INDOKOLÁS

1.           A javaslat háttere

A központi értéktárak („CSD-k”) a pénzügyi piacok szempontjából rendszerszintű jelentőséggel bíró intézmények. Az értékpapírtőzsdén vagy azon kívül zajló értékpapír-kereskedelmet az adott ügyletek elszámolásához – azaz az értékpapírok készpénz ellenében történő szállításához – vezető, kereskedés utáni folyamatok követik. A központi értéktárak azok a fő intézmények, amelyek úgynevezett értékpapír-elszámolási rendszerek üzemeltetése révén lehetővé teszik az elszámolást. A központi értéktárak ezenfelül biztosítják az értékpapírszámlák elsődleges rögzítését és központi vezetését, amelyeken megjelenik, ki és hány értékpapírt bocsátott ki, illetve rögzítik az ezen értékpapír-állományokban bekövetkező változásokat.

A központi értéktárak monetáris politikai okokból is lényeges szerepet játszanak a fedezeti piacon. Az Európai Unióban és különösen az euróövezetben a központi banki monetáris politikai műveletek során elfogadható biztosítékok például szinte kivétel nélkül a központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszereken haladnak keresztül.

2010-ben az európai uniós értékpapír-elszámolási rendszerekben hozzávetőleg 920 billió EUR értékű ügylet elszámolására került sor és 2010 végén a rendszer közel 39 billió EUR összegű értékpapírt tartalmazott. Az Európai Unióban több mint 30, azaz általában országonként egy központi értéktár és két „nemzetközi” központi értéktár található („ICSD” – a Clearstream Banking Luxembourg és az Euroclear Bank), amely utóbbiak a központi értéktárak nemzetközi kötvények, közismert nevükön „eurókötvények” kibocsátására szakosodott alcsoportját alkotják.

Míg a központi értéktárak a nemzeti határokon belül többnyire biztonságosak és hatékonyak, több tagállamot érintő egyesülésük és kommunikációjuk kevésbé biztonságos, ami azt jelenti, hogy a több tagállamra kiterjedő befektetéssel a befektető magasabb kockázatot és költségeket vállal. A meghiúsult elszámolások száma a több tagállamra kiterjedő ügyletek esetében például magasabb, mint a belföldi ügyleteknél, és a több tagállamot érintő elszámolás költsége a belföldi áraknak akár a négyszerese is lehet.

Ezek a biztonsági problémák többek között az alábbi tényezőkből fakadnak:

· Az elszámolási ciklus hossza. A kereskedés és az elszámolás között eltelt időszak az Európai Unióban nem harmonizált, ami zavarokat okoz a több tagállamra kiterjedő értékpapírügyletek elszámolásánál;

· Az értékpapírok egy kisebb, de jelentős része továbbra is papíralapú. Ezek elszámolására jóval hosszabb elszámolási ciklust követően kerül sor, növelve a befektetői kockázatot;

· A meghiúsult elszámolásokra, amikor az ügylet elszámolása nem történik meg a tervezett időpontban, nem vonatkoznak az összes piacon érvényes, visszatartó erejű bírságok, ahol pedig léteznek ilyenek, az elszámolásokkal kapcsolatos fegyelmi intézkedések piaconként rendkívül eltérők;

· Míg a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelv[1] csökkenti az értékpapír-elszámolási rendszerben részt vevő tag ellen indított fizetésképtelenségi eljárás azon hatását, amely az egész rendszerben zavarokat okozhat, a rendszert érintő egyéb kockázatokkal vagy az azt üzemeltető központi értéktár alkalmazkodóképességével nem foglalkozik. Az elszámoláshoz kapcsolódó kiegészítő banki szolgáltatások nyújtásából eredően több központi értéktár további hitel- és likviditási kockázatoknak van kitéve;

· Noha a központi értéktárak összekapcsolódásáról szóló megállapodásokat az európai elszámolási piacok megszilárdítása felé tett első lépésnek tekintik, azok az ilyen kapcsolatokra vonatkozó célzott prudenciális szabályok hiányában biztonsági problémákat vetnek fel. Ezenfelül fokozzák a központi értéktárak összekapcsoltságát, ami még indokoltabbá teszi közös prudenciális keret bevezetését.

A hatékony egységes belső elszámolási piac hiánya szintén fontos problémák forrása. A kereskedés utáni piac létrejöttét Európában továbbra is jelentős akadályok gátolják, úgymint az értékpapír-kibocsátók központi értéktárakhoz való hozzáférésének korlátozása, az Európai Unión belül a központi értéktárakra vonatkozó eltérő nemzeti engedélyezési rendszerek és szabályok, valamint az egyes nemzeti központi értéktárak közötti korlátozott verseny. Ezen akadályok igen széttagolt piacot eredményeznek. Következésképpen az ügyletek több tagállamot érintő elszámolása feleslegesen bonyolult „holdingláncok” keretében történik, gyakran több központi értéktár és számos más közvetítő közreműködésével. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a hatékonyságot, illetve a több tagállamra kiterjedő ügyletekhez kapcsolódó kockázatokat.

Fontos problémákról van szó, ugyanis Európában a szokásos értékpapír-eladástól/-vásárlástól kezdve a biztosítékátruházásokig egyre nő a több tagállamra kiterjedő ügyletek száma, a központi értéktárak pedig egyre összekapcsoltabbá válnak. A Target2 Securities (T2S) megjelenésével ezek a tendenciák várhatóan erősödni fognak. A T2S projektet az eurórendszer indította útjára, amelynek célja, hogy 2015-től kezdődően határok nélküli közös értékpapír-elszámolási platformot biztosítson Európában.

Ez a rendeletjavaslat kitér ezekre a problémákra. Kötelezővé teszi valamennyi átruházható értékpapír könyvelési tételként történő feltüntetését és ezek rögzítését a központi értéktárban, mielőtt azokat szabályozott helyszíneken eladásra felkínálják. Unió-szerte harmonizálja az elszámolási időszakokat és az elszámolásokra vonatkozó fegyelmi szabályokat. A központi értéktárak műveleteinek és szolgáltatásainak kockázatait kezelő nemzetközi szabványokon alapuló közös szabályrendszert vezet be. Mivel a központi értéktárakra az Európai Unió egészében azonos lényegi szabályok vonatkoznak majd, az egységes engedélyezési követelményeknek és egy uniós útlevélnek köszönhetően lehetőség nyílik a jelenlegi hozzáférési akadályok felszámolására.

A rendeletjavaslat tehát erősíteni fogja a rendszer biztonságát és megnyitja a központi értéktárak szolgáltatásainak piacát, ezáltal javítja az értékpapír-elszámolások hatékonyságát. A rendeletjavaslat a kereskedési helyszínek tekintetében a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK irányelvvel (MiFID-irányelv)[2], a központi szerződő felek tekintetében pedig a származtatott ügyletekről szóló (EMIR) rendeletjavaslattal együtt és azokat kiegészítve alkotja az értékpapír-piaci infrastruktúrák szabályozási keretét.

A kezdeményezés széles körű politikai támogatást élvez. Az ECOFIN Tanács 2008. december 2-i ülésén hangsúlyozta, hogy meg kell erősíteni a központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek biztonságát és hatékonyságát, és egyetértett abban, hogy uniós szabályozásra van szükség a kereskedés utáni szakaszt érintő jogi akadályok, többek között a központi értéktárakhoz való hozzáférést gátló akadályok megszüntetéséhez. A központi értéktárakra vonatkozó megfelelő szabványok szükségességét nemzetközi szinten is elismerik. A világ banki és értékpapír-piaci szabályozói (CPSS-IOSCO) már 2001-ben egy sor ajánlást fogadtak el az értékpapír-elszámolási rendszerekre vonatkozóan. Ezeket az európai szabályozók (KBER – Európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága (CESR)) 2009-ben nem kötelező erejű iránymutatások formájában fogadták el. 2010 októberében a Pénzügyi Stabilitási Tanács megismételte a megbízhatóbb alapvető piaci infrastruktúrákat szolgáló naprakész szabványok iránti felhívását és a meglévő szabványok felülvizsgálatát és javítását kérte.

2.           Az érdekeltekkel folytatott konzultáció eredményei és hatásvizsgálatok

Ez a kezdeményezés a főbb érdekelt felekkel, köztük értékpapír-piaci és banki szabályozókkal, az EKB-val és különböző piaci szereplőkkel folytatott széles körű és folyamatos párbeszéd és konzultáció eredménye. Figyelembe veszi a 2011. január 13. és március 1. között zajlott nyilvános konzultáció során kifejtett észrevételeket és a 2010 nyara óta az érdekelti csoportok széles körétől érkezett javaslatokat.

Ezenfelül az Oxera Consulting vállalat megbízást kapott egy, a kereskedés utáni ágazatban érvényes költségekről és árakról szóló tanulmány készítésére. Az Oxera első jelentését 2009-ben, a másodikat 2011-ben nyújtotta be. E jelentések hasznos adatokkal szolgálnak az Európában a több tagállamra kiterjedő és a belföldi kereskedés utáni költségek között tapasztalható különbségekről.

A szabályozás javítására irányuló politikájával összhangban a Bizottság hatásvizsgálatot végzett a szakpolitikai alternatívákról. A szakpolitikai lehetőségeket az európai központi értéktárak szolgáltatásaira vonatkozóan a biztonság, a hatékonyság és az egyenlő feltételek javításának fő célkitűzései mentén vizsgálták. A vizsgálat során a fenti célkitűzések elérésének eredményességét és a különböző szakpolitikai lehetőségek végrehajtásának költséghatékonyságát mérték fel.

A hatásvizsgálatról szóló jelentés tervezetét 2011. március 16-án nyújtották be a Bizottság hatásvizsgálati testületéhez, majd felülvizsgálatot követően 2011. augusztus 8-án új tervezetet nyújtottak be. A jelentéstervezet a hatásvizsgálati testület észrevételeit követően számottevően javult, mivel megbízhatóbb adatokkal támasztotta alá a feltárt problémákat és részletesebb elemzést nyújtott az egyes szakpolitikai lehetőségekről, különösen az elszámolást kiegészítő banki szolgáltatások tekintetében, valamint megbecsülte, milyen előnyökkel és hatással járnak az egyes szakpolitikai lehetőségek a különböző érdekelti csoportokra nézve, és megbízhatóbb nyomonkövetési és értékelési keretet biztosított.

3.           A javaslat jogi elemei

3.1.        Jogalap

A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkén alapul, amely ezen a területen a legmegfelelőbb jogalap. A javaslat elsődleges célja a biztonságos és hatékony értékpapír-elszámolások hiányának és ebből eredően a belső piac működése előtt álló – az értékpapír-elszámolást és az értékpapír-elszámolási rendszereket üzemeltető központi értéktárak tevékenységét szabályozó eltérő nemzeti szabályokból eredő – akadályoknak a kezelése azáltal, hogy az elszámolási ciklus és fegyelem egyes szempontjaira vonatkozó közös szabályokat, illetve a központi értéktárak alkalmazkodóképességét és az ezekhez való hozzáférést érintő közös prudenciális követelményeket ír elő. Ilyen közös szabályok és követelmények hiányában a nemzeti szinten hozott, valószínűleg eltérő intézkedéseknek közvetlen negatív hatásuk lesz az uniós elszámolási piacok biztonságára, hatékonyságára és versenyére. A rendelet a legmegfelelőbb eszköz annak biztosítására, hogy az elszámolási ciklus és fegyelem tekintetében valamennyi piaci szereplőre egységes és közvetlenül alkalmazandó kötelezettségek vonatkozzanak, valamint hogy a központi értéktáraknak az Unión belül egységes és közvetlenül alkalmazandó prudenciális szabályoknak kelljen eleget tenniük, amelyek erősítik alkalmazkodóképességüket, valamint a könyvelési rendszerek vezetésében és az elszámolási folyamatban betöltött központi szerepüket.

Mivel a rendeletjavaslat fő célja több, a piaci szereplőkre közvetlenül alkalmazandó jogi kötelezettségnek – többek között a lényegében valamennyi átruházható értékpapírnak a központi értéktárban könyvelési tétel formájában történő feltüntetésének és szigorúbb elszámolási időkeretnek – a bevezetése, illetve mivel az értékpapír-elszámolási rendszerek üzemeltetéséért és az Unión belüli időszerű elszámolásokat biztosító intézkedések alkalmazásáért a központi értéktárak felelnek, elengedhetetlen, hogy a központi értéktárak mindenkor folyamatosan eleget tegyenek a javaslatban szereplő egységes és szigorú prudenciális követelményeknek. A javaslatban ezért – a piaci szereplők számára előírt jogi kötelezettségekből következően – a központi értéktárak engedélyezése és folyamatos felügyelete tekintetében egységes és közvetlenül alkalmazandó szabályokról kell rendelkezni.

3.2.        Szubszidiaritás és arányosság

Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (3) bekezdésében foglalt szubszidiaritás elve szerint uniós szintű intézkedésre csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kitűzött célokat a tagállamok önállóan nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az EU szintjén jobban megvalósíthatók.

E javaslat alapvető célja, hogy az Unión belül biztonságosabbá és hatékonyabbá tegye az európai értékpapírpiacokat, ami összehangolt uniós fellépést kíván. Az uniós fellépést továbbá a központi értéktárak rendszerjellege és azok fokozott összekapcsoltsága is indokolja, különösen a T2S bevezetését követően.

Ami a központi értéktárak engedélyezését és felügyeletét illeti, a rendeletjavaslat célja, hogy egyensúlyt teremtsen a nemzeti hatóságok hatáskörei és a többi illetékes hatóság érdekei között. Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) a központi bankok európai rendszerének (KBER) tagjaival rendszeresen konzultálva kulcsszerepet fog játszani a viták rendezésében, a nemzeti hatóságok közötti együttműködési megállapodások előmozdításában és a technikai standardok kidolgozásában.

Egyes kérdéseket meglévő uniós jogszabályok már tárgyalnak. Az értékpapír-elszámolási rendszerek fogalmát például a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelv[3] határozza meg, míg a 2004/39/EK irányelv (MiFID-irányelv) a piaci szereplők által szabadon választott értékpapír-elszámolási rendszerhez való bizonyos hozzáférési szabályokról rendelkezik. A rendeletjavaslat összhangban áll ezekkel az uniós jogszabályszövegekkel.

A javaslat ezenfelül teljes körűen figyelembe veszi az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (4) bekezdésében előírt arányosság elvét, azaz azt, hogy az uniós fellépésnek az elérni kívánt cél megvalósítására alkalmasnak kell lennie, és nem lépheti túl az ahhoz szükséges mértéket. A rendeletjavaslat összeegyeztethető ezzel az elvvel, és megfelelő egyensúlyt teremt a kockán forgó közérdek és a javasolt intézkedések költséghatékonysága között. A javaslat teljes körűen figyelembe veszi a biztonság, a piaci hatékonyság és az érdekelteket terhelő költségek közötti egyensúly szükségességét.

3.3.        A javaslat részletes magyarázata

A rendeletjavaslat a következő két fő részből áll: az értékpapír-elszámolásokkal összefüggésben a piaci szereplőket érintő intézkedések (II. cím) és a kifejezetten a központi értéktárakra vonatkozó intézkedések (III., IV. és V. cím). A hatályra és a fogalommeghatározásokra vonatkozó (I. cím), illetve az átmeneti és záró rendelkezéseket tartalmazó (VI. cím) többi cím a javaslat mindkét részére alkalmazandó.

3.3.1.     A javaslat hatálya (I. cím)

A rendeletjavaslat valamennyi központi értéktárra alkalmazandó, de az engedélyezési és felügyeleti követelmények alól mentességet élveznek a KBER tagjai és más, hasonló szolgáltatásokat nyújtó nemzeti vagy állami szervek, úgymint az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő tagállami nemzeti szervek, amelyek ellenkező esetben központi értéktárnak minősülnének. A központi értéktárakra vonatkozó követelmények mindazonáltal továbbra is teljes körűen alkalmazandók ezekre az intézményekre. A mentesség a IV. cím esetében is él, amely különbséget tesz az elszámoláshoz kapcsolódó kiegészítő banki szolgáltatások és a központi értéktárak egyéb szolgáltatásai között, mivel ezek az intézmények jellegükből adódóan biztosítanak ilyen kiegészítő szolgáltatásokat.

Ami a pénzügyi eszközöket illeti, a javaslat a központi értéktárakra vonatkozó követelmények tekintetében valamennyi pénzügyi eszközre alkalmazandó, elsősorban azonban az értékpapír-elszámolásokról szóló II. cím alkalmazásában a 2004/39/EK irányelv (MiFID-irányelv) 4. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott átruházható értékpapírok (lényegében a részvények és a kötvények) tartoznak a hatálya alá.

3.3.2.     Értékpapír-elszámolások (II. cím)

A rendeletjavaslat fő célja az elszámolás biztonságának növelése. A II. cím három intézkedéscsoportot javasol e célkitűzés eléréséhez. Elsőként kötelezővé teszi az értékpapírok úgynevezett dematerializációját/immobilizációját, amely az értékpapírok könyvelési tétel formájában történő kibocsátása. Ennek az intézkedésnek a célja az elszámolás hatékonyságának fokozása, az elszámolási időszakok lerövidítésének előmozdítása és az értékpapír-kibocsátások integritásának biztosítása az értékpapír-állományok könnyebb összeegyeztetésének lehetővé tételével. A könyvelési tétel formájában létező értékpapírokat nem minden esetben szükséges a kereskedés vagy biztosítékként történő felajánlás előtt a központi értéktárban rögzíteni. Nyilvántartásba vételüket például a részvénykönyvek vezetői is elvégezhetik. Amennyiben azonban azokkal a 2004/39/EK irányelv (MiFID-irányelv) által szabályozott helyszíneken kereskednek, fel kell tüntetni őket a központi értéktárban ahhoz, hogy részesülhessenek a 98/26/EK irányelv által az értékpapír-elszámolási rendszerek számára biztosított védelemben, valamint hogy megkönnyítsék az egyrészről a nyilvántartott értékpapírok és másrészről a kereskedésben részt vevő értékpapírok egyeztetését. A rendeletjavaslat kellően hosszú, 2018. január 1-jéig tartó átmeneti időszakot ír elő, hogy lehetővé tegye az említett intézkedésnek való megfelelést az olyan tagállamban működő piaci szereplők számára, ahol még jelentős papíralapú értékpapír-állomány van.

Másodsorban, a II. cím Unió-szerte harmonizálja az értékpapírügyletekre vonatkozó elszámolási időszakot. A legtöbb európai értékpapírügyletet az egyes piacoktól függően a kereskedés napját követő két vagy három napon belül elszámolják. Az elszámolási időszakot harmonizálni fogják és a kereskedés napját követő két napban határozzák meg, ennél rövidebb elszámolási időszak azonban megengedett. Harmadsorban, a II. cím az Európai Unió egész területén összehangolja az elszámolásokkal kapcsolatos fegyelmi intézkedéseket. Ezek az elszámolások elmulasztását megakadályozó előzetes, illetve a meghiúsult elszámolások kezelését célzó utólagos intézkedéseket foglalnak magukban. A fő cél a meghiúsult elszámolások számának csökkentése és az elszámolási fegyelem szintjét csökkentő verseny visszaszorítása, például az eltérő szankciórendszereket alkalmazó piacok között. A javasolt rendelkezések túlmutatnak a központi értéktárak szintjén, és céljuk, hogy az értékpapíroknak az elszámolás tervezett napján történő szállítását elmulasztó piaci szereplőket harmonizált „fedezeti vételi eljárásnak” vessék alá, amelyet – elszámolt ügylet esetében – egy központi szerződő fél hajthat végre vagy az más módon beilleszthető a kereskedési helyszínek saját szabályaiba.

3.3.3.     Központi értéktárak (III. cím)

A központi értéktárak engedélyezése és felügyelete (I. fejezet)

A 98/26/EK irányelv az értékpapír-elszámolási rendszereket olyan alakszerű megállapodásokként határozza meg, amelyek lehetővé teszik értékpapírok különböző részt vevő felek közötti átruházását. Az irányelv ugyanakkor az ilyen rendszerek üzemeltetéséért felelős intézményekre nem tér ki. Az ilyen rendszerek egyre összetettebb jellegét és az elszámoláshoz kapcsolódó kockázatokat figyelembe véve elengedhetetlen, hogy az értékpapír-elszámolási rendszereket üzemeltető intézményeket közös prudenciális szabályok mentén jogilag meghatározzák, engedélyezzék és felügyeljék. A központi értéktár olyan, értékpapír-elszámolási rendszert üzemeltető jogi személy, amely legalább egy másfajta alapvető szolgáltatást („hitelesítési” vagy központi számlavezetési szolgáltatást) nyújt. Ezenfelül a központi értéktárak csak bizonyos, többnyire az alapvető szolgáltatásokhoz kapcsolódó „kiegészítő” szolgáltatásokat nyújthatnak. Ha az említett kiegészítő szolgáltatások adóügyi szolgáltatásokat foglalnak magukban, a központi értéktáraknak biztosítaniuk kell, hogy azok megfeleljenek az érintett tagállam adójogszabályainak. Forrásadó-mentességhez kapcsolódó eljárás esetén a központi értéktárnak be kell tartania minden olyan követelményt, amelyet a forrásadó hatálya alá tartozó kifizetés forrása szerinti tagállam előír a pénzügyi közvetítőknek, hogy engedélyezze azoknak a forrásadó levonását és forrásadó-mentesség igénylését a kifizetés tényleges jogosultja nevében. Ez mindenekelőtt magában foglalhatja a befektetői adatszolgáltatás kötelezettségét közvetlenül a forrás szerinti tagállamnak (így válik lehetővé a forrásadó-mentesség forrásnál történő igénylése), ugyanakkor a forrás szerinti tagállam továbbítja azokat a pénzügyi eszközök tényleges tulajdonosának tartózkodási helye szerinti tagállamnak.

A központi értéktárakat a letelepedésük helye szerinti illetékes nemzeti hatóságoknak engedélyezniük és felügyelniük kell. Tekintettel azonban tevékenységeik egyre több tagállamra kiterjedő jellegére, adott esetben a központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszer(ek)hez vagy a csoporthoz tartozó más jogalanyokhoz kapcsolódó hatóságokkal is konzultálni kell. A EÉPH fontos szerepet játszik majd az engedélyezési folyamat harmonizálását és a hatóságok közötti együttműködés biztosítását célzó technikai standardtervezetek kidolgozásában.

A javaslat az engedélyezett központi értéktárak részére „útlevelet” biztosít, amely feljogosítja őket arra, hogy egy másik tagállamban történő közvetlen szolgáltatásnyújtás vagy ottani fióktelep létrehozása útján szolgáltatást nyújtsanak. Uniós hozzáférés csak az EÉPH által elismert harmadik országbeli központi értéktárak részére adható. Ilyen elismerés csak akkor lehetséges, ha a Bizottság meggyőződött arról, hogy a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű az uniós keretrendszerrel, és hogy a harmadik ország az uniós szabályozói és felügyeleti keretrendszer megfelelő tényleges elismeréséről rendelkezik; hogy a központi értéktárat az adott harmadik országban hatályos engedélyezésnek és felügyeletnek vetik alá; és hogy az EÉPH és a harmadik ország hatóságai között együttműködési megállapodás van érvényben.

A központi értéktárakra vonatkozó követelmények és kollíziós szabályok (II. és III. fejezet)

Mivel a központi értéktárak az értékpapírpiac szempontjából rendszerszintű jelentőséggel bírnak és kritikus szolgáltatásokat nyújtanak, működőképességük és a bennük részt vevők védelmének biztosítása érdekében azokat szigorú prudenciális szabályoknak kell alávetni. A központi értéktárakra vonatkozó követelmények a II. fejezetben több kategóriába szerveződnek: szervezeti követelmények (1. szakasz), üzletviteli szabályok (2. szakasz), a központi értéktárak szolgáltatásaira vonatkozó követelmények (3. szakasz), prudenciális követelmények (4. szakasz) és a központi értéktárak összekapcsolódására vonatkozó követelmények (5. szakasz).

Az 1. szakasz kötelezővé teszi a központi értéktárak számára, hogy megbízható irányítási rendszerrel, tapasztalt és alkalmas felső vezetőkkel, igazgatósággal és részvényesekkel rendelkezzenek, és hogy minden értékpapír-elszámolási rendszer esetében állítsanak fel a kibocsátókat és a résztvevőket képviselő felhasználói bizottságokat. A szolgáltatások vagy tevékenységek kiszervezése nem érintheti a központi értéktár résztvevőkkel vagy kibocsátókkal szembeni felelősségét, illetve a különböző hatóságokat megillető felügyeleti és ellenőrzési hatáskörök gyakorlását. Fontos kivételnek minősülnek az állami szervekkel létrejött kiszervezési megállapodások, például az eurórendszer által üzemeltetett T2S projekt, amelyek esetében az illetékes hatóságok által elfogadott célzott keretrendszer irányadó.

A 2. szakasz fontos követelményként előírja a központi értéktárak számára, hogy az értékpapír-elszámolási rendszerek tekintetében megkülönböztetésmentes, átlátható és szigorúan kockázatalapú részvételi kritériumokat alkalmazzanak. Ezeket a követelményeket megerősítik a IV. fejezetben szereplő, hozzáférésre vonatkozó rendelkezések. A IV. fejezet ezenfelül fontos átláthatósági elveket vezet be az árak nyilvánosságra hozatala, valamint a nyújtott szolgáltatások költségeinek és az azokból származó bevételeknek az illetékes hatóságokkal történő közlése tekintetében.

A 3. szakasz a központi értéktárak szolgáltatásaira vonatkozó követelményekről szóló 34. cikkben elismeri, milyen fontos szerepet játszanak a központi értéktárak az értékpapír-kibocsátás integritásának biztosításában, és a számlák napközbeni egyeztetésére vonatkozó kötelezettségeket tartalmaz. Ami a számláknak a résztvevők eszközeinek védelmét célzó elkülönítését illeti, a javaslat túllép a 2004/39/EK irányelvben (MiFID-irányelv) szereplő követelményeken, és előírja a központi értéktárak számára, hogy valamennyi résztvevő számláit különítsék el a többi résztvevő számláitól és tegyék lehetővé a résztvevők számára saját ügyfeleik számláinak elkülönítését. A készpénzzel történő teljesítés tekintetében a javaslat kötelezi a központi értéktárakat, hogy amikor ez lehetséges és megvalósítható, központi banki számlákon számoljanak el. Lehetőség van kereskedelmi banki számlán történő elszámolásra is, azonban néhány jelenlegi gyakorlattal ellentétben azt elszámoló ügynökként eljáró külön hitelintézetnek kell végeznie.

A 4. szakaszban szereplő, magukra a központi értéktárakra vonatkozó prudenciális követelmények a működési kockázat csökkentését célzó fontos rendelkezéseket foglalnak magukban. Mivel a központi értéktárak számára nem engedélyeznék, hogy közvetlenül banki jellegű szolgáltatásokat nyújtsanak, elsősorban működési kockázatokkal néznek szembe. Ezek a rendelkezések megfelelő intézkedéseket írnak elő a műveletek, köztük az elszámolások folyamatosságának biztosítása érdekében. A működési kiadásokra hivatkozva egyúttal tőkekövetelményeket is meghatároznak – a központi értéktáraknak legalább hathavi működési költség fedezésére elegendő tőkével, felhalmozott eredménnyel és tartalékkal kell rendelkezniük.

Mivel a központi értéktárak egyre inkább összekapcsolódnak és a folyamat a T2S közeledő bevezetésével várhatóan felgyorsul, a 45. cikk jelentős prudenciális követelményeket ír elő az összekapcsolt központi értéktárak számára, ideértve az elszámolások véglegességére vonatkozó azonos szabályok meghatározását.

A III. fejezet célja az értékpapírügyletekkel összefüggő jogbiztonság megerősítése azáltal, hogy javaslatot tesz a központi értéktár birtokában lévő értékpapírok tulajdonjogát érintő kollíziós szabályokra.

Hozzáférés a központi értéktárakhoz (IV. fejezet)

A központi értéktárak által nyújtott szolgáltatások piacának megnyitása és a hozzáférési akadályok felszámolása a kezdeményezés egyik célkitűzése. A IV. fejezet a hozzáférés három típusát szabályozza: a) a kibocsátók és a központi értéktárak között, b) a központi értéktárak között, és c) a központi értéktárak és egyéb piaci infrastruktúrák között.

A kibocsátóknak számos tagállamban törvényi kötelessége bizonyos típusú értékpapírok, többnyire részvények kibocsátása a nemzeti központi értéktárban. A 47. cikk értelmében a kibocsátók bármely engedélyezett uniós központi értéktárban nyilvántartásba vetethetik értékpapírjaikat, és jogukban áll egy másik tagállam jogának hatálya alá tartozó értékpapírokkal kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtani. Annak elismerésével, hogy ez a jog nem sérti azt a társasági jogot, amelynek hatálya alá az adott értékpapírok tartoznak, a nemzeti sajátosságok tiszteletben tartása is megvalósul.

A 2. és 3. szakasz a hozzáférés elveit határozza meg. A központi értéktárat fel kell jogosítani arra, hogy megkülönböztetésmentes és kockázatalapú elvek szerint részt vehessen egy másik központi értéktár értékpapír-elszámolási rendszerében. A központi értéktár számára ezenfelül ugyanezen elvek alapján engedélyezni kell, hogy egy másik központi értéktártól egyedi feladatkörök ellátását kérje, amelynek díjazása „költség plusz” alapon történik. Hasonlóképpen a központi értéktárat fel kell jogosítani arra, hogy a tranzakciókra vonatkozó adatokat fogadjon a központi szerződő felektől és a kereskedési helyszínektől, ezen infrastruktúrák részére pedig hozzáférést kell biztosítani a központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerekhez. Az érintett illetékes hatóságok közötti viták vitarendezés céljából az EÉPH elé utalhatók.

