21/2012. sz. különjelentés: „Az energiahatékonyságot célzó kohéziós beruházások költséghatékonysága”

KIFEJEZÉSGYŰJTEMÉNY

Az energia mértékegységei :

A tonna olajegyenérték (toe) egy tonna nyersolaj elégetésével kibocsátott energia mennyiségének mértékegysége, megközelítőleg 42 GJ.

Gigajoule (GJ)

Giga-/mega-/kilowattóra (G/M/kWh)

Egyszerű megtérülési idő : A költséghatékonyság értékelésének egyik módja a megtérülési idő vizsgálata. A megtérülési idő a kezdeti beruházás időpontja és azon időpont között eltelt idő, amikor is a felhalmozott megtakarítás eléri a kezdeti beruházás összegét.

Energetikai audit : A szokványos energetikai audit egy létesítmény energiarendszereinek átfogó energetikai elemzéséből áll. Ez különösen az energiafelhasználásra vonatkozó referenciaértékek kidolgozásából, valamint a potenciális energiamegtakarítás és a megfelelően kiválasztott energiatakarékossági intézkedések költséghatékonyságának értékeléséből áll.

Energiahatékonyság : Az energiahatékonyság azt jelenti, hogy adott gazdasági tevékenység végzését vagy szolgáltatás nyújtását kevesebb energia felhasználásával oldják meg. Az energiamegtakarítási és energiahatékonysági beruházások nagyobb gazdasági és társadalmi megtérüléssel járnak, mint az energiaellátási beruházások. Az energiahatékonyság javítja a gazdasági növekedési potenciált, versenyképesebbé teszi a vállalatokat, csökkenti a háztartások energiaszámláit, az energiaimporttól való függőséget és a károsanyag-kibocsátást.

Épületek költségoptimalizálását szolgáló módszertan : A költségoptimalizálást szolgáló módszertan célja, hogy létrehozza a tagállamokban az épületek minimális energiahatékonysági szintjének javítására szolgáló jogi keretet annak biztosítása érdekében, hogy azok minden ezzel kapcsolatos, gazdaságilag racionális intézkedést megtegyenek.

Irányító hatóság : Az a tagállam által kijelölt nemzeti, regionális vagy helyi testület, amely elfogadásra javasolja a Bizottságnak az operatív programot, és felelős annak későbbi irányításáért és végrehajtásáért.

Kohéziós politika :

Az európai kohéziós politika célja, hogy a különböző régiók fejlettségi szintjei közötti eltérés csökkentése révén erősítse a gazdasági, területi és társadalmi kohéziót az Európai Unióban. Az ellenőrzés különösen a következő két alapot érintette:

a) Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), amely infrastrukturális beruházásokra, munkahelyteremtésre és -megtartásra, valamint a helyi fejlesztési kezdeményezések és a kis- és középvállalkozások tevékenységeinek fenntartására irányul;

b) A Kohéziós Alap, amelynek célja a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése környezetvédelmi és közlekedési projektek finanszírozása révén azokban a tagállamokban, ahol az egy főre jutó GNP nem éri el az uniós átlag 90%-át.

Költséghatékony beruházás : Egy adott teljesítmény eléréséhez szükséges legalacsonyabb költségvonzatú alternatíva, vagy az adott költségszintből megvalósítható legnagyobb teljesítményű alternatíva. A fogalom az egy programon belüli alternatív projektek összehasonlítására és rangsorolására is felhasználható. (Kreith, F., Goswami Y. D. Handbook of Energy Efficiency and Renewable Energy [Az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások kézikönyve], Taylor & Francis, Boca Raton, USA, 2007). Az igénybe vett források és az elért eredmények közötti legjobb kapcsolat az uniós kiadások egyik követelménye (lásd: a költségvetési rendelet 27. cikkének (2) bekezdése).

Nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv : Nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervükben a tagállamoknak be kell mutatniuk, hogyan kívánják elérni az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv által előírt, 2016-ig teljesítendő 9%-os indikatív energiamegtakarítást. A tervnek be kell mutatnia a tervezett energiahatékonyság-javítási intézkedéseket, valamint a közszféra példamutató szerepével kapcsolatos rendelkezések betartására irányuló és a végső fogyasztók számára nyújtandó tájékoztatással és tanácsadással kapcsolatos teendőket.

Operatív program (OP) :

Egy tagállam által benyújtott és a Bizottság által elfogadott, egymással összhangban lévő prioritásokból (az 1083/2006/EK rendeletben meghatározott "prioritási tengelyek") felépülő, kohéziós források támogatásával megvalósuló fejlesztési stratégiát tartalmazó dokumentum.

A prioritási tengely olyan műveleteket foglal magában, amelyek kapcsolódnak egymáshoz, és konkrét, mérhető célokkal rendelkeznek. Ezeket tovább lehet bontani intézkedésekre. Az intézkedések (a jelentésben az intézkedések lépéseket vagy folyamatokat is jelenthetnek) egy projektet vagy projektek olyan csoportját jelölik, amelyeket – a monitoringbizottság által meghatározott kritériumok alapján – az irányító hatóság választott ki, és egy vagy több kedvezményezett hajt végre.

ÖSSZEFOGLALÓ

I. Az elmúlt évtizedek energiahatékonysági politikáinak mozgatórugói az energiafogyasztás növekvő költsége, a fosszilis energiahordozók készleteinek kimerülése és az emberi tevékenységnek a globális éghajlatváltozásra gyakorolt hatása. Az Európai Unió a kohéziós forrásokon keresztül 2000 óta közel 5 milliárd EUR összegben társfinanszírozta a tagállamok energiahatékonysági intézkedéseit. A "megosztott irányítási rendszer" keretében az Európai Bizottság, valamint a tagállami és regionális hatóságok felelősek az alapok hatékony és eredményes pénzgazdálkodásáért.

II. Az Európai Számvevőszék azt értékelte, hogy a kohéziós politika energiahatékonysági beruházásai költséghatékonyak voltak-e. Ennek megválaszolásához a Számvevőszék azt vizsgálta, hogy

a) olyan feltételeket szabtak-e a programozás és finanszírozás terén, amelyek lehetővé teszik költséghatékony energiahatékonysági beruházások végrehajtását; valamint

b) költséghatékonyak voltak-e a középületekre vonatkozó energiahatékonysági projektek.

III. Az ellenőrzést a Cseh Köztársaságban, Olaszországban és Litvániában folytattuk le, mivel ezek az országok kapták a Kohéziós Alapból és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból a 2007–2013-as programozási időszak során a legnagyobb hozzájárulást az energiahatékonysági intézkedésekhez, és ezek a tagállamok fordították 2009-ig a legtöbb forrást ilyen jellegű projektekre. Az ellenőrzés négy operatív program és egy 24 középületre vonatkozó energiahatékonysági beruházási projektből álló minta vizsgálatára terjedt ki.

IV. A Számvevőszék a következőket állapította meg:

a) nem támasztottak olyan feltételeket a programozás és finanszírozás terén, amelyek lehetővé tennék a költséghatékony energiahatékonysági beruházások végrehajtását, mivel:

- Az ellenőrzött operatív programokat nem előzte meg megfelelő igényfelmérés, amelyek keretében meghatározták volna azokat a konkrét területeket, ahol energiamegtakarítást lehet elérni, valamint a megtakarítások elérésének költséghatékony lehetőségeit, ezáltal indoklást sem adtak a választott intézkedésekre és azok költségére. A tagállami hatóságok nem gondoskodtak arról, hogy a programokat a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervekbe integrálják;

- A költséghatékonyság, azaz az igénybe vett források és az elért eredmények közötti legkedvezőbb arány nem játszott meghatározó szerepet, amikor a tagállamok forrásokat különítettek el az energiahatékonysági intézkedésekre és konkrét projektekre. Ráadásul ez a Bizottság által végzett, az operatív programok jóváhagyását megelőző értékelésnek sem képezte részét;

- Az energiahatékonysági intézkedésekhez tartozó teljesítménymutatók nem voltak megfelelőek a programok megfelelő nyomon követéséhez. A Bizottság nyomonkövetési iránymutatásai nem határoztak meg mutatókat az energiahatékonyságra vonatkozóan. Ezért az egyes irányító hatóságok által adott jelentésekben szereplő energiahatékonysági intézkedések eredményei uniós szinten nem hasonlíthatók össze, és azokat összesíteni sem lehet.

