10.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 261/34

—

tekintettel az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló, 2008. május 20-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a tengeri kalózkodásról szóló állásfoglalásaira, különösen a tengeri kalózkodásról szóló 2008. október 23-i állásfoglalására (2) és a Szomália partjainál elkövetett kalóztámadásokkal kapcsolatos politikai megoldásról szóló 2009. november 26-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS),

—

tekintettel a tengeri hajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló 1988-as ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a szomáliai helyzetről szóló határozataira, és különösen a 2012. február 22-i 2036 (2012) sz. határozatra,

—

tekintettel a Tanácsnak az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1816 (2008) sz. határozatának támogatását célzó európai uniós katonai koordinációs fellépésről (EU NAVCO) szóló, 2008. szeptember 19-i 2008/749/KKBP közös fellépésére,

—

tekintettel a Szomália partjainál folytatott kalóztámadásoktól és fegyveres rablásoktól való elrettentésre, azok megelőzésére és visszaszorítására irányuló európai uniós katonai műveletről (EU NAVFOR ATALANTA) szóló 2008. november 10-i 2008/851/KKBP tanácsi együttes fellépésre, és az azt módosító, 2010/766/KKBP tanácsi határozatra;

—

tekintettel az EU NAVFOR ATALANTA mandátumának 2014. decemberig történő meghosszabbításáról és a műveleti terület kiterjesztéséről szóló 2012. március 23-i tanácsi határozatra,

—

tekintettel a Tanács 2010. február 15-i 2010/96/KKBP határozatára és a Tanács az Európai Uniónak a szomáliai biztonsági erők kiképzéséhez hozzájáruló katonai missziójáról (EUTM Szomália) szóló 2010. március 31-i 2010/197/KKBP határozatára,

—

tekintettel a Tanács regionális tengeri kapacitásépítésre (RMBC) irányuló küldetésére vonatkozó, a Tanács által 2011. december 16-án jóváhagyott válságkezelési koncepcióra, mely katonai szakértelmet is magában foglaló, előkészítés alatt álló polgári KBVP-misszió,

—

tekintettel az északkelet-afrikai térségre vonatkozó, a Tanács által 2011. november 14-én elfogadott stratégiai keretre, melynek célja, hogy iránymutatással szolgáljon a régióbeli európai uniós fellépéshez,

—

tekintettel a 2008. június 9-én Dzsibutiban aláírt, hatalommegosztásról szóló megállapodásra, melynek célja a széles alapokon nyugvó nemzeti megbékélés kezdeményezése, továbbá a béke biztosítására, az országban történő megbékélés megvalósítására és a központi államhatalom visszaállítására képes erős és széles részvétellel bíró politikai szövetség megteremtése,

—

tekintettel a 2012. február 23-án megtartott, Szomáliáról szóló londoni konferencia következtetéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel a tengeri szállítás Európa története során a gazdasági növekedés és jólét egyik kulcsfontosságú eleme volt, és mivel a világkereskedelemben az áruk 80 %-át tengereken szállítják; mivel a kalózkodás fenyegetést jelent a nemzetközi biztonságra és a regionális stabilitásra nézve, és a kalózkodás, illetve annak alapvető okai elleni küzdelem az uniós fellépés egyik kiemelt célja;

B.

mivel a kalózkodás nemzetközi bűncselekménynek tekintendő; mivel a tengeri kalózkodás és a fegyveres rablás az ENSZ Tengerjogi Egyezménye által biztosított átfogó jogi keretrendszeren belüli, összehangolt választ tesz szükségessé, mivel az Egyezmény 100. cikke értelmében minden állam feladata, hogy együttműködjön a kalózkodás visszaszorítása érdekében;

C.

