KÖZÖS KÖZLEMÉNY A TANÁCSNAK

EU-KARIBI KÖZÖS PARTNERSÉGI STRATÉGIA

BEVEZETÉS

A 2010 májusában megtartott madridi EU-CARIFORUM[1] csúcstalálkozón az állam- és kormányfők megállapodtak abban, hogy kidolgoznak egy EU-karibi közös partnerségi stratégiát és meghatározták a szorosabb együttműködés öt fő területét: regionális integráció, Haiti újjáépítése, éghajlatváltozás és természeti katasztrófák, bűnözés és biztonság, valamint együttes fellépés többoldalú fórumokon. Az államfők által Madridban megállapodottak alapján jelen dokumentumot egy, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), a Bizottság szolgálatait, az uniós tagállamok és a CARIFORUM-államok képviselőit magában foglaló közös munkacsoport dolgozta ki.

Az Európai Uniót és a Karib-térséget hosszú történelmi kapcsolatok és számos közös érték köti össze. A tengerentúli térségek, országok és területek révén, az EU fizikailag is a Karib-térség részét képezi. Mindkét térség elkötelezett a globális béke, a haladás és a prosperitás, valamint a demokrácia és a jogállamiság iránt. Az EU hosszú ideje a Karib-térség megbízható fejlesztési partnere és továbbra is az marad, támogatása fontos a térség számára a fenntartható fejlődés iránti törekvések során.

A kapcsolatokat jelenleg a Cotonoui Megállapodás, az EU-CARIFORUM gazdasági partnerségi megállapodás, valamint a két térség közötti politikai párbeszéd erősíti meg. Ezeket további regionális együttműködési keretek egészítik ki, amelyekben az EU és a karibi országok részt vesznek, ilyen például az EU–Latin-Amerika–Karib-térség (LAC) közötti partnerség.

E közös stratégiatervezet célja a kapcsolatok új dimenziójának kialakítása, amely lehetővé teszi az EU és a karibi országok számára a párbeszéd elmélyítését és együttműködésük strukturálását, annak érdekében, hogy közösen találjanak választ a XXI. század kihívásaira és használják ki lehetőségeit. A közös stratégia irányadó elvei a következők: közös kötelezettségvállalás, kölcsönös elszámoltathatóság és szolidaritás, közös irányítás és közös felelősség. A közös stratégia tükrözi a CARIFORUM és az EU elkötelezettségét az ENSZ Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elvek mellett, beleértve különösen az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok, a jogállamiság és a demokratikus kormányzás tiszteletben tartását és azok előmozdítását.

Ennek a közös közleménynek az a célja, hogy kérje a Tanácstól a javasolt „EU-Karibi Közös Partnerségi Stratégia” jóváhagyását.

1. I. SZEMPONT: REGIONÁLIS INTEGRÁCIÓ ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS A TÁGABB ÉRTELEMBEN VETT KARIB-TÉRSÉGBEN

1.1.        ÁTTEKINTÉS

A kereskedelem, a beruházások és a turizmus révén, valamint a réspiacok és egyéb gazdasági lehetőségek fejlesztésével van lehetőség a növekedés bővítésére a Karib-térségben. Vannak azonban huzamosabb ideje fennálló kihívások is, amelyeket le kell küzdeni. A globalizáció miatt az olyan kicsi és sérülékeny fejlődő országok, mint a Karib-térség országai, kihívásokkal néznek szembe, amikor megpróbálnak teljes mértékben bekapcsolódni az erős verseny jellemezte globális gazdaságba.

A regionális integráció és együttműködés tekinthető a legjobb eszköznek az emberi és társadalmi haladás, valamint a Karib-térség hosszú távú fenntartható fejlődésének megkönnyítésére. A Karibi Közösség (CARICOM), valamint a Kelet-karibi Államok Szervezete (OECS) jelentik a regionális integráció két fő szervezetét. A CARIFORUM[2], valamint az EU társulása a tengerentúli országokkal és területekkel (TOT-ok) elősegíti a regionális együttműködést. Az EU saját tapasztalatai alapján továbbra is aktív partner a Karib-térségben a regionális integráció és együttműködés támogatása terén, amelynek célja a fejlesztési célok felgyorsítása és racionalizálása. A CARIFORUM–EU gazdasági partnerségi megállapodás kereskedelmi partnerséget alakít ki a nagyobb versenyképesség, a gazdasági növekedés és fejlődés érdekében, támogatva a regionális integrációt a Karib-térségben, valamint a világkereskedelmi rendszerben való részvételt.

