7.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 258/115

—

tekintettel „A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program – végső értékelés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0531),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. és 192. cikkére, amely az emberi egészség és a környezet minőségének megőrzésére, védelmére és javítására vonatkozik,

—

tekintettel a Környezetvédelmi Tanácsnak „A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program értékelése és előretekintés: a 7. uniós környezetvédelmi cselekvési program felé” című dokumentumról szóló, 2011. október 10-i következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek (EKÜ) „Az európai környezet állapota és kilátások – 2010” című jelentésére (SOER2010),

—

tekintettel az EKÜ „Az európai ipari létesítményekből származó levegőszennyezés költségeinek feltárása” című, 15/2011. sz. technikai jelentésére,

—

tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre” (COM(2011)0244),

—

tekintettel az „Ütemterv a 2050-re megvalósítandó versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra történő átállásról” című bizottsági közleményre (COM(2011)0112),

—

tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

—

tekintettel a Bizottságnak az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvére (COM (2011)0144),

—

tekintettel a következő, a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0398),

—

tekintettel a közös agrárpolitika (KAP), a közös halászati politika (CFP) és a kohéziós politika reformjára irányuló bizottsági javaslatokra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0048/2012),

A.

mivel a jelenlegi, 6. környezetvédelmi cselekvési program 2012. július 22-ig tart;

B.

mivel a 6. környezetvédelmi cselekvési program egy egész évtizedre biztosította a környezetpolitika átfogó keretét, amely idő alatt sor került a környezetvédelmi jogszabályok egységes szerkezetbe foglalására és alapvető véglegesítésére, és mivel az együttdöntéssel történő elfogadás következtében nagyobb mértékű a jogszabályok legitimitása, továbbá hozzájárult a felelősségvállalás érzésének kialakításához; mivel azonban a tagállamok és a Bizottság nem mindig ezzel a programmal összhangban jártak el, és mivel a jogszabályok vonatkozásában néhány hiányosság tapasztalható, amelyekkel foglalkozni kell;

C.

mivel a 6. környezetvédelmi cselekvési programban kitűzött célok elérésének irányába tett előrelépés változó, egyes célkitűzéseket sikerült elérni (éghajlatváltozás, hulladék), másokat pedig nem (levegő, városi környezet, természeti erőforrások), míg némely célkitűzések elérése a jövőbeni végrehajtási erőfeszítéseken múlik (vegyi anyagok, növényvédő szerek, víz), és mivel néhány kihívás továbbra is fennáll, illetve újabb erőfeszítésekre van szükség;

D.

mivel a 6. környezetvédelmi cselekvési program teljesítését meghiúsította a környezetvédelmi vívmányok végrehajtásának elmulasztás a levegőszennyezés ellenőrzése, a vízgazdálkodás és a szennyvízkezelés, a hulladékgazdálkodás és a természetvédelem területén;

E

mivel a biológiai sokféleség hanyatlásának 2010-ig történő megfékezésére irányuló célt a politikai és pénzügyi kötelezettségvállalások hiánya miatt nem sikerült elérni;

F.

mivel „Az európai környezet állapota és kilátások – 2010” című jelentés (SOER2010) rámutat arra, hogy még mindig is jelentős környezeti kihívásokkal kell szembenézni, és lényeges következményekkel jár, ha nem kerül sor megoldásukra;

G.

mivel a környezetvédelmi jogszabályok bizonyos szempontjait felül kell vizsgálni, különösen a környezetvédelmi hatásvizsgálat függetlenségének a környezetvédelmi hatásvizsgálatról szóló irányelvben előírt erősítése révén;

H.

mivel a környezet állapotromlása – a levegőszennyezés, zaj, vegyi anyagok, rossz vízminőség és az ökoszisztéma pusztulása – fontos tényező a krónikus megbetegedések fokozott terjedésében; mivel egy nagyra törő uniós környezetvédelmi menetrend ebből adódóan a betegségek és a rossz egészségi állapot hatékony megelőzésének kulcsfontosságú összetevője;

I.

mivel a tagállamok között továbbra is nagy különbségek állnak fenn a környezetminőség és a közegészségügy tekintetében;

1.

hangsúlyozza, hogy az előttünk álló környezeti kihívások kezelése érdekében sürgőssé vált a 7. környezetvédelmi cselekvési program elfogadása; felhívja ezért a Bizottságot, hogy késedelem nélkül terjesszen elő javaslatot a 7. környezetvédelmi cselekvési programra;

2.

