A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a Vízumkódex végrehajtásának első évében a helyi schengeni együttműködés működéséről

I.            Bevezetés

A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés című, 2011. november 18-i közleményében[1] a Bizottság hangsúlyozta, hogy az EU külső migrációs politikájának stratégiai eleme a mobilitás előmozdítása és megkönnyítése, mivel az emberek széles körét érinti, pl. a rövid időtartamra beutazókat, a turistákat, diákokat, kutatókat, üzletembereket és a látogató családtagokat. A mobilitás tehát az EU általános megközelítésének fontos dimenziója. A mobilitás és a vízumpolitika szoros kapcsolatban állnak egymással. 2011-ben a schengeni vízumot kiállító tagállamok körülbelül 12 millió rövid távú tartózkodásra jogosító vízumot állítottak ki. A vízumpolitika minden előretekintő mobilitási politikában elengedhetetlen elem.

A dél-mediterrán térség történelmi jelentőségű fejleményeire válaszként az Európai Bizottság 2011. május 24-i közleményében migrációs, mobilitási és biztonsági párbeszéd megkezdését javasolta a dél-mediterrán térség országaival. Ennek eredményeként mobilitási partnerségek jöhetnek létre Egyiptommal, Marokkóval, Tunéziával és Líbiával. A Tanács különböző összetételben – ideértve a 2011. június 24-i Európai Tanácsot is – támogatta e megközelítést. E jelentés ajánlásainak ugyancsak figyelembe kell venniük e fejleményeket.

E jelentés elsősorban a helyi schengeni együttműködés végrehajtásával foglalkozik, valamint ajánlásokat tesz ezen együttműködés megerősítésére és fejlesztésére. Emellett olyan, regionális szempontokra irányuló ajánlásokat is tartalmaz, mint például a konzulátusi lefedettség, amely kapcsolódik az általános megközelítésről szóló közleményben javasolt egyes prioritásokhoz.

II.          Helyi schengeni együttműködés — általános észrevételek

A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (Vízumkódex) szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[2] 2009. október 5-én lépett hatályba és 2010. április 5-től alkalmazandó. A Vízumkódex átdolgozza a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok (azaz bármilyen 180 napos időszakon belül 90 napot meg nem haladó rövid tartózkodásokra jogosító vízumok, és repülőtéri tranzitvízumok) kibocsátásra vonatkozó eljárásokat és feltételeket megállapító meglévő jogszabályokat. A Vízumkódex 51. cikke alapján „a Közösségi Vízumkódex gyakorlati alkalmazására vonatkozó utasításokat dolgoztak ki”: A vízumkérelmek feldolgozásáról és a kiadott vízumok módosításáról szóló – a konzulátusok vízumkérelmeket elbíráló alkalmazottainak szánt – kézikönyv létrehozásáról szóló bizottsági határozatot (2010, 1620 végleges) 2010. március 19-én fogadták el[3], a vízumosztályok működési rendjéről és a helyi schengeni együttműködésről szóló – a konzuli szolgálatok megszervezéséért felelős és a helyi schengeni együttműködésben érintett hatóságoknak szánt – kézikönyvet pedig 2010 júniusában fogadták el[4].

A tagállamok konzulátusai[5] az egész világon alkalmazzák a Vízumkódex rendelkezéseit. Mivel azonban a helyi körülmények eltérőek, a jogalkotók elismerték annak szükségességét, hogy helyi szinten következetes együttműködést kell biztosítani a tagállamok és a Bizottság között, hogy az általános jogi rendelkezések alkalmazása összehangolt legyen, figyelembe véve a helyi körülményeket: „A helyi schengeni együttműködés elengedhetetlen jelentőségű a közös vízumpolitika harmonizált alkalmazása, valamint és a migrációs és/vagy biztonsági kockázatok megfelelő értékelése szempontjából. Az eltérő helyi körülmények miatt az egyes jogszabályi rendelkezések gyakorlati alkalmazását a tagállamok eltérő helyeken található diplomáciai és konzuli képviseleteinek együttesen kellene értékelnie, hogy a vízum-shopping megelőzése és a vízumkérelmezőkkel szembeni eltérő bánásmód elkerülése érdekében biztosítsák a jogszabályi rendelkezések harmonizált alkalmazását” (a Vízumkódex (18) preambulumbekezdése).

