23.12.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 434/87

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Unió Alapjogi Chartájára, valamint más kulcsfontosságú emberi jogi szerződésekre és jogi eszközökre,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2011. évi éves uniós jelentésre,

—

tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című éves jelentéséről szóló, 2012. április 18-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012),

—

tekintettel az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének kinevezéséről szóló, 2012. július 25-i 2012/440/KKBP tanácsi határozatra,

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – egy hatékonyabb megközelítés felé” című, 2011. december 12-i közös közleményére (COM(2011)0886),

—

tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó irányvonalaira,

—

tekintettel az Európai Külügyi Szolgálatról szóló, 2010. július 8-i álláspontjára (2),

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2011. május 3-i 65/276. számú határozatára az Európai Uniónak az ENSZ munkájában történő részvételéről,

—

tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára (A/Res/55/2), valamint az ENSZ Közgyűlésének határozataira,

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatásról: a kihívásokkal való szembenézésről és a nehézségek leküzdéséről szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására (3), a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának tárgyában Kampalában (Uganda) (2011. május 31. és június 11. között) megtartott Felülvizsgálati Konferenciáról szóló, 2010. május 19-i állásfoglalására (4), valamint az Európai Unió által ez alkalommal tett ígéretekre (5),

—

tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra (6), valamint a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2011. július 12-i határozat nyomon követéséről szóló felülvizsgált cselekvési tervre,

—

tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az Európai Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című, 2011. március 8-i közös közleményére (COM(2011)0200),

—

tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

—

tekintettel a Külügyek Tanácsa 3101. ülésén az európai szomszédságpolitikáról 2011. június 20-án elfogadott következtetésekre,

—

tekintettel a Külügyi Tanácsnak a 2011. december 1-jén tartott 3130. ülésén elfogadott, a demokrácia megteremtését célzó európai kezdeményezésről szóló következtetéseire, valamint a Coreper keretében, 2011. december 15-én elfogadott, a demokrácia megteremtését célzó európai kezdeményezés létrehozásáról szóló nyilatkozatra,

—

tekintettel az Európai Demokrácia Alapítvány (EDA) esetleges létrehozásának módozatairól szóló, a Tanácshoz intézett 2012. március 29-i ajánlására (8),

—

tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló 2011. július 7-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)” című, 2011. október 25-i közleményére,

—

tekintettel az EU által korlátozó intézkedések alá vetett, személyes és kereskedelmi érdekeltségeiket az EU határain belül érvényesítő vezetőkkel rendelkező rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló, a Tanácshoz intézett 2012. február 2-i ajánlására (10),

—

tekintettel az ENSZ különleges előadójának a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításáról és védelméről szóló 2011. május 16-i jelentésére (A/HRC/17/27), amely hangsúlyozza a lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogra vonatkozó nemzetközi emberi jogi normáknak és szabványoknak az internetre mint kommunikációs eszközre való alkalmazhatóságát,

—

tekintettel a digitális menetrendért felelős biztos a „szabad háló” stratégiáról szóló, 2011. december 12-i közleményére,

—

tekintettel az ENSZ különleges előadójának az emberi jogi jogvédők helyzetéről szóló, 2011. július 28-i jelentésére (A/66/203),

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2010. december 21-i határozatára (A/RES/65/206),

—

tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményre,

—

tekintettel a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és európai országokban történő illegális fogva tartásáról szóló 2012. szeptember 11-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az ENSZ különleges előadójának a kínzásról és egyéb kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódról vagy büntetésről és a magánzárkáról – a pszichiátriai klinikát is beleértve – szóló, 2011. augusztus 5-i időközi jelentésére (A/66/268),

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325., 1820., 1888., 1889. és 1960. számú határozatára,

—

tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2011. május 13-án elfogadott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú ENSZ BT-határozatok uniós végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés európai uniós mutatóiról szóló jelentésre,

—

tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, a 2011. december 1-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című, 2011. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0637),

—

tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyvére,

—

tekintettel a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni küzdelemről szóló egyezménynek az Európa Tanács miniszteri tanácsa általi, 2011. április 7-i elfogadására,

—

tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-határozatokra, legutóbb a 2012. április 4-én elfogadott ENSZ-határozatra,

—

tekintettel az ENSZ EJT emberi jogokról, szexuális irányultságról és nemi identitásról szóló 2011. június 17-i határozatára,

—

tekintettel az Európai Uniónak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez való, 2011. január 22-i csatlakozására, amely az első olyan emberi jogi ENSZ-egyezmény, amelyet az Európai Unió mint „regionális integrációs szervezet” ratifikált,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által kiadott, a munkán és a származáson alapuló megkülönböztetés tényleges felszámolásáról szóló ENSZ-alapelvek és -iránymutatások tervezetére (A/HRC/11/CRP.3),

—

tekintettel a kaszt szerinti megkülönböztetésre vonatkozóan az ENSZ emberi jogi főbiztosa, az ENSZ-egyezmény alapján létrehozott testületek által, és a különleges ENSZ-eljárások keretében kifejtett észrevételekre és ajánlásokra, kiemelve különösen a különleges ENSZ-előadónak a rasszizmus, a fajon alapuló megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez társuló intolerancia jelenkori formáiról szóló, 2011. május 24-i jelentését (A/HRC/17/40),

—

tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, hátrányos megkülönböztetésről és erőszakról szóló, 2011. február 21-i tanácsi következtetésekre, és az ENSZ Közgyűlésének a személyekkel szembeni, valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia, negatív sztereotípiák, megbélyegzés, megkülönböztetés, erőszak vagy erőszakra való uszítás elleni küzdelemről szóló, 66/167. számú határozatára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0377/2012),

A.

mivel a szerződések arra kötelezik az Európai Uniót, hogy külső fellépését a demokrácia, a jogállamiság elvére, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan voltának elvére, az emberi méltóság tiszteletben tartására, az egyenlőség és a szolidaritás elvére, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartására alapozza;

B.

mivel az igazságosság, a jogállamiság, a minden bűncselekményért – többek között a nemzetközi közösség egészét érintő legsúlyosabb bűntettekért – való elszámoltathatóság, a tisztességes eljárás és a független igazságszolgáltatás az emberi jogok védelmének nélkülözhetetlen elemei és a fenntartható béke tartóoszlopai;

C.

mivel a demokrácia és a jogállamiság a legfőbb biztosítéka az emberi jogok és alapvető szabadságok érvényesülésének, a megkülönböztetés valamennyi formája kiküszöbölésének, az egyénekkel és a közösségekkel szembeni toleranciának és mindenki egyenlőségének;

D.

mivel az arab tavasz eseményeinek tanulságai minden bizonnyal a továbbiakban is lendületet adnak az EU-nak ahhoz, hogy felülvizsgálja és javítsa a többek között az emberi jogi jogvédőkre, a nemzetközi humanitárius jogra, az EU harmadik országokkal – valamint a civil társadalommal, többek között a nem kormányzati szervezetekkel és az alulról építkező mozgalmakkal – folytatott emberi jogi párbeszédeire és a közösségi médiára vonatkozó uniós szakpolitikákat, és biztosítsa az azok közötti koherenciát;

E.

mivel az EU feladata a vele nemzetközi – többek között kereskedelmi –megállapodásokat aláíró országok segítése ezen alapvető elvek megvalósításában, különösen a megállapodások részét képező, a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozó záradékok szigorú tiszteletben tartásának biztosítása mellett;

F.

mivel az internet-hozzáférés kulcsfontosságú eleme az információhoz való hozzáférésnek, a véleménynyilvánítás szabadságának, a sajtószabadságnak, a gyülekezési szabadságnak, valamint a gazdasági, szociális, politikai és kulturális fejlődésnek; mivel az EU-nak offline és online egyaránt védenie kell és elő kell mozdítania az emberi jogokat;

G.

mivel a világ számos országában egyre gyakrabban tapasztalható, hogy kormányok és nem állami szereplők megsértik a gondolat, a meggyőződés, a vallás és a lelkiismeret szabadságát, és mivel ennek következménye egyes személyek és vallási közösségek, illetve kisebbségek és laikusok hátrányos megkülönböztetése és intolerancia velük szemben;

H.

mivel a nők szerepe és teljes mértékű részvétele a politikai, gazdasági és szociális szférában alapvető fontosságú, különösen a háborút követő békeépítő folyamatokban, a demokratikus átmenet tárgyalásaiban és a konfliktusrendezési, megbékélési és stabilizálási folyamatokban;

I.

mivel „Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című dokumentum és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája nem lehet csupán a múltbeli eredmények és hibák átgondolása és ezen eredmények vagy hibák felülvizsgálata, hanem az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiát és cselekvési tervet ösztönző dokumentumként is kell szolgálnia; mivel ideális esetben minden további éves jelentésnek kézzelfoghatóan és rendszeresen hozzá kell járulnia az EU emberi jogi politikájának javításához világszerte;

1.

üdvözli az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló 2011-es éves uniós jelentés elfogadását; üdvözli, hogy a Bizottság alelnökének / a főképviselőnek (VP/HR) módjában állt az éves jelentést a Parlament júniusi plenáris ülésén előterjeszteni, és ezzel visszatértek a szokásos gyakorlathoz;

2.

tudomásul veszi az éves jelentés kidolgozása tekintetében az elmúlt években tett előremutató lépéseket, hangsúlyozza azonban az előrelépésre kínálkozó lehetőségeket;

3.

úgy véli, hogy az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentésnek az EU e téren végzett munkájáról tájékoztatást nyújtó fontos eszköznek kell lennie, és hozzá kell járulnia az uniós fellépések láthatóságának javításához; felhívja az alelnököt / főképviselőt, hogy a jövőbeni éves jelentések kidolgozása során aktívan és módszeresen konzultáljon a Parlamenttel, és számoljon be arról, hogy miként vette figyelembe a Parlament állásfoglalásait;

4.

üdvözli az EU emberi jogi stratégiai keretének 2012. június 25-i elfogadását; sürgeti az uniós intézményeket, hogy egymással együttműködve biztosítsák a keret időben történő és megfelelő végrehajtását annak érdekében, hogy hitelt érdemlően teljesüljön az Unió szerződésbe foglalt kötelezettségvállalása, mely szerint az emberi jogokon, a demokratikus értékeken és a jogállamiságon alapuló, elvi alapon rögzített, határozott külső politikára kell törekedni, a kettős mérce alkalmazásának elkerülésével;

5.

sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Parlamentet, hogy szorosan működjenek együtt egy következetes, ambiciózus és hatékony, e stratégiai kereten alapuló európai emberi jogi politika végrehajtása terén a világban, felhasználva az uniós fejlesztési támogatásokat és az Európai Demokrácia Alapítvány által kínált lehetőségeket;

6.

ajánlja, hogy a Tanács és az EKSZ végezze el az új emberi jogi csomag, különösen a cselekvési terv félidős értékelését; kitart amellett, hogy a folyamat során a Parlamenttel széles körű konzultációt kell folytatni és rendszeresen tájékoztatni kell, továbbá hogy a civil társadalmat is be kell vonni ebbe a folyamatba;

7.

üdvözli az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének megbízatását és a Tanács brüsszeli székhelyű Emberi Jogi Munkacsoportjának (COHOM) tervezett létrehozását; várakozással tekint a Parlamenttel való szoros – mindenekelőtt az EUSZ 36. cikkének rendelkezéseivel összhangban folytatandó – együttműködésükre;

8.

elvárja, hogy a COHOM – az EU külső és belső emberi jogi politikája közötti következetesség megoldása érdekében – fokozza az együttműködést az alapvető jogokkal foglalkozó állandó tanácsi munkacsoporttal (FREMP); hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unión belül egységes rendszert alkotó, következetes és példamutató, az alapvető értékekkel és elvekkel összhangban álló politikák álljanak rendelkezésre annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb legyen az EU hitelessége és az uniós emberi jogi politikák hatékonysága, valamint ténylegesen érvényesülhessen az emberi jogok egyetemessége;

9.

üdvözli azt a pozitív hatást, amelyet az EU a Lisszaboni Szerződés által megteremtett jogi személyiségének az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményének 2010. decemberi aláírása céljából történő gyakorlása révén a belső és külső politikák koherenciájára gyakorolt; felszólít arra, hogy alkalmazzanak hasonló megközelítést más nemzetközi emberi jogi szerződések és egyezmények esetében is; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy e téren proaktív megközelítés alkalmazásával kezeljék az abból a helyzetből adódó kedvezőtlen hatásokat, hogy az uniós tagállamok egyenként írnak alá és ratifikálnak más jelentős külső szerződéseket és egyezményeket;

10.

sürgeti az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a hatékonyság érdekében biztosítsák az összhangot és a következetességet az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban fennálló helyzetével kapcsolatban a különböző külső pénzügyi eszközök és a meglévő és tervezett európai uniós teljesítményértékelési, nyomon követési és értékelési tevékenységek között, beleértve többek között a következőket: a bővítéshez és a szomszédságpolitikához kapcsolódó helyzetjelentések emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó fejezetei; az európai szomszédságpolitika tekintetében az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozóan meghatározott „többért többet” elv értékelése; az emberi jogok tervezett felvétele a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatokhoz, valamint regionális vagy kétoldalú – akár kereskedelmi, partnerségi és társulási, akár együttműködési – megállapodásokhoz végzett hatásvizsgálatokba; az európai uniós segélyezési módozatok (különösen a költségvetési támogatás) alkalmazása során az emberi jogi értékelés bevezetésére irányuló bizottsági terv; az emberi jogi egyezmények GSP+ országokban történő tiszteletben tartásának vizsgálatára irányuló ellenőrző mechanizmus végrehajtásának megerősítése; az Unió választási megfigyelő missziója által készített jelentések későbbi használatának rendszeressé tétele; az Európai Unió Tanácsa által a teljesítményértékelésre, valamint az emberi jogokkal, a nemekkel és a fegyveres konfliktusban érintett gyermekekkel kapcsolatos szempontok folyamatos és módszeres mérlegelésére helyezett hangsúly a KBVP-missziók tanulságokról szóló dokumentumaiban;

11.

