A Bizottság jelentése Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 29. éves jelentés (2011)

Bevezetés

Az Európai Unió nem képes megvalósítani szakpolitikai céljait, ha a tagállamok nem alkalmazzák a gyakorlatban hatékonyan az uniós jogot. A Szerződések egyértelműen meghatározzák egyfelől a Bizottság, másfelől a tagállamok felelősségi körét. A tagállamok felelősek az uniós vívmányok[1] megfelelő alkalmazásáért, és kötelesek az irányelveket helyesen és időben átültetni. A Bizottság felelős a tagállami erőfeszítések ellenőrzéséért és az uniós jognak való megfelelés biztosításáért, beleértve a hivatalos jogi eljárások igénybevételét is.

A hatékony szakpolitika-végrehajtás érdekében a Bizottság a tagállamokkal partneri viszonyban működik együtt azért, hogy hatékony és kielégítő módon törekedjenek a polgároktól, vállalkozásoktól, nem kormányzati szervektől és egyéb érdekelt felektől származó, az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos problémák és panaszok megoldására, a hivatalos kötelezettségszegési eljárás megindítását megelőzően.

Amennyiben a problémák megoldására irányuló ezen erőfeszítések sikertelenek, a Bizottság hivatalos kötelezettségszegési eljárást indíthat (az EUMSZ 258. cikke alapján[2]). Ezek az eljárások az irányelvek késedelmes vagy helytelen átültetésére vagy a jog helytelen alkalmazására vonatkozhatnak.

E jelentés megvizsgálja az uniós jog alkalmazásának fő aspektusai tekintetében elért teljesítményt, és áttekintést nyújt a stratégiai kérdésekről. Az uniós jog alkalmazása terén tapasztalható teljesítményt és kihívásokat ágazatonkénti és tagállamonkénti bontásban az e jelentést kísérő szolgálati munkadokumentum vizsgálja.

1. az irányelvek átültetése 1.1. A 2011-es átültetési munka áttekintése

A tagállamoknak 2011-ben az előző évhez képest több irányelvet kellett átültetniük (azaz 131-et, míg ezek száma a 2010-ben 111 volt).

Az előző évhez képest 2011-ben jelentős mértékben nőtt a késedelmes átültetés aránya. A Bizottság 2011-ben 1185 esetben indított késedelmes átültetésért kötelezettségszegési eljárást, míg 2010-ben 855, 2009-ben pedig 531 alkalommal került erre sor. 2010 végével összevetve 2011 végén 763 késedelmes átültetéssel kapcsolatos ügy volt lezáratlan, ami 60 %-os növekedést jelent. A késedelmes átültetés ellenőrzése a Bizottság egyik prioritása[3], és a Bizottság az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdésében létrehozott szankciórendszer értelmében bírságot javasolhat a tagállamok ellen, amennyiben azok nem ültetik át időben az irányelveket (a részleteket lásd az alábbi 1.2. pontban).

A következő diagram[4] a Bizottság által 2011-ben késedelmes átültetésért kezdeményezett kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatos főbb adatokat tartalmazza.

A következő táblázat tagállamok szerint mutatja a késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegéseket[5]:

A következő három szakpolitikai területen indították 2011-ben a legtöbb késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárást: közlekedés (240 eljárás), belső piac és szolgáltatások (198), valamint egészségügy és fogyasztóvédelem (164).

Ezek közül az ügyek közül sok jelentős számú tagállamot érintett. Például a Bizottság 23 tagállam ellen indított eljárást az energiahatékony közúti járművekről szóló irányelv késedelmes átültetése miatt[6]. Hasonlóképpen, 22 tagállam volt érintett a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezeléséről szóló irányelv[7] késedelmes átültetésével kapcsolatos kötelezettségszegésben, 23 eljárást indítottak a honvédelem és a biztonság ágazatában alkalmazandó közbeszerzésről szóló irányelvvel[8] kapcsolatban, és ugyanez a szám érvényes az ÁÉKBV-irányelv átdolgozására[9] is. 12 tagállam ellen indítottak késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárást a gyógyszerek forgalombahozatali engedélye tekintetében[10].