b) Az ellenőrzött, középületekre vonatkozó energiahatékonysági projektek nem voltak költséghatékonyak:

- Bár minden ellenőrzött projekt megvalósította a tervezett tárgyi eredményeket (pl. ablakok és ajtók cseréje, falak és tetőfelületek szigetelése), ezek költségei a potenciális energiamegtakarításhoz képest magasak voltak. Az energiahatékonyságnál fontosabb tényező volt a középületek felújításának igénye. Bár az ellenőrzött projektek célja az energiamegtakarítás és a kényelem növelése volt, aránytalanul magas beruházási költséggel valósították meg az energiamegtakarítást. A beruházások átlagos tervezett megtérülési ideje 50 év körül volt, ami a felújított épületelemeknek, sőt maguknak az épületeknek az élettartamához viszonyítva is túl hosszú;

- Az energetikai auditok vagy nem voltak kötelező jellegűek (Olaszország, Litvánia), vagy ahol kötelezőek voltak (Cseh Köztársaság), ott az energetikai auditok által javasolt beruházási lehetőségek túl költségesek voltak. A 24 ellenőrzött projekt közül 18 esetében nem lehetett meggyőződni a tényleges energiamegtakarításról, mivel nem voltak megbízható mérések.

V. A Számvevőszék javasolja, hogy a Bizottság az energiahatékonysági intézkedéseknek a kohéziós forrásokból történő finanszírozásakor végezzen megfelelő igényfelmérést, a támogatásokat rendszeresen kövesse nyomon, és használjon összehasonlítható teljesítménymutatókat, valamint alkalmazzon átlátható projekt-kiválasztási kritériumokat és az egységnyi energiamegtakarítás költségére vonatkozó előírásokat, továbbá határozza meg a leghosszabb elfogadható egyszerű megtérülési időt.

BEVEZETÉS

ENERGIAHATÉKONYSÁG

1. Az energiahatékonyság javítása azt jelenti, hogy adott gazdasági tevékenység végrehajtását vagy adott szolgáltatás nyújtását kevesebb energia felhasználásával oldják meg. Az energiahatékonysági intézkedések eddig még kiaknázatlan lehetőségeket biztosítanak az energiafelhasználás csökkentésére, korlátozva az emberi tevékenység negatív hatásait, egyben az energiabiztonságot is elősegítve [1]. A jobb energiahatékonyság fontos lehetőség a lakóházak, állami és kereskedelmi épületek, a feldolgozóipar, közlekedés, energiatermelés és -elosztás terén.

2. Tipikus energiahatékonysági beruházások közé tartozik az épületek pótlólagos szigetelése, energiahatékony ablakok beépítése, hőszabályozás, a távfűtési rendszerek, ipari motorok, villamosenergia- és gőzrendszerek korszerűsítése, kombinált hő- és villamosenergia-termelés, valamint a szellőztetőberendezésekből és hulladékokból történő energia-visszanyerés és az anyagok újrahasznosítása. A szállítási ágazat területén jelentős hatást lehet elérni a közúti közlekedés más közlekedési módokra történő átterelésével [2] és az üzemanyag-hatékonyság javításával.

3. Az 1. táblázatban is látható, hogy az energiahatékonyságban rejlő potenciált még messze nem aknázták ki (az előrehaladást a Bizottság a 2007-es eredeti és a legutóbbi, 2009-es előrejelzések összehasonlításával értékelte). Számos tényező akadályozza az energiahatékonysággal kapcsolatos beruházásokat. Ezek közül a legfontosabbak a magas induló költségek és a bizonytalan megtérülés. A beruházási döntéseket az energiaárak, a szabályozási bizonytalanság, a támogatások rendelkezésre állása és a hitelhez való hozzáférés befolyásolják. Ezeket a korlátokat a piaci és szabályozási hiányosságokat kezelő állami intézkedésekkel lehet lebontani.

AZ EU SZAKPOLITIKAI CÉLKITŰZÉSEI

4. Az energiahatékonyság előmozdítását az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikkének (1) bekezdése írja elő a belső piac létrehozása és működése, valamint a környezet megőrzése és javítása keretében. 2007-ben az EU nem kötelező érvénnyel azt a célt tűzte ki, hogy a 2020-ra prognosztizált primerenergia-felhasználásra vonatkozóan 20%-os megtakarítást fog elérni [3]. A Bizottság azonban a jelenlegi szakpolitikák (beleértve a még kialakítás alatt állókat is) értékelése [4] során arra a következtetésre jutott, hogy további intézkedések nélkül az EU csak 9%-os energiamegtakarítást tud elérni 2020-ig (lásd: 1. táblázat). A 20%-os cél eléréséhez szükséges további erőfeszítések legnagyobb részét a lakossági és szolgálgató ágazatnak (kereskedelmi és középületek) kell megtennie [5]. A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új energiastratégia erősebb politikai elkötelezettséget igényel az elérendő célok egyértelműbb meghatározása, valamint a nemzeti jogba átültetett uniós jogszabályi rendelkezések tiszteletben tartásának szigorú ellenőrzése által [6].

1. TÁBLÁZAT

A FEJLEMÉNYEKKEL ÉS AZ ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI POTENCIÁLLAL KAPCSOLATOS ELŐREJELZÉSEK 2020-RA VONATKOZÓAN

Forrás: Az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvet kísérő bizottsági munkadokumentum, hatásvizsgálat, SEC(2011) 779 végleges.

| 1 | 2 | 3 [=(2-1)/1*100] | 4 |

Nem energetikai célú végső felhasználással csökkentett bruttó belföldi fogyasztás | 1842 | 1678 | -9% | -20% (uniós cél) |

Végső energiafogyasztás, melyből: | 1348 | 1214 | -10% | -19% |

Ipar | 368 | 327 | -11% | -13% |

Közlekedés | 439 | 395 | -10% | -21% |

Lakóépületek | 336 | 310 | -8% | -24% |

Szolgáltatás | 205 | 181 | -12% | -17% |

Az energia átalakítása, szállítása és elosztása | 494 | 464 | -6% | -35% |

A KOHÉZIÓS FORRÁSOKBÓL SZÁRMAZÓ PÉNZÜGYI TÁMOGATÁS

5. Az energiahatékonysági politika előmozdítása céljából az EU több kiadási programmal [7] rendelkezik. A főbb támogatási források a kohéziós alapok (az Európai Regionális Fejlesztési Alap [ERFA] és a Kohéziós Alap [KA]). A 2000–2006-os programozási időszakban az ERFA és a KA 306 millió EUR összegben támogatott projekteket az energiahatékonyság terén [8]. A 2007–2013-as programozási időszak során az energiahatékonyságra elkülöníteni tervezett összeg a 2008-as 4192 millió euróról 2012 októberéig 5078 millió euróra nőtt (a 2000–2013 közötti tagállamonkénti bontást az 1. melléklet tartalmazza). A 2014–2020-as programozási időszakban a Bizottság több mint 17 milliárd EUR elkülönítését javasolta [9].

MEGOSZTOTT IRÁNYÍTÁS

6. A kohéziós politika keretében a Bizottság iránymutatásokat ad ki az operatív programok elkészítéséhez. A programozási időszak elején megtárgyalja és jóváhagyja a tagállamok által javasolt egyedi operatív programokat. Feladatai közé tartozik még a tagállami irányítási és kontrollrendszerek kialakításának és működésének ellenőrzése. Fő szerepe később az operatív program végrehajtásának nyomon követése, de nem vesz részt az egyes projektek napi irányításában. A Bizottság éves végrehajtási jelentéseket kap a tagállamoktól, és részt vesz a monitoringbizottságokban [10]. A költségvetés végrehajtásáért a Bizottság viseli a végső felelősséget [11].

