AZ EURÓPAI UNIÓ ÖSSZEVONT ÉVES BESZÁMOLÓJA – 2011-ES PÉNZÜGYI ÉV

2012/C 348/01

TARTALOMJEGYZÉK

Az összevont beszámolót kísérő megjegyzés

Mérleg

Gazdasági eredménykimutatás

Cash flow-kimutatás

Kimutatás a nettó eszközállomány változásairól

Megjegyzések a pénzügyi kimutatásokhoz

Összevont jelentések a költségvetés végrehajtásáról

Magyarázó megjegyzések a költségvetés végrehajtásáról szóló összevont jelentésekhez

AZ ÖSSZEVONT BESZÁMOLÓT KÍSÉRŐ MEGJEGYZÉS

Az Európai Unió 2011. évi összevont éves beszámolója az intézmények és szervek által az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet 129. cikkének (2) bekezdése értelmében bemutatott adatok alapján került összeállításra. Kijelentem, hogy a beszámoló e költségvetési rendelet VII. címének, valamint a pénzügyi kimutatások megjegyzéseiben rögzített számviteli alapelveknek, szabályoknak és módszereknek megfelelően készült.

Ezen intézmények és szervek számvitelért felelős tisztviselői valamennyi olyan adatot rendelkezésemre bocsátottak – és igazolták azok megbízhatóságát –, amelyek az Európai Unió eszközeit és forrásait, valamint költségvetésének végrehajtását bemutató beszámolók összeállításához szükségesek.

Kijelentem, hogy ezen adatok, valamint az Európai Bizottság beszámolójának ellenjegyzéséhez általam szükségesnek ítélt ellenőrzések alapján megalapozott bizonyossággal rendelkezem arról, hogy a beszámoló minden lényegi szempontból megbízható és valós képet ad az Európai Unió pénzügyi helyzetéről.

(aláírva)

I.   RÉSZ

Összevont pénzügyi kimutatások és magyarázó megjegyzések  (1)

TARTALOMJEGYZÉK

Mérleg

Gazdasági eredménykimutatás

Cash flow-kimutatás

Kimutatás a nettó eszközállomány változásairól

Megjegyzések a pénzügyi kimutatásokhoz:

MÉRLEG

GAZDASÁGI EREDMÉNYKIMUTATÁS

CASH FLOW-KIMUTATÁS

KIMUTATÁS A NETTÓ ESZKÖZÁLLOMÁNY VÁLTOZÁSAIRÓL

MEGJEGYZÉSEK A PÉNZÜGYI KIMUTATÁSOKHOZ

1.   LÉNYEGES SZÁMVITELI POLITIKÁK

1.1.   JOGALAP ÉS SZÁMVITELI SZABÁLYOK

A beszámoló elkészítése az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletnek (HL L 248., 2002. szeptember 16.), valamint az e költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendeletnek megfelelően történik.

A költségvetési rendelet 133. cikkének megfelelően az Európai Unió a Nemzetközi Költségvetési Számviteli Standardokon (IPSAS), vagy azok hiányában a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokon (IFRS) alapuló eredményszemléletű számviteli szabályok alapján készíti el pénzügyi beszámolóját. A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott ezen értékelési és elszámolási szabályokat a konszolidációs körbe bevont valamennyi európai intézménynél és szervnél alkalmazni kell, hogy a pénzügyi kimutatások összeállítását és a konszolidáció menetének összehangolását illetően az elszámolásra, az értékelésre és a beszámoló bemutatására vonatkozóan egységes szabálykészlet kerüljön kidolgozásra. A beszámoló pénzneme az euró, az elszámolási időszak a naptári év.

1.2.   SZÁMVITELI ALAPELVEK

A pénzügyi kimutatások célja, hogy valamely gazdálkodó egység pénzügyi helyzetéről, teljesítményéről és cash flow-járól a felhasználók széles köre számára hasznos információt nyújtsanak. A közszférában tevékeny gazdálkodó egységek esetében, mint például az Európai Unió, a célkitűzés konkrétabban a döntéshozatalhoz hasznos információk nyújtása, valamint annak szemléltetése, hogy a gazdálkodó egység el tud számolni a rábízott forrásokkal. E dokumentum a fenti célok szellemében készült.

A pénzügyi kimutatások elkészítésekor követendő átfogó megfontolások (illetve számviteli alapelvek) a 2. sz. uniós számviteli szabályban kerültek meghatározásra és megegyeznek az IPSAS 1 standardban bemutatottakkal, amelyek a következők: valós bemutatás, eredményszemlélet, folyamatosság, a bemutatás következetessége, összesítés, beszámítás és összehasonlító információk.

A pénzügyi kimutatásoknak a fent említett szabályokkal és alapelvekkel összhangban történő elkészítése azt igényli a vezetéstől, hogy olyan becsléseket készítsen, amelyek hatással vannak bizonyos tételek bejelentett összegeire a mérlegben és a gazdasági eredménykimutatásban, valamint a függő követelések és kötelezettségek kapcsolódó közzétételeire.

1.3.   KONSZOLIDÁLÁS

A konszolidálás alkalmazási köre

Az EU összevont pénzügyi kimutatásai magukban foglalják az összes jelentős ellenőrzött gazdálkodó egységet (intézményeket és ügynökségeket), társult és közös vállalkozást, tehát 50 ellenőrzött gazdálkodó egységet, 5 közös vállalkozást és 4 társult vállalkozást. A konszolidálásba bevont gazdálkodó egységek teljes jegyzékét a 11.1. megjegyzés tartalmazza. 2010-hez képest a konszolidálásba bevont egységek köre 7 ellenőrzött gazdálkodó egységgel (egy intézménnyel, 6 ügynökséggel) bővült. A bővülésnek nincs lényeges hatása az összevont pénzügyi kimutatásokra.

Ellenőrzött gazdálkodó egységek

Valamely gazdálkodó egységnek a konszolidálásba történő bevonására irányuló döntés az ellenőrzési elven alapul. Az ellenőrzött gazdálkodó egységek olyan gazdálkodó egységek, amelyek pénzügyi és működési politikáinak közvetlen vagy közvetett irányítására az Európai Unió jogosult annak érdekében, hogy előnye származhasson e gazdálkodó egységek tevékenységeiből. E hatáskörnek azonnal gyakorolhatónak kell lennie. Az ellenőrzött gazdálkodó egységek valamennyi tevékenységük tekintetében a konszolidációs körbe tartoznak. Az összevonás az ellenőrzés meglétének első napjától számítandó, és az ellenőrzés megszűnésének napján ér véget.

Az Európai Unión belül az ellenőrzésre utaló leggyakoribb jelek a következők: a gazdálkodó egység alapszerződések vagy másodlagos jogforrások alapján történő létrehozása, a gazdálkodó egység általános költségvetésből való finanszírozása, szavazati jogok megléte az irányító testületekben, az Európai Számvevőszék általi ellenőrzés, valamint az Európai Parlament általi mentesítés. Egyértelmű, hogy minden egyes gazdálkodó egység tekintetében értékelni kell, hogy a fent felsorolt kritériumok egyike vagy összessége elegendő-e az ellenőrzéshez.

E megközelítés alapján az uniós intézmények (az EKB kivételével) és ügynökségek (kivéve a korábbi 2. pillérbe tartozó ügynökségeket) az EU kizárólagos ellenőrzése alá tartozónak tekintendőek, ezért beletartoznak a konszolidálás körébe. Ezenkívül a felszámolás alatt álló Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) szintén ellenőrzött gazdálkodó egységnek tekintendő.

Az Európai Unió által ellenőrzött gazdálkodó egységek egymással szemben fennálló egyenlegei, valamint a közöttük létrejött jelentős tranzakciók kiszűrésre kerültek, ugyanakkor a gazdálkodó egységek közötti tranzakciók nem realizált nyeresége/vesztesége nem jelentős, ezért nem került kiszűrésre.

Közös vállalkozások

A közös vállalkozás olyan szerződéses megállapodás, amellyel az Európai Unió és egy vagy több fél („vállalkozók”) közös ellenőrzés alatt álló gazdasági tevékenységbe kezd. A közös ellenőrzés egy szolgáltatáspotenciált megtestesítő tevékenység fölött közvetlenül vagy közvetve gyakorolt ellenőrzés szerződésben rögzített megosztása.

A közös vállalkozásokban való részesedést a tőkemódszerrel veszik figyelembe a konszolidáció során, kezdeti elszámolásuk bekerülési értéken történik. Az Európai Uniónak a közös ellenőrzésű gazdálkodó egységei nyereségéből vagy veszteségéből való részesedését a gazdasági eredménykimutatás tartalmazza, míg a tartalékok változásaiból való részesedése a tartalékokban kerül kimutatásra. A beszámolóban a közös vállalkozás mérlegfordulónapkori könyv szerinti értékét a kezdeti költség és valamennyi változás (további hozzájárulások, részesedés az eredményekből és a tartalék változásaiból, értékvesztés, valamint osztalékok) összege adja.

Az Európai Unió és közösen ellenőrzött gazdálkodó egységei közötti tranzakciók nem realizált nyeresége/vesztesége nem jelentős, ezért az nem került kiszűrésre. A közös vállalkozások számviteli politikái eltérhetnek az Európai Unió által a hasonló tranzakciókra és hasonló körülményekkel jellemezhető eseményekre vonatkozóan elfogadott számviteli politikáktól.

Társult vállalkozások

A társult vállalkozások felett az Európai Unió jelentős közvetett vagy közvetlen befolyással bír, ellenőrzéssel viszont nem rendelkezik. A jelentős befolyást általában akkor tekinthetjük adottnak, ha az Európai Unió közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok több mint 20 %-át birtokolja.

A társult vállalkozásokban való részesedést a tőkemódszerrel veszik figyelembe a konszolidáció során, kezdeti elszámolásuk bekerülési értéken történik. Az Európai Uniónak a társult vállalkozások eredményeiből való részesedését a gazdasági eredménykimutatás tartalmazza, míg a tartalékok változásaiból való részesedése a tartalékokban kerül kimutatásra. A beszámolóban a társult vállalkozás mérlegfordulónapkori könyv szerinti értékét a kezdeti költség és valamennyi változás (további hozzájárulások, részesedés az eredményekből és a tartalék változásaiból, értékvesztés, valamint osztalékok) összege adja. A társult vállalkozástól kapott osztalék csökkenti az eszköz könyv szerinti értékét. Az Európai Unió és társult vállalkozásai közötti tranzakciók nem realizált nyeresége/vesztesége nem jelentős, ezért az nem került kiszűrésre.

A társult vállalkozások számviteli politikái eltérhetnek az Európai Unió által a hasonló tranzakciókra és hasonló körülményekkel jellemezhető eseményekre vonatkozóan elfogadott számviteli politikáktól. Az Európai Unió nem törekszik jelentős befolyás gyakorlására olyan esetekben, amikor legalább 20 %-os részesedéssel rendelkezik egy befektetési alapban. Az ilyen alapokat emiatt értékesíthető pénzügyi eszközökként kezelik, a tőkemódszer pedig nem kerül alkalmazásra.

A konszolidálásba be nem vont gazdálkodó egységek, amelyek vagyonát a Bizottság kezeli

Az Európai Unió személyzete közös betegbiztosítási rendszerének alapjait, az Európai Fejlesztési Alapot, valamint a résztvevői garanciaalapot nevükben a Bizottság kezeli, de a beszámolókba ezeket az egységeket nem vonják be, mivel nem állnak az Európai Unió irányítása alatt – az érintett összegekre vonatkozó további részletekért lásd a 11.2. megjegyzést.

1.4.   AZ ELKÉSZÍTÉS ALAPJA

1.4.1.    Alkalmazott pénznem és átváltási árfolyamok

Funkcionális pénznem és a beszámolókészítés pénzneme

A pénzügyi kimutatások millió euróban készülnek, az euró az Európai Unió funkcionális és beszámolókészítési pénzneme.

Műveletek és egyenlegek

A külföldi pénznemen alapuló ügyletek elszámolása az ügylet napján érvényes árfolyamok felhasználásával euróban történik. A külföldi pénznemen alapuló ügyletek kiegyenlítéséből származó árfolyamnyereségeket és -veszteségeket, valamint a külföldi pénznemben meghatározott monetáris eszközök és kötelezettségek év végi árfolyamokon történő átszámításából adódó árfolyamnyereségeket és -veszteségeket a gazdasági eredménykimutatás mutatja be.

Eltérő átváltási módszerek vonatkoznak az ingatlanok, gépek, berendezések, valamint az immateriális javak értékelésére, euróra való átváltásuk a beszerzés napján érvényes árfolyamon történik.