A „helyi körülmények” alatt olyan vonatkozásokat értünk, mint például – a foglalkoztatásra vonatkozó – igazoló okmányok, a befogadó ország igazgatási és jogi berendezkedésétől függően; vagy a kérelmezők különböző kategóriáinak sajátosságai egy adott harmadik országban, pl. a migrációs nyomás szempontjából.

A Vízumkódex 48. cikke meghatározza a helyi schengeni együttműködés jogi keretét, valamint a feladatok elosztását. E feladatok főleg az alábbiakat érintik: annak felmérése, hogy egy adott országban össze kell-e hangolni a vízumkérelmezők által benyújtandó igazoló dokumentumok listáját, közös kritériumok a kérelmezők bizonyos kategóriái számára nyújtott opcionális vízumdíjmentességek végrehajtására, a vízumkérelmezőknek nyújtott tájékoztatás következetessége, valamint a vonatkozó információk megosztása egy adott helyszínen működő tagállami konzulátusok között.

A helyi schengeni együttműködés olyan kollektív feladat, amelyet a tagállami konzulátusoknak és a Bizottságnak – elvileg az EU-delegációkon keresztül – közösen kell ellátniuk. 2010 márciusában a Bizottság szolgálatai arra szólították fel az Európai Unió összes küldöttségének vezetőjét, hogy személyzetük tagjai közül jelöljenek ki egy kapcsolattartót a helyi schengeni együttműködés koordinálása céljából.

A Bizottság szerepe az, hogy összehívja a helyi schengeni együttműködés üléseit, és biztosítsa, hogy ezen ülésekről következetes jelentések készüljenek. A Bizottság azért is felelős, hogy minden illetékességi területről éves jelentések készüljenek.

A helyi schengeni együttműködés koordinációja nem jelent minden helyszínen ugyanolyan kihívást: többek között függ a jelenlévő tagállamok számától, attól, hogy vannak-e olyan konzulátusok, amelyek a fővárostól eltérő helyszíneken bocsátanak ki vízumot, és hogy a befogadó ország állampolgárai vízumkötelesek-e.

Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a tagállamok 22 harmadik államban[6] nem működtetnek konzulátust, ami azt jelenti, hogy a helyi schengeni együttműködés irreleváns; 31 helyszínen pedig nincs EU-küldöttség, vagyis a Bizottságnak nincs információja a helyi schengeni együttműködés állásáról.

A Vízumkódex alapján (48. cikk (5) bekezdés második albekezdés) valamennyi illetékességi területről éves jelentés készül, amelyet benyújtanak az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Mivel a helyi schengeni együttműködés nagyon fontos szerepet játszik a közös vízumpolitika összehangolt végrehajtásában, és tekintve az eddigi tapasztalatokat, e jelentés a helyi schengeni együttműködés működését kívánja felmérni a Vízumkódex alkalmazásától kezdődően, valamint iránymutatást kíván nyújtani annak fejlesztéséről, a Kódex 57. cikkében előírtak szerint a Bizottság által 2013-ban és 2014-ben benyújtó értékelések elkészültéig.

-           Módszertan

2011 és 2012 márciusában valamennyi EU-küldöttségnek megküldtük az illetékességi területenként összeállítandó éves jelentés mintáját, amely tartalmazza a fontosabb tárgyalandó kérdéseket. A jelentéseknek a 2010 áprilisa és 2011 márciusa, valamint a 2011 áprilisa és 2012 márciusa közötti időszakot kellett felölelniük. 2011-ben 70 jelentést, 2012 júliusáig pedig 71 jelentést nyújtottak be. Ez azt jelenti, hogy mindkét jelentéstételi időszakban körülbelül 50 jelentést nem nyújtottak be különböző okok miatt. Nem jelöltek ki helyi schengeni együttműködési kapcsolattartót, vagy a kapcsolattartó pont nem vett részt aktívan a helyi schengeni együttműködésben (körülbelül 30 EU-küldöttség); nem történik a Vízumkódex szerinti együttműködés, mivel csupán egy vagy két tagállam rendelkezik helyi képviselettel vízumkiadás céljából (27 helyszín), vagy mert a befogadó állam állampolgárai nem vízumkötelesek, és nagyon kevés vízumot állítanak ki, valamint nincs együttműködés a tagállamok között.

