10.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 261/21

—

tekintettel az 1995. november 28-i barcelonai nyilatkozatra, amely partnerséget hozott létre az Európai Unió és a dél-mediterrán országok között, továbbá az e konferencián elfogadott munkaprogramra,

—

tekintettel a megújult barcelonai folyamatról szóló, 2005. október 27-i állásfoglalására (1) és „Az euromediterrán gazdasági és kereskedelmi partnerségről, a nyolcadik euromediterrán kereskedelmi miniszteri konferenciát megelőzően” című, 2009. november 25-i állásfoglalásra (2),

—

tekintettel az Európai Bizottság és a főképviselő 2011. március 8-i közös közleményére az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” témáról, (COM(2011)0200),

—

tekintettel az Európai Bizottság és a főképviselő 2011. május 25-i közös közleményére az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” témáról, COM(2011)0303,

—

tekintettel az Európai Bizottság 2011. május 24-i közleményére az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának „A dél-mediterrán országokkal a migráció, a mobilitás és a biztonság érdekében folytatandó párbeszéd” témáról, COM(2011)0292),

—

tekintettel „a 2010-ig tartó időszakra és azon túlra vonatkozó euromediterrán kereskedelmi ütemterv”-re, az Unió a Mediterrán Térségért 8. kereskedelmi miniszteri találkozóján, 2009-ben elfogadott formában,

—

tekintettel a barcelonai folyamat beindítása óta tartott euromediterrán miniszteri konferenciák és szakminiszteri konferenciák következtetéseire, különösképpen az Unió a Mediterrán Térségért tartott 9. és 10. kereskedelmi miniszteri konferenciájának 2010. november 11-i következtetéseire,

—

tekintettel az egyrészről az EK és tagállamai, másrészről Tunézia (3), Izrael (4), Marokkó (5), Jordánia (6), Egyiptom (7), Libanon (8), illetve Algéria (9) közötti euro-mediterrán társulási megállapodásokra, valamint az EK és a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) (a Palesztin Nemzeti Hatóság képviseletében) (10) közötti kereskedelemről és együttműködésről szóló euromediterrán ideiglenes társulási megállapodásra,

—

tekintettel a vámunió végső szakaszának megvalósításáról szóló, 1995. december 22-i 1/95. sz. EK–Törökország társulási tanácsi határozatra (96/142/EK) (11),

—

tekintettel a Jordánia, Egyiptom, Tunézia és Marokkó által 2004. február 25-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodásra (az úgynevezett agadiri megállapodás),

—

tekintettel az euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet fenntarthatóságáról a manchesteri egyetem fejlesztéspolitikai és irányítási intézete által készített hatástanulmányra,

—

tekintettel a 2007–2013-as regionális stratégiai dokumentumra és az euro-mediterrán partnerség regionális indikatív programjára (2007–2013), illetve az azokban foglalt célkitűzésekre (12), valamint az Európai Unió általános költségvetésének 19.080101. tételéből finanszírozandó, a földközi-tengeri régiót célzó 2011. évi cselekvési program második részére vonatkozó 2011. július 29-i bizottsági végrehajtási határozatra (13),

—

tekintettel az Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszközzel (FEMIP) kapcsolatos munkára, különösen a 2011. július 12-én Brüsszelben megtartott miniszteri találkozóra és a FEMIP 2011. augusztus 8-án közzétett 2010-es éves jelentésére,

—

tekintettel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank kormányzótanácsának a pénzeszközök dél- és kelet-mediterrán országokban való felhasználására vonatkozó, 2011. október 5-i határozatára,

—

tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés munkájára,

—

tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért munkájára,

—

tekintettel a Tanács 2011. december 14-i határozatára, melyben elfogadja az Egyiptommal, Jordániával, Marokkóval és Tunéziával kötendő mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalási irányelveket,

—

tekintettel a jövőbeni európai nemzetközi beruházási politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására (14), az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról szóló, 2011. április 7-i állásfoglalására (15) és az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel az Európai Parlament által az arab tavasz kapcsán a vallásgyakorlás, a hit és a lelkiismeret szabadságáról mint a demokratikus és gazdasági fejlődéshez lényeges alapvető és egyetemes értékekről elfogadott összes állásfoglalásra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A7-0104/2012),

A.

mivel a berlini fal leomlása óta az arab tavasz tekinthető a legjelentősebb politikai átalakulásnak az európai szomszédságban, és lehetőséget nyújtott az EU számára, hogy kereskedelempolitikai és külpolitikai érdekeit összehangolja az emberi jogok, a demokrácia és a szabad társadalom alapvető értékeivel; mivel az Európai Unióról szóló szerződés 8. cikkével összhangban az Uniónak különleges kapcsolatot kell kialakítania szomszédjaival, azzal a céllal, hogy létrehozza a jólét és a jószomszédi viszonyok uniós értékeken alapuló térségét, amelyet az együttműködésen alapuló szoros és békés viszony jellemez, ami az egyetlen kulcsa Európa állandó stabilitásának, biztonságának, gazdasági fejlődésének és előrehaladásának;

B.

mivel az EU kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a kereskedelem- és a beruházás-politika terén, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy hatékonyan reagáljon a zavargásokra és hozzájáruljon a dél-mediterrán országok gazdasági és társadalmi fejlődéséhez;

C.

mivel a Lisszaboni Szerződés a nemzetközi kereskedelmet az EU külső fellépéseit alkotó három terület egyikeként határozza meg, és megköveteli, hogy az koherens legyen a többi politikai területtel, vagyis a külügyekkel és a nemzetközi fejlesztéssel; mivel a kereskedelem mindig is a szomszédságpolitika egyik erős pillére volt, amit a Bizottság „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” és a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közleményében kihangsúlyozott;

