15.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 332/87

—

tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezmény alapján benyújtott jelentésekre,

—

tekintettel 2009. március 24-i állásfoglalására a női nemi szervi csonkítás elleni küzdelemről az EU-ban (1),

—

tekintettel az ENSZ-főtitkár 2011. december 5-i„A női nemi szervek megcsonkításának felszámolása” című jelentésére,

—

tekintettel a nők elleni erőszak Európai Unióban való felszámolásáról szóló, az EPSCO-Tanács által 2010. március 8-án elfogadott következtetésekre, melyek nemzetközi megközelítésre szólítanak fel a női nemi szervek megcsonkítása elleni küzdelemben,

—

tekintettel az Európa Tanács a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló, 2011. április 12-i egyezményére,

—

tekintettel a nők elleni erőszakra, valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemre vonatkozó, az Általános Ügyek Tanácsa által 2008. december 8-án elfogadott uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló, 2011. április 5-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel „Az emberi jogok helyzete a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája, ideértve az Unió emberi jogokkal kapcsolatos stratégiai politikájára gyakorolt hatásait is” című, 2012. április 18-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel a női nemi szervek megcsonkítása jóvátehetetlen bántalmazás, melynek során egészségügyi indok nélkül szándékosan változtatnak vagy okoznak sérülést a női nemi szerveken, és amely a világban jelenleg 140 millió nőt és leányt érintve visszafordíthatatlan következményekkel jár, és mivel minden évben további 3 millió leányt fenyeget annak veszélye, hogy elszenvedik ezt a beavatkozást;

B.

mivel a WHO szerint Európában legalább 500 000 nő és lánygyermek él megcsonkított női nemi szervvel, és mintegy 180 000 lánygyermek van kitéve ugyanennek a veszélynek; mivel szakemberek szerint e számadatok elmaradnak a valóságtól, és nem terjednek ki a másodgenerációs vagy iratokkal nem rendelkező bevándorlókra;

C.

mivel a női nemi szervek megcsonkításának bármely formája a vallás részének nem tekinthető káros hagyomány, amely a nők és lánygyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekedet lévén alapvető jogaik – elsősorban a személyes biztonsághoz, a személyi sérthetetlenséghez, a testi és lelki egészséghez, illetve a szexuális és reproduktív egészségükhöz való jog – megsértésének minősül, ugyanakkor gyermekbántalmazásnak is a kiskorú lányok esetében; mivel az ilyen erőszakos cselekedetek semmilyen esetben sem indokolhatók a különböző jellegű kulturális hagyományok vagy beavatási szertartások tiszteletben tartásával;

D.

mivel a női nemi szervek megcsonkítása önmagában is az emberi jogok megsértésének minősül, rövid és hosszú távon is súlyosan és visszafordíthatatlanul károsítja az annak kitett nők és gyermekek testi és lelki egészségét, kimerítve a személyi és a testi sérthetetlenséget veszélyeztető súlyos erőszak fogalmát, és egyes esetekben akár halálos kimenetelű is lehet, mivel a kezdetleges eszközök alkalmazása és a fertőtlenítést célzó óvintézkedések hiánya további káros hatásokkal, így a szexuális érintkezés vagy szülés alkalmával fellépő fájdalommal, az érintett nemi szervek visszafordíthatatlan károsodásával, komplikációk – vérzés, sokkos állapot, fertőzés, AIDS-vírus átadása, tetanusz, jóindulatú tumorok – kialakulásával és a terhesség vagy szülés ideje alatt jelentkező súlyos komplikációkkal jár;

E.

mivel a női nemi szervek megcsonkítása az egyenlőtlen erőviszonyok kifejeződése, és – a nemi alapú erőszak súlyos egyéb formái mellett – a nők elleni erőszak egyik megnyilvánulási formája, és mivel a női nemi szervek megcsonkítása elleni küzdelmet mindenképpen általános és koherens megközelítésbe kell ágyazni a nemi alapú erőszak és a nők elleni erőszak leküzdése érdekében;

1.