1.2. A Bírósághoz fordulás az EUMSZ 258. cikke és 260. cikkének (3) bekezdése alapján

Az EUMSZ 260. cikkének (3) bekezdése szerint ha a Bizottság a 258. cikknek megfelelően késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegés miatt nyújt be keresetet, a Bizottság pénzügyi bírságot határozhat meg, anélkül, hogy ezzel az első ítéletet meg kellene várnia.

A Lisszaboni Szerződés ezen újítása arra kívánja hangsúlyosabban ösztönözni a tagállamokat, hogy az irányelveket a jogalkotó által előírt határidőn belül ültessék át és ezáltal biztosított legyen az uniós jog tényleges hatékonysága.

A Bizottság először 2011 végén fordult a Bírósághoz késedelmes átültetés miatt azzal a kéréssel, hogy az EUMSZ 206. cikkének (3) bekezdése alapján rendeljenek el pénzügyi szankciókat[11]. 2011-ben kilenc ilyen határozatban öt tagállam volt érintett: Ausztria (1 ügy), Németország (3), Görögország (1) és Lengyelország (3). A javasolt napi bírság összege 44 876,16 EUR és 215 409,60 EUR között volt (átalányösszeget nem kértek).

A szolgálati munkadokumentumban a tagállamok kötelezettségszegésekkel kapcsolatos profiljában részletesebb információk találhatók ezekről az ügyekről.

2. Az uniós jogszabályok helytelen átültetése és nem megfelelő alkalmazása

Jóllehet a Bizottság a Szerződések őreként ellátandó kötelezettsége szerint saját vizsgálatokat folytat az uniós jog megsértéseinek feltárására (2.1.2. pont), ehhez az ellenőrző munkához jelentős mértékben hozzájárulnak a polgárok, vállalkozások és érdekelt szervezetek azáltal, hogy jelentik, ha a tagállami hatóságok nem megfelelően ültetik át, illetve alkalmazzák az uniós jogot (a panaszokat lásd a 2.1.1. pontban). Észlelésüket követően a problémák orvoslása érdekében a Bizottság és az érintett tagállam kétoldalú megbeszéléseket folytat, lehetőleg az EU Pilot platformján keresztül.

2.1. A problémák feltárása és informális megoldások 2.1.1. Panaszok

A panaszokat polgárok, vállalkozások, nem kormányzati szervezetek vagy más szervezetek nyújtják be. Ezek kezelése az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartásról szóló közlemény[12] szerint történik, amely célként azt határozza meg, hogy a panasz nyilvántartásba vételétől számított 12 hónapon belül le kell zárni az ügyet vagy hivatalos eljárást kell indítani. Az alábbi diagram bemutatja a polgárok panaszaival kapcsolatos főbb adatokat[13] 2011-re vonatkozóan:

3115 új panasz – A legtöbb panaszt a következő három tagállammal szemben nyújtották be: Olaszország (386 panasz), Spanyolország (306) és Németország (263). A polgárok, a vállalkozások és a szervezetek különösen a környezetvédelemmel, a belső piaccal és szolgáltatásokkal, valamint az igazságüggyel kapcsolatban jelentettek szabálytalanságokat (604, 530, illetve 434 panasz).

3078 feldolgozott panasz – a 2011-ben benyújtott több mint háromezer panasz előzetes értékelését követően a Bizottság az érintett tagállammal 619 panasszal kapcsolatban kezdett kétoldalú megbeszéléseket annak tisztázása érdekében, hogy sor került-e az uniós szabályok megsértésére[14]. A kétoldalú megbeszélésekhez vezető panaszok leggyakrabban a környezetvédelemhez, a belső piachoz és szolgáltatásokhoz, valamint az adóügyhöz és a vámunióhoz kapcsolódtak (149, 101, illetve 87 kötelezettségszegési eljárást megelőző fázisban levő ügy). A tagállamokkal folytatott kétoldalú megbeszélésekre az EU Pilot keretében kerül sor (lásd a 2.1.3. pontot).

