Kérelem közzététele a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 510/2006/EK tanácsi rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján

2012/C 285/09

Ezzel a közzététellel az 510/2006/EK tanácsi rendelet (1) 7. cikke alapján létrejön a kérelem elleni kifogás joga. A kifogást tartalmazó nyilatkozatnak e közzététel napjától számítva hat hónapon belül kell beérkeznie a Bizottsághoz.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

A TANÁCS 510/2006/EK RENDELETE

„EAST KENT GOLDINGS”

EK-sz.: UK-PDO-0005-0951-13.02.2012

OFJ ( ) OEM ( X )

1.   Elnevezés:

„East Kent Goldings”

2.   Tagállam vagy harmadik ország:

Egyesült Királyság

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása:

3.1.   A termék típusa:

3.2.   A termék leírása, amelyre az 1. pontban található elnevezés vonatkozik:

Az „East Kent Goldings” a legfinomabb ale, illetve lager típusú sörök készítéséhez felhasznált egyedi komlófajta megnevezése. A Humulus lupulus – amelyet „az erdők farkasa” néven is ismernek – nőivarú egyedein tobozok jelennek meg, ezek puha szövetű „szirmokból” állnak, amelyeknek a belső oldalán találhatók a lupulinmirigyek, és ezek lupulin néven ismert, illóolajokból és gyantákból álló, ragacsos, olajos anyagot tartalmaznak.

Gyanták

Illóolajok

Ezeket a tobozokat elsősorban sörfőzéshez használják. Enyhén édes citromra emlékeztető finom virágaromával rendelkeznek. A toboz hosszúkás, tojásdad alakú, 1,25–2,5 cm hosszú. A toboz intenzív zöld színű, a magházat vékony, fakó szirmok veszik körül; ezek belső felületén látható az élénksárga, porszerű lupulin. A toboz betakarításkor ragacsos, olajos textúrájú, azonban ha tartósítás céljából megszárítják, mállékony lesz, a fakó szirmokon viszont a lupulinmirigyek továbbra is élénksárgák. Aromájában citrus-, citrom- és virágösszetevők adják az elsődleges jegyeket. A kész sörnek a száraz komló az érett narancslekvárhoz hasonló ízt ad.

A lupulin főbb illóolaj-összetevői évszaktól és helytől függetlenül állandóak, és a fentebb leírtak szerint minden más fajtától megkülönböztethetővé teszik a Goldings fajtát. Az illóolajok kisebb arányban jelen lévő összetevői azonban a környezettől és az évszaktól függően változhatnak, és ezek az egyelőre még le nem írt összetevők a Kelet-Kent térségében termesztett Goldings fajta tobozainak aromáját és ízét a másutt termesztett fajtáktól érzékszervileg megkülönböztethetővé teszik.

3.3.   Nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében):

—

3.4.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében):

—

3.5.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell végrehajtani:

Az „East Kent Goldings” termesztésére, betakarítására, szárítására és bálákba vagy zsákokba történő csomagolására a meghatározott területen kerül sor. Az „East Kent Goldings” termesztése és előkészítése a megjelölt területen történik. Habár a minisztérium által jóváhagyott szaporítóanyagokat (dugvány vagy hajtás) a vírusos betegségek elkerülése érdekében nem a megjelölt területen állítják elő, az eredeti szaporítóanyag Kelet-Kentből származik. A szaporítóanyag a korábban a Wye College-ban (Wye Főiskola) és az East Malling Research Stationben (East Malling-i Kutatóállomás) (mindkettő elismert tudományos intézmény), ma pedig a Wye Hops Ltd. által Canterburyben és Favershamben gondozott növénygyűjteményekből származik. A dokumentáció alátámasztja a szaporítóanyag Kelet-Kent-i eredetét.