üdvözli a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 2012. március 8-i 56. ülésének arra vonatkozó határozatát, hogy a női nemi szervek megcsonkításának kérdésével az ENSZ-közgyűlés soron következő, 67. ülésén is foglalkozni kell;

2.

felhívja az ENSZ-közgyűlést, hogy 67. ülésén – az Afrikai Unió 2011. július 1-jei csúcsértekezlete kérésének megfelelően – fogadjon el egy határozatot a női nemi szervek megcsonkításának egész világon való felszámolása céljából a tagállamok fellépéseinek összehangolása, valamint a regionális és nemzetközi jogi eszközök, illetve a nemzeti jogszabályok kidolgozására és megerősítésére vonatkozó ajánlások és iránymutatások kiadása révén;

3.

kijelenti, hogy a női nemi szervek megcsonkítását főként a fiatal – a csecsemőkor és a 15 éves kor közötti – lánygyermekeken végzik el, ami a gyermekek jogainak megsértését jelenti; megismétli, hogy az Unió 27 tagállama a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény révén elkötelezték magukat a gyermekek jogainak védelme mellett;

4.

felhívja a tagállamokat, hogy folytassák a nemzetközi eszközök ratifikálását és olyan átfogó jogszabályok útján hajtsák azokat végre, amelyek tiltják a női nemi szervek megcsonkításának valamennyi formáját és hatékony szankciókkal sújtják e beavatkozás elvégzőit; megjegyzi, hogy a jogszabályoknak teljes körű megelőzési és védőintézkedésekről – például a jogalkalmazást koordináló, nyomon követő és értékelő mechanizmusokról – is rendelkezniük kell, és javítaniuk azon feltételeken, melyek lehetővé teszik a nők és lánygyermekek számára, hogy a női nemi szervi megcsonkítás eseteiről bejelentést tegyenek;

5.

felhívja az ENSZ illetékes szerveit és a civil társadalmat, hogy megfelelő pénzügyi források biztosításával aktívan támogassák a célzott, innovatív programokat, valamint terjesszék a – például a női nemi szervek megcsonkítása által – veszélyeztetett, és a szolgáltatásokhoz és programokhoz nehezen hozzáférő lányok szükségleteihez és prioritásaihoz igazodó legjobb gyakorlatokat;

6.

kéri, hogy az ENSZ főtitkára biztosítsa, hogy az ENSZ valamennyi illetékes szervezete és szerve – elsősorban az ENSZ Gyermekalapja, az ENSZ Népesedési Alapja, az Egészségügyi Világszervezet, az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO), a nemek közötti egyenlőségnek és a nők szerephez juttatásának kérdésével foglalkozó ENSZ-szervezet, az ENSZ nőket célzó fejlesztési alapja, az ENSZ Fejlesztési Programja, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala – országos programjaikban egyénileg és együttesen is vegyék figyelembe a női nemi szervek megcsonkításával szemben a leányok jogainak – megfelelő módon és a nemzeti prioritásokkal összhangban történő – védelmét és támogatását erre irányuló erőfeszítéseik további fokozása érdekében;

7.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a civil társadalom tagjait, elsősorban az ilyen közösségekben tevékenykedő női szervezeteket abban, hogy felszámolják a nők elleni erőszakot, köztük a női nemi szervek megcsonkítását;

8.

sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy – a nemek közötti egyenlőségről szóló 2010-es cselekvési terve révén – a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet és a nők szerepének erősítését célzó intézkedések legyenek általános prioritások valamennyi uniós fejlesztési politikában és programban; hangsúlyozza a figyelemfelkeltés, a közösség mozgósítása, az oktatás és a képzés, valamint a partnerországokban a regionális és a helyi hatóságok és a civil társadalom bevonásának fontosságát; kiemeli, hogy a lánygyermekeket hátrányosan érintő magatartásformák és ártalmas gyakorlatok felszámolására tett erőfeszítések csak valamennyi kulcsszereplő – többek között a vallási és közösségi vezetők – és a lánygyermekekkel közvetlenül foglalkozók – a szülők, a családok és a közösségek – teljes körű bevonásával járhatnak sikerrel;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy a nők elleni erőszak leküzdésével kapcsolatos átfogó stratégiája keretében fordítson különös figyelmet a női nemi szervek megcsonkításának, többek között közös fellépéssel a női nemi szervek megcsonkítása ellen;

10.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegye prioritássá a nők és lánygyermekek elleni erőszak felszámolását, és megfelelő pénzügyi források biztosításával támogassa a célzott és innovatív programokat az EU-ban és harmadik országokban;

11.

sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek határozott lépéseket ezen illegális gyakorlat felszámolására;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának, valamint a tagállamoknak.