A külföldi pénznemben meghatározott monetáris eszközök és kötelezettségek év végi egyenlegeit a december 31-én érvényes árfolyamon számítják át euróra:

EUR átváltási árfolyamok

A külföldi pénznemben meghatározott és értékesíthetőként besorolt monetáris értékpapírok valós értékének átváltási különbözethez kapcsolódó változásait a gazdasági eredménykimutatásban tüntetik fel. Az eredménnyel szemben valós értéken nyilvántartott nem monetáris pénzügyi eszközök és kötelezettségek átváltási különbözeteit a gazdasági eredménykimutatásban tüntetik fel. Az értékesíthetőként besorolt nem monetáris pénzügyi eszközök átváltási különbözetei a valósérték-tartalékban szerepelnek.

1.4.2.    Becslések alkalmazása

A nemzetközi költségvetési számviteli standardoknak és a számviteli szabályozásnak megfelelően a pénzügyi kimutatások szükségszerűen magukban foglalnak olyan becsléseken és feltételezéseken alapuló összegeket, amelyeket a vezetés a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb információk alapján állít fel. A jelentős becsült összegek közé tartoznak például – a teljesség igénye nélkül – a következők: munkavállalói juttatásokra vonatkozó kötelezettségek, céltartalékok, leltárkészletekkel és követelésekkel kapcsolatos pénzügyi kockázat, elhatárolt bevételek és kiadások, függő követelések és kötelezettségek, valamint az immateriális javak és az ingatlanok, gépek, berendezések értékvesztésének mértéke. A tényleges eredmények eltérhetnek ezektől a becslésektől. A becslésekben bekövetkezett változásokat ismertté válásuk időszakában veszik figyelembe.

1.5.   MÉRLEG

1.5.1.    Immateriális javak

A vásárolt számítógépes szoftverlicenceket a felhalmozott értékcsökkenéssel és az értékvesztéssel csökkentett eredeti bekerülési értéken mutatják ki. Az eszközök amortizációja a becsült hasznos élettartam alatt lineárisan történik. A saját előállítású immateriális javak aktiválására akkor kerül sor, amikor az uniós számviteli szabályok vonatkozó kritériumai teljesülnek. Az aktiválható költségek az eszköz fejlesztéséhez, elkészítéséhez és a vezetés igényeit figyelembevevő üzembehelyezéséhez szükséges közvetlen költségeket foglalják magukba. A kutatási tevékenységekhez kapcsolódó költségeket, a nem aktiválható fejlesztési költségeket és a karbantartási költségeket kiadásként számolják el felmerülésükkor.

1.5.2.    Ingatlanok, gépek és berendezések

Valamennyi ingatlan, gép és berendezés kimutatása az értékcsökkenéssel és értékvesztéssel csökkentett eredeti bekerülési értéken történik. Az eredeti bekerülési érték az eszköz beszerzéséhez vagy befejezéséhez közvetlenül hozzárendelhető kiadásokat foglalja magában.

A később felmerülő költségek az eszköz könyv szerinti értékében, vagy adott esetben külön eszközként kerülnek aktiválásra, de csak akkor, ha az eszközzel kapcsolatos jövőbeli gazdasági előnyöket vagy szolgáltatáspotenciált valószínűsíthetően az Európai Unió élvezi, és az eszköz költségét megbízhatóan lehet mérni. A javítási és karbantartási költségek a gazdasági eredménykimutatásban kerül elszámolásra abban a költségvetési időszakban, amelyben felmerültek. Mivel az Európai Unió nem vesz fel hitelt az ingatlanok, gépek és berendezések beszerzéséhez, az ilyen beszerzésekhez kapcsolódóan nem merül fel hitelfelvételi költség.

A földterületekre és a műalkotásokra nem számolnak el értékcsökkenési leírást, mivel határozatlan élettartammal rendelkezőknek tekintendők. A befejezetlen beruházásokra nem számolnak el értékcsökkenési leírást, mivel ezek az eszközök még nem felhasználhatók. A többi eszköz értékcsökkenési leírása a becsült hasznos élettartam során lineáris módszerrel történik, a következők szerint:

Értékcsökkenési kulcsok

Az eszközök elidegenítésének nyeresége, illetve vesztesége az értékesítéssel kapcsolatos kiadásokkal csökkentett bevétel és az elidegenített eszköz könyv szerinti értékének különbözetéből adódik, és a gazdasági eredménykimutatásban szerepel.

Lízingek

Pénzügyi lízingként kerülnek besorolásra azok a tárgyieszköz-lízingek, amelyeknél a tulajdonjoggal járó valamennyi kockázatot és előnyt alapvetően az Európai Unió viseli. A pénzügyi lízingek aktiválása a lízing kezdő időpontjában a lízingbe vett eszköz valós értéke és a minimális lízingfizetések jelenértéke közül az alacsonyabbik értéken történik. Minden egyes lízingfizetést úgy osztanak meg a kötelezettség és a finanszírozási költségek között, hogy a még rendezetlen finanszírozási egyenleg kamatlába állandó legyen. A bérleti kötelezettségek (a finanszírozási költségek nélkül) az egyéb (hosszú és rövid lejáratú) kötelezettségek között szerepelnek. A finanszírozási költség kamattartalmát a lízingidőszak során a gazdasági eredménykimutatásban számolják el, hogy a kötelezettség fennmaradó összegére nézve mindegyik időszakban állandó időszaki kamatláb adódjon. A pénzügyi lízing keretében tartott eszközök értékcsökkenési leírását az eszköz hasznos élettartama és a lízing időtartama közül a rövidebbik időszak során számolják el.

Operatív lízingnek minősülnek azok a lízingek, amelyeknél a tulajdonjogban rejlő kockázatok és előnyök jelentős hányada a lízingbeadónál marad. Az operatív lízing keretében tett kifizetéseket a lízing időtartama alatt lineáris módszerrel számolják el a gazdasági eredménykimutatásban.

1.5.3.    Nem pénzügyi eszközök értékvesztése

A határozatlan hasznos élettartammal rendelkező eszközökre nem számolnak el értékcsökkenési leírást, az értékvesztés szükségességét pedig évente vizsgálják meg. Az értékcsökkenési leírás tárgyát képező eszközöknél minden esetben sor kerül az értékvesztés szükségességének vizsgálatára, amikor bizonyos események vagy a körülmények változásai azt jelzik, hogy a könyv szerinti érték esetleg már nem térül meg. Az értékvesztés miatti veszteség az az összeg, amennyivel az eszköz könyv szerinti értéke magasabb, mint annak megtérülő értéke. A megtérülő érték az eszköz értékesítési költségekkel csökkentett valós értéke és használati értéke közül a magasabbik.

Az immateriális javak és az ingatlanok, gépek és berendezések maradványértékét és hasznos élettartamát évente legalább egyszer felülvizsgálják és szükség esetén módosítják. Az eszköz könyv szerinti értékét azonnal a megtérülő értékére írják le, ha az eszköz könyv szerinti értéke meghaladja annak becsült megtérülő értékét. Amennyiben a korábbi években elszámolt értékvesztés okai már nem állnak fenn, az értékvesztés miatti veszteségeket ennek megfelelően visszaírják.

1.5.4.    Befektetések

Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban való részesedés

A társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban való részesedés elszámolása a tőkemódszer használatával történik. A tőkeköltségeket kiigazítják, hogy tükrözzék a társult vállalkozások és közös vállalkozások nettó eszközeiben a kezdeti megjelenítés után bekövetkezett növekedésnek vagy csökkenésnek az Európai Unióhoz rendelhető részét, amennyiben értékvesztés jelei mutatkoznak, és amelyet szükség esetén az alacsonyabb megtérülő értékre írnak le. A megtérülő érték fogalmának magyarázatát az 1.5.3. megjegyzés tartalmazza. Amennyiben az értékcsökkenés oka egy későbbi időpontban már nem áll fenn, az értékvesztés miatti veszteséget arra a könyv szerinti értékre írják vissza, amelyet akkor határoztak volna meg, ha semmilyen értékvesztés miatti veszteséget nem tüntettek volna fel.

Kockázatitőke-alapokban lévő befektetések

Besorolás és értékelés

A kockázatitőke-alapokban lévő befektetéseket értékesíthető eszközökként sorolják be (lásd az 1.5.5. megjegyzést), ennek megfelelően valós értéken tartják nyilván, a valós érték változásaiból eredő nyereségeket és veszteségeket (az átváltási különbözeteket is) pedig a valósérték-tartalékban kell megjeleníteni.

A valós értékkel kapcsolatos megfontolások

Mivel a kockázatitőke-alapokban lévő befektetéseknek nincsen aktív piacon jegyzett piaci ára, értékelésük egyenként, a bekerülési érték vagy az elszámolható nettó eszközérték közül a kisebbiken történik. A valós értéken történő értékelésből eredő nem realizált nyereségeket a tartalékokban számolják el, a nem realizált veszteségeket pedig értékvesztési szempontból megvizsgálják annak meghatározására, hogy a gazdasági eredménykimutatásban értékvesztésként, vagy a valósérték-tartalék változásaiként számolják-e el őket.

1.5.5.    Pénzügyi eszközök

Besorolás

Az Európai Unió a következő kategóriákba sorolja be pénzügyi eszközeit: az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök; kölcsönök és követelések; lejáratig tartandó befektetések; valamint értékesíthető pénzügyi eszközök. A pénzügyi eszközök besorolását a kezdeti megjelenítés időpontjában határozzák meg, és minden egyes mérlegfordulónapkor felülvizsgálják.

i.   Az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök

Ebbe a kategóriába kerül a pénzügyi eszköz, ha alapvetően rövid távú értékesítési céllal szerezték be, vagy ha az Európai Unió akként jelöli meg. A származtatott termékeket szintén ebbe a kategóriába sorolják be. Az e kategóriába tartozó eszközök forgóeszközöknek minősülnek, ha a mérleg fordulónapját követő 12 hónapon belül várhatóan értékesítik őket.

ii.   Kölcsönök és követelések

A kölcsönök és követelések aktív piacon nem jegyzett nem származtatott pénzügyi eszközök, amelyeknél a fizetési összegek rögzítettek vagy meghatározhatók. Akkor merülnek fel, amikor az EU az adósnak közvetlenül pénzeszközt, árut vagy szolgáltatást biztosít anélkül, hogy szándékában állna a követeléssel kereskedni. A mérleg fordulónapját követő 12 hónapon belüli lejárattal rendelkezők kivételével ezek az eszközök a befektetett eszközök között szerepelnek.

iii.   Lejáratig tartandó befektetések

A lejáratig tartandó befektetések rögzített fizetési összegű vagy meghatározható fizetési összegű és rögzített lejáratú nem származékos pénzügyi eszközök, amelyeket az Európai Unió határozottan a lejáratig kíván és képes is megtartani. E pénzügyi évben az Európai Unió nem rendelkezett ebbe a kategóriába tartozó befektetésekkel.

iv.   Értékesíthető pénzügyi eszközök

Az értékesíthető pénzügyi eszközök olyan nem származtatott eszközök, amelyeket ebbe a kategóriába tartozóként jelöltek meg, vagy amelyeket a többi kategória egyikébe sem soroltak be. Befektetett eszközként vagy forgóeszközként sorolják be őket, attól függően, hogy az EU milyen időtartamot követően kívánja értékesíteni őket. Szintén az értékesíthető pénzügyi eszközökhöz sorolják be a nem konszolidált gazdálkodó egységekbe történő, tulajdonviszonyt megtestesítő befektetéseket, illetve a tőkemódszertől eltérő módszerrel értékelt befektetéseket (például a kockázatitőke-műveleteket).

Kezdeti megjelenítés és értékelés

Az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi eszközök, a lejáratig tartandó és az értékesíthető eszközök beszerzésének és értékesítésének megjelenítése az üzletkötés időpontjában történik, tehát azon a napon, amikor az Európai Unió kötelezettséget vállal az adott eszköz megvásárlására vagy értékesítésére. A kölcsönöket abban az időpontban veszik számviteli nyilvántartásba, amikor a kölcsönvevőnek pénzátutalást teljesítenek. A pénzügyi eszközök kezdeti megjelenítése az ügyleti költségekkel növelt valós értéken történik minden olyan pénzügyi eszköz esetében, amelynek nyilvántartása nem az eredménnyel szemben valós értéken értékelt összegen történik. Az eredménnyel szemben valós értéken értékeltként nyilvántartott pénzügyi eszközök kezdeti megjelenítése valós értéken történik, az ügyleti költségeket pedig a gazdasági eredménykimutatásban ráfordításként számolják el.

A pénzügyi eszköz kezdeti megjelenítéskori valós értéke rendszerint az ügyleti ár (azaz a kapott ellenérték valós értéke). Amikor azonban a hosszú lejáratú kölcsön után nem számítanak fel kamatot, vagy a kamat a piaci feltételeknél kedvezőbb, a pénzügyi eszköz valós értéke megbecsülhető az összes jövőbeni pénzbevétel jelenértékeként, ahol az alkalmazott diszkont-kamatláb egy hasonló hitelminősítésű kibocsátó hasonló instrumentumára vonatkozó piaci kamatláb.