3.6.   A szeletelésre, aprításra, csomagolásra stb. vonatkozó egyedi szabályok:

Az „East Kent Goldings” fajtát a meghatározott területen kell bálákba vagy zsákokba csomagolni. A csomagolás során a szárított komlótobozok összesajtolódnak, így a térfogatcsökkenés eredményeképpen hatványozottan megnövekszik a tárolható és szállítható mennyiség. Az azonosítás és a nyomonkövethetőség érdekében a csomagolási eljárást közvetlenül abban a mezőgazdasági üzemben kell elvégezni, ahol a komlót előállítják. A komló csomagolás nélkül mindenképpen csak nehézkesen lenne szállítható. Az említett eljárások elvégzése esetén a termék „előkészített”-nek minősül. A szárított komlót tartalmazó bálákat vagy zsákokat címkével és pecséttel látják el, és ezen feltüntetik a termelő nevét, a fajtát, a települést vagy a régiót, a betakarítás évét és az EU-számot, mielőtt a terményt elszállítják a mezőgazdasági üzemből a fogyasztóhoz történő kiszállítást megelőző tárolás céljából. A termelő nyilvántartást vezet a betakarítás napjáról és az adott területről betakarított komlót tartalmazó bálák vagy zsákok azonosítószámáról.

3.7.   A címkézésre vonatkozó egyedi szabályok:

—

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása:

A termesztés földrajzi területének a határa nyugatról az A249-es közút Sheernesstől dél felé az M20-as autópálya 7. csomópontjáig, majd kelet felé az M20-as autópálya Folkestone-ig. A földrajzi terület északi és keleti határa megegyezik a tengerpart vonalával. Az említett határokon belüli területen található települések a következők: Tonge, Borden, Lynsted, Norton, Teynham, Buckland, Stone, Ospringe, Faversham, Boughton-under-Blean, Selling, Chartham, Chilham, Harbledown, Canterbury, Bekesbourne, Bridge és Bishopsbourne.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel:

5.1.   A földrajzi terület sajátosságai:

A Goldings fajtát egy Golding nevű termelő nemesítette a régi Canterbury Whitebine fajtából West Mallingban (Kent) 1790 körül (Percival, R.A.S.E Journal, 1901). Az 1800-as évek elején a Goldings komlófajtát már termesztették Kelet-Kentben, ahol a talaj „a legmegfelelőbb ezek termesztéséhez (…) a tápanyagban dús, mély talaj meszes altalajon” (Rutley, R.A.S.E Journal, 1848). A Kelet-Kentben termesztett fajtát jobbnak ítélték a Maidstone közelében termesztett Goldings komlófajtánál, és az így magasabb áron volt értékesíthető. Az erről a területről származó terméket úgy különböztették meg a többitől, hogy kelet-kenti termékként értékesítették („The Hops Farmer”, E. J. Lance, 1838, London), így jött létre az „East Kent Goldings” megnevezés. A tizenkilencedik század során számos helyi változatot vagy klónt nemesítettek Kelet-Kentben, ilyen volt a Bramling (1865), a Rodmersham vagy Mercers (1880), a Cobbs (1881), a Petham (1885), az Early Bird (1887) és az Eastwell (1889). Az illóolajok elemzése alapján megállapítható, hogy az „East Kent Goldings” valamennyi előbbi változata hasonló összetétellel bír, és egyértelműen ugyanahhoz a fajtához sorolható. Növénymorfológiájuk pontosan egyezik a Goldings komlófajtára vonatkozóan a termelők, az agrármérnökök és a tudósok által az 1800-as évek eleje óta adott leírásokkal.

A komlót az egész világon termesztik, ennek ellenére mindig ott terem a legjobban, ahonnan származik. Ezt állapította meg egy 1960 és 1978 között elvégzett kiterjedt nemzetközi kísérletsorozat, amelynek során komlófajtákat vizsgáltak (Neve [1983], J. Inst. Brew, 89, 98–101). A jelenséget elsősorban a földrajzi elhelyezkedés – így a napsütéses órák száma – által a virágzás időpontjára gyakorolt hatásnak tulajdonították, ami tükröződik a terméshozamban. A Kelet-Kentben termesztett Goldings komlófajta terméshozama 2006 és 2009 között más területekkel összehasonlítva mindvégig legalább 21 %-kal nagyobb volt.