úgy véli, hogy az új 7. környezetvédelmi cselekvési programnak félreérthetetlen módon kell felvázolnia az EU előtt álló környezeti kihívásokat, ideértve a felgyorsuló éghajlatváltozást, az ökoszisztémánk pusztulását és a természeti erőforrások fokozódó túlhasználatát;

3.

hangsúlyozza – az Unió jelenlegi fenntarthatósági kihívásainak fényében –, hogy a környezetvédelmi cselekvési programok átfogó eszközökként hozzájárulnak a különféle közösségi politikák szükségszerű koordinációjának biztosításához; különösen úgy gondolja, hogy a következő évtizedben még inkább döntő fontosságú lesz, hogy a környezeti problémák megoldására egységesebb és integráltabb felfogás alapján kerüljön sor, amely figyelembe veszi a problémák közötti összefüggéseket és pótolja a fennmaradó hiányosságokat, mivel máskülönben visszafordíthatatlan kár következhet be;

4.

úgy véli, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak kedvező leírást kell adnia a szigorú környezetvédelmi politika előnyeiről, a nyilvános támogatottság és a cselekvő politikai akarat erősítése érdekében;

5.

meglátása szerint a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak konkrét célokat kell kitűznie 2020-ra vonatkozóan, valamint a 2050-es környezettel kapcsolatban egyértelmű, ambiciózus elképzeléseket kell kialakítania, amelyek célja, hogy biztonságos környezeti korlátokon belül mindenki számára magas szintű életminőséget és jólétet biztosítsanak;

6.

úgy véli, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programot hozzá kellene igazítani a 2013 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi kerethez és az Európa 2020 stratégiához; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy valószínűleg még a 7. környezetvédelmi cselekvési program elfogadása előtt megszületnek majd a környezetre erőteljes hatást gyakorló más szakpolitikai területeken hozott kulcsfontosságú döntések;

7.

emlékeztet arra, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak a szükséges finanszírozás biztosítása érdekében – beleértve az innováció, kutatás és fejlesztés finanszírozását is – a LIFE-programmal szinergiában, és a környezet védelmét maradéktalanul beépítve megfelelő keretről kell rendelkeznie, továbbá arra is, hogy a környezetvédelmi célkitűzések finanszírozásának fontos részét kell képeznie a következő többéves pénzügyi keretnek (TPK), a közös agrárpolitikának (KAP), a közös halászati politikának (KHP) és a kohéziós politikának és a Horizon 2020-nak; különösen úgy véli, hogy az EU-nak – például a piaci eszközök mozgósításával és az ökoszisztéma-szolgáltatások ellentételezésével – lehetővé kell tennie, hogy új finanszírozási forrásokat alakítsanak ki a környezetvédelmi cselekvési program számára;

8.

úgy gondolja, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programot olyan átfogó keretnek kell tekinteni, amely lehetővé teszi mind a meglévő, mind a kialakuló környezeti és fenntarthatósági kihívásoknak a létező és a tervezett intézkedések figyelembevételével történő kezelését;

9.

úgy véli, hogy a 7. cselekvési programnak az elkövetkező évtizedben biztosítania kell, hogy az uniós környezetvédelmi döntések kellőképpen világosak és kiszámíthatóak legyenek a nemzeti és a helyi hatóságok, a polgárok, a vállalkozások és a befektetők számára; véleménye szerint ezen átfogó programnak hathatós politikai üzenetet kell közvetítenie az EU-tól a világ többi része felé, és hozzá kell járulnia a nemzetközi környezetirányítás kialakításához;

10.

felkéri a Bizottságot, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programra vonatkozó jövőbeni javaslatát a következő három, „i” betűs prioritásra alapozza:

11.

úgy véli, hogy a 6. környezetvédelmi cselekvési programban foglalt számos célkitűzés jól körülhatárolt, ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy sok célkitűzés még messze áll a megvalósulástól; üdvözölné ezért, ha ezen célkitűzések közül még többet átemelnének a 7. környezetvédelmi cselekvési programba;

12.

hangsúlyozni kívánja annak fontosságát, hogy az EU környezetvédelmi politikáját az elővigyázatosság elve vezérelje;

13.

aggodalommal állapítja meg, hogy a környezetvédelmi közösségi vívmányok végrehajtása még most sem megfelelő; úgy gondolja, hogy döntő fontosságú, hogy minden szinten pontosan hajtsák végre és juttassák érvényre a jogszabályokat, valamint még inkább erősítsék meg a kiemelt környezetvédelmi és kapcsolódó szakpolitikai prioritásokat, azaz az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleséggel, az erőforrásokkal, a környezettel és egészséggel, valamint a szociális és foglalkoztatási politikákkal, az energetikával, a fenntartható közlekedéssel, a fenntartható mezőgazdasággal és a vidékfejlesztéssel kapcsolatosakat; hangsúlyozza ezért, hogy világos, egységes, valamint a közpolitikák és a visszajelzett tapasztalatok értékelésén alapuló környezetvédelmi jogszabályokra van szükség;

14.