3.3.4.     Elszámoló ügynökként eljáró, kijelölt hitelintézetek (IV. cím)

A fentiekkel összhangban, amikor a központi banki elszámolás nem lehetséges vagy nem megvalósítható, a központi értéktárak kereskedelmi banki számlán történő elszámolást kínálhatnak résztvevőiknek. Helyénvaló azonban, hogy az elszámoláshoz kapcsolódó kiegészítő banki szolgáltatásokat ne maguk a központi értéktárak nyújtsák, hanem az illetékes hatóságok felhatalmazása alapján elszámoló ügynökként eljáró hitelintézetet jelöljenek ki, amely pénzforgalmi számlát nyit és az elszámolást elősegítő hiteleszközöket kínál, kivéve, ha az illetékes hatóságok a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítják, hogy egyetlen hitelintézet esetén nem kellően mérsékelt a hitelkoncentrációnak és likviditási kockázatnak való kitettség. A központi értéktárak és az elszámoló ügynökök ilyen különválasztása fontos intézkedés a központi értéktárak biztonságának szavatolása és javítása szempontjából. Az elszámoláshoz kapcsolódó kiegészítő banki szolgáltatások növelik a központi értéktárakat érintő kockázatokat, és ezért annak a valószínűségét, hogy a központi értéktár nem teljesít vagy súlyos stresszhatás éri. Miközben a banki szolgáltatásokat egyes központi értéktárak általában napközbeni formában nyújtják és ezek kizárólag az elszámoláshoz kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásokra korlátozódnak, az érintett összegek meglehetősen nagyok és az ilyen központi értéktárak nemteljesítése kedvezőtlenül befolyásolná az értékpapír- és fizetési piacokat. Az a követelmény, hogy a banki szolgáltatásokat a központi értéktár alaptevékenységeit nyújtó jogalanytól eltérő intézmény nyújtsa, megakadályozza, hogy a banki szolgáltatásokat érintő kockázatok átterjedjenek a központi értéktár alaptevékenységeinek biztosítására, különösen a banki szolgáltatásokból eredő fizetésképtelenség vagy súlyos stressz esetén. E követelménynek köszönhetően továbbá a központi értéktáraknak és a hatóságoknak több lehetőségük lesz arra, hogy megfelelő megoldást találjanak a banki szolgáltatásokat nyújtó elszámoló ügynök nemteljesítése esetén. Az intézkedéssel kapcsolatos főbb költségek a jelenleg banki szolgáltatásokat is kínáló központi értéktárak számára a banki szolgáltatásokat nyújtó önálló jogalany létrehozásával járó jogi költségek, míg a jövőben ilyen szolgáltatásokat nyújtani kívánó központi értéktárak esetében az önálló jogalany létrehozása nem jelent számottevő többletköltséget. A banki szolgáltatások elkülönítésére nincs olyan kevésbé szigorú alternatíva, amely teljesen kiküszöbölné azt a veszélyt, hogy a banki szolgáltatásokból eredő kockázatok átterjedhetnek az alapvető központi értéktári szolgáltatásokra.

Annak biztosításához, hogy a központi értéktári és banki szolgáltatások ugyanazon vállalkozáscsoporton belül történő nyújtása hatékony legyen, indokolt, hogy a banki szolgáltatások különálló hitelintézet általi nyújtására vonatkozó követelmény ne zárja ki annak a lehetőségét, hogy a szóban forgó hitelintézet ugyanahhoz a vállalkozáscsoporthoz tartozzon, mint a központi értéktár. Azonban ha a központi értéktári és banki szolgáltatásokat azonos vállalkozáscsoporton belül nyújtják, a banki szolgáltatásokat nyújtó hitelintézet tevékenységének az elszámolást kiegészítő banki szolgáltatások nyújtására kell korlátozódnia. Az utóbbi korlátozás célja a hitelintézet csoporton belüli jelenlétével összefüggő, a csoport egészére vonatkozó kockázati profil csökkentése.

Az illetékes hatóságnak adott esetben tudnia kell bizonyítani, hogy az ugyanazon jogalany által nyújtott központi értéktári és banki szolgáltatás esetén nem merül fel rendszerszintű kockázat. Ilyen esetben indokolással ellátott kérelmet lehetne benyújtani az Európai Bizottságnak, amely engedélyezheti az eltérést. Mindenesetre a hitelintézeti engedéllyel rendelkező központi értéktár tevékenységének az elszámolást kiegészítő banki szolgáltatásokra kell korlátozódnia.

Az elszámoló ügynökként eljáró hitelintézetet a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006/48/EK irányelv értelmében[4] engedélyezni kell. Mivel azonban a központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszereket a lehető legteljesebb mértékben óvni kell az elszámoló ügynökök által okozott lehetséges kockázatokkal szemben, az ilyen ügynököknek további követelményeknek is eleget kell tenniük, vállalva, hogy valamennyi általuk kiszolgált értékpapír-elszámolási rendszer tekintetében csökkentik a hitel- és likviditási kockázatokat.

Tekintettel arra, hogy a 2006/48/EK irányelv nem tér ki kifejezetten az elszámoláshoz kapcsolódó kiegészítő banki szolgáltatások nyújtásából eredő napközbeni hitel- és likviditási kockázatokra, a hitelintézetek számára emellett szigorúbb egyedi hitel- és likviditásikockázat-csökkentést célzó követelményeket kell előírni, amelyeket minden olyan értékpapír-elszámolási rendszerre alkalmazni kell, amelyek esetében a hitelintézetek elszámoló ügynökként járnak el. Az elszámoló ügynököket érintő javasolt követelményeket a Fizetési és Elszámolási Rendszerek Bizottságának (CPSS) és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének (IOSCO) pénzpiaci infrastruktúrákra vonatkozó nemzetközi standardjai, valamint a hatályos piaci gyakorlatok alapján fogalmazták meg. Ide értendő a hitelkockázati kitettségekre való teljes körű biztosítéknyújtás, a napközbeni fizetőképesség nyomon követése a két legnagyobb résztvevő nemteljesítéséből fakadó likviditási kockázatra is figyelemmel, valamint a likviditást biztosító felekre vonatkozó koncentrációs határértékek.

3.3.5.     Szankciók (V. cím)

A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló bizottsági közleményben[5] sor került a szankcionálási hatáskörök és azok gyakorlati alkalmazásának felülvizsgálatára, amelynek célja az volt, hogy előmozdítsa a szankcióknak a felügyeleti tevékenységek skáláját átfogó konvergenciáját. A hatályos nemzeti rendszerek áttekintéséből például kiderült, hogy a pénzbeli szankciók szintje tagállamonként jelentősen eltér, hogy egyes illetékes hatóságok nem rendelkeznek bizonyos fontos szankcionálási hatáskörökkel, és hogy egyes illetékes hatóságok nem tudják szankcióval sújtani a természetes és jogi személyeket. Ennélfogva a Bizottság most azt javasolja, hogy a tagállamok gondoskodjanak arról, hogy a rendelet megsértése esetén megfelelő közigazgatási szankciókat és intézkedéseket lehessen alkalmazni. E célból az illetékes hatóságok számára biztosítani kell a közigazgatási szankciók és intézkedések minimális körét, ideértve az engedély visszavonását, a nyilvános figyelmeztetést, a vezetők elbocsátását, a rendelet megsértéséből származó nyereség visszakövetelését, ha megállapítható ilyen jogsértés, és a közigazgatási bírságokat. A közigazgatási bírságok legmagasabb összege nem lehet alacsonyabb a rendeletben előírt szintnél – ez a jogi személy éves forgalmának 10 %-a vagy 5 millió EUR vagy a természetes személy éves jövedelmének 10 %-a. A szankciók típusának és mértékének meghatározásakor az illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie a rendeletben előírt különböző kritériumokat, ideértve a felelős személy méretét és pénzügyi erejét, a jogsértés hatását és a felelős személy együttműködő magatartását. A rendeletjavaslat nem tiltja, hogy az egyes tagállamok ennél magasabb szinteket írjanak elő.

3.3.6.     Az EUMSZ 290. és 291. cikkének való megfelelés

A Bizottság 2009. szeptember 23-án az EBH, az EBFH és az EÉPH létrehozásáról szóló rendeletjavaslatokat fogadott el. Ezzel kapcsolatban a Bizottság emlékeztetni kíván az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek elfogadásakor az EUMSZ 290. és 291. cikkével összefüggésben tett nyilatkozatokra, amelyek szerint: „A szabályozási standardok elfogadására vonatkozó eljárások tekintetében a Bizottság hangsúlyozza a pénzügyi szolgáltatási ágazatnak a Lámfalussy-rendszerből eredő egyedi jellegét, amelyet az EUMSZ-hez csatolt 39. nyilatkozat is kifejezetten elismer. A Bizottság azonban súlyos kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási intézkedések elfogadásakor betöltött szerepének a korlátozása összhangban van-e az EUMSZ 290. és 291. cikkével.”

4.           Költségvetési vonzatok

A javaslat érinti az EÉPH-hoz rendelt feladatokhoz kapcsolódó európai uniós költségvetést, a javaslathoz csatolt pénzügyi kimutatás szerint.

2012/0029 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

az Európai Unión belüli értékpapír-elszámolás javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[6],

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére[7],

rendes jogalkotási eljárás keretében

mivel:

(1) A központi értéktárak a központi szerződő felekkel együtt jelentősen hozzájárulnak a pénzügyi piacok védelmét biztosító, kereskedés utáni infrastruktúrák fenntartásához, és kellő bizalmat teremtenek a piaci szereplők körében abban a tekintetben, hogy az értékpapírügyleteket még a rendkívül stresszes időszakokban is megfelelően és időben hajtják végre.

(2) Mivel az elszámolási folyamat végén helyezkednek el, a központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek rendszerszintű jelentőséggel bírnak az értékpapír-piacok működése szempontjából. Mivel azon értékpapírállomány-lánc végén találhatók, amelyen keresztül a résztvevők jelentést tesznek a befektetők értékpapír-állományairól, a központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek egyúttal a kibocsátás integritása ellenőrzésének nélkülözhetetlen eszközei, amelyek jelentős szerepet játszanak a befektetői bizalom fenntartásában. A központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek továbbá szorosan közreműködnek a monetáris politikai műveletekhez nyújtott fedezeti biztosításban, valamint a hitelintézetek közötti biztosítéknyújtási folyamatban, ezért a fedezeti piacok fontos szereplői.

(3) Míg a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló, 1998. május 19-i 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[8] csökkentette az értékpapír-elszámolási rendszerben részt vevő tag ellen indított fizetésképtelenségi eljárás azon hatását, amely az egész rendszerben zavarokat okozhat, az értékpapír-elszámolási rendszereket érintő egyéb kockázatok, illetve az ezeket üzemeltető központi értéktárak fizetésképtelensége vagy működési zavara jelentette kockázatok kezelésére is szükség van. Az elszámoláshoz kapcsolódó kiegészítő banki szolgáltatások nyújtásából eredően több központi értéktár további hitel- és likviditási kockázatoknak van kitéve.

(4) A több tagállamot érintő elszámolásoknak a központi értéktárak közötti összekapcsolódási megállapodások következtében egyre növekvő száma – közös prudenciális szabályok hiányában – kérdésessé teszi, hogy a központi értéktárak mennyire lennének ellenállók a más tagállamok központi értéktárai által tapasztalt kockázatok átgyűrűző hatásával szemben. Továbbá, a több tagállamot érintő elszámolások számának gyarapodása ellenére az uniós elszámolási piac továbbra is széttagolt, és a több tagállamot érintő elszámolás az elszámolást szabályozó nemzeti előírások és a központi értéktárak tevékenységének különbségei, valamint a központi értéktárak közötti korlátozott verseny miatt költségesebb. Ez a széttagoltság akadályozza, valamint kockázatosabbá és költségesebbé teszi a több tagállamot érintő elszámolást. A piaci szereplőkre vonatkozó azonos kötelezettségek és a központi értéktárakra vonatkozó közös prudenciális szabályok hiányában a nemzeti szinten hozott, valószínűleg eltérő intézkedések az uniós elszámolási piacokon közvetlen káros hatást gyakorolnak a biztonságra, a hatékonyságra és a versenyre. Ezeket a belső piac működése előtt álló jelentős akadályokat fel kell számolni és kerülni kell a verseny torzulását, valamint meg kell előzni az ilyen akadályok és torzulások jövőbeli kialakulását. Ebből következően e rendelet megfelelő jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlata szerint értelmezett 114. cikke.

(5) Rendeletben rögzített egységes szabályok megállapítására van szükség, amelyeket az elszámolási ciklus és fegyelem bizonyos szempontjait illetően a piaci szereplőknek be kell tartaniuk, valamint meg kell határozni az értékpapír-elszámolási rendszereket üzemeltető központi értéktárakra vonatkozó közös követelményeket. A rendeletben foglalt közvetlenül alkalmazandó szabályok gondoskodnak majd arról, hogy valamennyi piaci szereplőre és központi értéktárra azonos, közvetlenül alkalmazandó kötelezettségek és szabályok vonatkozzanak. A rendeletnek az irányelv átültetéséből fakadó eltérő nemzeti szabályok megelőzése révén javítania kell az uniós elszámolás biztonságát és hatékonyságát. A rendeletnek csökkentenie kell a szabályozásnak a piaci szereplők és a központi értéktárak által tapasztalt, a nemzeti szabályok közötti eltérésekből eredő bonyolultságát, és lehetővé kell tennie a központi értéktárak számára több tagállamra kiterjedő szolgáltatások nyújtását anélkül, hogy meg kellene felelniük a többek között a központi értéktárak engedélyezésével, felügyeletével, szervezésével vagy kockázataival kapcsolatos eltérő nemzeti követelményeknek. A központi értéktárak számára azonos követelményeket előíró rendeletnek ezen túlmenően a versenytorzulások kiküszöbölését is elő kell segítenie.

(6) A Pénzügyi Stabilitási Tanács 2010. október 20-án[9] megbízhatóbb alapvető piaci infrastruktúrákat szorgalmazott és a meglévő standardok felülvizsgálatát és javítását kérte. A Nemzetközi Fizetések Bankjának (Bank of International Settlements – BIS) fizetési és elszámolási rendszerekkel foglalkozó bizottsága (CPSS) és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) jelenleg véglegesíti a globális standardtervezeteket. Ezek a BIS 2001. évi ajánlásait hivatottak felváltani, amelyeket 2009-ben a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) és az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága (CESR) nem kötelező erejű európai szintű iránymutatások formájában fogadott el.

(7) A Tanács 2008. december 2-i következtetéseiben[10] hangsúlyozta, hogy meg kell erősíteni az értékpapír-elszámolási rendszerek biztonságát és rendezettségét, és meg kell szüntetni az Unióban a kereskedés utáni szakaszt érintő jogi akadályokat.

(8) A KBER egyik alapvető feladata a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása. E tekintetben a KBER tagjai a hatékony és rendezett elszámolási és fizetési rendszerek biztosítása révén ellenőrzést gyakorolnak. A KBER tagjai gyakran az értékpapírügyletek pénzlábának elszámoló ügynökeként járnak el. Emellett a központi értéktárak fontos ügyfelei is, amelyek sok esetben a monetáris politikai műveletek fedezeti biztosításáért felelnek. A KBER tagjait konzultáció révén szorosan be kell vonni a központi értéktárak engedélyezésébe és felügyeletébe, a harmadik országbeli központi értéktárak elismerésébe és a központi értéktárak közötti összekapcsolódások jóváhagyásába. Ezenfelül konzultáció keretében szervesen közre kell működniük a szabályozás- és végrehajtás-technikai standardok, valamint az iránymutatások és ajánlások meghatározásában. E rendelet rendelkezései nem érinthetik az Európai Központi Bank (EKB) és a nemzeti központi bankok azon feladatát, hogy biztosítsák az Unión belül és más országokban üzemeltetett klíring- és fizetési rendszerek hatékonyságát és megfelelő működését.

(9) A tagállamok központi bankjai és az egyes tagállamokban hasonló feladatokat ellátó más szervek, például az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő tagállami nemzeti szervek maguk is több olyan szolgáltatást nyújthatnak, amelyek alapján központi értéktárnak minősülnének. Ezeket az intézményeket mentesíteni kell az engedélyezési és felügyeleti követelmények alól, a központi értéktárakra vonatkozó prudenciális követelményeknek azonban továbbra is maradéktalanul eleget kell tenniük. Mivel a központi bankok az elszámolás során elszámoló ügynökként járnak el, azokat egyúttal az e rendelet IV. címében felsorolt követelmények alól is mentesíteni kell.

(10) Ellenkező rendelkezés hiányában ez a rendelet a központi értéktárak valamennyi pénzügyi eszközét és tevékenységét érintő ügyletek elszámolására alkalmazandó. E rendelet továbbá nem érinti az egyes pénzügyi eszközökre vonatkozó egyéb uniós jogszabályokat, úgymint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet[11] és az ezen irányelvvel összhangban elfogadott intézkedéseket.

(11) Az értékpapírok könyvelési tétel formájában történő rögzítése fontos lépés az elszámolás hatékonyságának fokozása és az értékpapír-kibocsátás integritásának biztosítása felé, különösen az egyre összetettebb állománykezelési és átruházási módszerekkel összefüggésben. Biztonsági okokból ez a rendelet valamennyi átruházható értékpapír esetében előírja a könyvelési tétel formájában történő rögzítést. A rendelet nem ír elő meghatározott módszert a könyvelési tételként történő kezdeti rögzítésre vonatkozóan, amely történhet összevont címletű értékpapírok kibocsátása révén történő immobilizáció vagy azonnali dematerializáció formájában is. Nem írja elő továbbá, hogy mely típusú intézmény végezheti el a kibocsátott értékpapírok könyvelési tételként történő rögzítését, és több szereplő, többek között részvénykönyvek vezetői számára is engedélyezi e feladat végrehajtását. Amikor azonban ezekkel az értékpapírokkal a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[12] által szabályozott kereskedési helyszíneken kereskednek vagy azokat a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló, 2002. június 6-i 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[13] feltételei szerint biztosítékként kínálják, ezeket az értékpapírokat többek között az értékpapír-elszámolási rendszerben történő elszámolásuk biztosítása érdekében be kell vezetni egy központi értéktár könyvelési rendszerébe.

(12) Az elszámolás biztonságának szavatolása érdekében az értékpapír-elszámolási rendszer bizonyos pénzügyi eszközökkel, azaz átruházható értékpapírokkal, pénzpiaci eszközökkel, kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyeivel és kibocsátási egységekkel kereskedő tagjainak az elszámolás tervezett napján ki kell egyenlíteniük tartozásukat.

(13) Az átruházható értékpapírokat érintő ügyletek esetében a hosszabb elszámolási időszak bizonytalanságot és fokozott kockázatot teremt az értékpapír-elszámolási rendszerek résztvevői számára. Az eltérő tagállami elszámolási időszakok hátráltatják az egyeztetést és a kibocsátók, a befektetők és a közvetítők számára egyaránt hibaforrást jelentenek. Ezért indokolt közös elszámolási időszakot meghatározni, amely megkönnyíti az elszámolás tervezett időpontjának megállapítását és elősegíti az elszámolási fegyelemmel kapcsolatos intézkedések végrehajtását. A 2004/39/EK irányelv által szabályozott kereskedési helyszíneken folyó kereskedésbe bevont átruházható értékpapírokat érintő ügyletek elszámolásának tervezett időpontja legkésőbb a kereskedés napját követő második üzleti nap lehet.

(14) A központi értéktáraknak és egyéb piaci infrastruktúráknak intézkedéseket kell hozniuk az elszámolás meghiúsulásának megelőzésére és kezelésére. Lényeges, hogy ezeket a szabályokat Unió-szerte egységesen és közvetlenül alkalmazzák. A központi értéktárakat és más piaci infrastruktúrákat különösen kötelezni kell olyan eljárások bevezetésére, amelyek lehetővé teszik, hogy megfelelő intézkedésekkel felfüggesszék azt a tagot, amely miatt az elszámolás rendszeresen meghiúsul, és személyazonosságát nyilvánosságra hozzák, feltéve, hogy az érintett tag az ilyen határozat meghozatala előtt benyújthatja észrevételeit.

(15) Az elszámolás meghiúsulásának egyik leghatékonyabb kezelési módja, ha a nemteljesítő résztvevőt fedezeti vételre kötelezik, amelynek keretében az elszámolás tervezett időpontját követően a szállítandó értékpapírokat a piacon meg kell vásárolni és átadni a fogadó résztvevőnek. Ennek a rendeletnek egységes szabályokat kell előírnia az átruházható értékpapírokat, a pénzpiaci eszközöket, a kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyeit és a kibocsátási egységeket érintő fedezeti vételi ügylet bizonyos szempontjai, azaz az ütemezés, a felmondási idő, az árképzés és a szankciók tekintetében.

(16) Mivel e rendelet fő célja, hogy a piaci szereplőkre közvetlenül alkalmazandó jogi kötelezettségeket vezessen be, többek között arra vonatkozóan, hogy amennyiben az átruházható értékpapírokkal a 2004/39/EK irányelv által szabályozott kereskedési helyszíneken kereskednek vagy azokat a 2002/47/EK irányelv feltételei szerint biztosítékként kínálják, az ilyen értékpapírokat könyvelési tétel formájában fel kell tüntetni egy központi értéktárban, illetve hogy kötelezettségeiket legkésőbb a kereskedés napját követő második üzleti napon teljesíteniük kell, és mivel az értékpapír-elszámolási rendszerek üzemeltetéséért és az Unión belüli időszerű elszámolásokat biztosító intézkedések alkalmazásáért a központi értéktárak felelnek, feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a központi értéktárak biztonságosak és megbízhatóak legyenek és folyamatosan eleget tegyenek az e rendeletben meghatározott szigorú szervezeti, üzletviteli és prudenciális követelményeknek. A központi értéktárak engedélyezésével és folyamatos felügyeletével kapcsolatos egységes és közvetlenül alkalmazandó szabályok tehát fontos velejárói az e rendelet által a piaci szereplők számára előírt jogi kötelezettségeknek, és azokkal szoros összefüggésben állnak. Ennélfogva a központi értéktárak engedélyezésével és folyamatos felügyeletével kapcsolatos szabályokról és a piaci szereplők számára előírt jogi kötelezettségekről egyazon jogi aktusban kell rendelkezni.

(17) Tekintettel arra, hogy a központi értéktárakra vonatkozóan közös követelményeket kell megállapítani, illetve a több tagállamot érintő elszámolás előtt álló akadályok leküzdése érdekében az engedéllyel rendelkező központi értéktárak számára lehetővé kell tenni, hogy az Unió területén fióktelep létrehozása vagy közvetlen szolgáltatásnyújtás útján szabadon nyújthassák szolgáltatásaikat.

(18) A határok nélküli uniós elszámolási piacon meg kell határozni az e rendelet alkalmazásában részt vevő különböző hatóságok hatásköreit. A tagállamoknak külön ki kell jelölniük az e rendelet alkalmazásáért felelős illetékes hatóságokat, amelyeket fel kell ruházni a feladataik ellátásához szükséges felügyeleti és vizsgálati jogkörökkel. A központi értéktárak engedélyezéséért és felügyeletéért a letelepedés helye szerinti illetékes hatóságnak kell felelnie, amely alkalmas arra – és erre fel is kell hatalmazni –, hogy megvizsgálja a központi értéktárak napi működését, rendszeres felülvizsgálatot végezzen és szükség esetén megtegye a megfelelő intézkedéseket. Az említett hatóságnak ugyanakkor a lehető legkorábbi szakaszban konzultálnia kell és együtt kell működnie más érintett hatóságokkal, többek között a központi értéktár által üzemeltetett egyes értékpapír-elszámolási rendszerek ellenőrzéséért felelős hatóságokkal és adott esetben az egyes értékpapír-elszámolási rendszerek elszámoló ügynökeként eljáró érintett központi bankokkal, illetve szintén adott esetben a csoporthoz tartozó más jogalanyok illetékes hatóságaival. Ez az együttműködés egyúttal azt is jelenti, hogy a központi értéktár vagy résztvevői letelepedési helye szerinti valamely tagállam pénzügyi rendszerének likviditását és stabilitását érintő válsághelyzetről haladéktalanul tájékoztatni kell az érintett hatóságokat. Amennyiben a központi értéktár – fióktelep létrehozása vagy közvetlen szolgáltatásnyújtás révén – a letelepedés helyétől eltérő tagállamban nyújtja szolgáltatásait, az adott központi értéktár felügyeletéért elsősorban a letelepedés helye szerinti illetékes hatóság felel.

(19) A központi értéktár meghatározásának megfelelő bármely jogi személy kizárólag az illetékes nemzeti hatóságok előzetes engedélyével kezdheti meg tevékenységét. Több különböző üzleti modellt is figyelembe véve a központi értéktárakat azok bizonyos alapvető szolgáltatásaira hivatkozva kell meghatározni, amelyekbe beletartozik az értékpapír-elszámolási rendszer üzemeltetését magában foglaló elszámolás, a hitelesítési szolgáltatások, valamint a központi értékpapírszámla-vezetési szolgáltatások. A központi értéktárnak legalább egy értékpapír-elszámolási rendszert kell üzemeltetnie és egy további alapvető szolgáltatást kell nyújtania. Ki kell tehát zárni a meghatározás alkalmazási köréből az értékpapír-elszámolási rendszert nem üzemeltető jogalanyokat, azaz a részvénykönyvek vezetőit vagy a 2003/87/EK irányelv értelmében létrehozott nyilvántartási rendszerért felelős állami hatóságokat és szerveket. A központi értéktárak csak e feladatok együttes ellátása révén tölthetik be szerepüket az értékpapír-elszámolás területén, és csak így biztosíthatják az értékpapír-kibocsátások integritását.

(20) Elkerülendő, hogy a központi értéktárak az e rendelet értelmében engedélyköteles tevékenységektől eltérő kockázatos tevékenységet végezzenek, az engedéllyel rendelkező központi értéktárak tevékenységét az engedélyükben foglalt szolgáltatások nyújtására kell korlátozni, és – a hasonló szolgáltatásokat nyújtó intézmények kivételével – más intézményben nem rendelkezhetnek a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv[14] szerinti részesedéssel, illetve e más intézmény szavazati jogai vagy tőkéje 20 %-ának vagy nagyobb részének közvetlen vagy közvetett tulajdonjogával.

(21) Az értékpapír-elszámolási rendszerek biztonságos működésének szavatolása érdekében azokat kizárólag az e rendeletben foglalt szabályoknak megfelelő központi értéktárak vagy központi bankok üzemeltethetik.

(22) A tagállami adójogszabályok egyedi követelményeinek sérelme nélkül a központi értéktárakat fel kell hatalmazni az alaptevékenységeikhez kapcsolódó olyan kiegészítő szolgáltatások nyújtására, amelyek javítják az értékpapírpiacok biztonságát, hatékonyságát és átláthatóságát. Amennyiben az említett szolgáltatások nyújtása forrásadóval kapcsolatos eljárásokra vonatkozik, azt az érintett tagállam jogszabályaival összhangban kell végezni.

(23) Annak a központi értéktárnak, amelynek szándékában áll valamely alaptevékenységének harmadik félhez történő kiszervezése, új alapvető vagy kiegészítő szolgáltatás nyújtása, további értékpapír-elszámolási rendszer üzemeltetése, elszámoló ügynökként egy másik központi bank megbízása vagy központi értéktárak közötti kapcsolat létrehozása, a kezdeti engedélyezéshez előírttal megegyező eljárás keretében engedélyért kell folyamodnia, azzal az eltéréssel, hogy az illetékes hatóságnak három hónapon belül értesítenie kell a kérelmező központi értéktárat az engedély megadásáról vagy elutasításáról.

(24) Harmadik országban letelepedett központi értéktárak az Unión belüli tevékenységeikhez kapcsolódóan fióktelepen keresztül vagy közvetlen szolgáltatásnyújtás révén kínálhatják szolgáltatásaikat az Unióban letelepedett kibocsátók és résztvevők számára, és az EÉPH elismerésétől függően kapcsolatokat alakíthatnak ki az Unióban letelepedett központi értéktárakkal. A pénzügyi piacok globális jellegére tekintettel az EÉPH a legalkalmasabb szerv a harmadik országbeli központi értéktárak elismerésére. Az EÉPH csak akkor ismerhet el egy harmadik országbeli központi értéktárat, ha a Bizottság megállapítja, hogy arra az e rendeletben foglalttal egyenértékű jogi és felügyeleti keretrendszer vonatkozik, ha saját országában tényleges engedéllyel rendelkezik és tényleges felügyelet alatt áll, és ha az EÉPH és a központi értéktár illetékes hatóságai között együttműködési megállapodás van érvényben. Az EÉPH általi elismerésnek feltétele az Unióban letelepedett és az e rendelet értelmében engedélyezett központi értéktárakra alkalmazandó prudenciális keretrendszer kölcsönös és tényleges elismerése.