A Kelet-Kentben termesztett Goldings komlófajta kiváló minősége 1838-tól kezdve dokumentálható egészen mostanáig, amikor több honlapon is tájékozódhatunk az „East Kent Goldings” különleges minőségéről. Az Institute of Brewing and Distilling (Sörfőzési és Lepárlási Intézet) éves nemzeti komlóversenyén az utóbbi öt évben a kelet-kenti minták bizonyultak a legjobbnak a Goldings fajtán belül, habár Kelet-Kentben a Goldings fajta egyesült királyságbeli termőterületének csak a 30 %-a található. A sörfőzők mindig is értékelték az „East Kent Goldings” kiváló aromáját, ma pedig számos sörfőző – különösen az USA-ban – ragaszkodik ahhoz, hogy csak Kelet-Kentből származó Goldings komlót használjon.

5.2.   A termék sajátosságai:

Az „East Kent Goldings” komló egyetlen magból kel ki. A komló keresztezett, erősen heterogén, kétlaki növényfaj. Ilyen módon a komló szaporodásának a struktúrája nagyban hasonlít az emberi szaporodáshoz, ahol a két külön nem olyan utódokat hoz létre, amelyek mindegyike sajátos egyed. Habár lehetnek családi hasonlóságok, nincs két genetikusan egyforma egyed. Ilyen módon a komló nem képes önbeporzásra, és minden egyes új egyed létrejötte szükségszerűen két különböző szülő génjeinek az újrakombinálódását jelenti. Minden egyes palántából olyan érett egyed fejlődik ki, amely valamennyi tulajdonságát tekintve, ideértve a morfológiát és a másodlagos termékek kémiai összetételét is, különbözik minden más komlónövénytől. A kereskedelmi fajták előállítása során az eredeti egyedi palántát gyökérosztással, évelő indákkal vagy hajtásokkal klónozzák. Ennek köszönhetően egy új fajta minden egyes egyede genetikailag megegyezik az eredeti palántával, mivel ivartalan szaporítással jön létre. Ennek eredményeképpen minden egyes növény felhasználható további szaporítóanyagként. A komló évelő növény. A komlófajták egy véletlenszerűen kiválasztott palántából is kifejlődhetnek, mint például a Fuggle és a Whitbread Golding fajta, gyakoribb azonban, hogy nemesítés eredményei. A fajtát meghatározó ültetvényanyagból származó eredeti mag felhasználását követően a komlónövényeket klónozással szaporítják gyökeres szaporítóanyagból vagy párásítással szaporított friss hajtásokból. Az eredeti dugványból – ha az egészséges marad – több éven át lehet komlót termeszteni.

Az „East Kent Goldings” fajtának magas a humuléntartalma (a humulén–kariofillén arány mindig nagyobb, mint 3), azonban nagyon alacsony a farnezén- és a szelinéntartalma, amint azt a 3.2. pontban ismertettük. Mivel minden egyes komlófajta egy egyedi illóolaj-összetétellel rendelkező, egyedi palántára vezethető vissza, a Goldings fajta illóolajai jól megkülönböztethetők más, nem rokon fajtákéitól, úgymint a Fuggle-tól (amelynek jóval magasabb, kb. 7 %-os a farnezéntartalma) vagy a Challengertől (amelynek jóval magasabb, kb. 12 %-os a szelinéntartalma). Habár az „East Kent Goldings” illóolaj-összetételének főbb elemei megegyeznek a rokon eredetű fajtákéival, mégis elkülöníthető azoktól. Az „East Kent Goldings” ültetvényanyagának, a Northern Brewernek például magasabb a mircéntartalma (kb. 36 %), a Northdownnak (a Northern Brewer ültetvényanyagának) pedig magasabb a farnezéntartalma (kb. 1,3 %). Emellett nagymértékű eltérés mutatkozik fajtától függően a kisebb posztszelinén csúcsokban.