kiemeli, hogy az uniós környezetvédelmi jognak való teljes körű megfelelés a Szerződésben foglalt valós kötelezettség, valamint az uniós források tagállami felhasználásának kritériuma;

15.

hangsúlyozza, hogy kiemelten fontos a polgárok tájékoztatása a környezetvédelmi politikákról annak érdekében, hogy őket is bevonják azok sikereibe; kéri ezért, hogy a jövőbeli cselekvési program tegyen e tekintetben nagyobb erőfeszítéseket, szem előtt tartva, hogy egyoldalúan, csupán az intézményekből kiindulva, maga a társadalom közreműködése nélkül nem valósítható meg a jobb élet reményében kialakított jobb környezet;

16.

meglátása szerint a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak biztosítania kell az éghajlat-változási és energiaügyi csomag teljes körű végrehajtását, valamint rendelkeznie kell annak megszilárdításáról;

17.

úgy véli, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programban meg kell jeleníteni energiahatékonyságra és/vagy energiamegtakarításra vonatkozó kötelező célkitűzések szükségességét, mivel ez hozzájárul majd az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és a környezet védelméhez; hangsúlyozza egy rugalmas közösségi keret fontosságát annak érdekében, hogy javasolt energiahatékonysági intézkedések kellő mértékben figyelembe vegyék minden tagállam egyedi sajátosságait;

18.

azon a véleményen van, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak a 2020 utáni időszakra is ki kell terjesztenie a vitát, valamint fontolóra kell vennie a kibocsátáscsökkentésre, az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó, 2030-ig terjedő időszakra szóló félidős célokat;

19.

úgy gondolja, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak a tengeri kibocsátások és a nem szén-dioxid-kibocsátások kérdésével is foglalkoznia kell;

20.

úgy gondolja, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak alaposan – figyelembe véve a régiók különböző szükségleteit – meg kell vizsgálnia az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kérdését, a küszöbön álló uniós alkalmazkodási stratégia alapján; felkéri a Bizottságot, hogy az invazív fajok és a kártevők – részben az éghajlatváltozás miatt bekövetkező – elszaporodása elleni hatékony küzdelem érdekében terjesszen elő javaslatot az EU növény-egészségügyi jogszabályainak nagyra törő reformjára;

21.

elismeri a megújuló energia egyre növekvő előállításának járulékos előnyeit a szennyezés csökkentése és az egészségügyi hatások szempontjából, feltéve, hogy hatékonyan csökkenti a nem megújuló energia termelését;

22.

azt ajánlja, hogy fokozzák az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló regionális stratégiákhoz, valamint a Bizottság által javasolt új LIFE programban szereplő „Éghajlat-politika” alprogram keretében a kkv-k, a nem kormányzati szervezetek és a helyi hatóságok által megvalósított kis léptékű éghajlati vonatkozású projektekhez nyújtott támogatást;

23.

emlékeztet arra, hogy sürgősen szükség van az erőforrás-felhasználás feltétlen csökkentésére; felszólítja a Bizottságot, hogy értelmezze tágan az „erőforrás-hatékonyság” fogalmát, hogy az minden erőforrásra kiterjedjen; rámutat, hogy ide sorolhatók például az energetikai és nem energetikai jellegű természeti erőforrások, például a víz, az ökoszisztémák, a biológiai sokféleség is; felkéri a Bizottságot arra is, hogy építse be az erőforrás-hatékonyság területébe a fenntartható anyaggazdálkodást, valamint a termelés és fogyasztás fenntarthatóságát;

24.

úgy véli, hogy 7. környezetvédelmi cselekvési programnak hozzá kell járulnia egy hosszú távú cél eléréséhez, nevezetesen az ökológiai lábnyom 50 %-os csökkentéséhez az elkövetkező 20 évben; az EU túlzott ökológiai lábnyoma gyengíti az emberiség megfelelő támogatására alkalmas természetes ökoszisztémák regionális és globális kilátásait;

25.

úgy gondolja, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programba teljesen be kell építeni az erőforrás-hatékony Európa ütemtervének célkitűzéseit;

26.

felkéri a Bizottságot, hogy már most alkalmazza – és fejlessze – a meglévő erőforrás-hatékonysági mutatókat, amennyiben rendelkezésre állnak, valamint szükség esetén a tagállamokkal és az összes többi érdekelt féllel szoros együttműködésben haladéktalanul határozzon meg célkitűzéseket, továbbá minél előbb dolgozzon ki új mutatókat az ütemtervben előírtak szerint; felkéri a Bizottságot, hogy a kiemelt erőforrás-termelékenységi mutató korlátaira tekintettel, az életcikluson alapuló megközelítés alkalmazásával haladéktalanul dolgozzon ki egy olyan anyagfogyasztási mutatót, amely magában foglalja a rejtett mozgásokat, azaz a környezeti nyomások EU-n kívülre történő áthelyezésének lehetőségét, valamint a hiányosságok és függőségek alakulását;

27.

nézete szerint a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak jogalkotási keret kidolgozását is lehetővé kell tennie azzal a céllal, hogy az erőforrások kaszkádhasznosításának elképzelése általánosan érvényesüljön a vonatkozó szakpolitikákban, különösen a fenntartható termelésre vonatkozó politikában, biztosítva szűkös nyersanyagaink teljes körű hasznosítását;

28.

