13.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 264/25

—

tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés felszámolásáról szóló egyezményre (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyvére, amelyek a nemzetközi jog részét képezik, és amelyekhez Törökország 1985-ben, illetve 2002-ben csatlakozott, továbbá tekintettel Törökország alkotmányának 90. cikkére, amely kimondja, hogy a nemzetközi jog elsőbbséget élvez Törökország nemzeti jogával szemben,

—

tekintettel az Európa Tanács egyezményeire, azaz az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre, valamint a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni küzdelemről szóló egyezményre, amelyet elsőként Törökország ratifikált,

—

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „A parlamentek közös fellépése a nők elleni családon belüli erőszakkal szemben – a kampány félidős értékelése” című, 11372. sz. dokumentumára és azonos című 1817(2007) ajánlására,

—

tekintettel a közösségi vívmányokra a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség területén,

—

tekintettel a Törökország európai uniós csatlakozási tárgyalásainak megnyitásáról szóló 2004. december 17-i európai tanácsi határozatra,

—

tekintettel a Törökország által elért haladásról szóló 2010. évi (SEC(2010)1327) és 2011. évi (SEC(2011)1201) bizottsági jelentésre,

—

tekintettel a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2010–2011” című bizottsági közleményre (COM(2010)0660),

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel a nőknek a török társadalmi, gazdasági és politikai életben betöltött szerepéről szóló 2005. július 6-i (1) és 2007. február 13-i (2) állásfoglalására,

—

tekintettel a Törökország által elért haladásról szóló 2010. évi jelentésről elfogadott, 2011. március 9-i állásfoglalására (3), valamint a Törökország által elért haladásról szóló 2011. évi jelentésről elfogadott, 2012. március 29-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0138/2012),

A.

mivel tagjelölt országként Törökország köteles tiszteletben tartani a közösségi vívmányokat, és kötelezettséget vállalni az emberi jogok, többek között a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartása mellett; mivel felkérték Törökországot, hogy folytassa a jogalkotási reform végrehajtásának megvalósítását és felügyeletét, valamint szervezzen figyelemfelkeltő tevékenységeket a nők elleni erőszakkal – köztük a családon belüli erőszakkal – szembeni küzdelem érdekében;

B.

mivel a növekedés és a teljes körű foglalkoztatottság elősegítésével a nemek közötti egyenlőség megvalósulását szolgáló politikák nagy lehetőséget rejtenek az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítése tekintetében;

C.

mivel Törökország korlátozott eredményeket ért el a jogi keret javítása és végrehajtása terén annak biztosítása érdekében, hogy a nők egyenlő eséllyel vegyenek részt a társadalmi, gazdasági és politikai életben;

D.

mivel a Törökországban elért haladásról szóló 2010. és 2011. évi jelentésében a Bizottság hangsúlyozta, hogy folyamatos további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a jelenlegi jogi keretet politikai, társadalmi és gazdasági valósággá alakítsák; mivel a Bizottság hozzáfűzte, hogy a nemek közötti egyenlőség, a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelem – a becsületgyilkosságokat, valamint a korai és kényszerházasságokat is ideértve – továbbra is komoly kihívások elé állítják Törökországot; mivel a nemek közötti egyenlőséget, a nők jogait és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését a készülő új török alkotmánynak is magában kell foglalnia;

E.

mivel közös és összehangolt fellépésre van szükség különösen a nők elleni erőszak, az oktatás, a munka és a nemzeti, illetve helyi szintű érdekképviselet területén;

1.

felszólítja a török kormányt, hogy jogi keretének elfogadásakor és módosításakor – az új alkotmány kidolgozásának tervezett folyamatát is ideértve – tartsa fenn és erősítse meg az egyenlőség elveit és a nők jogait;

2.

hangsúlyozza, hogy a Törökország hátrányos helyzetű térségeiben tapasztalható gazdasági és társadalmi alulfejlettség, valamint a bevándorlásból, a szegénységből és a továbbra is fennálló patriarchális társadalmi szerkezetből adódó problémák tovább súlyosbítják a nők nehézségeit és gyengítik helyzetüket; kéri, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a regionális különbségek figyelembevételére a nők jogait érintő kérdések kezelése során, illetve a megfelelő szakpolitikák kidolgozására, felismerve ugyanakkor, hogy a kurd származású nők által tapasztalt problémák és egyenlőtlenségek általában véve egyre súlyosabbak; felszólítja a török kormányt, hogy hajtson végre minden szükséges reformot és működjön együtt a helyi önkormányzatokkal annak érdekében, hogy minden nő – köztük a kurd származású nők is – egyenlő jogokat élvezzen;

3.