7. A nemzeti, regionális és helyi szintű irányító hatóságok, közreműködő szervezetek és igazoló hatóságok irányítják és követik nyomon az operatív programok végrehajtását [12]. Az irányító hatóságok vagy közreműködő szervezetek választják ki a projekteket és követik nyomon azok végrehajtását. A projektek támogatásához azoknak meg kell felelniük a részben uniós [13], részben tagállami szinten lefektetett szabályoknak és feltételeknek (a projektek kiválasztási feltételei, a projektek költségeinek, hasznainak és esetleges jövedelmeinek értékelése, valamint gazdasági, társadalmi és környezeti hatástanulmányok rendszerint tagállami szinten készülnek, kivéve a 2007–2013 közötti időszak nagyprojektjeit, ahol a Bizottság fogad el határozatot a projektek társfinanszírozásáról).

AZ ELLENŐRZÉS HATÓKÖRE ÉS MÓDSZERE

8. Az ellenőrzés fő kérdése az volt, hogy a kohéziós politika energiahatékonysági beruházásai költséghatékonyak voltak-e. Ennek megállapításához a Számvevőszék a következőket vizsgálta:

- olyan feltételeket szabtak-e a programozás és finanszírozás terén, amelyek lehetővé teszik a költséghatékony energiahatékonysági beruházások végrehajtását;

- költséghatékonyak voltak-e a társfinanszírozott középület-felújítási projektek.

9. A programozással és finanszírozással kapcsolatos kérdés megválaszolásához elemeztük a vonatkozó operatív programokat, azok előzetes értékelését és az energiahatékonysági politika rangsorolását a tagállamok és az egyes gazdasági ágazatok szintjén. Az ellenőrzés keretében elemeztük a nemzeti energiahatékonysági célok elérését és azt, hogy a kohéziós források mennyiben járultak hozzá az eredményekhez, hozzáférhető volt-e tagállami és magánforrásból származó társfinanszírozás, továbbá az egyéb nemzeti pénzügyi támogatási mechanizmusokat is megvizsgáltuk.

10. A különjelentésben bemutatott ellenőrzési eredmények négy, a Kohéziós Alapból vagy az Európai Regionális Fejlesztési Alapból a Cseh Köztársaságban, Olaszországban és Litvániában finanszírozott operatív program vizsgálatán alapulnak. Az ellenőrzött operatív programok közül három a 2007–2013-as programozás időszakból [14], egy pedig a 2000–2006-os programozási időszakból [15] származik. 2011 végéig ezek az országok a vonatkozó operatív programjaikban 1199,3 millió eurót különítettek el energiahatékonysági projektek céljára, vagyis azon projektek teljes összegének 33%-át, amelyeket a 2007–2013-as programozási időszakban az energiahatékonyságra elkülönített kohéziós források keretében ebben az időszakban kiválasztottak (lásd még: I. melléklet).

11. A középület-felújítási projektek költséghatékonyságának vizsgálatához az ellenőrzés 24 befejezett beruházási projektre terjedt ki. A projektek ellenőrzése magában foglalta a projektjavaslatok áttekintését, valamint a projektek outputjainak és eredményeinek költséghatékonysági vizsgálatát.

ÉSZREVÉTELEK

TERVEZÉS ÉS FINANSZÍROZÁS

AZ OPERATÍV PROGRAMOK NEM ALAPULTAK MEGFELELŐ IGÉNYFELMÉRÉSEN

12. Az operatív programoknak igényfelmérésen kell alapulniuk, és az energiahatékonysági intézkedések esetében figyelembe kell venniük a nemzeti és regionális energiahatékonysági cselekvési terveket. Az igényfelméréseknek minden ágazatban értékelniük kell a végfelhasználók energiafogyasztását, azonosítaniuk kell a gazdaságban meglévő energiamegtakarítási potenciált, valamint célkitűzéseket és megfelelő módszereket kell meghatározniuk a terv sikerének értékeléséhez, amint azt a Nemzetközi Energiaügynökség meghatározta és szorgalmazza [16]. Az energiamegtakarítási lehetőségeket költséghatékonyságuk függvényében fel kell tárni.

13. A Bizottság is arra ösztönözte a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a vonatkozó kohéziós beruházásoknak a nemzeti energiahatékonysági stratégiákba történő teljes integrációjáról, továbbá, hogy adott esetben konzultáljanak – különösen a regionális és helyi szintű – irányító hatóságokkal a vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatban annak érdekében, hogy azokat bevonják a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervekbe [17].

14. Az ellenőrzött operatív programok számos, a közösségi stratégiai iránymutatásokon, a nemzeti stratégiai referenciakereteken, valamint a nemzeti stratégiai terveken és prioritásokon alapuló intézkedést tartalmaztak. Az energiahatékonysági prioritási tengelyek összhangban álltak mind a közösségi stratégiai iránymutatásokkal, mind a nemzeti stratégiai referenciakeretekkel, de az általánosabb iránymutatásaik – az alább leírtak alapján – nem segítették elő, hogy az operatív programok erőteljes gazdaságfejlesztési eszközökké váljanak.

15. A tagállami hatóságok nem kapcsolták össze az operatív programokat a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervekkel. Az ellenőrzött operatív programok egyikét sem előzte meg igényfelmérés, illetve egyikük sem tartalmazott olyan megfelelő igényfelmérést, amely magában foglalta volna a gazdaság átfogó energiamegtakarítási potenciáljának részletes, ágazatonkénti és régiónkénti leírását és elemzését, felmérve a gazdaság energiamegtakarítási potenciálját, valamint célokat és megfelelő módszereket határozva meg a program céljai elérésének nyomon követésére. Ezért nem volt egyértelmű, hogy miért az adott ágazatokat kellene támogatni, és milyen mértékben lehet a meglévő piaci eszközökkel és közpénzekből történő támogatásokkal – beleértve az ERFA-t és KA-t is – realizálni az energiamegtakarítási potenciált. Ennek következtében az operatív programok nem határozták meg sem azokat a konkrét területeket, ahol energiamegtakarítást lehet elérni, sem a megtakarítások megvalósítási módjait, és ezáltal indoklást sem adtak a választott intézkedésekre és azok költségére.

16. Ennek bemutatása céljából a 2. táblázat áttekinti az operatív programok hozzájárulását a három ellenőrzött tagállam energiamegtakarítási céljaihoz. A Környezetvédelem operatív program (Cseh Köztársaság) energiamegtakarítási célja a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervben 2016-ra elérendő célként kitűzött energiamegtakarítás 21,7%-a. A másik két országban az operatív programok nem játszottak ilyen fontos szerepet. A Basilicata operatív program esetében nem határoztak meg energiamegtakarítási célt.

17. Az operatív programok jóváhagyásakor a Bizottság nem követelte meg a tagállamoktól, hogy igényfelméréssel támasszák alá az energiahatékonysági intézkedésekre elkülönített összegeket.

2. TÁBLÁZAT

A KOHÉZIÓS FORRÁSOKNAK A KIVÁLASZTOTT TAGÁLLAMOK ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI CÉLJAIHOZ TERVEZETT HOZZÁJÁRULÁSA

Forrás: Operatív programok, nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek (2007), a Számvevőszék számításai.

Tagállam | Operatív program (az energiahatékonyság javítására szánt források) | Tagállami energiamegtakarítási célkitűzés 2016-ig (GJ-ban), a nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv szerint (2007) | Az operatív program energiamegtakarítási célkitűzése (GJ-ban) | % |

Energiatakarékosság interregionális operatív program | 52500 | 0,1 |

Litvánia | Kohézió előmozdítása (középületek felújítása) | 13669200 | 360000 | 2,6 |

A KÖLTSÉGHATÉKONYSÁG NEM VOLT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐ AZ ENERGIAHATÉKONYSÁGI INTÉZKEDÉSEK FINANSZÍROZÁSA SORÁN

18. A költséghatékonyság elemzése a költségeket (a beruházási költségeket vagy más típusú kiadásokat) hasonlítja össze az elérendő hatásokkal. A költséghatékonysági megfontolásoknak meghatározó szerepet kellene játszaniuk a közkiadásokkal kapcsolatos döntésekben [18]. A költséghatékonyság koncepcióját különösen az energiahatékonysági projektek rangsorolásakor kellene alkalmazni. A Bizottság hangsúlyozta, hogy a 2020-ra prognosztizált energiafelhasználásra vonatkozó 20%-os megtakarítást költséghatékonysági intézkedések bevezetésével lehet érni, ami azt jelenti, hogy a beruházások az energiamegtakarítási intézkedések élettartama alatt vagy annál jóval korábban fognak megtérülni a kisebb energiaszámláknak köszönhetően [19].