D.

mivel a dél-mediterrán országok civil társadalmai körében olyan vélekedés alakult ki, miszerint az EU-nak kezdeményezőbbnek kellene lennie e térség politikai és gazdasági átalakulásának elősegítésében;

E.

mivel az arab tavaszt követő gazdasági és politikai újjáépítést nem felügyelik olyan regionális intézmények, amelyek szerepe hasonló lenne az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Közép- és Kelet-Európában és Közép-Ázsiában betöltött szerepéhez;

F.

mivel nincs kifejezett euro-mediterrán pénzügyi intézmény, miközben az EBRD által a korábbi években a közép- és kelet-európai átmenet alatt szerzett tapasztalat lehetővé tenné, hogy pozitív szerepet játsszon a dél-mediterrán országokban; sajnálattal jegyzi meg azonban, hogy számos uniós tagállam még nem ratifikálta az EBRD-megállapodás módosításait, amelyek segítenek az EBRD-nek, hogy teljes mértékben működőképes legyen a mediterrán térségben;

G.

mivel a dél-mediterrán országok gazdaságait mindeddig nem demokratikus vezetők irányították, mégpedig kevesek hasznára, gyakran figyelmen kívül hagyva a legkiszolgáltatottabbak szükségleteit; mivel számos diktátort eltávolítottak, és ez új lehetőségeket nyújt a régió gazdaságainak megnyitására és a valódi piacgazdaság megteremtésére;

H.

mivel az EU már vámunióra lépett Törökországgal és szabadkereskedelmi megállapodásokat kötött a dél-mediterrán országokkal, kivéve Szíriát, amely nem írta alá a tárgyalások végeredményeképpen meghatározott csomagot, és Líbiát, amellyel 2011 februárjában, a polgárháború kitörése után megszakadtak a tárgyalások;

I.

mivel a kereskedelmi tárgyalások megkezdésének nem előfeltétele, hogy az országok a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjai legyenek, amint azt a Libanonnal és Algériával kötött társulási megállapodások kereskedelmi rendelkezései, a palesztin területekkel kötött ideiglenes megállapodás, a Líbiával folytatott, félbeszakadt tárgyalások és a Szíriával létesített, nem ratifikált megállapodás bizonyítják;

J.

mivel a Barcelonai Nyilatkozatból következő legambiciózusabb gazdasági projekt, az euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet a régióban kialakult konfliktusok és az intraregionális (Dél-Dél) szerepvállalás hiánya miatt nem valósult meg a 2010-es határidőre;

K.

mivel a 2008-as gazdasági válság közvetlenül érintette a dél-mediterrán országok gazdaságainak hajtóerejét biztosító fő ágazatokat, és mivel az arab tavasz során Tunéziában, Egyiptomban, Szíriában és Líbiában lezajlott forrongások tovább fokozták ezen országok gazdasági hanyatlását; mivel az arab tavasz a különböző dél-mediterrán országokban más-más módon ment végbe, lévén, hogy bizonyos országokban még a régi rendszer uralkodik, míg más országok folyamatos társadalmi feszültséget élnek meg, ami tovább gyengíti gazdaságaikat;

L.

mivel az arab tavasz felfedte a régió kereskedelmi és fiskális rendszereinek szerkezeti és rendszerszintű gyengeségeit, különösen az árupiacok hirtelen áremelkedéseinek való kiszolgáltatottságot, és mivel a mediterrán térségre vonatkozó minden kereskedelmi stratégia feladata e hiányosságok orvoslása, az élelmezésbiztonság erősítése, valamint az élelmiszerárukkal folytatott pénzügyi spekuláció megszüntetése, amennyiben szeretné megvalósítani a polgárok törekvéseit;

M.

mivel a tartós munkanélküliség – különösen a fiatalok körében – és a kereskedelem nem diverzifikált jellege komoly gondot jelent; mivel a hosszú távú strukturális munkanélküliség és az informális munka – különösen a gyermekmunka – a legtöbb dél-mediterrán országban továbbra is magas, és azon országokban, amelyekben az arab tavasz folyamán súlyos társadalmi feszültségek voltak, tovább romlott; mivel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) becslése szerint a következő évtizedben mintegy 25 millió új munkahely létrehozására van szükség a régióban, hogy fennmaradjon a jelenlegi foglalkoztatási szint;

N.

mivel a fiatalkorúak (10–19 évesek) a lakosság 20 %-át teszik ki, és a 15–24 évesek között a munkanélküliség aránya 25–30 % körüli, ugyanakkor a nők munkaerő-piaci részvétele továbbra is nagyon alacsony; mivel a munkanélküliség különösen magas az egyetemi végzettségűek között, ami a szakemberek külföldre távozásához és humánerőforrás-veszteséghez vezet;

O.

mivel az Európai Uniónak elemi érdeke, hogy a gazdasági együttműködés terén ambiciózusnak mutatkozzon, valamint hogy a demokratikus átmenet támogatásán és az emberi jogok védelmén alapuló, kölcsönösen előnyös, felelős és rugalmas stratégiát alkalmazzon;

1.

hisz abban, hogy az arab tavasz a népek szabadságvágya, valamint a demokratikus jogok és az életszínvonal javítására való törekvése által vezérelt páratlan történelmi esemény; kifejezi az azok halála miatt érzett mély fájdalmát, akik életüket a korrupt diktatúrák megdöntésére irányuló harcban vesztették el;

2.