A felvett hitelekre nyújtott kölcsönöket nominális összegükön értékelik, amelyet a kölcsön valós értékének tekintenek. Ennek oka a következő:

A pénzügyi eszközök kivezetésre kerülnek, ha a befektetések cash flow-ihoz való jogok lejártak vagy azokat átadták, és az Európai Unió a tulajdonjoggal járó valamennyi kockázatot és előnyt alapvetően átadta.

Későbbi értékelés

Pénzügyi eszközök értékvesztése

Az Európai Unió minden egyes mérlegfordulónapkor megvizsgálja, hogy egy adott pénzügyi eszköz értékvesztését indokolják-e objektív tények. A pénzügyi eszközre nézve akkor és csak akkor merül fel, illetve számolandó el értékvesztési veszteség, ha objektív bizonyítékai vannak az eszköz kezdeti megjelenítését követően bekövetkezett egy vagy több esemény által eredményezett értékvesztésnek, és a veszteséggel járó esemény(ek) hatással van(nak) a pénzügyi eszköz becsült jövőbeli cash flow-ira, amelyeket megbízhatóan lehet becsülni.

a)   Amortizált bekerülési értéken nyilvántartott eszközök

Ha a kölcsönök és követelések vagy az amortizált bekerülési értéken nyilvántartott lejáratig tartandó befektetések értékvesztésének bekövetkeztére nézve objektív bizonyítékok vannak, a veszteség összege az eszköz könyv szerinti értéke és a pénzügyi eszköz eredeti tényleges kamatlábával diszkontált becsült jövőbeni pénzáramok (amelyek nem foglalják magukban a jövőbeni hitelveszteségeket) jelenértéke közötti különbségnek felel meg. Az eszköz könyv szerinti értékét csökkentik, a veszteség összegét pedig a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg. Ha a kölcsön vagy a lejáratig tartandó befektetés változó kamatlábú, az esetleges értékvesztések értékelésének diszkont kamatlába a szerződés szerint meghatározott folyó tényleges kamatlábnak felel meg. Egy biztosítékkal fedezett pénzügyi eszközből származó jövőbeni cash flow-k becsült jelenértékének kiszámítása figyelembe veszi a biztosíték érvényesítéséből származó cash flow-kat, levonva a biztosíték megszerzésének és értékesítésének a költségeit, akár valószínű a biztosíték érvényesítése, akár nem. Ha az értékvesztés összege egy későbbi időszakban csökken, és a csökkenést objektíven olyan eseményhez lehet kötni, amely az értékvesztés megjelenítése után következett be, a korábban elszámolt értékvesztést a gazdasági eredménykimutatásban visszaírják.

b)   Valós értéken nyilvántartott eszközök

Az értékesíthetőként besorolt, tulajdonviszonyt megtestesítő befektetések esetén az értékvesztés megállapításakor azt vizsgálják, hogy az értékpapír valós értéke jelentős mértékben, illetve tartósan a bekerülési értéke alá csökkent-e. Ha az értékesíthető pénzügyi eszközöknél bizonyíték van ez utóbbira nézve, a halmozott veszteséget – amely a beszerzési költség és a gazdasági eredménykimutatásban az adott pénzügyi eszközzel kapcsolatban korábban megjelenített értékvesztéssel csökkentett aktuális valós érték különbségének felel meg – kivezetik a tartalékokból és a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg. A gazdasági eredménykimutatásban a tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírokkal kapcsolatban megjelenített értékvesztések sztornírozása nem a gazdasági eredménykimutatáson keresztül történik. Ha egy későbbi időszakban az értékesíthetőként besorolt adósságinstrumentum valós értéke emelkedik, és a növekedést objektíven olyan eseményhez lehet kötni, amely az értékvesztés megjelenítése után következett be, az értékvesztést a gazdasági eredménykimutatáson keresztül sztornírozzák.

1.5.6.    Készletek

A készleteket a bekerülési érték és a nettó realizálható érték közül az alacsonyabbikon mutatják ki. A bekerülési érték meghatározása a FIFO módszerrel történik. A késztermékek, valamint a befejezetlen termelés és félkész termékek bekerülési értéke a nyersanyag-ráfordítást, a közvetlen munkaerőköltségeket, az egyéb közvetlenül hozzárendelhető költségeket és a termeléshez kapcsolódó (a szokásos működési kapacitáson alapuló) általános költségeket foglalja magában. A nettó realizálható érték a befejezéssel és értékesítéssel kapcsolatos kiadásokkal csökkentett becsült értékesítési ár (szokásos üzletmenet során). Amennyiben a raktárkészletet azzal a céllal tartják, hogy azokhoz a nagyközönség díjmentesen vagy jelképes díj ellenében juthasson, értékelésük a bekerülési érték és a folyóáras pótlási költség közül a kisebbiken történik. A folyóáras pótlási költség az a költség, amely az Európai Unió számára merülne fel az eszköz beszámolókészítési időpontban való beszerzésekor.

1.5.7.    Előfinanszírozási összegek

Az előfinanszírozás olyan kifizetés, amelynek célja, hogy pénzelőleget (pénztárkészletet) biztosítson a kedvezményezettnek. Az előfinanszírozást az egyedi előfinanszírozási megállapodásban meghatározott időszak során több kifizetésre is fel lehet osztani. Az előleget vagy pénztárkészletet a megállapodásban rögzített időszak során arra a célra kell felhasználni, amire nyújtották, vagy vissza kell fizetni. Amennyiben a kedvezményezettnél nem merülnek fel támogatható kiadások, köteles az előfinanszírozási előleget visszafizetni az Európai Uniónak. Az előfinanszírozás összegét (teljes egészében vagy részben) csökkentik az elfogadott elszámolható költségek és a visszatérített összegek, és ezt az összeget kiadásként tüntetik fel.

Az év végén fennálló előfinanszírozási összegek értéke a kifizetett eredeti összeg(ek) mínusz: visszafizetett összegek, érvényesített elszámolható összegek, az év végéig el nem számolt, becsült elszámolható összegek és az értékcsökkenések.

Az előfinanszírozás utáni kamat megjelenítése a megfelelő megállapodás rendelkezéseinek megfelelően a kamat realizálásakor történik. Év végén a legmegbízhatóbb információra alapozva becslést készítenek az elhatárolt kamatbevételről és azt szerepeltetik a mérlegben.

1.5.8.    Követelések

A követeléseket az értékvesztési leírásokkal csökkentett eredeti összegen tartják nyilván. A követelések értékvesztési leírására akkor kerül sor, ha objektív bizonyítékok vannak arra nézve, hogy az Európai Unió nem fogja tudni beszedni a követelések eredeti feltételei szerint esedékes valamennyi összeget. A leírás összege az eszköz könyv szerinti értéke és a megtérülő érték közötti különbözetnek felel meg. A leírás összegét a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg. A kinnlévő, de egyedi leírással még nem érintett beszedési megbízások esetében általános leírás megjelenítésére kerül sor a korábbi tapasztalatok alapján. Lásd a későbbiekben az 1.5.14. megjegyzést, amely az év végén elszámolt elhatárolt bevételek kezelésére vonatkozik.

1.5.9.    Pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek

A pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek pénzügyi eszközök, és forgóeszköznek minősülnek. Ide tartoznak: a készpénz, a bankoknál elhelyezett látra szóló betétek, valamint a három hónapos vagy annál rövidebb eredeti lejárattal rendelkező rövid lejáratú, magas likviditású egyéb befektetések.

1.5.10.    Munkavállalói juttatások

Nyugdíjkötelezettségek

Az Európai Unió meghatározott nyugdíjjuttatási programokat működtet. A munkavállalók fizetéséből levont hozzájárulás e juttatások becsült költségeinek egyharmadát teszi ki – a kötelezettséget azonban nem finanszírozzák. A meghatározott nyugdíjjuttatási programokkal kapcsolatos kötelezettség mérlegben kimutatott értéke a meghatározott juttatási kötelem mérlegfordulónapi jelenértékével egyenlő. A meghatározott juttatási kötelem értékét biztosítási matematikusok számítják ki a kivetített jóváírási egység módszer alkalmazásával. A meghatározott juttatási kötelem jelenértékét a becsült jövőbeli pénzkiáramlások diszkontálásával határozzák meg, ahol a diszkont tényező azon pénznemben meghatározott államkötvények kamatlábainak felel meg, amelyben a juttatásokat fogják kifizetni és amelyek lejárati feltételei közelítik a szóban forgó nyugdíjkötelezettség feltételeit.

A tapasztalati módosításokból és a biztosításmatematikai feltételezések változásaiból adódó biztosításmatematikai nyereségeket és veszteségeket közvetlenül a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg. A múltbeli szolgálat költségeit közvetlenül a gazdasági eredménykimutatásokban mutatják ki, kivéve, ha a nyugdíjprogram változtatásait ahhoz kötik, hogy az alkalmazottak egy meghatározott ideig szolgálatban maradjanak (megszolgálási időszak). Ebben az esetben a múltbeli szolgálat költségeinek amortizációja a megszolgálási időszakban lineárisan történik.

Az alkalmazást követő betegbiztosítási juttatások

Az Európai Unió az egészségügyi kiadások visszatérítése révén nyújt egészségügyi juttatásokat munkavállalói számára. A napi igazgatás ellátására különálló alapot hoztak létre. A rendszer által nyújtott szolgáltatások igénybevételére a jelenlegi és a már nyugdíjazott munkavállalók, az özvegyek, valamint azok kedvezményezettjei jogosultak. Az „inaktív” személyeknek (nyugdíjasok, árvák stb.) nyújtott juttatásokat a „Foglalkoztatás utáni munkavállalói juttatások” közé sorolják. Tekintve e juttatások jellegét, biztosításmatematikai számításokra van szükség. A mérlegben szereplő kötelezettség meghatározásának alapja a nyugdíjfizetési kötelezettség számításához használthoz hasonló (lásd fentebb).

1.5.11.    Céltartalékok

Céltartalékok kimutatására akkor kerül sor, ha múltbeli események eredményeként az Európai Uniónak meglévő jogi vagy vélelmezett kötelme állt fenn harmadik felekkel szemben, és nagy a valószínűsége, hogy a kötelem kiegyenlítéséhez forráskiáramlásra lesz szükség, amelynek összegét megbízhatóan becsülni lehet. Jövőbeli működési veszteségekre nem képeznek céltartalékot. A céltartalék összege a meglévő kötelem kiegyenlítéséhez szükséges várható kiadások beszámolókészítési időpontban tett legjobb becslésével egyenlő. Ha a céltartalék nagyszámú tételt érint, akkor a kötelem becslése az összes lehetséges kimenetelnek a kapcsolódó valószínűségekkel történő súlyozásával történik („várható érték” módszer).

1.5.12.    Pénzügyi kötelezettségek

A pénzügyi kötelezettségeket az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi kötelezettségként vagy amortizált bekerülési értéken nyilvántartott pénzügyi kötelezettségként (felvett hitelek) tartják nyilván. A felvett hitelek a hitelintézetektől felvett hitelekből és okiratba foglalt adósságokból állnak. A felvett hitelek kezdeti megjelenítése valós értéken történik, amely a felmerült ügyleti költségekkel csökkentett kibocsátásból származó bevételnek (a kapott ellenérték valós értéke) felel meg, a későbbi nyilvántartás pedig amortizált bekerülési értéken a ténylegeskamatláb-módszer használatával történik; az ügyleti költségekkel csökkentett bevételek és a visszafizetési érték közötti esetleges különbözeteket a felvett hitelek futamideje alatt a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg a ténylegeskamatláb-módszer használatával.

A mérleg fordulónapját követő 12 hónapon belüli lejárattal rendelkezők kivételével ezek a kötelezettségek a hosszú lejáratú kötelezettségek között szerepelnek. Lényegességi megfontolások alapján a felvett hitelekre nyújtott kölcsönök esetén előfordulhat, hogy a ténylegeskamatláb-módszert nem lehet a kölcsönökre és felvett hitelekre alkalmazni. Az Európai Uniónál felmerülő, majd a kölcsön kedvezményezettjére továbbterhelt ügyleti költségeket közvetlenül a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg.

Az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi kötelezettségek közé tartozónak számítanak a negatív valós értékű származtatott eszközök. Számviteli elszámolásuk ugyanúgy történik, mint az eredménnyel szemben valós értéken értékelt pénzügyi kötelezettségek elszámolása, lásd az 1.5.5. megjegyzést.

1.5.13.    „Szállítói” kötelezettségek

Az Unió „szállítói” kötelezettségeinek jelentős összege nem áru- illetve szolgáltatás-beszerzéssel, hanem a támogatások, illetve egyéb uniós finanszírozás kedvezményezettjeinek kifizetetlen költségtérítési kérelmeivel kapcsolatos. A költségtérítési igény beérkezésekor az igényelt összeget kötelezettségként számolják el. Miután ellenőrzik és elszámolhatóként elfogadják, értékelésük az elfogadott és elszámolható összegen történik.