1.2.        CÉLOK ÉS CÉLKITŰZÉSEK

A Karib-térség országai és az EU egyaránt elkötelezettek a regionális integráció és együttműködés elősegítése mellett, amely különösen hatékony a túlnyomórészt kis szigetállamokból álló országcsoport veszélyeztetettségének orvoslásában. Mindkét fél meghatározta a stratégiai együttműködés konkrét területeit, amelyek célja az elmélyült regionális integráció és együttműködés támogatása, ezzel segítve elő a fenntartható gazdasági és humán fejlődést. Az együttműködés többek között – de nem kizárólag – a következő területekre terjed ki:

· a regionális integrációs és együttműködési folyamatok erősítése a Karib-térségben, ideértve az EU szomszédos tengerentúli megyéit és területeit, valamint a szomszédos országokat Közép- és Dél-Amerikában;

· az egységes karibi piac és gazdaság, valamint az OECS gazdasági unió megvalósítása;

· a CARIFORUM–EU gazdasági partnerségi megállapodás tényleges végrehajtása, hangsúllyal a Karib-térség gazdasági szereplői számára kínált lehetőségekre;

· a Karib-térségben egészséges gazdasági és befektetési környezet elősegítése, erősítve regionális piacok integrációját és versenyképességét nemzetközi szinten;

· vállalkozásfejlesztés a magánszektor beruházásai révén, különösen a szolgáltatási szektorban, ideértve a pénzügyi szolgáltatásokat, a turizmust és a kulturális iparágakat, valamint a mezőgazdaságban és a feldolgozóiparban; az innováció, információ, kommunikáció és technológia, valamint a verseny elősegítése;

· az infrastrukturális hálózatok fejlesztése a régión belüli és a nemzetközi kereskedelem elősegítése érdekében;

· az energiaellátás diverzifikálása és összekapcsolása, valamint az energiabiztonság;

· a zöld gazdasági növekedés előmozdítása a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló erőfeszítésekhez nyújtott egyedi támogatásokkal, szem előtt tartva a vízkészletek, a turisztikai ágazat, valamint a mezőgazdasági és biológiai kutatás ágazatainak fontosságát;

· oktatás, készségfejlesztés a képzés és együttműködés útján a tudomány és a technológia területén;

· regionális megközelítés az élelmezésbiztonság, valamint az egészségügy területén;

· a szegénységcsökkentés, a társadalmi kohézió, a szociális párbeszéd előmozdítása, a civil társadalom további fejlesztése, beleértve a szociális partnereket, a megkülönböztetésmentesség, a nemek közötti egyenlőség, a tisztességes munka és a nemzetközileg elismert munkajogi normák előmozdítása, valamint a fiatalok nagyobb mértékű bevonása a nemzeti fejlesztésbe.

1.3.        EGYÜTTES FELLÉPÉS

A partnerek folytatják az együttes fellépés hosszú távú programját, amely a növekedésre és a fenntartható fejlődésre fókuszál, és megoldást keres a közös kihívásokra, különös hangsúllyal a regionális integrációra és együttműködésre.