üdvözli a politikák legmegfelelőbb és leghatékonyabb módon történő végrehajtását célzó, az egyes országokra vonatkozó emberi jogi országstratégiák elfogadását; elismeri az Unió helyi küldöttségeinek kulcsfontosságú szerepét az egyedi körülményekhez szabott országstratégiák kidolgozásában és nyomon követésében, kiemeli azonban az EKSZ koordináló feladatát az emberi jogi stratégiai keretben és az uniós iránymutatásokban meghatározott európai uniós emberi jogi politika prioritásai következetes alkalmazásának biztosításában; kiemeli annak fontosságát, hogy az Unió küldöttségeiben, valamint a KBVP-missziókban és -műveletekben kiépüljön az emberi jogokkal és a demokráciával foglalkozó kapcsolattartási pontok hálózata; sürgeti az alelnököt / főképviselőt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos helyi szintű munka tekintetében legjobb gyakorlatként fogadják el az Unió küldöttségeinek és az uniós tagállamok nagykövetségeinek körében kialakított emberi jogi munkacsoportokat; szorgalmazza továbbá a civil társadalom képviselőivel, az emberi jogi jogvédőkkel és a nemzeti parlamentek tagjaival való rendszeres kapcsolattartást; támogatja az EKSZ célját, hogy az EKSZ, a Bizottság, az Unió küldöttsége és a KBVP-misszió személyzetének, valamint az Európai Unió harmadik országokkal kapcsolatban álló ügynökségeinek – kiváltképpen a FRONTEX-nek – nyújtsanak képzést az emberi jogok és a demokrácia témakörében; kéri, hogy fordítsanak megkülönböztetett figyelmet arra, hogy meg kell védeni az emberi jogok védelmezőit. úgy véli, hogy a nagyobb fokú hatékonyság, eredményesség és következetesség biztosítása érdekében az emberi jogi országstratégiákat be kell építeni az EU közös kül- és biztonságpolitikájába, közös biztonság- és védelempolitikájába, kereskedelmi és fejlesztési politikáiba, a földrajzi és a tematikus programokba egyaránt;

12.

üdvözli az Európai Unió azon törekvéseit, amelyek az emberi jogi munkának az ENSZ rendszerén belüli támogatására és fellendítésére irányulnak, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011-es felülvizsgálatának befejezését is beleértve; kiemeli, hogy továbbra is fontos az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala függetlenségének, valamint az ENSZ tematikus és országspecifikus emberi jogi különleges előadóinak támogatása, és várakozással tekint az EU újonnan kinevezett, emberi jogokért felelős különleges képviselőjével folytatott szoros együttműködésükre; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Európai Unió 2011. január 22-én csatlakozott a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez, amely az első olyan emberi jogi ENSZ-egyezmény, amelyet az Európai Unió mint jogi személy ratifikált;

13.

hangsúlyozza annak fontosságát, illetve erőteljes támogatását fejezi ki az iránt, hogy az EU – a határozatok társtámogatásán, a nyilatkozatok kibocsátásán, valamint az interaktív párbeszédekben és vitákban való részvételén keresztül – aktívan részt vegyen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkájában;

14.

üdvözli, hogy az uniós tagállamok az élen járva támogatták az ENSZ emberi jogi rendszerének hitelességét azzal, hogy közösen állandó befogadást biztosítottak az ENSZ emberi jogokkal kapcsolatos valamennyi különleges eljárásának, kezdeményezték az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa Líbiával foglalkozó különleges ülésének összehívását, ahol a Líbia EJT-tagságának felfüggesztésére vonatkozó történelmi ajánlást tették, továbbá azzal, hogy kezdeményező szerepet vállaltak a Szíriában fennálló emberi jogi helyzetet vizsgáló független vizsgálóbizottság létrehozásában;

15.

elismeri az EU segítségnyújtási és kreatív koalíciókötési potenciálját, amit az Unió azon fellépése is példáz, amely kikövezte az utat az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az emberi jogokra, a szexuális irányultságra és a nemi identitásra vonatkozó korszakalkotó határozatához, amelyet minden régióból támogattak államok, továbbá a vallási intolerancia elleni küzdelemmel és a vallás- és lelkiismereti szabadság védelmével, valamint ezzel egyidejűleg a más kulcsfontosságú emberi jogokra, köztük a véleménynyilvánítás szabadságára gyakorolt lehetséges káros hatások elkerülésével kapcsolatos genfi és New York-i konszenzusteremtést;

16.

újfent megerősíti, hogy ellenzi egyes regionális csoportok gyakorlatát, amelyek ellenjelölt nélküli választásokat rendeznek az Emberi Jogi Tanácsba;

17.

ajánlja az egyetemes időszakos felülvizsgálat ajánlásainak nyomon követését, azaz ezen ajánlások módszeres beépítését az uniós emberi jogi országstratégiákba, valamint az emberi jogokról folytatott párbeszédbe és konzultációba;

18.

emlékeztet arra, hogy megfelelő finanszírozásra van szükség az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosa Hivatala regionális hivatalainak fenntartásához;

19.

emlékeztet „Az Európai Unió részvétele az ENSZ munkájában” című, 65/276. számú határozat ENSZ-közgyűlés általi elfogadására, amelyet az Unió által a szervezet emberi jogi munkájában betöltött szerep növelésére irányuló nagyobb erőfeszítések visszafogott kezdetének tekint;

20.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szelektív igazságszolgáltatás gyakran a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem leple alatt bukkan fel az új és átmeneti demokráciákban; sajnálatának ad hangot, amiért a szelektív igazságszolgáltatás alig több mint a politikai bosszú és a politikai ellenfelekkel való leszámolás eszköze, ami az ellenzék, a média képviselői és az emberi jogi jogvédők megfélemlítésével és háttérbe szorításával történik, különösen a választásokat megelőző időszakban; továbbra is aggasztónak találja az ukrán ellenzék tagjaival szemben felhozott, bűncselekményekkel kapcsolatos és politikai indíttatású vádakat, és nyomatékosan kéri az ukrán hatóságokat, hogy vessenek véget az ellenzék folyamatos zaklatásának, ami nagymértékben korlátozza az országnak a jogállamiság és a demokratikus értékek biztosítására irányuló erőfeszítéseit;

21.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi szervezetektől az orosz hatóságokhoz intézett számos felhívás ellenére sem történt előrelépés Szergej Magnyickij halálának kivizsgálásában, ezért sürgeti a Tanácsot, hogy határozzon meg és alkalmazzon uniós szintű vízumkiadási tilalmat a Szergej Magnyickij haláláért felelős tisztviselők tekintetében, valamint hogy fagyassza be mindazokat a pénzügyi eszközöket, amelyek az EU-ban esetlegesen e személyek vagy közeli hozzátartozóik tulajdonában vannak;

22.

továbbra is csalódott a Mihail Hodorkovszkij és Platon Lebegyev ellen folytatott eljárások miatt, amelyeket nemzetközi szinten politikai indíttatásúnak értékelnek;

23.

ünnepli a Nemzetközi Büntetőbíróság(ICC) Római Statútuma hatálybalépésének tízedik évfordulóját; üdvözli az ICC Római Statútumának Zöld-foki-szigetek és Vanuatu általi ratifikálását; a Nemzetközi Büntetőbíróságot a „legfelsőbb fok” mechanizmusaként ismeri el, amely az emberiség elleni bűncselekmények, a népirtás és a háborús bűncselekmények áldozatai számára az igazságosság érvényesítésére rendelkezik joghatósággal, ahogyan ezt a Római Statútumban a kiegészítő jelleg elve előirányozza;

24.

megismétli, hogy határozottan kiáll az ICC mellett a legsúlyosabb nemzetközi vonatkozású bűncselekmények büntetlensége elleni küzdelemben; felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy továbbra is nyújtsanak politikai, diplomáciai, logisztikai és pénzügyi hátteret az NBB-nek és más nemzetközi büntetőbíróságoknak, beleértve a korábbi Jugoszlávia és Ruanda ad hoc nemzetközi törvényszékeit, a Sierra Leone-i Különleges Bíróságot, a kambodzsai bíróság rendkívüli kamaráit és a Libanoni Különleges Bíróságot;

25.

üdvözli, hogy az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretben és cselekvési tervben hivatkoznak arra, hogy elsősorban a Nemzetközi Büntetőbíróság melletti elkötelezettséggel kell határozottan küzdeni a súlyos bűncselekmények büntetlensége ellen, és egyúttal üdvözli azt a közös megállapodást, amelynek értelmében elsődlegesen az államok feladata a súlyos nemzetközi bűncselekmények kivizsgálása, a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek kapacitása megerősítésének támogatása és az ahhoz való hozzájárulás, e bűncselekmények kivizsgálása és az elkövetők bíróság elé állítása érdekében;

26.

üdvözli a 2011. március 21-én elfogadott, az ICC-ről szóló 2011/168/KKBP tanácsi határozatban és az ezt követően, 2011. július 12-én elfogadott cselekvési tervben tett kötelezettségvállalásokat, és ajánlja az EU és tagállamai számára, hogy hatékony és konkrét intézkedésekkel biztosítsák azok végrehajtását a Római Statútum egyetemességének és integritásának elősegítése, a Bíróság függetlenségének, valamint hatékony és eredményes működésének támogatása, továbbá a komplementaritás elve végrehajtásának támogatása érdekében; kéri az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjét, hogy valósítsa meg a stratégiai keretnek a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos intézkedéseit;

27.

elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy létrehozza a „komplementaritás uniós eszköztárát”, amelynek célja a nemzeti kapacitások fejlesztésének támogatása és az állítólagos nemzetközi bűncselekményekkel kapcsolatban folytatott vizsgálatokra és eljárásokra irányuló politikai akarat megteremtése, továbbá hangsúlyozza a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel és a civil társadalmi szervezetekkel az eszköztár véglegesítése érdekében folytatott, mélyreható konzultációk jelentőségét;

28.

újólag megerősíti azon ajánlását, hogy a jó kormányzásról szóló nemzetközi szerződések csomagját egészítsék ki a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumával, és hogy az általános preferenciarendszer pluszba (GSP+) felvett harmadik országok erősítsék meg a jogállamiság érvényre juttatását; támogatja a harmadik országokkal kötött uniós megállapodások következetes kiegészítését a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó záradékkal; felszólít arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot vegyék figyelembe az EU összes külpolitikai prioritásában, különösen a büntetlenség elleni küzdelemnek és a komplementaritás elvének szisztematikus figyelembevétele mellett;

29.

hangsúlyozza az együttműködés hiányának előrejelzésére és ezáltal elkerülésére vagy elítélésére irányuló erőteljes uniós fellépés fontosságát, olyan esetekben, mint például az idézéseknek a Nemzetközi Büntetőbíróság által kibocsátott elfogatóparanccsal érintett személyekre történő kiterjesztése és az ilyen személyek letartóztatásának és kiadásának elmulasztása; ismételten felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek eleget a Bíróságnak az időben nyújtandó segítségre és együttműködésre irányuló valamennyi kérésének, többek között a még függőben lévő elfogatóparancsok végrehajtása érdekében; újólag megerősíti, hogy az EU-nak és tagállamainak – az EKSZ segítségével – egy sor belső iránymutatást kell elfogadniuk az uniós és a tagállami tisztviselők és köztisztviselők, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött személyek közötti kapcsolattartás magatartási kódexéről;

30.

mély aggodalmát fejezi ki a részes államok közgyűlésének (ASP) 2011. december 12. és 21. között tartott 10- ülésén folytatott költségvetési megbeszélések kimenetele miatt, ami azt a fenyegetést hordozza magában, hogy a Bíróság finanszírozás nélkül marad; mélységesen sajnálja, hogy a Római Statútum egyes európai részes felei változatlan vagy alacsonyabb összegű költségvetés elfogadását erőltetik, és hogy a közgyűlés nem járult hozzá ahhoz, hogy elégséges forrásokat biztosítsanak a Bíróság számára igazságszolgáltatási megbízatásának eredményes elvégzéséhez, és hogy meginghatatlan, igazságos, hatékony és jelentőségteljes módon szolgáltathasson igazságot; kéri a tagállamokat, hogy az ASP-ben határozottan támogassák a Bíróság működését, és utasítsák el a Bíróság költségvetésének nulla százalékos nominális növelésére irányuló javaslatot, amely veszélyeztetné az igazságszolgáltatáshoz és az új helyzetekre való reagáláshoz szükséges képességét;

31.

hangsúlyozza, hogy az EU által a büntetlenség elleni küzdelemhez nyújtott támogatásnak többek között az alábbi kezdeményezéseket kell magában foglalnia: a Bíróság valóban globálissá és egyetemessé tétele érdekében a Római Statútum és az NBB kiváltságairól és mentességeiről szóló megállapodás (APIC) szélesebb körben történő ratifikálására és végrehajtására irányuló fokozott erőfeszítések; a Bírósággal folytatott megfelelő és időben történő együttműködés elősegítése érdekében a Bírósággal folytatott teljes körű együttműködés biztosítását célzó fokozott erőfeszítések, többek között az együttműködéssel kapcsolatos, releváns nemzeti jogszabályok elfogadásával és a Bírósággal az ítéleteinek végrehajtásáról szóló keretmegállapodások megkötésével, áldozatok és tanúk védelmével és áttelepítésével stb.; valamint meghatározott politikai és diplomáciai támogatás, különösen a még függőben lévő elfogatóparancsok végrehajtása tekintetében;

32.

az arab tavasz nyomán – a bírói kar függetlenségének megerősítése mellett – kiemeli az átmeneti igazságszolgáltatásra vonatkozó következetes és árnyalt európai uniós politika kidolgozásának – és benne az NBB mint legfelsőbb bírói fórum megjelölésének – fontosságát annak érdekében, hogy segítsék az átmeneti helyzetben lévő országokat a múltban elkövetett emberi jogi jogsértések kezelésében, a büntetlenség elleni küzdelemben és abban, hogy elkerüljék az emberi jogi jogsértések megismétlődését;

33.

hangsúlyozza, hogy a bizonyítékok digitális formában történő gyűjtése és az emberi jogi jogsértéseket bemutató képek terjesztése hozzájárulhat a büntetlenség ellen világszerte folytatott küzdelemhez; úgy véli, hogy támogatásra van szükség ahhoz, hogy az anyagokat a nemzetközi (büntető)jog szerint bizonyítékként elfogadhatóvá tegyék a bírósági eljárásokban;

34.