mivel a nyílt tengereken folytatott kalózkodás problémája továbbra is megoldatlan – bár a múlt év folyamán elsősorban az ATALANTA műveletnek és a katonai és magán hajóvédelmi különítmények bevetésének köszönhetően jelentősen csökkent a sikerrel végrehajtott támadások száma; mivel a nyílt tengereken folytatott kalózkodás problémája sebesen terjed az Indiai-óceán nyugati részén, különösen Szomália és Északkelet-Afrika partvidékén, de egyéb területeken is, így Délkelet-Ázsiában és Nyugat-Afrikában, egyre nagyobb fenyegetést jelentve mind az emberi élet, mind a tengerészek és egyéb személyek biztonsága, valamint a regionális fejlődés és stabilitás, a tengeri környezet, a világkereskedelem, a tengeri szállítás és a hajózás minden formája, ezen belül a halászhajók és a humanitárius segélyszállítmányok vonatkozásában;

D.

mivel a Tanács az EU NAVFOR ATALANTA kalózkodás elleni uniós művelet mandátumának 2014. decemberig történő meghosszabbításáról határozott, hogy eseti alapon hozzájáruljon az Élelmezési Világprogram (WFP) a lakóhelyét elhagyni kényszerült szomáliai személyeknek élelmiszersegélyt juttató hajói védelméhez, az Afrikai Unió szomáliai missziójának (AMISOM) részére szállító hajók védelméhez, a Szomália partjainál folytatott kalóztámadásoktól és fegyveres rablásoktól való elrettentéshez, azok megelőzéséhez és visszaszorításához, valamint a szomáliai partok mentén folytatott veszélyeztetett tengeri szállítás védelméhez; mivel az EU NAVFOR ATLANTA emellett hozzájárul a Szomália partjainál folytatott halászati tevékenységek ellenőrzéséhez;

E.

mivel minden évben 10 000 európai hajó halad át veszélyes tengeri területeken, és ezért a kalózkodás az emberi életet és biztonságot veszélyeztető aspektusain kívül gazdasági problémát is jelent, mivel fenyegeti a nemzetközi tengeri kereskedelmi vonalak biztonságát és jelentős negatív hatással van a nemzetközi kereskedelemre;

F.

mivel a hajók elleni támadási kísérletek száma egyre nő; mivel 2011-es jelentések szerint 28 hajó-eltérítésre került sor, 470 tengerészt raboltak el, 15 tengerészt meggyilkoltak és jelenleg több mint 7 hajóért követelnek váltságdíjat, továbbá körülbelül 191 tengerészét tartanak fogva túszként Szomáliában rettenetes és embertelen körülmények között, s a fogva tartás időtartama növekvő tendenciát mutat;

G.

mivel a kalózok folyamatosan a változó helyzethez igazítják taktikájukat és módszereiket, és működési területüket nagyobb méretű, eltérített hajók ún. anyahajóként való használata révén kiterjesztették;

H.

mivel a jelenlegi szomáliai instabilitás a kalózkodás problémájának egyik eredője, illetve ahhoz hozzájárul, továbbá mivel a kalózkodást egyes szomáliai lakosok továbbra is jövedelmező tevékenységnek, a jövedelemszerzés járható útjának tartják;

I.

mivel a kalózkodás elleni küzdelem pusztán katonai eszközökkel nem nyerhető meg, hanem főleg azon múlik, hogy milyen mértékben sikerül Szomáliában elősegíteni a békét, a fejlődést és az államszervezet kiépítését;

J.

mivel a szomáliai biztonsági és katonai helyzet továbbra is veszélyes és kiszámíthatatlan; mivel az Afrikai Unió AMISOM missziója visszaszorította az al-Sabáb iszlám milíciát, és a közelmúltban 100 további katonát vetett be Baidoában; mivel Kenya a közelmúltban katonai erőkkel közbelépett Szomália déli és középső részén, de képtelen volt végérvényesen legyőzni az al-Sabábot; mivel az etióp honvédelmi erők 2012 februárjában közbeléptek a hiraani és a Bay régióban; mivel a Human Rights Watch jelentést tett közzé az etióp erők és az átmeneti szövetségi kormányhoz hű milícia által elkövetett emberi jogi jogsértésekről, kínzásokról, önkényes fogvatartásokról, statáriális kivégzésekről és a polgárok elleni törvényellenes megtorló intézkedésekről; mivel a szomszédos Eritreát az ENSZ szankciókat felügyelő csoportja azzal vádolja, hogy fegyvereket, kiképzést és pénzügyi támogatást biztosít az al-Sabáb számára, és ezzel megsérti az ENSZ által kihirdetett fegyverembargót;