Az együttes fellépések jelen összefüggésben a következőkre terjedhetnek ki:

· intenzívebb és átfogó EU-karibi politikai és szakpolitikai párbeszéd, a két régió érdekeit érintő kérdések és a globális kihívások kezelésére;

· a Karib-térségre kiterjedő olyan fellépések, amelyek hozzájárulnak a különböző integrációs és együttműködési megállapodások közötti koherenciához, beléértve az AKCS-EU partnerséget, az EU-LAC együttműködési mechanizmusokat, valamint az EU/TOT társulást;

· fellépések, amelyek hozzájárulnak a regionális integráció és együttműködés elmélyítéséhez, beleértve a regionális szervezetek intézményi kapacitásainak megerősítését a Karib-térségben és nemzeti szinten, a szakpolitikák hatékony kialakításának, végrehajtásának és folyamatos nyomon követésének erősítése érdekében regionális szinten;

· támogatás az intézményrendszer megszilárdítása érdekében folytatott erőfeszítésekhez regionális és szubregionális szinten;

· programok, amelyek hozzájárulnak a CARIFORUM-EU közötti gazdasági partnerségi megállapodás, a CARICOM egységes piac és gazdaság (CSME), és az OECS gazdasági unió tényleges végrehajtásához, és erősítik a kapcsolatokat a CARIFORUM és az EU TOT-ok és legkülső régiók között, különösen a kereskedelem és az energiaügy területén;

· fellépések, amelyek hozzájárulnak az egészséges gazdasági és befektetési környezethez és erősítik a termelői kapacitásokat a Karib-térségben.

· ipari és exportstratégiák kialakítása;

· kutatás és fejlesztés, valamint képzés az innováció, a tudomány és a technológia területén;

· a versenyképesség erősítése és az innováció elősegítése;

· regionális vállalkozásfejlesztés, különös hangsúllyal a regionális kkv-k fejlesztésére;

· energia, különös hangsúllyal a megújuló energiára;

· összekapcsolhatóság, beleértve a közlekedést, valamint az informatikai és kommunikációs technológiát;

· hozzájárulás a tisztességes munka és a nemzetközileg elismert munkajogi normák előmozdításához az emberi fejlődés, a társadalmi kohézió és a gazdasági növekedés támogatása érdekében;

· hozzájárulás egy hatékony regionális egészségügyi stratégiára vonatkozó karibi-szintű keret kialakításához;

· az élelmezésbiztonságára, az élelmiszerek minőségére és változatosságára vonatkozó stratégia kialakítása a Karib-térségben, kihasználva az új technológiák adta lehetőségeket a termelékenység és versenyképesség javítására.

2. II. SZEMPONT: ÚJJÁÉPÍTÉSI ÉS INTÉZMÉNYI TÁMOGATÁS HAITINEK

2.1.        ÁTTEKINTÉS

2010. január 12-én a Haiti Köztársaság a legutóbbi idők egyik legpusztítóbb földrengését szenvedte el. A becslések szerint 250 ezer ember vesztette életét és 1,5 millióan szorultak sürgősségi menedékre. A földrengés hatalmas károkat okozott a szociális és gazdasági infrastruktúrában. A földrengés súlyosbította az ország már meglévő problémáit: a szegénységet, bizonytalanságot, környezetkárosodást és a katasztrófáknak való kiszolgáltatottságot. A ENSZ 2009-es humán fejlettségi mutatója Haitit 162 ország közül a 145. helyre sorolta.

Haiti kiemelt helyen szerepel az EU–karibi közös partnerségi stratégián belül szükségleteinek nagysága miatt. A levont tanulságok, különösen a katasztrófakockázatok csökkentése és a katasztrófáknak való kiszolgáltatottság csökkentése terén, ugyancsak jelentőséggel bírnak az egész Karib-térségre nézve.

2.2.        CÉLOK ÉS CÉLKITŰZÉSEK

Haiti jó úton halad, hogy kilábaljon különleges szükséghelyzetéből, az Európai Unió és a karibi országok nyújtotta jelentős humanitárius segítségnek köszönhetően. Az ország azonban továbbra is súlyos kihívásokkal néz szembe az újjáépítéssel kapcsolatban, valamint gazdasági és szociális téren. Haiti demokratikus intézményeinek konszolidációja a kormányzás javítása, a szegénység és a szociális egyenlőtlenségek csökkentése, a közigazgatás konszolidációja továbbra is óriási kihívást jelentenek, amelyhez az EU és a Karib-térség jelentős és kiegészítő támogatást nyújthat, teljes mértékben összehangolva a haiti kormánnyal és más nemzetközi donorokkal. Haiti Karib-térségbe történő integrációjának erősítésén is van még mit javítani. Az EFA közös programozása hozzájárul Haiti szerepének növeléséhez a Karib-térségen belüli együttműködésben és elősegíti fokozottabb részvételét a regionális integrációs folyamatban.