(25) Figyelembe véve a pénzügyi piacok globális jellegét és a központi értéktárak rendszerszintű jelentőségét, gondoskodni kell a rájuk vonatkozó prudenciális követelmények nemzetközi szintű összehangolásáról. Az e rendeletben foglalt rendelkezéseknek összhangban kell állniuk a CPSS–IOSCO és a KBER–CESR által kidolgozott ajánlásokkal. Az EÉPH-nak a szabályozás- és végrehajtás-technikai standardok, valamint az e rendeletben előírt iránymutatások és ajánlások kidolgozásakor vagy az ezek felülvizsgálatára irányuló javaslatban figyelembe kell vennie a meglévő standardokat és azok várható változásait.

(26) Figyelembe véve a központi értéktárak és az általuk nyújtott szolgáltatások összetettségét és rendszerjellegét, átlátható irányítási szabályokkal kell biztosítani, hogy a felső vezetők, az igazgatósági tagok, az érdekeltek és a résztvevők, akik a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv[15] szerint befolyást gyakorolhatnak a központi értéktár működésére, képesek legyenek biztosítani a központi értéktár stabil és prudens irányítását.

(27) Az átlátható irányítási szabályoknak gondoskodniuk kell arról, hogy egyaránt figyelembe vegyék egyrészről a központi értéktár érdekelt feleinek, vezetőségének és alkalmazottainak, és másrészről a felhasználóinak az érdekeit. Ezek az irányítási elvek a központi értéktár által elfogadott tulajdonosi modell sérelme nélkül alkalmazandók. A központi értéktár által üzemeltetett minden értékpapír-elszámolási rendszer esetében felhasználói bizottságot kell létrehozni, amely a tagokat érintő legfontosabb kérdésekben tanácsokkal szolgál a központi értéktár igazgatótanácsa számára.

(28) A központi értéktárakra ruházott feladatok jelentőségére figyelemmel ennek a rendeletnek elő kell írnia, hogy a központi értéktárak tevékenységeik kiszervezése révén kötelezettségeiket nem ruházzák át harmadik felekre. Az ilyen tevékenységek kiszervezése szigorú feltételekkel történhet, amelyek értelmében továbbra is a központi értéktár felel saját tevékenységeiért, és amelyek biztosítják a központi értéktárak megfelelő színvonalú felügyeletét és ellenőrzését. A központi értéktárak tevékenységeinek állami létesítményekhez történő kiszervezése bizonyos feltételekkel mentesíthető e követelmények alól.

(29) Az üzletviteli szabályoknak átláthatóvá kell tenniük a központi értéktár és felhasználói közötti kapcsolatokat. A központi értéktárnak mindenekelőtt nyilvános, átlátható, objektív és megkülönböztetésmentes részvételi kritériumokat kell alkalmaznia az értékpapír-elszámolási rendszer tekintetében, amelyek kizárólag az érintett kockázatok alapján teszik lehetővé a résztvevők hozzáférésének korlátozását. Az illetékes hatóságok számára gyors és megfelelő jogorvoslatot kell biztosítani, amelyet akkor alkalmazhatnak, ha a központi értéktárak indokolatlanul megtagadják szolgáltatásaikat a résztvevőktől. A központi értéktárnak nyilvánosságra kell hoznia szolgáltatásai árait és díjait. A központi értéktárak szolgáltatásaihoz való nyílt és megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítása érdekében, valamint tekintettel arra, hogy saját tagállamuk területén a központi értéktárak továbbra is jelentős piaci befolyást élveznek, a központi értéktár nem térhet el közzétett árképzési politikájától. A központi értéktárnak elismert tájékoztatási eljárásokról kell rendelkeznie. Ezek a részvételi rendelkezések kiegészítik és megerősítik a piaci szereplőknek a 2004/39/EK irányelvben biztosított azon jogát, hogy igénybe vehetik a más tagállamok területén működő elszámolási rendszereket.

(30) Tekintettel az értékpapír-elszámolási rendszerek pénzügyi piacokon betöltött központi szerepére, a központi értéktáraknak szolgáltatásaik nyújtásakor gondoskodniuk kell az időszerű elszámolásról, a kibocsátás integritásáról, az egyes résztvevők nevében vezetett értékpapírszámlák elkülönítéséről és annak lehetőségéről, hogy kérésre a résztvevők ügyfeleinek számláit is elkülönítsék. A központi értéktáraknak biztosítaniuk kell, hogy ezek a követelmények az általuk üzemeltetett valamennyi értékpapír-elszámolási rendszerre külön-külön vonatkozzanak.

(31) Az elszámoló ügynök fizetésképtelenségéből eredő elszámolási kockázatok elkerülése érdekében a központi értéktáraknak, amennyiben ez lehetséges és megvalósítható, az értékpapírügylet pénzlábát központi banknál nyitott számlán kell elszámolniuk. Ha ilyen lehetőség nincs, vagy az nem megvalósítható, biztosítani kell, hogy a központi értéktár az elszámolást a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[16] foglalt feltételek szerint létrehozott, valamint az e rendelet IV. címében szereplő célzott engedélyezési eljárás és prudenciális követelmények hatálya alá tartozó hitelintézetnél nyitott számlán végezhesse el. Utóbbinak elszámoló ügynökként eljárva biztosítania kell a központi értéktár résztvevői számára az e rendeletben meghatározott és az engedély hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtását, míg más szerepben az e rendeletben nem szereplő egyéb szolgáltatásokat is nyújthat.

(32) Tekintettel arra, hogy a 2006/48/EK irányelv nem tér ki kifejezetten az elszámoláshoz kapcsolódó kiegészítő banki szolgáltatások nyújtásából eredő napközbeni hitel- és likviditási kockázatokra, az ilyen szolgáltatásokat nyújtó hitelintézetek számára emellett szigorúbb egyedi hitel- és likviditásikockázat-csökkentést célzó követelményeket kell előírni, amelyeket minden olyan értékpapír-elszámolási rendszerre alkalmazni kell, amelyek esetében a hitelintézetek elszámoló ügynökként járnak el. A hitel- és likviditási kockázat csökkentését célzó egyedi intézkedéseknek való teljes mértékű megfelelés biztosítása érdekében indokolt, hogy az illetékes hatóságok megkövetelhessék a központi értéktáraktól egynél több hitelintézet kijelölését, amennyiben a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítják, hogy egyetlen hitelintézet esetében nem kellően mérsékelt a hitel- és likviditási kockázatok koncentrációjának való kitettség.

(33) Az a követelmény, amely szerint az értékpapírügylet pénzlábának elszámolását elszámoló ügynökként eljáró, önálló jogalanynak kell végeznie, a központi értéktárak biztonságát és alkalmazkodóképességét javító fontos intézkedés. A központi értéktárak alapvető szolgáltatásai és az elszámoláshoz kapcsolódó kiegészítő banki szolgáltatások ilyen elkülönítése a jelek szerint nélkülözhetetlen azon veszély kiküszöböléséhez, hogy a banki szolgáltatásokból eredő, például hitel- és likviditási kockázatok átterjedjenek a központi értéktárak alapvető szolgáltatásainak nyújtására. Az említett hitel- és likviditási kockázatok kevésbé beavatkozó intézkedésekkel nem küszöbölhetők ki, a központi értéktárak biztonsága és alkalmazkodóképessége kívánt szintjének biztosítása érdekében. Annak biztosításához azonban, hogy a központi értéktári és banki szolgáltatások ugyanazon vállalkozáscsoporton belül történő nyújtása hatékony legyen, indokolt, hogy a banki szolgáltatások különálló hitelintézet általi nyújtására vonatkozó követelmény ne zárja ki annak a lehetőségét, hogy a szóban forgó hitelintézet ugyanahhoz a vállalkozáscsoporthoz tartozzon, mint a központi értéktár. Amennyiben ugyanazon vállalkozáscsoporton belül központi értéktári és banki szolgáltatások nyújtására is sor kerül, a szolgáltatások biztonságának és hatékonyságának fokozása érdekében a banki szolgáltatásokat nyújtó hitelintézet tevékenységének az elszámolást kiegészítő banki szolgáltatások nyújtására kell korlátozódnia. Emellett indokolt lehetővé tenni az elszámolást kiegészítő banki szolgáltatásoknak az alapvető központi értéktári szolgáltatásoktól való elkülönítésére vonatkozó kötelezettségtől való eltérést, amennyiben nem áll fenn annak a veszélye, hogy a banki szolgáltatásokból eredő hitel- vagy likviditási kockázat átterjed a központi értéktár alapvető szolgáltatásnyújtására. Annak érdekében, hogy következetesen lehessen alkalmazni a központi értéktár számára előírt azon kötelezettségtől való eltérés lehetőségét, hogy ne nyújtson banki jellegű kiegészítő szolgáltatást, indokolt felhatalmazni a Bizottságot, hogy a nemzeti illetékes hatóság kérésére döntsön arról, engedélyezhető-e az eltérés a központi értéktári és banki szolgáltatások ugyanazon jogalany általi nyújtásából eredő rendszerszintű kockázat hiányára tekintettel. Mindenesetre az említett eltérésben részesülő és hitelintézeti engedéllyel rendelkező központi értéktár tevékenységének az elszámolást kiegészítő banki szolgáltatásokra kell korlátozódnia.

(34) A központi értéktárak által nyújtott szolgáltatások megfelelő biztonsága és folyamatossága érdekében a központi értéktárakra vonatkozóan célzott, egységes és közvetlenül alkalmazandó prudenciális és tőkekövetelményeket kell előírni, amelyek csökkentik a jogi, működési és befektetési kockázatokat.

(35) A központi értéktárak között létrejött összekapcsolódási megállapodások biztonságos jellegét különleges követelményekkel kell szabályozni, hogy az érintett résztvevők más értékpapír-elszámolási rendszerekhez is hozzáférhessenek. A banki jellegű kiegészítő szolgáltatások különálló jogalany általi nyújtására vonatkozó követelmény nem akadályozhatja meg a központi értéktárakat abban, hogy ilyen szolgáltatásokat vegyenek igénybe, különösen, ha egy másik központi értéktár által működtetett értékpapír-elszámolási rendszer résztvevői. Különösen fontos az összekapcsolódási megállapodásokból eredő, a központi értéktárakat érintő esetleges kockázat, például hitel-, likviditási, szervezeti vagy bármely egyéb releváns kockázat teljes körű kezelése. Az interoperábilis összekapcsolódásokban fontos, hogy az összekapcsolt rendszerekben azonos legyen az átutalási megbízások rögzítésének időpontja, az átutalási megbízásokat ne lehessen visszavonni és az értékpapír-átruházások és a készpénzátutalások véglegesek legyenek. Ugyanezeket az elveket kell alkalmazni a közös elszámolási informatikai infrastruktúrát használó központi értéktárak esetében is.

(36) Az értékpapír-elszámolási rendszerek üzemeltetőiként a központi értéktárak kulcsszerepet játszanak az értékpapírok értékpapírszámlákra történő átutalásának folyamatában. A jogbiztonság erősítése érdekében, különösen több tagállamot érintő helyzetben, fontos, hogy a központi értéktár saját számláin tartott értékpapírok tulajdonlására alkalmazandó jogra vonatkozóan egyértelmű előírások szülessenek. A meglévő kollíziós szabályokban alkalmazott megközelítést követve az alkalmazandó jog a központi értéktári számlák vezetésének helye szerinti jog.

(37) A kibocsátóknak számos tagállamban törvényi kötelessége bizonyos típusú értékpapírok, többnyire részvények kibocsátása a nemzeti központi értéktárban. A kereskedés utáni uniós piac zavartalan működését gátló ezen akadály felszámolása, valamint annak érdekében, hogy a kibocsátók az értékpapírjaik kezelésének leghatékonyabb módját választhassák, a kibocsátókat fel kell jogosítani arra, hogy értékpapírjaik könyvelésével az Unióban letelepedett bármely központi értéktárat szabadon megbízhassák és azok egyéb kapcsolódó szolgáltatásait is igénybe vehessék. Az illetékes hatóságok számára gyors és megfelelő jogorvoslatot kell biztosítani, amelyet akkor alkalmazhatnak, ha a központi értéktárak indokolatlanul megtagadják szolgáltatásaikat a kibocsátóktól. A részvényesek jogainak védelme érdekében a kibocsátók központi értéktár választására irányuló joga nem akadályozhatja azon nemzeti társasági törvények alkalmazását, amelyek hatálya alá az értékpapírok tartoznak, és amelyek a kibocsátók és a részvényeseik közötti kapcsolatot szabályozzák.

(38) A klíring és elszámolás európai magatartási kódexe (2006. november 7.)[17] önkéntes keretet hozott létre, hogy lehetővé tegye a központi értéktárak és más piaci infrastruktúrák közötti kölcsönös hozzáférést. A kereskedés utáni ágazat azonban a nemzeti határok mentén továbbra is széttagolt, ami megnöveli a több tagállamra kiterjedő kereskedés költségeit. A központi értéktárak közötti kapcsolatokra és a központi értéktárak és más piaci infrastruktúrák közötti hozzáférésre vonatkozóan egységes feltételeket kell megállapítani. Annak érdekében, hogy a központi értéktárak biztosítani tudják résztvevőik számára a más piacokhoz való hozzáférést, jogot kell szerezniük arra, hogy egy másik központi értéktár résztvevőivé váljanak, vagy egy másik központi értéktártól a hozzáférés érdekében egyedi feladatkörök ellátását kérjék. Az illetékes hatóságok számára gyors és megfelelő jogorvoslatot kell biztosítani, amelyet akkor alkalmazhatnak, ha egy központi értéktár indokolatlanul megtagadja a hozzáférést egy másik központi értéktárhoz. Mivel a központi értéktárak összekapcsolódása további elszámolási kockázatokkal járhat, azt az érintett illetékes hatóságnak engedélyeznie és felügyelnie kell.

(39) A központi értéktáraknak továbbá hozzáférést kell biztosítani a központi szerződő felektől vagy a kereskedési helyszínektől érkező ügyleti ajánlatokhoz, e piaci infrastruktúráknak pedig a központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerekhez, kivéve, ha ez a hozzáférés veszélyezteti tevékenységeik végzését. Az illetékes hatóságok számára gyors és megfelelő jogorvoslatot kell biztosítani, amelyet akkor alkalmazhatnak, ha a központi értéktárak vagy a piaci infrastruktúrák indokolatlanul megtagadják a szolgáltatásaikhoz való hozzáférést.

(40) A pénzügyi ágazatra vonatkozó rendezett prudenciális és üzletviteli keretrendszernek szilárd felügyeleti és szankciórendszereken kell alapulnia. E célból a felügyeleti hatóságoknak rendelkezniük kell az eljáráshoz szükséges hatáskörökkel és gondoskodni kell arról, hogy jogellenes magatartás esetén visszatartó erejű szankciórendszerekre támaszkodhassanak. A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, 2010. december 8-i bizottsági közleményben sor került a szankcionálási hatáskörök és azok gyakorlati alkalmazásának felülvizsgálatára, amelynek célja az volt, hogy előmozdítsa a szankcióknak a felügyeleti tevékenységek skáláját átfogó konvergenciáját.

(41) Ennélfogva, annak érdekében, hogy biztosítsák a központi értéktárak, az elszámoló ügynökként kijelölt hitelintézetek, ezek irányítási szerveinek tagjai és az üzleti tevékenységüket ténylegesen ellenőrző más személyek vagy bármely egyéb személyek e rendeletben foglalt követelményeknek való megfelelését, az illetékes hatóságoknak felhatalmazást kell kapniuk hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciók és intézkedések alkalmazására.

(42) A tagállamokban a szankciók visszatartó erejének és következetes alkalmazásának biztosítása érdekében ebben a rendeletben fel kell sorolni azokat a főbb közigazgatási szankciókat és intézkedéseket, amelyeket az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátani, az e szankciók és intézkedések valamennyi jogi vagy természetes személyre történő alkalmazásához szükséges hatásköröket, az e szankciók és intézkedések szintjének és típusának meghatározásakor alkalmazandó főbb kritériumokat, valamint a közigazgatási pénzbírságok mértékét. A közigazgatási bírságoknak figyelembe kell venniük olyan tényezőket, mint a jogsértésből eredő feltárt pénzügyi előnyök, a jogsértés súlyossága és időtartama, esetleges súlyosbító vagy enyhítő körülmények, a bírságok visszatartó erejének szükségessége és adott esetben az illetékes hatósággal való együttműködésért járó kedvezményt kell tartalmazniuk. A szankciók elfogadása és közzététele során tiszteletben kell tartani az Európai Unió Alapjogi Chartájában szereplő alapvető jogokat, különösen a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához (7. cikk), a személyes adatok védelméhez (8. cikk), valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot (47. cikk).

(43) A potenciális jogsértések feltárásához hatékony mechanizmusokat kell életbe léptetni, amelyek az e rendelet feltételezett és tényleges megsértése eseteinek az illetékes hatósághoz történő bejelentésére ösztönöznek. E mechanizmusoknak megfelelő biztosítékokat kell nyújtaniuk az e rendeletet érintő feltételezett vagy tényleges jogsértéseket bejelentő és az ilyen jogsértés elkövetésével vádolt személyek számára. Megfelelő eljárásokat kell létrehozni, amelyek biztosítják a gyanúsított személy személyes adatai védelméhez való jogának, a védekezéshez való jognak és az adott személyt érintő végleges határozat elfogadása előtti meghallgatásra vonatkozó jognak, valamint az érintett azon jogának tiszteletben tartását, hogy az őt érintő határozat vagy intézkedés meghozatalát megelőzően a bíróság előtt hatékony jogorvoslattal élhessen.

(44) Ez a rendelet nem sértheti a tagállamok büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos jogának rendelkezéseit.

(45) A személyes adatoknak e rendelet szerinti feldolgozása tekintetében a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[18] alkalmazandó. A személyes adatok tagállami illetékes hatóságok közötti cseréjének vagy továbbításának meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozó szabályoknak, a 95/46/EK irányelvvel összhangban. A személyes adatoknak az EÉPH által, e rendelet szerint történő feldolgozását a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[19] szabályozza. A személyes adatok EÉPH által történő cseréjének vagy továbbításának meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozó szabályoknak, a 45/2001/EK irányelvvel összhangban.

(46) Ez a rendelet tiszteletben tartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapvető jogokat és elveket, nevezetesen a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát, valamint a vállalkozás szabadságát, és azt az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell alkalmazni.

(47) Az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel[20] létrehozott Európai Értékpapír-piaci Hatóságnak (EÉPH) központi szerepet kell játszania e rendelet alkalmazásában és biztosítania kell, hogy az illetékes nemzeti hatóságok következetesen alkalmazzák az uniós előírásokat, valamint rendeznie kell a közöttük felmerülő vitás ügyeket.

(48) Hatékony és helyénvaló megoldás az EÉPH-t, mint az értékpapírok és értékpapírpiacok területén kifejezetten specializált szakértelemmel rendelkező szervet, a Bizottsághoz benyújtandó azon szabályozás- és végrehajtás-technikai standardtervezetek kidolgozásával megbízni, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket. Ennek előírása esetén az EÉPH-nak egyúttal szorosan be kell vonnia munkájába a KBER tagjait, illetve az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel[21] létrehozott Európai Bankhatóságot (EBH).

(49) A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével és az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkeiben ismertetett eljárással összhangban szabályozástechnikai standardokat fogadjon el a következők tekintetében: az elszámolással kapcsolatos fegyelmi intézkedések részletes elemei; a központi értéktárak által az engedélyre irányuló kérelemben feltüntetendő adatok és egyéb információk; az egyes hatóságok által a központi értéktárak felügyeletével összefüggésben egymásnak átadandó információk; a székhely szerinti és a fogadó hatóságok közötti együttműködési megállapodások részletei; a központi értéktárak irányítási rendszerének összetevői; a központi értéktárak által vezetett nyilvántartások részletes adatai; a központi értéktárak által a kibocsátások integritásának megőrzése érdekében hozandó intézkedések jellemzői; a résztvevők értékpapírjainak védelme; az elszámolás időben történő lebonyolítása; a működési kockázatok és a központi értéktárak közötti kapcsolatokból fakadó kockázatok csökkentése; a központi értéktárakra vonatkozó részletes tőkekövetelmények; valamint a kijelölt hitelintézeteket érintő hitel- és likviditási kockázatokra vonatkozó részletes prudenciális követelmények.

(50) A Bizottságot továbbá fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 291. cikke szerinti végrehajtási aktusok révén, valamint az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikkében ismertetett eljárással összhangban végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el a következők tekintetében: a központi értéktárak engedélyre irányuló kérelmeire vonatkozó szabványos űrlapok és sablonok; a központi értéktárak felügyeletének keretében az egyes illetékes hatóságok közötti tájékoztatás; a székhely szerinti és a fogadó hatóságok közötti vonatkozó együttműködési megállapodások; a központi értéktárak által vezetett nyilvántartási tételek formátuma; a résztvevők vagy kibocsátók központi értéktárhoz való hozzáférésének, a központi értéktárak egymáshoz való kölcsönös hozzáférésének vagy a központi értéktárak és más piaci infrastruktúrák közötti kölcsönös hozzáférésnek a megtagadása esetén alkalmazandó eljárások; valamint az elszámoló ügynök engedélyezését megelőző, különböző hatóságokkal folytatott konzultáció.

(51) A Szerződés 290. cikkének megfelelően a Bizottságot fel kell hatalmazni felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadni mindenekelőtt a következők tekintetében: a fogalommeghatározásokra vonatkozó konkrét részletek; azok a kritériumok, amelyek alapján a központi értéktár fogadó országban folytatott működése az adott tagállam számára lényeges fontosságúnak minősül; azok a szolgáltatások, amelyek esetében a harmadik országbeli központi értéktárnak az EÉPH általi elismerésért kell folyamodnia és a kérelmező központi értéktár által az elismerés iránti kérelemben feltüntetendő adatok; azok a kockázatok, amelyek indokolják a résztvevők hozzáférésének központi értéktárak általi megtagadását és a kérelmező résztvevők rendelkezésére álló eljárások összetevői; azon helyzetek értékelése, amelyekben a központi banki pénzben történő elszámolás nem lehetséges és nem megvalósítható; a kibocsátók központi értéktárakhoz való hozzáférését, a központi értéktárak egymáshoz való kölcsönös hozzáférését és a központi értéktárak és más piaci infrastruktúrák közötti kölcsönös hozzáférést érintő eljárás összetevői.

(52) E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy a harmadik országbeli központi értéktárak elismerése céljából a harmadik országbeli szabályok értékeléséről, és az elszámolást kiegészítő banki szolgáltatásoknak az alapvető központi értéktári szolgáltatásoktól való elkülönítésére vonatkozó kötelezettségtől való eltérésről szóló határozatokat hozzon. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.[22]

(53) Mivel e rendelet célját – nevezetesen az elszámolásra és a központi értéktárakra vonatkozó egységes követelmények meghatározását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az léptékét tekintve az Unió szintjén jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az abban a cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(54)             Indokolt a 98/26/EK irányelv módosítása, hogy összhangba kerüljön a 98/26/EK, 2002/87/EK, 2003/6/EK, 2003/41/EK, 2003/71/EK, 2004/39/EK, 2004/109/EK, 2005/60/EK, 2006/48/EK, 2006/49/EK és 2009/65/EK irányelvnek az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság), az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) hatásköre tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. november 24-i 2010/78/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[23], amelynek értelmében a kijelölt értékpapír-elszámolási rendszereket a továbbiakban nem a Bizottságnak, hanem az EÉPH-nak kell bejelenteni.

(55) Az e rendeletben foglalt engedélyezési és elismerési követelmények alkalmazását el kell halasztani annak érdekében, hogy az Unióban vagy harmadik országokban letelepedett központi értéktáraknak megfelelő idő álljon rendelkezésére az e rendeletben szereplő engedély és elismerés kérelmezéséhez.

(56) El kell továbbá halasztani az egyes átruházható értékpapírok könyvelési tétel formájában történő rögzítésére, valamint az értékpapír-elszámolási rendszerekben fennálló kötelezettségeknek a legkésőbb a kereskedés napját követő második üzleti napon történő teljesítésére vonatkozó követelmények alkalmazását annak érdekében, hogy a papíralapú értékpapírokkal rendelkező vagy hosszabb elszámolási időszakot alkalmazó piaci szereplőknek elegendő idő álljon rendelkezésére az e követelményeknek való megfeleléshez,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. cím Tárgy, alkalmazási kör és fogalommeghatározások

1. cikk Tárgy és alkalmazási kör

(1) Ez a rendelet egységes követelményeket állapít meg a pénzügyi eszközök Unión belüli elszámolására vonatkozóan, és szabályokat ír elő a központi értéktárak szervezése és irányítása tekintetében a biztonságos és zökkenőmentes elszámolás előmozdítása érdekében.

(2) Hacsak e rendelet másképp nem rendelkezik, ez a rendelet a központi értéktárak valamennyi pénzügyi eszközének és tevékenységének elszámolására alkalmazandó.

(3) E rendelet nem érinti az egyes pénzügyi eszközökre vonatkozó egyéb uniós jogszabályok rendelkezéseit, különösen a 2003/87/EK irányelvet.

(4) A 9–18. és a 20. cikk, valamint a IV. cím rendelkezései nem vonatkoznak a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagjaira, a tagállamok hasonló feladatokat ellátó más nemzeti szerveire, illetve az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő állami szervekre.

2. cikk Fogalommeghatározások

(1) E rendelet alkalmazásában:

1.      „központi értéktár”: a melléklet A. szakaszának 3. pontjában szereplő értékpapír-elszámolási rendszert üzemeltető jogi személy, amely legalább egy további, a melléklet A. szakaszában felsorolt alapvető szolgáltatást nyújt;

2.      „elszámolás”: értékpapírügylet teljesítése, amelynek célja a résztvevők kötelezettségeinek pénzeszközök vagy értékpapírok átruházása révén történő kiegyenlítése;

3.      „értékpapír-elszámolási rendszer”: a 98/26/EK irányelv 2. cikke a) pontjának első és második francia bekezdése szerinti rendszer, amely üzleti tevékenysége keretében a 98/26/EK irányelv 2. cikke i) pontjának második francia bekezdése szerinti átutalási megbízások teljesítésével foglalkozik;

4.      „elszámolási időszak”: a kereskedés időpontja és az elszámolás tervezett időpontja közötti időszak;

5.      „üzleti nap”: a 98/26/EK irányelv 2. cikkének n) pontjában meghatározott üzleti nap;

6.      „elszámolás meghiúsulása”: értékpapírügylet elszámolásának értékpapír- vagy pénzhiány miatti elmaradása az elszámolás tervezett időpontjában, a mögöttes okoktól függetlenül;

7.      „elszámolás tervezett időpontja”: az a nap, amelyről az értékpapírügyletben részt vevő felek az elszámolás időpontjaként megállapodnak;

8.      „központi szerződő fél”: olyan jogalany, amely az egy vagy több pénzügyi piacon kötött szerződésekben érintett ügyfelek között közvetít, azaz vevőként lép fel valamennyi eladóval szemben, illetve eladóként valamennyi vevővel szemben;

9.      „illetékes hatóság”: az egyes tagállamok által a 10. cikkel összhangban kijelölt hatóság;

10.    „részt vevő fél”: egy értékpapír-elszámolási rendszernek a 98/26/EK irányelv 2. cikkének f) pontjában meghatározott résztvevői, ideértve a központi szerződő felet is;

11.    „részesedés”: a 78/660/EGK irányelv 17. cikkének első mondata szerinti részesedés, illetve egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-os közvetlen vagy közvetett tulajdonlása;

12.    „székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a központi értéktár működését engedélyezték;

13.    „fogadó tagállam”: az a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam, amelyben a központi értéktárnak fióktelepe van vagy központi értéktári szolgáltatásokat nyújt;

14.    „fióktelep”: az üzleti tevékenység olyan helyszíne, amely a központi értéktár része, de nem a központi irodája, nem rendelkezik jogi személyiséggel, és amely olyan központi értéktári szolgáltatásokat nyújt, amelyekre a központi értéktár engedélyt kapott;

15.    „ellenőrzés”: a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott, két vállalkozás közötti kapcsolat;

16.    „részt vevő fél nemteljesítése”: olyan helyzetre utal, amelyben egy résztvevő ellen a 98/26/EK irányelv 2. cikkének j) pontjában meghatározott fizetésképtelenségi eljárás indul;

17.    „szállítás fizetés ellenében (delivery versus payment)”: az értékpapírok átruházását és a pénzösszegek átutalását olyan módon összekapcsoló értékpapír-elszámolási mechanizmus, amelynek keretében az értékpapírok szállítása csak a megfelelő kifizetés feltételével történik meg;

18.    „értékpapírszámla”: olyan számla, amelyen értékpapírok írhatók jóvá, illetve amelynek értékpapírok írhatók a terhére;

19.    „központi értéktárak összekapcsolódása”: a központi értéktárak közötti olyan megállapodás, amelynek keretében egy központi értéktár számlát nyit egy másik központi értéktár értékpapír-elszámolási rendszerében annak érdekében, hogy megkönnyítse az értékpapíroknak a saját résztvevőiről a másik központi értéktár résztvevőire történő átruházását. A központi értéktárak közötti kapcsolat magában foglalja a szabványos összekapcsolt hozzáférést, az egyedi összekapcsolt hozzáférést és az interoperábilis kapcsolatokat;

20.    „szabványos összekapcsolt hozzáférés”: a központi értéktárak közötti olyan kapcsolat, amelyben egy központi értéktár úgy kapcsolódik egy másik központi értéktárhoz, mint az utóbbi által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszer többi résztvevője;

21.    „egyedi összekapcsolt hozzáférés”: a központi értéktárak közötti olyan kapcsolat, amelyben egy központi értéktár az értékpapír-elszámolási rendszere többi résztvevőjének nyújtott szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatásokat nyújt egy másik központi értéktár részére;

22.    „interoperábilis kapcsolatok”: a központi értéktárak közötti olyan kapcsolatok, amelyek révén a központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek a 98/26/EK irányelv 2. cikkének o) pontja értelmében interoperábilissá válnak;

23.    „átruházható értékpapírok”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikkének 18. pontjában meghatározott átruházható értékpapírok;

24.    „pénzpiaci eszközök”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikkének 19. pontjában meghatározott pénzpiaci eszközök;

25.    „kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyei”: kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyei a 2004/39/EK irányelv I. melléklete C. szakaszának 3. pontja szerint;

26.    „kibocsátási egység”: bármely, a 2003/87/EK irányelv rendelkezései alapján elismert egység;

27.    „szabályozott piac”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikkének 14. pontjában meghatározott szabályozott piac;

28.    „multilaterális kereskedési rendszer (MTF)”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikkének 15. pontjában meghatározott multilaterális kereskedési rendszer;

29.    „szervezett kereskedési rendszer (OTF)”: valamely befektetési vállalkozás vagy piacműködtető által működtetett rendszer, amely nem szabályozott piac és nem multilaterális kereskedési rendszer, és amelyen belül pénzügyi eszközökre irányuló több harmadik fél vételi és eladási szándéka találkozhat oly módon, hogy az szerződést eredményez a 2004/39/EK irányelv II. címének rendelkezéseivel összhangban;

30.    „leányvállalat”: a 83/349/EGK irányelv 1. cikkének értelmében vett leányvállalat;

31.    „elszámoló ügynök”: a 98/26/EK irányelv 2. cikkének d) pontjában meghatározott elszámoló ügynök.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdés 17., 20., 21. és 22. pontjában szereplő fogalommeghatározások technikai elemeinek meghatározását, valamint a melléklet B. szakaszának 1–4. pontjában felsorolt kiegészítő szolgáltatások és a melléklet C. szakaszának 1. és 2. pontjában felsorolt szolgáltatások meghatározását célzó intézkedéseket érintően.