19. A tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy a közszféra energiahatékonyság-javító intézkedéseket tegyen, olyan költséghatékony fejlesztésekre összpontosítva, amelyek a legrövidebb idő alatt a legnagyobb energiamegtakarítást érik el [20]. Mivel az előrejelzések szerint a 20%-os cél egyelőre nem fog teljesülni (lásd: 4. bekezdés), a források elosztásának és a projektek kiválasztásának a költséghatékonyság maximalizálására kell törekednie (a belgiumi és a dániai gyakorlat áttekintéséhez lásd: háttérmagyarázat).

HÁTTÉRMAGYARÁZAT

A KÖLTSÉGHATÉKONYSÁG KONCEPCIÓJÁNAK ALKALMAZÁSA KÉT TAGÁLLAMBAN

Belgiumban a flamand régió "Energiagazdálkodás a flamand kormányzati épületekben" elnevezésű cselekvési terve alapján minden hétéves vagy ennél rövidebb megtérülési idővel jellemezhető regionális beruházást három éven belül végre kell hajtani. Ezt az első fázist öt éven belül értékelni kell annak eldöntése érdekében, hogy a 10 éves vagy rövidebb megtérüléssel rendelkező második beruházási fázist végre lehet-e hajtani, és ha igen, akkor hogyan. Dániában a kormányzati intézményeknek legfeljebb ötéves megtérüléssel rendelkező energiamegtakarítási intézkedéseket kell végrehajtaniuk [21].

20. A költséghatékonyság az ellenőrzött operatív programok egyikében sem volt meghatározó tényező az energiahatékonysági beruházásokra szánt források elosztásában. Az irányító hatóságok elmondása alapján a kohéziós források energiahatékonysági projektek között történő elosztása az energiafelhasználásra vonatkozó kormányzati becsléseken és a kormányzat által megvalósítani tervezett fogyasztáscsökkentésen, valamint bizonyos mértékig a régiók előző programozási időszak alatti támogatásfelhasználásán alapult. Mindazonáltal ez nem foglalta magában az említett fogyasztáscsökkentéssel kapcsolatos beruházásiköltség-prognózist. Az ellenőrzött operatív programok nem tartalmaztak olyan elemzést, ami egyértelműen bemutatta volna a források elosztásának módját az egyes prioritásokra vagy intézkedésekre vonatkozóan.

21. Az operatív programok értékelése során a Bizottság nem írta elő a tagállamok számára, hogy költséghatékonysági szempontból indokolják az energiahatékonysági intézkedésekre szánt források elosztását, és ez a követelmény sem a részlegek közötti egyeztetések során, sem az irányító hatóságok által jóváhagyásra benyújtott operatív programtervezetekre adott bizottsági észrevételekben nem merült fel.

22. A Környezetvédelem operatív program (Cseh Köztársaság) eredeti változata minden megtakarított GJ esetében várható eredményként 722 EUR beruházási költséget adott meg, ami 61 éves egyszerű megtérülési időt eredményezett (a második újraelosztást követően a költség 339 EUR/GJ értékre, a megtérülési idő pedig 28 évre csökkent) [22]. Olaszországban a teljesítménymutatók és értékeik nem voltak megbízhatók. A 2000–2006-ra szóló Basilicata operatív programban az energiamegtakarítási mutató csak lakóépületekre vonatkozott. Az Energiatakarékosság interregionális operatív programban az energiamegtakarítási cél alacsony volt, ami nagyon hosszú megtérülési időt eredményezett (az energiaártól függően 288–444 év). A Kohézió előmozdítása operatív programban (Litvánia) 1 GJ megtakarításának költségét 861 euróra becsülték, az energiaártól függően 72–96 év megtérülési idővel (lásd: 3. táblázat). A megtérülési idők a felújított épületelemek, sőt az épületek élettartamát tekintve is túl hosszúak.

HIÁNYOSSÁGOK A PROJEKTEK KIVÁLASZTÁSI KRITÉRIUMAIBAN

23. Az irányító hatóságok által alkalmazott kiválasztási kritériumoknak átláthatónak kell lenniük, és biztosítaniuk kell, hogy a támogatást költséghatékony energiahatékonysági programok kapják. Minden kiválasztott paraméterhez, mint pl. egy beruházás (maximális) egyszerű megtérülési ideje vagy az energiamegtakarítás egységköltsége, standard vagy elfogadott értéket kell meghatározni, amely elősegíti a források költséghatékony beruházásokra való fordítását.

24. Az irányító hatóságok nem törekedtek annak biztosítására, hogy a kiválasztott projektek az energiafelhasználás csökkentése és a végrehajtott beruházás közötti legjobb arányt nyújtsák. Az alkalmazott kiválasztási kritériumok terén számos hiányosság merült fel, amelyeket a következő bekezdésekben részletezünk.

25. A Környezetvédelem operatív program (Cseh Köztársaság) esetén a kiválasztási kritériumok objektívek és átláthatóak voltak, így a potenciális kedvezményezettek számára kiszámíthatóbb volt, hogy pályázatuk sikeres lesz-e. Minden projektjavaslatot két ökológiai kritérium (1 GJ energiamegtakarítás költsége és a CO2-kibocsátás csökkentésének éves költsége) és három technikai kritérium (az eredeti állapothoz viszonyított százalékos energiamegtakarítás, a felújítás költsége, valamint a projekt befejezése után elért energetikai minősítés) szempontjából vizsgáltak. Ezenkívül a prognosztizált ötéves energiamegtakarítást levonták a projekt teljes támogatható költségéből. Annak ellenére azonban, hogy a projektek kiválasztási kritériumai objektívek voltak, és magukban foglalták az 1 GJ megtakarításának költségét, az elfogadható érték GJ-onként 200–560 EUR között volt, ami 17–47 éves megtérülési időt jelentett, jelentősen meghaladva az állami programokét (lásd: 22. lábjegyzet).

3. TÁBLÁZAT

1 GJ MEGTAKARÍTÁSÁNAK KÖLTSÉGE NÉGY ELLENŐRZÖTT OPERATÍV PROGRAMBAN

Forrás: Operatív programok, a Számvevőszék számításai.

Cseh Köztársaság | Környezetvédelem | 1550000 (430000) [9999] | 525 (310) [9999] | 339 (722) [9999] | 28 (61) [9999] |

Olaszország | Basilicata | Nincs meghatározva | 26 (17) [9999] | n.a. | n.a. |

Energiatakarékosság interregionális operatív program | 52500 | 764 | 14560 | 288–444 |

Litvánia | Kohézió előmozdítása | 360000 | 310 | 861 | 72–96 |

26. A Basilicata operatív program (Olaszország) esetében az irányító hatóság egyedüli értékelési kritériumként a beruházás élettartama során megtakarított energia becsült mennyisége és a teljes támogatható költség közti arányt vette figyelembe. A megtakarított energiamennyiséget az irányító hatóság számította ki. Az irányító hatóság az így kapott arányszám felhasználásával szándékozta kiválasztani azokat a projekteket, amelyek potenciálisan a legjobb megtérülést nyújtanák a projekt teljes költségéhez viszonyítva. Mivel a számítások nem vették figyelembe az érintett épületek tényleges állapotát (pl. energetikai minősítésüket vagy tényleges energiafogyasztásukat), és így azok energetikai auditból származó megbízható adatok helyett energiamegtakarítási becsléseken alapultak, nehézséget okoz annak megállapítása, hogy a kiválasztott projektek költséghatékony megoldást jelentettek-e.

27. Az Energiatakarékosság interregionális operatív program (Olaszország) esetében az irányító hatóság előírta, hogy a kiválasztáshoz a projekteknek az interregionális operatív programmal és a regionális energiatakarékossági tervekkel összhangban példamutató jellegűnek kell lenniük, "készen kell állniuk" (a munkálatok megkezdéséhez), továbbá technológiai és anyagfelhasználási szempontból innovatívnak kell lenniük, de a megtakarított energia mennyisége, a felmerülő költségek és ezek egymáshoz viszonyított aránya nem volt meghatározó tényező a kiválasztás során.