2.3.        EGYÜTTES FELLÉPÉS

A CARIFORUM és az EU együttes fellépései jelen összefüggésben a következőkre terjedhetnek ki:

· a fellépések összehangolása Haiti újjáépítésének támogatására, a meglévő donor koordinációs struktúrákon belül és együttes CARIFORUM-EU fellépések kialakítása a Haitira vonatkozó közös uniós programozás alapján;

· releváns együttműködési eszközök mobilizálása az AKCS-EU partnerségi megállapodás és az EU-LAC folyamat keretében;

· támogatás a haiti demokrácia működéséhez és konszolidációjához a következők révén: szabad, átlátható és hiteles választások, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása és előmozdítása, az igazságügyi reformok, a civil társadalom erősítése, valamint sürgős intézkedések a korrupció elleni küzdelem terén;

· fellépések Haitinak a CARIFORUM-EU gazdasági partnerségi megállapodásban és a CARICOM egységes piac és gazdaságban (CSME) való teljes körű részvételének biztosítása érdekében, beleértve az intézményi kapacitás fejlesztését Haitin;

· fellépések a katasztrófákra való felkészültség és a kockázatcsökkentési stratégiák területén, beleértve olyan mechanizmusok kialakítását, mint például a regionális építési törvénykönyv, amelyek javítják a térség természeti katasztrófák hatásainak mérséklésére irányuló kapacitásait;

· a kockázatátruházási mechanizmusok fejlesztése és a kockázatcsökkentés finanszírozása, mint például a Karibi Katasztrófakockázat-biztosítási Képesség (CCRIF), a bevált gyakorlatok Karibi Katasztrófavédelmi Ügynökség (CDEMA) és a Karib-térségben működő katasztrófavédelemre szakosodott egyéb intézmények általi alkalmazása.

3. III. SZEMPONT: ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ÉS TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK

3.1.        ÁTTEKINTÉS

Az éghajlatváltozás és annak következményei jelentik a fejlődés és a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása előtt álló fő akadályokat. A Karib-térség országai, amelyek nagyrészt kis fejlődő szigetállamok alacsonyan fekvő partmenti övezetekkel, különösen ki vannak szolgáltatva az emelkedő tengerszint hatásainak, amely fenyegeti a partmenti közösségeket, infrastruktúrát, valamint az édesvízellátást. A tengervíz hőmérsékletének emelkedése és savasságának az üvegházhatású gázok által okozott megnövekedése súlyos károkat okoz a korallzátonyoknak, ami a térség tengeri biodiverzitásának degradációjához vezet.

A Karib-térség legtöbb országa területének kis mérete miatt szintén kiszolgáltatottabb a természeti katasztrófák hatásainak. Egyetlen hurrikán megsemmisítheti egy egész ország gazdasági alapjait, beleértve az infrastruktúrát, illetve a gazdasági tevékenység és bevétel valamennyi fő forrását, amely további terheket jelent a korlátozott pénzügyi források szempontjából. A kihívásokat súlyosbítják a távolsággal, földrajzi fekvéssel kapcsolatos nehézségek, amely megakadályozza gazdasági alapjuk kiszélesítését és konszolidációját.

3.2.        CÉLOK ÉS CÉLKITŰZÉSEK

Az uniós tagállamok és a CARIFORUM-államok, mint a Kiotói Jegyzőkönyv aláíró felei, együttműködnek az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalások előmozdításában, valamint az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás hatásainak csökkentésére irányuló politikákat alakítottak ki. Közös érdekük, hogy átfogó, tisztességes és jogilag kötelező eredmény szülessen az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye értelmében (UNFCCC). A CARIFORUM-államok és az EU folytatja erőfeszítéseit egy ambiciózus nemzetközi éghajlat-változási megállapodás elérése érdekében.