tudatában van annak, hogy ennyi áldozathozatal után a dél-mediterrán országok társadalmai nagy várakozással néznek a mindenki hasznát szolgáló demokratikus reformokat és a valódi gazdasági fejlődést célzó sokkal jelentősebb és igazságosabb uniós támogatások elébe;

3.

megjegyzi, hogy az arab tavasz forradalmainak haszna még nem szilárdult meg, és hogy az EU-nak gyorsan kell cselekednie a „Kereskedelem a változásért” menetrend végrehajtása érdekében, mivel – az azonnali gazdasági előnyök mellett – a kereskedelem eredményes eszköz a demokrácia megszilárdításához és a stabilitás előmozdításához, mivel segítséget nyújt a korrupció megelőzésében, elősegíti a javak igazságosabb elosztását, és kibontakoztatja a népesség jogait; bátorítja az átmeneti hatóságokat, hogy valósítsák meg az igazi demokráciára való békés áttérést; sürgeti a nemzeti hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az emberek békés tüntetéshez való jogát, és tartózkodjanak mindennemű erőszakos megtorlástól;

4.

ezzel kapcsolatban örömének ad hangot, hogy létrejött az EU–Tunézia munkacsoport, az első ilyen, amelyet egy dél-mediterrán országgal hoztak létre az ország átalakulásához nyújtott európai és nemzetközi támogatás jobb összehangolása céljából; üdvözli azt, hogy a Parlament is részt vehetett az első találkozón; kéri a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt/a Bizottság alelnökét, hogy a továbbiakban is vonja be a Parlamentet ebbe a kezdeményezésbe és a későbbiekbe is; üdvözli, hogy a Parlamentben létrejött a dél-mediterrán térséggel foglalkozó csoport, hogy nyomon kövesse a mediterrán országokban bekövetkezett válságra adott uniós válaszokat;

5.

üdvözli a Tunéziában nemrégiben lezajlott, tisztességes és átlátható választásokat, amelyek – gazdasági, jogi és szociális reformok kíséretében – jó példát mutatnak a térség többi országa számára; hangsúlyozza a szabad és tisztességes választások jelentőségét abban, hogy demokratikus és pluralista intézmények létrehozása révén biztosítani lehessen ezen országok egységét, lefektetve ezáltal a fokozott stabilitás és a korszerűsített társadalmi-gazdasági struktúrák alapjait, amelyek maguk is előfeltételei a nemzetközi befektetők vonzásának és a fenntartható növekedés elindításának; hangsúlyozza, hogy az említett országokban a demokratikus változások mellett a gazdaság és a társadalom szerkezetének megnyitására és korszerűsítésére irányuló gazdasági, jogi és szociális reformoknak kell megvalósulniuk;

6.

úgy véli, hogy az észak-afrikai és közel-keleti országok külső államadóssága „gyűlöletes adósság”, figyelembe véve, hogy az adósságot diktatórikus rezsimek halmozták fel, főként a politikai és gazdasági elit személyes meggazdagodásán és fegyvervásárláson keresztül, amelyet gyakran saját lakosságuk elnyomására használtak; kéri ezért az ilyen típusú, elsősorban a fegyverkezés miatt felhalmozott adósságok elengedését;

7.

elítéli, hogy európai vállalatok szerepet játszanak a fegyverek és kettős felhasználású termékek elnyomó rezsimek számára történő exportálásában és abban, hogy eleget tettek a diktatórikus rendszerek által megszervezett technológiai szakadásnak; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen iránymutatásokat az uniós vállalatok számára, hogy ilyen helyzetekben az EU alapelveivel összhangban járjanak el;

8.

hangsúlyozza, hogy az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó kereskedelem- és beruházás-politikának innovatív és konkrét eszközökkel kell biztosítania a régió demokráciáját, jólétét, stabilitását és békéjét szolgáló uniós külpolitikai célok elérését;

9.

elismeri, hogy az EU-nak a dél-mediterrán országokkal kapcsolatban koordinált politikát kell életbe léptetnie, azonban óvatosságra int az arab tavasszal kapcsolatos egységes megközelítéssel szemben, hiszen a dél-mediterrán országoknak ugyan számos hasonló jellemzőjük van, azonban az elnyomó kormányok különböző formáit tapasztalták meg, gazdasági fejlettségi szintjük eltérő, és egymásról eltérő társadalmi és demográfiai kihívásokkal szembesülnek;

10.

hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament egyik fő szerepe a politikai párbeszéd, a kölcsönös megértés és bizalom erősítése Európa és a harmadik országok között, ideértve a dél-mediterrán országokat is, ahol az Európai Parlamentnek a demokratikus reformok, a kiteljesedett szabadságjogok és a jogállamiság elterjesztésére és előmozdítására kell összpontosítania; hangsúlyozza, hogy ezek a közvetlen kapcsolatokon alapuló fontos feladatok módot adhatnak az elkövetkező kritériumok értékelésére (az események és az elért előrelépések fényében) és a társulási megállapodások szükséges kiigazítására, különösen a kereskedelem, a beruházások, illetve a pénzügyek terén;

11.

tudatában van annak, hogy az elmúlt tíz évben az EU ösztönözte a legtöbb dél-mediterrán ország uralkodóival a szabadkereskedelmi megállapodások mélyrehatóbb és átfogóbb megközelítését, annak ellenére, hogy hiányzott a tárgyalópartnerek demokratikus legitimitása; hangsúlyozza a demokratikus folyamatok stabilizálásának halaszthatatlan ügyének jelentőségét az új szociális és politikai intézmények kiépítésében, amelyek azután legitim és tájékozott partnerekként léphetnek fel a kereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalásokon;