Az áru- és szolgáltatás-beszerzésből keletkező „szállítói” kötelezettségek megjelenítése az eredeti összegről szóló számla beérkezésekor történik, a megfelelő kiadásokat a készletek vagy szolgáltatások leszállításakor és Európai Unió általi átvételekor könyvelik rá a számlákra.

1.5.14.    Passzív és aktív időbeli elhatárolások

Az Európai Unió számviteli szabályai szerint a gazdasági eseményeket és ügyleteket abban az időszakban jelenítik meg a pénzügyi kimutatásokban, amelyhez kapcsolódnak. A számviteli időszak végén az elhatárolt kiadásokat az adott időszakban esedékes átutalási kötelezettség becsült összege alapján jelenítik meg. Az elhatárolt kiadások kiszámítását a Bizottság által kiadott részletes működési és gyakorlati iránymutatásnak megfelelően végzik el, amelynek célja annak biztosítása, hogy a pénzügyi kimutatások valós és megbízható képet nyújtanak.

A bevételeket szintén abban az időszakban számolják el, amelyikhez kapcsolódnak. Az év végén, ha egy számlát még nem küldtek ki, de a szolgáltatásnyújtásra sor került, illetve az EU már leszállította a készleteket, vagy érvényben van egy (szerződés szerinti) szerződéses megállapodás, elhatárolt bevételként jelenik meg a pénzügyi kimutatásokban.

Az év végén továbbá ha egy számlát kiküldtek, de a szolgáltatásnyújtásra vagy a készletek szállítására még nem került sor, a bevételt elkülönítik és a következő számviteli időszakban jelenítik meg.

1.6.   GAZDASÁGI EREDMÉNYKIMUTATÁS

1.6.1.    Bevételek

Nem értékesítésből származó bevételek

Ez alkotja az Unió bevételeinek túlnyomó részét, elsősorban a közvetlen és követett adókat, valamint a saját forrásokat foglalja magában. Az Európai Unió az adókon kívül más felektől származó fizetéseket is kaphat, ilyenek például a vámok, a pénzbírságok és az adományok.

Héa- és GNI-alapú források

A bevételeket abban az időszakban jelenítik meg, amikor az Európai Bizottság felszólítja a tagállamokat hozzájárulásuk megtételére. Értékelésük „lehívott összegen” történik. Mivel a héa- és a GNI-alapú források az érintett költségvetési év adatainak becslésén alapulnak, e források korrekciók tárgyát képezhetik, ugyanis a végső adatok tagállamok általi közzétételéig változásokra kerülhet sor. A változás becslésben okozott hatását azon időszak nettó többletének/hiányának megállapításakor veszik figyelembe, amelyben a változásra sor került.

Tradicionális saját források

A követelések és a kapcsolódó bevételek kimutatása akkor történik, amikor a megfelelő havi „A” kimutatások (ideértve a beszedett vámokat, valamint a garantált és nem vitatott esedékes összegeket is) megérkeznek a tagállamoktól. A beszámolókészítés időpontjában az időszak vonatkozásában a tagállamok által beszedett, de az Európai Bizottságnak még meg nem fizetett bevételeket meg kell becsülni, és elhatárolt bevételként kell kimutatni. A tagállamoktól kapott negyedéves „B” kimutatásokat (ideértve a be nem szedett és biztosítékkal nem fedezett vámokat, valamint az adós által vitatott garantált összegeket is) azon beszedési költségekkel (25 %) csökkentett bevételekként jelenítik meg, amelyekre a tagállamok jogosultak. A becsült be nem szedett összegre nézve emellett értékcsökkenést is elszámolnak a gazdasági eredménykimutatásban.

Pénzbírságok

A pénzbírságokból származó bevételek kimutatása akkor történik, amikor meghozták a pénzbírságot előíró uniós határozatot és arról hivatalosan értesítették a címzettet. Amennyiben a vállalkozás fizetőképességét illetően kételyek merülnek fel, a követelés után értékvesztést számolnak el. A pénzbírságot előíró határozatot követően az adósnak az értesítés napjától számítva két hónapja van az alábbiak egyikére:

Mindazonáltal a pénzbírság tőkerészét az előírt három hónapos határidőn belül meg kell fizetnie, mivel a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya (az EU-Szerződés 278. cikke), vagy az összegről bizonyos feltételek mellett és a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének hozzájárulásával bankgaranciát is bemutathat.

Ha a vállalkozás megfellebbezi a határozatot és átmenetileg már kifizette a pénzbírságot, az összeg függő kötelezettségként jelenik meg. Mivel azonban a címzett uniós határozattal szembeni fellebbezése nem halasztó hatályú, a beérkezett pénzeszközt a követeléssel szemben számolják el. Ha fizetés helyett garanciát adnak, úgy a pénzbírságot továbbra is követelésként tartják nyilván. Amennyiben valószínűnek látszik, hogy a Törvényszék nem az Unió javára dönt, e kockázat fedezésére céltartalékot számolnak el. Ha átmeneti fizetés helyett garanciát adtak, a fennálló követelés a szükséges mértékben leírásra kerül. A beérkezett fizetések elhelyezésére szolgáló bankszámlák után az Európai Bizottság kamatot kap: ezt az elhatárolt kamatot bevételként számolják el és az esetleges függő kötelezettség értékét ennek megfelelően növelik.

Értékesítési bevételek

Az áru- és szolgáltatásértékesítésekből származó bevételek megjelenítésére akkor kerül sor, amikor az áruk tulajdonjogával járó lényeges kockázatok és hasznok átszállnak a vásárlóra. A szolgáltatásnyújtással járó ügyletek bevételeit az ügylet (mérlegfordulónapkori) lebonyolítottsága fokának függvényében jelenítik meg.

Kamatbevételek és kamatkiadások

A kamatbevételeket és kamatkiadásokat a ténylegeskamatláb-módszer használatával a gazdasági eredménykimutatásban jelenítik meg. Ezzel a módszerrel számítják ki a pénzügyi eszköz, illetve pénzügyi kötelezettség amortizált bekerülési értékét, valamint ezzel a módszerrel osztják fel a kamatbevételeket, illetve kamatkiadásokat a megfelelő időszakban. A tényleges kamatláb számításakor az Európai Unió megbecsüli a cash flow-kat, ami során figyelembe veszi a pénzügyi eszköz valamennyi szerződéses feltételét (például az előtörlesztési opciókat), de nem veszi figyelembe a jövőbeli várható hitelveszteségeket. A számítás figyelembe veszi a szerződéses felek közötti, a tényleges kamatláb szerves részét képező valamennyi fizetett, illetve kapott díjat és kamatot, az ügyleti költségeket, valamint minden egyéb kedvezményt és felárat.

Amint megtörtént a pénzügyi eszköz vagy a hasonló pénzügyi eszközök csoportjának értékvesztés miatti leírása, a kamatbevételek megjelenítése az értékvesztés mérése céljából a jövőbeli pénzáramok diszkontálására használt kamatláb alkalmazásával történik.

Osztalékbevételek

Az osztalékok elszámolása akkor történik, amikor a kifizetéshez való jog keletkezik.

1.6.2.    Kiadások

Az ellenszolgáltatáshoz kötött adásvételi kiadások kimutatására a készletek leszállításakor és az Európai Unió általi átvételekor kerül sor. Értékelésük az eredeti számla szerinti értéken történik. A nem áruvásárlással kapcsolatos kiadások az EU-ra jellemző kiadások, az EU kiadásainak többsége ezekből áll. A kedvezményezetteknek való átutalásokkal kapcsolatosak és három típusba sorolhatók: jogosultságok, megállapodás szerinti transzferek, valamint diszkrecionális támogatások, hozzájárulások és adományok.

A transzfereket abban az időszakban számolják el kiadásként, amelyben a transzfert keletkeztető események bekövetkeztek, amennyiben a transzfer természetét rendelet engedélyezi (költségvetési rendelet, személyzeti szabályzat vagy egyéb rendelet), vagy a transzfer engedélyezéséről szerződést írtak alá; a kedvezményezett teljesíti az esetleges jogosultsági kritériumokat; és amennyiben az összegre ésszerű becslés adható.

Amennyiben kifizetési kérelem, illetve költségtérítési igény érkezik be, és az megfelel az elszámolási kritériumoknak, úgy azt kiadásként számolják el az elszámolható összegre nézve. Év végén megbecsülik és elhatárolt kiadásként számolják el azokat a felmerült elszámolható kiadásokat, amelyek a kedvezményezettek részére esedékesek, de amelyeket még nem jelentettek.

1.7.   FÜGGŐ KÖVETELÉSEK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK

1.7.1.    Függő követelések

A függő követelés olyan múltbeli eseményekből keletkező lehetséges követelés, amelynek meglétét csak egy vagy több, nem teljesen az Európai Unió ellenőrzése alatt álló, bizonytalan jövőbeli esemény bekövetkezése vagy be nem következése fogja megerősíteni. Függő követelés közzétételére kerül sor akkor, amikor gazdasági hasznok vagy ún. szolgáltatáspotenciál beáramlása valószínűsíthető.

1.7.2.    Függő kötelezettségek

A függő kötelezettség olyan múltbeli eseményekből keletkező lehetséges kötelezettség, amelynek meglétét csak egy vagy több, nem teljesen az Európai Unió ellenőrzése alatt álló, bizonytalan jövőbeli esemény bekövetkezése vagy be nem következése fogja megerősíteni; vagy olyan meglévő kötelem, amely múltbeli eseményekből származik, de nem mutatják ki, mert: nem valószínű, hogy gazdasági hasznokat megtestesítő forráskiáramlásra vagy potenciális szolgáltatásra lesz szükség a kötelezettség rendezéséhez, vagy mert olyan ritka körülmények álltak elő, amelyek mellett a kötelezettség összegét nem lehet elegendő megbízhatósággal értékelni.

2.   MEGJEGYZÉSEK A MÉRLEGHEZ

BEFEKTETETT ESZKÖZÖK

2.1.   IMMATERIÁLIS JAVAK

A fenti összegek elsősorban számítógépes szoftverekhez kapcsolódnak.

2.2.   INGATLANOK, GÉPEK ÉS BERENDEZÉSEK

2011. december 31-én a befejezetlen beruházások közé tartozott 219 millió EUR értékű beruházás a Galileo projekthez, az EU globális navigációs műholdrendszeréhez kapcsolódóan, amelyet jelenleg építenek ki az Európai Űrügynökség (ESA) támogatásával. A rendszer elkészültekor 30 műholdból, 2 ellenőrző központból és 16 földi állomásból fog állni. A mérlegben szereplő összeg a Bizottságnál e projekttel kapcsolatban 2011. október 22. (a rendszer első két műholdja sikeres elindításának időpontja) óta felmerült költségeket tartalmazza. Ezt az időpontot megelőzően – ahogy azt már korábbi éves beszámolókban is kifejtettük – a Bizottság úgy tekintette, hogy a projekt kutatási szakaszban tart, így az uniós számviteli szabályoknak megfelelően az összes felmerült költséget elszámolták. A projekt kezdete óta és a hatályos pénzügyi keret végéig a pályára állítási és tesztelési fázis (In Orbit Validation), valamint a teljes műveleti képesség fázisának első része a tervek szerint az EU számára 3 788 millió EUR-s költséggel jár. A következő pénzügyi keret vonatkozásában további 5 500 millió EUR-t irányoznak elő a rendszer teljes működtetéséhez, kihasználásához és a Galileo-szolgáltatások teljesítéséhez 2020-ig, valamint a konstelláció következő generációjának előkészítéséhez; ez teljes egészében az uniós költségvetésből kerül majd finanszírozásra. Az időszak során 268 millió EUR-t könyveltek le kutatási ráfordításként.

A következő két műholdat a tervek szerint 2012 őszén bocsátják fel, és amint az ezekkel kapcsolatos későbbi tesztelések befejeződnek, a projekt pályára állítási és tesztelési fázisa lezárul. Ezt a fázist az EU és az ESA közösen finanszírozták, és a két fél között létrejött támogatási megállapodás szerint az ESA hivatalosan átadja a megépített eszközöket az EU számára. Ehhez az ESA Tanácsának jóváhagyása szükséges. Megjegyezzük, hogy az ESA tagállamai kettő kivételével (Norvégia és Svájc) uniós tagállamok. A Bizottságnak jelenleg semmi oka azt feltételezni, hogy az átadást az ESA bármely tagja megakadályozná.