III.         A helyi schengeni együttmüködés működésének értékelése

1.           A helyi schengeni együttműködésre vonatkozó új jogi keret alkalmazásának megkezdése

A Bizottság az EU-küldöttségeken keresztül látja el koordinátori szerepét a helyi schengeni együttműködésben. Amint kijelölik a helyi schengeni együttműködés kapcsolattartóit, utóbbiak megkapják a Vízumkódexszel kapcsolatban gyakran ismételt kérdéseket, valamint az elvégzendő feladatokat. A helyi schengeni együttműködés kapcsolattartói a CIRCA[7]-n keresztül hozzáférnek a Vízumkódexről szóló kézikönyvekhez és egyéb lényeges információkhoz. A Belügyi Főigazgatóság Vízumpolitikával foglalkozó csoportja tájékoztatást nyújt a Bizottság vonatkozó testületeiben, az Európai Parlamentben és a Tanácsban folyó munkáról, valamint „helpdesk” szolgáltatásként közvetlen és operatív segítséget nyújt az EU-küldöttségeknek.

Általánosságban a helyi schengeni együttműködés kapcsolattartói hiányolják a Vízumkódexről, és általában véve a közös vízumpolitikáról szóló strukturált képzést. Ezzel természetesen foglalkozni kell a jövőben.

A referencia-időszak alatt a DG HOME személyzete a DG RELEX, későbbi nevén Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által szervezett szemináriumok keretében általános prezentációkat tartott a külföldi szolgálatba kirendelt személyzet számára.

Továbbá, az értékelésből nyilvánvalóvá vált, hogy a tagállamok konzulátusai nem ismerték megfelelően az új jogi keretet, és egyesek szerint a helyi szintű összehangolás szükségességének felmérése, valamint az éves jelentések összeállítása előtt utasításokra lenne szükség a központi hatóságoktól.

2.           A helyi schengeni együttműködés ülései

Általában kéthavonta, szükség esetén pedig gyakrabban tartanak üléseket. Az ülések elnöki tisztét jelenleg az EU-küldöttség, vagy az EU-küldöttség és a soros elnökség közösen látja el. Csupán néhány olyan illetékességi terület van, ahol egy tagállam önmagában látja el az elnöki teendőket, noha jelöltek ki kapcsolattartót a helyi schengeni együttműködésre. E feladatmegosztást és átruházást a Vízumkódex írja elő (48. cikk (4) bekezdés).

Az üléseken megfelelő a részvétel, és a jelek szerint nagyra értékelik az EU-küldöttségek bevonása által garantált folyamatosságot. A Vízumkódex rendelkezései (azaz a 48. cikk (6) bekezdése és a második kézikönyv II. részének 4.2. pontjában megállapított iránymutatások) ellenére a közös vízumpolitikát nem alkalmazó tagállamok képviselőit rendszeresen meghívják az ülésekre. Másfelől nem világos, hogy minden illetékességi területen teljes mértékben tiszteletben tartják-e azon kötelezettséget, hogy ugyancsak szisztematikusan meg kell hívni a társult államokat, valamint a közös vízumpolitikát még nem alkalmazó három tagállamot.

Közös jelentéseket állítanak össze, de azokból gyakran hiánynak a működési következtetések, így a felvetett kérdésekkel kapcsolatban nem végeznek nyomon követést. A helyi schengeni együttműködés kapcsolattartóinak többsége szisztematikusan továbbítja a jelentéseket a Bizottságnak, és abból a feltételezésből indul ki, hogy a tagállamok konzulátusai ugyancsak továbbítják azokat a megfelelő központi hatóságaikhoz, a Vízumkódexben (48. cikk (5) bekezdés) előírtak szerint. E jelentéseket azonban sajnálatos módon nem mindig továbbítják a tagállamoknak, ami azt jelenti, hogy utóbbiak vagy nem kapnak tájékoztatást a meghozott következtetésekről vagy a felvetett kérdésekről, vagy pedig nem azt a változatot kapják meg, amelyet helyi szinten és a Bizottsággal osztanak meg. Így továbbra is nagyon keveset tudunk arról, hogy a Vízumkódexet ténylegesen hogyan hajtják végre, a harmadik országok felől érkező panaszokat pedig nem lehet megfelelően megvizsgálni.