12.

rámutat, hogy az EU a világ legnagyobb fogyasztói piaca, amelyre a partnerországok csak akkor léphetnek be, ha komolyan elkötelezettek a piacok kétoldalú megnyitása iránt, ha a gazdasági reformok előnyeiből teljes lakosságuk részesül, köztük a legkiszolgáltatottabbak is, és ha megfelelő politikai, társadalmi és környezetvédelmi kötelezettségvállalásokat tesznek és azokat teljesítik;

13.

jelzi, hogy számos dél-mediterrán ország hatalmas gazdasági potenciállal rendelkezik, néhányan pedig nagy mennyiségű vagyont és természeti erőforrást birtokolnak, amely – ha helyesen gazdálkodnak velük – lehetőséget kínál a gazdasági növekedésre és fejlődésre a földközi-tengeri térség mindkét oldala számára; úgy véli, hogy ezért be kell vezetni a megfelelő társadalmi, környezeti és növény-egészségügyi normák biztosításához szükséges intézkedéseket és mechanizmusokat;

14.

üdvözli a Bizottság által előirányzott, az erőteljesebb feltételességen alapuló, testre szabott alulról felfelé építkező megközelítést és a „többért többet” elvet, amely biztosítja az EU egyes szomszédos országainak nyújtott célzottabb támogatást, és garantálja, hogy a finanszírozás összeegyeztethető legyen a politikai törekvéssel; úgy gondolja, hogy a demokratikus reformok és az egyéni szabadságok terén elért vívmányoknak a gazdaságon és kereskedelmen belüli hasonló folyamatban és ezzel párhuzamosan az üzleti vállalkozások létrehozására és igazgatására vonatkozó szabadságjogokban kell tükröződniük, hogy fel lehessen számolni az oligarchiákat, amelyek a dél-mediterrán országokban hagyományosan vezető szerepet töltenek be;

15.

megjegyzi, hogy az EU a társulási megállapodások keretében már számos dél-mediterrán országgal kötött erős preferenciális kereskedelmi megállapodásokat; hangsúlyozza azonban, hogy e folyamatok egyike sem teljesült maradéktalanul, és kifejezi meggyőződését, hogy – mindenekelőtt a szabályozás terén – még komoly lehetőségek vannak a gazdasági kapcsolatok elmélyítésére, aminek célja hosszú távon az országok integrálása az EU belső piacába;

16.

üdvözli ezért, hogy a Tanács határozatott hozott az Egyiptommal, Jordániával, Marokkóval és Tunéziával folytatandó DCFTA-tárgyalások megnyitására szóló megbízások engedélyezéséről, mely tárgyalásokra akkor kerül sor, mihelyt a szükséges előkészítő folyamatok befejeződnek; úgy véli, hogy a hatáskör meghatározására irányuló következő lépéseknek a keleti partnerekkel végrehajtott előkészítő szakaszok tapasztalatain kell alapulniuk, és elismeri ugyanakkor annak a politikai jelentőségét, hogy a tárgyalások megkezdésére kész partnerek esetében nem kell számolni szükségtelen késedelmekkel; elengedhetetlennek tartja, hogy minden társadalmi erőt, különösen a nem kormányzati szervezeteket és a szakszervezeteket már a kezdetektől bevonják a kereskedelmi tárgyalásokba, és konzultáljanak velük;

17.

aggodalommal tölti el, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) még nem tette közzé a „többet többért” kritériumok részleteit, amelyek a kereskedelmi hatókör kijelölésével együtt meghatározzák majd, hogy egy adott ország jogosult-e és készen áll-e a DCFTA-ra; kéri ezért az EKSZ-t, hogy állapítsa meg e kritériumokat, hogy a folyamat átlátható legyen, és a partnerországok előre tudják, hol van szükség kiigazításokra; hangsúlyozza, hogy a demokratikus intézmények és az alapvető jogok tiszteletben tartása, beleértve a véleménynyilvánítás szabadságát, az egyesülés szabadságát és a vallási kisebbségek védelmét, továbbá a nemzetközi munkajog, az ILO-egyezmények és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény tiszteletben tartása, valamint a halálbüntetés eltörlésére irányuló kezdeményezések e folyamat központi elemei kell hogy legyenek, és úgy véli, hogy az EKSZ-nek az előkészítő szakasz során és a tárgyalások alatt érzékenyen kell reagálnia a partnerországokban e téren tapasztalt jelentős javulásra vagy rosszabbodásra; hangsúlyozza, hogy a hatáskör meghatározásakor figyelembe kell venni a gazdasági nyitottság megfelelő szintjét és azt a mutatót, amely azt jelzi, hogy miként részesül a társadalom valamennyi rétege a kereskedelem és a közvetlen külföldi befektetések (kkb) nyújtotta előnyökből;

18.

emlékeztet arra, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások nem önmagukért való célok, és hogy az egyes országok javát kell szolgálniuk; úgy véli, hogy a kereskedelmi rendelkezéseket jobb ellenőrzéssel és végrehajtó rendelkezésekkel kísért, szilárd emberi jogi záradékokkal, valamint egy a fenntartható fejlődésről szóló fejezettel kell kiegészíteni, amely a vállalati társadalmi felelősségvállalásra (CSR) vonatkozó, a folyamatért vállalt közös felelősséget erősítő rendelkezéseket is tartalmaz;

19.