A komló-mozaikvírus pusztítóan hat az „East Kent Goldings” fajtára. Neve leírása (1991) alapján a levéltetű által terjesztett mozaikvírus hatására a leveleken foltok jelennek meg, azok lefelé csavarodnak, a növények növekedése leáll, és rövid szártagok alakulnak ki. Az „East Kent Goldings” fertőzött egyedei a tünetekkel együtt tudnak élni néhány évszakon keresztül, de a pusztulás elkerülhetetlen. Habár a világ más részein néhány kísérleti fajtára szintén pusztítóan hat a betegség, az „East Kent Goldings” az egyetlen olyan, kereskedelmi forgalomban lévő fajta a világon, amely ilyen fogékonyságot mutat. Az „East Kent Goldings” dugványainak szaporítása során a növényt minden egyéb fajtától el kell különíteni, mivel az utóbbiak tünetmentesen is hordozhatják a vírust.

5.3.   A földrajzi terület és (OEM esetében) a termék minősége vagy jellemzői közötti vagy (OFJ esetében) a termék különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője közötti okozati kapcsolat:

Habár a Goldings fajták felhasználásával készült sörökre jellemző aromát és zamatot sok sörfőző nagyra értékeli, az angliai Kelet-Kent térségében termesztett Goldings fajta, az „East Kent Goldings” kiemelt figyelemben részesül. A régióra jellemző talaj, fekvés, napsütéses órák száma, csapadékmennyiség és hőmérséklet egyaránt szerepet játszanak az említett fajta növekedésében és érésében, valamint a komlótobozok megkülönböztethető érzékszervi tulajdonságaiban.

A North Downs területén található mély üledékes agyagtalaj szintén hozzájárul az „East Kent Goldings” egyediségéhez. A talaj nedvességtartó, és ez nagyon fontos, mert Kelet-Kentben a csapadékmennyiség a North Downs hatásának köszönhetően évente átlagosan kb. 635 mm, vagyis az országos átlag kb. 76 %-a. Ez a két tényező együtt kisebb nedvességtartalmat eredményez Anglia egyéb komlótermesztő körzeteihez képest.

Az „East Kent Goldings” zamatát befolyásolja Kelet-Kent talaja – agyagtalaj krétarétegen, pH-értéke ideális: 6,5–7,00 – és a terület Temze-torkolat felől fújó hideg sós szeleknek kitett fekvése is, különösen márciusban, amikor a komló évszaktól és fajtától függő sajátosságai kialakulnak. Az egykori Wye College kutatásai alapján megállapítható, hogy február és március alacsonyabb talajhőmérséklete határozott összefüggést mutat a nagyobb komlóterméshozammal (Department of Hop Research Annual Report [A Komlókutatási Tanszék éves jelentése], 1980, Wye College), illetve hogy a márciusi hőmérséklet a lupulinmirigyekben termelődő gyanta keserű ízért felelős tartalmának a kialakulásában szintén szerepet játszhat (Department of Hop Research Annual Report [A Komlókutatási Tanszék éves jelentése], 1982, Wye College). Emellett a lupulinmirigyekben talált vegyületek egyes prekurzorai megtalálhatók márciusban a rügyek és a hajtások szöveteiben (Rossiter, Imperial College).

Az „East Kent Goldings” finom aromáját, amely a régióhoz köthető tényezők együttesének köszönhető, az Egyesült Királyság és az USA legfinomabb ale és lager típusú söreinek gyártói egyaránt elismerik és értékelik. A sörfőzők gyakran feltüntetik az „East Kent Goldings” elnevezést a csomagoláson található címkéken. Az „East Kent Goldings” mint különleges nyersanyag általában kiemelt áron értékesíthető. Enyhén édes citromra emlékeztető finom virágaromával rendelkezik. A komló rendkívül elegáns aromája, ugyanakkor ásványi jellege tartást és struktúrát ad a sörnek. A díjnyertes lager és ale sörök közül „East Kent Goldings”-ot használnak például a Fuller’s 1845 és a Hop Back Summer Lightning sörben és az USA-beli Boston Brewing Co. ale söreiben.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére:

(az 510/2006/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (7) bekezdése)

http://archive.defra.gov.uk/foodfarm/food/industry/regional/foodname/products/documents/east-kent-goldings-pdo-120111.pdf

(1)  HL L 93., 2006.3.31., 12. o.