A polgárok által az Európai Parlamentnek benyújtott petíciók továbbra is hiányosságokra mutattak rá az uniós jog tagállamok általi alkalmazásának módjával kapcsolatban. Az Európai Parlament különösen a környezetvédelemmel, a foglalkoztatással, az igazságüggyel és az alapvető jogokkal, a regionális politikával, valamint az egészségüggyel és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ügyekkel foglalkozott. A szolgálati munkadokumentum részletes tájékoztatást nyújt a petíciókról (II. rész).

2.1.2. Hivatalból indított ügyek

A Bizottság saját vizsgálatai szintén az uniós jog lehetséges megsértéseinek feltárásához vezetnek. Akárcsak a panaszok esetében, a Bizottság először kétoldalú megbeszélést kezdeményez az érintett tagállammal annak érdekében, hogy gyors megoldást találjanak. 2011 folyamán 1271 vizsgálatot indítottak. A legtöbb lehetséges kötelezettségszegést a következő három szakpolitikai területen azonosították: környezetvédelem, közlekedés, adóügy és vámunió (376, 178, illetve 177 új ügy). A leginkább érintett tagállamok Olaszország, Spanyolország és Lengyelország voltak (125, 113, illetve 81 új ügy).

Néhány hivatalos kötelezettségszegési eljárást a Bizottság közvetlenül, az EU Pilot alkalmazása nélkül, az EUMSZ 258. cikke alapján küldött felszólító levél útján indított. E kivételes esetek közé tartozik:

· 20 tagállam intézkedései az OIV-on (Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal) belül; valamint

· Az Olaszország és Kína között a diplomata-útlevelek birtokosainak juttatott vízummentességről létrejött kétoldalú megállapodás.

2.1.3. Partnerség a tagállamokkal: az EU Pilot

Az EU Pilot bizottsági kezdeményezés, amelynek célja az uniós jog alkalmazásával kapcsolatos kérdések megválaszolása és az e területen észlelt problémák megoldásainak meghatározása. Online adatbázis és kommunikációs eszköz támogatja. Az EU Pilot lehetőséget nyújt arra, hogy a hivatalos kötelezettségszegési eljárások megindítása előtt találjanak megoldást a problémákra. Tekintettel arra, hogy az ügyekkel elvben 20 héten belül foglalkozni kell, az EU Pilot elősegíti a problémák gyors megoldását.

A tagállamokat fokozatosan vonták be az EU Pilot használatába. 2011 végéig 25 tagállam regisztrált a rendszerben, és a fennmaradó két tagállammal is jól haladtak az előkészületek[15]. Az alábbi diagram tartalmazza az EU Pilottal kapcsolatos főbb adatokat[16] 2011-re vonatkozóan:

2011 során 1201 új akta – ez a szám a Bizottság által megerősített 510 panaszból és 691 hivatalból indított ügyből tevődik össze.

2011 során 700 aktát zártak le – a 700 2011-es EU Pilot-akta közül a Bizottság 508 aktát zárt le azért, mert a tagállam kielégítő választ nyújtott. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok ügyei 72,5%-ban oldódtak meg (a 2010-es 81 %-os arányhoz képest 8.5 % a visszaesés)[17].

1096 akta maradt folyamatban – 2011 végéig a legtöbb EU Pilot-akta címzettje Olaszország volt (371), ezt követte Spanyolország (365) és Németország (193). A szakpolitikai területeket nézve 335 lezáratlan aktával a környezetvédelem járt az élen, ezt követte a belső piac és a szolgáltatások (129), valamint az adóügy és vámunió (117).