üdvözli az új szociális és családügyi miniszter kinevezését, valamint a férfiak és a nők esélyegyenlőségével foglalkozó bizottság létrehozását a török parlamenten belül, amely sikeres erőfeszítéseket tesz fontos kérdésekkel – például a nők elleni erőszakkal és a gyermekházasságokkal – kapcsolatban, annak érdekében, hogy vizsgálatot végezzen, jelentéseket dolgozzon ki és konzultációkat folytasson különféle szervezetekkel, a nem kormányzati szervezeteket is ideértve;

4.

hangsúlyozza a hatékony koordináció fontosságát a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésében; ennélfogva üdvözli a török kormánynak a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatban az állami hatóságok körében folytatott együttműködés fokozására irányuló erőfeszítéseit; felszólítja a török kormányt, hogy fogadjon el további stratégiákat a civil társadalom aktív és megkülönböztetésmentes közreműködésével a nemek közötti teljes egyenlőség végrehajtása – többek között a nemek közötti bérszakadék felszámolása – biztosításának és hatékony ellenőrzésének céljából, és hogy ezen együttműködés eredményeit ültesse át a gyakorlatba;

5.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő hatályos jogszabályokat kellő pénzügyi és emberi források biztosításával országszerte át kell ültetni a gyakorlatba, továbbá gondoskodni kell a következetességről, illetve egyértelmű és mérhető célkitűzéseken alapuló ellenőrzési mechanizmusok kialakításáról;

6.

felszólítja a török kormányt, hogy ismerje el, a civil társadalom részvétele fontos a nemek kérdésével kapcsolatos politikák kialakításában, és hogy központi, valamint helyi szinten biztosítsa a nem kormányzati szervezetek bevonását a nők számára leginkább kedvező politikák kialakításába;

7.

üdvözli Törökország előrelépését a gyermekek születéskori anyakönyvezése terén, amelynek aránya jelenleg 93 %; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a nemspecifikus statisztikai adatok következetes és szisztematikus gyűjtésére van szükség annak érdekében, hogy nyomon követhessék a jogszabályok végrehajtása terén, illetve a nemzeti törvények joghézagai tekintetében elért előrelépést;

8.

tájékozódni kíván arról, hogy milyen előrelépést sikerült a török kormánynak elérnie a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyek jogainak elismerése terén a közéletben;

9.

hangsúlyozza, hogy a Török Statisztikai Intézet hivatalos adatai szerint a nők 39 %-a vált fizikai erőszak áldozatává élete során; mély aggodalommal tölti el a nők elleni erőszak rendszeressége és súlyossága – a becsületgyilkosságokat, valamint a korai és kényszerházasságokat is ideértve –, valamint a jogorvoslati lehetőségek eredménytelensége és a török hatóságok engedékenysége a nemi indíttatású bűncselekmények elkövetőinek megbüntetése terén;

10.

felszólítja a török kormányt, hogy hozzon hatékonyabb jogalkotási, jogi és pénzügyi intézkedéseket a becsületgyilkosságok elleni küzdelem terén, hogy megakadályozzsa e gyilkosságokat és megbüntetesse az elkövetőket, illetve – különösen becsületgyilkosságok esetén– minden olyan családtagot, aki csendben elnézi a nők elleni erőszakot, továbbá támogassa az áldozatokat; tájékoztatást kér a török kormánytól arra vonatkozóan, hogy az áldozatok száma mutatott-e csökkenő tendenciát a török büntető törvénykönyv módosítását követő években, amikor a becsületgyilkosság felkerült a gyilkosság esetén figyelembe vett súlyosbító körülmények listájára; egyúttal arról is tájékoztatást kér, hogy a bírók hány esetben hoztak határozatot becsületgyilkosságok ügyében, és milyen büntetést állapítottak meg;

11.