A pénzügyi lízingek és hasonló jogosultságok kapcsán még fizetendő összegek a mérlegben a hosszú lejáratú és rövid lejáratú kötelezettségek között kerülnek kimutatásra (lásd a 2.17. és a 2.20.1. megjegyzést). Ezek a következőképpen oszlanak meg:

PÉNZÜGYI LÍZINGEK

2.3.   TŐKEMÓDSZERREL ELSZÁMOLT BEFEKTETÉSEK

2.3.1.    Részesedés közös vállalkozásokban

A közös vállalkozásokban való részesedés elszámolása a tőkemódszer használatával történik. Az EU-hoz a közös vállalkozásokban való részesedési százalékának alapján a következő könyv szerinti értékek rendelhetők hozzá:

Felszámolás alatt álló Galileo közös vállalkozás (GJU)

A Galileo közös vállalkozást (GJU) 2006 végén felszámolási eljárás alá helyezték, az eljárás jelenleg is folyamatban van. Mivel a jogalany 2011-ben szüneteltette működését és még felszámolás alatt állt, nem keletkezett sem bevétel, sem kiadás.

SESAR közös vállalkozás

A közös vállalkozás célja, hogy az európai légiforgalmi szolgáltatás rendszerét valamennyi kapcsolódó kutatás-fejlesztési erőfeszítés uniós összehangolása és egyesítése révén korszerűsítse, illetve ez utóbbi tevékenység által biztosítsa az európai légiszolgáltatási főterv (az ATM-főterv) gyors ütemű végrehajtását. A Bizottság 2011. december 31-én 59,37 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkezett a SESAR-ban. A SESAR program esetében (2007-től 2013-ig) a bizottsági hozzájárulás teljes (indikatív) előirányzott összege 700 millió EUR. A meg nem jelenített részesedés a veszteségből az időszakra vonatkozóan és kumulatívan 102 millió EUR.

ITER Nemzetközi Fúziósenergia-fejlesztési Szervezet

Az ITER az EU-t, valamint Kínát, Indiát, Oroszországot, Dél-Koreát, Japánt és az Amerikai Egyesült Államokat foglalja magában. Az ITER-t a következő célok érdekében hozták létre: az ITER létesítményeinek igazgatása, az ITER létesítményei kiaknázásának ösztönzése; annak elősegítése, hogy a közvélemény megértse és elfogadja a fúziós energiát; valamint egyéb, célja eléréséhez szükséges tevékenységek végzése. Az EU (Euratom) ITER International javára nyújtott hozzájárulását – a tagállamoktól és Svájctól érkező hozzájárulásokat is beleértve – a „Magfúzió az Energiáért” Ügynökségen keresztül biztosítja. A teljes hozzájárulás jogilag az Euratom által az ITER-nek nyújtott hozzájárulásnak tekintendő, mivel a tagállamok és Svájc nem rendelkezik tulajdonosi érdekeltséggel az ITER-ben. Mivel jogilag az EU rendelkezik részesedéssel az ITER International közös vállalkozásban, a Bizottságnak meg kell jelenítenie a részesedést a beszámolóban. A Bizottság 2011. december 31-én 47 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkezett a ITER-ben. Az ITER program esetében (2007-től 2041-ig) az Euratom-hozzájárulás teljes (indikatív) előirányzott összege 7 649 millió EUR. A meg nem jelenített részesedés a veszteségből az időszakra vonatkozóan és kumulatívan 4 millió EUR.

Közös technológiai kezdeményezések

A növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni menetrend célkitűzéseinek végrehajtása érdekében közös technológiai kezdeményezések formáját öltő köz- és magánszféra közötti partnerségeket hoztak létre, amelyeket a Szerződés 171. cikke értelmében vett közös vállalkozásokon (joint undertaking) keresztül hajtottak végre. Az IMI és az FCH ebben a fejezetben szerepel, de három másik, az ARTEMIS, a Tiszta Égbolt és az ENIAC, noha jogilag közös vállalkozásnak (joint undertaking) minősülnek, számviteli szempontból társult vállalkozásnak tekintendők (és ezért ilyenként a 2.3.2. megjegyzésben szerepel), mert a Bizottság jelentős befolyással, de nem közös ellenőrzéssel rendelkezik felettük.

IMI – Az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés

Az IMI közös vállalkozás a tagállamokban és a társult országokban folyó kísérleti gyógyszerészeti kutatás-fejlesztést támogatja azzal a céllal, hogy megnövelje a biogyógyszerészeti ágazat kutatási beruházásának volumenét, továbbá előmozdítja a kis- és középvállalkozások (kkv-k) bevonását tevékenységeibe. A Bizottság 2011. december 31-én 96,51 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkezett a IMI-ben. A Bizottság maximális indikatív hozzájárulása 2017. december 31-ig 1 milliárd EUR.

Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás (FCH)

Az FCH közös vállalkozás célkitűzése, hogy a kutatási tevékenységet támogató, köz- és magánszférából származó forrásokat összesítsék, növelve ezzel az európai kutatási erőfeszítések hatékonyságát, és meggyorsítva az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiák fejlesztését és piacra jutását. A Bizottság 2011. december 31-én 89,32 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkezett az FCH-ban. Az EU maximális indikatív hozzájárulása 2017. december 31-ig 470 millió EUR.

2.3.2.    Részesedés társult vállalkozásokban

A társult vállalkozásokban való részesedés elszámolása a tőkemódszer használatával történik. Az EU-hoz a társult vállalkozásokban való részesedési százalékának alapján a következő könyv szerinti értékek rendelhetők hozzá:

Európai Beruházási Alap (EBA)

Az Európai Beruházási Alap (EBA) az Európai Unió kockázati tőkére, valamint a kkv-knak nyújtott garanciákra specializálódott pénzügyi intézménye. A Bizottság eddig 20 %-ot fizetett be, a fennmaradó le nem hívott összeg 720 millió EUR-t tett ki.

ARTEMIS közös vállalkozás

Ezt a jogalanyt azért hozták létre, hogy közös technológiai kezdeményezést hajtsanak végre a magánszférával a beágyazott számítástechnikai rendszerek terén. Az EU maximális indikatív hozzájárulása 420 millió EUR. A meg nem jelenített részesedés a veszteségből az időszakra vonatkozóan és kumulatívan 3 millió EUR.

Tiszta Égbolt közös vállalkozás

E jogalany tevékenységének célja, hogy felgyorsítsa a környezetkímélő légiközlekedési technológiák kifejlesztését, validálását és demonstrációját az EU-ban, és különösen hogy a légiközlekedés környezeti hatásainak csökkentése céljából mélyrehatóan innovatív légiközlekedési rendszert hozzon létre. Az EU maximális indikatív hozzájárulása 800 millió EUR. A meg nem jelenített részesedés a veszteségből az időszakra vonatkozóan és kumulatívan 5 millió EUR.

ENIAC közös vállalkozás

Az ENIAC célja, hogy a nanoelektronika terén közösen elfogadott kutatási napirendet alakítson ki annak érdekében, hogy e terület fő kompetenciáinak kidolgozására és elfogadására vonatkozóan kutatási prioritásokat határozzanak meg. E célkitűzéseket a K+F tevékenységek támogatását célzó állami és magánszektorbeli erőforrások egyesítésével valósítják meg, projektek formájában. Az EU teljes hozzájárulása 450 millió EUR. A Bizottság 2011. december 31-én 96,77 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkezett az ENIAC-ban.

2.4.   PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK: ÉRTÉKESÍTHETŐ ESZKÖZÖK

2.4.1.    Garanciaalap

A garanciaalap nettó eszközei  (3)

A külső fellépésekre vonatkozó garanciaalap magában foglalja a tanácsi határozatok eredményeként az Unió által garantált hiteleket, különösen az Európai Beruházási Bank (EBB) Európai Unión kívüli hitelnyújtási műveleteit, a makroszintű pénzügyi támogatások keretében nyújtott hiteleket, valamint az Európai Unión kívüli Euratom-hiteleket. E hosszú lejáratú eszköz finanszírozza az Unió által garantált bedőlt kölcsönöket, így hosszú lejáratú befektetésnek is tekinthető. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az értékesíthető eszközök csaknem 83 %-ának lejárata 1 és 10 év közötti. Az alapot az Unió általános költségvetéséből a műveletek tőkeértékének 9 %-ával megegyező összegben nyújtott kifizetésekből, az alap eszközeivel végrehajtott befektetéseken realizált kamatokból, valamint a fizetési kötelezettségüknek eleget nem tevő azon adósoktól behajtott összegekből finanszírozzák, akik miatt az alap garanciáit lehívták. A felmerülő éves többletet bevételként vissza kell fizetni az uniós költségvetésbe.

Az Unió köteles költségvetését a harmadik országok számára nyújtott hitelek fedezésére szolgáló, a hitelgaranciához kapcsolódó tartalékkal kiegészíteni. E tartalék a garanciaalap szükségleteinek, és – amennyiben szükséges – az alapban rendelkezésre álló összeget meghaladó lehívott garanciák fedezésére szolgál, amelyek így könyvelésre kerülhetnek a költségvetésben. E tartalék összege megegyezik az év végén fennálló kölcsönök 9 %-os célösszegének.

2.4.2.    Egyéb hosszú lejáratú értékesíthető eszközök

Ezek olyan befektetések és részesedések, amelyek megvásárlásával a cél a kedvezményezettek gazdasági tevékenységei fejlesztésének elősegítése volt.

Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD)

Mivel az EBRD-t egyetlen tőzsdén sem jegyzik, valamint tekintettel az EBRD alapító okiratában rögzített, többek között az egyéb részesedések eladására vonatkozó, azt a beszerzési költségen maximáló és kizárólag a meglévő részvénytulajdonosoknak engedélyező szerződéses korlátozásokra, a Bizottság részesedését az értékvesztéssel csökkentett bekerülési értéken értékelik.

A kockázatitőke-műveletek keretében tőkebefektetések finanszírozásához nyújtanak összegeket pénzügyi közvetítőknek. Ezeket a műveleteket az Európai Beruházási Bank kezeli és az európai szomszédságpolitika keretében finanszírozzák.

Az ETF Startup eszköz magában foglalja a vállalkozási tevékenység megkezdésének megkönnyítését szolgáló programot (Growth & Employment), a MAP-programot, a CIP-programot, valamint a technológia-transzfer kísérleti projektet, az EBA vagyonkezelésében, amelyek a kkv-k létrehozásának és finanszírozásának kezdeti szakaszát támogatják, a megfelelő specializált kockázatitőke-társaságokba való befektetés révén. Év végén további 126 millió EUR-ra vállaltak kötelezettséget az ETF Startup eszközhöz és a kkv-finanszírozási eszközhöz kapcsolódóan, a többi fél azonban még nem hívta le ezt az összeget.

Ugyancsak ebben a fejezetben szerepel a Délkelet-Európáért Európai Alap, amely szerkezetileg változó alaptőkéjű vállalkozás (SICAV). Az alap általános célja, hogy helyi pénzügyi közvetítőkön keresztül nyújtott pótlólagos fejlesztési források folyamatos rendelkezésre bocsátása révén előmozdítsa a délkelet-európai gazdasági fejlődést és növekedést.

A Környezetbarát Növekedésért Alap (korábban Délkelet-európai Energiahatékonysági Alap) átfogó célja, hogy növelje az energiahatékonyságot és előmozdítsa a megújuló energiák használatát Délkelet-Európában azáltal, hogy pénzügyi intézményekkel kialakított partnerség és közvetlen finanszírozás révén célzott finanszírozást nyújt a vállalkozások és a lakosság számára. A GEEREF egy globális kockázati tőkét nyújtó új innovatív alap, amely ösztönzi a fejlődő országokban és a feltörekvő gazdaságokban az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra irányuló projektekbe való magánberuházásokat.

2.5.   PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK: HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖLCSÖNÖK

2.5.1.    Az Európai Unió költségvetéséből, valamint a felszámolás alatt álló ESZAK által nyújtott kölcsönök

A különleges feltételekkel nyújtott kölcsönöket a tagsággal nem rendelkező országokkal való együttműködés részeként nyújtják kedvezményes kamatozással. Ezen összegek mindegyikének esedékessége meghaladja az év végét követő 12 hónapot. E kölcsönök tényleges kamatlába 7,73 % és 14,507 % között mozog.

2.5.2.    Felvett hitelből nyújtott kölcsönök

Ezen összegek jelentős emelkedésének oka az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus keretében 2011 során történt folyósítások, ezt az EU hitelnyújtásainak emelkedése is tükrözi (lásd a 2.16. megjegyzést). A hitelfelvételi és –nyújtási tevékenységekkel kapcsolatos további információk a 7. megjegyzésben szerepelnek.

2.6.   HOSSZÚ LEJÁRATÚ ÉS BEHAJTHATÓ KÖVETELÉSEK

A fenti követelésekből 273 millió EUR (2010: 14 millió EUR) ellenszolgáltatás nélküli műveletekhez kapcsolódik. A tagállamoktól származó hosszú lejáratú követelések jelentős emelkedése végre nem hajtott EMGA és vidékfejlesztési záróelszámolási határozatokra vezethető vissza. Ezeket az összegeket egyes tagállamoknak biztosított pénzügyi segítségnyújtással összefüggésben több részletben kell visszafizettetni 2012-ben és 2013-ban. A 2013-ban visszafizettetendő összegeket a fenti táblázat tartalmazza, a 2012-ben visszafizettetendő összegeket pedig a rövid lejáratú követeléseknél tüntettük fel (lásd a 2.11.1. megjegyzést).