II. cím Értékpapírok elszámolása

I. fejezet Könyvelési tétel

3. cikk Könyvelési tétel

(1) A szabályozott piacokon folyó kereskedésbe bevont átruházható értékpapírokat kibocsátó vállalat gondoskodik az ilyen értékpapírok könyvelési tétel formájában történő rögzítéséről a teljes kibocsátásnak megfelelő, összevont címletű értékpapírok kibocsátása révén történő immobilizációval vagy az értékpapírok dematerializált formában történő közvetlen kibocsátásával.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett értékpapírokkal szabályozott piacokon, multilaterális vagy szervezett kereskedési rendszerben kereskednek, vagy azokat a 2002/47/EK irányelv 2. cikkének a) pontjában meghatározott pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodást követően átruházzák, az értékpapírokat – ha ez még nem történt meg – a kereskedés időpontja előtt egy központi értéktárban könyvelési tétel formájában rögzítik.

4. cikk Végrehajtás

(1) A 3. cikk (1) bekezdése alkalmazásának biztosítása tekintetében az értékpapírokat kibocsátó vállalat székhelye szerinti tagállam hatóságai rendelkeznek hatáskörrel.

(2) A szabályozott piacok és a multilaterális és szervezett kereskedési rendszerek felügyeletéért felelős hatóságok biztosítják a 3. cikk (2) bekezdésének alkalmazását akkor, ha a 3. cikk (1) bekezdésében említett értékpapírokkal szabályozott piacokon, multilaterális vagy szervezett kereskedési rendszerekben kereskednek.

(3) A 2002/47/EK irányelv alkalmazásáért felelős tagállami hatóságok rendelkeznek hatáskörrel e rendelet 3. cikke (2) bekezdése alkalmazásának biztosítására akkor, ha az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében említett értékpapírokat a 2002/47/EK irányelv 2. cikkének a) pontjában meghatározott pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodást követően átruházzák.

II. fejezet Elszámolási időszakok

5. cikk Az elszámolások tervezett időpontja

(1) Az értékpapír-elszámolási rendszer bármely résztvevője, aki saját vagy harmadik fél nevében átruházható értékpapírokkal, pénzpiaci eszközökkel, kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyeivel és kibocsátási egységekkel kereskedik, az elszámolás tervezett időpontjában köteles az értékpapír-elszámolási rendszerben fennálló kötelezettségét kiegyenlíteni.

(2) Az (1) bekezdésben említett, szabályozott piacokon, multilaterális vagy szervezett kereskedési rendszerekben folyó kereskedésbe bevont vagy ott kínált átruházható értékpapírok esetében az elszámolás tervezett időpontja legkésőbb a kereskedés napját követő második üzleti nap.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásának biztosítására azon tagállam érintett hatósága rendelkezik hatáskörrel, amelynek joga a központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerre alkalmazandó.

III. fejezet Elszámolási fegyelem

6. cikk Az elszámolás meghiúsulásának megelőzését célzó intézkedések

(1) A szabályozott piacok és a multilaterális vagy szervezett kereskedési rendszerek olyan eljárásokat hoznak létre, amelyek lehetővé teszik az 5. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyletek vonatkozó adatainak ellenőrzését azon a napon, amikor a megbízást az ilyen piacok vagy rendszerek részére elküldik.

(2) A központi értéktár valamennyi általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerre vonatkozóan olyan eljárásokat hoz létre, amelyek elősegítik az 5. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyletek tervezett időpontban történő elszámolását. A központi értéktár megfelelő mechanizmusokkal, például progresszív díjszerkezettel ösztönzi az elszámolás tervezett napján történő korai elszámolást.

(3) A központi értéktár valamennyi általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerre vonatkozóan nyomonkövetési eszközöket hoz létre, amelyek lehetővé teszik az 5. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi eszközökkel kapcsolatos olyan ügylet-elszámolások előzetes megállapítását, amelyek nagy valószínűséggel meghiúsulnak, és kötelezi a résztvevőket az ilyen ügyletek tervezett időpontban történő elszámolására.

(4) Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagjaival egyeztetve szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza az ügyletek vonatkozó adatainak ellenőrzését lehetővé tevő és az elszámolást előmozdító, az (1) és (2) bekezdésben említett eljárások részletes jellemzőit, valamint az elszámolások várható meghiúsulásának azonosítására szolgáló, a (3) bekezdésben említett nyomonkövetési eszközök részletes jellemzőit.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

7. cikk Az elszámolás meghiúsulásának kezelését célzó intézkedések

(1) A központi értéktár valamennyi általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerre vonatkozóan olyan rendszert hoz létre, amely nyomon követi az 5. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyletek elszámolása meghiúsulásának eseteit. A meghiúsult elszámolások számáról és részleteiről, valamint minden egyéb vonatkozó információról rendszeresen beszámol az illetékes hatóságnak és más jogos érdekkel rendelkező személyeknek. Az illetékes hatóságok a meghiúsult elszámolásokkal kapcsolatos minden fontos információt megosztanak az EÉPH-val.

(2) A központi értéktár valamennyi általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerre vonatkozóan olyan eljárásokat hoz létre, amelyek elősegítik az 5. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyletek tervezett időpontban történő elszámolását. Ezek az eljárások kellően visszatartó erejű szankciórendszerrel sújtják az elszámolások meghiúsulását okozó résztvevőket.

(3) Az értékpapír-elszámolási rendszer azon résztvevőjét, amely elmulasztja az 5. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi eszközöknek a fogadó résztvevő számára az elszámolás tervezett időpontjában történő szállítását, fedezeti vételre kötelezik, amelynek keretében az érintett eszközöket legkésőbb az elszámolás tervezett időpontját követő negyedik napon meg kell vásárolni a piacon és át kell adni a fogadó résztvevőnek, és a (4) bekezdésnek megfelelő egyéb intézkedések vonatkoznak rá.

(4) A (3) bekezdésben említett intézkedések meghatározzák legalább az alábbiakat:

a)      a nemteljesítő résztvevő által az elszámolás tervezett időpontja és a tényleges elszámolás napja között üzleti naponként fizetendő bírság napi összege;

b)      a nemteljesítő résztvevő számára a fedezeti vételi ügylet megindítása előtt biztosított felmondási idő;

c)      a fedezeti vételi ügylet díjszabása;

d)      adott esetben a fedezeti vételt végrehajtó fél megnevezése;

e)      a fogadó résztvevő számára biztosított kártérítés összege, ha a fedezeti vétel végrehajtása nem lehetséges;

(5) A (3) bekezdésben említett intézkedések biztosítják, hogy:

a)      a fogadó résztvevő számára a pénzügyi eszközökért legalább a kereskedés időpontjában elfogadott árat fizetnek;

b)      a nemteljesítő résztvevő által fizetendő napi bírság megfelelő visszatartó erővel bír a nemteljesítő résztvevő számára;

c)      amennyiben a fedezeti vétel nem végrehajtható, a fogadó résztvevő számára fizetett kártérítés összege meghaladja a pénzügyi eszközöknek a kereskedés időpontjában elfogadott árát, és az ilyen eszközök legutolsó nyilvánosan elérhető árát azon a kereskedési helyszínen, ahol a kereskedésre sor került, és kellően visszatartó erejű a nemteljesítő résztvevő számára;

d)      a (7) bekezdésben említett azon felek, köztük a központi szerződő felek, akik fedezeti vételt bonyolítanak, tájékoztatják a résztvevőket e szolgáltatás díjáról;

e)      ha a fedezeti vételt nem a mulasztást elkövető résztvevő hajtja végre, a mulasztást elkövető résztvevő maradéktalanul visszatéríti a végrehajtó fél által a (3) és (4) bekezdés értelmében kifizetett összegeket.

(6) A központi értéktárak, a központi szerződő felek, a szabályozott piacok, valamint a multilaterális és szervezett kereskedési rendszerek olyan eljárásokat hoznak létre, amelyek lehetővé teszik számukra az olyan résztvevő felfüggesztését, aki rendszeresen elmulasztja az (1) bekezdésben említett pénzügyi eszközöknek vagy készpénznek az elszámolás tervezett időpontjában történő szállítását, és amelyek biztosítják, hogy az érintett résztvevő személyazonosságának nyilvánosságra hozatala előtt lehetőséget kapjon észrevételei benyújtására.

(7) A (2)–(6) bekezdés az 5. cikk (1) bekezdésében említett, szabályozott piacokon folyó kereskedésbe bevont, multilaterális vagy szervezett kereskedési rendszerben kínált vagy egy központi szerződő fél által elszámolt eszközökkel kapcsolatos valamennyi ügyletre alkalmazandó.

A központi szerződő fél által az értékpapír-elszámolási rendszerben történő kiegyenlítés előtt elszámolt ügyletek esetében a (3)–(5) bekezdésben említett intézkedéseket a központi szerződő fél hajtja végre.

A szabályozott piacok, illetve a multilaterális és szervezett kereskedési rendszerek belső szabályainak elő kell írniuk, hogy olyan ügyletek esetén, amelyeknél nincs központi szerződő fél általi kiegyenlítés, a résztvevőket a (3)–(5) bekezdésben említett intézkedések alá kell vonni.

(8) Az EÉPH a KBER tagjaival egyeztetve szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza az (1) bekezdésben említett, az elszámolások meghiúsulását nyomon követő rendszer és a meghiúsult elszámolásokról szóló jelentések, az elszámolások meghiúsulását követően az ügyletek elszámolását előmozdító, a (2) bekezdésben említett eljárások, valamint a (3)–(5) bekezdésben említett intézkedések részletes jellemzőit.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

8. cikk Végrehajtás

(1) A 6. és 7. cikk alkalmazásának biztosítására, valamint a kivetett bírságok nyomon követésére – a 7. cikkben említett szabályozott piacok, multilaterális és szervezett kereskedési rendszerek és központi szerződő felek felügyeletében illetékes hatóságokkal szoros együttműködésben – azon tagállam érintett hatósága rendelkezik hatáskörrel, amelynek joga a központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerre alkalmazandó. A hatóságok különösen nyomon követik a 7. cikk (2) és (4) bekezdésében említett bírságok és a 7. cikk (6) bekezdésében említett intézkedések alkalmazását.

(2) E rendelet 6. és 7. cikkéhez kapcsolódóan az Unión belüli következetes, hatékony és eredményes felügyeleti eljárások biztosítása érdekében az EÉPH iránymutatásokat adhat ki, az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban.

III. cím Központi értéktárak

I. fejezet A központi értéktárak engedélyezése és felügyelete

1. szakasz A központi értéktárak engedélyezéséért és felügyeletéért felelős hatóságok

9. cikk Illetékes hatóság

A központi értéktár engedélyezését és felügyeletét a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága végzi.

10. cikk Az illetékes hatóság kijelölése

(1) Minden tagállam kijelöli azt az illetékes hatóságot, amelynek feladata a területén letelepedett központi értéktárak engedélyezése és felügyelete tekintetében e rendeletben előírt feladatok ellátása, és erről tájékoztatja az EÉPH-t.

Amennyiben valamely tagállam egynél több illetékes hatóságot jelöl ki, az ilyen hatóságok szerepeit világosan meghatározza és kijelöl egyetlen illetékes hatóságot, amely a tagállamok illetékes hatóságai, a 11. cikkben említett érintett hatóságok, az EÉPH és, amennyiben ez a rendelet kifejezetten utal rá, az EBH közötti együttműködésért felel.

(2) Az EÉPH saját honlapján közzéteszi az (1) bekezdéssel összhangban kijelölt illetékes hatóságok jegyzékét.

(3) Az illetékes hatóságok rendelkeznek a feladataik ellátásához szükséges felügyeleti és vizsgálati hatáskörökkel.

11. cikk Érintett hatóságok

(1) Amennyiben e rendelet kifejezetten előírja, a központi értéktárak engedélyezésében és felügyeletében a következő hatóságok vesznek részt:

a)      a központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszer ellenőrzéséért felelős hatóság azon tagállamban, amelynek joga az adott értékpapír-elszámolási rendszerre alkalmazandó;

b)      adott esetben az az uniós központi bank, amelynek könyveiben a központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszer pénzlábát elszámolták, illetve a IV. cím szerint hitelintézet közreműködésével történő elszámolás esetében az érintett pénznemet kibocsátó uniós központi bank.

(2) Az EÉPH saját honlapján közzéteszi az (1) bekezdésben említett érintett hatóságok jegyzékét.

12. cikk A hatóságok közötti együttműködés

(1) A 9. és 11. cikkben említett hatóságok és az EÉPH e rendelet alkalmazása során, különösen a 13. cikkben említett válsághelyzetekben szorosan együttműködik. Amennyiben ez szükséges és lehetséges, az együttműködésbe be kell vonni más hatóságokat és szerveket is, különös tekintettel a 2003/87/EK irányelv alapján létrehozott vagy kijelölt hatóságokra.

Az Unión belüli következetes, hatékony és eredményes felügyeleti eljárások biztosítása érdekében, ideértve a 9. és 11. cikkben említett hatóságok között az e rendelet alkalmazásához szükséges különböző vizsgálatokban való együttműködést, az EÉPH a 9. cikkben szereplő hatóságoknak címzett iránymutatásokat adhat ki, az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban.

(2) Az illetékes hatóságok általános feladataik végrehajtása során – és különösen a 13. cikkben említett válsághelyzetekben – a rendelkezésre álló információk alapján kellően mérlegelik a döntéseik által az összes többi érintett tagállam pénzügyi rendszerének stabilitására gyakorolt hatást.

13. cikk Válsághelyzetek

A 9. és 11. cikkben említett hatóságok haladéktalanul tájékoztatják az EÉPH-t és egymást minden olyan, központi értéktárhoz kapcsolódó válsághelyzetről (ideértve a pénzügyi piacok fejleményeit is), amely káros hatással lehet a piaci likviditásra vagy a pénzügyi rendszer stabilitására bármely olyan tagállamban, ahol az adott központi értéktár vagy annak valamely résztvevője székhellyel rendelkezik.

2. szakasz A központi értéktárak engedélyezésének feltételei és eljárásai

14. cikk A központi értéktár engedélyezése

(1) A központi értéktár fogalommeghatározásának megfelelő jogi személyek tevékenységük megkezdése előtt engedélyt szereznek a letelepedésük helye szerinti tagállam illetékes hatóságától.

(2) Az engedély meghatározza a melléklet A. és B. szakaszában felsorolt azon szolgáltatásokat, amelyek nyújtására a központi értéktár jogosult.

(3) A központi értéktár mindenkor megfelel az engedélyezéshez szükséges feltételeknek.

A központi értéktár az engedélyezés feltételeit érintő minden lényegi változásról indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az illetékes hatóságot.

15. cikk Engedélyezési eljárás

(1) A kérelmező központi értéktár az engedély iránti kérelmet az illetékes hatósághoz nyújtja be.

(2) Az engedély iránti kérelemhez mellékel minden olyan információt, amely ahhoz szükséges, hogy az illetékes hatóság meggyőződjön róla: a kérelmező központi értéktár az engedélyezés időpontjában valamennyi, az e rendeletben rögzített követelmények teljesítéséhez szükséges intézkedést megtett. Az engedély iránti kérelem tartalmazza a folytatni kívánt üzleti tevékenységek fajtáit és a központi értéktár szervezeti felépítését meghatározó üzleti tervet.

(3) A kérelem kézhezvételét követő húsz munkanapon belül az illetékes hatóság értékeli a kérelem hiánytalanságát. Ha a kérelem hiányos, az illetékes hatóságnak határidőt kell szabnia, amelynek leteltét megelőzően a kérelmező központi értéktárnak pótlólagos információkat kell nyújtania. Amennyiben a kérelmet hiánytalannak ítéli meg, az illetékes hatóság erről tájékoztatja a kérelmező központi értéktárat.

(4) A kérelem hiánytalanságának megállapítását követően az illetékes hatóság az abban szereplő valamennyi információt továbbítja a 11. cikkben említett érintett hatóságoknak, és konzultál velük a kérelmező központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek jellemzőiről.

(5) Az illetékes hatóság a következő esetekben előzetesen kikéri a többi érintett tagállam illetékes hatóságainak véleményét a központi értéktár engedélyezésekor:

a)      a központi értéktár egy másik tagállamban engedélyezett központi értéktár leányvállalata;

b)      a központi értéktár egy másik tagállamban engedélyezett központi értéktár anyavállalatának leányvállalata;

c)      a központi értéktár felett az ellenőrzést ugyanazon természetes vagy jogi személyek gyakorolják, mint a másik tagállamban engedélyezett központi értéktár felett.

Az első albekezdésben említett konzultáció a következőkre terjed ki:

a)      a 25. cikk (4) bekezdésében említett részvényesek és résztvevők alkalmassága, valamint azon személyek hírneve és tapasztalatai, akik ténylegesen irányítják a központi értéktár üzletmenetét, amennyiben ezek a részvényesek, résztvevők és személyek egyszerre tartoznak a szóban forgó központi értéktárhoz és egy másik tagállamban engedélyezett központi értéktárhoz;

b)      az (5) bekezdésben említett, a másik tagállamban engedélyezett központi értéktár és a kérelmező központi értéktár közötti kapcsolat nem befolyásolja-e utóbbi azon képességét, hogy eleget tegyen az e rendeletben foglalt követelményeknek.

(6) Az illetékes hatóság a hiánytalan kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül, megalapozott indokolással ellátva, írásban tájékoztatja a kérelmező központi értéktárat az engedély megadásáról vagy annak elutasításáról.

(7) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon információk pontos meghatározása céljából, amelyeket a kérelmező központi értéktárnak az engedély iránti kérelemben be kell nyújtania az illetékes hatósághoz.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(8) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az engedély kérelmezése során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

16. cikk Az engedély hatásai

(1) Az engedélyezett központi értéktár tevékenysége az engedélyében foglalt szolgáltatások nyújtására korlátozódik.

(2) Csak engedélyezett központi értéktárak vagy központi bankok üzemeltethetnek értékpapír-elszámolási rendszereket.

(3) Az engedélyezett központi értéktár nincs kitéve az azon hitelintézet által nyújtott kiegészítő banki szolgáltatások nyújtásából eredő kockázatoknak, amelyet a IV. cím értelmében ilyen szolgáltatások nyújtására jelöltek ki.

(4) Az engedélyezett központi értéktár kizárólag olyan jogi személyben rendelkezhet részesedéssel, amelynek tevékenysége a melléklet A. és B. szakaszában felsorolt szolgáltatások nyújtására korlátozódik.

17. cikk A tevékenységek és szolgáltatások kiterjesztése és kiszervezése

(1) A valamely alapvető tevékenységét a 28. cikk értelmében harmadik félnek kiszervezni, illetve tevékenységeit az alábbiak valamelyikére kiterjeszteni kívánó engedélyezett központi értéktár engedély iránti kérelmet nyújt be a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságához:

a)      a kezdeti engedélyben nem szereplő, a melléklet A. és B. szakaszában említett további alapvető és kiegészítő szolgáltatások;

b)      egy további értékpapír-elszámolási rendszer üzemeltetése;

c)      értékpapír-elszámolási rendszere pénzlábának részben vagy egészben egy másik központi bank könyveiben történő elszámolása;

d)      központi értéktárak közötti kapcsolat létrehozása.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedély megadása a 15. cikkben foglalt eljárás szerint történik.

Az illetékes hatóság a hiánytalan kérelem benyújtását követően három hónapon belül tájékoztatja a kérelmező központi értéktárat az engedély megadásáról vagy a kérelem elutasításáról.

18. cikk Az engedély visszavonása

(1) A kérelmező központi értéktár székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága az alábbi esetek bármelyikében visszavonja az engedélyt:

a)      amennyiben a központi értéktár 12 hónapos időtartam alatt nem használta az engedélyt, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy az előző hat hónapban nem nyújtott szolgáltatást vagy nem végzett tevékenységet;

b)      amennyiben a központi értéktár hamis állításokkal vagy más jogellenes eszközzel szerezte meg az engedélyt;

c)      amennyiben a központi értéktár már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett az engedélyt megadták, és a meghatározott időn belül nem hozta meg az illetékes hatóság által kért jogorvoslati intézkedéseket;

d)      amennyiben a központi értéktár súlyosan és rendszeresen megszegte az e rendeletben foglalt követelményeket.

(2) Amint az (1) bekezdésben szereplő körülmények valamelyikéről tudomást szerez, az illetékes hatóság haladéktalanul konzultál a 11. cikkben említett érintett hatóságokkal az engedély visszavonásának szükségességéről, kivéve, ha sürgős határozatot kell hozni.

(3) Az EÉPH és a 11. cikkben említett valamely érintett hatóság bármikor felkérheti a központi értéktár székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát, hogy vizsgálja meg, a központi értéktár továbbra is megfelel-e azoknak a feltételeknek, amelyek mellett az engedélyt megadták.

(4) Az engedély visszavonását az illetékes hatóság korlátozhatja egy adott szolgáltatásra, tevékenységre vagy pénzügyi eszközre.

19. cikk Központi értéktárak nyilvántartása

(1) Az illetékes hatóságok a 14., 17. és 18. cikk alapján hozott határozatokról haladéktalanul tájékoztatják az EÉPH-t.

(2) A központi bankok haladéktalanul értesítik az EÉPH-t az általuk üzemeltetett központi értéktárakról.

(3) Az e rendelettel összhangban működő és a 14., 17. vagy 23. cikk alapján engedélyezett vagy elismert központi értéktárak nevét jegyzékbe veszik, feltüntetve a központi értéktár engedélyében foglalt szolgáltatásokat és pénzügyieszköz-kategóriákat. A jegyzék tartalmazza a központi értéktár által más tagállamokban üzemeltetett fióktelepeket és a központi értéktárak közötti kapcsolatokat. Az EÉPH az erre a célra létrehozott honlapján közzéteszi a jegyzéket és azt naprakészen tartja.

(4) A 9. cikkben említett illetékes hatóságok e rendelet hatálybalépésnek időpontjától számított 90 napon belül tájékoztatják az EÉPH-t valamennyi központi értéktárként működő intézményről.

3. szakasz A központi értéktárak felügyelete

20. cikk Felülvizsgálat és értékelés

(1) Az illetékes hatóság legalább évente felülvizsgálja a központi értéktár által végrehajtott intézkedéseket, stratégiákat, eljárásokat és mechanizmusokat azok e rendeletnek való megfelelése tekintetében, és értékeli azokat a kockázatokat, amelyeknek a központi értéktár ki van vagy ki lehet téve.

(2) Az illetékes hatóságok meghatározzák az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés gyakoriságát és intenzitását, figyelembe véve az érintett központi értéktár méretét, tevékenységeinek rendszerszempontú jelentőségét, természetét, volumenét és összetettségét. A felülvizsgálatot és az értékelést legalább éves gyakorisággal kell frissíteni.

(3) Az illetékes hatóság helyszíni ellenőrzésnek vetheti alá a központi értéktárat.

(4) Az illetékes hatóság az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés korai szakaszában konzultál a 11. cikkben említett érintett hatóságokkal a központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek működéséről.

(5) Az illetékes hatóság rendszeresen, de legalább évente egyszer tájékoztatja a 11. cikkben említett érintett hatóságokat az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés eredményeiről, a jogorvoslati intézkedéseket és a szankciókat is beleértve.

(6) Az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés során a 15. cikk (5) bekezdése első albekezdésének a), b) és c) pontjában szereplő kapcsolatokat fenntartó központi értéktárak felügyeletéért felelős illetékes hatóságok minden olyan vonatkozó információt megosztanak egymással, amely feltehetőleg megkönnyíti feladataik végzését.

(7) Az illetékes hatóság kötelezi az e rendelet követelményeit nem teljesítő központi értéktárat, hogy már a korai szakaszban megtegye a helyzet rendezéséhez szükséges intézkedéseket és lépéseket.

(8) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a)      a központi értéktár által az (1) bekezdésben említett felülvizsgálat céljából az illetékes hatóságnak benyújtandó információk;

b)      az illetékes hatóság által az (5) bekezdésben említett érintett hatóságoknak benyújtandó információk;

c)      a (6) bekezdésben említett illetékes hatóságok által egymásnak átadandó információk.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(9)          Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a (8) bekezdés első albekezdésében említett információnyújtás során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

4. szakasz Másik tagállamban történő szolgáltatásnyújtás

21. cikk A másik tagállamban történő szolgáltatásnyújtás szabadsága

(1) Az engedélyezett központi értéktár az Unió területén fióktelep létrehozása vagy közvetlen szolgáltatásnyújtás útján folytathatja tevékenységeit, feltéve, hogy engedélye kiterjed az érintett tevékenységekre.

(2) Minden olyan központi értéktár, amely első alkalommal kíván szolgáltatást nyújtani egy másik tagállam területén, illetve módosítani kívánja a nyújtott szolgáltatások körét, értesíti a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát az alábbiakra vonatkozó információkról:

a)      a folytatni kívánt tevékenység helye szerinti tagállam;

b)      az üzleti terv, kitérve különösen arra, hogy milyen szolgáltatásokat kíván nyújtani;

c)      fióktelep esetén a fióktelep szervezeti felépítése és az annak irányításáért felelős személyek neve.

(3) Az illetékes hatóság a (2) bekezdésben említett információk kézhezvételétől számított három hónapon belül közli ezeket a fogadó tagállam illetékes hatóságával, hacsak a nyújtani kívánt szolgáltatásokat figyelembe véve nincs oka kételkedni a szolgáltatásait a fogadó tagállamban nyújtani kívánó központi értéktár adminisztratív felépítésének és pénzügyi helyzetének megfelelőségében.

(4) Amennyiben az illetékes hatóság megtagadja, hogy az információkat közölje a fogadó tagállam illetékes hatóságával, az érintett központi értéktárat az összes információ kézhezvételétől számított három hónapon belül tájékoztatja a megtagadás indokairól.

(5) A központi értéktár a következő feltételek mellett kezdheti meg szolgáltatásai nyújtását a fogadó tagállamban:

a)      a fogadó tagállam illetékes hatóságaitól származó értesítés kézhezvételekor, amely igazolja a (3) bekezdésben említett értesítésnek a fogadó tagállam illetékes hatósága általi kézhezvételét;

b)      abban az esetben, ha a (3) bekezdésben említett értesítés továbbítását követő három hónapon belül nem érkezik ilyen értesítés.

(6) Amennyiben változás következik be a (2) bekezdéssel összhangban közölt információkban, a központi értéktár írásbeli értesítést küld az ilyen változásról a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának, legalább egy hónappal a változás végrehajtása előtt. A fogadó tagállam illetékes hatóságát a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága értesíti a változásról.

22. cikk A székhely szerinti és a fogadó tagállamok közötti együttműködés

(1) Amennyiben egy adott tagállamban engedélyezett központi értéktár másik tagállamban fióktelepet hoz létre, a központi értéktár székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága hatáskörének gyakorlása során, a fogadó tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően helyszíni vizsgálatokat végezhet az adott fióktelepnél.

(2) A fogadó tagállamok illetékes hatóságai – különösen statisztikai adatgyűjtés céljából – előírhatják a 21. cikkel összhangban szolgáltatásokat nyújtó központi értéktárak számára, hogy rendszeres időszakonként számoljanak be nekik az e fogadó tagállamokban folytatott tevékenységeikről.

(3) A központi értéktár székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága a fogadó tagállam illetékes hatóságának kérésére ésszerű időn belül tájékoztatást ad a fogadó tagállamban szolgáltatást nyújtó központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek kibocsátóinak és résztvevőinek személyazonosságáról, valamint az adott központi értéktárnak a fogadó tagállamban végzett tevékenységeivel kapcsolatos egyéb információkról.