felszólítja a török kormányt, hogy végezzen kutatást, amelyben válaszokat keres a női öngyilkosságok számának Kelet-Törökországban megfigyelhető hirtelen növekedésére, és folytasson alapos vizsgálatot a becsületbeli öngyilkosság jelenségére vonatkozóan, valamint nyújtson segítséget és támogatást olyan nők számára, akikre saját családjuk és környezetük gyakorol nyomást, olyan helyzetek megakadályozása érdekében, amikor becsületgyilkosság elkövetése helyett a családok nyomásgyakorlás útján igyekeznek rávenni a nőket az öngyilkosságra;

12.

megállapítja, hogy a nők ellen irányuló mindenféle erőszak elfogadhatatlan; felszólítja a török kormányt, hogy a nők elleni erőszak esetében a zéró tolerancia politikáját folytassa és hajtsa végre azáltal, hogy megfelelő jogszabályokat fogad el, felügyel és hajt végre az áldozatok védelme, az elkövetők felelősségre vonása és az erőszak megakadályozása érdekében;

13.

üdvözli, hogy a család védelméről szóló 4320. sz. törvény helyére 2012. március 8-tól a család védelméről és a nők elleni erőszak megelőzéséről szóló 6248. sz. törvény lép; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy e módosítás gondoskodjon a széles alkalmazási körről – tekintet nélkül az áldozat és az elkövető közötti kapcsolat jellegére és a nemi identitásra –, a hatékony jogorvoslati és védelmi mechanizmusokról, továbbá a jogi keret azonnali és engedmények nélküli végrehajtásáról annak érdekében, hogy a nők ellen elkövetett erőszakot visszatartó erejű és súlyos büntetések révén felszámolják; hangsúlyozza, hogy meg kell hozni az erőszakos házastársak vagy élettársak eltávolításához szükséges rendelkezéseket, az áldozatok számára pedig garantálni kell a bíróságokhoz és a védelmi intézkedésekhez való hatékony hozzáférést;

14.

felkéri a török kormányt, hogy hozzon létre referenciaértékeken és időkereteken alapuló nyomon követési rendszert a nők elleni erőszak leküzdésére irányuló nemzeti cselekvési terv végrehajtása tekintetében, és tegyen határozott ígéretet annak biztosítására, hogy e terv kellő finanszírozásban részesül a török kormánytól;

15.

szót emel a rendőrség, az egészségügyi alkalmazottak, bírák, ügyészek, vallási tisztségviselők és a családon belüli erőszak megelőzése terén tevékenykedő más hivatalos személyek magas szintű képzésének érdekében; ezen erőfeszítések kiegészítése céljából ismét megállapítja, hogy mechanizmusokra van szükség azoknak az azonosítása és vizsgálata érdekében, akik nem biztosítják az áldozatok védelmét és segítését, illetve megfelelő költségvetési forrásokat kell biztosítani a védelmi intézkedésekhez;

16.

üdvözli az ankarai főállamügyész hivatalán belüli, családi erőszakra szakosodó hivatal létrehozását; hangsúlyozza, hogy annak biztosításával, hogy a nők elleni erőszak ügyeiben a teljes jogi eljárás a családon belüli erőszak terén szakértő államügyészek kezében van, illetve azáltal, hogy feljogosítja az erre szakosodott hivatalt arra, hogy azonnali hatályú közvetlen parancsokat adhasson a rendőrségnek az elkövető letartóztatása és az áldozat védelme érdekében, többek között azonnali védelmi határozat kibocsátása és az áldozat menhelyre való szállítása révén, e hivatal fontos lépést tett – az áldozatok védelmében és az elkövetőket megbüntetve – a nők ellen irányuló erőszak elleni küzdelem terén; annak érdekében, hogy a védelem e szintje az egész országra kiterjedjen, felkéri a török kormányt, hogy az ország valamennyi tartományában hozzon létre a családon belüli erőszakkal foglalkozó szakosodott államügyészi hivatalokat;

17.

felszólítja a török kormányt, hogy gondoskodjon az áldozatok megfelelő jogi információkhoz, jogsegélyhez és megfelelő bírósági eljárásokhoz való hatékony hozzáféréséről, aminek révén úgy lehet részük igazságszolgáltatásban, hogy jogaik védelme nem vonja maga után további erőszak kockázatát;

18.

támogatja azt az álláspontot, hogy a védelmi mechanizmusoknak egyformán elérhetővé kell válniuk a női bevándorlók számára is, akik további problémákkal szembesülnek (például nyelvi korlátok, a családokon belüli elszigeteltség stb.);

19.