üdvözli, hogy – első alkalommal – az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló 2011. évi jelentésben külön szakasz foglalkozik a nemzetközi humanitárius joggal, valamint az elszámoltathatóság – a nemzetközi humanitárius jogi visszaélések dokumentálása és az elszámoltathatósággal kapcsolatos mechanizmusok támogatása révén történő – biztosítására irányuló uniós törekvésekkel, és üdvözli továbbá az Uniónak az erőszakos eltüntetések elleni küzdelemre, az NBB jövőbeli támogatására, a legfontosabb nemzetközi humanitárius jogi okmányokban való további részvétel irányába tett lépésekre, a fegyveres konfliktusban elfogott személyekre vonatkozó alapvető eljárásjogi garanciák fokozott tiszteletben tartására, valamint a háborúból visszamaradt robbanószerkezetek, kazettás lőszerek, rögtönzött robbanószerkezetek és a gyalogsági taposóaknák humanitárius kockázatainak kezelésére irányuló nemzetközi okmányok támogatására vonatkozó ígéreteit;

35.

sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló európai uniós iránymutatások széles körű ismerete és alkalmazása más iránymutatásokhoz képest továbbra is egyértelműen csekélyebb mértékű; felhívja az Európai Uniót, hogy helyezzen nagyobb politikai hangsúlyt ezen irányelvek végrehajtására, és fordítson e célra több forrást, különösen annak biztosításával, hogy a válságkezelési műveletekben általánosan érvényre juttassák a nemzetközi humanitárius jogot, továbbá a büntetlenség elleni proaktív küzdelem és az egyéni felelősség biztosítása révén;

36.

emlékeztet arra, hogy az emberi jogi jogsértések elkerülése érdekében először is a nemzetközi jog tiszteletben tartásának kell az emberi jogok és a demokrácia erősítését célzó minden uniós stratégia alapját képeznie, különösen az olyan partnerekkel fenntartott kapcsolatokban, amelyek fegyveres vagy befagyott konfliktusokban érintettek; emlékeztet arra, hogy a katonai felszerelések kiviteléről szóló uniós közös állásponttal összhangban fel kell hagyni a konfliktusban érintett felek számára nyújtott – akár pénzügyi, logisztikai vagy taktikai – uniós támogatással, ideértve a fegyverek, lőszerek és minden más katonai felszerelés szállítását;

37.

hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy biztosítsák az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények, a népirtás és a háborús bűncselekmények büntetlensége elleni küzdelem kérdésének módszeresebb kezelését az Európai Uniónak az érintett országokkal való kétoldalú kapcsolataiban, akár nyilvános nyilatkozatokban is felvetve ezt a kérdést, és hogy az EU többoldalú szinten is – például az ENSZ Közgyűlésében és az Emberi Jogi Tanácsban – következetesebben kezelje a büntetlenség kérdését;

38.

emlékeztet a védelmezés felelősségének (R2P) elvével kapcsolatos kötelezettségvállalásra, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a nemzetközi közösség, köztük az EU felelősséget vállaljon a harmadik országokban előforduló súlyos emberi jogi jogsértések kezelése terén, amikor ezen országok kormányai nem tudják vagy nem akarják megvédeni a saját polgáraikat; kiemeli, hogy a nemzetközi közösség e fellépése humanitárius beavatkozást és megfelelő diplomáciai nyomásgyakorlást von maga után, és csak végső megoldásként eredményezheti az erőszak kollektív alkalmazását, az ENSZ fennhatósága alatt vagy felhatalmazásával; sürgeti az EU-t, hogy tevékenyen vegyen részt az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgető reformjában és mozdítsa elő annak sikerét, elkerülve ezáltal a védelmezés felelősségének (R2P) akadályozását;

39.

elismerését fejezi ki ezzel kapcsolatban az Európai Unió és több uniós tagállam fellépésével kapcsolatban, amelyek 2011 folyamán élen jártak a líbiai civilek elleni további erőszak megelőzésében, sajnálatát fejezi ki azonban az uniós szintű összehangolt válasz hiánya miatt;

40.

mélységesen aggasztónak találja a líbiai emberi jogi helyzetet, különösen ami a fogva tartási feltételeket és a milícia által fogva tartott személyekkel való bánásmódot illeti, mivel az ideiglenes kormánynak nincs tényleges és komoly hatalma e szerveződések felett; a nemzetközi közösség fokozott éberségét és segítségét kéri, amint arra az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2012. január 25-i ülésén az emberi jogi főbiztos is felszólított;

41.

tudomásul veszi az Európai Unió és a nemzetközi közösség által 2011-ben e téren Szíriában tett erőfeszítéseket. de sajnálja, hogy ezen erőfeszítések nem eredményezték az országban a helyzet javulását; ismételten hangot ad a szíriai állapotok, különösen a folyamatos emberi jogi és humanitárius válsághelyzet miatti mély aggodalmának; a leghatározottabban elítéli a szír rendszer által a lakossággal – így a nőkkel és a gyerekekkel szemben is – alkalmazott, mindenre kiterjedő és brutális elnyomást, és az emberi jogok és alapvető szabadságok szisztematikus megsértését; felszólítja a szíriai hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget az emberi jogi jogsértéseknek és teljesítsék a nemzetközi emberi jogi jogszabályok szerinti kötelezettségeiket, a békés és demokratikus átmenet lehetővé tétele érdekében; komoly aggodalmát fejezi ki az országban fennálló helyzettel kapcsolatban, és sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy tegye meg az ahhoz szükséges lépéseket, hogy véget vessenek a polgári lakosság tömeges legyilkolásának és Szíriában az erőszakért felelős személyeket a Nemzetközi Büntetőbíróság elé idézzék;

42.

üdvözli az „EU Segítségnyújtási Önkéntesszolgálata” elnevezésű, új uniós kezdeményezést, amely a 2014–2020 közötti időszakban közel 10.000 európai számára teremt lehetőséget arra, hogy humanitárius műveletekben vegyenek részt szerte a világban, ott, ahol a segítségnyújtásra a legnagyobb szükség van, és a természeti vagy ember okozta katasztrófák által sújtott közösségek számára nyújtott gyakorlati segítség révén kinyilvánítsák az európai szolidaritást;

43.

véleménye szerint a katonai és biztonsági magánvállalatokat (PMSC-k) terheli a felelősség az alkalmazottaik által elkövetett emberi jogi és humanitárius jogi jogsértésekért; felhívja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy a PMSC-k széles körű igénybevételének fényében gyorsítsák meg az elszámolás szempontjából a jogi kiskapukat bezáró, hitelt érdemlő szabályozási megoldás megtalálására irányuló munkájukat;

44.

hangsúlyozza, hogy a 2011-ben az arab világban lezajlott felkelések két szempontból is jelentősek voltak: egyfelől a szabadság, igazságosság és méltóság iránti vágy fejeződött ki bennük, másfelől pedig óriási kihívást jelentettek az EU régiós és azon túli politikája számára; elismeri, hogy az EU a keleti és déli szomszédos országokban egyaránt erősítette politikai szerepvállalását, kiemeli azonban, hogy tanulni kell a múltban elkövetett politikai hibákból, és az emberi jogok tisztelete és a demokratikus értékek támogatása mentén szervezett új politikát kell kialakítani;

45.

üdvözli, hogy a déli szomszédsággal szembeni uniós politika újabban a kölcsönös elszámoltathatóságra és az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság egyetemes értékei iránti közös elkötelezettségre helyezi a hangsúlyt; következetességet szorgalmaz a déllel és kelettel szembeni uniós emberi jogi politikai megközelítés terén; hangsúlyozza, hogy keleten el kell kerülni a 2011-es arab tavasz előtt délen elkövetett politikai hibák megismétlését;

46.

41a. emlékeztet a nyugat-szaharai helyzetről szóló 2010. november 25-i állásfoglalására (12) és „Az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című 2012. április 18-i állásfoglalására (13), aggodalmát fejezi ki az emberi jogok terén Nyugat-Szaharában mutatkozó romlás kapcsán; felszólít a nyugat-szaharai nép alapvető jogainak, többek között az egyesülési szabadságnak, a szólásszabadságnak és a tüntetéshez való jognak a tiszteletben tartására; kéri az összes szaharai politikai fogoly szabadon bocsátását; kéri a terület független megfigyelők, nem kormányzati szervezetek és média számára történő megnyitását; ismételten támogatja egy nemzetközi mechanizmus felállítását a nyugat-szaharai emberi jogi helyzet megfigyelése céljából; támogatja a konfliktus igazságos és tartós – a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogán alapuló és az ENSZ határozatainak megfelelő – megoldását;

47.

hangsúlyozza, hogy fontos a nők szerepe és teljes mértékű részvétele a politikai és gazdasági döntéshozatalban, különösen a háborút követő békeépítő folyamatokban, a demokratikus átmenet tárgyalásaiban és a konfliktusrendezési, megbékélési és stabilizálási folyamatokban annak érdekében, hogy növeljük a figyelmet és a tudatosságot a nők által számos harmadik országban a demokratizálódási folyamat során elszenvedett megkülönböztetés felszámolás céljából;

48.

újólag megerősíti azt az álláspontját, hogy a „többért többet” megközelítésnek egyértelműen meghatározott kritériumokon kell alapulnia, amelyekhez konkrét, mérhető, megvalósítható és átlátható, időhöz kötött viszonyítási pontok társulnak; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy a szomszédságpolitikára vonatkozó helyzetjelentésekben módszeresen alkalmazzák ezt a megközelítést;

49.

üdvözli, hogy az EU növekvő mértékben eléri a civil társadalmat, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a civil társadalom módszeresebben és rendszeresebben járuljon hozzá az új „többért többet” uniós megközelítés megfelelő végrehajtásához szükséges emberi jogi országstratégiák és értékelések kidolgozásához;

50.

üdvözli a keleti partnerség kezdeményezés égisze alatt végzett tevékenységeket, amelyek az emberi jogok, a demokrácia, az alapvető szabadságok és a jogállamiság partnerországokban való előmozdítására irányulnak; felhívja az Európai Uniót, hogy használja fel az önkényuralmi rendszerről a demokratikus rendszerre való áttérés során a saját tagállamai által szerzett tapasztalatokat, és fordítsa le a tanulságokat az Unió keleti partnerországaiban megvalósítható konkrét, eredményorientált programokra; sürgeti az EU-t, hogy képviseljen aktívabb és következetesebb álláspontot az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság partnerországokban történő előmozdításakor;

51.

sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a keleti partnerségi politika időnként továbbra is félreértésre adhat okot, mivel egyre inkább engedékennyé és megbocsátóvá válik, továbbá kettős mércék jellemzik, amelyeket a keleti partnerországokkal kapcsolatban gyakran alkalmaznak;

52.

továbbra is rendkívüli módon aggasztja a demokrácia, a jogállamiság, az alapvető szabadságok és az emberi jogok tiszteletének hiánya Fehéroroszországban – az európai szomszédságpolitikához tartozó egyetlen olyan országban, amelyet nem terveznek teljes mértékben bevonni a keleti partnerségbe és az Euronest Parlamenti Közgyűlés munkájába, különösen a 2010. decemberi elnökválasztást, majd a tüntetőkkel és a politikai ellenzékkel szembeni erőszakos rendőrségi fellépést követően, az aktivisták 2011-ben indított pereit is beleértve, amelyek nem feleltek meg a nemzetközi normáknak, és amelyekben aránytalanul szigorú ítéletek születtek; elismerését fejezi ki az EU egységéért, amit az uniós diplomaták Fehéroroszországból való, 2012. februári kiutasítására válaszul tanúsított; sürgeti az Uniót és minden tagállamát, hogy Fehéroroszországgal szembeni politikájukban továbbra is legyenek következetesek és állhatatosak, tartsák fenn – többek között katonai tisztviselőkkel szembeni szankciókkal – a politikai rendszerre gyakorolt nyomást, ugyanakkor érjék el a civil társadalmat olyan eszközökkel, mint például a vízumeljárások fokozott könnyítése és a több oktatási, képzési és cserekapcsolati lehetőség; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Ales Bialetski 2011. augusztus 4. óta börtönben van; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy hivatalos lengyel és a litván tisztviselők banki információk továbbításával lehetővé Ales Bialetski letartóztatását, és kéri, hogy az EU-ban minden szereplő tegyen meg mindent az ilyen hibák megismétlődésének elkerülése érdekében

53.

sürgeti az Európai Uniót, hogy valamennyi harmadik országban, így a partnerországokban és azokban az országokban is, amelyekkel az EU kevésbé szoros kapcsolatot ápol, az emberi jogi visszaélések tekintetében ugyanazt a következetes megközelítést alkalmazza; szorgalmazza, hogy az EU határozottan mutasson rá és ítélje el az emberi jogi jogsértéseket, amennyiben és amikor bekövetkeznek, tekintet nélkül az érintett országgal fennálló partnerség szintjére vagy stratégiai fontosságára; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a pénzügyi támogatást és a gazdasági kapcsolatokat eszközként kell felhasználnia ahhoz, hogy biztosítsa partnerei részéről az emberi jogok egyetemes értékei melletti elkötelezettséget;

54.

hangsúlyozza az emberi jogok és a demokrácia egymást kölcsönösen erősítő jellegét, mivel a társadalmak az emberi jogok tiszteletben tartásán keresztül hoznak létre a békés demokratikus versengéshez szükséges szabad politikai teret; üdvözli e tekintetben a demokrácia támogatására irányuló fokozott uniós figyelmet, amit a nemrégiben létrehozott Európai Demokrácia Alapítvány is szemléltet;

55.

kiemeli, hogy az Unió választási megfigyelő missziói által készített jelentések és ajánlások megfelelő nyomon követéséhez a teljes választási ciklusra kiterjedő hosszabb távú megközelítés szükséges; kiemeli a reális és megvalósítható ajánlások kidolgozásának, valamint annak fontosságát, hogy biztosítsák, hogy ezen ajánlásokat az uniós küldöttségek nyomon követik, és azok a felkínált politikai párbeszéd és támogatás részévé válnak; úgy véli, hogy a Parlament állandó küldöttségeinek és a közös parlamenti közgyűléseknek is fokozott szerepet kellene játszaniuk a szóban forgó ajánlások nyomon követésében, és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos haladás elemzésében; arra ösztönzi az EU választási megfigyelő misszióit (EOM), hogy fokozzák a más nemzetközi választási megfigyelő missziókkal folytatott koordinációt az EU által e tekintetben tett intézkedéseivel való koherecia javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban a fenntartható és független választási eljárások létrehozása érdekében az EU-nak be kell fektetnie a helyi megfigyelők képzésébe; elhívja a figyelmet arra, hogy a demokráciába való átmenethez, valamint az emberi jogok előmozdítása terén a haladás eléréséhez hosszú távú stratégiákra van szükség, és ezek eredményei rövid távon esetleg nem láthatók; ezért kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy alaposan kövessenek nyomon több választási ciklust, uniós választási megfigyelő missziók olyan országokba történő kiküldésével, amelyek önkényuralmi rezsimből demokratikus rendszerek felé haladnak, illetve amelyekben a demokrácia felé történő haladás tekintetében súlyos hiányosságok tapasztalhatók;

56.

ismételten felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy minden egyes uniós választási megfigyelő misszióra vonatkozóan dolgozzon ki koherens, hosszú távú stratégiát, majd két évvel a misszió vége után – az adott választáson jelen lévő választási megfigyelők vezetőjének bevonásával – készítsen értékelést a demokrácia terén elért fejlődésről, és azt a Parlamentnek a főképviselővel/alelnökkel az emberi jogok kérdéseiben folytatott éves vitája során vitassák meg; emlékeztet a főképviselő/alelnök kötelezettségvállalására, amely szerint a választásokat megfigyelő küldöttségek munkája során a hangsúlyt – mind a jelöltek, mind pedig a választók tekintetében – a nők, a nemzeti kisebbségek és a fogyatékkal élők részvételére helyezik majd;

57.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak kapcsolatot kell kialakítania politikai pártokkal, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára olyan eszközök és technikák cseréjét, amelyeket a pártok a lakossággal való szorosabb kötelékek kialakításához, versengő választási kampányok indításához, valamint a törvényhozásban való részvételük hatékonyabbá tételére használhatnak; hangsúlyozza, hogy a demokratizálódás folyamatába a polgárokat, az alulról építkező mozgalmakat és a civil társadalmat is be kell vonni; úgy véli ezért, hogy az EU-nak finanszírozást kellene nyújtania a polgári részvételt, a szavazók oktatását, a jogvédő fellépések szervezését, a sajtószabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát elősegítő programok számára, amelyek általános politikai áttekintést biztosítanak és segítik a polgárokat jogaik gyakorlásában;

58.