úgy ítéli meg, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak célkitűzéseket kell tartalmaznia azzal kapcsolatban, hogy konkrétan milyen intézkedésekre van szükség a városi környezet vonatkozásában, ahol az európai polgárok többsége él, ahol a CO2-kibocsátás több mint kétharmada keletkezik (amely a környezetre jelentős mértékben hat), és hogy útmutatást kell nyújtania ahhoz, hogy miként lehet előmozdítani az integrált környezetvédelmi tervezést, a fenntartható mobilitást, az élet minőségét és az emberi egészséget a városokban, figyelembe véve eközben a szubszidiaritás elvét;

29.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szennyezéscsökkentési stratégiák városi környezetben történő végrehajtása céljából vizsgálják meg egy európai támogatási keret kialakításának lehetőségét a városi mobilitási tervek európai városokban való fokozatos megvalósításához, a városi mobilitásra vonatkozó auditok végrehajtását és a városi mobilitási tervek elkészítését célzó európai szintű eljárások és pénzügyi támogatási mechanizmusok létrehozásával, továbbá az európai városi mobilitásra vonatkozó mutatórendszer kidolgozásával;

30.

úgy gondolja, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak biztosítania kell a fenntartható és ökologikus fogyasztásra és termelésre vonatkozóan az ütemtervben meghatározott célkitűzések teljes mértékű megvalósítását, például a zöld és fenntartható közbeszerzés tekintetében, összhangban az átláthatóság és a tisztességes verseny elvével; kéri a termék teljes életciklusára kiterjedő termékpolitika kidolgozását, amely kiterjed az állatjólét szempontjából kedvező termelési módszerekre is; kéri a Bizottságot, hogy a termékek ökológiai lábnyomának kiszámítására szolgáló harmonizált európai módszer végleges kidolgozását követően biztosítsa, hogy a fogyasztók a meglévő rendszereken (ökocímke, energiacímke, ökológiai tanúsítvány stb.) kívül kiegészítő tájékoztatást kapjanak a termék környezetre gyakorolt hatásaira vonatkozóan is; kéri a Bizottságot, hogy terjessze kii a környezetbarát tervezésről szóló irányelv hatályát, és vizsgálja felül annak végrehajtását;

31.

úgy véli, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak elő kell segítenie az újrahasznosított anyagok keresletét előmozdító ösztönző mechanizmusok kialakítását, különösen akkor, amikor az ilyen anyagokat beépítik a végtermékekbe;

32.

meglátása szerint a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak biztosítania kell a hulladékokról szóló jogszabályok teljes körű végrehajtását és többek között a hulladékhierarchia tiszteletben tartását, eközben koherenciát biztosítva más uniós politikákkal; véleménye szerint ambiciózus megelőzési, újrafelhasználási és újrafeldolgozási célkitűzések előírására van szükség, beleértve a hulladékkeletkezés nettó csökkenésére, az újrafeldolgozásra alkalmas hulladékok elégetésének elkerülésére és a szelektíven gyűjtött hulladékok lerakásának szigorú tilalmára vonatkozó célokat, valamint az erőforrás-hatékonysággal kapcsolatos ágazati célokat és a folyamatok hatékonyságára vonatkozó referenciaértékeket is; emlékeztet arra, hogy a hulladék is erőforrás, és gyakran újrahasznosítható, miáltal biztosítható az erőforrások hatékony felhasználása; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne javítani a fogyasztási termékekből származó hulladékok begyűjtésének hatékonyságát a kiterjesztett gyártói felelősség elve alkalmazási körének bővítésével, valamint a visszavételezési, begyűjtési és újrahasznosítási rendszerek irányítására vonatkozó iránymutatásokkal; hangsúlyozza, hogy be kell fektetni a nyersanyagok és ritkaföldfémek újrafeldolgozásába, mivel a ritkaföldfémek bányászata, finomítása és újrahasznosítása súlyos következményekkel járhat a környezetre nézve, ha nem megfelelő módon történik;

33.

meggyőződése, hogy a hulladékok gyűjtésére és elkülönítésére vonatkozó, korábban már több irányelvben is meghatározott célokat részletesebben is ki kell dolgozni, és azokat úgy kell megállapítani, hogy az újrafeldolgozás valamennyi szakaszában – nevezetesen a begyűjtés, bontás, előfeldolgozás és újrafeldolgozás/finomítás során – az anyagok lehető legteljesebb és leginkább minőségi hasznosítására irányuljanak;

34.