3.           A helyi schengeni együttműködés keretében végzendő konkrét operatív feladatok

3.1.        Annak felmérése, hogy össze kell-e hangolni az igazoló dokumentumok listáit

A Vízumkódex végrehajtásának e kezdeti szakaszában a helyi schengeni együttműködés egyik legfontosabb feladata az, hogy kidolgozza az igazoló dokumentumok listáit, és ennek van a legnagyobb kézzel fogható hatása a vízumkérőkre és a helyi hatóságokra nézve. Ugyanakkor, 2012. júliusáig (azaz több mint két évvel a kódex alkalmazásának megkezdése után), mindössze öt, hét helyi schengeni együttműködést felölelő bizottsági határozatot fogadtak el (Bosznia-Hercegovina, Kína, Indonézia, Szaúd-Arábia, Sri Lanka, Törökország, Vietnám, Egyiptom, az Egyesült Királyság, Chile, Kazahsztán, Nicaragua és Nigéria), a világ különböző pontjain pedig folytatódott 18 másik helyi schengeni együttműködés kialakítása. Az előrelépések elmaradása különböző okoknak tulajdonítható: a tagállamok helyi szinten nem elég aktívak, látszólag nincsenek tisztában ezen értékelés elvégzésének jogi kötelezettségével; egyes tagállamok konzulátusai nincsenek tisztában a közös vízumpolitika alkalmazásával; az adott országban csak egy-két tagállam van jelen, aminek következtében nyilvánvaló, hogy a harmonizáció kevésbé releváns; a befogadó állam állampolgárai nem vízumkötelesek, így szükségtelen a harmonizáció. Van egy közös elem a feladatokat elvégzett 30 helyi schengeni együttműködés többségében: e helyszíneken az EU-küldöttség jelentős erőforrásokat fektetett abba, hogy a tagállami konzulátusokkal szoros együttműködésben koordinálja a munkát.

3.2.        Információcsere az opcionális vízumdíjmentességekről, valamint annak felmérése, hogy van-e szükség közös kritériumokra

A 16. cikk (5) bekezdése szerint a tagállamok három adott személykategóriát[8] mentesíthetnek a vízumdíj alól. Annak biztosításához, hogy a kérelmezőkkel való egyenlőtlen bánásmód és az ún. „vízumshopping” elkerülése végett ugyanazon illetékességi területen belül összehangoltan alkalmazzák opcionális vízummentességeket, a rendelet az alábbi rendelkezéssel egészült ki (16. cikk (5) bekezdésének utolsó bekezdése): „A tagállamok a helyi schengeni együttműködés keretein belül e mentességek alkalmazásának összehangolására törekednek.” A 48. cikk (1) bekezdése szerint: „E célból a helyi schengeni együttműködés értékeli különösen a következők kialakításának szükségességét:” …. „b) a kérelmek vizsgálatának közös kritériumai a vízumdíj fizetése alóli, a 16. cikk (5) bekezdése szerinti mentességekkel”.

A legtöbb helyszínen elvégezték ezt az értékelést, de egyelőre túl korai még megvizsgálni, hogy az e rendelkezések alkalmazása terén a tagállamok között mutatkozó eltérések milyen mértékben okozzák azt, hogy a vízumkérelmet több tagállamban is benyújtják („visa shopping”). De még ha egy adott helyszínen a tagállamok konzulátusai meg is egyeznek arról, hogy kívánatos lenne ilyen összehangolás, ez a gyakorlatban nem valósítható meg, mivel egyes tagállamokban az opcionális vízummentességekről központi szinten születik döntés. A jövőben foglalkozni kell e kérdéssel.