úgy véli, hogy a demokrácia építéséhez és fenntartásához alapvető fontosságú a nők politikában és a kormányzásban való egyenlő részvétele; hangsúlyozza ezért, hogy az emberi jogok és a demokratizálódás terén végrehajtott uniós programokban mindig prioritást kell kapnia a nők törvényhozásba, politikai pártokba és a civil társadalomba – vezetőként, aktivistaként vagy tájékozott polgárként – való bevonása, illetve az ezekben részt vevő nők képességeinek fejlesztése; véleménye szerint az EU-nak továbbra is támogatnia és ösztönöznie kell a nőket abban, hogy politikai tisztséget töltsenek be és jelentős szerepet vállaljanak a polgári és a politikai élet valamennyi területén; emlékeztet rá, hogy a nők politikai életben való teljes körű részvétele nem korlátozódik a női jelöltek és választott képviselők számára vonatkozó, statisztikai természetű célkitűzésekre, és rámutat arra, hogy a nők és férfiak közti egyenlőség biztosítás egyaránt jelenti a nők jogaival kapcsolatos problémák figyelembe vételét a politikák kidolgozásakor és a nők szabad és tényleges részvételét a közélet, a politikai és gazdasági élet minden szegmensében;

59.

emlékeztet arra, hogy a törvényes demokratikus alapok, a megfelelően működő civil társadalom és a demokratikus, jogokon alapuló közösség kiépítése hosszú távú folyamat, amelyet alulról kell építeni, és amely nemzeti, regionális, helyi és nemzetközi támogatást igényel;

60.

üdvözli az Európai Parlament demokráciát támogató bizottságának létrehozását, valamint – a Demokrácia-támogatási és Választási Koordinációs Csoporttá (DSECG) alakított – Választási Koordinációs Csoportja megbízatásának kiterjesztését; elvárja a Parlament – többek között a képviselőcsoportok – demokráciát támogató tevékenységeinek további fokozását, elsősorban a parlamenti demokráciát előmozdító hivatalán és a választásmegfigyelő egységén keresztül;

61.

elismeri a harmadik országokkal folytatott átfogó emberi jogi párbeszédekben rejlő lehetőséget, különösen ha a párbeszédhez ténylegesen társul az emberi jogi országstratégia végrehajtása is; hangsúlyozza azonban, hogy a párbeszédek nem szolgálhatnak annak eszközéül, hogy az emberi jogi kérdések megvitatása a politikai párbeszéd egyéb, magasabb szintjein – például csúcstalálkozókon – háttérbe szoruljon; sürgeti továbbá, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések képezzék a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataink egyik központi témáját;

62.

ajánlja, hogy az emberi jogi országstratégiákat tegyék közzé; hangsúlyozza, hogy a nyilvános stratégiák láthatóvá tennék az EU emberi jogok iránti elkötelezettségét a harmadik országokban, és támogatást nyújtanának azoknak, akik nehezen képesek gyakorolni vagy megvédeni emberi jogaikat;

63.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU e párbeszédeket arra használja fel, hogy felhívja a figyelmet egyes aggasztó esetekre, különös tekintettel a politikai foglyok eseteire, akiket a szólás-, a gyülekezési vagy a vallásszabadsághoz való békés jog gyakorlásáért börtönöztek be, és felszólítja az EU-t, hogy az érintett országokkal együttműködve aktívan kövesse nyomon ezeket az ügyeket;

64.

emlékeztet azonban az emberi jogi párbeszédek számának kiábrándító stagnálásával és az emberi jogok terén mutatkozó javulás vagy romlás értékelését segítő áttekinthető referenciaértékek hiányával kapcsolatos aggodalmára; megállapítja, hogy az EU-nak továbbra is nehézséget jelent, hogy különösen a Kínával és Oroszországgal való emberi jogi párbeszédek tekintetében jobb módozatokat tárgyaljon meg; felhívja az EU újonnan kinevezett emberi jogi különleges képviselőjét, hogy vállaljon vezető szerepet az említett és más emberi jogi párbeszédekben, és hogy e téren a Parlamenttel folytatott, folyamatban lévő konzultáció keretei között kövessen új, eredményorientált megközelítést;

65.

hangsúlyozza, hogy bár a kínai hatóságok tettek bizonyos lépéseket a helyes irányban, az emberi jogi helyzet Kínában mindazonáltal tovább romlik, amit az egyre mélyülő társadalmi feszültségek, a fokozott ellenőrzés, az emberi jogi jogvédők, ügyvédek, bloggerek és társadalmi aktivisták elnyomása, valamint a tibetiek és a tibeti kultúra marginalizálását célzó politikák jellemeznek; nyomatékosan kéri a kínai hatóságokat, hogy folytassanak mélyreható párbeszédet a tibeti emberekkel annak feltárása érdekében, mi vezeti a tibeti szerzeteseket és szerzetesnőket önmaguk felgyújtására, hogy szüntessék be az azon tibetiek ellen irányuló zaklatást és megfélemlítést, akik a véleménynyilvánítás szabadságához, vagy a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jogukat gyakorolják, hogy vessenek véget a tiltakozókkal szemben alkalmazott felesleges és túlzott mértékű erőnek, hogy vizsgálják ki az emberi jogok megsértésével kapcsolatos összes esetet, és hogy engedjenek független megfigyelőket belépni az olyan területekre, ahol tiltakozások vannak;

66.

újólag megerősíti arra vonatkozó felhívását, hogy nevezzenek ki egy, a tibeti helyzettel foglalkozó különleges uniós képviselőt, akinek feladata az emberi jogok védelme lenne, és – egyéb aktuális kérdések mellett – a szabad vallásgyakorlás és a kulturális szabadság kérdésével is foglalkozna Kínában;

67.

továbbra is csalódott amiatt, hogy a Parlamentet nem vonták be módszeresen az emberi jogi – többek között Oroszországgal és Kínával folytatott – párbeszédek értékelésébe; szorgalmazza, hogy tegyék hivatalossá a Parlament hozzáférését ezen értékelésekhez, és emlékeztet arra, hogy az emberi jogokról szóló párbeszédekre vonatkozó EU-iránymutatások kimondják, hogy „a civil társadalmat be kell vonni az értékelésbe”;

68.

ismételten kijelenti, hogy minden olyan párbeszéd során, amelyet az EU az emberi jogok tekintetében folytat együttműködési vagy társulási megállapodást aláírt harmadik országokkal, rendszeres jelleggel figyelembe kell venni a nők jogainak helyzetét és előmozdítását, a nemek közti egyenlőséget és a nőkkel szembeni erőszak leküzdésére irányuló törekvéseket;

69.

üdvözli az EU emberi jogi cselekvési tervében foglalt kötelezettségvállalást, mely szerint kereskedelmi és/vagy beruházási megállapodások elindításával vagy megkötésével összefüggésben módszertant kell kidolgozni a harmadik országbeli emberi jogi helyzet elemzésének javítására; felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy GSP+ státusz megadása szorosan kapcsolódjon ahhoz, hogy az ország ratifikálta és végrehajtotta-e a legfontosabb emberi jogi jogszabályokat, lehetővé téve az ilyen kötelezettségek rendszeres értékelését, különös figyelmet fordítva a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési szabadság és a vallásszabadság, valamint a kisebbségek, a nők és a gyerekek jogainak tiszteletben tartására; különösen kiemeli, hogy átláthatóságra van szükség a bevándorlók emberi jogainak védelmében;

70.

üdvözli az EU azon törekvéseit, hogy valamennyi uniós politikai keretmegállapodásba építsenek be az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó záradékot, ismételten szorgalmazza azonban, hogy a harmadik országokkal – a fejlett és a fejlődő országokkal egyaránt – fennálló szerződéses kapcsolatok esetében – az ágazati megállapodásokat, a kereskedelmi és technikai vagy pénzügyi segélyezési megállapodásokat is beleértve – kivétel nélkül minden esetben az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, egyértelműen megfogalmazott feltételeket és záradékokat vegyenek fel az okiratokba; magasnak tartja az általános preferenciarendszerben (GSP) az emberi jogi záradékok életbelépését jelző jelenlegi küszöbértéket, és véleménye szerint azt az egyes érintett országokhoz kell igazítani; tudomásul veszi az általános preferenciarendszer reformjára vonatkozó új, 2011-ben kidolgozott javaslatot, amely indítványozza a konzultációs eljárás bővítését és amely az emberi jogi jogsértések a GSP-bizottságban történő kivizsgálását megkönnyítő rendelkezéseket tartalmaz; mély aggodalmát fejezi ki e tekintetben a kambodzsai emberi jogi helyzet romlása miatt, ahol a földfelvásárlások a szegénység fokozódásához, valamint az EU és Kambodzsa között létrejött hatályos megállapodások részét képező emberi jogi záradékok megsértéséhez vezettek; figyelmeztet arra, hogy az emberi jogi záradék végrehajtásában a következetesség hiánya gyengítheti az EU feltételesség elvén nyugvó politikájának hitelességét és hatékonyságát;

71.

üdvözli az uniós intézmények és a tagállamok által 2011-ben abból a célból megtett intézkedéseket és kidolgozott terveket, hogy koherensebb és összehangoltabb politikát hozzanak létre a vállalati társadalmi felelősségvállalás támogatására, többek között az emberi jogok világszerte történő érvényesítése és a 2011-ben elfogadott, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtása érdekében;

72.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az emberi jogok és a társadalmi és környezetvédelmi normák előmozdítása érdekében a vállalati társadalmi felelősségvállalást rögzítsék a harmadik országokkal vagy fejlődő országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokban; indítványozza, hogy minden jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodásban – a társadalmi és környezetvédelmi fejezetek mellett – átfogó emberi jogi fejezet is szerepeljen; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokat használja fel a négy alapvető munkaügyi norma – nevezetesen az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyaláshoz való jog, a kényszermunka minden formája felszámolása, a gyermekmunka felszámolása; valamint a foglalkoztatás területén a hátrányos megkülönböztetés felszámolása – előmozdítására; hangsúlyozza azt is, hogy tovább kell erősíteni a GSP+ rendszer ellenőrzési és végrehajtási mechanizmusait;

73.

újólag megerősíti, hogy a megállapodások emberi jogokra vonatkozó záradékának következetes alkalmazása alapvető fontosságú az Európai Unió és tagállamainak harmadik országokkal való kapcsolatában; kiemeli annak fontosságát, hogy megvizsgálják, a tagállamok hogyan működtek együtt a terrorizmus elleni küzdelem nevében az elnyomó apparátussal; ezzel kapcsolatban kiemeli az újólag felülvizsgált Európai Szomszédságpolitika szükségességét, amelynek középpontjában a biztonsági ágazat reformjának nyújtott támogatás, és különösen a hírszerzési és a bűnüldözési funkció egymástól való világos elhatárolásának biztosítása áll; felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, az EKSZ-t, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák együttműködésüket az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottságával és az Európa Tanács más vonatkozó mechanizmusaival a harmadik országokkal folytatott, terrorizmusellenes segítségnyújtással kapcsolatos projektek tervezése és végrehajtása terén, továbbá a harmadik országokkal folytatott terrorizmusellenes párbeszéd minden formája tekintetében;

74.

hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelem keretében való titkos fogva tartások igénybevételével kapcsolatban világszerte alkalmazott gyakorlatokat érintő munka folytatásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem semmiképpen sem igazolhatja az emberi jogok megsértését sem a harmadik országokban, sem pedig az Európai Unió területén; üdvözli ezzel összefüggésben az Európai Parlament 2012. szeptember 11-én elfogadott állásfoglalását, amelynek címe „Foglyok CIA általi állítólagos szállítása és illegális fogva tartása az európai országokban: az Európai Parlament TDIP bizottsága által a tagállamok kérésére készített jelentés nyomon követése és e jelentés ajánlásainak végrehajtása;

75.

kitart amellett, hogy az Európai Unió számára fontos, hogy teljes mértékben tartsa magát nemzetközi kötelezettségeihez, politikáihoz és külpolitikai eszközeihez, köztük a kínzásra vonatkozó iránymutatásokhoz és az emberi jogokkal kapcsolatos párbeszédekhez, és végrehajtsa azokat, hogy hitelesebben szorgalmazhassa a társulási megállapodásokban található emberi jogi záradékok szigorú végrehajtását, továbbá sürgesse fő szövetségeseit, hogy tartsák be saját hazai jogszabályaikat és a nemzetközi jogszabályokat;

76.

az emberi jogi záradék hitelességének és az uniós fellépés kiszámíthatóságának fokozása érdekében ajánlja a záradék továbbfejlesztését, hogy a záradékot egészítsék ki politikai és jogi eljárási mechanizmusokkal, amelyeket a nemzetközi jogot sértő ismételt és/vagy módszeres emberi jogi jogsértések miatt benyújtott, a kétoldalú együttműködés felfüggesztésére irányuló kérelem esetén alkalmaznának;

77.

kéri az Európai Uniót, gondoskodjon arról, hogy a harmadik országokkal aláírt minden kereskedelmi megállapodás tartalmazzon olyan záradékokat, amelyek előmozdítják a társadalmi kohéziót, biztosítják a szociális, környezetvédelmi és munkajogi normák tiszteletben tartását, valamint a természeti erőforrásokkal – különösen a földdel és a vízzel – való helyes gazdálkodást; megjegyzi, hogy az EU az emberi jogokat ellenőrző mechanizmust dolgoz ki, amelyet a számos országgal kötendő új partnerségi és együttműködési megállapodásokba és más kereskedelmi megállapodásokba kíván beépíteni; hangsúlyozza, hogy ezek az ellenőrző mechanizmusok nem eléggé ambiciózusak és nem egyértelműek, ami veszélyezteti az emberi jogoknak és a demokráciának a világban való előmozdítására vonatkozó európai uniós szerződéses kötelezettségvállalást; ennek kapcsán különösen aggasztónak véli az Üzbegisztánnal létrejött partnerségi és együttműködési megállapodást (PCA) és a Türkmenisztánnal kötendő PCA-megállapodást;

78.