üdvözli a kereskedelmet a határokon túl gátló akadályokra és az uniós vívmányokkal való összhangra fordított figyelmet, azonban megjegyzi, hogy egyes országok esetén még van lehetőség a vámtarifák csökkentésére irányuló tárgyalásokra; kiemeli, hogy ahhoz, hogy a DCFTA-k valódi értéket jelentsenek a dél-mediterrán országok számára, az EU-nak késznek kell állnia arra, hogy egyes érzékeny területeken, így a mezőgazdaságban és a 4. módozat szerinti szolgáltatások terén további erőfeszítéseket tegyen; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az EU a mezőgazdaság tekintetében jelenleg jelentős kereskedelmi többlettel rendelkezik ezen országokkal szemben;

20.

felkéri a Bizottságot, hogy kifejezetten támogassa és mozdítsa elő a tisztességes kereskedelemre és a biogazdálkodásra irányuló kezdeményezéseket, különösen támogatva a kisgazdaságok gazdálkodóit, termelőit és szövetkezeteit, így integrálva a fenntartható gazdasági gyakorlatokat és a vidékfejlesztést, ezzel egyidejűleg fejlesztve az ellátási láncot az európai fogyasztók számára a termékek minőségének és nyomon követhetőségének, valamint a szociális és környezeti hitelesítésnek a biztosítása érdekében;

21.

rámutat arra, hogy a Földközi-tenger déli partján fekvő országokban a gazdaságilag aktív népesség több mint egyharmadát foglalkoztató mezőgazdaság, valamint a vidékfejlesztés fontos szerepet töltenek be a stabilizációs folyamatban, ugyanis – különösen olyankor, amikor a világpiacra erőteljesebb ingadozások jellemzőek – hozzájárulnak az élelmiszerbiztonság megteremtéséhez, az igazságosabb jövedelemtermeléshez és -elosztáshoz, a munkahelyteremtéshez, valamint a nők és a kistermelők gazdaságba történő integrálásához;

22.

üdvözli ezért, hogy a Bizottság a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés támogatására létrehozott európai szomszédsági eszköz programjának segítségével támogatni kívánja a vidékfejlesztést, amely a mezőgazdasági termelés uniós minőségi és élelmiszer-biztonsági előírásokhoz igazodó korszerűsítésének megkönnyítése érdekében magában foglalná a beruházásösztönzést és az igazgatási kapacitások EU-ban bevált vidékfejlesztési gyakorlatok alapján történő fejlesztését;

23.

szintén üdvözli a Bizottság 2011. május 25-i közös közleményében (COM(2011)0303) rögzített, kísérleti jellegű mezőgazdasági, vidék- és regionális fejlesztési programok finanszírozására vonatkozó kötelezettségvállalását, melyben az Unió e területeken gyűjtött átfogó tapasztalataira épít, illetve a lehető legnagyobb mértékben kihasználja a FAO-val, a Világbankkal és lehetőség szerint az EBB-vel való szoros együttműködést;

24.

felkéri az Uniót, hogy a szegénység, vagyis a vidék állandó problémája elleni küzdelem részeként és a stabilizációs folyamat erősítése érdekében támogassa a régióban az egészséges mezőgazdasági termelés előmozdítását és a vidékfejlesztést; hangsúlyozza, hogy a technológiai fejlesztéseken túl e célból fontosak az intézményi és infrastrukturális fejlesztések is (pl. az öntözés, a kezelés, a tárolás, a csomagolás, a szállítás, a forgalmazási rendszerek és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében), valamint meghatározóak az oktatási és a képzési programok, különösen a nők esetében, valamint azokban az esetekben, amikor a termelők szervezettsége alacsony fokú és a civil társadalom erőtlen, amely tényezők lassítják a hatékony agrár-élelmiszeripai rendszer kifejlesztését; hangsúlyozza az ismeretek terjesztését biztosító szolgáltatások szerepének jelentőségét az ismeretek átadásában; hangsúlyozza, hogy a globális környezeti és éghajlatváltozással kapcsolatos aggodalmak miatt a támogatásokat a természeti erőforrások és az energia fenntartható felhasználási módjainak elősegítésére, és az egységesebb termelési módszerek előmozdítására kellene használni; hangsúlyozza, hogy a piaci ingadozásokkal és környezeti válságokkal szembeni ellenálló képesség növelése érdekében ösztönözni kell a termelés diverzifikációját, tekintettel az élelmiszerek iránti világszerte növekvő keresletre;

25.

kéri továbbá, hogy – a szociális és környezeti dömping az érintett, valamint az uniós országok közötti elkerülése érdekében – a Bizottság által javasolt intézkedések az előcsatlakozási folyamat során és az Európai Unió szomszédos országaival való kapcsolatokban már alkalmazott eljárás mintájára tegyék lehetővé innovatív megközelítési módok fokozott bevezetését annak érdekében, hogy előmozdítsák a helyi kompetenciákat, valamint hogy a bevált gyakorlatoknak az egyes országok közötti és az EU-val való cseréje keretében a termelői szervezetek alapításához és a helyi és regionális piacok fejlesztéséhez szükséges oktatást hajtsanak végre;

26.

felhívja a figyelmet arra, hogy az észak-afrikai és a Szaharától délre fekvő országok közötti nagyobb mértékű integráció fontos szerepet tölthetne be, és hangsúlyozza a globális szintű intézkedések szükségességét annak érdekében, hogy elkerüljük az élelmiszerválságok és szélsőséges időjárási jelenségek esetén gyakran előforduló egyoldalú intézkedéseket;

27.