üdvözli a török kormánynak a menhelyrendszer valamennyi érdekelt fél bevonásával történő átszervezésére irányuló kezdeményezéseit; megállapítja, hogy az erőszak női áldozatai számára fenntartott menhelyek hivatalos száma a nők helyzetével foglalkozó bizottság szerint 81, ami továbbra is nagyon kevés és nem fedezi a mintegy 70 milliós lakosság igényeit; felszólítja a török kormányt, hogy hozzon létre menhelyeket az ország egész területén megfelelő számban és egyenletes földrajzi megoszlásban az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló 2011. május 11-i egyezményével összhangban, és ezzel teljesítse azt a célt, amelyet az önkormányzatokról szóló törvényben önmaga számára kitűzött, és minden olyan településen létesítsen menhelyet, amelynek lakossága eléri legalább az 50 000 főt; megjegyzi, hogy a menhelyeket egyenletesen kell elosztani az ország területén, a vidéki és a városi térségek közötti megfelelő arány figyelembevételével; hangsúlyozza a meglévő menhelyek biztonságát, befogadóképességét és felügyeletét növelő mechanizmusok bevezetésének fontosságát, illetve elégtelenség esetén szankciók kivetését, annak jelentőségét, hogy megfelelően képzett és jól fizetett szociális munkásokból álló személyzetet foglalkoztassanak, valamint hogy szakképzési tanfolyamokon és egyéb szolgáltatásokon keresztül gondoskodjanak arról, hogy a menhelyeken élő nők megfelelő képességekre tesznek szert ahhoz, hogy új életet alakíthassanak ki önmaguk és gyermekeik számára; hangsúlyozza, hogy fontos e menhelyek elhelyezkedésének titokban tartása az áldozatok biztonsága érdekében;

20.

hangsúlyozza az erőszakra hajlamos férfiak kezelésének fontosságát; ezért javasolja azon férfiak pártfogó felügyeletet nyújtó hivatalok segítségével megvalósuló rehabilitálását, akik ellen távoltartási végzést adtak ki;

21.

üdvözli a telefonos segélyhívó vonalak bevezetését és az erőszak megelőzésével és nyomon követésével foglalkozó központok létrehozását, ahol a nemi indíttatású erőszak áldozatai az ismételt áldozattá válás megelőzése érdekében a bírósági eljárás ideje alatt egészségügyi ellátásban és pszichológiai tanácsadásban részesülhetnek;

22.

felszólítja a török kormányt, hogy tegye büntetendővé a kényszerházasságot, és tájékoztató kampány keretében hívják fel a nők és férfiak figyelmét a szabad párválasztáshoz való jogra; hangúlyozza, hogy fontos a kényszerházasságok jogellenességével kapcsolatos figyelemfelkeltés az iskolákban és a szülők körében;

23.

mélységesen aggasztónak találja az egyedülálló nők, az elvált asszonyok, a k izárólag vallási szertartás keretében házasságot kötött, azaz házastársi jogi státusz nélküli nők, valamint a kisebbségi csoportokból származó nők hátrányosabb helyzetét;

24.

rámutat a vallási közösségek női tagjai iránti tisztelet ösztönzésének és a vallások közötti párbeszéd előmozdításának fontosságára;

25.

hangsúlyozza, hogy a nők érdekérvényesítő képességének növelése szempontjából fontos az oktatás, illetve az oktatás minden szintjén fontos a nemek közötti egyenlőség érvényesítése;

26.

rámutat arra, hogy az oktatáshoz való jog az ENSZ által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. cikke szerint emberi jog;

27.

üdvözli azt a tényt, hogy nő a lányok részvétele az alapfokú oktatásban (1–8. osztály), és hogy az alapfokú oktatásban majdnem megszűnt a nemek közötti szakadék; sajnálatosnak tartja azonban, hogy a középfokú oktatásban kissé nőtt a nemek közötti szakadék, és sürgeti a török kormányt, hogy e különbség csökkentése érdekében tegyen meg minden szükséges lépést, illetve tegyen további intézkedéseket annak érdekében, hogy minden gyermek részt vegyen az iskolai oktatásban;

28.

kéri, hogy az oktatási rendszeren belül támogassák azon szakképzési intézményeket, amelyek lehetőséget biztosítanának a nők számára egy szakma elsajátítására, illetve a szolgáltatási ágazatban elérhető foglalkozásokra való szakmai felkészülésre;