úgy véli, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak figyelembe kell vennie a küszöbön álló uniós vízpolitikai tervezet rendelkezéseit, és hangsúlyozza a víz árképzésére vonatkozó összehangoltabb megközelítésben rejlő értéket; kéri ezért a Bizottságot, hogy segítse elő a vízhiány megoldásaihoz való hozzáférést, a víz visszanyerésének módjait, mozdítsa elő az alternatív öntözési technikákat és ösztönözze a vízkörforgásból kinyert víz egymást követő felhasználásának optimalizálását, ideértve adott esetben a mezőgazdasági és ipari célokra fordított víz újrahasznosítását, valamint a szennyvízben fellelhető tápanyagok és energia visszanyerését is;

35.

kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a vízügyi jogszabályok teljes körű és hatékony végrehajtását, és úgy véli, hogy a vízügyi keretirányelvnek, valamint az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló irányelvnek való megfelelés biztosítása érdekében intézkedéseket kell kidolgozni a természetes folyópartok helyreállítására és a környező területek újraerdősítésére vonatkozóan;

36.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy minden mérvadó érdekelt felet vonjon be azon célkitűzések kialakításába, amelyeknek a 7. környezetvédelmi cselekvési program keretében biztosítaniuk kell földhasználat fenntarthatóságát; kéri a Bizottságot, hogy határozzon meg kiemelt földhasználati kérdéseket, amilyen például a természetközeli élőhelyek csökkenése és a rendkívül értékes földhasználati módok bioenergia-növények által történő kiszorítása; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy olyan fenntarthatósági kritériumokra van szükség a biomassza és a bioüzemanyagok tekintetében, amelyek a földhasználat közvetett változásainak kérdését is kezelik;

37.

úgy véli, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak foglalkoznia kell az európai szakpolitikák EU-n kívül kifejtett hatásaival is, ezért arra kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a harmadik országokban megfigyelhető uniós földlábnyom csökkentéséhez fűződő kérdés megoldását, különösen azáltal, hogy foglalkozik a földhasználat bioüzemanyagok és energetikai célú biomassza miatt bekövetkezett közvetett változásaival, továbbá a cselekvési programnak magában kell foglalnia azt a célkitűzést, miszerint a magas környezeti értékű földek hasznosítását nem változtatják meg azért, hogy az EU számára növényt termesszenek;

38.

hangsúlyozza az azonnali cselekvés fontosságát annak érdekében, hogy az EU helyes irányba haladjon saját 2020-as, a biológiai sokféleségre vonatkozó fő célkitűzésének, valamint a biológiai sokféleség megőrzésére vonatkozó globális kötelezettségvállalásainak maradéktalan teljesítése felé (mivel kudarcot nem engedhetünk meg), továbbá megfelelő forrásokkal kell számolni a Natura 2000 hálózat megőrzésére; úgy véli, hogy a 2010-es cél elérésével kapcsolatban felmerült nehézségek az eddig alkalmazott módszerek mélyreható felülvizsgálatának szükségességét jelzik; úgy véli, hogy integrált stratégiai vizsgálatokat kell végezni, többek között az összes olyan tényező esetében is, amely hatással lehet a védett területekre; úgy véli, hogy e vizsgálatokat be kell építeni a városfejlesztésbe, és azokat a helyi természeti erőforrások jelentőségéről és megőrzéséről szóló oktatási és tájékoztatási kampányoknak kell kísérniük;

39.

úgy gondolja, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia célkitűzéseit – azok megcélzott értékeit és előírányzott intézkedéseit egyaránt – teljes mértékben be kell építeni a 7. környezetvédelmi cselekvési programba, így gondoskodva annak teljes körű végrehajtásáról; úgy gondolja, hogy a 2020-as cél tényleges elérése érdekében bizonyos intézkedéseket rövid távon meg kell erősíteni úgy, hogy a biológiai sokféleség ügye minden politikai területen egyértelmű legyen, és további fellépésekre is szükség van (például a károsodott ökoszisztémák helyreállítása terén); hangsúlyozza, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési program szilárd keretet biztosít majd a szükséges jogi és pénzügyi eszközök elfogadásának támogatásához, a Natura 2000 garantált finanszírozásával kezdve;

40.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a biológiai sokféleség megfelelő szintű támogatásának biztosítása érdekében minden lehetséges forrásból mozgósítsanak mind uniós, mind pedig nemzeti pénzügyi támogatást, valamint innovatív pénzügyi mechanizmusokat dolgozzanak ki;