aláhúzza, hogy a kkb különösen fontos a dél-mediterrán országok fejlődése szempontjából, mivel a beruházások vagy nem elégségesek, vagy túlnyomórészt a nyersanyag-kitermelő iparba irányulnak; kéri a Bizottságot, hogy a DCFTA-kat és a régióban végrehajtott befektetéseket oly módon hangolja össze, hogy azok elősegítsék a gazdaság diverzifikálását;

28.

megjegyzi mindemellett, hogy a társulási megállapodások keretében az ágazati egyezségek megkötésére irányuló tárgyalási kísérletek nem bizonyultak sikeresnek; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a dél-mediterrán országokat, hogy bocsátkozzanak tárgyalásokba a befektetésekről és az úgynevezett „szingapúri kérdésekről”, így például a DCFTA-k keretében megvalósuló szolgáltatásokról; úgy véli, hogy a Bizottságnak szükség esetén aszimmetrikus végrehajtást kell alkalmaznia, és az érintett országok érzékeny ágazatai esetében rugalmasnak kell lennie;

29.

kiemeli, hogy a kereskedelmi nyitást fontos a partnerországoknak és üzleti vállalkozásaiknak nyújtott jelentősebb technikai támogatással kiegészíteni, hogy képesek legyenek a kínált lehetőségeket maximálisan kihasználni; elismeri, hogy az EU ma is nyújt ilyen segítséget, de úgy véli, hogy ezeknek a programoknak még inkább a kkv-kat kell célozniuk, akár kereskedelemösztönző támogatásokká bővítve azokat;

30.

kéri a Bizottságot, hogy a DCFTA-kat használja fel a szabályozási normák összehangolására, mégpedig a következők tekintetében: műszaki szabványok és előírások, egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések, közös megfelelőségértékelések, a közbeszerzések átláthatóságát biztosító szabályok, fogyasztóvédelmi politika, a szellemi tulajdon védelmének szabályai, kereskedelmi és vámkönnyítések, illetve a nem vámjellegű akadályok megszüntetése; rámutat arra, hogy a társulási megállapodások nem megfelelően tárgyalják ezt az együttműködést, valamint hogy az EU részvételét fokozni kell;

31.

ezzel összefüggésben üdvözli a technikai együttműködésre előirányzott kiegészítő forrásokat, és hangsúlyozza, hogy azokat a lehető leghamarabb a Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság (DEVCO) rendelkezésére kell bocsátani és ki kell helyezni a helyi küldöttségekhez;

32.

elismeri, hogy a fő cél a DCFTA-k megkötése, azonban a Bizottság időközben a társulási megállapodások keretében ágazati tárgyalásokat folytat, amelyek az ipari termékek megfelelőségértékeléséről és elfogadásáról szóló megállapodásokra, mezőgazdasági és halászati megállapodásokra, szolgáltatási és beruházási megállapodásokra, illetve vitarendezési szabályok megállapítására irányulnak; felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg ezenkívül az azon országokkal létesített, érvényben lévő ágazati megállapodások frissítését, ahol van mód az ajánlatok javítására és ahol a DCFTA azonnali megkötése nem lehetséges; kéri a Bizottságot, hogy alaposabban vizsgálja meg, hogy e folyamatok mikor és hogyan fognak összeolvadni a jövőbeni DCFTA-kkal, továbbá biztosítsa, hogy az általános preferenciarendszerben (GSP) való részvétel 2014. évi megszűnése a dél-mediterrán országok uniós piacra való belépését semmilyen termékcsoport esetén se érintse hátrányosan;

33.

kéri továbbá, hogy a Bizottság dolgozzon ki stratégiát azon „többet többért” partnerek számára, amelyekkel nem jött létre előzetes megállapodás, vagy amelyek nem közvetlen célpontjai a DCFTA-knak, különösen azok számára – mint Líbia vagy Libanon –, amelyek még nem tagjai a WTO-nak; aláhúzza, hogy bár az ezen országok WTO-tagságát előmozdító technikai segítségnyújtásnak lendületesen kell folytatódnia, ez önmagában nem elég, ezért adott esetben ki kell egészülnie olyan WTO-kompatibilis megállapodásokkal, amelyek a legrövidebb időn belül haszonnal járnak;

34.

meg van győződve arról, hogy a régióra irányuló sikeres kereskedelmi stratégia erősíteni fogja a kkv-k szerepét, amelyek egyes országokban a munkahelyek 30 %-át biztosítják; elismeri a mikrovállalkozások jelentőségét, amelyek Egyiptomban a kkv-k 98,1 %-át, Marokkóban 97,8 %-át, Jordániában 89,1 %-át, Tunéziában viszont csak 9,2 %-át képviselik;

35.

aggodalommal tölti el a „fekete gazdaságban” működő nem regisztrált kkv-k magas száma, illetve hogy az informális foglalkoztatás aránya (a mezőgazdaságot nem számítva) bizonyos dél-mediterrán országokban eléri a 70 %-ot; meg van győződve arról, hogy ha a régió komoly gazdasági növekedésnek indul, az EU kereskedelmi stratégiájának a nem regisztrált vállalkozásokat törvényes működésre kell ösztönöznie; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa az adminisztratív kapacitásépítési programokat, nevezetesen a vállalkozások regisztrációja, a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén, külön figyelmet fordítva a jogi szolgálatok kapacitásépítésére, ami biztosítani fogja a szükséges reformok véghezvitelére való jobb felkészülést;

36.

sajnálja, hogy a kkv-k és a szövetkezetek igen korlátozottan férnek hozzá a befektetésekhez, és hangsúlyozza, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) által nyújtott megbízható, hozzáférhető és felhasználóbarát mikrohitelek és viszontgarancia-rendszerek révén valódi finanszírozási forrásokat kell biztosítani; hisz abban, hogy az efféle rendszerek lehetővé teszik a kkv-k számára az innovációt és az átszervezést, aminek köszönhetően képesek lesznek kihasználni az uniós belső piacban rejlő lehetőségeket;