3.3.        A helyi pénznemben kiszabott vízumdíjjal kapcsolatos információk megosztása, valamint a harmonizáció szükségességének felmérése

A 16. cikk (7) bekezdésének második albekezdése szerint „Abban az esetben, ha a vízumdíjat az eurótól eltérő pénznemben számítják fel, összegét az Európai Központi Bank által megállapított euro-referenciaárfolyam alkalmazásával kell megállapítani és rendszeresen felülvizsgálni. A felszámított összegek kerekíthetők; a konzulátusok a helyi schengeni együttműködés keretében biztosítják, hogy hasonló összegeket számítsanak fel.”

Világszerte 25 különböző illetékességi területen végeztek felmérést. Akár 26%-ot is elérő különbség mutatkozik a helyi pénznemben kiszabott vízumdíjak között. Egyes helyszíneken a vízumdíjban mutatkozó különbségek miatt beigazolódott a „visa shopping” gyakorlata. Különösen nehéz a rendszeres felülvizsgálat, mivel egyes tagállamok konzulátusai nem térhetnek el azoktól a központilag meghatározott árfolyamoktól, amelyeket külföldi nagykövetségeiknek alkalmazniuk kell az összes konzuli illetékre.

3.4.        Közös tájékoztató

Az összehangolt, következetes és átfogó módon történő kommunikáció érdekében a helyi schengeni együttműködéseknek közös tájékoztatót kell összeállítaniuk a vízumok különböző típusairól, az eljárásokról és e vízumok kérelmezésének feltételeiről, stb. (48. cikk (2) bekezdés).

Egyes helyszíneken közös tájékoztatót állítottak össze, máshol pedig jelenleg dolgozzák ki ezeket. Egyes helyszíneken úgy vélik, hogy ez felesleges, mivel a tagállamok már biztosítják a megfelelő tájékoztatást.

3.5.        Információcsere

Általánosságban az információcsere a helyi schengeni együttműködés ülésein a napirend alapvető eleme. A kérdések között szerepelnek olyanok, amelyek a helyi körülményekkel, egyéni csalási esetekkel, a Vízumkódex értelmezését érintő kérdésekkel, valamint a havi statisztikák megosztásával foglalkoznak. Különösen fontos megvizsgálni a számadatok esetleges ingadozásait, ideértve a kiállított többszöri belépésre jogosító vízumok számát, valamint összevetni a vízumkérelmek elutasításának arányait.

3.6.        Milyen kihívásokkal kell a helyi schengeni együttműködéseknek szembenézniük a következő jelentéstételi időszakban?

Kevés jelentés tett említést az előttük álló kihívásokról. Ezek közül egyesek az eljárások összehangolása terén folyamatban lévő munkát, mások pedig a Vízuminformációs Rendszer (VIS) kiépítését említették.

IV.         Következtetések és ajánlások

A strukturált helyi schengeni együttműködés jogi keretét – amely a Bizottság bevonását is magában foglalja – még nem sikerült maximálisan kiaknázni. Ugyanakkor számos kulcsfontosságú helyszínen az elért eredmények azt mutatják, hogy a helyi schengeni együttműködésnek igenis van hozzáadott értéke a közös vízumpolitika alkalmazási módjának összehangolásában. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a kérelmezők és a helyi hatóságok meggyőződhessenek arról, hogy e politika valóban egyenlő és tisztességes bánásmódot biztosít. A helyi schengeni együttműködés javítása szavahihetőbbé teszi az EU közös vízumpolitikáját, kézzelfoghatóvá teszi a harmadik országbeli állampolgárok számára nyújtott előnyöket, és hosszú távon csökkenti a vízumkönnyítési megállapodásokkal kapcsolatos nyomást. A helyi schengeni együttműködés továbbfejlesztéséhez, valamint annak biztosításához, hogy minden helyszínen maximálisan ellátják annak alapvető feladatait, az alábbi fellépéseket és ajánlásokat javasoljuk. A küldöttségeken rendelkezésre álló erőforrások korlátainak felismerésével, valamint a meglévő igazgatási rendelkezésekkel összhangban az alábbi ajánlásokat csak azon küldöttségeken hajtják végre, amelyek legalább ugyanolyan személyzeti létszámmal rendelkeznek, mint a korábbi években.

