai FDA tanulmánya (20) szerint éppen az ellenkezője igaz, és piktogramok elhelyezésével nem lehet hatékonyan csökkenteni a dohányosok számát. Az Európai Bizottság Eurobarométer felmérése (21) szerint tíz dohányosból kilenc úgy véli, hogy a nagyméretű figyelmeztetések nem ösztönzik őket a dohányzásról való leszokásra, és tízből heten úgy gondolják, hogy az ilyenfajta intézkedések nem segítik elő, hogy a kiskorúak kevesebbet dohányozzanak. Egy amerikai szövetségi feljebbviteli bíróság pedig nemrég szintén arra a következtetésre jutott ítéletében, hogy nem bizonyított eléggé az ilyen nagyméretű grafikai egészségügyi figyelmezetések hatékonysága. Megállapítja, hogy „nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy az ilyen jellegű figyelmeztetések közvetlen módon jelentősen visszaszorították volna a dohányzást a jelenleg vizsgált országok bármelyikében”, hozzátéve, hogy „nagyon gyenge a kísérletek igazoló ereje” (22).

4.2

Az egészségügyi figyelmeztetések méretének ilyen aránytalan megnövelése az alábbiakhoz vezet még:

4.3

Ugyanez érvényes az összetevőkre vonatkozó megszorításokra is, melyek célja a jellegzetes ízesítésű dohánytermékek betiltása (6. cikk). Ezek nem arra vonatkozó tudományos vizsgálatokra épülnek, hogy miként lehetne csökkenteni az ilyen összetevők toxicitását vagy addiktivitását, hanem olyan szubjektív kritériumra, hogy miként lehet csökkenteni a dohányzás vonzerejét, illetve szubjektív sztereotípiákra azzal kapcsolatban, hogy egyes korcsoportok és nemek szerinti csoportok milyen típusú dohányt fogyasztanak. Ugyanez a szubjektivitás érzékelhető akkor, amikor bármiféle indoklás nélkül, önkényesen betiltanak bizonyos formátumokat, mint például a slim vagy vékony cigarettákat (melyekre nem terjedt ki a nyilvános konzultáció, és amelyek nem szerepelnek a hatásvizsgálati jelentésben), a rövid cigarettákat, a mentolos cigaretták minden fajtáját, meghatározva a vágott dohány tasakonkénti minimumsúlyát és szabványosítva dobozának formáját, illetve még egy új kategóriát is, „a szivarkát” kitalálva – mindezt a 2011. január 1-je óta hatályban levő 2011/64/EU irányelvvel (24) ellentétesen. Az egyes európai országokban nagyon elterjedt vékony és mentolos cigaretták betiltása ahhoz vezet majd, hogy mivel a fogyasztók nem fognak hozzájutni ezekhez, kénytelenek lesznek az illegális piacról csempészáruként beszerezni őket. Ráadásul olyan dohánytermékekről van szó, melyet leginkább felnőtt dohányosok fogyasztanak, így ebben a konkrét esetben nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy mindez azt szolgálja, hogy a kiskorúak ne jussanak dohánytermékekhez. Például konkrétan a mentol esetében nem szabad elfelejteni, hogy ezt a fajta cigarettát főként felnőttek szívják, és hogy olyan országok, amelyek nagyon magas szintű jogszabályokkal rendelkeznek a dohányzás elleni küzdelem terén, konkrét tiltásokkal bizonyos összetevőkre vonatkozóan – ilyen például az USA és Kanada – nem tiltották be az ilyen dohánytermékeket. Ezért az EGSZB azt javasolja, hogy töröljék az irányelvjavaslatból a mentol betiltását.

4.3.1

Végül teljes mértékben egyetértünk azzal az európai bizottsági javaslattal, hogy tiltsák be a piacon a rágógumi, piña colada, mojito stb. ízesítésű új termékeket, az úgynevezett „candy-flavoured” cigarettákat, melyek elsődleges célcsoportja a fiatalok.

4.3.2

Egy, az összetevőkre vonatkozó túlzott megszorítás az ízek szabványosításához vezetne, lehetetlenné téve a versenyben az egyes termékek megkülönböztetését, korlátozva a beruházásokat és új termékek piacra dobását – mindezt a fogyasztók rovására, akiktől így elveszik a választás lehetőségét.