29.

felszólítja a török kormányt, hogy folytasson küzdelmet a szexuális kizsákmányolás, a szexuális bántalmazás, a családon belüli erőszak, a szegénység, az analfabetizmus és a lányok kizsákmányolása ellen, valamint biztosítson esélyegyenlőséget az oktatáshoz való hozzáférés terén oly módon, hogy pusztán életkor, nyelv, etnikai és nemi hovatartozás alapján ne történjen különbségtétel;

30.

aggodalommal tölti el, hogy a gyermekek 0–5 éves korcsoportjában az iskola előtti oktatásban való részvétel aránya még mindig nagyon alacsony, illetve nem történik előrelépés a gyermekgondozási és iskola előtti oktatási intézmények biztosításában; sürgeti a török kormányt, hogy juttasson elegendő forrást arra a célra, hogy e korcsoport számára megfizethető gyermekgondozási szolgáltatások álljanak rendelkezésre; felszólítja továbbá arra, hogy módosítsa a gyermekgondozási központokra irányuló szabályozását, amely kötelezi a 150-nél több női alkalmazottat foglalkoztató munkáltatókat ingyenes gyermekgondozási szolgáltatás nyújtására, mivel ez az intézkedés azt a megkülönböztető megközelítést támogatja, hogy a gyermekek felnevelése kizárólag a nők dolga és hátrányosan befolyásolja a vállalkozások több nő felvételére irányuló döntését;

31.

felszólítja a török kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit és figyelemfelkeltő kampányait annak érdekében, hogy felszámolja a több millió nőt érintő analfabetizmust és szegénységet, különös tekintettel a kurd származású nőkre, a bevándorlókra és a romákra, és fordítson különös figyelmet a vidéki területeken élő nőkre;

32.

üdvözli a török kormány kezdeményezéseit, így például a szociális kockázatok enyhítésére irányuló projektet (feltételhez kötött pénzkiutalások), amelynek keretében a nélkülöző családok számára minden általános iskolába járó gyermek után egy bizonyos pénzösszeget folyósítanak; megjegyzi, hogy a lányok esetében a családok nagyobb összegben részesülnek, mint a fiúk után, a pénzt pedig az anyák kapják kézhez; üdvözli, hogy ily módon egyszerre kezelhetők a lányok iskoláztatásához és a nők családon belüli szerepének erősítéséhez fűződő problémák; megjegyzi azonban, hogy az iskolából való kimaradás továbbra is problémát jelent, különösen az idénymunkások és a romák körében, és felszólítja a török kormányt, hogy támogassa és teljes körűen alkalmazza az olyan gyermekek érdekében létrehozott korai figyelmeztető rendszert, akiknél fennáll a lemorzsolódás kockázata, valamint számolja fel az alapfokú és középfokú oktatás terén egyaránt tapasztalható regionális különbségeket;

33.

hangsúlyozza, hogy a nemi sztereotípiák problémája legjobban az oktatási rendszer keretében kezelhető; ezért üdvözli a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó bizottság létrehozását az oktatási minisztériumon belül; elismeri e bizottságnak a szexista nyelvhasználat, ábrázolások és kifejezések oktatási anyagokból történő eltávolítása terén tett erőfeszítéseit; ugyanakkor megjegyzi, hogy további erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy a nemi elfogultság az oktatás és képzés valamennyi szintjén kikerüljön az iskolai tankönyvekből, ezért kéri, hogy a török kormány vizsgálja felül a nemi elfogultság iskolai tankönyvekből való kiirtása terén tett előrehaladást;

34.

felszólítja a felsőoktatási intézményeket, hogy a leendő tanárok képzési tantervében tegyék kötelezővé a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kurzusokat, és felhívja a török kormányt, hogy ezt a témát foglalja bele a tanárok továbbképzési programjaiba;

35.

hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy biztosítsák a lányok részvételét a kötelező alapfokú oktatásban és megakadályozzák, hogy korai házasságba kényszerítve megfosszák őket a tanulási lehetőségektől, elengedhetetlen, hogy a teljes kötelező alapfokú oktatási rendszer egyetlen tömböt alkosson, amely nem ad lehetőséget az oktatási folyamatban olyan kihagyásokra, amelyek a leánytanulók iskolából való kimaradásához vezethetnek, különösen a vidéki területeken;

36.