(a) az EU-küldöttségek szerepe

– A 2010-2012 közötti időszakban a helyi schengeni együttmüködés alapvető feladatait az EU-küldöttség személyzete látta el egyre több küldöttségen. A helyi schengeni együttmüködés a küldöttségek személyzetének azonos munkaterhelésével folytatódik, középpontban azon prioritásnak tekintett országokkal, mint az ENP-országok és az EU stratégiai partnerei. A tagállamok ezen országokban működő nagykövetségeivel és konzulátusaival való tehermegosztás elősegíti a helyi schengeni együttmüködés hatékonyabb működését.

– A prioritásként tekintett országokban helyi schengeni együttműködési kapcsolattartót kell kijelölni, amennyiben ez még nem történt volna meg.

– A kapcsolattartónak aktív szerepet kell játszani a helyi schengeni együttműködésben, és vezető szerepet kell vállalnia az ülések levezetésében az együttmüködés folyamatosságának és koherenciájának biztosítása érdekében, a tagállamokkal való tehermegosztás figyelembe vételével; amikor például az EU-küldöttség nem rendelkezik kellő számú megfelelő személyzettel a helyi schengeni együttmüködés feladatainak ellátásához, a feladatokat a tagállamra kell átruházni;

– Adott esetben javítani kell a helyi schengeni együttműködéssel való koordinációt a fővároson kívüli helyszíneken, lehetőség szerint helyi koordinátorként a tagállamok konzulátusának bevonásával;

– Adott esetben az EU-küldöttségnek a tagállamok konzulátusaival együttműködésben fel kell mérniük, hogy meg kell-e erősíteni a befogadó állam konzulátusok általi lefedettségét, és ha igen, fel kell térképezniük, hogy mi ennek legmegfelelőbb módja (pl. közös kérelmezőközpontok létrehozásának javaslásával). Ez különösen fontos lesz a Vízuminformációs Rendszer fokozatos kiépítése tekintetében;

– Az EU-küldöttségnek a tagállamok diplomáciai képviseleteivel együttműködésben tájékoztató eseményeket kell szerveznie a befogadó állam hatóságaival, amelyek során bemutatják a közös vízumpolitikát, különösen a VIS regionális kiépítését az esetleges félreértések elkerülése vagy tisztázása végett. Az EU-küldöttségeknek információkat kell gyűjteniük harmadik országbeli állampolgároktól a Vízumkódex végrehajtásáról (például azáltal, hogy postafiókot nyitnak a panasztételhez), és jelenteniük kell a Vízumkódex és a közös vízumpolitika – különös tekintettel a vízumkönnyítési megállapodásokra – végrehajtásával kapcsolatos problémákat vagy ellentmondásokat, hogy felhívják a Bizottság figyelmét e problémákra;

– Az EU-küldöttség weboldalának egy részét a közös vízumpolitikával kapcsolatos általános tájékoztatásnak kell szentelni.

(b) a tagállamok központi hatóságainak szerepe

– a tagállamok konzulátusi alkalmazottait jobban tájékoztatni kell a helyi schengeni együttműködés feladatait érintő, a Vízumkódexben előírt jogi kötelezettségekről, valamint arról, hogy az EU szavahihetősége forog kockán, mivel számos harmadik országbeli állampolgár vízumkibocsátási eljárásokon keresztül alakítja ki véleményét az EU-ról;

– olyan helyszíneken, ahol nincs EU-küldöttség, a tagállamnak vállalkoznia kell arra, hogy a helyi schengeni együttműködés kapcsolattartójaként jelölje ki a szóban forgó helyszínen működő konzulátusát, amely közvetlenül a Bizottságnak tesz jelentést a helyi schengeni együttműködés kérdéseiről.