4.4

Az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy pontosan határozza meg, hogy melyek azok a „kisebb kockázattal járó termékek”, amelyek kétségbevonhatatlanul, tudományosan bizonyítva kevesebb kockázatot jelentenek a hagyományos cigarettákhoz képest, és dolgozzon ki rájuk megfelelő jogi keretet is. A csökkentett kockázat koncepciója azokra a termékekre vonatkozik, amelyek kiválthatják a hagyományos cigarettákat, és sokkal kevesebb kockázattal járnak az egészségre, nem pedig a leszokást szolgáló termékekre. A dohányt (és nem mesterséges nikotint) tartalmazó termékekre, amelyek ezáltal az irányelv hatálya alá esnek, olyan egyértelmű meghatározást és szabályozást kell kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztóknak kommunikálják az ilyen termékek jellemzőit.

4.5

Másrészről az Európai Bizottság olyan intézkedéseket is felvesz irányelvjavaslatába, melyek célja az illegális dohánykereskedelem csökkentése. Így például a javaslat 14. cikkében az Európai Bizottság egy nyomonkövetési és árukövetési rendszer kiépítését javasolja, illetve különböző további biztonsági intézkedéseket annak érdekében, hogy az EU-ban csak olyan termékeket lehessen értékesíteni, amelyek megfelelnek az irányelvben előírtaknak. Ez az intézkedés olyan aránytalan gazdasági és adminisztratív terhet jelent, melyet sok kis és középvállalkozás nem bír el, és igen valószínűtlen, hogy csökkenteni fogja az illegális kereskedelmet, és még jelentősebb adminisztratív terhet fog jelenteni a tagállamoknak az ellenőrzés során. Ráadásul ez a rendszer nem fogja megfékezni a csempészetet és az illegális kereskedelmet, az irányelvjavaslat több intézkedése inkább ösztönözni fogja őket. Ebből kiindulva az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvjavaslat 14. cikkében szereplő rendelkezéseknek pontosan meg kellene egyezniük azokkal a nyomonkövethetőségi záradékokkal, amelyek a tavalyi év végén a részes felek konferenciáján a WHO által az illegális kereskedelemre vonatkozóan megkötött jegyzőkönyvben szerepelnek (25).

4.6

Végezetül az irányelv lehetőséget fog adni az Európai Bizottságnak, hogy egyre több felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén olyan alapvető kérdéseket szabályozzon és módosítson, mint az adalékanyagok szintjei, az egészségügyi figyelmeztetések megszövegezése, mérete és elhelyezése. Így szinte semmilyen mozgásteret nem hagy a tagállamok számára az irányelv megvalósításával kapcsolatban, ami az EU-ban egy eddig kevésszer alkalmazott, extrém mértékű beavatkozást feltételez, amely sérti a szubszidiaritás és az arányosság elvét, ahogy nyolc tagállam (26) (Olaszország, Cseh Köztársaság, Görögország, Bulgária, Dánia, Portugália, Románia és Svédország) nemzeti parlamentje rá is mutat erre. Olaszország esetében a parlament nemcsak azt jelezte, hogy a javaslat ellentétes a fenti elvekkel, hanem azt is hangsúlyozta, hogy egyes betiltott cigarettafajták (például a vékony/slim vagy az alacsony kátránytartalmú cigaretta) hatékony eszköz lehet a dohányzás leszoktatását vagy csökkentését célzó politikában (27).

4.6.1

Például az irányelvjavaslat 8., 9. és 11. cikke lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén módosítsa az egészségügyi figyelmeztetések szövegét, formátumát, elrendezését, méretét és elhelyezését. A 6. cikk pedig azt, hogy döntsön az adalékanyagok tartalmáról és megengedett legmagasabb értékekeiről.

4.6.2

A szivar, szivarka és pipadohány esetében az irányelvjavaslat fenntartja a jogot, hogy automatikusan megszüntessen bizonyos kivételeket, amennyiben „a körülmények jelentős megváltozása” áll be, azaz az értékesítési volumenben bekövetkezett, legalább 10 %-os növekedés, amely legalább 10 tagállamban megfigyelhető; vagy pedig a 25 évesnél fiatalabb fogyasztói csoportok körében 5 %-os növekedés. Az Európai Bizottság nincs tisztában azzal, hogy a 27 tagállamból 10-ben rendkívül kicsi ezeknek a termékeknek a piaca, és így könnyen bekövetkezhet egy 10 %-os változás. Így nincs sok értelme az intézkedésnek, és ez csak nagy jogbizonytalanságot szül ebben az alágazatban.

4.7

Még ha az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke értelmében felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén lehetőség is van jogkörök átruházására, ehhez egy sor feltételnek meg kell felelni. Ezek értelmében csak egy jogalkotási aktus nem alapvető elemeinek vonatkozásában kerülhet sor felhatalmazáson alapuló jogi aktusra. Ennek a javaslatnak az esetében erről nincs szó.

„1.

Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a 26. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására a következő rendelkezéseket kell alkalmazni. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.”