A természeti veszélyeket, mint a hurrikánokat és földrengéseket nem lehet elkerülni, azonban lépéseket tehetünk a kockázatok csökkentésére és a hatások mérséklésére a sebezhetőség kiváltó okainak kezelésével és a kapacitás növelésével, hogy meg lehessen birkózni a következményekkel. Az együttműködés öt kiemelt területét határozták meg:

· az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás a millenniumi fejlesztési célok megvalósításának sérelme nélkül;

· a katasztrófamegelőzés és kockázatcsökkentés fokozása, valamint a nyomon követés, a helyzetfelismerés és az értékelés, továbbá a katasztrófavédelem és a katasztrófareagálási képesség keretében működő riasztási rendszerek erősítése;

· az erdőirtás csökkentése fenntartható erdőgazdálkodás révén;

· a részvétel erősítése a globális szén-dioxid piacon a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) révén;

· az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések integrálása a szegénység csökkentését célzó erőfeszítésekbe.

3.3.        EGYÜTTES FELLÉPÉS

A CARIFORUM és az EU együttes fellépései ezen a területen, az éghajlatváltozás elleni globális szövetség (GCCA) célkitűzéseivel, az EU-LAC madridi cselekvési tervével összhangban a következőkre terjedhetnek ki:

· az együttműködés fokozása a nemzetközi tárgyalásokon, beleértve rendszeres konzultációk és közös kezdeményezések révén, az UNFCCC keretében a 2012 utáni időszakra vonatkozó globális éghajlat-változási megállapodás sikeres megkötésének elősegítése érdekében;

· az éghajlatváltozás kezelésére vonatkozó átfogó megközelítés támogatása, az alkalmazkodásra és mérséklésre irányuló intézkedések fontossági sorrendbe állításával, különösen a zöld növekedés elveihez való alkalmazkodással és a megújuló energiához való hozzáférés biztosításával;

· a regionális katasztrófa- és veszélyhelyzet-reagálási kapacitás erősítése, különös hangsúllyal az alkalmazkodásra, a katasztrófakockázatok csökkentésére és az interoperabilitásra, valamint a nyomon követésre, a helyzetfelismerésre és a riasztási rendszerekre. Ebben az összefüggésben, a rövid és a hosszú távú fellépések összehangolásának javítása;

· az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák becsatornázása a nemzeti és regionális fejlesztési politikákba és stratégiákba, valamint az együttműködési/partnerségi megállapodásokba,

· annak biztosítása, hogy a kis fejlődő szigetállamok és az alacsonyan fekvő partmenti országok sebezhetősége továbbra is a globális fejlesztési menetrend kiemelt része maradjon, beleértve az AKCS-EK partnerségi megállapodást, valamint az EU-LAC folyamatot;

· a képzés, a kutatás és fejlesztés, valamint a technológiaátadás, és az ökoinnováció nagyobb szerepének ösztönzése;

· a Karib-tengernek a fenntartható fejlődés szempontjából különleges területként való elismerése, valamint törékeny ökoszisztémájának és egyedülálló biodiverzitásának védelmét célzó keretek támogatása.

4. IV. SZEMPONT: BŰNÖZÉS ÉS BIZTONSÁG

4.1.        ÁTTEKINTÉS

A nemzetközi bűnözés, különösen a tiltott kábítószerek kereskedelme és a hozzá kapcsolódó bűncselekmények, egyre nagyobb gondot jelent az EU és a Karib-térség számára. A Karib-térség a Dél- és Közép-Amerikából származó illegális kábítószerek egyik fő tranzitrégiója. A kábítószer-kereskedelem által okozott járulékos károk óriásiak és ez komoly terheket ró a társadalomra: táplálja a korrupciót, aláássa a jogállamiságot és még inkább a szervezett bűnözéshez vezet. A helyi kábítószer-kereskedelem és a kábítószerrel való visszaélés gyengíti a társadalom szöveteit és bandák által elkövetett erőszakos cselekményeket idéz elő. A nagy mennyiségű illegális pénz tisztára mosása torzítja a gazdaságot és aláássa a fenntartható fejlődésre irányuló erőfeszítéseket. Ez a helyzet káros hatással van a növekedés, a stabilitás és a fejlődés hosszú távú kilátásaira.