K.

mivel az EMSA-nak olyan eszközök és adatok állnak rendelkezésére, amelyek segíthetik az ATLANTA EU NAVFOR műveletet abban, hogy a területen növelje a hajók és tengerészek biztonságát;

L.

mivel a kalózkodás az egész régióra negatív hatással van, ahol a halászati műveleteket számos kétoldalú és többoldalú halászati megállapodás szabályozza, és ahol a halászati műveletek veszélyes vállalkozássá váltak, és nem csupán a pl. az EU és a Seychelle Köztársaság között létrejött halászati partnerségi megállapodás alapján a Seychelle-szigetek vizein halászó uniós hajók, hanem a helyi halászok számára is, akik uniós ágazati támogatásban részesülnek, és ezért szociális felelősséget is magukra vállalnak;

M.

mivel az EU világszinten Szomália legfőbb fejlesztési segélyezője, mivel az Európai Fejlesztési Alapon (EFA) keresztül a 2008 és 2013 közötti időszak vonatkozásában eddig összesen 215,4 millió eurót irányzott elő erre a célra; mivel a támogatás fő célja, hogy az embereket kiemelje a szegénységből és önfenntartó gazdasági növekedést indítson el, valamint hogy hosszú távú megoldást kínáljon az ország stabilitásának megteremtéséhez oly módon, hogy a kormányzás, a jogállamiság, az oktatás javítását, a gazdasági növekedés fokozását, valamint a nem kiemelt ágazatok (egészségügy, környezet, vízügy, hulladékszállítás) támogatását célzó projektek finanszírozása révén a kalózkodás okait kezeli; mivel az EFA keretében a 2011 és 2013 közötti időszak vonatkozásában további 175 millió euró összegű támogatás lett elérhetővé annak érdekében, hogy az EU megerősíthesse kötelezettségvállalását, és a fent említett területeken folytatott tevékenységeket támogathasson; mivel ezeket a célkitűzéseket jól működő szomáliai állami szervek közreműködése nélkül nem lehet megvalósítani;

N.

mivel Északkelet-Afrikát és különösen Szomáliát a szárazság miatt súlyos éhínség sújtotta, aminek következtében a térségben több mint 12 millió, Szomáliában pedig több mint 7,5 millió embert érintő humanitárius válsághelyzet alakult ki; mivel az éhínség sokak, és különösen sok gyermek halálát okozta, és mivel tömeges kivándorlás indult meg a szomszédos Kenya és Etiópia felé; mivel az Európai Bizottság a 2009. évi 9 millió euróról 2008-ban 46 millió euróra emelte a humanitárius segélyek összegét, azonban azóta 2010-ben már csak 35 millió, 2011-ben pedig csak 30 millió eurónyi segélyt folyósított; mivel az Európai Bizottság csak a 2011 nyarán bekövetkezett súlyos szárazságot követően emelte fel a humanitárius segély összegét 77 millió euróra;

O.

mivel a tengeri kalózkodás leküzdését célzó hatékony megközelítést egy olyan, szélesebb körű és átfogó stratégiával kell kiegészíteni, amely arra irányul, hogy kiemelje Szomáliát és Északkelet-Afrika egész régióját a szegénységből, és véget vessen az állam kudarcának, mivel Szomáliának legalább egy része gazdasági hasznot húz a kalózkodásból és a beszedett váltságdíjakból;

P.