(4) Ha a fogadó tagállam értékpapírpiacainak helyzetére figyelemmel a fogadó tagállamban fióktelepet vagy a fogadó tagállam más központi értéktáraival vagy értékpapír-elszámolási rendszereivel kapcsolatot létesített központi értéktár tevékenységei az adott fogadó tagállamban az értékpapírpiacok működése és a befektetők védelme szempontjából lényegi fontosságúvá váltak, a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam illetékes hatóságai együttműködési mechanizmust hoznak létre az adott központi értéktár fogadó tagállambeli tevékenységeinek felügyeletére.

(5) Amikor a fogadó tagállam illetékes hatóságának egyértelmű és bizonyítható alapja van annak vélelmezésére, hogy a 21. cikk alapján a területén szolgáltatást nyújtó központi értéktár megszegi az e rendeletben foglalt rendelkezésekből eredő kötelezettségeit, megállapításait a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága elé terjeszti.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által tett intézkedések ellenére, vagy amiatt, mert az ilyen intézkedések elégtelennek bizonyulnak, a központi értéktár továbbra is az e rendeletben foglalt rendelkezéseket sértő módon jár el, a fogadó tagállam illetékes hatósága a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatását követően meghozza az összes intézkedést, amely szükséges annak biztosításához, hogy a fogadó tagállam területén tiszteletben tartsák e rendelet rendelkezéseit. Az ilyen intézkedésekről az EÉPH-t késedelem nélkül tájékoztatni kell.

A fogadó tagállam illetékes hatósága az ügyet az EÉPH elé utalhatja, amely az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörrel összhangban járhat el.

(6) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon intézkedésekről, amelyek meghatározzák azokat a feltételeket, amelyekkel a központi értéktár fogadó tagállamban végrehajtott tevékenységei az adott fogadó tagállamban az értékpapírpiacok működése és a befektetők védelme szempontjából lényegi fontosságúnak tekinthetők.

(7) Az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1), (3) és (5) bekezdésben említett együttműködési megállapodások során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

5. szakasz Kapcsolatok harmadik országokkal

23. cikk Harmadik országok

(1) Harmadik országban letelepedett központi értéktár kizárólag akkor nyújthat fióktelep vagy közvetlen szolgáltatásnyújtás révén az Unión belüli tevékenységeikhez kapcsolódó szolgáltatásokat az Unióban letelepedett kibocsátók és résztvevők számára, illetve akkor alakíthat ki kapcsolatokat az Unióban letelepedett központi értéktárakkal, ha az adott központi értéktár az EÉPH által elismert központi értéktár.

(2) Az EÉPH a (3) bekezdésben említett hatóságokkal folytatott konzultációt követően a következő feltételek teljesülése esetén ismeri el azokat a harmadik országbeli központi értéktárakat, amelyek az (1) bekezdésben említett szolgáltatások nyújtása céljából elismerésüket kérték:

a)      a Bizottság határozatot hozott a (6) bekezdéssel összhangban;

b)      a központi értéktár az adott harmadik országban az ott alkalmazandó prudenciális követelményeknek való teljes körű megfelelést biztosító engedéllyel rendelkezik és hatékony felügyelet alatt áll;

c)      az EÉPH és az adott harmadik ország között létrejöttek a (7) bekezdés szerinti együttműködési megállapodások.

(3) A (2) bekezdésben említett feltételek teljesülésének vizsgálatakor az EÉPH konzultál az alábbiakkal:

a)      azon tagállam illetékes hatóságai, amelyben a harmadik országbeli központi értéktár központi értéktári szolgáltatások nyújtását tervezi;

b)      az Unióban letelepedett azon központi értéktárakat felügyelő illetékes hatóságok, amelyekkel egy harmadik országbeli központi értéktár kapcsolatot létesített;

c)      a 11. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett hatóságok;

d)      az adott harmadik országban a központi értéktárak engedélyezéséért és felügyeletéért felelős hatóság.

(4) Az (1) bekezdésben említett központi értéktár az elismerés iránti kérelmet az EÉPH-hoz nyújtja be.

A kérelmező központi értéktár az elismeréshez szükségesnek ítélt valamennyi információt közli az EÉPH-val. A kérelem kézhezvételét követő 30 munkanapon belül az EÉPH megvizsgálja, hogy a kérelem hiánytalan-e. Ha a kérelem hiányos, az EÉPH a kérelmező központi értéktár számára megszabja a pótlólagos információk benyújtásának határidejét.

Az elismerésről szóló határozat a (2) bekezdésben szereplő feltételeken alapul.

Az EÉPH a hiánytalan kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül, megalapozott indokolással ellátva, írásban tájékoztatja a kérelmező központi értéktárat az elismerés megadásáról vagy annak elutasításáról.

(5) Az EÉPH a (3) bekezdésben említett hatóságokkal konzultálva felülvizsgálja azon harmadik országbeli központi értéktár elismerését, amely az (1)–(4) bekezdésben ismertetett eljárás szerint az (1) bekezdésben említett szolgáltatások nyújtását kiterjeszti az Unióra.

Amennyiben a (2) bekezdésben említett feltételek és követelmények már nem teljesülnek, illetve a 18. cikkben szereplő esetekben az EÉPH visszavonja az adott központi értéktár elismerését.

(6) A Bizottság a 66. cikkben említett eljárással összhangban határozatot fogadhat el, amelyben megállapítja, hogy a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere biztosítja, hogy az adott harmadik országban engedéllyel rendelkező központi értéktárak olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletben rögzített követelményekkel, hogy e központi értéktárak az adott harmadik országban folyamatos hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek, valamint hogy az adott harmadik ország jogi keretrendszere rendelkezik a harmadik ország jogszabályai alapján engedélyezett központi értéktárak elismerésére alkalmazandó hatékony, egyenértékű rendszerről.

(7) Az 1095/2010/EU rendelet 33. cikkének (1) bekezdésével összhangban az EÉPH együttműködési megállapodásokat köt azon harmadik országok megfelelő illetékes hatóságaival, amelyeknek jogi és felügyeleti keretrendszerét a (6) bekezdés értelmében e rendelettel egyenértékűnek ismerték el. Ezek a megállapodások meghatározzák legalább a következőket:

a)      az EÉPH és az érintett harmadik országbeli illetékes hatóságok közötti információcsere mechanizmusa, ideértve a harmadik országokban engedélyezett központi értéktárakkal kapcsolatos minden, az EÉPH által kért információhoz való hozzáférést;

b)      az EÉPH azonnali értesítésére szolgáló mechanizmus abban az esetben, ha egy harmadik ország illetékes hatósága megállapítja, hogy a felügyelete alatt álló központi értéktár megsérti az engedélyezési feltételeket vagy a rá vonatkozó egyéb jogszabályokat;

c)      a felügyeleti tevékenységek összehangolására vonatkozó eljárások, ideértve adott esetben a helyszíni vizsgálatokat is.

A személyes adatok tagállamok általi továbbításáról rendelkező együttműködési megállapodás esetén az ilyen adattovábbítást a 95/46/EK irányelv rendelkezéseivel összhangban, a személyes adatok EÉPH általi továbbításáról rendelkező együttműködési megállapodás esetében pedig az ilyen adattovábbítást a 45/2001/EK rendelet rendelkezéseivel összhangban kell végrehajtani.

(8) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon intézkedésekről, amelyek meghatározzák azokat a szolgáltatásokat, amelyek tekintetében a harmadik országban letelepedett központi értéktár az EÉPH (1) bekezdés szerinti elismerését kérheti, valamint azokat az információkat, amelyeket a kérelmező központi értéktárnak a (4) bekezdés szerinti elismerés iránti kérelemben közölnie kell az EÉPH-val.

II. fejezet A központi értéktárakra vonatkozó követelmények

1. szakasz Szervezeti követelmények

24. cikk Általános rendelkezések

(1) A központi értéktár megbízható vállalatirányítási rendszerrel rendelkezik, amely áttekinthető szervezeti felépítést, egymástól jól elhatárolt, átlátható és következetes felelősségi köröket, a jelenlegi vagy esetlegesen felmerülő kitettségekhez kapcsolódó kockázatok azonosítására, kezelésére, felügyeletére és jelentésére szolgáló hatékony eljárásokat, valamint megfelelő javadalmazási politikákat és belső ellenőrzési mechanizmusokat – beleértve a megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat – foglal magában.

(2) A központi értéktár elegendő mértékben hatékony stratégiákat és eljárásokat fogad el az e rendeletnek való megfelelés biztosítására, ideértve vezetői és alkalmazottai megfelelését e rendelet valamennyi rendelkezésének.

(3) A központi értéktár hatékony, írásban rögzített szervezeti és adminisztratív szabályokat tart fenn és működtet a közötte (ideértve vezetőit, alkalmazottait, igazgatósági tagjait, valamint a hozzájuk közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó más személyeket) és résztvevő felei vagy azok ügyfelei között felmerülő potenciális összeférhetetlenségek megállapítására és kezelésére. Lehetséges összeférhetetlenség felmerülésekor megfelelő konfliktuskezelési eljárásokat tart fenn és alkalmaz.

(4) A központi értéktár a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi irányítási rendszerét és a tevékenységére irányadó szabályokat.

(5) A központi értéktár megfelelő eljárásokkal rendelkezik, hogy az alkalmazottai egy meghatározott csatornán keresztül belsőleg jelenthessék az esetleges jogsértéseket.

(6) A központi értéktár gyakori független audit tárgyát képezi. Ezen auditok eredményét továbbítják az igazgatóság felé és hozzáférhetővé teszik az illetékes hatóság számára.

(7) Az egy másik központi értéktárral, holdingtársasággal vagy a IV. címben említett hitelintézettel tőkekapcsolatban álló központi értéktár részletes politikákat és eljárásokat fogad el, amelyek meghatározzák, hogyan alkalmazandók az e cikkben foglalt követelmények a csoportra, illetve a csoporthoz tartozó egyes jogalanyokra.

(8) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák a központi értéktárakkal kapcsolatos, az (1) bekezdésben említett kockázatok nyomon követésére szolgáló eszközöket, valamint a kulcsfontosságú személyzet e kockázatokkal kapcsolatos kötelezettségeit, a (3) bekezdésben említett potenciális összeférhetetlenségeket és a (6) bekezdésben említett auditmódszereket a központi értéktár és a csoport szintjén egyaránt.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

25. cikk Felső vezetés, igazgatóság és részvényesek

(1) A központi értéktár stabil és prudens irányításának biztosítása érdekében a felső vezetés kellően jó hírnevű és tapasztalt személyekből áll.

(2) A központi értéktár igazgatósággal rendelkezik, az igazgatóság tagjainak legalább egyharmada, de minimum két fő független tag.

(3) Az igazgatóság független és más, nem ügyvezető funkciót betöltő tagjainak díjazása nem kötődik a központi értéktár üzleti teljesítményéhez.

(4) Az igazgatóság tagjai olyan alkalmas személyek, akiknek készségei, tapasztalata és a jogalannyal és a piaccal kapcsolatos ismeretei kölcsönösen kiegészítik egymást.

(5) A központi értéktár világosan meghatározza az igazgatóság feladatait és felelősségi körét, és az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja az igazgatósági ülések jegyzőkönyveit.

(6) A központi értéktár azon részvényesei és résztvevői, akik közvetlen vagy közvetett módon ellenőrzést gyakorolhatnak a központi értéktár vezetése felett, alkalmasak a központi értéktár stabil és prudens irányításának biztosítására.

(7) A központi értéktár:

a)      tájékoztatja az illetékes hatóságot a központi értéktárak tulajdoni viszonyairól és különösen bármely olyan fél kilétéről és érdekeltségeinek mértékéről, amely olyan helyzetben van, hogy ellenőrzést gyakorolhat a központi értéktár működése felett, és ezt az információt közzéteszi;

b)      tájékoztatja az illetékes hatóságot mindazon tulajdonjog-átruházásokról, amelyek folytán változás következik be azok személyében, akik a központi értéktár működése felett ellenőrzést gyakorolnak, és ezt az információt közzéteszi.

(8) Az illetékes hatóság a (7) bekezdésben említett információ kézhezvételét követő 60 napon belül határozatot hoz a központi értéktár irányítását érintő javasolt változtatásokról. Az illetékes hatóság elutasítja a központi értéktár ellenőrzése tekintetében javasolt változásokat, ha objektív és bizonyítható indokok állnak fenn annak vélelmezésére, hogy azok veszélyeztetnék a központi értéktár stabil és prudens irányítását, illetve a központi értéktár azon képességét, hogy megfeleljen ennek a rendeletnek.

26. cikk Felhasználói bizottság

(1) A központi értéktár valamennyi általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszer esetében felhasználói bizottságot hoz létre, amely a kibocsátók és az ilyen rendszerek résztvevőinek képviselőiből áll. A felhasználói bizottság által adott tanács a központi értéktár vezetésének közvetlen befolyásától független.

(2) A központi értéktár meghatározza a létrejött felhasználói bizottságok megbízatását, a függetlenségük biztosításához szükséges irányítási rendszert és működési eljárásaikat, a felvételi kritériumokat, valamint a felhasználói bizottsági tagok megválasztásának mechanizmusát. Az irányítási rendszer nyilvánosan hozzáférhető és biztosítja, hogy a felhasználói bizottság közvetlenül az igazgatóságnak számol be és rendszeresen ülésezik.

(3) A felhasználói bizottságok tanáccsal szolgálnak a központi értéktár igazgatóságának a tagjaikat érintő főbb események kapcsán, ideértve a kibocsátók vagy résztvevők saját értékpapír-elszámolási rendszereikbe történő felvételének kritériumait, a szolgáltatások szintjét és az árképzési struktúrát.

(4) A felhasználói bizottság tagjaira – az illetékes hatóságok megfelelő tájékoztatáshoz való jogának sérelme nélkül – titoktartási kötelezettség vonatkozik. Amennyiben a felhasználói bizottság elnöke megállapítja valamely tag egy adott üggyel kapcsolatban fennálló tényleges vagy potenciális összeférhetetlenségét, az a tag nem szavazhat az adott ügyben.

(5) A központi értéktár haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságot minden olyan döntésről, amelyben az igazgatóság nem követi a felhasználói bizottság tanácsát

27. cikk Nyilvántartás

(1) A központi értéktár legalább öt éven keresztül megőrzi a nyújtott szolgáltatásokról és végzett tevékenységekről készült feljegyzéseket, hogy lehetővé tegye az illetékes hatóság számára az e rendeletben foglalt követelményeknek való megfelelés ellenőrzését.

(2) A központi értéktár az illetékes hatóság és a 11. cikkben említett érintett hatóságok kérésére rendelkezésükre bocsátja az (1) bekezdésben említett feljegyzéseket, hogy lehetővé tegye számukra feladataik ellátását.

(3) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben említett, a központi értéktár e rendelet rendelkezéseinek való megfelelése nyomon követésének céljából megőrzendő feljegyzésekben foglalt adattartalmak meghatározása érdekében.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a tervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(4) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdésben említett, a központi értéktár e rendelet rendelkezéseinek való megfelelése nyomon követésének céljából megőrzendő feljegyzések formátumának meghatározása érdekében.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

28. cikk Kiszervezés

(1) Amennyiben a központi értéktár kiszervez egyes szolgáltatásokat vagy tevékenységeket, teljes egészében felelős marad az e rendelet értelmében fennálló valamennyi kötelezettségének teljesítéséért, és folyamatosan megfelel a következő feltételeknek:

a)      a kiszervezés nem eredményezi a felelősség átruházását;

b)      a központi értéktár résztvevői vagy kibocsátói felé fennálló kapcsolata és kötelezettségei nem módosulnak;

c)      a központi értéktár engedélyezésének feltételei lényegében nem változnak;

d)      a kiszervezés nem akadályozza a felügyeleti és ellenőrzési funkciók gyakorlását, ideértve az e funkciók ellátásához szükséges megfelelő információk gyűjtését lehetővé tevő helyszíni hozzáférést;

e)      a kiszervezés nem fosztja meg a központi értéktárat a kockázatok kezeléséhez szükséges rendszerektől és ellenőrzésektől;

f)       a központi értéktár megtartja a nyújtott szolgáltatások minőségének, valamint a szolgáltató szervezeti és tőkemegfelelésének értékeléséhez, továbbá a kiszervezett szolgáltatások hatékony felügyeletéhez és a kiszervezéshez kapcsolódó kockázatok kezeléséhez szükséges szakértelmet és forrásokat;

g)      a központi értéktár közvetlen hozzáféréssel rendelkezik a kiszervezett szolgáltatások releváns információihoz;

h)      a szolgáltató együttműködik az illetékes hatósággal és a 11. cikkben említett érintett hatóságokkal a kiszervezett tevékenységek vonatkozásában;

i)       a központi értéktár biztosítja, hogy a szolgáltató eleget tesz az azon vonatkozó adatvédelmi jogszabályokban foglalt előírásoknak, amelyeket akkor kellene alkalmazni, ha a szolgáltató az Unióban rendelkezne székhellyel. A központi értéktár felel annak biztosításáért, hogy ezeket az előírásokat a felek közötti szerződésben rögzítsék, és azokat betartsák.

(2) A központi értéktár a szolgáltató és saját jogait és kötelezettségeit írásos megállapodásban határozza meg. A kiszervezési megállapodás rendelkezik annak a lehetőségéről, hogy a központi értéktár felmondhatja a megállapodást.

(3) A központi értéktár az illetékes hatóság és a 11. cikkben említett érintett hatóságok kérésére rendelkezésükre bocsátja azokat az információkat, amelyek alapján értékelhetik, hogy a kiszervezett tevékenységek megfelelnek-e az e rendeletben foglalt követelményeknek.

(4) Alapvető szolgáltatás kiszervezése az illetékes hatóság 17. cikk szerinti engedélyével történhet.

(5) Az (1)–(4) bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben a központi értéktár egyes szolgáltatásait vagy tevékenységeit állami létesítményhez szervezi ki, illetve amennyiben a kiszervezésre az állami létesítmény és az érintett központi értéktár által közösen kialakított és hivatalossá tett, valamint az e rendeletben foglalt követelmények alapján az illetékes hatóságok által elfogadott célzott jogi, szabályozási és működési keretrendszer irányadó.

2. szakasz Üzletviteli szabályok

29. cikk Általános rendelkezések

(1) A központi értéktár célja, hogy eleget tegyen résztvevői és az általa kiszolgált piacok igényeinek.

(2) A központi értéktár világosan meghatározott, mérhető és megvalósítható célokkal és célkitűzésekkel rendelkezik többek között a szolgáltatások minimális szintje, a kockázatkezelési elvárások és az üzleti prioritások terén.

(3) A központi értéktár átlátható panaszkezelési szabályokkal rendelkezik.

30. cikk Részvételi követelmények

(1) A központi értéktár az általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek mindegyikére vonatkozóan tisztességes és nyílt hozzáférést lehetővé tevő, nyilvános részvételi szabályokat állapít meg. Ezek a kritériumok a központi értéktárhoz való tisztességes és nyílt hozzáférés biztosítása érdekében átláthatók, objektívek, kockázatalapúak és megkülönböztetésmentesek. A hozzáférést korlátozó kritériumok csak annyiban engedélyezhetők, amennyiben azok célja a központi értéktár kockázatának kézben tartása.

(2) A központi értéktár a hozzáférési kérelmeket késlekedés nélkül elbírálja, legkésőbb egy hónapon belül választ adva a kérelmekre, és nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az ilyen kérelmek elbírálására szolgáló eljárásokat.

(3) A központi értéktár csak akkor tagadhatja meg az (1) bekezdésben említett kritériumokat teljesítő résztvevő hozzáférését, ha döntését átfogó kockázatelemzésre alapozza és írásban kellően megindokolja.

Elutasítás esetén a kérelmező résztvevő panaszt tehet a hozzáférést megtagadó központi értéktár illetékes hatóságánál.

A felelős illetékes hatóság megfelelően kivizsgálja a panaszt, aminek keretében értékeli az elutasítás okait, és indokolással ellátott választ küld a kérelmező résztvevőnek.

A felelős illetékes hatóság a panasz értékelése kapcsán konzultál a kérelmező résztvevő székhelye szerinti illetékes hatósággal. Amennyiben a kérelmező résztvevő hatósága nem ért egyet az adott értékeléssel, az ügyet az EÉPH elé utalja, amely az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörrel összhangban járhat el.

Amennyiben a résztvevő hozzáférésének központi értéktár általi megtagadása indokolatlannak minősül, a felelős illetékes hatóság határozatban utasítja a központi értéktárat, hogy biztosítsa a hozzáférést a kérelmező résztvevő számára.

(4) A központi értéktár objektív és átlátható eljárásokkal rendelkezik azon résztvevők felfüggesztésére és rendezett kilépésére, amelyek már nem teljesítik az (1) bekezdésben említett kritériumokat.

(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el olyan intézkedésekről, amelyek meghatározzák azokat a kockázatokat, amelyek alapján a központi értéktár jogosan megtagadhatja a résztvevők hozzáférését, valamint a (3) bekezdésben említett eljárás jellemzőit.

(6) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a (3) bekezdésben említett eljárás során használandó egységes formanyomtatványok és mintadokumentumok kialakítása céljából.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

31. cikk Átláthatóság

(1) A központi értéktár nyilvánosságra hozza az általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerekhez, illetve az általa nyújtott egyéb szolgáltatásokhoz kapcsolódó árakat és díjakat. Külön-külön hozza nyilvánosságra az egyes szolgáltatások és funkciók árait és díjait, beleértve az árengedményeket és rabattokat, valamint e kedvezmények igénybevételének feltételeit. A központi értéktár lehetővé teszi ügyfelei számára az egyes szolgáltatásokhoz külön-külön való hozzáférést.

(2) A központi értéktár az ajánlatok összehasonlításának megkönnyítése és annak érdekében, hogy ügyfelei előre kiszámíthassák a szolgáltatások igénybevételéért fizetendő árat, nyilvánosságra hozza árjegyzékét.

(3) A központi értéktár nem térhet el közzétett árképzési politikájától.

(4) A központi értéktár ügyfelei rendelkezésére bocsátja a számla és a közzétett árjegyzékek összevetéséhez szükséges információkat.

(5) A központi értéktár tájékoztatja a résztvevőket a nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó kockázatokról.

(6) A központi értéktár külön elszámolást vezet a nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó költségekről és bevételekről, és ezeket az adatokat az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja.

32. cikk A résztvevőkkel és más piaci infrastruktúrákkal szembeni tájékoztatási eljárások

A központi értéktárak a hatékony nyilvántartás, kifizetés és elszámolás előmozdítása érdekében az általuk üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek résztvevőivel, valamint a velük kapcsolatban álló piaci infrastruktúrákkal folytatott tájékoztatási eljárások során az üzenetküldésre és hivatkozási adatokra vonatkozó elismert tájékoztatási eljárásokat és szabványokat alkalmazzák.

3. szakasz A központi értéktárak szolgáltatásaira vonatkozó követelmények

33. cikk Általános rendelkezések

A központi értéktár az általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek mindegyikére vonatkozóan megfelelő szabályokkal és eljárásokkal rendelkezik, ideértve a megbízható számviteli gyakorlatokat és szabályozást, amellyel elősegíti az értékpapír-kibocsátások integritását, valamint az értékpapírok megőrzéséhez és az értékpapír-ügyletek elszámolásához kapcsolódó kockázatok csökkentését és kezelését.

34. cikk A kibocsátás integritása

(1) A központi értéktár megfelelő összeegyeztetési intézkedéseket hoz annak ellenőrzésére, hogy a központi értéktárhoz benyújtott értékpapír-kibocsátásban vagy annak egy részében érintett értékpapírok száma megegyezik a központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszer résztvevőinek értékpapírszámláin feltüntetett értékpapírok összegével. Az ilyen összeegyeztetési intézkedéseket napközben végzik.

(2) Adott esetben, és amennyiben egy bizonyos értékpapír-kibocsátással kapcsolatos összeegyeztetési folyamatban más jogalanyok, például a kibocsátó, a részvénykönyvek vezetői, kibocsátási ügynökök, kereskedési ügynökök, közös értéktárak, más központi értéktárak vagy más jogalanyok is részt vesznek, a központi értéktár előírja ezek számára, hogy a kibocsátás integritásának megőrzése érdekében a központi értéktárral együtt dolgozzanak ki megfelelő együttműködési és az információcserével kapcsolatos intézkedéseket.

(3) Értékpapírszámla-hitelek, tartozik egyenlegek és értékpapírképzés a központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerben nem engedélyezettek.

(4) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a központi értéktár által az (1)–(3) bekezdés alapján hozandó összeegyeztetési intézkedések meghatározása céljából.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

35. cikk A résztvevők értékpapírjainak védelme

(1) A központi értéktár nyilvántartása és számlavezetése az általa üzemeltetett valamennyi értékpapír-elszámolási rendszer esetében mindenkor és késedelem nélkül lehetővé teszi számára, hogy a központi értéktárnál vezetett számlákon megkülönböztesse az egyes résztvevők értékpapírjait a többi résztvevő értékpapírjaitól, és adott esetben a központi értéktár saját eszközeitől.

(2) A központi értéktár nyilvántartása és számlavezetése lehetővé teszi az egyes résztvevők számára, hogy saját értékpapírjaikat megkülönböztessék ügyfeleik értékpapírjaitól.

(3) A központi értéktár nyilvántartása és számlavezetése lehetővé teszi az egyes résztvevők számára, hogy amennyiben és amilyen módon valamely ügyfelük ezt kéri, az adott ügyfél értékpapírjait elkülönítsék („egyéni ügyfél elkülönítése”).

(4) A központi értéktár nyilvánosságra hozza az általa biztosított, különböző szintű elkülönítés által nyújtott védelem szintjét és a kapcsolódó költségeket, és ezeket a szolgáltatásokat ésszerű kereskedelmi feltételek mellett nyújtja.

(5) A központi értéktár egy résztvevő értékpapírjait semmilyen célra nem használja fel az érintett résztvevő kifejezett hozzájárulása nélkül.

(6) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák azokat a könyvelési módszereket és számlastruktúrákat, amelyek lehetővé teszik az (1)–(3) bekezdésben említett állományok megkülönböztetését, valamint a kapcsolódó értékelési módszert.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

36. cikk Az elszámolások véglegessége

(1) A központi értéktár gondoskodik arról, hogy az általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszer megfelelő védelmet nyújtson a résztvevőknek. A központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszer kijelölése és bejelentése a 98/26/EK irányelv 2. cikkének a) pontjában említett eljárás szerint történik.

(2) A központi értéktár olyan eljárásokat hoz létre értékpapír-elszámolási rendszerei számára, amelyek biztosítják az időben történő elszámolást, a résztvevők partner- és likviditási kockázattal szembeni minimális kitettségét és a meghiúsuló elszámolások alacsony arányát.

(3) A központi értéktár világosan meghatározza azt az időpontot, amelytől kezdve az értékpapír-elszámolási rendszeren belül az átutalási megbízások visszavonhatatlanok, jogilag érvényesíthetők és a harmadik felekre nézve kötelező érvényűek.

(4) A központi értéktár nyilvánosságra hozza azt az időpontot, amelytől kezdve a pénzeszközök és értékpapírok értékpapír-elszámolási rendszeren belüli átruházása visszavonhatatlan, jogilag érvényesíthető és a harmadik felekre nézve kötelező érvényű.

(5) A (3) és (4) bekezdés alkalmazása nem érinti a 45. cikkben ismertetett kapcsolatokra és közös elszámolási informatikai infrastruktúrára alkalmazandó rendelkezéseket.

(6) A központi értéktár legkésőbb az elszámolás tervezett időpontja szerinti üzleti nap végéig véglegesíti az elszámolást. A felhasználói bizottság kérésére napközbeni vagy valós idejű elszámolást lehetővé tevő rendszereket léptet életbe.

(7) Az értékpapír-elszámolásból származó készpénzbevételt a résztvevők legkésőbb az elszámolás tervezett időpontja szerinti üzleti nap végéig szabadon felhasználhatják.

(8) A központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek közvetlen résztvevői közötti, készpénz ellenében lebonyolított minden értékpapírügyletet a „szállítás fizetés ellenében” elv alapján számolják el.

(9) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák a (2) bekezdésben említett, az időben történő elszámolást lehetővé tevő eljárások jellemzőit.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

37. cikk Készpénzzel történő teljesítés

(1) Az elszámolás helye szerinti ország pénznemében lebonyolított ügyletek esetében a központi értéktár az egyes értékpapír-elszámolási rendszereit érintő készpénzkifizetéseket – amennyiben ez lehetséges és megvalósítható – ilyen pénznemben működő központi banknál nyitott számlán keresztül teljesíti.

(2) Amennyiben a központi banki számlán történő elszámolás nem lehetséges és nem megvalósítható, a központi értéktár felajánlhatja, hogy az értékpapír-elszámolási rendszereit érintő készpénzkifizetések egészét vagy egy részét egy hitelintézetnél nyitott számlán keresztül teljesíti. Ha a központi értéktár biztosítja a hitelintézeti számlán történő elszámolást, azt a IV. cím rendelkezéseivel összhangban teszi.

(3) Amennyiben a központi értéktár egyaránt kínál központi banki és hitelintézeti számlán történő elszámolást, a résztvevők választhatnak a két lehetőség közül.

(4) A központi értéktár megfelelő tájékoztatást nyújt a piaci szereplők számára, amelynek alapján utóbbiak azonosíthatják és értékelhetik az e szolgáltatásokhoz kapcsolódó kockázatokat és költségeket.