2.7.   HOSSZÚ LEJÁRATÚ ELŐFINANSZÍROZÁS

2.7.1.    Előfinanszírozás

Azt, hogy az előfinanszírozás rövid vagy hosszú lejáratú előfinanszírozásként kerül-e kimutatásra, a visszafizettetés vagy a felhasználás ütemezése határozza meg. A felhasználást a projektre vonatkozó megállapodás rögzíti. Az éves beszámoló dátumától számított tizenkét hónapnál rövidebb esedékességű visszafizetendő vagy felhasználandó összegeket rövid lejáratú előfinanszírozásként tartják nyilván, azaz a forgóeszközök között, az egyenleg hosszú távú.

Az előfinanszírozással kapcsolatban kapott garanciák

Ezek az Európai Bizottság által a kedvezményezettektől bizonyos esetben az előlegek kifizetésekor (előfinanszírozáskor) elvárt garanciák. Az ilyen garanciának kétféle értéke lehet: nominális és tényleges. A nominális érték esetében a garanciát kiváltó esemény a garancia létezéséhez kötődik. A tényleges érték esetében a garanciát kiváltó esemény az előfinanszírozási kifizetés, illetve az azt követő elszámolások. 2011. december 31-én az előfinanszírozással kapcsolatban kapott biztosítékok nominális értéke 1 330 millió EUR, szemben az 1 083 millió EUR-s tényleges értékkel (2010: 1 227 millió EUR és 1 059 millió EUR).

A 7. kutatási keretprogram keretében kutatásra és technológiafejlesztésre kifizetett bizonyos előfinanszírozási összegeket hatékonyan biztosítja a résztvevői garanciaalap – a 2011-ben kifizetett előfinanszírozás teljes összege 3,3 milliárd EUR volt (2010:3,2 milliárd EUR). Ez az alap az Európai Uniótól független gazdálkodó egység és nem tartozik e beszámoló konszolidálási körébe – 11.2.3. megjegyzés.

HOSSZÚ LEJÁRATÚ ELŐFINANSZÍROZÁS

A 2007–2013 közötti programozási időszakra a hosszú lejáratú előfinanszírozási összegek közül a legjelentősebbek a strukturális alapok intézkedéseihez kapcsolódnak: a regionális fejlesztési alap (ERFA), a szociális alap (ESZA), a mezőgazdasági vidékfejlesztési alap (EMVA), a Kohéziós Alap és a halászati alap. Mivel e projektek közül sok hosszú lejáratú, a hozzájuk kapcsolódó előlegeknek egy évnél tovább kell rendelkezésre állniuk. Ezért ezek az előfinanszírozási összegek a befektetett eszközök között kerülnek kimutatásra.

Az előfinanszírozás az EU összes eszközének jelentős részét teszi ki, ezért alaposan és rendszeresen figyelemmel kísérik. Meg kell jegyezni, hogy a különböző programokban elegendő előfinanszírozást kell biztosítani ahhoz, hogy a kedvezményezettnek rendelkezésére álljon a projekt elindításához szükséges pénztárkészlet, ugyanakkor meg kell védeni az EU pénzügyi érdekeit és figyelembe kell venni a jogi, működési és költséghatékonysági korlátokat. Az előfinanszírozás megfelelőbb nyomon követése érdekében a Bizottság kellően megfontolta ezeket a tényezőket.

Az előfinanszírozás alakulását illetően látható, hogy 2007-től 2009-ig gyors ütemben emelkedtek a kifizetések, ami egybeesik a 2007–2013 közötti programozási időszak kezdeti éveivel. Ebben az időszakban új programok és fellépések kezdődtek, amelyekhez a Bizottság előfinanszírozási kifizetések formájában nyújtott később támogatást. Először 2011-ben csökkent az előfinanszírozás szintje, megerősítve azt a tendenciát, mely szerint a 2007–2013 közötti pénzügyi keret kezdeti éveiben tapasztalt emelkedés a többéves programok kiadásai profiljának természetes velejárója. 2011-ben a teljes előfinanszírozás 2010-hez képest 1,5 %-kal, azaz 743 millió EUR-val csökkent, főként a megosztott irányítás alá tartozó rövid távú előfinanszírozási összegek csökkenése miatt (lásd a 2.12.1. megjegyzést). Ezt a csökkenést azonban ellensúlyozza az előfinanszírozott kiadások emelkedése, amelynek oka, hogy a Bizottság által a tagállamoknak folyósított támogatási programok előlegösszegeit illetően új eszközöket számoltak el (lásd az alábbiakban).

2.7.2.    Előfinanszírozott kiadás

A 2007–2013 közötti kohéziós és vidékfejlesztési programok keretében kifizetéseket lehet teljesíteni az uniós költségvetésből a tagállamok számára, hogy hozzájáruljanak a tagállamok által létrehozott és a felelősségük alatt álló pénzügyi konstrukciókhoz (amelyek ölthetik kölcsön, garancia vagy tőkebefektetések formáját). Az e konstrukciók keretében az év végéig fel nem használt összegek az EU tulajdonát képezik (mint ahogyan a standard előfinanszírozás esetében is), következésképpen eszközként szerepelnek a Bizottság mérlegében. Az alap-jogiaktusok azonban nem kötelezik a tagállamokat arra, hogy ezen előlegek felhasználásáról időszakosan jelentést tegyenek a Bizottság felé, és néhány esetben még a Bizottságnak benyújtott kiadáskimutatásokban sem tüntetik fel. Így ezen eszköz értékét év végén – a pénzeszközök felhasználásáról a tagállamoktól kapott információk alapján – becsléssel állapítják meg.

A Bizottság 2010-ben feltüntette mérlegében a pénzügyi konstrukciókat, és olyan hasonló programokat is elemzett, amelyeknél a tagállamoknak előleget fizetett. Ennek keretében információkat kért a tagállamoktól a különböző támogatási programokból (állami támogatás, az EMGA piaci intézkedései) kapott előlegek, valamint az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból nyújtott hozzájárulások felhasználására vonatkozóan. 2010 végén azonban nem állt rendelkezésre elegendő tagállami információ ahhoz, hogy a Bizottság megbízhatóan megbecsülhesse a 2010. december 31-én még nyitott összegeket. A jelenlegi információk alapján ezek az összegek nem jelentős mértékűek. A Bizottság 2011-ben tovább folytatta a munkát és a tagállamoktól gyűjtött információk alapján most már pontosabban meg tudja becsülni e nyitott előlegek összegét. A Bizottság mérlegében ezért a 2011. december 31-i fordulónappal eszközként tüntették fel ezeket az előlegeket, tervezett felhasználásukból kiindulva hosszú lejárat (a fenti 720 millió EUR) és rövid lejárat (1 792 millió EUR, lásd a 2.12.2. megjegyzést) szerinti bontásban. Ezen eszköz megjelenítésével párhuzamosan a 2011-es kiadásokat ugyanilyen összegben csökkentették.

FORGÓESZKÖZÖK

2.8.   KÉSZLETEK

2.9.   PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK: ÉRTÉKESÍTHETŐ ESZKÖZÖK

Az értékesíthető pénzügyi eszközöket befektetési hozamukért vagy megtérülésükért vásárolták, illetve bizonyos eszközstruktúra kialakítása érdekében vagy másodlagos likviditási forrásként tartanak, és ezért likviditási szükséglet kielégítése érdekében, vagy a kamatlábak változása miatt értékesítésre kerülhetnek.

ÉRTÉKESÍTHETŐ ESZKÖZÖK

A felszámolás alatt álló ESZAK összegei esetében minden értékesíthető befektetés változó kamatozású, euróban denominált és aktív piacokon jegyzett kötvény. A (valós értéken kifejezett) hitelviszonyt megtestesítő azon értékpapírok összege, amelyek végső lejáratára 2012-ben kerül sor, 2011. december 31-én 481 millió EUR-t tesz ki (2010: 294 millió EUR).

Jóllehet a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus és a TEN-T-projektek számára biztosított hitelgarancia-eszköz vonatkozásában (lásd az 5.1.2. megjegyzést is) egyaránt sor került műveletekre, az előző évhez képest bekövetkezett jelentős emelkedés főként annak tulajdonítható, hogy az átmenetileg beszedett pénzbírságokat a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság által kezelt, speciálisan létrehozott alapba (BUFI) fektették be. Ezeket az összegeket 2010 előtt külön bankszámlákon tartották volna – lásd a 2.13.2. megjegyzést (korlátozott felhasználású pénzeszközök).

2.10.   PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK: RÖVID LEJÁRATÚ KÖLCSÖNÖK

Ezen összegek elsősorban olyan kölcsönöket jelentenek, amelyeknek a fennmaradó végső lejárata a mérlegfordulónap után kevesebb mint 12 hónap (további részletekért lásd a fenti 2.5.2. pontot). Tavaly itt szerepelt egy 2 milliárd EUR-s összeg a Magyarországnak nyújtott fizetésimérleg-kölcsönhöz kapcsolódóan, amelyet 2011. decemberben visszafizettek. Ugyancsak e megnevezésben szerepel 51 millió EUR összegű lekötött betét, amely elsősorban az Európai Külügyi Szolgálathoz és az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontjához kapcsolódik.

2.11.   EGYÉB BEHAJTHATÓ KÖVETELÉSEK

A teljes fenti összeg a becslések szerint 8 955 millió EUR-t foglal magában (2010: 11 009 millió EUR) ellenszolgáltatás nélküli műveletekhez kapcsolódóan.

2.11.1.    Folyó követelések

Vevők

Ide azok a beszedési utalványok tartoznak, amelyeket év végén behajtandó és a mérleg eszközoldalán más megnevezés alatt még nem szereplő megállapított kintlévőségként könyveltek le.

Pénzbírságok

Ez a Bizottság által kirótt pénzbírságokhoz kapcsolódóan beszedendő összegekre vonatkozik. Az e követelések tekintetében 2011. december 31-én még fennálló pénzbírságokra vonatkozóan összesen 3 012 millió EUR (2010: 2 585 millió EUR) összegű garancia érkezett. Meg kell jegyezni, hogy a követelésekből 209 millió EUR kifizetése 2011. december 31. után volt esedékes.

Tagállamokkal szembeni követelések

Az EMGA-ra és vidékfejlesztésre vonatkozó követelések

Ide főként az EMGA kedvezményezettjeivel szembeni, a tagállamok által október 15-ig bejelentett és igazolt, december 31-én fennálló követelések tartoznak. Az említett bejelentés időpontját követően 2010. december 31-ig még felmerült követelésekről becslést készítenek. A Bizottság megbecsüli továbbá a kedvezményezettekkel szemben felmerült olyan követelések leírását, amelyek visszafizettetése nem valószínű. E kiigazítások nem jelentik azt, hogy a Bizottság lemondana ezen összegek jövőbeni behajtásáról. E kiigazítás továbbá 20 %-os levonást is tartalmaz, amely a tagállamok által az igazgatási költségek fedezésére megtartható összegnek felel meg.

Saját forrásokra vonatkozó követelések

Meg kell említeni, hogy a tagállamok beszedési költségeik fedezésére visszatarthatják a tradicionális saját források 25 %-át, a fenti adatokból így ez már levonásra került. A tagállamok által küldött becslésekre alapozva leírás került levonásra a tagállamokkal szembeni követelésekből. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a Bizottság lemond e kiigazított értékkel fedezett összegek behajtásáról.

2.11.2.    Aktív időbeli elhatárolások

Az e megnevezésben szereplő fő összeg elhatárolt bevétel.

A jövőbeni kötelezettségekre vonatkozó aktív időbeli elhatárolások jelentős csökkenésének oka, hogy hatékonyabbá vált a tagállamok által a pénzügyi konstrukciókba átcsoportosított azon források számviteli kezelése, amelyeknek a Bizottság felé való bejelentésére vagy a Bizottság általi visszatérítésére év végéig nem került sor. Ezeket az összegeket levonták ugyanis azokból az elhatárolt költségekből, amelyekhez kapcsolódnak.

Az elhatárolt bevételekhez sorolt egyéb összegek közé elsősorban a késedelmi kamatbevétel, a banki kamatok, valamint az előfinanszírozás összegeinek kamata tartozik.

2.12.   RÖVID LEJÁRATÚ ELŐFINANSZÍROZÁS

2.12.1.    Előfinanszírozás

A megosztott irányítás alá tartozó rövid lejáratú előfinanszírozás csökkenésének oka, hogy jelentősen előrehaladt a 2000–2006 közötti programozási időszak lezárásának folyamata (főként a vidékfejlesztési alap, a regionális fejlesztési alap és a Kohéziós Alap esetében). Noha 2011-ben is fizettek ki előfinanszírozási részleteket új projektekre (a 2007–2013 közötti időszakhoz kapcsolódó programokra), ezeket a hosszú lejáratú eszközöknél szerepeltették, amint azt a 2.7. megjegyzés részletezi.