mivel míg az EU-nak a kalózkodás felszámolására irányuló erőfeszítései sikerrel jártak az Élelmezési Világprogram (WFP) és az Afrikai Unió szomáliai missziójának (AMISOM) keretében végrehajtott szállítások védelme tekintetében, a katonai erők megfelelő szintjének biztosítása a kötelezettségvállalások fenntartását teszi szükségessé, és a jövőben az a veszély fenyeget, hogy ezen erőfeszítéseket aláássa a hadihajók hiánya;

Q.

mivel számos tagállam jelenleg alakítja ki saját szabályait a kereskedelmi hajók fegyveres őrökkel való ellátása vonatkozásában;

1.

ismételten súlyos aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Szomália számára segélyt szállító nemzetközi és az uniós halász-, kereskedelmi és személyszállító hajók elleni, az Indiai-óceánon az afrikai partok közelében, különösen Szomália és Északkelet-Afrika partjai mentén elkövetett kalózkodás és fegyveres rablás veszélye folyamatosan nő;

2.

felhívja a főképviselőt és a tagállamokat, hogy sürgősen fontolják meg a jelenleg túszként fogvatartott 191 tengerész kiszabadításának lehetőségeit, s ezáltal vessenek véget hosszan tartó és felháborító fogságuknak, és tegyék lehetővé, hogy e tengerészek hazatérjenek, s ezzel egy időben foglalják vissza az eltérített hajókat is;

3.

üdvözli az EU NAVFOR ATALANTA művelet által a tengeri biztonság Szomália partjainál való megvalósításához az Élelmezési Világprogram által bérelt, Szomália számára segélyt szállító hajók és egyéb veszélyeztetett hajók védelme, valamint a Szomália partjainál folytatott kalóztámadásoktól és fegyveres rablásoktól való elrettentés, azok megelőzése és visszaszorítása révén nyújtott hozzájárulást;

4.

üdvözli az EU NAVFOR ATALANTA mandátumának 2014. decemberig történő meghosszabbításáról és a műveleti terület kiterjesztéséről szóló 2012. március 23-i tanácsi határozatot;

5.

sajnálattal tölti el, hogy a tagállamok által az EU NAVFOR ATALANTA művelet rendelkezésére bocsátott hajók száma mindössze 2-3-ra csökkent 2012 elején, és ezért a tagállamokhoz fordul, hogy küldjenek több haditengerészeti erőt az ATALANTA művelet sikerének lehetővé tétele érdekében;

6.

még nagyobb koordinációra szólít fel a SHADE-mechanizmus keretein belül az EU, a NATO és a régióban három kalózellenes tengeri küldetés (EU NAVFOR, CTF150/151 és TF508 a NATO Óceán pajzs elnevezésű hadműveletén belül), valamint a különböző nemzetközi tengeri erők között az erőfeszítések szükségtelen megkettőzésének megelőzésére, mivel mindkét szervezet, az EU és a NATO is vonatkozó döntéshozatali autonómiájuk alapján ugyanazon területen működik, ugyanazon érdekei vannak és nagyjából azonos európai nemzeteket fognak össze;

7.

határozottan sürgeti a főképviselőt, hogy hívjon fel Szomáliában és a szélesebb értelemben vett Északkelet-Afrikában tevékenykedő minden nemzetközi szereplők, nevezetesen az EU, a NATO, az USA, az ENSZ és az adott országok közötti nagyobb koordinációra és együttműködésre, amely eszköz arra, hogy valós és céltudatos, átfogó megközelítés valósuljon meg a kalózkodás elleni harcban, és ami még fontosabb, hogy annak kiváltó okait és következményeit minden szinten kezeljék;

8.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy Északkelet-Afrika szélesebb értelemben vett régiójában fokozni kell a stratégiai koordinációt az EU-NAVFOR ATALANTA, az EUTM Szomália, valamint más KBVP-fellépések között (pl az RMCB, amint elindítják); üdvözli e tekintetben a 2012. március 23-i tanácsi határozatot, amely aktiválta a közös biztonsági és védelmi politika (KBVP) Északkelet-Afrikában megvalósított küldetéseit támogató uniós műveleti központot; e tekintetben felszólít az EU NAVFOR ATALANTA és az EUTM Szomália jelenlegi irányítási rendelkezéseinek felülvizsgálatára;

9.