hangsúlyozza, hogy Törökországban igen alacsony a nők munkaerő-piaci részvétele, sőt jóval elmarad az EU 2020 stratégiában felvázolt kilátásokhoz társuló céloktól, és felszólítja a török kormányt, hogy a nők nagyobb munkaerő-piaci részvételének biztosítása érdekében dolgozzon ki nemzeti cselekvési tervet;

37.

kéri, hogy tegyenek további lépéseket az „aktív munkaerő-piaci intézkedések” program keretében, amelynek célja a nők és fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség csökkentése; felszólítja a török kormányt, hogy fordítson nagyobb összeget a költségvetéséből a munkanélküli nők foglalkoztatására;

38.

felszólítja a török kormányt, hogy az uniós forrásokat a lehető leghatékonyabban fordítsa a Törökországban megvalósuló projektekre; felhívja a Bizottságot, hogy a kiadások hatékonyságának ellenőrzésekor kellő körültekintéssel járjon el;

39.

sürgeti a nők foglalkoztatásának növeléséről és az esélyegyenlőség megteremtéséről szóló 2010/14. számú miniszterelnöki körlevél végrehajtását; ezzel kapcsolatban utal az Európai Unió arra irányuló stratégiáira és intézkedéseire, hogy elérjék a vezető beosztásokban a nők kiegyensúlyozott és igazságos képviseletét;

40.

felkéri a török kormányt, hogy ösztönözze a nők aktív munkaerő-piaci részvételét olyan intézkedések előmozdítása révén, amelyek többek között jobb munkakörülményeket, egyenlő munkáért járó egyenlő díjazást, egész életen át tartó tanulást, rugalmas munkaidő-beosztást biztosítanak, valamint a családi élet és a munka méltányos összeegyeztetését;

41.

megjegyzi, hogy miközben Törökország a közelmúltban javította a szülési szabadságra vonatkozó jogszabályát (tizenkét hétről tizenhatra emelve a szabadság időtartamát), apasági szabadság csak köztisztviselőknek jár, más munkavállalóknak nem, illetve hogy a szülői szabadság széles körben hatályos rendszere elengedhetetlen eszköz egyrészt annak biztosításához, hogy a szülők megosztják a gyermekek gondozásához fűződő jogokat és feladatokat, másrészt pedig a nemek közötti munkaerő-piaci egyenlőtlenségek csökkentéséhez; felszólítja a török kormányt, hogy vezessen be fizetett szülői szabadságot minden munkavállaló számára, amely lehetővé teszi, hogy az apák is azonos felelősséget vállaljanak a gyermekek gondozása terén;

42.

arra ösztönzi a nőket, hogy indítsanak saját vállalkozást a kisvállalkozói hitelprogramhoz hasonló hitelrendszerek keretében elérhető források felhasználásával, és vegyék igénybe a KOSGEB képzési programjait;

43.

hangsúlyozza, hogy fontos felvenni a harcot a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen, ideértve a nemi alapú megkülönböztetést is a munkaerő-felvétel, az előléptetés és javadalmazás terén; ismét kéri a török kormányt, hogy gyűjtsön releváns és pontos statisztikai adatokat;

44.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy külön képzési tanfolyamokat, finanszírozást és technikai segítségnyújtást biztosítsanak a szellemi munkát végző nők és a női vállalkozók részére, ily módon esélyegyenlőséget garantálva számukra a munkaerőpiacra való belépés terén;

45.

hangsúlyozza, hogy a vonatkozó jogszabályban a szülési szabadságra való jogosultság tizenkét hétről tizenhat hétre történő közelmúltbeli növelését a javadalmazás növelésének kell követnie, annak hatékonyabb biztosítása érdekében, hogy a családok és nők nem szenvednek anyagi hátrányt a gyermekvállalás miatt;

46.

sürgeti a török kormányt, hogy a nők foglalkoztatásának növelése érdekében biztosítson pénzügyi forrásokat a megfizethető, széles tömegek által elérhető gyermekgondozási, idősgondozási és a fogyatékossággal élők gondozását ellátó szolgálatokhoz;

47.