újólag megerősíti arra vonatkozó ajánlását, hogy az EU fogadjon el következetesebb és hatékonyabb politikát az uniós szankciókkal és korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban, amelyben világos kritériumokat ad meg arra nézve, hogy azokat mikor kell alkalmazni és milyen típusú szankciókat kell alkalmazni, az azok feloldására vonatkozó átlátható viszonyítási pontokkal együtt; felszólítja a Tanácsot annak biztosítására, hogy a korlátozó intézkedésekre, illetve szankciókra vonatkozó döntések meghozatalakor ne alkalmazzanak kettős mércét, és ezeket a politikai, gazdasági és biztonsági érdekektől függetlenül alkalmazzák;

79.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzetközi szinten foglalkozzanak a nőkkel szembeni erőszaknak, valamint az emberi jogok megsértése nemi dimenziójának kérdésével, különösen a kétoldalú társulási megállapodások, továbbá az érvényben lévő vagy tárgyalás alatt álló nemzetközi kereskedelmi megállapodások összefüggésében;

80.

megállapítja, hogy az arab tavasz megmutatta, hogy az új globális információs és kommunikációs struktúra nemcsak új csatornákat teremt a szólásszabadság tekintetében, hanem a politikai mozgósítás a hagyományostól eltérő új formáit is lehetővé teszi; ezzel összefüggésben rámutat, hogy a vidéki területek gyakran nem rendelkeznek megfelelő kapcsolatokkal a korszerű kommunikációs technológiákhoz; felhívja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy az európai uniós külpolitika terén használják ki az új technológiákban rejlő pozitív lehetőségeket, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy csak a világos és következetes politikai programmal rendelkező, szervezett csoportoknak nyújtható pénzügyi támogatás; felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy kezeljék az internet cenzúrázásának és elnyomásának veszélyét; üdvözli a kikapcsolást tiltó stratégia (No Disconnect Strategy) 2011. decemberi elindítását, amelynek keretében olyan eszközöket fejlesztenek ki, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU megfelelő esetekben támogassa a civil társadalmi szervezeteket vagy az egyéni polgárokat abban, hogy meghiúsíthassák az elektronikus távközlési technológiákhoz, köztük az internethez való hozzáférés szándékos megzavarására irányuló kísérleteket;

81.

elismeri, hogy az információs és kommunikációs technológiai infrastruktúrától való növekvő függőség nemzetközi szinten várhatóan új sebezhetőséget és biztonsági aggályokat teremt; emlékeztet azonban arra, hogy számos decentralizált jellemző, amely az internetet a számítógépes biztonság aggályos pontjává teszi, egyben az oka annak is, hogy az internet hatékony eszköz az elnyomó rendszerekben élő emberi jogi jogvédők számára; kiemeli ezért a világos emberi jogi dimenzióval rendelkező – az emberi jogi következményekkel kapcsolatos hatásvizsgálatot is magában foglaló – a digitális szabadságra vonatkozó átfogó stratégia fontosságát a számítógépes biztonsággal kapcsolatos politikák és programok kidolgozása, a számítógépes bűnözés elleni küzdelem, az internetirányítás és az ezen a területen létrejövő más uniós politikák terén; e tekintetben felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy alkalmazzanak proaktív megközelítést, és a számítógépes biztonság szempontját építsék be a harmadik országokkal fenntartott kölcsönös kapcsolataikba;

82.

hangsúlyozza, hogy a polgárok és vállalkozások ellenőrzésében és elnyomásában a tartalom letiltása, valamint az emberi jogi jogvédők, az újságírók, az aktivisták és a másként gondolkodók nyomon követése és beazonosítása, a legitim online önkifejezés büntetendőként való feltüntetése, illetve az ilyen intézkedéseket legitimmé tevő korlátozó jogszabályok meghozatala révén egyre jelentősebb technológiai töltettel rendelkezik; indítványozza, hogy a digitális szabadságok előmozdítását és védelmét be kell építeni az EU valamennyi külső fellépésébe, finanszírozási és segélyezési szakpolitikájába és eszközébe, és azt az elszámoltathatóság és folytonosság biztosítása érdekében évente felül kell vizsgálni; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a digitális szabadságjogokat ismerjék el egyhangúlag olyan alapvető jogokként, amelyek a véleménynyilvánítás szabadságához, gyülekezés szabadságához és az információhoz való hozzáféréshez hasonló egyetemes emberi jogok gyakorlásának, valamint az átláthatóság és az elszámoltathatóság közéletben való biztosításának elengedhetetlen előfeltételei;

83.

üdvözli az EU emberi jogi cselekvési tervében rögzített kötelezettségvállalást, amely az online és offline szólásszabadságra – ezen belül a bloggerek és újságírók, emberi jogi jogvédők és ellenzéki pártok védelmére is – vonatkozó új, nyilvános iránymutatások kidolgozására irányul;

84.

hangsúlyozza a független szabad sajtó és média bátorításának fontosságát, mivel azok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a jogállamiság megőrzése és a korrupt gyakorlatok elleni küzdelem terén;

85.

aggodalommal veszi tudomásul az újságírók és a médiában dolgozók elleni, fokozódó támadások és megfélemlítés aggasztó, világszerte jelentkező tendenciáját; szorgalmazza az említett személyek biztonságának előmozdítását célzó uniós törekvések felgyorsítását az Unió partnereivel és más országokkal folytatott párbeszédek során;

86.

súlyos aggodalmának ad hangot az olyan fejlemények láttán, amelyek a homoszexualitással és a transzneműséggel kapcsolatos tévhitekre hivatkozva korlátozzák a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát; emlékeztet arra, hogy az ilyen hatású jogszabályok és javaslatok nincsenek összhangban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, amely kizárja a nemi irányultságon alapuló megkülönböztetést alkalmazó jogszabályokat és gyakorlatokat; felszólítja a főképviselőt/a Bizottság alelnökét és az emberi jogokért felelős különleges képviselőt, hogy módszeresen adjanak hangot az ezzel kapcsolatos aggályoknak;

87.

sajnálja, hogy az EU-ban gyártott technológiákat és nyújtott szolgáltatásokat a harmadik országokban a (mobil)telefon-hálózatokon és az interneten keresztül az információ cenzúrájával, tömeges megfigyeléssel, a nyomon követéssel, valamint a polgárok és tevékenységeik felkutatásával és követésével az emberi jogok megsértésére használják; aggodalmát fejezi ki egyes, az önkényuralmi rendszerekkel együttműködő uniós vállalatok jelentései miatt, amely vállalatok a helyi jogszabályok követésére hivatkozva korlátlan, szabad hozzáférést biztosítanak a szóba forgó rendszereknek a hálózataikhoz és adatbázisaikhoz, ahogyan ez az uniós székhelyű TeliaSonera vállalat esetében számos korábbi szovjet tagköztársaságban megtörtént; meggyőződése, hogy az európai vállalkozásoknak, leányvállalataiknak és alvállalkozóiknak meghatározó szerepet kellene játszaniuk a világban a szociális normák terjesztésében, ezért az európai értékekkel összhangban kellene tevékenységüket folytatniuk, és a piaci terjeszkedésre irányuló törekvéseik miatt sohasem szabad az emberi jogok érvényesülését veszélyeztetniük;

88.

üdvözli a Tanács arra irányuló határozatait, hogy tilalmat vezet be bizonyos információs technológiák és szolgáltatások Szíriába és Iránba irányuló kivitelére, és sürgeti az EU-t, hogy ezeket az eseteket tekintse precedensnek a más elnyomó rendszerekkel szemben a jövőben alkalmazandó korlátozó intézkedések tekintetében; erőteljesen támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy a kettős felhasználású termékek kivitelének uniós ellenőrzési rendszerében az emberi jogi jogsértéseket olyan tényezőként tartsák számon, amelynek fennállása esetén a listában nem szereplő termékekre a tagállamok exportkorlátozásokat vethetnek ki; felhívja ezzel összefüggésben a figyelmet arra az álláspontjára, hogy rendeletet kell elfogadni, amely módosítja a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló 428/2009/EK tanácsi rendeletet;

89.

hangsúlyozza egy erős és dinamikus civil társadalom kialakítását, mint a demokratikus haladás és az emberi jogok hatékonyabb védelme szempontjából kulcsfontosságú tényezőt; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom mobilizálása váltotta ki az arab tavasz által hozott történelmi változások bekövetkezését

90.

elismeri a civil társadalmi szervezeteknek nyújtott támogatás fokozására irányuló uniós törekvéseket; különösen nagyra értékeli, hogy az Európai Unió a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén (EIDHR) és s az Európai Demokrácia Alapítványon (EED) keresztül közvetlenül is el tudja érni a civil társadalmat; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az EU nem rendelkezik határozottabb, módszeres politikával, amellyel rászoríthatná a partnerországokat az egyetemes gyülekezési és egyesülési jogokat szűkebbre szabó, indokolatlan jogi és igazgatási korlátozások eltörlésére; szorgalmazza az említett politikai iránymutatások kidolgozását;

91.

megismétli, hogy támogatja, hogy a demokratikus elköteleződés koncepcióját az EU fejlesztési együttműködésében is alkalmazzák, és ezzel kapcsolatban alapvetően fontosnak tartja a civil társadalom szerepét; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió személyzetéhez tartozó minden munkatársnak szorosan együtt kell működnie a civil társadalommal a kiküldetése helye szerinti országban; kiemeli, hogy a civil társadalommal folytatott szorosabb együttműködés jelentős mértékben hozzájárulna a megvalósítható és reális, az adott országok prioritásaihoz igazodó emberi jogi országstratégiák kidolgozásához;

92.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogi jogvédők üldözése és ellehetetlenítése továbbra is széles körű tendencia az egész világon, különösen Kínában, Oroszországban és más olyan országokban, ahol a magas szintű emberi jogi normákat tévesen még mindig az EU, az ENSZ és globális emberi jogi szervezetek előírásaiként értelmezik; sajnálja, hogy Kínában a foglalkozásuk gyakorlásától eltiltott ügyvédek, a politikailag üldözött újságírók és a médiában dolgozó személyek ügyét belügynek tekintik; megállapítja a demokratikus tér korlátozásait;

93.

üdvözli az ENSZ Közgyűlése – az EU által is támogatott – harmadik bizottságának az emberi jogi jogvédőkről szóló, 2011. novemberi határozatát, az EU által az ENSZ emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó különleges előadójának nyújtott támogatást, valamint az emberi jogi jogvédők védelmét célzó érintett regionális mechanizmusokat;

94.

támogatja az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó önkéntes európai kezdeményezés alapítására vonatkozó tervet, amelynek keretében átmeneti menedéket biztosítanának olyan emberi jogi jogvédőknek, akiket a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének égisze alatt sürgősen ki kell telepíteni származási országukból; kiemeli, hogy ezt a kezdeményezést a már meglévő szükségszállás-rendszert kiegészítő módon kell megvalósítani;

95.

megjegyzi, hogy a leginkább fenyegetett és veszélyeztetett helyzetben a távol eső helyeken és a konfliktuszónákban dolgozó, az uniós személyzettel a legcsekélyebb kapcsolatot tartó emberi jogi jogvédők vannak; sürgeti az összes uniós küldöttséget, hogy dolgozzanak ki helyi emberi jogi stratégiákat az emberi jogi jogvédőkkel való rendszeres kapcsolattartásra, valamint a szükséges segítséggel és védelemmel való ellátásukra, ahogyan ezt az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások előírják;

96.

hangsúlyozza, hogy az EU számára fontos a proaktív fellépés (reagálás és a fenyegetett helyzetben lévő emberi jogi jogvédők támogatása; az emberi jogi jogvédők ellen indított perek megfigyelése; azonnali, határozott és látható reakció a szólásszabadság, egyesülési és gyülekezési szabadság korlátozására), és az emberi jogi jogvédők és/vagy családjuk módszeresebb tájékoztatása a nevükben végrehajtott fellépésekről, ahogyan ezt az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások előírják; ezzel összefüggésben felhív a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszközével kapcsolatos mechanizmus megerősítésére, amelynek célja, hogy sürgős védelmi intézkedéseket biztosítson a veszélyben lévő emberi jogi jogvédők számára;

97.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az évente odaítélt Szaharov-díj láthatóságának fokozására irányuló felhívása nem került napirendre, hiszen a Szaharov-díjat csak pusztán csak megemlítik az éves jelentés Európai Parlamentről szóló szakaszában; ismételten hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek megfelelően nyomon kell követnie a jelöltek és a díjazottak jólétét és az országukban fennálló helyzetet; megismétli az EKSZ-hez és a Bizottsághoz intézett felhívását, miszerint álljon rendszeresen kapcsolatban a Szaharov-díj jelöltjeivel és díjazottjaival annak érdekében, hogy biztosítsa a folyamatos párbeszédet és az emberi jogi helyzet nyomon követését a díjazottak országaiban, és védelmet kínáljon az üldöztetéstől szenvedők számára; felszólítja az EKSZ-t, hogy a Szaharov-díj témáját építse be az emberi jogok helyzetéről szóló éves jelentés emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó szakaszába;