üdvözli a Szomáliáról szóló, 2012. február 23-i londoni konferenciát, amely megmutatta a nemzetközi közösség kalózkodás eltörlésére irányuló eltökéltségét, és kéri, hogy fejlesszék fokozottabban a kalózkodásban résztvevők üldözését és a fogva tartásukat végző igazságügyi szervek kapacitását;

10.

hangsúlyozza, hogy a kalózkodás további büntetlensége nem szolgálja az elrettentést; sajnálattal tölti el, hogy a harmadik országokkal (Kenya, Seychelles-szigetek, Mauritius) kötött uniós átadási megállapodások, az elítélt kalózok ügyében a Seychelles-szigetek, és Puntföld, és Szomáliföld szomáliai régiói között létrejött kétoldalú hazatelepítési megállapodások, valamint a különböző nemzetközi jogi keretek ellenére sok kalózt és más bűnelkövetőket nem vettek őrizetbe, vagy még ha sor is kerül őrizetbe vételükre, gyakran szabadon bocsátják őket megalapozott bizonyíték vagy az üldözésre irányuló politikai akarat hiányában; megjegyzi továbbá, hogy egyes uniós tagállamok nem rendelkeznek megfelelő büntetőjogi biztosítékokkal a nyílt tengeri kalózkodással szemben;

11.

E tekintetben azonnali és hatékony intézkedésekre szólít fel a kalózkodás tényállásának megvalósításával gyanúsítottak üldözése és megbüntetése érdekében, és sürgeti a harmadik országokat, valamint az uniós tagállamokat, amelyek még nem tettek így, hogy ültessék át nemzeti jogukba az ENSZ tengerjogi egyezményében és a tengeri hajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről szóló ENSZ-egyezményben megállapított valamennyi rendelkezést a kalózok sérthetetlensége elleni fellépés céljából, valamint felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassa annak vizsgálatát, hogy milyen lehetőségek vannak a bírósági felelősségre vonásra a régió országaiban, illetve hogy dolgozzanak Szomáliában és a régió más államaiban kalózkodás ellen fellépő, különleges hatáskörű bíróságok létrehozásán a szomáliai kalózok bíróság előtti felelősségre vonásának fenntartható igazságügyi megoldásaként;

12.

tudomásul veszi az ENSZ főtitkárának a Biztonsági Tanácshoz intézett ajánlásait a gyanúsított kalózok elfogásának és büntetőjogi felelősségre vonásának megkönnyítésére; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy szükség van a helyi bíróságok által lefolytatott tisztességes és hatékony perek, valamint a regionális létesítményekben a büntetésvégrehajtás humánus és biztonságos jellegének biztosítására;

13.

sürgeti a tagállamokat, hogy az Europollal és az INTERPOL-lal együttműködve folytassanak nyomozást a pénzmozgások ügyében, és derítsék fel azokat, valamint kobozzák el a kalózoknak váltságdíjként kifizetett pénzeket, mivel vannak arra utaló jelek, hogy ez a pénz világszerte bankszámlákra vándorolhat, köztük európai bankokba is; emellett sürgeti, hogy azonosítsák és számolják fel azon szervezett bűnözői hálózatokat, amelyek lefölözik az ilyen cselekmények hasznát; felhívja a Tanácsot, hogy könnyítse meg az EU NAVFOR együttműködését mind az Europollal, mind az Interpollal;

14.