37.

hangsúlyozza a vállalkozói tevékenység a társadalomnak e tevékenységben való részvételét elősegítő környezet létrehozásához szükséges intézkedések elfogadása által történő fejlesztésének jelentőségét; különösen üdvözölné az Invest in Med program második szakaszának elindítását, amelynek speciális megbízatása, hogy elősegítse az EU-tagállamok és a dél-mediterrán országok kkv-i és azok képviseleti szervezetei közötti együttműködést;

38.

elismeri, hogy az EBB az Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszközön (FEMIP) keresztül fontos szerepet játszik a dél-mediterrán régió kkv-jainak támogatásában; üdvözli azt a döntést, mely szerint a régióbeli műveletek értékének felső határa 1 milliárd euróval emelkedik, következésképpen a régióban végrehajtott EBB-műveletek értéke a következő három évben eléri a 6 milliárd eurót; megerősíti, hogy az EBB befektetési projektjeit kifejezetten a kkv-kra és az infrastrukturális – különösen az energetikai – projektek fejlesztésére kell összpontosítani, tekintettel a régióban meglévő potenciálra, valamint az annak fejlesztéséhez és felhasználásához adható uniós segítségre; ragaszkodik ahhoz, hogy az EBB-nek növelnie kell adminisztratív kapacitásait, hogy ellenőrizze az EU külső fellépéseinek célkitűzéseiben meghatározott kritériumok alapján „globális kölcsönöket” osztó közvetítő partnerbankjait, annak érdekében, hogy műveletei teljesen elszámoltathatók legyenek a nyilvánosság előtt;

39.

üdvözli az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) közelmúltbeli szerepvállalását a mediterrán régióban, és örömmel fogadja az EU és több uniós tagállam által a Bank tevékenységére lekötött extra forrásokat; sürgeti az Európai Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy gyorsan ratifikálják az EBRD-megállapodás módosításait, amelyek segítenek az EBRD-nek, hogy teljes mértékben működőképes legyen a mediterrán térségben; úgy véli, hogy az EBRD régióbeli befektetéseihez rendelkezésre álló teljes összeget növelni kell, és hogy a kkv-knak kell e befektetések fő kedvezményezettjeinek lenniük; arra buzdítja a kkv-kat, hogy a demokrácia, a pluralizmus és a piacgazdaság elveinek alkalmazásával nyilvánítsák ki ezen értékek iránti elkötelezettségüket annak érdekében, hogy a bank alapokmányának megfelelően részesülhessenek a befektetésekből.

40.

meg van győződve arról, hogy az üzletemberek országok közötti szabad mozgása nélkülözhetetlen a szabadkereskedelmi térségek megfelelő működéséhez; azon a szilárd véleményen van, hogy az Európai Uniónak jobban össze kell hangolnia bevándorlási és kereskedelempolitikáját;

41.

megjegyzi, hogy a vízumkönnyítés továbbra is fontos kérdés a dél-mediterrán vállalkozások mindazon képviselői számára, akik találkozókon, képzéseken való részvétel céljából vagy más okból utaznak az Unióba; ennek fényében üdvözli a „A dél-mediterrán országokkal a migráció, a mobilitás és a biztonság érdekében folytatandó párbeszéd” című, nemrégiben kibocsátott közleményt, amelyben a Bizottság vízumkönnyítési megállapodásokat helyez kilátásba, többek között az üzletemberek utazásának elősegítésére; úgy véli, hogy a vízum megadása érdekében a „feddhetetlenség” és a „megbízhatóság” megállapítására irányuló eljárásokat egyszerűbbé kell tenni, és kéri a Bizottságot, hogy a kereskedelmi tárgyalásokkal összehangolva folytasson ilyen megállapodásokra irányuló tárgyalásokat, biztosítva, hogy azok végrehajtása a kkv-k számára ne legyen túl bürokratikus.

42.

sajnálatosnak tartja, hogy 2010-re nem jött létre az euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet, és reméli, hogy az összes partner kihasználja majd az arab tavasz lendületét, hogy előrelépést érjen el azon reformok tekintetében, amelyek egy működő és önálló szabadkereskedelmi térség létrehozásához szükségesek, anélkül, hogy torzítanák a versenyt az uniós termelőkkel szemben;

43.

javasolja, hogy a szabadkereskedelmi politikai nyitás keretében rendszeresen készüljenek hatástanulmányok az e politika által a dél-európai mediterrán országokra gyakorolt hatások aktív és folyamatos vizsgálata érdekében, hogy ez végső soron pozitív eredményekkel járjon a különféle országok polgáraira és gazdasági rendszerére nézve;

44.

hangsúlyozza, hogy noha üdvözlendők az egyes országokra szabott kereskedelmi stratégiák, e megállapodások nem mehetnek a regionális integráció rovására; sajnálja, hogy a Dél-Dél kereskedelem igen korlátozott, és ehhez kapcsolódóan megjegyzi, hogy 2009-ben a dél-mediterrán országok behozatalának mindössze 6 %-a származott a régió más országaiból, szemben az EU-ból származó 40 %-kal; arra buzdítja a demokratikusan megválasztott új kormányokat, hogy legyenek nyitottabbak a szomszédos országokkal folytatott kereskedelemre, mint elődeik;

45.