(c) a tagállamok konzulátusainak szerepe:

– konstruktívan és aktívan részt kell venniük a helyi schengeni együttműködésben, és készen kell állniuk arra, hogy kivegyék részüket annak feladataiból;

– szisztematikusan meg kell osztaniuk a helyi schengeni együttműködésről készített jelentéseket központi hatóságaikkal;

– a tagállami konzulátusok alkalmazottai számára regionális képzéseket kell szervezni a Vízumkódexről, különösen a VIS érintett régióbeli kiépítése tekintetében;

(d) A Bizottságnak az EKSZ-szel együttműködve:

– meg kell erősítenie az EU-küldöttség és a helyi schengeni együttműködés kapcsolattartójának a helyi schengeni együttműködéssel kapcsolatos feladatok ellátását szolgáló kapacitását – különös figyelemmel a magas munkaterhelésű régiókra – az alábbiak révén:

(a) a Vízumkódex (és a kézikönyvek) alkalmazására és a VIS végrehajtására irányuló képzések/tájékoztatók szervezésével központi és regionális szinten egyaránt (az EKSZ-szel együttműködésben);

(b) a helyi schengeni együttműködés kapcsolattartói közötti hálózatépítés megerősítése, lehetőség szerint olyan éves szeminárium megrendezésével, ahol általános rövid összefoglalókat és frissített információkat nyújtanának az EU belügyi és kapcsolódó szakpolitikáiról;

(c) a helyi schengeni együttműködés kapcsolattartóinak készített alapinformációkat tartalmazó csomag fejlesztése, ideértve a közös tájékoztató mintáját is, a közös vízumpolitikával kapcsolatos következetes kommunikáció biztosítása céljából;

(d) a vízumosztályok működési rendjéről és a helyi schengeni együttműködésről szóló kézikönyv II. részének felülvizsgálata, a Vízumkódex helyi schengeni együttműködéssel kapcsolatos feladatok tekintetében történő végrehajtásának egyértelműsítése céljából.

V.           Záró megjegyzések

Harmadik országok gyakran kedvezőtlen képet alakítanak ki az EU-ról a kiismerhetetlen és átláthatatlan vízumkibocsátási eljárásai miatt. Sokak először egy tagállam konzulátusán keresztül kerülnek kapcsolatba Európával, amikor is vízumot kérelmeznek. Ezért nagyon fontos, hogy helyesen alkalmazzuk a Vízumkódexet, hogy javuljon a folyamat, így a vízumkérelmezők számára átlátható, tisztességes és egyenlő bánásmódot biztosítsunk. A helyi körülmények figyelembe vételével, a helyi schengeni együttműködéssel lehet leginkább garantálni a Vízumkódex következetes végrehajtását.

A Vízumkódex keretében végzendő alapvető feladatok meglehetősen specifikusak és operatív jellegűek, amelyeket rövidtávon feltétlenül végre kell hajtani, különös tekintettel az igazoló dokumentumok listájának összehangolására. Ha a tagállamok és a Bizottság e kérdések tekintetében hatékonyabban együttműködnek és a terhek jobban megoszlanak a helyi schengeni együttműködésen belül, azáltal nagyobb bizalom alakulhat ki e folyamat tekintetében. .

A helyi schengeni együttműködés rendelkezéseinek megfelelő végrehajtása, valamint a Vízumkódexben előírt rugalmasságok alkalmazása javítja a közös vízumpolitika megítélését, ami jótékonyan fog hatni az érintett országok hatóságaival való kapcsolatokra.

[1]               COM(2011) 743 végleges.

[2]               HL L 243., 2009.9.15., 1. o.

[3]               C(2010) 1620 végleges — módosítás: C (2011) 5501 végleges (2011.8.4.).

[4]               C(2010) 3667 végleges.

[5]              Az egyszerűség kedvéért a „konzulátusok” fogalma alatt ebben a szövegben végig a tagállamok diplomáciai képviseleteit és konzulátusait értjük.           

[6]               Ebből 17 olyan harmadik ország, amelyek állampolgárai vízumkötelesek, 5 pedig olyan harmadik ország, amelynek állampolgárai nem vízumkötelesek.

[7]               CIRCA: Communication Information Resource Centre Administrator (Kommunikációs és Információs Forrásközpont) – webalapú alkalmazás az információk megosztása céljából.

[8]               a hatodik életévüket betöltött és tizenkét évesnél fiatalabb gyermekek; a diplomata- és szolgálati útlevelek birtokosai; a nonprofit szervezetek által szervezett események 25 éves vagy fiatalabb résztvevői. .