41.

felkéri a Bizottságot, hogy 2012 végéig tegyen közzé közleményt az új európai erdészeti stratégiáról, tegyen javaslatot a tagállamok között erdészeti kérdésekben folytatott együttműködés javítására irányuló hatékony intézkedésekre, valamint ösztönözze az erdészeti erőforrások ésszerű felhasználását és a fenntartható erdőgazdálkodást;

42.

javasolja, hogy az új közös agrárpolitikában fordítsanak nagyobb figyelmet az erdőkre, mégpedig azáltal, hogy előmozdítják az agrárerdészetet, valamint a fenntartható tájakon alapuló vidékfejlesztési politikát;

43.

a tűzvészek megelőzéséről szóló új közösségi rendelet bevezetését sürgeti, vagy legalább megerősített tagállami együttműködést javasol e területen;

44.

véleménye szerint tekintettel arra, hogy a rossz környezeti körülmények jelentősen kihatnak az egészségre (és ez magas költségekkel jár), a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak különösen a következő kérdésekkel kell foglalkoznia:

45.

hangsúlyozza, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak egyedi célokat kellene kitűznie annak biztosítása érdekében, hogy a szennyezés és a veszélyes anyagok 2020-ra már ne fenyegethessék az európai polgárok egészségét;

46.

úgy véli, hogy teljesen át kell gondolni a vegyi anyagok kockázatértékeléséhez használt módszereket, és az állatkísérletekkel szemben az alternatív módszereket kell előnyben részesíteni; úgy véli továbbá, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak lehetővé kell tennie egy egész EU-ra kiterjedő stratégia elfogadását a biztonságossági vizsgálatok során felhasznált állatok számának csökkentése érdekében, egyúttal garantálva az emberek és az állatok magas szintű életminőségét az EU-ban;

47.

úgy véli, hogy a környezetvédelem és az egészségügy olyan holisztikus megközelítésére van szükség, amely az elővigyázatosságra és a kockázatmegelőzésre összpontosít, valamint különösen figyelembe veszi a veszélyeztetett csoportokat, mint például a magzatokat, gyermekeket és fiatalokat;

48.

véleménye szerint erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy középpontba kerüljön a megelőzés, az elővigyázatosság és a környezetbarát tevékenységek előmozdítása uniós szinten a kutatás, valamint az innováció és a fejlesztés terén, a betegségek környezetre rótt terhének csökkentése céljából;

49.

úgy véli, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak foglalkoznia kell a közlekedés kérdésével, előmozdítva a környezetbarát közlekedési rendszerekbe történő további befektetéseket, valamint javaslatokat téve a torlódások, a CO2-kibocsátások és a mikrorészecskék problémájának megoldására;

50.

fontosnak tekinti, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési program helyezzen különös hangsúlyt a higany fokozatos kivonására, az EU határain belül és kívül egyaránt;

51.

felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az uniós környezetvédelmi jogszabályok, valamint az elfogadott szakpolitikák és stratégiák teljes körű és megfelelő végrehajtásáról, és hogy a megszorítások idején is biztosítsák a teljes körű végrehajtáshoz szükséges megfelelő kapacitást és forrásokat, mivel az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának elmulasztása, illetve azok hiányos végrehajtása nemcsak jogellenes, hanem hosszú távon sokkal költségesebb is a társadalom számára;

52.

úgy gondolja, hogy meg kell erősíteni a környezetvédelmi jog alkalmazásának és végrehajtásának európai uniós hálózatát (IMPEL), és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy készítsen jelentést ennek lehetséges módjairól;

53.

felszólítja a Bizottságot, hogy mielőtt bármilyen forrást biztosítana, módszeresen végezze el az összes vonatkozó közösségi jogszabálynak való megfelelés előzetes ellenőrzését, különösen a kohéziós politika területén;

54.

véleménye szerint fontos, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programot az európai polgárokkal folytatott kommunikáció eszközének tekintsék, hogy az mozgósítani tudja a polgárokat, nem utolsósorban a megállapodott szakpolitikák helyszíni végrehajtásának céljaira;

55.

felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg „a Szerződések őreként” betöltött szerepét annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam pontosan ültesse át, hajtsa végre és érvényesítse a környezetvédelmi jogszabályokat; azt ajánlja, hogy a jogszabályok általános végrehajtásának javítása érdekében a helyi önkormányzatokat fokozottabban vonják be a környezetvédelmi politika kidolgozásának teljes folyamatába, ideértve csoportok létrehozását is a környezetvédelmi jogszabályok regionális és helyi szintű átültetése érdekében; kéri ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség milyen szerepet játszhatna az átültetéssel és a végrehajtással kapcsolatban;

56.

véleménye szerint a környezetvédelmi megfontolások jelentősége más szakpolitikai területeken is egyre nagyobb, és ennek megfelelően a környezetvédelmi politikát jobban kell integrálni más politikai területekre;

57.

felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki mutatókat annak érdekében, hogy mérni lehessen az integrációval kapcsolatos előrehaladást;

58.