észleli a nőknek a szakszervezetekben, különösen pedig azok irányító testületében való alacsony részvételét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nők nagyobb részvételi arányának érdekében hozzáférhetőbbé kell tenni a szakszervezeti tevékenységeket;

48.

kiemeli azt a tényt, hogy a nők gyakran rossz körülmények között dolgoznak, családi vállalkozásokban be nem jelentett és nem fizetett munkavállalóként, ily módon pedig áldozattá és kizsákmányoltakká válnak; felszólítja a török kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést az feketegazdaság felszámolására;

49.

üdvözli a török parlament női képviselői számának növekedését, amely a 2007. évi választások utáni 9,1 %-ról a 2011. évi választások után 14,3 %-ra emelkedett; megállapítja azonban, hogy ez az arány még mindig alacsony, és a nőknek a jelöltlistákon való méltányos részvételi arányát biztosító kötelező kvótarendszer életbeléptetése érdekében felhív a politikai pártokról és a választásokról szóló új törvény megalkotására; aggasztónak találja, hogy a török nők általában véve korlátozott számban képviseltetik magukat a politikai életben, a közigazgatási szféra vezetői posztjain és a politikai pártokban;

50.

hangsúlyozza, hogy a török kormánynak és a politikai pártonakk felül kell vizsgálnia a hatályos választási törvényt a férfiak és nők egyenlő és demokratikus politikai részvétele céljából, ideértve a nők nemi szempontból kiegyensúlyozottabb képviseletét a választási jelöltlistákon is;

51.

minden török politikai pártot arra bátorít, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan olyan átfogó stratégiát és belső szabályokat fogadjon el, amelyek minden szinten garantálják a nők jelenlétét;

52.

aggasztja a nők meglehetősen alacsony helyi szintű politikai részvétele, és minden politikai pártot arra kér, hogy gondoskodjon róla, hogy ez a helyzet megváltozzon a 2014. évi helyhatósági választásokon; tekintettel arra, hogy a török települések csupán 1 %-a rendelkezik női polgármesterrel, és ebből adódóan arra, hogy ösztönözni kell a nők politikai szerepvállalását – nem utolsósorban helyi szinten –, kvótarendszer bevezetését kéri a választási listákon indított női jelöltekre vonatkozóan;

53.

felkéri Törökországot – mint tagjelölt országot –, hogy támogassa az EU 2020 stratégia céljait, és tegye lehetővé a nők számára az aktívabb munkaerő-piaci részvételt;

54.

felhívja a Bizottságot, hogy helyezze a nők jogainak kérdését a Törökországgal folytatott tárgyalások középpontjába; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Törökország teljesítse az uniós vívmányokból, valamint az EU és az EJEB (Emberi Jogok Európai Bírósága) vonatkozó határozataiból eredő jogi és politikai kötelezettségeit, hogy elősegítse a csatlakozási tárgyalások igazságszolgáltatásról és alapvető jogokról szóló 23. fejezetének megnyitását, a nők emberi jogaival kapcsolatosan e fejezet keretében végrehajtott törökországi reformok támogatása érdekében;

55.

felszólítja Törökországot, hogy teljesítse az EK és Törökország közötti társulási megállapodásból, valamint annak kiegészítő jegyzőkönyvéből – amelyet Törökország immáron hatodik éve nem hajt végre – eredő valamennyi kötelezettségét, hogy ezáltal tanúbizonyságot tegyen arra irányuló valódi elkötelezettségéről, hogy olyan teljes értékű pluralista demokráciává váljon, amelynek alappillére a férfiak és nők emberi jogainak és alapvető szabadságainak tiszteletben tartása és védelme;

56.

hangsúlyozza, hogy a csatlakozási tárgyalások szociálpolitikáról és foglalkoztatásról szóló 19. fejezetének megnyitásához – amelynek igen nagy szerepe van a nők szociális és gazdasági helyzetének javításában és munkaerő-piaci jelenlétének növelésében – az az egyik nyitókritérium, hogy Törökország készítsen cselekvési tervet a 19. fejezet által lefedett terület vívmányainak végrehajtásáról, többek között a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elfogadásáról; javasolja, hogy a nők helyzetével foglalkozó főigazgatóság kapcsolódjon be a folyamatba;

57.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság által bevezetett, a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokat kiegészítő pozitív menetrendet vezető fórumként ki kell aknázni a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek az előmozdítása érdekében Törökorszában; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a pozitív menetrend valamennyi munkacsoportjában a nemek közötti egyenlőség érvényesítését;

58.