A Karib-térség és az EU számára különösen kihívást jelentő területek a következők:

· a kábítószerek kereskedelme és a hozzá kapcsolódó bűnözés, beleértve a bandák által elkövetett erőszakos cselekményeket és a pénzmosást;

· kézi- és könnyűfegyverek csempészete és illegális kereskedelme;

· a bűncselekmények hatása a karibi társadalmak humánbiztonságára;

· a bűnözőknek a tengerentúlról a Karib-térségbe való visszatérése által előidézett szociális és biztonsági problémák;

· emberkereskedelem és emberrablás;

· a tenger és légtér határellenőrzésének kapacitáshiánya;

· a nemzetközi normák be nem tartása a pénzügyi szektorban.

4.2.        CÉLOK ÉS CÉLKITŰZÉSEK

Az együttműködés a bűnözői hálózatok elleni küzdelem terén a közös stratégia egyik prioritása. Az együttműködés és a kapacitásépítés erősítése az olyan területeken, mint a rendfenntartás, a bírósági eljárások és a hírszerzési információk a legfontosabb szempontok ebben a tekintetben. Ugyanígy, kezelni kell a bűnözői tevékenység kiváltó okait és társadalomra gyakorolt hatását.

Az EU és a Karib-térség közötti együttműködés a kábítószer elleni küzdelem terén az EU-LAC kábítószerekkel kapcsolatos koordinációs és együttműködési mechanizmus keretében folyik. A panamai cselekvési terv és a 2007-ben Port of Spain-ben meghatározott prioritások egy sor prioritást jelölnek ki együttes fellépésre vonatkozóan ebben a tekintetben. A bűnözés elleni küzdelem terén folytatott karibi-EU együttműködésbe bele kell venni az érintett ENSZ szervezetekkel, az Interpollal, az OAS-szal és az Europollal folytatott együttműködést is, beleértve az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét.

4.3.        EGYÜTTES FELLÉPÉS

A CARIFORUM-EU biztonsági együttműködés a kábítószer-termelő, tranzit és fogyasztó országok közötti közös felelősség elvein alapul. Ennek célja egy integrált és kiegyensúlyozott megközelítés kialakítása.

A CARIFORUM és az EU együttes fellépései jelen összefüggésben a következőkre terjedhetnek ki:

· egy régiós szintű stratégia kialakításának támogatása a bűnözés, a bizonytalanság, a kábítószer-kereskedelem, a pénzügyi bűncselekmények stb. kezelésére;

· a „Port of Spain-ben meghatározott prioritások” újult erővel történő végrehajtása a legveszélyeztetettebb kikötők ellenőrzésének területein; hírszerzési információk megosztása a prekurzorok ellenőrzése során; programok a bűnözés kiváltó okainak kezelésére és a keresletcsökkentésre; valamint az OECD Pénzügyi Akció Munkacsoport ajánlásainak való megfelelés előmozdítása, és a regionális és nemzetközi szervek közötti intenzívebb együttműködés, beleértve az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalát (UNODC);

· kapacitásépítés a határellenőrzés igazgatása terén, beleértve a szakértők cseréjét és a technikai segítségnyújtást;

· a kézi- és könnyűfegyverek tiltott kereskedelme megelőzéséről, leküzdéséről és megszüntetéséről szóló ENSZ cselekvési program teljes körű végrehajtása, a tengeri együttműködéssel mint kiemelt területtel, beleértve a karibi országok és az uniós tagállamok érdekelt csoportjai közötti információcserét és operatív együttműködés további fejlesztését;

· az igazságügyi igazgatás kapacitásépítésének és az igazságszolgáltatás reformjának támogatása a nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben.