28. A Kohézió előmozdítása operatív program (Litvánia) esetében regionális és nemzeti szinten eltérő kritériumokat alkalmaztak a középületek terén megvalósuló hasonló projektek kiválasztásához. A három intézkedés közül kettőnél – bár a fő kiválasztási kritérium az energiafogyasztás volt – nem írták elő energetikai audit végrehajtását. Ezért a legnagyobb energiafogyasztású középületekre vonatkozó projekteket választották ki támogatásra. A megtakarított energia költségét figyelembe nem vevő kritériumok alapján azonban nem állapítható meg, hogy melyik épület esetében lesz legkedvezőbb az energiamegtakarítás és a költségek aránya, ezért ezek csak esetlegesen eredményeznek költséghatékony projekteket.

NEM MEGFELELŐ TELJESÍTMÉNYMUTATÓK ÉS MONITORING

29. A kiadási programokat vagy fejlesztési projekteket irányítóknak ésszerű célokat kell kitűzniük, és objektíven ellenőrizhető mutatókat kell meghatározniuk azok elérésének értékelésére. Az energiahatékonyságot célzó kohéziós beruházások keretében az irányító hatóságoknak releváns és mérhető teljesítménymutatók rendszerét kell létrehozniuk [23]. A Bizottság segítségével e hatóságoknak a projektek eredményeinek (pl. a megtakarított energia mennyisége és költsége és az energiahatékonysági politika célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulás) nyomon követését elősegítő releváns iránymutatásokat kell kiadniuk. Az összegyűjtött adatoknak elfogadható minőségűnek kell lenniük a relevancia, összehasonlíthatóság és megbízhatóság szempontjából [24].

30. Az irányító hatóságoknak az operatív programjaik elkészítése során nem álltak rendelkezésre referenciaadatok a beruházásra kiválasztott ágazatok energiamegtakarítási potenciáljáról. Ezek nélkül az adatok nélkül a döntéshozók nem tudták kellő tájékozottsággal megbecsülni, hogy egy program mennyiben járul hozzá egy szakpolitikai cél eléréséhez, és ez alapján azt sem tudták megítélni, hogy a programok támogatásra érdemesek-e.

31. Az energiahatékonysági intézkedésekhez tartozó teljesítménymutatók nem voltak megfelelőek a programok megfelelő nyomon követéséhez. Noha a teljesítménymutatók alkalmazása kötelező volt az irányító hatóságok számára, a mutatók típusát nem írták elő. Ennek eredményeképpen az ellenőrzött irányító hatóságok eltérő mérési módszereket és mértékegységeket alkalmaztak. Ebből következik, hogy az energiahatékonysági intézkedések eredményei nem hasonlíthatók össze uniós szinten, és azokat összesíteni sem lehet.

32. A Környezetvédelem operatív program (Cseh Köztársaság) esetében az energiahatékonysági intézkedés mutatója az intézkedés által megtakarított energia összmennyisége volt (GJ-ban). Az adatokat projektszinten jelentették, majd összesítették. Ezek az adatok pontosak és megbízhatóak voltak, mivel azokat tanúsított energetikai ellenőrök számították ki. A projektek esetében azonban csak a technikai célok (kicserélt ablakok és ajtók száma, szigetelt falak és tetőfelületek területe m2-ben) voltak kötelező jellegűek, az energiamegtakarításra vonatkozó célok nem.

33. Olaszországban nem határozták meg sem az energiamegtakarítási potenciál referenciaértékét, sem a mérési módszertant. A Basilicata operatív program esetében az energiamegtakarítás tárgyi eredménymutatója a projektek száma volt, és az eredménymutató (éves energiamegtakarítás GJ-ban) elméleti becsléseken alapult. Az Energiatakarékosság interregionális operatív program esetében az energiamegtakarítási potenciálra vonatkozó referenciaadatok hiánya miatt a hatásmutatók nem voltak megbízhatóak. Az eredményekre és a tárgyi eredményekre vonatkozó mutatókhoz nem tartozott mérési módszertan, így azok célértékei nem voltak megfelelően alátámasztva.

34. A Kohézió előmozdítása operatív program (Litvánia) esetében mutatókat határoztak meg az operatív programhoz, valamint annak prioritási tengelyeihez és intézkedéseihez. Az energiahatékonysági célokra rendelkezésre álló források növekedése vagy csökkenése az általában várható hatástól eltérően nem mindig eredményezett változást a mutatók értékében. A prioritási tengelyek szintjén a mutatók az energiaintenzitás csökkentésére vonatkoztak, az intézkedések szintjén a mutatók a projektek számát és a megtakarított energia mennyiségét vették figyelembe, de nem tértek ki a megtakarított energia költségére.

35. A Bizottság nyomonkövetési iránymutatásai nem adtak meg javasolt vagy kötelező mutatókat az energiahatékonyságra vonatkozóan [25]. Ezenkívül a kohéziós forrásokból származó támogatások az energiahatékonyságon kívül számos más cím alatt is előmozdítják az energiahatékonyságot (villamos energia, gáz, kőolajipari termékek és különböző infrastruktúrák). A Bizottság nem mérte ezeknek az intézkedéseknek a 2020-ra vonatkozó energiamegtakarítási cél eléréséhez való hozzájárulását, és nem is tervezte ilyen teljesítménymutatók alkalmazását az energiahatékonysági ágazatban [26].

KÖZÉPÜLETEKKEL KAPCSOLATOS PROJEKTEK MEGVALÓSÍTÁSA

A FŐ CÉL NEM AZ ENERGIAHATÉKONYSÁG VOLT

36. A településeknek és régióknak igényfelméréseken alapuló tervekkel kellene rendelkezniük, amelyek leltárszerűen felsorolják az ott található épületeket és azok energiaköltségét, valamint azokat a legnagyobb energiamegtakarítási potenciál szempontja alapján rangsorolják. Ez a stratégia a legnagyobb energiamegtakarítási potenciállal rendelkező épületeken végrehajtott energiahatékonysági intézkedéseket részesítené előnyben.

37. A települések, illetve régiók nem rendelkeztek megfelelő igényfelmérésen alapuló tervekkel. Az irányító hatóságok szerint az épületeket általában akkor tekintették támogatásra "készen állónak", ha azok felújításra szorultak, és dokumentációjuk megfelelt a követelményeknek.

38. A finanszírozásra kiválasztott projektek nem rendelkeztek költséghatékonysági szempontból ésszerű célokkal, pl. nem határozták meg az egységnyi energiamegtakarítás eléréséhez szükséges költséget. A célok az energiamegtakarítás és a kényelem javítása voltak, de a projekteket nem az energiamegtakarítás által eredményezett pénzügyi előnyök és ezáltal a felmerülő költségek ellentételezésének mértéke alapján választották ki (az ellenőrzött projektek megtérülési idejével kapcsolatban lásd: II. melléklet).

39. Az ellenőrzött országok egyike sem alkalmazott költségszempontból optimális minimális energiahatékonysági követelményeket az épületekre és épületelemekre vonatkozóan, és nem végeztek szisztematikus adatgyűjtést sem a meglévő épületek energiafogyasztási profiljáról. Annak ellenére, hogy a nemzeti építési szabványok határértékeket határoznak meg az épületek és építőanyagok hőtani jellemzőire, a kedvezményezettek rugalmasan alkalmaztak különböző technológiákat és anyagokat a különböző energiahatékonysági minősítések megszerzésére.

40. Az irányító hatóságok nem adtak iránymutatást pl. a kivitelezési specifikációkra, az alkalmazandó technológiákra, a tervezett költségekre, illetve elérendő optimális költség-haszon arányra vonatkozóan az energiahatékonysági intézkedések végrehajtásához.