elismerését fejezi ki az agadiri csoportnak, amely a Dél-Dél kereskedelem előmozdítására irányuló összehangolt erőfeszítés egyetlen példája, és biztatja az aláírókat, hogy bővítsék kereskedelmi kapcsolataik hatókörét és fogadjanak be új tagokat; kéri a Bizottságot, hogy a továbbiakban is támogassa e csoportot, amely a jövőbeni uniós kereskedelmi stratégia alapköve lehet;

46.

kéri továbbá a Bizottságot, hogy a DCFTA-kba foglaljon bele bizonyos rugalmasságokat, amelyek adott esetben lehetővé tehetik az önálló megállapodások összeolvadását az agadiri megállapodással, hogy létrejöhessen egy egyedülálló euro-mediterrán szabadkereskedelmi övezet;

47.

elégedetten nyugtázza a kereskedelmi és befektetéskönnyítési mechanizmus közelgő bevezetését, amely adatbázisként fog szolgálni, hogy a gazdasági szereplőket a régió kereskedelmi és befektetési viszonyaival kapcsolatos naprakész információkkal lássa el; hangsúlyozza, hogy e mechanizmust a dél-mediterrán országok vállalkozásai körében aktívan népszerűsíteni kell, mivel annak nemcsak információs eszközként kell működnie, hanem az intraregionális üzleti élet előmozdítójává kell válnia;

48.

üdvözli a pán-euromediterrán preferenciális származási szabályokról szóló regionális egyezményt, amelynek teljes mértékben tiszteletben kell tartania az EU és Izrael közötti, a zsidó telepekről származó termékekre vonatkozó technikai megegyezéseket; kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a pán-euromediterrán egyezmény alá tartozó új származási szabályok megállapítását: ennek legkésőbb 2013 végéig meg kell történnie, amikor a dél-mediterrán országok elveszítik a GSP szerint preferenciákat, és az e rendszer alá tartozó kedvező származási szabályok hatályukat vesztik;

49.

ösztönzi az EU tagállamait, hogy vállaljanak jelentősebb szerepet a déli szomszédsággal kapcsolatos uniós stratégiában, és a dél-mediterrán országok hallgatói számára nemüktől, valamint társadalmi-gazdasági és etnikai hátterüktől függetlenül indítsanak kiterjedtebb ösztöndíjprogramokat, elsősorban a gazdasági, üzleti, informatikai, kommunikációs és kereskedelmi tanulmányok terén; felszólítja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy haladéktalanul tegyenek javaslatot az euromediterrán Erasmus és Leonardo Da Vinci program megalkotására; megjegyzi, hogy a régió más szereplői, mint az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) országai, hatékonyabban biztosítottak ilyen támogatást a dél-mediterrán országoknak; hisz abban, hogy az ilyen cserék tartós kapcsolatokat teremtenek a dél-mediterrán országokban élő majdani üzleti partnerekkel;

50.

emlékeztet a művészek, kulturális szereplők és bloggerek azzal kapcsolatos szerepére, hogy lehetővé tették az arab civil társadalom számára, hogy felszabadítsák magukat a diktatúra alól, és megnyissák az utat a demokrácia előtt; felszólítja az EU-t, hogy kereskedelempolitikájába építse be a kulturális együttműködést, ideértve az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása érdekében a művészetek, az oktatás, a média, az internet és más kulcsfontosságú szektorok terén indított közös kezdeményezéseket is;

51.

felszólít a partnerországokkal együtt létrehozandó uniós kereskedelmi kamarák felállítására, amelyek a gazdasági partnerek közötti közös kereskedelmi tevékenységek és kölcsönös cserék – beleértve a szemináriumokat és kereskedelmi vásárokat is – előmozdítói lehetnek; sajnálja, hogy az EU-Izrael Kereskedelmi Kamarán kívül a régióban nincsenek kétoldalú európai uniós kereskedelmi kamarák;

52.

szilárd meggyőződése, hogy a Bizottság kereskedelmi kezdeményezéseit az uniós kereskedelmi tisztviselők fokozottabb helyszíni jelenlétével kell támogatni; sajnálattal állapítja meg, hogy az EU tunéziai küldöttségén mindössze egy kereskedelmi tisztviselő van és Jordániában egyáltalán nincs ilyen típusú jelenlét, dacára annak, hogy ezen országokban sor került a DCFTA-hatókör vizsgálatára;

53.

hisz abban továbbá, hogy az EU számára alapvetően fontos, hogy a lehető legjobb eredmény érdekében teljes mértékben összehangolja a régióban folytatott kereskedelmi, befektetési és finanszírozási tevékenységeit; aggodalommal tölti el, hogy az Európai Unión és a partnerországokon belüli szereplők nagy száma, valamint más külső szereplők jelenléte oda vezethet, hogy a koordináció hiánya folytán bizonyos lényeges erőfeszítések elvesznek, vagy éppen átfedik egymást;

54.

kiemeli, hogy a lehető legnagyobb hatékonyság és koherencia érdekében az európai szomszédságpolitikát (ENP) finanszírozó eszközök, mint a Szomszédsági Beruházási Keret, valamint a régióban jelenlévő különböző uniós és nemzetközi, valamint regionális pénzügyi intézmények – beleértve az EBB-t, az EBRD-t és a Világbankot – közötti szorosabb koordinációra van szükség; kéri a Bizottságot, hogy álljon e koordinációs erőfeszítések élére;

55.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EBB-nek, az EBRD-nek, a tagállamok, valamint a dél-mediterrán országok állam-, illetve kormányfőinek és parlamentjeinek, továbbá az Unió a Mediterrán Térségért szervezetnek.