5. V. SZEMPONT: EGYÜTTES FELLÉPÉS BIREGIONÁLIS ÉS TÖBBOLDALÚ FÓRUMOKON, VALAMINT GLOBÁLIS KÉRDÉSEKBEN

5.1.        ÁTTEKINTÉS

A Karib-térség és az EU előtt számos közös kihívás és probléma áll, és elkötelezték magukat az összehangolt cselekvés mellett, hogy közös válaszokat találjanak nemzetközi szinten. Politikai párbeszéd és konzultációk folynak már különböző szinteken a globális kérdések kezelése érdekében a biregionális és többoldalú fórumokon, amelyet jól mutat az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezmény 2011-ben Durbanban megtartott 17. (COP 17) konferenciája.

A CARIFORUM és az EU együttesen 42 országot képvisel. A gyakoribb konzultációkkal, az álláspontok jobb összehangolásával és a koordináció erősítésével a két térség nagyobb hatást gyakorolna az olyan, mindkét fél számára fontos kérdésekben, mint: az emberi jogok, a demokratikus értékek és kormányzás előmozdítása; az ENSZ, valamint a nemzetközi pénzügyi rendszer és intézmények reformja; az összehangolt fellépés a globális pénzügyi és gazdasági válság nyomán, a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása; valamint a dohai fejlesztési menetrend lezárása.

5.2.        CÉLOK ÉS CÉLKITŰZÉSEK

A partnerek erősítik a globális kérdésekről folytatott párbeszédet, hogy meghatározzák az együttműködés területeit, összehangolják álláspontjaikat és közösen konkrét kezdeményezéseket és intézkedéseket tegyenek. Mindkét partner erős, reprezentatív és legitim intézményekkel kívánja előmozdítani és fenntartani a hatékony multilateralizmus rendszerét. A politikák összehangolásának és az információcserének magasabb foka növeli a partnerek súlyát a konzultációk során és segít felkelteni a harmadik felek figyelmét a kölcsönös érdekeket képviselő témában.

Az EU és a CARIFORUM-államok célja, hogy koordináljanak azokban a többoldalú intézményekben, amelynek tagjai (ENSZ, nemzetközi pénzügyi intézmények, WTO, stb.) és törekedni fognak arra, hogy figyelembe vegyék a másik fél érdekeit és aggályait azokban a nemzetközi csoportosulásokban vagy szervezetekben, amelyhez a partnerek egyike tartozik (G8, G20, Kis Szigetországok Szövetsége (AOSIS), stb.)

5.3.        EGYÜTTES FELLÉPÉSEK

A politikán és a politikai párbeszéden keresztül a két régió konzultálni fog a szélesebb körű érdeklődésre számot tartó kérdésekben és azonosítja a lehetséges közös álláspontokat, valamint a közös erőfeszítéseket a közös prioritások végrehajtása érdekében.

Az együttes fellépések jelen összefüggésben a következőkre terjedhetnek ki:

· együttműködés az emberi jogok, a demokratikus elvek, a jogállamiság és a felelősségteljes kormányzás előmozdítása érdekében, beleértve a szabad és tisztességes választásokat, a korrupció, a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, a szervezett bűnözés és az adócsalás elleni küzdelmet;

· együttműködés az ENSZ reformjának elősegítése érdekében, azzal a céllal, hogy növeljék reprezentativitását, átláthatóságát, elszámoltathatóságát, hatékonyságát és eredményességét, ideértve a Biztonsági Tanács átfogó reformját is;

· lehetőség szerint közös regionális álláspontok kialakítása az ENSZ-ben és a nemzetközi pénzügyi intézményeken belül, és törekednek egymás kezdeményezéseinek támogatására;

· hozzájárulás az IMF és a Világbank modernizálásához, hogy azok, többek között jobban tükrözzék a változó világgazdaságot a dinamikus felemelkedő piacok és a fejlődő országok nagyobb képviseletén keresztül;

· a szabályozást és a felügyeletet erősítő, a globális keresletet fellendítő és fenntartó, valamint a munkahelyteremtést ösztönző strukturális reformok által támasztott kihívások kezelése biregionális összefüggésben a Cotonoui Megállapodás és a gazdasági partnerségi megállapodás (GPM) révén, valamint a Világbank, az IMF, a G8 és a G20 keretében;

· eszközök fejlesztése a pénzügyi biztonsági háló megerősítésére, amelyek segítik a kiszolgáltatott országokat, hogy jobban ellenálljanak váratlan külső sokkhatásoknak;