ösztönzi az EU NAVFOR, a NATO és a koalíciós tengeri erőket (CMF), hogy hatékonyan kezeljék a kalózoknak áldozatul esett kereskedelmi hajók anyahajókként történő elterjedtebb használatát, amely fejlemény jelentősen megnöveli a kalózok műveleti képességét, és amely lehetővé teszi számukra, hogy nagyobb erővel, eltökéltséggel és rugalmassággal indítsák támadásaikat az egész Indiai-óceánon;

15.

hangsúlyozza, hogy az ESMA-nak szükség esetén folytatnia kell az együttműködést az EU NAVFOR ATALANTA-val azáltal, hogy a műveletet a lobogó szerinti állam jóváhagyását követően ellátja részletes LRIT adatokkal, és a területen áthaladó EU-lobogó alatt hajózó hajók műholdas képeivel; ennek érdekében ösztönzi a tagállamokat, hogy engedélyezzék az ügynökségnek, hogy ezen adatokat és információkat bocsássák az EU NAVFOR művelet rendelkezésére;

16.

úgy véli, hogy tekintettel a kalózkodás proliferációjára, a kalózkodással kapcsolatos fenyegetéseknek kitett tengeri utazókat képzésben kellene részesíteni önvédelmük erősítése céljából; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a szállító cégek tartsák magukat a „Szomáliában tevékenykedő kalózokkal szembeni védelemre vonatkozó legjobb irányítási gyakorlatokhoz” (BMP4) és azokat maradéktalanul alkalmazzák, amelyek elegendő információt nyújtanak minden résztvevő félnek arról, hogyan segítsék a hajókat Szomália partjainál kalóztámadások elkerülésében, elriasztásában vagy késleltetésében; megismétli azon felszólítását, hogy a területen működő minden hajó jelentkezzen be az adott tengerbiztonsági koordinációs testületnél és kövesse az EU NAVFOR ATALANTA ajánlásokat; felhívja a tagállamokat, biztosítsák, hogy minden hajójuk regisztrálva legyen;

17.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval való együttműködésben és a Szomáliai Átmeneti Szövetségi Kormány (TFG) által a partjai mentén a kalózkodás elleni fellépéshez történő, a humanitárius segélyhajók védelmét szolgáló nemzetközi segítségnyújtásra irányuló számos kérését követően, hogy folytassa az együttműködést Szomália TFG-jével, valamint továbbra is támogassa azt a kalózkodás elleni harcban, állítsa az elkövetőket bíróság elé, és segítse Szomáliát és a régiót kapacitásainak megerősítésében;

18.

üdvözli a Külügyi Tanácsnak az „EUCAP Nestor” regionális tengeri kapacitásépítés (RMCB) elindításáról szóló 2011. december 12-i határozatát, amely a tengeri és igazságszolgáltatási képességek fejlesztését, valamint parti rendőri erők és bírák képzését célozza majd nyolc, Északkelet-Afrikában a Nyugat-Indiai-óceán területén elhelyezkedő országban; felszólítja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy tegyenek meg mindent annak biztosítására, hogy az RMCB jövő nyáron megkezdje működését e régióban;

19.

elismeri, hogy a képzés a tengeri kapacitásépítés csupán egy része, és ezért felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak anyagi segítséget a küldetésnek és a régiónak, különös tekintettel a tengeri járőrhajókra;

20.

határozottan támogatja a dzsibuti béke- és megbékélési folyamatot; sürgeti a szomáliai helyzet átfogó megközelítését, amely a biztonságot összekapcsolja a fejlődéssel, a jogállamiság megteremtésével, valamint az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásával;

21.

üdvözli a Bizottság azon határozatát, hogy ajánljanak további 100 millió eurós uniós pénzügyi támogatást az afrikai békefenntartási mechanizmuson belül a Szomáliában működő Afrikai Unió missziónak (AMISOM), és felszólítja a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy segítsenek a béke, a gazdasági fejlődés előmozdításában, valamint egy stabil demokratikus rezsim Szomáliában történő létrehozásában, ami hosszú távon megkönnyíti a biztonságot és a kalózkodás elleni harcot; üdvözli egy uniós különleges képviselő Északkelet-Afrika területére történő kinevezését;

22.

aggodalommal tölti el az északkelet-afrikai egyre romló humanitárius helyzet, és felszólítja a nemzetközi közösséget, és különösen az EU-t, hogy növelje az arra rászorulóknak nyújtott humanitárius segítséget az egyre növekvő humanitárius szükségletek kielégítése és a helyzet minden további romlásának megelőzése érdekében;