(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el olyan intézkedésekről, amelyek meghatározzák azokat az eseteket, amikor a készpénzkifizetés valamely központi banknál nyitott számlán, meghatározott pénznemben történő teljesítése nem lehetséges és nem megvalósítható, valamint meghatározzák a kapcsolódó értékelési módszereket.

38. cikk A résztvevők nemteljesítésére vonatkozó szabályok és eljárások

(1) A központi értéktár az általa üzemeltetett valamennyi értékpapír-elszámolási rendszer esetében hatékony és világosan meghatározott szabályokkal és eljárásokkal rendelkezik a résztvevők nemteljesítésének kezelésére, biztosítva ezáltal, hogy időben fel tudjon lépni a veszteségek és a likviditási nyomás korlátozása érdekében, és továbbra is teljesíteni tudja kötelezettségeit.

(2) A központi értéktár a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a nemteljesítési szabályokat és eljárásokat.

(3) A központi értéktár a résztvevőkkel és más érdekelt felekkel közösen rendszeres időközönként teszteli és felülvizsgálja a nemteljesítési eljárásokat, hogy biztosítsa azok gyakorlatias jellegét és hatékonyságát.

(4) E cikk következetes alkalmazásának biztosítása érdekében az EÉPH iránymutatásokat adhat ki az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban.

4. szakasz Prudenciális követelmények

39. cikk Általános követelmények

A központi értéktár megbízható kockázatkezelési keretrendszert hoz létre a jogi, üzleti, működési és egyéb kockázatok átfogó kezelésére.

40. cikk Jogi kockázatok

(1) Engedélyezése és felügyelete, valamint az ügyfelek tájékoztatása tekintetében a központi értéktár világos és jól érthető szabályokkal, eljárásokkal és szerződésekkel rendelkezik, többek között az általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerekre vonatkozóan.

(2) A központi értéktár szabályait, eljárásait és szerződéseit úgy alakítja ki, hogy azokat – többek között a résztvevő nemteljesítése esetén – valamennyi érintett joghatóságon belül érvényesíteni lehessen.

(3) A tevékenységét több különböző joghatóságon belül folytató központi értéktár meghatározza és csökkenti az egyes joghatóságok közötti esetleges kollízióból eredő kockázatokat.

41. cikk Általános üzleti kockázat

A központi értéktár megbízható irányítási és ellenőrzési informatikai eszközökkel rendelkezik az általános üzleti kockázatok, köztük az üzleti stratégia, a pénzáramlások és a működési költségek meghatározására, nyomon követésére és kezelésére.

42. cikk Működési kockázatok

(1) A központi értéktár megfelelő informatikai eszközök, szabályok és eljárások alkalmazásával meghatározza a működési kockázatok valamennyi, külső és belső forrását és mérsékli azok hatását, többek között az általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek tekintetében.

(2) A központi értéktár megfelelő informatikai eszközöket tart fenn, amelyek szavatolják a magas szintű biztonságot és működési megbízhatóságot, és elegendő kapacitással rendelkeznek. Az informatikai eszközök alkalmasak a nyújtott szolgáltatások és végzett tevékenységek komplexitásának, változatosságának és típusának megfelelő kezelésére a szigorú biztonsági standardok, valamint a kezelt információk integritásának és bizalmas jellegének biztosítása érdekében.

(3) Hitelesítési és központi számlavezetési szolgáltatásai, valamint az általa üzemeltetett egyes értékpapír-elszámolási rendszerek tekintetében a központi értéktár megfelelő üzletmenet-folytonossági politikát és válsághelyzet esetére helyreállítási tervet dolgoz ki, hajt végre és tart fenn, amellyel biztosítja szolgáltatásainak megőrzését, a műveletek időben történő helyreállítását, valamint kötelezettségeinek teljesítését olyan események során, amelyek esetében jelentős a működési zavar kockázata.

(4) A (3) bekezdésben említett terv lehetővé teszi legalább a rendszer összeomlásakor folyamatban lévő valamennyi tranzakció helyreállítását, hogy a központi értéktár résztvevői biztonsággal folytatni tudják működésüket és az ütemezésnek megfelelően le tudják zárni az ügyleteket. Ez magában foglalja egy második adatfeldolgozási helyszín kialakítását, amely rendelkezik a szükséges lényeges erőforrásokkal, képességekkel és funkciókkal, a megfelelően képzett és tapasztalt személyzetet is ideértve.

(5) A központi értéktár megtervezi és végrehajtja az (1)–(4) bekezdésben említett intézkedések vizsgálati programját.

(6) A központi értéktár meghatározza, nyomon követi és kezeli azokat a kockázatokat, amelyeket az általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek fő résztvevői, valamint a szolgáltatók és közműszolgáltatók, illetve más központi értéktárak és piaci infrastruktúrák jelenthetnek a működésére.

(7) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza az (1) és (6) bekezdésben említett működési kockázatokat, az e kockázatok vizsgálatának, kezelésének vagy csökkentésének módszereit, ideértve a (3) és (4) bekezdésben említett üzletmenet-folytonossági politikát és válsághelyzeti helyreállítási tervet, valamint az ezekhez kapcsolódó értékelési módszereket.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

43. cikk Befektetési kockázatok

(1) A központi értéktár pénzügyi eszközeit az ezek teljes körű védelmét biztosító megbízható elszámolási gyakorlatokkal, megőrzési eljárásokkal és belső ellenőrzési szabályokkal rendelkező központi bankoknál vagy engedélyezett hitelintézeteknél helyezi el.

(2) A központi értéktár szükség esetén azonnal hozzáfér eszközeihez.

(3) A központi értéktár csak készpénzbe vagy nagymértékben likvid és minimális piaci és hitelkockázattal rendelkező pénzügyi eszközökbe fektetheti pénzügyi erőforrásait. E befektetéseknek gyorsan, minimális negatív árhatással likviddé tehetőnek kell lenniük.

(4) Befektetési döntései során a központi értéktár figyelembe veszi az egyedi intézményekkel szembeni teljes hitelkockázati kitettségét, és biztosítja, hogy bármely egyedi intézménnyel szembeni teljes hitelkockázati kitettsége az elfogadható koncentrációs korlátok között maradjon.

44. cikk Tőkekövetelmények

(1) A központi értéktár tőkéje, a felhalmozott eredménnyel és a tartalékokkal együtt arányos a központi értéktár tevékenységéből eredő kockázatokkal. Mindenkor elegendő az alábbiakhoz:

a)      biztosítja a központi értéktár működési, jogi, üzleti, letéti és befektetési kockázatokkal szembeni megfelelő védelmét;

b)      fedezi az esetleges általános üzleti veszteségeket, hogy a központi értéktár folyamatos működés mellett nyújthassa szolgáltatásait;

c)      nemteljesítés esetén biztosítja a központi értéktár tevékenységeinek megfelelő időn belül történő rendezett felszámolását vagy szerkezetátalakítását;

d)      lehetővé teszi, hogy különböző stresszforgatókönyvek alapján a központi értéktár legalább hat hónapon át fedezni tudja jelenlegi és várható működési költségeit.

(2) A központi értéktár tervet készít a következőkre vonatkozóan:

a)      pótlólagos tőkeemelés arra az esetre, ha saját tőkéje megközelíti az (1) bekezdésben szereplő követelményeket, vagy azok alá süllyed;

b)      műveletei és szolgáltatásai rendezett felszámolásának vagy szerkezetátalakításának végrehajtása arra az esetre, ha a központi értéktár nem tud új tőkét bevonni.

A tervet az igazgatótanács vagy egy megfelelő igazgatósági bizottság hagyja jóvá, és azt rendszeresen aktualizálják.

(3) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a központi értéktárak (1) bekezdésben említett tőkéjének, felhalmozott eredményének és tartalékainak, valamint a (2) bekezdésben említett terv jellemzőinek meghatározására.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

5. szakasz A központi értéktárak közötti kapcsolatokra vonatkozó követelmények

45. cikk A központi értéktárak közötti kapcsolatok

(1) Az érintett központi értéktárak a központi értéktárak közötti kapcsolat létrehozása előtt és a kapcsolat létrejöttét követően folyamatosan azonosítják, értékelik, nyomon követik és kezelik az összekapcsolódási megállapodásból eredő azon lehetséges kockázatok forrásait, amelyekkel ők és résztvevőik szembesülhetnek.

(2) Az összekapcsolódási megállapodásokat a 17. cikk (1) bekezdésének d) pontja értelmében engedélyezésre benyújtják.

(3) A kapcsolat biztosítja az összekapcsolt központi értéktárak és résztvevőik megfelelő védelmét, különösen a központi értéktárak által esetleg felvett hitelek, valamint az összekapcsolódási megállapodás következtében létrejövő koncentrációs és likviditási kockázat tekintetében.

A kapcsolatot megfelelő szerződéses megállapodás támasztja alá, amely meghatározza az összekapcsolt központi értéktárak és szükség esetén azok résztvevőinek a jogait és kötelezettségeit. A több joghatóságot érintő szerződéses megállapodás biztosítja az összekapcsolt műveletek egyes szempontjaira irányadó jog egyértelmű kiválasztásának lehetőségét.

(4) Az összekapcsolt központi értéktárak közötti ideiglenes értékpapír-átruházás esetén az értékpapírok újraátruházása az első átruházás véglegessé válása előtt nem engedélyezett.

(5) Az egy másik központi értéktárral létesített kapcsolat üzemeltetésével közvetítőt megbízó központi értéktár felméri, nyomon követi és kezeli az adott közvetítő közreműködéséből fakadó további kockázatokat.

(6) Az összekapcsolt központi értéktárak megbízható összeegyeztetési eljárásokkal rendelkeznek, amelyek biztosítják a nyilvántartásaik pontosságát.

(7) Amennyiben ez megvalósítható és lehetséges, a központi értéktárak közötti kapcsolatok engedélyezik az azok résztvevői közötti ügyletek „szállítás fizetés ellenében” alapon történő elszámolását. A nem „szállítás fizetés ellenében” alapon történő elszámolás okairól tájékoztatják az illetékes hatóságot.

(8) Az interoperábilis értékpapír-elszámolási rendszerek és a közös elszámolási infrastruktúrát alkalmazó központi értéktárak a következők esetében azonos időpontot határoznak meg:

a)      átutalási megbízások bevezetése a rendszerbe

b)      az átutalási megbízások visszavonhatatlansága

c)      az értékpapír-átruházások és a készpénzátutalások véglegessége

(9) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy meghatározza a (3) bekezdés szerinti azon feltételeket, amelyek mellett valamennyi összekapcsolódási megállapodás megfelelő védelmet biztosít az összekapcsolt központi értéktárak és azok résztvevői számára, különösen, ha egy központi értéktár egy másik központi értéktár által működtetett értékpapír-elszámolási rendszerben szándékozik részt venni, a közvetítők alkalmazásából fakadó, az (5) bekezdésben említett további kockázatok nyomon követését és kezelését, a (6) bekezdésben említett összeegyeztetési módszereket, azokat az eseteket, amelyekben a kapcsolatok keretében megvalósítható és lehetséges a (7) bekezdés szerinti, „szállítás fizetés ellenében” alapon történő elszámolás, valamint az ezekhez kapcsolódó értékelési módszereket.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

III. fejezet Kollíziós szabályok

46. cikk A tulajdonosi szempontokra alkalmazandó jog

(1) A központi értéktár birtokában lévő pénzügyi eszközök tulajdonosi szempontjait érintő kérdésekben a számla vezetésének helye szerinti ország joga irányadó.

(2) Amennyiben a számlát értékpapír-elszámolási rendszerben történő elszámolásra használják, az adott értékpapír-elszámolási rendszerre irányadó jogot kell alkalmazni.

(3) Amennyiben a számlát nem használják értékpapír-elszámolási rendszerben történő elszámolásra, úgy kell tekinteni, hogy a számlavezetés helye a központi értéktárnak az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[24] 19. cikke szerinti szokásos tartózkodási helye.

(4) Az e cikkben meghatározott valamely ország jogának alkalmazása az adott országban hatályos jogi előírások alkalmazása, az ország nemzetközi magánjogának kivételével.

IV. fejezet Hozzáférés a központi értéktárakhoz

1. szakasz Kibocsátók hozzáférése a központi értéktárakhoz

47. cikk Az Unióban engedélyezett központi értéktárakban történő kibocsátás szabadsága

(1) Azon társasági jog sérelme nélkül, amely hatálya alá az értékpapírok tartoznak, a kibocsátó jogosult saját értékpapírjait a valamely tagállamban letelepedett központi értéktárban nyilvántartásba vetetni.

(2) Amennyiben a kibocsátó értékpapírjainak nyilvántartásba vétele iránti kérelmet nyújt be a központi értéktárhoz, utóbbi haladéktalanul kezeli ezt a kérelmet, és három hónapon belül választ ad a kérelmező kibocsátónak.

(3) A központi értéktár megtagadhatja szolgáltatásait a kibocsátótól. Az ilyen elutasításnak minden esetben átfogó kockázatelemzésen vagy azon kell alapulnia, hogy a központi értéktár nem fér hozzá a tranzakciós adatokhoz azon a piacon, ahol a kérelmező kibocsátó értékpapírjaival kereskednek vagy kereskedni fognak.

(4) Amennyiben a központi értéktár megtagadja a kérelmező kibocsátótól a szolgáltatásnyújtást, az elutasítást részére teljes körűen megindokolja.

Elutasítás esetén a kérelmező kibocsátó panaszt tehet a szolgáltatásnyújtást megtagadó központi értéktár illetékes hatóságánál.

Az adott központi értéktár illetékes hatósága megfelelően kivizsgálja a panaszt, aminek keretében értékeli az elutasítás központi értéktár által közölt okait, és indokolással ellátott választ küld a kibocsátónak.

A központi értéktár illetékes hatósága a panasz értékelése kapcsán konzultál a kérelmező kibocsátó székhelye szerinti illetékes hatósággal. Amennyiben a kérelmező kibocsátó székhelye szerinti hatóság nem ért egyet az adott értékeléssel, az ügyet az EÉPH elé utalja, amely az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörrel összhangban járhat el.

Amennyiben a kibocsátónak történő szolgáltatásnyújtás központi értéktár általi megtagadása indokolatlannak minősül, a felelős illetékes hatóság határozatban utasítja a központi értéktárat a kérelmező kibocsátónak történő szolgáltatásnyújtásra.

(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el olyan intézkedésekről, amelyek meghatározzák azokat a kockázatokat, amelyek alapján a központi értéktár jogosan megtagadhatja a kibocsátók hozzáférését, valamint a (4) bekezdésben említett eljárás jellemzőit.

(6) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2) bekezdésben említett eljárás során használandó egységes formanyomtatványok és mintadokumentumok kialakítása céljából.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

2. szakasz A központi értéktárak közötti hozzáférés

48. cikk Szabványos összekapcsolt hozzáférés

A központi értéktár a 30. cikkel összhangban és a központi értéktárak közötti kapcsolatokra vonatkozó, 17. cikk szerinti engedély alapján egy másik központi értéktár résztvevője lehet.

49. cikk Egyedi összekapcsolt hozzáférés

(1) Amennyiben a központi értéktár egy másik központi értéktártól az utóbbihoz való hozzáférés érdekében egyedi feladatkörök kidolgozását kéri, a fogadó központi értéktár kizárólag kockázati megfontolások alapján utasíthatja el a kérelmet. Piaci részesedés elvesztése nem szolgálhat alapul a kérelem elutasításához.

(2) A két fél ellenkező megállapodása hiányában a fogadó központi értéktár az egyedi összekapcsolt hozzáférés biztosításáért „költség plusz” alapon díjat számíthat fel a kérelmező központi értéktárnak.

50. cikk A központi értéktárak közötti kapcsolatokra vonatkozó eljárás

(1) Amikor a központi értéktár hozzáférési kérelmet nyújt be egy másik központi értéktárhoz, utóbbi késlekedés nélkül elbírálja a kérelmet és három hónapon belül választ ad a kérelmező központi értéktárnak.

(2) A központi értéktár csak akkor tagadhatja meg a hozzáférést a kérelmező központi értéktártól, ha az befolyásolná a pénzügyi piacok működését és rendszerszintű kockázatokat okozna. Az ilyen elutasítást minden esetben átfogó kockázatelemzésre kell alapozni.

Amennyiben a központi értéktár megtagadja a hozzáférést a kérelmező központi értéktártól, az elutasítást részére teljes körűen megindokolja.

Elutasítás esetén a kérelmező központi értéktár panaszt tehet a hozzáférést megtagadó központi értéktár illetékes hatóságánál.

A felelős illetékes hatóság megfelelően kivizsgálja a panaszt, aminek keretében értékeli az elutasítás okait, és indokolással ellátott választ küld a kérelmező központi értéktárnak.

A felelős illetékes hatóság a panasz értékelése kapcsán konzultál a kérelmező központi értéktár illetékes hatóságával. Amennyiben a kérelmező központi értéktár hatósága nem ért egyet az adott értékeléssel, a két hatóság bármelyike az EÉPH elé utalhatja az ügyet, amely az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörrel összhangban járhat el.

Amennyiben a kérelmező központi értéktár hozzáférésének a központi értéktár általi megtagadása indokolatlannak minősül, a felelős illetékes hatóság határozatban utasítja az adott központi értéktárat, hogy biztosítsa a hozzáférést a kérelmező központi értéktár számára.

(3) Amennyiben a központi értéktárak kapcsolat létrehozásáról állapodnak meg, határozatukat a 17. cikknek megfelelően engedélyezésre benyújtják az esetükben illetékes hatósághoz, amely megvizsgálja, hogy az összekapcsolódási megállapodásból eredő bármely lehetséges kockázatot, például hitel-, likviditási, működési vagy egyéb releváns kockázatot teljes körűen kezelték-e.

Az egyes központi értéktárak illetékes hatóságai elutasítják az összekapcsolódás engedélyezését, ha az veszélyeztetheti a kérelmező központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek működését.

(4) Az egyes központi értéktárak illetékes hatóságai konzultálnak az összekapcsolódás jóváhagyásáról, és amennyiben eltérő határozatok esetén ez szükséges, az ügyet az EÉPH elé utalhatják, amely az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörrel összhangban járhat el.

(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el olyan intézkedésekről, amelyek meghatározzák az (1)–(3) bekezdésben említett eljárások jellemzőit.

(6) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1)–(3) bekezdésben említett eljárások során használandó egységes formanyomtatványok és mintadokumentumok kialakítása céljából.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

3. szakasz A központi értéktár és más piaci infrastruktúra közötti hozzáférés

51. cikk A központi értéktár és más piaci infrastruktúra közötti hozzáférés

(1) A központi értéktár és a kereskedési helyszín kérésre megkülönböztetésmentes és átlátható módon információkkal szolgál a tranzakciókról egy központi értéktár részére, és a két fél közötti ellenkező megállapodás hiányában az ilyen tranzakciókra vonatkozó adatokért költség plusz alapon díjat számíthat fel a kérelmező központi értéktárnak.

A központi értéktár megkülönböztetésmentes és átlátható módon hozzáférést biztosít egy központi értéktár vagy kereskedési helyszín számára az értékpapír-elszámolási rendszeréhez, és a két fél közötti ellenkező megállapodás hiányában az ilyen hozzáférésért költség plusz alapon díjat számíthat fel.

(2) Amikor az egyik fél az (1) bekezdés szerint hozzáférési kérelmet nyújt be egy másik félhez, az ilyen kérelmet késlekedés nélkül elbírálják és a kérelmező fél egy hónapon belül választ kap.

(3) A fogadó fél csak akkor tagadhatja meg a hozzáférést, ha ez befolyásolhatja a pénzügyi piacok működését és rendszerszintű kockázatokat okozhat. Piaci részesedés elvesztése nem szolgálhat alapul a kérelem elutasításához.

A hozzáférést megtagadó fél az elutasítást átfogó kockázatelemzés alapján teljes körűen megindokolja a kérelmező fél számára. Elutasítás esetén a kérelmező fél panaszt tehet a hozzáférést megtagadó fél illetékes hatóságánál.

A felelős illetékes hatóság megfelelően kivizsgálja a panaszt, aminek keretében értékeli az elutasítás okait, és indokolással ellátott választ küld a kérelmező félnek.

A felelős illetékes hatóság a panasz értékelése kapcsán konzultál a kérelmező fél illetékes hatóságával. Amennyiben a kérelmező fél hatósága nem ért egyet az adott értékeléssel, a két hatóság bármelyike az EÉPH elé utalhatja az ügyet, amely az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke által ráruházott hatáskörrel összhangban járhat el.

Amennyiben a hozzáférés adott fél általi megtagadása indokolatlannak minősül, a felelős illetékes hatóság határozatban utasítja az érintett felet, hogy biztosítsa a szolgáltatásaihoz való hozzáférést.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el olyan intézkedésekről, amelyek meghatározzák az (1)–(3) bekezdésben említett eljárás jellemzőit.

(5) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1)–(3) bekezdésben említett eljárás során használandó egységes formanyomtatványok és mintadokumentumok kialakítása céljából.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az előző albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

IV. cím

A központi értéktárak résztvevői számára banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására kijelölt hitelintézetek

52. cikk Banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására szóló engedély

(1) Maga a központi értéktár nem nyújthat a melléklet C. szakaszában felsorolt banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, amennyiben az e rendelet 53. cikkének (1) bekezdésében említett nemzeti illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy a központi értéktár minden szükséges biztosítékkal rendelkezik ahhoz, hogy engedélyezni lehessen számára kiegészítő szolgáltatások nyújtását, az illetékes hatóság kérelmet nyújthat be a Bizottsághoz, hogy engedélyezze a szóban forgó központi értéktár számára a melléklet C. szakaszában meghatározott kiegészítő szolgáltatások nyújtását is. A kérelem tartalmazza az alábbiakat:

(a) a kérelmet indokoló bizonyíték, amely részletesen ismerteti, milyen intézkedéseket tett a központi értéktár az összes kapcsolódó kockázat kezelésére;

(b) indokolással ellátott értékelés arra vonatkozóan, hogy ez a megoldás a leghatékonyabb módszer a rendszer alkalmazkodóképességének biztosításához;

(c) a releváns pénzügyi piacra és a pénzügyi stabilitásra gyakorolt várható hatás elemzése.

Részletes hatásvizsgálatot és az érintett vállalkozásokkal folytatott konzultációt követően, és az EBH, az EÉPH, valamint az EKB véleményének figyelembevételével a Bizottság végrehajtási határozatot fogad el a 66. cikk szerinti eljárásnak megfelelően. A Bizottság megindokolja végrehajtási határozatát.

Az eltérésben részesülő központi értéktárnak hitelintézeti engedéllyel kell rendelkeznie a 2006/48/EK irányelv II. címe rendelkezéseinek megfelelően. Az engedélynek kizárólag azon banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására kell korlátozódnia, amelyek nyújtására a központi értéktár a (4) bekezdésnek megfelelően engedélyt kapott, és biztosítania kell az 57. és az 58. cikkben előírt prudenciális és felügyeleti követelményeket.

(3) Az a központi értéktár, amely értékpapír-elszámolási rendszere egészének vagy egy részének pénzlábát e rendelet 37. cikkének (2) bekezdésével összhangban kívánja elszámolni, külön engedély alapján engedélyezett hitelintézetet jelöl ki erre a célra a 2006/48/EK irányelv II. címében foglaltak szerint, kivéve, ha az e rendelet 53. cikkének (1) bekezdésében említett illetékes hatóság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítja, hogy egyetlen hitelintézet esetében nem kellően mérsékelt az e rendelet 57. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett kockázatok koncentrációjának való kitettség. Az utóbbi esetben az 53. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatóság előírhatja a központi értéktár számára, hogy egynél több hitelintézetet jelöljön ki. A kijelölt hitelintézetek elszámoló ügynöknek minősülnek.

(4) A (3) bekezdésben említett engedély a melléklet C. szakaszában felsorolt azon kiegészítő szolgáltatásokra terjed ki, amelyeket a kijelölt hitelintézet vagy az e cikk (2) bekezdése szerinti eltérésben részesülő központi értéktár a résztvevőinek kíván nyújtani.

(5) Amennyiben a központi értéktár és a kijelölt hitelintézet vállalkozások olyan csoportjához tartozik, amelyet végső soron ugyanazon anyavállalat irányít, a kijelölt hitelintézet 2006/48/EK irányelv II. címében előírt engedélyezése kizárólag azon banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására korlátozódik, amelyek nyújtása a hitelintézet számára az e cikk (3) bekezdésének megfelelően engedélyezett. Ugyanez a követelmény alkalmazandó arra a központi értéktárra, amely számára e cikk (2) bekezdése szerint eltérést biztosítottak.

(6) A központi értéktár és a kijelölt hitelintézet mindenkor megfelel az engedélyezéshez szükséges, e rendeletben meghatározott feltételeknek.

A központi értéktár az engedélyezés feltételeit érintő minden lényegi változásról indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az illetékes hatóságokat.

53. cikk Engedélyezési és elutasítási eljárás

(1) A központi értéktár az 52. cikk előírásai szerint a hitelintézet kijelölésére szóló engedély iránti kérelmet a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságához nyújtja be.

(2) Az engedély iránti kérelem tartalmaz minden olyan információt, amely ahhoz szükséges, hogy az illetékes hatóság meggyőződjön róla: a központi értéktár és a kijelölt hitelintézet az engedélyezés időpontjában valamennyi, az e rendeletben rögzített követelmények teljesítéséhez szükséges intézkedést megtett. A kérelem üzleti tervet tartalmaz, amely meghatározza a nyújtani kívánt banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat, a központi értéktár és a kijelölt hitelintézetek közötti kapcsolatok szervezeti felépítését, valamint azt, hogy a szóban forgó hitelintézet hogyan kívánja teljesíteni az 57. cikk (1), (3) és (4) bekezdésében felsorolt prudenciális követelményeket.

(3) Az illetékes hatóság a 15. cikk (3) és (6) bekezdésében említett eljárást alkalmazza.

(4) Az illetékes hatóság a központi értéktár engedélyének megadásakor előzetesen konzultál a következő hatóságokkal:

a)      A 11. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett érintett hatósággal arról, hogy a kijelölt hitelintézet által nyújtani kívánt szolgáltatások hatással lesznek-e a kérelmező központi értéktár által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek működésére;

b)      Az 58. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatósággal arról, hogy a hitelintézetek teljesíteni tudják-e az 57. cikkben foglalt prudenciális követelményeket.

(5) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon információk pontos meghatározása céljából, amelyeket a kérelmező központi értéktárnak be kell nyújtania az illetékes hatósághoz.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(6) Az EÉPH a KBER tagjaival konzultálva végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az engedélyezést megelőzően a (4) bekezdésben említett hatóságokkal folytatott konzultáció során használandó egységes formanyomtatványok, mintadokumentumok és eljárások kialakítása céljából.

Az EÉPH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a végrehajtás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

54. cikk A banki jellegű kiegészítő szolgáltatások körének kiterjesztése

(1) Az a központi értéktár, amely ki kívánja terjeszteni azon banki jellegű kiegészítő szolgáltatások körét, amelyek nyújtására hitelintézetet jelöl ki, kiterjesztés iránti kérelmet nyújt be a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságához.

(2) A kiterjesztés iránti kérelemre az 53. cikkben említett eljárás alkalmazandó.

55. cikk Az engedély visszavonása

(1) A kérelmező központi értéktár székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága az alábbi esetek bármelyikében visszavonja az engedélyt:

a)      amennyiben a központi értéktár 12 hónapos időtartam alatt nem használta az engedélyt, kifejezetten lemond az engedélyről, vagy amennyiben a kijelölt hitelintézet az előző hat hónapban nem nyújtott szolgáltatást vagy nem végzett tevékenységet;

b)      amennyiben a központi értéktár hamis állításokkal vagy más jogellenes eszközzel szerezte meg az engedélyt;

c)      amennyiben a központi értéktár és a kijelölt hitelintézet már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett az engedélyt megadták, és a meghatározott időn belül nem hozta meg az illetékes hatóság által kért jogorvoslati intézkedéseket;

d)      amennyiben a központi értéktár és a kijelölt hitelintézet súlyosan és rendszeresen megszegte az e rendeletben foglalt követelményeket.

(2) Az engedély visszavonását megelőzően az illetékes hatóság konzultál a 11. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett érintett hatóságokkal és az 58. cikk (1) bekezdésében említett hatóságokkal az engedély visszavonásának szükségességéről, kivéve, ha sürgős határozatot kell hozni.

(3) Az EÉPH, a 11. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett valamely érintett hatóság és az 58. cikk (1) bekezdésében említett valamely hatóság bármikor felkérheti a központi értéktár székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát, hogy vizsgálja meg, a központi értéktár és a kijelölt hitelintézet továbbra is megfelel-e azoknak a feltételeknek, amelyek mellett az engedélyt megadták.

(4) Az engedély visszavonását az illetékes hatóság korlátozhatja egy adott szolgáltatásra, tevékenységre vagy pénzügyi eszközre.

56. cikk Központi értéktárak nyilvántartása

(1) Az illetékes hatóságok az 52., 54. és 55. cikk alapján hozott határozatokról tájékoztatják az EÉPH-t.