· elkötelezettségükkel összhangban egy szabályokra épülő, multilaterális kereskedelmi rendszer iránt, amely a kereskedelmet a növekedés és fejlődés fő motorjának tekinti, a partnerek rendszeres konzultációkat folytatnak és aktív tárgyalási menetrendet követnek multilaterális szinten, vállalva, hogy az elért eredményekre alapozva átfogó tárgyalásokat folytassanak a dohai fejlesztési forduló sikeres, ambiciózus, átfogó és kiegyensúlyozott lezárása érdekében;

· folytatják azokat az erőfeszítéseket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a fejlődő országok és különösen a kisméretű és kiszolgáltatott gazdaságok világszinten versenyképesebbek legyenek.

6. A VÉGREHAJTÁS MÓDOZATAI ÉS NYOMON KÖVETÉSI MECHANIZMUSOK

6.1.        A VÉGREHAJTÁS MÓDOZATAI

Ez a partnerség számos uniós és Karib-térség-beli intézményi és nem intézményi szereplő bevonásával és ezek általi végrehajtásával zajlik majd regionális, nemzeti és helyi szinten. Az eredményes végrehajtás a CARIFORUM-államok és az uniós tagállamok és intézmények közös felelőssége.

A meghatározott együttes fellépéseknek a meglévő karibi és uniós keretek és eszközök kiegészítésének kell lennie, azokon keresztül kell végrehajtani a szinergia előmozdítása és a párhuzamosságok elkerülése érdekében.

A civil társadalom, nem-állami szereplők és parlamentek fontos szerepet játszanak a közös stratégia végrehajtásában, akik bevonása széles körű párbeszéd útján történik.

Az EU-karibi közös partnerségi stratégia végrehajtását adott esetben a meglévő eszközök – így például az Európai Fejlesztési Alap (EFA), a fejlesztési együttműködési eszköz, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a Karibi Fejlesztési Alap, az EU tematikus programjai és a Stabilitási Eszköz, a jövőbeni Partnerségi Eszköz, a karibi beruházási keret vagy ezek jogutódai, továbbá a pénzügyi intézmények, mint például az Európai Beruházási Bank (EBB) és a Karibi Fejlesztési Bank – révén fogják pénzügyileg támogatni. Adott esetben, ezeket az eszközöket kiegészítik a CARIFORUM-államok és az uniós tagállamok további hozzájárulásai.

6.2.        NYOMON KÖVETÉSI MECHANIZMUSOK

A két térség vezetőinek rendszeres találkozói (beleértve valamennyi releváns uniós és CARIFORUM intézmény képviselőit) továbbra is biztosítják majd a politikai iránymutatást a partnerség számára. Ezek a találkozók felülvizsgálják az elért haladást, új orientációt biztosítanak a stratégia számára és utasításokat adnak a további teendőkre vonatkozóan, figyelembe véve az új globális kihívásokat és regionális szükségszerűségeket.

A politikai párbeszéd mellett, a brüsszeli székhelyű közös CARIFORUM–EU munkacsoport rendszeresen figyelemmel fogja kísérni és értékeli az előrelépést, és megfelelő ajánlásokat tesz. Ez a munkacsoport az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az Európai Bizottság, a CARIFORUM-államok és az EU tagállamok tisztviselőiből áll majd. Az európai tengerentúli országok és területek (TOT), valamint a legkülső régiók szakértői szükség esetén csatlakozhatnak a munkacsoporthoz. A munkacsoport rendszeresen jelentést fog benyújtani az elért eredményekről.

[1]               A CARIFORUM csoportját a következő országok alkotják: Antigua és Barbuda, Bahama-szigetek, Barbados, Belize, Dominika, Dominikai Köztársaság, Grenada, Guyana, Haiti, Jamaica, Kuba, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és Grenadine-szigetek, Suriname, Trinidad és Tobago.

[2]               A CARIFORUM tagjai közé tartozik valamennyi CARICOM tagállam (Montserrat kivételével), valamint a nem-CARICOM tagok, a Dominikai Köztársaság és Kuba.