23.

megismétli, hogy bármely, kalózkodás elleni stratégiának figyelembe kell vennie, hogy a kalózkodás törvénytelen gazdasági érdekeket szolgál, valamint hogy minden olyan ösztönzőnek, amely arra irányul, hogy a szomáliai népesség felhagyjon a kalózkodással, a fiatalok foglalkoztatását kell középpontba állítania, illetve arra kell törekednie, hogy a helyi lakosságnak olyan, alternatív megélhetési módokat biztosítson, amelyek révén megfelelően fenn tudják tartaniuk magukat;

24.

üdvözli az EU Marsic projektjét, amely a stabilitási eszköz „kritikus tengeri útvonalak programja” alatt fut azzal a céllal, hogy növelje a tengeri biztonságot a Nyugat-Indiai-óceánon és az Ádeni-öbölben információmegosztás és kapacitásépítés révén, kiemelve a régió országai közötti regionális együttműködést; a projekt 2013-on túli meghosszabbítására számít;

25.

ösztönzi a kelet- és dél-afrikai, valamint az indiai-óceáni régiós országok kalózellenes kezdeményezéseit, mint például az új MASE (tengeri és biztonsági program) kalózellenes projektet, amely 2 millió euró induló támogatást kapott az EU-tól; üdvözli a Bizottság által finanszírozott projektek és a KBVP-n belüli RMCB-küldetés tervezett komplementaritását;

26.

megismétli, hogy a part menti kalózkodás Szomáliában a jogállamiság hiányának kiterjesztése ebben az országban, és ezért a nemzetközi közösségnek biztosítania kell a szükséges technikai és pénzügyi támogatást a TFG számára a kapacitásfejlesztéséhez, hogy ellenőrzést gyakorolhasson felségvizei, és – a nemzetközi jognak megfelelően – kizárólagos gazdasági zónája feletti;

27.

üdvözli az ENSZ-nek a szomáliai partoknál elkövetett kalózkodással foglalkozó kapcsolattartó csoportjának munkáját, amely példátlan fórum az érintett államok, illetve az összes nemzetközi szervezet közti nemzetközi együttműködés szintjének és minőségének e területen történő növelésére;

28.

üdvözli az IMO-val folytatott szoros együttműködést a tengeri kapacitásépítés területén, valamint az EU-IMO stratégiai partnerség lezárására irányuló munkát az Északkelet-Afrika szélesebb értelemben vett régiójában zajló kalózkodással szembeni fellépés céljából;

29.

hangsúlyozza, hogy a fegyveres magánőrök alkalmazása olyan intézkedés, amely nem helyettesítheti a többrétű kalózfenyegetés szükséges átfogó megoldását; figyelembe veszi, hogy egyes tagállamok vonatkozó jogszabályokat vezettek be; ebben az összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy végezzék el a szükséges biztonsági intézkedéseket a fedélzeten, ha az lehetséges, a Tanácsot és a Bizottságot pedig arra szólítja fel, hogy dolgozzanak azért, hogy alakuljon ki uniós álláspont a fedélzeten foglalkoztatott hivatalos fegyveres személyzet alkalmazása kapcsán az IMO iránymutatások e tekintetben történő jó végrehajtása érdekében;

30.

tudomásul veszi, hogy a nyílt tengeren a nemzetközi jog szerint minden esetben, a kalózkodás elleni harc során hozott intézkedéseket beleértve, a lobogó szerinti állam nemzeti joghatósága érvényesül az érintett hajók tekintetében, valamint a fedélzeten alkalmazott katonai személyzet vonatkozásában; emellett megjegyzi, hogy a lobogó szerinti állam hatóságain kívül más a hajót még vizsgálati intézkedésként sem foghatja el vagy tarthatja vissza;

31.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Afrikai Unió, az ENSZ és a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD) főtitkárának, a szomáliai átmeneti szövetségi kormány elnökének és a Pánafrikai Parlamentnek.