98.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassák, képezzék és ruházzák fel felelősséggel az emberi jogi jogvédőket, a civil társadalmi aktivistákat és a független újságírókat, valamint biztosítsák biztonságukat és online szabadságukat, továbbá alapvető jogként erősítsék meg az online szólás-, gyülekezési és egyesülési szabadságot;

99.

megismétli a halálbüntetést minden esetben és körülmények között ellenző határozott álláspontját, és nyomatékosan támogatja az Unió azon törekvését, hogy az ENSZ Közgyűlése 67. ülésszakán erélyes határozatban álljanak ki a halálos ítéletekre vonatkozó moratórium mellett, abból a célból is, hogy a halálbüntetés elleni világkongresszus előtt az ügy lendületet kapjon; felhívja a figyelmet arra, hogy az EU vezető szerepet játszik a halálbüntetés elleni küzdelemben, amelynek legnagyobb támogatója is;

100.

felszólítja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak azon eszközök kereskedelmi értékesítésétől vagy terjesztésétől, amelyek a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható egyes áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK rendelet tilalma alá esnek; felszólít arra, hogy rendszeres és folyamatosan korszerűsített exportellenőrzésnek vessék alá az uniós gyógyszergyárak által előállított olyan gyógyszereket, amelyeket harmadik országokban halálbüntetések végrehajtásához használhatnak fel; üdvözli ezzel összefüggésben a Bizottságnak az 1236/2005/EK rendelet módosítására irányuló döntését, ami által szigorítani fogja a halálbüntetés végrehajtása céljából használható egyes kábítószerekre vonatkozó exportellenőrzéseket; üdvözli az egyes uniós gyógyszergyártó vállalatok által tett, arra irányuló proaktív lépéseket, hogy megállítsák az olyan harmadik országokba irányuló kivitelt, ahol fennáll annak a veszélye, hogy az ilyen készítményeket kivégzésekhez használják fel; sürgeti, hogy több uniós gyógyszergyártó tegyen hasonló lépéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy az 1236/2005/EK rendeletben hozzon létre olyan általános szabályt, amely a kínzáshoz vagy kivégzésekhez felhasználható gyógyszerek tekintetében többek között előzetes kiviteli engedély meglétét írná elő;

101.

üdvözli az emberi jogi szervezetek azon értékelését, hogy a 2011-es állapot szerint a halálbüntetés alkalmazása széles körben alátámasztja a halálbüntetés eltörlése irányába mutató globális tendenciát; üdvözli, hogy Thaiföldön a 18 év alatti bűnelkövetők tekintetében eltörölték a halálbüntetést; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy Iránban, Irakban, Afganisztánban és Szaúd-Arábiában a kivégzések száma jelentősen emelkedett; komoly csalódásának ad hangot amiatt, hogy Kína megtagadja a hiteles tájékoztatást a halálbüntetés alkalmazásáról és a kivégzések számáról, amely az Amnesty International szerint ezrekre rúg; üdvözli a halálbüntetés eltörlését az Amerikai Egyesült Államok Illinois államában, sajnálja viszont, hogy az Egyesült Államok tovább folytatja emberek kivégzését annak ellenére, hogy 2011-ben a G8 országok közül már egyedül ő folytat ilyen gyakorlatot; aggodalommal emlékeztet arra, hogy Fehéroroszország az egyetlen európai ország, amely továbbra is alkalmazza a halálbüntetést; következetesen sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy az említett országokkal folytatott párbeszédben kiemelt témaként vesse fel ezt a kérdést;

102.

hangoztatja, hogy az EU-nak, amely a halálbüntetés elleni küzdelem terén már konkrét eredményeket tud felmutatni, határozottabb kötelezettségvállalást kell tennie és fel kell kérnie intézményeit és tagállamait, hogy tartsák fenn és erősítsék meg az üggyel kapcsolatos elkötelezettségüket és politikai szándékukat, hogy a világon véglegesen fel lehessen számolni a halálbüntetést;

103.

üdvözli az EU harmadik országok felé irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról szóló, aktualizált iránymutatások elfogadását; emlékeztet azonban arra, hogy ahhoz, hogy az uniós politika területén konkrét eredményeket érjenek el, le kell küzdeni a figyelemfelkeltéssel és a végrehajtással kapcsolatos problémákat;

104.

üdvözli, hogy a különleges védelmet igénylő csoportokra vonatkozó, aktualizált iránymutatások hatályát kiterjesztették a nemi irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetést elszenvedő személyekre is, és üdvözli azon elkötelezettséget, hogy a harmadik országokat nemzeti eljárások biztosítására sürgetik a nemi szemponttal és a gyermekekkel kapcsolatos panaszok és bejelentések tekintetében; sajnálattal veszi ugyanakkor tudomásul, hogy a kínzás ellen irányuló, összehangolt uniós erőfeszítések nem foglalkoznak még átfogóbban a kérdés nemi szempontjával, aminek legfőbb oka, hogy nem áll rendelkezésre nagy mennyiségű információ a kínzás és a bántalmazás valamennyi formáival kapcsolatban;

105.

kiemeli annak fontosságát, hogy az uniós iránymutatásokat összekapcsolják az ENSZ kínzás elleni egyezménye fakultatív jegyzőkönyvének végrehajtási szabályaival, különös tekintettel a nemzeti szintű megelőzési mechanizmusokra;

106.

hangsúlyozza, hogy a rabszolgaságnak az ENSZ által kidolgozott fogalommeghatározása azon személy állapotára vagy helyzetére vonatkozik, akire kihatnak a tulajdonjog sajátos attribútumai vagy azok némelyike; sajnálatát fejezi ki a rabszolgaság továbbra is létező modern formái miatt, amelyek még az Európai Unióban is előfordulnak; ezért kéri a Bizottságot, hogy folytasson sokkal határozottabb politikát e témával kapcsolatban, különösen a háztartási alkalmazottakat illetően, akik az ilyenforma rabszolgaság által leginkább érintett társadalmi-foglalkozási csoportot alkotják;

107.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a pszichiátriával való politikai indíttatású visszaélés számos országban még mindig fájdalmas probléma, amely antidemokratikus rendszereinek támogatása során történetileg erőszakos pszichiátriai módszereket alkalmazott az ellenzéki társadalmi csoportok és egyének megfélemlítése és megállítása céljából; aggodalommal mutat rá, hogy ez a tendencia együtt jár a kínzás homályos és nehezen megfogható formáival, köztük a pszichológiai terrorral és a megalázó fogva tartási körülményekkel;

108.

felhívja a figyelmet az ENSZ különleges előadójának a kínzásról és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódról vagy büntetésről szóló, 2011. augusztus 5-i jelentésének (A/66/268) jelentőségére, középpontban a magánzárka hatásaival, e módszernek a pszichiátriai klinikákon való alkalmazását is beleértve; súlyos aggodalmának ad hangot a különböző országokból érkező bizonyítékok miatt, amelyek tanúsága szerint a pszichiátriai kórházakat ténylegesen fogva tartási központ céljára használják; felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy fordítsanak kellő figyelmet erre a problémára;

109.

aggodalmának ad hangot a kínzást elszenvedett áldozatok rehabilitációs központjainak jövőbeli működésével kapcsolatban; felhívja az EKSZ-t és a bizottsági szolgálatokat, hogy munkájuk során lépjék át a külső és belső politikákat elválasztó vonalat, ezzel biztosítva, hogy az adminisztratív hatásköri korlátok sem az Unión belül, sem kívül ne veszélyeztessék a rehabilitációs központoknak nyújtott uniós támogatást;

110.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy az emberi jogi jogsértések továbbra is fájdalmas problémát jelentenek Ciprus megszállt területén; megjegyzi, hogy a török hadsereg menekültet ezreit – akiket korábban otthonaik és vagyontárgyaik elhagyására kényszerítettek – akadályoz meg mind máig abban, hogy visszatérjenek szülőföldjükre; megjegyzi továbbá, hogy az eltűnt személyek családjától és rokonaitól még mindig megtagadják azt a jogot, hogy választ kapjanak szeretteik sorsáról, mivel Törökország nem teszi lehetővé sem militarizált övezetekbe való bejutást, sem pedig azt, hogy a ciprusi eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság betekinthessen az e tárgyban folytatott vizsgálatokról készült jelentéseket tartalmazó archívumokba;

111.

ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogokról az Unió és a harmadik országok között folytatott politikai párbeszédnek ki kell terjednie a megkülönböztetésmentesség befogadóbb és átfogóbb – többek között a vallás, a meggyőződés, a nemi hovatartozás, a faji vagy etnikai származás, az életkor, a fogyatékosság, a szexuális irányultság és a nemi identitás alapján történő – meghatározására;

112.

hangsúlyozza, hogy az uniós külpolitikának az alapvető jogok, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség területén megnyilvánuló hitelességéhez és következetességéhez a Tanácsnak el kell fogadnia a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvet, és ki kell bővítenie a rasszizmusról és idegengyűlöletről szóló kerethatározat hatályát, hogy az más megcélzott csoportokra – például az LMBT-személyekre – is kiterjedjen;

113.

kéri a tagállamoktól, hogy szilárdan forduljanak szembe minden olyan kísérlettel, amelynek célja az emberi jogok egyetemességének, oszthatatlanságának és egymástól való függésének megkérdőjelezése, valamint hogy határozottan ösztönözzék az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát arra, hogy egyenlő figyelemben részesítsék a bármely alapon történő megkülönböztetés – köztük a nemen, nemi identitáson, fajon, koron, nemi irányultságon, valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés – minden formáját; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a homoszexualitást 78 államban továbbra is büntetik, sőt ezek közül öt államban halálbüntetéssel; felhívja ezeket az államokat, hogy haladéktalanul szüntessék meg a homoszexualitás kriminalizálását, engedjék szabadon a szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt bebörtönzött személyeket és ne végezzék ki őket; felhívja az EKSZ-t, hogy az LMBT-személyek jogainak védelmében teljes körűen használja fel az LMBT-személyek jogainak előmozdítását célzó eszközöket; felhívja a Tanácsot, hogy dolgozzon ki kötelező iránymutatásokat ezen a területen; felhívja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy segítsék az LMBT-személyek jogvédőit olyan országokban, ahol e személyek veszélyben vannak, és felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy továbbra is tegye egyértelművé az Európai Unió szilárd elkötelezettségét az egyenlőség és a szexuális irányultságon, nemi hovatartozáson és a nemi hovatartozás kifejezésén alapuló megkülönböztetés tilalma iránt az egész világon, beleértve kétoldalú, nemzetközi és ENSZ-szintű kezdeményezések indítását és támogatását e kérdésekkel kapcsolatban; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki ütemtervet a szexuális irányultságon és nemi hovatartozáson alapuló egyenlőségre vonatkozóan;

114.

felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak menedékjogot azoknak, akik üldöztetés elől menekülnek olyan országokból, ahol a leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális és interszexuális embereket kriminalizálják, és tegyék ezt a kérelmezők üldöztetéstől való indokolt félelme alapján, és támaszkodjanak leszbikusként, melegként, biszexuálisként, transzneműként vagy interszexuálisként való önmeghatározásukra;

115.

ismét megerősíti, hogy az AKCS–EU partnerségben alapvető fontosságú a megkülönböztetésmentesség elve, a nemek vagy a nemi irányultság szempontját is beleértve;

116.

hangsúlyozza a figyelmet az ENSZ fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezményének (UNCRPD) EU általi megerősítésének jelentőségét, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégia – különösen a 8. cselekvési terület – elfogadására; elítéli a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés minden formáját, és felszólít minden államot arra, hogy ratifikálják az UNCRPD-t; hangsúlyozza, hogy az EU-nak is nyomon kell követnie az UNCRPD saját területén történő végrehajtását; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy mozdítsák elő a fogyatékossággal élők jogairól szóló, az ENSZ keretében 2006-ban kidolgozott nemzetközi egyezményt az Európai Unión belül és azon kívül;

117.

elítéli a kasztrendszeren alapuló megkülönböztetést elszenvedő személyekkel szemben elkövetett folytatódó emberi jogi jogsértéseket, köztük az egyenlőség és az igazságszolgáltatáshoz való hozzájutás megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok elérésének kasztrendszer-alapú akadályozását; arra kéri a Tanácsot, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy közösen lépjenek fel a kasztrendszeren alapuló megkülönböztetéssel szemben, többek között uniós emberi jogi közlemények, keretrendszerek, valamint adott esetben országspecifikus stratégiák és párbeszédek formájában, továbbá hogy – a kaszt szerinti megkülönböztetés felszámolását illetően irányadó keretként – támogassák a munkán és a származáson alapuló megkülönböztetés felszámolásáról szóló ENSZ-alapelvek és -iránymutatások tervezetét, valamint hogy dolgozzanak ezen alapelvek és -iránymutatások az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa általi jóváhagyásán;

118.

kéri az alelnököt/főképviselőt és az emberi jogokért felelős különleges képviselőt annak fenntartások nélküli elismeréséhez, hogy a kaszt szerinti megkülönböztetés súlyos következményekkel jár az emberi jogok és a szegénység tekintetében egyaránt;

119.