AZ ENERGETIKAI AUDITOK NEM MINDEN ESETBEN KÖTELEZŐEK ÉS JÓ MINŐSÉGŰEK

41. A szabványos energetikai auditokat a finanszírozási döntés meghozatala előtt kell elvégezni, és magukban foglalják az adott létesítmény energiafelhasználására vonatkozó bázisértékek kidolgozását, valamint az energiamegtakarítás és a megfelelően kiválasztott energiatakarékossági intézkedések várható eredményességének becslését. Az energetikai auditot végző ellenőrök csak olyan lehetőségeket javasolhatnak, amelyek teljesítik a hatályos műszaki normákat. A Bizottság támogatja az energetikai auditok elvégzését, mivel azok megfelelő eszközök az energiamegtakarítás megvalósításához, különösen az épületek és az ipar terén. Ezért számos tagállam kötelezően bevezette az energetikai auditokat a közszférában [27].

42. A Cseh Köztársaságban az évente 1500 GJ-nál több energiát fogyasztó középületek esetében kötelező energetikai auditot végezni. A kedvezményezettek teljes mértékben követték az auditokban foglalt ajánlásokat. Az energetikai auditot végző ellenőr általában igen költséges beruházást javasolt, mivel ez nagyobb energiamegtakarítást ígért, mint az olcsóbb lehetőségek. A javaslatokban semmilyen költséghatékony lehetőségnem szerepelt.

43. Olaszországban a projekteket nem előzte meg energetikai audit. A projektek kedvezményezettjei nem voltak kötelesek az energiafogyasztást nyomon követni a projekt megkezdése előtt és annak befejezését követően.

44. Litvániában az energetikai auditok nem voltak eléggé részletesek, és nem tartalmaztak az épületek felújítás előtti állapotára vonatkozó mérési adatokat. Ennélfogva nem volt lehetőség a projektek tényleges hasznának ellenőrzésére [28]. Hasonló problémák merültek fel a lakóépület-modernizációs program végrehajtásáról szóló monitoringjelentéssel kapcsolatban is [29]. Ezenkívül nem írták elő a projekt végrehajtását megelőző energiahatékonysági referenciaértékelést sem. A nyolc ellenőrzött projekt közül csak kettő esetében hajtottak végre energetikai auditot a projektek megkezdése előtt, a másik hat projekt esetében az energetikai auditra a felújítási munkák megkezdése után került sor.

A PROJEKTEK TÁRGYI EREDMÉNYEKET VALÓSÍTOTTAK MEG, DE AZOK KÖLTSÉGE A MEGTAKARÍTHATÓ ENERGIÁHOZ KÉPEST MAGAS VOLT

45. Minden ellenőrzött projekt megfelelő minőségben és a tervezett mennyiségben valósította meg a tárgyi eredményeket (pl. ablakok és ajtók cseréje, falak és tetők szigetelése). Minden ellenőrzött projekt haszonnal járt, mint például az épület karbantartásának elvégzése és a kényelmi színvonal javítása (pl. zajszint-csökkentés, víz és szél elleni szigetelés), illetve a biztonságra vonatkozó hatályos jogi előírások jobb betartása (pl. kijárati ajtók).

46. Az irányító hatóságok a 24 ellenőrzött projekt közül 18 esetében nem tudtak nyilatkozni arról, hogy a projektek mennyiben teljesítették az energiamegtakarítási célokat, mert az energiamegtakarítást nem mérték megbízható módon. Az Olaszországban és Litvániában ellenőrzött operatív programok esetében az irányító hatóság vagy kedvezményezett csak becsléseket tudott adni a megvalósult energiamegtakarításra vonatkozóan. Egyedül a Cseh Köztársaságban végeztek méréseket minősített energetikai ellenőrök bevonásával. A Cseh Köztársaságban és Litvániában megvalósított projektek végleges eredményeit a projekt befejezését követő három év elteltével kell értékelni. Az ellenőrzés időpontjában azonban még nem működött a nyomonkövetési rendszer.

47. Az energetikai ellenőrök előzetes jelentései szerint a Cseh Köztársaságban egy kivételével mindegyik projekt teljesítette az energiafogyasztás csökkentésére vonatkozó célokat [30], sőt a tényleges energiamegtakarítás a tervezett mértéket is meghaladta. Azonban minden ellenőrzött projekt olyan költséges beruházás volt, amelyek megtérülése meghaladja az egyes épületelemek vagy épületek élettartamát. Az ellenőrzött projektek megtérülési ideje 27–148 év között mozgott, 52 éves átlagértékkel.

48. A Basilicata operatív program (Olaszország) esetében nem lehetett az ellenőrzött projektek által realizált előnyöket megbízhatóan értékelni. Nem végeztek energetikai auditot, és sem a projektek előtt, sem azok befejezése után nem gyűjtöttek energiafogyasztási adatokat. A hat ellenőrzött projekt esetében 1 GJ megtakarítás tervezett költsége átlagosan 252 EUR volt. A hat projekt közül öt esetben a kedvezményezettek által megadott energiafogyasztási adatok szerint az átlagos megtérülési idő hozzávetőlegesen 50 év.

49. Az Energiatakarékosság interregionális operatív program (Olaszország) esetében csak egy projektet fejeztek be 2011 végéig [31]. A projekt pályázati anyagában a várható hasznot évi egymillió euróra becsülték, ami tíz éves egyszerű megtérülési időt eredményezett volna. Becslések szerint a befejezés után a projekt csak évi 500000 EUR megtakarítást fog eredményezni (a kedvezményezett számítási hibát vétett a projekt pályázati anyagában), ami 19 éves egyszerű megtérülési időt jelent.

50. Litvániában (a Kohézió előmozdítása operatív program) az ellenőrzött projektek esetében a tényleges beruházási költségek fűtött négyzetméterenként 56–488 EUR között alakultak, ami sokszorosan meghaladja a 2006–2010 közötti időszakra szóló nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervben szereplő négyzetméterenkénti 31,85 EUR előrejelzést. A nyolc ellenőrzött projekt közül öt esetében állították, hogy megvalósították a tervezett energiamegtakarítást, de ennek megbízható mérése nem történt meg [32]. Három esetben az eredmények mérésére még nem került sor [33]. Az ellenőrzött projektek tervezett egyszerű megtérülési ideje 8–156 év között mozgott, 58 éves átlaggal (az összes ellenőrzött projekt eredményét lásd: II. melléklet).

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÁSOK

51. Nem támasztottak olyan feltételeket a programozás és finanszírozás terén, amelyek lehetővé tennék a költséghatékony energiahatékonysági beruházások végrehajtását, mivel:

a) az ellenőrzött operatív programokat nem előzte meg megfelelő igényfelmérés, amelyek keretében meghatározták volna azokat a konkrét területeket, ahol energiamegtakarítást lehet elérni, valamint a megtakarítások elérésének költséghatékony lehetőségeit, ezáltal indoklást sem adtak a választott intézkedésekre és azok költségére. A tagállami hatóságok nem gondoskodtak arról, hogy a programokat integrálják a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervekbe (lásd: 12–17. bekezdés);

b) a költséghatékonyság, azaz az igénybe vett források és az elért eredmények közötti legkedvezőbb arány nem játszott meghatározó szerepet, amikor a tagállamok forrásokat különítettek el az energiahatékonysági intézkedésekre és konkrét projektekre. Ráadásul ez a Bizottság által végzett, az operatív programok jóváhagyását megelőző értékelésnek sem képezte részét (lásd: 18–22. és 23–28. bekezdés);

c) az energiahatékonysági intézkedésekhez tartozó teljesítménymutatók nem voltak megfelelőek a programok nyomon követéséhez. A Bizottság nyomonkövetési iránymutatásai nem határoztak meg mutatókat az energiahatékonyságra vonatkozóan. Ezért az egyes irányító hatóságok által adott jelentésekben szereplő energiahatékonysági intézkedések eredményei nem hasonlíthatók össze uniós szinten, és azokat összesíteni sem lehet (lásd 29–35. bekezdés).