úgy véli, hogy a 2050-ig szóló ütemterv céljai csak olyan kiegészítő stratégiák segítségével érhetők el, mint például a földművelésre és újraerdősítésre vonatkozó felmérések, valamint a napenergia, a geotermikus és a tengeri energia gyors bevezetésére és fejlesztésére irányuló politikai ösztönzők létrehozása;

59.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programra vonatkozó javaslatba foglalja bele a különböző politikai területek – különösen az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség, közlekedés-, energia-, agrár-, halászati és kohéziós politika – környezeti vonatkozású célkitűzéseit, valamint egymással összefüggésben vizsgálja meg ezeket, hogy megfelelő összevetésre kerülhessen sor, és biztosítsa, hogy a célkitűzések koherensek legyenek;

60.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a környezetvédelmi hatásvizsgálatról szóló irányelv és a 2001/42/EK irányelv felülvizsgálata során biztosítsa, hogy ezen irányelvek hozzájáruljanak a földterületek mint kritikus erőforrások fenntartható hasznosításához az EU-ban, és hogy a környezeti hatásvizsgálatok hatályát terjessze ki oly módon, hogy azok ne csupán a nagy projekteket vizsgálják, hanem szigorúbb és szélesebb körű kritériumok mellett foglalják magukba az erőforrások kaszkádhasznosításának elképzelését és a teljes életciklusra kiterjedő elemzést is;

61.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan eljárásra, amely biztosítja a környezeti hatásvizsgálat pártatlanságát és függetlenségét, mindenekelőtt a projektgazdák és az értékelő felek közötti közvetlen kapcsolat megszüntetése révén;

62.

javasolja méltányos egyensúly kialakítását egyrészt az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel és a biológiai sokféleség csökkenésének megállításával vagy mérséklésével kapcsolatos követelmények, másrészt a 7. környezetvédelmi cselekvési program között annak érdekében, hogy az Európai Unió megvalósíthassa az „EU 2020” stratégia célkitűzéseit, és elkerülje az éghajlatváltozásból és a biológiai sokféleség csökkenéséből fakadó szükségtelen kiadásokat; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a 2013 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politika jelentőségét; hangsúlyozza ezenfelül, hogy a költségeket a jövőre és új munkahelyek létrehozására irányuló befektetésnek kell tekinteni, és hogy valamennyi szinten tájékoztató, figyelemfelhívó és egyéb kampányokat kell folytatni, minden szinten lehetővé téve a helyes gyakorlatok cseréjét; kiemeli, hogy nemzeti és regionális szinten jobban ki kell használni a technikai segítségnyújtást az igazgatási kapacitás növelése érdekében, ahol erre szükség van; szükségesnek tartja a kutatási és innovációs célkitűzéseknek a helyi és regionális fejlesztési szükségletekkel való megfelelő összehangolását;

63.

úgy véli, hogy a 2050-ig szóló ütemterv céljai csak olyan kiegészítő stratégiák segítségével érhetők el, mint például a földművelésre és újraerdősítésre vonatkozó felmérések, valamint a napenergia, a geotermikus és a tengeri energia gyors bevezetésére és fejlesztésére irányuló politikai ösztönzők létrehozása;

64.

meglátása szerint a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak mind Európai, mind pedig nemzeti szinten szigorú és részletes tervet kell tartalmaznia a környezeti szempontból káros valamennyi támogatás – közöttük a biológiai sokféleséget károsan érintő támogatások – 2020-ig történő fokozatos felszámolására vonatkozóan, a nagoyai kötelezettségvállalások teljesítése érdekében;

65.

úgy gondolja, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak rendelkeznie kell arról, hogy a környezetvédelmi megfontolásokat a jelenlegi kiemelt éghajlatváltozási és energetikai mutatón túl is felvegyék az európai szemeszterbe; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy az energiahatékonysági ütemtervben a források hatékony felhasználása tekintetében meghatározott politikákat építse be az európai szemeszterbe és ellenőrizze, hogy a tagállamok az országspecifikus ajánlások alapján meghozzák-e a megfelelő intézkedéseket;

66.

kiemeli, hogy a regionális és helyi hatóságok, a nem kormányzati szervezetek, a tudományos körök, valamint a civil társadalom és a magánszféra fontos szerepet játszik a hatékony környezetpolitika EU-szerte történő előmozdításában és végrehajtásában;

67.