A Bizottság a tavalyi évben 183 EU Pilot-aktát zárt le hivatalos kötelezettségszegési eljárás indításával. Az EU Pilot keretében folytatott eljárás leggyakrabban a környezetvédelmi ügyekben (49 ügy), az adóüggyel és vámunióval kapcsolatos ügyekben (24) és a közlekedési ügyekben (21 elutasítás) zárult kedvezőtlen eredménnyel. A kötelezettségszegési eljárásokhoz való folyamodásra legnagyobb számban Olaszország, Lengyelország és Spanyolország esetében került sor (21, 15 illetve 14 ügy).

Az EU Pilot legutóbbi értékelő jelentése[18] részletesebb tájékoztatást nyújt.

2.2. Kötelezettségszegési eljárások

Ha egy tagállam nem nyújt megoldást az uniós jog állítólagos megsértésére, a Bizottság az EUMSZ 258. cikke értelmében[19] kötelezettségszegési eljárást indít, és a vitával az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: a Bíróság”) fordulhat.

2011 végén 1775 kötelezettségszegési eljárás volt lezáratlan[20]. A lezáratlan kötelezettségszegési ügyek száma évről évre csökken – 2010-ben 2100 ilyen ügy volt, míg 2009-ben közel 2900. Az alábbi diagram tagállamonkénti és szakpolitikai terület szerinti bontásban mutatja be a kötelezettségszegéseket:

A hivatalos eljárás során tovább folytatódnak a megbeszélések a tagállam és a Bizottság között a nemzeti jognak az uniós joggal való összhangba hozása érdekében. A statisztikai adatok megerősítik, hogy a tagállamok komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy bírósági eljárás nélkül oldják meg kötelezettségszegési ügyeiket[21]. 2011 folyamán:

· A Bizottság 203 kötelezettségszegési ügyet zárt le a felszólító levél elküldését követően;

· További 167 ügy azt követően oldódott meg, hogy indokolással ellátott véleményt küldtek a tagállamnak; valamint

· 29 kötelezettségszegési ügy zárult le (vagy vonták vissza a rá vonatkozó keresetet) azt követően, hogy a Bizottság az üggyel a Bírósághoz fordult.

Összesen 399 kötelezettségszegési ügyet zártak le azért, mert a tagállam bizonyította, hogy megfelel az uniós jognak. 2011-ben a Bíróság az EUMSZ 258. cikke alapján 62 ítéletet hozott, ezek közül 53 (85%) a Bizottságnak adott igazat.

A tagállamok általában időben megteszik a szükséges lépéseket a Bíróság ítéletének való megfelelés érdekében. A Bizottságnak azonban 2011 végén az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése értelmében 77 kötelezettségszegési eljárást tovább kellett folytatnia, tekintettel arra, hogy a tagállamok nem feleltek meg a Bíróság ítéletének. Ezeknek az ügyeknek a többsége Görögországot (13), Olaszországot (12) és Spanyolországot (8) érintette. Az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése szerinti kötelezettségszegéseknek közel fele a környezetvédelemmel volt kapcsolatos (36), és volt néhány ügy a belső piac és szolgáltatások (10) és a közlekedés (8) területén is.

E 77 ügyből 2011 végén 11-gyel már másodszor fordultak a Bírósághoz. Az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése alapján tavaly csak két bírósági ítéletet hoztak, Görögországgal[22] és Olaszországgal[23] szemben. Elvben az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése szerinti bírósági ítélet átalányösszeget és/vagy napi kényszerítő bírságot vet ki a kötelezettségszegő tagállamra. Ez utóbbinak az átalányösszeget azonnal ki kell fizetnie, a napi kényszerítő bírságot pedig a Bíróság első ítéletének való maradéktalan megfelelés eléréséig kell fizetnie.