nyomatékosítja, hogy fontos a nőknek a társadalmi struktúrában betöltött szerepével kapcsolatos megszilárdult értékek átértékelése, és hangsúlyozza, hogy végső soron szemléletbeli változásra van szükség ahhoz, hogy a jogi keret valósággá váljon;

59.

felszólít figyelemfelkeltő kampányok szervezésére, amelyek a társadalom teljes egészét célozzák, és a nők jogaira és a nemek közötti egyenlőségre, a nemi alapú erőszak megelőzésére, a becsületgyilkosságok elítélésére és a médiában megjelenő nemi alapú elfogultságra összpontosítanak;

60.

kéri a szociális partnerek aktív közreműködését a nők jogainak és szerepének előmozdításában a vállalkozásokban, a társadalomban és a politikai életben, valamint abban, hogy a nőket is bevonják az ipar két oldalát képviselő felek között folytatott párbeszédbe;

61.

felszólítja a török kormányt, hogy az oktatás minden szintjén vezesse be a tantervbe kötelező tantárgyként a nemek közötti egyenlőséget és toleranciát;

62.

javasolja egy olyan országos projekt létrehozását, amely női és férfi példaképeket és fiatal lányokat és fiúkat hoz össze a Törökország jövőjéről folytatott vitára, így a különböző korosztályba tartozó és eltérő politikai nézeteket valló nők és férfiak együtt dolgozhatnak egy olyan stratégia kialakításán, amellyel a társadalom patriarchális struktúrája sikeresen átalakítható olyan társadalmi szerkezetté, amelyben a nők méltányosan és társadalmilag elfogadott módon vehetnek részt a politikai, gazdasági és társadalmi életben;

63.

elismeri, hogy a szemléletbeli változásra soha nem kerülhet sor a férfiak közreműködése és bevonása nélkül, és ezért felszólítja a török kormányt, hogy kezdeményezzen nyilvános vitákat a török társadalom minden szegmensének női és férfi képviselői közötti eszmecsere érdekében, ami eszközként szolgálhat a nemi alapú erőszak okainak kezelésére és végül a nemek közötti valódi egyenlőség elérésére;

64.

úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a nők érdekérvényesítő képességének növelésére Törökország kevésbé fejlett térségeiben; üdvözli ezért a török kormány projektjeit, mint például azt, hogy szakképzést nyújtanak a CATOM-ok (többcélú társadalmi központok) keretében Törökország délkeleti részében, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy több olyan kezdeményezésre van szükség, amelyek tiszteletben tartják és előmozdítják minden nő jogait, mindenekelőtt a vidéki térségek női lakosságának, valamint a munkanélküli és a szegénységben élő nők társadalmi integrációjára és szerepvállalásának növelésére összpontosítva;

65.

úgy véli, hogy amennyiben Törökország modellként kíván szolgálni az arab tavasz országai számára, elszántan kell folytatnia reformjait és gondoskodnia kell a megszavazott jogszabályok végrehajtásáról; emlékeztet, hogy Törökországnak látható és konkrét eredményeket kell elérnie az egyenlőséghez és a nők jogainak tiszteletben tartásához fűződő elvek érvényesítése terén;

66.

hangsúlyozza, hogy a média központi szerepet játszik a nők jogainak megerősítésében, és szorgalmazza, hogy a nemek közötti egyenlőség témája kerüljön bele a médiaszervezetek továbbképzési programjaiba; rámutat annak fontosságára, hogy a nőkről a médiában olyan képet közvetítsenek, amely kerüli a nemi sztereotípiákat;

67.

hangsúlyozza a nemi szempontú költségvetés-tervezés jelentőségét, mivel egyik reform sem hajtható végre megfelelő források nélkül;

68.

felhívja Törökországot, hogy fokozza az átfogó reformokra irányuló erőfeszítéseit, saját korszerűsítése érdekében teljesítse a koppenhágai kritériumokat, valamint alakítson ki egy olyan légkört, amelyet mind a 27 uniós tagállam viszonylatában a kölcsönös megértés és tisztelet jellemez, ezáltal lehetővé téve a nemek közötti egyenlőség terén legjobban bevált gyakorlatok minden féllel megvalósuló cseréjét, ami a törökországi nők javát szolgálja;

69.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az Európa Tanács főtitkárának, az ENSZ nőjogi és esélyegyenlőségi ügynökségének (UN Women), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatójának, valamint Törökország kormányának és parlamentjének.