(2) Az EÉPH az erre a célra létrehozott honlapján közzéteendő jegyzékben a 19. cikk (3) bekezdésével összhangban feltünteti az alábbi adatokat:

a)      az 52., 54. és 55. cikk alapján hozott határozat tárgyát képező központi értéktárak neve;

b)      az egyes kijelölt hitelintézetek neve;

c)      azon banki jellegű kiegészítő szolgáltatások felsorolása, amelyeket a kijelölt hitelintézet a központi értéktár résztvevői számára nyújthat.

(3) Az illetékes hatóságok az e rendelet hatálybalépésének napjától számított 90 napon belül bejelentik az EÉPH-nak azokat az intézményeket, amelyek a nemzeti jogi követelményekkel összhangban banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak.

57. cikk A banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására kijelölt hitelintézetekre alkalmazandó prudenciális követelmények

(1) A banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására kijelölt hitelintézet az engedélyében szereplő, a melléklet C. szakaszában felsorolt szolgáltatásokat nyújt.

(2) A banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására kijelölt hitelintézet megfelel a hitelintézetekre alkalmazandó jelenlegi és jövőbeni jogszabályoknak.

(3) A banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására kijelölt hitelintézet minden értékpapír-elszámolási rendszer tekintetében megfelel az e szolgáltatásokhoz kapcsolódó hitelkockázatokra vonatkozó alábbi egyedi prudenciális követelményeknek:

a)      megbízható keretrendszert hoz létre a megfelelő hitelkockázatok kezelésére;

b)      azonosítja az ilyen hitelkockázatok forrásait, gyakran és rendszeresen méri és nyomon követi a kapcsolódó hitelkockázati kitettségeket, és megfelelő kockázatkezelési eszközökkel ellenőrzés alatt tartja ezeket a kockázatokat;

c)      biztosítékok és más egyenértékű pénzügyi erőforrások felhasználásával teljes körű fedezetet nyújt az egyes hitelfelvevőkkel szembeni vonatkozó hitelkockázati kitettségekre;

d)      amennyiben a megfelelő hitelkockázat kezeléséhez biztosítékra van szükség, csak alacsony hitel-, likviditási és piaci kockázattal rendelkező biztosítékot fogad el;

e)      kellően szigorú levonásokat és koncentrációs határértékeket állapít meg és hajt végre a c) pontban említett hitelkockázati kitettségek fedezetére létrehozott fedezetértékekre vonatkozóan;

f)       jogilag kötelező erejű intézkedéseket vezet be, amelyek lehetővé teszik a biztosíték azonnali értékesítését vagy elzálogosítását, különösen több tagállamot érintő biztosíték esetében;

g)      megfelelő hitelkockázati kitettségeire vonatkozóan határértékeket állapít meg;

h)      megvizsgálja és megtervezi a potenciális fennmaradó hitelkockázati kitettségek kezelésének módját, szabályokat és eljárásokat fogad el e tervek végrehajtására;

i)       kizárólag a hitelintézetnél pénzforgalmi számlával rendelkező résztvevőknek hitelez;

j)       a napközbeni hitel tekintetében automatikus visszatérítési eljárást biztosít és visszatartó erejű bírságokkal törekszik az egynapos hitelek visszaszorítására.

(4) A banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására kijelölt hitelintézet minden értékpapír-elszámolási rendszer tekintetében megfelel az e szolgáltatásokhoz kapcsolódó likviditási kockázatokra vonatkozó alábbi egyedi prudenciális követelményeknek:

a)      megbízható keretrendszerrel rendelkezik az azon értékpapír-elszámolási rendszer egyes pénznemeihez kapcsolódó likviditási kockázatok mérésére, nyomon követésére és kezelésére, amelynek esetében elszámoló ügynökként jár el;

b)      folyamatosan figyelemmel kíséri a birtokában lévő likvid eszközök szintjét, és az ezen eszközökre vonatkozó megfelelő levonásokra is figyelemmel meghatározza a rendelkezésére álló likvid eszközök értékét;

c)      folyamatosan méri a likviditási szükségleteket és kockázatokat; ennek keretében figyelembe veszi az azon két résztvevő nemteljesítéséből fakadó likviditási kockázatot, amelyekkel szemben a legnagyobb a kitettsége;

d)      a megfelelő likviditási kockázatokat azonnal rendelkezésre álló erőforrásokkal, például előfinanszírozási intézkedésekkel enyhíti, illetve ennek hiányában a megfelelő likviditási szükségletek fedezése érdekében a szükséges hitelkeret megszerzésére vagy – kizárólag megfelelő kockázati és piaci profilú intézményekkel – hasonló megállapodások kötésére törekszik, valamint azonosítja, méri és nyomon követi az ezen intézmények jelentette likviditási kockázatot;

e)      a likviditást biztosító egyes felekre, többek között saját anyavállalatára és leányvállalataira vonatkozóan megfelelő koncentrációs határértékeket állapít meg és hajt végre;

f)       meghatározza, majd rendszeres és szigorú stressztesztekkel vizsgálja a megfelelő erőforrások elégségességét;

g)      megvizsgálja és megtervezi a fel nem tárt likviditási hiányosságok kezelésének módját, valamint szabályokat és eljárásokat fogad el e tervek végrehajtására;

h)      napközbeni hitelezési szolgáltatásait tőkét, készpénzletéteket és hitelnyújtási megállapodásokat magukban foglaló, arányos és legalább azonos lejárati idejű erőforrásokra alapozza;

i)       amennyiben ez lehetséges és megvalósítható, a megfelelő készpénzegyenlegeket erre a célra szolgáló központi banki számlákon helyezi el;

j)       gondoskodik arról, hogy az ügyfél tájékoztatáson alapuló beleegyezésével újra felhasználhassa a nemteljesítő ügyfél által részére kínált biztosítékot.

(5) Az EBH az EÉPH-val és a KBER tagjaival konzultálva szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a)      a (3) bekezdés b) pontjában említett, a hitelkockázati kitettség mérésére és nyomon követésére szolgáló keretrendszer alkalmazásának gyakorisága és az ilyen kitettségből eredő kockázatok kezelésére használt kockázatkezelési eszközök típusai;

b)      a (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában mi minősül egyenértékű pénzügyi erőforrásnak;

c)      a biztosítékok azon típusa, amely a (3) bekezdés d) pontja alkalmazásában alacsony hitel-, likviditási és piaci kockázatúnak tekinthető;

d)      mi az, ami a (3) bekezdés e) pontja és a (4) bekezdés b) pontja alkalmazásában megfelelő levonásnak minősül;

e)      a (3) bekezdés e) pontjában említett fedezetértékekre, a (3) bekezdés g) pontjában említett hitelkockázati kitettségekre és a (4) bekezdés e) pontjában említett likviditást biztosító felekre vonatkozó koncentrációs határértékek;

f)       mi az, ami a (3) bekezdés j) pontja alkalmazásában visszatartó erejű bírságnak minősül;

g)      a (4) bekezdés b) pontjában említett nyomon követési keretrendszer részletes jellemzői, valamint a (4) bekezdés b) pontja alkalmazásában a rendelkezésre álló likvid eszközök értékének számításához, illetve a (4) bekezdés c) pontjában említett likviditási szükségletek és kockázatok méréséhez használt módszertan;

h)      mi az, ami a (4) bekezdés d) pontja alkalmazásában azonnal rendelkezésre álló erőforrásnak, illetve megfelelő kockázati és piaci profilnak minősül;

i)       a (4) bekezdés f) pontja alkalmazásában a stressztesztek gyakorisága, típusa és időkerete;

j)       az annak vizsgálatához szükséges kritériumok, hogy a (4) bekezdés i) pontjának alkalmazásában mikor lehetséges és megvalósítható készpénzegyenlegek központi banki számlákon történő elhelyezése.

Az EBH az e rendelet hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

58. cikk A banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására kijelölt hitelintézetek felügyelete

(1) A 2006/48/EK irányelvben említett illetékes hatóság az említett irányelvben foglalt feltételekkel felel a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására kijelölt hitelintézetek engedélyezéséért és felügyeletéért, valamint az e rendelet 57. cikke (3) és (4) bekezdésének való megfelelésük biztosításáért.

(2) A 9. cikkben említett illetékes hatóság az (1) bekezdésben említett illetékes hatósággal konzultálva legalább évente felülvizsgálja és értékeli a kijelölt hitelintézetek 57. cikk (1) bekezdésének való megfelelését, valamint azt, hogy a kijelölt hitelintézet és a központi értéktár között létrejött-e valamennyi, az e rendeletben rögzített követelmények teljesítéséhez szükséges intézkedés.

(3) A központi értéktár az általa üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek résztvevőinek védelme érdekében biztosítja, hogy az általa kijelölt hitelintézet az e rendelet alkalmazásában szükséges valamennyi információt a rendelkezésére bocsássa, és e kötelezettség megszegését bejelenti az (1) bekezdésben és a 9. cikkben említett illetékes hatóságoknak.

(4) A banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására kijelölt hitelintézetek Unión belüli következetes, hatékony és eredményes felügyeletének biztosítása érdekében az EBH az EÉPH-val és a KBER tagjaival konzultálva az illetékes hatóságoknak címzett iránymutatásokat adhat ki, az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban.

V. cím Szankciók

59. cikk Közigazgatási szankciók és intézkedések

(1) A tagállamok szabályokat állapítanak meg a 60. cikkben említett esetekben az e rendelet rendelkezéseinek megsértéséért felelős személyekre alkalmazandó közigazgatási szankciókra és intézkedésekre vonatkozóan, és megteszik az ezek végrehajtásához szükséges intézkedéseket. A szankcióknak és intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

A tagállamok az e rendelet hatálybalépésétől számított 24 hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot és az EÉPH-t az első albekezdésben említett szabályokról. A tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal és az EÉPH-val az e szabályokat érintő minden későbbi módosítást is.

(2) Az illetékes hatóságoknak felhatalmazást kell kapniuk arra, hogy közigazgatási szankciókat és intézkedéseket alkalmazhassanak a központi értéktárakra, a kijelölt hitelintézetekre, ezek irányítási szerveinek tagjaira és az üzleti tevékenységüket ténylegesen ellenőrző más személyekre vagy bármely egyéb olyan személyekre, akik bizonyítottan jogsértést követtek el.

(3) Az illetékes hatóságok szankcionálási hatáskörüknek a 60. cikkben meghatározott esetekben történő gyakorlása során szorosan együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a közigazgatási szankciók vagy intézkedések elérjék az e rendeletben előírt kívánt hatást, és amennyiben a közigazgatási szankciókat és intézkedéseket a 12. cikkel összhangban több tagállamra kiterjedő esetekben alkalmazzák, a lehetséges párhuzamosság és átfedések elkerülése érdekében intézkedéseiket koordinálják

60. cikk Szankcionálási hatáskörök

(1) Ezt a cikket e rendelet alábbi rendelkezéseire kell alkalmazni:

a)      a melléklet A., B. és C. szakaszában meghatározott szolgáltatásoknak a 14., 23. és 52. cikk sérelmére történő nyújtása;

b)      a 14. és 52. cikk alapján szükséges engedélyek hamis állításokkal vagy más jogellenes eszközzel történő megszerzése a 18. cikk (1) bekezdésének b) pontja és az 55. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint;

c)      a központi értéktárak a 44. cikk (1) bekezdésének megsértésével nem rendelkeznek a szükséges tőkével;

d)      a központi értéktárak a 24–28. cikk megsértésével nem tesznek eleget a szervezeti követelményeknek;

e)      a központi értéktárak a 29–32. cikk megsértésével nem tesznek eleget az üzletviteli szabályoknak;

f)       a központi értéktárak a 34–38. cikk megsértésével nem tesznek eleget a központi értéktárak szolgáltatásaira vonatkozó követelményeknek;

g)      a központi értéktárak a 40–44. cikk megsértésével nem tesznek eleget a prudenciális követelményeknek;

h)      a központi értéktárak a 45. cikk megsértésével nem tesznek eleget a központi értéktárak közötti kapcsolatokra vonatkozó követelményeknek;

i)       a központi értéktárak a 47–51. cikk megsértésével jogellenesen megtagadják a hozzáférés különböző típusait;

j)       a kijelölt hitelintézetek az 57. cikk (3) bekezdésének megsértésével nem tesznek eleget a hitelkockázatokhoz kapcsolódó egyedi prudenciális követelményeknek;

k)      a kijelölt hitelintézetek az 57. cikk (4) bekezdésének megsértésével nem tesznek eleget a likviditási kockázatokhoz kapcsolódó egyedi prudenciális követelményeknek;

(2) Az illetékes hatóságok felügyeleti hatásköreinek sérelme nélkül az illetékes hatóságok az (1) bekezdésben említett jogsértések esetén a nemzeti joggal összhangban legalább az alábbi közigazgatási szankciókat és intézkedéseket alkalmazhatják:

a)      nyilvános nyilatkozat, amely megnevezi a jogsértésért felelős személyt és a jogsértés természetét;

b)      végzés, amely előírja a jogsértésért felelős személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

c)      a 14. és 52. cikk alapján kiadott engedélyek visszavonása a 18. és 55. cikknek megfelelően;

d)      a jogsértésért felelős intézmény irányítási szervei tagjainak elbocsátása;

e)      közigazgatási pénzbírság a jogsértésből származó nyereség összegének legfeljebb kétszereséig, ha az meghatározható;

f)       természetes személy esetében közigazgatási pénzbírság legfeljebb 5 millió EUR értékben, vagy az adott személy előző naptári évi teljes éves jövedelmének legfeljebb 10 %-áig.

g)      jogi személy esetén közigazgatási pénzbírság az adott jogi személy előző üzleti évi teljes éves árbevételének legfeljebb 10 %-áig; ha a jogi személy egy anyavállalat leányvállalata, a vonatkozó teljes éves árbevétel a vállalatcsoport végső anyavállalatának konszolidált beszámolójából eredő, előző üzleti évi teljes éves árbevétel.

(3) Az illetékes hatóságok a (2) bekezdésben említetteken túl további szankcionálási hatáskörökkel is rendelkezhetnek, és az említett bekezdésben szereplőnél magasabb összegű közigazgatási pénzbírságot is előírhatnak.

(4) Az e rendelet megsértése esetén kiszabott közigazgatási szankciókat és intézkedéseket haladéktalanul közzéteszik, beleértve legalább a jogsértés típusára és természetére és a felelős személyek személyazonosságára vonatkozó információkat, kivéve, ha az ilyen közzététel súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacok stabilitását. Ha a közzététel aránytalan kárt okozna az érintett feleknek, az illetékes hatóságok anonim módon teszik közzé a szankciókat.

A szankciók közzététele során tiszteletben kell tartani az Európai Unió Alapjogi Chartájában szereplő alapvető jogokat, különösen a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogot.

61. cikk A szankciók hatékony alkalmazása

(1) A közigazgatási szankciók vagy intézkedések típusának és szintjének meghatározásakor az illetékes hatóságok a következő kritériumokat veszik figyelembe:

a)      a jogsértés súlyossága és időtartama;

b)      a felelős személy felelősségének mértéke;

c)      a felelős személynek a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében kifejezett mérete és pénzügyi ereje,

d)      a felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentősége, vagy harmadik feleknek a jogsértés által okozott vesztesége, amennyiben ezek meghatározhatók;

e)      a felelős személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje, az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszanyerése biztosítása szükségességének sérelme nélkül;

f)       a felelős személy általi korábbi jogsértések.

(2) Az illetékes hatóságok további tényezőket is figyelembe vehetnek, ha a nemzeti jog meghatároz ilyeneket.

62. cikk A jogsértések jelentése

(1) A tagállamok hatékony mechanizmusokat hoznak létre, amelyekkel ösztönzik az e rendelet rendelkezéseinek megsértéséről az illetékes hatóságnak való jelentéstételt.

(2) Az (1) bekezdésben említett mechanizmusok közé tartoznak legalább a következők:

a)      a jogsértésekről szóló jelentések átvételére és kivizsgálására vonatkozó konkrét eljárások;

b)      a lehetséges vagy tényleges jogsértést bejelentő személyek megfelelő védelme;

c)      a személyes adatok védelme a lehetséges vagy tényleges jogsértést jelentő személyt és a gyanúsított személyt érintően egyaránt, a 95/46/EK irányelvben meghatározott elveknek megfelelően;

d)      megfelelő eljárások, amelyek biztosítják a gyanúsított személy védekezéshez való jogát és az őt érintő végleges határozat elfogadása előtti meghallgatásra vonatkozó jogát, valamint azon jogát, hogy az őt érintő határozat vagy intézkedés meghozatalát megelőzően a bíróság előtt hatékony jogorvoslattal élhessen.

VI. cím Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, átmeneti rendelkezések, a 98/26/EK irányelv módosítása és záró rendelkezések

63. cikk Felhatalmazás

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 64. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 2. cikk (2) bekezdésére, a 22. cikk (6) bekezdésére, a 23. cikk (1) és (4) bekezdésére, a 30. cikk (1) és (3) bekezdésére, a 37. cikk (1) bekezdésére, az 50. cikk (1), (2) és (3) bekezdésére, valamint az 51. cikk (2) és (3) bekezdésére vonatkozóan.

64. cikk A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2) A 63. cikkben említett felhatalmazás e rendelet hatálybalépésének időpontjától határozatlan időre szól.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 63. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. Az említett határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján vagy a határozatban megjelölt napon lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5) A 63. cikkben foglaltaknak megfelelően elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a nevezett jogi aktusról szóló értesítéstől számított két hónapos határidőn belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emel ellene kifogást, illetve ha e határidő lejárta előtt mind az Európai Parlament, mind pedig a Tanács tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy nem kíván kifogást emelni. A nevezett határidő az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére két hónappal meghosszabbítható.

65. cikk Végrehajtási hatáskörök

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23. cikk (6) bekezdésével és az 52. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 66. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

66. cikk Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját a 2001/528/EK bizottsági határozattal létrehozott európai értékpapír-bizottság segíti[25]. E bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2) Az e rendelet által a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlásakor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

67. cikk Átmeneti rendelkezés

(1) A 19. cikk (4) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően az EÉPH-nak központi értéktárként bejelentett intézmények az e rendelet hatálybalépésének napjától számított két éven belül kérelmezik az e rendelet alkalmazásában szükséges valamennyi engedélyt.

(2) A harmadik országban letelepedett központi értéktár e rendelet hatálybalépésének napjától számított két éven belül a 14. cikk alapján engedélyért folyamodik azon tagállam illetékes hatóságához, ahol szolgáltatásait nyújtani kívánja, vagy a 23. cikk alapján az EÉPH elismerését kérelmezi ott, ahol a szolgáltatásnyújtást tervezi.

(3) Amennyiben e rendelet hatálybalépésekor egy harmadik országban letelepedett központi értéktár valamely tagállamban az adott tagállam nemzeti jogával összhangban már nyújt szolgáltatásokat, az érintett központi értéktár a 14. cikkben említett engedély vagy a 23. cikkben említett elismerés megadásáig vagy elutasításáig folytathatja a szolgáltatásnyújtást.

(4) Egy harmadik országban letelepedett központi értéktár és a tagállamokban engedélyezett központi értéktárak között létesített kapcsolat a 14. cikkben említett engedély vagy a 23. cikkben említett elismerés megadásáig vagy elutasításáig elfogadható.

68. cikk A 98/26/EK irányelv módosítása

(1) A 98/26/EK irányelv 2. cikke a) pontja első albekezdése harmadik francia bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„- amelyet az alkalmazandó jog szerinti tagállam rendszernek minősít anélkül, hogy ez a belföldi jog általánosnál megszorítóbb alkalmazási feltételeit gyengítené és erről – miután a rendszer kielégítő voltáról megbizonyosodott – értesítette az Európai Értékpapír-piaci Hatóságot”.

(2) E rendelet hatálybalépését követően legkésőbb hat hónapon belül a tagállamok elfogadják és közzéteszik azokat az intézkedéseket, amelyek az (1) bekezdés rendelkezéseinek betartásához szükségesek és tájékoztatják azokról a Bizottságot.

69.cikk

Jelentések és felülvizsgálat

(1) Az EÉPH az EBH-val, valamint a 9. és a 11. cikkben említett hatóságokkal együttműködve évente a trendekről, az esetleges kockázatokról és a gyenge pontokról szóló értékelést nyújt be a Bizottsághoz és – amennyiben szükséges – az e rendelet által szabályozott szolgáltatások piacát érintő megelőző vagy helyreállító intézkedésekre vonatkozó ajánlásokat tesz. A jelentés tartalmazza legalább a következőket:

a)      A belföldi és több tagállamra kiterjedő műveleteket érintő elszámolás hatékonyságának értékelése minden egyes tagállam esetében a meghiúsult elszámolások száma és nagyságrendje, a 7. cikk (4) bekezdésében említett szankciók összege, a 7. cikk (4) bekezdése szerinti fedezeti vételi ügyletek száma és nagyságrendje, valamint egyéb releváns kritériumok alapján;

b)      A központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszereken kívül lezajlott elszámolásokat felmérő, az ügyletek számán és nagyságrendjén, valamint egyéb releváns kritériumokon alapuló értékelés;

c)      Az e rendelet által szabályozott, több tagállamra kiterjedő szolgáltatásnyújtás értékelése, a központi értéktárak összekapcsolódásainak száma és típusa, a központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek külföldi résztvevőinek száma, az ilyen résztvevőket érintő ügyletek száma és nagyságrendje, az értékpapírjaikat a 47. cikknek megfelelően központi értéktárban nyilvántartó külföldi kibocsátók száma és egyéb releváns kritériumok alapján.

(2) Az (1) bekezdésben említett, adott naptári évre vonatkozó jelentéseket a következő naptári év április 30-ig kell benyújtani a Bizottságnak.

70. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

(1) Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

(2) Az 5. cikk 2015. január 1-jétől alkalmazandó.

(3) A 3. cikk (1) bekezdése 2020. január 1-jétől alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2012.3.7.-én.

az Európai Parlament részéről                                                     a Tanács részéről

az elnök                                                                                         az elnök                                                                                                      

MELLÉKLET

Szolgáltatások jegyzéke

A. szakasz A központi értéktárak alapvető szolgáltatásai

1. Értékpapírok kezdeti bevezetése a könyvelési rendszerbe („hitelesítési szolgáltatás”);

2. Felső szintű értékpapírszámlák vezetése („központi számlavezetési szolgáltatás”);

3. Értékpapír-elszámolási rendszer üzemeltetése („elszámolási szolgáltatás”).

B. szakasz A központi értéktárak nem banki jellegű kiegészítő szolgáltatásai

A központi értéktárak által nyújtott olyan szolgáltatások, amelyek javítják az értékpapírpiacok biztonságát, hatékonyságát és átláthatóságát, többek között:

1. Az elszámolási szolgáltatáshoz kapcsolódó szolgáltatások, úgymint:

a)      Értékpapír-kölcsönzési rendszer szervezése az értékpapír-elszámolási rendszer résztvevői között ügynökként eljárva;

b)      Biztosítékkezelési szolgáltatások nyújtása az értékpapír-elszámolási rendszer résztvevői között ügynökként eljárva;

c)      Elszámolásegyeztetés, megbízáskezelés, ügyletmegerősítés, ügyletellenőrzés.

2. A hitelesítési és központi számlavezetési szolgáltatásokhoz kapcsolódó szolgáltatások, úgymint:

a)      A részvényesi nyilvántartásokkal kapcsolatos szolgáltatások;

b)      Vállalati intézkedések feldolgozásának elindítása, ideértve az adóügyi, általános ülésekkel kapcsolatos és tájékoztatási szolgáltatásokat;

c)      Új kibocsátásokkal kapcsolatos szolgáltatások, ideértve az ISIN-kódok és hasonló kódok kiosztását és kezelését;

d)      Megbízáskezelés és -feldolgozás, díjbeszedés és -feldolgozás és az ezekhez kapcsolódó jelentéstétel;

3. Értékpapírszámlák vezetése az elszámolási szolgáltatásokhoz kapcsolódóan, biztosítékkezelés és egyéb kiegészítő szolgáltatások.

4. Bármely egyéb szolgáltatás, úgymint:

a)      Általános biztosítékkezelési szolgáltatások nyújtása ügynökként;

b)      Rendszeres jelentéstétel;

c)      Adatok és statisztikák biztosítása piackutatási/statisztikai irodák számára;

d)      Informatikai szolgáltatások nyújtása.

C. szakasz Banki jellegű kiegészítő szolgáltatások

1. Az értékpapír-elszámolási rendszer résztvevői számára az elszámolási szolgáltatáshoz kapcsolódóan nyújtott banki jellegű szolgáltatások, úgymint:

a)      Pénzforgalmi számlák biztosítása;

b)      Készpénzletétek elfogadása;

c)      Készpénzhitel biztosítása;

d)      Értékpapír-kölcsönzés.

2. Az A. és B. szakaszban felsorolt egyéb alapvető vagy kiegészítő szolgáltatásokhoz kapcsolódó banki jellegű szolgáltatások, úgymint:

a)      Pénzforgalmi számlák biztosítása az elszámoláshoz az értékpapírszámlák tulajdonosai számára és tőlük készpénzletétek elfogadása;

b)      Értékpapír-kölcsönzés az értékpapírszámlák tulajdonosai számára;

c)      A vállalati intézkedések feldolgozását elősegítő banki jellegű szolgáltatások, úgymint:

– i.             Jövedelem- és visszaváltási bevételek előfinanszírozása;

– ii.             Adó-visszaigénylések előfinanszírozása.

MELLÉKLET

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

              1.1.    A javaslat/kezdeményezés címe

              1.2.    A tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)

              1.3.    A javaslat/kezdeményezés típusa

              1.4.    Célkitűzés(ek)

              1.5.    A javaslat/kezdeményezés indokolása

              1.6.    Időtartam és pénzügyi hatás

              1.7.    Tervezett irányítási módszer(ek)

2.           IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

              2.1.    A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

              2.2.    Igazgatási és kontrollrendszer

              2.3.    A csalások és a szabálytalanságok megelőzésre vonatkozó intézkedések

3.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

              3.1.    A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

              3.2.    A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

              3.2.2. Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.3. Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

              3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

              3.2.5. Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

              3.3.    A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI 1.1. A javaslat/kezdeményezés címe

Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Unión belüli értékpapír-elszámolás javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK irányelv módosításáról

1.2. A tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)[26]

Belső piac – Pénzügyi piacok

1.3. A javaslat/kezdeményezés típusa

ý A javaslat/kezdeményezés új intézkedésre irányul

¨ A javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet/előkészítő intézkedést követő új intézkedésre irányul[27]

¨ A javaslat/kezdeményezés jelenlegi intézkedés meghosszabbítására irányul

¨ A javaslat/kezdeményezés új intézkedésnek megfelelően módosított intézkedésre irányul

1.4. Célkitűzések 1.4.1. A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések

A pénzügyi piacok biztonságának és hatékonyságának javítása; a pénzügyi szolgáltatások belső piacának fellendítése

1.4.2. Konkrét célkitűzés(ek) és a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

Konkrét célkitűzések: A fenti általános célkitűzésekre figyelemmel a következő egyedi célkitűzések fogalmazhatók meg: · a több tagállamot érintő elszámolás biztonságának javítása · a több tagállamot érintő elszámolás hatékonyságának javítása · a központi értéktárak szolgáltatásai tekintetében egyenlő feltételek biztosítása

1.4.3. Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/ célcsoportokra.

A javaslat célja: · az elszámolás biztonságának és hatékonyságának javítása az elszámolási időszakok harmonizálása és annak biztosítása révén, hogy az átruházható értékpapírok túlnyomó többségét könyvelési tétel formájában bocsássák ki · az elszámolási fegyelem javítása az elszámolások meghiúsulásának megelőzésére és kezelésére alkalmas harmonizált keret kialakítása révén · az Unió területén működő valamennyi központi értéktár megfelelő szabályozása · a központi értéktárakra vonatkozó követelmények következetességének és a nemzeti szabályozó hatóságok felügyeleti tevékenysége összehangolásának biztosítása · a több tagállamot érintő elszámolás befektetők által viselt költségeinek csökkentése · több választási lehetőség biztosítása a kibocsátók és a befektetők számára a központi értéktárakhoz való hozzáférés növelése révén · a központi értéktárak szolgáltatásait érintő egyenlő versenyfeltételek javítása, amely a központi értéktári szolgáltatások minőségének javulását és a kibocsátók és befektetők által fizetett díjak csökkenését eredményezheti

1.4.4. Eredmény- és hatásmutatók

Tüntesse fel a javaslat/kezdeményezés megvalósításának nyomon követését lehetővé tevő mutatókat.

· Az egyes uniós piacok esetében az elszámolás hatékonyságát értékelő jelentés. A mutatók lehetnek többek között a meghiúsult elszámolások száma és volumene (a belföldi és több tagállamot érintő ügyleteket elkülönítve) a központi értéktárakat érintő szankciók mennyisége, a fedezeti vételi eljárások száma és az elszámolás rendszeres meghiúsulása miatt a tagság felfüggesztésével járó esetek száma. · A piaci igény nagyságát felmérő jelentés, amely megvizsgálja, hogy az elszámolási időszakok harmonizációja javította-e a vállalati intézkedések hatékonyságát. · Olyan jelentés, amely az elszámolásnak a központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszereken kívüli letétkezelők általi internalizálását méri. Ez az információ a rendszerszintű kockázat szempontjából, illetve azért fontos, mert ez alapján könnyebben felmérhető, hogy e tekintetben szükség van-e uniós fellépésre. · A több tagállamra kiterjedő tevékenység növekedését vizsgáló jelentés. A mutatók lehetnek többek között a központi értéktárak közötti kapcsolatok száma, a központi értéktárak külföldi résztvevőinek száma, a külföldi résztvevők ügyleteinek mennyisége és a központi értéktárat igénybe vevő külföldi kibocsátók száma. · A főbb központi értéktári szolgáltatások, például a több tagállamot érintő és a belföldi ügyletek elszámolásának és biztosításának uniós árait elemző jelentés. · A központi értéktárakról, kibocsátókról és más piaci infrastruktúrákról készült felmérés, amely azt vizsgálja, milyen mértékben számolták fel a meghozott intézkedések a hozzáférési akadályokat, illetve hogy továbbra is fennállnak-e (gyakorlati vagy jogi természetű) korlátok.