3. A kötelezettségszegések a szakpolitika-alkotási ciklus összefüggésében 3.1. Kötelezettségszegéssel kapcsolatos adatok – indíték a fellépésre

A jogalkalmazás során tanúsított tagállami teljesítményre vonatkozó adatokat felhasználják a szakpolitika-alkotási ciklusban. A kötelezettségszegések nagy gyakorisága olyan végrehajtási problémákra utalnak, amelyek megoldást igényelnek (pl. a hatályos szabályok módosítását, a hatályos jogszabályok értelmezésének pontosítását, vagy esetleg új jogszabályok megalkotását). A Bizottság 2011. évi munkaprogramjának egyes stratégiai kezdeményezéseit kifejezetten a végrehajtási problémákra való tekintettel alakították ki.

· A munkavállalók kiküldetéséről szóló új jogalkotási kezdeményezés célja az volt, hogy javítsa „a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv végrehajtását és gyakorlati alkalmazását”[24];

· A bűncselekményekből származó jövedelem befagyasztásáról és elkobzásáról szóló új jogi keretre irányuló javaslat elismeri, hogy a hatályos uniós jogi keret egyértelműségének hiánya miatt „számos rendelkezést nem ültettek át vagy nem hajtottak végre megfelelően a nemzeti jogszabályokban”[25];

· A tőkekövetelményekről szóló irányelvek (CDR IV) módosítására irányuló kezdeményezés úgy érvelt, hogy „a korábbi CRD esetében fennálló számos nemzeti lehetőség és mérlegelési jogkör megakadályozta, hogy a tőkekövetelményeket Európa-szerte következetes módon hajtsák végre (…)”[26].

3.2. Az átültetés jobb előkészítése és megtervezése

Elengedhetetlenül fontos, hogy a szakpolitika-alkotás korai szakaszaiban (pl. a hatásvizsgálat fázisában) tisztában legyünk a jog átültetésével és alkalmazásával kapcsolatos kihívásokkal. Egy javaslat megalapozottságának értékeléséhez a Bizottságnak a munka korai szakaszában fogalmat kell alkotnia arról, hogy azt miképpen hajthatják végre a tagállamokban.

Az átültetés kihívásának a hatásvizsgálat szakaszában történő vizsgálata segíti az átültetés későbbi fázisaiban esedékes munkát. A Bizottság támogatást nyújthat az illetékes tagállami hatóságoknak az uniós szabályok helyes átültetésének és alkalmazásának biztosításához azáltal, hogy meghatározza az új (vagy módosított) jogi aktusok időben történő és helyes átültetését érintő főbb kockázatokat, és az átültetési tervben lépéseket javasol e kockázatok csökkentésére.

A Bizottság 2011-ben számos esetben készített a stratégiai kezdeményezésekhez átültetési tervet. Az érintett témák között szerepelt a bennfentes kereskedelem és a piaci manipuláció (piaci visszaélés)[27], a fogyasztói jogviták alternatív rendezése[28], az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módosításai[29], valamint a közös konszolidált társaságiadó-alap[30].

A tagállamoknak nyújtott támogatás egyéb formái közé tartozik a nemzeti közigazgatási rendszerek és a Bizottság közötti kétoldalú kapcsolattartás, a szakértői csoportok összehívása, valamint iránymutatások, kézikönyvek, értelmezések és munkadokumentumok kiadása.

3.3. Információmegosztás – jobb tudásalap kialakítása

Az intelligens szabályozás célkitűzései szempontjából elengedhetetlen, hogy a polgárok és a vállalkozások tisztában legyenek azzal, hogyan alkalmazzák a tagállamokban az uniós jogszabályokat. 2011-ben megoldás született egy olyan nézeteltérésre, ami régóta fennállt az uniós intézmények között. A nézeteltérés arra vonatkozott, hogy milyen módon kell a tagállamoknak részletesen kifejteniük az irányelvek jogrendjükbe való átültetésének módját (lásd az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló korábbi éves jelentések megfelelési táblázatokról szóló részét).