véleménye szerint jelentős eredmények elérése érdekében a regionális és helyi szintű programok végrehajtását biztosítani kell, és a folyamatba be kell vonni minden érintett felet; kéri a sajátos földrajzi jellegzetességekkel rendelkező régiók és területek – például a szigetek, hegyvidéki területek és a ritkán lakott régiók – helyzetének figyelembe vételét; üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a helyi és regionális döntéshozatalban ösztönözzék a környezeti hatásvizsgálatok és a stratégiai környezeti hatásvizsgálatok alkalmazását;

68.

kiemeli, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak biztosítania kell az Aarhusi Egyezmény teljes körű végrehajtását, különösen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés tekintetében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy sürgősen el kell fogadni az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről szóló irányelvet; felszólítja a Tanácsot, hogy tartsa tiszteletben az Aarhusi Egyezményből fakadó kötelezettségeit, és 2012 végéig fogadjon el közös álláspontot a kapcsolódó bizottsági javaslatról;

69.

meglátása szerint a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak a növekedés és jólét mérésére szolgáló, a GDP-n túlmutató alternatív modellek kidolgozásának támogatására kell törekednie;

70.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy globálisan támogassák a „zöld gazdaságot”, a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontok – például a szegénység mérséklése – figyelembevételével;

71.

kiemeli annak fontosságát, hogy az EU polgárait meg kell győzni arról – különösen a jelenlegi gazdasági körülmények között –, hogy a környezetvédelem nem ellentétes a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődéssel; e célból támogatja sikeres projektek előmozdítását, valamint az információk nyilvános terjesztését a környezet szempontjából előnyös gazdasági fejlődés megvalósíthatóságáról a természeti és kulturális örökség tekintetében jelentős területeken, mint amilyenek a Natura 2000 hálózathoz tartozó területek;

72.

emlékeztet arra, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak a szükséges finanszírozás – többek között az innováció, a kutatás és a fejlesztés finanszírozása – biztosítása érdekében megfelelő keretről kell rendelkeznie;

73.

úgy véli, hogy a LIFE+ programot a Bizottságnak kell irányítania a hangsúlyt az innovációs és kiválósági projektekre helyezve, támogatva a kis- és középvállalkozásokat és a kutatási és fejlesztési intézeteket, előtérbe helyezve a biológiai sokféleség szisztematikus és átfogó megközelítéssel történő fenntartását, továbbá előmozdítva a talaj és az állati ökoszisztémák táplálékláncainak védelmével összhangban levő földművelési technológiákat; úgy véli, hogy az EU LIFE+ programját Európa valamennyi régiójában szélesebb körben kell népszerűsíteni a helyi szintű innovatív gyakorlatok ösztönzése érdekében, és hogy növekedjen e program „Környezetvédelmi politika és gazdálkodás” részének hatása és ismertsége;

74.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a következő kutatási keretprogramon belül dolgozzon ki kutatási és innovációs programot, amely azon új anyagokra és erőforrásokra irányul, amelyek a jövőben felválthatják a mostani, egyre kisebb mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagokat;

75.

úgy gondolja, hogy a környezetvédelem harmadik országokban történő előmozdítása érdekében a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak célul kell kitűznie a környezeti vonatkozások valamennyi uniós külkapcsolatba történő beépítését, különös tekintettel a fejlesztési segélyre és a kereskedelmi megállapodásokra; arra ösztönzi az EU-t, hogy mozdítsa elő a környezetvédelmi kutatási tevékenységeknek a szomszédjaival közösen megvalósított programozását;

76.

felkéri a Bizottságot, hogy javaslatába foglaljon célkitűzést arra vonatkozóan, hogy az EU teljes mértékben támogassa az ENSZ, a Világbank és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség környezeti számvitellel kapcsolatos munkáját annak érdekében, hogy az egész világon alkalmazandó, harmonizált környezeti számviteli rendszer jöjjön létre; üdvözli, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégiában kötelezettségvállalásokat tettek az ökoszisztémákkal és az általuk nyújtott szolgáltatásokkal (pl. az erdők esetében) kapcsolatos ismeretek javítására az EU-ban; bátorítja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással tapasztalataikat, valamint vessék egybe az ökorendszerek környezeti számvitelével kapcsolatos módszerekre vonatkozó nézeteiket;

77.

úgy gondolja, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programnak elő kell írnia az EU nemzetközi kötelezettségvállalásainak kellő időben történő végrehajtását, különös tekintettel az Éghajlat-változási Keretegyezmény (UNFCCC) és a Biológiai Sokféleség Egyezménye (CBD) keretében vállalt kötelezettségekre;

78.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programba integrálja a zöld gazdaság és a nemzetközi környezetvédelmi irányítás témájában rendezett Rio+20 konferencia eredményeit;

79.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.