1.5. A javaslat/kezdeményezés indoklása 1.5.1. Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek)

A rendelet alkalmazásának köszönhetően a tagállamokban: · Sor kerül az elszámolási időszakok harmonizálására. · Az átruházható értékpapírok túlnyomó többségét könyvelési tétel formájában bocsátják ki. · Az elszámolások meghiúsulásának megelőzésére és kezelésére alkalmas harmonizált keret kialakítása révén javul az elszámolási fegyelem. · Az Unió területén működő valamennyi központi értéktárra azonos követelményeken alapuló megfelelő szabályozás vonatkozik. · Harmonizálják a központi értéktárak engedélyezését és felügyeletét, és javul a nemzeti szabályozó hatóságok közötti koordináció. · Kibővül a központi értéktárakhoz való hozzáférés (kibocsátók, más központi értéktárak és más piaci infrastruktúrák számára) és a központi értéktárak hozzáférése (más központi értéktárakhoz és más piaci infrastruktúrákhoz), és megtörténik a hozzáférési feltételek harmonizálása.

1.5.2. Az uniós részvételből adódó többletérték

· A pénzügyi piacok természetükből fakadóan – és egyre inkább – több tagállamra terjednek ki. A központi értéktárak szolgáltatásait, és különösen az Unión belüli elszámolást illetően meghatározott problémák lényegében a több tagállamot érintő ügyletekhez kapcsolódnak. Ennélfogva az egyes tagállamok által önállóan és nem összehangolt módon végrehajtott jogorvoslatok több tagállamot érintő helyzetben feltehetően rendkívül alacsony hatásfokkal bírnának. · A központi értéktárak rendszerjellege és Európán belüli fokozott összekapcsoltsága összehangolt fellépést kíván. · A kapcsolódó szempontokkal meglévő közösségi vívmányok foglalkoznak, nevezetesen a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv, az elszámolások véglegességéről szóló irányelv, a pénzügyi eszközök piacáról szóló irányelv, a tőkekövetelményekről szóló irányelv, valamint az értékpapírokkal kapcsolatos jogszabályokról szóló, a későbbiekben várható irányelv. Bármely új javaslatnak tökéletesen összhangban kell állnia ezen uniós intézkedésekkel. Ez a leghatékonyabban közös erőfeszítéssel valósítható meg.

1.5.3. Hasonló korábbi tapasztalatok tanulságai

A központi értéktárak fontos intézmények a pénzügyi piacok számára, amennyiben biztosítják az értékpapírok nyilvántartását és megőrzését, valamint az értékpapírügyletek elszámolását biztosító rendszereket üzemeltetnek, ami az értékpapírok készpénz ellenében történő tényleges szállítását jelenti. E szerepükben a kereskedési helyszínekkel, a központi szerződő felekkel és a kereskedési adattárakkal együtt jelentős pénzpiaci infrastruktúrák. A kereskedési helyszíneket a pénzügyi eszközök piacáról szóló irányelv (MiFID-irányelv) szabályozza, a központi szerződő felek és a kereskedési adattárak uniós szintű szabályozására pedig akkor kerül sor, miután az Európai Parlament és a Tanács jóváhagyja a származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló rendeletet, és az hatályba lép. A MiFID-irányelv 2007 novembere óta alkalmazandó, és eredményeképpen fokozódott a pénzügyi eszközökkel kereskedő helyszínek közötti verseny, valamint a befektetők a szolgáltatók és a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök átfogóbb köréből választhatnak.

1.5.4. Összhang és lehetséges szinergia egyéb pénzügyi eszközökkel

Egyes kérdéseket meglévő uniós jogszabályok már tárgyalnak. Az értékpapír-elszámolási rendszerek fogalmát például a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelv[28] határozza meg, míg a 2004/39/EK irányelv (MiFID-irányelv) a piaci szereplők által szabadon választott értékpapír-elszámolási rendszerhez való bizonyos hozzáférési szabályokról rendelkezik. Más kérdésekkel bizottsági javaslatok foglalkoznak. A short ügyletekről és a hitel-nemteljesítési csereügyletekkel kapcsolatos egyes szempontokról szóló bizottsági javaslat is kitér például a pénzügyi eszközök egyes kategóriáira vonatkozó elszámolási fegyelemre, a származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló bizottsági javaslat pedig az elszámoláshoz szorosan kapcsolódó folyamatra, a klíringre vonatkozó szabályokat állapít meg. A rendeletjavaslat összhangban áll ezekkel az uniós jogszabályszövegekkel.

1.6. Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

¨      A javaslat/kezdeményezés határozott időtartamra vonatkozik

– ¨  A javaslat/kezdeményezés időtartama: ÉÉÉÉ.[HH.NN.]-tól/től ÉÉÉÉ.[HH.NN.]-ig

– ¨  Pénzügyi hatás ÉÉÉÉ-tól/től ÉÉÉÉ-ig

ý      A javaslat/kezdeményezés határozatlan időtartamra vonatkozik

– Beindítási időszak: 2013-tól 2015-ig

– azt követően: rendes ütem.

1.7. Tervezett irányítási módszer(ek)[29]

¨      Centralizált irányítás közvetlenül a Bizottság által

¨      Centralizált irányítás közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

– ¨  végrehajtó ügynökségek

– ý  a Közösségek által létrehozott szervek[30]

– ¨  tagállami közigazgatási / közfeladatot ellátó szervek

– ¨  az Európai Unióról szóló szerződés V. címe értelmében külön intézkedések végrehajtásával megbízott, a költségvetési rendelet 49. cikke szerint alkalmazandó jogalapot megteremtő jogi aktusban meghatározott személyek

¨      Megosztott irányítás a tagállamokkal

¨      Decentralizált irányítás harmadik országokkal

¨      Nemzetközi szervezetekkel közös irányítás (nevezze meg)

Egynél több irányítási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

Megjegyzések

–

2. IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK 2.1. A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

Ismertesse a rendelkezések gyakoriságát és feltételeit.

Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) létrehozásáról szóló rendelettervezet 81. cikke előírja, hogy az EÉPH működésének tényleges kezdetétől számított három éven belül értékelni kell a működés eredményeként szerzett tapasztalatokat. A Bizottság e célból általános jelentést tesz majd közzé, amelyet továbbít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

2.2. Igazgatási és kontrollrendszer 2.2.1. Felismert kockázat(ok)

Hatásvizsgálat készült az uniós pénzügyi felügyelet reformjára irányuló javaslatról, kiegészítendő az Európai Bankhatóság, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság létrehozásáról szóló rendelettervezetekhez kapcsolódó hatásvizsgálatot. A jelenlegi javaslat következtében az EÉPH számára további források szükségesek annak érdekében, hogy gyakorolhassa hatásköreit és konkrétan a következő szerepköreit: · harmonizált és tökéletesített elszámolási fegyelmi rendszer biztosítása a meghiúsult elszámolások következetes nyomon követése és jelentése, valamint az elszámolások meghiúsulásának megelőzését és kezelését célzó intézkedésekre vonatkozó standardok kidolgozása révén · a központi értéktárakra vonatkozó szabályok harmonizálásának és összehangolásának biztosítása standardok kidolgozása révén · a nemzeti szabályozási hatáskörök megerősítése és következetes alkalmazásának biztosítása a hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó iránymutatások kibocsátása, valamint az engedély iránti kérelem tartalmát és a felügyeleti célokból az illetékes hatóságoknak benyújtandó, illetve a hatóságok között kicserélendő információkat meghatározó standardok kidolgozása révén · a harmadik országbeli vállalkozások belépési feltételei koordinációjának és harmonizációjának biztosítása · a résztvevők, kibocsátók és más központi értéktárak központi értéktárakhoz való hozzáférésére, valamint a központi értéktárak és más piaci infrastruktúrák közötti hozzáférésre vonatkozó szabályok harmonizálásának és összehangolásának biztosítása Ezen erőforrás hiánya nem tudta biztosítani az EÉPH szerepének időben és hatékonyan történő ellátását.

2.2.2. Tervezett ellenőrzési mód(ok)

Az EÉPH-rendeletben előírt irányító és ellenőrző rendszerek a hatóság e javaslat szerinti szerepköre tekintetében is alkalmazandók lesznek.

Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság teljesítményének értékelésére szolgáló mutatórendszert a Bizottság az első előírt értékelés elkészítésekor fogja véglegesíteni. A végleges értékelés szempontjából a mennyiségi mutatók ugyanolyan fontosak lesznek, mint a konzultációk során gyűjtött minőségi érvek. Az értékelés háromévente ismétlődik.

2.3. A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket.

A csalás, vesztegetés és egyéb jogellenes tevékenységek elleni fellépés érdekében az EÉPH vonatkozásában is megszorítás nélkül alkalmazandók az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet előírásai.

Az EÉPH csatlakozik az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága között létrejött, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz, és haladéktalanul meghozza az EÉPH egész személyzetére vonatkozó megfelelő rendelkezéseket.

A finanszírozási határozatokban és a megállapodásokban, valamint a belőlük következő végrehajtási aktusokban kifejezetten ki kell kötni, hogy a Számvevőszék és az OLAF szükség esetén helyszíni ellenőrzésnek vetheti alá az EÉPH által kifizetett pénzösszegek kedvezményezettjeit, valamint a személyzet azon tagjait, akik az említett pénzösszegek allokációjáért felelnek.

3. A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA 3.1. A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

· Jelenlegi költségvetési kiadási tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Részvétel

Szám [Megnevezés………………………………] || Diff./nem diff. ([31]) || EFTA-országok­ból[32] || tagjelölt országok­ból[33] || harmadik országok­ból || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének aa) pontja értelmében

|| 12.0404.01 [EÉPH – az 1. és 2. cím szerinti támogatás (személyzeti és igazgatási költségek)] || diff. || IGEN || NEM || NEM || NEM

· Létrehozandó új költségvetési tételek

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

-

3.2. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás 3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

millió EUR (három tizedesjegyig)

A többéves pénzügyi keret fejezete: || 1A || Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért

Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság || || || 2013. év[34] || 2014. év || 2015. év || || || ÖSSZESEN

Ÿ Operatív előirányzatok || || || || || || || ||

12.0404.01 || Kötelezettség­vállalási előirányzatok || (1) || 0,385 || 0,354 || 0,354 || || || || || 1,093

Kifizetési előirányzatok || (2) || 0,385 || 0,354 || 0,354 || || || || || 1,093

Bizonyos operatív programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok[35] || || || || || || || ||

Költségvetési tétel száma || || (3) || || || || || || || ||

A Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatósághoz tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettség­vállalási előirányzatok || = 1 + 1a + 3 || 0,385 || 0,354 || 0,354 || || || || || 1,093

Kifizetési előirányzatok || =2 + 2a + 3 || 0,385 || 0,354 || 0,354 || || || || || 1,093

Ÿ Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettség­vállalási előirányzatok || (4) || 0,385 || 0,354 || 0,354 || || || || || 1,093

Kifizetési előirányzatok || (5) || 0,385 || 0,354 || 0,354 || || || || || 1,093

Ÿ Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || || || || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 1A. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalások || =4+ 6 || 0,385 || 0,354 || 0,354 || || || || || 1,136

Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || 0,385 || 0,354 || 0,354 || || || || || 1,136

Megjegyzések:

A fenti operatív előirányzatok a javaslat alapján az EÉPH-ra ruházott egyedi feladatkörökhöz kapcsolódnak:

1) Az elszámolási fegyelemmel kapcsolatos feladatok (2 szabályozási standard, 1 iránymutatás és adattárolási feladatok)

Ezen intézkedések célja a meghiúsult elszámolások következetes nyomon követésének és jelentésének bevezetése, valamint a meghiúsult elszámolások számának csökkentése szigorú megelőző intézkedések és szankciók végrehajtásával.

Az EÉPH-nak két szabályozástechnikai standardtervezetet kell kidolgoznia a meghiúsult elszámolások megelőzését célzó intézkedésekre, a várhatóan meghiúsuló elszámolások azonosítására alkalmas nyomonkövetési eszközökre, a meghiúsult elszámolások kezelését célzó intézkedésekre és a nyomonkövetési és jelentéstételi rendszer meghiúsult elszámolásokkal kapcsolatos jellemzőire vonatkozóan.

Az EÉPH-nak ezenfelül a hatóságokhoz címzett iránymutatást kell közzétennie, amely biztosítja az elszámolások meghiúsulásának megelőzését és kezelését célzó intézkedések következetes, hatékony és eredményes végrehajtását.

Az illetékes hatóságok az EÉPH rendelkezésére bocsátják továbbá a meghiúsult elszámolásokkal kapcsolatos releváns adatokat.

2) A központi értéktárak engedélyezésével és felügyeletével kapcsolatos feladatok (3 szabályozási standard, 4 végrehajtási standard, 1 iránymutatás, adattárolási és állandó feladatok)

Ezen intézkedések célja a központi értéktárak egységes engedélyezési és felügyeleti keretének bevezetése, valamint a hatóságok közötti együttműködés megerősítése. Ez többek között enyhítené a több tagállamra kiterjedő műveleteket végző központi értéktárakra nehezedő szabályozási terheket.

Az EÉPH-nak három szabályozástechnikai standardtervezetet és négy végrehajtás-technikai standardot kell kidolgoznia az engedély iránti kérelem tartalmára, a központi értéktárak által az illetékes hatóságokhoz eljuttatott információkra, a felügyeleti célokból a hatóságok között kicserélt információkra, valamint a székhely szerinti és a fogadó hatóságok közötti együttműködésre vonatkozóan.

Az EÉPH-nak iránymutatás-tervezetet kell kidolgoznia, amely az e rendelet alkalmazásához szükséges különböző vizsgálatok során biztosítja a hatóságok közötti következetes, hatékony és eredményes együttműködést.

Az EÉPH-nak részletes nyilvántartást kell vezetnie a központi értéktárak uniós tevékenységeiről, feltüntetve az engedélyezett központi értéktárak és a központi értéktárak által üzemeltetett értékpapír-elszámolási rendszerek nevét, a nyújtott szolgáltatásokat, a felelős hatóságokat, a harmadik országbeli központi értéktárakat stb.

Az EÉPH fontos szerepet fog játszani azon Unión kívüli központi értéktárak tekintetében, amelyek az Unióban fióktelepet kívánnak létesíteni, fióktelep létesítése nélkül az Unióban szolgáltatást kívánnak nyújtani, vagy kapcsolat kialakítását tervezik egy uniós központi értéktárral. Az EÉPH-nak mindenekelőtt meg kell vizsgálnia, hogy az ilyen központi értéktárak saját országukban rendelkeznek-e engedéllyel és hatékony felügyelet alatt állnak-e, és együttműködési megállapodást kell kötnie az adott országok illetékes hatóságaival.

Az EÉPH-nak ezenfelül több állandó feladatot is el kell majd látnia – többek között fellép a székhely szerinti és a fogadó hatóságok közötti vitás ügyekben –, valamint válsághelyzet esetén az EÉPH-t értesíteni kell.

3) A központi értéktárakra vonatkozó követelményekkel kapcsolatos feladatok (8 szabályozási standard, 2 végrehajtási standard, 1 iránymutatás, állandó feladatok)

Ezen intézkedések célja, hogy a központi értéktárakra vonatkozó, egységes követelményeket vezessenek be a szervezeti és vállalatirányítási kérdések, az üzletvitel, a szolgáltatások és a prudenciális keretrendszer tekintetében. Ez biztonságosabb környezetet teremtene a központi értéktárak szolgáltatásai számára, és tovább enyhítené a több tagállamra kiterjedő műveleteket végző központi értéktárakra nehezedő szabályozási terheket.

Az EÉPH-nak nyolc szabályozástechnikai standardtervezetet és két végrehajtás-technikai standardtervezetet kell kidolgoznia, hogy meghatározza a központi értéktárakra vonatkozó egyes szabályozási követelmények bizonyos részletes jellemzőit, különösen a szervezeti kérdések, a nyilvántartás, a résztvevők hozzáférése, az értékpapírszámlák összeegyeztetése, az értékpapírszámlák elkülönítése, az elszámolások véglegessége, a működési kockázatok csökkentése, a tőkekövetelmények és a központi értéktárak közötti kapcsolatok tekintetében.

Az EÉPH-nak továbbá iránymutatásokat kell közzétennie a központi értéktárak által a résztvevők nemteljesítésének kezelésére előírt szabályokra és eljárásokra vonatkozóan.

Az EÉPH ezenfelül állandó feladatokat is ellát majd azon hatásköre alapján, amely feljogosítja arra, hogy a hatóságok között a résztvevők központi értéktárhoz való hozzáférését illetően fennálló vitás ügyekbe beavatkozzon.

4) A hozzáférési követelményekkel kapcsolatos feladatok (3 végrehajtási standard, állandó feladatok)

Ezen intézkedések célja a hatékonyság növelése azáltal, hogy lehetővé teszi a kibocsátók és befektetők számára az általuk választott központi értéktárhoz való hozzáférést.

Az EÉPH-nak három végrehajtás-technikai standardtervezetet kell kidolgoznia a kibocsátók központi értéktárakhoz való hozzáférését, a központi értéktárak közötti, valamint a központi értéktárak és más piaci infrastruktúrák közötti hozzáférést érintő eljárásra vonatkozóan.

Az EÉPH ezenfelül állandó feladatokat is ellát majd azon hatásköre alapján, amely feljogosítja arra, hogy a hatóságok közötti vitás hozzáférési ügyekbe beavatkozzon.

5) A javaslat nyomon követésével és értékelésével kapcsolatos feladatok (2 éves jelentés)

Az EÉPH-nak két éves jelentést kell készítenie, amelyek közül az egyik az elszámolások hatékonyságát vizsgálja az egyes uniós piacokon, a piaci szereplők meghiúsult elszámolásokra vonatkozó egységesített jelentéstétele alapján, míg a második az EÉPH nyilvántartásában szereplő adatok alapján azt méri fel, növekszik-e a több tagállamra kiterjedő tevékenység.

A többéves pénzügyi keret fejezete: || 5 || „Igazgatási kiadások”

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| || || 2013. év || 2014. év || 2015. év || || || ÖSSZESEN

Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság ||

Ÿ Humánerőforrás || 0 || 0 || 0 || || || || ||

Ÿ Egyéb igazgatási kiadások || 0 || 0 || 0 || || || || ||

Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság ÖSSZESEN || Előirányzatok || 0 || 0 || 0 || || || || ||

A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || (Összes kötelezettség-vállalási előirányzat = Összes kifizetési előirányzat) || 0 || 0 || 0 || || || || ||

millió EUR (három tizedesjegyig)

|| || || 2013. év[36] || 2014. év || 2015. év || || || ÖSSZESEN

A többéves pénzügyi keret 1–5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 0,385 || 0,354 || 0,354 || || || || || 1,093

Kifizetési előirányzatok || 0,385 || 0,354 || 0,354 || || || || || 1,093

3.2.2. Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

– ¨  A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív előirányzatok felhasználását.

– ý  A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

A javaslat egyedi célkitűzéseit az 1.4.2. szakasz tartalmazza. Ezek megvalósítása a nemzeti szinten végrehajtandó javasolt jogalkotási intézkedések révén, az EÉPH részvételével történik. Noha az egyes operatív célkitűzésekhez nem lehet számszerű teljesítéseket rendelni, a 3.2.1. szakasz részletesen ismerteti az EÉPH szerepét és a javaslat célkitűzéseihez való hozzájárulását.

3.2.3. Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás 3.2.3.1. Összegzés

– ý  A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után adminisztratív előirányzatok felhasználását.

– ¨  A javaslat/kezdeményezés az alábbi adminisztratív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

3.2.3.2.  Becsült humánerőforrás-szükségletek

– ý  A javaslat/kezdeményezés nem igényel humánerőforrást.

– ¨  A javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrás-igénnyel jár:

Megjegyzés:

A javaslat következtében a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóságon belül többlet humán- és igazgatási erőforrásigény nem merül fel. A jelenleg az 1997/9/EK irányelv nyomon követésére felhasznált erőforrások továbbra is ezzel fognak foglalkozni.

3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

– ¨  A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel.

– ý  A javaslat/kezdeményezés miatt a többéves pénzügyi keret vonatkozó fejezetének átdolgozása szükséges.

A javaslat az EÉPH által ellátandó további feladatokról rendelkezik. Ehhez további erőforrások lesznek szükségesek a 12.0404 költségvetési tételen.

– ¨  A javaslat/kezdeményezés miatt szükség van a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára[37].

3.2.5. Harmadik felek részvétele a finanszírozásban:

– ¨  A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást.

– ý  A javaslat/kezdeményezés az alábbi becsült társfinanszírozást irányozza elő:

előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

|| 2013. év || 2014. év || 2015. év || || || Összesen

Tagállamok az EU nemzeti felügyeleti hatóságain keresztül * || 0,577 || 0,531 || 0,531 || || || || || 1,639

Társfinanszírozott előirányzatok ÖSSZESEN || 0,577 || 0,531 || 0,531 || || || || || 1,639

* A becslés alapja az EÉPH rendelettervezetében szereplő, aktuális finanszírozási mechanizmus (tagállamok: 60 % – Közösség: 40 %).

3.3. A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

– ý  A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a bevételre.

– ¨  A javaslatnak/kezdeményezésnek van pénzügyi hatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

– ¨         a javaslat a saját forrásokra gyakorol hatást;

– ¨         a javaslat az egyéb bevételekre gyakorol hatást.

Az Európai Unión belüli értékpapír-elszámolás javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat pénzügyi kimutatásának melléklete

Az EÉPH által ellátandó feladatok költségeinek becslését az 1. címbe tartozó személyi kiadások tartalmazzák, az EÉPH által a 2012. évre a Bizottsághoz benyújtott költségvetés-tervezet költségbesorolásának megfelelően.

A bizottsági javaslatban olyan rendelkezések szerepelnek, amelyek szerint az EÉPH-nak 13 szabályozástechnikai standardot és 9 végrehajtás-technikai standardot kell kidolgoznia, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy az erősen technikai jellegű rendelkezések végrehajtása az EU-ban egységesen történjen. Ezenfelül az EÉPH-nak elsősorban a hatóságok közötti hatékony és eredményes együttműködés biztosítása érdekében további 3 iránymutatást, valamint a rendelet eredményességének nyomon követésére és értékelésére 2 éves jelentést kell kidolgoznia, illetve az EÉPH vezetni fogja a központi értéktárak nyilvántartását és több más állandó feladatot is ellát majd.

Ami az ütemezést illeti, a rendelet a feltételezések szerint 2013-ban lép hatályba, ezért az EÉPH-nak 2013-tól lesz szüksége a további erőforrásokra. A személyzet létszámának növelésére a feltételezések szerint csak az EÉPH által készítendő technikai standardok, iránymutatások és jelentések tekintetében lesz szükség; a feltételezések szerint az EÉPH a többek között az Unión kívüli központi értéktárak elismerésével és a hatóságok közötti közvetítéssel kapcsolatos egyéb állandó feladatait meglévő személyi állományával is el tudja látni. Az álláshelyek jellegét tekintve az új technikai standardok sikeres és határidőre történő elkészítése különösen további szakpolitikai, jogi és hatásvizsgálati tisztviselőket igényel.

A következő feltételezéseket alkalmazták a technikai standardok, iránymutatások és jelentések kialakításához szükséges személyzet teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állományra gyakorolt hatásának értékeléséhez:

· Egy szakpolitikai tisztviselő évente átlagosan öt technikai standardot dolgoz ki, és ugyanez a szakpolitikai tisztviselő elkészítheti a kapcsolódó iránymutatásokat és jelentéseket is. Ennek alapján 4 szakpolitikai tisztviselő szükséges.

· Egy hatásvizsgálati tisztviselő szükséges a fenti technikai standardokhoz.

· Egy jogi tisztviselő szükséges a fenti technikai standardokra és iránymutatásokhoz.

Ennek alapján 2013-tól további 6 fő teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állományra van szükség.

Feltételezett, hogy a teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állomány fenti növekedése 2014-ben és 2015-ben fennmarad, mivel a standardok véglegesítése csak 2014 végére várható, és 2015-ben módosításokra lehet szükség.

Egyéb feltételezések:

· A teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állomány 2012-es költségvetés-tervezetben szereplő megoszlása alapján a feltételezés az, hogy a további 6 fő teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állomány 4 fő ideiglenes alkalmazottból (74 %), 1 fő kirendelt nemzeti szakértőből (16 %) és egy szerződéses alkalmazottból (10 %) fog állni.

· A személyzet különböző kategóriáinak átlagos éves bérköltsége a Költségvetési Főigazgatóság iránymutatásán alapul.

· A bérsúlyozási együttható Párizs esetében 1,27.

· A feltételezett képzési költség egy fő teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állományra évi 1000 EUR.

· 10 000 EUR kiküldetési költség a kiküldetésekre, fejenként, a 2012-es költségvetés-tervezet alapján.

· Toborzáshoz kapcsolódó költségek (utazás, szálloda, orvosi vizsgálatok, letelepedési és más támogatások, költözési költségek stb.) 12 700 EUR összegben, az újonnan toborzottakra fejenként, a 2012-es költségvetés-tervezet alapján.

A következő három évre szükséges költségvetés növekedésének számítási módját az alábbi táblázat részletesebben tartalmazza. A számításban tükröződik, hogy a Közösség költségvetése a költségek 40 %-át fedezi.

Költségnem || Számítás || Összeg (ezer EUR-ban)

2013 || 2014 || 2015 || Összesen

|| || || || ||

1. cím: Személyi kiadások || || || || ||

|| || || || ||

11 Illetmények és juttatások || || || || ||

- ebből ideiglenes alkalmazott || =4*127*1,27 || 645 || 645 || 645 || 1,935

- ebből kirendelt nemzeti szakértő || =1*73*1,27 || 93 || 93 || 93 || 278

- ebből szerződéses alkalmazott || =1*64*1,27 || 81 || 81 || 81 || 244

|| || || || ||

12 A személyzet felvételével kapcsolatos kiadások || =6*12,7 || 76 || || || 76

|| || || || ||

13 Kiküldetési költségek || =6*10 || 60 || 60 || 60 || 180

|| || || || ||

15 Képzés || =6*1 || 6 || 6 || 6 || 18

|| || || || ||

1. cím összesen: Személyi kiadások || || 961 || 885 || 885 || 2,732

|| || || || ||

ebből a közösségi hozzájárulás mértéke (40 %) || || 385 || 354 || 354 || 1,093

ebből a tagállami hozzájárulás mértéke (60 %) || || 577 || 531 || 531 || 1,639

A következő táblázat a négy ideiglenes alkalmazotti álláshely létszámtervét mutatja be.

Tisztségcsoport és besorolási fokozat || Ideiglenes alkalmazottak ||

AD8 || 1 ||

AD7 || 1 ||

AD6 || 1 ||

AD5 || 1 ||

|| ||

AD összesen || 4 ||

[1]               HL L166, 1998.6.11., 45. o.

[2]               HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

[3]               HL L 166., 1998.6.11., 45. o.

[4]               HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

[5]               COM(2010) 716, 2010.12.8.

[6]               HL C […]., […], […]. o.

[7]               HL C […]., […], […]. o.

[8]               HL L 166., 1998.6.11., 45. o.

[9]               „Reducing the moral hazard posed by systemically important financial institutions” („A rendszerkockázati szempontból fontos pénzintézetek által okozott erkölcsi kockázat csökkentése”) – Pénzügyi Stabilitási Tanács, 2010. október 20.

[10]             Az ECOFIN Tanács 2911. ülésének következtetései, 2008. december 2.

[11]             HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

[12]             HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

[13]             HL L 168., 2002.6.27., 43. o.

[14]             HL L 222., 1978.8.14., 11. o.

[15]             HL L 193., 1983.7.18., 1. o.

[16]             HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

[17]             „A klíring és elszámolás európai magatartási kódexe”, amelyet az Európai Tőzsdeszövetség (FESE), az Elszámolóházak Európai Szövetsége (EACH) és az Európai Központi Értéktárak és Elszámolóházak Szövetsége (ECSDA) írt alá 2006. november 7-én.

[18]             HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

[19]             HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

[20]             HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

[21]             HL L 331., 2010.12.15., 12. o.

[22]             HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

[23]             HL L 331., 2010.12.15., 120. o.

[24]             HL L 177., 2008.7.4., 6. o.

[25]             HL L 191., 2001.7.13., 45. o.

[26]             Tevékenységalapú irányítás: ABM (Activity Based Management), tevékenységalapú költségvetés-tervezés: ABB (Activity Based Budgeting).

[27]             A költségvetési rendelet 49. cikke (6) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

[28]             HL L 166., 1998.6.11., 45. o.

[29]             Az egyes irányítási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletben szereplő megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html.

[30]             A költségvetési rendelet 185. cikkében említett szervek.

[31]             Differenciált/nem differenciált előirányzat.

[32]             EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

[33]             Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni potenciális tagjelölt országok.

[34]             Az n. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[35]             Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

[36]             Az n. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

[37]             Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.