Az uniós intézmények által elfogadott megoldást együttes politikai nyilatkozatokba foglalták, és 2011. november 1-jén lépett hatályba[31]. E megoldás értelmében a Bizottság – eseti alapon és megfelelő indokolással – „magyarázó dokumentumok” továbbítását kérheti a tagállamoktól. Amennyiben a tagállamok ezt hasznosnak ítélik meg, e dokumentumok lehetnek megfelelési táblázatok is. A magyarázó dokumentumoknak be kell mutatniuk a nemzeti átültetési szabályok és az adott irányelv egyes rendelkezései közötti kapcsolatot. Az irányelv preambulumában preambulumbekezdés mondja majd ki, hogy a tagállamok politikai kötelezettséget vállalnak arra, hogy a Bizottságnak egy vagy több magyarázó dokumentumot nyújtanak be.

2013. november 1-jéig kerül sor az első felülvizsgálatra arra vonatkozóan, hogy ezek a nyilatkozatok elérték-e céljukat.

4. Következtetések

Az uniós jog helyes alkalmazása továbbra is kihívásokat jelent a tagállamok számára. Gyakran jelentkeznek nehézségek a végrehajtás korai szakaszaiban, a késedelmes átültetés egyre inkább problémát jelent. A késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegések száma az elmúlt három év során folyamatosan emelkedett, ami aggasztó tendenciát jelez. Ám azt követően, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárásokat indít, általában gyorsan nemzeti intézkedéseket jelentenek be.

A problémamegoldó mechanizmusok megfelelően működnek. 2011 során további 7 tagállam csatlakozott az EU Pilothoz, így az összes résztvevő száma elérte a 25-öt. Az EU Pilot keretében folytatott problémamegoldó megbeszélések 2011-ben a potenciális kötelezettségszegési ügyek közel kétharmadában kellő időben megoldáshoz vezettek.

A megindított hivatalos kötelezettségszegési eljárások száma tovább csökkent, hasonlóan az Európai Bírósághoz utalt ügyek számához. Ez részben az EU Pilot sikerét tükrözi, valamint azt, hogy a tagállamok az eljárás megindítását követően komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy jogszabályaikat és gyakorlatukat összhangba hozzák az uniós joggal.

A Bizottság a Szerződések őreként a jövőben is tevékenyen ellenőrzi az uniós jog alkalmazását. Tekintettel arra, hogy az átültetés kulcsszerepet játszik a sikeres és hatékony uniós szintű szakpolitika-alkotásban, és az intelligens szabályozás programjának szerves részét képezi, a kötelezettségszegésekkel kapcsolatos teljesítményre vonatkozó adatokat következetesen felhasználásra kerülnek a szakpolitika-alkotási ciklusban, különösen az értékelésekben.

[1]               2011 végére az uniós vívmányok az elsődleges jog (a Szerződések) mellett 8862 rendeletből (2010: mintegy 8400) és 1885 irányelvből (2010: mintegy 2000) állt.

[2]               Szem előtt kell tartani, hogy kötelezettségszegési eljárásokat az uniós jog egyéb rendelkezései alapján is lehet indítani, például az EUMSZ 101., és 102. cikkével együttesen alkalmazott 106. cikke szerint.

[3]               A Bizottság közleménye – Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazása, COM(2007)502 végleges, 9. o.

[4]               A 2010-es lezáratlan késedelmes átültetési kötelezettségszegési eljárások és a 2011-es új késedelmes átültetési kötelezettségszegési eljárások összegéből (470+1185=1655) levonásra kerül a lezárt késedelmes átültetési kötelezettségszegési eljárások száma (1655-893=763).