52. Az ellenőrzött, középületekre vonatkozó energiahatékonysági projektek nem voltak költséghatékonyak:

a) bár minden ellenőrzött projekt megvalósította a tervezett tárgyi eredményeket (pl. ablakok és ajtók cseréje, falak és tetőfelületek szigetelése), ezek költségei a potenciális energiamegtakarításhoz képest magasak voltak. Az energiahatékonyságnál fontosabb tényező volt a középületek felújításának igénye. Bár az ellenőrzött projektek célja az energiamegtakarítás és a kényelem növelése volt, aránytalanul magas beruházási költséggel valósították meg az energiamegtakarítást. A beruházások átlagosan tervezett megtérülési ideje 50 év körül volt, ami a felújított épületelemek, sőt maguk az épületek élettartamához viszonyítva is túl hosszú idő (lásd: 18–22., 23–28., 36–40. és 45–50. bekezdés);

b) az energetikai auditok elvégzése vagy nem voltak kötelező (Olaszország, Litvánia), vagy ahol kötelező volt (Cseh Köztársaság), ott az energetikai auditok által javasolt beruházási megoldások túl költségesek voltak. A 24 ellenőrzött projekt közül 18 esetében nem lehetett ellenőrizni a tényleges energiamegtakarítást, mivel nem történt meg annak megbízható módon történő mérése (lásd: 41–44. bekezdés).

AJÁNLÁSOK

A Bizottság tegyen megfelelő kezdeményezéseket – többek között további szabályozási javaslatokat a következő programozási időszakra vonatkozóan – annak érdekében, hogy az energiahatékonysági intézkedéseknek a kohéziós forrásokból történő finanszírozása a következő programozási időszakban elérje a következőket:

1) Megfelelő igényfelmérés elvégzése programszinten. Az igényfelmérések értékeljék a végfelhasználók energiafogyasztását minden ágazatban, azonosítsák a gazdaságban meglévő energiamegtakarítási potenciált, valamint határozzanak meg célkitűzéseket és megfelelő módszereket az energetikai terv sikerének értékeléséhez. Minden ágazatban költséghatékony megoldásokat kell találni.

2) Rendszeres nyomon követés és összehasonlítható teljesítménymutatók használata. Minden, az energiahatékonysági projektekkel foglalkozó operatív programot rendszeresen nyomon kell követni az egységnyi energiamegtakarításra jutó költség, valamint az operatív program tervezett és tényleges megtérülési idejének alakulására vonatkozóan. Ezenkívül az összegyűjtött adatoknak elfogadható minőségűnek kell lenniük a relevancia, összehasonlíthatóság és megbízhatóság szempontjából. A kohéziós forrásokból támogatott intézkedések által megvalósított energiamegtakarítással kapcsolatos adatokat a tagállami hatóságok gyűjtsék össze, a Bizottság pedig összesítse. Meg kell határozni a kohéziós forrásoknak a 2020-ra prognosztizált primerenergia-felhasználásra vonatkozó 20%-os megtakarításhoz történő hozzájárulását.

3) Átlátható projekt-kiválasztási kritériumok és az egységnyi energiamegtakarítás költségére vonatkozó előírások alkalmazása (egységes mértékegységek és módszertan használatával). A Bizottság az energiahatékonysági beruházások szokásos amortizációs ideje alapján határozza meg a leghosszabb elfogadható egyszerű megtérülési időt. Ezt a tagállamoknak az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv előírásait teljesítő referenciaépületei alapján meghatározott optimális költségszintek bevezetésével is támogatni lehetne. Elsődleges kiválasztási követelményként energetikai auditokat kell végezni az olyan energiahatékonysági projektek esetében, ahol még tagállami szinten nem határoztak meg optimális referenciaköltséget az épületekre vonatkozóan.

Ezt a jelentést Harald NOACK számvevőszéki tag elnökletével a II. kamara a 2012. november 14-i ülésén, Luxembourgban fogadta el.

a Számvevőszék nevében

+++++ TIFF +++++

Vítor Manuel da Silva Caldeira

elnök

[1] Energiahatékonysági cselekvési terv: A lehetőségek kihasználása, COM(2006) 545 végleges, 2006. október 19.

[2] Uo.

[3] Az Európai Tanács 2007 március 8– 9-i ülésének elnökségi következtetései, 7224/1/07 REV 1. sz. dokumentum. Ez a célkitűzés 368 millió tonna olajegyenérték (Mtoe) primerenergia-megtakarítást jelent 2020-ig (nem energetikai célú végső felhasználással csökkentett bruttó belföldi fogyasztás) az arra az évre prognosztizált – 1474 Mtoe fogyasztási szintet feltételező – 1842 Mtoe energiafelhasználásához képest. Ezt a célkitűzést az Európai Tanács 2010. június 17-i ülésén is megerősítették (EUCO 13/10), és az új energiahatékonysági irányelv is átveszi.

[4] SEC(2011) 277 végleges, 2011. március 8.

[5] A lakó-, kereskedelmi és középületek az energiafogyasztás közel 40%-át teszik ki, és ezek rendelkeznek a legnagyobb energiamegtakarítási potenciállal is. A köztulajdonban lévő vagy közintézmények által használt épületek alapterületüket tekintve az uniós épületállomány körülbelül 12%-át teszik ki, és az energiahatékonysági terv a közszférában hozott energiahatékonysági intézkedések fontosságát hangsúlyozza (Forrás: COM(2006) 545 végleges). Meg kell jegyezni, hogy ebben a szektorban, a szállítási ágazattal ellentétben, már rendelkezésre állnak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalom megvalósításához szükséges technológiai megoldások.

[6] Energia 2020: A versenyképes, fenntartható és biztonságos energiaellátás és -felhasználás stratégiája, COM(2010) 693 végleges, 2010. november 10.

[7] A hetedik kutatási keretprogram, az "Intelligens energia – Európa" program, valamint az energiahatékonyságra irányuló finanszírozási eszköz.

[8] Ex-post Evaluation of Cohesion Policy Programmes 2000-2006 Co-financed by the ERDF (Objectives 1 and 2) – Work Package 5B: Environment and Climate Change [A 2000–2006 közötti kohéziós politikához kapcsolódó, az ERFA által finanszírozott programok utólagos értékelése (1. és 2. célkitűzés) – 5B. munkacsomag: Környezetvédelem és éghajlatváltozás], Európai Bizottság (2009), 43. o.

[9] A Bizottság javaslata szerint a fejlettebb és átmeneti régiók esetében az ERFA-erőforrások legalább 80%-át az energiahatékonyságra és megújuló energiaforrásokra, kutatásra, innovációra és a kkv-k versenyképességére kell összpontosítani, és ennek legalább 20%-át energiahatékonyságra és megújuló energiaforrásokra kell fordítani; a kevésbé fejlett régiókban az ERFA-erőforrások legalább 50%-át kell erre a három területre fordítani, s ebből legalább 6%-ot energiahatékonyságra és megújuló energiaforrásokra kell fordítani. (Forrás: COM(2011) 614 végleges, 2011.10.6., 4. o.).

[10] A Tanács 2006. július 11-i 1083/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 210., 2010.7.31., 25. o.).

[11] Az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése (HL C 326., 2012.10.26., 13. o.), valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikke (HL C 326., 2012.10.26., 47. o.).

[12] A kohéziós alapokból nyújtott támogatásokra vonatkozó irányítási és kontrollrendszerekkel kapcsolatos uniós jogszabályok összefoglalása a következő internetcímen található: http://europa.eu/legislation_summaries/regional_policy/management/g24241_en.htm.

[13] Az 1083/2006/EK rendelet.

[14] Környezetvédelem operatív program (Cseh Köztársaság), Energiatakarékosság interregionális operatív program (Olaszország) és a Kohézió előmozdítása operatív program (Litvánia).

[15] Basilicata operatív program (Olaszország).

[16] Energy Efficiency Policy Recommendations [Energiahatékonysági ajánlások], OECD/IEA (2008), Párizs.

[17] Synthesis of the complete assessment of all 27 National Energy Efficiency Action Plans as required by Directive 2006/32/EC on energy end-use efficiency and energy services [Az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv által előírt, mind a 27 nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv teljes értékelésének szintézise] SEC(2009) 889 végleges, 2009.6.23., 47. o.

[18] Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 27. cikkének (1) és (2) bekezdése (HL L 248., 2002.9.16., 1. o.).

[19] SEC(2011) 277 végleges.

[20] Az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke (HL C 114., 2006.4.27., 64. o.).

[21] A flamand energiahatékonysági cselekvési terv (2007) és a dániai megújuló energiamegtakarítási cselekvési terv (2005) (www.ec.europa.eu/energy).