üdvözli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a rendkívüli szegénységre és az emberi jogokra irányadó elvei az összes emberi jog függetlenségén és oszthatatlanságán, valamint a rendkívüli szegénységben élők részvételének és önellátóvá válásának elvén alapulnak; hangsúlyozza, hogy a rendkívüli szegénység és az emberi jogok egymástól elválaszthatatlanok: egyrészt a rendkívüli szegénységben élő embereket gyakran megfosztják polgári, politikai, gazdasági, szociális és emberi jogaiktól; fontos másrészt, hogy a rendkívüli szegénység elleni küzdelemben az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló megközelítés érvényesüljön, mert a helyzet csak ezáltal érthető meg és kezelhető; felszólítja a Tanácsot, hogy az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsában támogassa ezt a megközelítést;

120.

aggodalommal jegyzi meg, hogy az őslakosok különösen ki vannak téve a megkülönböztetés veszélyének, és különösen sérülékenyek a politikai, gazdasági, környezeti és munkához kapcsolódó változásokkal és zavarokkal szemben; megjegyzi, hogy a legtöbbjük a szegénységi küszöb alatt él, és kevéssé vagy egyáltalán nem jut képviselethez, nem fér hozzá a politikai döntéshozatali vagy igazságszolgáltatási rendszerhez; különösen aggasztják a beszámolók szerinti jelentős földfelvásárlások, a lakóhely elhagyására kényszerítés és a fegyveres konfliktusból fakadó emberi jogi visszaélések;

121.

kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mozdítsa elő a „klímamenekült” fogalmának hivatalos, jogi legitimizálását (e fogalom olyan személyt jelöl, aki az éghajlatváltozás következményei miatt kénytelen otthonát elhagyni és külföldön menedékjogot kérni), mivel e a fogalmat sem a nemzetközi jog, sem más, jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodás eddig még nem ismerte el;

122.

hangsúlyozza az állampolgársághoz való jog – mint a legalapvetőbb jogok egyikének – jelentőségét, mivel sok országban csak a teljes jogú állampolgárok számára adottak a lehetőségek ahhoz, hogy maradéktalanul gyakorolhassák alapvető emberi jogaikat, ideértve a közbiztonsághoz, a jóléthez és az oktatáshoz való jogot;

123.

hangsúlyozza, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségeknek a többi kisebbségi csoportétól eltérő egyedi igényei vannak, és biztosítani kell az e kisebbségekkel szembeni egyenlő bánásmódot az oktatás, az egészségügyi ellátás, a szociális szolgáltatások és más közszolgáltatások tekintetében, továbbá hogy a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet valamennyi területén elő kell mozdítani a nemzeti kisebbségek tagjai és a többséghez tartozók közötti maradéktalan és tényleges egyenlőséget;

124.

méltányolja, hogy a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos határozatok uniós politikákban történő végrehajtásának kérdésére kiemelt figyelmet fordítanak, ahogyan ezt a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú ENSZ BT-határozatok uniós végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés európai uniós mutatóiról szóló, az Európai Unió Tanácsa által 2011. május 13-án elfogadott jelentés is bizonyítja; üdvözli az EU politikai intézkedését, amely az ENSZ Főtitkára gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselője mandátumának meghosszabbítására irányul az ENSZ Közgyűlésében; osztja a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló, 2011. december 1-i tanácsi következtetésekben kifejtett álláspontot, miszerint az emberi jogi, nemi és a fegyveres konfliktusban érintett gyermekekkel kapcsolatos szempontok folyamatos és módszeres figyelemmel kísérésének a KBVP-missziók minden fázisában a középpontban kell állnia;

125.

úgy véli, hogy a nők szóban forgó tényleges részvételének biztosítása érdekében – tekintettel arra, hogy jelenleg mind a politikai, mind a civil társadalmi szervezetekben alulreprezentáltak – a nemekkel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó képzési és kísérő modulokat kell előirányozni mind az európai alkalmazottak, mind a helyszínen lévő nők számára, hogy hatékonyan hozzájárulhassanak a szóban forgó békefolyamatokhoz és vitarendezéshez;

126.

elismeri, hogy a fegyveres konfliktushelyzetben lévő nők és gyermekek helyzetének javításában elérhető konkrét haladás gyakran attól függ, hogy sikerül-e civil ellenőrzés alatt világos és egységes elszámoltathatósági struktúrákat létrehozni a katonai és a biztonsági szolgálatoknál; sürgeti ezért az érintett uniós intézményeket, hogy a konfliktussal küzdő vagy konfliktust elszenvedett országokban dolgozzanak ki és alkalmazzanak hatékonyabb módszereket a biztonsági ágazat megreformálására, különös tekintettel a nők és gyermekek ezzel kapcsolatos jogaira, befogadására és szerepvállalásuk elősegítésére; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy vegyék figyelembe ezt a szempontot a biztonsági ágazat reformját szabályozó külső támogatási eszközök tervezése és végrehajtása során, ideértve a nők konfliktus utáni újjáépítésben való szerepvállalása elősegítésének fontosságát;

127.

felszólít a gyerekkatonák lefegyverezésére, rehabilitálására és a társadalomba való visszaintegrálására, azon uniós politikák központi elemeként, amelyek célja az emberi jogok megerősítése, a gyermekek védelme és az erőszak politikai konfliktusrendezési mechanizmusokkal való felváltása;

128.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az afrikai Nagy-tavak vidékén a nemi erőszak egész népcsoportok kiirtására szolgáló háborús eszköz;

129.

sürgeti az Európai Uniót, hogy fokozza fellépését annak érdekében, hogy véget vessen a női nemi szervek megcsonkítása, a korai és kikényszerített házasságok, becsületgyilkosságok, valamint a kényszerített és nemek szerinti szelektív abortusz gyakorlatának; fenntartja, hogy a szóban forgó politikáknak a fejlesztési együttműködésre vonatkozó uniós megközelítés alapvető fontosságú elemeinek kell lenniük; kiemeli, hogy a nők és lányok jóllétéhez valamennyi országban fontos az orvosi ellátáshoz való megfelelő hozzáférés és a szexuális élet és az utódnemzés egészségügyi és jogi vonatkozásaival kapcsolatos tájékoztatás és oktatás;

130.

megállapítja, hogy továbbra sem irányul kellő figyelem a szexuális és a reproduktív jogokkal kapcsolatos jogsértésekre, amelyek veszélyeztetik az ENSZ népességgel és fejlesztéssel foglalkozó nemzetközi konferenciáján 1994-ben elfogadott kairói cselekvési programban (ICPD) vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében tett erőfeszítéseket, és hogy a népességi és fejlesztési stratégiákban nem irányul kellő figyelem a megkülönbözetés – többek között a nemi alapú megkülönböztetés és a nemek közötti egyenlőtlenségek – problémájának kezelésére sem; hangsúlyozza, hogy a reproduktív egészséggel kapcsolatos előrehaladást bizonyos kontextusokban korlátozzák az olyan jogsértések mint például a gyermekházasságok, a korai vagy kényszerházasságok, a házasodás alsó korhatára jogi meghatározásának elmulasztása, kényszerítő gyakorlatok mint például a kényszersterilizálás és a női nemi szervek csonkítása, valamint a nők és lányok azon jogának megtagadása, hogy – megkülönböztetéstől, kényszertől és erőszaktól mentesen – saját maguk dönthessenek saját szexuális és reproduktív egészségükről; szorgalmazza, hogy az Unió emberi jogi és fejlesztési politikai szempont hajtsa végre a kairói cselekvési programot, mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőséget, valamint a nők és gyermekek jogait, köztük a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat;

131.

annak biztosítására sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy az ICPD+20 operatív felülvizsgálati folyamat a szexuális és reproduktív jogok teljes körű gyakorlásához kapcsolódó valamennyi szempont átfogó felülvizsgálatát eredményezze, valamint hogy szilárd és haladó megközelítést vezet be a szexuális és reproduktív jogok tekintetében, a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban, fokozva a megvalósításuk tekintetében az elszámoltathatóságot; felhívja különösen az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a felülvizsgálatot részvételi alapon folytassák le, és hogy a folyamat lehetőséget biztosítson a különböző érdekeltek – többek között a civil társadalom, valamint a nők, a serdülőkorúak és a fiatalok – számára az abban való jelentőségteljes részvételre; emlékeztet arra, hogy egy ilyen felülvizsgálat keretének az emberi jogokon kell alapulnia, és különös hangsúlyt kell fordítania a szexuális és a reproduktív jogokra;

132.

emlékeztet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 11/8. számú, „A megelőzhető gyermekágyi halandóság és megbetegedések, valamint az emberi jogok” című határozatára, amely megerősíti, hogy a gyermekágyi halandóság és megbetegedések megelőzéséhez a nők és leányok emberi jogainak – különösen az élethez, oktatáshoz, tájékoztatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való jogaiknak – hatékony előmozdítása és védelme szükséges. hangsúlyozza, hogy az Uniónak ezért alapvető szerepet kell játszania azon megelőzhető komplikációk csökkentéséhez való hozzájárulásban, amelyek a terhesség és szülés előtt, alatt vagy után fordulnak elő;

133.

kéri az EU-t, hogy folytasson szoros együttműködést a nők szerephez juttatásának kérdésével foglalkozó ENSZ-szervezettel (UN Women) és mind kétoldalú, mind pedig nemzetközi, regionális és nemzeti szinten lépjen fel a nők jogainak megerősítéséért; különösen hangsúlyozza, hogy nem elég támogatni az – EU harmadik országokban alkalmazott fejlesztési és emberi jogi politikájának kiemelt részét képező – egészségügyi nevelést és a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra irányuló megfelelő programokat, hanem biztosítani kell azt is, hogy a nők tisztességes hozzáféréssel rendelkeznek a közegészségügyi rendszerekhez, és megfelelő szülészeti és nőgyógyászati ellátásban részesülnek, az Egészségügyi Világszervezet által meghatározottakkal összhangban;

134.

sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelemre vonatkozó átfogó stratégia keretében fordítsanak kiemelt figyelmet a női nemi szervek megcsonkítására, beleértve uniós cselekvési tervek – a kellő gondosság elve alapján történő – kidolgozását a női nemi szervek megcsonkítása tárgyában; arra bátorítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy továbbra is foglalkozzanak a női nemi szervek megcsonkításának kérdésével az e gyakorlatot ma is folytató partnerországokkal folytatott politikai és szakpolitikai párbeszéd keretében, amelybe vonjanak be a gyakorlat beszüntetésén már dolgozó emberi jogi jogvédőket, a gyakorlattal közvetlenül érintett lányokat és asszonyokat, közösségi vezetőket, vallási vezetőket, tanárokat, egészségügyi dolgozókat, valamint helyi és nemzeti szintű állami tisztviselőket; hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek – az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keret végrehajtására irányuló fellépések részeként – egyedi eszközöket kell kidolgoznia a női nemi szervek megcsonkításával kapcsolatban;

135.

hangsúlyozza, hogy a reproduktív egészséggel kapcsolatos előrehaladást bizonyos kontextusokban korlátozzák az olyan jogsértések mint például a gyermekházasságok, a korai vagy kényszerházasságok, a házasodás alsó korhatára jogi meghatározásának elmulasztása, kényszerített gyakorlatok mint például a kényszersterilizálás és a női nemi szervek csonkítása;

136.

üdvözli több tagállam kötelezettségvállalását, amely szerint küzdeni fognak a nők elleni erőszak, a családon belüli erőszak és a női nemi szervek megcsonkítása – és különösen e jelenségek határokon átnyúló vetületei – ellen; ismételten hangsúlyozza az e kérdésekkel kapcsolatos külső és belső uniós politikák koherenciájának szükségességét, és sürgeti a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a nők és lányok elleni erőszak és a nőgyilkosságok megszüntetésének kérdését, és megfelelő pénzügyi források biztosításán keresztül az Unión belül és harmadik országokban egyaránt támogasson célzott és innovatív programokat; ösztönzi az EU-t és tagállamait az Európa Tanács nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének aláírására és ratifikálására;

137.

üdvözli, hogy elfogadták az emberkereskedelem megelőzéséről és az e jelenség elleni küzdelemről szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (14), valamint hogy a Bizottság kidolgozta a 2012–2016 közötti időszakra szóló, az emberkereskedelem felszámolására irányuló új uniós stratégiát; emlékeztet arra, hogy az emberkereskedelem összetett, transznacionális jelenség, amely a szegénységgel szembeni kiszolgáltatottságban, a demokratikus kultúra hiányában, a nemek közötti egyenlőség hiányában, a nőkkel szemben elkövetett erőszakban gyökerezik; hangsúlyozza azt, hogy határozottabban szót kell emelni a nemek közötti egyenlőség kérdése mellett a harmadik országokkal e problémákról folytatott párbeszédben; végül pedig kéri azokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálták az ENSZ emberkereskedelemről szóló, ún. palermói jegyzőkönyvét, és az Európa Tanács emberkereskedelemről szóló egyezményét, hogy ezt minél előbb tegyék meg;

138.

hangsúlyozza, hogy a nők létfontosságú szerepet játszanak a déli szomszédsági politikai életben; üdvözli azon választási eredményeket, amelyek következtében jelentősen növekedett a nők száma a politikában;

139.

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő különösen azt, hogy az Afrikai Unió tagállamai ratifikálják és végrehajtsák az Afrikai Uniónak az afrikai nők jogairól szóló jegyzőkönyvét;

140.

emlékeztet a Lisszaboni Szerződésben tett konkrét kötelezettségvállalásra, hogy a gyermekek jogait a külső uniós politikák középpontjába állítják; rámutat, hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény csaknem egyöntetű elfogadása különösen szilárd nemzetközi jogi alapot biztosít arra, hogy e területen progresszív politikákat vezessenek be; emlékeztet arra, hogy a gyermekek jogait minden uniós politikában és intézkedésben figyelembe kell venni; felszólítja ezért azokat az országokat, amelyek még nem erősítették meg az egyezményt, hogy a lehető legrövidebb időn belül tegyék ezt meg, valamint a lehető legrövidebb időn belül hajtsák végre mind az egyezményt, mind pedig annak fakultatív jegyzőkönyveit;

141.

felhívja a figyelmet egy súlyos problémára a szubszaharai Afrika néhány országában, ahol gyermekeket vádolnak meg boszorkánysággal, aminek a társadalmi kirekesztéstől a gyermekgyilkosságig, valamint a gyermekek áldozati formában történő rituális meggyilkolásáig terjedő súlyos következményei vannak; megjegyzi, hogy az államnak kötelessége megvédeni a gyermekeket az erőszak és a visszaélés minden formájától, következésképpen sürgeti az alelnököt/főképviselőt, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az érintett országok kormányaival folytatott emberi jogi párbeszédek és külső pénzügyi eszközök programozása során fordítsanak különös figyelmet a gyermekeknek az erőszak valamennyi formája elleni védelmére és e gyermekek sorsára;

142.

felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy az Unió külső politikái keretei között védelmezze meg a gyermekek jogait büntetőeljárások során egyedi védelmi szükségletek meghatározásával – elismerve ezáltal a gyermekek másodlagos és ismételt viktimizációnak való kitettségét –, a gyermek legfőbb érdekét tekintve elsődleges szempontnak, amint azt a bűncselekmények sértettjeinek jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelv előírja;

143.