[5]               Az alábbi táblázat azoknak a késedelmes átültetési kötelezettségszegési eljárásoknak a számát mutatja, amelyek 2011. december 31-én lezáratlanok voltak, függetlenül a kötelezettségszegési eljárás indításának évétől. Ezzel szemben „Az irányelvek átültetése” című rész az I. melléklet tagállamokról szóló oldalain azt mutatja, hogy 2011-ben hány új késedelmes átültetési kötelezettségszegési eljárást indítottak a tagállamok ellen.

[6]               2009/33/EK irányelv a tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdításáról.

[7]               2008/96/EK irányelv a közúti infrastruktúra közlekedésbiztonsági kezeléséről.

[8]               2009/81/EK irányelv a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról.

[9]               2009/65/EK irányelv az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról.

[10]             2009/53/EK irányelv [korábbi irányelveknek]a gyógyszerek forgalombahozatali engedélye feltételeinek módosítása tekintetében történő módosításáról.

[11]             Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 260. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról szóló bizottsági közlemény részletes iránymutatást nyújt arról, hogyan alkalmazza a Bizottság ezt a cikket.

[12]             COM(2002)141 final E közleményt 2012. április 2-án felváltotta a COM(2012)154.

[13]             A 2010-es lezáratlan panaszok és a 2011-es új panaszok összegéből (2197+3115=5312) kivontuk a feldolgozott panaszok számát (5312-3078=2234).

[14]             A többi panasz esetében további feldolgozásra azért nem került sor, mert vagy nem sértették meg az uniós jogszabályokat, vagy a Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel, vagy a levél nem minősült panasznak. Azt is meg kell említeni, hogy sürgős és rendkívüli esetekben a Bizottság határozhat úgy, hogy előzetes kétoldalú megbeszélés nélkül felszólító levelet küld a tagállamnak (az EUMSZ 258. cikke).

[15]             Belgium, Lengyelország, Lettország és Románia 2011 januárjában csatlakozott az EU Pilothoz, majd márciusban Ciprus is követte őket. Miután Franciaország és Görögország 2011 szeptemberében belépett a rendszerbe, 2011-ben már csak Luxemburg és Málta nem vett részt abban.

[16]             A 2010-es lezáratlan EU Pilot-ügyek és a 2011-es új EU Pilot-ügyek összegéből (1384+1201=2585) kivontuk a feldolgozott ügyek számát (2585-804=1781).

[17]             Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 28. éves jelentés (2010).

[18]             Az EU Pilot második értékelő jelentése, közzétéve 2011. december 21-én.

[19]             Vagy az EUMSZ egyéb rendelkezései alapján, ld. a 2. lábjegyzetet.

[20]             Ez magába foglal minden olyan eljárást, amelyben a tagállam legalább hivatalos felszólítást kapott a Bizottságtól az EUMSZ 258. cikke értelmében.

[21]             Az alábbi adatokat a panaszokon alapuló és hivatalból indított esetek alapján számították ki, és nem tartalmazzák a késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegésekre vonatkozó adatokat, amelyeket az I. pont tárgyal.

[22]             C-407/09. sz. – Bizottság kontra Görögország ügy (3 000 000,00 EUR összegű átalányösszeg).

[23]             C-496/09. sz. – Bizottság kontra Olaszország ügy (30 000 000,00 EUR összegű átalányösszeg).

[24]             Ütemterv és javaslat a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv végrehajtásáról szóló irányelvről.

[25]             Ütemterv és javaslat a bűncselekményből származó jövedelem befagyasztásáról és elkobzásáról szóló irányelvről.

[26]             Ütemterv és javaslatok (1., és 2. javaslat) a tőkekövetelményekről szóló 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelv (CRD IV) módosításáról.

[27]             COM(2011) 651 végleges.

[28]             COM(2011) 793 végleges.

[29]             COM(2011)778.

[30]             COM(2011) 121/4.

[31]          2011. szeptember 28-i és 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozata a magyarázó dokumentumokról (HL C 369., 2011.12.17., 14-14. o., illetve HL C 369., 2011.12.17., 15-15. o.).