[22] Összehasonlításképpen az energiamegtakarítást és a megújuló energiaforrások használatát támogató csehországi állami éves "EFEKT" program 1991 óta működik. A 2005–2007-es időszakban a beruházások egyszerű megtérülési ideje öt év (ipar), hét év (szolgáltató szektor) és 21 év (háztartások) között mozgott, míg 1 GJ energia megtakarításának átlagos költsége 74 EUR volt.

[9999] A források átcsoportosítása után.

[23] Az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 27. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy egyedi, mérhető, elérhető, szakszerű és időzített célokat kell meghatározni az uniós költségvetésben szereplő minden tevékenységi ágazatra vonatkozóan. E célok elérését teljesítménymutatókkal kell nyomon követni.

[24] A Számvevőszék 7/2011. sz. véleménye (HL 47., 2012.2.17., 1. o.).

[25] The New Programming Period 2007-2013, Indicative Guidelines on Evaluation Methods: Monitoring and Evaluation Indicators [Az értékelési módszerekre vonatkozó indikatív iránymutatások a 2007–2013-as új programozási időszakban: nyomonkövetési és értékelési mutatók], 2. sz. bizottsági munkadokumentum, 2006. augusztus.

[26] Outcome indicators and targets, Towards a new system of monitoring and evaluation in EU Cohesion Policy [Eredménymutatók és célok – az uniós kohéziós politika nyomon követésének és értékelésének új rendszere felé], nem publikált bizottsági munkadokumentum, 2011. június.

[27] SEC(2009) 889 végleges, 36. és 59. o.

[28] Ez a 2008. április 29-i 4-184. sz. gazdasági miniszteri rendelettel jóváhagyott, az energetikai auditokra és a középületek energia- és hidegvíz-felhasználásával kapcsolatos auditjaira vonatkozó módszertan szerint nem volt szükséges.

[29] A több lakásból álló lakóházak felújítási programjának nyomon követése. A jelentést a HUDA megrendelésére a "Kompetencijų centras" nevű közintézmény készítette 2009-ben.

[30] Kladno projekt.

[31] Cardarelli kórház projekt, Nápoly.

[32] A Palanga, a Gargždai, a Garliava, az Alytus és a Vilniusi Egyetemi Klinika projekt.

[33] Ezek a projektek: Klaipėda, a kaunasi onkológia, valamint a vilniusi Mykolas Marcinkevičius projekt.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

AZ ENERGIAHATÉKONYSÁG JAVÍTÁSÁRA SZÁNT KOHÉZIÓS FORRÁSOK A 2000–2013 AS IDŐSZAKBAN ÉS A 2007–2011 ES IDŐSZAKBAN KIVÁLASZTOTT PROJEKTEK

Megjegyzés: A 100% fölötti kiválasztási arány azt jelenti, hogy ugyanazon operatív programon belüli vagy másik operatív programból származó más prioritásokból vagy intézkedésekből csoportosítottak át forrásokat.

Forrás: A Regionális Politikai Főigazgatóság SF adatbázisa a 2000–2006-os időszakra vonatkozóan, az SFC2007 adatbázis, valamint a kiválasztott projektek 2011. évi végrehajtási jelentése.

Cseh Köztársaság [1] | 9225386 | 942214473 | 951439859 | 17,7 | 342658632 | 36,4 |

Olaszország | 35298133 | 838592232 | 873890365 | 16,2 | 417305116 | 49,8 |

Lengyelország [1] | 11410880 | 499012133 | 510423013 | 9,5 | 389379855 | 78,0 |

Litvánia [1] | 31815678 | 370508149 | 402323827 | 7,5 | 439300937 | 118,6 |

Németország | 11969823 | 373182646 | 385152469 | 7,1 | 307047003 | 82,3 |

Magyarország [1] | 7181475 | 328531227 | 335712702 | 6,2 | 163856263 | 49,9 |

Franciaország | 25596690 | 291167688 | 316764378 | 5,9 | 177008914 | 60,8 |

Bulgária [2] | 0 | 258104621 | 258104621 | 4,8 | 74144427 | 28,7 |

Románia [2] | 0 | 253241727 | 253241727 | 4,7 | 60131969 | 23,7 |

Egyesült Királyság | 23362973 | 150657204 | 173420177 | 3,2 | 167360699 | 111,1 |

Spanyolország | 39941325 | 110048101 | 146803260 | 2,7 | 33326165 | 30,3 |

Határokon átnyúló uniós együttműködés | 4029659 | 119642025 | 123671684 | 2,3 | 164027992 | 137,1 |

Görögország | 42623511 | 71170000 | 113793511 | 2,1 | 492363482 | 691,8 |

Szlovénia [1] | 0 | 105700000 | 105700000 | 2,0 | 73707906 | 69,7 |

Lettország [1] | 21048774 | 60220000 | 81268774 | 1,5 | 106078878 | 176,2 |

Szlovákia [1] | 1334466 | 78584184 | 79918650 | 1,5 | 64760737 | 82,4 |

Portugália | 0 | 74200883 | 74200883 | 1,4 | 49599067 | 66,8 |

Írország | 22864270 | 19000000 | 41864270 | 0,8 | 22346186 | 117,6 |

Hollandia | 793076 | 34250000 | 35043076 | 0,7 | 19917049 | 58,2 |

Észtország [1] | 2568584 | 28760241 | 31328825 | 0,6 | 27844967 | 96,8 |

Finnország | 190740 | 24243917 | 24434657 | 0,5 | 6926847 | 28,6 |

Belgium | 5271426 | 18976147 | 24247573 | 0,5 | 9375338 | 51,0 |

Málta [1] | 0 | 12550000 | 12550000 | 0,2 | 3096758 | 24,7 |

Svédország | 0 | 9173788 | 9173788 | 0,2 | 1057737 | 11,5 |

Ausztria | 2864306 | 6156013 | 9020319 | 0,1 | 17383781 | 282,4 |

Régiók közötti uniós együttműködés | 6891928 | 0 | 6891928 | 0,1 | 0 | 0 |

Luxemburg | 0 | 504873 | 504873 | 0,01 | 1744838 | 345,6 |

Ciprus [1] | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

Dánia | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 |

Összesen | 306283104 | 5078392272 | 5384675376 | 100% | 3632051543 | 71,5 |

[1] 2004-es összegek.

[2] 2004-es összegek.

--------------------------------------------------

I I. MELLÉKLET

A CSEH KÖZTÁRSASÁGBAN, OLASZORSZÁGBAN ÉS LITVÁNIÁBAN VÉGREHAJTOTT PROJEKTEK MEGTÉRÜLÉSI IDEJE ÉS AZ ÁLTALUK MEGVALÓSÍTOTT ENERGIAMEGTAKARÍTÁS

Forrás: Energetikai auditok és a projektek tényleges eredményei, az ellenőrök által az energetikai auditokból származó adatok alapján végzett számítások, 25–50 év közötti értékelési időszakkal számolva.

Melfi | Ablakok cseréje egy középiskolában | n.a. | 20 | n.a. |

Nápoly | A termelés és az elosztás hatékonyságának növelését szolgáló intézkedések az ellátórendszerben, mint például a fűtőkazán modernizálása és műszaki eszközök, csövek, hideg- és melegvíz-, valamint levegő-ellátási rendszerek cseréje, elsősorban a kórház főépületében | Nem mérhető megbízhatóan | 10 | 19 |

Klaipėda | A Klaipėda idegenforgalmi szakiskola felújítása | n.a. | 156 | n.a. |

Kaunas | A Kaunasi Orvostudományi Egyetem Onkológiai Központjának felújítása | n.a. | 8 | n.a. |

Vilnius | A Vilniusi Egyetemi Kórház Santariškių Klinikájában található műtőhelyiség tetőszigetelése, a fűtő- és szellőztetőrendszerek felújítása | n.a. | 66 | n.a. |

Átlag | | | 51 | |

[1] Az energetikai auditot végző ellenőr az újjáépített fűtőházban eredetileg felhasznált barnakőszén árát (85,45 CZK/GJ) vette alapul, ezzel szemben a számvevőszéki ellenőr az iskola által a teljes felhasznált energiáért fizetett átlagárral (279 CZK/GJ) számolt.

--------------------------------------------------

52012SA0021