üdvözli „Az EU gyermekjogi ütemterve” című bizottsági közleményt, amely a külső és a belső politikai célkitűzéseket egyetlen politikai dokumentumban egyesíti; emlékeztet az alelnök/főképviselő által az „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységeinek középpontjában” című bizottsági közleményben tett kötelezettségvállalásra, amelynek értelmében – három kampányprioritás egyikeként – a gyermekek jogaira fognak összpontosítani; hangsúlyozza azonban annak fontosságát, hogy e kötelezettségvállalásokat költségvetéssel rendelkező intézkedésekre váltsák át és kövessék nyomon azok hatékony végrehajtását;

144.

felszólít a gyermekek jogainak az EU emberi jogi országstratégiáiba való, a Lisszaboni Szerződés szerinti kötelezettségvállalással összhangban történő beépítésére; támogatja a fejlesztési együttműködésnek az emberi jogokon alapuló megközelítése irányába tervezett további lépéseket, ahogyan ez az Unió emberi jogi stratégiai cselekvési tervében is szerepel; kiemeli ennek sürgősségét a gyermekek jogai esetében, a hosszabb távon fenntartható előrelépés biztosítása érdekében; emlékeztet arra, hogy bizonyos országokban a leánygyermekek különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak;

145.

hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a gyermek-kényszermunka, a gyermekek kizsákmányolása és gyerekkereskedelem minden formája ellen; felszólít a gyermekek munkaerő-piaci kizsákmányolásával kapcsolatos tudatosságot segítő, hatályos nemzeti és nemzetközi szabályok hatékonyabb végrehajtására; kiemeli, hogy a gyerekek és a serdülőkorúak csak olyan munkában vehetnek részt, amely nem befolyásolja az egészségüket és személyes fejlődésüket, és nem akadályozza őket iskolai kötelezettségeikben;

146.

hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága alapvető emberi jog (15), amely egyaránt jelenti a hithez a hit elutasításához való jogot, valamint a teista és nem teista hit vagy az ateista meggyőződés hit magánjellegű vagy nyilvános, egyedül vagy másokkal közösségben való gyakorlásának szabadságát; kiemeli, hogy e jogok gyakorlása a plurális és demokratikus társadalmak kialakulásához alapvető fontosságú tényező; felszólítja az EU-t, hogy módszeresen védelmezze a vallásszabadsághoz vagy a meggyőződés szabadságához való, az ENSZ emberi jogi megállapodásaival összhangban mindenkit megillető jogot a harmadik országokkal folytatott minden politikai párbeszédében;

147.

elítéli a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia, megkülönböztetés vagy erőszak minden formáját, függetlenül attól, hogy hol és kivel szemben követik el, akár vallásos emberek, akár hitüket elhagyók és nem hívők ellen irányul; mély aggodalmát fejezi ki a vallási kisebbségek képviselőivel szemben különböző országokban elkövetett efféle cselekmények egyre gyarapodó száma miatt, amelyeknek a többségi vallási hagyományok azon mérsékelt tagjai is áldozatul esnek, akik szót emelnek a az egyének közötti kölcsönös tiszteleten alapuló pluralista és sokszínű társadalmak előmozdításáért; nyugtalanítónak találja az ilyen jogsértések miatti büntetlenséget, a rendőrség és az igazságszolgáltatási rendszer elfogultságát az ilyen ügyek kezelésekor, valamint az áldozatok kártalanítását célzó megfelelő rendszerek hiányát a világ számos országában; megállapítja, hogy paradox módon az arab tavasz eseményei, amelyek a demokratikus átalakulás lehetőségeinek reményét hordozták, sok esetben a vallási kisebbségek szabadságainak és jogainak romlását hozták magukkal, ezért határozottan elítél a keresztények, zsidók, muzulmánok és más vallási közösséghez tartozók ellen elkövetett minden erőszakos cselekményt; elismeri, hogy számos országban egyre nagyobb szükség van konfliktus-átalakító és békéltető erőfeszítésekre, ideértve a különböző szinteken folytatott, vallások közötti párbeszédet, és sürgeti az EU-t és az alelnököt/főképviselőt, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az emberi jogokkal kapcsolatban az harmadik országokkal folytatott uniós párbeszédek során foglalkozzanak a például a médiában megjelenő megkülönböztető és felbujtó tartalmakkal, valamint a hit szabad kinyilatkoztatásának akadályaival; úgy véli, hogy azokban a harmadik országokban, ahol a vallási kisebbségek jogaik megsértésével szembesülnek, az ilyen problémák nem oldhatók meg úgy, hogy védelmük érdekében elkülönítik őket a szomszédos közösségektől, „párhuzamos társadalmakat” hozva ezáltal létre;

148.

különös aggodalommal tölti el a kínai helyzet, ahol rendszeresen üldözik azokat a többek között keresztény, muzulmán, buddhista és Falun Gong hívőket, akik a hivatalosan jóváhagyott csatornákon kívül gyakorolják vallásukat; felhívja a kínai kormányt, hogy vessen véget a Falun Gong hívőkkel szembeni visszaélések és zaklatások kampányának, akiket a vallásuk vagy meggyőződésük szabad gyakorlásáért büntetésül hosszú börtönbüntetésre és munkatáborokban történő átnevelésre ítélnek azzal a céllal, hogy spirituális meggyőződésük megtagadására kényszerítsék őket, annak ellenére, hogy megerősítette a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések és bánásmódok elleni ENSZ-egyezményt; sürgeti Kínát, hogy ígéretéhez híven ratifikálja a polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányt (ICCPR); sürgeti a kínai hatóságokat, hogy függesszék fel, majd a tibetiekkel folytatott valódi konzultációs eljáráson keresztül módosítsák azon politikákat, amelyek a legerősebb negatív hatást gyakorolják a tibeti buddhizmusra, kultúrára és hagyományra; mélységesen aggasztja a vallásszabadság kubai helyzete, különösen a katolikus és protestáns egyház vezetői és követői által egyaránt elszenvedett fokozott üldöztetés;

149.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jog a nyilvántartási állapottól függetlenül elismeri a gondolat, a lelkiismeret, a vallás, a meggyőződés és a politikai elköteleződés szabadságát, tehát a nyilvántartásba vétel nem tekinthető a vallásgyakorlás vagy a politikai elköteleződéshez való jog gyakorlása előfeltételének; továbbá aggodalommal hívja fel a figyelmet arra, hogy Kínában mindazon személyeknek, akik valamely vallást – ideértve az öt hivatalosan elfogadott vallást: a buddhizmust, a taoizmust, az iszlámot, valamint a római katolikus és a protestáns hitet – gyakorolni szeretnének, állami nyilvántartásba kell vetetniük magukat, és állami ellenőrzés alatt álló igazgatótanács irányítja működésüket, ami gátolja vallási autonómiájukat és korlátozza tevékenységüket; aggodalommal állapítja meg továbbá, hogy a nyilvántartásba nem vett vallási csoportoknak – többek között a kisebb keresztény imacsoportoknak és a Falun Gong hívőknek – különböző formájú visszaélésekkel kell szembenézniük, amelyek korlátozzák tevékenységeiket és a találkozóikat, többe között elkobozzák vagyonukat, sőt, letartóztatják és börtönbe vetik őket;

150.

üdvözli, hogy a vallásszabadságot és a meggyőződés szabadságát tananyagként beépítették az EU személyzetének képzésébe; határozottan megismétli egy olyan eszköztárra irányuló felhívását, amely az uniós külpolitika részeként előmozdítja a vallás, illetve a meggyőződés szabadságához való jogot; üdvözli ezzel összefüggésben az EU arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós cselekvési terv 23. szakaszával összhangban iránymutatásokat dolgoz ki a vallásszabadságról és a meggyőződés szabadságáról; megjegyzi, hogy ezen iránymutatásoknak összhangban kell lenniük az EU emberi jogi országstratégiáival, és tartalmazniuk kell egy ellenőrző listát a vallás, illetve a meggyőződés szabadságához tartozó, nélkülözhetetlen szabadságokról egy adott országban kialakult helyzet értékelése érdekében, valamint a vallás vagy meggyőződés szabadsága megsértése eseteinek feltárását segítő módszertant; felhívja a figyelmet, hogy a Parlamentnek és a civil társadalomnak részt kell venniük ezen iránymutatások kidolgozásában; arra ösztönzi az EU-t, hogy biztosítsa a koherenciát az új iránymutatások és az EU emberi jogi országstratégiáiban felsorolt prioritások között; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vallás és a meggyőződés szabadságának szempontját beépítsék az EU fejlesztési és más külső politikáiba;

151.

sürgeti az Uniót, hogy reagáljon proaktívan az aposztáziáról, az istenkáromlásról és az áttérés megakadályozásáról szóló törvények gyakori alkalmazására, és az ezek által a vallási intolerancia és a megkülönböztetés fokozódásában betöltött szerepre; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog tartalmazza a valláshoz vagy meggyőződéshez, a vallás vagy meggyőződés felvételéhez vagy más vallásra vagy meggyőződésre való áttéréshez való jogot; kéri az alelnököt/főképviselőt és az EU intézményeit, hogy lépjenek fel az elfogadhatatlan gyakorlatokkal szemben, azok felszámolása érdekében nyomást gyakorolva azon harmadik országokra – különös tekintettel azokra, amelyek az EU partnerei –, amelyek ilyen gyakorlatokat folytatnak; ösztönzi az EU-t, hogy szólaljon fel az ilyen jogszabályok kormányok általi alkalmazása ellen, és támogassa az egyének más vallásra való áttéréséhez kapcsolódó jogát, különösen azokban az országokban, ahol az aposztáziát halálbüntetéssel sújtják;

152.

hangsúlyozza, hogy a meggyőződés, a vallás és a lelkiismeret szabadságát, illetve az ateizmus és a hitnélküliség különböző formáit a nemzetközi emberi jogi megállapodásokkal összhangban meg kell védeni, és határozottan kijelenti, hogy ezt a szabadságot nem szabad veszélybe sodorni az istenkáromlásról szóló olyan törvényekkel, amelyeket más vallású vagy meggyőződésű személyek elnyomására és üldözésére használnak fel; hangsúlyozza, hogy míg az istenkáromlásról szóló törvényeket gyakran a társadalmi feszültségek mérséklésének ürügyével támogatják, a valóságban e törvények csak hozzájárulnak az effajta feszültségek fokozódásához és az intolerancia erősödéséhez, különösen a vallási kisebbségekkel szemben; emlékeztet ezzel kapcsolatban arra, hogy számos országban még ma is általános gyakorlatnak számít az imahelyek betiltása, lerombolása vagy az épület elkobzása, valamint a vallási témájú kiadványok betiltása, megsemmisítése vagy elkobzása; sürgeti az uniós intézményeket, hogy a vonatkozó kormányokkal való kapcsolataiban emeljenek szót az ilyen jogsértések ellen; felszólít arra, hogy képviseljenek határozott álláspontot az istenkáromlásra vonatkozó törvények olyan eszközzé tételével szemben, amelyet a vallási kisebbségek tagjainak üldözésére lehet felhasználni;

153.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vallásszabadságot és a meggyőződés szabadságát érvényesítsék a fejlesztési, konfliktus-megelőzési és terrorizmusellenes politikákban; üdvözli a társadalmi kohézió és a békés társadalmak elősegítése keretében a különböző szinteken – közösségi vezetők, nők, fiatalok és az etnikai kisebbségek képviselői részvételével – a kultúrák és a vallások közötti párbeszédbe való bevonásra és együttműködésre irányuló erőfeszítéseket; üdvözli az EU arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy a vallásszabadsághoz és a meggyőződés szabadságához való jogot nemzetközi és regionális fórumok – például az ENSZ, az EBESZ, az Európa Tanács és egyéb regionális mechanizmusok – elé tárja és ott támogassa azt, és építő jellegű párbeszédre hív fel az Iszlám Konferencia Szervezetével (OIC) a vallás becsmérlése elleni küzdelemhez kapcsolódó terminológiától való elmozdulás témájában; ösztönzi az EU-t, hogy továbbra is terjesszen elő évente állásfoglalást a vallásszabadságról és a meggyőződés szabadságáról az ENSZ Közgyűlésén;

154.

üdvözli az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke, az OIC főtitkára, az Arab Liga főtitkára, valamint az Afrikai Uniónak a béke és biztonság kérdésével foglalkozó biztosa által 2012. szeptember 20-án tett együttes nyilatkozatot, amelyben újólag megerősítik az összes vallás iránti tiszteletet, valamint a vallásszabadság és a tolerancia alapvető fontosságát, maradéktalanul elismerve ugyanakkor a véleménynyilvánítás szabadságának fontosságát is; elítéli a vallási gyűlöletre és az erőszakra való felbujtást, és mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a diplomáciai képviseletekkel szemben elkövetett közelmúltbéli támadások emberéleteket követeltek; részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak;

155.

megállapítja, hogy a vallásszabadság és a meggyőződés szabadsága kölcsönösen összekapcsolódik az elismeréssel, az egyenlő polgársággal és a jogok elismerésével egy adott társadalomban; ösztönzi az EU-t, hogy kezelje kiemelt kérdésként az egyenlőség és az egyenlő polgárság megvalósítását a társadalom marginalizált és megkülönböztetéssel sújtott csoportjai tekintetében; hangsúlyozza továbbá a civil társadalmat és az emberi jogi jogvédőket – a valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés, intolerancia és erőszak elleni küzdelemben tett erőfeszítéseikkel összefüggésben – célzó kezdeményezések támogatásának, valamint finanszírozásuk lehetővé tételének fontosságát;

156.

sürgeti az EKSZ-t, hogy struktúráján belül hozzon létre állandó kapacitást a vallás vagy meggyőződés által a jelenkori társadalmakban és nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerep nyomon követése és elemzése érdekében, és hogy a földrajzi és tematikus igazgatóságok és egységek működésében érvényesítse a vallásszabadság és a meggyőződés szabadsága szempontját; arra ösztönzi az EKSZ-t, hogy nyújtson be évente jelentést a Parlamentnek a vallásszabadság vagy a meggyőződés szabadsága terén a világban elért haladásról;

157.

hangsúlyozza továbbá a civil társadalmat és az emberi jogi jogvédőket – a valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés, intolerancia és erőszak elleni küzdelemben tett erőfeszítéseikkel összefüggésben – célzó kezdeményezések támogatásának, valamint finanszírozásuk lehetővé tételének fontosságát; úgy véli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének országalapú támogatási rendszerekből nyújtott támogatásnak elsősorban a vallásszabadság vagy a meggyőződés szabadsága védelmének és előmozdításának finanszírozására kell irányulnia az olyan országok esetében, ahol az uniós országstratégia ezt a jogot kiemelten fontosként azonosította;

158.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak; a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Európa Tanácsnak, valamint az ebben az állásfoglalásban említett országok és területek kormányainak.