2.12.2.    Előfinanszírozott kiadás

A 2.7.2. megjegyzésben leírtaknak megfelelően, ezek az összegek a 2007–2013 közötti kohéziós és vidékfejlesztési programok keretében a tagállamok felé teljesített kifizetésekhez kapcsolódnak, hogy visszatérítsék azokat az összegeket, amelyeket a kedvezményezettek számára előzetesen kifizettek, viszont az év végéig még nem kerültek felhasználásra. A fenti összegeket várhatóan 2012 folyamán felhasználják.

2.13.   PÉNZESZKÖZÖK ÉS PÉNZESZKÖZ-EGYENÉRTÉKESEK

2.13.1.    Korlátlan felhasználású pénzeszközök

A korlátlan felhasználású pénzeszközök magukban foglalják a Bizottság valamennyi, tagállamok és EFTA-országok (államkincstárai és központi bankjai) által vezetett számláin, valamint a folyószámlákon, előlegszámlákon és készpénz formájában meglévő pénzeszközeit.

A rövid lejáratú betétként feltüntetett összegek elsősorban olyan összegekhez kapcsolódnak, amelyeket a Bizottság nevében letéteményesek kezelnek az uniós költségvetésből finanszírozott egyes programok végrehajtása céljából. Év végéig 118 millió EUR-t kötöttek le, amelyet a többi fél még nem hívott le.

2.13.2.    Korlátozott felhasználású pénzeszközök

A korlátozott felhasználású pénzeszközök a Bizottság által – még le nem zárt ügyekben – kirótt büntetésekkel kapcsolatban kapott összegek. Ezeket más célra nem használt, elkülönített letéti számlán tartják. Amennyiben a másik fél fellebbezést nyújtott be, vagy nem ismert, hogy nyújt-e be fellebbezést, a mögöttes összeget függő kötelezettségként tüntettük fel az 5.2. megjegyzésben.

HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK

2.14.   NYUGDÍJ ÉS EGYÉB MUNKAVÁLLALÓI JUTTATÁSOK

2.14.1.    Nyugdíjak – személyzet

A személyzeti nyugdíjrendszer (PSEO) keretében fizetendő ellátásokat – a személyzeti szabályzat 83. cikkének megfelelően – az uniós költségvetés finanszírozza. E rendszer finanszírozására nem képeznek külön alapot, hanem a tagállamok az e kiadások finanszírozásához megállapított kulcsok alapján biztosítják az ellátások kifizetését. Ezenfelül a tisztviselők a rendszer hosszú távú finanszírozásához egyharmad részben járulnak hozzá kötelező járulék formájában.

A nyugdíjrendszer kötelezettségeit a 2011. december 31-i aktív állományi létszám és nyugdíjaslétszám, valamint a személyzeti szabályzat ezen időpontban hatályos szabályai alapján értékelték. Az értékelés az IPSAS 25 standardban meghatározott módszertannak (és ezért a 12. uniós számviteli szabálynak) megfelelően került végrehajtásra. Az e kötelezettség kiszámításához használt módszer a kivetített jóváírási egység módszere („projected unit credit” módszer). Az értékelés során a következő alapvető biztosításmatematikai feltételezéseket veszik alapul:

A nyugdíjkötelezettségek jelentős csökkenésének oka, hogy nagymértékben emelkedett az alkalmazott diszkontráta, ami jelentős mértékű éves biztosításmatematikai nyereséget eredményezett.

Változások a bruttó munkavállalói juttatásokra vonatkozó kötelezettségekben

2.14.2.    Nyugdíjak - egyéb

Ez a megnevezés a Bizottság, valamint a Bíróság (és a Törvényszék), a Számvevőszék, a Tanács Főtitkársága tagjaival és korábbi tagjaival, az ombudsmannal, az európai adatvédelmi biztossal és az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének tagjaival és korábbi tagjaival szembeni nyugdíjkötelezettséggel kapcsolatos kötelezettségeket foglalja magában. E megnevezés az Európai Parlament tagjainak nyugdíjához kapcsolódó kötelezettséget is tartalmazza.

2.14.3.    Közös betegségbiztosítási rendszer

Értékelés készült azon becsült kötelezettségekre vonatkozóan is, amelyet az Unió a nyugdíjas személyzettel kapcsolatban a közös betegségbiztosítási rendszerbe fizetendő hozzájárulásokkal összefüggésben visel. E bruttó kötelezettségek értéke az értékelés alapján 3 711 millió EUR. A nettó összeget úgy kapták meg, hogy e bruttó kötelezettségből levonták a programeszközök 270 millió EUR-s összegét. A számításnál használt diszkontkamatláb és általános bérnövekedés megegyezik a személyzeti nyugdíjak értékelésénél használtakkal.

2.15.   HOSSZÚ TÁVÚ CÉLTARTALÉKOK

Jogi ügyek

Ez a tétel az év végét követően több mint 12 hónappal folyamatban lévő jogi ügyekkel kapcsolatban valószínűleg fizetendő összegek becslése. Ennek legnagyobb része az EMGA-kiadások pénzügyi korrekcióival kapcsolatos, év végén függőben lévő bírósági ügyeket, valamint a mezőgazdasági kiadásokra vonatkozó egyéb bírósági ügyeket érinti.

Nukleáris létesítmények leszerelése

2008-ban egy független szakértőkből álló konzorcium felülvizsgálta a JRC nukleáris létesítményeinek leállításához és a hulladékgazdálkodási programhoz kapcsolódó becsült költségekről készült 2003. évi tanulmányát. A pénzügyi kimutatásban feltüntetendő céltartalék alapját az 1 222 millió EUR-s (korábban 1 145 millió EUR-s) felülvizsgált becslésük jelenti. Az uniós számviteli szabályoknak megfelelően ezt a céltartalékot indexálták az infláció miatt, majd (a kamatmentes euro-swap görbét használva) nettó jelenértékre diszkontálták. Tekintettel a program becsült időtartamára (mintegy 20 év), hangsúlyozni kell, hogy e becsléssel kapcsolatban fennáll bizonyos fokú bizonytalanság, és a végleges költség különbözhet a jelenleg beállított összegektől.

Pénzügyi céltartalékok

Ezek olyan céltartalékok, amelyek az 1998. és a 2001. évi kkv-garanciakeretből, valamint a CIP 2007. évi kkv–garanciakeretéből és az európai Progress mikrofinanszírozási eszközből (garancia) nyújtott olyan garanciákkal kapcsolatban felmerülő becsült veszteségeket tartalmazzák, amelyeket az Európai Beruházási Alap (EBA) saját nevében, de a Bizottság megbízásából és kockázatára bocsát ki. A lehívott és a le nem hívott garanciákhoz kapcsolódó pénzügyi kockázat azonban értékhatárhoz kötött. A hosszú lejáratú pénzügyi céltartalékokat (az euro-swap éves ráta alkalmazásával) nettó jelenértékükre diszkontálják.

2.16.   HOSSZÚ LEJÁRATÚ PÉNZÜGYI KÖTELEZETTSÉGEK

2.16.1.    Hosszú lejáratú hitelfelvételek

Ez a megnevezés az Európai Unió egy éven túli lejáratú hitelfelvételeit tartalmazza. A hitelfelvételek magukban foglalják az okiratba foglalt adósságokat is, amelyek 41 011 millió EUR-t tesznek ki (2010: 13 211 millió EUR). A könyv szerinti érték változásai megfelelnek az elhatárolt kamatokban bekövetkezett változásnak. A hitelfelvételi és –nyújtási tevékenységekkel kapcsolatos további információk a 7. megjegyzésben szerepelnek.

2.17.   EGYÉB HOSSZÚ LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK

RÖVID LEJÁRATÚ KÖTELEZETTSÉGEK

2.18.   RÖVID TÁVÚ CÉLTARTALÉKOK

Ebbe a megnevezésbe a céltartalékok egy éven belül esedékessé váló része tartozik.

2.19.   RÖVID LEJÁRATÚ PÉNZÜGYI KÖTELEZETTSÉGEK

Ez a megnevezés a mérlegfordulónap után 12 hónapon belül esedékes hitelfelvételekhez kapcsolódik (lásd a 2.16. megjegyzést).

2.20.   SZÁLLÍTÓI KÖTELEZETTSÉGEK

2.20.1.    Egy éven belül esedékes hosszú lejáratú kötelezettségek

2.20.2.    Folyó kötelezettségek

A folyó kötelezettségek közé a Bizottság által a támogatási tevékenységek keretében kapott költségkimutatások tartoznak. Ezeket az igény beérkezése pillanatában lekönyvelik az igényelt összeggel. Ha a másik fél tagállam, ennek megfelelően sorolják be. Ugyanezt az eljárást alkalmazzák a beszerzési eljárás keretében kapott számlák és jóváírási értesítések esetében. Az érintett költségtérítési igényeket teljes egészében figyelembe vették az év végi elhatárolási eljárás során. Ezen elhatárolt tételeknek megfelelően az elszámolható tételek becsült összegét költségként könyvelték, míg a fennmaradó részt „Nem elszámolható összegek becslése és függőben lévő előlegek”-ként tüntetik fel (lásd alább). Annak érdekében, hogy ne becsüljék felül az eszközöket és kötelezettségeket, úgy határoztak, hogy a fizetendő nettó összegeket a folyó kötelezettségek alatt szerepeltetik.

Tagállamok

Az itt szereplő összegek a strukturális alapok intézkedéseihez kapcsolódó, még ki nem fizetett költségtérítési igényekkel kapcsolatosak (az ESZA vonatkozásában 5,8 milliárd EUR, az ERFA és a Kohéziós Alap vonatkozásában 14 milliárd EUR).

Szállítók és egyéb

E megnevezésben azok a kötelezettségek szerepelnek, amelyek a támogatási és beszerzési eljárások következtében keletkeztek, továbbá a közszervezeteknek és a konszolidálási körön kívüli intézményeknek, beleértve az EFA-nak fizetendő összegek is.

Nem elszámolható összegek becslése és függőben lévő előlegek

A kötelezettségeket csökkenti a beérkezett, de még nem ellenőrzött visszatérítési igények azon része, amelyeket nem ítéltek elszámolhatónak. A legnagyobb összegek a strukturális intézkedésekkel foglalkozó főigazgatóságokat érintik. A kötelezettségeket csökkenti továbbá a beérkezett visszatérítési igények azon része, amely megfelel az év végéig még nem teljesített, előrefizetett kiadásoknak (1 milliárd EUR).

2.20.3.    Passzív időbeli elhatárolások

Az elhatárolt költségek megoszlása a következő:

A halasztott bevételek jelentős összege 2011. december 31-én annak volt köszönhető, hogy két tagállam hamarabb fizette be a saját források 2011. évi hozzájárulását.

NETTÓ ESZKÖZÖK ÉS TARTALÉKOK

2.21.   TARTALÉKOK

2.21.1.    Valósérték-tartalék

A számviteli szabályoknak megfelelően az értékesíthető eszközök valós értékre történő kiigazítása a valósérték-tartalékon keresztül történik. A valósérték-tartalékból 2011-ben nettó 24 millió EUR-t használtak fel felhalmozódott valósérték-csökkenés kapcsán, amelyet a gazdasági eredménykimutatásban az értékesíthető eszközökhöz kapcsolódóan számoltak el.

Év végén a valósérték-tartalék 87 millió EUR összegben tartalmazott valósérték-csökkenést az EU által tartott görög államkötvényekhez kapcsolódóan (névleges érték 129 millió EUR). Meg kell azonban jegyezni, hogy ezeket a kötvényeket hasonló feltételek mellett 2012 elején új kötvényekre cserélték, de ezek nem tartoznak a magánszektor bevonásával zajló adósság-átütemezés alkalmazási körébe. Ennek eredményeképpen valamennyi esedékes összeget teljes mértékben és időben visszafizették 2012. március 20-án (39 millió EUR) és május 18-án (15,7 millió EUR). A pénzügyi eszközök valós értéken történő értékelésére vonatkozó további részletek az 1.5.5. megjegyzésben találhatóak.

2.21.2.    Egyéb tartalékok

Garanciaalap

A garanciaalap működésére vonatkozóan lásd még a 2.4.1. megjegyzést. Ez a tartalék az alap által garantált kinnlévő összeg 9 %-os előirányzott összegét foglalja magában, amelyet eszközként kell tartani.

Újraértékelési tartalék

Ez a tartalék egyes bizottsági ingatlanok 2005 előtt végzett értékhelyesbítéséhez kapcsolódik.

Egyéb tartalék

Az összeg elsősorban a felszámolás alatt álló ESZAK tartalékához kapcsolódik a Szén- és Acélipari Kutatási Alap eszközei vonatkozásában. Ezt a tartalékot az ESZAK felszámolásával összefüggésben hozták létre.

2.22.   A TAGÁLLAMOKTÓL LEHÍVANDÓ ÖSSZEGEK

Ez az összeg a kiadások azon részét tartalmazza, amely 2011. december 31-ig már felmerült a Bizottságnál, és amelyet jövőbeli költségvetésekből kell finanszírozni. Az eredményszemléletű elszámolás szabályai értelmében igen sok kiadást az N. évben számolnak el, holott tényleges kifizetésükre esetleg csak az N + 1. évben, az N + 1. év költségvetéséből kerül sor. E kötelezettségeknek a beszámolóban való megjelenítése és az, hogy a megfelelő összegek a jövőbeli költségvetésekből kerülnek finanszírozásra, együttesen azt eredményezik, hogy év végén a kötelezettségek jelentősen meghaladják az eszközöket. A legjelentősebb összegek az EMGA tevékenységeihez kapcsolódnak. A lehívandó összegek többségét valójában a tagállamok a pénzügyi év végét követő kevesebb mint 12 hónapon belül kifizetik, a következő év költségvetésének részeként.

Lényegében egyedül a Bizottság által a személyzetnek nyújtott munkavállalói juttatási kötelezettségek jelentenek olyan összeget, amelyet hosszabb időszak alatt fizetnek ki, és amelyek finanszírozását a tagállamok éves költségvetési hozzájárulásaiból biztosítják. Az alábbiakban – csupán tájékoztatási céllal – szerepel a jövőbeli munkavállalói juttatások kifizetéseinek becslése:

Azt is meg kell jegyezni, hogy a fentiek nincsenek hatással a költségvetési eredményre – a költségvetés bevételei minden esetben megegyeznek a költségvetési kiadásokkal, vagy meghaladják azokat, és minden többletbevételt vissza kell juttatni a tagállamokhoz.

3.   MEGJEGYZÉSEK AZ EREDMÉNYKIMUTATÁSHOZ

3.1.   BEVÉTELEK A SAJÁT FORRÁSOKBÓL ÉS A HOZZÁJÁRULÁSOKBÓL

3.1.1.    Bevétel saját forrásokból

Az Európai Unió működési bevételeinek fő eleme a saját források. A kiadások túlnyomó részét így a saját források finanszírozzák, mivel az egyéb bevételek a teljes finanszírozásnak csupán kis részét teszik ki. A saját forrásoknak három kategóriája van: tradicionális saját források, héaalapú források és GNI-alapú források. A tradicionális saját forrásokon belül megkülönböztethetünk cukorilletéket és vámokat. A költségvetési egyensúlyhiány megszüntetésére szolgáló mechanizmus (az Egyesült Királyságnak fizetett visszatérítés), valamint Hollandia és Svédország éves GNI-alapú hozzájárulásának bruttó csökkentése is része a saját források rendszerének. A tagállamok beszedési költségként a tradicionális saját források 25 %-át tartják vissza, a fenti összegek ezt a csökkentést már tartalmazzák.

Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által végzett vizsgálatok és a Számvevőszék által lefolytatott ellenőrzések során a belga elszámolási és számviteli rendszerekben hiányosságokat tártak fel, amelyek kétségessé teszik a tradicionális saját források keretében az uniós költségvetésbe átutalt összegek megbízhatóságát. Jelenleg függőben van egy bruttó 169 millió EUR-s (nettó 126 millió EUR), Belgium által igényelt visszatérítés, mivel még nem érkeztek meg a Bizottság számláján jóváírt belgiumi tradicionális saját források összegeinek pontosságára vonatkozóan végzett további ellenőrzések eredményei.

3.1.2.    Költségvetési kiigazítások

A költségvetési kiigazítások magukban foglalják a 2010. évi költségvetési többletet (4 539 millió EUR), amelyet a következő évben az Uniónak saját forrásokból fizetendő összegből való levonás révén közvetve térítenek vissza a tagállamoknak – így 2011-re bevételt jelent.

3.2.   EGYÉB MŰKÖDÉSI BEVÉTELEK

3.2.1.    Pénzbírságok

E bevételek a Bizottság által a versenypolitikai szabályok megsértése miatt kiszabott pénzbírságokhoz kapcsolódnak. A követelések és a kapcsolódó bevételek kimutatása akkor történik, amikor meghozták a pénzbírságot előíró bizottsági határozatot és arról hivatalosan értesítették a címzettet.

3.2.2.    Mezőgazdasági lefölözések

Ezek az összegek elsősorban olyan tejilletékeket érintenek, amelyek piacirányítási eszközök és amelyeknek célja a referenciamennyiségüket túllépő tejtermelők megbüntetése. Mivel nem kapcsolódik a Bizottság előzetes kifizetéseihez, valójában meghatározott rendeltetésű bevételnek tekinthető.

3.2.3.    Kiadások visszafizettetése

Ez a megnevezés egyrészt az ellenőrzések, befejezett auditok vagy támogathatósági elemzések alapján kibocsátott és a Bizottság számviteli rendszerében könyvelt visszafizetési felszólításokat, illetve a későbbi kifizetések terhére érvényesített levonásokat fedi le, melyek az általános költségvetésből korábban kifizetett kiadások visszafizettetését szolgálják, másrészt az EMGA-ból kifizetett összegek kedvezményezettjei számára a tagállamok által kibocsátott visszafizetési felszólításokat. Emellett tartalmazza az elhatárolt jövedelmek előző és a jelenlegi év végi becslései közötti eltérést. Nem tartalmazza azonban az uniós kiadásokkal kapcsolatos összes visszafizettetést, különösképpen nem a jelentős kiadási területnek minősülő strukturális intézkedések területén, ahol olyan egyedi mechanizmusok biztosítják a nem támogatható összegekre kifizetett kiadások visszafizettetését, melyek többsége nem igényli visszafizetési felszólítás kibocsátását. Az uniós számviteli szabályoknak megfelelően az előfinanszírozási összegek visszafizettetése szintén nem bevételként szerepel.

A megosztott irányításhoz kapcsolódó 845 millió EUR-s fő összeg két részből áll: elsősorban 721 millió EUR az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) részére, valamint 109 millió EUR a strukturális alapok intézkedéseire.

a)   Mezőgazdaság: EMGA

Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapon (EMGA) belül az e megnevezésben éves bevételként rögzített összegek 721 millió EUR-t tesznek ki a következő megoszlásban:

b)   Strukturális intézkedések

Az e megnevezésben található, strukturális intézkedésekkel kapcsolatos kiadások visszafizettetéséből származó összeg 109 millió EUR-t tett ki (2010: 279 millió EUR). Ezen almegnevezés főbb összegei tartalmazzák az előző évben kifizetett jogosulatlan kiadások visszafizettetését célzó, Bizottság által kibocsátott visszafizetési felszólításokat 127 millió EUR összegben, valamint az elhatárolt bevételek év végi változását (növekedését) 28 millió EUR összegben (amelyet egy 46 millió EUR-s korrekció ellensúlyoz).

Visszafizetési felszólításokat csak a következő esetekben bocsátanak ki:

A strukturális intézkedések keretében kibocsátott egyéb visszafizetési felszólítások az előfinanszírozási összegek visszafizettetésével vannak összefüggésben. Ezen összegek nem bevételként szerepelnek, hanem a mérleg előfinanszírozási megnevezésében számolják el őket.

3.2.4.    Igazgatási tevékenységből származó bevételek

Ezek a bevételek a személyzet fizetéséből történt levonásokból keletkeznek, és alapvetően két csoportra oszthatók – személyzeti nyugdíjjárulékra és jövedelemadóra.

3.2.5.    Egyéb működési bevételek

E címen belül 535 millió EUR (2010: 430 millió EUR) a csatlakozásra váró országoktól kapott összegekhez kapcsolódik. E megnevezés magában foglalja az árfolyamnyereségeket is, kivéve a 3.5. megjegyzésben tárgyalt, pénzügyi tevékenységhez kapcsolódókat. Ezek az eurótól eltérő valutában lebonyolított mindennapi tevékenységeken és azokhoz kapcsolódó tranzakciókon, valamint a beszámolókészítéshez szükséges év végi átértékelésen keletkeznek, és egyaránt lehetnek realizált vagy nem realizált árfolyamnyereségek. Az év során 94 millió EUR-s árfolyamnyereség keletkezett (2010: 23 millió EUR).

3.3.   IGAZGATÁSI KIADÁSOK

E megnevezésben szerepel 358 millió EUR összegű, működési lízingekhez kapcsolódó kiadás. E lízingszerződések hátralévő futamideje alatt kifizetendő kötelezettségvállalások összegei a következők:

3.4.   MŰKÖDÉSI KIADÁSOK

A működési kiadások jelentős emelkedésének oka, hogy a megosztott irányítás terén a 2007–2013-as programozási időszakhoz kapcsolódóan bővültek a tevékenységek, ami 2011-ben az elszámolt kiadások emelkedéséhez vezetett. A főbb változások a kohézió és a regionális fejlesztés terén voltak megfigyelhetők (19 milliárd EUR). Mivel a működési bevételek viszonylag stabilak, a működési kiadások ilyen jelentős emelkedése 2011-ben 2,7 milliárd EUR-s működési veszteséget eredményezett.

3.4.1.    Elsődleges működési kiadások

Az Európai Bizottság működési kiadásai a pénzügyi keret különböző fejezeteit fedezik, és a pénz kifizetésétől és kezelésétől függően különböző formát öltenek. A kiadások többsége a megosztott irányítás alá tartozik, tehát feladatok tagállamokhoz való delegálásával jár együtt, és olyan területeket foglal magában, mint az EMGA-kiadások és a különféle strukturális intézkedések révén (a regionális fejlesztési alap, a szociális alap, a mezőgazdasági vidékfejlesztési alap, a Kohéziós Alap és a halászati alap forrásaiból) finanszírozott fellépések.

3.4.2.    Egyéb működési kiadások

Az árfolyamveszteségek – a 3.6. megjegyzésben tárgyalt pénzügyi tevékenységeken keletkezettek kivételével – az eurótól eltérő valutában lebonyolított mindennapi tevékenységeken és azokhoz kapcsolódó tranzakciókon, valamint a beszámolókészítéshez szükséges év végi átértékelésen keletkeznek, és egyaránt lehetnek realizált és nem realizált árfolyamveszteségek.

Kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos költségek

3.5.   PÉNZÜGYI BEVÉTELEK

3.6.   PÉNZÜGYI KIADÁSOK

3.7.   RÉSZESEDÉS A KÖZÖS ÉS TÁRSULT VÁLLALKOZÁSOK NETTÓ VESZTESÉGÉBŐL

A tőkemódszernek megfelelően a Bizottság gazdasági eredménykimutatásában szerepel társult vállalkozásainak és közös vállalkozásainak nettó veszteségéből való részesedése (lásd még a 2.3.1. és a 2.3.2. megjegyzést).

3.8.   ELLENSZOLGÁLTATÁS NÉLKÜLI MŰVELETEKBŐL SZÁRMAZÓ BEVÉTEL

Az ellenszolgáltatás nélküli műveletekből 2011-ben 130 391 millió EUR (2010: 129 597 millió EUR) bevételt könyveltek el a gazdasági eredménykimutatásban.

3.9.   SZEGMENSEK SZERINTI JELENTÉS

A szegmensek szerinti jelentés a tevékenységalapú költségvetési struktúra alapján szakpolitikai területek szerinti bontásban részletezi a Bizottságon belüli működési bevételeket és kiadásokat. E szakpolitikai területek három nagyobb megnevezés alá sorolhatók: „Tevékenységek az Európai Unión belül”, „Tevékenységek az Európai Unión kívül”, valamint „Szolgáltatások és egyebek”.

E megnevezések közül a „Tevékenységek az Európai Unión belül” a legnagyobb, ehhez tartoznak ugyanis az Európai Unió szakpolitikai területei. A „Tevékenységek az Európai Unión kívül” megnevezés az Unión kívül folytatott szakpolitikákra – mint például kereskedelem- és támogatáspolitika – vonatkozik. A „Szolgáltatások és egyebek” az uniós intézmények és szervek működéséhez szükséges belső és horizontális tevékenységeket öleli fel. Az ügynökségekhez kapcsolódó információkat az adott szakpolitikai terület tartalmazza. Megemlítendő továbbá, hogy a saját források és a hozzájárulások nem kerülnek megosztásra a különféle tevékenységek között, számításukért, beszedésükért és kezelésükért ugyanis a Bizottság központi szolgálatai felelnek.

SZEGMENSEK SZERINTI JELENTÉS – TEVÉKENYSÉGEK AZ EU-N BELÜL

SZEGMENSEK SZERINTI JELENTÉS – TEVÉKENYSÉGEK AZ EU-N KÍVÜL